Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)
1862-09-19 / 3781. szám
215-3781 13-ik évi folyam. Péntek, sept. 19.1862. Epp szellemi részét ilető minden közlemény 'Kiadó hivatal: Előfizetési föltételek I Hirdetmények dfja I Szerkesztési iroda . A szerkesztés g ez vnt zen Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva: 7 haábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. . .» amelat Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- & lap részét ilető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre . . . . 10 írt 60 kr. a. é. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos Ferenczik tere 7-ür szám, 1-ső emeletigadtatnak el, panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 6 írt 25 kr. u. é. petit-sor 26 nykr. PEST, September 18. 1862. Bécsi dolgok Bécsi lapokban olvassuk, hogy a német kérdés mindig szomorúbb arczot ölt. Egy előparlament helyett most már kettő lesz. Tudjuk, hogy a „kisnémetek“ f. hó 28 —30-kan Weimarban gyűlnek össze, míg egy müncheni távirat szerint, a „nagynémet“ érzelmű déli Németországból külön előparlamentet akarnak tartani Frankfurtban. Mint a „Presse“ értesül, Stuttgartból és Münchenből a bécsi reichsrath néhány német tagjához is elküldetett — vagy, mint hirlapíró collegáink „át meg át“ (durch und durch) magyarosan kifezik : „elmenesztetett“ — a meghívás, hogy ez értelemben működjenek, azon lévén, hogy a német-osztrák reichsrathok minél számosabban gyülekezzenek Frankfurtba. A „National Ztg“ ellenben neveit is közli azoknak, akik magukat aláírásukkal kötelezték, hogy Weimarba mennek. Ezek közt van dr. J. N. Berger és dr. Rechbauer. Az „Ost d. Post“ viszont biztosítja a „nagy német“ urakat, hogy dr. Rechbauer maga is kiváncsi tudni, miként került neve az aláírók közé. Minő portmanoevreek! Egy helyett tehát két ilőparlament! íme, minő auspiciumok alatt indul meg a német egység ügyének újabb korszaka! Kovács Lajos barátunknak nincs oka aggódnia! A reichsrath pénzügyi bizottságából is érdekes tudósítást veszünk, jellemzőt az osztrák parlamenti viszonyokra. A pénzügyi negyvennyolczas (meg ne ijedjen a „P. Hírnök“ — a tagok számáról, nem évszámról van szó) bizottság f. hó 16-ki ülésében az 1862-ki budget megállapításáról volt szó. Az előadó — írja a ,P. Lloyd‘ tudósítója — Dr. Taschek, egy javaslatot terjesztett elő, melyben az egész kívánt ősziét elfogadtatik s a kiadások jóváhagyatnak. Azonban az államminiszter ma ,brevi manu, egy más pénzügyi törvényjavaslatot terjeszt elő, melyet gróf Hartig sajátjául elfogadott. E szerint a kívánt ősziét 388 millión felül állapittatik meg (festgesetzt) s ezen ősziét 294,650,334 ft erejéig fedeztetik (bedekt wird) a bevételek által. Mind az „Erforderniss“, mind a „Bedeckung“ rovatnál ki van kerülve e szó: „genehmigt“ és „bewilligt.“ S csekély módosítással a kormányi javaslatot fogadták el. Ezen módosítás egy mellékes fejezetnél ezen tételben : „di bemessenen Beträge,“ a „bemessen“ helyett „g e n e h m i g t“-et szúrtak be, ezen, a népképviseletadómagajánlási jogát kifejező formulát egy hátulsó ajtón ekkép csempészve be. Egyszersmind azon megszorításokat, melyeket, az alsóház több tételnél jön, szépen kihagyták most a pénzügyi törvényből, legfölebb csak jámbor óhajtásképen hagyva meg egyet s mást. Tudjuk, hogy az alsóház az államtanács részére követelt 