Pesti Napló, 1862. március (13. évfolyam, 3616-3640. szám)
1862-03-28 / 3638. szám
72-3638 13-ik évi folyam. Szerkesztési iroda : Perencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. Péntek, mart. 28.1862. E 1*1’ Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : Hirdetmények dija : Perencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: 7 hasábos petit-sor egyszeri híd térn 7 Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábosgadtatnak el. körüli panaszok) hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ april-juniusi évnegyedes folyamára. Előfizetési díj april-jiuiusi 1/i évre 5 forint 25 krajczár. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, martius 27. 1862. □ (Szemle.) A porosz ügyek érdekes fejlődésnek indultak. Míg egyfelől a szabadelvűek árnyalatai egyesülnek, és az úgynevezett haladópárthoz közelítenek, a porosz kormány, mely eleinte mind a feudális pietista párttól, mind pedig Manteuffel reactionális bureaucratismusától bizonyos távolságban akart állást foglalni, most a viszonyok erejétől sodortatva egyik kezét a keresztes hirlap lovagainak nyújtja, a másikkal Manteuffelhez vágynék kapaszkodni. Sikerülend-e ily ellentétes nézpontok egyesitése, s hogy a feudálisba oltják-e be a bureaucratismust, vagy bureaucratismusba a feudalismust, s ez által a reactio gyümölcse mily különös ízzel és zamattal fog birni? azt megjóslani nem tudjuk. Poroszország uj helyzete a régi rokonszenveket, melyek iránta Németország egy részében mutatkoztak, alkalmasint uj ragaszkodásokkal fogja fölcserélni, s ha eddig rendkívül bonyolódottnak tartottuk a német kérdést, most már aztán gordiusi csomóvá vált e szónak történeti értelme szerint. A kormány Manteuffel bárót megkérdezvén a teendőkről, ez azt felelte : mentén kell hagyni a dolgot, míg a föllépés feltétlenül szükségessé válik. — Béketűrés-e, vagy államosin-e e javaslat? Mi a király lojalitásából azt merjük következtetni, hogy Poroszország nem fog nehéz válságok elébe menni. Lapunk már említette a pápa rászólását a franczia kormány azon rendeletét illetőleg, mely a püspököket eltiltja attól, hogy a japáni vértanuk canonizálása végett, a kormány engedelme nélkül, Rómába menjenek. Azonban a püspökök harmada eltökélte magát a Rómába utazásra, az engedelem megtagadásának daczára is. Csak arról nincsenek még tisztában: folyamodjanak-e engedélyért a kormányhoz ? E vitának jogi oldala is van, miután Lavalette az ő szentsége kárhoztató nyilatkozatára azt felelte, hogy a franczia kormány megtiltási joga a concordatumon alapul , s a császár csak a concordatum foganatosításba vételét akarja. Azonban a clerus erre azon észrevételt teszi, hogy a concordatumban erről egy szó sincs, hanem igenis van a hozzá mellékelt organikus czikkekben, de amelyeket a római szék soha el nem ismert. Párisból hiteles forrás után közük, hogy Francziaország turini követe értesítette volna Ratazzit, miként a tuilleriák kormánya nem fog tiltakozni Mazzini megkegyelmezése ellen, ha Ratazzi oly véleményben van , hogy a kegyelmezés megtagadása őt kellemetlen helyzetbe hozná. Cselekedjék tehát a miniszter saját belátása szerint. Alkalmasint Párisban arról vannak meggyőződve, hogy vagy Mazzini — előbbi kinyilatkoztatásához híven — nem fogadja el az amnestiát, vagy Ratazzi sokáig fog vele késni. Különben is a nagyhírű izgatótól a„Giazetta de France“ szerint új manifestum jelent meg, mely a cselekvés embereit föllépésre nógatja, s kíméletlenül kel ki a turini politika ellen is, melyet erőtlennek és tétovázónak tart. Nápolyban — szintén párisi hírek szerint — széles jókedvök van a