Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)

1862-09-18 / 3780. szám

bizományos kereskedő urakat, kik­ nagyobb meny­­nyiségben vettek át sorsjegyeket elárusítás végett, hogy:­ha és a­mennyiben nem volna ki­látások a kezekhez vett sors­jegyek egészbeni elárusításá­­hoz, legyenek szívesek annak egy részét visszaküldeni. Továb­bá : a hozás határnapja mindinkább közeledvén, mennyiben a nyereménytárgyak összeállításának a hozás határnapját legalább is 5 héttel meg kell előzni, részint felsőbb helyen igényelt bemutatás, részint a nyilvánosság elé juttatás tekintetéből, hasonló tisztelettel kérem fel azon tisztelt honfia­kat és honleányokat, kik e nemes czél eléréséhez még nyereménytárgyakkal járulni szándékoznak, hogy azt beküldeni, vagy — hogy ha azok kézimunkából fognak állani, és még el nem készültek volna — bejelenteni méltóztas­­sanak. Végül: a mennyiben mind a sorsjáték, mind az egylet pénztára szaporodására vonatkozó­­­lag a lapokban hírképen több rendbeli közlések olvashatók időnkint, figyelmessé teszem a t. cz. közönséget , miszerint kifogáson kívülinek egyedül és kizáró­lag azok tekinthetők, melyek a bizottmány megbírálásából Gyulai Pál egyleti titoknok ur, vagy nevem alatt hozatnak a nyilvánosság elé. Pesten, 1862. September 15-én. Szathmáry Lajos, ideigl. pénztárnok, Süllői ut, Köztelek, 12. szám. ** A budai népszínházban tartott két díszelő­adás mintegy 1100 ftot jövedelmezett. A színház ügyét kitűnő erélylyel fölkaroló új bizottmány, buzdíttatva e jó siker által, most azon törekszik, hogy ezután minden hónapban rendezzen egy pár rendkívüli előadást, melyek nagy vonzerővel bír­janak, így októberben nagyszerű hangversenyt fognak adni, melyben hazánk művészvilágának legjelesbjei veendnek részt, ilyenek a többek közt Hollósy L.­né asszony, Reményi Ede,­­ az akkorra szintén körünkbe érkezendő Stáger. Novemberre pedig egy műkedvelő operaelőadást terveznek, melyben a magán­szerepek mellett még az ének­es zenekarok is csupa műkedvelők által fognak képviseltetni. Mindenesetre óriási feladat lesz egy ily operának összeállítása, de vonzereje aztán, már csak az eszme rendkívüliségénél fogva is, annál biztosabb. ** A tervezett bécsi kétvonatra még eddig csak 200 résztvevő jelentette magát, épen fele a szük­séges számnak, s így aligha lesz valami a kirán­­tásból. Különben a vonat szombaton reggel 8 óra­kor indulna Pestről, s kedden reggel érkezik visz­­sza. Bejegyeztetések holnap este 6 óráig fogad­tatnak el Adler és Pirnitzer urak dorottya utczai váltóirodájában. ** A műegylet augusztus havi tárlatából nem vá­sároltattak képek sorsolásra, e hónapban azonban annál nagyobb összeg fog e czélra fordíttatni. Li­­tzenmeier győri születésű hazánkfia nagy történeti képének megvásárlása végett a választmány érint­kezésbe teendi magát a művészszel. Ára 1000 ft, s ez fogna a jövő évi jutalomképül kitüzetni. ** Vettük a Nagyváradon Győrff­y Gyula szer­kesztése és Hollósy Lajos kiadótulajdonossága mellett október elején megindulandó „Bihar“ czí­­mű politikai, társadalmi és kereskedelmi közlöny mutatványszámát, melynek tartalmát képezik : a szerkesztő beköszöntő czikke, politikai szemle Urházy Györgytől. Hányadán vagyunk tájékozó czikk Kempeten Győzőtől; Gazdászati egyletünk­ről ; Érmellék és borászata Gyalokay Lajostól s a szokott külföldi ujdonsági gazdászati kereskedel­mi és hirdetési rovatok. E szerint a nagy kiterje­désű Biharmegyének és vidékének is lesz önálló közlönye, mely