Pesti Napló, 1863. február (14. évfolyam, 3891-3913. szám)
1863-02-27 / 3912. szám
47-SSI2 14-ik évf folyam. Péntek, febr. 27.1863. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor eprioni hidetésnél 7 tj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Msigánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizethetni „PESTI NAPLÓ“ ra martius—áprilisi /4 évre 5 ft 25 kr. martius—júniusi 4 hóra 7 ft A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, február 26. 1863. Bécsi dolgok. Február 26-ka! Midőn e sorokat írjuk, Bécsben, a Sz. István-egyházban ünnepük az „alkotmány“ ünnepét. „Ein feierliches Hochamt“ tartatik, mint előre jelenté a „Wiener Ztung.“ „Pesten nyomott hangulat uralkodik!“ — e szókkal kezdi február 26-ki számában egyik czikkét a „Waterland.“ S a „Független“ valamelyik czikke után indulva, azt hiszi, hogy a municipalisták és miniszteriálisok közt törésre kerül a dolog! „Van eszékben!“ fogja mondani a magyar olvasó, aki igen jól tudja, hogy oly párt, mely municipiumokat nem akarna, nincs Magyarországon, s oly párt sincs — mert hiszen egy két katona, ha vezér is, nem képez tábort — mely Magyarországon felelős kormányt ne óhajtson, s a mely azt higyje, hogy a munkafelosztás csak a gyárban van helyén, s nem a kormányzásban, hol egy nemzet annyi mindenféle érdekeiről van szó. Nyugodt lehet tehát a Waterland; nincs oka tartani a municipalisták és miniszteriálisok hadjáratáról egymás ellen. Mi e részben ismerve az ország hangulatát, rég leraktuk fegyvereinket. Nem hiszszük, hogy a Lajthán túl visszatérjenek a 47-ei kormányzási formákra , s bámuljuk — de nem értjük — a „D. Zigot“, mely mégis oly örömmel üdvözölte a 47-es programmot. Ha a „Donau Zig“ nem akarja a mostani bécsi minisztériumot megszüntetni, s a 47-es kormány formát a Lajthán túl visszaállítani , vagy azt kell róla hinnünk — amit pedig bajos elhinni , hogy annyira barátja a dualismusnak, hogy a kormányzási alakban is fenn akarja azt tartani , vagy azt, hogy a 47-es programm mellett könnyebben véli valósíthatni, amire törekszik, a teljes központosítást. Tertium non datur. A Wanderer „Megint egy küldöttség!“ czím alatt a pesti kereskedők kérvényéről ir vezérczikket. Nem védi a magyar kereskedelmi törvényeket, melyeket a magyar törvényhozásnak 1847 óta nem volt alkalma javítani; s helyesen emeli ki azon körülményt is, hogy a kereskedelmi törvényeknek minél átalánosabbaknak, a mennyire lehet, közöseknek kell lenniök az egymással kereskedelmi viszonyban álló népek közt: mindazáltal megjegyzi, hogy nem épen oly sötét színben állanak a törvénykezési ügyek a Lajthán innen (már t. i. Magyarországon), mint némely részről oly „tendentiosus módon“ hirdetik. Ami a kereskedők kérvényét illeti: természetesnek mondja a Wanderer, ha jobb kereskedelmi törvényeket óhajtanak , csak az a baj, hogy egy alkotmányosságára hivatkozó népnek roszul áll oorogálást sürgetni. Az oszágbirói értekezlet alatt kellett volna a petitiozó uraknak — mond a Wanderer— Deákot erélyesebben támogatni, akkor ugyanazon czélt, melyre most törekszenek, sokkal előbb és anyagi áldozatok nélkül elérhették volna, mint jelenleg, midőn a Deákpárt csak passiv viselheti magát törekvéseik irányában, nehogy az alkotmányosság legfőbb elvét, a nemzet részvétét a törvényhozásban, feladják. Ezeket elősorolván, igy szól a „Wanderer“ : A mellékkérdéseket, melyek ez egész dologgal kapcsolatban állanak, nem taglaljuk bővebben, nem kérdjük, mint történt, hogy a Judex Curiaehez intézett emlékirat, melynek szerkesztője hazafias ostentatióval kiemeli, hogy