Pesti Napló, 1862. november (13. évfolyam, 3818-3842. szám)
1862-11-01 / 3818. szám
252-3818 13~ik évi folyam. Szombat, nov. 1.1862« « i«p velemi részét üretii minden közlemény E 1adó • hivata 11 Előfizetési föltételek : T Hirdetmények dija : Svierlmnavtéal Iroda * • szerkesztöséghez intézendő. , _ I * 1 076rtt.1397.lBSU uuu# . B Ferencziek terén 7-dik szom földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordozó 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujhr. - «—■I “Sls rtmMI“• *» MW" esu.- •• •• •■ “ a s £ 11 | —jaMy8 wto- Előfizethetni „PESTI NAPLÓ“ november -decemberi 2 havi folyamára 3 forint 50 krral , agy szinte november—januári évnegyedre 5 forint 25 krajczárral. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, October 31. 1862. Bécsi dolgok. A „Donau Zeitung“ a lapunkban megjelent October 20-ai levélre egy hosszú czikket ir, ily czim alatt: „Zur Verständigung.“ E czikk tartalma a következő. A magyar publicisták okoskodásaikban nagy ugrásokat szeretnek tenni, s tetszés szerint választják kiindulási pontokat, ignorálván egész korszakokat. így 1860-ban elfeledték a lefolyt tíz évet, (dehogy feledték, dehogy feledték, nézze meg csak a „Don Zeitung“ az országgyűlési beszédeket!) s visszaugrottak 1848-ra. Pedig az érintett tiz év alatt támadt igények is tekintetbe veendők. Továbbá a levél azon részére, mely szerint a nemzet, jelen körülmények közt, nem nyilatkozhatván, magának a fejedelemnek kell felfogni a kiegyenlítés fonalát, vádakkal válaszol. Elismeri ugyan, hogy az uralkodónak áll hatalmában : az országnak alkalmat nyújtani, hogy „az értekezés oly sajnos a megszakadt fonala újra felfogassék,“ elismeri ez által helyességét annak, amit az October 20-ki levél írója e részben mondott: az értekezés fonalának megemlítését mindazáltal egyszersmind alkalmul használja föl elmélkedésre azon théma fölött, ki szakasztotta meg az értekezések fonalát. Felhívja lapunkat, segítse egyengetni a kiegyenlítés útját, és oly térre viszi a vitákat, mely csak a recriminatiókban lehet termékeny. Jelen viszonyaink közt, ha akarnak, sem követhetnek a „Don. Zig“ot e térre. Azt sem fejtegetjük, mennyiben helyes követelés tőle, azt kívánni, hogy a magyar politika azon pont helyett, ahol a magyar közjog fonala megszakasztatott, Bach rendszerét válaszsza kindulási pontjául, m oly rendszert, melyet túl a Lajthán is a sajtó és a reichsratl egyaránt elitélt, s a mely, miután megbukott, államminiszter urban találta ugyan föl lovagias védőjét, de a mely ellen, mig fennáll vala, ő excellentiája is az ellenzék soraiban küzdött. Hogy közös érdekek vannak, — ennek elismerése végett nem szükség bennünket Bach korszakára utasítani. Elismerék ezt már a pragmatica sanctio alkotói, kimondá a 48-ki, annyiszor megtámadott törvényhozás, elismeré és kimondá a 61-diki országgyűlés felirata is, midőn az esetről esetre való érintkezésben e közös érdekek ellátásának módját is kijelölte. Vita tárgya lehet, s vannak is, akik váltig vitatják, vájjon ez a mód kielégítő-e. De a Bach korszakára utalás bizonynyal inkább vezet a szenvedélyek izgatására, mint az eszmék tisztázására. Nem egyéb ez, mint a szerencsétlen „verwirkt“ elmélet fölmelegítése más alakban. A „Donau Zeitung“ ez okból, midőn bennünket fölhív, egyengessük a kiegyenlítés rögös útjait: helytelenül