Pesti Napló, 1862. augusztus (13. évfolyam, 3742-3766. szám)

1862-08-02 / 3743. szám

177-3743 13 ik évi folyam. Szombat, aug. 2.1862. Szerkesztési iroda : Ferenciek tere 7-ik szám , 1-sík emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Évnegyedre . . . 5 firt 25 kr. a. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 26 njkr. Előfizetés f­­elhívás „PESTI NAPLÓ“ julius-decemberi folyamára n*­arra. Előfizetési ár :­­július—decemberi */2 évre 10 frt 50 kr­ Julius—septemberi 14 évre 5 frt 25 kr. Az előfizetési dijak közvetlenül a kiadó­dó hivatalhoz intézendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. ■i ~ ~ PEST, augusztus 1. 1862. Bécsi dolgok. A reichst­ath képviselő urak megunták — nem a dicsőséget, hanem a rekkenő kánikulái meleget, s jul. 30 kán a­dó­jö­vedelemre és adóra vonatkozó tárgyalás után bizalmas ülést tartván, elhatározták, hogy hat hétre haza mennek pihenni­­ a zöld asztaltól a zöld természetbe. Hol­nap, aug. 2-án, vagy hétfőn, 4-kén, akar­ják tartani az utolsó ülést, s majd csak September 15-kén fognak újra a munká­hoz. Volt a­ki csak oct. 1-jén szerette voln­­­na az ülések megkezdését látni, dolgoz­­­­tatván addig is az uj pénzügyi bizott­mányt, t.i. azt, mely a 63-ks budget vizs­­gálásával van megbízva, de ez az indít­vány keresztül nem ment. A zöld természet bájai-e, vagy az elvá­lás gondolata azon hatást tevék a reichs­­rath urakra, hogy igen gyorsan leperge­­t­nek a budgetben egynéhány olyan té­telt, melyekről napokig lehetne beszélni. Mi több , a július 30-diki ülésben azon i­s nevezetes dolog fordult elő, hogy a Ple­­ner úr által indítványozott sóár-föleme­­lésnek még a miniszterek : Schmerling, Lasser ő exciáik, sőt maga Plener úr is ellene szavazott, vagy tulajdonképen egyik­­ sem mert felállani mellette, okozván ez által nem csekély derültséget a komoly képvi­elő uraknak. — Hja ! Plener úr nem gondolta meg, hogy az olyan histó­ria, mint a só fölemelése, mód nélkül el­tévesztett reichsrathi ajándék fogna lenni, különösen a ruthenekre nézve , a­kik küldötteiknek aligha megköszönnének ily­­ bécsi vásárfiát. Hasonló sors várakozik-e a kereseti, a jövedelmi, föld- és házosztály-adókra is?­­ Erre vakmerőség nélkül nem lehet igen­nel felelni; jóllehet Új-Ausztria képviselői láthatják, hogy ők minden nagy resigna­­tio, minden parlamentáris erős küzdelem és eltökéltés nélkül szavazhatnak igennel , vagy nemmel: egyik miatt se görbül meg egy miniszter hajszála is, s a kormány veresége mindössze is kedélyes derültség­gel végződik. Oly helyzet, melynek ké­nyelmét csak a minap élvezte a Reichst­rath, midőn az államminiszter úr ő excja kijelenté, hogy ha tárgyalja a ház az 1863-as budgetet, jó, azzal a kormányt támogatja; ha nem tárgyalja, az is jó, mert azzal meg bizalmat mutat. A világ melyik parlamentjében uralkodik ily „ Ge­­müthlichkeit“ kormány és képviselet közt? Nagyobb dolgok azok, a­melyekre az államminiszter úr lemondását tartogatja. Ha a „Rothschafter“nek hinni lehet, ő excellentiája Olaszország elismerése tár­gyában csak a napokban akként nyilat­kozott volna, hogy a politika indokait előre kitűzött korlátok közé nem lehet ugyan szorítani; a­mi