Pesti Napló, 1862. október (13. évfolyam, 3791-3817. szám)
1862-10-18 / 3806. szám
*■ A „P. Lt.“ Székes-Fehérvárról mai keletű következő távsürgönyt kapott : Szent István basilikájának alapfaait ma (oct. 17.) délben megtalálták. *Potemkin Ödönig „az 1849 évi magyar hadsereg feloszlásának okai“ czimü munkáért a pesti cs. kir. katonai törvényszék kétheti börtönre ítélte, hetenkint négy napi magánbörtönnel . Neuwirth tábornok e büntetést egy heti börtönre szállította. Laufert, mint kiadót ugyanazon törvényszék 10 napi házibörtönre s 100 ft bírságra ítélte, mely utóbbiból a tábornok a 10 napot elengedte. * A magyar írói segélyegylet javára Kolozsvárit rendezett színházi előadás a nevezett czélra 101 ft 34 kr tiszta jövedelmet hozott be. * A székelyudvarhelyi kaszinó f. hó 1-jén tartott gyűlésében tiszteletbeli elnökévé gróf Bethlen Farkast, rendes elnökévé pedig Pataky Pál ref. tanárt választá meg. * Gyula-Fehérvár mellett fekvő Borbánd mezővárosában f. hó 10-kén tűz ütvén ki, 14 ház minden melléképületével, téli gabná-s takarmány - készleteivel és sok házi állattal egyetemben elhamvadt. A gyúlási őrizet nélkül hagyott gyermek vigyázatlanságának tulajdonítják. * Az érmelléki borkereskedő társaság Diószegen tartott gyűlésén gróf Zichy Ferencet elnökévé választá. * A győri „ének- és zeneegylet“ példájára Komárom, Pápa és Tata városokban is alakulnak ily egyletek. Bár mindannyian nemzeti zenénk hű apostolai lennének. * Nagy Lajos bankjegyhamisító czimborái fölött kimondta a bécsi törvényszék az ítéletet. Kun Károlyt tizenkétévi nehéz börtönre ítélték. Perl Pétert, bizonyítékok hiányában fölmentették. * A Wimpffen gyalogezredből két közkatona Zágráb mellett múlt vasárnap 7—8 óra között két utast megállított s mig az egyik megszaladt, a másiktól elrabolták pénztárczáját. A legszigorúbb katonai vizsgálat folyamatban van. „Agr. Ztg.“ * A városligeti tó egy részének szabályozása tegnapelőtt befejeztetett. Ezen rész kellőleg el van látva vízzel, hogy télire Pest városát a szükséges jégmennyiséggel elláthassa. A városliget szépítő-bizottmánya egyik tagjának indítványára a nagy rondeau jobb oldalán a régi arénáig terjedő telkek eladása terveztetik, s a vételár egy része a városliget szépítésére és mind a liget, mind a tó fenntartására fogna fordíttatni. * A Trattner-Károlyi féle házból tegnapelőtt egy négy éves, szőke hajú Szigeti Jóska nevű gyermek veszett el. Beszél magyarul, s kissé németül is. A megtalálók legyenek szívesek jelentést tenni róla a pestvárosi kapitányságnál. * Tegnapelőtt egy csalót fogtak el Pesten, ki egy czeglédi lakostól, ki 800 ftot akart Pesten fölvenni, pénzszerzés ürügye alatt albát csalt ki, melyet 1000 ftos váltónak kiállított s el is adott. E jó madár ügyvédnek adta ki magát s már ezelőtt is több ilynemű csalást követett el. * Az egyházi zene barátait jó eleve figyelmeztetjük, hogy minden szentek napján (nov. 1 jén) a pestbelvárosi plébánia templomban Mozart nagy miséje fog Budapest legkitűnőbb művészi erői által előadatni. * A német helvét hitvallásunk új imateremének megnyitása a nádor utczában, 11. sz. alatt, múlt vasárnap ünnepélyesen végbement és közel 500 ájtatoskodó jelent meg. A szertartást Van Andel lelkész ur nyitotta meg egy lélekemelő imával ; utána Hefter ur tarta az egyházi szónoklatot, mig végezetre Török Pál superintended ur lépett a szószékre és az ur áldását adta a hívekre. A körök alatt ájtatos karok és zsoltárénekek hangzottak. * A székesfehérvári ásatásokra Szász-Koburg Gotha Koháry Ágoston hg 100, Vigyázó Sándor úr pedig 15 ftot ajándékozott. * A Szent László társulat a lipótvárosi bazilika kiépítésére 1000 ftot adományozott; ugyananynyit szavazott meg a pápa segélyezésére is. * Kolozsvárit I. G. ur fiatal szép neje fogat huzatván, hogy a fájdalmat ne érezze, chloroformot vett be, azonban oly nagy