cselekszik, ha oly korszakot ajánl kiindulási pontul a magyar journalistikának, amelynek emlékeire az általa anynyira vádolt 61-ki országgyűlés fölirata is, államférfim tapintattal, fátyolt kivánt vetni. Valóban, a „Don. Zig“ szerkesztői kezdettől fogva kevés tapintatot mutattak a magyar kérdés vitatásában. Oly észrevétel, melyet bécsi lapok is nem egyszer tetek. Ily hatással volt az idéztük lap újabb Czikke is, mind a „Waterland“-ra, mind a „Wanderer“-re. A görög mozgalom. Egy tényt tegnapi czikkünkben helyre kell igazítanunk. Ottó király és neje nem tért volt át a görög hitre. A király megmaradt a katholikus, a királyné a protestáns valláson. Csak anynyi áll, hogy az alkotmány értelmében a király örökösének a görög vallásban kell vala neveltetnie. A „Patria“ ezen félhivatalosnak látszó közleményt adja: „Állítják, hogy Görögország három védhatalma (Orosz-, Francziaország és Anglia) megegyeztek abban, hogy a hellén kérdésre nézve a noninterventio elvét követik. Az angol kormány ez értelemben szándékszik jegyzéket intézni külföldi képviselőihez.“ Ugyanily értesülés nyomán írhatja a szintén, s még tán nagyobb mértékben, kormány inspirálta „France“ egyik csikkében a következendőket : „Ma már a görög forradalom be van fejezve; a király és királyné oda hagyták az országot; a görög trón üresedésbe jött. Világos, hogy komoly kérdések állanak elő e helyzetből, melyeket, igaz, hogy előre lehetett látni, de váratlan gyorsasággal fejlettet ki. „Hogy a görög nemzetnek joga van,tetszése szerint módosítni intézményeit és kormányát, oly elv, mely már az újkori társadalmak tanaiban meghonosodott, mely ellen nem lehet óvást tennünk. Csak mérsékletet s ildomosságot ajánlunk e forradalom vezetőinek ; kívánunk főkép annyi erőt nekik, hogy ideiglenes hatalmuk alatt képesek legyenek uralkodni az anarchicus szenvedélyeken s a nép túlzásain, melyek csaknem mindig járnak az ily eseményekkel.“ Azután a „France“, mely az olasz nemzeti törekvések határozott ellensége, még a görög forradalmat is hajlandó olasz izgatásoknak tulajdonítani. Már-már rémlátó szemei előtt áll, mint fogja az olasz forradalmi párt egyetemes fölforgatási törekvésében a görögöket a porta ellen ingerelni, s fölizgatni százados szenvedélyeiket,a törököknek Európából leendő kiűzésére ! — E furcsa gyanúsítás után így folytatja a „France.“ „Bármi következzék, akár rend, akár anarchia, Görögország ura a maga sorsának, s valameddig nem veszélyezteti az európai csendet s a hatalmak egyensúlyát, nyilván joga van a tetszése szerinti önkormányzáshoz és önigazgatáshoz. „De az, hogy az európai közvéleményben oly sensatiót okozott a hellén forradalom, bizonyítja, hogy nem annyira helyi, mint európai érdekűnek tekinti. „A görög trónt az 1832-iki szerződést aláírt hatalmak állították fel. Föl lehet-e műveket forgatni intervenciójuk nélkül ? Vájjon nem támadnak-e föl az athénei udvarnál egymás ellen küzdött vetélkedések ? Az Otto király körében oly hatalmat nyert orosz befolyás, az oly türelmesen nagyra vágyó angol párt, nem keresnek-e az új zavarokban elemeket, túlnyomóságuk érvényesítésére ?“ „S mit fog tenni Francziaország e versengések s talán cselszövények között ? Nem támad-e újra a keleti kérdés, s vele minden veszélyes ? Biztosságban van-e Konstantinápoly az orosz örökös terjeszkedési vágyaitól ? Ki lesz Otto király utóda, Leuchtenberge, vagy Alfréd bg ? Mindez a komoly kérdés, melyet könnyebb tenni, mintsem megfejteni.