azonban ő excra egyéni érzületét illeti, Olaszország elis­meréséhez nem fogna járulni .Semhogy azt tegyem — így kiáltott volna fel Schmerling úr — inkább leteszem tárczá­­mat, s Benedeknél közlegénynek állok be. “ A „Morgen Post“-nak némi szerény két­ségei vannak, hogy Schmerling úr „csu­pa merő legitimistás phantastaságból“ hajlandó volna a miniszteri tárczát „pa­­ttontás“-sal cserélni fel, s a bécsi lap az emphaticus szólásmód alatt csak annyit akar érteni , hogy ő excra a dolgok mostani állásában Olaszország el­ismerését nem tartja Ausztriára nézve ta­nácsosnak. De hát kérjük szépen a „Mor­gen Post“-ot, ki inspirálja akkor a félhi­vatalos „Gazetta di Veronát“, mely csak nem rég tanácsolta Olaszország elismeré­sét Ausztriának; ki inspirálja a félhivata­los „Prager Zeitung“-ot, mely épen köze­lebb hímezés nélkül kimondá, hogy el­jöhet az idő, s fordulhatnak a körülmé­nyek úgy, hogy Ausztria sem vonhatja ki magát, s nem szabad kivonnia egy oly „új képlet“ elismerése alól, a­mely nem­csak Ausztria nélkül, hanem Ausztria el­len hozatott létre ? Azt nem akarjuk feltenni, hogy a kabi­net keblében ily lényeges külpolitikai kérdés tárgyában szakadás volna , de ha mindazt elhinnék is, a­mit az „Indep­ beige“ az állam- és hadügyminiszter köz­ti meghasonlásról beszél, akkor sem se­­gítnénk magukon, mert a belga lap sze­rint ezen állítólagos viszályban a szabad­elvű irányt az államminiszter úr képvi­selné, s akkor mit csináljunk a „Boot­­schafterrel?“ Mindent összevéve, s noha némely dol­got nem tudunk magunknak megmagya­rázni, elvégre is a dolog érdemében kezet fogunk a „Morgenpost“-tal, s hiszszük, hogy Schmerling úr ő­nmaga még az olasz királyság elismerésének keserű poharát is ki fogná üríteni, a­nélkül, hogy azért tárczáját pattontással cserélné fel. De íme, elpolitizáltuk az időt és helyet, pedig a reichsrathról akartunk beszélni, a­melynek júl. 31-diki ülésében a lotteriák, meg az ígérvényt adó törvényjavaslata, meg a bélyegek, százalékok és illetékek, meg a vám és harminczad, meg még egyéb jövedelmek voltak napirenden. Érdekes kérdések az adózók zsebeire nézve, azért is, a mit a reichsrathban ró­luk elmondtak, azért is, a mit elhallgattak. De ezekről majd csak holnap. Pest, augusztus 1. 1862. Merő képtelenségnek tartjuk, bármily izgatók valának is Garibaldinak Napo­leon ellen intézett szavai, hogy szándéka volna összetűzni a Rómát megszállva tartó franczia haderővel. Mint tegnap mondták, a terv úgy lát­szik az, hogy a római nép maga kiáltsa ki magát függetlennek a pápa világi ha­talma alól. „Olaszországi rovatunkban alább köz­lendő értesüléseink az iránt sem hagynak fenn kétséget, hogy Garibaldi Rómába szándékozik menni. De kivel teendi bevonulását ? Önkény­­tes csapatokkal nehezen. Nemcsak hogy a titkos sorozásokról szóló hírek hitelessé­ge tetemesen meg van ingatva; nemcsak hogy a franczia és olasz kormány hadi­hajói őrzik már a partokat egy fegyveres kiszállás ellen, hanem a Rómában levő franczia helyőrség kétségkívül meg nem tűrheti, hogy ottlétében fegyveres erő tartsa diadalmas bevonulását Rómába. Minden arra mutat valóban, hogy Ga­ribaldi nem fegyveres erővel szándékozik a nép hatalmába