Pesti Napló, 1862. február (13. évfolyam, 3592-3615. szám)
1862-02-14 / 3603. szám
gyakba is belekapott, úgy, hogy az álmából fölriadt grófnő csak gyors menekülés által kerülhette ki a legborzasztóbbá válhatott szerencsétlenlenséget. * A sz. István kőszénbánya-társulat Poroszlón, Tisza-Füred mellett, nagyobb kőszénraktárt nyitott, honnét a Tiszán minden irányban teljesít megrendeléseket. — A társulatnak e tényről szóló jelentése német nyelven küldetett be szerkesztőségünkhöz. * A magán sürgönyök közt említve van, hogy Zágrábban egy keringő kifütyüléséért párbaj történt. Az „Ost und West" f. hó 8-áról kelt zágrábi levele az illető bár bővebb leírását adja, de a párbajt egy szóval sem említi. E levél szerint a Dvorana-társulatból tavaly a katonatisztek mind kiléptek, de az új igazgató, Frigan polgármester, mindent elkövetett, hogy kibékülést hozzon létre. Ez teljesült is, s a legutóbbi tombolán az összes tisztikar megjelent, az ezredessel élükön. Tiz óra tájban a katonai zenekar (hogy a kibékülés teljesebb legyen, a polgári zenekar eltávolíttatott) a keringőt kezdé játszani, mire a polgáriak mind elhagyták a báltermet s a karzatokra vonultak. A hölgyeknek sem volt nagy kedvük a keringőre, s így csak 5—6 pár járta, kik lepisszegtettek. A zenének meg kellett szűnnie, s a tisztek elhagyták a termet. Ezután polkát játszottak, majd pedig a négyesre került a sor. A párok már rendezkedni kezdettek, mikor észreveszik, hogy a zenekar eltávozott. A bál vendégek erre nagy zaj között oszlottak szét. ■ * A walesi herczeget Bécsben az éjszaki pályaudvarban az angol kir. követ, Bloomfield lord fogadja. A Károly-főherczeg szállodában, hová a magas vendég beszáll, 20 szoba van az ő és kísérete számára lefoglalva. A walesi herczeg csak két napig mulat Bécsben. * A szegszárditakarék-pénztár társulata i. é. mártius 6-kán d. e. 10 órakor r. évi közgyűlést tartana, melynek tárgyai : a) jelentés a lefolyt 1861. év üzleteredményéről; b) a választmány megválasztása. * A tiszai vaspálya üzleti kimutatása szerint január havában az utasok száma 28,943, a szállított terhek mázsája 470,268 és 90 font volt; ezekért bejött összesen 217,256 ft 69 kr. 1861-ben ugyane hónapban az utasok száma 48,814 volt; áru 689,820 mázsa és 65 font szállíttatott s ezek után az összes jövedelem 288,426 ft 15 kr. vola. * A madridi hivatalos lap jelenti, hogy a spanyol királynő érdekes állapotban van. * Tegnapelőtt éjféli 12 óra tájban Budán a vizi városban egy iskola utczai kötélverő házában tűz ütött ki, s a ház és műhelyek leégtek. . — A pestbudai hangász-egyleti zenede részéről az újabban befolyt ajándékok ezennel közöltetnek u. m.: 1. Hupf Ágoston ur a zenede javára 105 ftnyi alapítványt tett kötelezvényben. 2. A zene műtárnak ajándékoztatott: a) Gróf Festetics Leo ur ő mgától saját szerzeményeiből kéziratban „Szózat“ egyházi hymnusza, négyes karban, zongorakísérettel, b) Kuszman Béla, zenedei növendék által saját díszes kézirata : Lieder, Arien und Romanzen mit Pianoforte Begleitung von verschiedenen Meistern. 3 Hefte. Díszes kötetekben. 3. A szavalati könyvtárnak: a) Langer János tanár Úrtól: Zimmermann J. M. Mimische Schrift Lehre. Wien 1841. 