Pesti Napló, 1862. december (13. évfolyam, 3843-3862. szám)
1862-12-02 / 3843. szám
277-3843 13-ik évi folyam. Kedd, dec. 2.1862. Szerkesztési iroda: A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Eladó-hivatal: erencziek terén 7-dik szám földszint. Ferencsiek tere 7-ik szám , i-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre . . . 10 írt 60 kr. a. é. Évnegyedre ... 6 írt 86 kr. a. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magán vita 6 hasábos petit-sor 86 njkr. Előfizethetni „PESTI NAPLÓ“ december - februári évnegyedre 5 forint 25 krajczárral, decemberi—mártiusi 4 hóra 7 forint. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, december 1.1862. Bécsi dolgok. Mig a „N. Nachr.“ dec. 7-kére jósolja a reichsrath jelen ülésszaka berekesztését, s Brosche reichsrath úrral — mester az ilyes dolgokban — már sütteti és főzeti :* bucsuebédet, más lapok szerint, a bankügy és egyéb végzendők miatt, a reichsrath még tovább együtt marad, s a landtagok megnyitása január 20-káig vagy meddig elhalasztatik. Az „Österreichische Ztung“ban olvassuk, hogy a tiroli landtagra Tirolnak olaszul beszélő része nem akar követeket küldeni. Legalább eddig nincs rá kilátás. A landtagok hatásköre irántmáris véleménykülönbség forog fenn a lapokban. A „Wanderer“ és „Neueste Nachrichten“ megérinték, hogy a landtagok a reichsrath egy és más mulasztásaira nézve bizonyára kifejezik, s — petitio alakjában — a trón előtt is tolmácsolni fogják az általuk képviselt koronaországok népeinek kivonatait. A ,D. Z.‘ és ,Öster.‘ e jogot — a petitio jogát, melylyel alkotmányos országban egyes polgárok is bírnak, annál inkább nagy politikai testületek — megtagadják a landtagoktól. Az „Österreichische“, mely magát Constitutionnellenek nevezi, figyelmezteti a landtagokat, hogy nem történelmi jogok, nem régi statútumok, hanem a februári patens alapján hivattak egybe, s egy parlamenti gyűlés sem terjeszkedhet is túl azon alapon, melyet az egybehivást rendelő törvény kijelöl. E szerint bizonyára a szűkebb reichsrath sem tárgyalhatta volna a pénzügyi dolgokat. S ha mégis tárgyalta? ... Az „Österr. Zeitung“ azt mondja , ilyetén túlterjeszkedés esetében saját lételét ássa alá, vagy forradalmi térre megy által bármely gyülekezet, íme, milyen meggondolatlanul beszéli az „Österreichische.“ Mily erős fegyvert ad a reichsrath ellen a jobboldal kezében, mely a pénzügyi vitákból kivonta magát! Jól emlékszünk, hogy midőn a jobboldaliak a reichsrathban visszavonultak, épen a centralista lapok emlegették, hogy hogy fognak majd azon urak e visszavonulásukért felelni küldőiknek. Most egyszerre ugyanazon lapok vitatják, hogy ily kérdőrevonásról nem lehet szó, mivel amely testület utasítást nem adhat, feleletre sem vonhatja követét, így a „Donau Zig“. Várjon a jobboldaliakat félti-e a kormánylap azon felelősségtől, melyre annyiszor emlékeztette őket a reichsrath folyama alatt ? Vagy a centralista képviselőket ? Nem, a „Donau Zeitung“ sokkal ildomosabb, hogysem egyenesen kimondja, mitől tart. Egy doctrinairei fordulattal az elvkérdések terére viszi által a vitát. S megtagadja a landtagoktól a kritika jogát , nem egyébért), csupán azért, mivel a kritizálás joga jövőre az utasítási jognak törne utat. Nem első eset, hogy a bécsi centralista lapok az alkotmányosság egészen új elméletét formulázzák. Az európai államtudomány s az alkotmányosság elmélete és angol gyakorlata, mit tanított eddig? Azt, hogy az utasítás-adás joga a revocatio kérdésével függ egybe. S íme, a bécsi kormánylap a kritizálás jogától is meg akarja fosztani a választókat. Pedig a választók ez esetben nem is maga a nép, mely választ,s aztán megint eloszlik, és csak új választásra gyűl ismét egybe. A reichsrath tagjai a landtagok kebeléből