Pesti Napló, 1863. január (14. évfolyam, 3866-3890. szám)
1863-01-03 / 3867. szám
Lám tisztelt szerkesztő úr! milyen különös az ember kebele! Meghiúsult remények, keserű csalódások, feldúlt földi boldoságok, és fájdalmakkal kezdettem levelemet és ime még csak közepén vagyok, és már ismét rózsaszínű reményekről, a szebb, a boldogabb jövőről srók. De nem is lehet ez máskép. A remény Isten áldása, nélküle eltűrhetlen volna egyes embereknek családoknak úgy , mint nemzeteknek sorsa. A ki betegségében reménységét felgyógyulásához, veszíti, az félig meddig meghalt, pedig mi nekünk meghalnunk nem szabad, mi élni akarunk. Az orvosnak, ki betegét ahelyett, hogy biztatná, lehangolja, annak igen sok érdeke nem lehet betegének tökéletes felgyógyulásán. A remény tisztelt szerkesztő úr, de nem mint altató szer, fentartja az embert, magány és közéletben, hisz reményleni csak jót lehet, és mégis tisztelt szerkesztő úr nem mind jó az, amit némelyek reménylenek, már legalább reánk nézve nem, kik a „Pesti Napló“ elveinek hívei vagyunk — de ellenben ők sem tartják jónak, sőt irtóznak attól, amit mi reménylünk, azt hinné az ember, hogy elérhetetlen távolságban lakunk egymástól, pedig tesszomszédok vagyunk, ésoly közel egymáshoz, mint a 47 szám a 48 számhoz. És mégis.......... No de erről hallgatok, nehogy vitába keveredjem azokkal, kik politikus elleneiknek szoktak neveztetni, kik elveiket fenhangon hirdetik, és azt vélik, hogy övék lesz a menyeknek országa — e földön. Mi kétkedünk és hallgatunk. Igaz, a hallgatás néha bűn, néha arany, amint veszszük, különös csak az van a dologban, hogy a természettudomány szabályai szerint csakis egyedül a hang hangoztathatik vissza, mert a viszhang a hangnak megelőzését, támadjon az lárma, ütés, vagy bármi más módon, szükségkép a hangnak levegőbe eresztését feltételezi, hogy e kép mozgásba hozatván a levegő, a hang viszhangoztathassék, csak a politikai világban van kivétel, hol néha épen a mély hallgatás talál viszhangra, és mozdulatlansága mozgásba hozza az ellenkező elemeket. No de erről is hallgatok. De hát miről írjak ? városunk közéletéről, a pénz szűkéről, a kereskedés és üzlet pangásáról ? Ezekről is jobb hallgatni, ha nem változtathatunk a dolgon. Társas életünk a kaszinóban és a „nemzeti körben" nyilvánul, hol esténkint találkozunk. Az első 1863-ik évi január 4-én tartandja évi közgyűlését, amikor az igazgatói és választmányi tagok fognak megválasztatni. Egy jogtudományi egylet alakításához is hozzá fogtak, de erről most nem szólok. Végre nem fejezhetem be a nélkül levelemet, hogy a pozsonymegyei dalárdáról meg ne emlékezzem, melynek dicséretes működése évek óta közelismeréssel találkozik. És valóban meg is érdemli. Elnöke a buzgóságáról ismeretes Edl Tivadar úr. A dalárda mottója: „Áldás reád hazánk, Ez dalunk, ez imánk.“ Lobogója nemzeti, melyen a fentebbi magyar mottó arany betűkben diszlik. A pozsonyi hölgyeknek ajándéka, mondanom sem kell, hogy a magyar nemzeti dalokat lelkesedéssel énekli. Isten velünk. Hosztinszky János. Különfélék. Pest, jan. 2. * Tegnapelőtti számunkban röviden jelentettük Kozma Dénes ur ő mlga halálát. Most ugyane gyászhírről a „Korunkéban a következő terjedelmes” közlést olvassuk : Kozma Veronika, özvegy Kozma Istvánná, Kozma Alajos saját, s árva Kozma Sándor, János és Erzsébet nevekben, bánattól megtöretett szívvel jelentik forrón szeretett testvérek, illetőleg édes atyjoknak kézdi sz.