Pesti Napló, 1862. március (13. évfolyam, 3616-3640. szám)
1862-03-29 / 3639. szám
73-3639 13-ik évi folyam. Szombat, mart. 39.1862. e lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. Perencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán. Helyben, házhoz hordva. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ april—júniusi évnegyedes folyamára. Előfizetési dij april-júniusi V. évre 5 forint 25 kraj ezár. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, martius 28. 1862. □ (Szemlej. A félhivatalos „Donau Zeitung“ azon meggyőződését fejezi ki, hogy : „a naupliai felkelést vezető fonalszálak ott szövetnek és köttetnek össze, hol a forradalom az árulás és hitszegés minden eszközeivel lépett fel. Senki sem hozza kétségbe, hogy a görög katonai lázadás az olasz mozgalom embereinek és a velük szövetkezett európai emigratiónak tulajdonítandó. A görög forradalom minden jelek szerint már le van nyomva, de az Európát békében élni nem engedő párt tervei azért még azok, amik voltak. Görögország, a keleti kérdés, Garibaldi és Kossuth egymással összeköttetésbe hozattak, s az illetők reméllik : a vár-négy-sze- iget az Aldunánál megkerülhetni. Európának kell most megmutatni, hogy szabad-e ezentúl államainak létét és fejlődését Walker-féle kalózvállalatoktól függővé tenni.“ Csak ennyit emelünk ki a félhivatalos lapnak a görög kérdésre vonatkozó czikkéből. Ugyancsak a Donau Zeitung fölveti azt a kérdés is, hogy ki uralkodik Olaszországban ? Erre pedig a következőleg felel mai számában. „A piemonti kormány miniszterelnöke, Ratazzi, határozott győzedelmet nyert a kamarában, midőn jelöltjeit az elnöki székekbe emelte. De mit ér e diadal,ha a nehézségeket fontolóra veszszük, melyekkel Batazzi küzd a minisztérium megalakításában, s mit ér különösen, ha azt is beszámítjuk,hogy nemcsak a genuai comitati di provedimento, hanem annak fiókegylete, a nápolyi associazione, universitariais, a turini kormány tekintetbe nem vételével oly határozatokat hoznak, melyeknek megkezdését és keresztül vitelét egy ereje érzetével bíró kormány sem tűrné ? S mily szilárdsággal bírhat azon alap, melyre az uj nagyhatalom támaszkodik, midőn Viktor Emanuelt milánói látogatásakor a nép alig veszi észre ; mig Garibaldit lármás ovatiókkal fogadja? Nápolyban a király névnapja alig ünnepeltetik meg hivatalosan ; mig Garibaldinak majdnem egyidőben eső névnapja szertelen lelkesedés tárgya.“ A Donau-Zeitung elmélkedéseit azzal végzi, „hogy mindezekből a következtetés eléggé világos és nem szorul semmi magyarázatra. Nekünk azonban mégis van egy észrevételünk. Ha a „Donau-Zeitung“ ily árnyékkirálynak tartja Victor Emanuelt, az emberi természet ismerőséből azt következtetheti-e, hogy e helyzet kényelmes lehet egy uralkodóra nézve, és útokkal több arra, hogy a külpolitikában Olaszország jelentékeny szerepet vigyen? Mi inkább az ellenkezőről volnánk meggyőződve. A bécsi esti börzén azon hir terjedt el, hogy a pápa meghalálozott volna. E hir valótlannak látszik. Azonban római tudósítások ő szentsége egészségi állapotát igen megrongáltnak jelentik, és szerintük ő szentsége fölgyógyulásához csekély a remény. Raluzzi Giarribaldi megegyezésével elhalasztotta Mazzini amnestiáltatását. Varasdról, márt. 27-kéről a következő sürgönyt vette az „Ost und West“ : „A mai közgyűlésen egyhangúlag ad acta tétetni határoztatott a municipális tisztviselők létszámát és fizetését alászállító intézmény. Fölírást intéznek továbbá Ő Felségéhez, oly