válnak ki, másodfokú választás után, s oda térnek ismét vissza. Azon körülmény, hogy utasítással nem láttatnak el, nem menti fel őket azon erkölcsi felelősség terhe alól, melyre még az angol parliamenti tag is kötelezve érzi magát küldői irányában, midőn a parliamenti szünetek alatt számot ad választóinak népgyűlése előtt eljárásáról. Gyakori eset, hogy ily számadásra egyenesen felhívják a választók képviselőj őket, s az angol képviselők mint nemrég Roebuckkel is történt — sietnek megfelelni a felhívásnak. A „D. Ztung“, mely a szűkebb reichsrath jogait annyira igyekvék kiterjeszteni oly dolgokra is, amelyek — a februári patens szerint is — a teljes reichsrathot illetik, az idéztük lap, mondjuk, ellenkezőleg, oly szűk marokkal méri a landtagok jogait, hogy még azt a jogot is megtagadja tőlök, a melylyel tiszta népképviselet s nem politikai testületek képviselete mellett is mindenütt a világon birnak a választók — sőt a mely nemcsak a választókat, hanem a sajtó kezelőit s minden egyes polgárát illeti egy alkotmányos országnak, tudniillik a kritizálás jogát. Amit polémia közben a közelebbi magyar országgyűlésről mond a „Donau Zeitung“, mintha t i. az a monarchiát sarkaiból ki akarta volna fogatni, — e vádat, melyet — mint a ,Neueste Nachrichten",megjegyzi, annyiszor elmondták már a „centralisatio fanatikusai“, s — hozzá adhatjuk — annyiszor megfeleltek reá önmaguk, midőn az érintett országgyűlés felirataiban egyszer másszor mégis felfedezték az egyezkedés némi fonalszálait, hogy bízvást mellőzhetjük, legfölebb a kormány lap czikkírójának tapintatát kell bámulnunk, hogy ily váddal akkor áll elő, midőn ugyanazon lap egy másik vezérczikkírója, mint a „N. Nachrichten“ is megjegyezi, a feloszlatott országgyűlés többségével értekezésbe kívánna bocsátkozni. A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. Olvasónk talán emlékezni fog még közleményeink után, mily tudósításokat szokott hozni Washingtonból az orosz kormány lapja. Ezen adatok azon sejtelemre vezethettek volna minket, hogy a pétervári kabinet, daczára a közte és Washington között mindig fennállott legszívélyesebb egyetértésnek, hajlandó lehetne annak idején a maga részéről elismerni a déli államok függetlenségét. Köztudomású az orosz kormány nézeteiben azóta közbejött fordulat, mely a tuilleriák ajánlatára tett nyilatkozatot idézte elő. E nyilatkozatban Gorcsakoff hg a kezében levő későbbi adatokról tesz említést, s az orosz kormány lapja pár nap múlva a nyilatkozat közzététele után közlé is ugyanazon régi levelezőjének későbbi tudósításait. Közöljük mind az orosz nyilatkozat, mely az amerikai ügyet egészen új oldalról vitatja meg mind pedig a kérdéses tudósítás némely főbb pontjait. A tudósítás túlnyomólag a meglévő néprajzi és nemzetgazdasági adatokon mozog, m oly körülmény, amely bizonyos fokú objectív értéket kölcsönöz a washingtoni levél következtetéseinek is. A levél szerint az elszakadt államok afrikoamerikai népsége 3,369,700 embert tesz; ideigtatandó még a Tennesee, Kentucky, Missoury és Marylandban tartózkodó 800,000 afrika-amerikai: innen következnék hát, miszerint az elszakadt államokban több mint négy millióra rúg azok száma, akik afrika-amerikai létekre, semmi részt sem vesznek a fölkelésben, hogy tehát a felkelők, meg a felkelésben részt nem vevők száma csaknem egyenlő. Hol van hát — kérdi a levelező — az a 8, 10, 12 milliónyi naptömeg, mely el akarna szakadni az Éjszaktól, amint azt a rabság európai megvesztegetett ügyvédei álitgatják ? Négy millió rabember — folytatja a levelező — sajátját, tulajdonát teszi a 140, legfölebb 160 ezer ültetvényesnek, kereskedőnek, s nem, emberek, hanem szarvasmarha nevelőinek. Épen ezek képezik ám a déli államnak pénzbeli aristocratiáját, mely