Pesti Napló, 1862. augusztus (13. évfolyam, 3742-3766. szám)
1862-08-02 / 3743. szám
177-3743 13 ik évi folyam. Szombat, aug. 2.1862. Szerkesztési iroda : Ferenciek tere 7-ik szám , 1-sík emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Évnegyedre . . . 5 firt 25 kr. a. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 26 njkr. Előfizetés felhívás „PESTI NAPLÓ“ julius-decemberi folyamára n*arra. Előfizetési ár :július—decemberi */2 évre 10 frt 50 kr Julius—septemberi 14 évre 5 frt 25 kr. Az előfizetési dijak közvetlenül a kiadódó hivatalhoz intézendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. ■i ~ ~ PEST, augusztus 1. 1862. Bécsi dolgok. A reichstath képviselő urak megunták — nem a dicsőséget, hanem a rekkenő kánikulái meleget, s jul. 30 kán adójövedelemre és adóra vonatkozó tárgyalás után bizalmas ülést tartván, elhatározták, hogy hat hétre haza mennek pihenni a zöld asztaltól a zöld természetbe. Holnap, aug. 2-án, vagy hétfőn, 4-kén, akarják tartani az utolsó ülést, s majd csak September 15-kén fognak újra a munkához. Volt aki csak oct. 1-jén szerette volnna az ülések megkezdését látni, dolgoztatván addig is az uj pénzügyi bizottmányt, t.i. azt, mely a 63-ks budget vizsgálásával van megbízva, de ez az indítvány keresztül nem ment. A zöld természet bájai-e, vagy az elválás gondolata azon hatást tevék a reichsrath urakra, hogy igen gyorsan lepergetnek a budgetben egynéhány olyan tételt, melyekről napokig lehetne beszélni. Mi több , a július 30-diki ülésben azon is nevezetes dolog fordult elő, hogy a Plener úr által indítványozott sóár-fölemelésnek még a miniszterek : Schmerling, Lasser ő exciáik, sőt maga Plener úr is ellene szavazott, vagy tulajdonképen egyik sem mert felállani mellette, okozván ez által nem csekély derültséget a komoly képvielő uraknak. — Hja ! Plener úr nem gondolta meg, hogy az olyan história, mint a só fölemelése, mód nélkül eltévesztett reichsrathi ajándék fogna lenni, különösen a ruthenekre nézve , akik küldötteiknek aligha megköszönnének ily bécsi vásárfiát. Hasonló sors várakozik-e a kereseti, a jövedelmi, föld- és házosztály-adókra is? Erre vakmerőség nélkül nem lehet igennel felelni; jóllehet Új-Ausztria képviselői láthatják, hogy ők minden nagy resignatio, minden parlamentáris erős küzdelem és eltökéltés nélkül szavazhatnak igennel , vagy nemmel: egyik miatt se görbül meg egy miniszter hajszála is, s a kormány veresége mindössze is kedélyes derültséggel végződik. Oly helyzet, melynek kényelmét csak a minap élvezte a Reichstrath, midőn az államminiszter úr ő excja kijelenté, hogy ha tárgyalja a ház az 1863-as budgetet, jó, azzal a kormányt támogatja; ha nem tárgyalja, az is jó, mert azzal meg bizalmat mutat. A világ melyik parlamentjében uralkodik ily „ Gemüthlichkeit“ kormány és képviselet közt? Nagyobb dolgok azok, amelyekre az államminiszter úr lemondását tartogatja. Ha a „Rothschafter“nek hinni lehet, ő excellentiája Olaszország elismerése tárgyában csak a napokban akként nyilatkozott volna, hogy a politika indokait előre kitűzött korlátok közé nem lehet ugyan szorítani; ami azonban ő excra egyéni érzületét illeti, Olaszország elismeréséhez nem fogna járulni .Semhogy azt tegyem — így kiáltott volna fel Schmerling úr — inkább leteszem tárczámat, s Benedeknél közlegénynek állok be. “ A „Morgen Post“-nak némi szerény kétségei vannak, hogy Schmerling úr „csupa merő legitimistás phantastaságból“ hajlandó volna a miniszteri tárczát „pattontás“-sal cserélni fel, s a bécsi lap az emphaticus szólásmód alatt csak annyit akar érteni , hogy