kérelemmel, hogy az érintett intézményt függeszsze föl, s az országgyűlést minél előbb hívja egybe. A kérdéses intézmény az országgyűlésre sérelemképen terjesztetik föl,tiltakoznak a kormányszék, helytartótanács és az administrátor eljárása ellen, s kívánják, hogy a tisztikar status quo-ja tartassák meg s fizetése továbbra adassák ki a megye saját vagyonából. A megye ingó és ingatlan vagyona összeadására bizottság neveztetett ki, a melynek az durante sessione, azonnal általadatott,ges boraink hitelének csökkentésére szolgált. Angolhonban minden, ami jó, vevőre talál. Az ár ott másodrendű kérdés, a fő, a czikk minősége. Eleitől fogva, mielőtt még a magyar borok megismertettek volna, azon hiba követtetett el, hogy nyerekedni vágyó kereskedők által nagy menynyiségben küldettek Albionba közönséges fajtájú borok, melyek romlott állapotban érkeztek oda, ahelyett, hogy keveset küldöttek volna át, de a legjavából, ennek az a szomorú következése jön, hogy tavai a londoni Docksokban levő magyar borok, hitelüket vesztve, részint idegen név alatt adattak el nagy bajjal, részint pedig ott lakozó honfitársaink által, kik fájlalva boraink hitelbeni sülyedtét, oly olcsó áron vetettek meg, mint nálunk igen jó szüret alkalmával szokott elkelni. Felkerestem Londonban mindazokat, kik magyar borokkal kereskednek, és tapasztalnom kellett, hogy hátrafelé haladunk, csak, hogy egyet említsek, ide csatolom Gorman és társa borlapját Vörös borok. A nevezett firma vezetőjével szólva, az esett tudtomra , hogy eddigelé ki nála magyar bort kóstolóra vett, másodszor meg nem jelent, úgy történik, hogy legjobb bortermelőink neve s pinczéje, tán tudtuk nélkül, rész hírbe jő. Nem akarom meghatározni — s nem is ide való — hogy váljon a Szemere Bertalan urnak küldött borok, már mint gyenge harmadrangú borok indulnak ki hazánkból ? vagy hogy nem állják-e ki a tengeri utat? de tény az, hogy nem jók, sokszor ihatatlanok s legkevésbé olyanok, melyek borainkat Anglia határain megkedveltetnék. Ezeket előrebocsátva, kiki át fogja látni annak szükségét, hogy ezen irányban valaminek történnie kell, és hogy elvégre egy nagy központi borkereskedő társulatnak kell létre jönni. Hanem, hogy ez sikert ígérjen, s ne legyen idő előtti, mert az e téreni utóbbi bukás „Extinguisher“-ként hatna, s hosszú időkre minden más törekvést meghiusitna, — hogy, mondom, az első lépés megtörténjék, mi egy ilynemű borkereskedő társulatnak létrejöttét is könnyebbítené, — a magyar bortermelő és hazánk ezen ága iránt érdekkel viseltető közönsége ebbe egy tervvel vagyok bátor előlépni, mely tán némi figyelmet érdemel. Budapesten jó volna egy országos központi borcsarnokot alakítani, melyet egy jó firmával ellátott társulat képviselne. Ez nem volna kereskedő-társulat, és nem tenne egyebet, mint pinczéjébe felvenni a bortermelők által küldött borokat, a hordókra nyomná a társulat pecsétjét, elvállalná azok tiszta, becsületes kezelését, és neve garantiát nyújtana a nála vett borok ugyanazonosságáról. Azon perezben, hogy a termelő borát a társulatnak eladás végett átadá, más joga nincsen, mint borai árát meghatározni. Valószínűbb , hogy egy ily jó név alatt alakult társulat pinczéjében a termelő könnyebben és jobban fogja eladhatni borait, mint ha maga házánál tán távoli vidéken kell bevárnia a vevőt. Aztán hánynak nincs bora az ahhoz alkalmatos pincze és kezelés hiányában. De mily könnyebbitésére esnék ez kivált a borvevőnek, ki fővárosunkban találhatná majdan Magyarország