muratistáknak, mert Brenner báró röpiratából azt olvasták ki, hogy Napóleon terveik iránt rokonszenvvel kezd viseltetni, s Ausztria is, adandó esetben, kevesebb rosznak tekintené őket, mint Victor Emanuel uralmát a két szicziliai királyságon. Pártjuk naponként gyarapodik. E hir is azon óriás tengeri kigyók egyike lehet, melyet az Oczeanon némely matróz saját két szemével vél látni; de a melynek létezését a többi álhatatosan tagadja. sen fölemlíti, hogy az osztrák ügyekbeni tudósításait bécsi centralistáktól inspirált kezek írják, s hogy a minket beolvasztani akaró Bonamy Price egyik fő munkatársa. A „Vaterland“ tudni véli az okot is, mely a Press értesítőit oly kacsák közlésére ösztönzi, melyek felhőtlennek tüntetik fel a politikai láthatárt, a nehézségeket tagadják, az aggodalmakat palástolják, és III-dik Napóleonnak hol egy, hol más kérdésben az osztrák nézpontokhoz közeledését hirdetik. Czéluk, mit e csalfa hirek terjesztésével el akarnak érni, kézzel fogható. A provisorius viszonyok miatt t. i. a kedélyekben bizonyos nyugtalanság fészkel. A nép kiegyezkedést és a meddő vajúdások helyett definitívumot akarna, s aggódik a megoldások folytonos elnapolásán. E hangulat csillapítására szükséges tehát gyakran és „biztos források után“ ismételni, hogy „van elég idő a belügyek lassú továbbfejlesztésére, mert a külbéke tartóssága kétségtelen.“ A „Waterland“, melynek észrevételeit csak röviden adjuk, aggodalommal tekint mind Páris felé, mind az adriai partokra és az olasz mozgalmakra. Sötétebb szemüvegen vizsgálja a helyzetet, s mint látszik nem volna meglepve, ha az, a mit a centralisták a távolban száraz földnek tartanak, melyen horgonyt vetni és kipihenni lehet, szétfoszló ködnek bizonyulna be. Pest, martius 27-én 1862. □ Tegnap érdeme szerint méltányoltuk a londoni „Press“ czikkét az osztrák - franczia egyezkedésekről Róma, Velencze és Németország ügyében. A „Vaterland“ mártius 27-diki száma érdekes adatokat közöl e lapról. Különö Pest, mart. 27. □ A birod. tanács évkönyveiben — ha itt évkönyvekről lehet szó — mindig emlékezetes fog maradni a mart. 26-kán tartott ülés, melyben a cseh és lengyel követek közül 35 tag, lelkiismeretével ellenkezőnek tartván, hogy a szűkebb birodalmi tanács az összes állam financzügyeiről intézkedjék, azon perezben, midőn a vita megkezdődött, a termet odahagyta, s távozásával tiltakozott a szűkebb Reichsrath illetékessége ellen. A centralisták két nappal előbb még nem hitték ezen orvosolhatlan szakadás lehetőségét. Ők , ha aktív föllépést tőlök nem kívántak , s tán nem is óhajtottak , legalább a szenvedőleges részvétet remélték. Mi hatása lesz ezen eljárásnak a börze hangulatára és a kormány politikájára ? nem tudjuk. Annyi azonban áll, hogy most már e finansz vitákba részt venni képes tagok száma a teljes birodalmi tanács tagjai számának harmadát alig haladja meg. Ezt más helyt oly minoritásnak tartanák, melylyel nehéz volna kormányozni. A bécsi lapok nagy része gyászbeszéddel kisérte a teremből elköltözteket; voltak, kik philippicára is éreztek némi hajlamot, de haragukból és életeikből egyiránt kirítt a lehangoltság. A birodalmi tanács benmaradt része komolyan szólt a finanszbizottmány előterjesztéseihez , s Plener úr nyilatkozatai daczára is, mind az ötöt elfogadta. Ennél fogva a követek háza kinyilatkoztatta : 1) hogy a miniszteri igazolás hiányos, a mennyiben t. i. ki nem terjeszkedik a biztosított utalványok megszaporított kibocsátására és a lebegő adósságoknak a letétel üzlet általi növekedésére; 2) a ház osztja a minisztérium nézetét Ausztria 1860 dik évbeni politikai állásán alapuló szükségességére nézve a katonai kiadások szaporításának; 3) hogy továbbá a váltópénzi jegyek kibocsátása a kisüzlet szükségleteinél fogva és az adóra előlegezett kölcsön, azon szomorú viszonyok által indokolva van, melyek lehetlenné tették a gyors pénzszerzés sürgető szükségének az állam financziáját kevésbé terhelő módoni kielégítését. 