Pesti Napló, 1863. március (14. évfolyam, 3914-3938. szám)

1863-03-13 / 3924. szám

birodalom érdekei , kivánatai számára is a szük­séges biztositék nem nyujtazik. Azonban az erdélyi országgyűlésnek mielőbbi megtartása oly czélból, hogy az erdélyi nagyfe­jedelemség belügyei rövid időn minden ott lakó népfaj megelégedésére intéztethessenek el, s hogy az erdélyi nagyfejedelemségnek az össz­­birodalomhozi államjogi viszonya, az 1860 oct. 20-ki s 1861. febr. 26-ki határozatok szerint ren­­deztessék. Ő cs. k. Apostoli Felségének leghőbb óhajtása, s ez iránt O cs. k. apostoli Felségének ismételt parancsa folytán a szükséges előkészü­letek már folyamatban is vannak.“ Igénytelen szózat a magyar főváros épülő főtemploma érdekében. Édes hazánk szellemi s anyagi jóllétét, emel­kedő művészetét szivökön hordó nagyjaink már 15 év előtt szent elragadtatással hangoztaták e lelkes fölhívást: „Templomot országunk szivé­nek, Pestnek, templomot, még pedig a főváros napról napra föltünedező nagyságához méltót, a magyar nemzet vallásos érzelmének megfelelőt, dicsőt, mely, ha nem is vetélkedhetik az építészet hajdani remekműveivel, ha nem is hasonlítana fényre, nagyszerűségre Róma, Bizáncz, London, Páris, Köln, München, Strassburg, Milano, Padua, Bécs, Orleans és Ulm pompás templomaihoz, de mégis hirdesse minden következő században a magyar nemzet művészetét, jó ízlését és áldozat­­készségét.“ — És ime, a­mi után honatyáink só­várogtak, lassan kint teljesedésbe menendne, ha hazánk hű fiai és leányai a jelenleg épülő pest­városi basilika befejezése körül vállvetve s egye­sült erővel közreműködnének. Hazai lapjaink tudósítása szerint tény, hogy e basilika építkezési ügye valahára oly stádiumba lép, mely kedvező sikerrel kecsegtet. Sorsjáték fog rendeztetni, melyből sokan néhány százezer­nyi hasznot jóslanak. Szabadjon azonban nyíltan kimondanunk, hogy e reményben aligha­nem csalatkozandnak, mert ime, már a több honi válla­latunkat akarók hason czélú sorsjátékkal ked­vező eredményhez juttatni, de a keserű tapasz­talásból bizton állíthatjuk, miszerint rendesen csekély sikert aratunk, így legújabban a magyar írói segélyegylet javára rendezett sorsjáték jöve­delme, hiteles kimutatások szerint, csak akkor adand 34.000 ftnyi tiszta hasznot, ha a még hát­ralékban levő 7000 ft pontosan beküldetik. Tud­juk pedig,­hogy e vállalat javára 100,000 db jegy bocsáttatott ki, s ezekből 15,000 nem kelt el, noha egynek egynek csak 50 kr volt ára, és a nyere­ményekre a begyűlt összegből mi sem költetett el, hisz ezeket a jótékonyság állttá az egylet ol­tárára. Hát most a bazilika előnyére 300,000 db 3 ftos sorsjegyet fognak kibocsátani, s kérdjük, elkel-e ezekből 150,000? s ha igen, a bejövendő dijakból nem fizetendők-e a nyeremények ? s nem nyelendnek-e el az árulási dijak s egyéb költségek legalább 60,000 ftot ? s ekként, ha maradand 100—120,000 ft, bizony bizony méltó elismerést mondhatunk a sorsjátékot rendező választmány buzgalmának, s a magyar s a kül­földi résztvevő közönség ügyszeretetének. Adja Isten, hogy e részben szép összeghez juthasson az építkezési bizottmány, de azért sza­badjon nekünk is ez ügyben igénytelen szóza­tunkat hallatni! Édes hazám lelkes fiai és leányai, egyesüljünk országos egyletben, mely czélul tűzze ki a fent­­irt templom építkezése befejezését minél hama­­rább eszközleni. E végből bátorkodunk nézetein­ket a következőkben előterjeszteni . Alakuljon Pesten a pestlipótvárosi basilika ügyében egy bizottmány, mely a Szent István és Szent­ László társulatok nm. smélt. elnökei által, az egyházi s napilapok szerkesztői közreműkö­dése mellett, a pestvárosi tek. tanács befolyásával az ország főm. bíboros föáldoza, s a nm. helytartó védnöksége alatt egy 6 évre terjedő egyletet alapítana. Ezen országos egyletnek azután min­den magyarhoni polgár és hölgy, ki 6 egymás után következő évre évenkint 1 ft 20 kr fizeté­sére lekötelezné magát, lehetne tagja. A vidé­ken, nagyobb városokban, vagy esperesi kerü­letenként fiókbizottmányok működhetnének min­denekelőtt az egyleti tagok gyűjtésében, s később az egylet megalakultával az évi illetékek besze­dése körül. S vegyük most, ha ez egylet a lelkes pártolás által létrejöhetne, s legalább 100.000 ta­got nyerhetne, mily szép összeg biztosíttathatnék a kötelező 6 évre.