142,680 ftot csak azon föltéttel ajánlották meg, hogy a kormány az államtanácsban megürült vagy megürülendő helyeket ne töltse be e testület újból szervezéséig. A kormány e határozatra nem is hederített, hanem az épen megürült helyet betöltötte. Az „Ostreichischhe Zeitung“ mindemellett folyvást a parlamentről beszél, hasztalan emlékeztetik őt naponként uj tények Kuefstein gróf emlékezetes szavaira, hogy „F reichsrath nem angol parlament. “ A „P. Lloyd“ szerint azon emlékiratra, melylyet a pesti kereskedői testület a magyar váltótörvény ellen benyújtott, a m. udvari kanczellária részéről is leérkezett a válasz. Ez is egyetért lényegileg a m. kir. curia e részben tett nyilatkozatával, azonban elméletileg helyesli több pontban az emlékirat nézeteit. Ezen különbséget a curia és a kanczellária nyilatkozata közt nagy megelégedéssel emeli ki a Lloyd. Szerintünk azonban az emlékirat és a kanczellária leirata közt lényegesebb azon különbség, hogy a kanczellária azon pontokra nézve, melyek iránt egyetért is a kereskedői testülettel, az országgyűlésre utal. Ezen alkotmányos felfogást örömmel emeljük ki, anélkül, hogy ez idő szerint vitatni kívánnék, kinek van igaza a vitás pontokra nézve. Még egyet! Az „Oesterreichische Zig,“ mely, közbevetőleg mondva, egy idő óta nagyobb betűkkel nyomatja a „Constitutionnele“ — lucus a non lucendo — melléknevét, azt a hírt közli, hogy Plener úr ellen egy iderpellatio készül. A pénzügyi miniszter ugyanis még az aug. 9-ki felsőházi ülésben azt mondá, hogy a kormány a dunai gőzhajózási társulatnak az alsóház által megtagadott „Nachtragsforderung“ot mégis kifizeti. Néhány alsóházi tagnak másfél hónap múlva most jut eszébe megkérdezni: várjon az összes minisztérium egyetért-e a pénzügyminiszterrel? — S ha igen ? quid tunc ? Az „első magyar gözhajótársaság“. II. Az üzlettevékenység s az üzleti tér kérdése után jön azon második, igen felfogható s természeti s kérdés: Versenyezhet-e a süker kilátásával a magyar gőzhajótársaság a jelen dunai szállítási vállalatokkal, s jelesen minő kilátást nyújt majd a nemzeti tőkéknek egy oly verseny, melyben 3 millió fusio esetében 6 millió tőke fog versenyezni 43 millió tőkével, mint amennyivel a „szabadalmazott dunagőzhajótársaság“ rendelkezik? Továbbá sem vonnak-e el tetemes mennyiséget a nyers szállítmányokból az ószerű evezős s vontató hajók, melyek mintegy 800 számban egészítik ki a gőzerővel dolgozó vállalatok üzletét s a dunai összforgalmat. Határozottan állítjuk, hogy az „első magyar gőzhajótársaság“ azon esetben, ha az alakító bizottmány által elkészített s már közre is bocsátott alapszabályi tervezet értelmében alakulva meg, a kijelölt irányban, nyersterményekre szorítkozva csupán, a vaskaputól fel Bécsig, s a közvetlen mellékvizeken folytatja működését, nemcsak hogy a versenyt kiállja az osztrák Dunagőzhajótársasággal, de a dunai szállítási forgalom jelentékeny része üzletkörébe fog olvadni, nyereséget hozva a társulatnak, gazdag osztalékát a vállalkozó tőkéknek. Lássuk csak hogy miért? A Dunagőzhajótársaság az 1848-as vihar után a kormánynak tett szolgálataiért roppant követeléseket emelt. A kormánynak soha sem volt kitűnő oldala — a fizetési képeség. Úgy tett akkor is, mint most az osztrák bankkal szándékozik tenni. Meghosszabbította a társaság kiváltságos szabadalmát 1880-ig, újólag