Pesti Napló, 1862. október (13. évfolyam, 3791-3817. szám)
1862-10-10 / 3799. szám
233- 3799 13 ik évi folyam. Péntek, oct. 10.1862. Szerkesztési iroda : ’A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek tere 7-ik szám , 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Félévre . . . . 10 irt 60 kr. a. é. Évnegyedre . . . 6 írt 26 kr. a. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ajkr. Bélyegdij külön 30 ajkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 26 ajkr. Előfizetési fölhívás „PESTI NAPLÓ“ 1862-ik évi IV-ik évnegyedes folyamára. Előfizetési ár : October - decemberi V. évre 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, October 9. 1862. A „Presse“, midőn Magyarországot egy parliament vita által akarja fölolvasztani, nem mulasztá el a reichsrath sikertelen eljárásairól keserű igazságokat mondani és a centralistáknak jó tanácsokat adni. Azonban „jó tanácsai“, mint közelebbi czikkünkben is kimutattuk, nem jók, keserű igazságai pedig többnyire sokhismák, bár keserűek és éretlenek is. Adresse“ a Schottenthor előtti parliament ingadozó, következetlen és eredmény nélküli politikája ellen dörögvén, e szomorú tüneményt a helyzetek felfogásának hiányán és a személyes hiúságon kívül, főleg annak tulajdonítja, mert most nincs annyi dlubb, mint a reichsrath kezdetén volt, s mert sok nagy kérdés van szőnyegen, és e miatt a képviselő urak konfundálják magukat, s nem tudják, hová szavazzanak. Mi megengedjük, hogy a Schottenthor előtt ingadozó, következetlen és eredmény néküli politikát űznek; de a „Pressernek, ahelyett, hogy fölleplezze, inkább eltakarni kellene e gyarlóságokat, mint Noé jó gyermekei tevék, midőn az apa az új bortól tántorgott, s öltözékét a gúnyolódó Cham nem találta kielégítőnek. Ha Cham gróf beszél a „Presse“ hangján, azt értjük : de mit mondjunk arra, midőn a „Presse“ panaszkodik a szőnyegre czepelt kérdések roppant száma, és az ebből folyó elvtelen szavazások miatt ? Vagy tán nem azért özönlötték-e el a reliszabot a nagy kérdések, mert egyfelől az octoberi diploma által a Landtagoknak hatáskörébe eső tárgyakat vont folytonos hévvel saját illetősége alá ; másfelől pedig, ámbár még csak szűkebb reichsrath volt, a tágabb reichsrath bokros teendőihez fogott? S váljon ezen kettős terjeszkedés minden mozzanatánál nem tartozott-e a „Presse“ azon lapok közé, melyek mindig több-több foglalásokra nógattak ? S most, már ő panaszkodik, hogy a reichsrath nem bírja jól digerálni a sok táplálékot. De hát miért buzdította centralista pártfeleit túlságos lakmárolásra, ha már a lucullusi ebéd kezdetén is aggódik a számos megrakott táltól, mely consummensekre vár? S ha a kérdések nagy mennyisége eddigelé is, a „Presse“ szerint, elvtelen és politikai irány nélküli szavazásokat idézett elő: ugyan miért akarja Magyarországnak még az octoberi diplománál fogva is a reichsrath illetékessége alá nem helyzeti ügyeit, a bécsi minisztérium felelősségének általánosításával, a reichsrath körébe vonni ? Várjon, ha oly tárgyakkal szaporíttatik a Schottenthor előtti képviselők tevékenysége, melyekhez. Ők nem érthetnek : ez esetben nem növekedik-e a „Presse“ által bepanaszolt politikai irány nélküli szavazások öszlete ? Legyen elég ennyit azok védelméül fölhozni, kiket a „Presse“ october 5-ei czikke vádol. A tisztelt lap szeretné, ha a reichsrath képviselő házának