Pesti Napló, 1863. március (14. évfolyam, 3914-3938. szám)
1863-03-01 / 3914. szám
49-3914 14-ik évi folyam. Vasárnap, mart. 1.1863. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva , félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egvs-m hrdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Elöfizsethetni „PESTI NAPLÓ“TM martius—májusi /, évre 5 ft 25 kr, martius—júniusi 4 hóra 7 ft A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, február 28. 1863. ***Bécs, febr. 27. A gallicziai országgyűlés újólagos elnapoltatása rendkívüli sensatiót okozott. Az összes bécsi sajtó - a centralista rész leghangosabban — ellene nyilatkozott már az elnapoltatásnak, midőn az először mondatott ki, és csak azzal vigasztalta magát, hogy az elhalasztás csak 3 hétre terjed, és hogy a lembergi országgyűlés március 2-án ismét egybe fog lépni. Ezen remény nem teljesül, és az ismételt elnapolás oly váratlanul jött, hogy a lapok ma még hozzá se mernek szólni, oly kevéssé tudják magukat ez új intézkedés körül tájékozni. Nem hihető, hogy ily fontos határozat az államminiszter hozzájárulása nélkül hozatott volna, és miután ő excja már vasárnap óta nincs Bécsben, föl kell tenni, miszerint az elnapolás még Schmerling úr elutazása előtt határoztatott. Ha jól vagyunk értesülve, e föltevés csakugyan alapos, és a szóban álló rendszabály már vasárnap meg volt állapítva. Indító okait mély homály fedi, és itteni politikusok hasztalanul törik rajta fejeket, miután Galliczia hangulatában és átalános helyzetében semmi változás nem történt, mely az országgyűlés tanácskozásainak még továbbrai felfüggesztését magyarázhatóvá tenné. Nem akarjuk állítani, hogy az alább mondandók föltétlen hitelességet igényelhetnek, de ezen átalános „semmit nem tudás“ mellett talán mégis érdekkel bírhat egy-két adat, melyet különben biztosnak tapasztalt forrásból veszünk. E szerint az elnapoltatásnak, habár talán nem egyedüli, de legalább egyik okát azon értekezletben kell keresni, melyet Franczia- és Angolország itteni nagykövetei múlt szombaton Kechberg gróffal tartottak, és mely kizárólag a lengyel ügyekre vonatkozott. A két nyugati hatalom ugyanis azon nézetből indult ki, miszerint a lengyel ügyre nézve teendő lépéseik csak akkor lehetnének közvetlen hatályúak, ha Ausztria is csatlakozik hozzájuk. Fő feladatuk tehát Ausztria ebbeli szándékaival megismerkedni, és ez volt a múlt szombati conferentiának czélja. A dolog természeténél fogva mindazt, ami az értekezlet kimenetelére nézve mondatik, óvatossággal kell fogadni; azon állítást azonban mégis kockáztathatni, hogy a két nyugati követ a conferentia eredményével meg van elégedve, és teljesen megnyugtatva érzi magát arra nézve, hogy előforduló alkalommal Ausztria nem fogná ismét azon habozó politikát követni, mely által a keleti háború alatt Oroszország halálos gyűlöletét vonta magára, anélkül, hogy kárpótlásul a nyugati hatalmak őszinte barátságára tehetett volna szert. Főszomszédja lévén azonban Porosz- és Oroszországnak, Ausztria első volna, ki közvetlenül érdekeltetnék, ha a dolgok komoly fordulatot találnának venni, és ez megfoghatóvá teszi, hogy ő a legnagyobb óvatossággal jár el ez ügyben, nevezetesen pedig tisztábaakar lőni, mennyiben őszinte, és mily terjedelmű a nyugati hatalmak tettvágya, be akarja várni, minő lépéseket teend Poroszország, miután a nyugati hatalmak a conventió ellen felszólaltak