4) hogy a bankjegyek erőltetett árkeretének a Lombard-velenczei királyságba bevitele a várt eredménynek nem felelt meg. 5) hogy a nemzeti kölcsön kamatai ezüst pénzbeni fizetésének megszüntetése azon okból is sajnálatos, mert a kölcsönök kamatfizetési módjainak ingadozása átalában nem tanácsolható. Midőn a mártius 26-ki ülésben helyeiken maradt képviselők a financz-bizottmány ezen pontjait elfogadták, bár a hadi-költségvetésre nézve elvileg pártolták a kormányt, sok más és épen nem csekély fontosságú kérdésekben határozottan ellene nyilatkoztak. Ez bizalmatlansági votumhoz hasonló, jegyzi meg a Presse, de rögtön hozzá teszi, hogy nem kell ezt oly komolyan venni. A románok folyamodványa az első magyar felelős miniszteriumhoz 1848. május 21-ikén Miniszter urak ! A román nemzet, a történetírás bizonysága szerint is, egy az ős nemzetek közül a magyar birodalomban. Kezdetben kötött frigy után, a magyarral kezet fogva védte a hont, melynek javáért szilárdul működve, vérét s vagyonát vitte áldozatul, nemcsak, sőt midőn a sötét századok vallási fanatismusa elöl egy része a délkeleti tartományokba vonulni kényszerült, e tartományokat román nemzetünk önként a magyar szent korona felsőbbsége alá adta, mely helyzetében is a magyar nemzettel, e honnak s általa a civilisatió szövetnekét követni indult egész Európának, a musulmánok s más barbárok beütései ellen védbástyául szolgált. E nemzet századok mostoha s előítéletes viszonyaitól sújtva, a félreismerés rideg s méltánytala szenvedéseitől elfásultan tart. A népek örökigazságon alapuló igényeinek kora feltűnt! — És e hon nemzetének intéseit követő 1848-dik év a szabadság áldásaiban a haza minden rendű polgárait valláskülönbség nélkül egyiránt részesítvén, a szabadság élvezetének román nemzetünk is örvend, mely százados nélkülözések utáni kort, he kebllel üdvözölvén. Mi, magyarhoni román nemzet nevében, mint annak megbízott képviselői, a magyar koronás királynak eddig is folytonosan tanúsított hűséget, a szabadság lelkes harcosainak köszönetét, magyar testvéreinkhez ragaszkodást, az első magyar független minisztériumnak pedig rokonszenvet és őszinte bizodalmat nyilvánítunk, kijelentvén , hogy a magyar szent korona dicsőségéért, birodalmának egységéért hazafius önfeláldozással küzdeni a közös haza iránti szent kötelességünknek tartjuk. Midőn pedig őszinte, határozott hazafius hivatásunknak eme meleg szavakban foglalt elveit a nemzet bizalmától kisért minisztérium elébe nemzetünk nevében letennek, tartozunk kijelenteni, hogy eljárásunk nem alapul az emberi gyarlóság azon kifolyásán, mely a dicsőség óráiban kegyelet szomjában a hatalomnak önkényt oda engedi magát, hanem római eredetiségünkhöz következetesek, a szükség idejében értetjük meg a magyarral, hogy mi igaz barátai vagyunk. Ennyi az, mit nemzetünk nevében, a szükséghez képest tettekben is valósítandók, szavakban nyilvánítunk, s most. Sorsunkat illetőleg szerény kívánatainkkal közeledünk a nemzet kormányához. Vannak minekünk is a múlt idők mostohasága által előidézett fájdalmaink ; vannak jogszerű kivánataink is, melyek orvoslását s illetőleg korszerű elintézésüket igénybe venni annyival kevésbbé mulaszthatjuk el, mennyivel inkább meg vagyunk arról győződve, miszerint a czélba vett