Pesti Napló, 1863. február (14. évfolyam, 3891-3913. szám)
1863-02-14 / 3901. szám
36-3901 14-ik évffolyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ■ félévre . . . . 10 írt 50 kr o. évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Szombat, február 14. 1863. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ly kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. PEST , február 13. 1863. Bécsi dolgok. A „Wanderer“ szerint a magyar kérdés megoldását jelenleg nem a magyar és német-osztrák felfogás közötti differentiák nehezítik és késleltetik, hanem azon nézetkülönbség, mely magok közt a magyar államférfiak közt (talán csak a magyar államférfiak egy árnyalata közt) fennforog. Lássuk rövid kivonatban, mikép jellemzi a „Wanderer“ e nézetkülönbségeket! Az egyik felfogás, úgymond, visszatérést sürget 1847-re; a másik mindenekelőtt a jogfolytonosság elvének elismerése mellett küzd. Az első párt élén, monda „Wanderer“, a „P. Hirnök“ némi czélzataiból következtetve, prímás ő eminentiája és Szentiványi Vincze cs. kir. kamarái állanak. Azt nem mondja meg a „Wanderer“, hogy hát ezen tisztelt vezérek háta mögött kik állanak. De ne szóljunk közbe, nehogy eleven szenet gyűtsünk árva fejünkre, a mi, különben jó collegánk, a „Pesti Hírnök“ részéről. Halljuk tovább a „Wanderer“t ! „A 47-es párt, az idéztük lap szerint, nem annyira javaslata derék volta által látszik vezéreltetni, mint a 48-ki szerencsétlen események emlékezete által. Nem vizsgálja, vájjon ez eseményeknek valóban a magyar minisztérium kinevezése-e az oka , hanem azt mondja : post ergo propter. A minisztérium kinevezése után zavarok következtek, tehát egy minisztérium kinevezése baj lenne. Azt is merőben tévesztik szem elől, hogy a március előtti elvek szerint kormányzott Magyarország kapcsolata az összes birodalommal csak absolutisticus „Spitz“ által tarthatik fenn , úgy de az ily értelemben vett restauratio, ha nem is veszszük tekintetbe a magyar nemzet vágyait és törekvéseit, már a birodalom nyugati részébe bevitt alkotmányos kormányforma által is lehetlenné vált.“ „Más utat követ a másik párt. Ennek élén a „Judex Curiae“ áll. E párt azon nézetből indul ki, hogy a monarchia újjászületése csak az összes tagok szabad életműködésének kifejtése által lehetséges, hogy Magyarországban ily szabad életműködés csupán a jog alapján fejlődhetik, hogy tehát a jogfolytonosság elvének elismerése minden kiegyenlítés előföltétele. Ezen jogfolytonosság elismerése azt hozza magával, hogy ami a 48-i országgyűlés törvényeiből azonnal életbe léptethető, léptettessék életbe. Ilyen mindenekelőtt a magyar minisztérium kinevezése, mely aztán a magyar országgyűlés elé terjesztené, amire nézve változtatást kívánna. Ezáltal pozitív alapot nyerne az országgyűlés működése, és sokkal előbb lenne eredmény várható, mintha általában szállítják fel az országgyűlést a 48-s törvények revisiójára.“ „Ez utóbbi nézetnek — mond folytatólag a „Wanderer“ — kétségtelenül két nagy előnye van a 47-es programm fölött. Mindenekelőtt őszintébben és lelkiismeretesebben veszi a jogfolytonosság elvét, s aztán a Lajthán inneni és tumani szabadelvűek nézeteihez és kivonataihoz oly közel áll, hogy legalább föltételes tetszésekre számíthat. A Lajthán innen — mond az idéztük lap — ha már Magyarországnak engedményt kell adni, ezt mindenesetre inkább azon pártnak teszik, mely oly őszintén ragaszkodik az alkotmányos elvekhez, s túl a Lajthán a Deákéhoz oly közel álló programm szintén több rokonszenvre talál, mint a vis-szatérés 47-re.