érdekeit kiválóan képviselje, s hiszszük, hogy ha az új lap kellően megfelelend feladatának — mit, a mutatvány­szám után ítélve van okunk remélni — a lap fennállhatására néz­ve elkerülhetlen részvét nem fog elmaradni az il­lető vidék részéről. Előfizetési ára egy évre 10, félévre 5 ft. ** Gróf Viczay Károly több mint 100 frt értékű különféle fegyvereket ajándékozott a budai nép­színháznak. ** A fővárosunkban tervezett szolgálati és bi­zományos intézett már megnyittatott. Czélja : a közönségnek mindenféle útbaigazításokkal szol­gálni, bizományok, megrendelések és szolgálatok teljesítését elvállalni, s gyorsan és pontosan vég­rehajtani. ** Pest város tanácsa a népszínház igazgatójá­nak az ünnepély alkalmával a színház feldíszíté­sére szükségelt zászlókat a le­nagyobb készséggel ingyen engedte át. ** Pestváros hivatalszolgái közöl a m. kir. helytartótanács rendelete folytán tegnap harmincz­­heten bocsáttattak el. ** Miután a váczi sorompón kívül fekvő telep népessége annyira megszaporodott, hogy az itt épült házak már egész utczát képeznek, indít­ványba hozatott egy kápolna építtetése. Több ház tulajdonos kötelező magát e czélra pénzt és épí­tési anyagokat adományozni. ** A kerepesi vonalon kívül eső szántóföldek tegnapelőtt a helyszínen tartott árverésen bérbe­­adattak újabb hat évre, még pedig kétszer oly ár ért, mint a mennyit eddig jövedelmeztek. ** Bernáth József somogymegyei alispán alá­írásával a következő hirdetés jelent meg : A vak­merő rablások — s a rablókat takargató még un­­dokabb, s bünösebb orgazdaság megyénkben mind­inkább elharapódzván, — ezennel közhírré téte­tik, hogy egy rabló, vagy orgazda elfogatására egész ötezer forintig terjedő jutalom engedélyez­tetett,­­ s hogy ezen jutalmak az illetőknek a me­gye pénztáránál nyomban kifizettetni fognak. Egy­úttal közhírré tétetik, miszerint az, ki rablót, vagy csak gyanús egyént magánál elrejt — hollétét, ha felőle tudomása van, fel nem jelenti, vagy a rablók tanyájára és rajthelyeikre ételt és italt hord, úgy­szintén az, ki ezen ételt és italt ily czélból kiadja — szóval mind az, ki legkisebb hozzájárulásával közvetve, vagy közvetlenül a a rablók gonosz tetteit előmozdítja — nyomban elfogatik és legszigorúbb büntetés alá vonatik. ** A kölni újságnak írják Bécsből, hog­y Deák Ferencz által 1842-ben kidolgozott és az 1844-iki országgyűlés által elfogadott büntetőtörvény­könyv fog alapul szolgálni a Magyarország számára ki­dolgozandó ebbeli törvényeke­t, mely már is mun­kálatban van. ** A királyi ítélő táblának határozata folytán az ügyvédi vizsga letétele még következő jelent­kezetteknek engedtetett meg, vizsgálati határna­pul 1862-ik évi september 29-ik napja tűzetvén ki: Hitter Győző, Szeles Sándor, Buczik Antal, Mihajlovits Sándor, Buday Márton, Técsy Lajos, Pick József, Nagy Miklós, Sax Rezső, Szerényi János, Szikszay Li­jos, Friedman Sámuel Gyula, Grubiczy László, Hollósy István.­­ További je­lentkezések ezután csak a szent mártoni törvény­szakra fogadtatnak el. ** Szentendrén f. hó 28 ikán nagy szüreti ünne­pély fog rendeztetni fényes tánczvigalommal. A gőzösök e napon minden második órában fogná­nak közlekedni Pest és Szentendre között. ** Kecskeméten műkedvelő társulat alakult, mely jótékony czélokra 6 előadást rendezeni. Az őszi és téli idényben Molnár fog ott vendégszere­pelni társulatának egy részével. ** A kolozsvári lóversenyek f. hó 20, 21. és 22-ikén fognak megtartatni. ** Bécsből múlt vasárnap Pozsonyba