Pesti Napló, 1862. július (13. évfolyam, 3715-3741. szám)

1862-07-10 / 3723. szám

k­is és büntetések által czéloztatik eltávolíttatni. A rész erdők irányában a szerződés azt követe­li a bérlőtől, hogy az ily erdőrészeket is beültes­se , s ha sikerül az erdőmivelés, jogában áll az öreg fát saját hasznára kivágatni. „Ezek mind kényes pontok , kényesek főleg azért, mert az erdő italában bérbe adásra nem való. Egy kis megvesztegetésével a különben is roszul űzetett erdészeti személyzetnek, a rosz lelkű bérlő,a tulajdonosnak kiszámíthatlan káro­kat tehet. Az ugyanez, kisebb nagyobb mérték­ben a többi, szerződésileg kikötött erdei haszon­vételre nézve is, milyen a héj hántás, a szu­rok­használat és gyűjtés, az alomszedés és fabo­­tolás.“ A makkoltatás és gubacsszedés teljes kiterje­désében a bérlőt illeti. A legeltetés ellenben csak ott engedtetik meg, a­hol a fák a marhának szájá­ból már kinőttek. Kaszálást az erdei tisztásokon, kellő elővigyázat mellett, tehet a bérlő. Azon er­dei károkért, melyek a szerződés áthágásából származnak, a bérlő minden vagyonával felelős. „Nagyon határozatlan ezen pont is, s ez ok­ból végnélküli pörök forrásává válhatik.“ Köteles a bérlő az erdőtalajt a vízmosásoktól s leszakadásoktól a lehetőségig megoltalmazni, s ha nem teszi, a károk az ő rovására igazittat­­nak el. Az ártalmas rovarok kártételét a bérlő a legközelebbi államhatóságnak följelenteni s az attól nyert rendeleteket, terhére a tulaj­donosnak, pontosan végrehajtani köteles. Ha az erdőt mind a mellett nem lehetne megóvni, s e miatt le kellene azt vágatni, akkor az elesett er­dei haszon megtérítése végett a bérlő a tulajdo­nossal kiegyezkedik. Az erdőégések szintén ha­ladéktalanul feljelentendők, s a bérlő költségére elfojtandók. Feljelentendők a jégkárok is, s az általuk okozott kár iránt a tulajdonossal kell egyezkedni. Végre az erdei és mezei vadászat a bérlőt illeti ugyan, ő azonban felelős a vadban okozott károkért. „Ki nem venné észre, hogy az elszámlált v­i­­szonyok és kikötésekben is mennyi anyaga rej­lik a viszálynak és perlekedésnek.“ A halászat iránt a helybeli körülményeknek figyelembe vétele alapján köttessék a szerződés. Az ültetett fákkali gazdálkodásra néz­ve köteles a bárló a pontosan megszabott terü­lethez tartani magát, és gondoskodni egyszer­smind az utánültetésről. A fasorokat és kertekben levő gyümölcsfákat a bérlő a szerint köteles fenntartani, a­mint azo­kat átvette, s pótolni bérlete végével a hiányzó­kat fiatalokkal. Minden kifejlett gyümölcsfáért, melyet a bérlő az átvetteken felül felmutathat, egy forintot, minden fiatalért pedig 50 kv­­nyi megtérítést igényelhet a tulajdonostól. „Ebből is jó „Geschäftet“ csinálhat a bérlő, ha szemes, mert hiszen a nagyobb birtokban s hosszabb idő alatt néhány százezer darab fiatal gyümölcsfát elültetni s felnevelni nagyon köny­­nyen és kevés költséggel lehetséges. Hej be drá­ga gyümölcsfák lehetnek ezek még arra nézve is, ki tán egyike a legszenvedélyesebb pomológu­­soknak!“ Fafalakat ültethet és nevelhet a bérlő a bérbe vett jószágon, és ezek az átadásnál a tulaj­donos által előlegesen meghatározandó árban fo­gadtatnak el. Lecsapolásokat, alagcsövezést s ön­tözéseket a bérlő a magáéból tartozik készíttetni, és ezen javításokért, a­mennyire bérletének le­jártával haszonvehető állapotban volnának, hasz­nosságuk arányában követelhet a tulajdonostól megváltást. „Könnyen meg lehet majd nézni mind­azon le­csapolásokat, alagcsövezéseket és öntözéseket, melyek a fentebbi alapon kerekezni fognak.