“ Végül felhívja a „Wanderer“ a centralista lapokat : nyilatkozzanak , hogy a két programm közöl melyiket pártolják inkább, vagy a provisorium végtelen fenntartását akarják e Magyarországon ? Kiváncsiak vagyunk a bécsi lapok válaszára. Főleg ez okból ismertettük a „Wanderer“ czikkét, hogy tudja az olvasó, miről lesz szó, ha az ismertetett czikk fölött némi szóváltás támad. Az alföldi vasút. IV. Hol hidalja át az alföldi vasút a Dunát, és melyik legyen a Duna-túlparton a kiindulási pont ? E két kérdés felett nem rég is elég élénk eszmecsere folyt. Az első kérdésben szakavatott mérnökök különböző véleményeit olvastuk , az utolsó kérdésre azonban, mely már nem hydrotechnikai kérdés, nem hallottunk kielégítő választ. A véleménycserét korainak találtuk, mert itt az áthidalás kérdése alá van rendelve a túlparti kiindulási pont tekintetének. Ha végleg meg lett volna állapítva, hogy az alföldi vasút Baján át vezettetik a Dunához, s a túlsó oldalon a mohácspécsi vonallal fog kapcsolatba hozatni, akkor igen alkalomszerűnek találnák azon kérdés hydrotechnikai megvilágítását, hogy Baja felett vagy alatt, a Duna két ágán vezettessék-e át a pálya Bátaszéknek vagy Szekcsőnek, s hogy miként kelljen a túlparti lapályon át biztos haussée-n vezetni a vonalt, s ármentesíteni a balparti vasúttöltést, a mennyiben 17 mértföldnyi hosszúságban Baján alól Szekcsőig, s Baja felett csaknem Földvárig, hidépitésre nincs alkalmas hely, Hevessy Károly úr szakvéleménye szerint („P. Napló“ jan. 30.) Bajával szemben pedig a túlsó oldalon másfél mértföldnyire terjeng a vasut töltésre oly alkalmatlan s roppant nehézségekkel ármentesithető lymbus. — Mi e hydrotechnikai nehézségeket mind legyőzendőknek gondolnék akkor, ha az alföldi pályának a pécs-mohácsi vonal közvetítése után lenne legczélszerűbb tengeri vonallal kapcsolatba jőni, de minthogy mi ellene vagyunk annak, hogy az alföld úgy köttessék egybe Triestre, hogy végkép el legyen zárva a Fiuméval való öszszeköttetés lehetősége, igen természetes, hogy a kapcsolati pontot sem Bátaszékben, sem Szekcsőben, sem Mohácsnál nem találjuk föl, hanem egy más pontnál, honnan Fiuménak vezettetve a vonal, 14 mértfölddel közelebb érne tengert, és pedig koronánk gyöngyszeménél, Fiuménál, mintha az a pécs-mohácsi vonallal egyesülten Kottorinál olvadna be a budapragerhof-trieszti vonalba. Ezen pont : Eszék. Igen természetes tehát, hogy bennünket az áthidalás kérdése, mely a kiindulási pontnak alá van rendelve, csak anynyiban érdekel,amennyiben azt a Duna és Dráva összeömlése felett hiszszük végrehajtandónak. Érdekel azonban, mert az alföldi vasút jövőjébe mélyen belevág azon kérdés, hogy Eszék legyen a kiindulási pont a tengerre vezető vaspályakombinatiónál. A pécs-mohácsi vasúttal azon czélból kötni össze az alföldi vasutat, hogy a pécs-kottoki és székesfehérváreszéki vonalak majd kiépülnek, lehetne terjedelmes vidékek óhajtása, de nem az alföldnek jól értett kereskedelmi s forgalmi érdekei. És miért? Mert ha Szegedtől Baján át a pécs-mohácsi vasút által a buda-triesti vaspályával jön összeköttetésbe az alföldi vasút, Szegedtől Triestig 90 mértföldnyi utat kell tenni a tengerre szállított gabonának 11), mialatt azon vonalon, mely Szegedtől Eszéknek haladva, innen Sziszeken és Károlyváron áthatolva, Fiuméig 76 mértföldnyi hosszúsága van, s már a térközelebbség 14 mértföld, vagyis ezen előnyt a szálitásra átvive , egy mérő búzának a tengerre szállítása mellett 13—16 krajczárnyi megtakarítást mutat. Következik, hogy a pécs-mohácsi vonallal tervezett kapcsolkozás jövendőben oly forgalomra vezetne, melynél 13—16 krajczárnyi deperdita mutatkozik , az Eszéken át Fiuméig vezető vaspályához képest. A Duna áthidalása után mi két irányt tartunk kereskedelmi szempontokból megvitathatónak. 