Pesti Napló, 1862. november (13. évfolyam, 3818-3842. szám)
1862-11-08 / 3823. szám
« PEST, november 7, 1862. Országos vasutak. V. Van az említetteken kivül még egy fontos momentum, mi keleti s illetőleg erdélyi vonalunk kiépítésében figyelmet érdemel. Értjük az egyesült Dunafejedelemségek vasúthálózatának fejlődését. Természeteknél fogva az oláh vasutak ugyan nem lehetnek egyebek, mint közbenső kapcsoló részek a magyar vasútrendszer s a fekete tenger partjai közt. Nem is tekintjük ennél fogva az oláhvasút-rendszert annyira önállónak, miszerint a nagy forgalmat, mely hazánk virányain átvonulva, területükön összetömbösült, az illetőleg szűk körre szorított helyi érdekek elrendezésétől függővé tehetné. Lesznek mégis közös érintkezési, különösen csatlakozási pontok, melyekre nézve egyértelműig kell intézkedni, hogy vonalunknak az oláh területre eső részét, az ottani álamvasút-rendszerbe czélszerűen illeszteni lehessen. Szükséges e végre megismerkednünk tulajdonságaival, s azért röviden megérinteni kívánjuk, mik időközben e téren történtek. Londonból s Bukarestből érkezett tudósítások szerint , Brankovanu-Bibesco herczeg, Rodocowacki M. E. s Mackenzie urakkal Londonban, b. Haber Mórral Frankfurtban, ismét ifj. s öreg. b. Haber Lajossal Bécsben egyességre lépett, minélfogva kijelentik említett urak, hogy angol ügybarátikkal egyetemben hajlandók, részvénytársulatot alakitni a tervezett oláh vasút-hálózat üzletbevételére, mihelyt Brancovanu herczeg a végleges concessiót kieszközölte. Tekintettel az amerikai bonyodalmak közelebb megoldására szerződő felek csak f. é. jus. végéig kötelezték magukat, szem előtt tartván az eshetőséget, hogy azon időszakon túl a tőkék ismét Amerika felé veendik útjukat. — Brancovanu herczeg az alatt folyamodott az engedélyért, minek eredményéről még eddig közelebb tudomásunk nincsen. Ezen társulat tervezete szerint, az oláh vasúthálózat a Vulkán-szorosnál venné kezdetét. Északról egyenes irányban Dél felé Krajovába vezettetnék, honnét Észak Keletre Slatinán át Pitest felé vonulna, ismét Délre lehatolna Bukarestbe. — Továbbá a fővárosból Északra Projestibe, s innét Buzeon át Keletre Ibraila s Galatzba vitetnék, mig egy szárnyvonallal kiterjeszkednék a Dunáig Giurgevoba. — Ennélfogva a szóban álló vasúthálózat mintegy 72 n. mfld hosszúságban egybefoglalná az ország minden vidékeit, s azért oláh szempontból minden más tervezet mellett elsőbbséget érdemel.— Általánosabb szempontból azonban meg nem felelhet azon combinatiónak, mely világforgalmi célokból a legrövidebb utat keresi Kelet felé a fekete tengerig. Biztosan állítják, hogy a bécsi külügyminisztérium ez utóbbi nézpontot tartotta leginkább szem előtt, midőn kijelentette, hogy folytatott vasutainak összeköttetését nem a Vulkán szoroson, de egyedül a verestoronyi szoroson át fogja megengedni, mi fentebbi észrevételünket igazolni látszik. Megszűnt ilyformán a veszélyes concurrents, mire egy korábbi felszólalásunkban figyelmeztettünk*), miszerint attól lehetett tartani, hogy a nagy keleti vonalat Erdélynek Északról vagy Délről leendő megkerülésével a fekete tengerhez vezetnek, minek folytán az erdélyi vonal, tekintélyes versenytársak mellett, alig tarthatná fel világforgalmi jellemét. Oláh részről a fentebbiek szerint tehát nincs mitől tartani e tekintetbe... — De nincs a másik részről sem, mert, mint hitelesen értesülünk, az engedélyesek, Sapieha herczeg és Maurojene, valamint az angol vállalkozók, Pets, Brassay