“ A tőzegásás, a­mint kiköttetik, a k­ő­­szénbányák ellenben, a bányatörvények értelmében használandók. A kő-, agyag- és ho­mokfejtések végül, használatra alkalmas állapot­ban tartandók. Olyatén haszonvételek után, melyeket a bir­tokban a bérlő fedez föl, s melyek sajátlag nem tartoznak a földm­iveléshez, hanem felhasználása s eladásából erednek a földnek, kőnek, forrásvíz­nek stb. a bérlő a tulajdonosnak a tiszta haszon 10% jét szolgáltatja ki, mely érdemben tehát ál­tala nyílt számadás vezetendő. A községi adókat a bérlő fizeti, ellenben, a kegyúri terheket illetőleg, a vonat­kozva előforduló építkezésekre, köteles a bérlő a tulajdonos meghagyására és terhére azokat léte­síteni , úgy szinte köteles megtenni mindazon fi­zetéseket és termesztményi kiszolgáltatásokat is, megtérítés mellett, melyeket különben a tulajdo­nos tartozik viselni. „No, valahára találunk oly pontot is, mely a bérlőre nézve lehet igen terhes. Hiszen csak egy nagyobbszerű templom építése is a bérlőt mind személyében, mind vagyonában annyira igénybe veheti, hogy ő e miatt gazdaságát nagyon érzé­kenyen megkárosíthatja.“ A hadi adókat és élelmezéseket a bérlő előle­gezi , a közönséges mindenféle adókat ellenben ő fizeti. Államkölcsönök nem érintik őt. A me­zei utakat a bérlő készíti, ellenben a kőutak, az országutak csinálása terhét a tulajdonos általi megtérítés mellett viseli csak. Ha királyi haszonvételek a bérlési idő alatt megváltatnak vagy megszüntetnek , az ezeknek megfelelő haszon a bérlési összegből leszámítta­­tik. Ő az ez irányban beálló változást nem aka­dályozhatja. Van ellenben elővételi joga, miért is az eladás vele 14 nappal előbb tudatandó. Joga van továbbá a bérlőnek a kfr. haszonvételek el­adására nézve a tulajdonosnál javaslatot és aján­latot tenni. A főbérlőnek nemkülönben jogában áll a bér­bevett birtokból albérlőknek adni, tetszése sze­rint, mindazonáltal a tulajdonos irányában ő ma­rad mind a feltételek megtartása, mind pedig a fizetés pontos befolyására nézve felelős. „Ezen pont a főbérlőnek legderekasabb zsí­ros fazeka, mellette ő nyerhet legtöbbet, a birtokos ellenben 25—30 év után sírva fog, a legtöbb esetben, ezen engedmény gyakorlati ér­telmére visszaemlékezni. Az izlandi haszonbéri állapotoknak is ez az alapja, ez azon forrás, melyből annyi embernek nyomora fakadozik a föbérlők teljes jólérzése mellett. S ha nálunk ugyanezen állapotok ez alapon egyhamar lábra nem kapnak, annak oka nem a rendszerben, ha­nem hazánk eddigi csekélyebb népességében fekszik. Csupán ezért nem lehetséges még most a szétdarabolást a végtelenig vinni.“ Jogában áll a tulajdonosnak a bérlőket tet­szése szerint ellenőrzés alá venni, a bérlő ellen­ben köteles nemcsak készségesen elfogadni ezen felügyeletet, hanem a betekintést egyszersmind mindenkép meg is könnyíteni. „Ezen intézkedés sokkal szebben veszi ki ma­gát a papiroson, mint mutatkozni fog majd a gyakorlatban, kivált ha még az ellenőrködést gyakorlandó tisztek roszul is lennének fizetve. Az ily embernek pár száz forint nem csekély pénz, a generalpachternek ellenben semmi! — A többi magától értetődik.“ A szerződő felek közt támadható villongások elintézése választott bíróságra bizatik, helyesen. Meg nem egyeztetés esetében szóbeli sommás törvényes eljárás dönt. Azon feltételek, melyek a szerződést a kikötött idő előtt bonthatnák föl, a szerződésben előre felveendők. Ezen felbontás azonban ipari és gyári vállalatokra, melye­k a bérlőt tulajdonilag illetik, ki nem terjedhet. A bélyegdijak, megegyezés szerint fizettetnek. A bérleti szerződés az illető jószágra betábláz­­tatik. A bérlet által megy a bérlő örökösei és hagyományosaira, kik által a szerződési kötelezések szintén teljesitendők. A tulajdonos részéről történhető kölcsönvétel esetében a jó­szágra, a bérlő számára a betáblázási elsőség szerződésileg kiköttetik. Eladása esetében a bér­ben állott birtoknak, a bérlő a megszűnt nyere­ség fejében kárpótlandó. „Ezen utóbbi határozat elvileg helyes ugyan, azonban nagyon nehéz lesz majd igazságosan kihozni azt, a­mit a bérlő valódilag követelhet. Egy csinos és termékeny perforrás válik majd ebből is, valahányszor elő fogja magát ily eset adni. “ A jószágnak bekövetkezendő visszaadása a bérlet időnek leteltével az átvételi iratok s leltá­rak alapján történik. Akadály nélküli áttekinté­se után mindannak, a­mi a jószággal jár, s kie­gyenlítésével a netán fennforgó követeléseknek, a bérlő haladék nélkül visszanyeri óváspénzét (Cautio), s ezzel a