uralkodik a táj egyéb fehér népessége fölött is, úgy, hogy ez is szinte, mint a fekete, a dúsgazdag íj ültetvényesek teljes rendelkezése alatt áll. Ám — kiáltja az orosz levelező — kiknek részére követelik a franczia és angol hírlapírók az európai beavatkozást ! Azonban — úgymond — az egyesült államok nemzete teljesen meg van győződve, hogy gondoljon bárki bármily megfenyítést Palmerston Észak- Amerika ellen, s határozza bár magát akármire is Francziaország, Oroszország mégsem mond le rólunk se nem lép nyomdokaiba más európai nemzeteknek. Az orosz császárok — végzi a levelező — mindig kétségbevonhatlan rokonszenvvel valónak az amerikai nemzet, de koránsem amaz államelnök iránt, s kétség sincs, miszerint II. Sándor czár, az orosz birodalom reformátora, miután saját honában véget vetett az ember földhöz kötött lételének, nekünk, amerikaiaknak is fog segédkezet nyújtani, ha meglátja, hogy az£amerikai nemzetet nem képzeli, hanem valóságos veszély fenyegeti. Ez egyszer kezet fog a lengyel „Narodova“ az orosz „Szjevernaja“-val, amennyiben t. i. a nyugati hatalmak, azaz Anglia- és Francziaországnak a világkereskedésbeni magatartásáról van szó. Szilárdul megállapodott politikai rendszere — úgymond — se Francziaországnak, se Angolbannak nincs. Az egyik úgy, mint a másik, majd a nemzetiség és szabadság, majd meg a trónok és a status quo védelmében lépi fel, ahhoz képest, amint azt saját érdekük kívánja. Pedig eddigi tapasztalás után ítélve, be kell ismernie, miszerint a két nyugati hatalom mindegyike, amidőn a nemzetiség és szabadság védelmében lép föl, hasonlíthatlanul több sikert arat, mint ellenkező esetben. A legutolsó időben Anglia — úgymond — Olaszbonban, Mexicóban, de sőt Görögországban is a nemzetiség és szabadság mellett lépve föl, nevezetes csapásokat vitt a franczia diplomatia ellen, lesodorván ugyanazt az egoisticus franczia, de sőt dynasticus álláspontra. Azonban — folytatja a „Narodova“ — a két nyugati nagyhatalom ezen rendszeres antagonismusa folytán egyetlen európai kérdés sem fejlődhetik kellőkép. Kereszttűzbe vétetvén minden európai ügy, úgy megtörpül, hogy sem a régi állapotot épen fönntartani, sem a dolgok új, korszerű rendjét megállapítni nem lehet. Szó , mely bizonyságai ennek Olaszhon, Dánia, Germania és Törökország. Szóval — végzi a „Narodova“ — Angolhon és Francziaország rendszeres antagonismusa folytán egész Európa fejlődése van megállítva. Ferencz József: A görög Agy. A november 29-ki párisi lapok családi tanácskozmányról beszélnek, mely legközelebb tartatnék Londonban Victoria királynőnél, és amelynek czélja volna megfontolni a helyzetet, melyet Alfred herczeg trónjelöltsége előidézett. A „France“ így ír e tárgyról: „A királynő látható nyugtalansággal tekinti fia jelöltségét, a kinek állása Németországban biztosítva van, és ha valamikor megadja beleegyezését a görög korona elfogadásához, ki fogja jelenteni a minisztereknek, hogy ebben csupán a politika legparancsolóbb szükségeinek enged. „Az okot, mely Alfred hy trón jelöltségét előidézte — teszi hozzá a „France“ — nem érti az angol nép minden osztálya. Ezen jelöltség a mai napig csupán a tengerészetben bír népszerűséggel, ahol nagyon jól belátják, micsoda hasznot húzhat Anglia Görögországból saját tengeri hatalmára nézve.“ Az „Opin. Nat.“ szerint a családi tanácskozmány Osborne-ban lesz még e héten, s az a 1es i herczeg, aki folyó hó 27-dikén érkezett Párisba, haladék nélkül Londonba való utazandó, hogy a tanácskozásban részt vegyen. Akármint legyen a dolog, annyi áll, hogy Anglia és Francziaország egyre másra erősítik levantai hajórajaikat. A britt nagyhatalom a párisi „Presse“ szerint már 12-re emelte hajóinak számát a görög partvidékeken, a franczia kormány viszont Toulonban azon rendeletet adta ki, hogy Francziaországnak ugyanazon partoknál lévő hadereje haladék nélkül,szintén emeltessék. Az „Opinion Nat.