műtétei által oly irány is dugába döbend, mely az idő viszontagságai folytán fölmerült állapot láthatatlan kezétől tapintva, a közös haza érdekének még veszélyére is válandhatnék. Fájdalmaink, miket említünk, nemzeti érdekeink sorsát illetik; származásukat ott veszik, hogy a szlavismus még néhány századokkal előbbi föltolakodása saját latin betűinket kiirtván, s a czirill betűket fűzvén egyházi s iskolai könyveinkbe , a czivilizált Európától szándékolt elzárni nemzetünket azért, hogy erkölcsi kényszerítéssel a szlavismusba beleolvasztani sikerüljön, s mert román nemzetünk eredetéhez hiv jelleme meg nem ingattathatott, isolált állapotunkat fölhasználva, a nélkül, hogy nemzetünk megkérdezve, meghiva lett volna: a szlávok azon töredéke, mely 1690-ben jött be a magyar korona alá, az ismeretes „Illyricum declaratorium“ dajkálása alá rántotta a vallásban egyforma román nemzetet is. Mely idő óta a szerb hierarchia az egész óhitű nem egyesült egyház és iskolák ügyét román nemzetünk tetemes kárával monopolizálja. A szabadság, egyenlőség és testvériség elve nem tűri, hogy a közös hazának egyik népe a másik fölött uralkodjék, és mert a román nemzet természete, jelleme, nyelvkülönbsége, szóval, politikai föladása elvihatatlanul követeli, hogy a szlavismus által czélba vett azonosítást mindenképen megsemmisítse; ugyanazért: Román nemzetünk igényeihez alkalmazott buzgó törekvésből a szerbektől elválás elvét minden egyházi s tanítási kormányzás tekintetében határozottan kimondjuk, s miután a legközelebb kifejlett körülmények tisztán bizonyítanák, hogy a szerbek működése az álladalom egységének elvét megdönteni szándékozik, s működésük ösztönszerű részesévé vált a magyar alkotmány alatti napkeleti nem egyesült óhitű egyház metropolitája is, mint a törvény által kijelölt ösvényről letérő factort, nemzettagjaink, polgártársaink és véreink lelki s vallási kormányát kezében pontosítva lenni többé nem ismerhetjük. Tehát 1-ször kívánunk a karloviczi metropolitától egészen független és különvált, általunk választott egyházi kormányt, mely addig is, míg a törvény által kijelölt egyházi zsinatunk intézkedhetnek, érsekhelyettesi czímmel provisorie kormányozzon , titkárokat vévén föl az egyházi rendből egy és polgáriból másik, tehát két valóságos románajku férfiakat. 2 szót. Küldessék ki egy kormányi megbízott elnöklete alatt egyenlő számú román és szerb tagokból álló bizottmány, mely az egyházi s iskolai alapítványok mibenlétét, a fennálló kolostorok sajátsági viszonyait, azok okleveleit, alapítóik kis minővoltát megvizsgálván, az osztály kieszközlését végrehajthassa, s annak nyomán az elváló felek mindenike a magáéhoz juthasson. 3 pr. Önálló egyházi zsinatunk, egyházi s iskolai kormányunk legyen, melynek tagjai román nemzetünk fiaiból lévén alkalmazandók, a szerb hierarchiától semmi tekintetben se függjenek. Azon őszinte bizalomnál fogva, melylyel mi a magyar nemzet iránt viseltetünk, s melylyel viszont a magyar nemzetnél találkozni erősen hisz* szűk, politikai igényeinket következőkben foglaljuk : a) A román honpolgárok a magyar nyelv diplomatikai méltóságát elismerik, megvárják azonban, hogy egyházaikban, gyermekeik közoktatásában, s általában nemzetük minden belügyeiben tulajdon román nemzeti nyelvük gyakorlása gátdatlanul hagyassák. b) A vallási közoktatási minisztériumnál egy külön osztály állíttassák fel, mely a románok egyházi és iskolai ügyét kezelje, s melyben kizárólag közbirodalomban álló nem egyesült vallásu valódi román honpolgárok alkalmaztassanak. c) E nemzet fiainak a kormányzás ágaiban eddigelé keserűen nélkülözött