létezett szerződés a volt bérlő költségére az intabulatióból kiterültetvén, a ja­vak a tulajdonosnak jutnak vissza birtokába. A tiszteket a bérlő meghagyni természetesen nem köteleztethetvén, azokból megtartja azt, a­kit akar, a többivel pedig tesz az előbbeni ura szin­tén azt, a­mit akar. „Így nyerhet aztán egyszerre számtalan mun­kás és becsületes család, hosszú s fáradalom-tel­jes élet jutalma gyanánt, ha nem is azonnal kol­dusbotot, de ahhoz mindenesetre biztos és ala­pos candidatiót. Szegény hazánk és szegény idők, a midőn és a melyben a léhaság ily fennhangon s figyelembe vétel mellett hirdetheti magát, egy, kellőleg nem értett szónak álarcza alatt! . . . A­g­r­i­c­o­l­a. Tárcza. A persa trónörökös kihirdetése. Tebrisz, jun. 16. 1862. A persa sáh trónörököse kineveztetése és ün­nepélyes hirdetése, mely hetek óta az itteni köz­figyelmet úgy, valamint az európai sajtót foglal­­koztatja, Tebriszben ma a persáktól ki­telhető pompa és diszszel véghez ment. Eleinte úgy hallatszott, hogy ez ünnepély S­z u­­­t­á­­n i c­h-ben ületik meg, s ez alkalommal a sáh összes hadai fölött egy diszszemlét tartana. E terv meghiúsulása okát nem tudjuk, nem is akar­juk azt közelebbről nyomozni; bár mint legyen a dolog, én különös szerencsémnek tartom, hogy ez, három nappal Tebriszbe érkeztem utos tör­tént, s hogy hivatalosan meghiva, szemtanúja lehettem a persa nemzet nagyfontosságú ünne­pének. A Véli Ahd (trónörökös) kihirdetése itt Persiában úgy, valamint más nagyobbszerű ün­nepélyek, a k h a 1 a t (díszruha) szertartásával köttetik össze. A sáh utódjának kiszemelt kilencz éves herczeg (Muzaffer-ed-din-Mirza) A­z er­­b e i d s a n, Persia ezen legvirágzóbb tartomá­nya helytartója lévén, a persa főváros ez egy­szer e jelenségtől megfosztatott, a sáh a szoká­sos diszöltönyt a beigtató fermánnal együtt Tebriszbe küldő, ottani hivatalnokainak erősen meghagyván, hogy az ünnep, mint saját maga jelenlétében , kellő renddel és árasztó fénynyel tartassák meg. A khalat és fermán átvitele kitüntető hivata­lával J­a­h­­­a Khán, a sáh második segédtiszte és különös kedvencze bizatott meg. Ezen euró­pai műveltségű persa urnák, ki a szambuli persa követnek öcscse, megérkezését több nap óta nagy feszültséggel várták, s közeledése hírére tegnap már ezeren elébe siettek. Bevonulása nagy diadalmenethez hasonlítható. A khán a trónt biztosító nyalábot jobb kezével magasan tartá, közben közben gyöngéden megcsókolá, a­mikor a roppant néptömeg mindig vad m­ű b­a­rek hással (áldott légy) törte meg a le­vegőt. Ma, hétfőn reggel, a nép minden rétegeiből, nemzetiség és vallás különbség nélkül meghívott vendégek a herczeg palotája, az ünnepélyes szertartás helyisége felé tódultak. A látogatónak több udvaron kellett átmennie, hogy a mintegy közepén eső trón­kioszkba juthasson. A számta­lan díszoszlopokkal, a tarkánál tarkább zászlókkal ékített küludvarok a zsúfolásig telvek voltak;min­den érkező vendég előtt rögtön két forrás (csend­őr) termett, kik jobbra-balra irgalmatlanul a nép közé verve, utczát nyitottak, úgy, hogy az ember a jajveszéklők és ütések okozta ordítások kelle­metlen zenéje kíséretében csak lassan-lassan lép­delhetett. Ezen egészen keleties modorú beveze­téssel magam is W. W­ü­r­t­h és J. H­a­n h­a­r­t, itt nagy tiszteletben álló svájczi kereskedőkkel, kiknek szives vendégszeretetükkel élek, a palota belső udvarába érkeztem. Ezen nagy falakkal be­kerített helyet a persák varázskertnek mondot­ták, noha szerintünk a legnyomorultabb káposz­tás kertnek sem illenék be. Homlok oldalán egy szegényes kinézésű kioszkot láttam, hol a pap­ság diszöltönyében a legkomolyabb magatartás­sal üldögélt, míg kint az udvaron, melynek kö­zepén a vörös selyembársonynyal bevont trón felállittatott, az egyes katonai és polgári tisztek, a nagy rakás tiszta királyi vérből eredt hercze­­gek, kalmárok stb. rendetlen sorfalakat képez­tek ; minden sorfal mögött tarka perzsa czukor­­ral telt tál­rák, jeges limonádé palaczkok tartot­tak készen az izzadt tömeg