­­ E meglevő biztosításnak alapján a ma mielőbbi befejezése végett néhány százezernyi forintból álló kölcsönt is lehetne fölvenni, mely összeg, kamataival, évenkint a 6 éven át begyülendő tagdíjakból törlesztethetnék. Szabadjon tehát remélnünk, hogy ez egyletala­­kítási terv a befolyással bíró nagylelkű férfiak által kegyesen fogadtatik. De még más tervet is bátorkodunk megpen­díteni. Meglehet, hogy a fent tervezett egyletnek csak azok leendnének tagjai, kik az égtől és szorgal­muk által több vagyonnal áldattak meg, de igénytelen véleményünk szerint szegényebb nép­­osztályunkat sem kellene kifelejteni. Magyar né­pünk áldozatkész, s ha nincs is mindenkor pénze, szívesen ad gabonát vagy egyéb földterméket. Igen híven emlékezem, midőn 9 év előtt honunk­ban a sűrus áldozatok faluról falura menének, s mindennemű adományt köszönettel fogadtak, s igy történt, hogy N. nem jelentékeny helység­ben társaságunkban 6 órai kéregetés után 52 ftnyi értékűt, s csak B. megyében összesen 2—3000 ftnyi összeget gyűjtenek. Ha most a pesti főbizottmány szép hazánk négy tája felé két-két gyűjtőt küldene, kiknek részére a magas kormánytól ingyen előfogatok s utazási jegyek eszközöltethetnének ki, a kik azután városról városra, faluról falura járván be a hont, s minden ajtónál kopogtatnának, minden adományt jegy­zőkönyveikbe bejegyezve, a természetben nyert termékeket a község elöljárói s a lelkipásztor jelenlétében elárvereznék, s a begyült jelenté­keny összeget koronkint a főbizottmánynak be­­küldenék, ez után is néhány ezer forint birtokába juthatna az építkezési bizottmány. Honfiak s leányok, ne vegyék rész néven, hogy hazánk fővárosa főtemploma érdekében ily, talán soknak kicsinydednek tetsző tervvel bá­torkodunk föllépni. De ellenben azt se gondol­ják, hogy a tervezett egylet és gyűjtésből ta­lán nagyon is sok fog egybegyűlni. Ha mindjárt mindezen tervezet a legjobb eredményt hozandja is napfényre, nem lesz ez sok a magyar nemzet művészete, jó ízlése, dicsősége nevelésére. — A pesti lipótváros templomában a művészetet vágyó­dunk, nemde,minden ágában szemlélni?És ha lesz pénz, remek festészettel, márványozással s aranyo­zással ékesíthetjük a falakat, s lesz magyar honfi­társaink művészetének előtüntetésére alkalom. Ha lesz pénz, a fővárosnak pompás templomában, szent István oltárán kívül minden magyar Gazdasági­­ keresk­ed, tudósítások. Pest, mart. 12-kén. Ismét derült, de szeles idő. A víz­állás gyorsan növekedik. Gabnavásárunk közlekedése tegnap sem volt élénk, egyébiránt ez más nagy kereskedő váro­sokban, például Triestben is így van jelenleg.­­ Mindazáltal búza még­is több adatott el teg­nap helybeli piaczunkon, mint a hét eddigi nap­jaiban. A 87 ftos búzát 4 ft 30 krjával, s a 87 — 88 ftos 4 ft 40 krjával vették, többnyire a hely­beli fogyasztásra. Kukoricza néhány ezer mérő bácskai termék adatott el 2 ft 25 krjával. Az eddigelé eladott összes gyapjumennyiség körülbelül 5000 mázsára rúg, ebből a legolcsóbb irhagyapju 50 — 65, a legfinomabb, posztónak való gyapjú pedig 95— 101 írtjával adatott el, mázsaszámra. Nagy -Kanizsa, mart. 7. Nehéz búza 3 ft 80 kr—4 ft 20 kr, rozs 2 ft 50 kr, árpa 2 ft—2 50 kr, zab 1 ft 65 kr, kukoricza 2 ft 25—40 kr, széna mázsája 2 ft, szalma 50 