mindennemű borait, biztosítva lévén e társulat neve által, hogy amit nála vesz — csakis az, aminek adják. Ezen terv nem uj, aki a londoni Docksokban, Opporton vagy Bercyben volt, tapasztalhatta ennek czélszerűségét. Bercyben p. o. Francziaország minden bora együtt található ; ha vevő ott ízlése szerintire talál, minekelőtte megvenné s kifizetné, előmutattatja magának a kezelési irodában a hitelesitett és rendesen vezetett könyveket, melyekből megtudja a venni szándékolt bor történetét. Például, bordó Nr. 1848. átvétetett ezen vagy ezen bortermelő úrtól, ekkor és ekkor — egyszer zavaros jen, tisztítva lett igy, amúgy, később eczetesedni kezdett, ekkér javították, a termelő úr kivánata folytán nehány perczent alkohollal lett vegyitve — mig visszanyeré elvégre ritka éltető erejét, gyönyörű színét, páratlan zamatját stb. stb. így, úgyszólván, a bor születésétől kezdve, áttekinteni lehet évről évre a történetét. Ezen sorok egyedüli czélja, a bortermelők figyelmébe ajánlani e tervet. Szántszándékkal vagyok rövid, és semminemű részletekbe jelenleg nem bocsátkozom. Ha tervem elfogadtatnék, kétségenkívül nemcsak saját előnyükre volna , de a vevőkésre is, sőt a főczél, a magyar borhitelnek emelése, el volna érve, mert léteznék végre hazánkban egy illően elrendezett pincze, mely a külföld nagyobb igényeinek megfelelhetne. Ajánlom továbbá még azért is, mert erre nem szükségeltetnek milliók, melyeket e szer felett drága pénzviszonyok között előteremteni nehéz volna. Az indítványozott társulat kicsiben kezdhetné meg működését, s fokonként terjeszkednék, nagyobb pinczéket rendezvén el ,H amint aránylag a növekedő bormennyiség megkívánná, akként határozván meg a beruházási s kezelési költségeket, hogy a vállalatot biztosan gyümölcsözővé tenni lehessen. Figyelembe veendő még a vállalatnak egy másik oldala, szükséges lesz ugyanis egyezkedésre lépni egy hitelintézettel, mely a bor árából kétharmadot előlegezne a termelőnek, ha pénzét előbb szükségeltté. Londonban (a londoni Docksokban) a borbirtokosok minden kereskedő s bankár házaknál kapnak előlegezést. Legjobb volna, ha a vállalatnak ezen részére is, maga az alakulandó társulat válalkoznék, ha egyszer egy nagyobb tőkével fogna rendelkezhetni. Nagyon kívánatos volna, ha e tárgy sajtó utján eszmecsere által kellőleg lenne megvitatva, s ha jónak ismertetnék el , bátorkodnék annak idején egy elkészült tervet közzétenni. Gróf Széchenyi Bélagát, Vörösmartynak páthoszát, Aranynak megható epicus egyszerűségét, Petőfinek lyrai varázserejét, kiben a költői életerőnek egész tengere hullámzik, Gyulainak finomtészi tehetségét, Jókainak humorát, Szalaynak és Eötvösnek alaposságát hozta létre ? Szólj „bölcs higgadtság és széles világismeret“, szólj, mi tanúsít életképességet, ha mindez nem tanúsítja? Ne ámítsuk magunkat mi, ha mások akarnak is magukat ámítani! Ismerjük el, mint németekhez illik, a magyart, annak, ami: ne zavarjuk össze a német nemzet cultural érdekeit egy osztrák politikai pártnak uralkodási vágyával, mely, talán jó szándékú buzgalmában, a német nemzet által képviselt humanitási eszmék diadalmenetét csak hátráltatni és veszélyeztetni képes.“ „Mint bizonyságát annak, mily komolyan, helyesen és nemesen fogják fel Magyarországban az irodalom érdekeit, közöljük azon beszédet, melylyel báró Eötvös, mint elnöke a Kisfaludytársaságnak, ez évi febr. 6 -án tartott nyilvános közgyűlését megnyitotta , de előbb még néhány jellemző adatot kell említenünk a Kisfaludy-társaságnak viszontagságairól, a titoknoki jelentés nyomán.