Pesti Napló, 1862. június (13. évfolyam, 3692-3714. szám)

1862-06-21 / 3707. szám

sem ezen szomorú háborúra. A két napi ütközet nem mutat egyébre, minthogy mind a két fél még eléggé erős, hogy egymás vérét kölcsönösen ontsák, és elég gyenge, ezt később is megtenni. Ezen richmondi csatában, valamint közelebbről történt egyéb ütközetekben is az unionista tábor­nokok egy uralkodó szokásával találkozunk, mely a hadjáratok történetében eddig nem fordul elő, kivéve az ázsiai csapatok vezé­reit. Untalan olvassuk, hogy a lovasság az unió katonáinak háta mögött állíttatik fel, hogy ezeket az ellenségre kergessék. Rich­m­on­d­­nál oly szökevények lövettek le, kik után saját tábornokuk külde csapatokat. Avagy nem arra mutat e ez, hogy a nagy szám akarata ellenére harczoltatik hadakozni? Nincsen-e semmi re­mény, hogy e dühöngés krisise bekövetkezett ? Ha ez még nem így van, akkor mindaz, mit ed­dig megéltünk, csak jelentéktelen játék ahoz képest, a­mit most, midőn a nyár heve kezdődik, megélni fogunk.“ Ha a „Times“ egyéb kérdéseknél is a követ­kezetesség oly határozott tanújelével szolgálna, mint a yankeek iránti gyűlöletben, kiknek el­lenében a tények igazságát is eltagadja, vagy elmagyarázza, ha az az unióra kedvező, bizo­nyosan ép annyi helyeslésével találkozanda lap­társainak, és a közvéleménynek, mint mennyi megrovásnak teszi ki magát azon változásai­val, melyeket néha huszonnégy óra alatt is kétszer bizonyít. Egyébiránt bár­hogy okoskod­jék is a „Times,“ az unió fegyverét szerencse kíséri megkezdett, erélylyel s­eszélylyel folyta­tott hadjáratában, s csak az újabb sürgönyök is elég hiteles adatot szolgáltatnak arra, miszerint a déli hadsereg, mely nagy erőfeszítés s nagy költ­­g£gggl megerősített állomásait többnyire kard csapás" nélkül hagyogatja oda a közelgő ellenség előtt, épen nem azon tábor, mely a „Times állításainak hitelt, s ármányainak bizalmat sze­­rezne. __Wales herczeg 14-én délután érkezett meg keleti utjából Londonba, s a windsori kas­télyba szállott. A „Times“ szerint a királynő és egész családja e hó 2- án volt elindulandó Os­­borneba, hol e hónapot tölten­i, s hol a jövő hó elején Alice hercze­gnő összekelése fog ün­nepeltetni. Ő felsége a skót magasokon sokat üdült fájdalmas levertségéből, azonban szenvedé­sének még éles nyomait viseli, s nagy idő kell, hogy korábbi elevenségét visszanyerhesse. FRANCZIAORSZÁG. A Belgrád bombázta­­tására vonatkozó hírt a franczia lapok közöl eddig csupán a „Pays“ közli f. hó 18-ki számá­ban, hozzá­tévén, hogy ezen eseményt a legko­molyabb természetűnek s igen nagy fontosságú­nak tartja. Az „Opin. Nat.“ a 16-ki utczaharcz megemlítésének alkalmából kapcsolatosan közli, hogy Bécsben e hir hallattára rögtön miniszteri tanács ült össze, s kabineti futárok küldettek Konstantinápoly é­s Párisba. A szabadelvű fran­czia lap elismervén, hogy a belgrádi esemény különösen érdekli Ausztriát, nem bírja magát a következő reflexiótól megtartóztatni : „Ha Ausztria annyira élénken sejti a veszélyt, mely a törökök s szerbek közt megkezdődött össze­ütközésből rája háromolhatik, miért nem köve­teli a török csapatok teljes kivonatását Szerbiá­ból ? Ez az egyedüli mód, mely által elejét ve­hetné a Duna-medenczében egykor kitörendő általános conflagratiónak.“ — Néhány nappal ezelőtt a „Patrie“ írta, hogy a montenegrói kérdéshez csatlakozik egy másik, következményeiben szinte fontos kérdés, a szent helyek tárgyában, s utalt e kérdés külö­nös fontosságára, megemlítvén, hogy a franczia s orosz kormány részéről egy azonos jegyzék nyujtatott volna át Ali basának, mely a jeruzsá­­lemi szenteíregyháznak kupoláját a két kor­mány közköltségen ajánlja s kívánja kitatarozni, s ennek eszközlésére az elutasithatlanul szüksé­ges szultáni rendeletet — k­ádé — kéri kiadatni, a­hogy erre a porta válaszolt is. A félhivatalos lap e közleményét a franczia sajtó félmosolya bizalmatlansággal fogadta, s az