8-adrét nyomtatvány, b) Csery Kálmán zenedei növendéktől: „Szépirodalmi album“ czimü nyomtatvány diszkötetben. Mely ajándékokért az ig. választmány hálás köszönete ezennel nyilvánittatik. Közli Ritter Sándor egyleti titkár. — A kir. magyar természettudományi társulat febr. 12-ki szakgyűlésén Weisz Ármin Főúrnél rendezett osztásáról, annak számtani lehozásáról s a gyakorlatbani előnyeiről értekezett. Utána Thán Károly külföldi vegytani közléseket tett. Nevezetesen ismertette azon kitűnő módszert, melyet Playfair és Wankly Edinburgban fedeztek fel a gőzsűrűségek meghatározására forrpontjok alatti hőmérsékeknél, mely azon tényre van alapítva, hogy a levegőbeni vízgőz közönséges hőmérséknél ugyanazon sűrűséggel bír, mint tiszta állapotban 100°-nál. E felfedezés értekező szerint az elméleti vegytanra nézve igen becses, amennyiben általa a magasabb hőmérséknél vegytaniig felbomló izzó testek gőzsűrűsége és ez által tömecs sulyja is meghatározható, mi az eddigi módszerek mellett lehetetlen volt. Azután a lithium vegysulyjának Bunsen vegyműtermében D ich 1 által történt meghatározását ismertette, mely a legújabb eszközök segítségével tökéletesen tiszta lithiumvegyülettel vitetvén végbe, több hitelt érdemel az eddigi meghatározásoknál. Szerinte a lithium végsúlya 17,026. Ezután a Bühr-féle dynami kör röli értekezés hirdetett folytatása következést volna ; de miután Jedlik Ányos egyetemi tanár részint irodalomtörténetileg, részint pedig kísérletei nyomán előadta, hogy Bührnek a dynami körre vonatkozó minden adatai csak csalódáson alapulnak, a társulat a közelebbi gyűlés határozatához híven, a tárgyat egészen magán körre hagyni jónak találta. Továbbá Tóth Sándor a königsbergi kir. természettani s gazdászati társulat munkálatainak cserepéldányát mutatta be. Végre pedig Jedlik Ányos a karlsruhei tanár Redtenbacher „Die anfänglichen und die gegenwärtigen Erwärmungs-Zustände der Weltkörper“ czímű nagy becsű művét mutatta be, melyben számtanilag bizonyíttatik be, hogy az égi testek nehézkedés következtében mindinkább összetömülnek, s így hőséget fejlesztenek ki, e hőség-kifejtés folytán pedig az égi testek melegükből folyvást veszítenek, igy a nap is, mely bizonyos idő múlva a hőmérsék oly alanti fokán fog állani, hogy szerves lények számára is láthatóvá válhatik. Dr. Tóth Sándor. * Megjelent és beküldetett: Teleki-naptár. 1862. Szerkeszti és kiadja Kotsányi László. Első évi folyam. Pest, 1862. Müller Emil könyvnyomdája. — Kéreem.*) Hivatkozva f. január 1. a. t. ez. kormányzati, törvénykezési és közigazgatási hatóságokhoz menesztett körlevelünkre — ismételve tisztelettel kérjük a még be nem küldött tiszti névsorozatokat f. febr. 15-ig beküldetni, csak igy lévén lehetséges ígéretünket — hogy a mű mart. 1. megjelenik — beváltani; egyszersmind kérjük a t. ez. beküldőket, méltóztassanak a leveleket a lehető legkönnyebbre (1 lat) csinálni, miután a postahatóság az ily levelekre reálit „hivatalból“ szót nem acceptálván, velünk a levelek nehézsége szerint 40—45 krt fizettet, mi pár száz levélnél szép sommára rúg. A „Magyarország tisztikara 1862.“ szerkesztősége. Pest, egyetem u. 4. sz. — Telegraf tudósítás a bécsi börzéről febr. 13 5% metalliques 70,60. Nemzeti Kölcsön 84,35. Bankrészvény 834. Hitelintézet 202,40. Londoni váltók 137,10. Arany 6,50. NEMZETI SZÍNHÁZ. Febr. 14-re van kitűzve : „Kákán csomó.“ Vígjáték 1 felv. Ezt követi: „A nyolcadik pont.“ Vígjáték 1 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Febr. 14-re van kitűzve: Népelőadás. „Fehér Othello“ és „Szép Mara“ 3-dik felvonása. E szeretet, égnek e halhatatlan, örökké termékeny, soha nem hervadó, soha nem meddő virága tarta életben az anyát gyermekeinek. Sem lássuk most a lélekemelő képet. Egy nő, szenvedő és halvány alak, fájdalom tőrével szivében, s meg nem lesett órákban égő könyekkel szemeiben, tollat ragad s a kincset, mit Isten agyába és szivébe rakott le, szent gondossággal s önfeláldozó odaadással,éjjel napallá téve, értékesíti, hogy atyátlan árváit fölnevelhesse a hazának. A haza nem fog megfelejtkezni ez árvákról, és e tollat, mely a szív vérébe mártva ir e lapokra nemes és tanuságos eszméket, el fogja tenni a magyar nemzeti kincstár legbecsesb tárgyai közé. Az uj földesúr/ Regény. Irta Jókai Mór. (Folytatás.