Pesti Napló, 1862. december (13. évfolyam, 3843-3862. szám)

1862-12-25 / 3862. szám

„Opinion Nationale“ által dec. 21-ig kapott tu­dósításokig szavaztak, a herczeg 7994 szavaza­tot kapott . A b d­e­lk a der 5-öt , a leuch­­tenb­ergi herczeg egyet. A „Patrie“ a következő közleményt hozza a görög ügyben dec. 20-ról : „Állítják, hogy Comminges-Gitant az Fran­­cziaországnak Lisbonában lévő képviselője hi­vatalosan értesítette a császári kormányt dom Fernando király azon szándékáról, hogy a gö­rögországi koronát nem fogadja el. Ugyanazon közlés létetett hír szerint Drouyn de Lhuys ur­nái a Párisban lévő portugáliai chargé d’ affaires által. „A király vonakodása elég határozottnak látszik arra, hogy Elliot úr étrendjén vál­toztasson. Mi úgy tudjuk, hogy ezen diplomata Athénéből Konstantinápolyba menend.“ — A róniai szigetek átengedése felett határo­zandó értekezlet egybejöveteléről még nin­csen semmi bizonyos tudósítás. A lapokban még a felett foly a vita, vájjon elkerülhetlenül szük­séges-e a conferentia, vagy pedig fölösleges.­­ Egy harmadik versió szerint a hét sziget sorsá­ról nem volna szükség már se conferentiai, se diplomatiai utón végezni, miután Anglia don Fernando király elfogadásától függesz­tette volna fel az átengedést; a portugalliai király azonban határozottan visszautasítja a görög koronát.­­ Ezen versióra helyesen jegyzi meg az „Indépendance belge,“ hogy Anglia ez esetben bizonyosan nem kürtölte vol­na ki szándékát, vagyis nem gyöngítette volna saját positióját, míg Lissabonban az illetőkkel nem végezett. A belga lap egyébiránt úgy tud­ja, (és ez tűnik ki némely félhivatalos franczia lap rosszul palástolt rész kedvéből is), hogy Anglia a monarchiai forma és a szerződések tiszteletben tartásán kívül semmi egyéb feltétel­hez nem kötötte a szóban forgó átengedést, sőt a „Temps“ meg azt állítja, hogy Anglia ajánlata még csak egy katonai és tengeri erősség fenn­tartását se foglalja magába Corfu­ban. Másfelől az angol sajtó, kivévén a tory párt közlönyeit, elég kedvezőleg nyilatkozik az áten­gedés mellett. Sőt a „Spectator“ kimondja, hogy a hét szigetet eddig is a szerződések szellemének világos megsértésével bírta Nagy-Brittannia. Az „Economist“ pedig épen sürgeti a kormányt, szüntesse meg azon hét millió font évi kiadást, melyet a róniai szigetek protectorsága ró Angliá­ra, különösen a korfui erődítmények miatt, me­lyeket haszontalan igyekeztek az illetők a nyugati középtenger Gibraltárjává tenni. Gazdasági s keresk­ed. tudósítások, Pest, dec. 24 én. Derült idő, mérsékelt hi­deg. A víz apad. A gabnavásár a folyton csökkenő vételkedv mellett csendes, és az árak csak alig tarthatók. Egyébiránt az ünnepeket megelőző napokon ez más években is igy szokott lenni.­­ Tegnap a 88 ftos tiszai búza 4 frt 37 krjával adatott el. A többi gabnafajokból csak részletes üzlet volt. Nagy-Kanizsa, dec. 10. Hetivásáraink nagyon élénkek, valóban országos vásárokhoz hasonlíthatók. Gabna temérdek szállittatik be — a szép és nehéz búza keresett, mindamellett árát egyenlően tartja. Zöldségpiaczunkon is igen nagy a forgalom, s drágaságról épen nem pa­naszkodhatunk. A nyitott kereskedés még a-mindie- nang, ezen osztály a penészüket leginkább megérzi. Sertés­­piaczunkra is jóformán hajtottak be, árát tartja, ezen kereskedés leginkább megérzi a vasút meg­ TÁRCZA. Gyulai Pál előszava „Petőfi Sán­­dor vegyes műveidhez. Petőfi egyetlen árvájának gyámjai, anyja és nagybátyja, még a múlt évben felszólítottak volt Petőfi vegyes műveinek összegyűjtésér­e