Pesti Napló, 1862. november (13. évfolyam, 3818-3842. szám)

1862-11-26 / 3838. szám

méltósága elnöklete alatt végrehajtani az 1827. 33. törvény­ciikkelyt, mely így hangzik : „Ut parte ab una effluxus Balatonis facilite­­tur , et liberiomi aquarum defluxu procura­­to, inundationibus retrojacentium plagarum me­­dela adferatur , parte vero ab altera per deriva­­torios canales paludum et stagnorum exsiccatio obtineatur, Commianio Regia, pro regulandis nunc dictia fluviis Sió et Kapos, ac lacu Balaton al­­tissime ordinatu, opus quum continuabit et ad mentem Legum in effectum deducet“, — van sze­rencsém ide zárt három rendbeli jegyzőköny­veinket megküldeni oly czélból, hogy azokat a „Pesti Naplóban“ — melyet az illetők beleegye­zése szerint is közegünkül kivártunk tekintetni — közzé tenni szíveskedjék. Szükséges ez nemcsak mert minden közérde­kű országos tárgy nyilvánosság elé tartozik , hanem azért is, mert a közönségnek egy része azon aggódik, mintha ezen szóban levő, a bala­­ton-vidéki társulatok és megyék által óhajtott, régen sürgetett , törvényesen elrendelt szabá­lyozás mellett, gyönyörű Balatonunk, melynek ékességét mindnyájan országszerte csodáljuk, s minden áron megőrizni akarjuk, nem szabályoztatni — hanem teljesen lecsapoltatni fogná ! R­é­v­a­y Gusztáv­ 1862. Jul. 17-diki jegyzőkönyv. 1. Nagy mélt. vásonkői gr. Zichy Ferencz ur, Ő Felsége arany kulcsos híve, valóságos bel­ső titkos tanácsosa, szent István rendje vitéze, királyi főajtónálló mestere , Nógrád vármegye főispánja, mint a Balaton szabályozása ügyében kiküldött királyi biztos, előbb kelt leveleiben nuyhiván az e tárgyban érdeklett Zala, Tolna, Fehér, Veszprém és Somogymegyéket, valamint a nádor- és sióberki-, nem különben a somogyi bartonleszállítási- , kapos-csatorna-­, balaton­­gőzhajózási- és déli államvaspálya társulatokat folyó évi junius 17-dikén Balaton-Füreden tartandó gyülekezetre , melyben méltóságos báró Patheány József , tekintetes Ferber József keszthelyi uradalmi ügy­véd, fz. Krisztián Pius pannonhalmi sz. Benedek-rendi áldozár és tiha­nyi administrator, Barcza Sándor, Mórocza Dá­niel, Gaál József, Malatinszky Lajos föszolga­­biró és Kállay Alajos urak Zalamegye, a m. jobbaházi Dőry Miklós cs. kir. kamarás, t. Simon Rudolf közbirtokos, Tóth Ferencz, a simontornyai és tolnai uradalmak ügyésze, Be­szédes Ferencz hites mérnök , Antal Vincze Szekszárd város birája, Stann Ferencz Tolna­vármegye tiszti főügyésze, Forster Zsigmond fő­szolgabíró, Fonyó László esküdt urak Tolna­­megye, — t. Meszlényi Károly első alispán ur F­e­h­é­r m­e­g­y­e, — t. Ferenczy János másod alispán, ft. Koroncz László kanonok és törvényszéki elnök, Pápay Miklós, Kupricz Sán­dor törvényszéki ülnökök, Sebestyén Pál fő­ügyész, Vik­ár István főszolgabíró, Miklós Károly szolgabiró, Ujhegyi Károly esküdt urak V­e­s­z­­prém megye, — m. gróf Zichy Nándor el­nöklete alatt m. Szluha Imre üdv. tanácsos, Szlu­­ha Antal, Kolosváry Sándor társulati választmá­nyi tagok, Dettrich Zsigmond több uradalom jog­­hatalmazottja,Huber József gr.Apponyi jószágfel­ügyelője, Bicskey Imre társulati mérnök, Tóth Ferencz társulati ügyvéd urak a Nádor­csatorna, — m. Ürményi József cs. kir. kamerás ur a Balaton gy»k­»rén­yi t­á­r­s­­u­l­a­t, — ft. Tallián Lázár veszprémi ka­nonok és társulati helyettes elnök, Kolozsváry József társulati törvényes képviselő, Botka Gá­bor hites mérnök, Farkas Imre enyingi tiszttartó, Peröcz Ferencz ádáodi tiszttartó urak a S­i­ó­­b­e­r­k­i társulat, —m.Jankovich László tár­sulati elnök, Pasza Boldizsár igazgató , m. gróf Z­chy János és báró Patheány József, nt. Dor­­na­y István kegyes rendi uradalmi kormányzó, t. Bárány Pál urak a Somogyi Balaton­ié le­z­á­rl­í­t­á­s­i t­á­r­s­u­l­a­t, — Michel József főigazgató, Weimnil József főfelügyelő, Klein Ká­roly felügyelő urak, Hollán Ernő urak a d­é­l­i á­l­­lamvasuttársaság, — Vadnay Rad­­ót An­tal