kerütni Rómát. Csak 1000 fegyveres elszállítására is több hajó és készület szükséges, mintsem el lehetne titkolni, s ily készületekről mit sem hal­lunk. Egy Olaszországból érkezett értesülé­sünk, ha egyéb nem, előlegesen megfejt minden látszólagos ellenmondást. Mint Turinban nem­rég mes­élték, Ga­ribaldi egy minél nagyobb számú fegy­vertelen néptömeg élén akar bevonulni Rómába. A következés megmutatja, igaz-e ezen, egészen újnemű keresztes hadjá­ratról szóló hír; csak mint sok kö­rülmény által támogatott eshetőséget kö­zöljük, nem vállalván érte felelősséget. Nemzetközi társulat a sociális tu­dományok előbbvitelére. H. Az egyesület tanácskozásaiban s munkálatai­ban csak az igazgató tanács által az intézet tag­jaivá felavatott egyének vehetnek részt. A be­hratás aktiv képesség : a polgári jogok teljes él­vezete. Az egyleti tagok pót-, rendes, pártoló s tisz­teletbeli tagokra osztatnak. A póttagok csak egy ülés tartamára jegyez­tetik be magukat, s ez esetre 5 frank illetményt tartoznak fizetni. A póttagoknak, valamint a vele egy fedél alatt lakó családtagoknak joguk van közleményeket küldeni be az évi gyűlésre s részt venni a vitákban. A rendes tagok ezen jo­gokon kívül megkapják az egyesület minden kiadmányát, és a bizottmányok s igazgató ta­nács választására közvetlen befolyást gyakorol­nak. A rendes tagok évi 25 frank illetmény fize­tésére köteleztetnek, s az aláírás minden évben máj. 1-től máj. 31-ig tart, s nyittathatik meg, ha elbocsátás nem történt. Pártoló tagokat azok vé­tetnek fel, kik rendkívüleg óhajtják előmozdí­tani az egyleti tevékenységet. Ezek vagy egy­szer mindenkorra tartoznak 250 frankot befizetni az egyleti pénztárba, ha t. i. egész élettartamra pártoló tagokul jegyeztették be magukat, vagy 50 frankot évenként, ha csak évi pártoló tago­kul jelentkeztek. Az egylet a pártoló, tisztelet­beli s rendes tagoknak az egyleti tagságot iga­zoló okmányt ad ki. A rendes s pártoló tagok az évi díjakat jan. 1-től jan. 1- ig tartoznak az egyleti közpénz­tárba beszolgáltatni, mely összeg azután vagy valamely banknál, vagy különösen a belgiumi banknál fog letéteményeztetni. Az egyleti évi gyűlések s összejövetelek által eszközlendő s kifejtendő összes munkásságnak vezetésére, s tettleges előmozdítására az egylet öt osztálya van hivatva, mint a melyek a sociális tudományok egész sorozatát bevonják műkö­­désök körébe. Az öt osztály következő : 1-szer összehasonlító törvényhozás. 2. Köznevelés s tanügy. 3. Művészet s irodalom. 4. Közjótékony­ság s közegészségügy. 5. A társadalmi oeconó­­mia, ide tartozván főleg az adók, pénzügyi, me­zőgazdasági, ipar - kereskedelmi kérdések. Ezen osztályok mindegyike tartozik a bizo­t­­mánya által napirendre kitűzött tárgyakat meg­vitatni. Minden kérdésnek az évi gyűlés előtt leg­alább három hóval közre kell bocsáttatni. A viták minden osztályban az egyleti tagok által beadott munkálatokat fogják illetni, mint a­melyek akár tudományos tényeket, akár doctrinai alapeszmét tárgyalhatnak. E közlemények beszéd vagy em­lékirat alakjában kerülnek az egylet bizottmá­nyaihoz. A közrebocsátott emlékbeszéd nem ol­­vastathatik fel az osztályülésben, s az előadók