rendeztek kórkirándulást, közelebb pedig a wieliczkai sóbá­nyákat akarják meglátogatni. ** Hamburg egyik fogadójában egy idegen épen azon pillanatban lőtte magát agyon, midőn kato­nai fedezettel megjelent rendőrügynök­ök léptek szobájába, hogy elfogják. Az idegen egy fiatal nő, állítólag neje, kíséretében érkezett Hamburgba, s az idegenek névsorában mint „Neumann Hermann gazdász Pestről“ szerepelt. Miután a rendőrség épen egy magyart keresett, kinek személyleirása némileg öszhangzásban volt az idegen külsejével, megkisérte ezzel közelebbi ismeretségbe lépni, midőn e czélból szobájába lépett, ez épen akkor vetett véget életének. Az öngyilkos egy kis magyar városban postamester volt, Unger nevezetű, s ne­jét is gyermekeit elhagyva kedvesével külföldre menekült, így írja le az esetet egy hamburgi német lap. ** Privorszky kávés mostani nyári kioszkja he­lyett a színháztéren téli kávécsarnokot szándéko­zik építtetni. — Tanodai jelentés- A pesti kir. fő­­gymnásiumban az 186­73. tanév oct. elsején veszi kezdetét. A tanonczok beíratnak a redoute épület 2 ik emeletében levő igazgatói irodában sept. 27. 28. és 29 ikén reggeli 8-tól 11 ig és délután 2 tól 5-ig. Sept. 3- án tartatnak a fennemlitett órákban a fölvéti és ismétlési vizsgálatok.— A „Veni s­a­n­c­­­e“-ra pedig October elsejének 8-ik órája van kitűzve. Pest, 1862. sept. 25 én. Dr. Römer Flóris igazgató. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről sept. 17.5% metaquilles 71.15 Nemzeti kölcsön 83.45. Bankrészvény 794.­ Hitelintézet 216.40. Ezüst 126.75. Londoni váltóki 127.10 Arany 6.8. NEMZETI SZÍNHÁZ. Sept. 18-ra van kitűzve. „A varázs-hegedű.“ Operette 1 felv. Ezzel: „Az [ elizondoi leány.“ Víg opera 1 felv. Jámbor Páltól. A magyar irodalom történetéből. VÖRÖSMARTY. Tárcza. Ki tudna elég súlyt adni e névnek ? Ki tudna elég babért aggatni az ily magas homlokra ? Ő a magyar nemzet irodalmi súlyát, nagyságát fejezi ki. Az ő homlokáról a magyar költői dicsőség sugárzik vissza. A nemzet fölkent költője ő, kit fellépésétől elhunytáig mindig tisztelet, bámulat környezett. És méltán. Mert a szózat költője, költő és látnok egyszersmind. Sokat előre meg­mondott, mintha tisztán olvasott volna a hén egén : hajnalt és gyászt. De mi itt csak a költőről akarunk szólni. Igaz, hogy már a 18-ik században is találkoz­nak remekművek, melyek mértékre vannak írva, mint Rádainál, Dajkánál stb.; de ezek csak egyes szülemények, egyes csillámok, mik a rimes ver­sek tömkelegében csakhamar eltűnnek. Vörös­marty­nál minden mérték és szabályosság. Nem felejti el soha magát annyira, hogy földön járjon, tudván azt, hogy múzsája az ég leánya. Röpül a virágok közt is, hogy több illatot szórjon, röpül a hegyeken, hogy közelebb legyen a naphoz, csak a csendes mezőkön jár andalogva, hol hő­sök porait sejti. Költő ő mindig és mindenütt, és magyar költő. Szereti a tavaszt, a csermelyt, az erdőt, a vad bérczeket, de legjobban szereti a csatákat. Ol­vassátok Zalán futását, Egert stb. Bármi kis tárgyat dalol meg, nagy lesz kezei­ben. Bármi hideg szöveget karol föl , fölolvad hő lehelete alatt. Miért? Mert ihlet van benne. De azért sokkal erősebb­­, mint lángoló; sokkal magasabb, mint a tömeg. Mintha más iránya volna, mint nekünk ; mintha más ösvényeket fe­dezne fel, mint azok, hová képzeletünk szárnyai érnek. Vörösmarty nemcsak irányt adott a kornak, hanem egyszersmind kort is teremtett. A Szónat;Salamon;Hontalan; Élőszobor; Liszt Ferenczhez; Fóti dai; Szép Ilonka; Túlvi­lág­i kép stb. mind halhatlan művek s fényt vetnek nemcsak z íróra, nemcsak az irodalom­ra, hanem a hazára is, melyhez ily iró, ily iroda­lom tartoznak. De elemezzük tüzetesebben Vörösmarty mú­zsáját.