egy pár napi hallgatás, e tárgyat illetőleg, azt látszott jelezni, mintha a „Patrie“ igen hevenyen anticipálná a bekövetkezhető eshetőségekről szóló híreket. „Pays“ 18. számában azonban részletesebb, s a „Patrie“ közlését utólag megerősítő post-scrip­­tumot olvasunk, mely szerint M­o­u­s­t­i­e­r mar­quis s Labanoff herczegnek kormányaik ne­vében még ápril­isban Ali basához intézett, s a jeruzsálemi szenteíregyház kupolájának a két hatalom közköltségen leendő kiigazíttatását tár­­gyazó azonos jegyzékekre az ottomán kormány az utóbbi napokban válaszolt, s a választ kéz­besíttette a két nagy hatalom említettük kép­viselőinek. Ali basa kijelenti e válaszban, hogy nemcsak beleegyezik az ottomán kormány a kupola kitataroztatásába, de sőt a szultán, mint több millió keresztyén alattvaló souverain ura, s földterületi fejedelme, a leghatályosabb módon óhajt a kiigazíttatásban közremunkálni, s közösen viselni a tatarozási költségeket. Ezen ajánlatot Franczia-­s Oroszország azonban nem fogadták el, azon meggyőződéseket nyilvánítva, hogy a szultán souveraine közreműködése két­­ségbevonh­atlanul nyilvánossá lesz az iráde­ ki­­bocsátása által, s így a költség­fedezést illető részvétel, mint felesleges közreműködés vissza­utasítása után. Ali basa kijelentette, hogy a vita­pontot a többi keresztyén hatalmak elé terjesz­tendő melyek majd határozandanak a szultán ré­széről való közreműködés felett s kimondandják e tárgyban végbiróságilag ítéletüket. Ali basá­nak a keresztyén hatalmasságokhoz intézendő jegyzéke, mint a „Pays“ értesül, e szellemben van szerkesztve. — Hübner báró megérke­zését Konstantinápolyba constatkrozza a „Pays“ IS megemlítvén, hogy a báró odaérkezése rész­letes, bizalmas megbízatásokkal áll összefüggés­ben Montenegrót illetőleg. — Párisban a nap eseménye még mindig s igen érthetőleg a p­u­e­b­l­a­i esemény, é­s a me­­xicói ügy. A legújabban érkezett hírek ugyanis constatírozzák a francziák visszavonulását Puebla alól az ott szenvedett vereség következtében. A párisi közhangulat — e hírek folytán, minden politikai árnyalatok félretételével — egy irányt vett. A lapok — még azok is, melyek az expe­­ditio kezdetén leghangosabban tiltakoztak a czél­­nélküli vér- s pénzpazarlás ellen — a szenvedett vereség hírére mindannyian helyeslik s osz­tatlanul jóváhagyják a kormánynak a „Moniteur“ által már közölt azon rendeletét, mely a mexicói alig 7 ezernyi maroknyi franczia csapat erősbí­­tésére új segélycsapatok küldetését határozza el. A franczia zászló­s katonai becsület hírneve — Íme a legkülönbözőbb politikai árnyalatokat háttérbe szorítva — egyesülve látja az egész sajtót a kormány intézkedésének helyeslésében, mely egy perczet sem késedelmezik a segélycsa­patok szervezésében. A katonai kikötőkbe már megérkezett a rendelet, mely szerint a legna­gyobb gyorsasággal szereltetnek föl a Mexicóba küldendő segélycsapatok, s mint az „Ind.­beige“ párisi levelezője írja, az első csapatküldemény 5 ezer főnyi segélycsapatot fog magában foglalni. Nemsokára a második csapatszállítmány, mintegy 10,000 főnyi segélycsapat teljesen felszerelve száll hajóra, s a csapatküldetések még ezzel sem érik végüket. Az ezen erőkifejtés által igényelt rendkívüli kiadások fedezésére a pénzügyminisz­ter a törvényhozó testület 16-án tartott ülésében egy kiegészítő pótköltség javaslatot terjesztett a kamara elé, mely a tengerészeti é­s hadi kiadási rovatot 15 millióval kéri szaporíttatni, indokolva ez előterjesztményt az által, hogy a mexicói ex­­peditió megindításakor korántsem volt előre lát­ható, hogy ez ügy ily arányokat öltene magára. A „Patrie“ írja, hogy az államminiszter által fel­olvasott előterjesztmény, mely a kormány nevé­ben a költségjavaslatnak 15 millióval leendő sza­­jorittatását kéri, meleg fogadtatásban részesült a Samaránál, mely haladéktalanul elhatározta, hogy e törvényjavaslat r­ögtön tétessék át a költségjavaslati