“ Mindazáltal a „France“ meghatározhatónak véli eleve is azon egy két fő elvet, mely e fontos viszály felett dominál. „Görögország franczia, angol és orosz collectiv pártfogás alá van helyeztetve. Ennél fogva lehetetlen, hogy i irányában elszigetelt, személyesen önző politika juthasson érvényre, s még inkább, hogy valamelyik hatalom külön és függetlenül cselekedhessék. A megoldás csak a védőhatalmak egyező akaratából folyhat, vagy pedig egy congressusban összeülendő összes nagyhatalmak végzéséből. Addig világos, hogy tiszteletben kell tartani a görögök azon jogát, hogy szabadon választhassák kormányukat, s a non interventió elvét fenn kell tartaniuk az érdekelt hatalmasságoknak. „Bajosnak látszik az is, hogy akár Leuchtenberg, akár Alfredig a jelöltségre bocsáttassák, míg az aláíró hatalmak közt az 1832 iki szerződés évényben áll, mert e szerződés egyik világos kikötése az, hogy Angol-, Franczia- és Oroszország határozottan eltiltják egymást, hogy dynastiájuk valamelyik herczege jusson a görög trónra. (Lauchtenberg az orosz és franczia dynastiával van rokonságban, Alfred pedig angol királyi ág.)“ Ami pedig a görögöknek a török birodalom rovására leendő terjeszkedési vágyát illeti, a „France“ nem aggódik rajta, mert az 1856-iki szerződések az ottomán birodalmat a párisi okmányt aláírt hatalmak összes garantiája alá helyezik, s létét nem lehet veszélyeztetni egész Európa intervenciója nélkül. Ugyancsak a „France“ a 29-ikig Párisba érkezett legújabb értesülések nyomán írja, hogy Atheneben három trónjelölt van :Leuchtenberg, Alfred hgs Victor Emanuel legkisebbikja,a Montferrati hg. Szerinte Leuchtenberghg mellett volna a többség, de az athenei orosz követ kijelentette, hogy kormánya merőben idegen akar maradni a mostani eseményektől. Ugyan azon tudósítás szerint a mozgalom vezetői több párthoz tartoznak, de mindnyájan a monarchiai forma mellett nyilatkoznak. A királyném mondott le. Kinyilatkoztatta , hogy az erőszakot, melynek áldozata, nem indokolja semminemű alkotmányellenes tett az ő részéről, hogy fenntartja jogait, s a görög kérdés európai lévén, Európának kell határoznia ebben. — Egy, Oszmán basa parancsa alatt álló hajóhadosztály parancsot vett a portától, hogy az áriai öbölbe induljon, szemmel tartandó a venitzai görög felkelők mozgalmait. Rattazzi úr Garibaldi tábornoknak megígérte az olasz kormány segélyét, ha egy montenegrói, vagy dalmatiai forradalomnak élére áll, mely az ottomán birodalom helyzetén tetemesen változtatott volna, s a Habsburgház birtokára is, közvetőleg vagy közvetlenül, nagy befolyást fogott volna gyakorolni. A terv egy pillanatra dugába dőlt, mert Garibaldi egyelőre csak olaszföldi mozgalmat akart. Rattazzinak minden okoskodása sem bírta őt meggyőzni, hogy Rómába a legrövidebb út Athénen, Montenegrón, Dalmatián, Velencén keresztül vezet. Most már a görög forradalom csakugyan kitört. Részletei eléggé jellemzők. A „La France“ telegrammjai szerint a felkelők főnökei kevesebbet beszélnek Ottorosz bolkormányzásáról, mint arról, hogy elhanyagolta : az államot hódítás által növelni. És azonnal görög csapatok indíttattak a határszélre. Nem van viszint, hogy a felkelés vezetői ezt az utat