kötelezvén magát a már 1830 ban elfogadott 5% államgarantiára. — A dunagőzhajózási társulat, igaz, a nemzet s a sajtó ösztönzése mellett, s zajos tetszés nyilatkozata közt fektette tőkéinek egy rését az üzlethez megkivántató építkezésekbe s felszerelésekbe. Felépült a pompás ó budai hajógyár, a raktárak, s más építkezések is történtek a duna-vonal legjelentékenyebb pontjain. Az építkezések oly nagy arányt öltöttek, hogy ma már a 43 millió tőkének nagyobb része, jelesen 24 millió, beruházmányokban, építkezésekben fekszik. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy e beruházmányi tőke, neveztessék bár veszteg tőkének is, jövedelmet ne hozna. Mert hisz a hajóépítés s felszerelés költségei ezen belföldi, s a társaság által felállított gyárak munkássága által feleslegesekké váltak, s midőn egy részben százaknak adott ipar elfoglaltatást a szabadalmazott társaság, másrészt a belföldi gyáripart is, bárha egy paránynyal is, mozdította elő. Befektette őkéi nagy részét oly építkezésekbe, melyek, bárha jövedelmet hoznak is, de mégsem oly gyümölcsözők, hogy a fennmaradott 19 millió tőkének is ne kellene dolgozni azon, hogy a 24 millió rendes hiányzó kamatjai fedeztessenek. Elhiszszük, hogy ezen építkezések indokát aczélszerűség s a hasznosság szempontjai parancsolták, s így, hogy azok megtörténtek, abban szemrehányásra okot nem találunk , mert a társaság függetleníteni akarta magát még a hajószereltetések tekintetében is a külföldtől, de más részről a tőkék természetéből következtetjük, hogy ha 43 millióból 24 millió beépíttetik, s 19 millió marad a forgalomra, bizonyára minden millió egyremásra nem hozza be az 5°/o-t; úgy, hogy a forgalmi tőke évi jövedelmeinek kell pótolnia veszteg tőkéből hiányzó kamatokat. Vagyis 19 millió forgalmi tőkét olykép kell jövedelmezővé tenni s forgatni, hogy amennyiben a beépített 24 millióban az 5% deficitje mutatkozik, a 19 millió kamatjai által fedeztessék. Következéskép a jövedelemi kamat elosztása után a 43 millió tőke nem hoz be annyit, hogy az állam garantiára s kamatbiztosításra szükség ne lenne. Ily esetben a szabadalmazott Dunagőzhajótársaság nem igen irtóznék a vitelbér felszökkentésétől, hogy a jövedelmi bijain egyensúlyba hozassák. A vitelbér azonban már most is magas. Hisz csak a minap történt, hogy a társaság még a 15% szállítási rabatot is eltörölte a Kulpa-s Száva mellékvizeken eszközlött szállításokra nézve, s így itt már a legmagasabb áremelkedés állott elő. Ha az új társaság megkezdi működését — kevesebb vitelbérrel — a versenyre a nagy tőke csak úgy állhat ki, ha vagy roppant ostromot intéz összes erőivel, vagy a vitelbért szintén leszállítja. Vegyük az utóbbi esetet. A szabadalmazott dunagőzhajózási társulat aligha leszállíthatja a vitelbért, mert a jelenlegi vitelbérrel is folyvást igénybe kell venni az álladalmilag biztosított kamatsegélyt, hogy veszteségben ne maradjon. A kormány tehát maga sem egyeznék bele a vitelbér leszállításába, mert a kincstár akkor még jobban igénybe lesz véve. Felhozunk ezen állításunk igazolása mellett egy esetet. Midőn a Luzenbacher testvérek kiállottak a versenytérre, a szabadalmazott Dunagőzhajótársaság rögtön folyamodott a kormányhoz, engedtessék meg a verseny tekintetéből a hitelbércsökkentés. A kormány megtagadta a kérelmet, s jövőben is kereken ellenszegülni