“ pedig úgy értesül, hogy nemcsak a görögországi partoknál állomásozó angol hadihajók parancsnokai foglalkoznak igen fontos hydrographiai munkálatokkal a végre, hogy a nevezett partvidék helyi sajátságaival teljesen megismerkedjenek, hanem hogy egy speciális hydrographiai küldöttség ült hajóra valamelyik Manche csatornabeli kikötőben, s útját egyenesen a görög vizek felé vette. Míg a tengereken a két nyugati hatalom hasonló kézzelfogható argumentumokat tol előre , addig a csatorna innenső és túlsó oldalán két félhivatalos lap kezet szorít egymással, csakhogy oly modorban, melyből óhajos megtudni, melyik legyen az ámító és az ámított. Közelebb ismertetek a „Constitutionnel“-nek egy czikkét, melyben a félhivatalos lap Francziaországot lemondatja minden érdekeltségről a görög trón kérdésében, hozzátévén,hogy Francziaországnak semmi kifogása az ellen, ha a görögök az ő jó szomszédjának egyik herczegét választják meg királyukul, és minden aggodalma csakis abban áll, Alfred herczeg megválasztatása nem fog-e sok bajt okozni a derék John Bull-nek. Palmerston lapja, a „M. Pest“, hasonló udvariassággal felel a párisi collegának. Örvend a véleményfordulatnak, melynek tolmácsául a „Constitutionnel“t elfogadja; ami pedig az aggodalmat illeti, arra nézve kijelenti, hogy ha Alfredig csakugyan megválasztatnék, Anglia nemcsak saját és a görögök érdekeit fogná megfontolni, hanem az európai hatalmakat is meg fogná kezdeni. Megjegyzendő, hogy a „Constitutionnel“ említett czikkét némely körökben úgy tekintik, mint diplomatiai tervezést Anglia ellenében. Meglehet, de mégis korai dolognak látszik Palmersoniord diplomatiai vereségét máris hirdetni. Hát ha Victoria királynő minisztere Alfred by trónjelöltségét csakis azért állította volna fel, hogy Leuchtenberghget kiüttesse, nem világos-e, hogy ez esetben már jóformán czélt is ért? Ami pedig a franczia közvéleményt illeti, úgy látszik, a „Constitutionnel”nél sokkal bővebben tolmácsolja azt az „Op. nationale“, mely Alfred herczeg megválasztatását az átalános szavazat és a nemzeti souveranitás iránti tiszteletből kész ugyan elnyerni, de őszintén kimondja, hogy azt szívből sajnálná, mert az Európát előbb-utóbb lángba borítaná. A szabadelvű lap úgy tekinti Alfred by megválasztatását, mint oly tényt, mely a Pyraeust, a lepantoi öblöt, az euboeai szorost, az Archipelagus minden kikötőjét, sőt még a Dardanellákat és Konstantinápolyt is kezébe adná azon Angliának, melynek Gibraltar, Malta, Korfu már kezében vannak. úgy látszik egyébiránt, hogy a „Constitutionnel“ maga is szükségesnek látta egy újabb czikkben erősebben kiszínezni a veszélyeket, melyek Angliára Alfred lg megválasztatásából hárulnának. A táviró legalább nov. 29-ről egy új csikket jelez, melyben az mondatik, hogy mihelyt Anglia Törökországról levenné kezét, a keleti kérdés félelmesebben lépne előtérbe, mint valaha. Ekkor Francziaország egyet sem fogna feladni hagyományos érdekeiből, s „becsülete által nem lévén többé lekötve, át fogná venni azon szerepet, mely nagy missiójának megfelel.“ Ami az Athénéből érkezett egyenes tudósításokat illeti, ezek olyan forma benyomást tesznek az olvasóra, mintha az angol működésnek csakugyan sikerült volna kizsákmányolni a franczia kormány hibáit, s mintha különösen a Druyn de Lhuys féle színtelen politika csakugyan elfordította volna a népek rokonszenvét Francziaországtól, anélkül, hogy a kormányok jóindulatát megnyerte volna. Legalább egy német lapnak nov. 22-től így írnak a görög fővárosból. „A franczia és az orosz követeknek meggyűlt a bajuk az Alfred bg melletti agitatioval. Hiában papolják, hogy e választás hasztalan, miután a hatalmak az 1830 ki jegyzőkönyv HI. csikkének épségben tartását elhatározták. Mindez kiáltó szó a pusztában. — Francziaország azon szerep miatt, melyet Olaszországban, Montenegróban Ub. játszik vala, elvesztette minden hitelét. Angliától ellenben azt reményük, hogy az ráengedendi magát szoríttatni a keleti kérdés megoldására egy angol herczeg érdekében.