ő excra a dolgok mostani állásában Olaszország elismerését nem tartja Ausztriára nézve tanácsosnak. De hát kérjük szépen a „Morgen Post“-ot, ki inspirálja akkor a félhivatalos „Gazetta di Veronát“, mely csak nem rég tanácsolta Olaszország elismerését Ausztriának; ki inspirálja a félhivatalos „Prager Zeitung“-ot, mely épen közelebb hímezés nélkül kimondá, hogy eljöhet az idő, s fordulhatnak a körülmények úgy, hogy Ausztria sem vonhatja ki magát, s nem szabad kivonnia egy oly „új képlet“ elismerése alól, amely nemcsak Ausztria nélkül, hanem Ausztria ellen hozatott létre ? Azt nem akarjuk feltenni, hogy a kabinet keblében ily lényeges külpolitikai kérdés tárgyában szakadás volna , de ha mindazt elhinnék is, amit az „Indep beige“ az állam- és hadügyminiszter közti meghasonlásról beszél, akkor sem segítnénk magukon, mert a belga lap szerint ezen állítólagos viszályban a szabadelvű irányt az államminiszter úr képviselné, s akkor mit csináljunk a „Bootschafterrel?“ Mindent összevéve, s noha némely dolgot nem tudunk magunknak megmagyarázni, elvégre is a dolog érdemében kezet fogunk a „Morgenpost“-tal, s hiszszük, hogy Schmerling úr őnmaga még az olasz királyság elismerésének keserű poharát is ki fogná üríteni, anélkül, hogy azért tárczáját pattontással cserélné fel. De íme, elpolitizáltuk az időt és helyet, pedig a reichsrathról akartunk beszélni, amelynek júl. 31-diki ülésében a lotteriák, meg az ígérvényt adó törvényjavaslata, meg a bélyegek, százalékok és illetékek, meg a vám és harminczad, meg még egyéb jövedelmek voltak napirenden. Érdekes kérdések az adózók zsebeire nézve, azért is, a mit a reichsrathban róluk elmondtak, azért is, a mit elhallgattak. De ezekről majd csak holnap. Pest, augusztus 1. 1862. Merő képtelenségnek tartjuk, bármily izgatók valának is Garibaldinak Napoleon ellen intézett szavai, hogy szándéka volna összetűzni a Rómát megszállva tartó franczia haderővel. Mint tegnap mondták, a terv úgy látszik az, hogy a római nép maga kiáltsa ki magát függetlennek a pápa világi hatalma alól. „Olaszországi rovatunkban alább közlendő értesüléseink az iránt sem hagynak fenn kétséget, hogy Garibaldi Rómába szándékozik menni. De kivel teendi bevonulását ? Önkénytes csapatokkal nehezen. Nemcsak hogy a titkos sorozásokról szóló hírek hitelessége tetemesen meg van ingatva; nemcsak hogy a franczia és olasz kormány hadihajói őrzik már a partokat egy fegyveres kiszállás ellen, hanem a Rómában levő franczia helyőrség kétségkívül meg nem tűrheti, hogy ottlétében fegyveres erő tartsa diadalmas bevonulását Rómába. Minden arra mutat valóban, hogy Garibaldi nem fegyveres erővel szándékozik a nép hatalmába kerütni Rómát. Csak 1000 fegyveres elszállítására is több hajó és készület szükséges, mintsem el lehetne titkolni, s ily készületekről mit sem hallunk. Egy Olaszországból érkezett értesülésünk, ha egyéb nem, előlegesen megfejt minden látszólagos ellenmondást. Mint Turinban nemrég mesélték, Garibaldi egy minél nagyobb számú fegyvertelen néptömeg élén akar bevonulni Rómába. A következés megmutatja, igaz-e ezen, egészen újnemű keresztes hadjáratról szóló hír; csak mint sok körülmény által támogatott eshetőséget közöljük, nem vállalván érte felelősséget. Nemzetközi társulat a sociális tudományok előbbvitelére. H. Az egyesület tanácskozásaiban s munkálataiban csak az igazgató tanács által az intézet tagjaivá felavatott egyének vehetnek részt. A behratás aktiv képesség : a polgári jogok teljes élvezete. Az egyleti tagok pót-, rendes, pártoló s tiszteletbeli tagokra osztatnak. A póttagok csak egy