Pesti Napló, 1862. július (13. évfolyam, 3715-3741. szám)

1862-07-19 / 3731. szám

Végre jelentem alázatosan, hogy Ákoson, Szath­­már vármegye határán, egy gyönyörű kéttornyú ro­mán stylban épült templom létezik három hajóval, és hogy ezen igen érdekes műemlék nagyban ha­sonlít azon templomhoz, mely romjaiban is hazánk­nak első építészeti jelességei közé méltón tartozik, értem a Budához közel fekvő zsámbéki templom romjait. — Ki minden tisztelettel maradok Szath­­mártt, julius 8 -án, 1862, a nagytek. Akadémia kész, alázatos szolgája Haas Mihály m. k. szathmári püspök.“ Ő méltósága ezúttal, mint a hazai tudományos­ság áldozatkész barátja mutatta be magát a ma­gyar közönségnek, s követendő példát adott az or­szág többi egyháznagyjainak hazai műemlékeink, egyházi építészeti kincseink ismertetését, úgy­szól­ván a homályból kiragadását illetőleg. Bár a ma­gyar akadémia minél több ily hazai tudományos tekintetből egyiránt nagybecsű küldeményt kapna az ország többi vidékeiről is, a mi a szép példa után, hiszszük, hogy el sem is maradand. * Beregh vármegye Darócz helységében f. hó 9-kén a ref. templom és paplak, s azonkívül 90 ház leégett. A különben sem tehetős lakosságra nézve a kár annál nyomasztóbb, mivel alig volt 5—6 ház biztosítva, s mivel valószínűleg a már behordott termények is porrá égtek. * Lipcsében júl. 14-kén 11 egyént ítéltek el, a­kik osztrák bankókat gyártottak. A tárgyalás­kor megjegyeztetett, miszerint a köznép azon naiv véleményben van, hogy osztrák bankjegyeket után­­gyártani nem bűn, de máskép van ez a többi szö­vetséges állam pénzjegyeivel. * A kivándorlások Belgrádból Zimonyba még mindig tartanak, s nem túlzás, ha belgrádi leve­lezők állítják, hogy e város lakosságának két har­madrésze menekült. A legtöbb rész Zimony- és Pancsovára menekült, hol az ottani lakosság ál­tal a kitelhetőleg segélyeztetnek. A kivándorlot­­tak többnyire németek és zsidók. A török csá­szári biztos a szegényebbek segélyzésére 200 db aranyat küldött Zimony- és Pancsovára. * Csikszékből írják, miszerint rendelet érkezett, hogy a székelyföldi falvak szélein álló helymutató oszlopokra újabb időben festett magyar czimert le kell törölni. Az illető községek tehát a székely czimert (turul, nap és félhold) tűznek ki. (K—nk) * Dr. G i s k r­a, a bécsi Reichsrath híres tag­ja, tegnapelőtt fővárosunkba érkezett, de tegnap este már újra visszatörekedett Bécsbe. * Veszprém vármegye Lovász-Patona nevű me­zővároskájában a keleti marhavész kiütött. * A Pannónia magyar viszontbiztosító intézet részvényesei figyelmesekké tétetnek, az in­tézet hivatali helyiségén (ártér 4. sz. 2. emelet), ma az az szombaton délelőtt 10 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre. * Sziszeken a herczegowinai fölkelők segélyére 160 frtot gyűjtöttek. * A marmaros-szigeti legközelebbi nagy égés 99 házat hamvasztott el annyi melléképítmény­­nyel, hogy a leégett összes­­ épületek száma kö­rülbelül 400-ra, s a kár legalább is 200,000 ftra tehető. * Megjelent és beküldetett a „Felvidéki magyar közlöny“ vegyes tartalmú he­tilapnak, s a nógrádi gazdasági egylet közlönyé­nek mutatványszáma Szerkesztője Jeszensz­­k­i Danó. Munkatársai Madách Imre, Szon­­tagh Pál, Tallián Gyula stb. Tartalma elég ügyesen és változatosan van összeállítva. Elő­fizetési ára egész évre 6, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft 50 kr. Beküldendő Balassa Gyarmathra, a szerkesztő-kiadóhoz. * Ma délután a felső Dunasoron épülő Sebastiá­­ni-féle ház első emeletéről egy 36 éves napszá­mos szerencsétlenül leesett, s azonnal halva maradt. * D­a­­­m­a­d­y Győző figyelmezteti a közön­séget, hogy költeményeinek utolsó éve is ki van már szedve, s a kötet jul., végére megjelenend. Kik tehát lírni óhajtják, ne késsenek az előfize­tések beküldésével (fűzött példány 1 ft 