“ Itt a tudósító a következő történetkét beszéli el. Ugyanazon nap, midőn Scarlett ur, az angol követ, kormányától azon utasítást véve, ne elegyedjék a görögök szabad választási jogába : a franczia követ, Bource ur, Athene egyik legelőkelőbb és legbefolyásosabb delnőjét látogatá meg páholyában, közlé vele az érintett távirati utasítás tartalmát. „Ön látja — téve hozzá Bource úr — hogy önök hasztalan fáradoznak.“ Az úri hölgy erre egész könnyűséggel vászolt : „no jó, akkor hát majd Aumae herczeget (Lajos Fülöp egyik fiát) választjuk meg.“ A követ mosolylyal igyekezek zavarát rejteni, s mondá : „Micsoda ? no még az volna egyszer a nevetség“ — mire az úri hölgy hirtelen válaszolt: „aki utoljára nevet, az nevet legjobban.“ Szóval, az érintett tudósítás azt mondja, hogy Alfred hgrónjelöltsége az utóbbi napokban roppant haladást tett. A „kölni lap“ szerint Párisban nagyon feltűnt, hogy az angol consulok, oly helyeken, ahol Görögországnak nincsenek consulai, fel vannak hatalmazva, a külföldön lakó görögök szavazatjegyeinek elfogadására. Az angol hellen bizottmány kimondta, hogy párthívei csak olyan képviselőket válasszanak, akik szavazatukat Alfred hy részére lekötik. A Londonban levő angol forradalmi bizottmány szintén részt vesz a görögországi küzdelemben. Ügynökei azon utasítást vettek, ne tegyenek semmit Alfred hg jelöltsége ellen, egyúttal azonban oda működjenek, hogy a török tartományokban az annexiai eszmék lábra kapjanak. Mindezen adatok daczára a „Koburger Zig“ nov. 29-dikéről egy távirati tudósítás szerint képesnek érzi magát határozottan ellent mondani az Alfred hg trónjelöltségéről szóló tudósításoknak. Román lapszemle. A román tanuló ifjak törekvéseiről. Midőn a „C o n c ordia“ ez évi 90 ik számában, mint örvendetes hírt közli, hogy a magyar k. egyetemben a román ifjak, mint tanulók, 53 an, s pedig ezekből 6-an a theologiai, csak ketten a seborvosi, s a többi 45-en mindnyájan a jogi tanításokban vesznek részt, miből következtetve, a román nemzet életrevalóságára utal, a „Concordia“ azon nézetét mi is osztjuk, s örömmel üdvösöljük azt a haladás terén, mert csak ez az egyedüli biztos út, melyen az országban lakó társnemzetiségek a közös czélt, a haza boldogságát, s ebből kifolyólag saját egyéni érdeküket is, előmozdítani képesítve leendnek. De megengedjen laptársunk, ha eme közlése következtében, magát a román tanuló ifjúság művelődésének módját tekintve, némi észrevételeket tenni és nem mulasztjuk. Nem azért teszszük pedig azt, mintha talán a versenytől félnénk, avagy magát az igyekezetét csak legkevésbé is korlátolni akarnánk, de jó akarat kifolyása csak őszinte szó lehet, és hiszszük, félremagyaráztatni nem fog. Nem szükség elmondani, hogy egy állampolgárai miként oszlanak fel foglalkozásaik szerint, hogy abban minden egyes polgárnak saját hivatása, kötelessége van, mely egymás irányában új és újabb viszonyokat szül. Ha a polgári szervezet mind egy uton halad (nem értjük az elvi részt), vagy teljes tökélyre viszi a választott pályát, s egyébb megkivántatóságát elhanyagolja — vagy kenyérkeresetté teszi tanulmányát, mi magába kizárja az általános tökélyt, s csak eszközéül szolgál a lét fenntartásának. Mindkét eset tévesztett , mert egy polgár hivatása, a közállam érdekét tekintve, bizonyos korlátok közé kell hogy szoruljon. — De maga az egyéni érdek is megkívánja, hogy a pálya, melyet egyesek a