jelentéseinek kivételével, más rendű dolgozatok felolvasása 15 perc­nél több időt nem vehet igénybe. Az igazgatóság minden évben kinyomatja az osztálymunkálatok összegét vagy csak egy részét. A szerző felolvasott művét az egyleti munkák összkiadatása előtt nem bocsátja közre, ha csak erre rendkívülileg fel nem hatalmaztatik. Az egylet az osztálygyűléseken kívül — éven­kint két közgyűlést tart. Az egyik közgyűlés meghallgatja a lefolyt év alatt beadott művek feletti jelentést, — s kitűzi e kérdéseket a jövő évre. A második közgyűlés az évi tárgyülés. A rendes tagok évenkint összegyűlnek, — s azon előre választott osztályokba sorakozva meg­választják az osztálybizottmányt, melynek 10 tagból kell állani, lehetőleg képviselve min­den nemzetiséget, é­s azután az elnök, alelnök s a bizottmányi titkárok választásához látnak. Ezen bizottmányoknak kötelessége az osztály­vitákra kijelölt tárgyakat napirendre kitűzni, fölvigyázni a befejezett munkák közzétételére. Az osztálybizottmányok megválasztása után az osztályok összeülnek s megválasztják az igaz­gatóságot. Az igazgatóság egy tiszteletbeli s ren­des elnökből, főtitkárból s titkárokból — min­den nemzetiségből egy — áll. Az igazgatóság minden tagjának Belgiumban kell lakni. Az igazgató tanács s a bizottmányok egy évi man­­dátummal bírnak. Ezután újra megválaszthatók. Az igazgató tanács jogköre kiterjed mindazon mozzanatokra, melyek az egyleti kormányzásból erednek. A határozathozatalra legalább 10 sza­vazat kívántatik. Minden évben választanak a rendes tagok az igazgató tanácson kívül egy öt­tagú igazoló s számvevő bizottmányt. Az alapító bizottmány, az alapszabályokhoz csatolt ideiglenes pontok értelmében, fenntartja magának azon eszközöket, melyekkel az egylet megállapításához legczélszerűbben vél közre­munkálni , é­s míg a teljesen szervezett egylet átveendi az egész ügyrend vezetését, az ideigle­nes bizottmány, ideiglenes osztálybizottmányo­kat s igazgató tanácsot nevezett ki, melyek az ez évi munkák pályázati sorát már meg is álla­pították. Az egylet megalakulnak tekintetik, ha 200 rendes tag lesz beírva. Az előadott alapszabályzatot az ideiglenes, s alapító bizottmány 1. év ápril 20 án írta alá Brüsselben. Az egész világra kibocsátott, máj. 15-ről keltezett felhívásban mondja az alapító bizottmány : „Ezen egylet megalapítására leg­­czélszerűbbnek láttuk folyó év September havá­ra, a midőn a londoni világműtárlat is sok utazót von körünkbe — egy nemzetközi gyű­lést hirdetni. A mint a Fontainas ur becses soraihoz mellé­kelt egyik okmányból értesülünk, a socialis tudo­mányok egyletének congressusa f. évi sept. 22—25 tartandja első gyűlését Brüsselben melynek tartamára a szakosztályok elé terjesz­tendő tárgyak, az öt szakma sorrendjében ki is vannak jelölve. Az egylet megalakulása iránt nem lehet két­ség, a­mennyiben az alakító bizottmány felhívá­sában azon körülményhez köti a sept.­gyűlés megtartását, ha addig sikerül a külföldön annyi erőt összehozni, a­mennyi a nemzetközi intézet tekintélyére szükséges. Érdekesnek tartjuk közölni az alakító bizott­mány által az 1861. évi nemzetközi tudományos congressus alkalmával a szakosztályok elé tűzött kérdések sorozatát. Midőn e sorozat a socialis tudományok jelentőségeire hint világot, egy elő­zetes biztosíték a társulat működésének helyes irányaira nézve. Első szakosztály. Az összeha­sonlító törvényhozás. 