Pesti Napló, 1862. április (13. évfolyam, 3641-3665. szám)

1862-04-20 / 3658. szám

I­ rány, párja 7—9 ftig, disznó zsir — 41—43 ft mázsája, disznó szalonna 36—38 ftig mázsája. Szeged, april 16. Legutóbbi hetivásárunk u­tán az esős ideje miatt gyéren volt látogatva. Gab­­naszállitmány kevés. A kukoriczát még mindig igen keresik; árpa és zab teljesen el van hanya­golva. Búzát is csak a gőzmalmok számára vá­sárolnak. 83—86 ftos búza 3 ft 80 kr—4 ft 20 krig, kétszeres 3 ft—3 ft 50 krig, rozs 2 ft 50— 80 kr, árpa 1 ft 80 kr—2 ft 20 krig, zab 1 ft 40—55 kr, kukoricza 3 ft—3 ft 20 krig. Pécs, april 12 én. Búza 3 ft 65 kr—4 ft 5 kr, kétszeres 3 ft 50 kr—3 ft 60 kr, rozs 3 ft 40 kr—3 ft 50 kr, árpa 2 ft 40 kr—2 ft 50 kr, zab 1 ft 60 kr—1 ft 70 kr, kukoricza 3 ft 20 kr—3 ft 40 kr, hajdina 2 ft 50 kr, széna 2 ft, szalma 1 ft. — Báró Eötvös József a máramarosi ruthe­­nektől számos aláírással ellátott következő iratot vett: „Méltóságos Báró úr! Egy édes hazánk nem­zeti szineivel ékített medvebőrt küldünk Méltó­ságodnak Máramaros bérczei közül, azon kére­lemmel, hogy a máramarosi ruthének kebelében Méltóságod iránt élő hála némi jeléül ezen cse­kélységet kegyesen fogadni méltóztassék.“ „Méltóságod elnöke volt az 1861. évi ország­gyűlés által a nemzetiségi kérdés tárgyában ki­küldött azon bizottmánynak, mely aug. 1-től igényeinknek teljesen megfelelő törvényjavasla­tot terjesztett elő, és igy a bizottmány és elnöke iránti hazafiui elismerésünk zálogát is Méltósá­god kezeihez juttatjuk.“ „Mély tisztelettel maradván Máramarosban 1862. mártius 1. napján.“ (Következnek az alá­írások,) hogy a Mexikóban tervezett forradalmat csak mexikói polgárok szítják Európában. Az elnök mindamellett kötelességének tartja a szövetségesek irányában legjobb szándékkal s teljes nyiltsággal kimondani abbeli meggyőződé­sét, hogy monarchiai kormánynak, mely Mexi­kóban idegen hajóhadak és seregek jelenlétében netán fölállittathatnék, legkisebb kilátása sem volna biztosságra s fenmaradásra, másodszor pedig, hogy ily monarchia állhatatlansága még növekednék, ha a trónt nem mexikói eredetű sze­mélynek szánnák, és végre, hogy ily körülmé­nyek közt az új alkotmánynak ismét össze kel­lene omlani, hanem ha európai szövetségekre támaszkodhatnék, melyek fegyveres európai mo­narchikus beavatkozás állandó politikáját nyitnák meg, oly politikát, mely az amerikai szárazon uralkodó alkotmányos rendszerre nézve múlhat­­lanul sértő s gyakorlatilag ellenséges lenne. Ily állapotot inkább lehetne a mexikói forradalom kezdetének, mint végének tekinteni. E nézetek az amerikai társadalom politikai érzületének és szokásainak némi ismeretén ala­pulnak. Kétségtelen, hogy ily­­esetben hazánk állandó érdekei és rokonszenvei a többi amerikai köztár­sasághoz csatlakoznának. Nem szándékozunk ez alkalommal előre meg­mondani, hogy a kérdéses terv következtében hogyan folynának az események mind e szára­zon, mind Európában. Elég megjegyezni, hogy az elnök vélemé­nye szerint, a legutóbbi század történelmének kiváló vonása: e száraz fölszaba­dítás az európai befolyástól. Nem valószínű, hogy a nyomban következő században egy ellenkező irányú forradalom si­keres legyen, holott Amerika népessége oly gyorsan szaporodik, az ország segédforrásai szintoly gyorsan fejlődnek s a társadalom foly­vást a demokrata amerikai alkotmány alapján képződik. Fölösleges volna a szövetségeseket azon va­lószínűtlenségre is figyelmeztetni, hogy az euró­pai nemzetek ilyen, az ellenforradalomnak ked­vező politikát saját érdekeire nézve folyvást kedvezőnek tartsanak, és fölösleges azt is meg­jegyezni, hogy bármennyire óvakodjanak is a szövetségesek szárazi és tengeri erejükkel Me­xikóban hazai forradalmakat elősegíteni, az ered­ményt mégis ezen haderőknek — bár