Pesti Napló, 1862. augusztus (13. évfolyam, 3742-3766. szám)

1862-08-07 / 3747. szám

nának mindent elnyelni. No de azért nem érnek ezért, mert vigyázunk ám a zsebünkre, s ha nagyon megunjuk a zsarolást, ott hagyjuk őket szépen a faképnél, s ha magukba maradnak, a gazdag zsákmányok kundává, s a boldog álmok gyászos valóvá változandóak. De húznának bár bennünket irgalmatlanul, csak azután szolgálnának meg pénzünkért becsületesen, nem zúgolódnánk ennyire; de tekintve az étkező termekben áradó tunyaságot, s figyelmetlenséget, melylyel a beteg vendégek kínoztatnak, lehetlen, hogy hangosan fel ne hivjuk az igazgatóság figyelmét arra, hogy e gyötrő viszszaéléseknek s hiányoknak haladéktalanul elejét vegye. Intézkedjék továbbá az iránt is, hogy az étkek jól készíttessenek, mert különösen azon mellbetegeknek, kik ide fáradnak, legfőbb életszükségök van a sikeres táplálkozásra skedély-nyugalomra. Az itteni étkek szerfelett roszak, s legkevésbé sem táplálók; a felszolgálat hanyagságai pedig oly lázba ejtik a betegeket, hogy ezek mellett a hatalmas gyógyforrás s üdítő lég befolyása n egyrészben elvész.—Százötven, kétszáz emberre öt hat ügyetlen pinczérrel akarnak felszolgáltatni; s miért ? hogy a vállalkozó sógor zsebe mielőbb megteljék a mi egészségünk, jólétünk s életünk rovására. Britt visszaélésnek meg kell szünni. Most szóljunk a nép foglalkozásairól, iparáról szorgalmáról, s példás gazdászatáról. Midőn az ember Styria gyönyörű bérczei között utazik, s látja ama csodálatra méltó vegetatiót, melyet apró kavicsokkal vegyített földön tenyészik, önkénytelenül is azon fájdalmas vágygyal lepetik meg, miért nincs mindez így a mi tejjel mézzel folyó országunkban? Midőn julius 3 dikán ide utaztam, az őszi vetés gazdag termése már le volt aratva, s a föld kölessel vagy pohánkával újra be volt vetve; most a buján termett köles már fejét hányja, s a pohánka kasza alá ért; nem sokára ezeket is le fogják venni, s még egyszer vetnek, hogy október elején harmadszor zöld takarmány kaszáljanak. A kaszállókat majd minden két hétben kaszálják, a leheréseket majd minden héten; s miért mindez ? — mert a nép munkás, szorgalmas és fáradhatatlan ; s az isten mindezektől csak ritkán szokta megvonni áldását. De szemléljük a föld felosztását, a táblák alakját, és a gazdákat. A föld két részre oszlik. Egy rész hegyi, másik völgyi föld. A táblák, illetőleg gazdaságok 20 holdtól 50 holdig terjednek. 50 holdnál nagyobb terjedelmű birtokuk itt csak nagy uraknak van, de ezek is 20—25 holdas táblákra vannak felosztva, s ily részletekben vannak haszonbérbe adva. Úgy nevezett „ur gaz dát“ itt látni nem lehet, a gazdák általjában kapatos parasztok. Ezek bírják,haszonbérük s dolgozzák a földet.A söröcskét ők is ép igy megiszszák, mint a mi túlságosan elhíresztelt parasztjaink a bort, azoktól ép úgy elkábulnak, s botrányképekké válnak, csakhogy még a magyar pár hős lesz a mámortól, a kedves sógor gyáva és bajazzó. — Szorgalmuk rendkívüli, de észről, műveltségről körükben szó sincs; s amit részükről műveltségnek tartanak, az teljes butaság. Kinek hegy birtoka van, annak egy része erdő, egy része sző 1lő, s egy része szántóföld. Ki a völgyben szerzett magának, annak földe szántó, lóherés s kaszálló. — Ki hegyen bir, annak épületei, mint megannyi vonzó kis várak, a hegytetőn, a völgyi birtokosok májorai pedig a völgyben fekszenek. Leggyakoriabbak a 25, — legritkábbak a 40, s 50 holdas tagok. Ezen birtokokat bámulatra méltó sikerrel, a többnyire népes család munkálja. Háromszor arat, kaszál, s mindenkor gazdagon ; mert a nép, mint említettük, rendkívül munkás, s különben sovány földét szerfelett javítja. Udvara trágyató, s ennek segélyével kavicsos földet Nílus partivá teszi. Itt egy hold föld örök ára általjában négy,ötszáz évi haszonbére 20—25 