és ki­adására. Örömest engedtem e felhívásnak. Már maga az a körülmény nyomatékos volt előttem, hogy Petőfi, részint 1846-ban, részint 1848-ban, költeményeinek mindkét gyűjteményét ö­r­ö­k­­r­e eladta Emichnek, igy fiára csak e vegyes művek szállottak, s csak ezek jövedelméből lehet valamit csatolni az árvának atyjáról maradt örökéhez, ama két­száz aranyhoz, melylyel aka­démiánk költeményeit 1858-ban megjutalmazta. De másfelől meggyőződtem arról is, hogy e ve­gyes művek kiadásával irodalmi tekintetben sem teszek hasztalan szolgálatot. Hittem és hi­szem, hogy mind a kritika, mind az olvasó­kö­zönség szívesen fogják fogadni e gyűjteményt, amaz Petőfi magán és írói jelleme megítéléséhez az eddiginél több anyagot és adatot nyer, emez pedig sok tekintetben érdekes olvasmányt, me­lyet a költő tragikus sorsa iránti részvét bizo­nyos varázszsal vesz körül. Jól tudom, hogy Petőfi nem e művek által lett hall­atlan, hogy a drámaíró és prózaikus Pe­tőfi messze áll a lyrikus mögött, ismerem azt az ellenvetést is, hogy mire való kitűnő költő­ket oly műveik kiadása által gyöngíteni, me­lyeket maguk talán nem gyűjtöttek volna ösz­­sze, miért holmi magán, a pillanat szeszélyes benyomásai alatt írt levelek közlésével meg­rontani a lelkesülés­ sugallta műveket, a tettek­ben nyilatkozó pályát, szóval az író és ember valódi jellemét ? Mindezt elgondoltam, sőt en­nél többet, de mégis sajtó alá bocsátottam e gyűjteményt. Alig volt iró, még a legnagyobba­kat sem véve ki, a­ki mindig sikerült műveket irt volna. A főbb művek mellett mindig ott van néhány gyöngébb, sőt értéktelen is. A­mi nincs kinyomatva, meg lehet semmisíteni, az író szi­gorának megvan a maga értelme, a rendezőnek vagy kiadónak a legtöbbször még joga sincs erre. Az egyszer már kinyomott művet többé el kénd titkolhatni, s ha megtagadjuk is tőle a tudományos vagy aesthetikai értéket, a lélektani vagy életrajzi adat érdekességét nem vitathat­juk el, annál kevésbbé, minél nevezetesb­b­é mű­ve. Azonban Petőfi vegyes művei nem­ szorul­tak ily védelemre, egy futólag rájuk vetett kriti­kai pillantás is képes összegyűjtésüket igazolni. Petőfi beszélyei a mi nem­ épen gazdag beszélyirodalmunkban sem tartoznak ugyan a legsikerültebbek keözé, de van bennük valami, miben felülmúlta­ kortársait, s mivel némi befo­lyást gyakorolt a beszélyirodalmunk fejlődésérn, értem az előadás könnyedségét, magyarosságát, a tiszta elbeszélési stylt. Vig hőskölteményének nincs mélyebb komikai vagy satyrai alapja, de nagyon sikerült paródiája a komoly eposz elő­adási modorának. Drámái legkevés­bé sikerül­tek minden művei között. A „Tigris és hiéna“ egy lázálom-kép, csak egy-egy felvillanó jó gondolat s a nyelvnek itt-ott nyilatkozó zord erélye kölcsönöznek neki némi érdeket. Czinn nélküli drámájának töredéke már sokkal sike­rültebb, szerencsés expositio, s a nép csopor­tosításában, festésében élénkség, jellemzetesség és drámai sebesség nyilatkozik. Műfordítmá­­nyai még legjobbjainkkal is versenyezhetnek. „Coriolanus“ nevezetes mozzanat Shakspeare átültetése ügyében, s ha a Vörösmarty „Julius Caesar“-ja nagyobb műgonddal van dolgozva, Petőfi szerencsésebben találja el azt a népies zamatot és erélyt, mely az eredetit jellemzi. A „Romeo és Juliá“-ból fordított töredéket jól felhasználhatja valamelyik műfordító utód ; a czivakodó szolgák jelenetében egy pár szójáté­kos vagy közmondásos czélzat igen sikerült. Úti rajzai prózai műveinek legjavát teszik. Pró­zájának önkénytes könnyedsége, a tárgyhoz si­muló