Imre urak a zánkai közbirtokosság, — Czuppon Péter, Ách Imre urak K­ő­v­á­g­ó­örs mezőváros részéről kiküldve lévén, — és mások többen is megjelenvén; — királyi biztos ur örnagyméltósága szívesen üdvözölvén a nagy számban összesereglett gyülekezetet, előre bocsátá, miként nemcsak Ő Felsége legmaga­sabb parancsának, hanem saját honfiúi vágyai­nak is kiván megfelelni, midőn a balatonszabá­­lyozási ügyet, mely már mintegy ötven éve sü­r­­gettetik, s abban több ízben kiküldött királyi biztosságok eredmény nélkül fáradoztak, hazánk­nak kereskedelmi, pénzügyi és nemzetgazdászati körülményeinél fogva teljes sikerhez óhajtaná vezérelni; s miután ezen ügy többnyire azért szenvedett hajótörést, mert az érdeklett me­gyék és társulatok a létesítendő szabályozásra nézve eltérő, egymással ellenkező véleményben valónak, felhívni méltóztatott a jelenlévőket, mi­szerint a kedvező alkalmat felhasználni , egy­más iránt méltánylással lenni, s ezen, nemcsak az érdekletteknek, hanem a hazának is közügyét, melyet az 1827. 33. tcz. is azzá szentelt, s mely legközelebb a soproni helytartósági osztály 1858. évi ápril 21-én kelt, 7065. szám alatt hozott in­tézménye ellen több egyleten és egyesek részé­ről a belügyminisztériumhoz történt felszólamlá­sok miatt újból fennakadt, valahára szerencsés eredményre juttatni igyekezzenek. 2. Bemutatta egyszersmind királyi biztos ur ő nagyméltósága ez ügybeni tollvivőjét, Révay Gusztáv urat, Nógrádmegye 1861 dik évben volt főjegyzőjét, kit a gyülekezet jegyzőkönyvé­nek szerkesztésével megbízott. 3. Felolvastatott a főmagy m. kir. udvari kan­­czellária 1861. évi sz. András hava 4 kén 4100. szám alatt kelt kir. leirata, melyben elnöklő nm. gróf Zichy Ferencz ur a Balaton szabályozásá­nál kir. biztosul neveztetik ki. Közörömmel és legszivesb élyen kiáltásokkal fogadtatott ezen legmagasabb kineveztetés, lát­ván a gyülekezet, miként elnök ő nagyméltósága hasonló fáradsággal és buzgalommal kiván a szabályozási hazai közügyekben eljárni, mint boldogult uraaty­ja ő nagyméltósága, kinek e nemű nagy érdemei nemcsak a jelenlevők sziveiben, de az összes haza előtt örökké felejthetlenek lesz­nek. Megkezdetvén ezek után a kitörött tárgy fa­letti tanácskozás­t. Kolos­váry József úr a sióberki tár­sulat részéről kijelentette, miszerint a Balaton és Sió vizének szabályozása végett legczélsze­­rűbbnek látná, ha hogy e nagyszerű ügyet haza­fias szempontból is felkarolva, az összes egyesü­letek összeolvadnának. Mire Krisztián Pius, tihanyi kormányzó úr, a belügyminisztériumhoz is felterjesztett oko­kat fölhozván, melyek Balaton-Fürednek mos­tani helyzetében leendő fenntartását tárgyazzák, s a Balaton bárminemű lecsapolása ellen emelte szózatát. Hasonlóképen Mórocza Dániel úr, mint három zalamegyei közbirtokosság képviselője,be­adván emlékiratát,'/.alatt oda nyilatkozott,misze­rint ő a három lábnyi lecsapolásra, mint károsra, nem állhat; ellenben a kilenczlábnyi leszálltást üdvösnek tartaná, már csak azért is, mert igy a Sió hajózhatóvá tételét lehetne reményleni, mely a szállítandó olcsóbb épületfa és gabona végett nagy jótétemény volna e vidékre. Csatlakozván e nézethez Vadnay Rudolf ur, mint Zánka ki.biirtokosságnak küldötte. Ellenben méltóságos gróf Zichy Nándor társulati elnök, és S­z­­­u­h­a Imre udvari taná­csos, társulati választmányi tag, a Nádorcsatorna társaság részéről, akkép nyilatkoztak, miszerint ők azon régiebb követelésekkel nem kívánnak előállani, miket a felsőbb vizeknek ké­t csator­nájukba leendő eresztése végett annakelőtte sürgettek; nem ellenzik a Balatonnak akár három, akár kilencz lábnyi leszállittatását, csak­hogy már végtére ezen országos ügy elintéztet­­hessék, kijelentvén,miszerint az 1854 és 1655 évi jegyzőkönyvben kifejezett jogaikhoz ragaszkod­nak akként, hogy 1-ször, e társulat a múltra lemond csatorna­ásatási költségeinek megtérítéséről.