ígérkezett minden hason vitelbércsökkentési kérelmeknek. A verseny most már a tömeges erőfeszítés terére vizetett át. A szabadalmazott Dunagőzhajótársaság számos hajót bocsátott forgalomba — a személyszállításra — azon vonalon, melyen a Luczenbacher testvérek is felléptek s folyvást veszteséggel dolgozik. A Luczenbacher testvérek vállalata azonban — bárha személyszállításra szorítkozik — nem zúzathatott szét a tömeges, erőkifejtés által. Ezen ténykörülményhez fűzzük azon második állításunkat, hogy ha a magyar első sőrhajózási társulat elleni tömeges erőkifejtést, s roppant tőke igénybevételét használná is fel a szabadalmazott Duna gőzhajózási társulat, mégsem lehetne arra veszélyes , mert a szállítási szükségletek s a közlekedési eszközök növekedésével gyarapodó termelés biztosítás az iránt, hogy szállítni való mindig lesz, s bármennyi hajót hozzon is forgalomba a szaktársulat, a magyar társaság mindig élénk üzlettérre számíthat, s pedig nyereséggel, mert olcsó vitelbérre fektette üzletforgalmát s számitásait. Látható ezekből, hogy míg egyrészt a vitelbér leszállításának a szaba Dmn. társulatnál maga a kormány, de a társulat jövedelmi aspirátiói is határozottan ellene szólanak, s azt valószínűtlenné teszik, másrészt az olcsó vitelbérre fektetett első magyar gőzhajó társulat forgalmának s üzleti tevékenységének — a tőke megerőltetés, s tömeges erőkifejtés sem árthat. A versenytől tehát nincs mit tartani. Megjegyezzük itt, hogy a személyszállítás királyfolyónkon másodrendű akkor, midőn Baja, Győr, Zimony, Törökbecse, Szeged, Pest, a nyers terményszállítás, kis berakodás első emporiumai az egész Dunavonalon. A magyar társaság pedig az alapszabályok 2. §. értelmében csupán nyers termények szállításával foglalkozván, elmaradnak azon alig 2% hajtó kiadások, melyeket a személy-s gyorsteherszállítás eszközlésére tenni kell, s így a vitelbért alábbszállíthatja, úgy, hogy az jelentékenyen kisebb leend a szabadalmazott gőzhajótársaság vitelbéreinél. A nyers törény szállításoknak annyi része,amenynyit a magyar társaság megbír, bizonyára az új, olcsó vitelbéren alapuló vállalatot fogja felkeresni, annál inkább, mivel a nagyban eszközlött szállításoknál pár krajcárnyi árkülönbség tetemes összegekre rúg. A „szabadalmazott Dunagőzhajótársaság“ nem fekszik oly nagyon a kormány atyai szívén, hogy kész legyen minden évben százezrek s százezrek fizetésére, csak azért, mert a szabadalmazott társaság elég legális a magyar zászlót fel sem teszni hajóárboczára! A szabadalmazott társaság vitelbérét maga sem szállíthatja le, mert iár most is pár év óta tetemesen csökkent a nyereség, úgy, hogy több vonalon már is veszteséggel dolgozik. Nem így ám az „első magyar gőzhajózási társulat“, mely olcsó vitelbér mellett áll ki a magyar Dunára, s az olcsóság s gyors szállítás előnye mellé még azon előnyt is csatolja, hogy a magyar jelzászló, magyar tőkék, nemzeti vállalkozás buzgalmát jelenti, s már e körülmény által is magához vonzza a dunavidékek magyar termesztőit. Nemzeti vállalat — nemzeti tőkékből — s talán, adja az ég — angol tőkével egyesülten; továbbá, a mi fő: olcsóság s legjutányosabb ár a versenytársak közt, merő nyerstermény szállításra szorítkozva, ime, ezen előnyöket nem semmisítheti meg a „szabadalmazott Dunagőzhajótársaság“, még ha lejebb szállíthatná is vitelbérét, amit még solio s nagy mennyiség rendszeres szállíttatására ajánlkozó kereskedők s termelőkre nézve sem tehet. Egyik roppant menyiségű gabonát szállító hazai nagykereskedőnktől tudjuk, s e tényért szavatosságot vállalunk, hogy egy izben az említett búzakereskedő évenként 200.000 mázsa búza szállítására ajánlkozott, s kérdést tett, menyi provisiót ad a szabadalmazott társaság ? 