fordulatossága, plasztikaisága, magyaros­­sága itt nyilatkoznak a legszembetűnőbben. E tekintetben mindjárt a Mikes Kelemen és Ka­zinczy levelei mellé sorozhatni, kivált a Keré­­nyi Frigyeshez irt úti leveleit. Ez úti rajzok megjelenésükkor sok gáncsot vontak magukra és sokkal kevésbbé voltak méltányolva, mint a­hogy érdemelték. Igaz, néhol Petőfi inkább köny­­nyelmü szeszélyből, mint öntudatos czélzatos­­ságból a frivolitás örvénye felé látszik sodortat­ni, nem egy paradoxont találhatni bennök s itt-ott bizonyos hetykeség szesszenéseit érez­zük, de mennyi kárpótlást nyújt mindezért az az őszinte és fogékony kedély, az az ép, sajátságos, mondhatni, ifjú humor, az a geniális szökdelés és változatos hangulat, melyeken biztosan oda vetett táj- és gem­eképei átszövődnek. S ha át­adjuk magunkat az egész benyomásának, költői önérzete vagy hiúsága kitörései is egészen más­kép tűnnek fel, mint különben. E kitörésekben a legtöbbször humor, szeszély, vagy jó kedvű malice nyilatkoznak, s nem dicsekedés, vagy épen dölyf. E mellett ez úti rajzok, mint élet- és jel­­lemr­ajzi adatok is becsesek. Két évnek, 1845 és 1847-nek majdnem naplói, oly őszintén írva, mintha csak barátai számára irta volna. Töredékei szintén becses hagyományok. Se­neca harmadik fejezete, Opsian otthonára nem voltak a közönség­elibe szánva; ezt neje szá­mára fordította, ki nem értett angolul, amazt Orlai-Petrics barátjának emlékül. E hevenyé­szett fordítmányokban is mily jól van visszaad­va a hang. Zoltán fiáról irt jegyzeteiben mennyi a bensőség és szeretet! Ez sem volt a közönség elibe szánva, halála előtt egy hónappal irta, mint­egy emlékül fiának, Mező-Berényben, az Orlai- Petrics szüleinél, kiknél néhány napig családjá­val együtt tartózkodott. Hírlapi czikkei nem any­­nyira tartalmuknál , mint jellemzetességeknél fogva vonják magukra a figyelmet. Petőfi nem vitázott aesthetikai kérdések felett, leginkább saját jogsérelmes ügyeiben szólalt fel vagy pe­dig barátjai érdekében, majd mindig élesen és szenvedélyességgel. Dobsát, kivel egy pár hóna­­pig együtt lakott, pártolta, mint kezdő színészt , magáról tudta, mily jól esik egy pár biztató szó a pálya küszöbén. A Iü­­dik Richar­dról írt bírálata Egressy Gábor iránti rokonszenvében leli kulcsát. Kár, hogy szertelen angol gyűlö­lete annyira megrontja e különben érdekesen irt czikket. Ifjúkori kísérletei adatok tehetsége fejlődéséhez. Az a régi igazság szól belőlök, hogy a legtehetségesb költőnek is előbb jól meg kell tanulni verselni. Petőfi már jól tu­dott verselni, midőn tulajdonkép a költéshez fogott, s nagyon fegyelmezett iskolán ment át, mielőtt maga mert volna valamit. — Ez min­dennemű tehetség fejlődése, s csodálatos, hogy némelyek, kik inasi évek nélkül akarnak lenni mesterek , épen a Petőfi példájára hivatkoz­nak , ki csaknem öt évig inaskodott. Mind­két gyűjteményéből önmaga által kihagyott köl­teményeiről érdekes tudni , hogy némelyeket gyöngeségök vagy gorombaságuk miatt hagyott ki, mint a „Színházban,“ „Irtóztató csalódás“ és a „Honderűdhez czímzetteket, másoknak, mint „Batthyány és Károlyi grófnők“ és „Védegyleti dal“ kimaradását változott politikai érzülete okozta. A „Magyar nemzet“ cziműt, mely 1845-ben a Pesti Divatlapban már megjelent, 1847-ben Reseta censor törülte ki gyűjteményé­ből. „Már öcsém azt nem engedem, — mondá az öreg ur, — hogy nemzetemet igy Petőfi becsülte censora hazafias felház nem vitatkozott. A „Haza tértem“ 1847-ben irta, midőn Nagy-Károlyból hol a korteskedés oly ’na­gy mértét Először is