más czél­­ból eszközlött — ottani jelenlétére kellene visz­­szavezetni, mert bizonyosnak tekintendő, hogy jelenlétük nélkül ily forradalom alkalmasint be nem következett, sőt reá még csak nem is gon­doltak volna. Igaz, hogy az Egyesült Államok senatusa jóvá nem hagyta az elnök által javasolt határozott in­tézkedéseket, melyek szerint a fennálló mexikói kormánynak segélyére lettünk volna, hogy — a szövetségesek beleegyezése mellett — mostani zavaraiból kibontakozhassék. Ez azonban csak beligazgatási kérdés. Viszás volna e jóvá nem hagyást annak jeléül tekinteni, hogy e kormány körén belül vagy az amerikai nép közt komoly véleménykülönbség uralkodik azon hő óhajra nézve, hogy e földön a köztársa­sági rendszer biztosítassék, gyarapodjék s fenn­­tartassék. Maradok, stb. William H. Seward, Gazdasági s keresked. tudósítás. Pest, apr. 19. Hideg borongó idő. A víz növekedik. Az időjárás által okozott károkról minden felülről érkeznek a panaszok. K­an­i­­­z­s­a környékén f. hó 14-én éjjel hideg zivatar volt, reggelre hó borita a földet, s még ugyan­azon napon is sűrűen havazott. A gyümölcsfák vir­ágai elfagytak. — Aradon 16-kora virra­­dólag dér és fagy volt, mi a gyümölcsfákban sok kárt tett. A ménesi hegyek felett ezalatt azonban folytonosan felhők lebegtek, s igy a szőlőknek a fagy tán nem ártott. Aradon 17-kén valóságos téli idő, havas, zuzmarás hideg volt. Mindennemű virágzó növényt nagy csapás ért. — Tegnap az ünnep miatt a gabnaüzlet csöndes. A búzát illetőleg a hangulat szilárd; az eladók ragaszkodnak a bejegyzett árakhoz. Rozs 1800 m. 77—78 ftos adatott el 3 ft 30 krjával. Pesten e hét folytán tartatott marha heti vásár alkalmakor volt 462 ökör — párja 140—265 ftig, 66 tehén, párja 110—135 ftig, 86 borjas tehén dar. 60—145 ftig, 2000 sertés — 30—34 kr fontja, 540 borjú, párja 22—34 ftig, 774 bá­ Tárcza. Az új földesúr.*) Regény. Irta Jókai Mór. (Folytatás.**) Mit neveznek Archimedesi csa­varnak? Straff úr a múltkori scéna után csaknem ösz­­szeverekedve doctor Grisákkal és Maxenpfutsch­­schal, azt gondolta ki, hogy két napig nem ment haza a szállására. Csak a harmadik nap estéjén szólt be a ház­mesterhez, hogy hányszor kereste azóta doctor Grisák és Maxenpfutsch úr. A doctor úr kereste azóta nyolczszor, Maxen­pfutsch úr pedig minden fél órában, még éjfél­kor is. Ezt gondolni lehetett. Straff föltette magában, hogy még ma sem fog otthon halni. Pedig már az elmúlt két éjszakát is egy sör­­kocsmában a padon hálva tölte, mert pénze nincs fogadóba szállni. Egész disponibilis cassája áll egy legújabb divatú negyedrész bankóból, melyből nem igen futja ki vacsorára egyéb egy pár Kreuzerwirstli­­nél, obligat seres stiklivel együtt. A kalandor nevette magában a dolgot, a­mint az utczán végig leggerezett (schlendern, flanér.) „Nincs több egy felnégyelt bankótöredékem­nél s azon gondolkozom, hogy két pár krajczár­­kolbászt hozassék-e és egy pohár sert, meg egy stinkadorest, vagy egy pár virstlit, de két pohár sert és semmi stinkadorest ?“ „Pedig csak ki kellene a kezemet nyújtanom,­­ hogy rögtön negyvenezer forint legyen a mar­komban, s akkor beülhetnék az első hotelbe s olyan traktát csaphatnék, hogy híre menne.“ *) A fordítási jog fenntartatik. »*) Lásd a „P. N.“­­3. 4. 6. 7. 8. 9. 12. 13. 14. 16. 17. 20. 21. 23. 24. 25. 28. 29. 30. 33. 85. 36.37. 38. 40. 41. 44. 45. 47. 49. 53. 54. 57. 59. 61. 64. 65. 68. 70. 72. 74. 77. 78. 80. 71. 83. 85. 86. 87. 88. 89.90. számait. „Negyvenezer forint szép pénz.“ „De ha négyezeret ki kell belőle adni Grisák­­nak, ötezerötszázat Maxenprutschnak, ezerötszá­zat alkalmatlan aprócseprő hitelezőknek, har­­minczezer sem marad belőle.“ „Hanem még az is szép pénz.“ „Még azzal is megnagyságosulaznak akár­hol.