1. Melyek egy jó törvény-codificatió alapjai s eszközei? 2. Melyek a semleges hatalmak jogai s köte­lezettségei háború eseteiben ? 3. Minő törvényhozási szempontok uralkod­nak Európa különböző államainak sajtó viszo­nyaiban ? (Összehasonlító tanulmány) 4. Mely eszközök által lehetne a büntető­jog­ban az előleges letartóztatást kevesbíteni ? 5. Melyek azon nemzetközjogi törvényes el­vek, melyek által a külföldiek örökösödési jog­viszonyaiban egy egyöntetű formát lehetne meg­állapítani ? Második szakosztály, neve­lés­­s tanügy. 1- ér. Összefér-e a kötelező oktatás a tanítási szabadsággal ? S ha igen, melyek az alkalmaz ■ hatóság gyakorlati elvei? 2- ér. Minő módszerek által lehet a tanonczok figyelmét lekötni s előhaladásukat megköny­­nyiteni ? 3- or. Mennyi beavatkozást lehet fenntartani a közoktatásban a nők számára , s melyek az e közbejöttekből várható előnyök ? 4- er. Minő eszközökkel lehet az elemi oktatás alól kikerült gyermekeknél a tanítás jótétemé­nyeit maradandókká tenni­? 5- ör. Minő fejlesztések s javítások lennének az élő nyelvek tanításánál alkalmazandók ? Harmadik szakosztály. Művé­szet s irodalom. 1- ér A művészet alkalmazásáról az iparban. A tudományok szervezése, programmja s hordereje a különböző országokban. Minta-gyűjtemények, múzeumok stb. 2-­or. Minés befolyást gyakorolnak álművészeire a köz­ korszakos, vagy állandó tárlatok ? 3or. Melyek a szép­művészetben a­ magán vagy közoktatás előnyei vagy hátrányai? 4- er. A zene különböző nemeiről viszonyítva a tömegek neveltetésével. 5- ör. Minő befolyást gyakorol az időszaki saj­tó az irodalomra? Negyedik szakosztály. Közjó­­tékonyság s köz­egészsé­g­ü­g­y. 1- ér. Minő eszközökkel lehetne a kiszabadult fegyenczek társadalmi rehabilitatióját elősegél­­leni ? 2- ér. Minő foglalkozásokban lennének haszon­nal alkalmazhatók a nők , a­melyek eddig fér­fiak által űzettek ? 3 or. Minő eszközök által lehetne a népet az elővigyázatra s takarékosságra szoktatni ? 4-er. Minő befolyást gyakorolnak a záloghá­zak a munkás osztályokra s ezen intézmények­nél minő javításokat lehetne alkalmazni ? 5 ér. A szeszes italok hasznosak, szüksége­sek-e az­ embernek? 6- or. Van-e joga a társadalomnak a részegség bűnét elnyomni. Ha igen, határoztassék meg minő mértékben fogadható el a hatóság beavat­kozása ? 7- er. A gyármunkások életmódjai a tápanyagok elégtelensége nem segíti-e elő azok legtöbbjénél a gümőkórt. Minő eszközökkel lehetne e bajon segíteni? 8-­or. Az illagcsövezés közegészségi szempont­ból,s ezen rendszer alkalmazása az emberi lakások városok, vagy nagy népség által lakott helyek egészségesekké tételére. Lehet-e feltenni, hogy az alagcsövezeti munkálatok közremunkálnak a járvány­os­ betegségek megakadályoztatásán? 9- et. A lelenczgyerm­ekek sokszor szenvednek görvélykórban. Nem lenne e kívánatos a mező­­ségen vagy a tengerparton állítani intézetet szá­mukra, hol a görvélykór ritka ? Nem lenne-e czélszerű közárvaházakat alapítani e helyeken a beernemi s ruisseb­edi reformiskolák példájára? 