Vörösmartynak olvasta fel, helyeselvén az akkori viszonyok közt a ejtő hangot, nem adta ki, hanem Egressy Gá­bornak ajándékozta, kitől többen leírták s igy jelent meg 1861-ben a Thalia albumban. A mi a leveleit illeti, legcsekélyebb okot sem szolgál­tatnak aggodalomra. Petőfi magánlevelei közlése által semmit sem veszit, sőt nyer, mi ritka eset. Őszinte volt égési a tulságig. Annyit beszélt magáról versben és prózában, hogy kevés titka mar­adt a magánlevelek számára. E mellett af­­fectatiót sem találhatunk bennök. Nem azon re­­ményben irta leveleit, hogy valaha kinyomatnak, sőt később, midőn híres e iróbarátjaihoz it­t leveleib lamni gonosz tréfát, ne­hoj, lombuvárja összeszedhess gedem, hogy ebben volt e legalább csak egy pár sors egészre. Most leginkább lehetett közzé tennem, a KesoDDi Korba egyetlenegy barátjához ír­ottak állának ér­zésemre. A többi barátjaihoz irt level részt elvesztek, csak egy pár bíró...álat­ni még meglehetős számmal, de ezek tak hajlandók megengedni a közrebocsátást, nem mintha a levelek őket vagy Petőfit con­­­promittálnák , hanem más gyöngédségi okból, azon kijelentéssel, hogy később sem múlja idejét. A figyelmes olvasó az eddigiekből is ész­revehette, hogy e kötetek nem foglalják ma­gukban Petőfi vegyes műveinek mindenikét. Fordított regényeit, a „Koros hölgyet“ Bernard­­tól, „Robin Hood“-ot Jamestől már terjedelmek­­nél fogva sem vehettem föl. A „Hóhér kötele“ czímű eredeti regénye fölvételében az árva tu­lajdon joga ellenében támasztott kétség akadá­lyozott meg. Eredeti és forditott beszélyei mind itt vannak. Ez utóbbiak mind az 1844-ki „Pesti Divatlapban jelentek,, meg, mely lap mellett I . Petőfi egy évnél tovább volt segédszerkesztő. Itt épen oly rendben következnek egymás után, a­mint ott megjelentek. Az eredeti beszélyeket nem adhattam ily rendben, mert csak a „Nagy­­apa“ volt kezeim között a nyomtatás megkez­désekor. Ezért kellett a „Fakó leányt és per­le­gényt“ is a pótlékba tennem. Ez­­ a „Nagyapa“ az 1847-diki „Életképekben jelentek meg, a „Szökevények“ az 1845-ki „Pesti Divatlapban. A „Nagyapa“ kézirata meglevőn, ebből másol­tattam le s nem a nyomtatásból. A „Helység ka­lapácsa“ az 1844-diki, a „Tigris és hiéna“ az 1847-ki kiadás szerint van adva. A nagyobb mű­vek közül csak „Coriolanus“ kézirata van meg. Ezt Petőfi 1848 ban fordította, midőn ő, Arany és Vörösmarty egyesültek vala Shakspeare for­dítására. E gyűjteménynek csak első füzete jelent meg Petőfi „Coriolanus“ ával; a forradalom után az egész egyesület felbomlott; később Vörös­m­arty külön adta ki „Lear király“-t, Arany pedig „János királyáéval mind a mai napig késik. "1 —­0­*, JAn.1770 fb“ az 1845-ki czikkek nem miuucbin.u. Ev.­. könnyen érthető okokból, így maradtak ki : „Napló“-ja, mely 1848-ban külön röpiratban je­lent meg, az 1849-ki Közlönybe irt erdélyi leve­lei, az 1848-ki Életképekben megjelent egy pár czikke és egy s más aprósága. A közlöttek szö­vegén nem változtathattam sehol, de itt-ott ki kel­lett hagynom néhány sort, melyeket vonásokkal jelöltem meg. Jegyzetekkel kisérni nem láttam szükségesnek sem az úti rajzokat, sem a hírlapi czikkeket. Az 1843—1848 diki évek nem oly „ ^ —-ivuuvyuA, x, nur­ ~ ~""SZ ostrom alá vették Pe­­' állították vele ’ben zassaga, „ birtoka volt, ki neu.. kását. E grófot „Úti leve.^. mondja, de nem nevezi meg, csak azt ve.. „Ha Horváth Lázár volnék, kapnék az alkal­mon nevet kiirni, mert nagy ur.