“ „De hátha még várunk s engedjük nőni a fü­vet. “ „Az az archimedesi csavar szép találmány.“ „Igen jó az, mikor az embert olyan nagyon utálják, mint engemet Ankerschmidt.“ „Oh elég gazdag ember, marad neki még egy milliója, ha azt a hatvanezer forintot kidobta is.“ „A leányát pedig nagyon szereti.“ „Ha már valaki két harmadát megtette az út­nak, valószínűbb, hogy a harmadikát is előre teszi még, minthogy a két elsővel hátramenjen.“ „És hát legroszabb esetben is a negyvenezer forint már itt van, azért csak az üres tárczát kell kinyitni, hogy belerepüljön.“ „Tehát csak az a kérdés még: várjon még ma Kreuzerwirstli­e és hatvan­ezer forint, vagy pe­dig negyvenezer és pompás vacsora ?“.......... No­ha erre a kérdésre nehéz volt határozatot hozni; tehát a sors kegyeskedett segítségére jönni egy nemző alakjában, a kit mi Maxen­prutsch név alatt ismerünk. — Megkaptam önt valahára! kiálta egyszer valaki félöröm, feldült hangján az őgyelgőre, s midőn a galléron kapott férfiú hátratekintett, Vendelin barátját látta maga előtt. — No csak­hogy ráakadtam! Kerestem önt mindenütt­ min­den kocsmában, minden kávéházban, a­hova járni szokott, lesbe álltam a szállása előtt. Hol volt ön ? hol rejtőzött ? No már most nem szaba­dul tőlem , a­míg doctor Grisákkal ki nem egyezik. S menten alá is dugta a kezét Straff úr karjá­nak, eként bizonyítva be, hogy e barátságos érintkezésből tényleg nem lehet menekülni. — De uram! pattogott Straff, mit erőszakos­kodik ön velem ? Én nekem nem gyámapám, hogy odavigyen, a­hova nem akarok menni. — No no no, csak semmi tüzeskedés! Majd mindjárt meg fogja ön tudni, hogy mije vagyok én önnek. — Hát hitelezőm no! Ugyan nagy érdem. Én­­ nem félek ettől a nemétől a fenevadaknak. Pe­reljen ön be. — Csak legyen szépen nyugodt. Nem vagyok önnek hitelezője. Nézze itt a levél a zsebemben, ebben, küldöm mind a tíz váltót Ankerschmidt­­nek. Ő majd kifizeti azokat nekem. Tanácsot is adok neki, hogy mit csináljon velük. Ne pörölje be egyszerre, hanem mindig csak egyet egyet; ön soha sem fog fizetni, hanem becsukatja ma­gát. A hitelezőknek joga van önt egy évig saját költségén csukva tartani. Egy év múlva beperli önt a másik váltóval, akkor önt megint becsuk­ják, és így tovább. Tíz évig van ön biztosítva koszt és gyártély felöl, ha addig meg nem unja. Mégis csak­ vagyok én önnek valamije, ugyebár? Straff egészen képesnek hitte Vendelin barát­ját e fenyegetés kivitelére, a­hogy a szemei fo­rogtak. — Akkor aztán nincs szüksége Ankerschmidt­­nek önnel egyezkedni. Lehet ön felől nyugodtan, mert az adósok börtönébe nem parancsolják a fer­­eséget a férje oldalához. Hát jön e doctor Gri­­sákhoz kedvesem ? hee ? — Majd meglátom. — De nézzen utána, hogy rögtön meglássa, mert én miss Natalie férje vagyok, s az engem megöl, ha vagy a pénzt nem viszem haza, vagy önön boszut nem állok. Ez csakugyan erős indok volt. A­kit otthon oly veszedelem vár, az nem gyakorolhat az ut­czán irgalmat. — No — hát, az ördög nevében — men­jünk ! — Végtére ! Hanem én nem tágítok ám öntől. — Nem bánom, menjünk karon fogva. Hol van szállva dr Gzisák ? — Az arany báránynál. — Odáig gyalog nem mehetünk, bérkocsit kell fogadnunk. — Nagyon jó, legalább annál kevesbbé szök­­hetik ön el tőlem. — Van önnél pénz? — Oh igen. Ámbár ez az ön kiadása volna igazság szerint. — Valóban. — No de nem bánom, ha megfelezzük. Hahaha! megfelezzük ? Alig hiszem, hogy ná­lam kifussa. — Hát mennyi pénze van ? — Egy firtli .... — Egy firtli! Semmi több ? És nem akar negyvenezer forintot elfogadni? No ön csak­ugyan ördöngös egy ficzkó! Az utolsó garasig hagyja menni a játékot. — Itt jön egy bérkocsi. Aztán csak arra az egyre kérem, hogy ne jöjjön be velem ezúttal Grisákhoz; ön mindig rontja a maga spieszbur­­geres mohóságával az én üzletemet. Mikor az ember