35 % volt a válasz. Hogy a rendes szállítási szerződés elmaradt, igen természetes. Avagy talán az ó-szerű evezős s vontató fahajókkal nem fogja kiállani a versenyt az új társulat ? Az evezős s vontató hajókon eszközlött szállítás sokkal többe jön, mintsem egyelőre képzelné az ember. A baromkinzás anyagi hátrányaival összekötött lassúság, a folytonos megpihenések,s ezzel járó kiadási költségek, a rendesen mélyre merülő fahajóktól fizetett nagyobb díj, ha gőzösökkel vonatnak, majd ismét a szállítással összekötött baslakodás, s e mellé a kis térre szorított közlekedés , mindanynyi hátrányok, amelyek biztosítják a magyar társulatot versenytársai ellenében. Sőt, mi meg vagyunk győződve, hogy minél nagyobb tőkével s erélylyel fog vállalatához a magyar társulat olcsó vitelbérrel, annál inkább fogyni fog az evezős s vontató á fahajók által fenntartott közlekedés. Akkor, midőn a múlt évben a szabadalmazott gőzhajótársaság által eszközlött üzleti s forgalmi exercitium 17 milliót mutat fel a felső Dunán,23 milliót az alsó Dunán, az ófahajók alig szerepelnek 2 millióval, amint ezt egyik pesti nagykereskedő által az alakító közgyűléshez felterjesztetni szándékolt emlékiratának adataiból kijegyeztük. Ismételjük, hogy egy oly dunagőzhajózási társulat, mely, mellőzve a mázsás gyorsszállítási személyforgalom ágait, s így menten azon kiadásoktól, melyeket a személyforgalmi ügynökségek fenntartása, továbbá a hajósszemélyzet teljes létszáma igényelnek, merőben a nyers terményszállitásra szorítkozik, s bárba kezdetben néhány gőzössel s vasas vontatókkal egyik másik dunavidéki helyen aviso után ki-s berakodik, nemcsak hogy nyereséggel fenn fog állani a versenytársak közt, de az előadottak természetéből folyólag busás nyereségre számolhat. Íme, a versenykérdés a szabad magyar Dunán szintén a helyzet s vállalkozás előnyei által istápolva szól az ország minden rendű tőkepénzeseihez, iparosaihoz, kereskedőihez s gazdáihoz : írjatok alá. REVICZKY SZEVER. zelebb vagy olcsóbb piaczokat nyert ; abban hogy vidékünk a világforgalom köréből kizárva s a verseny teréről leszorítva van ; — abban , hogy kereskedésünk, a vagyonosodásnak eme leghatalmasb emeltyűje, csak a legközelebbi vidék szűk körére kénytelen szoritkozni, s hogy különben virágzó mezei iparunk is, a világforgalom útjaihoz közelebb eső vidékekkel a versenyt ki nem állhatván, termékeit kellőn értékesítni nem képes. Ennélfogva semmi sem igazolhatta volna inkább Szombathely polgárainak józan felfogását és helyes tapintatát, mint azon érdekeltség, a melylyel ez értekezletre párt- és szinkülönbség nélkül egybesereglettek, hogy a déli vaspálya társulat képviselőjét üdvözölhessék, a mi az érdekeltséget egész a lelkesedésig fokozá, s az értekezletet valóságos örömünneppé emelé, azon körülmény volt , minélfogva épen e város szeretettszülöttje s egyik büszkesége , Hollán Ernő úr voltaz, ki a Sopron-kanizsai vonal közel életbeléptetésének hírnöke gyanánt köztünk