Pesti Napló, 1863. február (14. évfolyam, 3891-3913. szám)

1863-02-21 / 3907. szám

42-3907 14-ik évi folyam. Szombat, febr. 21.1863. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva­­ félévre .... 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Hirdetmények dija : „PESTI NAPLÓ“ ra martius—áprilisi 14 évre 5 ft 25 kr. martius—júniusi 4 hóra 7 ft A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, február 20. 1863. A „Botschafter“ s a vele rokon lapok kedvéért az „Agramer Zeitung“ oly kér­déseket tesz, melyekre az avatott centra­lista közegeknek a viszonyok mostani mozzanatai közt okvetlenül felelniök kel­lett volna, még azon esetben is, ha az „Agramer Zeitung“ nem kérdezősködik, és a jó szolgálat kötelességét elmulaszt­ja is. Tudakolja tehát az „Agramer Zei­tung“ , hogy miután a 16 landtag ülé­sezése napjai meg vannak számlálva , és a birodalmi tanács ismét összejövend, váljon mire határozza el magát Horvát­ország, s fog e reichsrabhokat küldeni Bécsbe ? A három-egy királyság kanc­elláriá­­jának közege tudván, hogy az egyetlen belkérdés, mely február 26-ka óta foly­vást szőnyegen van, sem 47, sem 48, ha­nem a reichsrab­ba belépés , miután ha­tározottan kijelölte, hogy mi az, a­minek megoldásán kell a délszlávoknak a feje­ket törni ? egyszersmind a „Botschafter“ elvbarátainak számára a délszláv politi­kai pártok jellemrajzát elkészíti. Szerinte három tömb van : egyik a cunctatoroké, kik bevárják, hogy a magyar miként fogja magát tar­tani, s kiknek jelszava a halogatás, a másik tömbhöz azok tartoznak, kik hazájuk érdekeit több önállósággal hord­va szem előtt, még­sem tudnak bizonyos történelmi hagyományoktól menekülni*), és ismét az általános negatív terére lép­hetnek, és a passivitás igénybe vételével a kibékülés és egyesülés művét hátráltat­hatják ; végre a harmadik tömb — mely az „Agra­mer Zeitung“ szerint majoritásra számít­hat — oly férfiakból alakult, kik pontos szemmel tekintve át hazájuk viszonyait és valódi érdekeit, a mostani perczet fog­ják alkalmasnak nyilvánítni az öszbiro­­dalom irányában megzavart viszonyai­kat törvényes uton ismét helyreállítani s megszilárdítani. Alapos ama remény — írja az „Agra­mer Zeitung“ — „hogy a közös reichsrabhba a horvátok is hamar be fognak lépni, még pedig oly megol­dás mellett, mely mind az ő speciális érdekei­ket, mind pedig a birodalomét kielégíti.“­ A „Botschafter“ erre megjegyzi, hogy a zágrábi közeg zárszavai azon sejtelmet fejezik ki, mikép a három-egy királyság országgyűlése nem­sokára össze fog hi­vatni. Azonban, noha az „Agramer Zig“ a reichsrathba menni szándékozók pártját többségben lenni látja, a „Botschafter“ — mert superflua cautela non nocet — még­sem tartja feleslegesnek egy kevés fenyegetéssel is serkenteni az illetők buz­­góságát, igy szóllván: „Vájjon meggondolták-e azok, kik nem akar­nak a kiegyenlítés művéhez nyúlni, mig az osz­trák-magyar alkotmányharct be nem végeztetik, hogy politikailag bölcsen járnak-e el ? Attól tar­tunk, mikép e párt a történelmi tények kér­lelhetl­en dilemmájának malom­köve közé szorul. Mert, ha a magyarokkal a kiegyezkedés azon feltételek alapján végrehajta­­tik, melyeket a jogfolytonosság igénye­lr előnk­be, akkor Horvátországnak nem lesz több alkal­ma egyezkedni, akkor e tartomány a magyar birodalom épségének bálvány képe **) előtt föl fog áldoztatni. S viszont, ha a kiegyen­lítés a létező birodalmi alkotmánytalapjain haj­tatnék végre, akkor a horvát politikusoknak szintén nem sok kiegyezkedni valójuk marad fenn , mert kényszerülve lesznek a történel­mi tények természetes­­vonatását követni, és már elmulasztották az alkalmat a szabad alku nevezetes előnyeit hazájuk számára kivívni.