Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)

1862-09-16 / 3778. szám

tóiknak" minél­­ becsesebb szolgálatot tehes­senek. " I-be értesítésemben saját választottaik bekül­désére kértem fel a t. óvoda-alapítókat, most ezt azon megjegyzéssel ismétlem, hogy a mennyire nevezett önkénytes képezdészeimből, kik már az erkölcsi kísérleten szerencsésen átestek, kerül, számukra a megválasztás kiterjesztését s a megvá­lasztás esetében teljes kiképeztetésekre szüksé­ges segély kegyes megadását — habár megsza­bandó évdítokba betudandóul is — tisztelettel kérnem erkölcsi kötelességemnek érzem. Nem áll-e előttünk igen szép példa a jelen­ben is jóllehet más téren ?Dr. Encz Ferencz ed­digi kertész- s mai szőlőiskolájában lám sok község és magános küldöttei és élelmezettei nyertek és nyernek képzést; — hátosak az óvo­dák, melyeket Fröbel Frigyes, a német nevelé­­szet reformátora, gyermekkerteknek (Kindergarten-nek) nevez s azon legdrágább nö­vények, emberi nemünk, magyar fajunk és csa­ládi fánk csemetéi, csak ezek nem érdemelnék-e meg, hogy kertészeik , kiknek őket hűséges gondjaikra és ügyességökre bízzuk, kiktől azok testi-lelki erejének fejtését, indulataik szabályo­zását, szóval igazi emberré tételek alapjának megvetését várjuk, teljes kiképeztetésére vala­micskét áldozzunk, és azt megbecsüljük. Úgy hiszem, a tisztelt óvoda­alapítók saját igaz érdeküket sokkal jobban ismerik, mintsem e figyelmeztetést hasznukra fordítni ne igyekez­zenek. Végre, hogy ezen felmerült kérdésre se marad­jak adós: „Miként van az, hogy a többrendű vállalkozó társulatok megalakulása és felvirág­zása mellett a m. gazdasági egyletek, a m. tud. akadémia stb. a politikailag mostoha évek alatt is feltudtak éledni, ezen, a köznevelésnek alapot­­vető országos egyesület meg nem ?“ Azt felelhetni vélem, hogy a természetben mindennek meg lé­vén a maga sorsa, így megvan a nevelésügy­nek is, melynek végtelen nagy belbecsét az em­berek szemei elől az anyagi érdek vastagon el­takarja, mint közönségesen maga az anyag a szellemvilágot, de valamint a szellem anyagot teremt, és úgy a változás törvénye szerint az anyag is át fog szellemülni. E hitben a jó Isten­nek, ki a természetben ily csodaszerűen nyilat­kozik, végrehajtó eszközeihez, ti hozzátok ha­zám bölcsei, minden jó és szent ügynek védői, apostolai, írói, közvélemény teremtői és sza­bályozói, ti hozzátok folyamodom, tegyétek, fo­gadjátok ez ügyet, melynél szentebb a világon nincs, szentebb nem lehet, melyért én már a szó szoros értelmében mindenemet teljesen áldozatul hoztam, fogadjátok magatokévá, s emeljétek vagy segéljétek legalább nekem — mig alkal­masabb nem találkozik — legalább a régi ke­rékvágásba visszaemelni, hol azzal, a ti dicső­­ségtekre s hazánk javára , tovább a műveit külföld nyomába, vagy ennél is előbbre halad­hassunk, mert hisz ti tudjátok legjobban, hogy „nemzetünknek is jutott szerep s van betöltendő kötelessége és joga az emberiség nagy czélja körül, mit az isteni szellem mozgat, az Isten ujja kimutat.“ Végre a mélyen tisztelt közönség szives figyelmébe és jó akaratú bírálatába ajánlom ezen épen most megfent művecskét . A közne­velés alapintézetei hazánk­ban, tekintettel a lelenczházakra, miknek lé­tesítését „Az elszegényedése­k“ben Fáy András­ indokolta. Irta R. J. — Ára 25 kr. Mi­den könyvárusnál kapható. Pesten 1862. sept. 8 án. R­a­p­o­s József s. k. mint a „kisdedóvó intézeteket Ma­gyarországban terjesztő egyesület m­int. igazgatója. A bel­­eg külföldi szláv lapok szemléje. A belföldi szláv közlönyök előkelőbbjei — értjük a lengyeleket és a cseheket — ma főkép a külföldi viszonyokra irányozzák figyelmünket. „Mi indokokból ismerte el az orosz kormány az olasz királyságot?