**) Az a másik. Ezután került a sor a kemenczékre. Itt már elemében volt Mikucsek ur ; neki is vetkőzött. Mint nagy praktikus talentum, jól tudá, hogy a kemenczék, kályhák, kandallók üregei nagyon alkalmasak titkos rejtekhelyek képzésére. Azok tehát egyenként szétszedettek , darabjaik megvizsgáltattak, egy pár urna alakú díszítmény, melybe szűk volt a bejárás, oldalán be is lyukasztatott. Nem volt bennük semmi, az az. *) A fordítási jog fenntartatik. **) Lásd a „P . N.“ 3. 4. 6. 7. 8. 9. 12. 13. 14. Ifi 17. 20. 21. 23. 24.25.28. 29. 30. 33.35. 36. számait, hogy nagyon is sok korom volt, amitől Mikucsek úr rövid időn olyan lett, mint egy czéhbeli kéményseprő. Sokkal tisztább munka volt már a folyosók márvány koczkáinak felszedése ; az csáklyával mehetett végbe s nem piszkolta össze az embernek a kezét. Ott sem találtatott semmi. Az albiztos ur kénytelen volt kalamárisa tetejét ismét felsrófolni s a protocollumot oldalzsebébe dugni minden feljegyezhető adat nélkül, míg Brauhäuser úr személyesen világított oda a kézilámpával, nehogy valami csempészet mehessen végbe. Innen lemenének a pinczébe. Néhány üres hordó állt még ott korhadt ászok gerendáin, azoknak fenekei felnyittattak, s belsejük hivatalosan igen dohosnak és azonkívül egészen üresnek találtatott. Hanem Mikucsek úr praktikus ember. Pinczéket nem igy szokás motozni. Parancsára egy üres hordót oda fenn megtöltöttek vízzel; azután lehengergették, s akkor fenekét beütve felfordították, hogy a viz egyszerre szétömöljön. Ez azért történik, hogyha valahol el van ásva valami a pinczében, a viz ott gyorsan összefut s a taposott földről a porhanyóbb felé siet s igy a rejtekhelyét elárulja. A vizsgáló bizottmány ezalatt az ászokra állt fel, nehogy az özönvíz bemenjen a lábtyüje torkán. Kampós uram, két legény közé fogva, csak nézte mosolyogva ezt a furfangos műtétéit. íme azonban egyszerre elkezdett a viz épen azon a helyen, ahol Kampós uram állt az ászok gerendán, gyorsan összefutni s egy nyilván besüppedő mélyedésbe sebesen eliszamodni. — Ott van! megvan! Kiáltanak egyszerre hárman, s Mikucsek úr buzgalmában akkorát lépett, hogy bokáig esett a tocsogóba. Félre innen ! Ide az ásókkal! Az a „félre innen“ nyilván Kampós uramnak szólt, ki nagy mértékben gyanússá tette magát az által, hogy épen a veszélyes hely fölé állt, mintha testével akarta volna azt eltakarni. — Ásókat ide ! — Az ászok gerendákat félreháziták, s gyorsan ásni kezdtek. Mikucsek úr a struflijait is legombolta, hogy jobban hozzáférjen. Valami csörrent! Ahalitt van valami. Kampós uram maga is kiváncsi volt megtudni, vájjon mi lehet ott elásva? — Csak csendesen, vigyázni kell. Óvatosan. Mikucsek úr kezével háritgatá félre az iszapos göröngyöket a gödörből. Végre kezébe akadt valami, kihúzta : mi volt az ? Egy üres palaczk. Semmi sem volt benne. Tovább. Az után megint egy üres palaczk. És azután még egy. És azután még vagy tizenöt palack, mindenféle alakú, kisebb nagyobb, itezés, meszélyes, kék üveg, zöld üveg, sárga üveg, tokaji, ménesi, pezsgő, de mind egymással megegyező abban a tulajdonságban, hogy semmi tartalom bennök nem találtatik. A vizsgáló urak megakadva néztek egymásra. Mit jelent ez ? Kampós uram csak hallgatott. Nem kérdezték. És ő hallgatott. Pedig ő mindjárt kitalálta, hogy volt egyszer a tekintetes urnák egy részeges hajdúja, akit aztán el is kellett bocsátani; ennek a révén sok palaczkokra elrakott bor elpusztult a pinczéből, miket Ádám úr csak kedves vendégei számára tartogatott; bizonyosan ez a kópé volt az, aki a pincze - magányt arra használta fel, hogy büntette néma tanujeleit, a már élettelen palaczkokat, azoknak gyilkos kiürítése után az ászok közé elássa. De hát Kampós uramtól ezt nem kérdezte senki, s ő bizony