nem akar a sajtó terére lépni, szóról szóra olvasható volt mégis a lapokban; nem kérdjük, szükség volt-e egy személyes nyilatkozattal zajt ütni, mely csak egyenetlenség magvait hinté el, anélkül, hogy az ügynek legkevesebbet használt volna. Csak egyetlen megjegyzésre szorítkozunk. Egy itteni lap csupán stylaris különbséget lát abban, ha az egész magyar Corpus Juris, s nemcsak a kereskedelmi törvényekről szóló része, neveztetik elavultnak és hasznavehetetlennek , s csaknem mulatságosnak tetszik előtte, hogy a magyar szabadelvűek közlönye a Corpus Jurist a legszentebbnek mondá, amivel a magyar nemzet bír. Kollegánk ezen felfogását nem megbocsáthatlan frivolitásnak, hanem megbocsátható tudatlanságnak tulajdonítjuk. Az érintett lap megjegyzései valóban azt mutatják, hogy a Corpus Jurist közönséges codexnek tekinti, melyet az idők változtával félre lehet tenni, s mással cserélni fel. A Corpus Juris azonban Magyarország alkotmánya, mindazon okmányok gyűjteménye, melyek a nemzet ezredéves jogait és szabadságait biztosítják ; ott van András király arany bullája, ott a Habsburg háznak a magyar trónra emelését illető törvények, ott a pragmatica sanctio, mely a birodalom feloszthatlan birtoklását megállapítja, ott vannak a magyar királyok ünnepélyes biztosításai, melyek az ország függetlenségét és alkotmányos kormányzását biztosítják; más alkotmányos oklevele nincs Magyarországnak. Ha tehát a nemzet a Corpus Jurist legszentebb vagyonának tekinti, nézetünk szerint semmi nevetséges nincs ebben azok előtt, akik szintén alkotmányos érzelműeknek hirdetik magukat. A bécsi bank évi gyűlése, Y. T. Folyó hó 24-én tartotta a bécsi bank évi gyűlését. Pipitz bankkormányzó úr jelentése előttünk fekszik. Megvaljuk, szerettük hinni, hogy ezen évi jelentésben igyekezni fog, amennyire lehet, jóvá tenni a bank igazgatósága azon hibát, melyet elkövetett, midőn némely kamathátrányok késedelmes behajtása miatt, a „Sürgöny“ szavaival élve, „egy ily koldus összeg végett egy országot megsérteni, egy ország hitelét megrendíteni igyekezek.“ Vártuk, hogy azon anathemát, melyet az igazgatóság az összes magyarországi birtok hitele ellen kimondott, az évi jelentésben vissza fogja vonni; azonban ez nem történt, s ezt újabb hibának, mégpedig saját, jól felfogott érdeke ellen elkövetett hibának tartjuk. Egy oly intézet, melynek élete még több évtizedekre terjedene, mely a bank jegyei beváltásának kötelezettségétől az állam parancsszava által van felmentve, mely az állam pénzügyi viszonyaival annyira össze van bonyolulva, mint a bécsi bank, meggondolhatná, hogy el fog jönni bizonyára azon időszak, midőn a monarchia másik fele, törvényhozási jogaiba visszahelyezve, hozzá fog, mégpedig határozólag szóltani mindazon kérdésekhez, melyek a bécsi bank életfeltételét képezik; és miután emberek vagyunk mindnyájan , azon ellenszenv, mely ezen fellépésben felismertetni véletik, viszont elevenen visszatükrözhetné magát egykor a bank irányában is. Azon hang után ítélve, mely a jelentést jellemzi, sokkal magasabbnak véli a bank állását, mintsem hogy azon csekélységgel, váljon nyilatkozata használ vagy árt-e a monarchia másik fele földbirtoki hitelének, sokat gondolna, s tehát határozottan visszautasítaná azon gyanúsítást, hogy feltett szándékból történt ezen lépése. Pedig e gyanút most már senki se lesz képes az emberek érzéséből kitörleni, mert jól tudja mindenki, hogy minden lármacsinálás nélkül egyszerű magánfigyelmeztetés a hatalmas bank részéről, az udvari kanczelláriánál elegendő lett volna azon rendelet kinyerésére, mely