és Bertz, kik a moldvai vasutat Galacztól Jassyn, Szucsaván, Csernoviczon át Lembergig kiépitni akarták, a londoni börzén bemutatott prospectusokat részvét- s viszhanghiányból kénytelenek voltak visszavonni. Tekintve ezek után a tervezett oláh vasúthálózatban megnevezett helyek földtani fekvését, akár Brassóból Buzeon át Galatzig, akár Buzeóból Bukarest- Ruscsuk-Giurgevonak, akár Buzeóból Silistriának Várnába vezessük vonalunkat, könynyen kitaláljuk az alapot, melynél fogva a vállalkozóknak világforgalmi szempontból fölvett czéljait, valamint saját szándékunkat, teljesen kielégíteni lehet, anélkül, hogy az oláhok tervezetében kifejezett helyi érdekek akármikép megzavartatnának. Természetesnek találjuk, hogy az oláhok, ha különben lehet elsőbbséget adnak oly tervezetnek, mely területükön az ország egyik végétől a másikig átvonul, majd minden nevezetesebb pontokat megérint, s a dús termelésnek számos vasúti kiágazásokkal mindenfelé kedvező piacot nyit. Nem csodálhatjuk, hogy bele nem egyeztek, sőt határozottan ellenezték azon vasúti csatlakozást, mely számukra a verestoronyi szorosnál javaslatba hozatott. ---- Hisz, ha Szebenből Pite etce át Bukarestnek viszik a vasutat, területöknek nyugati fele, s az országnak legtermékenyebb része teljesen kimarad a vasúti forgalomból, minélfogva kénytelenek arról gondoskodni, hogy Krajován túl Nyugatra, vasutaik számára szabad nyílást szerezzenek. Ezen esetre köztünk s az oláhok közt, viszonszolgálatok nyújtása jöhetne említésbe, hogy, amennyiben mi a Vulkánon keresztül Dévának Aradig szabad utat engednénk, ők viszont az erdélyi határtól Buzeon át Galatzig, vagy ameddig megkívántatnék, vonalunk folytatását, illetőleg kiépítését elősegítenék. Nehéz egyelőre megítélni, várjon annak idején, melyik fél lesz kedvezőbb helyeztetésben arra nézve, hogy a másikat kedvezményekben részesítse. Szükséges mégis eleve megismerkednünk a viszonyokkal, mikből könnyű megítélni, hogy az oláhok követelése vállalatunkra nézve egyátalán hátrányos nem lehet. *) Lásd a „Pesti Napló“ 18. sz. jan. 17-ről 1862. Az arad-vulkán-krajova-bukaresti vonal ugyanis, kanyaruló hoszszabb irányánál fogva, soha sem versenyezhet az egyenes és rövidebb nagyvárad-brassó-buzescsei vonallal. — A tiszai vasúttársaság e mellett nemcsak Váradról , de Aradról is nyerne forgalmi kiterjedést, mi átalános üzleti szempontból de a vasúti budget érdekében is feleve kivánatos lenne. Végre a hazának egy nevezetes és termékeny része, a Maros völgye, Aradtól Déván át a határig, szinte részesíttetnék a vasúti forgalom jótéteményeiben. Ismételjük, hogy a fejlődő viszonyok felett előre ítélni nem akarunk. Egész megnyugtatásunkra szolgál mégis annak tudása, hogy előforduló esetben e téren sem találkozunk oly nehézségekkel, miket kölcsönös egyetértéssel elintézni nem lehetne. HOLLÁN ERNŐ. (Szemle.) A görög kérdés már a diplomatia terére vitetett által. Az angol cabinet már körjegyzéket bocsátott szét e tárgyban, s hir szerint ugyanezt fogja tenni a franczia és orosz kormány is. Mondják továbbá, hogy a bajor kormány az 1832- iki londoni szerződést aláírt nagy hatalmasságokhoz óvást akar intézni a bajor dynastiának a görög tróntól lett megfosztatása ellen. A „Patrie“ ezt írja továbbá a görög ügyben leendő diplomatiai lépésekről: „Arról értesültünk, hogy Görögország három védhatalmassága alkudozásokat kezd azon egálból, hogy megegyezzenek a görög ideiglenes kormány egy időben és együttesen történendő elismerésére nézve. Még eddig semmit sem tudhatunk meg ez alkudozások valószínű eredményéről , de nagyon óhajtandó, hogy minél előbb bevégeztessenek, hogy a hatalom mostani birtokosai minél előbb megnyerjék azon morális tekintélyt, mely nekik szükséges a hellén forradalom szerencsés bevégzésére.