adagban, hogy örökre elaludt tőle. * M e z ő B á n d o n Erdélyben a reform, templom tornyára egy szeredai székely atyafi, ki órás mesterséget soha nem tanult, oly jes órát készített, mint akármely városi művész Ily naturalista ezermesterek a székelyföldön gyakran találhatók, a felkarolást érdemlenének. Hallottunk mi egy erdővidéki, ha jól emlékszünk, rákosi naturalista gépészről is, aki viszont pontos szerkezetű műmalmokat készít. * A vagyontalan, de jámbor és jó érzelmű lakásokkal bíró Borbánd mezővároska 2000 napszámot ajánlott fel a nagyvárad brassói vonalra. * Lauffer és Stolpnál „A vérpad titkai“, vagy „A hét nemzedéken keresztül Párisban hóhéroskodott Sanson család emlékiratai“ czimü rémletes könyv első füzete jelent meg. Magyaritá E idö d. Párisban e könyvnek roppant kelete volt; bizonyára itt is sokan lesznek, akik elolvassák, ha másból nem, azon kíváncsiságból, melylyel az emberek nagy része viseltetik a borzasztó iránt.Közelebb a lembergi nagy templomban — olvassuk a „Donau Zig“ ban, — nagy mise után az érsek felebaráti éneket kezdett , míg a templomban összegyűlt ájtatoskodók egyszerre a „Boze cos Polské“-t kezdék énekelni. Az orgona megrendült, hogy ez éneket elnyomja , de miután nem sikerült, a sípokat és trombitákat is megbújták, melyeknek harsogása közt a nép az elkezdett dal két versszakát énekelte el. Midőn a kóruson észrevevék, hogy sem az orgonával, sem a trombitákkal nem sikerül a hazafias dalt elnyomni, felhagytak a fülbontó harsogásokkal, s a nép tovább éneklé a többi versszakot. „Nem akarunk e tárgyra nézve megjegyzéseket tenni — írja az említett lap, — de hozzá kell tennünk, hogy eleintén csak a nép egy része énekelt, s csak midőn a khorusról a dallamot el akarák nyomni, kezdett hozzá teljes erőből az egész gyülekezet, úgy hogy dalát lehetlen volt többé megszüntetni.“ * Ifj. Csapó Vilmos baracsai pusztáján folyó hó 5-kén ment végbe azon díszes kápolna fölszenteltetése, melyet a több évvel ezelőtt elhunyt Csapó Ida csillagkeresztes hölgy (nemeskéri Kiss Pál kormányzó neje) alapított. A fölszentelési szertartást a székesfehérvári püspök fényes segédlet mellett hajta végre. A család és a papságon kívül a vidék előkelőbbjei is számosan voltak jelen. Az oltárkép, mely Murillo híres „menybemenetelé“ ábrázolja, egy jeles műkedvelő munkája. Az egyházi ünnepélyt népünnnep fejezte be. * Megjelentek s beküldettek : „Az elsődleges bujafekélyek kór- és gyógytana.“ Irta és kiadja Tóth Nép. János orvos sebésztudor stb. Pest, 1861. Méltatását az illetékes „Orvosi hetilapra“ és „Gyógyászatra“ bízzák ; szerzőjének jó neve mindazáltal ajánlatul, kezességül szolgál. — Kapható Lampel Róbertnél Pesten. 2) „Szerződések“. Irta P. J. Ügyvédi dolgozat. Kapható Kilián Györgynél. Ára egyiknek nincs kitéve. * A mátrai bányaegylet nov. 15-én tartandja közgyűlését Pesten, a köztelken. * A marhavészről hivatalos közlések vannak előttünk, melyből átveszszük a következőket: A járvány Pest, Heves, Borsod, Abaúj, Gömör, Szabolcs, Veszprém, Mosony, Soprony, Pozsony, Vas, Komárom, Esztergom, Fehér és Győrmegyék 81 helységében pusztít, továbbá a Jász- és Kunkerületekben. Mind e helyeken 52.493 db a marhalétaiomból eddig 16.297 db betegedett meg; ebből 5632 db felgyógyult, 9676 elhnllt, 40 lebunkóztatott és 949 orvosi kezelés alatt maradt. A marhavész terjedésében átalánosan megszűnt Heves megye, Kömlő, Kompolt és Szászberek, Vesprém megye Keresztúr, és Mosonymegye Magyar Óvár helységeiben. Újra kiütött Pozsonymegye Bögöle, Kürth, Dévény, N. Abony, Somfa, Wartberg és Födémes s Gömörmegye Sz Király, Győrmegye Rába Sziget, Oszthely, Béres és Fejértó, szintúgy Fehérmegye Picske helységeiben. Jász-Apáthiba pedig az által csempésztetett be a marhavész,hogy a lakók a Jász-Kiséren a dögvészben elhullt marhák húsát tanyáikra hozták. * A jelenleg Hannoverában