“ Ezen talpra esett dilemmának a mi együgyü nézetünk szerint mégis van egy *) Azaz, még homályosan arra is emlékeznek, hogy Magyarországgal szoros szövetségben sok jó és rosz napokat éltek, együtt ontva vért, együtt osztva a dicsőséget, és tűrve a megaláztatást. Kétségtelen tény , hogy az új elméleteknek az egész világon mindig nagy akadálya volt a népek emlékező tehet­sége, s az­on varázs, mely a jogfolytonosságban és az abból kifejlett államéletben rejlik. Ily alkalmat­lan bilincsek terhe nélkül : vajmi könnyű volna a körülmények intő szava szerint beolvadni, s aztán más alkalommal ismét kiválni, hogy pihenés nélkül új amalgamák készíttessenek az események és kí­sérletek kohóiban. **) Bizonyosan tudjuk, hogy a derék „Botschafter* csak irántunk! Szivességből nevezi a magyar biro­dalom épségét bálványképnek, mert meg van győződve, mennyire bálványozzuk mi azt szí­vünknek kiapadhatlan kegyeletével. A „Botschaf­ter“ sokkal elfogulatlanabb, mintsem Magyarország épségét aranybornyunak tartaná, és sokkal szeré­nyebb, mintsem azt képzelhesse, hogy a Jehova őt bízta volna meg az aranybornya széttörésére. kevés hiánya. Mert második a 11 e­r n­a­­tivája igaznak látszik, és sokat nyert valószínűségében tárgyavatott „Bot­schafter“ ünnepélyes állítása által is, de az első alternatíva merőben a légből van kikapva. Mindnyájan tudjuk ugyan­is , hogy a közelebbi országgyűlés feliratában nemcsak társországnak van elismerve Horvátország, de egy nyílt lap is van számára fönntartva, melyre egyezkedésé­nek föltételeit bejegyezhesse. Tehát­ nincs oka attól félni, hogy a magyar biroda­lom épségének bálványképe előtt áldoza­tul essék. Ennélfogva a „Botschafter“ által az idegek fölizgatására oly virtuozitással a szem elé állított két malomkő közül az egyik okvetlenül hiányozni fogván, a tör­téneti tények kérlelhetlen di­lemmájának az a veszélye nem kö­vetkezhetek be, hogy a horvátok a két malomkő közé szorulva, megőröltessenek. Ne vegye rész néven a központon mű­ködő s oly fényes hatáskörűt „Botschaf­ter“, hogy mi csekély helyzetű provinciá­lis lap létünkre, az ő logikáját, poésisét és politikáját nem hiszszük egészen tökéle­tesnek. Annyit mélyen érzünk, hogy az osz­trák örökös tartományoknak is szükségük van az alkotmányos életre, de vájjon hi­hető-e, hogy a bécsi centralista párt óhaj­tásainak folytonos terjedésével együtt járjon a siker és diadal? Amadis, egyiptomi király egykor azt szente Policratesnek: nem lehetek szövet­ségesed, mert a megdöbbenésig szerencsés vagy. A pillanatnyi európai combinatiok rendkívül kedvezni látszanak oly pártné­zeteknek, melyek szükségtelennek tünte­tik föl az úgynevezett bevégzett té­nyek erejében kétkedést. De vájjon mivel érdemelte meg a fo­lyamatban levő európai politika az állan­dóságába fektetett bizodalmát ? És ha erre éppen semmi súlyt sem fek­tetünk is , vájjon bizonyos szervezet kö­vetkezetes és fürge tovább­fejlesztése ad­ja-e a tartósság kezességeit, vagy pedig a népek elégültsége ? Tudjuk, hogy Poroszország ballépései Ausztria népszerűségét Németországban emelik, s azon örvendünk is. De a mi rövid eszünkkel úgy véljük, hogy e je­lenségnek tulajdonkép nem arra kel­lene alkalmul szolgálni , hogy a szo­ros központosítási tan miatt Ausztria elmulaszsza