tagjai ismét több fegyelmezett clubbokra oszolnának föl. De ugyan miért tegyék ezt ? A reichsrathban, az egész világ által ismert okoknál fogva, nem vesz részt, képviselők által, több mint 17 millió lakos. A reichsrathban képviselt három nagyobb műveltségű nemzet közül kettő nem akar, épen illetőségi kifogások miatt, a most szőnyegen levő financzkérdésekben szavazn. Mily kevés tehát számra nézve, s mily aránylag csekély területből telik ki azon képviselők öszlete, mely Ausztria financziájának rendezésére vállalkozik ? A bankárvilágtól kezdve, mely kölcsönöket köt, az állam ügyei által érdekelt politikusokig és az állam erejére vagy gyengeségére számító hatalmasságokig, minden azt szokta kémleni, hogy mekkora többség határoz a döntő kérdések fölött? Az már nagy baj, ha egy minoritásnak bár nagy majoriása fogadja el azon szabályokat, melyek roppant horderővel bírnak. És mégis a „Presse“ néhány cubhot óhajt még létesíteni a fegyelmezni, hogy ama párt is, mely a szavazástól nem tartózkodott vissza és a tágabb reichsrath teendőit vállalta el , minél több felé oszoljék szét ? Nekünk ugyan nincs érdekünkben ezért őt kárhoztatni, de azt mégis meg kell jegyeznünk, hogy az alkotmányos pártokat a politikai élet iskolája fejti ki, nem pedig az országgyűlési clubbok üvegháza. Pártnak mi azt nevezzük, mely állást bír foglalni a fontos politikai kérdésekkel szemben, bármely nagy mennyiségűek legyenek azok. A valódi párt akkor sincs kitételve az elvtelen és politikai irány nélküli szavazás veszélyeinek, ha clubbokat nem alkot, s hasznát veszi ugyan a clubboknak, de nem az elvekre és politikai irányra nézve, mert azt más helyt kell megtanulnia, hanem csak az eljárás és a parlamenti taktika tekintetében. S ha a „Presse“ komolyan állítja, hogy néhány dlubb nélkül a centralista párt nem tájékozhatja magát a minisztérium szabályainak és előterjesztéseinek iránya felől, s e miatt számos képviselő találomra szavaz majd ide, majd oda, mi az ő nyilatkozatának teljes hitelt adunk ugyan, de attól tartunk, hogy ily szerencsétlen körülmény mellett még a clubbok sem fogják a kellő szemmértéket megszerzeni azoknak, kik azt magukkal nem hozták el a reichsrathba. KEMÉNY ZSIGMOND: Bécsi dolgok. A reichsrath felső és alsóháza, mint régebben írtuk, meghasonlottak az új sajtótörvény tárgyában. A sajtótörvényhez egy novellát függesztettek, melyben bőven szóratnak a büntetések, s az államügyész feladatául tűzetik, minden hivatalnok, közszolga, katona és pap elleni személyes bántalmat megboszulni. Ez által a hivatalnokok, sőt rendőrszolgák eljárásának bírálata is lehetlenné van téve, jegyzik meg a bécsi lapok. Ha egy rendőrszolga kíméletlen gorombáskodását megrórja valamely lap, bezárják a szerkesztőt. Valamely hivatalnok hanyagságát, a levélhordó lassúságát, a kormányférfiak rész logikáját, sőt — úgymond a M. Post. — talán az udvari énekesnő hamis hangját sem szabad ezentúl megróni. Mondják, hogy az államtanács elnökének, Lichtenfels báró úrnak volt főfő része ezen novella készítésében. Az alsóház nem akarta elfogadni. A felsőház nem tágított. Végre a két ház vegyes bizottsága elé került a dolog, hogy egyezkedés jöhessen létre. Micsoda az a vegyes bizottság ? kérdi a „M. Post.