alkuszik, úgy kell tennie, mintha nem volna szüksége arra, a­mit követel. Ön képes volna kivakkantani, hogy az utolsó filléremnél vagyok, s még lealkudtatna az eddig megaján­lott összegből. — No jó. Be nem megyek önnel. De az ajtóig elkísérem, a­míg belép , mert én már mindent felteszek önről. — Hanem már most kínáljon meg egy szivar­ral, mert nekem nincs. Néhány percz múlva az arany bárány fogadó előtt szállt ki a bérkocsiból Orestes és Pylades. A kapus, Vendelin úr örömére mondá, hogy a doctor úr itthon van: épen most kapott egy te­­legrammot. Fel is kisérte Straffot mindjárt a mondott nu­meráig, s csak akkor nyugodott meg, midőn látta őt belépni az ajtón. Azután lement a bérkocsis­hoz, s elszánta magát a bérkocsiban ülve várni meg barátját, míg kijön. Straff­er doctor Grisákot az ablak felé fordul­va találta, ki úgy látszik nagyon érdekes tanul­mányt talált abban, hogy este az utczai lámpáso­kat nézegesse. — Szép jó estét doctor! köszönt az érkező. Grisák a vállán keresztül hátranézett s azt mondta rá, hogy : — Servus! Um, de nagyra tartja magát. Straff ur nagy bizalmassággal veté le magát a pamlagra s discursust kezdett. — Nos doctor ? Hát mit csinál az archimedesi csavar? — Széna-e vagy szalma? — Negyven-e vagy hatvan? Erre hirtelen megfordult a sarkán a doctor, s üregeikből kikelt szemekkel meredve a kérde­zőre , förmedt rá : — Elmehet már ön zabot hegyezni Siléziába! Nem kell már önnek sem archimedesi csavar,sem negyvenezer forint, sem negyven réz krajcrár Ma éjjel meghalt önnek a felesége. Azzal odaveté eléje a telegrammot : „Hermine éjfél után 2 órakor meghalt.“ Straffnak legelőször is az jutott eszébe : nem lehet-e ez mesterfogás a doctortól, az ő meg­­ijesztésére, hátha ő maga táviratoztatott igy ma­gának megrendelésre. Ennélfogva mosolyogva kérdezé :­­ — Nem lehet ez tréfa, doctor úr ? De már ez aztán kihozta minden türelmé­ből a jámbor Treboriánt! — Takarodjék ön innen, ön ostoba, marha, gazember! Az ön veszett őrültsége tizennégy­­ezerötszáz forintért lopott ki a zsebemből, a­mi már benne volt. Ön szemtelen, akasztófára való, sat. sat. sat.­ Hallott ugyan már Straff úr hasonló hizelke­­déseket másutt is, de oly compact tömegben, mint ez­úttal, még soha. Végül a düh, mely oroszlánokat szül, annyira potentiázta doctor Grisák tetterejét, hogy midőn a phrasisokból kifogyott volna, nehogy azokat elöl kelljen kezdenie : megragadá Straff barátját nyakánál fogva, s úgy kilökte az ajtón, hogy az kettőt ugrott bele. Straff úr, e barátságtalan expeditió után, a­mint a lökés közben félszemére csúszott, kalapja alól előre tekintett, a­mint két keze ujjhegyeit mellénye zsebébe dugta , elmosolyodva mondá magában : „E szerint mégis csak a Kreuzerwirstlinél kell maradni!“ Azzal fütyürészve haladt le a lépcsőn. A mint Vendelin ur megpillantó, ugrott ki a kocsiból s sietett eléje. — Na ? Na ! Megvan ? Midőn e kétségbeeséssel és reménynyel torzi­­tott arczét megpillantó Straff úr, meg nem áll­hatta, hogy hangosan fel ne kaczagj­on. Megfogta a két vállát a bámuló férfiúnak, úgy kaczagott a szeme közé : — Hahhahaha, hahhahaha! Ön ugyan mulat­ságosan járt, kedves barátom. Az éjjel meghalt a feleségem. Agyiő negyvenezer forint. Már most frakkereztessen, a hova akar. (Folytatása következik.) Különfélék. Pest, april 19. *Flack­bart Károly szepesvármegyei lakos legfelsőbb engedély folytán : Rónaira változtatta vezetéknevét. * Tegnap, mint üdvözítőnk halálának ünnepén, a kedvezőtlen idő daczára is rendkívüli sokaság töl­tötte meg mind a kath. mind a prot. templomokat. Az egyetemi egyházban a szent sír körül gyászru­hás kardos ifjúság álla őrt. * M­a­j­­­á­t­h György ő exója Bécsből Pécsre visszaérkezett, s a pécs-kanizsai vasútvonal elő­munkálatai iránt remélhető engedélyt