kr, gyapjú közön­séges 80—­90 ft, finom 100—110 ft, lépes méz 14 ft, tölgyfa öle 7 ft 50 kr, bükk 8 ft 30 kr. Uj bor: közönséges 3 ft 20 kr, finom 4 ft, szilva pálinka hordóstól 19 ft, törköly 16 ft. Kaposvár, mart. 6. Az időben annyi vál­tozás van csak, hogy éveken át nem fagy annyi­ra , mint legközelebb is ; a napok oly szépek, minőket a tavasztól várhatnánk. Jobb szeretnék, ha az éjszakák folyvást hűvösek maradnának, mert az a reményen is túl volna,ha valaki azt hin­né, hogy a tavaszba be­megyünk fagy nélkül. —A hideg éjszakák legalább nem engednék kihaj­tani a fákat, szőlőtőkét, s így a gyümölcs- és sző­lőtermelés nem volna oly bizonytalanságnak ki­téve, mint jelenben ; minden­esetre critikus idők. A szántás-vetés halad; újra elkezdték met­szeni a szőlőket; más években ez majd hallatlan volt ily időszakban. A hocibrenkezés megbukott; elég volt egy évig sanyargatni a tőkéket és zse­bet ... Semmi élénkség az üzletekben; kereske­dés, gabnaforgalom pang; a szép búza ára emelkedett néhány krajczárt , melyet a gőz­malmokba szállítanak , mindenki iparkodik most öröltetni, mert félni lehet a sáros tavasztól ; s ha a dologidő beáll, messze eső malmokba nem örömmel küldi fogatját a gazda.­ A többi termékek nem keresettek, legfeljebb napi é­s helyi szükségre. Kanizsai kereskedők által köttetett pár alku nagyobb gabnamen­­­nyiségre, de mi ez Somogy kész és heverő termé­keihez képest ? A gyapjút oly csúf áron kérik, hogy a gazda már nem is meri kínálni. A keres­kedői bukások még nincsenek befejezve; sok li­heg a jelen és kétes jövő közt, mint Mahomed ko­porsója; fájdalom, hogy vannak napjainkban bukások, melyek a hitelezők kijátszására történ­nek , ezért csökkent kint a hitel!... Eleségár: Búza 3 ft 30—50 kr, rozs 2 ft 20 kr, kukoricza 1 ft 60 kr, zab 1 ft 15 kr, hajdina 1 ft 70 kr, egy zsák burgonya 1 ft 40 kr, egy ircze zsír 60 kr, egy font szalonna 44 kr, 6 tojás 10 kr, egy pulyka 2 ft 40 kr, egy kövér lúd 2 ft—2 ft 70 kr, egy pár csirke 46—50 kr, egy mázsa széna 1 ft 20—40 kr, egy szekér szalma 2—3 ft, egy öl fa 7—­8 ft. Debreczen, mart. 3. Ma tartott heti vásá­runkon az életnemüek és élelmi­szerek közép árai következők voltak : 1 mérő tiszta búza 3 ft 60 kr, kétszeres 3 ft, rozs 2 ft 20 kr, árpa 1 ft 80 kr, zab 1 ft 40 kr, uj tengeri 2 ft 40 kr, kö­les 2 ft 50 kr, kása 4 ft 20 kr, 1 font marhahús 17 kr, 1 mázsa uj szalonna 24—26 ft, a hájnak ára 26—28 ft. tározatát előzőleg saját véleményüket emelni ér­vényre. A tiszti ügyésznek pedig törvényes köte­lessége saját, netán eltérő egyéni meggyőződésé­től is eltekintve, az elővizsgálati eljárás befeje­zése után, a fenyitó bíróságnál, a kifejtendő kö­rülményekhez képest vagy a vizsgálat megszün­tetését, vagy pedig a vizsgálat alatti egyénnek vád alá helyeztetését és megbüntetését indít­ványba hozni és az eldöntést a bíró határozatára bízni, azon esetre, ha a határozatot önnön néze­tével öszeegyeztetni nem képes, felebbezési joga a felsőbb bírósághoz úgyis fenmaradván. Anyagi tekintetben vétetvén pedig szemügyre ezen eset, állítólag úgy találtatott, hogy habár a lezálogolás nem törvényszéki bíróság által, ha­nem a közadó behajtásával megbízott tisztvise­lők által eszközöltetett is, a lezálogolt ingóságok és termések mindenesetre letéteményt képeztek azok kezében, kiknél e javak további intézkedé­sig hagyattak ; már­pedig a letétemények elsa­játítása vagy elidegenítése, legyen az bármeny­nyire magántermészetű, az általános jogi elvek szerint is tilos cselekvény lévén , ennélfogva büntetésre méltónak mutatkozik. S jóllehet ha­zánk positív törvényei ily elsajátításra vagy el­idegenítésre határozott büntetést nem szabtak, hanem annak helyrehozási módját csak a bíró­ság bölcs belátására bízták , mindazáltal a büntetésre méltó tettnek