választották volna, ha nem volnának egészen bizonyosak abban, hogy a nagyhatalmasságok közül egy vagy több támogatni fogja őket. Hogy a forradalom külföldi eredetű, hogy Törökország halálos ellene védőleg s biztatólag áll mögötte, több, mint valószínű, miután látjuk, hogy az ideiglenes kormány fellépésekor rögtön kész támadó harczot kezdeni. „Angolországnak Görögország szomszédjában oly fontos érdekeket kell védelmeznie, és más hatalmak kérésére elvállalt oly jelentékeny kötelességeket teljesíteni, hogy az angol hajóhadnak Piraeusbani megjelenését a következő nagy események előjeléül lehet venni. Ha nem is vagyunk azok, minek egy időben neveztek minket : „a világ legelső mahomedán hatalmassága“, de mindenesetre azon európai hatalmasság vagyunk, melynek leginkább érdekében van az ottomán birodalom fenntartása. Mily befolyás alatt legyenek a terjedelmes ottomán birtokok, melyeken keresztül vonul Indiávali összeköttetési vonalunk — a britt birodalomra nézve majdnem oly fontos, mint az a kérdés,hogy a London és Portsmouth közti egybeköttetési vonal angolvagy külföldi hadsereg hatalmában legyen-e ?“ —“A „Globe“ is oly formán beszél, mint a M. Post, csakhogy több kímélettel szól a görögökről. A görögöket, úgymond, nem kell politikájuk után ítélni meg. Nagy szerencsétlenség, hogy fényes talentumaikat mindenre hamarább fordították, mint politikára. Végre óhajtja, hogy valódi nemzeti kormányt állítsanak, a elismert területük határai között nagy nemzetté fejlődjenek ki. Az angol lapok a görög forradalomról. London, oct. 27. A lapok ma a görög forradalommal és Russellord Schleswiget illető jegyzékével foglalkoznak. A „Morning Post“ a görög forradalomról e kép nyilatkozik : „Nem sokkal a legközelebbi Garibaldi felkelés előtt, azon meggyőződést mondtuk ki, hogy egy mesre szétágazó fondorlat görög forradalmat fog előidézni, mim előidézte volt már a montenegrói. A jóslatot azon tény igazolta, hogy A „Constitutionnel“ a görögországi eseményekről. A félhivatalos „Constitutionnel“ egy hosszú czikkben reflectál azon okokra, melyek az utóbbi görög forradalmat s annak sikerültét eszközölték, s részletesen jellemzi és festi Görögország közhangulatát a forradalom kitörése előtt. A czikk veleje a következő: „Nem fogunk visszavonatkozni a naupliai lázadásra, írja a „Const.“, miután előre bocsátotta, hogy ez időtt csak a tényeket lehet egymás körül csoportosítani, minthogy részletes tudósítások még mind ez ideig hiányzanak. Olvasóink emlékezhetnek, hogy ezen lázadás rettenetes volt, s oly természetű, hogy még szilárdabb s megülepedettebb kormányt is megrendíthetett volna, mint a milyen a görögországi. Az első rohamra rögtön oly vár birtokába jutott, mely a függetlenségi háború alatt a törökök s egyptomiak egyesült megtámadásaival daczolt, oly erősség birtokába, mely fegyverek s hadikészletek tekintetében Görögország összes haderőinek három negyedrészét foglalta magában, s a mely kettős ostromzárt igényelt már természeti fekvésénél fogva is, vagyis igénybe vette az egész görög szárazi s tengeri haderőt. A harcz negyven napnál nem tartott tovább, s ezen negyven nap alatt, mely a polgárháború idejében roppant sok idő, egész Görögország sötéten s fenyegető nyugtalansággal nézett Görögországra. „Ily heves, tartós rázkódás után nem könnyű volt a rendet