csakugyan f. hó 19-én kiadatott. De miért mondá ki a bank anathemáját az összes magyar földbirtokra épen akkor, midőn a magyar földhitelintézet rendezése végett az alapítók a rendező gyűlést járták? ha saját hivatalos adatai szerint a baj, mi ellen panaszkodik, már három éves. S ha a veszély a bankra nézve csakugyan oly nagy, akkor az igazgatóság kötelességét mulasztá, midőn az első eseteknél mindjárt nem figyelmezteté a magyar kormányhatóságokat. Hogy hitel tilalmára ép e perczet választá, és a modort, melylyel tévé, irántunk való jó akarat kifolyásának ritka ember fogja tekinteni. A lapok hoztak azon tudósítást, mikép a bankigazgatóságban két magyar ember is van, Wodianer és Schey bankárok , és ezek eleget küzdöttek ezen lépés ellen. — Valószínűleg ezen urak erőlködésének tulajdonítható, hogy a jelentés, amennyire csak lehet, a kifejezésekben szelíd kívánt lenni, de a lényeg mégis ott van. „Kényszerítve volt a bankigazgatóság a jelzálogi kölcsönök engedményezését ezen országokban egyelőre (Vor der Hand) megszüntetni “ . Végre oda van téve „A bank reméli, hogy az udvari cancellaria rendeletének sikere a földhitelosztály működését újra meg fogja élénkíteni.“ De lássuk, volt-e anyagi kára a banknak a magyarországi üzletből. A „Sürgöny“ szerint 35 millió kölcsönt adott a bank hazánkban, és a három utóbbi évbeli kárát illetőleg, ismét a „Sürgöny“ szavai szerint, „a bank hetedhét országra szálló panasza 189.050 forintnyi tökéletesen biztosított tőkének késlekedő kamatja körül forog.“ Tehát ennyi a veszély, de lássuk, menynyi volt a banknak ezen panasztott 3 évekbeli haszna a hazánkban adott jelzálogi kölcsönök után. Vonjunk le a kölcsönzött összegből 5 milliót, s szóljunk csak 30 millióról. — Miután a bank készpénzt nem ad, csak zálogleveleket, mégpedig 5%-ot, holott az adósaitól 6°/6-ot követel, megnyerte az 1%-ot három évig, mi már magában 900,000 ftot tesz, de az adósok által félévre előre fizettetvén le a kamatokat, ezek 3 évi kamatai és azok kamatai is tesznek majd 200,000 ftot. Ha ez mind a költségekre fel is ment volna, az előbb említett majdnem egy millió összeg a bank zsebében maradt. Tehát hányszorosan múlta fel a kamatok netalán elkésett behajtásából a veszteséget? De az osztrák tartományokban is voltak a banknak számos késedelmes fizetői, a jelentése szavai szerint: „A nem magyar országokban a bank több (mehrere) hypothekái, árverés útján eladattak.“ Egyébiránt minden résznak meg van jó oldala. A gyors és szigorú igazságkiszolgáltatásra szükségünk van nekünk is, részint azért, hogy mindenki megszokja kötelezettségeinek pontos teljesítését; részint, hogy ez által keletkező hazai intézetünk is szilárd alapokon nyugodjék, — noha bátran elmondhatjuk, hogy hazai intézetünk e tekintetben is sok előnynyel bír a bécsi bank felett, s meg vagyunk győződve,miszerint ily fennakadásoknak, mint a bécsi bank, mely már üzlete nagy terjedelme és sokoldalúságánál fogva is kellő erélylyel és gyakran kellő ügyességgel eljárni nem képes, kitéve nem leend. Adja az ég, hogy hazai intézetünk oly biztos és sikeres működést fejtsen ki, miszerint azon időpontban, midőn a bécsi bank talán kegyeskedend ismét hitelezésére méltóknak nyilvánítani hazánk birtokosait , hypothekalis osztálya működésének élénkítésére minél kevesebb tért találjon. Adja az ég, hogy hazai intézetünk képes legyen annyira megfelelni a hazai földbirtoki hitel szükségletének, miszerint nemsokára joggal alkalmazhatnék a bécsi bank jelen fellépésére az ismeretes meséből a „noto acerbam sum éré “-t. A pesti iparbank s