Pesti Napló, 1862. november (13. évfolyam, 3818-3842. szám)
1862-11-26 / 3838. szám
méltósága elnöklete alatt végrehajtani az 1827. 33. törvényciikkelyt, mely így hangzik : „Ut parte ab una effluxus Balatonis facilitetur , et liberiomi aquarum defluxu procurato, inundationibus retrojacentium plagarum medela adferatur , parte vero ab altera per derivatorios canales paludum et stagnorum exsiccatio obtineatur, Commianio Regia, pro regulandis nunc dictia fluviis Sió et Kapos, ac lacu Balaton altissime ordinatu, opus quum continuabit et ad mentem Legum in effectum deducet“, — van szerencsém ide zárt három rendbeli jegyzőkönyveinket megküldeni oly czélból, hogy azokat a „Pesti Naplóban“ — melyet az illetők beleegyezése szerint is közegünkül kivártunk tekintetni — közzé tenni szíveskedjék. Szükséges ez nemcsak mert minden közérdekű országos tárgy nyilvánosság elé tartozik , hanem azért is, mert a közönségnek egy része azon aggódik, mintha ezen szóban levő, a balaton-vidéki társulatok és megyék által óhajtott, régen sürgetett , törvényesen elrendelt szabályozás mellett, gyönyörű Balatonunk, melynek ékességét mindnyájan országszerte csodáljuk, s minden áron megőrizni akarjuk, nem szabályoztatni — hanem teljesen lecsapoltatni fogná ! Révay Gusztáv 1862. Jul. 17-diki jegyzőkönyv. 1. Nagy mélt. vásonkői gr. Zichy Ferencz ur, Ő Felsége arany kulcsos híve, valóságos belső titkos tanácsosa, szent István rendje vitéze, királyi főajtónálló mestere , Nógrád vármegye főispánja, mint a Balaton szabályozása ügyében kiküldött királyi biztos, előbb kelt leveleiben nuyhiván az e tárgyban érdeklett Zala, Tolna, Fehér, Veszprém és Somogymegyéket, valamint a nádor- és sióberki-, nem különben a somogyi bartonleszállítási- , kapos-csatorna-, balatongőzhajózási- és déli államvaspálya társulatokat folyó évi junius 17-dikén Balaton-Füreden tartandó gyülekezetre , melyben méltóságos báró Patheány József , tekintetes Ferber József keszthelyi uradalmi ügyvéd, fz. Krisztián Pius pannonhalmi sz. Benedek-rendi áldozár és tihanyi administrator, Barcza Sándor, Mórocza Dániel, Gaál József, Malatinszky Lajos föszolgabiró és Kállay Alajos urak Zalamegye, a m. jobbaházi Dőry Miklós cs. kir. kamarás, t. Simon Rudolf közbirtokos, Tóth Ferencz, a simontornyai és tolnai uradalmak ügyésze, Beszédes Ferencz hites mérnök , Antal Vincze Szekszárd város birája, Stann Ferencz Tolnavármegye tiszti főügyésze, Forster Zsigmond főszolgabíró, Fonyó László esküdt urak Tolnamegye, — t. Meszlényi Károly első alispán ur Fehér megye, — t. Ferenczy János másod alispán, ft. Koroncz László kanonok és törvényszéki elnök, Pápay Miklós, Kupricz Sándor törvényszéki ülnökök, Sebestyén Pál főügyész, Vikár István főszolgabíró, Miklós Károly szolgabiró, Ujhegyi Károly esküdt urak Veszprém megye, — m. gróf Zichy Nándor elnöklete alatt m. Szluha Imre üdv. tanácsos, Szluha Antal, Kolosváry Sándor társulati választmányi tagok, Dettrich Zsigmond több uradalom joghatalmazottja,Huber József gr.Apponyi jószágfelügyelője, Bicskey Imre társulati mérnök, Tóth Ferencz társulati ügyvéd urak a Nádorcsatorna, — m. Ürményi József cs. kir. kamerás ur a Balaton gy»k»rényi társulat, — ft. Tallián Lázár veszprémi kanonok és társulati helyettes elnök, Kolozsváry József társulati törvényes képviselő, Botka Gábor hites mérnök, Farkas Imre enyingi tiszttartó, Peröcz Ferencz ádáodi tiszttartó urak a Sióberki társulat, —m.Jankovich László társulati elnök, Pasza Boldizsár igazgató , m. gróf Zchy János és báró Patheány József, nt. Dornay István kegyes rendi uradalmi kormányzó, t. Bárány Pál urak a Somogyi Balatonié lezárlítási társulat, — Michel József főigazgató, Weimnil József főfelügyelő, Klein Károly felügyelő urak, Hollán Ernő urak a déli államvasuttársaság, — Vadnay Radót Antal Imre urak a zánkai közbirtokosság, — Czuppon