­ Azt tudjuk mindnyájan, hogy sok szép van benne; de azt kell tudnunk, mi tulajdonkép a szép ? p. o. mi a szép a szózatban ? talán e négy hatalmas vers, mi által költő a hon fiait felhívja a haza iránti hűségre, mintegy nemzeti eskü va­rázsa alatt? Hazádnak rendületlenül Légy hive, oh magyar; Bölcsőd az s majdanisirod is, Mely ápol b eltakar, kétségkívül e négy vers szép, és minden honfi szivéhez szól; de véleményünk szerint, nem ez ényoldala a költeménynek. Tehát e történeti gazságu versszak talán ? És annyi bal szerencse közt Oly sok viszály után Megfogyva bár, de törve nem­, És nemzet e hazán, ez is szép mindenesetre ; szép pedig azért, mert a magyar nemzetet, mint férfit állítja elénk, ki tud szenvedni, de nem elpuhulni; tud csapások alatt görbedni, de nem hajolni; azonban, ha nem csalatkozunk, még­sem ez alapgondolata a mű­nek. Talán hát a következő versszak, mely a nemzetre mintegy jóslatot mond? Még jöni kell, még jöni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek njakán. nem­ ezek csalhatlanul látnoki sorok, melyek mély vallási érzelmet, mély hitet fejeznek ki a jövőben; de hitünk szerint nem a főgondolat, mely a többire is fényt vet. Hol van tehát a fő szépség ? mely gondolat üti rá a bélyeget, teszi fel a czimert a hazafias költeményre? megmondjuk. Ez egyszerű négy vers az, mely igy szól: A nagy világon­­ kívül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned, halnod kell, miért? széppé tesz valamely költeményt a for­rás, honnan merítve van­ forrásai a költészet­nek : a természet, szív, történet, és végre az élet, mely leggazdagabb forrás. Honnan van merítve a szózat ? az életből, a magyar nemzet életéből, s ép ez oka, hogy minden magyar első pillanat­ban megérte. Tükre ez a múltnak, tükre a jelen­nek, s egyszersmind a végzetteljes jövőnek. De sehol sem nyúl költő keze oly mélyen be az életbe, mint e szavaknál: a nagy világon­­ kívül. — Míg a franczia új Orleansnál talál hontársakat, míg a spanyol Kubában spanyol románczokat hall a gyarmatosok közt; míg a német a világ minden részében akad rokonra: a magyar elszigetelve áll és nem talál testvért a számos népfajok közt, csak azon kis földön, mit Árpád elfoglalt. Ez a magyar világa. E gondolat­ban tehát nemcsak költői szépség van, hanem mély, megrendítő, életből vett igazság is, mely megragadja az embert — megragad minden ma­gyart. S ez az, mi a szózatot szózattá teszi. Ha e versszaknak nem adnék az elsőséget, akkor okvetlen e sorokat emelnék ki: a népek hazája, nagy világ ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy halált!“ miért? mert ez ismét történeti igazság, mely, hirtelen, ezer év gyászos eseményeit gombolítja le szemünk előtt, és mintegy öntudatra ébreszti a nemzetet, a végzettel szemközt. Mert csak­ugyan ezredéves küzdelme után a magyar nem­zet még nem élvezi, mint annyi más virágzó nemzet, a terhes átalakulás gyümölcsöző áldá­sait. De van e költeménynek még más fényoldala is, s ez az, hogy egy nemzetet ébresztő fel halá­los álmaiból. Ez Vörösmarty érdeme. Ez a szó­zat hatása. Ez legjobban kifejezi, minő valódi és költői szépségekkel bír e remek költemény. Lehetnek nagyobbszerűbb , eredetibb költe­­it az ég fogékonysággal áldott meg, minde­z érzi, velem együtt, e költemény magasztosságát. Lehet-e tisztábban, világosabban kijelölni az emberiség ösvényét ? haragot haragra halmoz, csak azért, hogy kiengeszteljen. Hadit üzen a munkának csak azért, hogy újabb erővel mun­káljon. Nemcsak költemény ez, hanem egyszers­mind bölcsészet ír ; és miután magyarul van ír­va, és magyar közönséghez szól, ez a szózat folytatása. Sok munkás henyével írsz te verseket. Hajdan igy csináltak Nálunk könyveket. És mondák : „A téli Est m­almiban A magyar nemzetnek E könyv írva van.