“ Az „Adatok a kritika titkaihoz“ czimű czikkeskéje felelet versei első füzetének a pozsonyi Hirnökben megjelent álnevű bírálatára. A legszebb erén­y­ű és tömjénes szójátékok a czikk íróira, Szeberényi Lajosra és Döm­jén Fe­­renczre, hajdani iskolatársaira vonatkoznak.­­ Azonban alkalmasint az égiszét Szebe­rényi irta s­zörnyén csak egy pár pápai adatot szolgáltatott Szeberényi-­­ n­e­k. *) A Tarczy Lajoshoz irt nyilt szintén egy hirnöki czikknek volt követ­őye, melyben pápai előfizetői azzal vá hogy nem akarja kielégíteni őket. A Vöx­tyhoz irt vers és hozzá csatolt jegyzet az I­pekben jelent meg, melyet 1848 óta is együtt szerkesztett. Jókai a következő 12 éles felszólalást s illetőleg óvást tett köz: iyet aztán Petőfi még nagyobb keserűség szonzott. Nem nagy érdekű kér­dés : várj töfínek vagy Jókainak volt-e igaza e­on­ban, sokkal érdekesb az, hogy ugyanaz a kadás választotta el egymástól Magyar e két nagy költőjét , mint államférfia Vörösmarty a mérsékelt párthoz jött, Petőfin­ek mindig és mint a szélső baloldalon kellett heyet foglalni Ifjúkori kísérletei két elstét Szekerék­ „Néhány év Petőfi életéből“czimü füzetbe vettem ki, az „Elégia egy várromon“, „A „Tolvaj huszár“, „Lehel“, Tűnődés“, Való“ czimüeket a „Tavas­“ czimü zsebki­ből, melyet 1845-ben a gipsi iskolai önk - - • . -I.. ./falainak diák kor­a a ,, jele x és a . • ’ C m nő szivessegeN- - K K(mdly.v .t; atyja iratai k- ‘ diálk részint mint s2 részint mint Aiheupum szám “intik- t e!” magok kiStb A gyűjtemén saját által kihagyott költemények, kivéve, mind megjelentek a „Pesti Div ,044_45-ki folyamában. Az „Egy kr­­oz“ czimű itt jelnt m meg először, ner lom, sőt néhol meghagytam jegyzeteit Orlai­ Petricshez írottakat e jeles képize­lékenységének köszönheti az olvasó. Ő társa, barátja és atyafia volt Petőfinek,­­ csak egy pár hónap lehetett közről tudták, melyik a bátya, Petőfi hol öcscsé, bik­y , nagy részi csak betücserék, hogy könyv, melynek tőszavához ily­u.— kérés ne illenék Pest, dec. 5. ^62. Gyulai *) Lásd bővebben Szeberényi: „Nehány év­­ életéből“ czím­­ művére irt bírálatomat. A „Szépirodalo­i Ügy­elő.a 1862. második 2. 3. s 7. nyitását, mert ennek előtte minden hóban körül-­­ belől 6000 db sertés adatott el, ez pedig egy év alatt 72.000 darabot tesz ki, számítsunk csak ál­talában 400,000 ftot, ettől városunk elesett. A borkereskedés csökkenik, múlt hóban több krajnai kereskedő látogatta Nagy-Kanizsát, mely­nek következtében a bornak ára mindjárt 4—5 fttal feljebb ment, de jelenleg ezek végkép elma­radtak és a bornak ára 3—4 fttal szállt, a bor­mennyiség, mely itt helyben még eladás végett fekszik, meghaladja a 25.000 akót. A december hó 19-én tartott hetivásár alkal­mával a gabnaárak következők : Búza 4 ft 10 kr — 4 ft 30 kr, rozs 2 ft 50—65 kr árpa 2 ft 20—25 kr, zab 1 ft 70—75 kr, kukoricza 2 ft 40—50 kr hajdina 2 ft 10—25 kr, repcze őszi 8 ft, tavaszi 7 ft, bab 4 ft, burgonyának mérője 1 ft, szénának mázsája 2 ft 50 kr, szalma 1 ft, gu­­bacs 6—7 ft, méz lépes 16 ft 50 kr, só 10 ft 50 kr, fa bükk 8 ft 50 kr tölgy 7 ft, bor­us 4—5 ft­­ 8—10 ft. Kaposvár, december 16-án. Változóbb időt régen értünk, ma havaz ; délután már ol­vad ; estre eső esik ; éjjel megfagy ; másnap szép, napfényes idő ; rá újra hó és eső — ez így megy már pár hét óta ; az időnek semmi jelle­me, melyre biztosan támaszkodni lehetne ; gab­­naforgalom mindig csekély ; a kereskedők nem mozdulnak; minden üzlet pang, csak a faeladók ütnek jó vásárt, s pedig — kivált télben — ezt nem igen nélkülözhetjük. Eleségár : búza 3 ft 40—50 kr rozs 2 ft 20 kr kukoricza 2 ft 70 kr zab 1 ft 30 kr. L o s o n c z, dec. 18. 