ft; kinek tehát 25—30 hold földe van, annak birtokértéke 10,000 ftra tehető, s 800 — 900 ft haszonbért is kapna ; szóval oly módban van, mint nálunk a 150— 200 holdas földesur ; helyzetében megélhetne ráblógázva is, de dolgozik, mint nyomorult zsellér, sőt sokkal jobban a mi zselléreinknél, s mi legfőbb, háztartásában szerfelett óvatos és számitó. Tárcsa. Dr. Panner Tivadar, mint s pesti majry. kir. egyetem e. i. rectora beszéde az egyetem újjáalakításának 82-ik emléklapján 1862. jan. 25. *). Nagytekintetü gyülekezet! Nyolczvankét éve, hogy e napon és Budavára, melyben annyi magasztos történelmi emlékek kapcsaival, s hogy koszorús költőnk illetteljes szavai : „Ej magyar, áll Buda még!“ a nemzet érzületét híven visszatükröző közmondattá váltak, ép oly ritka, mint fényes ünnepélynek volt faluja. A jelennél is, azkoriban még csendesebb utczái és tévéi, melyek nem annyira a régi fény, mint a nyolcz foezaduk vérzivatarjának, a legközelebbi multns-ok szomoru nyomait mutatták,szokatlan naut pies színben tűntek fel. Hosszú ■Sorokbam vonultak át, a még kis terjedelmű testvérvárosiég, a megyei nemesség, a városi polgárban, fegyveres csapatai, hogy az egyetem és város közös költségén nem rég tört új kapun áthaladván, a kir. várpalota és szent György-tér környékén díszelgő katonai őrséghez és budai polgársághoz csatlakozzanak, megelőzve, követve az ország minden részéből összesereglett hatósági küldöttségek, az ikerváros minden rendű lakosai által. Itt az ország egyházi és világi méltóságait egybegyülve látjuk azon helyen, melyről Szerdahelyivel állíthatni: „Quot passus, tot monumenta, quot lapides, tot históriáé“ ; hol hajdan Zsigmond hat tornyu fris palotája, Mátyásnak a tudomány és művészet kincseivel büszkélkedő oszlopos várlaka hirdette országunk fényét, dicsőségét, Budát földrészünk leghíresebb városai közé emelé, hogy róla Wernber méltán mondható : „Urbium atque arcium per Európam celeberrima“ ; a XV. század latin közmondata pedig azt a tengerek királynéjával,a rónák gyönjegyével párhuzamba helyezé : „Buda jugo, Ve- i netae pelago, Florentia campo.“ Régi fénye feléledtnek látszott, a papság és nemesség, a tudomány és irodalom képviselőinek, a viruló ifjúság tarka vegyülete, valamint ritka látványt nyújtottak, úgy rendkívüli okra utaltak. Negyvenedik évfordulója volt Mária Terézia királyi koronázásának; nevezetes nap, akár az egy nemzedék életével felérő lefolyt időnek tartamát, akár a történt események súlyát s nagy horderejű következményeit tekintsük ; ezen nap emlékét, melyen a szépség és ifjúság bájaival ékesített fejedelem-asszony, halántékaira tette sz. István országuralma koronáját , és megkötötte a magyar nemzettel ama frigyet, melyet az utóbb, mint a hajdankor és szerződését vérével szentesített, fényes tettel akarta megülni a királyné, tettel, mely nem a történelem véres, hanem békés, üdvhozó lapjain hirdesse nevét a késő utókornak ; végmegállapitásával azon tanulmányi rendszernek, melyet a közműveltség fejlesztésére honosított, ünnepélyes beigtatásával azon főiskolának, melyet a haza nagy fia Fázmán Péter annak legzivatarosabb korszakában, a tudományok menhelyeként Nagy-Szombatban alapitott, főérseki utdai Lósy és Lippay öregbitettek, a felséges királyné pedig oltalma alá vett, gróf Eszterházy Ferencz és Fekete György kanczellárjai, Ürményi József tanácsosa, Van Swieten és Martini befolyásával, közreműködödésével, teljes tudomány - egyetemmé alakított, Budára az ország központjára helyezett. E napon hirdettette ki képviselője gróf Pálffy Károly udvari királyi alkanczellára által, az országos méltóságok és küldöttségek gyülekezetében, mint azt e terem falfestvénye, egykorú rajz után hiven ábrázolja, egyetemünknek nagy szabadalom-levelét, melyben előbbi jogait, kiváltságait, alapítványait megerősitette, újakkal