bizottmányhoz, s még az­nap vé­tessék tárgyalás alá. Szóba hozatott több képvi­selő részéről, hogy ez alkalom a mexicói kérdés megvitatására is igen kedvezőleg ajánlkozik. A franczia sajtó s jelesül a félhivatalos lapok idő­szerűtlennek tartják a kérdés elvi taglalgatá­­sába bocsátkozni, midőn a franczia zászló be­csülete haladéktalan csapatküldetéseket igényel. — F. hó 16 -án hagyta el a „Florida“ gőzös „ Saint-Nazairi kikötőt, magával vivén a kor­mány legújabb rendeleteit Lorencez tábor­nok számára, ki, miután az anahuaci fennsíkon tábort ütött, el van határozva, minden csatakí­­sérlettel tartózkodni, míg a Douay tábornok által vezényelt segélyhad meg nem érkezik. A már útban volt segélycsapat, mintegy 400 fő, máj. 24-én érkezett meg Vera­ Cruzba.­­ A p­u­e­b­­­a­i csatára vonatkozólag, mind­eddig két részletes eredeti tudósítás olvasható a fanézia s angol lapokban. Az egyik tudósítás a franczia „Monde“ hasábjain jelent meg, a­mely szerint igazoltatik az „Indépendance del­­o­e“ által is közlött ama hír, hogy a francziák pueblai vereségének fő oka a zuávok vakme­rősége volt, kik a rendes kémszemlét egy, a természet s műtan által megerősített földvár szuronyrohammal történt megtámadásává vál­toztatták át. Említi a „Monde“ tudósítása, hogy „ha Lorencez e csata utáni napon csupán né­hány sz­ó embert akart volna feláldozni, okvet­len bevette volna Pueblát.“ A „Times“ mexicói, máj. 9-ről kelt leveléből közöljük a leglényege­sebb helyeket. Kiemeli tudósító, hogy az acul­­cingói magaslatok mellett történt csetepaté után Zaragoza tábornok Pueblába vonult vissza, 17 ágyút s két­száz foglyot hagyván hátra a fran­cziák kezei közt. A foglyok megvendégeltetvén, s fejenkint egy dollárral megajándékoztatván — hazabocsáttattak. Máj. 5-én a franczia előcsapat megérkezett Puebla alá, s egy ezredes parancs­noksága alá rendelt zuárcsapat küldetett ki a gua­­delupei hadállás kikémlésére, mint a­mely egy földdomborulaton, ötszáz mexicói által elfoglal­va, s ágyuütegekkel megerősítve, teljesen ural­kodott a város felett. A franczia ezredes — túl­becsülvén a rendelkezése alatt álló erőt, s nem látszatván alapos tudomással bírni a földvár — cerre — védföldhányásairól, azt hitte, hogy szu­ronyrohammal beveheti az erős positiót, s rög­tön rohamot vezényelt. A mexicóiak, kik ha tisztjeik nem adalognak el a csatarendből, vité­zül szokták magukat viselni, vártak mindaddig, míg a franczia zuávok néhány méternyi távol­ságra voltak a földsánczoktól, s ekkor egész fegyver-­s kartács-tűzzel fogadták a támadókat. A francziák visszahököltek a váratlan tűzzápor elöl, de csak azért, hogy újból rendezkedve szo­kott hévvel másodszor rohanják meg a földvárat; vitézségök azonban eredménytelen maradt a po­­sitió erőssége, s a mexicóiak aránytalanul túl­nyomó száma miatt, s ismét visszavezettek. El­vesztvén ezredesüket s több közlegényt, meg­kezdték a visszavonulást. A mexicóiak egy lo­­vasosztályt küldtek rögtön a viszavonulás ketté metszésére, de a zuárak ekkor hármas s né­gyes csatatömbökbe sorakozva, összevetett há­zakkal lassan, de bátran vágták keresztül megokat a főhadtestig, jelentékeny kárt okozva az üldöző lovasságnak. Zaragoza jelenté­séből azt lehetne hinni, hogy a francziák táma­dása átalános volt, s hogy 4000 franczia vett vol­na részt a szuronyrohamban. A francziák veszte­ségét 1000, s a mexicóiakét 300 ra becsüli. Bizo­nyára jelentékeny nagyítás. Mindössze 25 fogoly­­ esett a mexicóiak kezei közé, k­ik a csata hevé­től elragadtatva, berohantak a földsánczokba, honnan azután nem bírtak ki­szolódni. Loren­cez tábornok csak másnap érkezett meg a had zömével. Mexicó — a város — ostromállapotba van helyezve, s egy rendelet felhatalmazza a város parancsnokát, saját tetszése szerint rendel­kezni a mexicóiak személyével s vagyonával nyolcz kilométernyi körtávolságban. Ugyancsak a „Times“ ezen levelezője máj. 12-ről kiegészí­tésül írt levelében írja, hogy a 12 -én kapott táviratok szerint előadása teljesen hű­t igaz. A francziák 30 embert vesztettek, a foglyok mind meg voltak sebesítve. Lorencez tábornok még mindig Amazoeban van, mintegy három mért­­földnyire Pueblától, s erősíti állását, hogy a mál­hák biztos odavonulását eszközölhesse.