stb. Röviden:Ausztria a diplomatiai actioba belépni készül, és ez okból nem akarja magát a gallicziai országgyűlés netaláni beavatkozása által megzavartatni. A gallicziai országgyűlés felszólalása igen becses politikai tőkét képezhet, ha kellő időben és irányban történik, de egyelőre sem ez időpontot, sem ez irányt határozottan megjelölni nem lehet. Remélik, hogy ez két hét múlva lehetséges teend, és hogy addig a helyzet határozottabb szint fogott ölteni. Ez volna tehát, a mi forrásaink szerint, az elnapolási rendszabály fő oka. Különösen kiemelik, miszerint ő Felsége személyesen a legbensőbb érdekkel viseltetik a lengyel ügy iránt. — Nem tudom , észrevették e a lapok olvasói a hivatalos bécsi újság azon közleményét, miszerint ő felsége magántárczájából 200 aranyat adományozott azon egyház restaurátiójára, ahol Sobieski lengyel király tetemei nyugszanak, itt nagyon észrevették, és nemcsak általános politikai tekintetben tulajdonítottak e ténynek nagy fontosságot, hanem különösen katholikus körökben is nagy örömmel üdvözölték. Még egy másik tényre is kell itt megemlékeznünk. Porosz lapok varsói levelezői nem régen azt jelentették, hogy Ausztria is hozzá fog csatlakozni a porosz-orosz conventióhoz, mert egy magas állású osztrák polgári hivatalnok érkezett a lengyel fővárosba. Bécsi apák teljes joggal képtelenségnek bélyegezték ezen hírt, mely szerint katonai conventió kötésére polgári hivatalnok küldetett volna ki, a küldetés czélja azonban más volt. A rendes utón érkezett hírek t. i. oly elégtelenek voltak, és oly kevéssé szabatos képét nyújtották Lengyelország helyzetének, hogy szükségesnek tartatott, egy lengyel származású magas hivatalnokot Varsóba küldeni, ki saját szemével győződnék meg a viszonyok mibenlétéről, és aztán körülményes jelentést tehetne ő felségének. Miként halljuk, az illető már visszatért, és kimerítő tudósítást terjesztett ő felsége elé, hogy az osztrák kormány további lépéseinél a tényleges viszonyok szabatos ismeretéből indulhasson ki. A mai börzén hire járt, hogy Poroszország Rothschildnál tudakozódott, várjon hajlandó volna el nábobsága pour le cas que porosz kölcsön kivitelét elvállalni. A Croesus-báró tagadólag válaszolt, sőt még jó szójátékot is alkalmazott. Midőn t. i. azt kérdezték, vájjon nem akarjae legalább a Poroszország által nyújtandó árt meghallani, azt mondá bosszúsan : „Hagyjanak békét , ich brauch kein Preusz“ Még csak egy szót egy helyies eseményről, mely egy hét óta foglalkoztatja Bécset. Azon szerencsétlen párviadalt értem, mely a szeretetreméltó Bechtem gr. halálával végződött. Atyját tegnap láttam; az öreg urnak, ki valóban imponáló alak, fájdalma leírhatatlan. Azon hölgy, ki a párbaj közvetett okának tartatik, nem hagyta el Bécset, miként a lapok irták, hanem csak akarta elhagyni, de midőn házából kilépett, ho erv az ott váró tr.««..!-szálljon, hozzálépett egy ur, ki udvarias, de határozott hangon arra kérte ő nagyságát, térjen vissza lakásába, mert Bécsből mindaddig nem szabad távoznia, mig a bírói vizsgálat, melynek folyamában az ő tanúskodására lehetne szükség, nincs befejezve. A vasutak olcsóbb építéséről. Minden évtizednek, vagy talán minden évnek van egy kedvencz ügyes törekvése, melylyel kiválólag foglalatoskodni szeret, s melyre a legnagyobb súlyt fekteti. Néhány év előtt a gazdasági érdekek s gazdasági egyesületek nagymértékben igénybe vették a közönség figyelmét; mai