Pesti Napló, 1862. június (13. évfolyam, 3692-3714. szám)
1862-06-03 / 3693. szám
127-3693 13-ik évi folyam. Kedd, jun. 3.1862. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. Ferenc*ek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva. , 7 jallumpiot Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása félévre . . . 10 frt 50 kr. a. é. Ferencnek terezik szám, 1-ső emeletig adtatnak el. körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábot, petit-sor 25 ajkr. PEST, jnnius 2. 1862. Bécsi dolgok. A múlt hét a concordatum hete volt. Azzal foglalkozott a Reichsraths — a bécsi közönség. Oly tárgy — mond az ősz. Zeitung— mely sokat tesz a Reichsrath népszerűsítésére. S íme, az Osd. Post egyik tapogató szarva Pesten is azt tapasztalja, hogy a reichsrathi tárgyalás a concordatum fölött roppant sensatiót csinált. Kár, hogy meg nem írja, mely körökben. E sorok írója bizony nem barátja a concordatumnak, — de azon nagy sensatiót, melyről az Ostdeutsche referáltat magának, nem találja föl. S nem is lehet máskép. A concordatum, mely Giskmarék előtt legfontosabb, nálunk igen alárendelt dolog, azon nagy kérdéshez képest, melyet „magyar kérdésnek mond az európai sajtó. S még e nagy kérdést illetőleg is bizonyos apathia mutatkozik köreinkben. Senki sem látszik várni közel fordulatot, s mindenki végzi csupán magán dolgait. Ez apathiát olyan röpiratok sem képesek fölrázni, min „a magyar nemzeti politika helyes iránya.“ Márpedig ez csak eléggé követelő czím! Lehet-e valami kecsegtetőbb dolog, mint néhány krajczáron — melyet a fölött az akadémia palotájára ad az ember — néhány lapnyi röpiratból megtanulni, mi a magyar nemzeti politika helyes iránya. Növeli az érdekeltséget a bevezető nyílt levél Apponyi György grófhoz — ez általunk is tisztelt férfiúhoz. S aztán egy időben kivonatokat közöl belőle a „P. Hírnök,“ a „Sürgöny“ és a „P. Lloyd.“ Kezünkbe vettük tehát a helyes magyar politika kis kátéját. Olvastuk — és sajnáljuk az időt, melyet rá vesztegettünk. Nem szeretjük a fölmelegített ételt. S a kérdéses röpiratban egyetlen eszmét sem találtunk, amit a „Pesti Hírnök“ben már nem olvastunk volna. Föltétlen bámulása a 48 előtti kormány politikájának , föltétlen kárhoztatása az akkori ellenzéki törekvéseknek. Törekvés az a conservativ párt — ha ugyan ilyen van — elkülönzésére az 1861-ki országos fölirat pártolói sorá-"ból. íme, nehány sorban — a magyar nemzeti politika helyes iránya! A „Pesti Hirnök“nek nemcsak eszméit, de kifakadásait is elsajátító szerző, így az ellenünk folytatott hirnöki polémiákat újabb, rövidített kiadásban adja ki. Örül a fölfedezésnek, hogy Deák is szükségét látta a felelős minisztériummal szemközt rendezni a megyék ellenállási joga gyakorlását, — oly dolog, melyet az 1848-ks XVI. t.czikkely bevezetéséből is kiolvashat vala akár a „Hirnök,“ akár a röpirat szerzője, — s ebből következteti, hogy a felelős minisztérium csakugyan nem egyeztethető meg a megyei önkormányzattal. Idézik továbbá Nyári kifakadását a 48-as pesti országgyűlésen a megyei „omnipotentia“ ellen, — oly dolog, mely 48 előtt mindennapi panasz volt a conservatív államférfiak nyakán, s ebből következtetik, hogy Nyári és társai a megyék önhatósági jogát is meg akarják semmisíteni. Azt hinné az ember, hogy ellenfeleink valóban korlátlannak óhajtják a megyék ellenállási