hűsítésére. Mintegy kilencz óra tájban egy ágyúlövés hí­rül adá, hogy Muzaffer-ed-din herczeg, a hárem ajtajából kilépve, a színhelyre közeledik. A kifá­rasztó várakozás okozta dermedtséget élénk moz­gás válta fel, s az ezrek szemei, az elég kecsesei lassan lépdelő herczeg felé fordultak, ki taní­tója, Szerdar Aziz Khán, a helyettes kor­mányzó, s főbb udvari tisztjeitől körül véve, elő­ször az izlemák, később a hivatalnokok s a többi vendégek sorfalai közt eljárva, „Isten hozta“ je­léül a földig meghajolókra kegyesen pislogni méltóztatott. Egyszeri körüljárás után a kis­du, ki a marsall egyenruha fölött egy gyémántokkal hintett kaftánt viselt, kis arany kardjára támasz­kodva, bámulatos büszkeséggel a trón­talapzat lépcsőire felszökdelt, s nagysága bizonyos öntu­datával gyorsan, mintha a testvérherczegektől tartana, a székre leült. Én történetesen a trónnal szemközt, csak négy öt lépésnyi távolságban álltam a tróntól, (e tiszteletet vagy a persa ügyet­lenség, vagy azon körülménynek tulajdonítom, hogy fez és atillában lévén, e magyar-török jel­mezemmel leginkább szembe tűntem), tekintetem folyvást a tüzes szemű, de halavány arcai és gyenge testalkotásu herczegen volt, ki zsinóros ruhámat s vérpiros lövegemet többszöri figye­lemre méltatta. Nehány pereznyi halálcsend után Muzaffer­ed­­din a székről fölkelt, és felső kaftányát levetve a feléje közeledő Szerdárt bevárta. Ez először a „Siri Khorsid“ (nap és oroszlány) nagy rend­jelét a kék szalaggal mellére akasztó, a gondosan kigöngyölt sáhi khalatba, mely szintén egy gazdagon ékített kaftánból állt, öltöztette, míg egy másik tiszt a sah arczképét nyújta át, melyet a fiú különös kegyelettel meg­csókolt. — E szertartás után az ágyudörrenés tiszszeres erővel hallatszott, melylyel a fülre­pesztő síp, trombita és dobszó versenyt lármá­zott. — Muzaffer-ed­din a trónt el­hagyva, magasan tartott fővel a kioszkban időző papokhoz sietett, miután a trón lépcsőin a szer­­dár, a főbb hivatalnokok, az angol konzul s az örmény püspök szerencsekivonatait véve, s a fö imámtól megáldva, ez utóbbi mellett egy di­­vánon helyet foglalt. — Erre az államtitkárok egyike előlépett, a trónörökös a tekercsmódra össze­rakott sáhi iratot, melyet övében tartott, neki átadá, ki tartalmát erős, de éneklő hangon felolvasá, mindannyiszor az egész gyülekezettel mélyen meghajolván, valahányszor a sáh és az uj trónörökös neve elmondatott. — A hivatalos okmány után, melynek virágos irályát említe­nem is fölösleges, költők olvasák fel e nap di­csőítésére írt költeményeiket, melyekben a fiatal uralkodó jövő feladatául Khina, India s az egész nyugat meghódítását csak oly költői könnyűség­gel odavetik. Az utolsó költeményt egy ima kö­vette, melylyel az ünnepélynek vége lett, s a herczeggel együtt az egész társaság távozott. Tebrisz a mai s következő két napon egy nem­zeti ünnepet ül, mindenki a nap eseményével foglalkozik, de leginkább főcsóválással említik, hogy az orosz konzul, Mr. Tserniaeff egész konzuli személyzetével hiányzott, noha ép egészségben a városban, nem messze a szín­­helytéli lakásában időzött. Cerruti, az olasz rendkívüli követ, e hét folytában váratik ide , T­i­fl­i­s­z­b­e­n, hol az orosz kormány öt igen roszul, vagy jobban mond­va, semmikép nem fogadta, két hétig időzött. Itt fogadására nagyszerű készületek léteznek, egy főbb tiszt egy hét óta várja az orosz határszélnél és Tebriszbe történendő bevonulásakor az egész izlám világ P­i­s­v­a­z­r­a (elébemeneteli szer­tartás) készül. Gazdasági­g keresk­ed tudósítás. Pest, jul. 9 ké*. Tegnap este felé rendkívül hűvös, ma napfényes idő, azonban a felhők már ismét gyülekeznek. A víz apadóban. A búzaüzlet tegnap újra élénkebb volt; a mé­rőnként 5—10 kmnyival átlagosan lejebb szállt árakon több ezer mérő vétetett meg helybeli szükségletekre; a külföld számára is létetett kérdezősködés, s közepes és selejtes garnából néhány vétel. A kukoriczaüzlet lanyha, s az újabban fölemelkedett árak csak nehezen tart­hatók, miután Oláhországból nagy mennyiségű kukoricza érkezett. K . 