ülés tartamára jegyeztetik be magukat, s ez esetre 5 frank illetményt tartoznak fizetni. A póttagoknak, valamint a vele egy fedél alatt lakó családtagoknak joguk van közleményeket küldeni be az évi gyűlésre s részt venni a vitákban. A rendes tagok ezen jogokon kívül megkapják az egyesület minden kiadmányát, és a bizottmányok s igazgató tanács választására közvetlen befolyást gyakorolnak. A rendes tagok évi 25 frank illetmény fizetésére köteleztetnek, s az aláírás minden évben máj. 1-től máj. 31-ig tart, s nyittathatik meg, ha elbocsátás nem történt. Pártoló tagokat azok vétetnek fel, kik rendkívüleg óhajtják előmozdítani az egyleti tevékenységet. Ezek vagy egyszer mindenkorra tartoznak 250 frankot befizetni az egyleti pénztárba, ha t. i. egész élettartamra pártoló tagokul jegyeztették be magukat, vagy 50 frankot évenként, ha csak évi pártoló tagokul jelentkeztek. Az egylet a pártoló, tiszteletbeli s rendes tagoknak az egyleti tagságot igazoló okmányt ad ki. A rendes s pártoló tagok az évi díjakat jan. 1-től jan. 1- ig tartoznak az egyleti közpénztárba beszolgáltatni, mely összeg azután vagy valamely banknál, vagy különösen a belgiumi banknál fog letéteményeztetni. Az egyleti évi gyűlések s összejövetelek által eszközlendő s kifejtendő összes munkásságnak vezetésére, s tettleges előmozdítására az egylet öt osztálya van hivatva, mint a melyek a sociális tudományok egész sorozatát bevonják működésök körébe. Az öt osztály következő : 1-szer összehasonlító törvényhozás. 2. Köznevelés s tanügy. 3. Művészet s irodalom. 4. Közjótékonyság s közegészségügy. 5. A társadalmi oeconómia, ide tartozván főleg az adók, pénzügyi, mezőgazdasági, ipar - kereskedelmi kérdések. Ezen osztályok mindegyike tartozik a bizotmánya által napirendre kitűzött tárgyakat megvitatni. Minden kérdésnek az évi gyűlés előtt legalább három hóval közre kell bocsáttatni. A viták minden osztályban az egyleti tagok által beadott munkálatokat fogják illetni, mint amelyek akár tudományos tényeket, akár doctrinai alapeszmét tárgyalhatnak. E közlemények beszéd vagy emlékirat alakjában kerülnek az egylet bizottmányaihoz. A közrebocsátott emlékbeszéd nem olvastathatik fel az osztályülésben, s az előadók jelentéseinek kivételével, más rendű dolgozatok felolvasása 15 percnél több időt nem vehet igénybe. Az igazgatóság minden évben kinyomatja az osztálymunkálatok összegét vagy csak egy részét. A szerző felolvasott művét az egyleti munkák összkiadatása előtt nem bocsátja közre, ha csak erre rendkívülileg fel nem hatalmaztatik. Az egylet az osztálygyűléseken kívül — évenkint két közgyűlést tart. Az egyik közgyűlés meghallgatja a lefolyt év alatt beadott művek feletti jelentést, — s kitűzi e kérdéseket a jövő évre. A második közgyűlés az évi tárgyülés. A rendes tagok évenkint összegyűlnek, — s azon előre választott osztályokba sorakozva megválasztják az osztálybizottmányt, melynek 10 tagból kell állani, lehetőleg képviselve minden nemzetiséget, és azután az elnök, alelnök s a bizottmányi titkárok választásához látnak. Ezen bizottmányoknak kötelessége az osztályvitákra kijelölt tárgyakat napirendre kitűzni, fölvigyázni a befejezett munkák közzétételére. Az osztálybizottmányok megválasztása után az osztályok összeülnek s megválasztják az igazgatóságot. Az igazgatóság egy tiszteletbeli s rendes elnökből, főtitkárból s titkárokból — minden nemzetiségből egy — áll. Az igazgatóság minden tagjának Belgiumban kell lakni. Az igazgató tanács s a bizottmányok egy évi mandátummal bírnak. Ezután újra megválaszthatók. Az igazgató tanács jogköre