1 isztabuza pozsonyi mé­­zönkint 3 ft 60 kr—2 ft 60 kr, rozs 2 ft 20 kr —1 ft 84 kr, kétszeres 2 ft 60—40 kr, árpa 1 ft 74—30 kr, zab 1 ft 10 kr—1 ft, kukoricza 2 ft, köleskása 5 ft 10 kr, borsó 4 ft 40 kr, burgonya 77 kr, aszalt szilva 4 ft 80 kr, mogyoró 4 ft. Besztercz­e-B­ány­a, dec. 15. Tisztabuza u. a. merőnkint 4 ft—3 ft 60 kr, kétszeres 3 ft 20 kr—2 ft 80 kr, rozs 2 ft 50—30 kr, árpa 2 ft 20 kr—2 ft, zab 90 kr—1 ft 20 kr, kukoricza 2 ft 80 kr, burgonya 1 ft. K­ö r­m­ö­c­z, dec. 13. Rozs pozsonyi merőn­kint 2 ft 80 kr, árpa 2 ft 40 kr, zab 1 ft 20 kr, kukoricza 2 ft 80 kr, köles 5 ft 60 kr, bab 4 ft, lencse 4 ft, borsó 4 ft, burgonya 1 ft 60 kr. Vegyes tudósítások. — Kalocsa, dec. 21. Mult héten tartotta meg Pest megyének itteni székhelylyel szervezett harmadik törvényszéke első ülését, ünnepélyes „veni sancte“ után, s igy a terjedelmes solti járásnak régi óhajtása, hogy t. i, itt is állíttatván föl törvényszék, az igazság kereséséért — mint nálunk mondani szokták — ne kénytelenittes­­sék a fél hét három napi útra kelni, — végre teljesült­­ a kalocsaiak egy részének azon óhaj­tása, hogy itt is, más tekintélyesebb helyek pél­dájára, rendezett városi tanács alakittassék, — még mindig a jámbor óhajtások közzé tartozik, s valószínűleg az fog maradni még jó ideig, mi­után a lakosság nagy része, nem látván be ezen intézmény hasznait, leginkább csak terhét nézi s fél a költségtől. Igaz is az, hogy most város­­birónknak 160 ftot adunk, a tanácsbelieknek pedig tán félét sem — holott egy­ jóravaló ko­csis vagy béres is kap annyit, — s igy belső administratiónk igen olcsó, de a rendezett tanács­csal egybekötött előnyök nemcsak fölérik, há­nyan túl is szárnyalják az arra fordítandó költ­séget ; kar teh­át e i lesznen gazua,uuuuuim. Nevezetes eseményünk — az elől érintetten kivül semmi. Közéletünk pang ; a társadalmi körülbelül szinte. Kaszinó-egyletünk már rég nem adott életjelt magáról ; — újra alakuló s tisztválasztó közgyűlése mára volt megtartandóul hirdetve, de közbejött akadályok miatt ismét el­­halasztatott ; — pedig egy némelyek nagyon készültek már reá, ki ezt, ki amazt a lapot akar­ja meghozatni vagy kiküszöbölni, s aztán kész­­ a harcz , természetesen csak szóval s az ér­vek egész özönével. Pedig uraim, az volna leg­szebb, ha kaszinónk oly karban volna, hogy minden magy­ar lapot kivétel nélkül lehetne já­ratnia, mert irodalmunk lehető legbuzgóbb pár­tolása képezné az egylet egyik legszebb s leg­főbb czélját. Épen most értesülünk, hogy ismét árvíz fenye­get bennünket. Nem gondoljuk ugyan, hogy ez most lehető volna, de annyi áll, hogy a hatósá­gok utasítják a dunai védgátak fölötti szigorú őrködésre, s ez elővigyázati rendszabállyal telje­sen egyetértünk, csak a — vizár maradjon aztán el. — Az árvizről jut eszünkbe. A f. évi augusz­tusra hirdetett „sárközi árvizkönyv“ végre csak­ugyan megjelent. Kiállítása igen szép, s a Mala­­tin-Holmeyer-féle nyomdának díszére válik. Tar­talmából — igénytelen nézetünk szerint a leg­kitűnőbbek : „életszabályom“ „az utolsó ítélet“ és „hulló levelek“ czimü költemények, Fáy An­drás, Ruthen, és Győr­y Vilmostól; a gyöngy „gondolatok“ b. Eötvöstől s „egy avar khágán“ czimü elbeszélés Kultsártól. r. 1. / Különfélék. Pest, dec. 24. * Bécsből tudósítják a Sl­ot­o. hó 22-dikéről, hogy Maj­­­á­t­h György volt tárnok­i excját Bécsbe várják, s hogy arról beszélnek, miszerint az erdélyi udv. kanczellária személyzetében ne­vezetes változások fognak történni. * Nem hiszszük, hogy a karácsonyi ünnepekre valaki kedvesebb ajándékkal lephette volna meg a magyar olvasó közönséget, mint jeles írónk Gyulai Pál. Ez ajándék két terjedelmes kötetből áll : „Petőffi Sándor vegyes művei.