Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)
1862-09-18 / 3780. szám
bizományos kereskedő urakat, kik nagyobb menynyiségben vettek át sorsjegyeket elárusítás végett, hogy:ha és amennyiben nem volna kilátások a kezekhez vett sorsjegyek egészbeni elárusításához, legyenek szívesek annak egy részét visszaküldeni. Továbbá : a hozás határnapja mindinkább közeledvén, mennyiben a nyereménytárgyak összeállításának a hozás határnapját legalább is 5 héttel meg kell előzni, részint felsőbb helyen igényelt bemutatás, részint a nyilvánosság elé juttatás tekintetéből, hasonló tisztelettel kérem fel azon tisztelt honfiakat és honleányokat, kik e nemes czél eléréséhez még nyereménytárgyakkal járulni szándékoznak, hogy azt beküldeni, vagy — hogy ha azok kézimunkából fognak állani, és még el nem készültek volna — bejelenteni méltóztassanak. Végül: a mennyiben mind a sorsjáték, mind az egylet pénztára szaporodására vonatkozólag a lapokban hírképen több rendbeli közlések olvashatók időnkint, figyelmessé teszem a t. cz. közönséget , miszerint kifogáson kívülinek egyedül és kizárólag azok tekinthetők, melyek a bizottmány megbírálásából Gyulai Pál egyleti titoknok ur, vagy nevem alatt hozatnak a nyilvánosság elé. Pesten, 1862. September 15-én. Szathmáry Lajos, ideigl. pénztárnok, Süllői ut, Köztelek, 12. szám. ** A budai népszínházban tartott két díszelőadás mintegy 1100 ftot jövedelmezett. A színház ügyét kitűnő erélylyel fölkaroló új bizottmány, buzdíttatva e jó siker által, most azon törekszik, hogy ezután minden hónapban rendezzen egy pár rendkívüli előadást, melyek nagy vonzerővel bírjanak, így októberben nagyszerű hangversenyt fognak adni, melyben hazánk művészvilágának legjelesbjei veendnek részt, ilyenek a többek közt Hollósy L.né asszony, Reményi Ede, az akkorra szintén körünkbe érkezendő Stáger. Novemberre pedig egy műkedvelő operaelőadást terveznek, melyben a magánszerepek mellett még az énekes zenekarok is csupa műkedvelők által fognak képviseltetni. Mindenesetre óriási feladat lesz egy ily operának összeállítása, de vonzereje aztán, már csak az eszme rendkívüliségénél fogva is, annál biztosabb. ** A tervezett bécsi kétvonatra még eddig csak 200 résztvevő jelentette magát, épen fele a szükséges számnak, s így aligha lesz valami a kirántásból. Különben a vonat szombaton reggel 8 órakor indulna Pestről, s kedden reggel érkezik viszsza. Bejegyeztetések holnap este 6 óráig fogadtatnak el Adler és Pirnitzer urak dorottya utczai váltóirodájában. ** A műegylet augusztus havi tárlatából nem vásároltattak képek sorsolásra, e hónapban azonban annál nagyobb összeg fog e czélra fordíttatni. Litzenmeier győri születésű hazánkfia nagy történeti képének megvásárlása végett a választmány érintkezésbe teendi magát a művészszel. Ára 1000 ft, s ez fogna a jövő évi jutalomképül kitüzetni. ** Vettük a Nagyváradon Győrffy Gyula szerkesztése és Hollósy Lajos kiadótulajdonossága mellett október elején megindulandó „Bihar“ czímű politikai, társadalmi és kereskedelmi közlöny mutatványszámát, melynek tartalmát képezik : a szerkesztő beköszöntő czikke, politikai szemle Urházy Györgytől. Hányadán vagyunk tájékozó czikk Kempeten Győzőtől; Gazdászati egyletünkről ; Érmellék és borászata Gyalokay Lajostól s a szokott külföldi ujdonsági gazdászati kereskedelmi és hirdetési rovatok. E szerint a nagy kiterjedésű Biharmegyének és vidékének is lesz önálló közlönye, mely