­­ A franczia félhivatalos lapok közleményei is megerősítik a „Times“ tudósításait. A rier azonban egész czikkben akarja muto­gatni, hogy mennyire csekélység volt az egész pueblai csetepaté, hogy az még csetepaténak is alig nevezhető, hogy a mexicóiak nem is győztek, s a francziák nem győzöttek meg, s a többi. A félhivatalos lap dicsérendő pa­­trioticus buzgalma talán kissé túl is megy a határon. Utolsó számában a franczia mexicói hadsereg állapotára nézve írja, hogy az kielégítő s az élelemszerek akadálytalanul folyvást érkez­nek az amozoei táborba, továbbá hogy Orizaba s Cordova még mindig a mexicói tábornokok ha­talmában van, kik Juarez kormányával épen nem sympathiroznak. Havannai hírek szerint a Dunay tábornok vezénylete alatt expediált se­gélycsapat május végén csakugyan megérkezett Vera­ Cruzba. OLASZORSZÁG. Említettük, hogy az olasz képviselőház 14-iki ülésében javaslatot terjesz­tettek elő arra nézve, hogy a ház harmadízben is kimondja a királyhoz intézett egy feliratban, hogy Olaszország jogot tart Rómához. Az „Italia“ ez ülésről jelentést hoz, melyet rövidbe foglalva érdekesnek tartunk ismertetni. Az elnök előadja, hogy következendő ja­vaslat tétetett le a ház asztalára: „ Alulírottak a Rómában egybegy­ült idegen püspökök nyilatkozata folytán indítványozzák, hogy a ház szavazzon meg egy feliratot a ki­rályhoz, mely újból is megerősítse Olaszország­nak fővárosához Rómához való jogát, s nyilat­koztassa ki­­"Olaszország és Európa békéje érde­kében álló azon elkerülhetetlen szükségességet mely szerint a római kérdés az 1861. márczius 27-iki szavazat szerint megoldandó. Ehhez ké­pest a kamra fölszólittatik, válaszszon a fölirat szerkesztésére egy öt tagból álló bizotságot.„ Aláírva: Farin­i, Poezio, Cassinis, Minghetti, s még 45 más képviselőtől. A u­d­i­n­o­­, az aláírók egyike, föláll, indokol­ni e javaslatot, s erre fölolvasta a Rómában egy­begy­ült püspökök feliratának egy helyét, mely­ben tagadtatik Olaszországnak fővárosához való joga, a mi bántalom mind Victor Emanuel király­ra , mind III. Napóleonra nézve. Mint olasz nemzeti képviselő, mond Audinot, nem tennék meg kötelességünket, ha nem teszünk óvást ily túlcsapások ellen. (Bravók). Ki kell mondanunk, hogy mindnyájan Victor Emanuel, a minden elnyomott olasz nép fájdalomkiáltásai boszólójá­­nak trónja körébe sereglünk, s a királyhoz for­dulva igy szólalunk : Felség! egész Olaszor­szág veled van, veled a jog és igazság; — fel­ség, legyünk állhatatosak!“ A miniszterelnök: A minisztérium nem szegül e nyilatkozat ellen; minden valódi olasz óhajtása, hogy megnyerje a mit kér ; ez minden olasz joga, melynek, reméljük, nemsokára elég lesz téve. B­­­x­­­o: Mit ér e nyilatkozat, mit használ az, ha a római nép egyszer csak föllázad ezen gonoszok ellen ? (Zugás). Az elnök kéri Bixtot, mérsékelje kifejezé­seit. Musolino is hasztalannak tartja a nyilat­kozatot; ő úgy vélekedik , hogy egyházi re­formra van szükség. (Zugás: Az elnök hasztalan csenget.) Panattoni: A kérdés oly fontos, s a nép souverainitásának elve oly világos, hogy a kam­rának egyértelműleg föl kellene állania, hogy kijelentse a nemzet akaratát, hogy Olaszország­nak kell a maga fővárosa. (Tapsok.) Chiaves. E nyilatkozattal csak tehetetlen­ségünket mondjuk ki. (Baloldalon helyeslés). Nem ily eszközökkel jutunk Rómába. Mi szük­ség van rá, midőn egy nemzet elég erős, hogy fegyverrel válaszoljon a római udvar bántalmai­­ra? (baloldalon­ helyeslés). N­i­c­o t­e­r­a ismétli Chiaves véleményét, hasz­nát kell vennünk szuronyainknak. (Zugás). A miniszterelnök: Megjegyzem, hogy e fölirat czélja nem egyéb, mint