Péter, Ách Imre urak Kővágóörs mezőváros részéről kiküldve lévén, — és mások többen is megjelenvén; — királyi biztos ur örnagyméltósága szívesen üdvözölvén a nagy számban összesereglett gyülekezetet, előre bocsátá, miként nemcsak Ő Felsége legmagasabb parancsának, hanem saját honfiúi vágyainak is kiván megfelelni, midőn a balatonszabályozási ügyet, mely már mintegy ötven éve sürgettetik, s abban több ízben kiküldött királyi biztosságok eredmény nélkül fáradoztak, hazánknak kereskedelmi, pénzügyi és nemzetgazdászati körülményeinél fogva teljes sikerhez óhajtaná vezérelni; s miután ezen ügy többnyire azért szenvedett hajótörést, mert az érdeklett megyék és társulatok a létesítendő szabályozásra nézve eltérő, egymással ellenkező véleményben valónak, felhívni méltóztatott a jelenlévőket, miszerint a kedvező alkalmat felhasználni , egymás iránt méltánylással lenni, s ezen, nemcsak az érdekletteknek, hanem a hazának is közügyét, melyet az 1827. 33. tcz. is azzá szentelt, s mely legközelebb a soproni helytartósági osztály 1858. évi ápril 21-én kelt, 7065. szám alatt hozott intézménye ellen több egyleten és egyesek részéről a belügyminisztériumhoz történt felszólamlások miatt újból fennakadt, valahára szerencsés eredményre juttatni igyekezzenek. 2. Bemutatta egyszersmind királyi biztos ur ő nagyméltósága ez ügybeni tollvivőjét, Révay Gusztáv urat, Nógrádmegye 1861 dik évben volt főjegyzőjét, kit a gyülekezet jegyzőkönyvének szerkesztésével megbízott. 3. Felolvastatott a főmagy m. kir. udvari kanczellária 1861. évi sz. András hava 4 kén 4100. szám alatt kelt kir. leirata, melyben elnöklő nm. gróf Zichy Ferencz ur a Balaton szabályozásánál kir. biztosul neveztetik ki. Közörömmel és legszivesb élyen kiáltásokkal fogadtatott ezen legmagasabb kineveztetés, látván a gyülekezet, miként elnök ő nagyméltósága hasonló fáradsággal és buzgalommal kiván a szabályozási hazai közügyekben eljárni, mint boldogult uraatyja ő nagyméltósága, kinek e nemű nagy érdemei nemcsak a jelenlevők sziveiben, de az összes haza előtt örökké felejthetlenek lesznek. Megkezdetvén ezek után a kitörött tárgy faletti tanácskozást. Kolosváry József úr a sióberki társulat részéről kijelentette, miszerint a Balaton és Sió vizének szabályozása végett legczélszerűbbnek látná, ha hogy e nagyszerű ügyet hazafias szempontból is felkarolva, az összes egyesületek összeolvadnának. Mire Krisztián Pius, tihanyi kormányzó úr, a belügyminisztériumhoz is felterjesztett okokat fölhozván, melyek Balaton-Fürednek mostani helyzetében leendő fenntartását tárgyazzák, s a Balaton bárminemű lecsapolása ellen emelte szózatát. Hasonlóképen Mórocza Dániel úr, mint három zalamegyei közbirtokosság képviselője,beadván emlékiratát,'/.alatt oda nyilatkozott,miszerint ő a három lábnyi lecsapolásra, mint károsra, nem állhat; ellenben a kilenczlábnyi leszálltást üdvösnek tartaná, már csak azért is, mert igy a Sió hajózhatóvá tételét lehetne reményleni, mely a szállítandó olcsóbb épületfa és gabona végett nagy jótétemény volna e vidékre. Csatlakozván e nézethez Vadnay Rudolf ur, mint Zánka ki.biirtokosságnak küldötte. Ellenben méltóságos gróf Zichy Nándor társulati elnök, és Szuha Imre udvari tanácsos, társulati választmányi tag, a Nádorcsatorna társaság részéről, akkép nyilatkoztak, miszerint ők azon régiebb követelésekkel nem kívánnak előállani, miket a felsőbb vizeknek két csatornájukba leendő eresztése végett annakelőtte sürgettek; nem ellenzik a Balatonnak akár három, akár kilencz lábnyi leszállittatását, csakhogy már végtére ezen országos ügy elintéztethessék, kijelentvén,miszerint az 1854 és 1655 évi jegyzőkönyvben kifejezett jogaikhoz ragaszkodnak akként, hogy 1-ször, e társulat a múltra lemond csatornaásatási költségeinek megtérítéséről. 