illetőleg a a „P—i L—k“ szerint igen megnyugtató híreket hozott. * L a s s e 1 brassói képviselőnek — ki a szász nemzeti egyetem gyűlése elé terjesztett liberális különvéleménye miatt — odahaza igen népszerűvé lön. Brassóba érkeztekor az ottani legelőkelőbb családokhoz tartozó, mintegy 400 ifjú fáklyásze­nével akart tisztelkedni. Azonban a hatóság — mint az „Arader Zig“-nak írják — e tisztelgést politikai tüntetésnek révén, a szándékolt fáklyás­zenét betiltá. * J­á­s­z-B­erény város képviselő testülete a magyar írói segélyalaphoz 400 főnyi alapítvány­­nyal járult, s az idei kamatokat már be is küldé. * A csak nagy lassan épülő lipótvárosi bazilika ügyében az egyház-építtető bizottmány a napok­ban tanácskozást tartott az alpolgármester úr el­nöklete alatt. Az utóbbi két év alatt az építésre összesen csak 67,734 ft 43 kr fordíttathatott, mi­vel több pénzkészlet a bizottmány rendelkezése alá nevezett czélra nem folyt be. A bizottmány ajánlá a városi tanácsnak, adna be folyamodványt a helytartósághoz azon 34,832 ft 33 kr mielőbbi utalványoztatásának kieszközlése végett, a­melyet Ő Felsége a vallási pénzalapból 1858. márt. 9-én engedményezni méltóztatott, — hogy ez által a ba­­silikának csaknem teljesen félbenszakadt tovább­építése újra némi lendületet nyerhessen. (II.) * A „Kolozsvári Közlöny“ legújabb számának homlokán a következő intézvényt volt kénytelen közleni : Evn. sz. 69. 1862. Tekintetes Dózsa Dá­niel urnak, mint a „Kolozsvári Közlöny“ szerkesz­tőjének. A „Kolozsvári Közlönyének idei 57 dik számában megjelent vezérczikk több oly tételeket tartalmaz, melyek a jelenleg e honban létező kor­mányforma irányában, ellenszenv előidézésére és szítására, valamint vonatkozólag a csend és rend megzavarására is vannak irányozva. Minthogy pe­dig egy ily, a közcsend és rend fenntartására ká­ros befolyással levő tény el nem tűrhető, ennél­fogva a tekintetes szerkesztő urnak az 1852-ben május 27-kén megjelent sajtótörvény 22-ik §-a értelmében az erdélyi felséges kir. főkormányszék elnöksége nevében Sz. György­ hava 14-én 350. elnökségi szám alatt kelt magas rendeleténél fogva, az első írásbeli megintés adatik, mely írásbeli megintést a fentnevezett lap legközelebbről meg­jelenendő számába fölvenni a tekintetes szerkesztő urnák meghagyatik. Kolozsvártt Sz. György hava 15-dik napján. A cs. k. rendőrbizottság elnökétől. Lunaczek Hubert, cs. k. rendőrbiztos. * Eszéken — mint a Ll.-nak írják — folyó hó 16 kán esti 7 óra 35 perczkor a kissé felhős ég­boltozaton egy kisebb ágyúgolyó nagyságú, s kö­rülbelül három lábnyi hosszúságúnak és két hü­­velyknyi szélességűnek látszó égő uszályu meteor futott végig zajtalanul keletről nyugatnak, míg végre a felhők között eltűnt. Uszálya rendkívül gyönyörű volt, s különböző, de leginkább kékes szineke­t játszott. * Varads megye közgyűlése a horvát szlavón kanczellária működési köre ellen jegyzőkönyvileg tiltakozott, s tiltakozását a legközelebbi ország­gyűlés elé terjeszteni, s a haza minden helyhatósá­gával körlevelek által tudatni elhatározó. — Bécsből vett hírek szerint az erdélyi udvari kanczellária a nagyvára­d-k­olozsvár-bras­­sói vasúti vonal mellett nyilatkozott. * A „Monde Illustré“ czimű párisi lap legújabb számát Hugo Viktor arczképéért lefoglalták. — Komárom, ápril 18. Ma hajnalban 1/2­4 órakor csekély földrengést éreztünk, mely 4 óra­kor hasonló csekélységben ismétlődött. Az ágyak megmozdultak és kalitkáikban a madarak ülővesz­­szőikről lepotyogtak. Tapasztalás és észlelés sze­rint nálunk e földrengések leginkább árvizes évek­ben fordultak elő, s a mostani földrengés is a Csal­lóközben elterült rendkívüli árvíznek lehetett ered­ménye. Tegnap éjjel meglehetős fagy volt, alig hiszszük, hogy e fagy a gyönyörű virágzásnak in­dult fákra nézve káros ne lett volna. Vetéseink egyébiránt szép reménynyel kecsegtetnek , csak a még bekövetkezhető fagyoktól lehessenek megkí­mélve. Időjárásunk már több nap óta szeles, hideg és többnyire esős. R. * Az idei pesti lóversenyek elhalaszthatlanul jan. 5. 