ellenóvást tenni a római püspökök óvására. Nem most van ideje azon eszközökről tanácskoznunk, melyek sege­delmével jogunk gyakorlatához juthatunk ; csak oly indítványról van szó, melynek nyomán ki­nyilatkoztatjuk, hogy Victor Emanuel trónja kö­rül csoportosulunk. Azért hát Chiaves ur sa szélső baloldal minden tagjának hazafiságához for­dulok, kérvén,járuljanak e szavazathoz se nem­zeti demonstratióhoz. Pl­a­tinó: Már elégszer beláthattuk, hogy máskép kell beszélnünk a papokkal. C r i s p i : Maga is haszontalannak látja a nyilatkozatot, de mivel ezúttal oly óvásról van szó, melyet egész Európa olvasni fog, reméli, hogy minden elvbarátja csat­atozni fog e nyilat­kozathoz, hadd tudja meg Európa, hogy újból is ünnepélyesen óvást teszünk, s egyértelemben vagyunk azon óhajtásra nézve, hogy Olaszor­­ ­­osi börze junius 18. A*°tt t'ittai^r ^ v * • o é • k A Tiszavidéki vaspályán. Gőzhajózás Gabonaárak 57 osztrák1érték088*8' . • ~66'65 WTO Hitelintézeti ' 100 frt . 133 90 134 20 ------------ Czegléd-DebreczeH-Ml.kolez Kas««. a Danán. a pesti piaczon junius 18-án. 57° Metalliques .... 71— 71 10 Gőzhajózási 100 trt . — - — — Vasúti menetek a délkelen vaspályán Czegléd. Ind. 9 óra 27 perez reggel. ^ Lefelé: -------------------------—^-1----41/ 0/ ... 63 25 63 75 Eszterházy herczeg 40 / 90 — 100— Bécs—Temesvár. Szolnok. Ind. 10 óra 27 perez reggel. Linz—Bécs, naponkint 7 órak. regg. Alsó-ausztriai mérő ^uly JjJJ, ma^ 57‘nemzeti kölest)« . . . 83 - 83 10 Salm . 40 „ - 19 60 '®® 2? Bécsböl. Elindulás 7 óra 45 perez reg. 8 óra este. P.-Ladány. ind. 1 óra 26 perez délután Bécs-Pest: naponkint 67, ór. regg szmVrf szerint áro­ T 1839-ki sorsjegyek .... 123 - 123 50 Pálffy „ W » ■ 38 — 38 25 Érsekújvár. Elindulás 1 ó. 20 p. d. u. 1 ó. 48 p. éjj. Debreczen, ind. 3 óra délután. Pest—Konstantinápoly , szerdán 6------------------- „ 1854-ki „ .... 93 50 94 - Clary „ 40» • 36 75 p^t. Érkezés 5 óra 37 p. d. u. 5 óra 27 p. reggel. Tokaj, ind. 5 óra 25 percz délután. órakor reggel. Búza bánsági . . - - -1860-ki „ .... 93 30 93 40 StGenois gróf 40.. . 38 — 38 25 Czegl­­d_ Elindulás 8 óra 9 p. d. u. 9 óra 7 p. regg. Miskolcz. ind. 7 óra 19 perez este. Pest-Zimony. hétfőn, szerdán és a bánátiul. . 84- 87 4 60 5 20 Földtehermentesitések. Budai *0 » ■ 37 26 37 50 Szeged. indyi 12 tíra 17 p. éjj. 2 óra 7 p. délut. Kassa—Miskolci—Debreczen -Czegléd. órakor r®?g.eKr „ tiszav. ó . . - -Magyar.................................. 72 60 72 — Windischgrlitz herez. 20 „ 22 7~ 23 _ Temesvár. Érkezés 4 óra 46 p. reggel. Kassa. ind. 5 óra 26 perez reggel. Pest—Mohács : naponkint 6 ón regg. tiszav. uj .­­ 83—87 4 50 5 10 Bánsági, horvát, szláv . . 71 50 72 25 Waldstein gróf 20­­ - 25 - 25 25 Temesvár-Bécs. CkX ind. 7 óra 07 percz reggel. Pest - Paks: naponkint 4 órak. d. u.­­ uj . 83-84 4 60 4 70 Erdélyi.................................. 70 25 71 — Keglevich gróf 10.. . 15 15 25 Temesvár. Elindulás 10 óra 32 p. éjjel 10 óra 4 p. re£. Tokaj ind 9 óra 35 per 102 reggel. Felfelé: bácskai ut 83 - 84 4 50 4 60 Elsőbbségi kökények. Voltakk idevisek. Szeged. Elindulás 2 óra 25 p. reg. 2 óra 37 p. delu. Debreczen. ind. 12 óra 12 percz délben. Bécs—Linz: naponkint 6 órak. reg. Kétszeres. . . . 76—78 3 20 3 25 6°/« Lloyd............................ 90 91 — Czegléd. Elindulás 6 óra 29 p. „ 6 „ 31 „ „ p­­Ladány. ind. 1 óra 45 percz délután. Pest—Bécs. naponkint 6 órak. este. j?ozs (uj) . 77—78 3 20 3 40 5°/0 Dunagőzhajózási . . . 98 — 99 — három hónapra. Pest. Érkezés 8 óra 45 perez reg. 8 „ 37,. este. gzom­ok. ,nd­ 4 óra 44 perez délután Paks—Pest: naponkint 5 ór. reggel. Árpa, sörfőzésre 68­ 70 2­40 2­50 Bank záloglevelei 12 hónapra 99 50 100 — Amsterdam (100 holl. frt) . — — — — Érsekújvár. Elindulás 1 ó. 50 p. d. u. 1 „ 3 „ éjjel. , Mohács—Pest: naponkint 6 ór. este. etetésre . . 