1-er. Az áthidalás után Dárdának vezettetnék a vasút Eszékig, a minél nevezetes indokok működnek közre, hogy Eszék és Sziszek közt nemsokára vaspálya fog építtetni, s igy az Eszéken, Sziszeken át vezetett vaspálya Károlyváron át a Kulpavölgyén legközelebb érné a kegyeletet érdemlő Fiumét, s mig azon kis vonal Károlyvártól Fiuméig kiépülne, addig is lehetne a sziszek-steinbrücki vonalon magyar gabonát szállítani Triestbe, anélkül, hogy ezen forgalom ártana a kulpavölgyi, Fiuméig vezető szárnyvonal kiépítésének, mely által közvetlen lenne az összeköttetés Szeged és Fiume közt. Vagyis ezen terv szerint: Dárdán, Eszéken, Sziszeken, Károlyváron érne az alföldi vaspálya a Fiumanaig, a tengeri lakhelyekhez. E terv mellett szólott a múlt ízben lapunkban egy csabai levél (b) jegy alatt. *) Bainville Jóigef, mérnök. ASzegedi Híradó* 1862. nov. 19. számában. 2-or. Figyelmet érdemel Bainville József szegedi volt főmérnök nézete, mely szerint Eszéktől e vonal Diakóvárig vezettetve, itt nyugatnak fordulva, Bródon, Új-Gradiskán át Petronáig, innen pedig Károlyvároson keresztül haladna Fiuméig. Mi ez utóbbi mellett nyilatkoztunk egy ízben, midőn ezen iránynak, s a pécsmohács -kottoro-fiumei összeköttetésnek előnyeiről volt szó. Ha azonban, amint hiszszük, az eszéksziszeki vaspálya kiépíttetik, egy pillanatig sem habozunk kijelenteni, hogy az 1-ső pont alatti kombinatió végrehajtását tartjuk czélszerűbbnek, elfogadhatóbbnak s előnyösebbnek. Az egész alföldi vasút tehát a következő pontokon át haladna a tengerig : N.-Várad, Szalonta, Gyula, Csaba, Orosháza, Vásárhely, Szeged, Szabadka, Zombor, Apathia, Dárda, Eszék, Sziszek, Károlyvár, Fiume. Ezen át a legrövidebb a tengerig ; ezen vonal biztosit olcsó s biztos síállítást és forgalmat, s térközelebbségi előnyein kívül, hazánk egyik kedves alkatrészével, Fiuméval, hozza összeköttetésbe az alföldet, biztositván ennek világpiaczát, annak emperialis nagy jövőt. Addig pedig, mig a Kulpa völgyén kiépíttetnék a vaspálya Károlyvártól Fiuméig, a sziszek steinbrüchi vonal szállítaná a terményeket, ha Horvátország jól értett érdekeinek tekintetbevételével létesítette az eszék-sziszeki vonalt. Meg vagyunk győződve, hogy ezen vaspálya nemcsak az áruforgalomnak s anyagi jövőnek lenne egyik életére, hanem az országlakó, jogban s szenvedésben közösen részes testvérfajok közt az összekötetésnek egy újabb eszközévé válnék, hogy a gyakori érintkezés által az indokolatlan neheztelések eltávolítására szolgáljon ott is, hol azok, idegen kéz által szitva, még netalán léteznének. Az alföld és Horvátország egymással, s együtt a tengerrel lennének összeköttetésben, s folytonos érdek s eszmeérintkezésben, a mely körülmény csak előmozdítaná azon tudat általános érvényre emelkedését, hogy mindnyájan a sz. István koronájának egyenlő jogú alkatrészei vagyunk, s az érdekek viszonyai s átalakulásai hatalmas intőjel lennének a testvérfajokra nézve is, hogy a százados kötelékeket nemcsak a történeti