11­4-ben a gaboaárak szállanak, ellenben Párisban a liszt f, hó 5-ke óta újra emelkedik. §4 A £ ft ts f é I .■ k. Pest, julius 9. * Gr. F­o­r g­á­c­h főkanczellár ő exja tegnap­előtt d. u. visszatért Bécsbe. * A „P. Lt.“ Bécsből tegnapi kelettel a követ­kező távsárgányt kapta : A követek házának mai ülésében a kérvényezési bizottmány azon ajánlata a „Concordia“ egyletnek az elitélt hirlapírók meg­­kegyelmeztetését illető folyamodványa egyszerű­en utasíttassék az igazságügyi minisztériumhoz, hosszas vita után elfogadtatott. Schmerling úr ez alkalommal kijelente : a kormány nem java Magyar Tudományos Akadémia. Július 7-én a philos­, törvény- és természettu­dományi osztályok tartottak ülést. Peregriny Elek lev. tag folytatá neve­­léstani munkája ismertetését, ez­úttal különösen a nevelés czéljáról értekezvén. Ezután felolvastatott az archeológiai bizottság azon albizottságának jelentése, mely szent Ist­ván székesfehérvári basilikájának nyomozása vé­gett volt kiküldve. E jelentés, egész terjedelmé­ben, a következő: „A m. t. a. f. é. május 19-ikén tartott gyűlésé­nek határozata által meghagyatott az archaeolo­­giai bizottságnak, hogy P­a­u­e­r János székes­­fehérvári kanonok s akadémiai levelező tag által bejelentett székesfehérvári nevezetes leletek kö­vetkeztében köréből bizottságot küldjön ki, mely sz. István király basilikája helyiségének nyomo­zását az 1839—1848-iki s a legújabb felfedezé­sek s ásatások nyomán feladatául tűzze ki. „Ennélfogva az archaeologiai bizottságit ha­tározta, hogy elnöke mélt. Kubinyi Ágoston vezérlete alatt a következő tagokból álló küldött­ség u. m. Érdy János, Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Kubinyi Ferencz és Rómer Flóris menjen ki a helyszínére. Egyszersmind a helybenlakó s az ügy iránt különösen érdemesült P­a­u­e­r János kanonok s akadémiai lev. tag a csatlakozásra felkéretvén. Ezen küldöttségnek egyedüli előleges feladatául tűzetett ki. Hogy 1. A teendő ásatások helybeli viszonyai, úgy mint helyisége, terjedelme, a szükség esetébeni kisajátítás s ásatási költségek iránt magát a hely­színen tájékozza. 2. A helybeli hatóságokat az iránt megkeresse, s nevezetesen püspök ő mélt., a főtiszt, káptalant s a nemes városi tanácsot személyesen s külön feliratával az iránt is felkérje, várjon s neveze­tesen mennyire s mely költséggel volnának haj­landók az akadémia által foganatba veendő ása­tások elősegítéséhez járulni. 3) A két előbbi pont iránt a küldöttség részle­tes jelentést s részben költségvetést is fog a bi­zottság s az akadémia elébe terjeszteni. 4) Megbizatnak ezen felül Erdy és Rómer ta­gok azzal is, hogy igyekezzenek eleve Fehérvár régibb rajzait és térképeit a bizottság tájékozá­sául kikeresni és előterjeszteni. „Ezen határozat következtében a küldöttség jan. 24-én Székes-Fehérvárott megérkezve, mind a teendő ásatások iránt magát a hely­színen tá­jékozta s a szükséges felvételeket eszközölte, mind pedig az illető megyei, városi s egyházi ha­tóságokat megkereste, hozzájuk egyszersmind írásban is az ide mellékelt *) felhívást intézett. „Ennek eredménye volt, hogy a mélt. püspök, főt. káptalan és ns. tanács, valamint a megyei főispáni hatóság a tőlük kitelhető segítségre nézve eleve is a legnagyobb készségüket jelen­ték szóval. Mire nézve, mennyivel, mily arány­ban és módon lesznek hajlandók segítséget nyújtani, a felhívás következtében , még határo­zott írásbeli válaszukra is számíthatni. A városi hatóság azonban már eleve is határozottabban nyilatkozott, habár csak szóval, hogy pénz hijá­­ban, ha költséggel nem is járulhatna, mégis haj­landó a szükséges fuvarral, eszközökkel, sőt ne­talán közmunkával is az ásatásokat elősegíteni. „Az intézendő ásatások helyisége, terjedelme és költsége iránt Henszlmann Imre bizott­sági tag ezennel külön jelentést teend az akadé­mia előtt, részletesen kidolgozott tervek és szá­mítások alapján, mely jelentésnek egész terje­delmében meghallgatását kéri a bizottság. „Ezen részletes előterjesztés