2-szor, a Balaton vice befogadására szükséges új munkálatok, a társaság mérnöke befolyásával, előlegesen a somogyiak által készíttessenek, vagy az erre szükséges pénz megfizettessék. A szór, az új munkálatok után eső évenkénti fenntartási költségek a somogyiak által , nyerendő arány szerint, viseltessenek. E közeledő és hazafias nyilatkozatot a gyülekezet örömmel fogadván, a Nádor csatornatársulat ez örvendetes kijelentését jegysökönybe iktattatni rendelte. Erre Michel József főigazgató úr a déli államvasúttársaság nevében a következő ajánlatott tette: Hogy a vasúttársulat balatonmelléki pályáját az árvizek és jégtorlatok ellen biztosítsa, az részbeni munkálatokra 150.000 o. é.ft kiadására magát eltökéltette ; értesülvén azonban arról, hogy a balatonvidéki társulatok a tó tükrét három lábbal lejebb kívánják szállítani, s ezen leszállítással a vasút is biztosabb helyheztetésbe jutna , kész e társulat Magyarországnak közipara tekintetében teendő lépéseit akkér előmozdítani, miszerint e szóban lévő szabályozásnak a somogyi tervek szerinti keresztülviteléhez 150.000 o. é. forinttal — sőt a szükség magával hozván, 180.000 forinttal is hozzájárulni , és más 180.000 osztrák értékű forintot kész a somogyi balaton - feszállítási társulatnak négy évre , öt száztéli kamat fizetése mellett kölcsön adni olykép , hogy e kölcsönnek négy év után részletenkénti törlesztés útján leendő visszafizetését csak úgy kívánja, hogy ha a szabályozás is teljesen sikerülnet, ha pedig a somogyin kívül más társulat más tervvel kívánna előlépni, erre is hajlandó említett vasúttársulat, de azon kikötés mellett, hogy a tervező egylet tervének sikerére nézve garanciát vállaljon. Mindenesetre megjegyeztetni kívánván, miszerint e társulat kezdeményezőkép nem kíván fellépni, hanem ha a többi egyletek megegyezhetnek, a magyar hazának előmenetele és művelődési tekintetéből kész az előadott áldozatokra. Michel József főigazgató úrnak ezen, a mostani pénz-szűk viszonyok közt tett nemeskeblű előadása és tetemnes ajánlata által a gyülekezet nemcsak kedvesen lepetett meg, de a vasúttársaságnak a haza érdekei iránti rokonszenve nagyrabecsülésre talált a jelen voltakban. Hasonlóképp azt Bodizsár igazgató úr a somogyi társulat részéről kinyilatkoztatta, miként kész közeledni a Nádor-csatorna és sieberki egyletekhez ; de azon feltétel mellett, hogy a Nádor-csatornatársulat által, csatornája netalán tovább történendő folytatása végett, igazságtalan költségekkel ne terheltessék, sem a föntebb előadott három pontból valamely terhes következtetés jogilag ne vonattathassék. Ellenben Botka Gábor mérnök úr úgy vélekedett, miszerint ő a kinti malomig teendő szabályozással meg nem elégedhetik, mert ekkor a Balaon tükre három lábbal szállíttatván le, a vasút és somogyi társaság szabályozási czélja el nem éreznék, hanem ő az átalános, vagyis az ozorai malom 6t felfelé történendő szabályozást hozza javaslatba. Mire Jankovich László úr ő maga a somogyi társulat részéről a három lábnyi leszállításra 180.000 pottot ajánl olyképen, hogy ha a somogyi terven kívül más egyesület kiván új tervvel előállani, ez ajánlatot akkor sem veszi vissza, hanem ekkor megkívánja, hogy az új terv elére garantiroztassék. Ragaszkodván különben mindazon jogokhoz, miket a somogyi társulat a többiek irányában eddig fenntartott. Erre Mórocza Dániel úr három körsbirtokosság nevében, és úgyis, mint zalai kiküldött, újra sürgeti a kilencz lábnyi lecsapoltatást, és egyszersmind tiltakozott saját és küldői nádaséinak a három lábnyi lecsapolás által történendő elvétele ellen.’ Mihez Vadnay Rudolf ur Zánka helység részéről is hozzájárulván , a gyülekezet által hitelesítendő megbecslését és kártalanítását kéri az elveszendő nádasoknak. Mindezek után végre gr. Zichy Nándor úr ő méltósága tapasztalván, miszerint az eddigi örvendetes nyilatkozatok által a társulatok között nagyszerű közeledés történt, és áldozatkészség is mutatkozik, legczélszerűbbnek vélné egy oly bizottmány kiküldetését, mely a Nádor- csatorna, somogyi és sóberki, és vasút társulatok kebeléből választatnék akként, hogy ez a helyszínen legrövidebb idő alatt műtanilag megvizsgálván a viszonyokat, egy oly tervet nyújtana a legközelebb tartandó gyülekezet elébe, miszerint a létesítendő szabályozás felett véglegesen lehessen határozni. Mely indítvány Ürményi József cs. kir. kamarás urnő méltósága által is helyeseltetvén, ki a balaton-gőzhajótársulat nevében nyilatkozott , általában köztetszéssel fogadtatván, ő nagyméltósága, elnöklő királyi biztos úr, a mai gyűlés örvendetes végeredményét következő végzésben méltóztatott kijelenteni : a nádor-csatorna, sióberki, somogyi Balaton leszállítási és a déli államvasúttársulatok mindegyike saját kebeléből három tagot és egy mérnököt a lehető legrövidebb idő alatt a végett fog kiküldeni, hogy e kiküldöttek egy közös bizottmányban egyesülvén, s ez magához vévén az eddig készített szükséges mérnöki munkálatokat , a helyszínen kellőleg és műtanilag megvizsgáljon minden, a szóban lévő szabályozásba vágó körülményeket ; ezen idő alatt magát összeköttetésbe tegye királyi biztos ur ő nagyméltóságával , ki e bizottmány hetenkénti tudósitásait vévén, hol szükséges, a helyszínen is megjelenhessen; ks e bizottmánynak a társulatok kívánságait és érdekeit lehetőleg összeegyeztető terve és jelentése folyó évi augusztus 28-dikáig mindenesetre elkészíttessék , hogy e napon ő excellentiája királyi biztos úr elnöklete alatt az érdeklett megyék és egyesületek összegyűlendvén , a balatonszabályozási ügyben véglegesen határozni lehessen , miért az egyes társulatok felszóllítandók, miszerint a gyűlésre küldendő követeiket e tekintetbeni meghatalmazásokkal ellátni szíveskedjenek. Mindenesetre ünnepélyesen kijelentetvén, hogy ezen, ekkor kiküldött bizottmány eljárása által sem az egyesek, sem a társulatok eddigi jogaikban semmiféle csorbulást nem szenvedhetnek, sem azokra e tekintetből valamely terhek nem rovathatnak. Mire a gyűlés — jelen jegyzőkönyve következő napon felolvastatván, hitelesittetvén, és az az érdeklett megyéknek s társulatoknak hiteles másolatban kiadatni rendeltetvén — ily örvendetes békülékeny eredmény után eloszlott. — Kelt Balaton-Füreden, 1862-dik év junius 17 dikév. Gróf Zichy Ferencz s. k. kir. biztos. (P. H.) Jegyzetté Révay Gusztáv s. k. tollvivő. Tárcza. Magyar Tudományos Akadémia. Az archaeologiai bizottságnak meghagyatott volt, állitsa össze azon okokat, melyeknél fogva a Székesfehérvárott 1848. dec. 5. és 12. feltakart királyi sírokban lelt tetemek III. Béla királynak és első hitvese Anna királynénak tulajdonitandók ; további, hogy egy — a főváros azon egyházában, melyben azok, mint a nemzeti kegyelet tárgyai őrizendők — falba eresztendő emléktáblába vésendő feliratot készítsen. Az archaeologiai bizottság e tárgyban tett előterjesztése így hangzik: „Az első kérdésre nézve Érdy János társunk, ki az 1848-ki fehérvári ásatásokat igazgatta, terjesztette már elő nézeteit a tek. akadémiának azon évi dec. 27. tartott előadásában, mely lényege szerint 1853-ban meg is jelent, s melyben az értekező főleg a tetemek mellett lelt ékszerek műtörténeti méltatására , s azoknak a nevezett két királyi felségre vonatkozására építette állítását; Pauer János mostani székesfehérvári kanonok és szinte hitbizottmányi társunk pedig, még 1849 ben kiadott röpiratában, Érdy okoskodását a feletti vizsgálataival egészítette ki, mely királynak nem tulajdoníthatni a tiszteletes maradványokat, mik szinte oda vezettek, hogy azok máséi, mint II. vagy III. Béláés hitveseiké nem lehetnek. A két király közül a belső érvek határozottan III. Béla és neje mellett szólnak. Az archaeologiai bizottmány, a két tag által