“ Itt három különtárgyu költeményt vettünk fel, s mennyi változatosság bennök! Mennyi tarka piros Bzii ! Mily szabatosság a mértékben ! ' Még játszva sem, még a népdalban sem ejt egy kis hibát, mit mások szabadságnak neveznek. Ura­i mindig tárgynak, valamint az alaknak is. Tud múzsája nevetni, de megtartja akkor is a ko­molyságát. Minden művén meglátszik, bármily egyszerű legyen is az, hogy szerző magasabb légkörhöz szokott. De térjünk át a fóti dalra. A fóti dal új levél a koszorúban, mit a nemzet font Vörösmarty számára, csak egy levél, de szükséges volt a dicsőség ágai közt, hogy ha nem is fényesebb, de legalább zöldebb legyen. A fóti dal nemcsak új kép, de új keret De vidámabb mezőre térjünk át. Egy kis dalról akarunk szólni, mely szájról szájra jár a fiatalság közt A dal trochaeus mérték­ményeink, mint ez, de a nemzetre egy sem gya­korolt ily villanyszerű hatást. Menjünk tovább. Tárgyrokonság végett ele­mezzük : A gondolatok­at a könyvtár­ban. Itt ismét a történet kincsbányáit aknázza ki szerző, hogy mintegy kicsikarja a végzettől az élet titkát, az élet végczélját. A hely erre alkalmas : könyvtár, hol minden tudomány egy halomban van. A könyveket szerző keserűségé­ben az emberiség rongyainak nevezi, s töpren­kedve kérdi : Miért e­lem ? szagáról ismerem meg Az állatember minden bűneit. Erény van írva e lapon , de egykor Zsivány ruhája volt......... Az őrült ágyán bölcs fej álmodik. Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből. Hűség, barátság, aljas hitszegők Gúnyaiból készült lapon regél. Az irt betűket a sápadt levél Halotti képe’kárhoztatja el. Országok rongya könyvtár a neved. De hát hol a könyv, mely czélhoz vezet, Hol a nagyobb rész boldogsága ? ment-e A könyvek által a világ elébb ? Ment, hogy minél dicsőbbek népei; Salakjok annál borzasztóbb legyen. De hát ledöntsük, a mit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának ? A bölcsek és a költők műveit ? Mennyire kellett költőnek szeretnie az embe­riséget, hogy így töprenkedjék sorsán, majd máglyát emelvén a könyvekből, majd világító tornyot ? Minden keserű itt : a hang, az eszme, a for­rás, a hasonlat, mintha a költő az egész emberi­ség összes csalódását fejezné ki. Csak Vörösmarty lelke birt meg ily nagy tárgyat, a­nélkül, hogy gyengeségét elárulná. Haragszik a könyvekre, pedig lelke tele van azokkal írva; pedig, lel­ke az. Lássuk, :­i!u’p csillapítja le nemes ha­ragját : És mégis — mégis fáradozni kell. Egy újabb szellem kezd felküzdeni, Egy új irány tör át a lelkeken . A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani, Hogy végre egymást szívben átkarolják. Ez az, miért csüggedni nem szabad. Rakjuk le hangyaszorgalommal, a mit Agyunk az ihlett órákban teremt. Mi dolgunk a világon ? küzdeni Erőnk szerint a legnemebbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll,­­ ben van írva, mi mutatja költő finom tapin­tatát, mint ki nemcsak vásznat tud választani, de ecsetet is. A dal oly könnyű, mintha