hazánk iparosainak érdekei. I. Mintegy két hónapja lehet idestova, hogy Pest tekintélyes polgáraiból egy bizottmány ült össze Rottenbiller Lipót úr elnöklete alatt, azon ez élből, hogy egy pesti iparbank alakítása iránt hetenkint tanácskozzék. A bizottmány, szakférfiak véleményeinek meghallgatása mellett, a két hónap lefolyása alatt egy alapszabálytervet dolgozott ki, mely a kormány elé fog megerősítés végett terjesztetni, s ha a legfelsőbb helybenhagyás megadatik, a pesti iparbank a kidolgozott 106 fejezetre terjedő alapszabályi terv alapján megalakulnak tekinthető. Az említett alapszabályi tervezet szövege alább egész terjedelemben lévén olvasható, felment bennünket ezen ipari pénzintézet tüzetesebb ismertetésétől, de másrészt azon kötelességet hárítja reánk, hogy kimutassuk, minő hézagot pótoland ez intézet a fővárosi iparüzőkre nézve, s elmondjuk nézeteinket e tárgy s hazánk iparüzőinek érdekei körül, kijelölvén a módokat, melyek által ezen érdekek emelése, tovább mozdítása várható. Tudnunk kell azonban , hogy mily hátra vagyunk az iparérdekek s iparűzők érdekeinek emelése körül. Egy pillantás a külföldre — meggyőz a fodalmas igazságról. Angliáról miért szóljunk , melynek kézműiparától — fel a roppant tőkékkel rendelkező gyáriparáig, minden iparüzlet részesül az aránylagos üzleti tőkékben. A tartományi bankok, melyeknek száma százakra megy, nem szorítja kölcsöneit a reálhitelre, hanem néha túlzott bőkezűséggel adja meg a kölcsönt a személyes hitelnek is. Valóban, Anglia a személyes hitel par excellence hazája mindannyiszor, valahányszor az illető iparűző osztályok technikai képességei , magánszorgalma, üzleti lelkiismeretessége a kölcsönvételnek biztosítékául szolgálhatnak. A nagy üzletek tőkéi bármily mesés arányban halmozódjanak is fel, nem fosztják meg a kézműiparosok vagy alsóbb rendű iparűzők osztályait a tőkéktől, mert roppant sebes forgalom mellett, a személyes hitel konsolidált s igen széles alapokra van fektetve. Francziaországban a „ Credit mobilier“ országos fiókintézetei bőven ellátják a kisebb iparüzletet a szükséges tőkékkel, mert majd minden franczia városban az úgynevezett „solidaris kezesség“ mellett alakult hitelegyletek az ipar minden üzletága előtt megnyitják a bank erszényét, s ha a szegényebb iparűző pénzt nem kaphatna személyes hitelre, havonkénti betétkötelezettség mellett tagja lesz a „solidaris hitelegyleteknek“, s akkor sem a magán tőkepénzesek, sem a fiókbankok, sem a takarékpénztárak sem vonakodnak a kölcsönadástól, mert a „solidaris hitelegylet“, melynek tagjai egymásért in solidum kezeskednek, szintén jótáll a hitelkereső iparűzőért. Az ily viszonyok közt aztán az iparűzőnek szorgalma, szakképessége nincs kitéve azon veszélynek, hogy munkabért nem talál, s holt tőkévé válik. Francziaországban ezenkívül a múlt évben, magában Párisban, a császárnő s császári herczeg patronátusa alatt oly intézet, illetőleg segély-iparbank alakult,mely Francziaországban több társintézetet ébresztvén életre, a kezdő iparosok számára is biztosítja a kezdetben nélkülözhetlenül szükséges üzleti alaptőkét, s ezáltal módot nyújt a felszabadult, s okmányozott iparűzőnek arra, hogy éveken át szerzett gyakorlati szakképessége mellett nem kell nyomorral küzdeni, vagy az örökös segédkezés keserű kenyerét enni, csak azért, mert az üzleti eszközök bevásárlására sincs elég tőkéje. A párisi „Societé du prét au travail du Prince Imperial“ bizonyára egyike Európa azon intézeteinek,melyek a szegényebb középosztály érdekeinek istápolására szolgálván, ezáltal hatályosan