jogát, s valóban „mindenhatóságot“ követelnek azok részére önkormányzat helyett! A 48 előtti gyakorlat, melynek tanait hirdetitek, kiált ellenetek! Mi tudjuk, miként értitek ez ellenállási jogot a nem felelős kormányszékkel szemben, amely jogot korlátlannak vesztek elméletben, midőn a felelős kormányról van szó. Előttünk fekszenek az országgyűlési irományok közt a sérelmek kivonatai a kormánybiztosok ellen, kik ágyúval, katonasággal mentek a representálás jogához végletekig ragaszkodó megyék ellen; ismerjük e bizottságok évekig tartó működését, mely annyiszor zavarta föl évtizedekre a megyék nyugalmát, s amelyet mindannyiszor az actiozások, sőt nótapörök egész serege követett. De hagyjuk a múltakat, a recriminatiókat! Hagyjuk a bécsi röpiratot, s beszéljünk inkább más bécsi dolgokról! A concordátumnál hagytuk el. A félhivatalos „Donau Ztg“ is nyilatkozott közelebb ez ügyben. Azonban az „Oesterr. Ztg“ úgy hiszi, hogy ezúttal collegáját nem a zsidó piaczról inspirálták; kormányi politika helyett mysticus tanokat hirdet. „Megvallja — úgymond — a „D. Ztg“, hogy a concordatumban sok van, ami Ausztria alkotmányos szerkezetének alapelveivel nincs összefüggésben, hogy a kivitel nehézségei, melyekről magában a concordatumban is szó van, sokképen bekövetkeztek, és hogy a „revisio eszméje jogosultnak tetszik; de — a félhivatalos lap szerint— a concordatum az egyházi fejedelemmel kötött külügyi szerződés, melyet nem lehet oly könnyedén megváltoztatni.“ Az „Österr. Ztg“ a félhivatalos lap praemissáit tudomásul vevén, megtámadja következtetéseit, nagyon mysticus dolognak tartván a mit a „D. Ztg“ a pápaság „szellemi souverainitásáról“ mond, holott az „Österr. Ztg“ úgy tudja, hogy a fölségi jog lényegéhez tartozik : a területi birtok , hadviselési és pénzverési jog. A „D. Ztg“ tehát fölségi jog helyett függetlenséget akart mondani. De hadd disputáljanak a doctorok a fölségi jogok és függetlenség értelmezése és megkülönböztetése fölött. Tekintsünk be a közben — az „Ostd. Post“ szives kalauzolása mellett — a reichsrath pénzügyi bizottságának plénumába. Az 50 milliónyi kölcsönt, illetőleg az 1860-ai sorsjegyek ily észletben kiadását illető törvényjavaslat val a szőnyegen. Egy előkelő tag, mond az „Ostdeutsche Post“, szót emel a törvényjavaslat ellen. A kölcsön megajánlása bizalmi szavazat, amit a pénzügyminisztérium nem érdemel. Azt felelik, hogy ez csak az állampénztár szükségből kisegítése, a lejáró kamatok fizethetése végett. Egy másik tag 27 autonomista nevében kijelenti, hogy csak úgy szavazzák meg a kölcsönt, ha ez évben nem emelik fel az adót. Száz szónak is csak az a vége a reichsrabban, hogy a kormányi javaslatokat — habár némi jelentéktelen módosítványokkal — elfogadják. Ez után a hadügyminiszteri budget került szőnyegre. A hadügyminiszter, Degenfeld gróf, kijelenté, hogy rendes békelábon is a hadsereg tartása 92 millió forintba kerül. Mindent megkísértett, de alább szállítania nem sikerült. Ebből 8 milliót saját jövedelmeiből fedez a hadügyi igazgatás, és igy az állampénztárból fedezendő még 84 millió. Megajánlották. A mexicói ügy. Az angol lapok a mexicói expeditióra vonatkozó okiratok közt közüik azon jegyzőkönyvet, melyet a szövetséges hatalmak biztosai az ápr. 9-dikén Orizabában tartott értekezletről felvetettek, és amelynek szokatlanul színezett szövege