“ Ezen kérdésre, szemben Gorcsakoff herczeg legújabb körlevelével, e hónap 6-ki számában a „Dziennik Polski“ ekkép válaszol : „Mindannyian ámulattal fogadták annak hí­­rét, hogy a pétervári kabinet, az európai conser­­vatismus ezen személyesítője, melyre annyi éven keresztül támaszkodott vala a szent szövetség, s a­melynek szuronyai segítették volt elnyomni az 1849-ki forradalmat, elhatározta végre maga részéről, elismerni az új kelta olasz királyságot, bár az forradalomból eredve, csak is forradalom útján képes a maga természetes határaiban vég­kép megalakulni s megszilárdulni. „E talányt megannyi külön sejtés utján ipar­kodtak megfejteni az illetők. Ezen kísérletek egyike elejétől fogva a legsükerültebbnek tűnt föl, a­mely t. i. oda ment ki, miszerint az orosz kormány a bekeblezési politikát fölkarolta. »Gorcsakoff herczeg legújabb körlevele iga­zolja ezen feltevést. „E körlevél szerint ugyanis az orosz kormány elismerte az olasz királyságot a rend és az európai közcsend érdekében, mellőzve a kérdést, vájjon ezen királyság nem jött-e létre egy harmadik jogainak eltapostával , Tajj°íi ezen királyság elismertetése az éjszaki udvar részéről nem koc­káztatja-e mások jogait a közelebbi vagy távolabbi jövőben ? „Gorcsakoff herczeg szerint mai nap már nem a jogkérdés a fő, hanem a monarchiai és társadalmi rend megállha­tás­a, még a jog árán is. Neki mindegy : váj­jon II. Ferencz elvesztette-e trónját, vagy nem ? vájjon a toscanai, modenai és pármai herczegek örök időre kénytelenek-e hátrálni a forradalom elől, vagy nem ? Az éjszaki udvar új elmélete szerint, a forradalom, döntsön bár föl egy­nél több trónt is egyszerre, jogos is, törve­ Tárcza, A magyar irodalom történetéből. J­ámbor Páltól. Atilla menyekzője. (Az őskorból). H. A hun mondák közt díszes helyet foglal : Atilla menyekzője. Atilla táborozásaiból visszatérvén, siete meg­ülni menyekzőjét. Szomorú menyekzö ! Vájjon ki lesz ama boldog hó­­i vagy Ke- i­ ­­zét Atilla vas­markába teszi, mely mint Jupiter jobbja, nem forgatott eddig mást, csak villá­mokat ? Ildikó királyleány az, vagy jobban mondva, a gyász leánya, mert még a nászünnep éjjelén menyasszonyi köntösét gyász ruhával váltot­ta fel. Minden,a­mi hires, gazdag és szép vala Hun­niában, megjelent az ünnepélyre; ezer sátorkör­­nyezé a fejedelmet, ki mint a czedrus kitűnt, nemcsak boldogságtól ragyogó arcza, hanem különösen fejedelmi tekintete által. Mintha a vi­lág feküdt volna lábai előtt. A hölgy, ki előtt ma meghódolt, emelte nagyságát, szépségének hatalma által. Szilaj mének tombolának a sátrak közül. Épen, midőn a bárdok énekelnék Atilla hős s tetteit, midőn a hun szüzek megkoszorúznák, s midőn a táltosok neki egy ragyogóbb jövendőt­­ jósolnának , akkor csukódtak le szempillái. A harczi zene hirtelen elnémuló, a sípok el­­­ hallgatónak, a királyi sátor, mint kripta, néma lön. Kialudt a szilaj kedv, kialudt a fiatal sze­mek lángja, csak a fáklyák maradtak égve a sátorban, mely nem sokára királyi ravatallá vál­tozott, így halni meg ! Mit kell e nagy lelkében gondolnia, midőn látá vérét cseppenként kiomlani ? nem látta-e szemei előtt elsötétedni Pannóniát, ezt a szép gyöngyöt, melyet ékességül akart űzni hitvese menyasszo­nyi koronájába ? A serleg még mindig ott volt kezében, mintha nem akarná vele kibocsátani az életet. Halála hasonlít Sámson halálához, ki egy haj­fürtöt veszt el álmában , de e hajfürt élete volt. S Atilla vérét veszti el cseppenként, úgy mint az oroszlán, ki érzi, hogy ereje fogy a halálos seb alatt, de azért még fenntartja fejét — azért király­nak érzi magát a rengetegben. Mielőtt az éjfél leszállt volna — gyász Hun­niára ! — az utolsó csepp vér is kiomlott és a menyasszony : özvegy vala. Özvegy vala a dicsőség; özvegy a hősi kard, melyet Mars kardjának nevezének; özvegy vég­re az összes hun birodalom. Hulláját, Jernandes szerint, hármas : arany, ezüst és vas koporsóba tevék le drágaságaival együtt, és éjjel