megjelenni, s igy az előterjesztés fölötti öröm a viszontlátás örömeivel, a tárgy iránti érdekeltség a személy iránti lelkesedéssel találkozott. Homán Ernő úr kifejtvén a vasútból vidékünkre, főleg pedig városunkra hárulandó előnyöket, lelkes előterjesztését azon kijelentéssel végzi, hogy a kisajátítási eljárást már a jövő hónapban megkezdendi s a jelen előleges értekezletet csak azért vélte rendezendőnek, miszerint a vállalat miatt netalán létező aggályokat, melyek az ő eljárását nehezítenék s a kivitelt késleltethetnék, kölcsönös eszmecsere által eloszlassa. Azonban nem volt oka aggályokkal küzdenie; alig végzé be a tetszés kitörései közt tartott előadását, s már a jelen voltak kijelentették, hogy sokkal inkább belátják s magasabbra helyzik a vasút áldásait, melyeket az a közlekedés könynyitése és gyorsítása által a forgalom élénkülésére s tágasbulására, a mezei birtok s terményeink értékének emelésére a munka szaporítása által mindannyi üzlet- s iparág lendületére gyakorolni fog, semhogy ezekkel szemközt azon csekély hátrányt, mely némely birtokrészletek átszeléséből s eldarabolásából származik, elegendő indoknak tekinthetnék, a vállalat ellen nehezítő vagy késleltető akadályokat gördíteni; sőt oda nyilatkoztak, hogy magukra vállalják a félreértéseket, balítéleteket, ha netalán ilyenek felmerülnének, eloszlatni, a kétkedő kedélyeket megnyugtatni s mindent elkövetni, miszerint a kivitel írtjából minden akadály elháríttassék. E czélból különösen felajánlják közreműködésüket a városi hatóság tagjai szintúgy, mint egyesek, arra, hogy — ha a vonal térrajza az ide vonatkozó térkimutatással együtt velők másolatban előre közöltetik, mit Hollán Ernő úr meg is ígért, — az illető birtokosokkal, a nekik nyújtandó kárpótlásra nézve, oly megállapodást fognak eszközölni, mely a helyben divatozó adásvevési árakat vevén zsinórmértékül, a társulatot az önzés vagy elfogultság túlságos igényletei ellé biztosítsa. Ily szép eredménye volt ezen előleges értekezletnek, s örömömre szolgál, illetékes helyről jött nyilatkozat nyomán, polgáraink felvilágosultságának újabb tanúságául feljegyeznem azon tényt, hogy ily meglepő előzékenység, ily átalános rokonszenv s lelkesedés a társulat irányában még sehol sem jelentkezett. N. N. Szombathely, sept. 12. Tegnap délután barátságos értekezletre hivatánk össze a városház teremébe; tárgya az értekezletnek a sopronkanizsai vasút volt. — Másfél évtized óta várjuk e vonat létrejövetelét ; feszült figyelemmel kisértünk minden mozzanatot, mely vágyaink czélpontját közelebb vgy távolabb jövőben jelző ; reményeink már már kifáradtak a hosszú türelemben s a folytonos csalódásban ; napról napra komolyabb aggodalmakba merült lelkünk a szép vidék jövője fölött, melyet népessége, szorgalma s a természet áldásai daczára évről évről hanyatlani láttunk. Különösen feltűnnek e hannyatlás jelei Szombathelyen, mely a szintoly szép mint gazdag Gyöngyösmentének gyapontját képezi. Mig az 1848 előtti korszakban oly pezsgő életnek örvendes 1817 óta, a midőn az utczai mocsárok és szalmakunyhóinál fogva még egy nagy falu jellegével birt, díszes kis várossá alakult, melyben a polgári jóllétet és vagyonosságot nemcsak egyes csinos házak, sőt egészen újonnan keletkezett utczasorok hirdeték : elcsendesült utczáin a lefolyt utolsó évtized óta összesen alig képes felmutatni