érdekeit kiválóan képviselje, s hiszszük, hogy ha az új lap kellően megfelelend feladatának — mit, a mutatványszám után ítélve van okunk remélni — a lap fennállhatására nézve elkerülhetlen részvét nem fog elmaradni az illető vidék részéről. Előfizetési ára egy évre 10, félévre 5 ft. ** Gróf Viczay Károly több mint 100 frt értékű különféle fegyvereket ajándékozott a budai népszínháznak. ** A fővárosunkban tervezett szolgálati és bizományos intézett már megnyittatott. Czélja : a közönségnek mindenféle útbaigazításokkal szolgálni, bizományok, megrendelések és szolgálatok teljesítését elvállalni, s gyorsan és pontosan végrehajtani. ** Pest város tanácsa a népszínház igazgatójának az ünnepély alkalmával a színház feldíszítésére szükségelt zászlókat a lenagyobb készséggel ingyen engedte át. ** Pestváros hivatalszolgái közöl a m. kir. helytartótanács rendelete folytán tegnap harminczheten bocsáttattak el. ** Miután a váczi sorompón kívül fekvő telep népessége annyira megszaporodott, hogy az itt épült házak már egész utczát képeznek, indítványba hozatott egy kápolna építtetése. Több ház tulajdonos kötelező magát e czélra pénzt és építési anyagokat adományozni. ** A kerepesi vonalon kívül eső szántóföldek tegnapelőtt a helyszínen tartott árverésen bérbeadattak újabb hat évre, még pedig kétszer oly ár ért, mint a mennyit eddig jövedelmeztek. ** Bernáth József somogymegyei alispán aláírásával a következő hirdetés jelent meg : A vakmerő rablások — s a rablókat takargató még undokabb, s bünösebb orgazdaság megyénkben mindinkább elharapódzván, — ezennel közhírré tétetik, hogy egy rabló, vagy orgazda elfogatására egész ötezer forintig terjedő jutalom engedélyeztetett, s hogy ezen jutalmak az illetőknek a megye pénztáránál nyomban kifizettetni fognak. Egyúttal közhírré tétetik, miszerint az, ki rablót, vagy csak gyanús egyént magánál elrejt — hollétét, ha felőle tudomása van, fel nem jelenti, vagy a rablók tanyájára és rajthelyeikre ételt és italt hord, úgyszintén az, ki ezen ételt és italt ily czélból kiadja — szóval mind az, ki legkisebb hozzájárulásával közvetve, vagy közvetlenül a a rablók gonosz tetteit előmozdítja — nyomban elfogatik és legszigorúbb büntetés alá vonatik. ** A kölni újságnak írják Bécsből, hogy Deák Ferencz által 1842-ben kidolgozott és az 1844-iki országgyűlés által elfogadott büntetőtörvénykönyv fog alapul szolgálni a Magyarország számára kidolgozandó ebbeli törvényeket, mely már is munkálatban van. ** A királyi ítélő táblának határozata folytán az ügyvédi vizsga letétele még következő jelentkezetteknek engedtetett meg, vizsgálati határnapul 1862-ik évi september 29-ik napja tűzetvén ki: Hitter Győző, Szeles Sándor, Buczik Antal, Mihajlovits Sándor, Buday Márton, Técsy Lajos, Pick József, Nagy Miklós, Sax Rezső, Szerényi János, Szikszay Lijos, Friedman Sámuel Gyula, Grubiczy László, Hollósy István. További jelentkezések ezután csak a szent mártoni törvényszakra fogadtatnak el. ** Szentendrén f. hó 28 ikán nagy szüreti ünnepély fog rendeztetni fényes tánczvigalommal. A gőzösök e napon minden második órában fognának közlekedni Pest és Szentendre között. ** Kecskeméten műkedvelő társulat alakult, mely jótékony czélokra 6 előadást rendezeni. Az őszi és téli idényben Molnár fog ott vendégszerepelni társulatának egy részével. ** A kolozsvári lóversenyek f. hó 20, 21. és 22-ikén fognak megtartatni. ** Bécsből múlt vasárnap