fogalma már maga ál­tal a cselekvény természete és a cselekvő rész szándéka által meghatározva látszik. Körülbelül ezen indokok alapján tehát, — mint értesülünk, — egy kegy. kir. udvari ren­delvényben legközelebb meghagyatott az illető megyei kormányzónak, hogy az országos pénzügyigazgatóságnak amaz elidegenítési tettre vonatkozó jelentését az illetékes fenyitó bíróság­hoz bűnvádi eljárás végett áttegye és a tiszti ügyészt oda utasítsa, miszerint azon esetben, ha a megyei törvényszék a szóban forgó cselek­­vényben büntetésre méltó tény álladékát nem találná s ez okból a bűnvádi eljárást beállitni jónak látná, ezen határozat ellen törvényes ha­táridő alatt a kir. curiához felfolyamodást ter­­jeszszen fel. S minthogy ekként a törvények magyarázatára egyedül hivatott helyen kimondatni látszik az, miszerint hatóságilag lezálogolt, vagy zár alá vett ingóságok önhatalmú elsajátítása és elidegenítése hazai tételes jogfogalmak szerint is büntetésre méltó cselekvény minőségével bír , érdemesnek tartottuk ezt itt jelen alkalommal fölemlítni, mint a­melynek tudása nemcsak a bíráskodással foglalkozókat érdekelheti, de magára a nagy kö­zönségre nézve sem lehet egészen közönyös. szentnek emelhetünk remek oltárt; lehet akkor e szent csarnokban sz. Béla, Imre, Ge­ll­ér­t, László, Erzsébet, Mór, Margit, s Magyarország védasszonyának is művészi ke­zektől készült szép oltára ! — Ha lesz pénz, a szobrászat remekműveit megszerezhetjük, kelle­mes hangzatu orgonát és harangokat nyerhetünk, s mindez oly könnyen megtörténhetnék, ha e szívből fakadt felszólításunkat kegyes meghall­gatásra méltatandják. Van reményünk hozzá! Van e honnak lángkeblü, minden szép és fensé­gesnek nagylelkű pártolója, fia. Scitovszky kér. János áldom agyunkban, van a tem­­plomépités körül fényes érdemekkel tündöklő grófunk , Károlyi Istvánban , van buzgó ügy­vezérünk méltóságos D­a­n­i­e­­­i­k János urban, vannak lelkes közreműködő ügytársaink a magyar irodalom vezéreiben, vannak Pest vá­rosa tekintetes tanácsában lebesülni tudó szak­értő férfiak, kik P­á­­­f­f­y Mór helytartó , amag a kegyes s hathatós befolyása folytán az indít­ványba hozott egyletnek és gyűjtésnek kedvező sikert biztositanának. Elmondottuk tehát szerény nézetünket, s bol­dogok vagyunk, ha szózatunk illető helyen oly szívvel fogadtatott, mint a minőből az fakadt.*) Non quis, sed quid. Vegyes tudósítások. — A Független bécsi levelezője Írja. Bécs, mart. 10. (Lezálogolt javak el­idegenítése büntetékeny cselek­­vényt képez). Nem rég azon eset fordult elő — mint beszélni hallottuk — hazánk egyik vi­dékén, hogy adóhátralékok fedezése végett adó­­végrehajtás útján lezálogolt ingóságok és me­zei függő termések eredeti tulajdonosaik által önhatalmúlag elsajátíttatván, elidegeníttet­­t­e­k, s midőn e miatt az illető országos pénzügyi hatóság az illető megyei kormányzót az iránt, miszerint az elidegenítés elkövetői ellen bűnvádi eljárást indíttasson, megkereste volna, a megyei kormányzó vonakodott ezen megkeresésnek megfelelni, azon okból, mert a kérdéses cselek­­vény a tiszti ügyész véleménye szerint, magyar törvényeink értelmében, büntethető nem lévén, a bűnvádi eljárástól — ha megindíttatnék — mi eredmény sem lenne várható. Ezen eset irányadó felsőbb helyen előterjesz­tetvén, ott — mint halljuk — megbíráltatott, és a bírálat eredménye az jön, hogy se a tiszti ügyész, se a megyei kormányzó nézete, se alaki, se anyagi tekintetben helyesnek nem talál­tatott. Mert ugyanis alaki tekintetben azon kérdés megítélése: váljon bizonyos cselekvény bűntett minőségével bír-e ? állítólag sem a tiszti ügyész, sem a közigazgatási kormányzó egyéni vélemé­nyéről nem feltételeztethetik, hanem közvetlen a fenyító bíróság hatásköréhez tartozik, s annak eldöntése kizárólag ezen bíróság határozatától függ. A közigazgatási hatóságok tehát nem lát­szanak feljogosítva valamely tettet azért, mert azt saját magán nézetök szerint büntethetlennek tartják, a bíróság eljárásától elvonni, s ennek ha­*) a fölhívás átvételére fölkéretnek más lapjaink is. Különfélék. Pest, mart. 12. * Belső - Szolnok és Doboka megyékben az oláhok annyira mentek az országgyűlés városában, hogy immár a leendő követek ne­veit is emlegetik. E megyék mindegyikében három-három oláh, és egy-egy magyar válasz­tó­kerületet alakítottak. Belső-Szolnokban az „U.