7. és 9 ik napjain fognak megtartatni. — A nézőhelyiségeket újra kényelmesebbre és tága­sabbra építik. * Az igen elhanyagolt és ronda állapotban lévő budai Dunapartot közelebbről rendbehozni s szabá­lyozni fogják. A Marosszék választott pénztárnoka Bereczki László ur közrebocsátá azon széknek a proviso­­rium előtt tett bevételeiről s kiadásairól, száma­dásait, a szék bizottmányának e részben azelőtt kimondott kivonatához képest. Miután a bizott­mány többé nem létezik, a számadás a szék egyes községeihez küldetett meg főként azon elvből, mert a tett költségek egy része a székely községek ön­kéntes ajánlataiból fedeztetett, s így a pénz hová költéséről maguk az egyes községek is közvetle­nebbül voltak érdekelve. A számolat szerint az önkéntes ajánlatkép felvett összeg 5166 ft 90% krra ment. A kormányszék által különböző czé­lokra utalványozott összeg 5369 ft 17 kr, külön­féle bevételek, bútorok k árából, rabok munkájából stb. 1451 ft 71 kr. És így Marossz­ét, mely szinte kilenc­venezer lelket számít, nyolcz hónapon át csak mintegy 12.000 forintot köl­tött összes közigazgatásá­ra, törvénykezésére, börtönére, rabjaira,­­mindennemű kiadásaira; annyi összeget, a­mennyit hasonló idő alatt azelőtt egyetlen járáshivatal elköltött, oda nem számítva azon roppant napi- és fuvardíjakat, melyeket a cs. hivatalok vettek, mig az alkotmányos tisztviselők csekély napidija a szék bizottmánya által az 1821-ki normativum szerint volt megállítva, hol pél­dául egy alkirálybiró napidija 2 ft, egy hullóé­­ ft 20 kr stb. Várjon nem volt igaza báró Brucknak, midőn azon fölfedezésre jött, hogy a birodalom za­vart pénzügyein csak az alkotmányos kormányzás segíthet ? jegyzi meg a „Kolozsvári Közlöny.“ * Az állam-vasúttársaság tudatja ve­lünk, hogy május 1 jétől kezdve a Ferdinánd éj­szaki vaspályával összeköttetésben, a délnyugati vonalon, Bécs és Baziás között járó gyorsmene­teken kívül az éjszaki vonalon is Bécs, illetőleg Brünn és Bodenbach között szintén személyszállító gyorsmenetek közlekednek, melyek a külföldi vas­pályák gyors meneteivel összeköttetésben vannak. E gyorsvonatok Bécsből naponkint d. u. 1 óra 30 perczkor indulnak el, s Prágába esti 10 óra 13 percz, Bodenbachba éji 1 óra 18 perczkor érkez­nek. A többi személyszállító vonatok indulási s­s érkezési idejét illetőleg is változtatás történik május 1-jétől kezdve, mikről olvasóink lapunk hirdetéseiből bővebben értesülhetnek. — Ahlquist jeles finn tudós, nyelvész és északi utazó több idő óta fővárosunkban mulat s nyel­vünket tanulja. Már 1858 óta tagja akadémiánk­nak. * A londoni világkiállítási palotában egy nagy csomag gyapot meggyulván, a palotát is veszély fenyegette, azonban a tüzet nagy ügygyel bajjal mégis sikerült elnyomni. * Az „Alföld“ jelenti, hogy a Csernovics-féle mácsai­ uradalmat a Blaskovics-család veszi meg. * A kolozsvári lapok után mi is írtuk azon hírt, hogy a brassói község elhatározta volna kép­viselőinek a szász nemzeti egyetem gyűléseibeli visszahívását.A brassói lap azonban ez ügyről mit­­sem tud, s ezt írja : „Ha jól ér­esültünk, úgy az egyetem legutóbbi határozatairól a részletes tudó­sítás bécsi lapok útján érkezett Brassóba. Csak ha küldötteinktől hivatalos értesítést nyerünk, vi­­lágosittatik fel ez ügy s tétetik lehetővé tiszta nézetet fejezni ki az egyetem határozatai felől.