tündér­­szárnyai volnának ; a kis repedő, kit költő elénk Ak­it, oly vonzó és delejes, hogy lelkünk megesik raja*. A dal így szól : Isten a megmondhatója Mennyit szenvedek, Testi lelki nyugodalmam Mind eltűntének. Nappal álom forr fejemben, Éjjel gond viraszt, El se végzem, már is újra kezdem a panaszt. A sóhajtás tartja bennem Még az életet, Keblem a sok sóhajtástól Szinte megreped. Csak sóvárgok, csak tűnődöm Nem tudom miért ? Mintha égnék s vágyakoznám Birhatatlanért. Szeszélyes­­órájában irt a költő egy népdalt, mely szintén ismeretes az országban : Ez a csárda nevezetes, Gólya jár rá nagy kelepes : Ha én gólya madár volnék Ilyen házra nem is szállnék. Hej kívül is, hej belül is, Ki van itthon, ha beteg is ? Ki hoz nekem bort eleget, Piros lánytól hó kenyeret. Hej de itt senki sem felel, Csak az egy gólya kelepel, Útra készül az is szegény, Nem ülhet a ház tetején. Az unalomhoz gúnydal, melynek mély erkölcsi hordereje van : Holdvilág az arczod, Kályha termeted , Régi fejkötőtől Boglyas a fejed­ is; mi a költészetben mindig sokat számit; mert egy lépéssel előbbre visz. És mennyi ismeretlen regényes tájat pillanthat meg az ember, egy lé­pés után. Egy lépés gyakran egy bánya; ily sze­rencsés előmenetelt jön a költő, midőn a fóti dalt, e szikrázó gyöngylánczot, melynek szá­lain mindig uj gondolatok függnek, merité lel­kéből. Ki ne telnék el gyönyörrel ily sorok hallása­kor mint: Fölfelé megy borban a gyöngy.... Minden ember legyen ember.... Vérveriték vagy halál az.... mint e festői és történeti versszak : Borban a bu, mint a gyermek, Aluszik. Magyar ember már busált sok Századig. Ideje, hogy ébredezzen Valaha. Most kell neki felvirulni Vagy soha. De véleményünk szerint, fénypontja a fóti dalnak e föllengő négy sor­­ . Törjön is mind ég felé az, A mi gyöngy. Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. Itt meg­van mind a gondolat, mind az érzelem, mind a fölemelkedés, mind a rimtisztaság, mi zenét ad a dalnak. Képzelhetni a nagy hatást, mit e kis dal a két országban jön ! Dalolták azt egy nap, egy órá­ban, hegyeken és völgyeken, salonokban és mű­helyekben. A nemzet mintha megifjodott volna költője által. A gazda kevesebbet nyúlt a pohár­hoz, de többet gondolkodott. Közelebb jöttek egymáshoz az emberek, mintha újkor jövetelét sejtették volna. Könyveket kellene írnunk, ha Vörösmarty minden költeményét tüzetesen akarnék ele­mezni : elégedjünk meg egyes szépségek kimu­tatásával ; szép p. o. Salamonban: Átok reád, magyarok hazája, Átok rád, te pártos, büszke nép! Ingadozzon fejed koronája, S mint az árnyék legyen oly setét; Mint kemény kard, oly kemény sziveddel Meg ne békélj soha önfejeddel. És végén, hol a lelkében megtört király a sir felé közeledik, hol ragyogva omlik el szakálla, és mindenik szál lelki béke szála, és az átkot mintegy visszavonja a nemzet fejéröl. Kebelében szenvedély hatalma. Rég nyugatra csill­apodjanak,­. Arczain vad indulat vonási Lágy szelídre elsimultanak. · Egy óhajtást rejt s mond szive szája: „Boldoguljon a magyar hazája !“ Lehet-e szebb alakja költeménynek, mint es ellenmondó két hatalmas szenvedély : gyülölség és szeretet, átok és áldás ? — fiát a nyelv , aa oly erőteljes, oly drámai, oly bűbájos, hogy a ki a magyar nyelv szépségeivel meg akar ismer­kedni , olvassa Salamont. Mit emeljünk ki a hontalanból? szép az elejétől végig. Az, hogy költő kérdés és fele­letre osztja fel a költeményt, igen szerencsés BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Sept. 18-ra van kitűzve: , „Nagy idai czigányok.