helyreállítani. Igaz, hogy az akkoriban a kormány élén álló kabinet nem használta föl szigorúan győzedelmét, s hogy emberségesen s dicsérendő eszélylyel járt el, megnyerendő a legyőzötteket. „A felkelőknek adott megkegyelmezés azon ponton állott meg, melyen túlhaladva, valódi gyengeséget árult volna el Kivétel mindössze 12 személyre nézve történt, tudniillik három katonai s 9 polgári egyénre nézve, e kivételt hatalmas tekintetek parancsolták s igazolták mindazok előtt, kik a kormányoktól nem tagadják meg az önvédelem jogát. „Ezen kegyelmi tény azonban nem bírta megyőzni Görögország lakosságát arról,hogy a kormány erős s mérsékelt. A pártok nem akartak semmit tudni a kibékülésről , még a fegyverszünetre sen akartak ráállani. Napról napra jobban nyugtalankodtak, s hevesebben panaszoskodtak, s mivel erejük növekedett ugyanakkor, midőn hangulatjok a kormány ellen mindinkább szenvedélyessé vált, világos jön mindazok előtt, kik a görögországi ügyek menetelét némi figyelemmel kisérik, hogy a naupliai felkelés nem volt egyes elszigetelt tény, hanem hogy az egy szétágazott felkelési tervvel állott összeköttetésben, amelynek vezetői sokkal fontosabb egyének, mint a levert mozgalom vezetői voltak. „A helyzet betegséget rejtett magában.” Súlyos közbejött események csak nehezítették azt. Mintha csak minden oda munkált volna, hogy a közingerültség növekedjék. „Először is a tiszteknek egy része egy, a hadügyminiszterhez benyújtott emlékiratban azon eltökélt határozatát jelentette ki, hogy a naupliai felkelésben compromittált, de azután kegyelemben részeltetett tiszteket, társainak nem fogja elismerni, s azokkal együtt nem szolgál. Ezen, különben is rosz példát nyújtó tényt,eltekintve attól, hogy a fegyelem szabályait sértő, mivel katonai tiltakozás állott elő, a kormány rendszabályai ellen a hadseregben a viszály , az egyenetlenség magvát hinte el. A következmények nemsokára jelentkeztek; a czivakodás, kihívások s párbajok, napirenden voltak a hadseregnél. A közvélemény érdekleni kezdé magát e viszályban, s álláspontot foglalt majd ez, majd amaz irányban. „Ez alatt az athenei, naupliai, santorini s lyrai menekültek nem maradtak csendben s tétlenségben. Elkövettek mindent, hogy el ne felejtsék őket, hogy egy győzelmi bevonulást készítsenek elő számukra, s boszút álljanak a kormányon, melynek erejét, tekintélyét s kegyelmét egyaránt érvénytelenné akarták tenni. Panaszaikkal betolták egész Görögországot s Európát, elmondák reményeiket, szenvedéseiket, szerencsétlenségeiket. Számkivetések első napjaibann, mindjárt a múlt május hó elején, Smyrnából egy memorandumot intéztek Görögország védhatalmasságaihoz. „Ezen memorandum, melynek aláírói a görög nép közvéleményének tolmácsaiul léptek fel, felsorolta az ellenzék minden sérelmét valót vagy képzeltet, régit vagy újat; vádolá a kormányt az igazgatási zsarnokságról, megvesztegethetőségről, a kamarákat servilismusról, a levéltitok megtöréséről, az 1843. alkotmánylevél rendelkezései iránt tanúsított rendszeres és megátalkodott ellenszenvről s eljárásról. Otto exkirály kormányára relmondották, hogy az : „nemzetellenes, s háladatlan.