érvényesített okok összevetése, a kútfők megtekintése, s amazok további méltatása után az első kérdésre a következőket jelenti ki. „A XIV. XV. és XVI. századokban Fehérváron eltemetett királyoknak vagy sírjaik helyzetéről, vagy eltemettetésök módjáról, részint alkatokról is elég biztos adataink vannak, miszerint közülök e két sir egyiknek sem tulajdonítható , nem is említvén, hogy 1543-ban a királyi Bírok a török által feldulatván és kiraboltatván, ezulán természetesen csak az I. Károly által átalakított basilikában nagyobb fénynyel s gazdagon eltakarított királyi maradványokat illette; s hogy a Károly templomának falapja alatt rejtezett sírok, elődeinek az Árpádoknak korára visszaviendők. Miután pedig Fehérvárott a XXI. században az egyeI. László, Imre király négy éves fia temettetett el ; a XI. században pedig csak sz. István és Imre, kiknek testei sz. László által felvétetvén, ez óta a főoltáron valának köztiszteletre kitéve : a kérdéses királyi tetemek birtokosait egyedül a XII. század királyai sorában kereshetni, mely századra mutat az ékszerek jelleme is. De a XII. században itt eltemetett királyok közül a silány alkotásu Kálmán ellen szól a felvett tetem magassága, s mert a két tetem, mint a szomszédos helyzet s az ékszerek tökéletes rokonsága hinnünk javasolja, férj és nő . H. Geyzáé és IV. Istváné nem lehetnek, mint kiknek hitvesei nem a basilikában temettettek el, sem II. Lászlóé, ki nőtlen volt, s igy csak II. és III. Béláról és hitveseikről lehet szó. A két király testalkatáról hallgatnak ugyan kútfőink , de H. Béla gyenge gyermek korában (infantulust mond ismételve a hazai ebroniks) vakittatván meg, kevés hihetőség szól a mellett, hogy vak gyermek a physikai erősödést egyáltalában elő nem mozdító életnem mellett, oly férfias alakká fejlődjék, milyen az eltemetett királyé, kinek csontváza 6 láb és 2 ujjnyinak találtatott. Ehhez járul a vizsgáló orvosok jelentése, mely szerint a királyi tetem mintegy ötven éves korra mutat, mi Ht Béla életkorával talál, míg II. Béla legfeljebb 31—32 esztendős korában halt el. Ezen elég nyomós physiologiai okokhoz járulnak az ékszerek jelentőségétől, s birtokosaikra vonatkozásától vett érvek. Ugyanis a gyűrűk az antik gemmán a lantoló sirénnel, a másik az arab felirattal s a méreg-vagy ellenméreg tartóval sokkal inkább lehetének, még pedig igy együtt, III. Béláéi, ki a byzanti cs. udvarban tizenegy évig, még pedig cs. herczeg (despota) és kijelölt trónörökösként élt, mint Ildikó, ki a kelettel semmi összeköttetésben nem állt. De végkép eloszlatja a kétséget a despotai melldisz, mely egy királyunkat sem illette meg III Bélán kívül, a végre a zarándokbot, mely (miután a szentföldön járt II. Endre nem Fejérvárott, hanem az egresi monostorban temettetett el) a Fehérvárt eltakarítottak közt szinte csak a HI. Béla kezében bir értelemmel, ki még despota korában szerezvén Jeruzsálem mellett birtokot, melynek jövedelmét az ottani hospitalitáknak engedte, és csak azon időre tartotta fenn magának vagy hitvesének, midőn ott fognának tartózkodni (az oklevél szavai szerint: „Quod si divina pietas sacra Jerosolymarum loca, supernosque montes Eidem visitare concederet“, s ismét „cum idem Dux vei eius uxor sacrum Calvariae — locum et Sacro sanctum Sepulchrum Christi requisiverint :* — alig kételkedhetni, hogy Béla buzgósága mellett a jámbor szándék betöltetlen nem maradt, habár a byzanti írók ily szentsíri látogatásról, mely semmi tekintetben históriai jelentékkel nem bírt, hallgatnak. Ezek által a kérdéses tetemek, tudományos biztossággal II. Béla és első hitvese Antiochiai Anna arnak állapitatván meg, a budai egyházban alkalmazandó fali emléktábla, római nyelven — mert középkori magyar királyt egyedül a különben is az összes miveit világra szóló, monumentális római nyelv illet meg — igy hangozhatnék : SACRI. CINERES. BELAE. TERTII. MAGNI. VNGARORVM. REGIS. EIVSQVE. CONJUGIS. ANNAE. ANTIOCHENAE. ERVINIS. BASILICAE. S. MARIAE. VIRGINIA M. ALBA. REGALI. DIEBVS. V. ET. XII. DECEMBRIS. ANNI. M. DCCC. XL. vI. OVANTE. POPVLO. ELEVATI. POST. SEX. ET. DIMIDIVM. SECUL A. PIO. GENTIS. CVLTVI. RESTIT VTI. ANNO. CHRISTI. M. DCCC. LXII. Fürdészeti levelek Csehországból. II. Karlsbad, oet. 8 in. Vadon ziklabérczek szakadozott szűk völgyében, bár a zöld borz s erdő öltönyével takaródzván, ennek rongyai közül a közös anya csontjai a sziklák kopáran meredeznek, buzog fel az ásványforrás , mely maga körébe vonja az embereket, a vadonba várost, a városba vagyonosságot, jólétet varázsol. Hazánkban a Kárpátok tekervényes bérczői közt számtlan ásványvíz buzog fel, anélkül, hogy a kincset, melyet magával a föld színére hoz, csak félig is tudnák birtokosai kizsákmányolni, pedig a napjainkban egyre új hirre vergődő források,vagy az eszközlött vegyelemzések arról győznek meg bennünket, hogy hazánk e vidéke a közeljövendőben világhírű fürdőket fog felmutatni, s az ásványvizek legjelesbjeit fogja a világkereskedésbe szolgáltatni. Az emberi dolgok közül azonban némelyeknek idő kell, néha sok idő, míg magukat érdemelt magasságra felküzdhetik, és gyakran hevert már nagy kincs a földön vagy a földben az embernek tudatlansága, vagy indolenciája miatt. Itt Csehországban a fürdőket leginkább két tényező emeli virágzásra. Először a pártfogás, másodszor az emberek iparkodása. A pártfogás mindenek előtti és mindenek fölötti, legyen az a hatalom, vagy a hatalmasak, vagy a sokaság pártolása, legyen az nagylelkűség, vagy a háladatosság, vagy a fölismert érdek szüleménye — de a fürdők lendítésének mindenkor a leghatalmasb eszköze. Az iparkodás nem oly hatalmas, hanem lassú és folytonos hangyaszorgalommal hordja össze a halmot és alkot. Az iparosság erényének hiányát gyakran szemünkre veték a szorgalmat iga alatt tanult szomszédaink, és fürdőink hiányossága egyrészt ezen is alapszik, mert a szorgalom és iparosság túlságosan nem jellemzi fajunkat, sem tót atyánkfiait, kiket e haza nemzéje ásványforrásokkal specifice megáldott; ennél azonban erősebb tényező a pártolás először a hatalom, másodszor a hatalmasok és harmadszor a sokaság által. A hatalomról és a fürdők körüli teendőiről szóltam tisztelettel mellőzzük ; a hatalmasok , kik közvetlen és közvetve mintegy hivatott pártfogói a fürdőknek, itt közelebbről vannak érdekelve. A hatalmasok, gazdagok, főrangúak, részint az által, hogy a fürdőhelyek birtokában vannak, részint azért, mert a fürdőknek legtöbbször két vendégeit képezik, kiket nem a szükség, hanem kedvtelés vitt oda, s kik a fürdői élvet magas áron is megtudják fizetni, ez okoknál fogva a legfontosb lendítői, de fenntartói, is a fürdőhelyeknek. — Hogy nagyaink leginkább a külföld rendezett és kétkínáló fürdőit lépkedik el , melyek egyedül nyújthatnak pénzeikhez méltó élveket, az igen természetes, mondják ők, minthogy itthon magunk sem világhírű, sem teljes comforttal kínálkozó fürdőhelylyel nem bírunk , és méghozzá fürdőhelyeink, például Füred, méregdrágák is. Meg kell előlegesen jegyezni , hogy a fürdők kettős, egymástól eltérő czélnak felelnek meg. Első,ha úgy tetszik, a gyógyulás, és ennélfogva sokan kényszerülve megfeszített anyagi tehetséggel járulnak fürdőbe kózállapotuk ellen menedéket keresendők. Az ily vendégek a szükség parancsolta takarékossággal élnek a fürdőkben, és nem igen nyújtanak elegendő kamatot a fürdőtőkék kellő jövedelmezésére, pedig ezeknek kamatozniok kell, mert a fürdőkbe fektetett tőkéknek épen legkevésbé szabad a századnak jelszavát a gyümölcsöztetést, az utilizmust megtagadni. — Igen, de itt a nagy bökkenő : a fürdőtőkék tapasztalás szerint a legkeresettebb fürdőhelyeken sem kamatoznak tovább három hónapnál évenként, e