50 kr, kö­tött 2 ft 50 kr), valamint mindazon gyűjtőket, kik a náluk levő előfizetési összegeket még be nem küldötték, fölkéri, hogy ezt megtenni mihamarább szíveskedjenek. Az összegek Heckenast kiadó­­hivatalához intézendők. * Petőfinek prózai művei, melyek a forra­dalom előtti hírlapokban szétszórva közöltettek , nem sokára Gyulai Pál által összegyűjtve és előszóval ellátva meg fognak jelenni. Örömhír a hallhatatlan költő tisztelőinek. *Kolosy István, huszártiszt, ki 1838-tól 1849-ig a nádor-huszárezrednél szolgált, s azóta bujdosásban tölte napjait : legfelsőbb engedély folytán hazájába visszatérhetést nyert, s szülőföl­dére Nagy-Körösre már mégis érkezett. * Margó Tivadar, eddig Kolozsvárit állattani professor, a pesti egyetem tanárává nevezteti ki. * A disponibilis cs. hivatalnokok számára a ke­gyelmi idő legújabban ismét december hó végéig hosszabbittatott meg.­­ * Szegeden egy kovács oly gépet talált fel, a­melynek segélyével két ember egy óra alatt 1800 zsindelyt (fát vagy cserepet?) képes készíteni. Szabadalmat kért reá. * A magyar tud. akadémia által kiadott „M­a­­gyar történelmi emlékek“ VIII­­. és IX. kötete megjelent. Tartalmát Árpádkori okmányok képezik 1261 től 1290-ig. * Zágrábból írják jul. 13-káról, hogy Zsas­­tarnikovics ezredes egy Károlyváros kö­rében tartott hadgyakorlat alkalmával megsebesit­­tetett. * A békésmegyei gazdasági egyesület ré­széről figyelmeztetnek az egyesületi tagok, s kiket az ügy érdekel, hogy e f. é. sept. elején Oroshá­zán, a szarvasi és orosházi, sept. közepén Gyu­lán a csabai és gyulai, végre sept. végén K.-La­dányban a békési és sárréti járás részére szántás­­verseny cselédjutalmazással összekötve fog ren­­deztetni. Továbbá f. évi oct. 12— 13-án Szarva­son átalános terménykiállitás leend. Mindezekről a részletes programm jó előre fog az egyleti ta­goknak megküldetni. Csí­kán jul. 15. 1862. Kemény Mihály, titkár. * A Széchenyi- hegyen­ olyan helyiséget építenek, a­mely az adandó alkalmak szerint színházul, tánc­teremül, Paprika Jancsi-bódéul stb fog szol­gálni az „erdei”múzsákénak. * Lonovits H. Kornélia assz. augusztus elején előkelőbb vidéki színpadainkon fog ven­dégszerepelni, — nevezetesen Debreczenben , Ko­lozsvárott s talán Kassán is. «—v * Megjelent a Vachott Sándorné szer­kesztette „Szünórák“ 5-ik füzete Eötvös Józsi arcz­­képével. Tartalma: Egy kis történet (az életből.) Emléklapra. (Fiatal leánynak). A természetből. (Az alpesi hegyregio. Tschudi után). Egy angol írónő gondolatai a világ hölgyeiről. Az ünnep­­szentségtelenités. (Beszély). Keletről. (Bestuscheff után). A Louvre. Vázlatok a női életből. III. Az özvegy és fia. (Wash­ington Irwing után). Egyes­­ gondolatok b. Eötvös Józseftől. J * Mohácsról f. hó 13-kán kelt következő sorok fölvételére szólíttatunk fel a magyar gözhajózási vállalat ügyében: Még nem nagy ideje, hogy a Duna szabaddá lett. A száz hajóval rendelkező szabadalmazott gözhajózási­ társaságnak, ha va­laki mondotta volna, hogy rövid idő alatt veresé­get fog szenvedni, szembe nevette volna. Nem tehette föl, hogy egyes ember vele verse­nyezhessen, hacsak saját vagyonát bizonyos ve­szélynek kitenni nem akarta, főleg miután a kor­mány a szabadalom lejártával az illető társaságot 8 százlék­kal biztosította. Hogy tehát mindjárt keletkezében nyomást gyakoroljon, az árakat tetemesen leszállítá, de csak ott, hol versenytársa vele pályázott. A közönség azonban az új vállatot felkarolta, átlátván, hogy ennek fennállása az ő előnye is egyszersmind. Ezen pártolással a magyar gőzhajó­­zás mohácsi állomása nem dicsekedhetik, pedig erre az egész Duna mentében legkiválóbb gond fordittatik. S még e csekély elismerést is kancsal szemmel nézi a szabadalmazott társaság s mindent elkövet ennek hátrányára, így a vaspályán jötte­két csupa előzékenységből (!) az