nap a vasutak bírnak a legnagyobb érdekkel. Nincs oly elhagyott része az országnak, hol vasútvonalak nem terveztetnek, s nem trackoztatnak. Lesznek emberek, kik a tevékenység e nemében csak utánzási vágyat, tervezési viszketeget, s más efféle hajlamokat fognakk látni. De ha minden egyes vasúti tervnél érdekelt vidék helyzetét fontolóra veszszük, azt fogjuk találni, hogy a vasutak építésének eszközlésére irányzott törekvések tisztán csak az anyagi érdekeink körüli harcznak és nyomasztó anyagi állapotunknak kifolyásai. Az agricol országok szegénysége, s a magasabb kifejlődés a s vagyonos országok szükségei közötti ellentét képezi azon kórságot, mely rajtunk emészt, s nemcsak anyagi, hanem erkölcsi tekintetben is számunkra a legnagyobb veszélyeket helyezi kilátásba. Azt hiszszük, hogy a vasutak e tekintetben segíteni fognak rajtunk, s bizonyos mértékben igazunk van, csak panacaeát ne keressünk bennök. A kérdés csak az, hogy miképp mikor fogjuk építhetni a tervezett vasutakat ?! A tervezett vonalak tagadhatlanul szükségesek, de építésükhöz hiányoznak a pénzforrások. A külföldi nem akar Magyarországon vasúti vállalatokba bocsátkozni kamatbiztosítás nélkül. — A kamatbiztosítás nehézségeit ez ízben feszegetni felesleges volna. — De a külföldi tőkepénzesek, vagy azok, kik őket képviselik, nem is elégednek meg a kamatbiztosítással. Ők még azonkívül nagy nyereséget követelnek; mi módon, nem ismeretlen, előttünk. Azonfelül a vasút építésénél az egyes munkálatok vállalkozói, s minden, a vasút elkészítéséhez szükségelt czikkek szállítói is nagy perezenteket vesznek igénybe. De ez sem elég. A vaspályák még sussal és pazarlással építtetnek. — Ily eljárás helyén lehet gazdag, s nagy forgalommal biró honokban, de a mi szegénységünkhöz nemcsak nem illik, hanem uj vaspályák építését a jelen conjuncturák közt lehetetlenné teszi. Nekünk a most tervezett és építendő vaspályáknál a legnagyobb egyszerűség, takarékosság s olcsóság után kell törekednünk. Az alföldön vályogházak s egyszerű deszkaraktárak pótolhatják a tiszai pálya kastélyait. Ha az üzlet javul, s a cultura növekedésével a személyszállítás oly nagy leend, mint a külföldön, s az áruforgalom a mostanihoz mérve meg fog kettőztetni; ha sok tőkepénzeink lesznek s a kamatláb olcsó leendő ám akkor, s csak akkor lesz idején állandó és szép épületeket állítani. Megvallom azonban, hogy a luxus mellőzésével is nehezen leszünk képesek a tervezett vaspályákat kiépíteni, ha más hathatós eszközökhöz nem nyúlunk. Ne higgyék, hogy azon illuzióban élek, miszerint én találtam fel e hathatós eszközök arcanumát, de a magyar-osztrák politika végzetszerű terméketlensége mellett nem tartom feleslegesnek ily tárgyakról elmélkedni, s talán jelen felszólalásom némi vitát, eszmecserét, s ez által a kérdés felderítését s egy kis practicus eredményt fog előidézni. Nézetem szerint tehát olcsóbban s könnyebben lehetne nálunk vasutakat építeni a következő feltételek mellett , 1 ör. Ha az építendő új pályák — miután többnyire a már létező pályákkal összeköttetésben terveztetnek — kezdetben e pályák társaságainak üzletbe adatnának. Mi annál könyebben volna eszközölhető, miután a létező pályáknak, nndus instructusukhoz képest, elegendő oglalatosságuk nincsen. A tiszai pálya például átvehetné a Csabáról Szegedig építendő pálya üzletét, valamint a délkerti állampályatársaság a Szegedről Szaladkára s onnan a Dunáig folytatandó vonal üzletét-és a déli á fapálya társasági Ggárról Kesztelyre vagy a pécsi,mi Kottoriig építendő vonalát. 