hangversenyző b. gyarmati zenekar, nagy tetszésnek s fényes közönségnek örvend. A magyar zenében a magasabb műveltségű osztály is nagy élvezetét leli. A király a magyar zenének nagy kedvelője, s e zenekar az udvar előtt oct. 9-én játszott; ezenfölül Lipcsébe, Halléba, Berlinbe, Frankfurtba, Brémába már is meghivó okat kapott. — Köszönetnyilvánítás. A városi árvaleány intézetre utóbbi napokban következő jótékony adományok érkeztek : Csicsmanczay Pál úrtól egy teljesen felszerelt ruha-mángorló ; Hirschler Markus úr és fiaitól három darab téli fejkendő ; Schossberger S. W. és fiaitól 100 font tisztított lámpaolaj ; a gázintézet igazgatóságától 15 mázsa coaks ; mely adományokért vegyék a nemeskeblü adományzók ez intézet nevében a legszívesebb köszönetét. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről oct. 17.5% metafiques 71.15. Nemzeti kölcsön 82.35. Bankrészvény 788. — Hitelintézet 223.40. Ezüst 122. Londoni váltók 122.75. Arany 6.86. NEMZETI SZÍNHÁZ. Oct. 18-ra van kitűzve „Ördög része.“ Víg opera 3 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Oct. 18-ra van kitűzve.Gróf Monte Christo.“ Dráma 5 felv. Tercza. A magyar irodalom történetéből. Jámbor Páltól. KÖLCSEY. A XIX. század elején mindjárt egy tömeg nagy alak merül fel szemeink előtt, melyek a római idők nagyságára emlékeztetnek; ilyenek : Berzsenyi, Kazinczy, Kisfaludy , Károly, Kölcsey stb., kik mind önálló nagyságok, külön eszmét képviselvén, és külön jellemmel birván. Különös az, hogy mig sok tehetséges iró nyomtalanul vesz el munkáival együtt , addig oly írók, kikben külön sajátság, eredetiség, egyszóval jellem van, minden akadály nélkül átmennek az utókorra. Miért ? Mert a jellem azon benső erő, mi teszi az írót, valamint az embert. Jellem nélkül nincs nagyság. Gondolatokat könnyen el lehet sajátítani, de jellemet nem. Vannak írók, kikből elég egy versszakot olvasni, hogy azonnal megnevezzük őket: ez Horácz, ez Sheakespeare, ez Beranger. Ily íróink nincsenek túlságos számmal, de hála az égnek vannak mégis, és különösen a XIX. századnak jutott a szerencse e fölkenteket szülni, és a 30 éves béke olajfa árnyai alatt nagyokká nevelni. Ott állnak ők egy sorban, egyenlő talapon, anélkül, hogy egymást csak egy ujjal is fölülmúlnák. Szobrok ők és azokat nem kell összemérni, miután a halhatlanságnak nincs két mértéke. De lehetlen őket egymáshoz mérni, azért is, mert mindegyik külön bányát aknázott ki, külön pólust fedezett föl. Ha valamennyi közt Kölcseynek adjuk az első helyet, ez azért van, mert az eredmény, melyet irodalmi munkássága szült, legérezhetőbb ama szerencsés körülmény által, hogy ő nemcsak mint költő szerepelt, hanem mint országgyűlési szónok és ítész is. E hármas szerep természetesen neki némi előnyt nyújt kortársai felett, és mintegy kezébe teszia bírói pálczát, melylyel az irodalmi kétes tekintélyek és művek fölött ítéletet mond. Valóban, e e kornak nemcsak első tekintélye, de egyszersmind világító tornya is. De lássuk tüzetesen, mi volt ő, és mit tett az irodalomnak ? Kölcsey legbuzgóbb munkása a magyar irodalomnak, szívvel lélekkel iró, kort teremtett, nem annyira a költészetben, mint a próza irodalomban, melynek ma is mestere. Tolla páratlan. Minden során meglátszik a szónoki ihlet, sőt költemé-nyein is. A prósai ékes irályt, úgy a mint ma ■ van, egészen ő alkotá; előtte nem volt meg a szám a mondatban, sem a csin a kifejezésben, e kettőt ő egyesité, sőt ő tévé a mondatot kerekké. A hasonlatokat, képeket ő vitte be a nyelvbe, de vannak több érdemei is : a szép érzéket, a jó ízlést ő alapitá meg végképen. Soha aljas jelző, kétértelmű szójáték nem jött ki tollából, mely tulajdon világosan látszik bizonyítani, hogy határozott öntudatával birt az írónak úgy, mint az irodalomnak. Akár lantot pengető, akár szószékről szólá a lelkesedés tüzes szavait: mindig Kölcsey volt, azaz a szép és nagynak terjesztője. Mert kettőben hitt ő :tz erkölcsi világban, és a nemzetben, mely hit oly erős volt nála, hogy minden lapra, mit irt, két külön bélyeget nyomott, egy égi és egy nemzeti bélyeget. Azért nyert ő az első által halhatatlanságot, a másik által kegyeletet a nemzet minden fiainál. De lássuk most már irodalmi műveit. Emlékbeszéde Kazinczy Ferencz felett mély tanulmányt, szoros logikát árul el, és kétségkívül számára az első szónok helyét jelölé ki az akadémiában. „Semmi sem esik e világon ok és egybefüggés nélkül, mond ő ; a mi történik ma, annak magvai század előtt, a talán senkitől nem sejtve, hintettek el; s ami történni fog század után, az a mostani tettekből, gondolatokból vagy talán csak sejdítésekből ver magának gyökeret. Homályban él s munkál az iró, s egykorúi által kicsinységekkel bajlódónak tartatik, mert idejét idegen szavak magyarrá tételével, régiek keresgélésével, s több ily parányisággal vesztegeti. De a vezető okot legtöbbnyire csak a következés világositja fel, s tisztán csak a maradék fogja láthatni: miként nyert a nemzet szó által ideát, idea által tettet, a tett által jóltevő, egyetemi változásokat; miként lettek százados előítéletek semmivé ; miként enyésztek el egymásután száz meg száz lélekszorongató formák, s mindezek után miként jön lehetségessé sok szép és jó, minek forrásai, hosszú időkig zárva lévén, folyvást nem lehettek.“ Ez idézet mutatja, mikép Kölcsey nemcsak gondolkozó fő, ügyes stylista, rendszeres szónok , hanem egyszersmind magyar államférfiú is volt, ki világos öntudatával bírt annak, honnan kell a magyar írónak kiindulnia, és hova kell mindenkép törekednie. E nagyszerű czél elérése miatt nemcsak a magyar nyelvet művelő alaposan, hanem a classicus nyelveket is. Pap Endre szerint tökéletesebb görög volt, mint bárki a hazában; még erősebb volt a franczia nyelvben ; az olasz, mint maga mondá, és a spanyol nyelv később csupa rokonszenvből ragadt rá. Hogy szónoki nyelvét jobban kitüntessük, idézzünk néhány sort a nemzeti hagyományokból : „Mit akartok ? Isten a milliomokat nem azért , gyoritá a vizek és béretek közt közös határba, hogy e tömérdek erőt egyenként, széledezve, mindennapi gondok emésznék fel. Amit a pártok nem tettek, azt nektek kell tépni; de soha sem fogtok semmit tehetni, hanem ha egyetemi hív, egyetemi erő, egyetemi lelkesedés gyűl sokaságtokból. Mondom nektek, gyűljetek össze a beszélő ősz mellett; hevüljetek, midőn harczairól beszél, remegjetek veszélyein, együtt szenvedjétek fájdalmait, igy dicsőségén is fogtok osztozni. Mert ki harczolt, veszélyeztetett és szenvede az dicsőség nélkül nem maradhatott; a legparányibb hazai dicsőség, a legtemérdekebb idegennél, unokákban lángot gerjeszteni, többet ér. Őseitek parányi fészket rakjanak ? szedjétek össze a romokat, s tegyetek belőle mély alapot a jövendő nagyságnak. Apró harczokat vivjanak ? csináljátok a békeség műveit temérdekké. Változékonyságban siütettek? változzatok ti is, mint a lepke, nemesnél nemesebb alakokra. Emlékeik nem pazadtak ? mi tilt, hogy emeljetek nektek ? mi tilt, hogy Tinódiak helyett magatok álljatok elő lángénekekkel? Minden kő régi tettek helyén emelve, minden bokor, régi jámbor felett plántálva, minden dal régi hősről énekelve, minden történetvizsgálat régi századoknak szentelve, megannyi lépcső a jelenkorban magasabbra emelkedhetni; érzelmeiteknek, gondolataitoknak, tetteiteknek több terjedelmet, tartalmat és czélrahatást szerezni; s egész lényetekre bizonyos nemesitő, saját bélyeget nyomni, mely nélkül mind az emberek, mind a nemzetek sorában észrevétlen fogtak, mint parányi vizcsepp az óczeánban, tolongani.........Bizony a lélekkel teli nemzetek nem ragaszkodtak hiába hagyományaikhoz, nem hiába tisztelték a lefolyt századok történeteit. Az ezer hajó, melyek