ráért elnézni, hogy ülnek neki a vizsgáló urak, s egy hordófenéken illő buzgalommal beirják a protocollumba, miszerint egy nagyon gyanús földalatti üregben találtatott egy rendkívül rejtélyes gyűjtemény tizenhét darab üres palackból, melynek összefüggése leend később kiderülendő eseményekkel: a palaczkok hivatalosan lepecsételtetvén. E közben megvirradt, világos lévén, most már a padlást lehetett vizsgálat venni. E helyen nagyon meggyűlt a baja Mikucsek úrnak a denevérekkel , akik sehogy sem akarták az ő hivatalos küldetését elismerni, minden zugból, repedésből a szemének repültek, s ha valami rejtélyes odúba bedugta a kezét, megharapták az ujjait. Pedig olyan szép hely volt ez az ősi padlás egy motozó bizottság számára, keresztbe rakott gerendák, amikre fel lehetett kapaszkodni, szűk léczkorlátok, ahova csak hason lehetett bebújni, omlatag tűzfalak, miknek látványai mind meg annyi kész rejtekhelyek összeesküvők és vércsetojások számára, ócska bútor-maradványok, miket összerágott a szu ; minden padlás-ablaknak külön házikója, amit külön ki lehet kutatni, azután ki lehetett bújni a szelelőn át a háztetőre, bele lehetett nézni a kémények lyukaiba felülről, nincs-e ott a keresett tárgy ? Sőt Mikucsek urat annyira vitte az elismerésre méltó buzgalom, hogy egy helyütt meglelve a kandalló kürtőjét, derekára kötött zsinegen lebocsátatá bele magát, s úgy jött vissza onnan, telepókhálózott arczcal, mint egy második Klimius Miklós, Kampós uramnak rettentő mulatságára. Positív eredményt a padlás sem nyújtott. Innen a kamarákba tértek vissza. Itt egy festet deszkaláda vonta magára a figyelmet, mely szinültig volt ócska papirossal. Lehetett az, szerényen becsülve, három mázsa. — Micsoda iratok ezek ? Kérdé Brauhäuser úr, visszaborzadva Kampóstól. Kampós uramban volt annyi malitja, hogy vállat vonitson s azt felelje, „bit én nem tudom, tessék megvizsgálni.“ Átkozott feladat! De hátha épen itt van, amit keresni kell ? Nagy fanyarodtan neki álltak a vizsgáló férj fiak s elkezdék a fakó iratok fülledt boglyájászéjjel szedni, egyik levelet a másik után felbontogatni, megnézegetni, ha nem ez-e az, a mit meg kellett találni. Dehogy volt az. Mind kétháromszáz esztendős dolgokról tudósítottak azok, olyan emberek által aláírva, akik régen porrá váltak, s olyan tintával, ami régen megveresült. Ez már keserű munka volt. Épen délre harangoztak, midőn egy ötvenedrészével elkészültek a rettenetes talált kincsnek. Brauhäuser úr készen volt arra a grátiára, hogy ha Kampós uram kétezkedni fog, hogy már ebédelni kellene menni, nagy nehezen megengedi neki, hogy őrizet alatt haza mehet; s addig majd bezárják a szállást, s ők is felmennek a kastélyba ebédelni ; azonban a practicus férfiú egészen meghiusitá e szándékát az által, hogy amint a déli harangszót hallotta csendülni, felült az ablak hídjára, kihúzott a bekecse zsebéből egy zsíros papirosba csomagolt valamit, s azt kibontva, nyilvánvalóvá tette, miszerint alkalmasint a tanyákra készülve, egy nagy darab kenyérrel és sonkával látta el magát, melyet is az éhen szomjan kutató társaság láttára nagy lelki nyugalommal fogyaszta el, csizmaszár mellől előszólitott bicska segitségével. (Folyt. köv.) Felelet a nemzeti múzeumi parkban tervezett gyümölcscsarnok tárgyában írt czikkre. E czikk első fejezetében és a másodiknak felében mondottak, sőt még az eféle minden mondandók helyesek. De ami már ezen második fejezet másik felében mondatik az aggodalomról, nem helyes, mert ezen aggodalom indokolása (az érintett czikk) 3-ik fejezetében absurdum. Absurdum ugyanis, hogy „a gyümölcsmások régiségi — vagy könyvmások lennének.