ügyeinek oly módoni rende­zését, mely elháríthatná azok komoly aggodalmait , kik Ausztria primátusát Németországon örömmel karolnák föl, ha a birodalom belszervezete nem vezetné őket azon meggyőződésre, hogy az 1815 -i bécsi congressus által kijelölt tartomá­nyokon kívül, még szent István koroná­jának egész birtokával is akar a német szövetségbe lépni. KEMÉNY ZSIGMOND: Az alföldi vasút statisticai ada­tairól. n. Közlöttük azon irányadó pontokat, me­lyek nyomán a központi bizottmány vidékiektől a statistikai adatok összeállí­tását és beküldését várja. E pontozatra nézve — melyet az el­nökség meghagyásából alólírott szerkesz­tett — mindenek előtt meg kell jegyez­nünk, miként az nem azért van oly átalá­­nosságban tartva, mintha a részletekre nem volna szükség figyelmet fordítani, sőt épen azért oly tágak a rovatok, hogy a különböző helyi körülményeket egya­ránt beléjük lehessen illeszteni. Ide mutat az elnökség azon figyelmez­tetése is, hogy az itt vont határvonalakon túl terjeszkedésre még maga provokálja az adatgyűjtőket, nyomatékkal jegyezvén meg, miszerint annál jobban meg fognak felelni a czélnak, minél bővebb és rész­letesebb kimutatásokat küldhetnek a termelés és forgalomról. E statistika szerkesztése körül soha nem tévesztendő szem elől, hogy az a vállalkozók számára készül, kik előtt az az egyedül keresett és horderővel bíró szempont: mennyi szállítni valót képes szolgáltatni a felvett vi­dék az építendő vasútnak ? Igen természetesen. Mert ha még egyszer oly terjedelmes határa és bő termékenysége, vagy bár­mily élénk gyár- és kézmű­ipara van is valamely vidéknek, ha a helyi termelést a helyi fogyasztás fölemészti, a vál­figyelmet sem ér-falatunknál mind az demel. Itt a termelést csak azért kell a mérték egyik serpenyőjébe okvetlenül bele­ten­nünk, hogy a másikba mindig a fo­gyasztás révén állítandó, kitűnjék: ma­rad e az illető helynek valamely fölösle­ge, a­mit másoknak eladhat vagy kivi­het? — vagy ha nincs magának any­nyija, mennyit a belfogyasztásra szüksé­gel, mit kénytelen másonnan szerezni vagy bevinni? Hogy pedig az ide vágó adatok minél hitelt­ érdemlőbbek legyenek, s a viszo­nyainkat nem ismerő külföldi előtt is ki­állják a bírálatot : óvakodni kell, nehogy azok tetszés szerint egyberakott számok­nak láttassanak, hanem már összeállítá­suk olyan legyen, hogy abból a valószí­nűség és alaposság magától kitűnjék. A termés mennyiségének kimutatá­sánál jelesen, ha csak a határ nagysága létetik föl, ez még igen kevéssé igazolja a termények után illesztendő számok va­lódiságát. De ha az első rovat alatt mind­járt az is részleteztetik : mennyi a mive­­lés alatt álló föld, hány osztályba soroz­­tatik az, melyik osztályba hány hold esik, mennyit szoktak évenkint őszi, mennyit tavaszi alá használni, mennyi tért foglalnak el a szőllők és kertek; to­vábbá a mivelés alatt nem álló részből, mennyi a haszonvehetlen tér, mennyi az erdő, a kaszáló, legelő, nádvágó rét stb., akkor egész biztossággal nevezhetjük meg, mennyi az évi középtermés búzából, árpából, zab, dohány, len, kender, repere, kukoricza, bor, gyümölcs és zöldség, fa, nád stb. féléből,­­ mert a minőség és mivelésre nézve szorosan megjelölt föld­tér, és a holdankint kiteendő termőké­pesség, támogatja adataink hitelességét. A tenyésztett állatoknál fölveendő minden, a­mi csak e czímezés alá illik, te­hát nemcsak a szarvasmarha, ló, juh, ser­tés, hanem a baromfi, méh és selyembo­gár is,­­ valamint az állatokra vonat­kozó be