szerint, miután az év háromnegyedén át pusztán herveznek, szükséges, hogy a három havi kamatozás és jövedelem oly fokozott legyen, hogy az egész évit kipótolja. Ezen körülmény teszi a fürdő életet oly költségessé, és mégis azon következménynyel, hogy a befektetett tőkék a rendes kamatot is alig hozzák be, miért is termékeny és még ki nem aknázott országban, mint a miénk, hol a tőkék tizenötös kamattal is fizettetnek, igen természetes, hogy fürdői beruházások a nyerészkedésnek tárgyai nem lehetnek. Azért egy kétfürdőhely berendezése alig lehetséges másként, mintha az említett hatalmasok, gazdag főurak, hogy a háládatlan külföldnek ne kelljen évenként oly óriási fürdőadót fizetni, maguk alapítnának társulás útján a haza határain belül egy ilyetén kéjfürdőt, kiszemelvén szakértőleg a számukra leghasznosb ásványforrást, és földiszitnék azt családi kéjlakokkal, s a comfort szabályainak szigorúan megfelelő intézkedésekkel, mi ha ügyes szervezés által sikerülend, a jelenleg szórakozást külföldön kereső gazdagainkat azonban maradásra fogná édesgetni. Ez volna a fürdők egyik feladata mindenkor, de kiválólag csak némely fürdő teheti : így külhonban Hoinburg, Baden-Baden inkább bérfürdőnek nevezendő, míg a csehországi fürdőket szorosabb értelemben gyógyfürdőknek lehet tekinteni. Azonban egy átmeneti pont a dolog természetében fekszik : van tudniillik a fürdői életben egy, ami nélkülözhetlen kelléke a szorosan véve gyógyfürdőknek, sőt mondhatni magának a gyógyulásnak is, és amire hazánk fürdőbirtokosai kellőleg nem eszmélnek, ezek a szórakozásra szolgáló intézkedések__Minél változatosb, minél vonzóbb és minél nagyobb mérvű szórakozási intézkedésekkel bír valamely fürdőhely; a kellemes fürdőélet annál nagyobb hírnevében fog mindenkor részesülni, mert a szórakozás azonkívül, hogy az unalmat távol tartja, a fürdőéletet élvezetessé teszi, még a gyógyulásnak is hatalmas segédeszközéül szolgál, éspedig távol legyen, hogy ez eszközök költségességet igényelnének, sőt a közkedvességben olcsóságuk által részesülnek inkább, föltéve egyedül, hogy czélhoz vezetnek. Ilyenek, különösen alkalmas, elégséges és változatos sétányok, tartózkodásul kertek,zárnyas helyek, köztermek, közcsarnokok, kirándulások, zene, színház és hangverseny, olvasásra hírlapok és könyvtár. Ezen szórakozási eszközök némelyike már csak a nagyobb fényűzés tárgya lehet,azért nem mindenhol alkalmazható, de nem is nélkülözhetlen, a többi pedig valódi szükséges kívánalom az ásványforrások társaságában, és ezen intézkedések teszik egyrészt a fürdőhely kellemét, azért a vendégek vonzalmának termését, és ha azok magas fokra vannak emelve, teszik az átmenetet a szorosan vett gyógyfürdőhely és a kétfürdő közt vagy mindkettőnek értékét egy forrás mellé bilincselni képesek. Dr. PETE ZSIGMOND. (Folytatása következik.) Az alsó zabolcsi tisza-szabályozó társulat 1862-dik évi October 25-dikén és folytatólag 26 dikán Debreczenben tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. Jelen voltak : méltóságos Lévay Sándor cz. püspök elnöklete alatt gróf Dessewffy Emil igazgató választmányi elnök, gróf Andrássy Manó , gróf Andrássy Aladár , Pánthy Endre kanonok az egri kápt. részéről: Pap Mór, Pap Elek Karczsgról, Borbély Bálim, Ciegieay Lajos, Teleky László, Oláh Jakab angyalházi birtokosok; Hajdu Ignácz Turkevéből; Nagy Imre, Nagy Sándor H. Nácásról; Méhes Imre, Borbányi Elek Madarasról; Szombathelyi János a t.-füredi közbirtokosság részéről; Nyáry Károly T.Füredről; Nagy István, Lukács Ignácz Nádudvarról; Frank Antal Debreczniről; Röck Pál Sajó Ládról; Fazola Károly a tokaji kincstári uradalom részéről; Lengyel Samu Dorogmáról; Schmidt József képviselője; Hegedüs Ferencz a püspök-ladányi alapítványi uradalom részéről; Szabó Bertalan T.Kesziből; Pólya Bálint Kisújszállásról ; Egert József osztálymérnök ; Koffer József pénztárnok, Nagy Miklós társulati igazgató. 