“ Átalán véve az egész franczia inspirált sajtó meleg részvétet mutat ki a görög mozgalom iránt, s a „Moniteur“ tegnap közlöttük athenei levele, habár csak tényekről szól látszólag, s véleményt nem mond, az előadás maga egy nem igen leplezett helyeslése a forradalomnak, s méltóságteli megdicsérése a belien nép magaviseletének ez alkalommal. S még némi sententiosus ékesszólás sem hiányzik belőle, maga a stil elárulja, hogy az több egy levelező egyszerű tudósításánál. Ezért tartottuk szükségesnek szóról szóra közzé tenni, mindamellett, hogy ismert tényeket foglalt magában. Mindemellett a félhivatalos közlemények és czikkek nagy mérséklettel vannak írva, mivel mintegy önzéstelenségüket akarják kimutatni. A trónja vesztett király iránt nagy kiméletet, sőt sympathiát mutatnak, midőn másfelől elismerik a görög nép jogát. — A „Constitutionnel“ így nyilatkozik újabban, maga a lap fővezetője, Limayrac úr neve alatt : „Otto királynak egykori alattvalóihoz intézett kiáltványában, *) nem kevésbbé követett jó sugallatot, mint az athenei ideiglenes kormány a magáéban. Az ideiglenes kormány mérséklést és bölcsességet tanúsított; a megbukott király nyugodtságot és méltóságot. Ottó király méltóan *) A „Pesti Napló“ néhány nappal ezelőtt közté a „Triester Zig“ után, tudott bukni a trónról, s ez nem közönséges erény. „Eddigelé, úgy látszik, mindenki megteszi kötelességét Görögországban, a semmi sem engedi hinnünk, hogy bizonyos hírek, melyeket némely külföldi (német) lap terjeszt, legkevésbbé is alaposak volnának. E hírek szerint az ideiglenes kormány mérsékletteljes nyilatkozatai alatt más, valódi szándékok lappanganak, s oly terveket rejtegetnek, melyekből elég komoly bonyodalmak eredhetnek. „Ismételjük, legkevésbé sem adunk hitelt e híreknek s épen ellenkező véleményben vagyunk. Mert meggyőződésünk, hogy a görögök tudják, mivel tartoznak a nagyhatalmak védelméért, a szüntelen való védelemnek köszönhetik, hogy megtanulhatták: világosan ismerni mind jogaikat, mind kötelességüket. Joguk, hogy a maguk hazájában szabadok legyenek, a azok is. Kötelességük, hogy ne csináljanak oly bajokat, melyeket különben is maguk fognának leginkább megsintene, azon hatalmaknak, kik irántuk nyilvános rokonszenvvel viseltetnek. „Ennélfogva szilárd reménynyel vagyunk, hogy Görögország mind a nemzeti gyűlés, mind az új uralkodó választásában megfelelend valódi barátai várakozásának, s meg fogja hazudtolni azokat, kik anarchikus terveket és mértéktelen nagyra vágyást fognak rá. Megmarad azon határok között, melyeket maga szabott magának mindjárt diadalmas forradalma után való napon. „A mi Francziaországot illeti, szerepe tudva van. Francziaországnak nincs jelöltje a görög trónra, önzéstelensége teljes. Csupán az átalános érdeket tartja szem előtt, s innen van, hogy helyzete oly jó mind Görögország, mind szövetségesei irányában. Politikánk jó oldala, hogy a legtöbb bizalmat érdemli, mivel legennés tetesebb. A „Constitutionnel“ ezen valódi véduralmi hangon írt szavaihoz nem kell egyebet tennünk, mint hogy ez önzéstelenségi nyilatkozatot hallani angol és orosz részről is — holott mindenik kétségtelenül nagyon érdeklődik a trónjelölés