titkon temették el. Sírjára senki sem irá: ez Atilla sírja, félvén, hogy árnyéka kilép még a földből, az Isten os­torával. Ötvenkét éves v­olt a krónika szerint, de az ily évek századokat jelentenek. A hagyomány azt is állítja, hogy még a sírm­ásókat is leölték, nehogy valaki megtudja a föld­kerekségén , hol alszik a legrettentőbb feje­delem. Sokáig keresték sírját, keresik azt ma is Fe­hér megyében, de siker nélkül. Ha tetemei csak­ugy­an a mi édes földünkben nyugosznak, akkor bátran elmondhatjuk, hogy bár e nemzet szerény névvel bír az élő népcsaládok közt, de földépen a legnagyobb halottat birja a viágon. Fájdalom, hogy hazánk eddig nem emelt em­léket első fejedelmének; de hol minden nagy emlék él, nem feledte el őt Francziaország, mert két nagy fia Corneille és Thierri hozzá méltó oszlopot emeltenek neki; egyik egy drámában, melynek czime: Atilla, másik egy történeti apotheosiban, hol Atilla örökké élni fog, ha már úgy is örökké nem éligé­nyes is, mihelyt annak­ élére monarcha, vagy annak megbizottja állott, legyen csak képes el­­lenállani egyszersmind a vörösök, a szélső pár­tok kirúgásainak. Victor Emanuel biztosítékokat adott, hogy kész is, képes is útját állani a vörös forradalomnak : érdemes hát, hogy a minden oroszok czárja részéről erkölcsi támaszra talál­jon, s ugyanannak édes testvéréül elismertessék. „Ez eszme­menet gyakorlati előnyöket kell, hogy hozzon az éjszaki udvarnak. Emlékezzünk csak arra, hogy ugyanazon időben, a­midőn az orosz kormány részéről el len ismerve a fen­tebbi feltételeken az olasz királyság, Konstantin alig királyi helytartóul indult volt Lengyelor­szágba. Mily könnyű most ugyanannak a forra­dalom föntebbi elméletét alkalmazni Lengyelor­szág commassatiójára. V­ilágos, hogy mind a minden olaszok kirá­lya, mind a minden oroszok czárja készek a fentebbi jelmondattal indulni a keblezésekkel járó monarchiai-társadalmi forradalom czéljai felé, így a féltékeny, nemzete külön válandó önál­lóságát féltő „Dziennik Polski.“ Forduljunk dél felé, s vegyük szem­ügyre a török-szerb ügyet. A horvát és magyar-szerb, különösen a cseh lapok ellenben neheztelve neheztelnek a szerb fejedelemre, hogy a jogkérdés nemzetörő töm­kelegéből kibontakozni nem tudván, sem nem akarván, még mindig az olasz-orosz forradalom­­elmélettől iszonyodik. „Mi sajnáljuk — mondja, a prágai „Hlasz“ sept. 6-ki számában „a törökök és a szerb kor­mány“ czimű nyilatkozata végén — mi sajnál­juk a szerb fejedelmet, mert kézzelfogható, hogy a kéménybe indult krétát karczolni akkor, a­­mi­dőn nemzete ügyét a diplomatiára bízta. Ő a nemzetközi ügyvédektől meg akarta nyerni azt, a­mit csak is háború utján, csak is via , a­t­­t­­ lehet megnyerni. Igaz, úgymond, hogy ebbe­li érzülete fejében a szerb fejedelem már is szó­­szerencsés volt egy-egy Belobungs-De­­cretumot kapni, az angol nemzetközi ad­­vocatusoktól, mert bebizonyítá, hogy soha esze ágában sem volt a herczegovinai rendbontókat pénzzel segíteni. Ezen eljárásért alkalmasint oda van Czerna-Gora, hanem azért a szív örök időre hő vazallja marad a keresztyén szlávok száza­dos védurának, a nagylelkű pogány töröknek. A minap, úgymond, a „Vidtov Dán, a szerb kormány ezen félhivatalos közlönye, nem vona­kodott kijelenteni, miszerint a szerb nemzet épen most a legszebben bizonyította belpolitikai érett­ségét. Hagyjatok békét, urak, úgymond, a szerb nemzetnek. Az jó magaviseletű és érett , bár csak ezt rólatok is el lehetne mondani. A nemzet bátor és önfeláldozó, hanem ti ... . A fekete hegyi szerb állam elestéről, úgymond, nekünk mindenek előtt Mihály herczeg lesz fe­lelős. Részéről már minden kisérlet hiába­való. Annyit azonban még­is megsúgunk fülébe, úgy­mond, hogy az nap, a midőn Czerna-Gorának vé­ge szakad, bekövetkezik Szerbiának másodszori „Vidov-Dán­ja“ is. Így szól a cseh közlöny hosszú nyilatkozata végén, s Mihály herczeg utódául is Leuchter­­berg-Romanov orosz herczeget képzeli. Vegyes tudósítások. — Névsora nemes Dobokame­­gye hivatottbizottmányi kép­viselőin­ek. A választáson kívül hivat­­v­á­k : gróf Bánffi Miklós Bonczhida, b. Bánffi Albert Válaszút, b. Wesselényi Ferencz Drág, b. Bánffi Dániel Borsa, gróf Teleki Miksa K .Lóna b. Huszár Károly Gyeke, Bakó Károly Búza, gróf Vass Sámuel Pest. A nagyobb földbirtokosok ál­tal választottak. I.A­l­s.a kerü­letben. Rendes tagok : gróf Vass Ádám Cze­­ge, Cserényi Dániel A.