“ Erre következik egy rövid kivonata a titoknoki jelentésnek, s az elnöki beszéd egész terjedelmében. Tizenkét palaczk Font sterling. Scilling. Budai Nr. 1 . . . 1 12 „ Nr. 2, dr. Sauer 2 2 Egri Fekete ur . . 1 12 Ménesi, Bohus ur. . 2 2 Szegszárdi bortermesztő társulat ... 2 2 Fehérek. Badacsonyi . - . 1 12 Bakator, Kosztka ur 2 2 Neszmélyi .... 1 12 Rókuszhegyi rauskatály.......................... 2 2 Tokaji aszú, Mezösy és Török urak ... 3 — Tokaji essentia Nr. 1, b. Vay Miklós . . . 12 M „ Nr2 . . . 7 10 Néhány szó a magyar borhitel emelésének érdekében. Vasuti vonalak építésénél, vizvezetések, födött vásár állások s tűzoltó társulat alakításánál bizonyosan nem kevesebb fontosságú, figyelmünket honi boraink felé fordítani, mely hazánk egyik legfontosabb kiviteli czikke gyanánt, egyszersmind leggazdagabb jövedelmi ágát képezhetné. Anglia, mint legnagyobb borfogyasztó nemzet, leginkább van hivatva borainkat nagyobb mennyiségekben megvásárolni ; sokszor fordulván meg ez országban, s meglehetősen ismervén az ottani körülményeket, csak is erről akarok jelenleg szólani, megmutatandó, hogy minden, mi eddig e részben történt, felsé Egy német lap a Kisfaludy Társaságról. A Lipcsében megjelenő „Magazin für die Literatur des Auslandes“ mártius 19-ei számában Opitz Tivadar ur, a Kisfaludy-Társaság utolsó közgyűléséről szólván, igy kezdi tudósítását : „Jóllehet Paton ur, miként e lapoknak ilyezirat czikkében : „Egy angol diplomata Velenczéről és Magyarországról“, mondatik, „egy angol diplomatának és világtapasztalású gyakorlati politikusnak higgadtságával a magyaroktól az életképességet megtagadja“, én (az az Opitz úr), ki nem vagyok ugyan angol diplomata, csak egyszerű német, de komolyan foglalkoztam a magyar történelemmel, nyelvvel és irodalommal, azt mondom honfitársaimnak, hogy ezen (Paton úr szerint) „a túlságig nemes lelkű“ szomszédaink (t. i. a magyarok), szintoly életképesek, mint életképes a tavasz, életképes az ifjúság.“ „Legyünk elfogulatlanok, legyünk igazságosak ! Ha azok leszünk, a magyarokban oly népet fogunk látni, mely életképességét egy évezreden keresztül a legnehezebb viszonyok közt bebizonyította, mely minden harczaiból, miker vele született, mélyen gyökerezett és kifejtésre képes nemzeti egyéniségéért átküzdeni kénytelen volt, mindenkor erőteljesebben, edzettebben lépett ki, mely egyrészt teljesen méltányolja a német nemzetnek a művelődés ügyében szerzett érdemeit, s annak vívmányait komoly kitartással, szeretettel és szerencsével magáévá is tette, de másrészt határozottan visszautasít oly politikai kísérleteket, melyek nemzeti és állami önállóságát veszélyeztetik, s azokat (nem hiszem, hogy csalódjam) jövőre is sikerrel fogja visszautasítani, támaszkodva szent jogára, melyhez napjainkban ritkasággá vált hűséggel és szilárdsággal ragaszkodik, nemzeti jellemére, és tagadhatatlan politikai képességére, melyek ez országnak egy osztrák tartománynál magasabb állást biztosítanak, vissza fogja utasítani a magyar nép ama politikai experimentumokat, bármily civilisátori köpönyeget aggassanak reá, s bármennyire „ábrándosnak“ és „kultúraellenesnek“ gúnyolják is férfias küzdelmeiért.