meglepő fényt vet a közös vállalatra. A jegyzőkönyv igy hangzik : „Ő excellentiáik, a szövetkezett hatalmak meghatalmazottai és hadi erejeik parancsnokai,Reus gróf ő excjának lakásán egybegyülekezvén, az ülés d. u. egy órakor megnyittatott. Tekintve azon ügyek fontosságát, melyek tárgyalandók, exciáik elhatározták, hogy Anglia és Francziaország missióinak titkárai a spanyolországi missió titkárával egyetemben legyenek jelen az értekezleten, s szerkeszszék annak jegyzőkönyvét in extenso. Mindenek előtt Reus gróf ö excja felszólítja Julien tengernagy ö excját, terjessze elő az értekezlet tárgyát. Ez utóbbi feleli , hogy az értekezlet főczélja : megegyezni a mexicói kormánynak adandó válaszban, mely kormány Almonte tábornok és az őt kísérő személyek viszszahajóztatását kívánja. Sir Ch. Wyker excja azt mondja, hogy őszinte és döntő magyarázatra van szükség, és ezen véleményt tiszttársai támogatják. Reud gróf hozzáteszi, hogy jó lesz megtudni, lehet-e tovább is egyetértőleg járni el, miután ő és angol kollegái a császár ő felsége meghatalmazottainak legújabban felvett maguktartását ellenkezőnek látják a londoni egyezmény határozataival, melyeknek czélja, szerintök , mindenekelőtt elégtételt nyerni a magas hatalmaknak a mexicói kormány elleni sérelmeire nézve, úgyszinte tiszteletben tartatni a szerződéseket; azután pedig a három nemzet erkölcsi befolyása által oly erős és tartós kormány megalapítását eszközölni ki , mely elegendő biztosítékokat nyújtson mind azok földjei, mind az idegen hatalmak alattvalói számára. Dexcra emlékezteti az értekezletet, hogy ha eleinte ezen sérelmi kérdés nem emeltetett ki különösen, midőn a mexicóiakhoz intézett kiáltvány külön hirdetve, és midőn a Juarezhez intézett jegyzék ehhez el len küldve, ez onnan van, mivel a biztosok nem tekinték magukat felhatalmazva annak elhatározására, váljon ők illető ultimátumaik iránt egy értelemben vannak-e, következőleg jónak látták bevárni az igus utasításokat e pontra nézve. Ő excja óhajtja tisztába hozni, hogy az eddig követett eljárás, melyet bizonyos személyek úgy tekintettek, mintha az káros időveszteséget vont volna maga után, a szállítási eszközök tökéletes hiányából származott absolut kénytelenség volt. Jóllehet ugyanis a szövetkezett három hatalom előre látta, hogy bizonyos körülmények közt szükséges lesz benyomulni az ország belsejébe , hadaik mégis kocsik, lovak, öszvérek s az élelmiszerek, a betegek és a tüzérség szállítására nélkülözhetlen mindenféle segédeszközök nélkül, szóval oly állapotban érkeztek Vera-Cruzba, miszerint azt lehet hinni, hogy a vera-cruzi kikötő megszállásával be fogják érni. Azonban alig szállának ki, máris érezhetővé len feltétlen szüksége annak, hogy az ország belsejébe nyomuljanak, a katonák betegsége meg az eleség hiánya miatt, melynek a városba juthatását a guerillák meggátolták. Ennek következtében a szövetséges haderők parancsnokai kénytelenek valának öszszeszedni annyi szállító eszközt, amennyit csak lehetett, a melylyeket csak ügygyel bajjal, és felette magas áron lehete kapni, így terjesztették ki működéseiket Vera Cruz vidékén lépcsőnként. Ju ren tengernagy helybenhagyja a mit Spanyol kollegája mondott, s óhajtja constatáltatni, hogy az ő tüzérségét, meg két zászlóaljának táborozási szereit csupán február 5-dikén lehetett kiszállítani. Reus gróf