10er. A vérrokonsági házasságok veszélyei. Kell-e a kormányokat sürgetni, hogy a törvény­­hozás rendeleteivel akadályozzák meg azokat. Ötödik szakosztály. — Köz­gazdászat. 1- or. A különböző adórendszerek vizsgálata (közvetlen s közvetett adórendszer) s ezeknek befolyása a termelésre. 2- or. Az átviteli árak befolyásáról a kereske­delmi szerződésekre. 3 or. Azon különböző eredmények összeállí­tása, melyeket a különböző államok vámdíjjegy­­zékeiben tett változtatások előidéztek. 4-er. Azon egyöntetűségről — nemzetközjogi szempontból — mely a különböző törvényekben a kereskedelem, hajózat, biztosító intézetek s a hajósérülések tárgyában be lenne hozandó. Az elősorolt kérdésekből kiderül, hogy a tár­sadalmi tudományok előbbre vitelére egyesült nemzetközi társulat — a humanitás érdekeinek akar szolgálni — a szó legnemesebb s legtelje­sebb értelmében. Az öszpontosított tudományos erők vív­mányainak áldásaiban osztozhatik az egész em­­beriség. A tudomány észleleteit minden nemzet törekszik gyakorlati érvényére emelni. A civi­­lisatió összekötő kapcsaival itt találkozunk leg­inkább. Czélszerű tehát, hogy mindazok, kik hivatott­nak érzik magukat, habár csak egy porszemecs­­kével is járuljanak a nagy czélok létesítéséhez. A­ki a humanitás érdekeinek, a sociális tudo­mányok fejlesztése által, használni törekszik, közvetve használ ön nemzetének is. A közreműködésre irányzott, s szerkesztősé­günkhöz intézett fölhívást,­­épen a fölhívásban foglalt továbbterjesztés kérelme folytán, mi ha­zánk tudósaihoz s hivatottjaihoz intézzük. REVICZKY SZEVER. Lapszemle. Tegnapi számunk „Különféléi“ közt említettük röviden, miként járta meg a bécsi „Presse“ aradi levelezője azon irány hazugságával, mely szerint bizonyos, ez­előtt három évvel történt hivatali hata­lommal való visszaélést a magyar törvé­nyek és törvénykezési rendszer rovására akart felróni. A „Sürgöny“ legújabb bé­csi levele igen érdekes e tárgyban, me­lyet ennélfogva­­. olvasóinkkal egész ter­jedelmében megismertetünk. A levél így hangzik: A helybeli lapok vasárnap óta sokat foglalkoz­nak egy hírrel, mely szerint Aradon, vagy Arad közelében, egy izraelita kereskedő addig vallatta­­tott volna a deresen, míg a botoztatás allatt meg­halt. A hullát aztán állítólag viszszaharczolák a tömlöcébe, s ott kötelet kötöttek nyakába, mint­ha a vádlott maga akasztotta volna fel magát. Centralista lapjaink e hírt gúnyosan közüikt e czím alatt : a magyar igazságszol­gáltatásba „Presse“ pedig nem talál sza­vakat indignatiójának kifejezésére ; megtámadja az udvari kanczelláriát, melynek felvigyázata alatt ily esetek történhetnek, s végül kérdi : „vagy van tán valami magyar törvényczikk, mely ily gyalázatos tetteket igazol ?