művelődés terén választottak, a viszonyok és körülményekhez alkalmazva legyen. Ha mindnyájan jogtudorokká, ügyvédekké képezzük ki magunkat, már magába a vállalkozók sokasága, a különben egyikét a legszebb pályáknak, egyszerű kenyérkeresetté aljasítja, vagy eszközül használtatja arra, hogy az, ki körülményei szerint más választott pályán önállólag szerezhetné meg kenyerét, gyakran politikai czélok kivitelében eszközül szolgáljon. S épen ezen indokból kiindulva, kívánatosnak láttuk volna, ha a „Concordia“ közlötte volna egyszersmind az orvosi, reál,kereskedelmi, gazdászati s más nemű tanodákban hallgató román ifjúság számának jegyzékét is ; mert igy azt kell hinnük, hogy ez intézetek kebelükben román ifjakat nem látnak; márpedig, egy valódi honpolgár, hivatása, igyekezetének s szorgalmának jutalmát — (ha már csak ez is a mit várhatunk) — nemcsak szolgabirói állomások elnyerésében — a mi örökös ventilatiók tárgya lehet — hanem oly pályán találhatja fel, melyen nemcsak önmagának, de polgártársai jólléte előmozdításának s az általa közös érdek gyarapításának sikeresen használhat. Nem a jogi pálya tehát egyedül az, melyre román ifjaink hivatva vannak — ott az orvosi — műipar — kereskedelem — gazdászat — mind ezeken önmaguknak többet, a közjónak pedig legtöbbet használhatnak. (y). Az 1832. londoni szerződés. A Londonban 1832. máj. 7-ikén egy részről Francziaország, Nagy-Britannia és Oroszország, más részről Bajorország közt kötött szerződés, Görögország ügyeinek végleges elintézésére és az új görög állam számára egy uralkodó választására nézve. „Francziaország, Nagy-Britannia és Oroszország udvarai használván azon hatalmat, melyet a görög nemzet reájuk ruházott a független állammá emelt Görögország számára egy uralkodó választását illetőleg, s ez országnak uj bizonyítványát kívánván adni jóakaró hajlamaiknak egy királyi házból származó fejedelem választása által, melynek szövetsége csak hasznos lehet Görögországra nézve, s mely már vonzalmat és hálát tudott kiérdemelni, elhatározták, hogy az új görög állam koronáját bajorországi Fridrik Otto herczegnek, bajor király ő felsége kisebbik fiának adják. Bajor király ő felsége a maga részéröl, mint a nevezett Otto herczegnek kiskorúsága alatti gyámja, beleegyezését adván a három udvar szándékaiba, s méltányolván az indokokat, melyeknél fogva választásuk egy, házából származott fejedelemre esett, elhatározta elfogadni a görög koronát kisebbik fia, bajor Fridrik Ortorg számára. Ennélfogva, és a végett, hogy ez elfogadás által szükségessé tett szabályzatok állapíttassanak meg ő felségeik, egyrészről a franczia király, II. Brittannia és Izland királya és minden oroszok császárja, más részről a bajor király teljhatalmú biztosokká nevezték ki a következendőket stb. Kik is kicserélvén meghatalmazó irataikat s azokat rendben és illő formában szerkesztetteknek találván, a következendő czikkelyeket határozták el s írták alá : 1. czikk. Francziaország, Nagy-Britannia és Oroszország udvarai ez okmányra kellően föl lévén hatalmazva a görög nemzet által, Görögország örökösödő szuverabilitását bajorországi Fridrik Otto herczegnek, bajor király ő felsége kisebbik fiának adják. 2. sz. Bajor király önsége még kis korú fia nevében elfogadja számára Görögország örökösödési souverainitásit az alábbi feltételek alatt. 3. ez. Otto bajorországi hercieg Görögország királya czimét fogja viselni. 4. ez. Görögország, Otto bajor herczeg souverainitási sa három udvar garantiája alatt, független monarchiai államot képezend, mint azt az 1830. február 3-kán a nevezett három udvar aláírta jegyzőkönyv tartja, melyet valamint Görögország, úgy a porta is elfogadott. 