alkalmazásukra, különösen a saját népe lakta vidékeket tekintve, méltányos figyelem fordittassék. d) A határörvidéki ezrednél kiválólag született román nemzetiségű tisztek alkalmaztassanak. Mely őszinte lélekkel, szerény s méltányos kivánatainkkal kisért előterjesztést, a bizalom s szeretet övezte kormány elébe letenni sietvén, magunk, megbízóink s illetőleg román nemzetünk nevében e bűn üdvét kívánó áhítattal teljes szivünkből s lelkünkből mondjuk : éljen a haza, éljen a király, éljen a szabadság, egyenlőség és testvériség ! ! ! Kelt Pesten, az alábbirt magyarhoni megyékbeli románok küldötteinek gyűléséből, máj. 21-én 1848-dik évben. Gozsdu Manó mk., elnök. — Czápos György mk., helyettes esperes. — Boczkó Pál mk., kisjenői lelkész. — Árkosi János mk., Petrilla Pál mk., aradmegyei képviselők. — Drágos János mk., Fonnay Gyógy mk., Zsiga Miklós mk., biharmegyei képviselők. — Nyikola Dávid mk., Szucsu Moyses mk., Szabó János mk., békésmegyei képviselők. — Misics János mk., Csermena Péter mk., Muntya György mk., Brankován Balázs mk., Popovits Simon mk., Rácz Athanasz mk., Petrovits János mk., Ilics István mk., Jorgován Miklós mk., Czárán Miklós mk., Bogdán Vincze mk., Bogdán László mk., Jankuleszku Julián mk., temes- és torontálmegyei képviselők. — Sztupa György mk., Szerb Tivadar mk., Aurán János mk., Pap Zsigmond mk., Putits János mk., Farkits Péter mk., Saguna Fréta mk., pesti képviselők. , Fogarasy Balázs mk., Radulovits Gergely mk., Fogarasy György mk., Vuja Ignácz mk., varasdiai esperes, Bozsinka Auxentius mk., Fogarasy Tódor mk., Vélla Mihály mk. theologiai tanitó, Márku János mk. lugosi esperes, Paskul Miksa mk., krassói képviselők. Gazdasági s keresked. tudósítás. Pest, 1862 mart. 25. [Fájdalommal értesültünk egy esetről, mely egy szorgalmas helységnek sorsára igen mostohán hat. Ugyanis Somogymegye Nagy Korpád helységének hetven és néhány lakója tavai nyáron porrá tévén, a károsult lakosok pillanatnyi segélyt szomszédjaiktól s megyebeliektől nyertek ugyan , de hogy nagy veszteségüket pótolhassák, és egészen újból felépülhessenek, kölcsönt kerestek. Ennek elnyeréséért Somssich Pál és gróf Somssich Imre somogyi országos képviselők a pesti takarék-pénztárhoz fordultak, mely a fent irt urak jótállása mellett f. hó 18-án a nevezett lakosok részére húsz ezer ftát utalványozott, és csak midőn a közbenjárók a kivánt siker felett már már örvendeztek, kivilágosodott: miként Somogy megyében a telekkönyvezés még mindeddig sincs befejezve, és ott a földbirtok nem nyújthatja azon biztosítást, melyet a takarékpénztárak szabályszerűleg okvetlen megkívánnak , és ezért a már utalványozott kölcsön ki nem adathatik. Sajnos következése azon késedelemnek, melylyel Somogyban a telekkönyvezés vezettetett. Vegyes tudósítások. A Pesti Hírnök közelebbi száma a tized-kárpótlás ügyét közelebbi bécsi levelében igy adja elő : „A fő mélt. magyar kir. udv. korlátnokság legal. előterjesztése folytán, Ó császári és apostoli királyi Felsége Magyarország alsóbb rendű papsága tizedkárpótlásának eszközlésbe vételére nézve f. hó 11-én kibocsátott legfelsőbb határozatával az 1853. márt. 2 -án kelt földtehermentesitési legfelsőbb nyiltparancsa 21. és 22-dik czikkelyeinek végrehajtását elrendelvén, különös kegyelemből s kivételesen megengedni méltóztatott, hogy a papi tizedet illető ama tételek, melyek az 1802-dik évi vagy ezt pótló későbbi hiteles összeírásában a papi jövedelmeknek foglalvák, különbség nélkül conventios pénzben kifizetettessenek.