Pozsonyba rendeztek kórkirándulást, közelebb pedig a wieliczkai sóbányákat akarják meglátogatni. ** Hamburg egyik fogadójában egy idegen épen azon pillanatban lőtte magát agyon, midőn katonai fedezettel megjelent rendőrügynökök léptek szobájába, hogy elfogják. Az idegen egy fiatal nő, állítólag neje, kíséretében érkezett Hamburgba, s az idegenek névsorában mint „Neumann Hermann gazdász Pestről“ szerepelt. Miután a rendőrség épen egy magyart keresett, kinek személyleirása némileg öszhangzásban volt az idegen külsejével, megkisérte ezzel közelebbi ismeretségbe lépni, midőn e czélból szobájába lépett, ez épen akkor vetett véget életének. Az öngyilkos egy kis magyar városban postamester volt, Unger nevezetű, s nejét is gyermekeit elhagyva kedvesével külföldre menekült, így írja le az esetet egy hamburgi német lap. ** Privorszky kávés mostani nyári kioszkja helyett a színháztéren téli kávécsarnokot szándékozik építtetni. — Tanodai jelentés- A pesti kir. főgymnásiumban az 18673. tanév oct. elsején veszi kezdetét. A tanonczok beíratnak a redoute épület 2 ik emeletében levő igazgatói irodában sept. 27. 28. és 29 ikén reggeli 8-tól 11 ig és délután 2 tól 5-ig. Sept. 3- án tartatnak a fennemlitett órákban a fölvéti és ismétlési vizsgálatok.— A „Veni sance“-ra pedig October elsejének 8-ik órája van kitűzve. Pest, 1862. sept. 25 én. Dr. Römer Flóris igazgató. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről sept. 17.5% metaquilles 71.15 Nemzeti kölcsön 83.45. Bankrészvény 794. Hitelintézet 216.40. Ezüst 126.75. Londoni váltóki 127.10 Arany 6.8. NEMZETI SZÍNHÁZ. Sept. 18-ra van kitűzve. „A varázs-hegedű.“ Operette 1 felv. Ezzel: „Az [ elizondoi leány.“ Víg opera 1 felv. Jámbor Páltól. A magyar irodalom történetéből. VÖRÖSMARTY. Tárcza. Ki tudna elég súlyt adni e névnek ? Ki tudna elég babért aggatni az ily magas homlokra ? Ő a magyar nemzet irodalmi súlyát, nagyságát fejezi ki. Az ő homlokáról a magyar költői dicsőség sugárzik vissza. A nemzet fölkent költője ő, kit fellépésétől elhunytáig mindig tisztelet, bámulat környezett. És méltán. Mert a szózat költője, költő és látnok egyszersmind. Sokat előre megmondott, mintha tisztán olvasott volna a hén egén : hajnalt és gyászt. De mi itt csak a költőről akarunk szólni. Igaz, hogy már a 18-ik században is találkoznak remekművek, melyek mértékre vannak írva, mint Rádainál, Dajkánál stb.; de ezek csak egyes szülemények, egyes csillámok, mik a rimes versek tömkelegében csakhamar eltűnnek. Vörösmartynál minden mérték és szabályosság. Nem felejti el soha magát annyira, hogy földön járjon, tudván azt, hogy múzsája az ég leánya. Röpül a virágok közt is, hogy több illatot szórjon, röpül a hegyeken, hogy közelebb legyen a naphoz, csak a csendes mezőkön jár andalogva, hol hősök porait sejti. Költő ő mindig és mindenütt, és magyar költő. Szereti a tavaszt, a csermelyt, az erdőt, a vad bérczeket, de legjobban szereti a csatákat. Olvassátok Zalán futását, Egert stb. Bármi kis tárgyat dalol meg, nagy lesz kezeiben. Bármi hideg szöveget karol föl , fölolvad hő lehelete alatt. Miért? Mert ihlet van benne. De azért sokkal erősebb, mint lángoló; sokkal magasabb, mint a tömeg. Mintha más iránya volna, mint nekünk ; mintha más ösvényeket fedezne fel, mint azok, hová képzeletünk szárnyai érnek. Vörösmarty nemcsak irányt adott a kornak, hanem egyszersmind kort is teremtett. A Szónat;Salamon;Hontalan; Élőszobor; Liszt