“ Hogy az ember absurdumot ne állítson, szükséges egy kis természetrajzot tanulni, a tudomány megóvja az embert az ilyen botlásoktól. Miért nem szólalt föl K . . . úr akkor, mikor a múzeum-park terveztetett , hiszen azon füveken, virágokon, cserjéken, fákon is, melyek a múzeumi épület környét díszítik, tenyészhetnek, és tenyésznek molyok, s olyan bogarak, melyek épen azon füveket stb. stb. kedvelik, melyek a muzeum gyűjteménye tárgyait teszik. — Vagy ezek K. urnák nem veszélyesek ? Miért nem proponálja, hogy a múzeum körüli kertek irtassanak mind ki? hiszen Észak-Kelet Dél-Kelet felől vannak ezen kertekben gyümölcsfák! De a múzeumi igazgatóság és őrség helyes ösmeretével birván azon félelmes lényeknek, még eddig a múzeumi parknak nem ellene, hanem mellette volt; sőt a természetiek őre, mint az előleges tanácskozásokba ez ügyben meghívott, részt vett — és nem tiltakozott a gyümölcsmolyok ellen! Voltak már magában a muzeum épületében termény-kiállítások több ízben. Várjon ezen kiállítások eredményeként állítja-e K. ur, a múzeum kincseinek veszélyét ? Nem állítja, hanem mint a harmadik fejezet utoljából kitetszik, állítja, a „dunaparti csarnok“ veszedelme miatt. A dunaparti csarnokról megjegyezvén azt, hogy városi tulajdon, melybe tett beruházások veszendőbe mennek, mivel nincs csarnoki rendeltetése tovább , mint addig, míg a m. kertész társulat a helybért fizetni képes. A fizetőképességek összegyűjtését látjuk oly alapgondolatnak, melyért a czikk írva van. Ezen gyanúsítás legyen párhuzama az előrement gyanúsításnak. De azon képességek összegyűjtésének nem az a módja és útja**),hogy egy tervet létesíteni szán*) Kéretnek a lapok. szerkesztőséget ezen tudósítás átvételére. **) Bátor vagyok figyelmeztetni,hogy az egyedüli út és mód : tökéletes számadás az utolsó fillérig — mind azon, egyesektől beszedett, de a m. kert. társulat kezeiben közpénzzé vált, talán 19,0000 ftról, mely Politikai események. FRANCZIAORSZAG. A „Moniteur“ a következő hivatalos fölvilágositást teszi közzé a franczia kincstárnak átadott szardiniai állampapírokra nézve : Az eredetileg a franczia kincstárba átadott szárd állampapírok egyrészről a piemonti kormány által fizetett hadi költségtérítést képviselik, másrészről a szárdiniáért Ausztriának teendő előlegezések garantiáját, melyek együtt állampapírokban 9,162,458 frankot, tőkében 160 millió 254,105 frankot tesznek. Ezen állampapírok egy része 42 millió frank erejéig, a tőkéé 842 millió erejéig visszaengedtetett a szárd államadósság azon része fejében, melyek a három Francziaországhoz csatolt departementra estek, úgy hogy a franczia kincstár rendelkezése alatt maradott állampapírok csak 75,624,856 frank tőkét képviselnek, az Ausztriának fizetett előlegezések 102,500,000 frankot tevén. A franczia kormánynak ez ügyben 34—35 milliónyi deficitje van, s e deficitet okozza a Savoya és Nizza annexiója fejében visszafizetett szárd állampapírbeli összeg, mely eredetileg azért adatott át Francziaországnak, hogy zálogul szolgáljon azon összegért, melyet ez Ausztriának fizetett Lombardia átengedéséért Piemont helyett. A franczia kormánynak ebből 26,875,000 frank deficitje volt. A más 11 millió és mintegy 800 ezer frank veszteség a szárd állampapírok becsvesztése miatt háramlott Francziaországra. OLASZORSZÁG. Lavalette ar Thouvenel úrhoz intézett egyik sürgönyében ezt írja Antonelli bibornokkal tartott egyik beszélgetéséről. „Nem való, mondá Antonelli bibornok, hogy a souverain főpap és Olaszország között meghasonlás volna. Ha a szent atya szakasztott is a turini cabinettel, Olaszországgal a legjobb viszonyban él. Maga is olasz, s az olaszok elseje, ki szenved szenvedéseikben s fájdalommal látja a kegyetlen megpróbáltatásokat, melyek az olasz egyházat sújtják.