“ Felelet : oly bizottság, ahol végre is a felsőház nézetei fogadtatnak el, bármennyire ellenkezzenek a szabadelvűség, a haladás, az alkotmányosság elveivel. így történt a Lichtenfels báró novellája tárgyában is. S boszankodva írják a lapok, hogy Mühlfeld úr, a szabadelvű (!) centralista doctor, gondolta ki az „egyeztető“ javaslatot. A szabadelvű szónok elhagyta zászlóját — úgymond a ,M. Postt és Lichtenfels báró nézeteihez állott! Jellemző , hogy az átpártolásban még Waser államügyész se követte őt, mindamellett, hogy hivatalnok létére bizonyos erkölcsi nyomás alatt áll. Dr. Herbst pedig, az előadó e tárgyban kijelenté, hogy ily javaslatokkal nem lép a ház elé. Pedig ő is szorosabb viszonyban áll a kormánynyal , mint a független ügyvéd, Mühlfeld így amit doctor úr kifőzött, magának kell feltálalni az alsóház előtt. A „N. Nachrichten“ mulatságosan írja le, hogy érzékenyíté el a felsőház szilárdsága Mühlfeld urat, a testvéri egyetértés vágyától miként sugárzott homloka, hogy dobogott szíve, s miként vetette magát a felsőházi bizottság karjaiba az érdemes államdoctor úr ! A humoristikus kép után azonban azt a kérdést veti föl a nevezett lap : „Mit várhatni már most az alkotandó sajtótörvénytől ?“ s e kérdésre bezzeg leesik az orra a szegény collegának. Azt jósolja, hogy nem sokára vissza kell vágynia az osztrák sajtónak az előbbi állapotra. A „jövő“ sajtótörvénye ugyanis nem egyéb, a collega szerint, mint „az absolutismus és álconstitutionalismus vegyes házasságának szülötte. Szabadságot akarnak — úgymond — de félnek tőle, szabad sajtót megkötött kezekkel!“ Azonban hagyjuk el a vegyes bizottságot, s tekintsünk be a negyvennyolcas (pénzügyi) bizottságba. A 63-diki budget hozatik szőnyegre. Az udvartartás költségvetése 7,458,700 forintra van téve, 1,331,500 forinttal többre, mint 1862 re. A „Pesse“ szerint e fölemelésre ezt adták okul, hogy a jövő évben fejedelmi congressus lesz Bécsben, s egy új császári herczeg házasodik. Károly Lajos főherczeg kel egybe a nápolyi király nővérével, Mária Annunziata hercegnevei. Bámulatos az a testvéri egyetértés, mely a bécsi centralista lapok közt uralkodik. Valahányszor a „Donauftung“ jelt ad, a „Presse“ és „Oesterreichische“ sietnek támogatni azon irányt, mely ki van tűzve. A „Presse“, mint közelebbi lapunkban látható az olvasó, erélyességre inti a kormányt mindenáron. S az „Oesterreichische“ leveleket irat magának Magyarországból, és pedig az ország szivéből Pestről, melyekben ijesztő színekkel festi az itteni állapotokat, már a communismus nyomait is fölfedezi s mindenütt bomlás, anarchia jeleit látja. A sok szónak is csak az a vége, hogy a jelen rendszer sem elég a rend fenntartására. „Handeln, und abermals handeln, und zwar bald handeln!“ kiált fel. A bajnak oka — az „Österreichische“ szerint — a vezető orgánumok elvtelensége, a legtöbb végrehajtási orgánum csekély képessége, s a kormányi programra hiánya. Mindezen bajon csak több határozottsággal, bátorsággal és akaraterővel segíthetni ! Ha mindez nem variatió ugyanazon nótára, melyet a „Donau Zeitung“ intonált s a „Presse“ fúj , — akkor bizonyára egyik tojás sem hasonlít a másikhoz ! Az „első magyar gőzhajótársaság“ érdekében. Midőn e sorainkat írjuk, már háromezer részvény van aláírva az első magyar gőzhajótársaság által kibocsátott aláírási íveken. A rövid idő alatt mutatkozó ezen eredmény is bizonyítja, hogy a vállalat országos fontosságát mindnyájan érezzük és belátjuk. Amaz országos közolhajtásnak, hogy Dunánk