jog, de a kereskedelem, nemzetgazdaság s ipar tekintetek is tisztelik, s fenntartani törekszenek. Az alföldön az ügybuzgalom kifejtésének sora, s míg a központi bizottmány által kiküldött mérnökök befejezik a vizsgálati , intítani , előmunkálatokat azalatt a központi bizottmány érintkezésbe teendi magát idegen vállalkozókkal, hogy a munka gyors vitele által lendületet nyerjen az Eszékből Sziszekre vezetendő vaspálya terve is. Az ügy élén álló férfiak buzgóságához legyen mérve az alföldi városok készsége is. E férfiaknál pedig az eddigi lépések sora is tanúskodik az éber gondoskodásról. Ne késsenek azért az alföldi városok hova előbb adakozásaikkal járulni az előmunkálati költségek fedezésére. REVICZKY SZEVER: Az országos kertészeti társulat. II. (kp.) A kertész társulat czélja a kertiparnak úgy gyakorlati, mint elméleti utáni terjesztése, emelése, gyarapítása lévén, ajánlá, hogy az első szempontból állíttassák csarnok-ügynökség, mely a termelőknek bizományhelye, a megrendelők s tudakozóknak szükségleteik beszerezhetési tára legyen, mely éber közvetítés által könnyitse a külföld találmányai s felfedezéseinek átültetését, segítse a termelés emelkedését nemesítés, s a jóknak ismert fajok terjesztése által; legyen egy iránt jutalmazó s kielégítő piacza úgy a termelőnek, mint a fogyaszónak, s eszközölje, hogy az eddig ez érdekben szenvedett károk és csalódások meggyérüljenek. Az ekként alakítandó csarnokügynökség egy, az igazgató választmány által kinevezendő igazgatóra lenne bízandó, ki elegendő erkölcsi és anyagi biztosítékkal ellátva egy külön csarnok-bizottság ellenőrsége alatt, saját belátása szerint saját java vagy kárára, vállalkoznék, hol csupán a közvetítés nem lenne kielégítő, szabadságában állna a kertipar szakába vágó czikkekkel kereskedést is űzni; — fizetése ezen igazgatónak, minden társulati tag részvénydija után 1 ft, s úgy a megrendelési, mint a bizományi tárgyaktól tagoknál 10, nem tagoknál 20 százték jutalompénz lenne stb. A választmány legott a közgyűlés után gondoskodott, hogy az életbeléptetni határozott új szervű csarnok megalakítása és vezetésére alkalmas egyént találjon, s hitte is, hogy ezen egyént az önkényt ajánlkozott, kellő képességekkel bíró, s a megkivánt mindkét nemű biztosítékokkal is ellátott Farkas Mihály úr személyében megnyerő, kit is múlt évi egyik novemberi illésében társulati csarnokigazgatóvá egy akarattal megválasztott, vele a közgyűlési határozat szellemében készített részletes szerződést kötött, s az így beigtatott igazgatót utasító, hogy fogna legott a csarnok kiállításához, s indítná meg a társulat ügyvitelét, mely gyümölcsöző csak ekképen lehet. A föntebb érintett közgyűlési bizottság a csarnokügynökség — mint feladatának gyakorlati része mellett — figyelmét kiterjesztő még az elméletire is. Azon meggyőződésben, hogy a társulat gyakorlati működésének valódi eredményt, s vállalkozásának biztos jövőt csak úgy ígérhet, ha mindkettőt szakavatott szellemi erők támogatják; ha a csarnok állapota, tárgyainak jegyzéke kimerítő tartalommal, s időszerinti pontossággal a közönség tudomására hozatik; ha a kerti gazdaság szakirodalmának külföldi felfedezéseit, az okszerű kertészet tapasztalati vívmányait hazánkba is, s koronként átszármaztatja; ha saját jeleseinknek, e téren képzett, tapasztalt kertészeinknek tért s alkalmat nyújt tudományuk s szerzett ismereteik közlésére; ha, miként a termesztőnek küldeményeiért, úgy