­­ 2-szor, a Balaton vice befogadására szükséges új munkálatok, a társaság mérnöke befolyásával, előlegesen a somogyiak által készíttes­senek, vagy az erre szükséges pénz megfizet­tessék. A szór, az új munkálatok után eső évenkénti fenntartási költségek a somogyiak által , nye­rendő arány szerint, viseltessenek. E közeledő és hazafias nyilatkozatot a gyüle­kezet örömmel fogadván, a Nádor csatornatár­sulat ez örvendetes kijelentését jegysökönybe iktattatni rendelte. Erre Michel József főigazgató úr a déli államvasúttársaság nevében a következő ajánla­tott tette: Hogy a vasúttársulat balatonmelléki pályá­ját az árvizek és jégtorlatok ellen biztosítsa, az­ részbeni munkálatokra 150.000 o. é.­ft kiadá­sára magát eltökéltette ; értesülvén a­zonban ar­ról, hogy a balatonvidéki társulatok a tó tükrét három lábbal lejebb kívánják szállítani, s ezen leszállítással a vasút is biztosabb helyheztetésbe jutna , kész e társulat Magyarországnak közipara tekintetében teendő lépéseit akkér előmozdítani, miszerint e szóban lévő szabályozásnak a somo­gyi tervek szerinti keresztülviteléhez 150.000 o. é. forinttal — sőt a szükség magával hozván, 180.000 forinttal is hozzájárulni , és más 180.000 osztrák értékű forintot kész a so­mogyi balaton - feszállítási társulatnak négy évre , öt száztéli kamat fizetése mellett köl­csön adni olykép , hogy e kölcsönnek négy év után részletenkénti törlesztés útján leendő visszafizetését csak úgy kívánja, hogy ha a szabályozás is teljesen sikerülnet, ha pedig a somogyin kívül más társulat más tervvel kíván­na előlépni, erre is hajlandó említett vasúttársu­lat, de azon kikötés mellett, hogy a tervező egy­let tervének sikerére nézve garanciát vállaljon. Minden­esetre megjegyeztetni kívánván, mi­szerint e társulat kezdeményezőkép nem kíván fellépni, hanem ha a többi egyletek megegyez­hetnek, a magyar hazának előmenetele és műve­lődési tekintetéből kész az előadott áldozatokra. Michel József főigazgató úrnak ezen, a mosta­ni pénz-szűk viszonyok közt tett nemeskeblű előadása és tetemnes ajánlata által a gyülekezet nemcsak kedvesen lepetett meg, de a vasúttár­saságnak a haza érdekei iránti rokonszenve nagyrabecsülésre talált a jelen voltakban. Hasonlókép­p a­­­z­t Bo­dizsár igazgató úr a somogyi társulat részéről kinyilatkoztatta, miként­ kész közeledni a Nádor-csatorna és sieberki egyletekhez ; de azon feltétel mellett, hogy a Nádor-csatornatársulat által, csatornája netalán tovább történendő folytatása végett, igazságtalan költségekkel ne terheltessék, sem a föntebb előadott három pontból valamely terhes következtetés jogilag ne vonattathassék. Ellenben B­o­t­k­a Gábor mérnök úr úgy vé­lekedett, miszerint ő a kinti malomig teendő sza­bályozással meg nem elégedhetik, mert ekkor a Bala­on tükre három lábbal szállíttatván le, a vasút és somogyi társaság szabályozási czélja el nem éreznék, hanem ő az átalános, vagyis az ozorai malom 6t felfelé történendő szabályozást hozza javaslatba. Mire Jankovich László úr ő maga a somogyi társulat részéről a három lábnyi leszállításra 180.000 p­­o­­ttot ajánl olyképen, hogy ha a so­mogyi terven kívül más egyesület kiván új terv­vel előállani, ez ajánlatot akkor sem veszi vissza, hanem ekkor megkívánja, hogy az új terv el­ére garantiroztassék. Ragaszkodván különben mind­azon jogokhoz, miket a somogyi társulat a töb­biek irányában eddig fenntartott. Erre Mórocza Dániel úr három körsbir­tokosság nevében, és úgyis, mint zalai kiküldött, újra sürgeti a kilencz lábnyi lecsapoltatást, és egyszersmind tiltakozott saját és küldői nádaséi­nak a három lábnyi lecsapolás által történendő elvétele ellen.’ Mihez Vadnay Rudolf ur Zánka helység részéről is hozzájárulván , a gyülekezet által hitelesítendő megbecslését és kártalanítását kéri az elveszendő nádasoknak. Mind­ezek után végre gr. Zichy Nándor úr ő méltósága tapasztalván, miszerint az eddigi örvendetes nyilatkozatok által a társulatok kö­zött nagyszerű közeledés történt, és áldozat­­készség is mutatkozik, legczélszerűbbnek vél­né egy oly bizottmány kiküldetését, mely a Nádor- csatorna, somogyi és s­óberki, és vasút társulatok kebeléből választatnék akként, hogy ez a helyszínen legrövidebb idő alatt mű­­tanilag megvizsgálván a viszonyokat, egy oly tervet nyújtana a legközelebb tartandó gyüleke­­zet elébe, miszerint a létesítendő szabályozás fe­lett véglegesen lehessen határozni. Mely indítvány Ürményi József cs. kir. ka­marás urn­ő méltósága által is helyeseltetvén, ki a balaton-gőzhajótársulat nevében nyilatko­zott ,­­ általában köztetszéssel fogadtatván, ő nagyméltósága, elnöklő királyi biztos úr, a mai gyűlés örvendetes végeredményét következő vég­zésben méltóztatott kijelenteni : a nádor-csatorna, sióberki, somogyi Balaton leszállítási és a déli államvasúttársulatok mind­egyike saját kebeléből három tagot és egy mér­nököt a lehető legrövidebb idő alatt a végett fog kiküldeni, hogy e kiküldöttek egy közös bizott­mányban egyesülvén, s ez magához vévén az eddig készített szükséges mérnöki munká­latokat , a helyszínen kellőleg és műtanilag megvizsgáljon minden, a szóban lévő szabá­lyozásba vágó körülményeket ; ezen idő alatt magát összeköttetésbe tegye királyi biztos ur ő nagyméltóságával , ki e bizottmány heten­kénti tudósitásait vévén, hol szükséges, a hely­színen is megjelenhessen; k­s e bizottmány­nak a társulatok kívánságait és érdekeit lehető­leg összeegyeztető terve és jelentése folyó évi augusztus 28-dikáig mindenesetre el­készíttessék , hogy e napon ő excellentiája királyi biztos úr elnöklete alatt az érdeklett megyék és egyesületek összegyűlendvén , a balatonszabályozási ügyben véglegesen határozni lehessen , miért az egyes társulatok felszóllítan­­dók, miszerint a gyűlésre küldendő követeiket e tekintetbeni meghatalmazásokkal ellátni szíves­kedjenek. Minden­esetre ünnepélyesen kijelentetvén, hogy ezen, ekkor kiküldött bizottmány eljárása által sem az egyesek, sem a társulatok eddigi jogaikban semmiféle cso­rbulást nem szenvedhet­nek, sem azokra e tekintetből valamely terhek nem rovathatnak. Mire a gyűlés — jelen jegyzőkönyve követ­­kező napon felolvastatván, hitelesittetvén, és az az érdeklett megyéknek s társulatoknak hiteles másolatban kiadatni rendeltetvén —­ ily örvende­tes békülékeny eredmény után eloszlott. — Kelt Balaton-Füreden, 1862-dik év junius 17 dikév. Gróf Zichy Ferencz s. k. kir. biztos. (P. H.) Jegyzetté Révay Gusztáv s. k. tollvivő. Tárcza. Magyar Tudományos Akadémia. Az archaeologiai bizottságnak meghagya­tott volt, állitsa össze azon okokat, melyeknél fogva a Székesfehérvárott 1848. dec. 5. és 12. feltakart királyi sírokban lelt tetemek III. Béla királynak és első hitvese Anna királynénak tu­­lajdonitandók ; további, hogy egy — a főváros azon egyházában, melyben azok, mint a nemzeti kegyelet tárgyai őrizendők — falba eresztendő emléktáblába vésendő feliratot készítsen. Az archaeologiai bizottság e tárgyban tett elő­terjesztése így hangzik: „Az első kérdésre nézve É­r­d­y János tár­sunk, ki az 1848-ki fehérvári ásatásokat igaz­gatta, terjesztette már elő nézeteit a tek. akadé­miának azon évi dec. 27. tartott előadásában, mely lényege szerint 1853-ban meg is jelent, s melyben az értekező főleg a tetemek mel­lett lelt ékszerek műtörténeti méltatására , s azoknak a nevezett két királyi felségre vonatko­zására építette állítását; P­a­u­e­r János mostani székesfehérvári kanonok és szinte hitbizottmányi társunk pedig, még 1849 ben kiadott röpiratá­­ban, Érdy okoskodását a feletti vizsgálataival egészítette ki, mely királynak nem tulajdonít­hatni a tiszteletes maradványokat, mik szinte oda vezettek, hogy azok máséi, mint II. vagy III. Béláé­s hitveseiké nem lehetnek. A két ki­rály közül a belső érvek határozottan III. Béla és neje mellett szólnak. Az archaeologiai bizott­mány, a két tag által érvényesített