valahára bel - külkereskedelmünk egyik fős jövedelmes közlekedési eszközévé váljék, bizonysága az eddig mutatkozó részvét az „első magyar gőzhajótársaság“ megalakulása s tettleges életbelépése iránt. De ezen eredmény még nem kielégítő, s örömest hiszszük, hogy az idő rövidsége miatt még azzá nem is lehetett. Eme hitünk mellett szólazon körülmény is, hogy még számos ív kering a hazában, melyeknek beküldése által ismét szaporodik majd az igényelt tőke. Remélnünk kell, hogy a hazai kis- és nagy tőkepénzesek, iparosok, kereskedők, földbirtokosok, testületek, egyletek, szóval a haza, tudva, hogy anyagi érdekeink előmozdításában léjük egy részben reményünk a jelenben, és hitünk szilárd biztosítéka a jövő iránt, sietni fog eme válalat létesítésén közremunkálni, mely belkereskedelmünkre nézve egyik legüdvösebb tényező. Remélnünk kell a már eddig is kivívott siker után, hogy a máris részben fedezett tőke, ha nem is az egész kitűzött mennyiségig, de annyira bizonyára felszaporodik , hogy a vállalat meg fogja kezdhetni működését, tökéletesítendő közlekedési rendszerünket. Remélnünk kell , hogy hol oly nagy éberség s bő gond mutatkozik minden oly anyagi érdekekbe vágó kérdések iránt, mint azt hazánkban a vasútrendszer kiegészítésének, a földhitelbank felállításának ügyében tapasztaltuk : bizonyára nem leend mostoha gyermek királyfolyónk, s vele vizi szállítási rendszerünk. Nem reméljük — de tudjuk ezt, mert a rövid idő alatt begyűlt háromezer részvény biztos alapja e tudatnak, s biztatás a teljes süker iránt. Midőn azért hazánk minden rendű tőkepénzeseit, kereskedőit, iparosait, földbirtokosait, osztálykülönbség nélkül felhívjuk a vállalatban való részvételre, csak az eddig kivívott siker benyomása alatt teszszük ismételt felhívásunkat. — Hadd egészüljön ki a tőke csak 5000 részvényre, s íme, a társaság életbe léphet. Az aláírások még e hó folytában megtörténhetnek. Felhívjuk aláírásra különösen hazánk izraelita vallású kereskedőit, iparosait, kik eddig, mint az aláírási ívekből látjuk, igen gyéren jelentkeztek. Felhívjuk őket, meg lévén győződve, hogy midőn a közös haza anyagi főérdekei forognak kérdésben, nem fogják magukat melléktekintetek által vezéreltetni, de részt vesznek a már eddig is biztos kilátást nyújtó vállalatban. Felhívjuk az egyesületeket, corporatiókat, s ismételjük Széchenyivel, hogy „ez azon vállalat, hol a magánérdek a közérdekkel leginkább házasítható össze.“ REVICZKY SZEVER: A bel- és külföldi szláv lapok eseméje. Az orosz kormány lapja oct. 3 ki számban „a stambuli értekezlet“ czim alatt olvassuk : „Soká tartott és szerteágazott szóváltás után, a stambuli értekezleten, melyben, a török minisztereken kívül, a párisi békekötést aláírt mindannyi hatalom képviselői részt vettek, sept. 7 én Szerbia kibékítése ügyében egyezmény jött létre. „Ha tekintetbe vesszük a jelen időviszonyokat, ha visszagondolunk a szerbek előbbi követeléseire , lehetetlen be nem ismernünk a most elért eredmények tekintélyes horderejét. „Köztudomású, hogy Törökország joga, őrséget tartani azon hat várban, melyek magában a szerb kenézségben vannak , a párisi békekötés 29 ikma által lesz megállapítva, valamint, hogy az utolsó időben, történt eseményekig senkinek esze ágában se volt a porlamént körülirt jogát kétségbevonni. Ahhoz azonban némely oly kérdés csatlakozott, mely Nándorfehérvár és