ő ügynökségéhez menni kéri jegyváltás végett. Továbbá folyó­ hó 6­kán a Luczenbacherék hajója tiz perczc­el ké­sőbben érkezett az övéknél s minthogy Pécsig ők a vaspálya tulajdonosai, csupa lovagiasságból ezek utasait ott hagyták, kiket azután a derék vállalko­­­zók saját költségükön szállíttattak haza. De az ő hajójokra, elkéséskor, hat óra hosszat is várnak, s ezt hirdetményökre rá is nyomatták. Ennek or­voslása végett, minthogy már másodszor történik, a város fölér a m. n. helytartósághoz. Egyébiránt hiszszük, hogy Baranya megye kö­zönségének azon része, mely eddig egykedvüleg nézte ez áldozattal egybekötött hazai vállalatot, jövőben nagyobb figyelmet és pártolást tanúsít s ezzel fennállhatását biztosítja. A S r A-f nevű merész kalandort fogtak el kö­zelebb, kiről egyik divatlap azt írja, hogy Kőbá­nyában egy csinos fiatal nővel lakót bérelt, sertés­kereskedőnek adta ki magát s a szintén bérbe vett és viszont bérbe adott ólakban levő sertéseket sa­játjának vallván, biztosítékok mellett több rend­beli személyzetet fogadott fel, és így különféle csa­lási utakon sikerült 12.000 frtot felszednie. A múlt napok egyikén azonban mind az illető, mind a vele lakott nő eltűntek, levelet hagyván hátra, hogy Szolnokhoz közel, **- számú őrháznál, agyonlövik magukat. Táviratoztak utána, s a férfit még élve, de a nőt már vérében halva találták meg. Vallo­mása szerint megegyezés szerint egymásra lőttek, de a nő roszul czélozván, nem talált. Nagy gyanú van, hogy a nőnek adott pisztoly nem volt meg­töltve, s így a kalandor bűntényei legközelebbi tanújától akart megszabadulni. Hogy nem minden­napi gonosztevővel lesz a büntető­­széknek dolga, az is tanúsítja, hogy első vallatáskor a vizs­gáló bírónak rohant, kit megvasalt ökleivel akart leütni. — Pesti főreáltanoda. (V-ik közlés.) Emelkedett lélekkel teszem ezen újabb jelentése­met a t. közönséghez. a) A Scitovszky-ala­­p­it­vány érdekében jelentékeny lépés történt a ns. városi tanács részéről, midőn tiszteletteljes kérelmem folytán a reáltanoda javára hagyomá­nyozott Staffenberger Alajos-féle 500 ftnyi összeget junius 27-én kelt 13584 sz. végzé­sével a Scitovszky-alapitványhoz csatolni méltóz­­tatott. Azonkívül az V-dik reálosztály részéről is­mét 2 ft, a III. oszt. részéről 1 ft 80 kr, Lam­­pel Róbert úrtól pedig 10 ft adomány érkezett be, úgy hogy most az összes töke 1380 ft 50 kr, 1 huszas és egy­­üttos. ( b) A könyvtárt következő adományok gyarapították : Dr. Tóth Sándor 1, Madarász Ede ur 2 (és 1 kötet ábrák), Engel és Mandello urak 4, Pfeiffer Nándor ur 44, Kálmán Benő ur II (s 1 régi atlasz), Greguss Ágost ur saját munkáiból 6, F­á­b­r­y János IV-ik oszt. tanuló 5, Dr. K­u­d­e­r­k­a István 1, A­s­b­ó­t­h Lajos ur 1, H­o­l­l­á­n Ernő ur saját munkáiból 1 kötet­tel gazdagíták könyvtárunkat. E könyvek közt magyar, latin és német munkák is foglaltatnak. Ide tudván különböző testületektől (m. udv. kanczel­­lária, pestvárosi tanács, különböző iparkamrák) részéről érkezett 10 kötetet s alulírt részéről adott 6 kötetet, a könyvtár részére felajánlott könyvek száma 262 darab. Hazánk jeles tudósai, könyv­árusok és nyomdászok, valamint egyéb jótevők részéről nyilatkozó ezen hazafias részvétért legyen szabad intézetünk nevében a legmelegebb hálát nyilvánítanom. Pesten julius 17-én 1862. N­e­y Ferencz, igazgató. * Napoleon császár Victor Emanuel ő felsége le­ánya, P­ia­cgné részére pompás ékszert küld nász­­ajándékul. * Egy bordeauxi hajóskapitány nem rég az afri­kai partokról egy növényt hozott magával, melynek neve még titok. Vegytani után, mint mondják, ab­ból egy oly szövet kerül, mely a gyapotot tökéle­tesen pótolja. Az ebből szőtt egypár darab ma kö­zelebb a császárnak is be jön mutatva. Sima, finom tartósabb, mint a gyapot s 50—60 pettel olcsóbb. E növény Afrikában, valamint éjszak és és dél- Amerikában gyakran található és termesztésére Algeria igen alkalmas. — Telegrafi tudósitás a bécsi börzéről jul. 18. 