-léleki Kozma Dénesnek, nemes Zarándmegye több verseni országgyűlési követe, egykori alispánja, erdélyi udvari korlátnoksági tanácsos és Erdély nagyfejedelemsége kir. főkormányszéke ez időbeni egyik alelnökének, élte 58-dik évében több heti sorvasztó láz következtében, 1. évi karácsonkava 29-én, d. u. 3 órakor történt halálát. Az egyenes, őszinte szív nem dobog többé, az ezt záró koporsófedelet hármas bánat teszi gyászosabbá, — az édesanyát már elvesztett három neveletlen árváké, kik általa utolsó istánjuktól örökre megfosztatának , — a testvéreké, kik benne szerető rokont vesztenek, és barátjaié, kiket a legnehezebb körülmények között is becsülni tudák. Az elköltözött porhajléka saját meghagyása folytán a legnagyobb csendben fog a családi sírboltban leendő végelhelyezés végett, Zaránd megyébe, Pleszkutzára elindittatni. Halhatatlan lelkéért pedig január 2-án reggeli 10 órakor a helybeli anyatemplomban fog az engesztelő áldozat a mindenek urának bemutattatni, mely végső tiszteletre a résztvevők szomorúan meghivatnak. Kolozsvárt karácson hava 30-án 1862. * A szabad királyi városok egyenlő szervezésére nézve a „Sony“ szerint a kormány egy közös szabványt állapított meg. * A rablóknak megfékezésére Slorvát- és Tótországban is szigorú intézkedések vétetnek igénybe, nevezetesen egy eddig Fiuméban állomásozott vadász zászlóalj Verőcze megyébe rendeltetett a rablók üldözésére. Ily eljárás fog eszközöltetni a többi vidékeken is, a hol a rablások elhatalmasodtak. Ez intézkedéseket némelyek Szokcsevics bán Bécsbe utazásának eredményeképen tüntetik fel. *0 Felsége Bohus János urat, Arad megye főispánját, e méltóságától fölmenté. * A „Hon“ első száma díszes, nagyalakban jelent meg; tartalma sokkal változatosb, beosztása sokkal ügyesebb, arányosabb, mint a volt „Magyar Sajtó“é. Hiszszük, hogy Jókaink e derék lapja állandóan fenntartandja magát. * A legújabb kegyelmi tény által a „P. H.“ szerint 42 felségsértési per szüntettetett meg a kir. ügyek igazgatóságánál. * A magy. akadémia kiadásában ismét egy nagyérdekű tudományos munka jelent meg két nyolczadréta vastag kötetben. Czime: „A stratégia elvei az 1796-iki németországi hadjárat előadásával felvilágosítva. Károly, ausztriai főherczeg által.“ A m. tud. akadémia megbízásából fordította Kiss Károly, akad. rendes tag Pest, 1862. Nyom. Emich Gusztávnál, kapható Eggenberger stb. könyvárusoknál. *A Türr tábornok által fenntartott és a magyar emigratio közlönyéül szolgáló milánói „Alleanza“ — írja a „M. S.“ — nov. 15-kétől fogva Helfi Ignácz vezetése mellett, mint napilap jelenik meg. E lap tárczája a magyar vers- és novellairodalom kitűnőbb termékeit folyvást közli és költészetünknek már eddig is számos termékét ismertette meg az olasz közönséggel. * Gyergyóból írják a „Korunkénak, hogy ott egy nő ruhája a feldöntött photogén lámpától meggyulván, a szerencsétlen hölgy annyira összeégett, hogy három heti iszonyú kínok után meghalt. — Ugyan Gyergyóban és Csikban oly nagy a szárazság, hogy sok helységben édes viz hiányában borvizzel főznek, mig más helységek lakói, kiknek ilyen vizük sincs, éjjel lopják a vizet szomszéd falvakból, nehogy szomjan meghalljanak. Több helység határaiban nagyszerű rétegések fordultak elő ; a gyulások többnyire pásztortüzek lángjairól történtek. — György-Szent-Miklóson kaszinó alakul. — Az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület igazgató választmánya rendes havi ülését 1863. január 5-kén délelőtti 10 órakor fogja tartani a köztelken , melyre az egyesület t. ez. tagjai minél számosabban megjelenni hazafiui tisztelettel felkéretnek. Elnöki megbízásból: Morócz István titoknok. * Kolozsvártt múlt vasárnap kisérték örök nyugalomra özv. Székely Józsefnét, szül. Ungár Annát , a legidősb egykori magyar színésznőt. A megható gyászmenet alkalmával egyik kisérő színésztől kérdezék: kit temetnek ? Mindnyájunk édesanyját! felesé ez. A sír felett Palay Ede tartott emlékbeszédet. Békén nyugodjanak a derék művésznő porai! * Az írói segélyegylet javára a farsang vége felé tánczvigalom fog rendeztetni. A rendezők Dobsa Lajos, Reviczky Szever és Beniczky