2- or. Ha vaspályák épitéséhez szükségelt napszámokat, fuvarokat, s részben az épületek anyagát, a pályán, s közel a pályához fekvő, közvetlenül érdekelt községek s birtokosok magokra válalnak, nem gratis, de azok fejében elfogadandó vasúti részvényekért , bizonyos modalitás mellett. 3- er. Ha a kisajátítandó földek birtokosai a földet nem ajándék képen, de vasúti résznyekért engednék át a válalkozó társulatnak. 4- er. Ha a vasúti épületek a legkisebb mértékekre reducálva, igen egyszerűen s olcsón állíttatnának fel, s a társaságok minden munkákat nem drága vállalkozók által létesítenének , de saját régieben. Tekintsük most, miként volna egy, ily rendszer szerint épített pálya jövedelme elosztandó : a) az üzlet költsége az, mi mindenek előtt levonandó ; b) a pénzrészvények s netalán a prioritási kölcsön kamatai, a további tételekhez képest elsőségi részvényeknek tekintendők ; valamint szintén c) a munka, fuvar s épületi anyag részvényeinek kamatai ; és végre d) a kisajátított földrészvények kamatai. E módon nemcsak jóval olcsóbban lehetne kiépíteni a tervezett vaspályákat , hanem a községeknek is lehetne szerezni tőkéket, melyek alapul szolgálhatnának iskolák vagy jótékony intézetek felállítására, vagy a községi adók fizetésére. Óhajtanám, hogy e nézeteket — melyek egyébiránt hibásak s haszonvehetlenek is lehetnek — főleg azok olvasnák el, kik most vidékeiken vasutakat terveznek, s ellenvetéseiket elmondanák, s talán jobb és practicusabb nézetekkel állanának elő.Kivánatos volna mindenek előtt, hogy e nézetek a tervezett vasutaknál érdekelt községekkel közöltetnének , hogy azok javaslatom előnyeiről felvilágosíttatván, oda hangoltatnának, hogy a vállalkozó vasúti társulatoknak ilynemű ajánlatokat tegyenek. Meg kell még jegyeznem, hogy a részvények elhelyezésének könnyítésére, a vasutaknál közvetlenül érdekelt birtokosoknak hypothecául szolgáló birtokaikra pénzt is lehetne szerezni, melylyel vasúti részvényeket vehetnének, s azokat körülményeik szerint vagy megtarthatnák, vagy eladatván, azok áraiból visszafizethetnék a kölcsönt. Ha jelen vasúti mozgalmaink komolyak, s ha szokott módon és járt utakon eredményekhez nem juthatunk, más, szokatlan, uj módokhoz kell folyamodnunk , mert úgy is lehet a sikerhez jutni, csak erős legyen az akarat, ne vonuljunk viszsza a nehézségek előtt, s nagy előnyök kedvéért ne legyünk idegenek kis áldozatok hozatalától. Pesten, febr. 28-án 1863. TREFORT ÁGOSTON: Bécsi dolgok. A bécsi lapok telvek a bécsi „alkotmány-ünnep“ leírásával. A szent István egyházban tartott isteni tiszteleten jelen voltak Ferencz Károly, Lajos Victor, Rajner, Albrecht, Vilmos és Zsigmond főherczegek, a miniszterek, gr. Forgách, Nádasdy és Mazuranich udvari kanczellárok, számos tábornok, a tiszti kar, az udvari kanczelláriák hivatalnokai Bécs város polgármestere és községtanácsa, tudós és nem tudományos intézetek,pénz- és iparvállalatok igazgatóságai stb. stb. így ünnepelték meg Bécsben február 26-kát. Ugyan e napot osztrák Tirolban saját módon ültették meg. Halljuk csak a „Morgen Postot“, mely még szelidebben nyilatkozik a többi lapoknál : „Az innsbrucki landtag teremében ülésező, s ott többséget képező kegyes urak,a februári alkotmány évnapját saját modorukban és izlések szerint üllettek meg. A megelőző