“ Ezen diplomátiai okmány közzététele óta mintha csak összebeszéltek volna Olaszország nagyobb városai Antonelli bíbornok szavainak megcáfolására. A milánói demonstratio alkalmával a hatóság kiáltványt bocsátott a lakossághoz, hogy tartózkodjék az utczai csoportosulásoktól, melyek hasztalanok, miután az olasz nép óhajtása különben is eléggé ismeretes. Egyszersmind fölszólítja a milánóiakat, írjanak alá ily óvást : „Bármennyire tiszteljük a pápában az egyház fejét, mi Rómában, Olaszország fővárosában csak egy királyt ismerünk, s az Victor Emanuel.“ Egy sürgöny szerint ez óvást számosan írták alá. Genuában a hatóság nem adván ki ily kiáltványt, zajos utczai demonstratióban nyilatkozott a nép óhajtása. — A „Gazetta di Torino“ írja: az olasz nemzetőrség csak 25 tartományában,melynek összesen 7,334,002 lélek lakosa van , 1,041,986 nemzetőr van beírva, oda számítván a rendes, mozgó és tartaléknemzetőrséget. téli számadás ideje az első három évi cyclus leteltével lejárt. Számadás az ígéretekről, s a miért nemteljesitettekről , „biztos alapokra fektetett előszámítás a teendőkről és ezeknek a csökönyösségig megtartandó teljesítése ! Dr. P. J. — Mint bizonyost beszélik, hogy Garibaldi a déli olasz tartományokba utazik. Nápolyból az egész adriai partot meglátogatja. NÉMETORSZÁG. A „Süddeutsche Zeitung“ bécsi tudósítója, ki az „azonos jegyzékeknek“ Berlinben történt átnyújtásáról az első közleményt téve, egy másik levelében ugyanezen eseményt tovább fejtegetve állítja, hogy a jegyzék lehető kímélettel a jelen viszonyok iránt oly hangon van tartva, hogy Poroszországnak a tervhez járulása lehetővé tétessék, ha azonban ezen igyekezet és udvariasság daczára is a berlini kabinet már kijelölt útján maradna, ez esetben az átnyújtott jegyzék háta megett Ausztria és a közép államok közt létrejött, vagy létre jöhető véd- és daczszövetség fenyegetődzik. A föntebbi kimérési czél tekintetéből adták fel azon korábbi tervet is, hogy Poroszország példájára a kisebb államokat egymás közt, s valamennyit Ausztriával katonai conventiók által egyesítsék. Mindezen óvatosság csak azért történt levelezők szerint, hogy Poroszországot a bécsi terv elfogadására hajlandóbbá tegyék. Levelező még azt is állítja, hogy ezen egész projectum Schmerling államminiszter úr műve, ki ez által Ausztria állását Németországban, s a németekét Ausztriában megszilárdítani akarja. Levelező ezen szövetségi projectummal összeköttetésbe hozza az államminiszter úr párthíveinek azon törekvését, hogy ezek ő excellentiájának bizalmi feliratokat szavaznak, melyekben mindenek előtt a miniszter úr politikájának német jelleme, s hajdani német birodalmi miniszteri tevékenysége különös hangnyomattal emeltetnek ki. Az „Augs. A. Z.“ is ezen „azonos“ jegyzékről írván, szokásos kárörömmel jegyzi meg, hogy az nagy megdöbbenést okozott Berlinben, hol a dec. 20-iki sürgöny diadaláról már-már bizonyosaknak hitték magukat; azonban azzal maga Baden sem volt megelégedve, melynek kormánya pedig a porosz eszmék és törekvések pártolásában minden német kormány közt leghatározottabbnak mutatta magát; a badeni kormány az augsburgi szerint nem csatlakozott ugyan a febr. 2-ki azonos jegyzékhez, azonban egy emlékirat kiállításán dolgozik, mely a berlini nézetekkel épen nem lenne öszhangban. Hogy az augsburgi által említett badeni szándékolt emlékirat mennyire tér el a berlini nézetektől, ezt illetőleg a kölni lap következőleg értesít : „A jan. 28-án kelt sürgöny báró Marschall itteni (berlini) badeni követhez van intézve, s általa, mint látszik, a porosz kormány tudomására juttatva, váljon szószerinti másolatban-e, még nem tudható. E sürgöny keletkezésére a Beustféle projectum szolgáltatott alkalmat, s azzal ellenkező polemikus alakba foglalva terjedelmesen fejtegeti a nézpontokat, melyekből a badeni kormány a német szövetségi reform kérdését felfogja. Beust és társai nézeteivel ellenkezőleg a badeni sürgöny kiindulási pontul veszi: nem az egyes érdekek lehető figyelembe vételét, hanem a közös ügy iránti lehető legnagyobb erőkifejtést; nem új forma kívántatik, hanem minden oldalróli áldozatkészség, önzéstelen átengedés az egésznek javára, teljes alárendeltség az egységes , a hatalmas haza mindenütt uralkodó, egyedül jogos gondolatának.