5*/o metalliques 70.80. Nemzeti kölcsön 82.5. Bankrészvény 800.­­ Hitelintézet 212.80. Londoni váltók 126.40. Arany 6.5. NEMZETI SZÍNHÁZ. Julius 19-re van kitűzve: „Rigoletto.“ Opera 4 felv. BUD­AI NÉPSZÍNHÁZ. Jul. 19 re van kitűzve­: „Falusi lakodalom.“ Népszínmű, dalokkal és tánczc­al. Politikai események. FRANCZIAORSZÁG. Az orosz franczia s po­rosz koronás fők összejöveteléről a külföldi lapok nagy része hoz különböző tudósításokat. A „National Zeitung“ szerint az eszme Budberg­­től származott. Tudjuk, hogy ezen orosz diplo­matának kedvencz eszméi közé tartozik az 1856-i párisi békekötés Törökországra vonatkozó álla­­pitmányainak megváltoztatása, s hogy e kedvencz eszméjét — melyet mellesleg mondva az orosz kormány sem tagad meg — most keresztül nem vihette. Olaszországnak Oroszország részéről történt elismertetése alkalmával kijelentette vol­na, hogy ezen elismerés Napóleon császárra való tekintettel, s viszonszolgálat fejében — a titre de revanche — történt meg, mire a majd létesü­lő fejedelmi összejövetel kedvező alkalmat fog nyújtani. A szövetség-combinatiokból Olaszor­szág sem maradt ki, a­mennyiben az új király­ság is felvétetnék a szövetségbe. Az összejöve­tel helyéül, mint az idéztük német lap írta, legin­kább szeretnének valamely német fürdőhelyisé­get választani. A német lapok B­r­ü­h 1t emle­getik ugyan Köln mellett, de a franczia sajtó véleménye inkább Baden­hez hajlik. A „Patrie“ registrálván a szétváló föltevéseket, azt hiszi, hogy az összejövetel magán természete folytán Baden fog a szerencsében részesülni.­­ A havannai lapok részleteket közölnek a m­e­x­i­c­ó­i közhangulatot illetőleg. Ezen lapok szerint, mint a Patrie értesít, a legközelebb Cu­­bába érkezett mexikói tábornokoknak eszükbe sem jutott a Marquez és Almonte tá­bornokok által kitűzött zászlót odahagyni. Eze­n állítás igazolására szolgál azon körülmény, hogy nemcsak Marquez 2500 embere, de Z­u­­­fl­a és­s Cobos tábornokok 2000 főre ru­gó hadcsapata is egyesült a francziákkal. Cobos jelenleg Saint-Thomasban tartózkodik Santa- A­n­n­a tábornokkal egyetemben, Zuloaga tá­bornok pedig Havannában várja az események fordulatát, hogy bizonyos határozatra tökéllje el magát. A vera­cruzi tengerentúli postagözös szintén megérkezett 15-én Saint-Nazaireba. Az általa hozott sürgönyök tartalmát még 16-án nem tudták Párisban, de a „Patrie“ jóhiszemű­­leg bizvást mer annyit állítani, hogy a postagözös elindulásakor Mexicóból június 15-én a mexikói ügyek állapota kielégítő volt, s a Vera­ Cruzból máj. 25-től kelt magán­levelek szerint az orizabai vonalon a szabad köz­lekedés helyreállíttatván, az e tárgyban terjesz­tett amerikai hírek irányhazugságoknak bizonyul­nának be.­­ A franczia kormány kijelentett me­xikói politikájához hí­ven folyvást téteti a segély­készületeket. A félhivatalos lapok szerint a „Mon­tezuma“ gőzös 14-én megérkezett Brestből Cher­­bourgba, honnan a 86. sorezred egy részét szál­­lítandja Mexicóba. Ezt mind tudják ugyan Pá­risban, de a közfeszültség meg sem akar szűnni, mint arról a „Nat. Zig“ tudósítója értesít. A már eddig elküldött csapatok September hó előtt alig érkeznek meg, s a franczia mexikói hadsereg csak October hóban kezdheti meg a támadó hadi lépéseket. F­o­r­e y­trik e tárgyban a 16 án F­o­n­­tainebleau­ban tartott hadi tanácskozás alkalmával megkapta volna a végutasításokat,s e hó 20—25. hajóra is száll. „Moselle“ gőzös, éle­lemszerekkel megrakodva,már elindult Toulonba, onnan haladéktalanul Orizabába indulandó. Más két kereskedelmi hajó is követi, melyek a kor­mány által kibérelve,bort s szeszes italokat szállí­tanak a mexikói hadsereg számára. Látjuk az idézett hírekből, hogy