napon késő éjszakáig üléseztek,hogy másnap reggel, 26-dik februárban, a világot azzal a hírrel lepjék meg, hogy Európa szívében s a XIX. század második felében még él egy nép, van egy ország,mely képviselői által a középkor legsötétebb barbárságába visszataszíttatik. Mintegy é0 s néhány szavazattöbbséggel, kevesebb mint 20 szavazatnyi kevesebbség ellenében, a tiroli országgyűlés február 26-án, dr. Hanszkvanter által tüzeltetve, elfogadáa a brixeni és trienti püspökök indítványait, melyek a nem-katholikusokat kitiltják hazai földükről. A protestánsok és nem-katholikusoknak nem engedtetik vallásos községet alkotniok Tirol határai közt, nem szabad földet szerezniük, ha csak minden egyes esetben országos törvény nem ad arra engedelmet. Ez egykorlati , ‘'fiesztyéni felebaráti szeretet azon tanainak,melyeket az rTM főnökök formuláztak, s a melyeket német Tirol, mert olasz Tirol nincs Innsbruckban képviselve képviselői elfogadtak.“ Így kezdődik a czikk, melyben a „Morgen Post“ a tiroli német képviselőknek kemény leczkét tart a türelem, humanitás, műveltség elvei és kivonatai fölött. S a többi lapok, kivált a „Presse“, szintén nem maradnak hátra. A tiroli többséget csak a „Vaterland“ veszi szárnyai alá. A szabadelvű lapok azzal vigasztalják magukat, hogy — a német példabeszéd szerint — gondoskodva van arról, hogy a fák az égbe ne nőjjenek. Bízunk a kormányban, hogy tudja, mit kell tenni a tiroli határozattal. Az „Öster. Ztg.“ rész néven veszi a „Független“-nek, hogy azt mondá, mintha a bécsi lapok is kivihetlennek tartanák a február 26-ki alkotmányt Magyarországon. Ellenkezőleg, mind az idézzük német lap, a bécsi sajtó túlnyomólag nagyobb része amiatt tesz szemrehányásokat a kormánynak, miért nem sietteti azon alkotmány keresztülvitelét. Bennünket nem vádolhat az Österreichische. Mi mindig azt vitattuk, hogy a bécsi centralista lapok ugyanazt mondják ma, amit a magyarországi országgyűlés eloszlatásakor mondottak. Csak hanguk változott némelykor. Egy talpalatnyi tért sem adtak föl, egy lépést sem közeledtek, s ha transactióra hívtak föl bennünket, azt tette fölhívásuk, hogy csak mi engedjünk, lassanként majd elérkezünk azon pontra, melyen ők állanak, ismeri kötelezettségeit, melyeket a hazai törvények tisztelete reá ró, s nem fukarkodik elismerésének kifejezésével közegei iránt, melyek nemhogy elválnának a nemzeti közös jogérzettől, de képviseltjeik érdekeit csakis az országos törvényi jogtisztelet védpajzsa alatt hiszik nemzeti érdekekké felavatni. A pesti kereskedelmi testületnek mai magatartása, az akarategység impozáns nyilatkozatával — eléggé nem ajánlható tanulság mindazoknak , kik elfogadva egyoldalú nézeteikben, dissidens véleményük teljes elszigeteltségét az utolsó órában látják be. Ha nem forrott volna e testület a nemzet testéhez , elmondhatnék, hogy érdemet szerzet annak törvénytisztelete körül, de midőn eddigi viselete s magatartása csak arról győzött meg, hogy hivatásának öntudatával bir, ma nem mondhatunk egyebet, mint hogy kötelességét nemesen, a hazai kereskedelmi osztály állásához méltólag teljesité, s midőn orgánuma, a „Lloyd“ iránt közgyűlésileg bizalmát s köszönetét nyilvánitá, csupán annak, a törvényesség elvéhez való ragaszkodásáért s közjogi magatartásáért fejezte ki köszönetét.. Ha nem tudnék, hogy a felmerült sajnos előjelenségeket mindenki ismeri, szellőztetnék a tárgyat, de ezt tudva, elég a