tehát azt hiszi, hogy nem lehetett másképen működni, mint működtek, és hogy a szövetségesek midőn a mexicói kormánynyal babarátságos alkudozásokat kezdenek meg, akkor csak időt nyertek, mely elkerülhetlenül szükséges volt nekik, hogy az előnyomuláshoz készüljenek, anélkül, hogy valaha elhagyták volna magukat a mexicói kormány által altatni, a mintán némelyek gondolták. Az illetők nem féltek a háborútól, hanem meg akarták kímélni Mexicót az abból származó bajktól, s a szövetség czélját vérontás nélkül akarták elérni. A biztosok tehát tudtára adák a kormánynak, hogy előre fognak menni a nélkül, hogy engedelmet kértek volna arra tőle, óhajtva fenntartani a békét, de eltökélve, nem változtatni elhatározásukon. Ilyen volt azon hangulat, melyben Reus gróf, kollegái által felhatalmazva, Soledadba ment febr. 19 ként végre, hogy Donado külügyminiszterrel találkozzék, s igy írta alá azon előzetes pontokat, melyek a kölcsönös helyzeteket megszabják és a követendő eljárásnak alapul szolgáljanak. Február 28 dikán a spanyol sereg megkezdte menetét. A francziai hadak élén álló tengernagy már 26 kán megkezdte mozdulatát, anélkül, hogy ellenségeskedésre vagy komoly akadályokra talált volna. És mégis a két hadsereg szomorú nyomokat hagyott hátra ahol elment. A rokkantak, a podgyászvonat, a lovak és az öszvérek, nem bírván követni a hadoszlopot az égető nap alatt és az iszonyú utakon, hátra maradának, s tanúságot tesznek a vállalat minden nehézségéről. Ő excra hozzá teszi, hogy ha a háború az expeditió pillanatában közbe jő, szerencsétlenség történhetett volna, s az európai kormányok kétségkívül szigorúan feleletre vonták volna azért tábornokaikat. Végre a spanyolok és a francziák békességgel elérték táborhelyeiket Cordovában, Orizabában és Tehuacánban,— ahol — teszi hozzá ő excra — tartoztak bevárni április 15 -ét, azon napot, mely a szövetséges hatalmak és a mexicói biztosok közötti értekezlet megnyitására kitüzetett.Reus gróf itt újra sorba veszi mindazon érveket, melyek, meglehet, nem valának alaposak, de a melyekre ő jónak látta hivatkozni a mexicói kormánynál, hogy ez utóbbit oly messze eső idő elfogadására bírja. Dubois de Saligny úr megjegyzi, hogy ő volt az, aki ezen halasztást sürgette az új értekezletek megnyitásáig azért, hogy ideje legyen kormányától megkapni a várt utasításokat. Reus gróf azt mondja, hogy egy szóval sem a Vera Cruzban eltöltött időt,sem azt,amely április 15-ig lefolyt, nem lehet elveszettnek tekinteni; ez a mondottak által eléggé be van bizonyítva, így minden jól ment, s remélhető volt, hogy azon elégtétel, melyre a londoni egyezmény vonatkozott, békés után elérhető lesz , midőn a februári postahajó megérkezik, s vele Almonte tábornok s néhány száműzött, ez a viszály almáját dobta a conferentiázók közé. Almonte tábornok, midőn ő Extát meglátogatta, kinyilvánítá, hogy ő számít a három hatalmasság befolyására, miszerint segélni fogják öt Mexicót monarchiává változtatni s a koronát Miksa ausztriai főherczegre ruházni; ő azt hiszi, hogy e terv Mexicóban viszhangra talál, és talán még két hó lefolyta előtt valósíttatni fog. Dunlop Commodore mondja, hogy Almonte néhány nap múlva ugyan igy nyilatkozott. Gr. Reus ő excja mondja, hogy Almonte tábornoknak felelve, kinyilvánítá,miszerint véleménye a tábornokéval homlokegyenest ellenkezik, s hogy ne