Trója alatt tíz évig hevertek, nyomorult sajkák valának ; az ithakai sziklák fejedelme parányi kalandor; s minő elláthatlan mégis a hatás, mit e magukban kicsiny képek a hagyományokban megdicsőitve okozzanak! Hasonló regécskék váltak a római temérdek nagyság alapjává; s ha ezek ily következményt szülhettek, mit nem kell még a valóság teljes fényében tündöklő történeteknek okozhatniok? Ki tudja jobban, mint ti . a marathoni győzök emléke hősöket nevelt Athénének ; s az itáliai csatácskák győzedelemjelei ütközeteket nyertek Róma számára, egér világrészek sorsát intézőket. Azért keressetek alkalmat a hajdant visszaidézhetni, s értemelegülni. Nem költői ábrándozás értelme ez, hanem fennmaradás, folyvást emelkedés értelme. .... Mi köt most titeket, mint egész néptömeget együvé ? hol a szellem, mely kisebb nagyobb mértékben minden keblen keresztül lángoljon ? Játékszíneitek ? bujdosó vándorok sátorai, hol különben is minden alak idegen. Gyűléseitek ? egyik osztály kirekesztő tulajdona, hol az a tehetségig gyéren jelen meg. Egyházaitok ? azokban meghasonlátok s felekezet lelke szállt belétek. És azok a ti versenyeitek, azok a ti köztermeitek dicsőséges gondolatok ugyan, de kevés számra kivetve. Mi más lenne az, ha őseitek s egész hazátok öröm- és hónapjait a Duna és Tisza partjain, palotákban és kunyhókban egyformán ülnétek stb.“ Az ily sorokat dicsérni nem kell. Szépek azok, mert igazak. Minden sor eredeti bélyeget visel. Minden gondolat ihletből származik. Meg van bennök a kristálytisztaság, a ruganyos logika, a hév, az áradat, a megrohanó és szembeállító kérdések, melyekre felelet nincs, vagy ha van, lesújtó az, vagy más szóvali ítélet. Az ily sorok örökké fénylenek az irodalom remekei közt, és bámulat fogja el az olvasót az író iránt, ki így tud szónokiani, a szónok iránt, ki így tud írni. Mit mondjunk a Parainesisről? remek az, Montesquieu lelkével és tollával írva. A játékszín ügyében és a gyermekgyilkos felett mondott beszéd szintén mester, minőt csak a római időkben kell keresni. Valóban szószékre született ő. El is foglalta azt, életíója szerint, elvekkel, hajthatlan jellemmel. „Ingottak az előítéletek, jajveszékeltek az áltekintélyek, midőn a szépnek, jónak és valónak ezen bátor tribunusa fellépett kriticáival; együtt volt azokban mélység és magasság. E téren egyetlenegy volt irodalmunkban, s az idők szerencséjéül tarthatjuk megjelenését. Különösen szép az, mit a hazáról mond: „A hazának szent neve nem csatolja magát a föld porához. Ezen tartomány, melynek kiterjedését most magyar hazának nevezzük, századok előtt más népről mondatott hazának ; őseink a Don mellett is, a Kaspium partjain is, magukkal hordozták a magyar hazát, a magukkal együtt hozták azt ide. Emberek teszik a valóságos hazát, nem az élet nélkül való térségek és halmok, melyek ezerféle népnek egyforma érzéketlenséggel adhatnak lakást. Valamint a franczia lélek lángolása a számkivetés helyét franczia földdé változtatja, úgy ellenkezőleg a magyar lélek kialvása születésünk helyét idegen földdé fogja változtatni. Fajuljunk csak lassan kint, mint elkezdők ; s bizony e levegő, melyet eleink vérpárájától megterhesitve szivünk, e kenyér, melyet az őssrhalmaik felett aratunk, e czimerek , melyeket koporsóikról lekapkodtunk, nem fogják itt a magyar hazát megtarthatni.“ Mindez fényesen bizonyítja, hogy Kölcsey, mielőtt szónok lett volna, állambölcsész volt, par excellence, mert minden gondolata, minden szónoki működése oda irányul, mikép lehetne e hazát újjá szülni. Ő nem szerette a művészetet, a művészetért, mint sok író , hanem minden művészetet a közanyáért. Azért igaza volt hinnie , „hogy a négy fal közt kerengő s fejére feketével irt tudomány életre alkalmaztatás nélkül meghalt állat. Gazdaság és státustudomány, philosophia és költészet, szónokság és csillagászat és chemia s minden más egyéb csak úgy bir belső becset, ha való meleg élettel viszonyba tétetik ; ha sem egyes emberi elme játékos foglalatossága gyanánt nem űzetik, sem pusztán emlékező tehetséget ragyogtató bútornak nem tekintetik ; hanem a társaság kifejlési s haladási nagy körében él és mozog , s vagy egyenesen tetté változik, vagy jövendő tettek kifejtésére és előhozására számoltatik ki.