bővítette. Királyi várlakát jelölvén ki székhelyéül, minden más egyetemektől teljesen függetlennek nyilvánította, első szent királyunk jobb kezének adományával, a szent korona minden tartományának jelképeit egybefoglaló pecséttel s czimerrel tüntette ki, és hogy létét mindenkorra biztosítsa, a viszontagságok romboló árjaitól lehetőleg megóvja, kizárólag csak e főiskolára fordítandó, terjedelmes uradalmakból álló gazdag alapértékkel látván el, királyi utódjai és az országnak különös pártfogásába ajánlá. Történelmi múltúnk iránt tisztulnak a nézetek. Voltak, kik Mária Terézia korszakát a legközelebb lefolyt időben sötétebb színben feltüntetni igyekeztek ; e divat, hála a tárgyas felfogás diadalának, immár megszűnt , és ha még megjárná, jeles történetírónkkal, Szalay Lászlóval szólva : „Roppant tévedés fogna lenni; atyáink máskép tudták, ők áldást mondottak e korszakra és méltán.“ De hogy e kor nagy eseményei közt a tanügy országos szervezése, és annak egyetemünk újjáalakítása általi betetőzése a legnyomósabbak közé tartozott, mélyen érezte maga a királyné, ki gróf Eszterházy kanczellárjához intézett sajátkezű iratában nyíltan vallá, miszerint ezen ügy kezdeményezésének öntudata vigasztalásául szolgáland még sötét sírjában is ; elismerték kortársai, mint országosan nyilvánult élénk részvételt mutatja, melyről b. Patachich érsek és egyetemi elnök szavai tanúskodnak : „Provide sapienterque factum, ut sicut olim cum Te clementissina Domina vulneribus nostris medicum, calamitatibus matrem, regno Regem inauguraremus, regnum omne in unum veluti eoetum collectum, una voce, felicissimi regiminis detalit vota et auguria, ita nunc cum secundo regni incennalium recursu amplissima qua in nos benefícia, hoc tam illustri obsignas facto , Hungaria universae remotissimis advolaret provinciis ;“ tapasztalta és tapasztalja az utókor, mely oktatási rendszerét , tanodáit, jobbadán ezen intézkedéseknek köszöni , főkép pedig szeretett anyaiskolánk , mely e napon a legfelsőbb kegyelemnek oly számos, oly kitűnő jeleit vette, hogy emlékezetét örök hálája bizonyságául évenkint megülendőnek határozta. Megütötte is körülményeihez képest nagyobb kisebb ünnepélylyel mindenkor, és miután tizenöt évig országos és egyetemi viszonyaink helyezeténél fogva, csak Isten házában rovtuk le hálánk adóját, megüljük ma azt ismét régi szertartással, hogy elődjeink fogadalmát teljesítvén, testületi szellemünk és kegyeletünknek élő tanúbizonyságát adjuk. A nagylelkű királyné szánokainak magasztosságát dicsőítették többen e nap szónokai, egyetemi rectoraink közöl, hála teljes kebellel, dicsérő magasztalással szólottak azon jótétemények nagyságáról, melyekben másodalapítónőnk és felséges utódjai részesítették egyetemünket; de váljon ezen annyi áldozattal, annyi reményekkel : „ad ingentis boni spem“, mint szabadalom - levelünk mondja , megállapított főiskola megfelelt-e és miként a hozzá kötött várakozásoknak ? meghálálta e a rá árasztott kegyelemnek bőségét ? oly kérdések, melyektől emlékünnepélyünk jelentősége függ; miért is azoknak megoldását választom mai beszédem tárgyául. Az alapitók legnagyobb dicsőségét műveik sikerültében, áldásdús működésében találom, mindannyi dicssugár az, mely neveket ragyogó fénynyel környezi, hálás érzelmekre gyulasztja irántuk a késő ivadékot; midőn tehát egyetemünk kifejtett tevékenységéről szólandok, másodalapitanénk , kinek újjászületését köszöni, magasztalásához járulva, egyszersmind tiszti elődeink hamvai iránt annál szentebb kötelességet teljesítek, minél gyakrabban tapasztaljuk, hogy érdemeik sokkal kevésbé méltányoltabak, mint a részrehajlatlan igazság követelné. Minthogy pedig az egyetemek főhivatása , az ifjúságot az élő szó közvetítése által a tudományok szentélyébe vezetni, a sikeres tanítás továbbá