Emil. Bővebben annak idejében. * Boér Sándor, kolozsvári szappanos, uj anyagú növényviasz vegyizékü gyertyát fedezett föl, s már áruitatja is „rózsa-gyertya" név alatt. Ara egy a faggyugyertyáéval, azonban a,Korunk' szerint, lángja nagyobb, fénye erősebb, s a fagygyugyergyánál tartósb, és szép rózsaszíne lévén, a szemnél is tetszetősb. Azt hiszszük, hogy Boér úr Pesten is állitand raktárt e készitményei számára, melyek a czélszerű magyar találmányok számát élénkülő iparunk terén ismét egygyel szaporították. * A pápai takarékpénztár-egylet pártfogójául gr. Eszterházy Pál választatott meg. — Ugyancsak Pápáról írják az „Org“-nak, hogy ott a keleti marhavész több mint 1000 db marhát hullajtott el, s ezzel a közvagyont átlagosan véve közel 100,000 fttal apasztotta. * Wenczel Tivadar, dr. Wenczel Gusztáv úr fia, a pozsonyi jogi akadémiába segédtanárul neveztetett ki. * Magyarországban, Erdély és Horvátország kivételével jelenleg 119 magyar, német, tót, szerb és román mindenféle hírlap és folyóirat jár , de összesen e 119-nek nincs annyi előfizetője, mint az egyetlen „Se ce“-nek. * A szebeni újság szerint a szász universitás jan. 14-kére egybehivatik. * A félig Albrecht-féle alapítványból az utóbbi választmányi gyűlés alkalmakor 5000 ftnyi kamat nélküli kölcsön osztatott ki helybeli iparosok között. * A lévai kaszinó egylet által az ottani r. kath. és ágost. hitv. elemi iskolák javára ft. hó 11-kén a nagy vendéglő teremében műkedvelő előadás fog tartatni. Előadatik „Fenn az ernyő, nincsen kas“ Szigligetitől. Föllépendnek : Pólya József ur. Leporisz Lajosné assz. Kiss Anna k. a. Kiss Innocentia k. a. Katona Gyula ur, Farkas Lajos ur, Styaszny Antalné assz. és Bók Endre ur. * Pest városának nivellirozására 8500 ft utalványoztatok. * Ristics Vazul, Pancsován nem rég elhunyt szerb kereskedő, 30,000 ftot hagyományozott ösztöndíj alapul szerb tanulók részére. * A pest-városi rakpart bérlője eddigelé körülbelül 70,000 ftnyi évi haszonbért fizetett a városnak. Az uj bérbeadás f. hó 8-kán menene végbe árverés utján. * A marhadög Magyarországban az egész aszályidő alatt eddigelé Pest, Heves,Borsod,Abaúj, Gömör, Zemplén, Nógrád, Szabolcs, Békés, Arad, Krassó, Torontál, Fehér, Zala, Veszprém, Mosony, Sopron, Pozsony, Nyitra, Árva, Zólyom, Trencsén, Vas, Győr, Esztergom és Komárom megyék, továbbá a Jász- és Kunkerületek 254 aszályhelyén 103,863 darab összes marhaállomány mellett 40,956 kóresetet okozott, melyből 13,800 meggyógyult, 24,571 elhullott, 423 agyonüttetett és 2062 további felügyelet alatt marad, minélfogva az egész veszteség 25,090 darabra rúg. Végkép megszűnt a két különböző megyék 131 helységében; határozottan szűnő s kialvó félben van Pest, Veszprém, Esztergom és Zólyom megyékben; ellenben újra kitört Gömör megye Zubbogy s Komárom megye Új-Szőny helységeiben. * Mészáros Károly, a debreczeni „Dongó“ volt szerkesztője f. hó 5 -én a budai népszínházban a „Csikós“-ban fel fog lépni. * A deési postáról egy 8600 ft értékű arany- és ezüst pénzzel terhelt ládácska lopatott el a múlt héten, a legszigorúbb vizsgálat mellett is a tettesnek még nem sikerült nyomába jöhetni. * Megjelent és beküldetett: „Herostratiadák.“ Felelet Aristidesnek az „Önbírálat“-ra, és a „Polgárosodás"-ra. Irta Kempe- Jen Győző. Szerző tulajdona. Pest, 1863 kapható 80 krért Ráth Mórnál; nyomatott Nagy-Váradon Tichy Alajosnál. * Ketten Henrik közelebbről Nagy-Kanizsán adott hangversenyt. Közkívánatra a Rákóczit is előadta, viharos tapsok közt. * Temesvárit az ottani lap szerint jelenleg az a legnagyobb újság, a hogy a levélgyűjtő szekrényt ellopták. * A rebesgetett „városi hordárok egyesülete“ — mint Budáról értesittetünk — csakugyan létre jön és január hó folytán megkezdendi működését. * Szathmárti tánczvigalmat rendeznek