okok össze­vetése, a kútfők megtekintése, s amazok további méltatása után az első kérdésre a következőket jelenti ki. „A XIV. XV. és XVI. századokban Fehérvá­ron eltemetett királyoknak vagy sírjaik helyze­téről, vagy eltemettetésök módjáról, részint alka­tokról is elég biztos adataink vannak, miszerint közülök e két sir egyiknek sem tulajdonítható , nem is említvén, hogy 1543-ban a királyi Bírok a török által feldulatván és kiraboltatván, e­zu­­lán természetesen csak az I. Károly által átala­kított basilikában nagyobb fénynyel s gazdagon eltakarított királyi maradványokat illette; s hogy a Károly templomának falapja alatt rejtezett sí­rok, elődeinek az Árpádoknak korára visszavi­­endők. Miután pedig Fehérvárott a XXI. század­ban az egy­eI. László, Imre király négy éves fia temettetett el ; a XI. században pedig csak sz. István és Imre, kiknek testei sz. László által felvétetvén, ez óta a főoltáron valának köztiszte­letre kitéve : a kérdéses királyi tetemek birtoko­sait egyedül a XII. század kirá­lyai sorában kereshetni, mely századra mutat az ékszerek jelleme is. De a XII. században itt eltemetett királyok közül a silány alkotásu Kál­mán ellen szól a fel­vett tetem magassága, s mert a két tetem, mint a szomszédos helyzet s az ék­szerek tökéletes rokonsága hinnünk javasolja, férj és nő . H. Geyzáé és IV. Istváné nem le­hetnek, mint kiknek hitvesei nem a basilikában temettettek el, sem II. Lászlóé, ki nőtlen volt, s igy csak II. és III. Béláról és hitveseikről lehet szó. A két király testalkatáról hallgatnak ugyan kút­főink , de H. Béla gyenge gyermek korában (in­­fantulust mond ismételve a hazai ebroniks) vakit­­tatván meg, kevés hihetőség szól a mellett, hogy vak gyermek a physikai erősödést egyáltalában elő nem mozdító életnem mellett, oly férfias alakká fejlődjék, milyen az eltemetett királyé, kinek csontváza 6 láb és 2 ujjnyinak találtatott. Ehhez járul a vizsgáló orvosok jelentése, mely szerint a királyi tetem mintegy ötven éves korra mutat, mi Ht Béla életkorával talál, míg II. Béla legfeljebb 31—32 esztendős korában halt el. Ezen elég nyomós physiologiai okokhoz já­rulnak az ékszerek jelentőségétől, s birtokosaik­ra vonatkozásától vett érvek. Ugyanis a gyűrűk az antik gemmán a lantoló sirénnel, a másik az arab felirattal s a méreg-vagy ellenméreg tartó­val sokkal inkább lehetének, még pedig igy együtt, III. Béláéi, ki a byzanti cs. ud­varban tizenegy évig, még pedig cs. herczeg (despota) és kijelölt trónörökösként élt, mint Il­dikó, ki a kelettel semmi összeköttetésben nem állt. De végkép eloszlatja a kétséget a des­­potai melldisz, mely egy királyunkat sem illette meg III Bélán kívül, a végre a zarándokbot, mely (miután a szentföl­dön járt II. Endre nem Fejérvárott, hanem az egresi monostorban temettetett el) a Fehérvárt eltakarítottak közt szinte csak a HI. Béla kezé­ben bir értelemmel, ki még despota korában szerezvén Jeruzsálem mellett birtokot, melynek jövedelmét az ottani hospitalitáknak engedte, és csak azon időre tartotta fenn magának vagy hit­vesének, midőn ott fognának tartózkodni (az okle­vél szavai szerint: „Quod si divina pietas sacra Jerosolymarum loca, supernosque montes Eidem visitare concederet“, s ismét „cum idem Dux vei eius uxor sacrum Calvariae — locum et Sacro sanctum Sepulchrum Christi requisive­­rint :* — alig kételkedhetni, hogy Béla buz­­gósága mellett a jámbor szándék betöltetlen nem maradt, ha­bár a byzanti írók ily szent­­síri látogatásról, mely semmi tekintetben históriai jelentékkel nem bírt, hallgatnak. Ezek által a kérdéses tetemek, tudomá­nyos biztossággal II. Béla és első hitvese Antiochiai A­n­n­a arnak állapitatván meg, a budai egyházban alkalmazandó fali emléktábla, római nyelven — mert középkori magyar királyt egyedül a különben is az összes miveit világra szóló, monumentális római nyelv illet meg — igy hangozhatnék : SACRI. CINERES. BELAE. TERTII. MAGNI. VNGARORVM. REGIS. EIVSQVE. CONJUGIS. ANNAE. ANTIO­­CHENAE. E­RVINIS. BASILICAE. S. MARIAE. VIRGI­NIA M­. ALBA. REGALI. DIEBVS. V. ET. XII. DECEMBRIS. ANNI. M. DCCC. XL. vI. OVANTE. POPVLO. ELEVATI. POST. SEX. ET. DIMIDIVM. SECUL A. PIO. GENTIS. CVLTVI. RESTIT VTI. ANNO. CHRISTI. M. DCCC. LXII. Fürdészeti levelek Csehországból. II. Karlsbad, oet. 8 in. Vadon ziklabérczek szakadozott szűk völ­gyében, b­ár a zöld borz s erdő öltönyével taka­­ródzván, ennek rongyai közül a közös anya csontjai a sziklák kopáran meredeznek, buzog fel az ásványforrás , mely maga körébe vonja az embereket, a vadonba várost, a városba va­­gyonosságot, jólétet varázsol. Hazánkban a Kár­pátok tekervényes bérczői közt szám­tlan ás­ványvíz buzog fel, a­nélkül, hogy a kincset, melyet magával a föld színére hoz, csak félig is tudnák birtokosai kizsákmányolni, pedig a napjainkban egy­re új hirre vergődő források,vagy az eszközlött vegyelemzések arról győznek meg bennünket, hogy hazánk e vidéke a közel­jöven­dőben világhírű fürdőket fog felmutatni, s az ásványvizek legjelesbjeit fogja a világkereske­­désbe szolgáltatni. Az emberi dolgok közül azon­ban némelyeknek idő kell, néha sok idő, míg magukat érdemelt magasságra felküzdhetik, és gyakran hevert már nagy kincs a földön vagy a földben az embernek tudatlansága, vagy indo­­lenciája miatt. Itt Csehországban a fürdőket leginkább két tényező emeli virágzásra. Először a pártfogás, másodszor az emberek iparkodása. A pártfogás mindenek előtti és mindenek fö­­lötti, legyen az a hatalom, vagy a hatalmasak, vagy a sokaság pártolása, legyen az nagylelkű­ség, vagy a háladatosság, vagy a fölismert érdek szüleménye — de a fürdők lendítésének minden­kor a leghatalmasb eszköze. Az iparkodás nem oly hatalmas, hanem lassú és folytonos hangya­szorgalommal hordja össze a halmot és alkot. Az iparosság erényének hiányát gyakran szemünk­re veték a szorgalmat iga alatt tanult szomszé­daink, és fürdőink hiányossága egy­részt ezen is alapszik, mert a szorgalom és iparosság túlságo­san nem jellemzi fajunkat, sem tót atyánkfiait, kiket e haza nemzéje ásványforrásokkal speci­­fice megáldott; ennél azonban erősebb tényező a pártolás először a hatalom, másodszor a hatal­masok és harmadszor a sokaság által. A hatalomról és a fürdők körüli teendőiről szól­­tam­ tisztelettel mellőzzük ; a hatalmasok , kik közvetlen és közvetve mintegy hivatott párt­fogói a fürdőknek, itt közelebbről vannak érde­kelve. A hatalmasok, gazdagok, főrangúak, ré­szint az által, hogy a fürdőhelyek birtokában vannak, részint azért, mert a fürdőknek legtöbb­ször két vendégeit képezik, kiket nem a szükség, hanem kedvtelés vitt oda, s kik a fürdői élvet magas áron is megtudják fizetni, ez okoknál fogva a legfontosb lendítői, de fenntartói, is a fürdőhelyeknek. — Hogy nagyaink leginkább a külföld rendezett és kétkínáló fürdőit lépkedik el , melyek egyedül nyújthatnak pénzeikhez méltó élveket, az igen természetes, mondják ők, minthogy itthon magunk sem világhírű, sem teljes comfort­tal kínálkozó fürdőhelylyel nem bírunk , és még­hozzá fürdőhelyeink, például Füred, méregdrágák is. Meg kell előle­­gesen jegyezni , hogy a fürdők kettős, egy­mástól eltérő czélnak felelnek meg. Első,ha úgy tetszik, a gyógyulás, és ennélfogva sokan kény­szerülve megfeszített anyagi tehetséggel járul­nak fürdőbe kózállapotuk ellen menedéket kere­sendők. Az ily vendégek a szükség parancsolta takarékossággal élnek a fürdőkben, és nem igen nyújtanak elegendő kamatot a fürdőtőkék kellő jövedelmezésére, pedig ezeknek kamatozniok kell, mert a fürdőkbe fektetett tőkéknek épen legkevésbé szabad a sz­ázadnak jelszavát a gyümölcsöztetést, az utiliz­­m­u­s­t megtagadni. — Igen, de itt a nagy bökkenő : a fürdőtőkék tapasztalás szerint a legkeresettebb fürdőhelyeken sem kama­toznak tovább három hónapnál évenként, e szerint, miután az év háromnegyedén át pusztán