és kivitel meghatározásánál ok­vetlenül megemlítendők a róluk és álta­luk nyert termékek is, milyen például a gyapjú, nyersbőr, zsír, szalonna, tojás, méz és selyemgubó, — a­hol t. i. ezek a forgalom tárgyait képezik Az épületi anyagok vonalunkon több helyi nevezetes kereskedelmi czikket ké­peznek, s azért az egyes tárgyak­­— épü­leti-, szerszám- és tűzifa, zsindely, cserép, tégla stb. — mind elkülönözve sorolan­dók elő. A lakosság számának meghatározá­sánál igen kívánatos volna minden osz­tálybelieket egyenkint külön is előadni hogy tudva legyen, mennyi a honoratior, kereskedő, gyáros, kézműves, szántóvető, napszámos, cseléd stb. Ennek ismerete na­gyon elősegíti a többi — kivált a fogyasz­tásra és utazásra vonatkozó — adatok kombinálását. Igen szükséges és hasznos az eddigi szállítási eszközök és módok, va­lamint azon irány ismerete is, a meret szükségletét beszerezni, vagy fölöslegét eladni járt a vidék; s ez főleg azon he­lyekről volna kívánatos, a­melyek mel­lett már most is van vasút , vagy a­me­lyek olyan folyók partján feküsznek, melyeken a hajóval vagy tutajokkal való szállítás eddig is divatozván, egy részét a ki és bevitelnek vagy ezentúl is ma­gánál fogja tartani, vagy átszolgáltatja azt a vasúti szállításnak, és így mindkét esetben ismernünk kell eddigi mivoltát. Aztán , némely kérdés nehézségétől nem kell visszarettenni az első tekintetre. Egy alföldi ismerősünk kérdé tőlünk a minap : ki tudja azt megmondani, hogy hány ember jár vidékről, valamely hely vásáraira ? A vásárjog bérlője ! Ilyen kérdésnek látszik az évi sófogyasztás is, melyre a sóárulók a legkerekebb feleletet tudnák adni. Csak mindig az igazi forrá­sát kell az adatoknak megkeresni. A tárgy, melyről szólunk, nem kis fon­tosságú , s igen elvetnék a dolgot, kik a központi bizottmány által megküldött kérdő pontoknak, a rovatok minden kü­lönösebb utánjárás vagy fontolgatás nél­küli betöltésével is eleget tehetni vél­nének. Ezt megelőzni, az illetők figyelmét fölébreszteni, volt czélja e soroknak. Mert úgy van, a­mint Majláth György úr az első gyűlésen mondá, hogy ezen statistikai adatoknak kell az ügy kivite­lénél az előharczosoknak lenni , mivel ezek hivatása leend azon 20—25 millió­nyi külföldi pénzt ide hódítani, a­mely számunkra a vasutat fölépíteni fogja. SZATHMÁRI KÁROLY: A „corpus juris“ néhány újabb el­lensége. Egy darab idő óta kereskedelmi osztályunk egy részénél még ez ideig hizeleghetünk ma­gunknak , hogy a kisebb résznél oly mozga­lom vehető észre, melylyel szemben talán ke­vésbé passive kellett volna magunkat viselnünk, mint azt tettük. Az első korjelenségeken még hamarább lehet erőt venni, mint az egészen ki­fejlődött bajon. Ma már azonban ezen mozgalom tetőpontját érte el, annyira, hogy azt többé ér­dektelenül nem nézhetjük. Mi távolabb állunk a kereskedői köröktől, semhogy előzményeit is­­mernék azon eseménynek, mely mostanság előt­tünk áll, de a tapasztalható tény, mely fájdalma­san lepett meg, nem szorul magyarázatra. A helybeli nagykereskedői­ prémium elnöke, Fuchs Rudolf s Kochmeister Frigyes urak, egy „bekül­detett“ czikket tesznek közzé a „Neueste N.“ ha­sábjain, melyben nem átalják szemére hányni a „P. Ll.