“ „Ha „higgadtsággal“ tekintjük a dolgokat, valóban — hogy is mondjam csak — igen „diplomatikusnak“ kell mondanunk azon okoskodást, melynél fogva oly néptől akarják megtagadni az életképességet, melynek vitézségéről ezelőtt tizenkét évvel az orosz is fényes bizonyságot tön, — s mely tizenkét év után ismét annyira felépült erejében , — hogy nemzetisége kérdését a birodalomnak életkérdésévé bírta emelni. Éles itélőtehetségre , sőt becsületességre mutat-e, ha a magyaroknak egész politikai multjuk által támogatott jogos igényeit egy sorba állítjuk oly népeknek elkülönítési törekvéseivel, melyek csak a magyarokkal a szövetkezés által jutottak eddig, s juthatnak ezen túl is érvényre ? Hogyan, oly népben ne volna életképesség, mely, kivált az utolsó harmincz évben, oly rendkívüli sikerrel dolgozott újjá születésén, mely egy rövid korszakban a kitűnő férfiaknak egész sorát szülte? Nem életképes e azon nép, mely Széchenyinek roppant erélyességét, Deáknak elmetisztaságát és jellemszilárdsá Bécsi dolgok. Beszélik, úja a Lloyd levelezője, ámbár még épen nem bizonyos, hogy a német autonomisták is ki akarják vonni magukat a budget fölötti tanácskozásokból. A német autonomisták, mint tudjuk , mintegy 24—25-en vannak, Felső- Ausztria, Stájerország s részben Tyrol követei. Miután a jobboldal a budget fölötti tanácskozások elöl visszavonult, az alsóházi tagok száma csak 120 volt. Ha még 25-en elmaradnának, oly helyzetbe sülyedne a ház, melyben nem lesz képes határozat hozatalára. Azonban sok centralista követ távol van; ezekből ki lehetne pótolni a hiányt. A Lloyd levelezője effölött a német autonomisták közelebbi eljárása után épen nem várja visszavonulásukat. A másik hír, amit ezúttal registrálni akarunk, a ,Victov Dán" bécsi levelezőjének tudósítása, mely szerint Bécsben, a szerb ügyet illetőleg, közelebb elhatározó lépés történt. Még egy lépés — úgymond levelező — s a szerbek Karloviczon ismét nemzeti gyűlésre jönek össze. A megtörtént lépés alatt — a megtörtént miniszteriális tanácskozmányt érti, a melyben is a szerb ügyeket illetőleg e következő történt: Gróf Forgách — mondja a levelező —a szerb ügyben egy memorandumot adott ki, melyben mostanra a múlt évi karloviczi gyűlés határozatai megnyirbáltattak, még jobban, mint a miniszteri tanács által elfogadott második memorandum által, mely a karloviczi határozatokat szárazon elfogadta. E második elfogadott memorandum szerint nem a nemzet, hanem 0 Felsége candidálná a Vojvodát. Másik elhatározó lépésül érti a levelező 0 Felségének Velenczébeli visszatértét, midőn e határozatokat aláirandja. Mihelyt ez megtörténend a patriarchalis uj administrator által a nemzeti gyűlés össze fog hivatni és az a tavali félbeszakasztott tanácskozásokat folytatandja. — E gyűlés első teendője lesz , a vojvoda és tanácsosainak választása, és azután fog a patriarcha választatni. A levelező e gyűlés teendőjét commentálni nem akarja — csak azt mondja, hogy a nemzet megbízottjai lelkiismeretük és meggyőződésök szerint cselekedjenek, mert a 12 év tanulságos, és — mondja — sok van ott a szerbek részéről is, aminek nem kellett volna lenni. A vojvodát választó gyűlés után második fog összejönni, a mely a szerbek morális alakulásáról fog intézkedni, azon után, melyet most Stojakovits magyar kanczelláriai referens készít. Előhozza még a levelező, hogy a Vajdaság különösen fog arondíroztatni, és az kisebb lesz annál, melyet a múlt karloviczi gyűlés határozott ; a ki ismeri — jegyzi meg a levelező — nemzetiségi viszonyainkat, ettől megijedni nem fog. Bánát és Bácsban a legfelsőbb instantia a magyar, Szerémben a horvát-szlavón kanczellária lesz és mind a két esetbeni közvetítő a vojvoda és tanácsa. Az egyházi ügyben azon közvetítőt, mely