“ „Ekként e legfelsőbb határozványban immár a papi tized kártalanításának elve kimondva lévén, s e részben a m. kir. helytartótanács egyházi bizottságának javaslata helyeslésre találván , már most nincs egyéb hátra, mint e legfelsőbb határozványnak a földtehermentesítési közhirdetményben s utasításokban foglalt végrehajtási szabályok fonalán azonnal munkába veendő gyakorlati megoldása, mely bizonyosan ismét a magyar kir. helytartótanács, s illetőleg az egyházi bizottságnak, az egyházi s megyei világi hatóságok, a földtehermentesítési alapigazgatóság s a pénzügyi közjegek egyetértésével gyakorlandó feladata leend; mely feladat megoldásánál természetesen főirányul az foghat szolgálni, miszerint minden igyekezet oda fordíttassék, hogy e tized kárpótlás nehezítő kivételek s osztályozások lehető mellőzésével, a munkálatok egyszerűsítése s az igazság és méltányosság kellő tekintetbe vétele mellett mielőbb foganatosittassék. Az 1853. márt. 2-kán kelt földtehermentesitési nyiltparancs idézett 21-dik §-a igy hangzik: „A mennyiben a pap-tized vagy kir. adományozás folytán, vagy jogérvényes örökbevallások következtében magánosok tulajdonává lön , a pap-tized megszüntetése által szenvedett veszteségek országos vagyonból kárpótoltassanak. Az évi jövedelem a tized-sorjegyzékek s a beszolgáltatási jegyzőkönyvekből és ily adatok hiányában, az igazolandó bejelentések alapján, 1836 tól 1845-ig tartó 10 évi középszám szerint, a megyehatóság által puhatolandó ki, s a telekadó ideiglen árai szerint a behajtási költségekérti 1/9 levonása mellett értékesítendő. Ott, hol váltság-szerződések állottak fenn, a kármentesítés ezen 10 éven általi váltságdíjak alapján, levonat nélkül állapítandó meg. Ha ily esetekben a lelkész 16-od vagy különben valamennyied részét az illető tizednek húzta , akkor ezért az ennek megfelelő rész, a jogosított számára kipuhatolt kármentesítési összegből az illető egyházi javadalom terhére kikülönitendő“ (Reichsgesetzblatt für das Kaiserthum Oesterreich.“ 1853. évfolyam, 206. lap). Ezen czikk szerinti kielégités — úgy vagyunk értesülve, — hogy Magyarországon már majdnem teljesen megtörtént; reméljük azonban, hogy amennyiben a jelen legfelsőbb határozat közhírré tétele után is támasztatnának még e részben kielégítési igények , ezek az idézett czikkely értelmében végleg el fognak döntetni. Ami a legfelsőbb határozatban szintén felhozott 22-ik §-t illeti, ez így hangzik: „Az alsóbb papság tizedjövedelmére nézve a kárpótlás az egyházi jövedelmek 1802-diki összeírása alapján, mint jövedelem, országos vagyonból szabandó ki.“ (Reichsgbl.) Ennek keresztülvitele a már említett utasítások fonalán — úgy véljük — leginkább a földtehermentesítési alapigazgatóságot fogja illetni; s hiszszük, hogy amennyiben az 1802-ki összeírásokban foglalt adatok és bejelentések talán egészen kielégítő alapul nem szolgálhatnának, az illető egyházmegyék készséggel sietenének a hiányzó adatok kipótolásának közremunkálása által, a magyar királyi helytartó-tanácsot ez üdvös s a magyar tiszteletre méltó papság előtt bizonyára annyira örvendetes legfelsőbb kegyelmi tény nemes munkálatának gyors foganatosításában elősegítni. Ezen legfelsőbb határozat következtében természetesnek találják azt, hogy az eddigi tized-előlegezéseknek a vallási alapból történt utalványozása meg fog szüntetni, s hogy az eddigelé utalványozott összegek a földtehermentesítési alapból megtérítendők lesznek, miután már most a vallási alap e nemű terheltetésének szüksége nem fog fenforogni.