­Balásfalva, Zsombbori János Soofalva, Felszegi Samu Szavi, Máriaffi Albert Gyulatelke, gróf Bethlen Sándor sen. Arokalja, Fejérvári Károly Szent-András, báró Löwenthal Samu, Kucsma. , Póttagok: Pattantyús Jakab Arokalja, Bodor Sándor Sávár, Lendvay Károly Noszoly, Cseré­nyi József A.­Balásfalva, H. Felső-kerületben. Rendes ta­gok : Hatfaludy Antal Hidalmás, Ketheli József Felegregy, Török József M.-Ierzse, Erdélyi Samu Kolozsvár, Hodor Károly Doboka, gróf Eszterházi Géza Kolozsvár, Majthényi Ferencz Hidalmás, Leményi Ferencz M.-Fodorháza. Póttagok : Szacsvai Sándor Ord.-Keresztur, Jancsó Mihály Borsa, Farkas János R.-Keresz­­tur, Lázár Ferencz. A falusi községek által vá­lasztott képviselők: I. Iklódi járás. Rendes tagok : Anderkó János kano­nok Szamosujvártt, Nemes Sándor törvényszéki ülnök Szamosujvártt, Birle Miklós földbirtokos Köblös. Póttagok : Majer Simion földész N.­Iklód, Kósa László lelkész M. Köblös. II. Válaszúti járás. Rendes tagok : Boheczel Sándor főkapitány Naszód, Papp Elek törvényszéki ülnök Szamosujvártt, Barbolovics Alimp. esperes Borsa. Póttagok : Prundus János megyei aljegyző Szamosujvár, Barth Mikló­s főkormán­yszéki fogal­mazó Kolozsvár, HL Pánczélcsehi járás. Rendes tagok : Balogha Jakab főkormányszéki tanácsos Kolozsvár, Muntyán Vazul lelkész Vajdaháza, Babaleu Demeter adóhivatalnok Hidalmás. Póttagok : Domsa Juon esperes Rákos, Zdor­­zsa János birtokos Balásháza. IV. Egregyi járás. Rendes tagok Popovics Sérv. Barcianu főkormányszéki titkár, Porucz Sámuel főkormányszéki fogalmazó, Sus­­tai Miklós törvényszéki ülnök Hidalmás. Póttagok : Roska Péter esperes Szent­ Péter, Szuru Miklós lelkész Vérmező. V. Búzai járás. Rendes tagok : Szil­vási János esperes Szent-Miklós, Filipán János lelkész Búza, Némethi Sándor birtokos Kékes. Póttagok : Kodolyi Miklós lelkész Szász- Zsombor, Barabás Dani földész Szász ut Cs. VI. Széki járás. Rendes tagok: Mol­dován György lelkész Mikola, Lipotariu János törvényszéki ülnök Szamosujvár, Lupu Tivadar törvényszéki aljegyző Szamosujvár. Póttagok: Pap Vazul lelkész Noszoly, Kapi­­tán László birtokos Boncznyires. VII. Kerlési járás. Rendes tagok : Bilitu István kanonok Szamosujvár, Bala Mik­lós földbirtokos Felső-Balásfalva, Máthé Deme­ter esperes Kerlés. Póttagok : ifj. Bohoczel Sándor szolgabiró Al­­só-Balásfalva, Huza Lázár püspöki levéltárnok Szamosujvár. VIH. B­o­rgói járás. Rendes tagok : Bais János földbirtokos Sólymos, Brics Márk lelkész Simontelke, Mihaillás Artemie lelkész Kis-Budak. Póttagok : Csobánczi Pál szolgabiró N.-Sajó, Veszter Sámuel lelkész N.-Sajó. Ipar- és kereskedelmi osztályból. I. Kolozsvár részéről : Nagy Elek ácsmester Gyula. Póttag: Sáhim Lukács kereskedő Pánczélcseh. II. A brassói kamarától. Rendes tag : Moldo­­ván Ve­szilié molnár AI. Sebes. Póttag: Fogalyán János kereskedő N.