herveznek, szükséges, hogy a három havi ka­matozás és jövedelem oly fokozott legyen, hogy az egész évit kipótolja. Ezen körülmény teszi a fürdő életet oly köl­­tségessé, és mégis azon következménynyel, hogy a befektetett tőkék a rendes kamatot is alig hozzák be, miért is termékeny és még ki nem aknázott országban, mint a miénk, hol a tőkék tizenötös kamattal is fizettetnek, igen termé­szetes, hogy fürdői beruházások a nyerészkedés­nek tárgyai nem lehetnek. Azért egy kétfürdőhely berendezése alig lehetséges másként, mintha az említett hatalmasok, gazdag főurak, hogy a hálá­­datlan külföldnek ne kelljen évenként oly óriási fürdőadót fizetni, maguk alapítnának társulás út­ján a haza határain belül egy ilyetén kéjfürdőt, kiszemelvén szakértőleg a számukra leghasz­­nosb ásvány­forrást, és földiszitnék azt családi kéjlakokkal, s a comfort szabályainak szigorúan megfelelő intézkedésekkel, mi ha ügyes szerve­zés által sikerülend, a jelenleg szórakozást külföldön kereső gazdagainkat a­zonban ma­radásra fogná édesgetni. Ez volna a fürdők egyik feladata mindenkor, de kiválólag csak némely fürdő teheti : így külhonban H­o­in­­burg, Baden-Baden inkább bérfürdő­­nek nevezendő, míg a csehországi fürdőket szo­rosabb értelemben gyógyfürdőknek lehet tekin­teni. Azonban egy átmeneti pont a dolog ter­mészetében fekszik : van tudniillik a fürdői életben egy, a­mi nélkülözhetlen kelléke a szo­rosan véve gyógyfürdőknek, sőt mondhatni ma­gának a gyógyulásnak is, és a­mire hazánk für­­dőbirtokosai kellőleg nem eszmélnek, ezek a szó­rakozásra szolgáló intézkedések__Minél változa­tosb, minél vonzóbb és minél nagyobb mérvű szó­rakozási intézkedésekkel bír valamely fürdőhely; a kellemes fürdőélet annál nagyobb hírnevében fog mindenkor részesülni, mert a szórakozás azonkívül, hogy az unalmat távol tartja, a fürdő­életet élvezetessé teszi, még a gyógyulásnak is hatalmas segédeszközéül szolgál, és­pedig távol legyen, hogy ez eszközök költségességet igé­nyelnének, sőt a közkedvességben olcsóságuk által részesülnek inkább, föltéve egyedül, hogy czélhoz vezetnek. Ilyenek, különösen alkalmas, elégséges és változatos sétányok, tartózkodásul kertek,­z­árnyas helyek, köztermek, közcsarno­kok, kirándulások, zene, színház és hangverseny, olvasásra hírlapok és könyvtár. Ezen szórakozá­si eszközök némelyike már csak a nagyobb fény­űzés tárgya lehet,azért nem mindenhol alkalmaz­ható, de nem is nélkülözhetlen, a többi pedig va­lódi szükséges kívánalom az ásványforrások tár­saságában, és ezen intézkedések teszik egyrészt a fürdőhely kellemét, azért a vendégek vonzal­mának termését, és ha azok magas fokra vannak emelve, teszik az átmenetet a szorosan vett gyógy­fürdőhely és a kétfürdő közt vagy mind­kettőnek értékét egy forrás mellé bilincselni ké­pesek. Dr. PETE ZSIGMOND. (Folytatása következik.) Az alsó zabolcsi tisza-szabályozó társulat 1862-dik évi October 25-dikén és folytatólag 26 dikán Debreczenben tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. Jelen voltak : méltóságos L­é­v­a­y Sándor cz. püspök elnöklete alatt gróf Dessewffy Emil igazgató választmányi elnök, gróf And­r­á­s­s­y Manó , gróf Andrássy Aladár , P­á­n­t­h­y Endre kanonok az egri kápt. részé­ről: Pap Mór, Pap Elek Karczsgról, Borbély Bálim, Ciegieay Lajos, T­e­l­e­k­y László, Oláh Jakab angyalházi birtokosok; H­a­j­d­u Ignácz Turkevéből; N­a­g­y Imre, Nagy Sán­dor H. Nácásról; M­é­h­e­s Imre, B­o­r­b­á­n­y­i Elek Madarasról; Szombathelyi János a t.-füredi közbirtokosság részéről; N­y­á­r­y Ká­roly T.­Füredről; Nagy István, Lukács Ignácz Nádudvarról; Frank Antal Debre­cz­niről; R­ö­c­k Pál Sajó­ Ládról; F­a­z­o­l­a Károly a tokaji kincstári uradalom részéről; Lengyel Samu Dorogmáról; S­c­h­m­i­d­t József képviselője; H­e­g­e­d­ü­s Ferencz a püs­pök-ladányi alapítványi uradalom részéről; S­z­a­­b­ó Bertalan T.Kesziből; Pólya Bálint Kisúj­szállásról ; E­g­e­r­t József osztálymérnök ; K­o­f­f­e­r József pénztárnok, Nagy Miklós társulati igazgató. 