kiterjed mindazon mozzanatokra, melyek az egyleti kormányzásból erednek. A határozathozatalra legalább 10 szavazat kívántatik. Minden évben választanak a rendes tagok az igazgató tanácson kívül egy öttagú igazoló s számvevő bizottmányt. Az alapító bizottmány, az alapszabályokhoz csatolt ideiglenes pontok értelmében, fenntartja magának azon eszközöket, melyekkel az egylet megállapításához legczélszerűbben vél közremunkálni , és míg a teljesen szervezett egylet átveendi az egész ügyrend vezetését, az ideiglenes bizottmány, ideiglenes osztálybizottmányokat s igazgató tanácsot nevezett ki, melyek az ez évi munkák pályázati sorát már meg is állapították. Az egylet megalakulnak tekintetik, ha 200 rendes tag lesz beírva. Az előadott alapszabályzatot az ideiglenes, s alapító bizottmány 1. év ápril 20 án írta alá Brüsselben. Az egész világra kibocsátott, máj. 15-ről keltezett felhívásban mondja az alapító bizottmány : „Ezen egylet megalapítására legczélszerűbbnek láttuk folyó év September havára, a midőn a londoni világműtárlat is sok utazót von körünkbe — egy nemzetközi gyűlést hirdetni. A mint a Fontainas ur becses soraihoz mellékelt egyik okmányból értesülünk, a socialis tudományok egyletének congressusa f. évi sept. 22—25 tartandja első gyűlését Brüsselben melynek tartamára a szakosztályok elé terjesztendő tárgyak, az öt szakma sorrendjében ki is vannak jelölve. Az egylet megalakulása iránt nem lehet kétség, amennyiben az alakító bizottmány felhívásában azon körülményhez köti a sept.gyűlés megtartását, ha addig sikerül a külföldön annyi erőt összehozni, amennyi a nemzetközi intézet tekintélyére szükséges. Érdekesnek tartjuk közölni az alakító bizottmány által az 1861. évi nemzetközi tudományos congressus alkalmával a szakosztályok elé tűzött kérdések sorozatát. Midőn e sorozat a socialis tudományok jelentőségeire hint világot, egy előzetes biztosíték a társulat működésének helyes irányaira nézve. Első szakosztály. Az összehasonlító törvényhozás. 1. Melyek egy jó törvény-codificatió alapjai s eszközei? 2. Melyek a semleges hatalmak jogai s kötelezettségei háború eseteiben ? 3. Minő törvényhozási szempontok uralkodnak Európa különböző államainak sajtó viszonyaiban ? (Összehasonlító tanulmány) 4. Mely eszközök által lehetne a büntetőjogban az előleges letartóztatást kevesbíteni ? 5. Melyek azon nemzetközjogi törvényes elvek, melyek által a külföldiek örökösödési jogviszonyaiban egy egyöntetű formát lehetne megállapítani ? Második szakosztály, neveléss tanügy. 1- ér. Összefér-e a kötelező oktatás a tanítási szabadsággal ? S ha igen, melyek az alkalmaz ■ hatóság gyakorlati elvei? 2- ér. Minő módszerek által lehet a tanonczok figyelmét lekötni s előhaladásukat megkönynyiteni ? 3- or. Mennyi beavatkozást lehet fenntartani a közoktatásban a nők számára , s melyek az e közbejöttekből várható előnyök ? 4- er. Minő eszközökkel lehet az elemi oktatás alól kikerült gyermekeknél a tanítás jótéteményeit maradandókká tenni? 5- ör. Minő fejlesztések s javítások lennének az élő nyelvek tanításánál alkalmazandók ? Harmadik szakosztály. Művészet s irodalom. 1- ér A művészet alkalmazásáról az iparban. A tudományok szervezése, programmja s hordereje a különböző országokban. Minta-gyűjtemények, múzeumok stb. 2-or. Minés befolyást gyakorolnak álművészeire a köz korszakos, vagy állandó tárlatok ? 3or. Melyek a szépművészetben a magán vagy közoktatás előnyei vagy hátrányai? 4- er. A zene különböző nemeiről viszonyítva a tömegek neveltetésével. 5- ör. Minő befolyást gyakorol az időszaki sajtó az irodalomra? Negyedik szakosztály. Közjótékonyság s közegészségügy. 