65 67 2 — 2 10 Részvények: Augsburg (100 dáln. „ ) • 107 75 108 — Bécs. Megérkezés 6 óra 33 p. este. 6 „ — regg. Pflspfik-Ladány—Nagyvárad. Zimony—Pest: vasárnap, kedden és 7 7 .... 47—50 1 62 1 66 Hitelintézeti............................219­­ 219 20 Frankfurt 100 „ „). . 107 75 108 - A d é 11 Y a S 0 á 1­y á E P.-Ladány. érk 12 óra 54 percz délben. pénteken 12 órakor éjjel. Kukoricza . . 79- 83 3 60 3 75 Nemzeti bank...................... 830 - 832 - Hamburg (100 k. B.) . . 95 25 95 50 B„da K.vizsi Nagyvárad. md n óra 12 percz délelőtt. Or8ova-Pe­t: pénteken viradatkor. * .KOr uj. . . - -Eacompte l»nk . ... gj - » - Lopd»» • *g - TM - Blldl. 5 GTM 15 p. 1* a^*a"“• »** “...ggd, 1 . . - 2 80 J 10 ......................fői 440 - PaMS (R00 frank ). . 50 80 Sz.-Fehérvár. ind. 8 ór. 43 p. reg. érk. 7 óra 20 p.este. . nC*eS‘^-Ara* A Tiszám Paszuly . . . . - 4­460 Dunagőzhajózás .... _ _ Pénznemek. Kanizsa. Elindulás 1 óra 43 p. d. u. érk. 3 ó. d. u. Czegléd ind. 9 óra 42 percz délelőtt. Szeged— Zimony, szerdán 6 ó. regg. Repcze, őszi ... I a p esti lánczhid...................... on50 2052 Korona ............................ 17 55 17 60 Székes-Fehérvár Bécs. Szolnok, ind. 10 óra 40 perez délelőtt. Zimony—Szeged, vas. 12 ó. délben. „ téli ■ ...~ É­szaki vaspálya ... _ _ Császári arany...................... 6 14 6 16 Székes-Fehérvár. Indul 9 óra 15 p. reg. Csaba, ind. 1 óra 22 perez délután. Dunavízállás Pesten jan.0­. T 30­0 fel. I Tiszai vasút...................... 147 - 147 - Ezüst........................................ 127 - 127 50 ...... ■ ■ - - —- -—------------------------------------------—sam-sa­ s-*­ szág fővárosa mielőbb Olaszországé legyen. (Za­jos tetszés). N­i­c­o t­e­r­a : Politikai barátai nevében ki­jelenti, hogy csupán annak megmutatásáért sza­vaznak , hogy Olaszország joga tekintetében mindenki egyetért. Különben újra is nyilvánítja, hogy Rómához csak szuronyok segedelmével juthat az olasz nemzet. (Zaj): Erre a szavazáshoz fognak. A felirat szerkesz­­tésére kinevezendő bizottmányt illető javaslat is csaknem egyértelműleg határozottá lesz. Csupán három képviselő nyilatkozik a javaslat ellen. Chiaves indítványa, hogy mondassák ki minden óvás hasztalansága — elvettetik. Csak a szélső­bal­oldal áll föl. Több képviselő kívánja, neveztessék ki az óvás elkészítésére a bizottmány. B­i­x­i­o: Én Pinelli tábornokot ajánlom. (Hosszas nevetés.) Pinelli: Bár­mi okból hozott javaslatba engem Bixio úr a fölirat szerkesztésére, kérem a házat, mentsen föl. Bixio: Úgy gondoltam, legjobb felirat fog­na lenni egy hadtest, Pinelli tök vezérlete alatt (nevetés). Pinelli­ köszöni Bixiónak, de tudja bizo­nyosan, hogy az ő adresse nem tetszenék a kor­mánynak (nevetés). Az elnök kinevezi a felirat elkészítésére Buoncompagni, Farin­i, Ricci V., Crispi és Allieri képviselő urakat. NÉMETORSZÁG Berlin, jun. 16. Bud­berg grófnak Párisba utazását s a franczia és orosz diplomatiának a montenegrói ügyben együtt­működését itt a két udvar közti határozott köze­lítésnek tekintik, valamint közelitésnek tulajdo­nítják az engedményeket is, melyeket a sz.­pé­­tervári kabinet a lengyeleknek adott. Hogy az ausztriai kormány Montenegro ügyében Franczia­­ország ösztönzésére lépéseket tett Stambulban, azt tagadhatlannak tartják, egyébiránt azt hiszik, hogy az osztrák politika e téren egyenesen a porta érdekében cselekszik, mert a Czernagora elleni hadjárat kimenetele még épen nincs biz­tosítva , s még ke­vésbé a haszon, mely a fényes kapura — győzelem esetében is, ismét háramol­hatna. — Jól értesült körökben megczáfolják a hirt, melyet a lapok Bernstorff gróf viszalé­péséről közöltek.­­ A kurhesseni ügy fejlődésével Berlinben meg vannak elégedve, minek egyik jele az is, hogy S­c­h­a­k tábornok, kire a szándékolt hes­­seni expeditió vezénylete bizva volt, e hó köze­pén Berlinbe jött, s a királynál ma félórai előter­jesztést tartott eljárásáról. A tábornok kihallga­tásának eredménye lett, hogy a hadkészület meg­­szüntettetett, s a csapatok ismét a régi létszámra szállítatnak visza.