kérdése iránt. A „France“ hosszú czikkbe foglalt okoskodással kiséri a Görögország trónjára való jelöltségeket. Az érdekesebb pontokat közöljük. Szerintem várni kellene a trónjelöléssel, míg a görög mozgalomnak eddig elő homályban levő iránya világosabban előtűnik. Maguk a görögök sem tudják világosan, mit akarnak, és ez könnyen érthető. A görög forradalom egy uralkodó és egy dynastia iránti ellenszenv forradalma. Márpedig ily mozgalomban mindig van valami passivitás. Sikerének következménye nem az, hogy ilyen vagy olyan kormányzást kivár, hanem az, hogy neki nem kell bajor és német kormány. Negatív forradalomnak nevezhetjük. Nem volt nagy gyűlölet Ottó király ellen, de nem voltak bajlammal hozzá idegen származása miatt. Európa egyik végétől a másikig, valamint a diplomatia okmányaiban, úgy az ideiglenes kormány nyilatkozataiban, azon szükség érzete mutatkozik, hogy időtől várják a helyzetre a felvilágosítást. Mint minden forradalom kezdetén,mindenki egyetért a rend fenntartásának szükséges voltára nézve. A diplomatia abban jár, hogy a mozgalom korlátolt határok közt maradjon ; az ideiglenes kormány az anarchiát gátolni törekszik. Azonban a fölemlített trónjelöltek neve, előhírnökei egy befolyás feletti vitának, a nagyhatalmak között. Egy német író három barbarismussal jelöli a háromfelé befolyást Görögorszgban, melyek megfelelnek a háromféle trónjelölésnek. Egyik russzianizálni, másik garibaldizálni, harmadik angliczizálni akarja Görögországot. Ami az elsőt illeti, eddigelé Oroszország oly mérsékelt magatartása, hogy szándékait alig lehet kivenni. Ami Olaszországot illeti, a „France“, természetesen a legnagyobb mértékű terjeszkedési vágygyal gyanúsítja, s azon óhajtást tulajdonítja neki, hogy miután Velenczét, Isztriát, Dalmatiát birtokába kerítené s a görög trónt is egy savoyai házból származót herczeggel töltené be, olasz tóvá tegye a földközi tengert. Ami végre Angiiét illeti, kétségtelen, hogy e hatalom minél nagyobb befolyást kíván szerezni magának a görög ügyekbe, de a „France“ úgy véli , hogy Alfred herczeg nevét igen könnyelműen hozták fel. — Mert e jelöltségnek legyőzhetlen politikai és vallásos akadályok állanak útjában. A görög törvények meg nem engedik, hogy nem görög vallású uralkodó lépjen a trónra. Különben is az angol korona-herczegeknek fényesebb kilátásuk lehet a görög koronánál, s épen Alfred herczeg számára a saxen-coburg gothai herczegség nyitva áll. Ezenkívül egy angol származású görög király nagy ellenmondásba hozná az angol külügyi hivatalt. A görögök a jósiai szigetekre vágynak, s a görög királynak is alkalmazkodnia kellene e követeléshez , mely Angliát ama szigetektől vagynék megfosztani. Ennél fogva, mond a „France“. A f rejd bg jelöltségről szó sem lehet. Azonban fontos tudnunk, mely részre hajlik az angol kabinet e kérdésben, mert Anglia anynyival nagyobb mértékben érdekelve van, minél inkább önzéstelennek szereti mutatni magát. Az angol sajtó vitáiból legalább az látszik kiderülni, hogy Anglia leginkább óhajtaná a Flandriai grófot, a belga király másodszülöttét emelni a görög trónra. Leopodnok, régebben, midőn csak egyszerű német, herczeg volt, ajánltatott volt a görög korona, melyet ő el nem fogadott. Kérdés, hogy második fiára nézve is elutasító választ adand-e ? Hogy befejezzük a jelöltek sorozatát, mond a „France“ , föl kell említenünk Ypsilanting nevét. Ez puszta név eddigelé, maga a személy homályban élt. Ezek és mások közül kell választania a belien nemzeti gyűlésnek. Daczára a nagyhatalmak önzéstelenségi nyilatkozatainak, ki hinne a diplomatia önzéstelenségében ? s kétségtelen, hogy az idegen befolyások munkában lesznek azon nemzeti gyűlésre, mely közelebbről Athénében össze fog ülni. A ,,France“ fentebbi czikkében csak az tűnik fel, hogy a legtöbbet emlegetett név, a Leuchtenberg herczege elő sem fordul. Ami e névre vonatkoznék, csak annyiból áll, hogy Oroszország szándékai homályban vannak. Francziaország óhajtását sem említi a „France.