Stambul között heves vitapontokká fejlődőt. „így p. o. az 1830-ik évi fermán,mely is a szerb önkormányzat (avtoromiója) alapokmányéul tekinthető, azt állapította meg, miszerint a törökök nem lakhatnak különben Szerbiában, mint azevezett hat váron belül, s hogy ezen hat hadi állomáson kívül az ország (sztraca) egyéb egész területe egyedül a fejedelem kormánya alatt álljon. Azonban ez erstély sugalla és pontos határozmányok nem vitettek foganatban Belgrádon, p. o. a törökök folytonosan a várason kívül laktak, egész városnegyedet foglalva el, s mindanynyi musulmán, a ki az 1830-ik évi határozmány ellenére Szerbiában tartózkodott, egyedül a hat vár parancsnokának, azaz az ottomán hivatalnokoknak hódolt. A dolgok ily rendszere mindenhol a bonyolításoknak és összekocczanásoknak szolgált alkalom. A szerb rendőrség, bénítva a török hasontézet által, képtelen volt az ország közcsendjét és rendjét biztosítani, vagy a külföldiek biztonságáért kezeskedni, s a fejedelemség kormánya, neheztelve minduntalan a Belgrádra fölküldetni szokott basák ügyetlen és határozatlan helyzetére, egyidejűleg óvást tön egy államnak az állambani különlétele veszedelemmel járó jelensége ellen. „Múlt esztendő folytán Szerbia külügyére, Garas an iri úr, Konstantinápolyba indult azon küldetésben, fordítaná ar porta figyelmét Jezen különnemű kérdésekre. Ő megnyugodott azon engedménykép tett ajánlatban, miszerint a hat váron kívül a szerb területen tartózkodó, s a formánok alapján az országból kiköltözni tartozott törökök rendeletet kapjanak, melynek értelmében ugyan az országban maradhatnak, azonban úgy Belgrádon, mint egyéb városokban, a szerb kormánynak alávetve, minthogy egyedül a várak őrhadai nincsenek a kormánynak alávetve. „Ám, mily állásban forgott a kérdés, midőn azt a sztambuli értekezlet a Szerbiában közbejött események után kezdte volt tárgyalni. „Hogy ha a kérdés megoldása nem igazolta (apraudáló) a szerbek várakozásait, mégis lehetetlen be nem ismerni, hogy a Szerbia részére tett engedmények messzire túlmennek a követeléseken, melyeket tavaly a szerb külügyér, Garasanin úr tett vala. A porta beleegyezik, földig rontani két varacsot, nevezetesen Szokolt és Usiczát. A többi négy a portáé marad , azok Belgrádon, Fet-Islamban , Szakácson és Szendrőn vannak. Azonban ezen négy megerősített állomás, elhelyezve a határokon, úgy, mint maga Törökország kinyilatkoztatása szerint a török birodalom közös védelmére múlhatlanul szükségeltetők, a Duna és Száva folyón fog élelemmel elláttatni, s e viszonyban nem tehető föl nehézségek keletkezése Szerbia és a török hatóságok közt. (úgy látszik, e pont a közös határú Ausztria ellen irányul; aztán , amig e várak a törökei a szerbei is lehetnek majd. Ámde Ausztria hatalmába kerülve — soha sem ! Ily nézet látszott Szerbia kormányát s másokat is vezérleni.) „Másfelöl — folytatja az orosz kormányközlöny — ezen engedmény rendkívül fontos, az 1830-ik évi fermán foganatba vétele ezentúlra biztosítva van : a meghagyott régi vár körzetén, kerítésén (agrada) kívül se török lakosság, se török hatóság nem lesz, kivéve egyedül a szerbet. Ez elv meg van állapítva a lehető legvilágosabb, legpontosabb kifejezésekben, s annak még nagyobb hatályt kölcsönzendő, a porta közlé az értekezlettel azon utasításokat, melyekhez kötve lesznek ezentúl működéseikben a belgrádi várparancsnokok. „A