a tudományokkal folytonos foglalkodást és haladást feltételezvén, saját vizsgálódásokra, azok eredményei egybeállítására, szóval irodalmi tevékenységre indít, mely míg a tanítást hathatósan előmozdítja, eredményeit a tanterem falain túl még a jövő nemzedékre nézve is gyümölcsözővé teszi, kitűzött czélomhoz képest főbb vonásaiban vázlatát adandóm annak, hogy mit tett, ünnepélyes beigtatása óta, egyetemünk a tanítás, mit az irodalom terén , szorítkozván leginkább a múltra, mert a jelen nemzedék fölötti ítélet nem minket, nem engem, hanem a rokon- és ellenszenvtől ment részrehajlatlan utókort illetendő. A tanítás eredményeit észlelhető adatokban egybeáltva megismertetni fölötte nehéz, bizonyos tekintetben majdnem megoldhatatlan feladvány, ki írhatná le az eszmeébresztő, tettre buzdító élő szónak varázs hatalmát ? ki azon lélektani hatást, melyet meleg kebelből eredt ész- és szívhez szóló oktatás egyesek érzületére, irányára, némelykor életsorsára gyakorolhat ? valamint a földből láthatatlanul emelkedő gőzök és párákból képződnek ama felhők, melyekből az országtermékenyítő eső hull, és a víz egyes cseppei folytonosságuk által kivájják a legkeményebb sziklákat, úgy a tanítás lassan, de biztosan, üdítő harmatként termékenyíti a nemzetnek szellemi életgyökereit, megtöri a durva miveletlenség kökérgét, megnyitja a nemes érzelmek iránti fogékonyságnak forrásait. Artibus ingenuis — —--------------— Pectora mollescunt, asperitasque fugit. De ezen működésnek szellemiebb, nemesebb eredményeit sem számokba foglalni, sem mérlegezni, sem izek és porczikákra szabni, górcső alá helyezni nem lehet; azon súlytalan tényezők közé tartoznak, melyek nagyszerű egyszerűségekben fennen hirdetik, hogy mi nemcsak e porlékony testben élünk, nemcsak érzéki természetünk törvényei alatt állunk, és így csak azoknak száma, kik a közoktatásban részesültek, magasabb tudományos képzettségek akadémiai bizonyítványait adák, és azon kitűnő férfiak nevei, kik valamely intézetben szellemi fensőbbségeknek veték meg első alapját, melynek kifejlése folytán a haza és egyház díszei oszlopaivá váltak, szolgáltathatnak egyes adatokat, képezhetik vajmi tökéletlen ecsetvonásait azon képnek, melyet előállitani törekszünk. (Folytatás'’, következik.) *) Csak most vettük. Megjelent Budán a magyar kir. egyetemi nyomdából. Szerk. Ti, kik a Tisza, Duna, a Szamos partján laktak, nemde fáj mindezt olvasni ? talán kételkedtek is ? pedig e sorok a legkisebb részletig valók. Mily elszomorító különbség! — itt általjában négyszáz fzért veszik a kavicsos föld holdját, s majdnem marakodnak érte; a Szamos parton, az ország egyik legszebb s legdusabb zónáján, alig lehet tagban eladni az őserejü televény-földet 60—70 forintjával ; itt 20—25—30 ft egy hold föld évi haszonbére, a Tisza, Duna s Bodrog partjain alig adnak egy holdért öt uj fánál többet; pedig itt is, mint ott buzát, körest, zabot, krumplit s tengerit vetnek. Tárgy-lánczolatnál fogva rövideden visszatérek ez ügyhöz, s körülbelül elmondandom : miért, s honnan e nagy különbség és e kínos nyomasztó helyzet. E. J. Stroszmayer diakovári püspök levele, melylyel a montenegróiaknak szólt segélyezést kisérte. Stroszmayer püspök 100 aranyat küldött be a zágrábi nők bizottmányához a montenegróiak segélésére. Ez adományhoz a következendő levelet csatolta : Herczegovinai és montenegrói hőseink e világ legszentebb ügyéért ontják véreket — a hitért és szabadságért. Azon rettentő vihar, mely Montengróra, e hősökkel teljes kis országra rohan, az egész keresztyénységet és a nyugati civilisatiót fenyegeté, mely a keresztyénységből eredett. A régi időkben a keresztyén uralkodók egyetértése némileg ellenállott a vad támadásnak. Belgrád és Pest kénytelen volt nyakát az idegen járom alá hajtani, míg Sobieski Bécset megmentés