ezen szellemi munkásságnak közleményeiért is illő jutalmat biztosit, hozta javaslatba, hogy a társulat saját hivatalos közlönynyel birjon, mely szellemi téren fejtse ki azon egyesületi munkásságot, melyre a csarnokügynökség a gyakorlati téren van hivatva , s mely igyekezzék megalapítója lenni azon szakirodalomnak , mely nálunk ekkoráig csak jóakaratú kisérleteket mutat, de melyek sem szellemi, sem anyagi oldáiról nem részesittetvén a meg kivántató pártolásban, szilárd alapot eddig nem vethetnének, s a szorosan vett kertészeti bibliotheca magvát el nem ültetheték. A választmány, s utánna a közgyűlés is, a bizottsági javaslat e második részét is elfogadó, s utasítá az igazgatóságot : gondoskodni egy ilyen közlöny megindításáról. Az elnökség, támaszkodva ezen határozatra, felsőbb helyen lépéseket tett társulati lapengedélyért, s ez „Magyar kertész“ czím alatt meg is engedtetett. A véletlen, s e társulat fótuma azonban úgy akarta, hogy mindezen czélszerű intézkedések, mindezen jóakaratú buzgóság, mindezen egyhangúlag kimondott választmányi és közgyűlési határozatok ismét és ismét dugába dőljenek, s azoknak, kik az egylet gépezetét most már a kellő kerékvágásba hitték helyezettnek, egy szép reggelen azon meggyőződésre kell ébredniük, hogy most, midőn a sikert kezükben vélték tartani, csak a jámbor óhajtások tömegét látták izmosodni. Az elnökök egyike, Érti Károly úr, egyszersmind kertészeti lapnak tulajdonosa és szerkesztője is. Érti Károly úr, mint alelnök, tagja a választmánynak, mint a társulati tag,a részvényes tagja a közgyűlésnek; mindkét minőségében jelen volt a föntebbi javaslatok megvitatásánál, részt vett a megállapított határozatok hozatalában, sem a csarnok-igazgatóság, sem a társulati közlöny elfogadása ellen véleményt nem nyilatkoztatott, s így joggal s következetesen lehet vélni, hogy a reformjavaslatok egyhangúlag váltak a társulat határozatává. Csak később, midőn az igazgató már megválasztatott, s midőn a saját közlöny alapítása már kimondatott, jelent meg az Érti Károly szerkesztése alatt megjelenő „Kerti Gazdaság“ lapban egy kis közlemény, mely a csarnokigazgató személyes hitele ellen intéztetvén, ezt vállalkozási szellemében megingató, s ki pártok dulakodásainak czéltáblája lenni nem akarván, időszerűnek tartá, már kezdetben lelépni azon útról, melyen ő ugyan rózsamagvak hintésére készült, de melyen valószinüleg — a szembeállított magánérdekek csoportjai közt majd csak töviseket szakíthat. Farkas Mihály igazgató tehát, ki egyszersmind a társulati közlönynek is bevallott szerkesztője leendő, ezen minőségétől visszalépett , s ezen visszalépés a választmány jelen volt tagjait arra bírta, hogy, elállva a társulati saját közlönynek azonnali megindításától, e minőséggel Érts Károly úr lapját ruházza fel, ki kötelezi magát: a választmány felügyelete, befolyása és ellenőrködése mellett szerkeszteni a „Kerti Gazdaság“ lapot, s azt, mint az országos társulat hivatalos orgánumát adni ki,azon hozzáadással,hogy ezen lap félév leteltével a társulat tulajdonává válik. Minthogy azonban a társulati saját közlöny czímének a mostanira átruházása felsőbb beleegyezést, s igy időt kívánt, az előfizetési határidőt pedig a december hó minden múló napja közelebb hozza végéhez, e mellett a lap felügyelésére kinevezett bizottság sem gyűlt öszsze. Érts Károly lapja érdekében cselekedett, midőn programmját az eddigi czímen kibocsátó, s annak