annyi új épületet, a menynyit azelőtt egy éven át, s legjobb hitelben állott polgárainak nagy része, vagyonának romjain kesereg. Némelyek a visszaesést kizárólag a közállapotok mostohaságának, az államélet megszaporodott terheinek hajlandók felróni, melyek a munka gyümölcseiből nem lévén fedezhetők, már a nemzeti törzsvagyont támadák meg; de e nézet nem egészen helyes. Ám nézzenek körül s ha számba veszik, hogy korábbi népes borvásárainknak többé hirök sincs; hogy magtáraink, melyekben azelőtt a közel Styria nagy része táplálkozott, jelenleg üresen állanak ; hogy előbbi virágzó kereskedésünk igen jelentéktelen fokra sülyedt alá; hogy a városunkon átvonuló Varasd-Körmend soproni nagy útvonalnak gyarmati áruszállításban oly gazdag forgalma teljesen megszűnt, azon meggyőződésre fognak jutni , hogy a baj fő oka másutt fekszik , éspedig abban , hogy a kereskedés a Récs- Trieszti vaspálya befejeztével egészen más irányt vett, a Pest-Kanisai vonal megnyíltával pedig Stejerországnak is legnagyobb része kö A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. Szemlénk olvasója emlékezni fog talán, mi véleményen vola annak idején az orosz kormány hivatalos közlönye, a „Szjevernaja Pocsta“, Garibaldi, az olasz néphös hivatása s lángesze felől. — Érdekes, kettős érdekességü megtudnia ugyanazon kormány-közlöny véleményét most, a midőn az ünnepelt néphös koczkája megfordult, s ő maga, s többen övéi közül, fogságba kerültek. Szólaltassuk meg magát az orosz kormány közlönyét, hadd lássuk, hogyan ítéli meg az elhagyottat. „E jelen pillanatban, úgymond, bátran lehet ítéletet mondani Garibaldi felől. Ő nagy, s Itália hőse vala, mert úgy akarta annak idején Cavour; ugyanő, Garibaldi t. i. egyszerű condottieri lett; — persze, név szerint csak, mert a valóságos condottieri Mazzini — egy oly eszeveszett csapat élén, a mely nem érti meg se azt, vájjon Italiának mire is lehet és van szüksége, se azt, vájjon mit tűrhet el Európa a maga részéről — mihelyt Cavour nincs többé. Garibaldi, mint magánszemély , mint nem politikai szereplő, nemes lelkes önfeláldozó voltánál fogva , rokonszenvre gerjesztő egyéniség; többet mondunk, minden tekintetben tiszteletre méltó egy ember. Azonban képtelen felfogni a nemzetközi viszonyokat, hazája valóságos szükségletét, s oly emberek befolyása latt, amilyen Mazzini, kiskorú gyermekké, vagy őrültté lesz. „Arra, úgymond, hogy valaki képes és méltó legyen az emberek és események kormányát magához ragadni, nem elegendők azon erények, melyek által a vad fajok kitűnnek, sem azon ügyesség, amelyről ismeretesek valának a középkori condottierik. „Eddigi hallgatásunk oka azon igazolt kívánságunkban és törekvésünkben lelhető fel csak, miszerint számot adhassunk magunknak, teljes számot azon szerepvivő jelleméről és tulajdonképi indokairól, a ki hasznavehető eszközül szolgált a jelenkor egyik leggeniálisabb államférfijának kezeiben, értjük Cavour grófot, a ki oly korán halt meg hazájára és az emberiségre nézve. Azon dicsfény, a melylyel Garibaldi férfias alakját körül venni szükségesnek találta Cavour, ugyszinte azon rugók, miket czélja teljes tudatával erős, ügyes kézzel mozgásba hozott és fönntartott, mindezek Cavour kora halálával megszűntek létezni. A sodronyok megszakadtak, melyek Garibaldi személyét az eszélyes és erélyes mozgatóval egybekötötték