“ Konstatírozva ezután a mindig tovább menő, s mélyebben ható nemzeti mozgalmakat, melyeken a jelen viszonyok elleni boszonkodás vehető észre, felhívás intéztetik a kormányokhoz , hogy az ily fontos dolgokban az initiativát ne hagyják a népre, hanem maguk vegyék kezeikbe, vagyis alakítsanak egy egységes központi hatalmat, mely az executiva functióit nem mint egységes, hanem mint szövetséges állam kormánya venné kezeibe. Ezen czél elérésére a sürgöny legalkalmasabb, sőt egyedüli út és módul a kormányok kölcsönös értesülését és megegyeegyezését ajánlja, melynek elősegítésére a hadiéni kormány ezen iratában hathatós szót emel. Átalában ezen sürgöny hangját igen erélyesnek és bátornak mondják. A „D. Alig. 7.“ az azonos jegyzéket jogi oldaláról elemezvén, azt következteti, hogy szélesebb szövetség a bécsi zárokmány 6. czikke szerint sem engedhető meg, melynek szavai ezek : „A szövetség eredeti rendeltetésénél fogva a most azt képező államokra szoktatik. Egy új tagnak felvétele csak úgy történhetik , ha a szövetségi tagok összesége (Gesammtheit) azt a fennálló viszonyokkal, és az egésznek előnyével összeférhetőnek találják.“ E szerint egy szélesebb szövetséget, mint organikus egységet, a most fennállónak helyén alapítani szövetségi lehetlenség, mihelyt Poroszország, vagy ha csak a szász Coburg-Gotha herczegség mond is, annak ellene. Az osztrák barátságos államok vélhetnék ugyan, hogy a 11. czikk alapján szövetségre léphetnek Ausztriával, mely mondja, hogy „a szövetségi tagoknak minden szövetkezési jogaik fenntartatnak,“ — azonban ugyanazon czikk nyomban hozzá teszi azt is, hogy a szövetségi tagok „kötelezik magukat, semmi oly szövetségre nem lépni, mely a szövetség vagy egyes szövetségi tag biztonsága ellen lenne intézve“; márpedig a fentebbi lap okoskodása szerint az Ausztriával való szövetség minden ismeretes körülmények, minden kimaradhatlan hatásoknál fogva a szövetség biztonsága ellen lenne intézve, mert ennek legközelebbi, s kikerülhetlen következése lenne a szövetséges államoknak az osztrák-olasz bonyodalmakba zavarása, és második vonalban — összeütközés Francziaországgal, hogy Napoleon császár csapatai ellen a Minciónál bajor hadakat látván küzdeni — a rajnai Pfalz elvételével boszulná meg magát, ez magától érthető ; eképen tehát az egyes német államoknak Ausztriával külön szövetsége az egész Németországot — akarata ellen, háborúba kevernék ; és ezen körülmény kikerülésére van a szövetségi okmány 36-dik czikke, mely a szövetségi tagoknak tiltja a külföldi hatalmak ingerlését, hogy ezek megsértésekre indíttassanak. „A berlini képviselőházban a német kérdést illető indítványban az ó liberálisok és a progressisták nem egyezhettek meg; ezen aggasztó pártoskodásra czéloz a „Bék. Alig. 7.