1- ér. Minő eszközökkel lehetne a kiszabadult fegyenczek társadalmi rehabilitatióját elősegélleni ? 2- ér. Minő foglalkozásokban lennének haszonnal alkalmazhatók a nők , amelyek eddig férfiak által űzettek ? 3 or. Minő eszközök által lehetne a népet az elővigyázatra s takarékosságra szoktatni ? 4-er. Minő befolyást gyakorolnak a zálogházak a munkás osztályokra s ezen intézményeknél minő javításokat lehetne alkalmazni ? 5 ér. A szeszes italok hasznosak, szükségesek-e az embernek? 6- or. Van-e joga a társadalomnak a részegség bűnét elnyomni. Ha igen, határoztassék meg minő mértékben fogadható el a hatóság beavatkozása ? 7- er. A gyármunkások életmódjai a tápanyagok elégtelensége nem segíti-e elő azok legtöbbjénél a gümőkórt. Minő eszközökkel lehetne e bajon segíteni? 8-or. Az illagcsövezés közegészségi szempontból,s ezen rendszer alkalmazása az emberi lakások városok, vagy nagy népség által lakott helyek egészségesekké tételére. Lehet-e feltenni, hogy az alagcsövezeti munkálatok közremunkálnak a járványos betegségek megakadályoztatásán? 9- et. A lelenczgyermekek sokszor szenvednek görvélykórban. Nem lenne e kívánatos a mezőségen vagy a tengerparton állítani intézetet számukra, hol a görvélykór ritka ? Nem lenne-e czélszerű közárvaházakat alapítani e helyeken a beernemi s ruissebedi reformiskolák példájára? 10er. A vérrokonsági házasságok veszélyei. Kell-e a kormányokat sürgetni, hogy a törvényhozás rendeleteivel akadályozzák meg azokat. Ötödik szakosztály. — Közgazdászat. 1- or. A különböző adórendszerek vizsgálata (közvetlen s közvetett adórendszer) s ezeknek befolyása a termelésre. 2- or. Az átviteli árak befolyásáról a kereskedelmi szerződésekre. 3 or. Azon különböző eredmények összeállítása, melyeket a különböző államok vámdíjjegyzékeiben tett változtatások előidéztek. 4-er. Azon egyöntetűségről — nemzetközjogi szempontból — mely a különböző törvényekben a kereskedelem, hajózat, biztosító intézetek s a hajósérülések tárgyában be lenne hozandó. Az elősorolt kérdésekből kiderül, hogy a társadalmi tudományok előbbre vitelére egyesült nemzetközi társulat — a humanitás érdekeinek akar szolgálni — a szó legnemesebb s legteljesebb értelmében. Az öszpontosított tudományos erők vívmányainak áldásaiban osztozhatik az egész emberiség. A tudomány észleleteit minden nemzet törekszik gyakorlati érvényére emelni. A civilisatió összekötő kapcsaival itt találkozunk leginkább. Czélszerű tehát, hogy mindazok, kik hivatottnak érzik magukat, habár csak egy porszemecskével is járuljanak a nagy czélok létesítéséhez. Aki a humanitás érdekeinek, a sociális tudományok fejlesztése által, használni törekszik, közvetve használ ön nemzetének is. A közreműködésre irányzott, s szerkesztőségünkhöz intézett fölhívást,épen a fölhívásban foglalt továbbterjesztés kérelme folytán, mi hazánk tudósaihoz s hivatottjaihoz intézzük. REVICZKY SZEVER. Lapszemle. Tegnapi számunk „Különféléi“ közt említettük röviden, miként járta meg a bécsi „Presse“ aradi levelezője azon irány hazugságával, mely szerint bizonyos, ezelőtt három évvel történt hivatali hatalommal való visszaélést a magyar törvények és törvénykezési rendszer rovására akart felróni. A „Sürgöny“ legújabb bécsi levele igen érdekes e tárgyban, melyet ennélfogva. olvasóinkkal egész terjedelmében megismertetünk. A levél így hangzik: A helybeli lapok vasárnap óta sokat foglalkoznak egy hírrel, mely szerint Aradon, vagy Arad közelében, egy izraelita kereskedő addig vallattatott volna a deresen, míg a botoztatás allatt meghalt. A hullát aztán állítólag viszszaharczolák a tömlöcébe, s ott kötelet kötöttek nyakába, mintha a vádlott maga akasztotta volna fel magát. Centralista lapjaink e hírt gúnyosan közüikt e czím alatt : a magyar igazságszolgáltatásba „Presse“ pedig nem talál szavakat indignatiójának kifejezésére ; megtámadja az udvari kanczelláriát, melynek felvigyázata alatt ily esetek történhetnek, s végül kérdi : „vagy van tán valami magyar törvényczikk, mely ily gyalázatos tetteket igazol ?