Ferenczhez; Fóti dai; Szép Ilonka; Túlvilági kép stb. mind halhatlan művek s fényt vetnek nemcsak z íróra, nemcsak az irodalomra, hanem a hazára is, melyhez ily iró, ily irodalom tartoznak. De elemezzük tüzetesebben Vörösmarty múzsáját. Azt tudjuk mindnyájan, hogy sok szép van benne; de azt kell tudnunk, mi tulajdonkép a szép ? p. o. mi a szép a szózatban ? talán e négy hatalmas vers, mi által költő a hon fiait felhívja a haza iránti hűségre, mintegy nemzeti eskü varázsa alatt? Hazádnak rendületlenül Légy hive, oh magyar; Bölcsőd az s majdanisirod is, Mely ápol b eltakar, kétségkívül e négy vers szép, és minden honfi szivéhez szól; de véleményünk szerint, nem ez ényoldala a költeménynek. Tehát e történeti gazságu versszak talán ? És annyi bal szerencse közt Oly sok viszály után Megfogyva bár, de törve nem, És nemzet e hazán, ez is szép mindenesetre ; szép pedig azért, mert a magyar nemzetet, mint férfit állítja elénk, ki tud szenvedni, de nem elpuhulni; tud csapások alatt görbedni, de nem hajolni; azonban, ha nem csalatkozunk, mégsem ez alapgondolata a műnek. Talán hát a következő versszak, mely a nemzetre mintegy jóslatot mond? Még jöni kell, még jöni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek njakán. nem ezek csalhatlanul látnoki sorok, melyek mély vallási érzelmet, mély hitet fejeznek ki a jövőben; de hitünk szerint nem a főgondolat, mely a többire is fényt vet. Hol van tehát a fő szépség ? mely gondolat üti rá a bélyeget, teszi fel a czimert a hazafias költeményre? megmondjuk. Ez egyszerű négy vers az, mely igy szól: A nagy világon kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned, halnod kell, miért? széppé tesz valamely költeményt a forrás, honnan merítve van forrásai a költészetnek : a természet, szív, történet, és végre az élet, mely leggazdagabb forrás. Honnan van merítve a szózat ? az életből, a magyar nemzet életéből, s ép ez oka, hogy minden magyar első pillanatban megérte. Tükre ez a múltnak, tükre a jelennek, s egyszersmind a végzetteljes jövőnek. De sehol sem nyúl költő keze oly mélyen be az életbe, mint e szavaknál: a nagy világon kívül. — Míg a franczia új Orleansnál talál hontársakat, míg a spanyol Kubában spanyol románczokat hall a gyarmatosok közt; míg a német a világ minden részében akad rokonra: a magyar elszigetelve áll és nem talál testvért a számos népfajok közt, csak azon kis földön, mit Árpád elfoglalt. Ez a magyar világa. E gondolatban tehát nemcsak költői szépség van, hanem mély, megrendítő, életből vett igazság is, mely megragadja az embert — megragad minden magyart. S ez az, mi a szózatot szózattá teszi. Ha e versszaknak nem adnék az elsőséget, akkor okvetlen e sorokat emelnék ki: a népek hazája, nagy világ ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy halált!“ miért? mert ez ismét történeti igazság, mely, hirtelen, ezer év gyászos eseményeit gombolítja le szemünk előtt, és mintegy öntudatra ébreszti a nemzetet, a végzettel szemközt. Mert csakugyan ezredéves küzdelme után a magyar nemzet még nem élvezi, mint annyi más virágzó nemzet, a terhes átalakulás gyümölcsöző áldásait. De van e költeménynek még más fényoldala is, s ez az, hogy egy nemzetet ébresztő fel halálos álmaiból. Ez Vörösmarty érdeme. Ez a szózat hatása. Ez legjobban kifejezi, minő valódi és költői szépségekkel bír e remek költemény. Lehetnek nagyobbszerűbb , eredetibb költeit az ég fogékonysággal