szultán kormánya arra figyelmezteti be a nők szokat, miszerint Szerbia belső kormányzata, kirekesztőig a szerb fejedelem s kormánya részére hagyatott fönn, s hogy a török váraos főnökének semmi indoka, az ország belügyeibe avatkoznia. Ugyanez a utasítások szigorúan megtiltják a bombázást, vagy akármely más erőszakkal járó rendszabályhoz nyúlást; azon fölül különösen még fel van említve, hogy a török várőrségnek nem szabad ágyukból lőni különben, hanem ha a szerbek részéről a vár ellen intézengő határozott megtámadás estében. A porta kötelezi magát azonfölül, a várakban csak akkora őrhadat tartani, amennyi múlhatlanul szükséges azok védelmére. Ugyan ő ígéri, hogy a belgrádi várat nem fogja fenyegető állapotba helyezni a város oldaláról, s a váras körzete kell, hogy végkép állapíttassák meg az egyezményt aláirandott hatalmak részéről erre kiküldött hetes hadi bizottmány által. „Íme — végzi a „Szjéveriaja“ — az engedmények veleje, melyeket a szambuli értekezlet elért, s azon egyének, a kik e művet részrehajlatlanul bírálták meg, beismerik, hogy a fejedelemség helyzete áltatok jelentékenyen javult.“ Ferencz József, megalázók a hegyi népre nézve. A szerződés a Bullier ügynökség tudósitása szerint így hangzik : 1- ső czikk. Montenegro belső igazgatása úgy marad, amint volt a császári seregeknek Montenegróba belépte előtt. 2- ik ez. A vegyes bizottság által 1859-ben vont demarcationalis vonal fogja képezni jövendőben Montenegro határait (Grahrvo a határokba befoglaltatik). 3 ik ez. Az ottomán kormány meg fogja engedni a Montenegrobeliekbek az áruczikkek kivitelét és bevitelét az antivari kikötőbe, minden vámolás nélkül. Fegyverek és hadiszerek bevitele tilalmas. 4 ik ez. A montenegróiak felruháztatak azon szabadalommal, hogy Montenegron kivül földeket bérelhessenek ki mezei gazdaság űzése végett. 5- ik ez. Mirkónak el kell távoznia Montenegróból, s nem szabad oda ebbe visszatérnie. (E czikk módosíttatod. Mirkónak szabad Montenegróban maradnia, azon föltétel alatt, hogy egyszerű magánzóként éljen.) 6- ik ez. A Herczegovinából Skutariba vezető út, mely Montnegro belsején megy át, megnyitják a kereskedésnek. Ez út hosszában a császári sereg több pontot fog megszállva tartani, kik erődített őrházakban (blockhaus) fognak helyőrséget tartani. A megszállandó ponok később fognak kijelöltetni. 7- ik ez. A montenegróiak nem fognak ellenséges excordókat tenni határaikon kívül. Azon esetben, ha Montenegro szomszédjában egy vagy több kerület föllázad, a montenegróiak nem adnak nekik se anyagi, se erkölcsi segítséget. Minden senator, nahia-főnök s Montenegro más tisztviselői. Írásban kötelezik magukat a szerdai-ekremnek (török hadvezérnek), hogy e föltételt megtartsák. 8 iker. Minden, bármi Csekély fontosságú viszály forduljon elő a határszélen, közös megegyezéssel intéztetik el. A Montenegróval határos mindenik hatalmasság képviselőt küld, ki e viszály elintézésével lesz megbízva. Azon esetben, ha valamely fontos kérdés nem nyerhetne általuk kielégítő megoldást, a két fél egyenesen a magas portához folyamodhatik. 9- ik ez.Egy család sem mehet be Montenegróba a török hatóságok kiállított útlevél nélkül. Minden ezzel ellenkezőleg cselekvőt szigorúan viszsza kell utasítani. 10- ik ez. Meg lesz engedve a montenegróiaknak, hogy kereskedelmek érdekében, az ökömén birodalom egész területén utazhassanak. Az utazók a török hatóságok oltalmában fognak részesülni. 