“ Ami magát a hírt illeti, a főkanczellár nagyméltósága,mihelyt azt az újságokban olvasta, rögtön parancsot küldött Aradra, melyben a dolog mibenlétéről tudósítást kívánt. Válaszul tegnap este egy telegramm érkezett Aradról a nagyméltóságához, melyben mondatik , hogy Aradon semmi ilynemű eset nem adta magát elő . Makó mellett történt ugyan egy ily irányú visszaélés a hivatalos hatalommal, de az illető csendbiztos hivatalától azonnal felfüggesztetett, s ellene a vizgálat megindíttatott. A távirat a Makó melletti esetről csak az idézet szavakat tartalmazza és az útban levő bővebb tudósításra utal. Ezen adatokból két örvendetes s megnyugtató tény áll elő; először, hogy a főkanczellár úr szokott l ismert erélyével sújtana minden visszaélést a hivatalos hatalommal, kiváltképen pedig olyant, melyet elleneink oly szívesen használnak fel a nemzetnek gyalázására, a magyar kormányzatnak megtámadására; — másodszor pedig, hogy főbb hivatalnokainkat hasonló szellem lelkesíti, mert a bűnös csendbiztos Makó mellett hivatalától már fel vola függesztve, midőn a kanczelláriának kérdő parancsa Aradra leérkezett. Bire a Makó melletti eset azon borzasztó részletekkel, melyeket a helybeli lapok említenek, nem mondhatom. Reméljük, hogy nem. De ha igen, még akkor sincs feljogosítva a „Presse“, az ilyen esetből nyilakat faragni a magyar kormányzati magyar törvény ellen. Erre nézve maga a „Presse“ hozza fel a legerősebb érvet tegnapi esti lapjában, ahol is ezeket írja : „Levelet vettünk, mely szerint a tegnap említettük aradi hir lényegesen alaptalan volna, ha nem épen valami összezavarás (Vermischung) forog fenn. E levélben mondatik : Weiszmann Dávid, néhai dévaványai (Heves, most Békés megyében) lakos, majd három évvel ezelőtt a szeghalmi csendbiztos által befogatott és ennek parancsára több napon át borzasztóan veretett és kínoztatott. Az utolsó kínzás utáni reggel Weiszman Dávidot tömlöczében az ablakrácson felakasztva találták. Lábai majd a földet érték, arczát halotti sápadtság boritá, a kötél helyét pedig egy avas zsebkendő foglalá el, mely semmi terhet nem bitt volna már meg; teste borzasztó állapotban találtatott. Daczára ezen körülményeknek. W. D. mint öngyilkos temettetett el, anélkül, hogy obduktiónak helyet adtak volna. W. D. özvegye pert indított a csendbiztos ellen, ki is a dolog megvizsgálása alatt befogatott, de másnap felsőbb parancsnál fogva (három évvel ezelőtt) ismét kibocsáttatott és özvegyének nem sikerült egy másolatot szerezni a vizsgálati okmányokról. Weiszmann Anna most ő Felségéhez folyamodik azon kérelemmel, hogy az érintett okmányok alapján a vizsgálat folytatását elrendelni kegyeskedjék.