­Sajó. Hazafias kérelem az orsz. magyar kertészeti társulat ivtartóihoz. Az orsz. magyar kertészeti társulat elnöksége folyó év kezdetétől fogva közel 500 aláírási ivet küldözött szét az ország minden vidékein kép­­viselőkül megkeresett hazafiakhoz, melyekből némelyek üresen, némelyek aláírásokkal na­gyobb kisebb mértékben megtelve érkeztek visz­­sza; legnagyobb része még most is az ivtartóknál van. Eredetileg a társulat igazgató választmánya minden megyében, kerületben s illetőleg népe­sebb városban csak egy két buzgóbb ügybará­tot bízott meg oly kérelemmel, lennének­ szívesek a lakhelyeiktől távolabb fekvő vidékekre hasonló buzgalmú ügybarátokat képviselőkül ajánlani. Többen ajánlottak, s az ajánlottak meg is ke­restettek, sokan nem is válaszoltak, némelyek elfogadták az íveket, de eljárásuk eredményéről mai napig sem tudósították a választmányt. Most midőn a társulat munkássága nagyobb lendületet nyer, több felől érkezett felszólítás aláírási ívek küldése végett, milyenekkel jelen­leg azért nem szolgálhatok, mert a nagy szám­ban szétküldözöttek része tán most is az íróasz­tal fiókjaiban hever. Azért a társulat érdekében az illetők hazafisá­­gára hivatkozva minden­t, ez, képviselő urat, ki netán megbízatásában eljárni bármi okból nem akar, tisztelettel bátorkodom megkérni, mél­­tóztassék a reá bízott aláírási ívet minél előbb hozzám intézve visszaküldeni, hogy azzal oly hazánkfiainak szolgálhassak, ki azt nem fogja veszteg hevertetni, kik pedig szívesek valónak iveikre aláírókat szerezni, méltóztassanak ezek becses neveit, lakhelyeit st­b nekem a közeledő közgyűlésig annyival inkább megírni, s az illetők­től netalán beszedett részvénysegély díjakat meg­küldeni, mivel különben az igazgatóságnak lehe­tetlen jövő évre költségvetést csak megközelítőleg is tervezni, s mert miután a múlt három évre köte­lezett részvénysegélydíjakból mai napig mintegy 4000 forint tartozásban marad, az igazgatóvá­lasztmánynak lehetetlen eszközök nélkül a ki­tűzött czél megközelítéseül feladatát megoldani. Sajnos dolog, hogy az alapítványi tőkékből az elnöki felszólításra alig néhány fizettetett be , holott a mintegy 6000 forintnyi összeg­ből legalább annyinak befolyását méltán re­­ményhette az igazgató választmány, mennyi a társulati kert vételárának letisztázására kellene. Ily közönyös­ség, hogy ne mondjam részvétlenség mellett nem azok buk­tatják a közczélra alakult egyesületeket, kik aláírni vonakodnak, hanem kik megfeledkeznek arról, hogy mire magukat aláírásukkal kötelez­ték, azt teljesíteni hazafiai kötelességük. Kacskovics Lajos s. k. társulati titkár s pénz­tárnok. Különfélék. Pest, szeptember 15. ** Bibornok legprimás ő eminentiája az eszter­gomi titzkárvallottakat 8­­0 fttal ajándékoza meg. Kalocsai érsek Kunszt József ö­nmaga szintén áldozott 30,000 ftot — a jezsuiták épületének nagyobbítására. ** A szombaton tartott császárfürdői estély bár nem nagy számú, de válogatott társaságot gyűj­tött egybe, mely fesztelen kedvvel mulatott s Bun­kó zenéje mellett aprózta a csárdást és lejtette a négyeseket egész éjfél után 2 óráig. Hogy a részt­vevők száma a szokottnál csekélyebb volt, ezt a mellett, hogy az idegen fürdővendégek már mind eltávoztak, az előrehaladt őszi időnek is lehet tu­­­lajdonítani, mely a hűvösebb estéknél fogva már nem igen alkalmas nyári tánczvigalmak rendezé­sére, habár a tegnapelőtti szép holdvilágos és na­gyon kedvezett a vigadó kis körnek. ** Tegnap est­e volt a budai népszínház egy évi fönállásának ünnepére rendezett első díszelő­adás, mely a közlött progr áram szerint a nézőhely minden zugát n egy'tit's roppant számú közönség jelenlétében ment véghez. Molnár úr ez alkalomra a művészetnek e szerény templomát az ország s a két főváros czimereivel, számtalan nemzeti lo­bogóval, gályákkal és virágfűzérekkel diszite föl. Az összes személyzet által elénekelt Kölcsey-hym­­nuszt a Bakody által ez alkalomra szerzett s tiszta magyar stülben tartott ünnepély-nyitány követte, mely után a tehetséges fiatal szerző, ki a zenekart maga igazgatta, zajos tapsokkal, kihívásokkal s egy koszorúval tiszteltetett meg. A múlt, jelen és jövő czímű allegóriás jelenetek elég ügyesen voltak rendezve, azonban az énekkar öszhang nélküli gyarló előadásai és számos gixerei nagyon