és költségvetés szerint az ásatási munkálatok költsége, azoknak nagyobb vagy kisebb, kísérleti vagy teljesen ki­merítő terjedelme szerint 2000 egész 5000, sőt nagyobb nehézségek esetére 7000 forintig rúgna. „Ezen költségnek fedezésére s megszerzésére nézve az archaeologiai bizottság azon vélemé­nyét terjeszti elő , hogy miután a tetemes költsé­get az akadémia mostani körülményei közt fe­dezni nem képes, s az archaeológiai bizottságnak is ez évre engedélyezett vizsgálati, ásatási s utaz­tatási 400 forintnyi csekély költsége már a leg­nagyobb részt felhasználtatott, a bizo­ttság elnöke netalán felszólítást intézhetne e magasztos ügy érdekében a közönséghez, ne­vezetesen az ország főpapjaihoz, nagyjaihoz, me­gyei és városi hatóságaihoz, őket az adakozásra, valamint adakozások gyűjtésére felkérve. „Addig is azonban az első munkálatok, me­lyek már augusztus hó végén és septemberben a kora őszszel, mint a legalkalmasabb időben, meg­kezdethetnének, s előlegesen aránylag csekélyebb költségbe kerülnének, az akadémia által tagjai körében, valamint általuk megkezdendő adako­zások gyűjtése által volnának netalán fedez­hetők. „Hálás érzettel emlékezik végre a bizottság nemcsak azon vendégszerető fogadásról, mely­lyel küldöttsége Székes-Fehérvárott a hatóságok s nevezetesen püspök ő­rltga, Pauer kanonok, a zircziek háza s egyesek részéről találkozott, de egyszersmind azon hazafius nagylelkű adomá­nyokról is,minél fogva Pauer kanonok,Hoffmann, Gebhard és Szabady urak a birtokukban levő kiásott érdekes kőemlékeket a nemzeti múze­umnak felajánlák, valamint köszönetet mond Szász Ferencz helybeli építész úrnak, ki nem csak felvilágosító rajzokat készített a küldöttség számára, hanem értelmes vezetése által s az ed­dig történt felfedezések iránti magyarázataival nagy segítségre volt.“ Kubinyi Ágoston tiszt. tag, mint az az­*) Lapunkban már közölve volt. S­z­e­r­k. , cheologiai bizottság elnöke, e jelentés nyomán kijelenté, hogy a válasz a bizottsághoz mind a m. püspök úrtól, mind a káptalantól és várostól már megérkezett, s szívesen fölajánlják az ása­tásoknál támogatásukat. Az akadémia örvendetes tudomásul vette a je­lentéseket s jegyzőkönyvileg köszönetet mondott mindazon tisztelt egyéneknek, testületeknek és hatóságoknak, a kik és a melyek bizottságát el­járásában elősegéllték. Egyszersmind fölhatal­mazza bizottságát e részben a további lépések megtételére, az ügy érdekében a közönség ál­dozatkészségének igénybe vételére. S a bizott­ság kérése folytán Pauer János kanonok urat is a bizottság tagjává nevezte ki. Következett Henszlman Imre lev.tag­nak a fentebb közlött jelentésben érintett előadá­sa, melyben a hely­színen tett nyomozások, az eddigi ásatások eredményei s a középkori építészet törvényei alapján , éles eszű com­bi­­natiókkal igyekvők meghatározni a székesfe­hérvári basilika fekvését és építészeti viszonyait. Sz. István basilikája többször leégett, s a XV-dik századig többször újra építtetett. Mátyás király 100,000 aranyat — az akkori pénzviszonyok közt roppant észletet — fordított restaurálására. Érdy urnak 1848 ban tét., ásatásai azon fölfede­zésre vezettek, hogy ott három külön réteg ége­tett föld van, miből a basilikának legalább három ízben történt leégésére következtethetni. A talált földrétegekből, omladékokból stb. azt lehet kö­vetkeztetni, hogy ott az idők folytán legalább öt templom állott egymás után. A legrégibb eredeti épület sz. István temploma volt, valószínűleg ókeresztyén basilika, melyen már a keletkező román styl némi nyomai mutatkoztak. A második templom II. Béla alatt épült, kora­ román styl­­ben. A harmadik templom a XII. század végén vagy a XIII-iknak elején épülhetett, a már kifej­lett román stylusban. A negyedik templom Ro­bert Károly és Nagy Lajos idejéből, alkalmasint kora-gót stylban készült. I. Mátyás király végre a később kifejlett gót­ stylban építtetett. Az óke­resztyén basilikák boltozat nélkül készültek, s ez okból vékony fallal, gyönge alapzattal. A kora­román stylusú