áldott meg, mindez érzi, velem együtt, e költemény magasztosságát. Lehet-e tisztábban, világosabban kijelölni az emberiség ösvényét ? haragot haragra halmoz, csak azért, hogy kiengeszteljen. Hadit üzen a munkának csak azért, hogy újabb erővel munkáljon. Nemcsak költemény ez, hanem egyszersmind bölcsészet ír ; és miután magyarul van írva, és magyar közönséghez szól, ez a szózat folytatása. Sok munkás henyével írsz te verseket. Hajdan igy csináltak Nálunk könyveket. És mondák : „A téli Est malmiban A magyar nemzetnek E könyv írva van.“ Itt három különtárgyu költeményt vettünk fel, s mennyi változatosság bennök! Mennyi tarka piros Bzii ! Mily szabatosság a mértékben ! ' Még játszva sem, még a népdalban sem ejt egy kis hibát, mit mások szabadságnak neveznek. Urai mindig tárgynak, valamint az alaknak is. Tud múzsája nevetni, de megtartja akkor is a komolyságát. Minden művén meglátszik, bármily egyszerű legyen is az, hogy szerző magasabb légkörhöz szokott. De térjünk át a fóti dalra. A fóti dal új levél a koszorúban, mit a nemzet font Vörösmarty számára, csak egy levél, de szükséges volt a dicsőség ágai közt, hogy ha nem is fényesebb, de legalább zöldebb legyen. A fóti dal nemcsak új kép, de új keret De vidámabb mezőre térjünk át. Egy kis dalról akarunk szólni, mely szájról szájra jár a fiatalság közt A dal trochaeus mértékményeink, mint ez, de a nemzetre egy sem gyakorolt ily villanyszerű hatást. Menjünk tovább. Tárgyrokonság végett elemezzük : A gondolatokat a könyvtárban. Itt ismét a történet kincsbányáit aknázza ki szerző, hogy mintegy kicsikarja a végzettől az élet titkát, az élet végczélját. A hely erre alkalmas : könyvtár, hol minden tudomány egy halomban van. A könyveket szerző keserűségében az emberiség rongyainak nevezi, s töprenkedve kérdi : Miért elem ? szagáról ismerem meg Az állatember minden bűneit. Erény van írva e lapon , de egykor Zsivány ruhája volt......... Az őrült ágyán bölcs fej álmodik. Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből. Hűség, barátság, aljas hitszegők Gúnyaiból készült lapon regél. Az irt betűket a sápadt levél Halotti képe’kárhoztatja el. Országok rongya könyvtár a neved. De hát hol a könyv, mely czélhoz vezet, Hol a nagyobb rész boldogsága ? ment-e A könyvek által a világ elébb ? Ment, hogy minél dicsőbbek népei; Salakjok annál borzasztóbb legyen. De hát ledöntsük, a mit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának ? A bölcsek és a költők műveit ? Mennyire kellett költőnek szeretnie az emberiséget, hogy így töprenkedjék sorsán, majd máglyát emelvén a könyvekből, majd világító tornyot ? Minden keserű itt : a hang, az eszme, a forrás, a hasonlat, mintha a költő az egész emberiség összes csalódását fejezné ki. Csak Vörösmarty lelke birt meg ily nagy tárgyat, anélkül, hogy gyengeségét elárulná. Haragszik a könyvekre, pedig lelke tele van azokkal írva; pedig, lelke az. Lássuk, :i!u’p csillapítja le nemes haragját : És mégis — mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken . A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják. Ez az, miért csüggedni nem szabad. Rakjuk le hangyaszorgalommal, a mit Agyunk az ihlett órákban teremt. Mi dolgunk a világon ? küzdeni Erőnk szerint a legnemebbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll, ben van írva, mi mutatja költő finom tapintatát, mint ki nemcsak vásznat tud választani, de ecsetet is. A dal oly könnyű, mintha