11- ik czikk. Minden bűnös elfogatik, 8 k.adatik illető hatóságának, a kiadás kölcsönössége alapján. 12 ik ez. Mindegyik, mind másik fél szabadon bocsátja a foglyokat. Minden keresztyén (rija) menekült vissza küldetik családostól. 13- ik ez.Ugyanazon kölcsönösség elvénél fogva minden lopott jószág visszaadatik, s a lopás elkövetői bűnhődni fognak. 14- ik ez. A montenegróiak kötelezik magukat, hogy egy kálót, vagy más erődítési művet sem építenek Albánia, Bosnia vagy Herczegovina határain. Skutarí, 1862. augusztus 31. O m e r, Bzerdár ekrem. Békeszerződés a porta és f Montenegro között. Montenegrót legyőzte a török. Nemcsak a lefolyt küzdelem eseményei, hanem a békeszerződés némely pontjai is bizonyítják e tényt, melyek Lincoln elnök kiáltványa a rabszolgák felszabadítását illetőleg. : Én, Lincoln Ábrahám, az amerikai Egyesült Államok elnöke, a had és hajóssereg főparancsnoka, ezennel közhírré teszem és kinyilatkoztatom, hogy a háború azon czélból fog folytattatni, hogy az Egyesült Államok és lakosai közti alkotmányos viszonyok azon államokban t. i. hol ezen viszonyok megzavartattak,vagy ezután megzavartathatnak , gyakorlatilag helyreállíttassanak, hogy szándékom az újonnan összeülendő congressusnak egy törvényt ajánlani, melynek czélja, mind azon rabszolgatartó államoknak, melyek nem támadtak fel az Egyesült Államok ellen, és amelyek önkényesen elhatározták, vagy ezután elhatározandják határaik között a rabszolgaság megszüntetését, pénzt és támogatást ajánlani; és hogy az afrikai származású egyéneknek saját beleegyezésök után a szárazföldre szállítása, az illető kormányok előleges megkérdezése után tovább is folytattassék, hogy az Ur 1863 dik évének januárius 1 1 jén, bármely államban, vagy állam valamely részében, hol a lakosok az Egyesült Államok ellen lázadásban vannak , minden rabszolgául tartott egyén örökre felszabadíttassék , hogy az Egyesült Államok végrehajtó hatalma, a katonaságot és tengerészetet is beleértve, az ily személyek szabad ágát elismerje, védje,és semmi olyat nem tesz, mivel a, ily személyek törekvéseit a valódi szabadság elnyerését illetőleg gátolná; hogy a végrehajtó hatalom, a nevezett január 1 jén kijelölendi az államokat és álamrészeket, melyek lázadásban vannak az Egyesült Államok ellen, és hogy azon körülmény, hogy a nevezett napon valamely állam vagy nép az Egyesült Államok congressusában képviselve van, kiknek választásában a választók többsége részt vett, fontos ellenbizonyítékok hiányában eldöntő bizonyítékul szolgáljon arra nézve, hogy az illető állam nincs lázadásban. Ezennel a figyelem egy congressusi törvényre fordittatik, melynek czime : „Törvény egy uj hadi rendszabályt illetőleg“, és a mely 1862-ben megerősittetett, és a mely így hangzik : Ezennel az Egyesült Államok senatusa és képviselőháza rendeli, hogy közhírré tétessék a pót czikkely, melyhez kell alkalmaznia magát a hadseregnek, és hogy ezen czikkelynek engedelmeskedni tartozik. , 1. szakasz. Az Egyesült Államok had- és hajósseregében minden tisztnek tilos a parancsnoksága alatt álló haderőt arra alkalmazni, hogy a szolgálatból és munkából megszökötteket, kikne munka és szolgálat választásra joguk van, kiadják, és minden tiszt, ki a haditörvényszék által ebben hibásnak találhatik , szolgálatából azonnal elbocsáttatik.