“ Népszínmű 3 felv. A „P-Napló“ uragántársürgényei*­­ — Turin, sept. 17. G­a­r­i­b­a­l­di­­ egészségi állapota kevéssé roszabbult. — Sz.-P­é­t­e­r­v­á­r, sept. 17. A mai „Journ. de St. Petersbourg“ szerint azon katonai ut s ostromzárlatok, melyeket O­m­e­r­basa Montenegrótól kikötött, az 1859-ki szerződé­skkel össze nem egyez­tethet­ők. Reményük, hogy a nagyhatal­mai ellenszegülendnek. Az orosz követ­nek meghagyatott, hogy közös tiltako­zást eszközöljön, s ha szükséges lenne, egyedül tiltakozzék. Politikai események. ANGOLORSZÁG. Az angol „Morning Post“ azon fontos hírt hozza, hogy Napoleon császár élete ellen uj merény terveztetik. A terv forra­­lói a mazzinista olaszok, kiknek gyűléseiben már létetett is ezérzás O r s i n i r­a. A mi a tényt illeti, mond az angol lap, fájda­lom, magában meg nem lephet senkit. Az egész életen át folytatott összeesküvési lázadási pro­­fessio emberei már oly hideg számítással vitat­ják a hasonló terveket, mint mikor az üzérek új jövedelem forrásokon tanakodnak.­­ A ter­vezés a végrehajtás közötti rémítő lelkiismeret­­beli küzdelmek nem zavarják álmaikat. Azon gyűlöletes gyujtogatóknál, kik a muszka sötét­­ségben a főváros lángjaival akarnak világot ger­jeszteni, s azon gonosz gyilkosoknál, kik az olasz egység akadályát Orsini bűntettének is­métlésével akarják elhárítani, a czél megszente­li­ az eszközt..........Garibaldi közelebbi kí­sérletének meghiúsulta szerintök jó alkalom ily nagy vétek elkövetésére. A „Morning Post“ kifejezi reményét, hogy min­d Francziaországban, mind Angliában az ille­tő hatóságok a legnagyobb figyelemmel fognak őrködni, hogy a merényt meggátolják. Angliá­ban az újabb időben hozott törvények hatalmat adnak a kormánynak az ily összeesküvők meg­büntetésére s a törvény szigorúan fog alkalmaz­tatni. Bármi rokonszenv nyilatkozott az angol népnél Garibaldi iránt, roszul ismerné, a­ki azt hinné, hogy ösztönszerüleg nem borzad a vétkes merényektől. Azon érzelem, mely F­o­x­o­t ve­zérlő, midőn befogatta a nyomorultat, ki az el­ső consul (I. Napoleon) meggyilkolására ajánlkozott, átalános az angol társadalom min­den rétegében. Az „Examiner“ Garibaldiról szóló czikkében Victor Emanuel királyt „Nizza és Savoya rex-uralkodójának“, valamint „D­él-királyi felségének“ nevezi és „császári souzerain-járól“ beszél. Az „Observer“ a „franczia császár olasz pro­­consul“ át említi és ezt jegyzi meg : „Garibaldi sebeit oly szándékos és rendszeres módon ha­nyagolták el, hogy ellenállhatlanul azon követ­keztetéshez kell jutni, miszerint a proconsul urá­tól parancsot vett, hogy az olasz hőst lassan las­san eltegye láb alól.“ Ugyane pontra nézve kissé enyhébben nyilat­kozik az „Examiner“ is : „Kétségkívül — így is — sokan az illetők közül igen szívesen ven­nék, ha a konok pártvezér oly szíves volna, s a börtönben meghalna. Ter­mészetesen nem kimér­nének semmi költséget, hogy halotti tiszteletben részesítsék, s neki a nemzet gyász és nemzeti hála nagy emlékszobrát emeljék. Hány ember nem követné szívesen halotti menetét annak, ki­nek léte jelenleg szemrehányás, rájuk nézve, s a mi ily embereknél még sokkal roszabb, napon­­kinti hivatalos zavaroknak oka. FRANCZIAORSZÁG. A nap eseménye La­­guerroi­iére ur nyilatkozata az olasz s római kérdésben, melyet fentebb mi is egész terjedelem­ben közlünk. — Mint látható, a senator ur igen keveset kíván. Olaszországban egy állam-triász, melynek a pápa a főnöke a az olasz egység he­lyett egy confoederatiot. A franczia lapok közöl a félhivatalos „Const.