a saint nazairei posta köz­tudomásra jutása után a mexikói ügyeket illető­leg igen meddő lesz a sajtó , s legfeljebb az egymásután szállítandó segély­hajók neveit s a szállított ezredeket registrálja majd, ha ugyan a C­o­r­v­i­n féle szerződés érvényre jutása ne­talán nem fog nem várt nagy dimensiót kölcsö­nözni az akkor már bonyolultabb mexikói kér­désnek. — A félhivatalos lapok hozván a rich­­m­o­n­d­i csatára s az északiak visszanyomatá­­sára vonatkozó távirati tudósítást — sejtetik, hogy a mediatió kérdésének egy újabb érvét nyer­ték meg. A „Patrie“ ájtatos arc­et csinál, s saj­nálkozik az ontott vér felett. A „Const.“ atok­us büszkeséggel jegyzi m­e, „hogy érzelmei ugyan­azok voltak az előbb megvert, mint minek a most már győző dél iránt.“ A „Const.“ nem veszi észre, hogy eme félhivatalos büszkeségben — nagy adag káröröm rejlik, melyet annál ke­vésbé bír elpalástolni, mivel a múlt ízben Lin­coln azon kijelentésére, hogy az északameri­kai kormány a mexikói expeditionális hadsereg felezett mérvű szaporítását az ellenszenv egy ne­mének veszi — a „Const.“ ciórusban a többi franczia félhivatalos közlönyökkel, rá kezdték a „mediatio“ nótáját. Úgy látszik, hogy maga a franczia kormány sem áll legbarátságosabb lábon az északamerikai államokkal, s innen magyaráz­ható a félhivatalos lapok, ha kissé korai, de min­den esetre figyelmeztető acsarkodása. — A „Patrie“ írja, hogy az orosz hajóraj a nyár vége felé meg fogja látogatni a középtenger s az adriai szoros főkikötőit, mely alkalommal fényes ünnepélyek fognak tiszteletére rendez­­tetni. — Az „Opin. Nat.“ azt írja, hogy három kis háborút kell most Francziaországnak folytat­ni. Az egyik természetesen a mexikói. Hogy az „Opin. Nat.“ oly kicsinek veszi a mexikói hadjá­ratot, talán azon okból származik, mert eddig ke­vés dicsőséget hárított a franczia nemzetre. A másik harcrot Chinában a „tai-pingekkel“ kell folytatni, mialatt a harmadik harertér­i borostyán az annami királyság területén kínálkozik a fran­czia hadfiaknak. Ezen utolsó úgy látszik vége felé közelget. S a l g o n i levelek után írják a franczia lapok, hogy T u - D u c, annami ki­rály, egy belső forradalom veszélyes eshetősége által sarokba szorítva, békeajánlatokat tett Fran­cziaországnak. Bonard admirálhoz egy sajátkezű levelet intézvén, Jouraneba egy annami ország­­nagyokból alakult követséget küldött, kik e ki­kötőből Sangaiba mentek. Bonard admirál alku­dozásba bocsátkozás előtt 100,000 frank havi il­leték fizetésének kötelezettségét tűzte ki feltéte­lül, mely feltételbe a békeküldöttség nemcsak hogy beleegyezett, de az első havi 100,000 frank illetőségét le is fizette a gyarmati közpénztárba. T u - D­u c e felsége tehát barátságba lép III. Napóleonnal. OLASZORSZÁG. A milánói „Pangolo“nak írják Turinból, júl. 13-ról: „Valótlan állítás, mint­ha az olasz királyság elismerése fejében az orosz kormány azt kívánta volna, hogy bizonyos ese­tekben orosz hajóssereg állomásozhassék egyik olaszországi kikötőben. Hiteles forrásból állít­hatom, hogy e kérdés soha elő sem fordult, valamint nem több, ehhez hason­lók. Bizonyítni fogják ezt világosan azon okmá­nyok, melyek az elismerés tárgyában a ház asztalára fognak tétetni. „Ellenben tudom, hogy az e tárgyban folyt alkudozások közben lehetséges­­en, Francziaország közbenjárá­sával, örvendetes közeledést eszközleni az olasz, franczia és orosz politika közt, az olasz ügyekre nézve. Ezen közele­dés a római kérdés megoldását a legegyenesebb útra vezet­i. „Francziaország [nem kevéssé működött közre ez eredmény elérésében, midőn kimutatá az orosz kormánynak, mily nagy javulás történt oly rövid idő alatt Olaszország belügyeiben, figyelmeztető Victor Emanuel és a királyi herczeg lelkesedett fogadtatására a déli tartományokban, a sorozás örvendetes sikerére, s más, közelebbről bevitt újítások eredményére. „Végül biztosíthatom önt, az orosz ka­binet azon meggyőződésre ju­tott, hogy Olaszország teljes kibékítése abban találja meg­oldását, ha Rómát, mint főváro­sát, bírhatja. „Néhány nap alatt, remélem, tények fogják bizonyítni szavaim igazságát.