hősieleink Zágrábot megtárták. *) Ha ez nem történik, isten tudja, minek volnának most nyugati Európa országai. „Jelenleg, fájdalom, semmi nyomát nem találhatni a földön a szeretetnek és egyetértésnek. A népek és nemzetek elpuhultak, elgyöngültek, tehetetlenek. Legkevesebbet sem ad a keresztre és szent hitre azon bizonyos miveltség, mely kevélykedve jár a vendéglőkben s nyilvános helyeken, kávét és dohányt nyel. Egy másik, fél pápaszemen néző műveit osztály műveltebbnek tekinti a kereszteletleneket, s méltóbbaknak a segítségre, mint a keresztyén szlávokat, mivel állítólag nyersek és ostobák ; de feledik megfontolni, mi lett volna azon civilisatióból, ha a szlávok (csak a szlávok ?) fenn nem tartják a benyomuló ellenséget, úgy hogy nyugaton a műveltség biztosan haladhatott tovább, őrültséggel határos támogatni a zsarnokot s vérszerinti ellenséget, kinek kezében van a börtön kulcsa, s a ki a lánczokat kovácsolja, s a szegény foglyot teszi érette felelőssé, hogy a sötét börtönben sínylik. A történet egykor csodálkozni fog majd, hogy voltak híres gyülekezetek, melyek különbféle dolgokról tanácskoznak, de a legfontosabb és elevenebb eseményről szót sem tesznek. Minő nagy bölcsesség ez, minő commentar azon szép testvéri kölcsönösséghez és egyenjogúsághoz! „De bármint legyen ez, az igaz ügy meg fogja inditni isten szivét, mely egyenlő szeretettel ölel át minden népet, s azon nép részére nyilatkozik, melynek annyi század óta oly sokat kell szenvednie. Tőlünk, horvátoktól senki sem veheti rész néven, hogy érezzük régi sebeink fájdalmát, hogy panaszkodunk szétszakadt állapotunkon . m©lybÉn hibásak nem vagyunk, hogy nem nézhetjük nyugodtan, miként öldösik testvéreinket. Mondom , egy becsületes sem fogja rosz néven venni tőlünk , horvátoktól, ha mi a testvérnek, s barátnak harczában és szorultságában, mivel egyebet nem tehetünk, buzgón kívánjuk legalább, hogy isten segedelmével egyszer s mindenkorra megszabaduljon ellenségétől. Mi horvátok Káinhoz, vagy vérszomjazó fenevadhoz volnánk hasonlók, ha némára haladnánk el sebesült testvérünk mellett, míg minden, a mi a keresztyénnek szent, arra int, hogy samaritánjai legyünk, kik sebeit borral és olajjal mossuk, s tehetségünkhöz képest igyekezünk enyhülést, szabadulást szerezni neki. Hálát adok istennek, hogy engem megáldott, s a Herczegovinában és Montenegróban sinylő testvérek részére átküldök 100 db aranyat.“ *) A püspök ur elhallgatja, hogy a töröktől menten maradt Magyarország, mely csonkulva is sokszorta nagyobb vala Horvátországnál, csak számánál fogva is többet ten a török erő visszaszorítására, mint a horvát. Šenna, atig. 3.1862. Tisztelt szerkesztőség ! Sietve irok, de annál érdekesebbet. E pillanatban a katonaság , a rendőrség fegyverben áll az utczákon. A nép templomokban, s más nyilvános helyeken összecsoportosulva kiabálja : éljen a köztársaság, éljen Garibaldi! a Roma, a Roma! morte Napoleon!.............le a miniszterekkel! ............... Nemcsak Sicilia, hanem az egész Olaszország mozgásban van. Ma a király és az összes minisztérium aláírásával proclamatio jelent meg a néphez, melyben az mondatik, hogy a nem neve alatt történendő minden forradalmi kísérletet fegyverrel is megfog a kormány akadályozni; (lásd „Esti Posta“) egyszersmind felszólhatnak a polgárok a kormányt vége felé járó nagy munkájában nem akadályozni. Csak kevés idő, csak kevés türelem, s a király, a kormány maga ígéri a nemzetiségi harcz végdiadalát. Minderre a nép mit sem ad, é s bár a fegyveres erőnek, legalább itt, nem szegül ellent, de a befogatással mit sem gondol. Az útban lévő,s útra indulandó csapatok megállapodási parancsot kaptak, mindenki fél, mindenki vár, s az országnak csak egy része sincs, honnét a kormány ellen demonstrációk ne történnének. És ha ma lecsendesül, holnap annál