“ Lehetetlen föl nem hoznunk Berzsenyi felett mondott emlékbeszédét is, melyben Guizotthoz méltó elmeéllel értekezik a költészetről: „Illő, úgymond, a kor embereinek tudtul adni, miképen e magányba vonult s czimekkel nem ragyogott férfiúban azon kevesek egyike van eltemetve, kik a sülyedés szélén gyakran állott magyar nemzetre díszt hozzanak. A sokaság nem foghatja meg , mint lehessen költőről igy szólani. Jól van! Ha ti azt hívjátok költőnek, ki szavakat foglal versekbe s történetesen felduzzzadt érzeményeit, s egy egy elmésen elővillant gondolatát papirosra önti, s olykor valamely csillogó urat pártfogás reménye miatt megénekel , vagy a könyvárus szűk zsoldjáért az alamandokba divatárukat készitget, akkor igenis a sokaságnak igaza van. .. . De ha költő nevet csak az érdemel, ki nemesitett érzelmeket hordoz keblében, ki a természetre, az emberi szenvedelmekre vizsgáló tekintetet vete, ki a való életet magas szempontból vévé fel, s dalát a szépnek és jónak s az örök dicsőségnek szentelé, hogy általa minden ifjú kebel lángra gyuladjon: valljátok meg, akkor a költő bizonyos jóltevője az emberiségnek, s nevét hála és tisztelet érzelmei közt kell neveznünk............“ Mit mondjunk az ily csodálatos szónoklatról ? Ezt hallgatná az ember kifáradhatlanul Ez a szónoklat tetőpontja, így szólhatott Demosthenes, Cicero, Perrier. Ki a beszéd ily hatalmával bir, az uralkodásra született, és uralkodott is , a hallgató közönségen, az országgyűlésen úgy, mint az akadémiában, a megyében úgy, mint a törvény zárt teremeiben. Itt a helye megemlítenünk, hogy Wesselényit a felségsértési perben ő védelmező. Mi széptani és kritikai munkáit illeti : azok mélyek és finomak ; emezek élesek és találók, de mindenütt részrehajlatlanok. Itt minden tárgyról , jó ízléstől kezdve, egész az úrbériségig. A törvény kis ujjában volt. De legkedvenzebb foglalkozása mindenesetre a költészet vala. Költeményeiről lévén szó, a Hymnusnak kell adnunk az elsőséget. Mi a h y m nus ? nemzeti ima, melyet a magyar nép mond ezerévi viszontagságai után a népek atyjához, ki áld és ostoroz. A *P. Napló“ magán távsürgönyei. Páris, oct. 17. A mai „Moniteur“ kinevezéseket közöl a főbb katonai parancsnokságokra. — Canrobert tbnagy Lyon, és Mac-Mahon tbnagy Nancy számára neveztettek ki fő katonai parancsnokokká. München, oct. 17. A mai kereskedelmi ülésben az ausztriaiak indítványa elvettetett; ellenben a minoritási javaslat, — mely szerint a kereskedelmi szerződés megkötése nem vonatkozik kérdés alá, — 100 szavazattal 96 ellen elfogadtatott. Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, oct. 13. A „Herald“ nak hja egy canadai, ki közelebbről négy hetet töltött az Egyesült Államok különböző pontjain, hogy az angol beavatkozás a lehető legnagyobb hiba volna. Még akkor is, ha évekig elhúzódik a harc, ajánlandó a be nem avatkozás. És, hogy soká tarthat, az lehetséges. Európában igen helytelen fogalmak uralkodnak az itteni viszonyokról, midőn azt hiszik, hogy ez államok könnyen kimerülhetnek. Csak a demokrata párt felülkerekedésétől lehet békealkudozást és békét várni. Ellenben az angol beavatkozás, ahelyett, hogy a tüzetloltaná, csak más irányba fogja terelni. Az egész amerikai hadsereg ujongana ez angol esztelenség felett, mely alkalmat nyújtana boszut állam a kárörömért, melyet az angolok és éjszakiak csatavesztésekor oly leplezetlenül tüntettek ki. A harcznak, melyet a beavatkozás gyújtana, kezdete