1/Elnök ur­­­áltsága szívélyes üdvözlet után felkérvén a szép számmal bigyűlt érdekeltségi képviselőket a jelen gyűlés nagy fontosságú tár­gyainak higgadt megvitatására, mindenekelőtt az elnökválasztást, mint a mostani közgyűlés egyik lényegesb tárgyát tűzi ki megoldásul. A közgyűlés érett megfontolás után a meg­ürült elnöki székkel eddigi kedvelt alelnökét, fötisztelendő Lévay Sándor ez. püspök s hét­­személynök ö magát kívánja közakarattal meg­tisztelni, a­mit ő maga elfogadván , alelnökül karczagi közbirtokos, tel. Pap Mór urat egy­hangúlag elválasztó, mind kettőjüket hangos él­jenekkel üdvözölvén. 2. Fülolvastattak az 1862- dik évi mart. 13 kán, junius 18-kán és September 25-dikén tartott igaz­gató választmányi ülések jegyzőkönyvei, melyek főkép folyó administrationális ügyeket tartal­mazván, a közgyűlés által helyeslőleg tudomásul vétetnek, s az igazgató választmány intézkedé­sei megerősíttetnek. Különösen méltányolja a közgyűlés a vá­lasztmány azon eljárását, mely szerint a társu­lati védgátak még ez évbeni teljes megerősíté­sét, illetőleg a pénz­hiány miatt már rég meg­akadhatott földmunkálatok folytatását az által lehetővé téve, hogy vállalkozónak 3 darab tíz tíz­ezer forintról szólló, kötelezvényt adó , s ekkép a társulat legfontosabb érdekében csele­kedvén, a 39 ezer forintnyi kötvények annak idején leendő visszaváltását a társulat egye­temének gondjai alá sorolja. A társulati mentesített­ árterületek 15 évi adómentességére vonatkozólag , de leginkább azon területekre nézve, mik az adó ideiglen be­hozatalakor, az akkori osztályozás szerint, adó­val rovattak meg, a társulat útján kellőleg mo­tivált felterjesztvényben minden lehető, de fő­leg annyi kisértetnék felsőbb helyen meg, hogy a már eddig megadóztatott területek az újabb időben szándékba vett adópótlékokkal 15 évig ne terheltessenek. Az igazgató választmány intézkedései általá­ban ekkér helyeseltetvén, csupán a ny­ulak szabad lövöldözésére vonatkozó szabványt kí­vánta a közgyűlés oda módosítani, hogy kerü­lőink a füzesekben, de leginkább az új ültetm­é­­nyekben, a nyulak által elkövetni azoka­t kárté­telek elhárítására különös figyelemmel legyenek, s ezeket a lövöldözés helyett más egyéb czélsze­­rűbb eszközökkel igyekezzenek a füzesektől eltávolítani. 3. Olvastatott igazgatónak az utóbbi közgyű­lés óta a társulat keblében történt munkálatok folyamáról, a füzesek állásáról , más egyéb fo­lyó­­sügyek felől szerkesztett jelentése, melyből kiderül, hogy az idei 19 napig tartott tavaszi ár­­víz alkalmával a védelmi munkálatokra 851 ft 85 kr, tehát a múlt évi hasonló viszonyok közt kiadott 3832 ft 16 krnyi összegnek alig egy­ötöd része volt szükséges ; hogy a gátjavítási munkálatok ez évben már 20,893 köb­ölre emel­kedvén, a gátak helyzete annyira szilárd jön, hogy az most már az egész vízszerkezetben meg­nyugtatónak mondható ; hogy az egész 18 mért­­földnyi gátvonalon, kevés kivétellel, kellő meny­­nyiségű védanyagok vannak; hogy a 10,070 folyó­­vnyi hosszúságban botolható társulati füzesekből mind a szükséges ültetvények, mind a hiányzó rőzsék, kevés költséggel kike­rülnek ; hogy a szertár teljes számban, s az őrházak mind jó állapotban vannak ; hogy a Selypes fokra építendő zsilip, az előgördült aka­dályok daczára is, munkában van, és bár lassan, de szilárdul épül; hogy utóbbi időben — a véd­­gátaink közelében előfordult rézégetések folytán — fűtéseinkben és védanyagainkban tetemes károkat okoz­ az elharapódzott tűz ; hogy végre a rendes pénztári maradvány folyó hó 15-kén 1660 ft 52 krt tett, 30 ezer ftos magán­pénztári készlet pedig 7257 ft 28 kr volt; hogy a 30 ezer ftos kivetés 1860. 1861. és 1862 dik évi hátrálékai 34,280 frtra rúgnak, s hogy továbbá a 250 ezer ftos kivetésre ezideig csak 69,408 ft 37 kr fizettetett be, s hogy az utóbbi közgyűlés

Next