erősebben tör ki az elégületlenség, mert a nép szívében féltékenység uralkodik szeretett vezére, Garibaldi iránt, kik minél jobban ellenzik vállalatában, annál inkább szitja a tüzet a félszigeten, hol tökéletesen bálványozás tárgya lett. Palermo, s Marsalában tartott beszédéért Napóleon ellen. Ma sok elfogatás történt, nemcsak genuaiak, hanem vidékről érkezők közül is, különösen a Siciliába szándékozók, mind letartóztattak. Olvasták önök a most épült világító torony melletti erődben a puskapor-fellobbanást, mely 11 embert vitt eddig a sírba. Olvasták a kikötő melletti arsenal leégését, hol a víz alá sülyesztett hajók és puskaporokon kívül a kár már eddig is 2 millió frankra tétetik. Máskor többet, most pedig sietve isten önökkel ! H. CiAidalgi • kereskedj, tudósítás. Pest, aug. 6. Napfényes, forró idő. A vízállás valamit javult. A gabnavásárról jelentékeny változást nem jelenthetünk. A külföldi kérdezősködések folyton hiányoznak, a rakmány még mindig csekély, és azért az árak a lanyha vételkedv daczára is, tartják magukat, 87—88 fontos búza 5 ftjával, 88—89 ftos 5 ft 7 la krjával adatott el. A rozs szilárdul áll; a 77 ftos 3 ft 30 krön kelt. A kukoriczát fölebb tartják. Ez áruezikk Triesztben is élénken kel, s f. hó 3-án szarja 5 ft 80 krön fizettetett, tehát ára ott is emelkedik. Becskerek, aug. 1-én. Lankasztó, szárazság uralkodik nálunk, s félő, hogy lábon álló veteményeink elhervadnak. Éjjeli harmatok sem járnak. A mai hetivásár látogatatlan volt, kevés gabonát hoztak, a 85—87 fontos búza 4 ft 30— 40 krön, a közepesebb 4 ft 10—20 krön kelt. Kétszeres 3 ft 50—57 krön, árpa 2 fton, zab 1 ft 60—70 krön kelt. Sziszek, aug. 1. Az üzletpangás piaczunkon két hét óta mindinkább növekszik, idegen vevők teljesen hiányzanak. Károlyvárosba szállitni mit sem lehet, miután a Kulpa a jelenlegi vízállás sekélysége miatt hajózhatlan. A búzából — melynek árai szilárdul tartják magukat — csak részletes eladások történnek 4 ft 70—75 krjával. A kukoricza, a mely pedig ily időtájban erősen szokott nálunk kelni, egészen el van hanyagolva, s ára csökkent. Az uj zab 1 ft 50 kr. Az idő száraz és meleg. Pápa, aug. 2. Mai hetivásárunk, daczára a még be nem végzett mezei munkáknak, meglehetős látogatott vala. Búza 4 ft, 10—60 kr, rozs 2 ft 80 kr—3 ft, 20 kr, árpa 2 ft, 10 — 30 kr, kukoricza (ez kevés van, s örömmel veszik) 4 ft 20 kr, repeze 8 ft,—8’/4 ft. A Bakony erdeiben igen kevés makk és gubacs fog az idén teremni. Vegyes tudásitások. — Eger, aug. 4. Tisztelt szerkesztő úr! Meg lévén győződve, hogy becses lapját nem akarhatja csinált hírek közlönyévé aljasítani, egy, a P. N. aug. 3-ai számában, Sz. N. aláírással jött, s igazgatói eljárásunk gyanúsítására számított koholmányt, az igazság érdekében, sietünk visszautasítani, megvárván kegyed lovagiasságától, hogy nyilatkozatunk teljes és mielőbbi közlését nem fogja tőlünk megtagadni. Mondja többi közt a közlő: „Tudomásunk szerint mintegy 20—25 tanuló ifjú utasíttatott el jövőre e gymnasiumból“, mi teljességgel nem áll, mert nem mintegy 20—25, hanem 490 ből, s ez is sajnálatos — határozottan öt, és pedig ez az öt sem száraz-egyszerűen utasittatott el; amint ez zártanácskozmányi jegyzőkönyvünk itt következő 4-dik pontjából kiderül: „Tekintetbe vétetvén, hogy némely, többször megrótt és büntetett ifjak javulása, megnyugtatólag, a tanév végéig sem következett be, hogy változott körülményeikben, remélhetőleg, megjavuljanak, határoztatott, miszerint nekik jövő tanévre más tanintézetbe lépés ajánltassék s erről hivatalos uton szüleik is értesilesenek, fenntartatván mégis a szülök érdekében, hogy ha ezek netalán súlyosan éreznék azáltal érintve családi, vagyoni körülményeiket, s az illető ifjak komoly magokba térést mutatva, teljes javulást ígérnének, próbából, egy időre, ismét fölvétethessenek. E sors érte a következő öt ifjút . . . stb.