Canada elfoglalása volna. A quebecki helyőrséget kivéve, az egész canadai hadsereg foglyul esnék egy hónap alatt. Esztelenség a jelen viszonyok között, egy 20,000 főből álló hadsereget tartani itt. Mert ez elég nagy arra, hogy tanúsítsa a bizalmatlanságot, de kisebb, mintsem az országot a yankee betörés ellen megvédeni képes volna. A canadai angol tisztek hasonló véleményben vannak. Ha Anglia az amerikaiakkal meg akar mérkőzni a tengeren, tegye ezt, hol a harcz nem FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“-nek f. hó 16 ról kelt s táviratilag jelentett közleménye, mely Drouin de Lluysnek külügyminiszterré történt kineveztetését jelenti, továbbá a „Morning Post“nak Páriából, f. hó 16-ról kelt azon távirata, mely Párisban miniszterválságot s Fould, Persigny, Thouvenel, Roucher és Baroche urak lemondásait jelezi, egészen új világosságot vet a jelen helyzetre, a mely felett most már a sötétség oszlani kezd, hogy egy új homálynak engedjen helyet. Párisban f. hó 13-án tartatott az utolsó miniszteri conference, amely a római kérdéssel foglalkozott. Eredményéről csak annyit lehetett tudni, amennyit a belga lap jó forrású levelezői kiszagolhattak, hogy r. i, a statu quo Rómában egyelőre fenn fog tartatni, de azért Thouvenel marad, s az ő minisztériumával együtt a remény is, hogy az evacuatió mégis csak nemsokára meg fog történni. Sőt, mi több, Turinban Benedekt átadta volna a Durando-féle körjegyzékre a tuilleriák kabinete által sugallt választ, mint ezt a „Nat. Zig“nak f. hó 14-ről írják Páriából, s ezen válasz szintén úgy hangzott, hogy a római statu quo „egyelőre“ még fenntartatik. Minden politikai küljelenség tehát oda mutatott, hogy az olasz egység barátainak reményeiket ismét el kell,napolni. A helyzet symptomai azonban csaltak, mert az említettük táviratok szerint a franczia kormány politikája a • * v u o ( P e r s i g n y-féle programmtól, melynek mellőztetését a miniszteri válság bizonyítja. — A dolgok ily fordulatát érezte a „La France,“ mely az előbbeni szűkülés helyett öt-hat nap óta igen magas hangon beszélt, s csak úgy szórta a kelevézt azon lapokra, melyeknek olasz érzülete ismeretes. A „La France“ volt, mely először jelentette, hogy Ra t tazz i Párisba nem fog utazni, előre értesíttetvén utazása sükertelenségéről. A „La France“ volt, mely hangosan hivatkozott a császár azon szavára, hogy „a pápa ur a maga házában, s mintha Napoleon császár plenipotentiariusa lett volna, mellét verve mondá : „Akkor távozunk Rómából, midőn jónak látjuk. Évekről beszélni nagy figyelmetlenség oly hatalommal szemben, mely 1000 év óta él s uralkodik a Vaticanban.“ stb. stb. Az „Opin. Nat.“ is sejtett valamit , mert Guéroult ur folyó hó 12-ről a czim alatt: „A lehetséges két politika“ litezikkében a válság lehetőségére utal. Mivel most a válság előállásának részletei az első rendűek, megismertetjük olvasóinkkal Guéroult ur okoskodásának velejét. Előre bocsátja Guéroult úr, hogy Francziaország nem él parlamentáris kormányforma alatt. A minisztereket ilyen esetben nem a kamarák teremtik, és a miniszterek, az országgal szemben, csupán képviselői s ügynökei a császári politikának. A második következménye e helyzetnek, az „Opin. Nat.“ szerint, hogy míg e miniszterek a koronatanács tagjaiul szerepelnek, más politikájuk nem lehet, mint magának a császárnak. Mindazáltal — teszi hozzá a szabadelvű lap — „a személy méltósága s maga a jellem, igen szenvednének az által egy miniszternél, ha az oly politikának lennne hivatalos képviselője, melyet határozottan rászól. Ez esetben nemcsak a miniszter egyéni hírneve szenvedne, amenyiben a közönség végre is belátná, hogy az ily miniszter inkább szit tározójához , mint elveihez, de meggyengítené az általa képviselt eszméket is , melyeket védelem nélkül, s a nélkül hogy időszerű lemondás által a jövő felülkerekedhetés reményét fenntartsa, engedne elbukni.