gyűlés idevonatkozó részéről jelentést tennünk. A „Lloyd“ társulat igazgató választmánya nevében Kern Jakab úr olvasta föl a múlt évről szólló jelentést. Általános feszültséggel várta a közgyűlés, hogyan fog nyilatkozni az igazgató választmány a „Pester Lloyd“, mint a társulat orgánumainak múlt évi magatartása s publicistikai iránya felett, mert voltak néhányan, kik mondogatták, hogy a „P. Lloyd“ nem fejezi ki teljesen, és nem képviseli a kereskedelmi érdekeket. Az igazg. választmány előrebocsátván, hogy a „Lloyd“ lap hogyan viselte magát az alkotmányos korszak tartama alatt, az újabb politikai provisoriumra áttérve, eltrmndá. hnerv várja azon meggyőződésére, mely szerint Magyarországon egy német lap hivatása nem lehet, hogy az az állam jogi kérdések elintézése körül különálló politikát űzzön a magyar testvérfajjal szemben, mert az ily lapnak egyik legfőbb czélja a magyar s német nemzetiségi elem közt az egyetértés kötelékét szilárdítani meg, és épen ezen okból, ha a hazafias kötelesség hiányokat vesz is észre s megrójja azokat, másrészt gondosan kerülni akar minden olyast, mi a nemzet közérzületét sérthetné.“ Osztatlan helyeslés követte az igazgató által emelt hangon felolvasott eme nyilatkozatot, s a közgyűlés nemcsak hangos éljenzéseivel jutalmazá az igazgató választmány eme meggyőződését, melynek a „Lloyd“ lap szüntelen éber kifejezője volt, hanem közgyűlésileg köszönetet szavazott meg igazgató választmányának, mely a magyar kereskedelmi érdekek mellett a társulat szentesítését kérte a nemzet közérzületével egyező meggyőződésére. A közgyűlésnek jegyzőkönyvileg örökített köszönete elismerés nemcsak a Lloyd-társulat igazgató választmányának, de a „Pester Lloyd“ lelkes és értelmes szerkesztőségének is a leghangosabb tiltakozás minden olyatén gyanúsítás ellen, mintha hazánk első kereskedelmi társulatának kebelében termőföldre találtak volna a némely lapokban hintegetett magvak. Midőn a múlt évi elnök háromszor kérdé a közgyűlést, hogy van-e hát valakinek az igazgató választmány évi jelentésére valami előterjeszteni valója, s midőn az erre következett háromszoros csendet az igazgató választmány három -szoros megéljeneztetése váltotta fel, mindenki mélyen meg volt az egyhangú nyilatkozat által győződve, hogy az ország első kereskedelmi társulata érdekeit, melyeket a nemzet érdekeitől nem lehet elválasztani, helyesen fogja fel. REVICZKY SZEVER: A Lloyd társulat évi közgyűlése. Pest, február 28. Ma délután tartotta a „Lloyd“ rendes évi közgyűlését a társulat helyiségeiben. E közgyűlés jelentőségét emelték némi jelenségek, melyek a sajtóban s nyilvános kereskedelmi körökben felmerülve, aggodalommal töltötték el azokat, kik a fővárosi kereskedelmi testületnek magatartásában sajnos dissidentiát véltek rejteni. — Aggodalmukat fényesen csillapítá le a „Lloyd“ mai közgyűlése, igazolva egyszersmind lapunk azon tegnapi tiltakozását, mintha a fővárosi kiválólag intelligens osztály azért, mivel közvetlen anyagi érdekeket képvisel, nem tudná megkülönböztetni a jogot, mely örök, a ténytől, mely múlandó. Hazánk fővárosának kereskedelmi osztálya a mai közgyűlésen ismét megmutatta, hogy a nemzet anyagi érdekeinek szolgálatában, tudja s egész mértékben Nézetek az alföldi vasút folytatása körül, Reviczky Szever úr czikkeire vonatkozólag. II. Az ország érdekei szempontjából felfogott okokon kívül, még a társulati érdekek szempontjából tekintve