“-nak, hogy nem akarta a magyar corpus jurist a német közönség előtt kigúnyolni. Ezen közleményből értesülünk, hogy a pesti nagyke­reskedői kebelzet kérdést tett Milanóban az iránt, hogy miféle osztrák törvények vannak jelenleg ott érvényben, s feleletül nyerte, hogy nemcsak az osztrák váltótörvény, hanem más osztrák törvények is hatályban maradtak még ott. Ezen tényt a „Pester Lloyd“ is azonnal kö­zölte, mihelyt tudomására jött. A két „beküldő“ urnak azonban ez nem volt elég; egy pótczikk­­ben a mi „corpus juris“-unkat valami ócskaság­nak, tehát az osztrák­polgári törvénynyel szemben használhatatlannak jelentették ki , s mert a „Pester Lloyd“ ezen nézetét magáé gyanánt ki­adni vonakodott, ezen urakt háborút üzentek neki, állítván, hogy a „Pester Lloyd“ a kereskedői oszt­ály érdekeit nem képviseli. De ennél még több is történt. A­mint a „P. Lloyd“ válasznyilatkozatából láthatjuk, a két elnök a nevek aláírásával ellátott nyilatkozatban a törvényeink ellen intézett becsmérlést, melyet a „Lloyd“-dal szerettek volna kimondatni, an­nak felelőssége mellett csak félben, s még így sem egészen közölték a „N. Nachrichtenében. A két elnök kijelenti ugyanis, hogy a tényekre vonatkozó közlemény kapcsában a következő nyilatkozatot tették : Sapienti satis, különösen ha meggondolja az ember, hogy az olaszoknak nem egy eladonult magyar váltótörvény s cor­pus jurisbeli elócskult magánjogi határozatok közé lehetett választani, hanem a piemonti Olasz­országban életbeléptetett híres Code Napoleon s a legjobb európai törvények között. A „Pester Lloyd“ ellenben a tegnapi számá­ban közrebocsátott ellennyilatkozatban azt mond­ja, hogy a két elnök által hozzá beküldött tolda­lék így hangzott : Sapienti sat, különösen ha meggondoljuk, hogy az olaszoknak nem egy régi corpus juris s osztrák törvények közt, hanem a Code Napoleon s a legjobb európai törvények közt lehetett választani. A fentebbi felvilágosítások a milánói államprokurátortól származnak. A két formulázás közt igen nagy a különb­­ség. Tekintve a „P. Lloyd“ nézeteit a magyar váltótörvény felett, melyeket tudomásunkra nem mulaszt el elég nyomatékkal kijelenteni, a „Pes­ter Lloyd“ nem átallotta volna azon toldalékot, azon esetben, ha az csak a magyar váltótörvény ellen lett volna intézve, mint saját nézetének kö­vetkezményét közrebocsátani. Ha várjon tovább saját aegise alá vette volna-e a „corpus juris­beli eladonult magánjogi viszonyokról“ szóló nézetet, azt mi határozottan nem igenelhet­­jük, de nem is tagadhatjuk. Hanem a két el­nök kéziratában, mely a „P Ll.“ kezei közt van, egészen másról volt szó. Azt hitték, hogy a„P.Ll.“ kész lesz majd az egész corpus jurist pelengérre állítani. Hogy a „P. Lloyd“ ezt tenni vonako­dott, az igen természetes, ezért még köszöne­tet sem mondunk neki, mert csak kötelességét teljesíté, de azt nem foghatjuk fel, hogyan ad­hatták ezen urak fejeiket arra, hogy elferdítsék azon sorokat, melyekről tudták, hogy a „Pester Lloyd“ kezei közt vannak. Azt kívánták a néme­tek első laporgánumától, hogy az keztyűt dob­jon a magyar nemzetnek ; midőn azonban meggyőződésök e tényt követeli tőlök , el­vesztik bátorságukat. Nálunk rendszerint dicsérni szokták a keres­kedők pontos ragaszkodását az írott szóhoz ; ke­reskedői osztályainknak fentebb nevezett két elnöke azonban hűtlen lett a kereskedők ezen első rendű kötelességéhez. A „Pester Lloyd“ tegnap egész nyíltan kijelentette neki, hogy birtokában van azon kéziratnak, melyben a kérdéses tolda­lék egész másként hangzik, mint az általuk köz­rebocsátott nyilatkozatban. S mit felel a két el­nök úr ? Hallgatnak, s ez által beismerik, hogy nyilvánosság elé bocsátott közleményük va­lótlan volt. Minő indokok lehettek azok, melyek a két el­nököt arra birták, hogy