számítson Spanyolország támogatására, hogy Mexicó, mely 40 év óta köztársaság, szükségkép ellensége a monarchiai kormányformának, nem fogja elfogadni ez új ismeretlen politikai intézményt, mert épen ellentéte annak, melyet oly hosszú ideig birt. S Almonte tábornok azon nyilatkozatára, miszerint ő a franczia hadsereg támogatása felől biztosítva van, ő excra azt felelé, mikép sajnálná, ha a franczia kormány Mexicóban oly politikát követne, mely a császár minig nagy s nemes politikájával ellenkező lenne, s hogy ő excra azon, bár kevéssé valószínű, de mindazonáltal lehető esetben, ha a franczia csapatok e vállalatba elegyedve, kudarczot vallanának, épen oly fájdalmasan venné, mintha saját hazáján vagy ő rajta magán valamely nagy szerencsétlenség történnék; végül kérte ő excla Almontet, hogy ne menjen tovább, mert ha egyedül tovább halad, ő — ki joggal vagy jogtalanul, száműzve van — vesztére járna, s ha a szövetséges hatalmasságok valamelyike csapataival kísértetné magát, az kellemetlen zavart okozna, s veszélyeztetné a szövetséges biztosok jó politikája által nyert engedményeket. Kevéssel azután Orizabában s Tehuacanban megtudták, hogy fris franczia csapatok érkeztek, ugyancsak azt is, hogy Lorencez ték parancsára egy század vadász kísérte Almontet és társait a Vera Cruzból Tehuacanba vezető úton. Julien admirál ezért kötelességének tartá, hogy a mexicói kormányt értesítse arról, miszerint áprilban megkezdi visszavonulását a soledadi előleges egyezmény értelmében, ha a conferentiák kielégítő eredményre nem vezetnének. Julien admirál megemlíti, hogy először csak arra szorítkozott, hogy a mexicói kormányt közvetve tudósítsa határozatáról, s hivatalos sürgönyt csak akkor intézett hozzá, midőn Zaragoza tábornok levelét vette, mely minden reményét kioltá, hogy az orizabai conferentiák Francziaország méltóságához s érdekeihez méltó eredményre vezessenek. Reus gróf megjegyzi, hogy ez időben és angol tiszttársa egyedül voltak Orizababan, s hogy ők kérdezék, ha váljon a franczia megbízottaknak jogában áll-e a mexicói kormány ellenségeinek megengedni, hogy magokat kisértessék, s ha vájjon a franczia admirálnak szabad-e igy eljárni, mint ő a conferentia határozata nélkül cselekedett, s hogy ők ez eljárást a hadüzenettel egyértelműnek tekintik, s igy a londoni egyezménynyel s a soledadi előleges pontokkal ellenkezőnek tartják, s hogy ők abban megegyeztek, miszerint a franczia meghatalmazottaknak jogában nem állott tiszttársaik megegyezése nélkül így eljárni. Ez értelemben ő exc. és angol collegája rögtön összehívták a conferentiát a végett, hogy döntse el, ha várjon továbbra is a londoni egyezmény szerint fognak eljárni, vagy azon esetre, ha a franczia kormány meghatalmazottainak oly utasításokat küldött , amelyek nem engedik, hogy továbbra is a többiekkel egyértelműleg működjenek, hadd értesüljenek erről mindnyájan, hogy kiki úgy működhessék, mint azt kormánya óhajtásának legmegfelelőbbnek tartja. „Részemről, mondám Exc. kérem kollegáimat, nyilatkozzanak e pont felett szabatosan, mert ez összejövetelünk fő czélja.