is híven tükrözék elénk a jelent, míg a jövőre nézve Mol­nár úrnak nagyon különös fogalmai vannak, mi­dőn a színészt, ki egész életén át küzdött egy szent eszméért, végre is rongyosan, koldusbottal kezé­ben állítja elénk. Azt hiszszük, hogy épen most, mi­dőn az ország lelkes fiai és leányai meglehetősen áldoznak a nemzeti színészet érdekében, s maga a budai népszínház is ezen áldozatkészségnek kö­szöni létét és fönállását, midőn a közönség adako­zása folytán a nemzeti színház nyugdíjintézete már­is oly jelentékeny alaptőkével rendelkezik és a művészet több elaggott papja és papnője élvezi jótékonyságát, nem lehet a színész jövőjét ily fe­kete színekkel festeni. Ezelőtt kéthárom évtized­del még megjárta az ily kép, most már azonban nincs helyén. Egy színésznek, ki egy kis tehetség és készültséggel lép fel, ki fáradhatlan szorgalom­mal és kitartással halad pályáján, most, midőn a vidék ib­oly buzgóan kezdé fölkarolni a nemzeti színészet ügyét, s minden jóravaló tár­sulatot pártol, állandó templomokat emel a ha­zai művészetnek, nincs oka ily jövőtől tartani.­­ Az előadás harmadik szakaszát „A zeneszerző“ czímű új operette képezi, melynek népdalokkal vegyített, részint ezekből kölcsönzött zenéjében van egy pár sikerült hely, maga a szöveg azonban nagyon gyönge. Az előadást népszínműi jelenetek, a nemzetiségek testvér tánczcsoportozata s végül a Rákóczy-induló fejezte be. A nagy közönség, mely daczára e gőzfürdői hőségnek, élénk figye­lemmel kíséri végig a díszelőadás minden rész­letét, Molnárt, fáradozásai elismeréséül többszörös kihívással jutalmazó. ** Múlt pénteken délután azon gonosztevők egyikét fogt­ák el fővárosunkban, kik a dunaföld­­vári ősz lelkésznél a rablógyilkosságot elkövet­ték. Egy dunaföldvári lakos az új épület közelé­ben fekvő egyik kocsmában fölismert egy az em­lített rablásban résztvett Dominik nevű egyént, azonnal az uj épületbe futott s katonai fedezettel tért vissza, melynek se­gélyével a tettes elfogatott és a megyeházába vitetett. ** A terv, fővárosunkban egy lelenczházat épí­teni, ismét előtérbe lépett. Több tekintélyes pol­gár köte­lzé magát e czélra adakozásokat gyűj­teni. A lelenczház a Sándor utczában fekvő városi telkek egyikére fogna építtetni. Kívánjuk, hogy a szép terv minél előbb tetté váljék, s fővárosunk egy emberbaráti s annyira nélkülözhetlen intézet­tel ismét többet bírjon. ** Több külföldi borkereskedő időzik jelenleg fővárosunkban, kik a környékbeli szőlőtulajdono­soktól az idei termést vásárolják össze jó árak mellett. ** Csersovics Péter úrral közlöttük, hogy f. hó 6-án Szalárdon meglövetett, a lövés bal vállán fúródott keresztül. A tett indoka felől következőkép értesülünk : Csernovics úrnak a sza­­lárdi határban nagy darab luczernása van, mely­re a lakosság éjjelenként marháit ki kezdte haj­togatni, esannyira, hogy már alig voltak képesek a tilalmat fenntartani. Így történt, hogy a kérdé­ses éjjel maga Csernovics úr tisztjei kíséretében kiment a tett helyére, hol a tilosban legelő mar­hákat behajtatta, sőt mint némelyek állítják, egyet az ott talált legeltetők közül meg is ütlegel­­tetett volna. Ezután haza ment, és ablakán kiné­zett ; ekkor történt a lövés. Hir szerint a tettesek, kiket Csernovics úr felismert, már elfogattak, s az egyik tettét be is vallotta volna. ** Széchenyi Ödön gróf arra ajánlkozo­t a városi hatóságnak, hogy barátaival egyesülve, saját költségeiken minden szükséges kellékkel el­látott tűzi fecskendőt szereznek és vész idején a hely­színén segélyt nyújtanak. E czélra a külföldi hasonló egyletek mintájára fegyelmezett tűzoltó­­egyletté alakulnak, s az oltó szerek kezelésében folytonosan gyakorolják magukat. A lelkes ifjú főúr ajánlatát bizonyosan örömmel fogadja a vá­ros. Remélhető — mondja a „Lloyd“, hogy mint más városokban, p. Debreczenben is; a tanuló