“ ottani levelezője szerint magyar követül Torma Károlyt, Dobokában pedig gróf V­a­s­s Samut emlegetik az oláhok. Magyar részről még hallgatás uralt. * Gr. Károlyi György második fia Viktor — mint értesülünk, tegnap jegyzé el a fővárosi előkelő körök egyik legbájosabb hölgyét, b. O­r­­c­z­y Irmát. * A „Concordia“ legközelebbi számában írja egy mármarosi levelező, hogy a hivatalából — visszaélések miatt — előmozdított k. biztos D­o­­­­inay Péter ügyének megvizsgálására kikül­dött helytartósági tanácsos Hrabovszky úr, he­tek óta folytatott működése folytán a kir. biztos ellen emelt vádakat igazoltaknak találta. A vá­dak méltán sujtók, a mennyiben azokból kivi­láglik, hogy az igazságszolgáltatás körül az aján­dékok mily nagy szerepet játszottak. *Ungvárról írják, hogy ott f. hó 16-án ment véghez az ő Felsége által legközelebb v. belső titkos tanácsosul kinevezett Popovics Vazul munkácsi g. e. megyés püspök eskü­letétele. Ezt ugyan eddigi szokás szerint Bécsben kellett volna letennie, de aggkorára való tekintetből ő Felsége a hosszas úttól fel­menté, s legmagasb személyének képviselőjekép gr. M­a­j­­­a­­­h Antal volt fökanczellár ö­nmagát küldé Ungvárra. * A nagy szebeni jámbor szász polgárokat ugyancsak lefőrte egy pesti születésű iparlovag, akihg Lobkovitz ügynökének adta ki ma­gát azon állítólagos megbízatással, hogy roppant mennyiségű havasokat s erdőket vásároljon, me­lyeknek fáit aztán a kiépítendő arad-szebeni vo­nalon fogná majdan elszállittatni. A jámbor szá­szok örömükben 6­ 7 szobából álló szállást ad­tak neki kontóra, sőt a febr. 26-diki banquetre is meghívták, jelentékeny összegeket hiteleztek váltóira, mely összegekkel aztán ő egyszer csak szépen odább állott, s a jó szászok csak ekkor vették észre szégyenkedve megcsalatásukat. Az iparlo­vag azonban, a „K. K.“ szebeni levelezője szerint Déván elfogatott, s visszavitetett. Hogy a feldühödt szászok össze ne tépjék, csak erős ka­tonai fedezettel lehetett megmenteni. * A magyar kir. egyetem tanári karához rendelet érkezett, melyhez képest ha a tanulók közül valaki németül akar felelni, ez neki megengedtessék. — Figyelmeztetés. A Kalocsán terve­zett takarékpénztár részvényeit gyűjtő t. sz. urak a gyűjtő-iveket annál inkább siessenek a kitű­zött határnapig, t. i. f. é. martius hó 18-ig bekül­deni, minthogy az ezen határnapon túl beérke­zendő aláírási ivek — mint elkésettek — elfo­gadtatni nem fognak. Az előmunkálati bizott­mány megbízásából. Kalocsán, martius hó 9 én 1863. M­e­n­n­y­e­y József. * Ihász Márton ügyvéd a „H.“-ban indít­ványt közöl az elszegényült ügyvédek özvegyei­nek és árváinak segélyezése ügyében, s „ügyvéd­­segélyező egylet“ felállítását látja szükségesnek, a rokonnemű egyletek mintája szerint.­­ Harmadik kimutatása a magy. kir. helytartótanács elnökségéhez a múlt évi vit­­kárvallottak részére beérkezett adakozási össze­gek elosztásának. Múlt évi oct. 15-kén történt második elosztás óta az elnökséghez bejött és pedig : 1. Deés város tanácsától s annak egyes lakosaitól . 86 ft 10 kr. 2. Az erdélyi egységhivő egyházmegye alatti közsé­gektől ............................... 76 „ 64 „ 3. Krassómegye főispáni helytartójától............. 15 „ 40 „ 4. A nagymélt. érd. udv. kanczelláriától .... 