előmozdítják az ipar érdekeit is, s lehetővé teszik, hogy az iparüzletek minél nagyobb arányban általánosuknak, s terjeszszenek anyagi jóllétet azon osztályokba is, melyeknek néha egy egész életen át, a napi verejtékes kenyérkereset miatt, alig marad egy egy napja a megnyugvásra. Az iparűzők érdekeinek előmozdítására azonban Európa egy országában sem volt oly nagy gond, buzgó s süket koronázott éberség , mint Németországban, melyet valóban az iparbankok, iparsegélyző egyletek s ipari érdekekre előlegező pártintézetek klassikus hazájának lehet nevezni, ha meggondolja az ember, hogy 13 év lefolyása alatt 400 — mind négyszáz iparbank létesült *) a szétszaggatott roppant germán területen. Sokkal mélyebben érdekli hazánk iparosait ez ügy, sokkal mélyebben érdekli az hazánk iparérdekeit, melyeknek egy színvonalon kell egykor állani termelési gazdaságunkkal, ha elveszni nem akarunk, — semhogy ne érdekelné azon roppant lendület mikénti előállása, melyet Németország iparűzőinek lelkes közremunkálása az összes iparüzlet előnyére előidézett. Alig tudnánk oly mozzanatot jelölni ki a német össznemzet életéből, hol egységesebb, öntudatosabb, s izmosabb akarattal s tevékenységgel találkoznánk, mint az iparérdekek emelésére tett lépések terén. Tizenhárom év óta a német nemzet s annak iparüző osztálya megtett mindent e téren, mit anyagi érdekeinek ösztöne, s a németországi iparüzők osztályainak jövője tőle követelt. 1850. évig voltak Németországban úgy nevezett segélyegyletek „Aushilfe-vereine, „melyeknél nem annyira a személyes hitel, a kölcsön visszafizetésének tekintetei szolgáltak a társulati üzlet fundamentumául, hanem inkább a jótékonysági szempont lépvén előtérbe, az elismerés s hála ez ége alatt inkább ajándékot, alamizsnát osztott, mint kölcsönt. A dolgozó, s iparos erők ezen egyleteknél inkább segélyt nyertek, mint kölcsönt. — Az intézetek fensőbb személyek kegyétől , álladalmi patronátustól függvén — távol állottak azon vezéreszmétől, melynek ma már minden iparbank - intézményeknél irányadónak kell lenni, hogy tudniillik az az iparosok összevetett ereje által álljon fenn, mintegy kölcsönös hitelegylet. 1850-ben az iparbankok ügyének élére Schulze-Delitzsch állott, Poroszország egyik legjelesebb fia, a porosz alsóház liberális, híres szónoka s tagja, s megállapítá Delitzschben az első „Voikschussverein“-ot, mely tisztán az iparosok associatiója folytán biztosított kölcsönöket a hitelképes iparűzőknek. 1850-ben az első iparbank 827 tallért adott ki kölcsönkép, s 1862 ben már 81,708 tallérnyi kölcsönnel szerepelt. A delitzschi iparbank példájára alakult azután Poroszországban 161, melyek közül érdekesnek tartjuk a legnevezetesebbek üzleti eredményét ideigtatni : Eisleben (alap. 1854) az 1862-dik évi kölcsönök s prolongatiók összege . *) Vorschuss und Creditvereine als Volksuanki n von Schulze-Delitzsch. Leipzig. 1862.1.159 1. 612,885 rh. tál. Lignitz (1856) . . 121,900 „ Luckau (1856) . . 213,469 „ Sangerhausen (1856) 496,423 „ Zerbst (1857) . . 350,000 , Drezda (1858) . .2,232,818 „ Ezeken kívül több 10-nél azok száma, melyek évenkint kétszázezer talléron felül adnak ki kölcsönöket. Megjegyezzük itt, hogy ezen intézetek egy része mint takarékpénztár, a takarékpénztári szabályok szerinti hitelképes egyéneknek is ad kölcsönt, habár leginkább iparűzőkre van tekintettel. 1855 ben Schulze azon meggyőződését fejezte ki, hogy „néhány év múlva nem lesz Németországban város, hol ily iparbank — vagy, mint ő mondani szokta — népbank nem fog létezni.