“ A­mi magát a hírt illeti, a főkanczellár­­ nagyméltósága,mihelyt azt az újságokban olvasta, rögtön parancsot küldött Aradra, melyben a do­log mibenlétéről tudósítást kívánt. Válaszul tegnap est­e egy telegramm érkezett Aradról a nagyméltóságához, melyben mondatik , hogy Aradon semmi ilynemű eset nem adta magát elő . Makó mellett történt ugyan egy ily irányú visszaélés a hivatalos hatalommal, de az illető csendbiztos hivatalától azonnal felfüggesztetett, s ellene a vizgálat megindíttatott. A távirat a Makó melletti esetről csak az idézet szavakat tartalmazza és az útban levő bővebb tudósítás­ra utal. Ezen adatokból két örvendetes s megnyugtató tény áll elő; először, hogy a főkanczellár úr szokott l ismert erélyével sújtana minden vissza­élést a hivatalos hatalommal, kiváltképen pedig olyant, melyet elleneink oly szívesen használnak fel a nemzetnek gyalázására, a magyar kor­mányzatnak megtámadására; — másodszor pe­dig, hogy főbb hivatalnokainkat hasonló szellem lelkesíti, mert a bűnös csendbiztos Makó mellett hivatalától már fel vola függesztve, midőn a kan­­czelláriának kérdő parancsa Aradra leérkezett. Bir­e a Makó melletti eset azon borzasztó részletekkel, melyeket a helybeli lapok említe­nek, nem mondhatom. Reméljük, hogy nem. De ha igen, még akkor sincs feljogosítva a „Presse“, az ilyen esetből nyilakat faragni a magyar kor­mányzat­i magyar törvény ellen. Erre nézve maga a „Presse“ hozza fel a legerősebb érvet tegnapi esti lapjában, a­hol is ezeket írja : „Levelet vettünk, mely szerint a tegnap em­lítettük aradi hir lényegesen alaptalan volna, ha nem épen valami összezavarás (Vermischung) forog fenn. E levélben mondatik : Weiszmann Dávid, néhai dévaványai (Heves, most Békés megyében) lakos, majd három évvel ezelőtt a szeghalmi csendbiztos által befo­gatott és ennek parancsára több napon át bor­zasztóan veretett és kínoztatott. Az utolsó kínzás utáni reggel Weiszman Dávidot tömlöczében az ablakrácson felakasztva találták. Lábai majd a földet érték, arczát halotti sápadtság boritá, a kötél helyét pedig egy avas zsebkendő foglalá el, mely semmi terhet nem bitt volna már meg; teste borzasztó állapotban találtatott. Daczára ezen körülményeknek. W. D. mint öngyil­kos temettetett el, a­nélkül, hogy obduktiónak helyet adtak volna. W. D. özvegye pert indított a csendbiztos ellen, ki is a dolog megvizsgálása alatt befogatott, de másnap felsőbb parancsnál fogva (három évvel ezelőtt) ismét kibocsáttatott és özvegyének nem sikerült egy másolatot sze­rezni a vizsgálati okmányokról. Weiszmann Anna most ő Felségéhez folyamodik azon kére­lemmel, hogy az érintett okmányok alapján a vizsgálat folytatását elrendelni kegyeskedjék.“ Mondtam, nem tudjuk, történt-e ilyesmi leg­újabban Makó mellett, de hogy történt három év­vel ezelőtt másutt, az a „Presse“ adatai után kétségkívü­li. Már­pedig három évvel ezelőtt Ma­gyarországban nem volt magyar kormányzat. Volt kormányzat, melyet a „Presse“ bizonyosan nem fog barbarismussal vádolni; voltak törvé­nyek, melyeket a „Presse“ bizonyosan nem fity­mál annyira, mint a jelenleg érvényben levőket; az egyes hivatalnok felett őrködött a zsandár és a rendőrség — s mégis történhetett ily borzasztó eset ? És Zyblikiewicz tudor úr a Cácahonban di­vatozó vagy divatozott igazságszolgáltatásról mi­lyen adatokkal lepi meg a birodalmi tanácsot ? Pedig valamint nem mondhatni, hogy valamely Bezirksvorstand az osztrák törvények értelmé­ben cselekszik, a­midőn egy szegény embert val­latás közben tüzes vassal döf mellbe, h­ogy Weiszmann Dávidnak agyon-botoztatása bizo­nyosan