5. sz. A görög terület végleges határszélei a Francziaország. Britannia és Oroszország udvarai által a portánál megnyitott s az 1831. September 26 iki jegyzőkönyv végrehajtására szolgálandó alkudozások eredménye szerint fognak szabályoztatni. 6. sz. A három udvar fenntartván magának, hogy végleges szerződéssé változtassa az 1830. február 3-iki jegyzőkönyvet, mihelyt a Görögország határait illető alkudozások be lesznek fejezve, s hogy e szerződést kötöljék mindazon államokkal, kikkel viszonyban állanak, határoztatik, hogy teljesitni fogják e kötelezettséget; ő felsége Görögország királya szerződő féllé lesz a szóban forgó szerződésben. 7. ez. A három udvar már mostantól kezdve abban fog járni, hogy Otto bajor liget Görögország királya minőségében elismertessék mindazon államokkal, kikkel viszonyban állanak. 8. ez. A királyi koronának és méltóságnak örökösödésinek kellvén lennie Görögországban, elsőszülöttségi renddel fog szállani Otto bajor herczeg utódárá és egyenes örököseire. Ha Otto bajor legegyenes és törvényes örökös nélkül múlna ki, a görög korona ifjabbik fiára és elsőszülöttségi renddel ennek utódaira, egyenes és törvényes örököseire szálljon. Ha ez utóbbi hasonlókép egyenes és törvényes utód nélkül múlna ki, a görög korona ennek ifjabbik testvérére, utódaira, s elsöszülöttségi renddel egyenes és törvényes örököseire száll. 9. sz. Otto bajor herczegnek, mint Görögország királyának teljes korusága husz be töltött évben határoztatik meg, azaz 1835. junius 1dejére. 10. sz. Otto bajor herczeg, Görögország királya, kiskorúsága alatt, uralkodói jogait Görögországban egész teljességükben egy régensség gyakorolja, mely állani fog három, a bajor király ő felsége által melléje adott tanácsnokból. A görög és bajor korona semmi esetben nem egyesíthető egy ugyanazon fejen 11. ez. Otto bajor herczeg bajorországi apanage-ainak teljes elnézését meg fogja tartani. Bajor király ő felsége kötelezi magát ezen kívül, hogy amennyire hatalmában áll, könnyíteni fogja Otto herczeg helyzetét Görögországban addig, mig ott a korona dotatiója megalakittatik. 12. sz. Az 1839. febr. 26 iki jegyzőkönyv pontjainak kivitelére a minden oroszok császárja ő felsége kötelezi magát garantirozni, a francaida királya valamint II.-Britannia és Izland királyságok királya kötelezik magukat, hogy egyikök a maga parlamentjének, másikok házainak ajánlani fogják, tegyék őket képesekké egy kölcsön garantírozására, mely a következő feltételek alatt lenne köthető Otto herczeg, mint Görögország királya részéről: 1) A három udvar garantiája alatti kölcsön fő része 60 millió frankig emelkedhetik. 2) Nevezett kölcsön 20 milliónyi sebesekben lesz, realisálandó. . 3) Jelenre nézve csak az első sorozat realisáltatik, s a három udvar, mindenik egy egy harmadáig felelni fog a mondott sorozat évi kamatjainak és törlesztési összegének lefizetéséről. 4) A mondott kölcsön második és harmadik sorozata a görög állam szükségeihez képest lesz realisálható, a három udvar és görög király ő felsége közti előrege a megegyezés utáii. 5) Azon esetben, ha ily beleegyezés nyomán az említett kölcsön második és harmadik sorozata is realisáltatnék, a három udvar mindenike felelni fog egy-egy harmadáig a két sorozat, valamint az első sorozat évi kamatainak és törlesztési összegeinek lefizetéséről. 6) Görögország uralkodója és a görög állam tartozni fognak a realisált sorozatok kamatainak és törlesztési összegeinek fizetésére az állam első jövedelmeit fordítani, úgy, hogy a görög kincstár első bevételei mindenekelőtt a nevezett kamatok s törlesztési összegek fizetésére fognak fordíttatni, anélkül, hogy más használatra lehetne fordítani, valameddig a realizált sorozatok tervei biztosítva nem lesznek az illető évre. A három udvarnak Görögországban levő képviselői különösen megbízandók ez utóbbi kikötés végrehajtásával.