“ Mondtam, nem tudjuk, történt-e ilyesmi legújabban Makó mellett, de hogy történt három évvel ezelőtt másutt, az a „Presse“ adatai után kétségkívüli. Márpedig három évvel ezelőtt Magyarországban nem volt magyar kormányzat. Volt kormányzat, melyet a „Presse“ bizonyosan nem fog barbarismussal vádolni; voltak törvények, melyeket a „Presse“ bizonyosan nem fitymál annyira, mint a jelenleg érvényben levőket; az egyes hivatalnok felett őrködött a zsandár és a rendőrség — s mégis történhetett ily borzasztó eset ? És Zyblikiewicz tudor úr a Cácahonban divatozó vagy divatozott igazságszolgáltatásról milyen adatokkal lepi meg a birodalmi tanácsot ? Pedig valamint nem mondhatni, hogy valamely Bezirksvorstand az osztrák törvények értelmében cselekszik, amidőn egy szegény embert vallatás közben tüzes vassal döf mellbe, hogy Weiszmann Dávidnak agyon-botoztatása bizonyosan nem történt az akkori igazságügyi miniszternek szellemében, mert ezen miniszter gr. Nádasdy önméltósága vala, ki pedig, mint tudjuk, a verstärkte reichsrattrban annyira kikelt az 1848 előtt Magyarországban szokásban volt botoztatások ellen, miként az ember lehetségesnek sem hinné, hogy az ő vezénylete alatt olyasmi történjék. Természetesen eszünk ágában sincs az imént érintett esetek felhozatala által azoknak ismétlését menteni, sőt biztos adatok nyomán mondhatjuk, hogy a magyar kormányférfiak az ilynemű visszaéléseket a hivatalos hatalommal a törvény egész szigorával fogják megtortani — czélunk Csak az, hogy a „Pressernek bebizonyítsuk, miszerint igen helytelen dolog, egyesek kihágásáért felelőssé tenni a kormányzatot, a törvényeket, a nemzetet. Tudvalevő dolog , hogy a testi büntetések alkalmazását bizonyos esetekre nézve fenntartották az ausztriai törvények is; ami pedig a magyar törvényt illeti, az utána tudakozódó „Pressé“ -nek szívesen szolgálunk a következő idézetekkel. Az országbírói értekezletek javaslata a bűnvádi eljárás dolgában a következőket rendeli: „2 §. A nemesek és nem-nemesek által elkövetett büntettek büntetés módjának, nemének és mértékének meghatározása tekintetében, a nemes és nem-nemes között többé különbség nem lehet, és e szerint a nem-nemes a nemeshez emeltetvén, a királyi curia által, az 1848-diki évtől fogva követett gyakorlatnál fogva is, a testi büntetés alkalmazásának helye bűntetteknél egyáltalában nem leend. 3. §. A nemesek vagy nem-nemesek által elkövetett büntettek iránti eljárás tekintetében, a régi magyar törvények szerint fennállott különbség jövőre hasonlóul megszüntettetik, mégpedig nem a nemes joga csonkításával, de a nem-nemesnek a nemeshez emelésével. Minélfogva az előző vizsgálat, vagy e nélküli befogatás, letartóztatás, vagy szabadlábon hagyatás, kezességrebocsátás, védelem és perorvoslatok használhatása tekintetében a régi magyar büntető törvényeknek és gyakorlatnak azon szabályai, melyek előbb csak a nemesek által elkövetett bűntettekre valónak alkalmazhatók, jövőben a nem-nemesek által elkövetett bűntettekre is egyiránt alkalmazandók. 5. §. A mezei rendőri kihágások tekintetéből az 1840-dik évi 9. törvényczikk által a testi büntetés fenntartva lévén és az 1848-dik évi törvények által sem töröltetvén az el egészben, de a testi büntetésnek fenntartása, mig más czélszerűvel a törvényhozás által nem pótoltatik, a közfegyelem fenntartása tekintetéből, a kihágások minden egyéb nemeinél is nélkülözhetlennek mutatkozván, a testi büntetés óvatos használata kihágásoknál fennhagyatik ugyan; a mennyiben azonban az 1848-dik évi XXII. törv. czikk a testi büntetést bizonyos qualificatiók létezése esetében megszüntette , ennélfogva az 1848-dik évi törvényhozás szelleméből indulva ki, a testi büntetés alóli teljes mentesség, a kihágás eseteiben is, a nemeseken, s gyakorlatilag azok sorába felemelt honoratiorokon kívül, mindazokra is kiterjesztetik, kik az 1848 ik évi V. t. sz. szerint politikai jogok gyakorlatára képesitvék. Ezen mentesség mindazon izraelitákra is kiterjesztetik, kik bár politikai jogok gyar