“ * Bécsben Zamarski és Dittmarsch kiadásában egy igen díszes kiállítású album jelent meg, mely a XVI i. század első feléből a nevezetesebb ural­kodók, államférfiak, egyházfejedelmek, hadvezé­rek s reformátorok kéziratmásait — fac­similéit — tartalmazza. E nagybecsű album czíme: Al­bum de facsimile des Régents, Capi­­taines et ho­mm­es d’ État depuis l’ an 1500 jusq’en 1576. Dessines sur les originaux, et expliquens par Charles Oberleitner, employé au ministére des finance des s. m. i. r. d’ Autriche. Vienne 1862. Imprimerie de L. C. Zamarski et C. Dittmarsch. E fac­similék mint ré­szint császári levéltárak, részinti magán kézirat­­gyűjtemények eredeti példányai után készültek , s az album a történeti nevezetességű nagy férfiak saját kéziratai mellé, érdekes történeti mozzana­tokat is hoz azok életéből. Mik bennünket köze­lebbről érdekelnek, itt találjuk Corvin Mátyás, Il­ik Lajos, Zápolya János és János Zsigmond ki­rályok, továbbá Anna - Izabella királynők, Bá­thory István, Martinuzzi György, Török Bálint, Csömöri Zay Ferencz, Verbőczy István, Csáky Mihály, Nádasdy Tamás, Ujlaky János, Jurisics Miklós, Castaldo János, Zrínyi Miklós, Magócsy Gáspár, Schwendi Lázár, Kerechenyi László, stb. kéziratmásolatait. Ez album összes 340 fac­si­­milét tartalmaz. Ára nincs velünk tudatva (M. D.) * R­e­m­é­n­y­i Ede berlini diadalait illetőleg ér­dekes levelet intézett a „Zenészeti Lapok“ szer­kesztőjéhez. Azon részletet, melyben Reményi a porosz király előtti játékát írja le, ime itt közöl­jük : „Másnap este egy udvari hintó jött értem, hogy elrobogjon velem a király palotájába. Ez nem annyira királyilag vakító fényes, mint művészi szempontból dicső, nagyszerű; itt nem az üres pompa, de a művészet s müszlés díszeleg. Egy kis terembe vezettek, de alig voltam ott pár perczig, s már a nagy maestro Meyerbeer is megérkezett; mellén és nyakába akasztva volt vagy negyven kü­lönféle rend, melyek annyira ellepték frakkjának posztóját az előtérben,hogy abból alig lehetett vala­mit látni; minden tündöklőtt az aggastyánon, de azért azt hiszem, geniusa marad neki örökké legtün­­döklőbb rendjele. Utána megérkezett Artot Desi­­r­é­e k.a. s Bulow is, s csakhamar az egész társaság teljes számban együtt volt. Kévésig beszélgettünk és beszéd közben Meyerbeer Artot-hoz fordulva így szólt hozzá : „ce soir nous­ allons entendre des belles, des divines melodies hongroises“ (ma este gyöngyörű isteni szép magyar dallamokat fogunk hallani.) — Utánna Artot mondott egy bókot, de azt már elfelejtettem-------én csak a maestróra figyeltem, ő volt az én csillagom, mely előttem min­dent elhomályosított.-------Kevés idő múlva a ki­rály hivatott, s — par ordre du rei — (a király parancsára) megindultunk. Midőn a nagy lépcső­­zethez értünk , bámulat fogott el, szemeim lesze­gezve maradtak, s nem bírtam tovább menni, mintha lábaim le lettek volna szegezve. Kérded mi volt ott oly csodálatos? — Talán a fény, pom­pa ? — Oh nem! ahoz hozzá vagyok szokva, ab­ból láttam már eleget, s nem egy hamar cso­dálkozom többé rajta. A gazdagság, fényűzési készlet majd mindenütt egyforma, legfeljebb egyiknél gazdagabban aranyozott és drágább szövetű bútorokat találunk , mint a másiknál. Voilà tout! — és ezen örökké nincs mit meg­­csudálni. A mi engemet meglepett s egy helyre szegzett, az­ a lépcsőzetnek komoly klasszikus sty­­lusa volt, s a nagyszerű müszlés, mely az egészen elömlött. Itt remekelt a szobrászat, s R­a­u­c­h gé­niusa lebegett körültem ; itt vannak azok a vi­lágra szóló győzelmi szobrok ; itt van nagy Fridisk mellszobra ugyanazon művésztől, szó­val : az egész lépcsőzet a legszigorúbb s megle­pőbb d­ó­r­­­a­i stylusban van kiállítva. „Itt tudnék én hegedülni, itt tudnám elpanaszolni bus hangok­ban hazám s szivem fájdalmait; minek visznek el innen tovább engemet; minek kinak a király ter­mébe ? lépjen ki a király e klasszikus lépcsőzetre, én majd lent megállók ... játszani fogok ... és azon elfeledhetlen győzelmi szobrok a legszebb s leglelkesitőbb hallgatóságot fogják majd képezni.