“ Ellenben a clericális párt külföldön — mert Magyarországon ilyennek értelme sincs — azzal kétségteti magát még mindig, hogy Oroszország feltételeket szabott az elismerés fejében, s külö­nösen kikötötte, hogy Rómáról mondjon le Olasz­ország. — Mint Turinból 14-éről írják, Garibaldi Girgentibe érkezett (Sicilia déli részén.) — Garibaldi azon palermói beszéde, melyet ő junius 30-ikán tartott, s melyet a „Pesti Napló“ épen ma egy heti számában közlünk, nem jutott köztudomásra se Turinban, sem pedig Párisban, míg jul. 14-ikén az olasz képviselőházban inter­­pellatio tárgya nem lett. A párisi telegráf-hiva­­tal nem látta jónak a beszédet közleni, vagy leg­alább nem azon részeit, melyek Napoleon ellen valának intézve. Hétfőn, júl. 14-ikén táviratoz­zék , hogy Turinban lefoglalták mindazon lapot, mely Garibaldi beszé­dét közölte (s ily későn közölte).­­ Továbbá a palermói franczia consul óvást tőn e beszéd ellen. Az olasz képviselőház 14-ei ülésében Al­fi­e­r­i interpellálta a minisztériumot Garibaldinak Pa­­lermoban tartott beszéde miatt. Támogatta őt Boggio is. Ez utóbbi óvást tön. Szerinte sekinek sincs joga úgy beszélnie, mint Garibaldi beszélt egy, az olasz királylyal szövetséges császárról. Kérdi Ratazzitól, van-e közte és Garibaldi közt egyetértés e tárgyban. Annyi bizonyos, hogy a kormány egy hivatalnoka (a­ palermoi praefect) jelen volt e beszéd tartása alkalmával. Crispi védni iparkodott Garibaldit. R­a t­a­z­z­i nagy sajnálatát fejezte ki Garibaldinak a franczia császárra nézve sértő szavain. Nagy elisme­rését s háláját fej­ezé ki Napoleon császár iránt. A palermói praefecthez felszólítás ment, adjon fölvilágosítást magaviseletéért. Garibal­di Siciliába mentese a kormány tudtán kívül tör­tént. A miniszter nagy szilárdsággal mondá ki, hogy gondoskodni fog oly tények meggátlásáról, melyek veszélyeztetnék az állam biztosságát. A miniszterelnök beszéde nagy tetszéssel fogadta­tott.­­ Egy másik sürgöny szerint a palermói praefect beadta lemondását. Távirati Jelentések — Milano, jul. 17. A mai „Perseveranza“ irja : „Tegnap este csoportosulat alakult fák­lyákkal és lámpákkal ellátott egyénekből, mint ’hiszik, azon nézetben, hogy a del Monte Napó­leoné után, a hol a franczia consulsági épület van, haladván, igy kiabáljanak: Éljen Garibaldi ! Ki a francziákkal Rómából! — Azonban a me­net a nevezett utcza végét egy század nemzetőr által elállva találván, be nem hatolhatott; mind­­azáltal egy óra hosszat ott várakozott, mi alatt a tolongás mindinkább növekedett. Erre egy század lovas jelent meg, a mely örömzajjal fő­­fogadtaték, — a tömeg azonnal szétoszlott, s a fáklyások a Porta Garibaldihoz mentek. Ez ese­ménynek nem voltak további következményei. — Athene, jul. 12. Bizottmány nevezte­tett ki uj község- és választó-törvény kidolgo­zására. — Konstantinápoly, jul. 12. A becsü­letrend jelvényei tegnapelőtt adattak át ünnepé­lyesen a szultánnak. — Monire sultana, Ilhami basa özvegye, meghalt. Philippipolisnál egy ame­rikai missionariust a rablók meggyilkoltak, Su­­c­anikaleból jelentik jun. 20-káról, hogy egy 4000 főnyi orosz hadoszlop a Deknako meze­jén a hegylakók által felkonczoltatott. Esti posta. — Garibaldi ismét kikelt a franczia császár ellen. Terminiben és Cefaluban mondott szavai az „Unita Italia“ szerint itt következnek : „Az orosz elismerés kettős szégyen Olaszországra nézve. Egy az, hogy Bonaparte eszkö­zölte ki. Ezen vérrel mocskolt ember, a párisi nép leöldöztetője, ki mai nap déli Olaszország­ban a rablóságot fenntartja, megalapitá protecto­­rátusát Olaszország felett. Más az, hogy ezen elismerés gyáva engedékenység árán vásárolta­tott meg, t. i. a lengyel iskola föloszlatásával, s ezért kényszeríti ama nemeslelkű ifjakat, hogy Olaszországot elhagyják, hol menedéket találtak.