“ — Miután e határosati Csak az érdeklett ifjakkal s szüleikkel volt közölve , nyilvánosan sehol kihirdetve, s azt a közlö mégis tudja, még pedig az intézet vezetőire nézve oly kedvezőtlen szinben tudja és hirdeti , — hogy őt saját gyanúsító szavaival utasítsuk viszsza, az igazság szeretetén s hirdetésén kívül, — hihetőleg más indokok valának, melyeknél fogva közlö ezen vágást mérte az ifjúság jól értett javát igazán szivén viselő tanári karra. Nequid fassi! mondja az igazgatóság. *) — Rákos-Keresztur, aug. 3. 1862. Tisztelt szerkesztő ur ! Becses lapjának hasábjain a következő borzasztó esetet közzététetni kérem. Sok éve van annak, hogy határunkban csa k tüzérek szokták magukat gyakorolni a czélbalövésben. Ezzel egészen egykorú a határunkbeli pásztoroknak, csőszöknek, nemkülönben szegényebb sorsú falubelieinknek azon tévszokása, miszerint a bevégzett gyakorlat után, a katonaság szemét kikerülte s még hasznavehető golyókat felszedik, hogy a zsidónak krajczáronkint eladják. A többi között legközelebb, ugyanis auguszt. 2-án ily módon került avatatlan kezekbe két vontcsövű ágyúgolyó. Az egyiknek birtokosa egy öreg szőlőcsész volt, ki a veszedelmes golyót kunyhójába vitte, s ott, fiának jelenlétében, lőport vagy talán kisebb golócskákat belőle kiszedhetni reménylvén, baltájával ezen különös szerkezetű golyónak tetején levő gombot leverni törekedett. Azonban ezen munkája alatt szétpattant a golyó, még pedig oly szerencsétlenül, hogy mind az apa a kunyhóban, mind pedig a fiú a kunyhón kívül csaknem egészen széttagoltattak a vasdarabok által. Ugyanazon napon, de talán órában is pattant szét a másik golyó, mely az előbbihez hasonló módon, egy, több szegény család által lakott helységünkben háznak udvarán, több kiváncsinak jelenlétében való búbján kinyitatandó. A szerencsétlen gondolatot s iparkodást iszonyú jelenet váltá fel, midőn a golyónak pokoli robajjal vaó szétpattanás után, itt is ott is hallatszék a megsebesülteknek jajgatása. Megsebesült számszerint öt személy, jelesül pedig igy : két meglettebb asszony melle tájékán visel tetemes sérülést, — egy kis leány talpától kezdve derekáig, azon kivül arczában is megsült, — egy agg férfinak jobbik lábát térdben eltöré a roncs, a golyó felnyitásánál főszerepet vivő 18 éves hajadonnak pedig balját ékteleníté el ugyancsak egy vasdarab, mert keze feje elszakittatva karjától, a szomorú esemény színhelyétől 50 lépésnyi távolságra tova röpíttetett. Ugyancsak ezen lánynak mind a két lába és hasa úgy összeégett, hogy az alsó belek is igen veszélyeztetve vannak. Ezt és az előbbi férfit ma vitték be Pestre kórházba, a csőszt pedig fiával együtt ma tették a sirba. Egész tisztelettel Meczer Kálmán. E ellenfélék. Pest, augusztus 6. * Gr. Páffy Mór ő exja Ő Felségénél hoszszabb kihallgatásban részesülvén tegnapelőtt este visszaérkezett Budára. Gr. Crenneville erdélyi kormányzó szintén tegnapelőtt indult vissza Bécsből Kolozsvárra. — B. Hübnert Ő Felsége tegnapelőtt de. hosszabb ideig tartó fogadtatásban részesité. *) Amen — mondja rá a „P. Napló.“ Csakhogy talán nem kellene mindjárt szándékosan csinált koholmányt keresni, hanem a legemberiebbet a tévedést is fel kellene tenni. Szerk. * A „P. Hírnök“ londoni levelezője írja, hogy Klapka a napokban Londonban megházasodván, nejével együtt régibb tartózkodási helyére Genfbe utazott. Kmetty nyugdíját a török kormány 300 fontról 600 fontra (6000 p.ft ezüstben) emelé. * Kubinyi Ágoston úr a nemzeti múzeum igazgatója a marienbadi fürdőből, ahol egészsége helyreállítása végett huzamos idő óta tartózkodott . Münchenen át Székes-Fehérvárra utazott, hogy ott a királyi sírok ásatása ügyében előleges intézkedéseket tegyen. * A „M. D.