“ ... Ily s hasonló ábrándképek, eszmék czikkázták át lelkemet, midőn rövid percz múlva föléb­­redek a mámorból, s tovább haladtunk. Mit használt mind ez álom! meg kellett jelennem a ki­rályi teremben, hol többé semmi sem tett reám hatást . . . nem a fényben úszó terem . . . nem a csillogó társaság . . . Csak egy dolog, — de azt nem mondom itt el, csak szóval fogom veled köz­leni .... Végre a hangverseny elkezdődött; egy pár számnak csakhamar vége jön, s rám került a sor ... a férfiak s nők kivétel nélkül megbámul­ták magyar ruhámat... én tisztelet­teljesen meg­­hajtom magamat a király s királyné ö Felségeik előtt, ki is kegyteljesen intett, s midőn Meyerbeer megütötte az első hangzatot a zongorán, egé­szen siri csend jön. ... Azért mondom: siri csend, mert tudnod kell, hogy ily alkal­makkor és itt nem szokás a csend,mikor zene van. — Én játsztam . . . Meyerbeer pedig kísért a zon­gorán ... és aztán . . . hogy aztán mi történt? . . . no már édes barátom engedi meg, de ezt itt le nem írom. ... le nem írhatom, s leírni tiltja az, mit szerénységnek szokás nevezni. . . . stb. R­e­­ményi Ede­ NEMZETI SZÍNHÁZ. April 21-re van kitűzve: „IV. László.“ Dráma 5 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ Apr. 21-re van kitűzve: „A szerelmes kántor.“ „A jó barátocskák.“ Uj franczia paródia. Politikai események. ANGOLOK SZAG. London, ápril 15. — A Derby-Disraeliták elleni támadás a szabadelvű lapok részéről az elsőbbeknek az olasz kérdés­ben tanúsított gyanús magatartásuk miatt foly­tonos. A dicsvágyóbb toryk természetesen igen keveset adnak Olaszország nemzeti consolida­­tiójára, sőt mint a „Herald“ egyszer másszor nyíl­tan ki is mondá, letettek már a reményről is, hogy az elűzött fejedelmek valaha restauráltathassa­­nak,azonban büszkeségekkel épen nem­ ellenkezik kaczérkodni magával Antonellival is, s kezet szó­rítani már Maguivel, csakhogy ez által két sza­vazatot vásárolhassanak s ekként lassanként a többséget, s ezzel a kormány­gyeplőt kezeikbe nyerjék. A szabadelvűek, kiknek többségük az alsóházban mind biztalanabb kezd lenni, a to­­ryknak ezen taktikáját hallatlannak találják, s azért erkölcsi elszomorodással rontanak rájuk. így a „Times“ egyik tudósítója ekként nyilatko­zik a toryk ismeres hallgatásáról: „Ezen hallgatásnak két oka lehet: vagy azon veszélyes játékot űzik a konservatívok, hogy a minisztérium megbuktatására a katholikus pár­tot használják, s pedig azon határozott szándék­kal, hogy czélhoz jutva azután a felhasznált kat­­holikusokat végkép cserben hagyják, más szó­val : a katholikusok segélyét csalárd módon szer­zik meg, vagy szándékosan rejtegetik a közön­ség előtt külföldi politikájukat, jól tudva, hogy annak támogatását lehetetlen lenne igénybe ven­niük, ha e politikát egész meztelenségében fel­mutatnák. Egyébiránt bármelyike legyen is ezen okoknak a toryhallgatás szülötte, a közönségnek értelmes felvilágosítást kell kivánni ama politi­káról, melyet a konservatívok ily magas jelentő­ségű európai kérdésben követni akarnak.“ A „Globe“ ugyanezen kérdésben írja: „Nem kétkedünk a felett, hogy a toryk, ha hatalommal bírnának, az olasz királyság szétdarabolását elő­segítenék, s a pápa világi hatalmát fentartanák. Távol attól, hogy Palmerston lord külügyi politi­káját helyeseljék, habár ezt a képviselők háza előtt bevallani nem merték, s habár jelöltjeik a választási szószékeken a mellett nyilatkoznak , azért mégis a toryk vezérei ezen politikát szívük­ből gyűlölik. Soha se vártuk tőlük, hogy Olasz­ország szabadsága iránt rokonszenvvel legyenek, hanem az, mit tőlük mi, a közönség, s a hozzá­­juk tartozóknak jobb része benn a képviselőház­

Next