nem történt az akkori igazságügyi mi­niszternek szellemében, mert ezen miniszter gr. Nádasdy ö­nméltósága vala, ki pedig, mint tud­juk, a verstärkte reichsrattrban annyira kikelt az 1848 előtt Magyarországban szokásban volt botoztatások ellen, miként az ember lehetséges­nek sem hinné, hogy az ő vezénylete alatt olyas­mi történjék. Természetesen eszünk ágában sincs az imént érintett esetek felhozatala által azoknak ismétlé­sét menteni, sőt biztos adatok nyomán mondhat­juk, hogy a magyar kormányférfiak az ilynemű visszaéléseket a hivatalos hatalommal a törvény egész szigorával fogják megtortani — czélunk Csak az, hogy a „Pressernek bebizonyítsuk, mi­szerint igen helytelen dolog, egyesek kihágásáért felelőssé tenni a kormányzatot, a törvényeket, a nemzetet. Tudvalevő dolog , hogy a testi büntetések alkalmazását bizonyos esetekre nézve fenntartot­ták az ausztriai törvények is; a­mi pedig a ma­gyar törvényt illeti, az utána tudakozódó „Pres­sé“ -nek szívesen szolgálunk a következő idéze­tekkel. Az országbírói értekezletek javaslata a bűn­vádi eljárás dolgában a következőket rendeli: „2­ §. A nemesek és nem-nemesek által elköve­tett büntettek büntetés módjának, nemének és mértékének meghatározása tekintetében, a ne­mes és nem-nemes között többé különbség nem lehet, és e szerint a nem-nemes a nemeshez emeltetvén, a királyi curia által, az 1848-diki évtől fogva követett gyakorlatnál fogva is, a testi büntetés alkalmazásának helye bűntetteknél egy­általában nem leend. 3. §. A nemesek vagy nem-nemesek által el­követett büntettek iránti elj­árás tekintetében, a régi magyar törvények szerint fennállott különb­ség jövőre hasonlóul megszüntettetik, még­pedig nem a nemes joga csonkításával, de a nem-ne­mesnek a neme­shez emelésével. Minélfogva az előző vizsgálat, vagy e nélküli befogatás, letartóztatás, vagy szabad­lábon­ ha­­gyatás, kezességrebocsátás, védelem és peror­voslatok használhatása tekintetében a régi ma­gyar büntető törvényeknek és gyakorlatnak azon szabályai, melyek előbb csak a nemesek által elkövetett bűntettekre valónak alkalmazhatók, jövőben a nem-nemesek által elkövetett bűntet­tekre is egyiránt alkalmazandók. 5. §. A mezei rendőri kihágások tekintetéből az 1840-dik évi 9. törvényczikk által a testi büntetés fenntartva lévén és az 1848-dik évi törvények által sem töröltetvén az el egészben, de a testi büntetésnek fenntartása, mig más czél­­szerűvel a törvényhozás által nem pótoltatik, a közfegyelem fenntartása tekintetéből, a kihágá­sok minden egyéb nemeinél is nélkülözhetlennek mutatkozván, a testi büntetés óvatos használata kihágásoknál fennhagyatik ugyan; a mennyiben azonban az 1848-dik évi XXII. törv. czikk a testi büntetést bizonyos qualificatiók létezése esetében megszüntette , ennélfogva az 1848-dik évi törvényhozás szelleméből indulva ki, a testi büntetés alóli teljes mentesség, a kihágás esetei­ben is, a nemeseken, s gyakorlatilag azok sorá­ba felemelt honoratiorokon kívül, mindazokra is kiterjesztetik, kik az 1848 ik évi V. t. sz. szerint politikai jogok gyakorlatára képesitvék. Ezen mentesség mindazon iz­­raelitákra is ki­terjesztetik, kik bár politikai jogok gyar

Next