“ Vájjon nem áll-e mindkét hatalomra nézve az, amit e lap Angliára mond, hogy t. i. annál jobban érdeklődik, minél kevésbbé mutatja, s várjon a „France“ nem annál inkább hallgat-e Leuchtenberghgről, minél jobban működnek Görögországban bizonyos idegen befolyások ennek jelöltsége érdekében ? Megemlítjük végül a franczia sajtóban azon különös tüneményt, hogy az orleanista „ Journal des Debats“, mely eddig elő igen avatott íróktól, s többek közt Saint- Marc Girardintól, oly jeles czikkeket közlött, sokkal csekélyebb alkalmakkal Görögországról s az ozmán birodalom görög és szláv népeiről, most mélyen hallgat , s Saint Marc Girardin a görög forradalom helyett a német középkori dalnokokról értekezik a nevezett lapban. Már korábban vettük észre, hogy a görög népmozgalom iránt ellenszenvvel, s a most megbukott dynastia iránt nagy hajlammal viseltetett. Gazdaság,s keresked. tudósiá sok. — Pest, nov. 7. Tegnap déltől folyvást esik. A vízállás apadóban. Gabnavásárunk helyzete tegnap sem javult, a 257—3823 13-ik évi folyam. Szerkesztési iroda : Ferenc«) jh tere 7 ik se&m , l-s8 emelet. Szombat, nov. 8. 186, 13 Up szellemi részit illető minden közlemény ]£ radóhiV&tal: I Előfizetési föltételek: I Hirdetmények díja: a szerkesztőséghez intézendő. . ___ . ___ ... . Ferencziek terén 7-dik szem földszint. V tünkre, postán : «Oly DOH, házhoz hordva 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 tjkr. Béjeiéntetlen levelek csak ismert kezektől io A htp anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre . . . . 10 hrt 26 kr. a. é. Bélyegdij külön 30 njkr. Maginvita 6 hasábos gadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 6 frt 26 kr. a. é. ________________peht-sor 26 nj kr._______________ Tárcza. Még egyszer a tanszabadságért ! Midőn ezelőtt 3—4 héttel azon hir szállongott, hogy a m. kir. egyetemen, s hazánkban csak is itt fenálló tanszabadság megszüntetése szándékoltatik, hazánk minden független lapja egy lélekkel védelmére kelt a legfensőbb tudományos oktatás e palládiumának. És ha már csupán ezen ténykörülmény is erős vigaszt nyújtott mindazoknak, kiket az említett vészkiáltás mély aggodalommal tölte el , úgy csaknem elbizakodottságig menő megnyugvást szülhettek azon szónoklatok, melyeket egyetemünk ez évi megnyitásának ünnepélyén ez autonóm testület le- és fellépő legtöbb elöljárót tartanak, egyenesen s mintegy hivatalos hitelességgel kimondván, hogy a tanszabadságnak nemcsak fennmaradása, hanem még szélesbítése is nélkülözhetlen föltételezvénye az egyetemi tanügy virágzásának. E szónoklatok óta több három hétnél múlt, anélkül, hogy a tanszabadság ellen egyetlen szózat hallatszott volna, míg végre a „Hírnök“ ezévi 243. száma idézi fel újra az elvonultnak vélt veszedelmet. Az e lap élén álló csikk, ugyanis, a mondott szónoklatok nyomatékát meggyengítendő, mindvégig rhapsodikus, indokolás nélküli, sőt alaptalanságukat homlokukon viselő állítgatásokban terjeng, melyek látszólag