tündérszárnyai volnának ; a kis repedő, kit költő elénk Akit, oly vonzó és delejes, hogy lelkünk megesik raja*. A dal így szól : Isten a megmondhatója Mennyit szenvedek, Testi lelki nyugodalmam Mind eltűntének. Nappal álom forr fejemben, Éjjel gond viraszt, El se végzem, már is újra kezdem a panaszt. A sóhajtás tartja bennem Még az életet, Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. Csak sóvárgok, csak tűnődöm Nem tudom miért ? Mintha égnék s vágyakoznám Birhatatlanért. Szeszélyesórájában irt a költő egy népdalt, mely szintén ismeretes az országban : Ez a csárda nevezetes, Gólya jár rá nagy kelepes : Ha én gólya madár volnék Ilyen házra nem is szállnék. Hej kívül is, hej belül is, Ki van itthon, ha beteg is ? Ki hoz nekem bort eleget, Piros lánytól hó kenyeret. Hej de itt senki sem felel, Csak az egy gólya kelepel, Útra készül az is szegény, Nem ülhet a ház tetején. Az unalomhoz gúnydal, melynek mély erkölcsi hordereje van : Holdvilág az arczod, Kályha termeted , Régi fejkötőtől Boglyas a fejed is; mi a költészetben mindig sokat számit; mert egy lépéssel előbbre visz. És mennyi ismeretlen regényes tájat pillanthat meg az ember, egy lépés után. Egy lépés gyakran egy bánya; ily szerencsés előmenetelt jön a költő, midőn a fóti dalt, e szikrázó gyöngylánczot, melynek szálain mindig uj gondolatok függnek, merité lelkéből. Ki ne telnék el gyönyörrel ily sorok hallásakor mint: Fölfelé megy borban a gyöngy.... Minden ember legyen ember.... Vérveriték vagy halál az.... mint e festői és történeti versszak : Borban a bu, mint a gyermek, Aluszik. Magyar ember már busált sok Századig. Ideje, hogy ébredezzen Valaha. Most kell neki felvirulni Vagy soha. De véleményünk szerint, fénypontja a fóti dalnak e föllengő négy sor . Törjön is mind ég felé az, A mi gyöngy. Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. Itt megvan mind a gondolat, mind az érzelem, mind a fölemelkedés, mind a rimtisztaság, mi zenét ad a dalnak. Képzelhetni a nagy hatást, mit e kis dal a két országban jön ! Dalolták azt egy nap, egy órában, hegyeken és völgyeken, salonokban és műhelyekben. A nemzet mintha megifjodott volna költője által. A gazda kevesebbet nyúlt a pohárhoz, de többet gondolkodott. Közelebb jöttek egymáshoz az emberek, mintha újkor jövetelét sejtették volna. Könyveket kellene írnunk, ha Vörösmarty minden költeményét tüzetesen akarnék elemezni : elégedjünk meg egyes szépségek kimutatásával ; szép p. o. Salamonban: Átok reád, magyarok hazája, Átok rád, te pártos, büszke nép! Ingadozzon fejed koronája, S mint az árnyék legyen oly setét; Mint kemény kard, oly kemény sziveddel Meg ne békélj soha önfejeddel. És végén, hol a lelkében megtört király a sir felé közeledik, hol ragyogva omlik el szakálla, és mindenik szál lelki béke szála, és az átkot mintegy visszavonja a nemzet fejéröl. Kebelében szenvedély hatalma. Rég nyugatra csillapodjanak,. Arczain vad indulat vonási Lágy szelídre elsimultanak. · Egy óhajtást rejt s mond szive szája: „Boldoguljon a magyar hazája !“ Lehet-e szebb alakja költeménynek, mint es ellenmondó két hatalmas szenvedély : gyülölség és szeretet, átok és áldás ? — fiát a nyelv , aa oly erőteljes, oly drámai, oly bűbájos, hogy a ki a magyar nyelv szépségeivel meg akar ismerkedni , olvassa Salamont. Mit emeljünk ki a hontalanból? szép az elejétől végig. Az, hogy költő kérdés és feleletre osztja fel a költeményt, igen szerencsés BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Sept. 18-ra van kitűzve: , „Nagy idai czigányok.