szerint a patriarcha felváltatnék, a két nemzet között határozottan kétségbe vonja. Pest, martius 28-án 1862. Mihelyt a birodalmi tanácsban történt interpellatio után az államminiszter ur megmagyarázta, hogy miért ruháztatott föl a horvát szlavon udvari kanczellária egyszersmind a dalmát czimmel is, s hogy e czim csak történelmi emlék, más semmi; önként érthető vala a birodalmi tanácsban képviselt Dalmatia tiltakozásának bekövetkezése. Az óvástétel a dalmatiai országos választmány által Ő Felségéhez intézteték, s igy hangzik: „Az imént egy dalmát, horvát és szlavón királysági udv. kanczellária czímével Ausztria népei előtt fölmerült horvátszlavón udv. hatóság csak új aggodalmakat és fájdalmas érzéseket kelthetett a dalmát nép nagy többségénél, amely a Horvátországhoz való csatoltatás minden gondolatát elutasítja magától s nem akar irányában semmi közjogi viszonyt elismerni. Az országos választmány, mint az ezen hozzácsatolás ellen törvényesen és ünnepélyesen fölszólalt dalmát országgyűlés végrehajtó közlönye, nem mulaszthatja el e fájdalmas érzelmeket csász. kir. apóst. Fölséged előtt kifejezni. Jól lehet pedig a fentnevezett udv. kanczellária hatásköre — az államminiszter úr ő exeljának a követek háza f. hó 17 dikén tartott gyűlése előtt a kormány nevében tett nyilatkozata szerint — csak Horvátországra és Szlavóniára fog szorítkozni, miért is az országos választmány meg van győződve, hogy Dalmatiának e czimbe történt fölvétele közjogunkra nézve valóságos hatással nem bír, nem is bírhat, e czimnek mégis nagyon kellemetlen és szomorító hatást kellett az országos választmányra gyakorolni, mert az, habár nem alapul törvényen, habár czéltalan és a valódi tényállásisal ellenkező, de képes minda mellett egyfelőébren tartani Horvátország jogosutlan és elbizakodott igényeit, másfelől pedig szítani koronaországunkban az egyenetlenség lángjait. Az országos választmány ennélfogva, országa jogait semmi tekintetben fedezetlen nem hagyandó, az uj horvát szlavon udv. hatóságnak adott dalmát, horvát és szlavón királysági udv. kanczelláriai czimból, amennyiben ez Dalmátiára vonatkozik, akár most, akár jövendőre vonandó minden, akár jogi, akár tettleges következtetés ellenes, kir. apostoli Felséged előtt tiszteletteljesen óvást tesz.“ Tehát Dalmátia épen semmi közjogi viszonyt nem akar Horvátországgal elismerni, s még határozottabban utasít vissza minden összeköttetést Zágrábbal, mint Zágráb Pesttel. Nem mondjuk, hogy Horvátországnak oly joga volna, ezen idegenkedés miatt a duzzogó testvérre neheztelni, mint nekünk, a velünk annyi század óta szoros, meg nem szakított és törvények által megszentelt viszonyban élő horvátokra; de azt mégis elismerjük, hogy ők méltán szomorkodhatnak Dalmatia végletes elszakadása miatt, miután épen az együttlét és a tapasztalt erős rokonszenv magyarázta volna meg a három királyság nevében Zágrábon űzött magas politikát. Vegyes tudósítások. — Békésmegye gazdasági egyesülete, mártius 18-kán Csabán tartotta meg igazgató választmányi gyűlését. Az elnöki székben K. Wenkheim Béla ült, mellette Trefort és Urszinyi alelnökök. Jól esett sok olyan arcot látnunk, kikkel már fél év óta nem találkozhatunk. Itt volt Csongrád megyének leköszönt főispánja Tomcsányi József, Békésnek volt első alispánja Omaszta Zsigmond, és a visszalépett tisztikarnak több tagja, a nagybirtokosságból: gróf Almásy Kálmán, báró Wenkheim László, gróf Wenkheim Gyula, Beliczey István, Justh István, Szucsy Mózes, stb. a