nem is annyira a tanszabadság elve, mintsem inkább gyakorlati folyományai és részletei ellen irányozvák. Ha nem volna már szinte csömöri étig ismeretes ezen nktika, mely bármely elvett kivételek, körülnyirbálás, kiviteli fogások a több | efféle mesterség által saját homlokegyenest! el- | lentétévé bírja átváltoztatni, úgy azon czikk még | nem igen háborította volna meg kedélycsende- | met : oly nyájas és czirógató modorral kerülgeti a tárgyát; de tapasztaláson okulva, illő, hogy minden ilyféle insinuatio is meztelenségig lelepleztessék s erélyesen visszautasittassék. Legyen szabad ezt az által megkísértenem, hogy a kérdéses czikkhez, mely a tanszabadság némelyek által óhajtott megszüntetésének jóformán minden tévindokát felhozza, folyó commentárral szolgáljak. Bevezetésül czikkire constatkrozza, hogy az egyetemünk ezidei megnyitása ünnepélyén mondott rectoralis stb. beszédek „meglepő egyetértéssel“ a tanszabadság védelmére keltek; a helyett azonban, hogy e bizonyára legilletékesb verdikt egyhangúsága őt a tanszabadságnak legalább némi méltánylására késztné , mit nem bir ez egyetértésben szemlélni, mint „valóságos demonstratiót.“ Ha feltehetnék czikkíróról, hogy használt szavait közönséges értelmekben veszi, ebbéli qualificatiója ellen nem lehetne kifogás , mert igenis demonstratio, mégpedig meggyőző demonstratiója valamely intézmény üdvös voltának, ha az általa érintettek természetes és jogos szószólói annak egyhangú védelmére kelnek ; de minthogy czikkíró szóértése iránt kétségben vagyok, s nem tudom, várjon a demonstratio szót a classicus, avagy közép- vagy újkori érzeménye szerint vegyem-e, azt is fel lehet tennem , hogy a demonstratióvá való minősítés denunciatio jellemével bír. Mennyiben e denunciatio közhatósági iránynyal is bírhat, nincs jogom iránta nyilatkozni; de hogy czikkíró az ál■ Utólagos demonstratiót úgy tünteti fel, mint irányzottat „azon rendszer védel-lmére, mely a Bach-Thuns féfekormány alatt egyetemünknél életbe léptettetett“, ez a közvéleményt vette czélba, s ennek felvilágosítása végett mindenki szólhat. Részemről erre nézve két rendbeli kérdéssel fordulok czikkíróhoz: először, ismeri-e nevük hangzásán túl is azon férfiakat, kiket Bach-Thunféle kormányelvek terjesztésével vádol a nemzeti közvélemény előtt — a „Himök“ben; másodszor kérdem czikkirót, mennyiben képez azon ténykörülmény, hogy a Bach-Thunféle kormány (nemcsak alatt, mint czikkiró mondja, hanem akár) által léptettetett életbe valamely intézmény, ez utóbbi kárhoztathatására föltétlenül késztető indokot — a „Hirnök“ re nézve. Egyébiránt a tanszabadságot a Bach-Thun-féle kormány csak azon értelemben léptette életbe, a melyben mondhatni, hogy, például, az urbériséget megszüntette , amazt az 1848. XIX., emezt az 1848. IX. t. sz. parancsolta. Vagy czikkirótán az urbériséget is akarja reactiválni, mivel megszüntetésénél a Bach-Thun féle kormány szintén közrehatott ? (és pedig tán még nagyobb mérvben, mint a tanszabadság behozatalára.) Ezután czikkíró azt állítja, hogy „a világon még sehol sem sikerült a tanszabadságot gyakorlatilag megállapítani.