“ midőn írja: „többé nem resolutióról van szó, mely az utókor számára letétetik, hanem a pillanatnak megfelelő politikai adtusról. Mihelyt sikerült a kormánytól interpellációk útján hiteles felvilágosítások tudomására jutni, a ház azonnal legczélszerűbben tenné, ha i. kinyilatkoztatná, hogy a ház a keskenyebb szövetségi állam útját a kielégítőbbnek tartja, és 2. hogy mindaddig, míg az életbe léptetve nem lesz, legalább minden kerültetni fog, mi attól elvezetne, hogy tehát az Ausztriával a szövetségnek organikus szélesítéséről, mit a würzburgiak kilátásba helyeznek, szó sem lehet; 3. hogy a nemzet kész a kormányt az ez utáni elhaladásában, valamint védelmében, vérével s javaival támogatni.A doklók ellen oly nagy tudatlanságával a tényeknek lépjünk föl, mert A terménykiállítási egyesület programmja szerint a nemzeti vagyon nemhogy károsodnék (a „bogarak“ miatt) , hanem inkább öregbedik (az egyesület befektetései folytán), minthogy az első kőtől az utolsó szegig, az első gyűjtemény példánytól az utolsóig, az első levélpapirostól az utolsó könyvig, mindenmi az egyesület kezeiben van, ez a múzeumé vagyis a nemzeté marad. A múzeum bizonyosan a nemzet egyik legkitűnőbb tudományos intézete. A fölállítni szándéklott csarnoknak, mint folytonos kiállítási helyiségnek alapeszméje az okulás és ismeretszerzés egyfelől, a múzeumi park (kert) fenntartása és díszítése másfelől. Még azon félelmes bogarak is tanulmányul szolgáltak már, s a múzeum kincsei között e tőre szúrva állanak már. Azok további életmódjának vizsgálata s újabb adatokkali felvilágosítása az egyesület teendői közé tartoznak. A múzeumi őrök pedig kötelességszerüleg őrködnek, hogy „más bogarak“ a gyümölcs és többi bogarakat el ne pusztítsák, az elpusztultakat pótolják. . . . Engedjen meg K. úr, ha midőn az ügy mellett hőbben szólalt föl, nekem kötelességemmé válván hevét hűteni, azt teljesítettem. Engedje meg, hogy azon lapokat, melyek czikkét fölvevésre alkalmasnak találták, ezen sorok felvételére is kérhessem. Pesten, febr. 12. 1862. Dr. Pólya József: Távirati jelentések. — Raguza, febr. 12. Számos sumai és popovai fordult az itteni török consulhoz azon kéréssel : jelentené hódolatukat Omer pasának, s járjon közbe, hogy Dervis pasa hadműködése felfüggesztessék. Luka Vukalovich minden tevékenységtől távol tartani akarja magát, s nem egyezett bele, hogy utódjául Matanovichot és Nicosort választék. — Turin, febr. 11. A mai „Opinione“ a veszélyre utal, melyet a nemzeti mozgalom s minden nagy államérdekekre nézve a mostani népdemonstratiók előidéznek. Genuában a tüntetés Antonelli bibornok ellen kezdődött, s ezzel végződött . Mi Mazzinit visszakarjuk a hazába, habár a kormány két nappal előbb Mazzini viszszahivatásának szándéka ellen tiltakozott. Ily demonstratiók világosan bizonyítják okozóik czélját és színét, s a kormány és ország előtt figyelem nélkül nem maradhatnak. — Trebinje, febr. 11. Anto Dakovich, grahovói vajda fölszabaditá magát a montenegrói uralom alól s a többi föllázadt rajákkal, kiknek számok 5000 emberre megy, egyesült. — Mosztár, febr. 10. Mintegy 500 montenegrói megkisérté e hó 6-án Klobukot megtámadni, azonban a kis török helyőrség által 4 ember veszteséggel halottakban és sebesültekben, visszaverettek. — Cattaro, febr. 9. Felső és Alsó-Sestarinál f. hó 3-án két komoly összeütközés volt. A törökök részéről 50 ember harczképtelenné lön. Az elesett montenegróiak száma nem tudatik. Számos török csapatok küldetnek oda, ahol ugyanis Leotában és Caraiczában 3000 montenegrói van. — Brüssel, febr. 12. A mai „Independance“ értesít, hogy Napoleon herczeg azt kívánta volna, hogy a senatus adresse egy pontot tartalmazzon, mely megrovás vagy sajnálatot fejezne ki a felett, hogy a pápa vonakodik Francziaország tanácsadásaira hallgatni. Miután Troplong elnök ezt megtagadd , a herczeg az ide vonatkozó módosítványt nyilvános ülésen akarja szóba hozni. — Új-York, febr. 1. Hire jár, hogy a tengerészeti miniszter beadta volna lemondását. — A szövetségi flotta Wilmington szigetét megszállva tartja, s ezáltal elvágja az összeköttetést a Pulaski-erőd és Savannah között. Beauregard 15,000 emberrel Kentuckyba ment le. Esti posta. — Párisból Írják 10-kéről, hogy a mexicói expeditióban résztvevő hatalmak párisi képvise