a felállítandó Kölcsey emlékszobor javára. * Egy magyarodi jó módu paraszt, ki gabonáját a Murán levő malmok egyikében akarta megőröltetni, a deszkán, mely a partról a malomba vezetett, elszédült s midőn a molnár segélyére ugrott, mindkettő a hullámokban veszett el. Holt tetemeiket Légrádnál húzták ki. * M. László somogyi rablót f. hó 23-kán Marczalliban kötél által kivégezték. — Somogyban még folyton követtetnek el rablások részint maga Patkó által, részint ennek neve alatt. *Lukácsek János ugodi plébános 3 fijával előfizetést hirdet Hirschernek „Elmélkedések az egyházi év vasárnapi evangéliumai fölött“ czimű, ő általa magyarított két kötetes munkájára. Az előfizetési pénzek Garay Alajos úrhoz Pestre (Zöldfautea 7-ik sz.) intézendők. — „A köznevelés alapintézetei hazánkban“ czim alatt közelebb megjelent röpirat vevői közül többen s már több ízben az abban felidézett „Nőtlenség" czímű könyvem után kérdezősködtek, belőle egy egy példányt meg is vevén. E körülmény alkalmat ad értesítenem a fölemlített röpirat egyéb vevőivel együtt a tisztelt közönséget is, miszerint a „Nőtlenség" maradék példányai már csak nálam kaphatók, amelyekből azonban a bennük fejtegetett eszme mielőbbi megtestesítését előmozdító terjedés tekintetéből „A köznevelés alapintézetei“ vevőinek fele árért vagyis 70 krért is szívesen szolgálandók. Rajos József s. k. Pest Valero utcza 1. sz. a. * A „K. K“-nek írják, hogy az Olasztelken fölfedezett borvizforrást amaz üreges sziklában nem dr. Simonffy, de a Székelyföldön köztiszteetben álló b. Räuber Nándor fedezte föl. Suum cuique. * Kailbach János modori születésű városi imák „Bátori"-ja, Berger Károly szintén modori születésű, ugyancsak városi írnok „Hegyesi“-re, Folk Károly trencsénymegyei reszkói lakos és jegyző „Népessi"-re, Solyom Juliánna biharmegyei Nagy-Bajomban kereskedőnő kiskorú gyermekei Gyula, Arzén és Béla pedig nem közlött vezetékneveiket legfelsőbb engedély folytán „Lékai“-ra változtatták. — Telegráfi tudósítás a bécsi börzéről január 2-án. NEMZETI SZÍNHÁZ. Jan. 3-ra van kitűzve : „Férj az ajtó előtt.“ Operette 1 felv. — Ezt követi : „Fortunio dala.“ Víg opera 1 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Jan. 3-ra van kitűzve: „Stern Izsák.“ Vígjáték 3 felvonásban: 5 % metalliques.......................... 77.50. Nemzeti kölcsön.......................... 82.50. Bankrészvény . . . . . . .815. — Hitelintézet.................................... 225. — Ezüst.................................... 112. — Londoni váltók.............................113.40 Arany.................................... . 5.45. A „P.Napló“ magántávsürgönyei. Pária, jan. 2. A mai „Moniteur“ szerint a császár következőleg válaszolt a diplomatiai testület szerencsekivánati tisztelkedésére: Szerencsés vagyok, hogy az összes hatalmak képviselői által látom magamat körülvétetve. Ezek tanúságot tehetnek azon óhajtásom iránt, a hatalmakkal barátságos összeköttetésben élni, mi a jelen és jövő biztosságára olyannyira szükséges. Bécs, jan. 2. A hitelintézet sorsjegyeinek ma történt húzásánál következő főnyerő számok sorsoltattak ki: első főnyerő: 1880. sorozat 76. száma; második nyerő: a 2884. sorozat 77. száma; harmadik nyerő: 1880. sorozat 8. száma; a többi kihúzott sorozatok ezek: 3711, 785, 2316, 1104, 1939, 3980, 3547, 702, 1034, 1636, 688, 1323, 3231, 3247, 453. Politikai események. ANGOLORSZÁG. A „Daily News“ írja f. hó 26-ról : „Egynéhány confoederált államférfi (a déliek) összeköttetésbe lépett az északiak néhány befolyásos szóvezetőjével azon czélból, hogy a washingtoni kormánynyal megkezdjék a kiegyezkedést. A confoederáltak szívesen ajánlkoznak belépni az unióba, a következő feltételek mellett : Az alkotmány megmarad úgy , mint fennállott, az északiak megfizetik a déli államok költségeit, valamint fedezik az északi hadjárat kiadásait is; általános amnestia hirdettessék, a déli államok ekkor készek képviselőiket az északi congressusra küldeni s minden marad a régi kerékvágásban.