egyházak sem bírtak boltozattal, de oszlopai sűrűbbek, falai magasabbak voltak, azonban még mindig gyöngébb alapzattal, mint a minőt a gót styl igényel. Midőn tehát az eredeti sz. fehérvári basilika más stylusban restauráltatott, vagy újra építtetett,meg kellett erősíteni az eredeti alapzatot, körülburkolva új falréteggel. Henszl­mann a fentebb érintett adatok s az ásatások ered­ményei folytán előállító sz. István basilikájának va­lószínű alaprajzát, megjelölvén a Mátyás által épí­tett templom vélt alakját is. Ezen alaprajz szerint a basilika nagyobb része a mostani Fazekas-ut­­czában fekszik, egy részét a püspöki udvar és a kert s egy részét a püspöki palota fedi. Az utóbbi helyen kellett lenni két tornyának, Mátyás teme­tési kápolnájának a kereszthajó hosztengelyében, tehát a mostani püspöki kert helyén kellett len­nie. Itt kellene kezdeni az ásatásokat, onnan tár­nákat ásva Mátyás kápolnája s az aksis és a fő­hajó felé. A főoltár alatt érdekes tárgyakat vél értekező találhatni. E nagy érdekű értekezés, a mellékelt rajzok­kal, valószínűleg valamelyik képes­lapban jele­nik meg. Aolhatja az általános megkegyelmeztetést, mind­­azáltal egyes esetekben a­hol az illetők vagy a hozzájuk tartozók amnestiáért folyamodnak , ő kegyelemadást tanácsoland. P­­­e­t­e­r pénzügy­­miniszter lemondása nem fogadtatott volna el. * Az üdvö főkorlátnok távolléte alatt — írja a Sony bécsi levelezője — a kanczellária épületében is történt egy kis változás, mely megemlítést érde­mel. A kanczellárnak elfogadó termében ugyanis három roppant, a nagy teremnek falait majdnem egészen befedő szövött kép volt — nagy értékű, remek művek, melyek 1749-ben készültek s épen egy századdal későbben — 1850-ben eltemettetek. A képek mythologiai jeleneteket mutatnak s nem hiányzanak rajtuk a bájaikkal nem fösvénykedő istennők. Hogy e képek annak idejében a kanczel­lária számára készültek, bizonyítják a nagy ma­gyar czimerek, melyek felső részüket ékítik s szin­te bele vannak szőve. A forradalom után a kir. ta­nács foglalván el a magyar házat, e nagy terem­ben szokta tartani üléseit, és a bájos, kaczérkodó hamis internek alkalmasint nem kevésbé zavarták az exellenitás urakat komoly és századokra kiható munkájukban, mint azon magyar czimereknek te­kintete, melyek, bár százévesek, mégis oly élénk színekkel néztek le, mintha csak azt akarnák mon­dani: „Él magyar, áll Buda még!“ E képeket is­tenestől, czimerestől aztán el is temették a tape­­tek alá. Most a szép istennők, geniusok és czime­rek föltámadtak ismét halottaikból, s bízunk az Is­tenben, hogy utánuk fel fog támadni mindaz, mit velük együtt eltemetni hittek.“ * A mehádiai kirándulásra az előjegyzések hol­nap, azaz csütörtökön be fognak záratni. * T­h­a­­­y Kálmán „Kuruczvilág“ czimü költői műven dolgozik, mely ezen érdekes korszakot s nevezetes­ alakjait Rákóczit, Bercsényit stb. fogja történelmi s lélektani tanulmányok alap­ján irt régi magyar szellemű s idomú költemé­nyekben, regékben, balladákban, dalokban feltün­tetni ; azonban a kötet megjelenése bizonyos kö­rülmények miatt még most nem történhetik meg. E költeményfüzérhez toldalékul Wesselényi, Tököli s Rákóczi idejéből reánk maradt eredeti kurucz-dalok is lesznek mellékelve, melyeket a közlő az ország külön részeiből nem kis fáradság­gal gyűjtött össze. Hogy azonban e gyűjtemény mi­nél teljesebb legyen. Thaly minden hazafit, a­kik ily nemzeti dalok, s bár csonka versmaradványok birtokában volnának, tisztelettel fölkér, legyenek szívesek őt erről tudósítani czime alatt e lapok szerkesztőségéhez utalandó leveleik által. T. lap­társainkat e felszólítás szives átvételére ezennel fölkérjük. * A nemzeti színház — mint már emlí­tettük — aug. 25 kikén üli meg fönnállása 25-dik évnapját. Az ünnepély prologját, hozzá intézett felszólítás folytán, Jókai Mór fogja megirni. Vajha a századnegyedes emlékünnep minden tekintetben jobb időket hozna a színházra. (M. S.) * A cseh nyugati vaspályán f. hó 14 -én ünne­pélyes próbamenet fog történni, s a vonal