“ Julien Admirále Exc. azt feleli, hogy nem hiszi, miszerint a londoni vagy soeladadi egyezmények ellen vétett volna, s ő a Lorencez tábornok által Almonte irányában tanúsított pártolást Tehuacannak a franczia csapatok általi megszállásával összeegyeztethetőnek nem tartja. (Vége következik.) Kolozsvár, május 30. Kolozsvár, máj. 30. Úgy hiszem, nem teszek a „Pesti Napló“ t. olvasóinak érdeke ellen, ha figyelmeztetem egy oly intézetre, amely hazánkban egyedül képviseli a kölcsönösség elvét, s amely nem egészen két évtizedre terjedő fennállása óta annyira kiérdemelte a közbizalmat, hogy alig mutathat fel hasonnemű biztositó intézet ily gyarapodást, ily gyors elterjedést. 1844-ben létesült Királyhágón innen e kölcsönös biztositó egylet, de csakis a jégverés ellen. 1851-ben terjeszte ki működését a tűzkármentesítésre, 1859 ben pedig egy letéteményi takarékpénztárnak lőnek alapjai megvetve, s a két előbbi szakmával kapcsolatba hozva. Működése első éveiben ez intézet is a kezdet nehézségeivel küzdött, és alig hogy 1847 körül biztos állást foglalt, az erre következő 1848—50 ki sajnos események végfeloszlással fenyegetők. Azonban egyes áldozatkész hazafiak segédkezésével kiállotta a megpróbáltatást, s ez által csalhatlan jelét adó életrevalóságának. A kiállott nehéz idők után az intézet gyarapodásnak indult, s azóta mindinkább terjed nemcsak a Királyhágón túl, de Gácsországban, Csehországban s a többi lajthántúli tartományokban is. Ennek köszönhető ama feltűnő siker, hogy míg 1844-ben csak 63 tag és csak 45,123 forintig biztosított, már 5 év múlva, vagyis 1851-ben, a tagok száma 524 re, a biztosított összeg 450,830 forintra szaporodott, és így a biztosítás rövid 5 év alatt megtízszerezte magát. De még fényesebb eredményt mutathatni fel az utóbbi évtized alatt, ugyanis 1861-ben már 17,414, tag 11,040,091 forintnyi tőkét biztosított. És várjon az intézet minek köszönheti ez eredményt ? Annak, hogy a kölcsönösség elvét helyesen alkalmazd. 1844-től 1848-ig csak annyiban kárpótlá az intézet a biztositót, mennyiben a betétesek megengedék, s ez vala gyenge oldala, a mely 1848—49-ben halálát okozhatta volna. Ámde az igazgatóság 1848 után a kölcsönösséget oly solidaritásra juttatá, hogy képes len a biztosítónak teljes kárpótlást adni, s azóta ez alapelven nyugszik az erdélyi jég- a tűzkármentesítő társulat szilárd hitele, mert ha a betétesek és tartaléktőkék a károsultak teljes kielégítésére elégtelenek, úgy a részvényesek pótlékdíjt fizetnek, amíg ha fölösleg marad, osztalékot nyernek. De e részben a tartaléktőkék növelése és nem az osztalék minél nagyobb összegére való tekintet szolgált vezérelvül, miáltal itt a kölcsönösség elvét úgy látjuk alkalmazva, mint az a külföldi ilynemű intézeteknél eddigelé csak ritkán történt, minthogy azok legnagyobb részénél, nem a biztosító egyén teljes kárpótlása, hanem a részvényesek minél nagyobb osztalékokban részeltetése látszik fő czélul kitűzve lenni. A Királyhágón túlról is több százan biztosítván az erdélyi jég-és tűzkármentesítő társulatnál, érdekesnek találom e lap 1. olvasóit az ápr. 26-ki utolsó közgyűlés folyamával, s az ebben tett előterjesztés nevezetesebb részleteivel megismertetni. A gyűlésre számosan jelentek meg, hogy meggyőződjenek arról : hogyan állotta ki az intézet a múlt nehéz év csapásait. Gr. Mikó Imre volt az elnök, s röviden kifejté a gyűlés czélját, érinté az idén a társaságot ért csapásokat, s hogy a kedvező sikert, a társulat jó hitelén kívül, leginkább az igazgatóság lelkiismeretes és pontos eljárásának, a rendelkezésre álló tartaléktőkéknek lehet