“ — A „Daily News“ megnevezi a forrást is, honnan e hirt merítette, egy hosszú czikkben azonban azt iparkodik megmutatni, hogy az északon senki sem gondol a harcz megszüntetésére. „A déliek azt hiszik, mondja a „Daily News" hogy a világon senki sem tudja , rajtuk kívül, minő kétségbeesett állapotban vannak ok, s egész együgyüséggel azt képzelik, hogy sikerülni fog nekik rászedni az északiakat. — Londonból írják a kölni lapnak f. hó 26-ról, hogy ott hire jár, miszerint Ferdinánd király vonakodik a görög trónt elfogadni s az bizonyos, hogy a portugál követek már utasittattak is, ily szellemben nyilatkozni. A londoni diplomatiai körökben azonban még mindig hisznek az elfogadásban. Palmerston lord sokkal több körültekintéssel manoellvíírozott ez ügyben, semhogy oly trónjelöltet ajánlana, ki visszautasítólag is felelhet. Elliot oly jó híreket fog Athénéből Lissabonba vinni, hogy a portugál király végre is rá lesz az elfogadásra, s az európai súlyegyen érdekében követelt áldozatra.“ — A „Times" f. hó 27-től a londoni görög general-consulságnak következő hozzá intézett levelét bocsátja közre a görög királyválasztás ügyét érdeklőleg : „A „Times“ szerkesztőjéhez, Uram! Ma végezték be a Londonban élő görögök szavazásukat a Görögország trónjára megválasztandó fejedelem felett. 139-en szavaztak az itteni görögök közül, s mindanynyian kivétel nélkül Alfred hg mellett, 129-en más trónjelöltet nem is indítványoztak, mialatt hatan azon esetben, ha Alfréd herczeg nem fogadná el a neki ajánlott trónt, Vilmos dán herczeg mellett szavaztak, hárman köztársaság, s egy pedig Garibaldi mellett. — Az unionisták leveretése Fredericksburgnál képezi az angol lapok thémáját. A „Times“ döntő vereséget lát abban az északiakra nézve. Oly nagy volt a mészárlás, mondja a „Times“, s oly elvitázhatlan s tagadhatatlan a megveretés, hogy az Észak mintegy bódultnak látszik. Ez ideig az unionisták minden csata után arra törekedtek, hogy veszteségöket eltitkolják, s mindig azt akarták elhitetni, hogy a hetekig tartó csatározásokban csupán egy pár ezer embert vesztettek. Most azonban nem gondolnak ily mentségre. A csapás sokkal gyorsabban s erősebben ért, semhogy azt el lehetne titkolni.• Megemlíti ezután a „Times“, hogy könnyen megtörténhetnek, miként Mac Clellán bízatnék FRANCZIAORSZÁG. Parisból a dec. 30-diki és 31-diki lapok megérkeztek. A félhivatalos sajtó szintúgy mint a független lapok az Ausztria és Poroszország közt kipattant egyenetlenségről elmélkednek. A „Courrier du Dimanche“ egy tudósítást közöl e tárgyban Bécsből, oly részletekkel, melyek ha igazak , elég figyelemre méltók. A bécsi tudósító szerint Bismarkur szerfelett élénk társalgást tartott volna Károlyi gróffal. A porosz külügyminiszter jelesül panaszt emelt volna a bécsi sajtónak a porosz kabinet irányában követett magaviselete ellen, amely sajtó Poroszország belzavasait kizsákmányolván, a berlini kabinet erőfeszítéseit zsibbasztja. Sőt, ha a hírnek hinni lehet, Bismark úr lehetségesnek tüntette volna fel Werther báró a porosz nagykövet Bécsbeli visszahivatását is. Ezenkívül Bismark úr tétovázás nélkül kijelentette volna, hogy Poroszországra nézve lényeges dolog északi Németországban szabad cselekvéssel bírni, hogy a porosz politika meglehet ezen északi rész fegyveres megszállásán fog végződni; szóval Bismark úr a majnai vonalat követelte volna, vagyis a politikai katonai és a kereskedelmi suprematiát északon. A „France", mely e tudósítást átveszi; nem meri ugyan azt határozottan sem megerősíteni, sem meghazudtolni, de azt mindenesetre