“ azt mondja a Laguerro­­niére-féle tervre : „A helyett, hogy jelenleg meg­vitatnék e tárgyat, csupán következtetését akar­juk itt jelezni, melyet e szavakban lehet össze­foglalni : „A nápolyi királyság visz­­szaállítása.“ A czikk írója, az igen tisz­telt senator úr, mondja tovább a „Const.“ csak egy dolgot feledett el, hogy Olaszországot Fran­­cziaország s Anglia elismerték, s hogy végre a „Moniteur“ nyilatkozata szerint a császári kor­mány közbenjárásának sikerült az olasz király­ságot Orosz s Poroszország által is elismertetni. Ennyi talán mégis nyújt egy kis vigaszt azért, hogy Laguerroniére­ur még nem ismerte el.“ — A „Patrie“ beleereszkedik a kérdés lényegébe, s czikkének veleje következő : „A római kérdés megoldására nézve jelenleg két mód ajánlkozik. Az egyik mód mindent el akar rombolni, a má­sik mindent meg akar tartani. Az egyik számba sem veszi a megtörtént tényeket, a másik ellen­kezőleg össze akarja egyeztetni az érdekeket, melyek Turinban győznek, azokkal, melyek Ró­mában szenvednek.“ Kimondja azután a „Patrie“, hogy az utóbbi sokkal eszélyesebb s gyakoria­tiabb. „Lássuk csak, mondja tovább, minő mű az, melyet építeni akarnak az annyira zaklatott félsziget földjén.“ Elmondja ezután Laguerroniére úr azon tervét, mely szerint Olaszország két állam­ra lenne szakítandó, közben a pápasággal. Ná­poly nevében akarják megtenni az elosztást. Azt állítják, hogy Nápoly visszautasítja a piemonti uralmat. Beleegyezett a Rómávali egységbe,­­ de e nélkül visszaköveteli nemzetiségét. Elte­kintve ezen szónak „nemzetiség“ visszaéléssel történt használatától, csupán azt kérdjük, hogy bizonyosak-e benne azon urak, hogy az elosztás napján ugyanazon kiáltások nem fognak-e ismét­lődni Florencében, Parmában, Modenában, Bo­lognában ? Miért ne? Itt is akarták a Rómávali egységet. Róma nélkül a „nemzetiség“ vissza­állítását kell követelni. S mit fognak akkor vá­­laszolni ? Ügybe sem veszik e kiáltásokat? Hisz akkor hova lesz azon conservativ s annyira hánytorgatott méltányos politika ? Elfojtják az egyik rész hangját, hogy a másiknak viszhang­­ját költsék fel. Olaszországnak azt mondják : te nem lessz az, a mi lenni akarsz! És a herczeg­­ségek népségeihez meg azt mondják : „Ti meg az lesztek, mik nem akartok lenni !” Áttér a „Pattié“ a pápaságra. Átadják a pápaságnak je­len birtokálladékát. Mire való e parcimonium ? A pápaság már tiltakozott, nem akar elfogad­ni semmit, jól tudjuk mit nevez az rablásnak. De azért rá sem hallgatnak. A pápai kormány sorsa ki van jelölve, s hogy Róma ellenállását elaltassák, azt felelik,hogy az Emilia, Márkák , Umbria elvesztése megtörtént tény. Megtörtént az igaz, — de hogyan ? Ép mint a két Sicilia elvesztése a nápolyi bourbonok korával. Ha tehát a jövő déli királyság elvesztését Európa nem hagyhatja helyben, hogyan akarják a pápa­sággal helybenhagyatni tartomány­ainak elvesz­tését ? Jön a sor Velenczére. Az állítják, hogy Olaszország nem lesz egy, míg Velencze a Habs­burgok uralma alatt áll. Ez igaz. De lehetséges lesz-e egy olasz confoederatió, akkor,midőn Ve­lencze Ausztriának megmarad. Azt állítják , itt mindig a senatort kell érteni s pártját, hogy az idő lesz Velencze legbiztosabb megszabadí­­tója. Igen, az olasz egység mellett az idő végrehajthatja ásón művet, melyet ma hadsereg­gel végrehajtani nem lehet. De ha a confoederatio

Next