kitűnőbb gazdák és uradalmi tisztek közül: Thaisz Gy., Korosy Kam., Balázs Mihály, Oláh, Megele, stb. ezenkívül több község elöljárói, választmányi és egyleti tagok. A gyűlés helyéül a casino elnöke volt szíves átengedni annak termeit, hol az elnöklő báró úr, a feletti örömének nyilvánításával, hogy a jelenlevők arczain csüggedés nyomait nem látja, a a tanácskozást megnyitván , mindenekelőtt az 1862—1863-dik egyleti év teendőinek kidolgozásával a legutóbbi közgyűlésből kinevezett bizottmány nevében, annak megállapodásait terjeszté elő a titkár. Ezek szerint legelőbb is az egyesület munkabíró tagjai hajlamaik és képességeikhez képest a szokásos szakosztályokba soroztattak be, melyek működésének irányát és körét egy talpraesett programútban terjeszté elő Balázs Mihály orosházi inspektor úr, s míg egyfelől egész figyelemmel csüggtünk a javaslatát olvasó derék gazda éles észrevételein, alapos megjegyzésein, és betapasztalását tanusító helyes és gyakorlati felfogásain, másfelől nem tudtuk az előadási ügyességet, vagy a dolog velejét fenékig kimerítő szakképzettséget bámuljuk-e inkább a szerzőben. A jeles munkálat egész terjedelmében ki fog nyomatni, s azt hiszem, jó szolgálatot fogok tenni a rokon egyesületeknek, ha azt annak idejében e lapok utján is közzé tehetem ; a nagy gazdaközönség tetszését bizonyosan ép úgy megnyerendi, mint itt a választmányét, mely az előadót helyeslésével többször félbeszakította. Szintily helyesléssel találkozott Beliczey István úrnak a bizottmányban tett indítványa egy tudakozó intézetnek Csabán a titkári hivatallal egybekötve leendő felállítására, valamint Omaszta Zsigmond urnak egy gabonacsarnok iránti javaslata, mely részletes tervadás végett azonnal egy bizottmánynak adatott ki. Mind a két terv pedig elfogadás végett a közgyűlésnek lesz előterjesztendő. Kiállítás az idénre három fog rendeztetni, Csabán, Ladányban és Szarvason, a kiállítások programmjáról a titkári közlemény fogja a közönséget annak idején részletesen értesíteni. Wenkheim László báró úr több éve már, hogy foglalkozik egy békés megyei takarékpénztár fölállításával, meg is tett az illető helyeken minden lépéseket, hogy szándékát foganatosíthassa, tervét életbe léptethesse; de az időben, midőn felsőbb engedélyért folyamodott, azt válaszolták, hogy majd a kormány fog gondoskodni országszerte takarékpénztárakról, a mint hogy a kísérletek mégis létettek ez irányban. Az úgynevezett oktoberi napok után ismét elővette a nemes báró az ügyet s az általa készített alapszabályokat bemutatá a megye közönségének, mely azokat ajánlva küldé fel a n. m. h. tanács jóváhagyása alá. Most a gazdasági egyesület választmánya karolja fel ismét a tervet, s a takarékpénztár fölállítását a közgyűlésnek fogja ajánlani. Még 1860-ban, az ideiglenesen alakult közgazdasági szakosztály, belátván egy helyi viszonyainkhoz alkalmazott s specificus érdekeink körül működő gazdasági lap kiadásának szükséges és hasznos voltát, az osztály egyik tagját, Szathmári Károlyt megbízta egy programm szerkesztésével, mely a közgyűlésnek lett volna előterjesztendő, de a csakhamar bekövetkezett országos változások folytán, fontosabb érdekek feledésbe tolták az indítványt, valamint átalában az egész egyesületi működést nagyon mérsékelt lépésre kényszerítők. Ma azonban ismét nem lévén a tevékenység előtt más tér, mint az egyesületi, hagyván minden egyebet azokra, a kik poharunkba mérget törtenek, minden figyelem és gond anyagi érdekeink, jobblétünk