“ Elmondja azután a „Constitutionnel“, hogy ezen okmány egész Görögországban elterjedett,s Athenében magában majd minden utczasarkon ki volt függesztve s olvastatott. A kormány pedig annyira közönyös s törékeny volt, hogy ezen okmánynak hirlapilag való közzétételét is megengedte. „A kormány rendszabályai épen nem voltak összhangban a helyzet mindinkább súlyosbodó körülményeivel. Ezen zavaros s mozgalmas időszakban a miniszteri válságok sokkal hosszasabban tartottak, semmint azt a közönség békés időben is eltűrni képes lett volna. A kormányra jutó kabinetekben semmi egyöntetűség vagy szilárdság. Mintha csak a végzetszerűség is beleavatkozott volna az ügyek folyamába, a miniszterek majd mindannyian veszélyesen megbetegedtek, midőn állomásaikat kellett volna elfoglalni. Azon miniszterek, kik az utóbbi hónapokban a kormányra jutottak, nem merték határozottan megkezdeni a harczot az ellenzékkel, mert jól érezték, hogy népszerűtlenek, jól érezték, hogy a holnapi napról sem biztosak, s nem akarták egyéni szerencséjüket, családi vagyonaikat a veszélyben forgó uralkodóház szerencséjével s vagyonával összekötni.“ Elmondja itt azután a „Const“, — és pedig nem minden fájdalmas rokonszenv nélkül az exkirály ügye iránt — hogy a parlamenti kormánytöbbség bátortalan volt, nem mert fellépni, s hagyta a dolgokat a maguk folyásán. „Mialatt a kormány önmagát elhagyván, példát adott arra, hogy mások is elhagyják — az oppositio a világ minden részéről bátorítást kapott. A közhangulat eme forradalmi jelenségek által folytonos izgatottságban tartatván, a nép a kormány minden ígéretét gyanúsnak, engedményeit perfideknek tartotta s hirdette. Harmincz év óta semmit sem kívántak annyira, mint a nemzetőrség felállítását. A nemzetőrség megadatott. Daczára ezen engedménynek, az ellenzék újabb sérelmet hozott fel, épen ez alapon, a kormány ellen. A görög nemzet legkedvesebb eszméi rögtön hitelüket vesztették , mihelyt a kormány azoknak pártját fogta. „A belzavarokhoz járultak a diplomatiai nehézségek, melyeket szintén nem lehet a számításból kifeledni. „A török porta egy, aug. 25-ről kelt jegyzékben megjegyzé az athenei kabinetnek, hogy ha a nemzetörségi törvény 3 dik czikkelye szerint, a török alattvalók beléphetnek a» nemzetőrségbe — azon óhajtás kifejezése mellett, hogy a görög nemzetiséghez akarnak számíttatni —ez által oly ujonczozási eljárás lesz megállapítva a hellén kormány részéről, mely a portával fenntartott barátságos viszonyokkal teljesen ellenkezik. „Angliának athenei képviselője sept. 6-tól kelt jegyzékében ugyanezen félelmét fejezte ki a görög kormánynak, s a porta példájára ezen sérelem orvoslását követelte. „Mindezen különböző okok — majdnem mindannyian tevékenyen s hatályosan működve, igen nehézzé s veszélyessé tették Otto király helyzetét. Néhány hét óta a tisztán látók sejthették a vihar közelgését. Minden oldalról érezték, hogy egy döntő esemény bekövetkezése kikerülhetlen, s hogy a legújabb forradalmat néhány franczia külföldi lap már néhány nappal a valódi kitörés előtt jelenté is jelenthetünk helyi piacunkról. Jelentékeny változás nem történt. A búza mint tegnapelőtt, úgy tegnap is meglehetősen kelt a bejegyzett árakon , külföldre, leginkább Helvéczia számára vásároltatott. 