“ — Lavaletteur, a Rómában levő franczia követ, hir szerint, elbocsáttatását fogja kérni azon esetre, ha a császártól oly utasításokat nem kap, melyek erélyes­ föllépést engednek meg a római ügyben. A követ V­i­c­h­y­b­e utazik, a császárral értekezendő. Mondják, Napóleon csak az orosz és porosz elismerést akarta bevárni, hogy ez ügyben határozottabb lépést tegyen. — A „Patrie“ írja, hogy az orosz hajóhad a nyár végén meglátogatja a nevezetesebb olasz kikötőket. Nagy ünnepélylyel akarják fogadni az olaszok. — Az „Indep.“ párisi levelezője szerint a capuai lg ifjú fia Victor Emánuel szolgálatába fog állani. — A franczia-orosz barátság s a „Patrie“ köz­leményében érintett teljes egyetértés, mely to­vábbi folyamában szövetségre vezet, erős bors az angol lapok orra alá. Az „Observer“ Német­ország­­ a Kelet érdekében kezdi a színlelt la­­mentatiót; a „Daily News“ dementirozni akarja a „Patrie“ -czikket, s nem akar az egész orosz­­franczia szövetségről semmit sem hallani. Azt hiszi, a „D. News“, hogy a szövetség veszélyessé válnék, ha Törökország ellen a megtámadó sze­repét öltené magára. Olaszország ügyében való egyetértésekre azt jegyti meg, hogy nem annyi­ra az olasz egységet s belmegszilárdulást óhajt­ja a két nagyhatalom, mint inkább Olaszország fölhasználását önczéljaikra.­­ Az osztrák császár a „Breslauer Zeitung“ szerint a würtembergi királyhoz sajátkezű iratot intézett, melyben reményét fejezi ki, hogy bajor­­országi útjában lesz alkalma Ausztria­„sokszor­ és gyakran megpróbált“ szövetségesét , vagy Stuttgartban, vagy valamely más helyen, me­lyet ő maga kijelölni jobbnak lát, személyesen üdvözölhetni. — Frankfurt diplomatiai köreiben mint bizo­nyost vélik tudni, hogy Ausztria magatartása a német-franczia keresk.­szerződés irányában, a berlini udvarra oly mélyen hatott, hogy az olasz királyság elismerését, melyre egyébiránt már az „azonos jegyzék“ alkalmával el volt készülve, el­végre hivatalosan kijelentette. — Azon tegnapi tudósítás, hogy Poroszország mihelyt a kamarák a franczia keresk.­szerződést jóváhagyták , azt azonnal aláírja : ma bővebb megerősítést nyer ; azon hozzáadással, hogy nyit­va marad ugyan a jegyzőkönyv azon német álla­mok számára, melyek az említett szerződést még alá nem írták , de későbben semmi engedmé­nyek nem léteznek; míg ellenben most, ha délnémetországi részről z­o­n­n­a­l kijelentet­ték, hogy a francza keresk. szerződéshez hozzá állanak. Poroszország hajlandó, a déli német álla­mok által élénken óhajtott bor átkelési adó elej­tését, mely a vámegyletnek évenkint 160,000 tal­lért hozott be — jóváhagyni. — Azon hír szárnyal, hogy a hesseni választó­fejedelem Teplitzből visszatetszését je­lentette ki új minisztereinek több szabadelvű rendszabályai­ra nézve. A boroszlói újság berlini lev­­ezre megjegyzi: „ez az ember már ismét elegendőleg távol hiszi magát a porosz szuro­nyoktól.“ — Szerbia fejedelme, a­mint a kölni lap bécsi levelezője hallja, azon szándékkal van, hogy a déli szlávok protektorának kiáltassa ki magát. §Fel­eles szerkesztő : B. Kemény Zsigm­ond. Államadósság. Ár *°*L" Sorsjegyek. ár,_ 121LÍI Vasutak. A Tiszavid­éki vaspályán.­­ Gőzhajózás Gabonaárak 5°/,, osztrák érték .... 65 .5 ~ Hitelintézeti 100 frt . 130 6O 130 70 - Czegléd—Debreczen—MiskolcZ—Kassa. a Dunán, a pesti piaczon julius 17-én. 5/„ Metalliques...................... 70 80 70 90 Gőzhajozási 100 „ . 