if­júság szintén tűzoltó-egyletet alakitana saját kö­rében s aztán a másikkal összeolvad. ** Vettük az octóber elején b. Jósika Kálmán szerkesztése mellett megindulandó „Szépművésze­tek csarnoka“ mutatványszámát. A negyedrét alakban másfél iven csinosan kiállított lap tartal­mát teszik . Bevezető czikk az olvasóhoz. Nyílt levél a szerkesztőhöz. Sand George (arczképpel). Ne felejtsek, költemény Farkas Alberttől. A fran­­cziák főhadiszállása Mexicóban (képpel). Hugo Victor (arczképpel.) Orbán Balázs Tamás uram, Pálffy Alberttől. Finstermünz Tirolban (képpel). Tárczaczikk Bulyovszky Gyulától. Művészet, iro­dalom, vidéki hírek, különfélék. Megjelenik e lap hetenkint egyszer. Előfizetési ár egy évre 12 ft. Kiadó Herz János. ** Hugo Viktor „Nyomorultjait“ már cseh és román nyelvre is fordítják, míg Párisban drámát készítenek belőle, mely az „Ambigu“ színházban még e tél folytán színre kerül. ** Megjelent „Garabonczás naptára 1863 ra.“ Számos alkalmi és alkalmatlan képpel és képte­lenséggel. Pest, Emich Gusztáv tulajdona. Ára 80 kr. A garaboncziás diák már nem mai gyerek, elég jó oldalról ismeri őt a humoristicus olvasmá­nyokat kedvelő közönség, s jó hírnevét ez évi nap­tárának tartalmával sem veszélyezteti. ** Beküldetett a pécsi kath. minta-főelemi ta­noda s a vele egybekapcsolt tanitóképezde har­madik, s a szabad kir. pécsvárosi teljes alreálta­­noda ötödik értesitvénye az 18672-iki tanévre, a szokott tanügyi értesítések,a tanárok és tanonczők létszáma, a tanórák beosztása s a tanulók érdem­szerinti osztályozásának kimutatásával. ** Megjelent „A jogvesztés elmélete és az ál­lamjog.“ Irta Csemegi Károly. Kiadta Pompéry János. Ezen czikksorozat a „Magyarország“ ban jelent volt meg, s annak volt szerkesztője most egy önálló füzetkében is kiadta. Ára 40 kr. ** Abaujmegyében f. hó 18-dikán felsőbb enge­dély folytán tiszti ülés lesz, melyre az administrá­­tor úr körlevelek útján bizta meg a megyebeli szakavatott és higgadt gondolkozású egyénisé­geket. ** Olasziban, a 16 szepesi városok egyikében borzasztó tűzvész dühöngött, mely 200 házat dön­tött romba. A „P. L.“ tudósítója így írja le a sze­rencsétlen esetet: Mily borzasztó pusztulásra vi­­radtunk ma reggel ! Közel 200 ház hever romjai­ban. Sokan megmentett holmijukat a városon ke­resztül folyó, csaknem egészen kiszáradt patakba hordták, itt biztosítva vélvén azokat a lángok dü­he ellen , azonban egy rögtön kerekedett felhősza­kadás a patak vizét annyira megdagasztó, hogy mindent magával sodort. A legszomorubb azon­ban az, hogy több emberélet is esett áldozatul. Egy anya öt éves gyermekével, egy másik anya 17 éves leányával, s egy 18 éves hajadon, ki már boldog ura volt, s ez ősz folytán lépendett oltár­hoz, a lángok közt lelték borzasztó halálukat. Messzire hallatszottak a szerencsétlenek jajkiáltá­sai, a­nélkül, hogy legkevésbé is lehetséges lett volna közelükbe jutni. Az elszerencsétlenültek anyagi helyzete szánandó, s ha gyors segély nem érkezik, a legnagyobb ínségnek néznek eléje. — F. évi September hó 14 én a pesti L­öveidé­ben tartott széllövéskor jutalmat nyertek : Tar­­csay úr egy szeglövést magának, Preisz úr egy szeglövést magának, Ratzky úr egy szeglövést magának, Illés ur egy négyes lövést magának, Eckel ur egy négyes lövést magának, Pan ur egy négyes lövést magának, Illés ur egy négyes lövést Heizer urnak, Preisz úr egy négyes lövést Troll urnak, dr. Barna ur egy négyes lövést magának, Krones úr egy négyest lövést Ferenczy urnak. ** A magyar tanárvizsgáló bizottság már tel­jesen ki van nevezve, az elnök nevét már közöl­tük, tagok a következő egyetemi tanárok : klasszi­kus nyelvészetre : T­é­r­f­y János, a történelem- s földrajzra : R­e­i­s­i­n­g­e­r János, a mennyiség­­tanra : P­e­t­z­v­a­i Ottó , a természettanra : Jedlik Ányos, a természetrajzra : S­z­a­b­ó József, a