“ — Sátoralja Ujhely, mart. 19. A földmives téli foglalkozásaiban veti meg gazdasága alapját, kijavítja gazda-szerszámait , földét trágyázza, vető magot tisztit, s megkésziti foglalkozása rendét a kikelethez stb. A politikai élet téli szakában is meg vannak a hasonló teendők : anyagi állapotaink rendezése, egyesületi működések, önművelődés , községi, egyházi és nevelési ügyek, továbbá közintézeteink , s szenvedő honfitársaink gyámolítása, ilyenkor kétszeres erélylyel felkarolandó dolgok, melyek közül minden legkisebb mozzanatot hálás figyelemmel fogad és kisér a közönség. Nincs tehát ok magunkat különösen ezen korszakra nézve, mint egy szándékosan nihilizálnunk, különösen nekünk zemplénieknek, kik azon szűk körben, mely részünkre fennhagyatott ezúttal is lehetőleg tanúsítjuk munkásságunkban élelmiszereink meg nem lazult cohoesióját, mely mellett tanúskodik az, hogy egy takarékpénztár felállítására Új helybe egyesültünk, szegény árva gyermekek gyámolítása végett kegyes nőkből a múlt nyáron alakult egy igen nagy elismerésben részesülő testület sok áldástól kisérve megyeszerte oltalmazza a nyomortól kicsinyeit, gazdasági egyesületünk folyó évi május 12-ei napján ugyanitten Ujhelyben egy állat- és termény kiállítást rendezend. *) A dunavidéki vízkárosult honfitársaink részére az újhelyi casino által kibocsátott programm mellett gyűjtésben fáradozunk; a felső zempléni egyházmegye pedig kebelében kegyes adakozásokból egy papi árvák és özvegyek javára gyümölcsözendő kölcsön magtárt alapított. És ilyféle erkölcsi irányú s beldolgainkra nézve nagy horderejű tisztes törekvések hazaszerte másutt is bizonyosan történnek, annyival inkább, minthogy a múlt évi politikai küzdelmek más irányba foglalkozhatván figyelmünket, most ezekre kell, hogy figyelmünkkel visszatérjünk, s ha nyugalmas gyűlési jeleneteket nem közölhetünk is megyéinkből egymással, folytassuk a szellemi érintkezést legalább a hatalmunkban levő ügyek által, nehogy meglankadjon az eszmeforgalom szükséges haladása közöttünk, hiszen illik is, hogy ne csak névnapi vigalmakkor keressük fel egymást, hanem látogassuk akkor is, midőn beteg van a háznál. Vizeink áradnak, —hajdan ezen rendes tavaszi vendég elborította lapályos Tisza-Bodrog közti tereinket, s midőn el ment lerakva a gazdag iszapot, ez megtermette ami kellett az emberek és barmok szükségére, — most e földek elébe földet hánytak a vizek partjain, de a viz urnak tarja magát régi tartományában, s sem a technikát sem a drága pénzt, melyet a birtokosok megrovásával a földhányásokba temettek, nem respectálja, s a viz alatti használhatatlan tér sokkal több a szabályozás óta, mint azelőtt volt. — E gazdag talajú földrész megszabaditásának eszméje azonban, ha az első kísérletnél megbukott is, nem hagyja magát többé a sorozatból kiejtetni, s egy újabb, talán több körültekintéssel leendő felkarolása és vezetése az ügynek,meghozandja annak diadalát. Marhadög megyénkben nem mutatkozott sehol. Őszi vetéseink üdülni kezdenek, — a tavaszi munka azonban, minthogy csak most kezdenek még a szántáshoz, elkésett, — az életvásárlás körül semmi élénkség, gyapjúnk és borunk felől sem tudakozódnak, pedig a napszám nagy, hát még a többi szükség , melyet emlitni sem merünk, nehogy eszébe jussunk az épen most másfelé fordult executor uraknak. E. A. A magyarországi árvízkárosultak fölsettélésére adakozások a „Pesti Napló“ kiadóhivatalánál. — Pesten Balogh Adél és Barkassy Ármina kisasszonyok saját kézi munkáikra rendezett magánsorsjátékból bevettek 89 ftot és 3 ez. húszast. — A gödöllői uradalmi tisztség között Lits Antal jószágigazgató ur 75 frtot gyűjtött, melyészlethez a következők járultak: Lits Antal 20 ft, Bartal János 5 ft, Susits József 3 ft, Fridi Lipót 3 ft, Kárász 5 ft, Richvalszky Die*) A programmot közölni fogjuk. Szerk.