másnap átadatik a rendes forgalomnak. * A K­o­r­n­i­s József gyoroki plébános úr ál­tal a londoni világkiállításra küldött gyűjteményes bortárlat, mely több arad-hegyaljai szőlőbirtokos jeles borait foglalja magában, nagy erdő ná­di­jjal tüntettetett ki. * Az „Alföldiben a következő két újdonságot olvassuk : Az ó szent annaiak a múlt hetekben út­javításra saját telkeiken kavicsot keresvén, egy romlott üstben nagymennyiségű ezüst pénzt leltek, melyek a XVI. és XVII. századból valók, s van köz­tünk olyan is, melyre Mária, mint Magyarország védasszonyának képe van nyomva. A tudatlan nép a boltosoknak szeze számra adta el sóért, s egyéb bolti szükségesekért. Biztos kútfőből hall­juk, hogy az uj szent annai plébános ur a tallér nagyságunkból többet megvett. Nem hallottuk, hogy a nemzeti múzeumnak e ritkaságból jutott volna, de azt kötelességszerünek tartjuk. — To­vábbá : Krassó megye Barra helységében a hosszas szárazságot az oláh nép, egy másfél évvel ezelőtt eltemetett vén asszonynak, mint boszorkánynak tulajdonítván, a hullát kiásta, s előbb vasvillák­kal összeszurkálta, aztán hasra fektetve temette el, azon hittel, hogy igy feküve nem árthat többé. * Zágráb környékén gyakori égések ie dúlnak elő.A napokban L­a z­s c­­­n­a , Remete, s­­­z isme­retes bucsujáróhely Bistricza égett ; a ká­r­ kivált ez utóbbi helyen állítólag igen nagy. * Erdélyben a mezőségen a múlt hó vége felé borzasztó zivatarok, jégverések voltak. II. Csány környékén tyúktojásnyi jegek hullottak, (A L­ikudon pedig egy sertéscsordást és mintegy 300 d­rabból álló juhnyájat a hegytetőkről lezúgó záporár pász­­torostól együtt az alanti tóba sodrott , s oda ful­­lasztó, Fügöd körül (Alsó Fehér) is borzasztó vi­har volt, melynek ereje a hajdani Zsidóvárról oly sok követ hengergetett az országútra, hogy az ily­­módon eltorlaszolt közlekedés újból megnyitásán hosszas erőfeszítéssel kellett az utasoknak dolgoz­­niok. * A helytartóság rendeletileg meghagy­ja Pest város tanácsának, hogy a császári adó behajtását aug. elején átvegye. * A „Sony“ életnek véli azon tudósítást, hogy Kakas Márton valódi magyar szakács­­könyvet akar kiadni, pedig ha nem restelne a „Vasárnapi Újság“ múlt számába betekinteni, ott betűről betűre elolvashatná azon komoly fölhívást, melyet Márton a magyar gazdasszonyokhoz intéz a jóféle eredeti magyar gazdaétkek készítési mód­jának hozzá beküldése végett.­Ezzel összefüggésben megemlítjük, hogy valaki megtalálta gr. T­h­ö­k­öl­i Sebestyén magyar szakácsának harmadfélszázados szakácskönyvét, melyből a „V. U.“ érdekes mutat­ványokat közlend. * Azon összeg, melyet a pestbudai álladalmi adóbizottmány az esedékes városi jövedelmekből adó- és behajtási költségek fejében levont, a 14.000 ftot meghaladja. * Szerkesztőségünkhöz egy 24 lapnyi füzetbe küldetett be, mely a nagy­körösi kórház 1. évi jun. 18 kán végbement ünnepélyes megnyitásakor tartott imát, beszédeket és emlékkölteményt tar­talmazza. Ára 30 kr. Jövedelme az érintett kór­ház javára fordittatik. A szép emlékkölteményt Losonczy László irta. * Csaba város képviseleti testülete elhatározta hogy bármennyi kisdedóvoda keletkezzék a köz­­ségben, mindnyájának lakbérét fizetni fogja. Ennek folytán a jelenleg fennálló két kisdedóvóintézet he­lyett nem sokára hat leend, mely aztán képes lesz 4—5000 kisdedet a kellő gondviselésben része­síteni. * A versaillesi „Lac des Suisses“-en a napokban két hajó ütközik össze, melyek a Mer­­rimac és Monitor mintáira építvek. A hajókat vas­úton szállítják oda. Hogy temérdek nép is össze­csődül , felesleges megemlíteni. * Szerkesztőségünkhöz egy irat küldetett be, melyben azon, már,csak egészségi szempontból is méltányos felszólítás intéztetik a városi hatóság­hoz, hagyatnék meg a kőbányai ocsmány sertés­ólak tulajdonosainak , hordassák el a környék le­vegőjét büzhödtté, sőt ily nyári hőségben dögle­­letessé tevő bódéikat máshová, hadd élvezhesse­nek a kőbányai villák számos lakói, kik Pestről magukat felüditni idevonulnak, legalább jó leve­

Next