bölcsészettanra : Horváth Cirill, a magyar nyelv és irodalomra : T­o­­­d­­ Ferencz. ** Mily óvatosnak kell lenni az életbiztosítás­nál, mutatja azon körülmény, hogy az év elején egy negyven éves hölgy lépett be egyik trieszti élet­biztosító társulathoz egy körülbelül 22 éves pozsgásvérű leánynyal, kit leányának állított, és kit 1000 ftig biztosítani akart. Az orvosi vizsgálat után a kellő intézkedés megtörtént és a fiatal hölgy életbiztosítva volt. Néhány hét múlva a ko­rosabb hölgy leányának halotti bizonyítványával lépett a biztosító társulathoz és a követelés kifi­zettetett. Később kisült, hogy az illető hölgynek csakugyan volt leánya, a­ki tüdővészben meghalt, a bemutatott pozsgárvérű hajadon pedig csak csa­lási eszköz volt. •­ Tanodai értesítés. A pesti főreáltanodánál a tanulók b­í­i­r­á­­s­a September 27-én kezdődik s október 5-én be­­rekesztetik. A „Veni Sancte“ isteni tisztele­t ok­tóber 1­én fog megtartatni. — Azok, kik magán­tanulókut akarnak ez intézetnél tekintetni, tartoz­nak magukat legkésőbb okt. 10-ig bejegyeztetni. A tanárjelölti tanfolyam számára október 12-ig irathatják be magukat az illetők. — Minden be­iratás d. e. 9—12. du. 3—5 óráig történhetik az igazgatósági irodában. Kert Pesten, sept. 15 én 1862. N­e­y Ferencz igazgató. — Iskolai értesités.*) A pesti helvét­­hitvallásu egyház négy osztályú elemi iskolájába , hat osztályú gym­nasiumába és az első évi bölcsészeti (VII. osztály) tanfolyamra, a felvétel és beírás f. évi October hó 1­só napján, a tanítás pedig ugyan­azon hó 5 kén ünnepélyes isteni tisztelettel kezdő­dik. — Kelt Pesten, September hó 8 án 1862. Göncsy Pál m. k., igazgató. ** A nazarénusok alapitója egy felsőországi férfiú, kinek buzgalma által az Morvába is elter­jedt, de legnagyobb számban a „Bánságban talál­tatnak. Templomuk és papjaik nincsenek, s a bib­lia szavai teszik vallásuk ágazatát E társulat többnyire katho­ikusokból alakult, s igen elterjedt, s most már életrevalóiig akar nyilatkozni. Ezek mint a „Tem. Ztg.“ irja, gyermekeiket nem akar­ják megkeresztelni , noha azokat a rom. kath. anyakönyvbe íratják be, s igy történt , hogy a lelkész több gyermeket rendőri felügylet mellett keresztelt meg. Nevezetes, hogy a sactába tekin­télyes személyiségek is kezdik magukat felavat­tatni. Terjesztője a magyarok közt egy egyszerű molnár. Szertartásuk némileg hasonlít az angol methodistákhoz. Ezek is isteni sugallatot éreznek és ezen sugallat után szónokolnak híveikhez, a­nél­kül, hogy papjuk volna. A keresztelést azon okból nem hajtatják végre gyermekeiken, mert a gyer­meknek nincs értelme, s így nem tudja, mit fogad, midőn megkeresztelik, holott tudnia kellene. *A Londont látogató idegenek roppant szá­máról megközelítő fogalmat ad azon utazógőzös kimutatása, mely Boulogne és Folkestone közt tesz szolgálatot. Aug­­harában e két kikötő közt oda és vissza 28,339 utas szállíttatott, 1851 augustus­­ban ellenben csak 22,722, tehát 5517 el kevesebb. Calais és Dover közt szintén nem volt a forgalom csekélyebb, m­it 1851 ben. Még közelebbi adato­kat azonban a londoni omnibustársaság kimutatá­sai nyújtanak. E társaság bírja csaknem az összes londoni omnibusokat,­­ és soha nem volt fénye­sebb üzlete, mint múlt augusztusban, bármely nagy európai vaspályával mérkőzhetik. Az év első felében ezen társasági kocsik 20 millió 532,871 személyt szállítottak London falain belül, a tiszta haszon 24,289 font. Július és augusztusban e nye­reség még emelkedett, sőt septemberben sem fo­gyott még a vendégek száma. — A pesti jótékony nőegylet 1. évi sept. 7-től egész 1. év november 1-ig terjedő 8 hétre — jelenleg létszámban álló 422 sze­gény számára (kik közül 15 új és 407 már előbb is részeltetett) 2616 frt 95 krt u­t­a­l­v­á­n­y­o­*) Tisztelet­tel kéretnek a lapok szerkesztőségei ezen értesítés közlésére.

Next