folytatását továbbra is az eddigi mód szerint igérő. Ha a választmány eltérhetett a közgyűlés határozatától a lapkiadást illetőleg, eltérhetni vélt saját szerződésétől is, melyet Érts Károly úrral kötött,kivált"midőn annak leglényegesebb része"— a programm megállapítás — nem lehetett valósággá , s e nézetben a választmány a lapot illetőleg elfogadta a status quo ante, s az Érti Károlylyal kötött szerződést nem történtnek nyilvánítá. Ezen eljárási ingadozások, vegyítve itt ott némi keserűségekkel, Farkas Mihály igazgató urat is más véleményre hozák. A vele kötött szerződés szerint 5000 ft pénzbiztosítékot kelle letennie, vagy fekvő vagyonra betábláztatnia ; a szerződés megkötésekor az igazgató kijelölte e vagyont is, s senki sem kétkedett, hogy itt szilárd hitellel van dolga. Azonban Farkas Mihály úr szilárd hitelért, tán cserébe, szilárd következetességet, is várván, s egyáltalán elágazó érdekek játékául tétetni nem akarván, azt hitte — jobb a keserű álmába ma belé harapni, mint holnapra hagyni, midőn az, a mellett, hogy keserű, tán még rothadt is lesz, s — beadta a csarnok igazgatóságróli lemondását. Farkas Mihály úr azzal indokolta lemondását, hogy a kikötött biztosítékot nem teheti le , de ezen indokot Farkas Mihály úrnak a szerződés megkötésekor, sőt az igazgatóságra történt önajánlkozásakor már kelle tudnia, s ha mégis beleereszkedett vállalatába, hogy csak hamar visszalépjen, oly dolgot követett el, mely az országos társulat czéljai iránti méltányossággal öszhangban nincs. A lelépett igazgató,mint volt alkotmányos tisztviselő, tudható, tudnia kellett, hogy az egyesekből alakult társulatban néha amennyi a tag, annyi a vélemény, s hogy e vélemények súrlódása alakítja politikában a pártokat, másutt a csoportokat; ott abstract elvek, itt megnevezett vagy készülő érdekek képezik a zászlót, mely alatt a küzdelem megtörténik, s a jobbnak diadala kivívatik. Ki vélemény-tusától retteg, érdekcsoportok harczától fél, az ne lépjen társulati térre, ezt kívánja az egyesületi, ezt a saját maga iránti érdek. A választmány úgy találta, hogy a szerződéshez ragaszkodnia csak az ügynek veszélyeztetése lenne, oly természetű lévén a csarnok kezelése, mely ellenőrséget igen, de a vállalkozó erőtetését nem javasolja, s ez okból a lemondást egyszerűen tudomásul vévén, egyszersmind azon szomorú felfedezésre jutott, hogy se csarnok, se ügynök, se lap; mintha csak azt mondanék, hogy se pénz, se posztó! Itt bevégezhetnek a résztvevő közönség iránti tiszteletből, magunkra vállalt ezen tájékozást, ha még egy pont nem állna előttünk, melyet — mert szintén az utóbbi napok egyik nevezetes mozzanata, s fejlődésében óhajtott eredményt ígér — érintetlenül nem hagyhatunk, anélkül, hogy e czikksorozat csonkán ne maradjon. A novemberi közgyűlésben egyhangúlag nyilatkozott az összeolvadási óhajtás a társulat azon jeles tehetségű s hosszas éveken át gyűjtött gazdag tapasztalatokról ismert tagjaival, kik a közbejött viszontagságok alatt az egyletből kiléptek, s egy nem szervezett magántársulatot képeznek. A választmány utasíttatott, tenné meg az általa célszerűeknek találtató lépéseket ezen kivánt egyesülésre. A választmány megtevésit rá biztak; kebeléből több tag kiküldetett, a magán társulat vállalkozóival érintkezni, feltételeiket meghallgatni, s az eredményről intézkedhetés végett jelentést tenni. Ezen értekezletben a magán társulat jelen volt tagjai, s nevezetesen dr. Paget