“ — Valóban ma már 400 azok száma, aminek okát az iparűzők tevékenységen kívül azon körülményben is kell keresni, hogy a porosz kormány 1857-ig az egyletek megalakulása elé semmi akadályt sem hárított, sőt ez ideig be sem kellett jelenteni az alapítóknak az egyleti concessió megnyerése végett alapszabályaikat, mert egyszerű jelentés a rendőrségnél a megalakulás után elég volt. A németországi iparbankok összesen 8,478,489. rh. tallért adtak ki kölcsön s prolongáltak 1862 ben, a midőn 1850- ben az egész összeg csupán 827 tallért tett. A számok beszélnek! Ausztriában a klagenfurti inkább „Aushilfeverein“ volt, mely nem a hitelnyujtás kölcsönösségén alapult, hanem egyes befolyásos garansok összeállásán. — A linzi volt csupán a Schulze féle programm után szervezve. Ma már Stockerau, Kremz is fáradoznak ily iparbankok létesítésén. Az alsó ausztriai ipar és kereskedelmi kamara felhívta kerületének 75 iparos községét iparbankok létesítésére. Hazánkban csupán a főváros iparosai mozogtak ez ideig. REVICZKY SZEVER: A Pesten alapítandó „első magyar iparhitelintézet“ alapszabályainak ideiglenes terve. Czége és székhelye. 1. §. „Első magyar iparhitelintézet“ czég alatt társaság alakul, melynek székhelye Pest, és czége váltótörvényszékileg beigtatva leend. A társaság czélja. 2. §. A társaság czélja , különösen az iparos osztálynak, az ipar emelése és az üzletfolyam könnyítése végett pénzbeli előlegezéseket, mint kölcsönt nyújtani. A társaság alapvagyona. 3. §. A társaság alapvagyona 600,000 p. é. ftra határoztatik és 3000 darab 200 ftnyi részvények által fedeztetik. Ebből azonban e közhasznú intézet alapítói által csak 1000 db. részvény adatik ki, 200,000 ftnyi alaptőke képezésére. 4. §. Hogy az iparosoknak, az ipar hitelintézet meghatározott fönállásának ideje alatt(31.§.) a társaság tagjai közé lépése lehetségessé tétessék, számukra további 1000 darab részvény fenntartatik, melyből a társaság állandósításának első évében 43, minden következő éveiben 33 darab részen kiadható. A fenntartott részvények, mely határidő és részletfizetésekben történendő, valamint a megmaradt 1000 darab részvény további kiadása fölött annak idejében a közgyűlés határozand. A társaság üzlettökéje. 5. §. A társaság üzlettökéje álland: a) A tagok részletbetéteiből, melyek a kiadott részvények után járulnak, b) azon pénzbetétekből, melyek a részvénytársaságon kívüli személyektől, az intézet gondviselése és kamatozása végett átvétetnek, c) azon kamatok és üzletdíjakból, melyeket a társaság kikölcsönzés és előlegezés által nyerend, valamint más bevételekből, és d) azon kölcsönből, melyet a társaság, szükség esetében, rögtöni segedelem miatt, más pénzintézetektől vagy magánszemélyektől fölveend. A társaság tagjai (részvényesei): 6. §. Egy részvény megvevése által, mely az alaptőke képezése végett kiadandó lesz, minden tiszta jellemű és nagykorú személy a társaság tagja és alapítója lehet, ha nem is tartozik az iparos osztályba. H. A társaság megalapítása részvények és azok megszerzése. 7. §. Mihelyt 1000 darab részvény aláírva leend, és a 14 dik §. értelmében az első részletfizetés megtörtént, ezen alapszabályok a felsőbbség által történt helybenhagyása után, a társaság megalapítottnak tekintetik és egy ideiglenes választmány és igazgatóság választatik. 8. §. A 2006. évftnyi alapvagyon részlet lefizetése fölött, egy bizonyos névre szóló, számmal ellátott részvény adatik ki. 9. §. A társaság részvénykönyvébe minden egyes részvény számára különös lap tartatik fenn, melyen a részvény száma, a tulajdonos állása és lakása, valamint általában minden a részvény tu-