köszönni. Végül a nemes gróf azon óhajtását fejezé ki, hogy a jelen év legyen az intézetre nézve kedvezőbb! Ezután az igazgató tévé meg érdekes jelentését, melyből a főbb mozzanatokat érinteni nem lesz fölösleges. Előbb rövid szemlét tartott az intézet működése fölött, fölemlité, hogy az intézet 18 év óta áll, s mind nagyobb terjedelmet nyer, hogy bárha az 186- ik évben nagyobb számmal fordultak elő a jégviharok pusztításai s a tűzesetek is gyakoriabbak voltak, mint az az előtti években, s több mint fele szándékos nyujtogatás vagy ismeretlen okból származott, az intézet, habár egy kis erőfeszítéssel, de mégis megfelelt kötelezettségének, míg a külföldi ilynemű intézetek nagyobb részének bevételei háromszoros pótlására volt szüksége, hogy a kárpótlandókat kielégíthesse. A múlt év eseményei útmutatásul szolgáltak egyszersmind arra is, hogy a tartaléktőkéket még tetemesen kell szaporítani, mire nézve a tárgyalások rendén intézkedés történt. Az erdélyi jég- s tűzkármentesítő társulat működésének, mint a jelentésből is kitetszik, három ága van : jég- és tűzszak - letéteményi osztály. Az üzlet első ágában, a jégszakban, következő eredmény mutatkozott: biztositott 1861 -ben 2148 tal,222,905 ftig, és igy 208,248 fttal többet, mint 1860-ban. Károsultak 364-en, tehát 174-el többen, mint az az előtti évben. A károk megtérítésére s felvételére 39,729 ft fordittatott. A tűzkármentesitési ágban biztositott 15,266 tag, 10,017,186 ftig, és igy ez összeg az 1860-ik évi biztosítási összeget e szakmában 2,067,555 fttal múlta felül. Tűzkáreset 200 fordult elő — 57-el több, mint 1860-ban. — E károk fedezésére, a költségekkel együtt, 68,164 ft adatott ki, és igy e részben 29,709 forinttal volt több a költség, mint az az előtti évben volt. A letéteményi osztály pénzforgalma 12,415 ftról 61,107 ftra emelkedett, s noha 1861 folytán 31,215 ft vetetett ki, mégis a jelen évre áthozatalul 29,892 ft maradott. Az intézet fenntartási költségei, daczára a nagyobb körben működésnek , csakis 205%-re mentek, tehát 173%' kevesebbre mint 1860-ban —, és a magas kormány által rendszerezettnél 10°/o‘el valának csekélyebbek. Ez eredmények eléggé mutatják az intézet jótékonyságát de egyszersmind annak szilárd állását is. Az igazgatói jelentés bevégzése s a számadások előterjesztése után a közgyűlés kebli ügyekkel foglalkozott. Az életbiztosítási osztály felállítása ügyében újabb intézkedések létettek. Vajha ennek létesítésével lepné meg mihamarább az igazgatóság az erre rég várakozó közönséget! A Kisfaludy-társaság. A „Ma ti ez a Szrbszka“ irodalmi egylet megküldte a Kisfaludy-társaságnak az egylet kiadványait 1851 óta. A Kisfaludy-társaság, e szívességet viszonzandó s a „Ma ti ez a Szrbszká“-val közelebb és állandó érintkezésbe lépendő, tegnap tartott rendes havi ülésében elhatározta, hogy maga részéről is megküldi a „Maticza Szrbszka“ számára minden eddigi kiadványait, amennyiben még el nem fogytak, ezentúl pedig minden nyomtatványával kedveskedik a szerb irodalmi egyletnek. A Kisfaludy-társaság alapítói közé állottak újabban : Mailáth György, Tihanyi Ferencz, Török Sándor, Várady János, Zsivora György urak, az utóbbi 200 fttal. A Debreczenben megjelenő „Hortobágy“, az illető szerkesztőség szívességéből, a Kisfaludytársaság könyvtárának jár. Szász Károly tag a Hugo Victorféle „Századok legendájáéból