— Ha tehát azon emberek, fűzi tovább sejtelmes okoskodását Guéroult úr, kik a korona tanácsaiban közhiedelem szerint a szabadelvűség barátainak tartatnak, anélkül, hogy maguk visszavonulnának, győzedelemre jutni engednének más irányokat, világos, hogy nem csupán önmagukat alacsonyítanák le, hanem se hitelük, se hírnevök nem lenne többé politikájok győzelemre jutásának más esélyei alkalmával.“ Az „Opin Nat.“ azután azon meggyőződését fejezi ki, hogy végre is több politikai mód és eljárás is lehetséges egy országban, bárminek legyenek egyébiránt a kormányzati viszonyok. Ezen axiómát jelesül alkalmazni lehet Francziaországra is, melyet a római kérdés két nagy táborra Szakít: az egyik tábor minden kényszertől meg akarja menteni a rómaiakat, a második pedig a szentszék függetlenségének nélkülözhetlen feltételét látja a világi hatalomban. „Értjük mi, mond az «C. N.“, hogy Francziaország uralkodója ily helyzetben haboz a választásban egy darabig; óhajtjuk, hogy az elsőt válaszsza, de azt is értjük, na a második tábor politikáját fogadja el. Csakhogy az első esetben a nemzetiségi elv barátaival kell magát környeznie, míg a második esetben a legbuzgóbb katolikusokból , az isteni jog pártolóiból kell tanácsadóit választani. Jól tudjuk, hogy megmondani (a czikk 12-ről szól), hogy melyik politikát követi majd a Franczia kormány. Jelenleg mind a két politikát követni látszik a kormány, s tulajdonkép egyiket sem követi. A hivatalos beszédek része egyenetlen. De előbb hívja vissza csapatait Canadából, és hagyja ezt függetlenül cselekedni. Canada még mindig lejális ragaszkodást érez az anyaország iránt, de semmi kedve sincs oly viszályba bonyolódni, amelyből rá épen semmi előny, de igen sok kár fogna háramlani. Ezen iratból kitetszik, hogy a canadaiak aggódnak az angol sajtónak az Éjszaki Államok elleni kíméletlen hangja miatt. A „Herald“ ugyanazt mondja, hogy az amerikaiak fenyegetése vak lárma, és hogy Canadát még háború esetében se kell félteni. Hanem annyira a „Herald“ is eljutott, hogy nem papol többé beavatkozást, csupán a déliek elismerését követeli. Francziaország is kész azonnal elismerni, s Oroszország minél hamarabb követendi Francziaország példáját. Egyedül Anglia vonakodik tőle. Gladstone úrnak Jefferson Davisról mondott nyilatkozata semmit se bizonyít, mert Gladstone úr mindig oly beszédszabadságot vett magának igénybe, mely miniszter társai iránti kötelességével ellentétben állott. És ha ez alkalommal — mond a yankee-ellenes lap — felhatalmazás nélkül szólt, utálatos tapintatlanságot követett el, mely rá és társaira nézve komoly kellemetlenségek forrása lehet. A kormánynak vagy Gladstone úr nyilatkozatai szerint kell cselekednie, vagy Gladstone úrnak azonnal le kell tennie hivatalát. — Palmerston lord 23-dikán érkezik Londonba, hol azonnal miniszteri tanács fog tartatni az olasz amerikai- és gyapotkérdésben. Az „Observer“ e hítre vonatkozólag megjegyzi : A munkások szüksége Lancathireben mindenesetre nagy, de a népség mértékletessége sok folyt adományok feleslegessé teszik a parlament egybehívását. Mi a római kérdést illeti, az nem maradhat jelen álláspontján, de a britt kormány politikája , a semleges várakozás, változatlanul fennfog tartatni ezután is. És így kétségen kívül az amerikai kérdés képezendi a via főtárgyát, de valószínű, hogy a kormány e körül se lép ki várakozó állásából. És megjegyzendő, hogy Lyons lord, amerikai követ, a napokban haza érkezik, s a kormány minden esetre haza várja őt, mielőtt eldöntőleg határozna. A kiállítás látogósának száma rendkívül csökkent a múlt héten is, míg 1851-ben ugyan azon héten 518,277 személy fordult meg a kiállítási palotában, most csak 214,002. A francziai kormány a gyarmatokból kiállított tárgyakat oda ajándékozta az angol intézeteknek.