86 V2 és 87 ftos 4 ft 12 V8 kron kelt. A rozsból zavartalan üzlet, szilárd árak mellett. Győr, October 29-én. A hét folytán gabnaüzletünk általában lanyhának nevezhető, csupán a rozs örvendhetett kissé élénkebb keletnek, melyből külföldiek az alább jegyzett árakon körülbelül 5000 mérőt vásároltak. Zab épen nem kerestetik, s mai napig sincs reá nézve kedvezőbb kilátás. A búzára tökéletes szünet állott be, s mindamellett az róla a vélemény, hogy ára nem fog alább szállni. A többi gabnaneműek változatlanok. A viz apad; az idő meleg és száraz. Az árak következőkép jelölhetők: Bánáti búza 86—87 fon. 4 ft 40—80 kr, bánáti búza új 86 %—89 fon. 4 ft 60 kr—5 ft 10 kr, bácskai búza 83—85 fon. 3 ft 75 kr—4 ft, magyar búza 84—87 fon. 4 ft 10—50 kr, rozs 75—79 fon. 2 ft 90 kr—3 ft 20 kr, serföző árpa 66—70 fon. 2 ft 10—30 kr, takarmány árpa 62—64 fon. 1 ft 90 kr—2 ft, kukoricza a 80—83 fon. 3 ft 60— 80 kr, kukorica uj 78—81 fontos 2 ft 15—30 kr, zabó 47—50 fon. 1 ft 65—70 kr, zab uj 43 —46 —* fon. 1 ft 53—60 kr. Temesvár, oct. 25. A pesti, győri és mosonyi fölerakó s gabna-eladó helyekről hozzánk érkező folytonosan nyomasztó árjegyzékek következtében, valamint itt, úgy egész Bánátban csak zsibbasztó, sőt leverő hangulat uralkodik a termények vásárlásában. — A vevő vagy kereskedő féltékeny, mert eléggé okult a maga kárán, s azért nem ok nélkül számol, gondolkodik, nem erőlteti a vásárlást, mint más években, ha csak — a kis víz miatti késedelem által — arra kényszerűvé nincs, hogy gabnáját mielőbb hajóba rakhassa. így, ha a hozatal lassú és kevesebb is, mint más években, még mindig elegendő a fontolva vevők számához képest, kik magukat a kereskedelmi körülményekhez akarják alkalmazni, s inkább semmit vagy keveset venni, ha a felső eladó piaczi árakhoz aránylag nem, volnának képesek vásárlásukat folytatni. — És íme ez oka, hogy bánáti búzatermesztőink mindamellett, hogy szűk termésük volt, nagy árakat reménylettek, sőt most is azt jövendölnek , de azért pénzre lévén szükségök, csak úgy hódolnak az alacsonyabb áraknak, mint bő termésben. Különben feltűnő az, mikép az első minőségű búza ára csekély különbséggel, Temesvártól kezdve fölfelé Szegedig, majd minden állomásokon egyenlő. — A temesvári piaczi gabnaárak: búza 3 ft 20 kr—4 fog, uj kukoricza 2 ft, zabit 70—75 kr, nagyobb részt hetivásárnapokra szorítkozva. Más élelmiszerek : babit mérő 1 ft 30—40 kr, burgonya zam. 28—40 kr, marhahús fontja 17 kr, juh-hús fontja 12 kr, sertés-hus fontja 24—26 kr, zsír fontja 42 kr, 100 fej középszerű káposzta 4 ft, széna 5— 6 mázsa körül egy szekérre rakva 9—10 ft. Időjárása száraz. Kisfaludy-társaság. A Kisfaludy-társaság tegnapi rendes havi ülésében Arany János „Bolond Istók“ czímű elbeszélő költeményéből olvasá föl az első éneket. Új alapítókat jelentettek be : Boczkó Dániel, Madass Károly és Ordódy István Károly urak. A Kisfaludy-társaságnak több rendbeli régibb kiadványai, nevezetesen az Évlapok több évi folyamatból számos kötetek (melyek egyébiránt önálló s teljes munkákat foglalnak magukban), nem lévén többé könyvkereskedésbe bocsáthatók : a társaság elhatározta, hogy ebbeli fölös példányait a tagoknak, az irodalom barátainak , közkönyvtáraknak ingyen kiosztja. Akik tehát akár maguk, akár valamely közkönyvtár számára igénybe akarják venni a társaság ezen ajánlatát, szíveskedjenek amlrthoz fordulni, ki is a jelentkezőknek — azon sorban, amint a jelentkezések történnek — rendelkezhető példányokkal szolgálni fog. A Kisfaludy-társaság rendes havi üléseit (minden hónap utolsó csütörtök napján) ezentúl nem délutáni 3, hanem délelőtti 11 órakor fogja tartani Pesten, oct. 31. 