legtiszteltebb lapjaink egyikéhez egy ily ellentétes,s a nemzet érzületét, mélyen sértő kivonatot intézzenek, s vájjon k­e­­reskedelmi érdekek kivánják-e, hogy a „Pester Lloyd“ által oly lényegesen előmozdított egyetértés Magyarország két leghatalmasabb nemzetisége közt kíméletlen megsértésével za­­vartassék meg annak, mi előttünk legszentebb : ítéljék meg maguk a két kereskedelmi osztály tisztelt tagjai. X. Y. — Noha tudom, hogy az alföldi vasút tárgya az olvasóra nézve már unalmas kezd lenni, mind a mellett megkísértek útnak indítani egy czik­ket, mivel a „Pesti Napló“ 24-ik számában mi, a bátaszéki irány pártolói, önzéssel vagy szűk látkörüséggel vádoltatunk, állíttatván a czikkíró által, hogy provincziális érdekeket akarunk az országos elébe tolni, igy erkölcsi kötelességünk­ké vált magunkat e súlyos vád alól kimenteni, s nézetünket, mely vezetett, lehető röviden meg­mondani. A fehérvár-eszéki vonat létesítéséhez közelg, és ez, mint tudomásomra van, Bátaszék mellett fog elvonulni, igen természetesnek találtuk tehát az alföldi vasutat, hol leghamarébb érintkezhetik - e vonallal, abba bele­tervezni, hogy a költség, a­mennyire lehető­ megkíméltessék, s közös vona­lon legyen a közlekedés Mohácsig. És mivel a dolog természete, hogy közös vonal közös költ­séget föltételez , a­helyett, hogy Bátaszékről Mohácsig csinálnánk 4 mértföld vasutat, csinál­nánk csak kettőt. Ez volt az egyszerű ok, a­miért a bátaszéki vonalat véleményeztük, nem pedig a bátaszékiek fáradalmának megkönnyítése, hogy a bajai hetivásárra vasúton juthassanak el. De szabadjon még ezen kívül a czikkíró csal­­hatlansági nimbusát egy kissé szellőztetni, mert a bátaszéki irány ellen oly nehézségek hozatnak föl általa technikai tekintetben, hogy ha azok igazak, a bátaszéki vonalat csak szóba is hozni több volna, mint téves gondolkozás. A nehézségek legnagyobb súlya arra fektette­­tik, hogy a vasút töltése harmadfél mért­föld széles ártéren egyenes irányban vezettetvén keresztül, ez i­r­á­n­y miatt a töltés viztolulásokat okoz, a töltés elszaggatásokat jobban elősegélli, a töltés magassága a lapá­lyok miatt három ölre emelendő, tizenkét tág öblű híd is kevés a megtorlódó víz mérséklésére, s e miatt az árvíz a töltés északi oldalán egy öl­lel is magasabban fog állani, mint a délin . Bátaszék alatt a Sárvíz folyására nagy és költsé­­ges hidat kell építeni. — Ez ellenvetések sokak is, nagyok is. De kérdezem, ha a töltés nem itt ké­szül, hanem a mohácsi szigeten — mi szinte úgy vizárjának van kitéve — az a viz, mely itt oly roppant bajt okoz, a bátai hegyen vagy a mo­nostori homokon fog keresztül folyni, hogy ne érintse egész súlyával a szekcsői töltést? s ha itt a töltés északi oldalán a víz magassága egy öllel magasabbra emelkedik, mint a délin, nem fog ez az eset beállani a szekcsői vonalon ?­ A czikkíró azt mondja, nem, mert ő a töltést réz­­zsut vezeti Monostortól Szekcsőig, és mintegy töl­cséren, szép csöndesen, minden baj nélkül fog lefolyni a víz mennyisége. Ezt — megvallom gyöngeségemet — nem ér­tem, mert eddig még úgy tudtuk, hogy a víz­­nyomása a töltésre egy, akár rézsut legyen an­nak iránya, akár nem, s a viz lefolyásának sebességét vagy lassúságát a viz magassága hatá­rozza meg, nem a töltés iránya. És ha ez igy van, nem ugyan az a baj keletkezhetik-e a szek­csői töltésen, mint a bátaszékin ? s vájjon a töl­tés rézsút fekvése miatt a hidak szüksége kike­­rültethetik-e ? — Legyen szabad egyszerűen ké­telkednem. A