“ Ez állítás vagy aztbizonyítja, hogy czikkíró teljes ismerethiányában van annak, miről értekezik, vagy pedig azt, hogy a magyar közönséget oly tudatlannak tartja, miszerint bármely sületlenséget is hivő lélekkel fogadjon. Nincs Németországon tudós, katholikus vagy protestáns, kinek eszébe jutna mai nap a tankényszer behozatalát javasolni; nincs ott egyetlen egyetem, melyen hosszú idő óta megszilárdult tanszabadság nem léteznék. Ez ügyben az adák ott berekesztvék, s már csak nálunk történik az, hogy félszázad óta megczáfolt, obscurus érvek felmelegítésével vélnek némelyek politikát űzhetni. „Vájjon képzelhető-e állam, mely megengedje, hogy kiki azt tanítsa, ami neki tetszik? vagy hogy kiki a nyilvános cai thedrára felléphessen, a kinek erre kedve lenne?“ így folytatja czikkírónk philippikáját. Felelek kérdésére, mégpedig az ő szellemében : nemmel. Bizonyára nem. De tanszabadság mellett sem szabad bárkinek, például : czikkírónak, vagy a „Hírnök“ érdemes szerkesztőjének, egyetemünkön oktatnia ; mert hiszen tanszabadság mellett is az államkormány nevezi ki a tanárokat, s jóváhagyása nélkül az állam részéről fizetetten magántanító sem olvashat collegiumot. Hanem, kibe ekként bizalmat helyzett az államkormány, annak azon tanszakra nézve, melynek előadására jogosítványt nyert, szabad szólása van a cathedrán, míg a benne helyzett bizalommal vissza nem él, máskülönben pedig akár örök silentiumot is adhatnak a tanszabadság mellett sem kérdőre vonhatlan egyetemi tanárnak. Mindezt azonban czikkirónk ártatlan lelke sejteni sem látszik, holott az egyetemi tanügy reformálására szánta el magát s a tanszabadságról felolvasást tart a magyar közönségnek, sőt tán a németnek is, ha t. i. valamelyik német lap czikkét malitiából lefordítja. S tehát a „Hírnök“ czikkírója azon garantiákat is kicsinyli, melyekkel az általa pár sorral fentebb mélyen lenézett Bach-Thunféle kormány a reactio legerősb nyomása idejében a tudományos oktatás körül megelégedett volt ? Mondja ki tehát nyíltan, hogy el akar fojtani minden tudományos meggyőződést, minden önálló gondolkodást és fürkészhet, mely a haladás egyedüli rugója; hogy hivatalos tankönyveket akar az egyetemi tanárok és tanulóknak előszabni, miként kátét szabnak elé a falusi iskolák részére. Mondja ki mindezt nyíltan, mert hasztalan a nevetséges e részben ,minden ámítása, s mert ez kikerülni úgy sem fog, valamint vágyai sem fognak teljesedésbe menni; mert, hál’ Istennek, a 19. században élünk, s mert lehetetlen, hogy egyetlen egyetemünk egész Németország előtt (beleértvén az ausztriai részeket is!) nevetség és sajnálat tárgyává fogna tétetni. Lássa czikkíró, saját tudományos meggyőződésem tán megkevésbet veszítene, ha a tankényszer behozatnék s valószínű, hogy épen csak az általam a jogtudomány terén ellenségnek nézett iskola fogna tért veszíteni; honnan van tehát, hogy mégis a tanszabadság kérdését reám, iskolámra nézve ítéletkérdésnek tekintem ? Megmondom czikkírónak. Mert félek, hogy később meg oly férfiak kezelendik a tankényszert, kik ennek általa az én iskolámat némíthatnák el s mert nem akarom , hogy mással az történjék, mit nem akarok, hogy velem tegyenek. Továbbá azért, mert az államhatóság pártolhatja , segélyezheti, megtisztelheti a tudományt, de nem csinálhatja azt. Ez utóbbi az egyéni szellem productuma, a mint az különféle irányból és irányban búvárkodik. Aki csak úgy érzi magát s elveit biztonságban, ha minden embertársát s minden övéivel ellenkező elvet békéba ver, az és annak elvei nem érdemlenek biztonságot. Legközelebbi támadását czikkíró az egyetemi tanulók részérőli hanyag leczke- és templomlátogatás ellen intézi; amaz iránti cáfolata már a „Pesti Napló“ ez idei 230. számának tárczarovatában olvasható, s így elég megjegyeznem, hogy zűjszabadság mellett is kötelezték az egyetemi tanulók a lecz-