nagyításnak tartja, midőn valaki a két német nagyhatalom közti háborúról úgy beszél, mint közös lehetőségről. A „France“ egy newyorki sürgöny nyomán arról értesíti a világot, hogy Lincoln, az éjszakamerikai unió elnöke, megtudván a fredericksburgi ütközet kedvezőtlen kimenetelét, azonnal a franczia képviselő miniszter Mercer báró látogatását kérte, s azzal hosszas értekezletet tartott. Az amerikai békepárt — teszi hozzá — ezen lépésben békülékeny politika jelenségét látja. — Amily megelégedéssel registrálják a franczia félhivatalos lapok Concha tábornoknak, a Párisban meghitett spanyol követnek beszédét a mexikói kérdésben, épen oly savanyú képet vágnak D’ Donne tábornokéra, jóllehet ez utóbbit még csak távirati kivonatból ismerik. Úgy látszik, hogy a madridi kabinet elnöke egészen azon értelemben szólott, mint előtte a külügyminiszter, kinek beszédét annak idejében ismertettük. Nevezetesen a tábornagy is azt vitatta, hogy a londoni egyezmény szerint a szövetkezett hatalmaknak nem volt volna szabad Mexicó belügyeibe avatkozni, s a Juarezféle kormány megbuktatására törni. Szerinte a szövetségeseknek be kellett volna érniök Vera Cruz és a st.jeán d’ ulbai erőd megszállásával mindaddig, míg a mexikói kormány a tőle kívánt elégtételt meg nem adta. Spanyolország soha nem ígérte, hogy ennél tovább megy ; ugyanazért a Spanyolok nem követhették a francziákat, akiknek más célzataik voltak , és akiknek követeléseit O’ Donnel is túlságosaknak mondja. Az érzakai szakításért a felelősséget nem Prím tábornokra hárítja a tábornagy, hanem Armontéra, aki a francziákat hazug reményekkel megcsalta. A conferentiák félbeszakadása után a spanyolok hajóra visszaszállítása elkerülhetetlen volt. O’ Donnel tábornagy, mint látszik , csupán annyiban tér el Prímtől, hogy Juarez kormányát bírálat alá veszi. Miután a spanyol miniszterelnök az egyességre hívta fel a pártokat , a válaszfelirat Mexicót illető szakasza 95 szóval 23 ellen elfogadtatott. — Girardin Emil a franczia „Presserben csatára kel Lagueronniére úrral . A „Monde“ így szól ezen polémiáról : „Lagueronniéreur a „France“-ban végtelen sorát nyitotta meg a czikkeknek a császárságról, a polgári osztályról, a választásokról, a sajtóról stb. E czikkek mézes szavakat foglalnak magukban minden párt és minden rend számára; azonban határozott következtetéseket bajos azokból kivenni. A senator ur par excellence felleggyűjtő; ezen fellegek szerencsére nem rejtenek méhekben villámot, de aztán termékenyítő esőt sem, hanem mindvégig fellegek maradnak, melyet csak Girardin úr képes kissé felvilágosítani. Különös tulajdonsága az üres térnek, hogy a gőzöket fölemészti.“ — A,France" tele van közleményekkel a meghalt párisi érsek életét, halálát és végpillanatait illetőleg. Morot bibornok nevezetesebb életadatait már közöltük. Morlot bibornok egy kézműves fia volt Langresból. Tanulmányait azon idő előtt végezvén, mielőtt pappá lett volna felavatható, mint tanító a Saint-Seine nagy befolyású családba lépett, mely számára 30 éves korában megszerezte a dijoni megyében a vicariusságot. A bíbornok nagy elérzékenyüléssel vette az áldást, melyet a szent atya Rómából táviratilag küldött számára. Midőn a császár a főpapot meglátogatta, minden jelenlevők visszavonultak. A császárné 28 dikén délután még misét tartatott a haldoklóért a tuileriák kápolnájában, melyen személyesen jelen volt. — Goudchaux Mihály, az 1848-diki ideiglenes kormány egyik tagja is meghalt. Goudchaux 1797-ben Párisban izraelita szülőktől született — 1830-ban a szajnamegyei köztanács tagja volt, azután hadifizető mester Strassburgban, 1834-ben politikai véleménye miatt letétetvén, a „National“ köztársasági irányú lap dolgozó társává lett. A februáriusi forradalom kiütvén, az ideiglenes kormányba választatott meg s egy ideig a pénzügyet vezette. Nem választatván el a törvényhozó gyűlés tagjává, meg ismét az északi hadak vezérletével. „De ha még ez meg is történnék, jegyzi meg a „Times", e változás nem igen lesz nagy befolyással a hadi szerencsére. A legközelebbi véres csata csak jobban kitüntette a déliek legyőzhetlen bátorságát, az északi fanatikusoknak ez által egy új leczkét adott.