fordít egyes darabokat a hatvanives vállalat számára; e fordításból az említett ülésben mutatványképen „Galiczia kis királya“ olvastatott föl. Kelt Pesten, máj. 31-kén 1862. , Greguss Ágost, titoknok. Gazdasági s keresked tudósítás. Pest, jun. 2. Szép, derült idő. A gabnaüzlet, daczára a külföldre kivitel hiányának, s a beállt országos esőzéseknek, a múlt héten meglehetős élénk volt a búzát illetőleg; e gabnanemből legkevesebb 30.000 m. adatott el piaczunkon, még pedig a jobb fajta 10—15, s a selejtesebb 5 kr.ral drágább árakon, mint az azelőtti héten. Rozsból a változatlan árakon csendes üzlet, 5000 m.nyi összkeret, az is többnyire helybeli fogyasztásra. Árpa részint kivitelre, részint fogyasztásra 6000 m.-nyi vétetett meg, alig változott árakon. A zab ára kissé szállott ; ebből 10,000 m. körül vétetett meg Olaszország számára. Kukoricza 12,000 m.-nyi kert javult, szilárd árakon. Az üzleti ebből élénkült. Gyapjúra, már több mint 1000 mázsára köttetett szerződés a külföldre. A repere ára 7 1/2 ft. Ebből a Bánság és a Szerémség keveset szolgáltatand az idén, de annál többet a dunántúli vidék.Triesztben a múlt héten kissé szilárdult a búzaüzlet, ott összesen 11,000 st magyar búza adatott el. A kukoricza üzlet Triesztben igen élénk, ebből 94,000 st. vetetett meg, majd mind dunmelléki termék. Május 1 jétől 17-kéig Angliában 48,668, Francziaországba 12,169 sz. bánsági gabna szállíttatott Triesztből. Győr május 31-én szombaton megtartott hetivásárunk a leszállított gabnamennyiségre nézve a középszerűek közé sorozható; — a vételhezi kedv igen élénk volt, ésannyira, hogy 8 órakor már minden, kivált a tiszta búza elkelt oka az lehet, hogy a külföld számára nagyobb vásárlások történtek, s másrészt mivel a bánáti gabnatermésről érkezett tudósítások nem a legkedvezőbbek. A beszállított gabnamennyiség: Búza 1360 mérő, rozs 222 m., árpa 4530 m., zab 220 m., kukoricza 190 mérő, burgonya 346 zsák. Az árak az előbbeni hetivásárhoz képest keveset változtak, s a köv. Egy ausz. mérő tiszta búza 4 ft 30—50 kr, közönséges búza 4 ft 10—20 kr, kétszeres 3 ft 10—20 kr, rozs 2 ft 80 kr—3 ft 10 kr, árpa 2 ft 20 — 40 kr, zab 1 ft 60—70 kr, kukoricza 3 ft 40—60 kr, köles 3 ft 10—30 kr, bab 3 ft 60 — 80 kr, széna 1 mázsa 70 kr—1 ft, bor egy akó 8—9 ft, burgonya zsákja 1 ft—1 ft 50 kr. Arad, május 30. A hetivásárunkon jelentkezett búzaszállítmányt nem mondhatni nagy mennyiségűnek, az árak mindazonáltal csökkentek, mit a közelebbi áldásos esőnek köszönhetünk. Búza 4 ft 30—50 kr, összes forgalom 3000 mérő. Szép bánáti búza 87 fontos 4 ft 75 kr mümalmok számára. Kukoricza 4 ft 35—30 kr összes szállítmány 4000 mérő. A többi gabonanemek iránt kevés igény mutatkozott. Szesz a hét folyama alatt mintegy 1000 akó adatott el 557—56 kr. Versecz, május 29. Jó vörös bor akója 7 ft 50 kr, úgynevezett siller boré 6 ft 50 kr, elsőrendű fehér bor 6 ft, középszerű 5 ft, szilvapálinka elsőrendű 31—32 ft. Búza 4 ft 20 kr, kukoricza 3 ft 10 kr, zab 1 ft 60 kr. — U j-B e c s e, máj. 27. A repetearatás elkezdődött, az eredményről biztosan még nem írhatunk, annyit mégis bátran állíthatni, hogy az idén az egész Bánság nem szolgáltatana jelentékeny mennyiségű repetét, miután a veteményeknek alig 20-ad részét kímélte meg a fagy. Búza 4—4 ft 25 kr, kukoricza 3 ft. A Tisza gyorsan száll. Jótékony eső esik.