­­ A „Kreuz-Zeitung“ egy újabb czikke az olasz királyság elismerését B­r­a­s­i­e­r de St. S­i­­mon és Ricasoli Berlinben létének ellenére is még igen távol levőnek állítja. A kölni lap berlini tudósítója kénytelen igazat adni a keresz­tes lapnak, biztatásul azonban megjegyzi, hogy az akadály most már kevésbé nehéz természetű, az­az nem l­egitim, hanem csak politikai okok azok, melyek Poroszorságot ezen cselek­mény végrehajtásában tartóztatják. — Újabb hirek a királyt Ostende helyett ismét Baden-Badenbe utaztatják. Távirati Jelentések: Triest, jun. 19. Hahn tábornok ma Athéné­ből ide érkezett. Pétervár, jun. 19. A „Jour. de St. Peters­­bourg“ mai száma egy császári parancsot közöl, mely a tartományok kormányzóit fölhatalmazza, hogy gyújtogatások esetére­ a katonai bíróságot hirdessék k­i. Az ítéletek megerősítése a kormányzókat il­leti. Rablás, gyilkosság, gyújtogatás, úgy­szintén a verések megsemmisítése halálbüntetéssel suj­­tatnak. Turin, jun. 18. A kamara, a Rómában gyü­­lésező püspökök feliratára vonatkozólag, a ki­rályhoz feliratot intézett, melyben ez áll: A püs­pökök nyilatkozatát s kifejezéseit tekintve, min­den habozást le kell vetkőzni, s Európának meg kell engedni, hogy Olaszhon magát oly hatalom­tól megszabadítsa, mely a világ békéjét zavarja Konstantinápoly, jún. 14. A „Journal de Constantinople“ közli a Svédországgal és az amerikai egyesült államokkal kötött kereskedel­mi szerződéseket. Tűzveszély által 500 ház, s közöttök több fürdő hamvadt el. Nevrez basa, Bruäsa kormányzója, első kamarássá, és Mehmet basa, Sivas korábbi főkormányzója, brussai kor­mányzóvá neveztetett. Jussuf Keram bég Egyip­tomba utazásra engedelmet kapott. Lord Bulwer a világítótoronyért fizetendő illetékek iránt érte­kezletet tartott. Az amerikai missionarius egyik gyilkosa Alexandrette mellett elfogatott. Athén, junius 14. Az új minisztérium első intézkedései általánosan helyeseltetnek. Ifi H t I p C * t «■ Pest, junius 20­— Szardinia szigete átengedésének híre ismét föleleveníttetett — még pedig az olasz parlament­ben. A képviselők 17-iki ülésében egy tag inter­pellate intézett e tárgyban a miniszterhez. R a 11 a 7 z i bámulását jelenté ki ezen hírnek annyi meghazudtolás utáni makacs előkerülésén, s újból is a leghatározottabban kinyilatkoztatá, hogy az teljesen alaptalan. — A japáni vértanuk canonisatiójának ünne­pélye után, mint előre lehetett látni, számos za­rándok marad még Rómában, kik fölhasználták az alkalmat egy alapkő-letétel ünnepélyére. Lak­tanyát alapítanak meg egy zsoldos katonacsapat számára a világi hatalom melletti demonstrativ­­képen. Ugyanaz­nap a pápa szemlét tartott a praetoriánusok mezején táborozott sorkatonasá­ga felett.­­ Sokat beszéltek nem rég II. Ferencznek Rómából leendő eltávozásáról Most ismét két­ségbevonják e hit alaposságát. Egy távirati sür­göny szerint a volt nápolyi király Trapani gróffal együtt Rómában szándékszik maradni. Csak a két királyné, s a volt királyi ház her­­czegnői költöznek Németországba. — A berlini képviselőház költségvetési bizott-­­­sága r­egtevé első jelentését, mely az 1862 és 1863 ki budget egy időbeni tárgyalására vonat­kozik. A nélkül, hogy a két álladék különbsé­gének kimutatásába bocsátkoznék a jelentés, a mellett nyilatkozott, hogy ezúttal csak az 1862-ki tárgyaltassék, mert ha­ az 1863-ki költ­ségvetés is megszavaztatnék, megtörténhető lenne, hogy a kormány a népképviselet előszó­­lítása nélkül vezetné a közigazgatást egész 1864 ig, s ekkor ismét a mai baj állna be, vagy­is azon évben határozna a ház a kiadások felett, mely számadási folyamban áll. Meglehet, hogy a mostani minisztérium hajlandó mindenben az alkotmány szerint haladni, azonban az ország­nak biztosítékra van szüksége a jövőben, mert a lelépő minisztérium rendje nem kötelezi az utánaa következőt, ezt pedig a ház csak törvény­ben találhatja fel, ezért Bordie és Klotz képviselők egy indítványt nyújtottak be, mely szerint a költségvetés mindig az előtte való esz­tendőben,legkésőbb sept. 1-ig a ház tárgyalása alá terjesztendő. A vita folyamában némelyek a sept. 1-jei időhatárt mart. 1-vel akarták felcserélni, mások még ettől is eltérő javaslatot tettek, azon­ban a ház a föntebbi indítványt 27 szóval 2 elle­nében határozottá emelte.