1/Elnök uráltsága szívélyes üdvözlet után felkérvén a szép számmal bigyűlt érdekeltségi képviselőket a jelen gyűlés nagy fontosságú tárgyainak higgadt megvitatására, mindenekelőtt az elnökválasztást, mint a mostani közgyűlés egyik lényegesb tárgyát tűzi ki megoldásul. A közgyűlés érett megfontolás után a megürült elnöki székkel eddigi kedvelt alelnökét, fötisztelendő Lévay Sándor ez. püspök s hétszemélynök ö magát kívánja közakarattal megtisztelni, amit ő maga elfogadván , alelnökül karczagi közbirtokos, tel. Pap Mór urat egyhangúlag elválasztó, mind kettőjüket hangos éljenekkel üdvözölvén. 2. Fülolvastattak az 1862- dik évi mart. 13 kán, junius 18-kán és September 25-dikén tartott igazgató választmányi ülések jegyzőkönyvei, melyek főkép folyó administrationális ügyeket tartalmazván, a közgyűlés által helyeslőleg tudomásul vétetnek, s az igazgató választmány intézkedései megerősíttetnek. Különösen méltányolja a közgyűlés a választmány azon eljárását, mely szerint a társulati védgátak még ez évbeni teljes megerősítését, illetőleg a pénzhiány miatt már rég megakadhatott földmunkálatok folytatását az által lehetővé téve, hogy vállalkozónak 3 darab tíz tízezer forintról szólló, kötelezvényt adó , s ekkép a társulat legfontosabb érdekében cselekedvén, a 39 ezer forintnyi kötvények annak idején leendő visszaváltását a társulat egyetemének gondjai alá sorolja. A társulati mentesített árterületek 15 évi adómentességére vonatkozólag , de leginkább azon területekre nézve, mik az adó ideiglen behozatalakor, az akkori osztályozás szerint, adóval rovattak meg, a társulat útján kellőleg motivált felterjesztvényben minden lehető, de főleg annyi kisértetnék felsőbb helyen meg, hogy a már eddig megadóztatott területek az újabb időben szándékba vett adópótlékokkal 15 évig ne terheltessenek. Az igazgató választmány intézkedései általában ekkér helyeseltetvén, csupán a nyulak szabad lövöldözésére vonatkozó szabványt kívánta a közgyűlés oda módosítani, hogy kerülőink a füzesekben, de leginkább az új ültetményekben, a nyulak által elkövetni azokat kártételek elhárítására különös figyelemmel legyenek, s ezeket a lövöldözés helyett más egyéb czélszerűbb eszközökkel igyekezzenek a füzesektől eltávolítani. 3. Olvastatott igazgatónak az utóbbi közgyűlés óta a társulat keblében történt munkálatok folyamáról, a füzesek állásáról , más egyéb folyósügyek felől szerkesztett jelentése, melyből kiderül, hogy az idei 19 napig tartott tavaszi árvíz alkalmával a védelmi munkálatokra 851 ft 85 kr, tehát a múlt évi hasonló viszonyok közt kiadott 3832 ft 16 krnyi összegnek alig egyötöd része volt szükséges ; hogy a gátjavítási munkálatok ez évben már 20,893 köbölre emelkedvén, a gátak helyzete annyira szilárd jön, hogy az most már az egész vízszerkezetben megnyugtatónak mondható ; hogy az egész 18 mértföldnyi gátvonalon, kevés kivétellel, kellő menynyiségű védanyagok vannak; hogy a 10,070 folyóvnyi hosszúságban botolható társulati füzesekből mind a szükséges ültetvények, mind a hiányzó rőzsék, kevés költséggel kikerülnek ; hogy a szertár teljes számban, s az őrházak mind jó állapotban vannak ; hogy a Selypes fokra építendő zsilip, az előgördült akadályok daczára is, munkában van, és bár lassan, de szilárdul épül; hogy utóbbi időben — a védgátaink közelében előfordult rézégetések folytán — fűtéseinkben és védanyagainkban tetemes károkat okoz az elharapódzott tűz ; hogy végre a rendes pénztári maradvány folyó hó 15-kén 1660 ft 52 krt tett, 30 ezer ftos magánpénztári készlet pedig 7257 ft 28 kr volt; hogy a 30 ezer ftos kivetés 1860. 1861. és 1862 dik évi hátrálékai 34,280 frtra rúgnak, s hogy továbbá a 250 ezer ftos kivetésre ezideig csak 69,408 ft 37 kr fizettetett be, s hogy az utóbbi közgyűlés