18 „ — „ 5. Baranyamegye királyi biztosától................... 30 „ — „ 6­­0 cs. kir. apost. Felsé­ge m. évi martius 24-én kelt legfelsőbb elhatározásánál fogva a VH. állam-jótékony­sági sorsolás jövedelméből előlegkép ..................... 30931 ft 19 kr Tekintettel az összes károk mennyiségére és az eddig kiosztott összegekre, a fentebbi adako­zási összegből részesült. Az összes kiadás egyez az összes bevétellel. Budán, martius 8 án 1863. A m. k. helytartótanács elnöksége. * A dunagözhajózási társulat a Bécs és Pest közötti személyszállító gőzösök járatait legköze­­ebb újra megnyitandja, s a Komárom és Pest közötti külön személygőzösmenetek mintájára Bécs és Pozsony között is külön gözhajójáratokat létesitene. * Koszorús Pe­tő­fi Sándorunk fiatalkori egy kötetes regénye : „A hóhér kötete“ Hart­leben K. A. kiadásában a napokban újra meg­jelent. Ha e mű a Gyulai Pál szerkesztette „Petőfi S. vegyes művei“ között látott volna vi­lágot , helyén leendett, igy azonban pusztán ki­adói üzérkedést látunk ez új külön kiadásban. A 198 lapra terjedő csinos kiállítású kötet Bécsben nyomatott Sommer Lipótnál. Ara 80 kr. * Latter Gusztáv második hangversenye f. hó 14-kén, azaz szombaton d. u. 5 órakor me­nend végbe a Európa dísztermében, válogatott műsorozattal. — Tegnap az igazgatóság nevében a t. szer­kesztőséghez intézett levelemhez csatolt hálanyi­latkozatba tévedésből „Vodjaner Rudolf“ íratott asgol Vodjaner Albert úr neve helyett, mint a ki a nemzeti színház zenekarának a pá­risi diapason szerinti átalakításához 50 fttal já­rulni kegyeskedett. E tévedésem helyreigazítását tisztelettel kérem. — Pesten, mart. 12-én 1863. C­s­e­p­r­e­g­i Lajos, s. k. a nemzeti színház tit­kára. * P­á­z­m­á­n vidéki színtársulatának igazgatását Sipos Károly jóhirü vidéki színész vette át. Társulata jelenleg Kecskeméten működik. * Az omnibuszok a budai Krisztina-város­­rész és a pesti vaspálya-udvar közt május 1-én kezdik meg rendes járataikat. A vitelbér 14 kr. — Telegráfi tudósítás a bécsi börzéről martius 13-én. Nemzeti színház. Martius 13-ra van kitűzve : „Lignerolles Luiza.“ Dráma 5 felv. Budai népszínház. Martius 13-ra van kitűzve : ,,A dajka.“ Operette 1 felv. — »Egy kis csel.“ Vigj. 1 felv. 7. A Paternion kerületből, a karinthiai cs. kir. országos kormány utján .... 11 „ 25V* „ 8. Pest városától . . . 990 „73 „ ezenkívül 6 db 10 frankos arany, 2 db 2 frankos, 1 db 1 frankos, ezüstre beváltva. 30 „ 36 „ 9. A Hajdúkerület főka­pitányától .......................... 190 „ 80 „ 10. A pesti hitelbankba le­­téteményezett 30,000 ft tőké­nek 1862. évi dec. 1-től f. évi mart. - ig járó kamatja. 383 „33 „ Összesen : 32763 „ 80 kr. 1. Pestmegye .... 9792 ft 60 krban 2. Tolnamegye .... 6988 „ — „ 3. Pozsonmegye . . . 5859 „ — „ 4. Komárommegye . . . 6521 „ 751/* „ 5. Mosonmegye .... 1359 „ — „ 6. Temesmegye . . . . 2243 „ 45 „ Összesen 32763 ft 80­/*kr. 5 % metalliques.......................... 74.80­ Nemzeti kölcsön...............................81.25. Bankrészvény............................... 806.­­ Hitelintézet.......................................216.60. Ezüst.................................................114.75. Londoni váltók ........................115.10. Arany . . 