94 50 95 -- VaSUti menetek a délkeleti vaspályán. Czegléd. Ind. 9 óra 27 perez reggel. Lefelé: _________________________________ */■/• • • • • 62 50 62 7^ Eszterhazy herczeg 0 » Bécs—Temesvár. Szolnok. Ind. 10 óra 27 perez reggel. Linz—Bécs: naponkint 7 órak. regg. Alsó-ausztriai mérő Suly­a,as't le­a9 ^ “emZetlk0lor ‘ ‘ ' ’ 1^3 25 194 25 PálfFy ” 40 " 38 10 38 35 Becsbel- Elindulás 7 óra 45 perez reg. 8 óra este. P.­Ladány. Ind. 1 óra 26 perez délután. Bécs—Pest: naponkint 6'/2 ór. regg. ' • , font -1-----L. 80rsJegyek • • • ■ ar £4 J? £,á ffy " " * « is q-j in Érsekújvár. Elindulás 1 ó. 20 p. d. u. 1 ó. 48 p. éjj. Debreczen. Ind. 3 óra délután. Pest—Konstantinápoly . szerdán 6 szerint szerint ár o. é. * • • • ' 7 sn Clary _ „ 40 „ • “• 2* 17 Pest. Érkezés 5 óra 37 p. d. u. 5 óra 27 p. reggel. Tokaj. Ind. 5 óra 25 percz délután. órakor reggel. -------. . . . --------------------------------1860-ki „ ••• • 90 80 91 St. Genois gróf b Czegléd. Elindulás 8 óra 9 p. d. u. 9 óra 7 p. regg. Miskolcz. Ind. 7 óra 19 perez este. Pest—Zimony , hétfőn, szerdán és Bud­a— bánsági . . — — «.„Y . » : »M Kassa—Miskolc,—Debreczen—Czegléd. „ .««.b. eWr^geL . ‘ " Bánsági, horv­át, szláv . . . 71 - 71 50 Waldstein gróf 20 „ . 22 - 22 50 Temesvár' Érkez­és 4 óra 46 pm­cz reggel. Kassa. Ind. 5 óra 26 perez reggel. Pest-Mohács: naponkint 6 or regg. » t­szavl uj ! 33-87 4 40 4­5 Erdélyi................................. 70 75 71 25 Keglevich gróf 10, • 15 - 15 25 Temesvár­iandrás^6 óra 32^ éjjé! H­ óra 4 p reg Miskolcz ind. 7 óra 57 perez reggel. Peat Paks: naponkint 4 orak. d. u. » fehérvári­­ 83-84 4 55 4 7 Elsőbbségi kötvények. • .. t emesvar.Ji.m­auias iu óra 6z p. ejjei. ru óra * preg To. ind. 9 ora 35 perez reggel. Felfele: ” bácskai ui 83—84 4 45 4 51 5»/ Lloyd................................. 90—91­ Váltók (devisek) proS?fj 2c°-ra ogP'r6S'Debreczen. Ind. 12 óra 12 perez délben. Bécs—Linz: naponkint 6 óra k. reg. Kétszeres J. 76—78 3 20 3 25 57 Duna gőzhajózási . . . 96 — 97 — három hónapra. Czegléd. Elindulás 6 óra 29 p. reg. 6 óra 31 p. de u. p.­La­ Ung. Ind. 1 óra 45 perez délután. Pest—Bécs: naponkint 6 órak. este. R / -x ' ' 77—78 3 10 3 20 Bankzáloglevelei 12 hónapra . 99 50 100­­ Amsterdam (100 holl. frt) . . 107 25 107 50 IrstkijváTElind­ulás fSdl fra3p'éjjel. Szolnok' IntL 4 óra 44 PerCZ ddlután. Paks-Pest: naponkint 5 ór reggel. Árpa: sörfőzésre ! ! 68-70 2 40 2 50 : : : : S­­ S =­SS* k ifi: : £S£S “VJSSKÜ"­ : : Lloyd................................... 230 - 232­­ p^ris (106 frank ) . . 50 15 50 20 Buda. Elindulás 6 óra 30 p. reggel 5 óra 15 p. este. Cegléd. Erk. 5 óra 4 perc d­ua. Galacz—Pest: szombaton reggel. Köleg” . . . . _ 2 80 3 10 Dunagőzhajózás...................... 430 - 431 - Sz.-Fehérvár. Ind. 8 ór. 43 p. reg. érk. 7 ó 20 p. este. Czegléd—Arad. « Tiszán • Paszuly . . — 3 80 4 — Pesti lánczhid......................39!L 3?Sz rr Pénznemek. Kanizsa. Kiindulás 1 óra 43 p. d. u érk. 3 ó. d. u. Czegléd. fed. 9 óra 42 percz délelőtt. Szeged-Zimony. szerdán 6 ó. regg. Repcze, őszi . . . - 8 - -Ejszaki vaspály­a .... 1960 1961 Korona................................. 17 40 17 45 Szekes-Fehervar—Becs. Szolnok. Ind. 10 óra 40 percz délelőtt. Zimony—Szeged • vas. 12 ó délben. A téli . . . - 8 20 — Államvaspálya...................... 249 — 249 50 Császári arany...................... 6 04 6 05 Székes-Fehérvár. Indul 9 óra 15 perez reggel. Csaba. Ind. 1 óra 22 perez délután. g . ■ . ■ ' D&i vaspálya...................... 283 — 283 50 Napoleons d’or...................... 10 12 10 15 Uj-Szőny. Elindulás 1 óra 30 perez délután. Arad. Érk. 3 óra 3 perez délután. A Száván : Dunavizállal. Pesten jul. 17. 6­­'­0 fel. Nyugati vaspálya .... 158 — 158 50 Orosz imperialok .... 10 37 10 40 Bécs. Érkezés 7 óra este. Szolnok. Ind. 5 óra 9 perez délután. Sziszek—Zimony. hétfőn 5 ór. regg. » Pozson jul. 16. 2­8^0 fel. Bécsi börze julius 17. Adott Adott Tiszai vasat . .... H7 — 147 —

Next