“ 1838—1849. Kiadta Gyulai Pál. Pest, 1863. Pfeiffer Ferdinánd sajátja.“ A harmadik kötet körülbelül két hét m­úlva követni fogja megjele­nésben a két elsőt, és ezzel az olvasó közönség bizándja kor­án elhunyt nagy költőnk hátraha­gyott összes műveit. A jelen két kötet két drá­­nját, öt beszélyt, és egy vig­yóskölteményt tar­talmaz. („A helység kalapácsa.“) Mindegyikén fölismerhetni Petőfi lánglelkét. — Meg vagyunk győződve, hogy a magyar közönség annál is in­kább sietene kedvencz költője ez ereklyéinek megszer­zésére , miután azok a költő árvájának örökségét képezik. Gyulai jeles élőbeszédét — mely az egész műről kellő tájékozást nyújt — lapunk mai tárczája hozza. Ez ismertetésért és a gondos szerkesztésért Gyulainak bizonyára hálával tartozik Petőfi minden tisztelője. * Bi­ényából távi­ják Aradra, hogy gr. Z e- 1 i n s z k y említettük 2000 akós ménesi bor­küldeménye, daczára a tenger jelenlegi viharos állapotának, a legjobb állapotban érkezett meg Londonba. Új diadala a magyar bornak. * Gr. Zichy Jenő az erdélyi múzeumot érdekes régiségekkel ajándékozá meg. * A „Krönst. Zig“ írja : Néhányan azon szá­mos napszámosok közül, a£kik e környékből és Háromszékről Oláhországba és Moldvába özön­löttek, magukkal vivén gazda»vá&­ eszközeiket, BUl 1,1 ’•/ *0 * --*'•*“ ^nyixon persze, hogy ott a gazdaságoknál és útépítés kö­rül munkaerejüket hasz­nositni, s egy kis pénzt szerezni fognak, eléhezetten, rongyosan vissza­érkeztek, többnyire marhájuk és gazdasági esz­közeik nélkül. Nagyon szomorúan csalódtak az ottani földbirtokosok , vagy­ igazabban görög, szerb és zsidó haszonbérlőkben, a­kik sokat ígérnek, keveset adnak. Az idegen demoralisalt országban — úgymond — nincs segély! Sok erdélyi napszámos koldulva vánszor­og házról házra Oláhországban, s nem tudja, hogyan jöj­jön át a határszéli havasok közt ebben a ke­mény időben, téli ruha és útiköltség nélkül. * Richard abbénak vetélytársa akadt H­e­n­o­c­h bécsi mérnökben, kit a bécsi lapok f­o­r­­rástalálónak neveznek. Henoch ur több vízsza­­már ,s nagy siker­rel tett ásatá­sokat, & ’ ur kész­s­é­g­é­t a kért k ményt­­­mondói --anx v­alóban• • • 'ásébalomi­rásfölfedezés tudománya iránt bizalom sok, s a vizszük vidékek is kísérletet tétethet­­nek. A mérnök ur kísérleteinek eddigi eredé­­nyei elég biztosságot nyújtanak arra nézve, mgy Henoch ur mindenütt, hol az ásatást megadi, hasonló sikert fog aratni. Henoch ur lakása les­ben a Teinfaltstrasse 67. sz. háza harmadik ke­­letén van. * Zarándmegyéből Írják a „K. K.“-nek Za­­rándmegye alsó részén, a lunkai és n.-halágyi uradalmakhoz tartozó több helységekben 7,000 holdnyi kiter­jedésü er­dőségek nagy része köze­­lebbi October 15-től november 15-ig füstflegek fedék, a levegő még a különben erdőtelen­dél­­ r részeken is érezhetőleg füstszagu volt, s erdő­ségekben magukat csoportosan kiütő és akadá­­lyoztatás nélkül terjedő harasztégések­iatt. * Az „Izr­aelita-Magyar Egyletben s­zomba­­ton dec. 27-én felolvasás fog tartatni Olvasni fognak : T­e­n­c­z­e­r Pál („Kemény Zsigmond mint publicista és író“) és Rosenberg („A galamb jelentése a zsidóknál“.) * Figyelmeztetjük olvasóink közül azokat, a­kik bécsi lapot is óhajtanak tartani, a ,,N­eues­­te Nachricht“”“ «•«fr*»»" «lewSt nnlítikai napi­lapra, a mel­­lénk rokoni lapra egész éx pedig 8 ft 60 és a „Wandex