5.48. A „P. Napló“ magántávsürgönye. — Nagy-Szeben, mart. 12. A szász nemzeti egyetem ma a szász­földre érvé­nyesekül a következő birodalmi törvé­nyeket fogadta el : az általános kereske­delmi törvénykönyvet, — a személyes szabadság és a házjog védelmére vonat­kozó törvényt — sajtótörvényt, a sajtó­ügyekben­ eljárásra vonatkozó törvényt, végre az általános és katonai büntető­törvénykönyv kiegészítéséül szolgáló tör­vényt. Politikai események. NÉMETORSZÁG, Berlin, mart. 10. Rechberg gróf körjegyzéke igen kellemetlen benyomást tett a berlini udvarnál. Zokon vették, hogy az osztrák külügyminiszter rögtön a nyilvánosság elé hozta a különben is elég száraz s hideg hangú körjegyzéket. Ezen körülmény, mint a „D. Alig. Zrg“ értesül, csak Bismark állását ne­hezíti. Bismark úr ugyan úgy akar segíteni a dolgon, hogy a „Staatsanzeiger“ben szemmel láthatóvá teszi visszavonulását az elfoglalt poli­tikai álláspontról. A német szabadelvű lapok nem késnek illustrálni Bismark úr tapintatlan­ságát és státusférfiúi képességeinek hiányát. A „D. Alig. Zrg“ azon nem csodálkozik, hogy a premier nem ismeri a porosz nemzet közhangu­latát, vagy hogy azt szándékosan lenézi, de azt már egyáltalában nem bírja felfogni — s méltán —hogy a premier miniszter ép azon udvar és kor­mány körök politikai tendentiáival nem ismerős, melyeknek kegye segítette őt fel az ugorkafára. A „D. Alig. otg“ jólértesült levelezője így okosko­dik : „Bismark úrnak előre kellett volna tudni, hogy a porosz király az actió politikájának, úgy, mint azt Bismark úr értelmezte, soha sem lesz barátja, már csak természeti hajlamánál fogva sem; tudni kellett volna azt is, hogy a feudális párt melegen érez Ausztria iránt, s hogy a ki­csiny, de befolyásos charlottenburgi udvar ellene van minden komoly viszálynak Ausztria és Po­roszország közt. A másik szabadelvű lap pedig említvén, hogy milyen feleletekkel szokta Bis­­mark úr „abspersálni“ a porosz kereskedelmi testületek feliratait azon találó megjegyzést teszi, hogy „ezen válaszok hasonlítanak egy oly rusti­­kális­­ hivatalnoknak dagályosan írt tanácsi néze­teihez,kinek látköre alig terjed túl az orrán.“ A poros­, alsóház f. hó 9-kén tartott ülésében a ház elnöke ismét több feliratot s hatósági hatá­rozatot terjesztett elő, melyek elismerést és bi­zalmat fejeznek ki a ház magatartása iránt. — Ezután Schulze-Delitsch, Immermann és társai egy törvényjavaslatot tettek le a ház asztalára, mely a miniszteri felelősségre vonatkozik. — Az indítványt 118 képviselő támogatja, jobbadán a haladó pártból. A törvényjavaslat bizottmányi tárgyalásra tűzetik ki először.­­ A bécsi „Mgpst“ berlini levelezője írja, hogy Bismark úr bizalmas beszélgetései alkal­mával lehetőnek állítá azon esetet , miszerint a porosz határ a Visztula közép­folyásáig fog k­­ierjesztetni, sőt talán a Bugig. Lehetségesnek álljtá azután, hogy Ausztria Orosz- és Poroszor­szág ellenségeivel fog kezet fogni, a­mely követ­­kezésnek az lenne haszna Poroszországra nézve, hogy Gallicziának ruthenség-lakta keleti fele Oroszország birtokába esnék, mialatt a nyugati részt majd Poroszország annektálná. Ezen virsió némi hitelességet kölcsönöz az „Opin. Nat.“ azon értekezésének, mely szerint a februári 8-ai ka­tonai szerződés azon három pontból állana, me­lyeket tegnapi számunkban (a porosz-orosz egyezményre vonatkozólag) közöltünk. Távirati jelentések. — Lemberg, mart. 11. Langiewicz — a központi bizottmány határozata folytán — teg­nap dictatornak proclamálta magát. Melléje a katonai ügyekben Wisoczky tlek, és a polgáriak­ban Benkowski adatott adlatásul. — Lemberg, mart. 11. Biedraga tábornok elhagyta Janow várost s Lublin felé vonult, mi­vel a környéken nagyobb fölkelőcsapatok mu­tatkoztak. — Berl­in, mart. 11. A „Staatsanzeiger“ nem hivatalos részében a következő híreket köl­töttekül jelenti ki : a f. hó 9-ki „Opinione Nat.