“ — A „Daily News", mely unionisticus irányáról ismeretes, igyekszik a csapás erkölcsi hatását leszállítani, kiemelvén, hogy „az unió hadserege nem veretett úgy szerteszét, mint Pope alatt Gainsvillenél, sem nem űzetett úgy vissza, mint Pittsburg Landingnál, sőt ellenkezőleg oly bátran s bölcsen harczolt, a melynek párját ritkítani lehet, s hogy csata végeztével is nagy s compact haderő állott a harczi síkon. Hanem vállalatában teljesen hajótörést szenvedett, s egy pár óra alatt több embert vesztett el, mint azelőtt bármikor. Még soha sem volt eset rá, hogy egy nemzetet vezetői tudatlansága miatt ily csapás ért volna, s ily megpróbáltatás. íme, az északnak van pompás hadereje s tengeri hajóhada, mérhetlen segélyeszközei s megközelithetlen bátorsága, s mégis, mindezen roppant előnyöknek nem birja hasznát venni, azon emberek tudatlansága s tehetetlensége miatt, kiknek bizodalmát ajándékozá." visszalépett a politikai térről, mig 1857-ben a törvényhozó testbe választatott meg. Köztársasági érzületéhez híven megtagadta az esküt a mi a képviselőség letevésével egyre ment. Saját óhajtása szerint egész csendben s a szegények halottas szekéren vitték végső nyughelyére. OROSZ- ÉS LENGYELORSZÁG. A telegraf nem rég jelentést ten azon ukázról, mely állítólag visszaadja a lengyel elkobzott javakat. Az ukáz szövege azt bizonyítja, hogy az engedmény nem oly terjedelmes, mint várni lehetett. Az 1831-ki felkelés következtében, s a Lengyelországba bevitt napóleoni Codex ellenére, Miklós czár az emigránsok minden ingó és ingatlan javainak elkobzását rendelte volt. Nehogy a bennmaradt rokonoknak és barátoknak sikerüljön e birtokok bármi töredékét megtartani , vizsgáló bizottságokat nevezett volt ki, melyek a fiscus érdekei felett őrködjenek. Huszonnyolcz éven keresztül a rendőrség, zsan ■dármság, beligazgatási és törvényszéki hatóságok főfoglalkozás volt felkutatni az 1831-diki eseményekben részt vett emigránsok minden javait. Sándor czárnak egy első ukáza 1859. sept 0-tól véget vetett eme kutatásoknak s nagylelküleg lemondott arról, a mit föl nem birt még fedezni huszonnyolcz évi szigorú és aprólékos vizsgálat után. Végre az 1862-dik december 20-diki ukáz kiterjeszti ezen kegyelmet az 1831-diki utáni politikailag compromittált egyénekre is. Birtokosaiknak meghagyja azon javakat, melyek eltitkolását a fiscus még föl nem fedezte, s következőleg eddig le nem foglalhatta. Megjegyzendő, hogy e kegyelem csupán csak a hazájokba visszament emigránsokra és utódaikra terjed ki, ha engedelmet nyertek a visszatérhetésre s azt föl is használták. Dec. 27-ikén nyittatott meg végre a varsósz.pétervári vasútvonal. Az utazás 36 órát tart. Távirati jelentések. — Páris, jan. 1. (Este). A diplomatai testület mai fogadtatása alkalmával a tuilleriákban a nuntius tartott beszédet a császárhoz, aki válaszában azon szilárd reményt fejezé ki, hogy a béke az 1863 ik évben fenn fog tartatni. — Páris, jan. 1. A mai „Moniteur“ szerint a képviselők száma 283-ban állapittatott meg. — Turin, dec. 31. A brigantiság ügyében kinevezett vizsgáló bizottmány a „Discussione“ szerint jövő vasárnap Genuán át Nápolyba utazand. — Turin, jan. 1. A belügyminiszternek egy körsürgönye felszólítja a praefecteket: nyissanak nemzeti aláírást a brigantik által megkárosított családok kártalanítására, s a brigantik elleni vitézi tettek megjutalmazására. A miniszter irja : A brigantiság eredménye mindazon résznak, a mely e nápolyi népre az azelőtti kormányról örökség gyanánt szállott, mely kormány a polgárisodba és felvilágosodás kifejlődését akadályozá; azonban a miniszter reméli, hogy azon rendetlenség közepette, mely minden politikai átalakulást követni szokott, a restaurátió útját-módját eltalálandja. A lakosság a régi rendszer pártosait minden reményüktől megfosztotta az által, hogy a kormánynak segélyt nyújtott. De minden nemzet tartozik a lakosság iránt a közös gondoskodás jeleit tanúsítani. — Szükség, hogy valamennyi olasz tartomány segélyezze a dél szenvedő lakosait. Míg a kormány erre nézve törvénytervet készítene elő , ő a nemzet önkénytes összműködésére apellál. — Turin, jan. 1. A mai „Stampa“ erősíti, hogy a belügyminiszter végrehajtandja azon 220 zászlóalj nemzetőrség szervezését, amelyek múlt évben Garibaldi indítványára szavaztattak meg a kamarák által. Toscana némely vidékén fegyvergyűjtések és toborzások kíséreltettek meg. A praefectek azonnal parancsot kaptak, hogy a kísérleteknek teljes erélylyel álljanak ellen. Az igazságügyminiszter a nápolyi tartományok kir. procuratoraihoz köriratot intézett, amelyben felszólítja őket azon bírák elmozdításának javaslására, akik a brigantiság elleni perekben nem fejtettek ki kellő buzgalmat, de felszólítja egyszersmind őket arra is, hogy viszont javaslatokat terjeszszenek föl azoknak megjutalmaztatása iránt, akiknek jó maguk viselése kiemelést érdemel. — Róma, dec. 31. A pápa a jezsuiták templomában az év végére Te Deumot tartott. A pápát, ki jól érzi magát — e templomba a diszfogatok hosszú sora kisérő. — Athene, dec. 27. (Trieszt felé). A nemzetgyűlés hétfőn nyittatott meg, de miután csak 70 tag volt jelen , elnapoltatok, mint határozathozatalra képtelen. Második ülés mai napig nem történt. Az ideiglenes kormány és a minisztérium tagjai között egyenetlenség uralkodik. — Madrid, dec. 31. Magnns államtanácsos és több hivatalnok a mexikói ügybeni reménykülönbségek miatt lemondásaikat beadták, és ezek el is fogadtattak. O’Donnel elhatározá, hogy minden elbocsátási kérvényt elfogadand Ugyan ő helyesli Prímnek mexikói eljárását, de nem helyesli a Francziaország irányában használt kifejezéseket, s a Juarez feletti ítéletet. — Pé tervár, jan. 1. Egy császári ukáz kiterjeszti a váltó-kiálthatás jogát a polgári és a katonai osztálynak kereskedést nem űző tagjaira. A váltójog jövőre katonatisztek és hivatalnokok ellenében is alkalmazható. — L o n d o n, jan. 1. A „Times“ egy Új-Yorkban dec. 20-án kelt következő sürgönyt közöl : A békétlenség a kormány ellen növekedik, kabinetváltozást követelnek. A legutóbbi ütközetben szenvedett veszteségek roppantak. Az 1200 főnyi ír dandárból csak 250 maradt életben. Butterfield tbk másfél óra alatt 3000 embert vesztett. Hannock tbknak 40 tisztje esett el, és 160 tisztje kapott sebet. — Burnside a további hadműködéseket felfüggesztette. Az unionisták Kingstonnál előnyöket vívtak ki. — McClellan még nem hivatott az elnökhöz. A Seward leköszönéséről i hír ismételtetik. — Berlin, jan. 1. A miniszter (melyik?) követelte Berlin városa üdvözlő felirata fogalmazványának előterjesztését. A városi képviselők ezt tenni megtagadták, s a miniszternek magát a feliratot küldötték el, hogy nyújtsa által a királynak. E felirat egyebek közt így szól: „Mi bízunk abban, hogy a királynak sikerülene a súlyos aggodalmak eloszlatása, s mivel az új évbe megoldatlanul lép át egy sajnálatos viszály, amely az alkotmány alapját kérdés alá helyezi, a nép kedélyét elhomályosítja, s Poroszország kültekintélye iránt aggodalmakat kelt. Bár a király oly utakra lépjen, melyek békére és kiengesztelődésre vezetnek.“ — A tanács külön feliratot fogalmazott. — Bombay, dec. 12. A delhii exkirály Kan-