“ Népszínmű 3 felv. A „P-Napló“ uragántársürgényei* — Turin, sept. 17. Garibaldi egészségi állapota kevéssé roszabbult. — Sz.-Pétervár, sept. 17. A mai „Journ. de St. Petersbourg“ szerint azon katonai ut s ostromzárlatok, melyeket Omerbasa Montenegrótól kikötött, az 1859-ki szerződéskkel össze nem egyeztethetők. Reményük, hogy a nagyhatalmai ellenszegülendnek. Az orosz követnek meghagyatott, hogy közös tiltakozást eszközöljön, s ha szükséges lenne, egyedül tiltakozzék. Politikai események. ANGOLORSZÁG. Az angol „Morning Post“ azon fontos hírt hozza, hogy Napoleon császár élete ellen uj merény terveztetik. A terv forralói a mazzinista olaszok, kiknek gyűléseiben már létetett is ezérzás O r s i n i ra. A mi a tényt illeti, mond az angol lap, fájdalom, magában meg nem lephet senkit. Az egész életen át folytatott összeesküvési lázadási professio emberei már oly hideg számítással vitatják a hasonló terveket, mint mikor az üzérek új jövedelem forrásokon tanakodnak. A tervezés a végrehajtás közötti rémítő lelkiismeretbeli küzdelmek nem zavarják álmaikat. Azon gyűlöletes gyujtogatóknál, kik a muszka sötétségben a főváros lángjaival akarnak világot gerjeszteni, s azon gonosz gyilkosoknál, kik az olasz egység akadályát Orsini bűntettének ismétlésével akarják elhárítani, a czél megszenteli az eszközt..........Garibaldi közelebbi kísérletének meghiúsulta szerintök jó alkalom ily nagy vétek elkövetésére. A „Morning Post“ kifejezi reményét, hogy mind Francziaországban, mind Angliában az illető hatóságok a legnagyobb figyelemmel fognak őrködni, hogy a merényt meggátolják. Angliában az újabb időben hozott törvények hatalmat adnak a kormánynak az ily összeesküvők megbüntetésére s a törvény szigorúan fog alkalmaztatni. Bármi rokonszenv nyilatkozott az angol népnél Garibaldi iránt, roszul ismerné, aki azt hinné, hogy ösztönszerüleg nem borzad a vétkes merényektől. Azon érzelem, mely Foxot vezérlő, midőn befogatta a nyomorultat, ki az első consul (I. Napoleon) meggyilkolására ajánlkozott, átalános az angol társadalom minden rétegében. Az „Examiner“ Garibaldiról szóló czikkében Victor Emanuel királyt „Nizza és Savoya rex-uralkodójának“, valamint „Dél-királyi felségének“ nevezi és „császári souzerain-járól“ beszél. Az „Observer“ a „franczia császár olasz proconsul“ át említi és ezt jegyzi meg : „Garibaldi sebeit oly szándékos és rendszeres módon hanyagolták el, hogy ellenállhatlanul azon következtetéshez kell jutni, miszerint a proconsul urától parancsot vett, hogy az olasz hőst lassan lassan eltegye láb alól.“ Ugyane pontra nézve kissé enyhébben nyilatkozik az „Examiner“ is : „Kétségkívül — így is — sokan az illetők közül igen szívesen vennék, ha a konok pártvezér oly szíves volna, s a börtönben meghalna. Természetesen nem kimérnének semmi költséget, hogy halotti tiszteletben részesítsék, s neki a nemzet gyász és nemzeti hála nagy emlékszobrát emeljék. Hány ember nem követné szívesen halotti menetét annak, kinek léte jelenleg szemrehányás, rájuk nézve, s a mi ily embereknél még sokkal roszabb, naponkinti hivatalos zavaroknak oka. FRANCZIAORSZÁG. A nap eseménye Laguerroiiére ur nyilatkozata az olasz s római kérdésben, melyet fentebb mi is egész terjedelemben közlünk. — Mint látható, a senator ur igen keveset kíván. Olaszországban egy állam-triász, melynek a pápa a főnöke a az olasz egység helyett egy confoederatiot. A franczia lapok közöl a félhivatalos „Const.