“ írja: „A nemzeti színház egyik páholyában „XI. Lajos” előadásán gr. Széchenyi Ödön társaságában két angol parlamenti tag volt jelen, kiket Tóth József mesteri játéka egészen elragadott. „Ők —ha mint mondák — sokszor látták e szerepben Keant, s fölülmúlhatlannak tartották. Ámde Tóth József fölülmúlja. Nem szükség a nyelvet érteni, a rezs tagjátéka, a szavak kifejezése minden szónál többet beszél. Ezért óhajtanák, vajha e kitűnő művész London valamelyik színpadán is bemutatná tehetségét.“ Még ha bók volt is ez óhajtás kifejezése, Tóth József büszke lehet reá. ” A bécsiek Szent István napra két vonaton Pestre jőnek, hogy az egyházi ünnepélyességeknek szemtanúi legyenek, s a városligeti népünnepen részt vegyenek. A triesztiek is készülődtek ekkor tájra látogatásunkat visszaadni. A szíves fogadás a mi részünkről nem marad el. * Azon magyarországi tárgyak, melyek a londoni világtárlaton érmet, vagy dicsérő oklevelet nyertek, a „M. S.“ szerint a köztelken is ki fognak állíttatni. * Markó Károlynak azon nagyszerű festménye „Tájkép zivatarral“ melyről említettük, hogy Jaquemare bécsi keztyük hagyatékához tartozik, s el fog adatni : közelebbről beküldetett Pestre, hogy a muzeum „Markó - képtára számára megszereztethessék, s jelenleg a műtárlaton, mint halljuk közcsodálat tárgya. Ára 2,200 ft, ha másként nem adakozások útján is elő kellene ez összeget teremteni, nehogy néhai jeles művészünk e kitűnő műve külföldre vándoroljon. * Szathmármegyéből egy, a Szamosban lelt valószínűleg kurucz időkbeli buzogányt, s egy Tatárfalun talált régi vörös rézcsákányt küldöttek be a napokban Thay Kálmánhoz, a ki azokat a nemzeti múzeum régiségtára számára átadá. * Révész Imre Debreczenben Dévai Biró Mátyásnak, a híres reformátornak terjedelmes életrajzát adta sajtó alá, hozzácsatolván reánk maradott irodalmi műveit is. * Szathmár megye Kálmány helységében négy nappal ezelőtt borzasztó tűzvész dühöngött, 104 házat felemésztvén, az összes gabna és takarmányterméssel egyetemben. Szomorú, hogy majd minden nap kell ilyes gyásztudósításokat írnunk; a koldusbottól egyetlen óvszer e tekintetben a biztosítás, melynek üdvös voltát a mostanában, fájdalom, oly gyakori, majdnem mindennapos tűzvészek mellett be nem látni nem lehet. * A pesti kir. főgymnasium nagyérdemű igazgatója dr. Rómer Flóris úr múlt hó 30 -án a tanintézete növendékeinek legjobb magyar, latin, és görög munkálatait két két, összesen tehát hat darab aranynyal jutalmazó. A díjak a mondott napon ünnepélyesen osztattak ki díszes vendégkoszorú jelenlétében, melynek egyik tagja Besze János országgyűlési volt képviselő az eredménytől elragadtatva 40 frtot tett le rögtön az igazgató úr kezeihez, hasonló jutalmi czélra jövő évre. A magyar értekezési díjt, Káplán Géza 8 ik osztályú, a latint Grossner 8 ik osztályú, s a görögöt Fürth Miksa szintén 8 ik osztályú tanuló nyerte el. A magyar értekezés czíme : „Vörösmarty működési pályája.“ A tanuló ifjúság száma 280. * A f. hó 1-én Kolozsvártt véghezment országos vásáron oly áruezikk áruitatott, mint csak az afrikai piaczokon látható. Egy ott szolgálatban levő asszony állítólag szegénység miatti kényszerűségből anyai érzelmeit elfojtva, kisded gyermekét áruba bocsátotta komédiásoknak, kik a vásár alkalmából ütötték itt fel fabódéjukat. A nő 300 ftot kért gyermekéért, de mivel a komédiások csak 100 ftot ígértek, nem tudtak rögtön megegyezni; az alatt pedig a rendőrség az emberietlen vásárról hírt vevén, közbe lépett s az asszonyt illő helyre kisérte. * Studnitska Ferencz komárom-vármegyei marczellházi tiszttartó, legfelsőbb engedély folytán „Forrási“-ra változtatá vezetéknevét. * A M. „S. ban“ olvassuk. Mint értesülünk a Szent István kőszénbányatársulat által építendő pest losonczi vasútpályaudvarát, Pest város belső határán fekvő, úgynevezett kőbányai vámház tőszomszédságában szán.