töltés három öl magasságára azt jegyzem meg, hogy vagy helyismerete hűtlen lett a czikk­­írónak, vagy a helyzet tizenöt év óta rettenete­sen megváltozott. Mert a czikkében említett or­szágút Bátaszékről Bajára most már nemcsak terveztetik, de foganatosittatik is, kezemben vol­tak az arra szükséges előmunkálatok, melyekből kiderül, hogy noha az országút töltés koro­nája két lábbal magasabbra van véve, mint az 1838-i legmagasabb árvíz, mégis a töltés magas­sága átlagosan 312 láb egész Bátaszékig. — Hid terveztetik a vonalon három, mindenik 13 öl hosszúságban, de ez is a helyismerők által nagy­nak, szükségtelennek állíttatik, elégnek tartván három hat öles hosszú hidat.­­• Megtekintet­tem az országút vonalának irányát, s én legalább úgy találtam, hogy azt kevés változtatással vasút alá is lehetne használni, és ha az országút mellé jöne a vasút töltése, nem hatalmas védfalat ta­lálna-e az árvizek s habütések ellenében ? A Sárvíz miatt nem lehet aggodalma a czikkírónak, mert néhány év előtt Tolna alatt vezettetvén a Dunába , ágy a Bátánál annyira beiszapolódott, hogy veszély nélkül ke­resztül lehet tölteni. Ezt nem egészen lehet mon­dani a bátaszéki Duna áttöltéséről, mi más kér­déssel is van kapcsolatban. Még csak egy észrevételt. A czikkíró Baja városát óva inti és figyel­mezteti, ne engedje magát félrevezettetni, és hogy ilyen álprófétáknak ne hidjen, hidjen neki, mert ha nem hisz, verwirkolja még azon kis előnyt is, melyet a bezdányi fölött nyert, s nem kap vasutat. Úgy hiszem, ezen vonalnál is sem Baja sem Zombor, sem czikkiró, sem én a vonal irá­nyát nem döntjük el, mi véleményt mondhatunk, de azt az illetékre nem erőszakolhatjuk, az ol­­csóbbság, a forgalom, mit a szorgalmas combi­­natio, az előmunkálatok kimutatni fognak, lesz irányadója a vonalnak. De azt sem tartjuk he­lyesnek, hogy egy vasút, mely egy ország érde­két emelni tartozik, nem tekintve se jobbra, se balra, fusson keresztül,mint a felhő fejünk felett, mely nem részesíti a szomjú földet áldásdús cseppjeiben, rontson ott, hol valamit talált, s ne tudjon építeni ott, hol semmit nem talált, igenis vegye figyelembe, minő erőket táplálhat, minő szunnyadókat kelthet, s minő kincseket szivhat föl magába, de mindenkor a fő czél, az országos érdek megsértése nélkül. Baja, febr. 13. 1863. P­a­p­p Zsigmond: Lengyelországi események. A lengyelek vereségéről közlött legutóbbi hirek nem oly kedvezőtlenek, mint első pillanatra lát­szottak. Kurovszki tábora odahagyta ojezovi állo­mását . Mihalovicze ellen intézett támadása, hol nem várt oly erős ellenállást, nem sikerült,­­ azonban a fölkelők, tegnapi telegrammunk sze­rint, elvonultak másfelé. Mindez arra mutat,hogy a lengyelek kerülik a tömeges összecsapásokat, igyekeznek az oroszok gyengébb csapatain vív­­ni egy-egy kis győzedelmet, mely ha nem sikerül sem vereség tulajdonkép. Az orosz, mint tudjuk, rend, fenyíték és a katona nem kímélése ellenére sem mozgékony katona, s nem bir ki igen nagy fáradalmakat. Mennyivel kevésbé lehetséges a mozgékonyság nagyobb tömegeknek, minekkel az orosznak kell működnie, ha csatákat akar nyerni. A lengyelek taktikája tehát, hogy kifá­­raszszák az oroszokat, jól van számítva.­­ Kü­lönben is a czél, úgy látszik az, hogy tavaszig ki­húzzák, míg egyfelől jobban szervezhetik ma­gukat, másfelől az utak fölengedvén, az oroszok még nehezebben fognak mozoghatni. Újabb tudósítás szerint Langiewicz fölkelő se­rege sincsen szélylyel verve, sőt napról napra

Next