“ azon hírét, mely a febr. 8-ki conventio tartalmá­ról szól, a f. hó 7-ki „Moniteur“-nek egy, a né­metországi porosz követhez a conventiónak a német szövetségre nézve hátrányos követ­kezményeiről intézett interpellatiót illetőleg írt tudósítását. — A „Staatsanzeiger“ azt mondja továbbá, hogy csak egy nagy­hatalom — Angolország — választá a sürgöny­alakot, gondolkozását barátságos után kifeje­zendő , szóbeli közlésekről, melyek itt nemcsak Francziaország és Ausztria,'­ de több német és nem német hatalmak is tettek volna : a kormány mit sem tud. — Frankfurt, mart. 11. A mai „Europe“ közli a Dolgorucki hgnek átnyújtott sürgönyök tartalmát . Gortschakoff hg vissza igyekszik ve­zetni a felkelés jelentőségét egy népjogilag min­den idegen beavatkozást kizáró belviszályra. A beavatkozás meghiúsíthatná a czárnak a lengye­lek irányában táplált jóakaró szándékát, mivel a szándéklott engedményeket mint a külteli nyomás vívmányait tüntetné fel. Az „Europe“ constatírozza a tuilleriák részé­rőli kedvezőtlen benyomástételt. Budberg táv­iratilag javaslotta, hogy a czár sajátkezű iratot intézne Napóleon császárhoz; ily irat megérke­zését az orosz kabinet már jelenti is. A franczia kormány a senatusban — a lengyel­ petitio al­kalmából — tudatandja a maga álláspontját a lengyel ügyre nézve : a lengyel háború európai ügy és az fog maradni, a­melynek megoldására törekszik Francziaország még akkor is, ha ma­gára hagyatik. — K­ons­t­an­t­inápo­l­y, mart. 11. Az epi­­rusi és thessaliai izgatottság Görögország jelen állapotai folytán teljesen megszűnt. Az egyptomi alkirály által a szultánnak ajándékul küldött lo­vakat a padisah miniszterei között osztotta ki.— A montenegrói követeket megajándékozta a szul­tán, a ki a montenegrói szükölködök számára is pénzösszeget adományozott. — A walesi herczeg esküvőjét az itteni angol követségi palotában tegnap ünneplik meg.’ Esti p­o­s­t­a. Pe­st, mart. 12. — A „Schles. Ztg.“-nak írják Varsóból. Hi­teles forrásból értesülünk, hogy Wielopolszki gróf, a marquis fia, föliratot készit az orosz czárhoz, melyben Lengyelországnak a bécsi congressus értelmében való helyreállítását fogja kérni. Mondják, hogy a magasb­ariszikrat­a szá­mos tagja hajlandó aláírni, s nem ok nélkül gya­nítják, hogy a fiú nem apja beleegyezése nélkül, s ez ismét nem felsőbb intés nélkül teszi e lépést, mely kétségtelenül az aristokratia legnagyobb részét megnyerné a kormány számára, s ez által a fölkelés meg lenne törve.­­ A nagyhatalmak Konstantinápolyban lévő követei február 26-kán összeültek a Dunai feje­delemségek helyzete felett tanácskozni. A meg­állapodáshoz képest mindenik távirati sürgönyt intézett a hazájabeli illető consulhoz, azon felhí­vással, gyakoroljanak nyomást a pártvezérekre, hogy Couza herczeget békéltessék ki az ország­gyűléssel, s az új bonyodalmak kikerültessenek. — Bukarestből írják 5-ről: A képviselő­ház­ban Bratianu, a szabadelmű párt vezére, in­terpellálta a minisztériumot a lengyelek ellen Moldvában tett intézkedésekre nézve. A minisz­ter más­napra ígérte a választ. Moldvából érke­zett levelek szerint, az ott már régóta lakó lengyelek közül a rendőrség sokakat elfogatott vagy kiutasított. Ezen hírek képezik az inter­pelláló tárgyát.­­ A „General Corresp.“ félhivatalosan té­vedésnek nyilatkoztatja azon hírt mintha a határon,Rzeszovnál, össze­­csapás történt volna a kozákok é­­(magyar) huszárok közt. Nem történt semmi összecsapás az orosz és osztrák katona­ság közt.­­ Ugyanazon lapnak egy levelezője átmen­­vén a krakkói határon, lengyel fölkelő ulánusok­­tól tudá meg, hogy Langievicz, Jezioranszki és Valigovszki egyesült serege 7000 emberre megy 8 ágyúval. A lengyel tábort 6000 orosz akarja megtámadni, Írják Krakkóból 10-ről. Felelős szerkesztő : Báró Kemény Zsigmond. « A „P. Napló“ magántársürgönyei. —Krakkó,mart. 12. Langievicz Il­kán fölkerekedett a goszczai táborból, bi­zonytalan irányban, valószínűleg kelet fe­­lé indulva el. — Páris, mart. 12. A tegnapi „Fran­ce“ szerint Budberg orosz követ a császár­nál kihallgatáson lévén, a czár nevé­ben formaszerű biztosításokat tett, hogy Oroszország a lengyeleket engedmények s komoly garantiák által megnyugtatni szándékozik.

Next