“ azt mondja a Laguerroniére-féle tervre : „A helyett, hogy jelenleg megvitatnék e tárgyat, csupán következtetését akarjuk itt jelezni, melyet e szavakban lehet összefoglalni : „A nápolyi királyság viszszaállítása.“ A czikk írója, az igen tisztelt senator úr, mondja tovább a „Const.“ csak egy dolgot feledett el, hogy Olaszországot Francziaország s Anglia elismerték, s hogy végre a „Moniteur“ nyilatkozata szerint a császári kormány közbenjárásának sikerült az olasz királyságot Orosz s Poroszország által is elismertetni. Ennyi talán mégis nyújt egy kis vigaszt azért, hogy Laguerroniéreur még nem ismerte el.“ — A „Patrie“ beleereszkedik a kérdés lényegébe, s czikkének veleje következő : „A római kérdés megoldására nézve jelenleg két mód ajánlkozik. Az egyik mód mindent el akar rombolni, a másik mindent meg akar tartani. Az egyik számba sem veszi a megtörtént tényeket, a másik ellenkezőleg össze akarja egyeztetni az érdekeket, melyek Turinban győznek, azokkal, melyek Rómában szenvednek.“ Kimondja azután a „Patrie“, hogy az utóbbi sokkal eszélyesebb s gyakoriatiabb. „Lássuk csak, mondja tovább, minő mű az, melyet építeni akarnak az annyira zaklatott félsziget földjén.“ Elmondja ezután Laguerroniére úr azon tervét, mely szerint Olaszország két államra lenne szakítandó, közben a pápasággal. Nápoly nevében akarják megtenni az elosztást. Azt állítják, hogy Nápoly visszautasítja a piemonti uralmat. Beleegyezett a Rómávali egységbe, de e nélkül visszaköveteli nemzetiségét. Eltekintve ezen szónak „nemzetiség“ visszaéléssel történt használatától, csupán azt kérdjük, hogy bizonyosak-e benne azon urak, hogy az elosztás napján ugyanazon kiáltások nem fognak-e ismétlődni Florencében, Parmában, Modenában, Bolognában ? Miért ne? Itt is akarták a Rómávali egységet. Róma nélkül a „nemzetiség“ visszaállítását kell követelni. S mit fognak akkor válaszolni ? Ügybe sem veszik e kiáltásokat? Hisz akkor hova lesz azon conservativ s annyira hánytorgatott méltányos politika ? Elfojtják az egyik rész hangját, hogy a másiknak viszhangját költsék fel. Olaszországnak azt mondják : te nem lessz az, a mi lenni akarsz! És a herczegségek népségeihez meg azt mondják : „Ti meg az lesztek, mik nem akartok lenni !” Áttér a „Pattié“ a pápaságra. Átadják a pápaságnak jelen birtokálladékát. Mire való e parcimonium ? A pápaság már tiltakozott, nem akar elfogadni semmit, jól tudjuk mit nevez az rablásnak. De azért rá sem hallgatnak. A pápai kormány sorsa ki van jelölve, s hogy Róma ellenállását elaltassák, azt felelik,hogy az Emilia, Márkák , Umbria elvesztése megtörtént tény. Megtörtént az igaz, — de hogyan ? Ép mint a két Sicilia elvesztése a nápolyi bourbonok korával. Ha tehát a jövő déli királyság elvesztését Európa nem hagyhatja helyben, hogyan akarják a pápasággal helybenhagyatni tartományainak elvesztését ? Jön a sor Velenczére. Az állítják, hogy Olaszország nem lesz egy, míg Velencze a Habsburgok uralma alatt áll. Ez igaz. De lehetséges lesz-e egy olasz confoederatió, akkor,midőn Velencze Ausztriának megmarad. Azt állítják , itt mindig a senatort kell érteni s pártját, hogy az idő lesz Velencze legbiztosabb megszabadítója. Igen, az olasz egység mellett az idő végrehajthatja ásón művet, melyet ma hadsereggel végrehajtani nem lehet. De ha a confoederatio