gyár szempon - ' ' '*• . «*»■·’*• a részvétel. '­­t°r ^ a — Figyelmeztetjük lapunk olvasóit a „N­e­m­­zeti Képes Ujság“-nak mai számunkhoz mellékelt előfizetési íveire. A múltkor már bő­vebben szólottunk e lapról, most olvasóink a mellékelt programmokból mindenről értesülhet­nek. E progr­amm maga magát eléggé ajánlja, s hiszszük, hogy az új vállalat meleg pártfogás­ban r­észesülend. * A jelen évben összesen 77 társaskocsi köz­lekedett a főváros különböző részei között. E kocsik száma a tavasszal 1­­2-re szaporittatik. * Péterffy úr, am. kir. helytartó tanács magas utasitása folytán Bordeaux-ba küldetett ki, az ottani pinczekezelés tanulmányozása végett, a napokban visszaérkezett és a mm­. helytató ta­nács elé terjesztendő jelentésén dolgozik. * Heitzer István pécsváradi ügyvéd leg­felsőbb engedély folytán „Forrai“-ra változtatta vezetéknevét:■ ia/*n­őiesz­köz­­ árvíz-könyv“ nagy nyolczadrétde­x, igen díszes kiállításban, a­mely kedvezőleg ajánlja Malatin és Holmeyer kalocsai könyvnyomdája A tartalmiban több elismert ’ nevű íróval —­­ Fáj Andás, b. Eötvös József, Szása voly továbbá Jámbor Pál, L­a u k­a Gu Pájer Antal, Györy Vilmos, Da 11 o s la, Jemellay Susztáv stb. neveivel, a szóul több kevésbé ismert névvel is találk. Voltez albumnak 325 előfizetője; az árvi: Suita, segélyezésére 210 ft és 1 db arany jövedelem jutott, — a­mint a mellékelt nyilt sz­madás mutatja. * A „Tárogató“ szerkesztője a szorosan I­vin nézeteit követő skót reformátusok egyik letindiai térítőjétől, ki e napokban ér Pestre­velet kapott, melyben tudatja, hogy Debrecz Szatm­árt. N.-Váradot meglátogatná, hogy a I .i gt h. II j , . . ,fog, -5 f' ’I ' .'"' * Belláglistvan a Ő Felsége Ital dijelengedes mellet -kir. tál titkári czimmel és ranggal ruháztat­tt fel. * A I K.“-t egyik erdövidki levelet arról tudóitja, hogy a Ri­kábám tani, vulkánszer lágyulás épen nem hadt ki, a nagyobb ijedelmet vészén. Korebi az velm látó székelek takarítják a fát. Job is, ha­­ égetik el, mintsem e lágyulás hat va­­yA ví Arról is énsit levelező, heigy a 5 r... orvos által feltalált borviz-forrásból hordja vidékre a brvizet, s jónak talalják. _ G i ' z­e­y Samu — mint a lelesz v­agy a kereskedelmi tár­ság vagynkezelője — most már utolja hívja fel a mondott társaság részvénytulajdo­nait , hogy az értéktisztázás utján behajtott gyonból — részvényeikre járó illetőségei nála (2 s.s utcza 3. sz.) i. é. december 3 annál bizoyosabban felvegyék mert ekkor értéktisztázó bizottmány feloszlik,­­és a részi­ illetőségek azután csakis a pesti Kr. e. b. tótörvényszék letéti hvatalára lesznek majd költségzetel és fáradsággal felvehetők. _ , au­­ aon t­ii­igu i­ vouiuuM nui^CUi«itt­e £irvcii Kondoly T h­e g e Miklós. Ara 60 kr. 4 Nidren. * A „Nefelejts“ jelenti, hogy a magy segélypénztár javára rendezett sorsjáték reményét a 12,000 ftos ezüstkészleteb­­en az „Egri Posta“ hibásan közlé. Barn Kormos Ida k. a. nyerte Fegyvernek * Dr. B­a­k­o­d­y Tivadar a hasonszenvi mód történetének megírásával foglalkozik vében azt is ki akarja mutatni, mily­­el hatalmas befolyást gyakorolt a hasonló régi allopathai iskolára. * A Terézvárosban a múlt reggelek­e egy vánkosba burkolt 3 hónapos fiú­gye találtak kitéve. Egyelőre a város ko ápoltatik. — A soroksári utczában egy kis leány tűzzel játszván, ruhája lángot s a szerencsétlen gyermek oly tetemesei sebesült, hogy nehány óra múlva kiadá le * a hnfi*y egy pesh gözms ~ ^ tetemes lisztszcillitmányokoit rendeltek mes­z­i f­i­á­b­a, egy német lapot arra készt!."

Next