1862. Greguss Ágost, titoknok. Gazdasági s keresked, tudósítások. Pest, oct. 31. Rendkívül szép, derült őszi nap. A vízállás változatlan. A gabnaforgalmat illetőleg ma nem sokat se A mai Ment ünnep miatt lapunk legközelebbi száma kedden, november 4-ikén fog megjelenni Vegyes tudósítások. — Liptó Sz. - Miklós, oct. 27. Tegnap igen örvendetes napunk volt : Tarnócz mező városának újonnan felépült iskoláját szenteltük fel. Mielőtt az ünnepély leírásához fognék, egykét szót akarok mondani magáról a városkáról. Tarnócz alig talán 1200 vagy 1300 lélekkel bíró kis város, melynek szorgalmas lakosai többnyire földművelőkből, mesteremberekből és fuvarosokból állanak, s csekély vagyonosságukat szorgalmuknak és takarékos életüknek köszönhetik, az utolsó években annyira terheltetett adóval, hogy panaszukra reclamationalis commissionak munkálatából kisült, miszerint Tarnócz 8000 o. é. Iton felül több adót űzetett, mint amennyit rendesen kellett volna. Ezen összeget természetesen vissza nem kapták, hanem az csak éven kint a jövőbe tudatik be. A város elöljárói azon dicséretes ötletre jöttek, hogy ugyanezen összegeket, melyeket az álladalmi pénztárba adó gyanánt űzetniük kellene, rendesen egy városi közös kassába fogják beszedni, s a beszedett tetemes összegen, két rendes tanítóra oskolát építenek. A szó tette jön, az adó beszedetett, s midőn sommája a múlt tavaszra a 8 ezer ftát megütötte, hozzá fogtak az iskola építéséhez, s minden várakozáson felül elkészült olyan iskolai épület két rendes tanítója, mely hazánk kisebb városai bármelyikének díszére szolgálna. Szóljunk most egy-két szót magáról az ünnepélyről. A város elöljárói és Dr. Mihail Victor, egyházuknak fáradhatatlan felügyelője, jó eleve küldöttségképen személyesen bejárták a közelebb fekvő ecclezsiák felügyelőit, lelkipásztorait és tanítóit, őket az ünnepélyre meghíván, a távolabb eső felügyelők és egyházi személyek levélileg meghivattak. F. hó 26-án kora reggel számos kocsi, és egy igen hűzes úri és polgári rendből álló bandérium összejött megyei székvárosunkban Sz. - Miklóson és várta közszeretet tiszteletű dunán inneni felügyelőnket Szent Ivány Mártony méltóságát, ki is éljenzések között megjelenvén, ötös fogatú diszkintóban,számos kocsi és bandériumtól kisértetve, vágtatva Tarnóczra vitetett, — a városka határán ismét egy odavaló lovas csapat a kísérethez szegődött; oda megérkezvén ő méltósága azonnal a város birájától, és ezután Pecz János tisztelt esperesünktől szivesen üdvözöltetett. Itt meg kell jegyeznem, hogy ámbár minden egyházi felügyelő és számtalan minden rendű és rangú egyének megjelentek, és nincs az egész megyében oly osztály, mely nem lett volna bőven képviselve, csak pap nem volt, mindöszsze kettő : az esperes és Csaják János sz.iványi lelkész. Azért mondtam csak kettő, mert a helybeli pap Lehoczky sem vett részt a felszentelésnél; ő csak rendesen elmondta prédikátióját a szószékről, és azzal punctum. Azért nem volt csak két pap, mert megyénk autonóm papjai épen e helytől többnyire távol laknak ; a közelebb lakók pedig más után járnak. Templom után tehát, melybe mindnyájan bementünk, vezettetvén kerületi felügyelőnk által, ki is mint ilyen először hivataloskodott megyénkben, és a ki először láttatá közöttünk ma-