­­ A miniszteri válsági hírek nem akarnak szűnni, bár a jól értesültek tagadják Bern­­s­t­r­o­f­f gróf visszalépését, de azért a fej nélküli minisztérium, mely a mellett még az ország bi­zalmatlanságával is szemben áll, a legjobb hi­­szeműek előtt sem tartatik állandónak. Általá­ban azt hiszik, hogy a költségvetés fölötti viták ezen kérdést is megoldásához vezetik. — Kasselból folyvást a régi nótát fújják, a Löszbe­rg által bemutatott miniszteri pro­gramút ekkorig még nem nyerte meg a vál.­fe­jedelem helybenhagyását. Különösen aggodalmat gerjesztő a rendkívüli előzékenység, melylyel a fejedelem Karniczky osztrák követ iránt viseltetik, valamint aggodalommal látják, hogy a volt minisztérium tagjai, mint Abbé, God­­d­i­u­s stb. a választó­fejedelem bizalmát foly­vást annyira bírják, hogy véleményüket az új kormányi programm iránt kikérte. Képzelni lehet, írja a kölni lap kasseli levelezője, mily jól véleményeztek ezen próbált vitézek azok ellenében, kiknek kitartásuk előtt vissza kelle vonulniok. — Ily helyzetben lehetlennek tart­ják, hogy Poroszország a hadkészültséget (Mili­tär Bereitschaft) megszüntesse, habár más oldal­ról lehetlen ezt nem kívánni gazdasági szempont­ból, ha figyelembe vétetik, hogy a porosz népnek ezen kis tréfa naponként 12,000 tallérjába kerül. Érezni látszik ezt a berlini kormány is, mely­nek félhivatalos közlönye, a „Stern. Z.“, egy ide vonatkozó czikkének záradékában írja, miszerint „e tekintetben egész Németországban egy a vé­lemény az iránt, hogy ezen sürgetős ügy minél előbb intéztessék el. Poroszország legkevésbé nézhetné el annak szándékos halogatását.“ Az idézett lap biztosan remélteti, hogy ezen haloga­tás nem is fog bekövetkezni, s azért a szükség sem áll be az iránt, hogy Poroszország meg nem kevesbített katonai intézkedéseinek oly hatás tulajdoníttassék, melyet a kasselieknél tapasztalt készség egyelőre felfüggesztett.­­ A berlini kormánykörök meglepettek Constantin nagyherczegnek és Wielo­­p­o­­­s­z­k­i marquisnak kineveztetése által; ezen urakat Berlinben, a számukra kijelölt he­lyekre igen liberálisoknak tartják. — „Mennyire változtak az idők !“ kiált fel a kölni lap berlini tudósítója. — A mexicói kérdés feletti viták véget értek a spanyol képviselőházban, a­nélkül, hogy bármi szavazást vontak volna maguk után. Az ellenzék párttöredékei közti egyenetlenség miatt, mely a kormány eljárásának megítélésében mutatkozott, meggátolá oly javaslat előterjesztését, melynek nyomán a kamra formulázhatta volna vélemé­nyét. Mindemellett a vita nem volt meddő. Cal­deron - Collantes ismételt nyilatkozatai elosz­­laták a bizonytalanságokat, melyeket a sajtó egy része igyekezett terjeszteni a spanyol politika irányára nézve.­­ Néhány madridi hírlap azt állítá, hogy a királynő kormánya visszahívja azon csapatait, melyek eddig Cochinchinában együtt­működtek a franczia expeditióval. E hírt megc­áfolja az „Indep.“ madridi levelezője. A Southamptonba jun. 9-ről szóló new-yorki lapok érkeztek,melyek azon nevezetes hírt foglal­ják magukban,hogy Memphist az éjszakiak elfog­lalták egy tengeri csata után, melyben a déliek hajósserge tönkre tétetett. Ezenkívül reménytet­ték, hogy az éj­szakiak Richmondon alól átkeltek James vizén, miből a déli főváros nemsokára le­endő elfoglalását következtetik. Kevésbbé sike­rült az éjszakiaknak egy Charlestownra intézett támadás, a­hol, hír szerint,nagy veszteséget szen­vedtek. — Frémont tábornokot lesbe csal­ták a déliek. Felelős szerkesztő : B. K­emeny 7t?­,n­y . d

Next