Pesti Napló, 1863. március (14. évfolyam, 3914-3938. szám)

1863-03-28 / 3936. szám

helységek nagy részében az előmunkálatok nagy­jában befejezvék, többekben a kihasítás is meg­történt, és ottan már is mutatkoznak azon elő­nyök, melyeket a tagosítás által lehetségessé tett okszerű gazdálkodás teremt, ez után a nagyobb birtokosok által hajdan elhanyagolt mezőségben új lendület állott be, a csak öt hat évvel ezelőtt rendkívül olcsó föld értéke tetemesen nőtt és a mezőségi nagyobb birtok mind becsesebb kezd lenni, sőt a volt úrbéresek is kezdenek megszűn­ni birtokaik könnyelmű elvesztegetésétől, ren­desebb gazdálkodásra buzdittatnak és megszűn­vén a birtokközösség,­ ez­által rendre elhárittat­­nak a súrlódások, kihágások, visszatolások al­kalmai és a mezei rendőrség kezelése is teteme­sen könnyebbül, szóval biztos alapon kedvezőbb társadalmi állapot kezd kifejlődni; ezen kedve­zőnek mutatkozó eredmény azon remény kifeje­zésére jogosít fel mindenkit, hogy a tagosítás és birtokrendezés irányában tapasztalt ellenszenv­nek és e részben nem ritkán mesterségesen táp­lált előítéletnek legyőzésével e téren mind ked­vezőbb eredmények fognak bekövetkezni és az itt-ott még ezután is felmerülő akadályok az ál­dásos példák látására baj nélkül fognak elhárít­­tathatni, mit annyival is inkább óhajtanunk kell, mivel a tagosításnak és birtokrendezésnek ke­resztülvitelével a népiskolák is az eddig nélkü­lözött anyagi segedelemmel elláttathatván, ezen, anyagi jóllétünket legbiztosabban előmozdító bir­tokrendezés által a szellemi előhaladás és azon osztályánál tétetik lehetségessé, melynél a leg­jobb akarat mellett is a múlhatatlanul szükséges anyagi gyámolításra megkívántató jövedelmi forrás hiányzik. Ezzel bevégzem ezúttal jelentésemet, és lel­kem mélyéből óhajtom, hogy tanácskozásaink megyénk jóllétének előmozdítására legyenek irányozva. A megnyitó beszéd után a főispáni helytartó úr felolvastatá a meghívott megyebizottmányi tagok névsorát, mint következik : a) Legtöbb adót fizető 10 nagy földbirtokos : 1. Báró Bánffy Albert, 2 kolozsmonostori ura­dalom részéről Simon Elek ügyvéd, 3. gr. Bánffy Miklós, 4. báró Jósika Lajos, 5. a királyi fiscus részéről Egyedi János, 6. gr. Béldi Ferencz, 7. gr. Eszterházi család részéről családi képviselő gróf Eszterházi Kálmán, 8. báró Wesselényi Farkas, 9. a m.-valkói birtokosság részéről Gyarmatin Miklós, 10. báró Kemény Domokos­b) A nagyobb földbirtok választott 24 képvi­selője , még pedig az alsó kerületben választott képviselők : 1. Báró Inczédi Zsigmond, 2. Hosz­­szú József, 3. id. gróf Bethlen János, 4. Zeyk Károly, 5. Biró Pál, 6. Deési Sándor, 7. Móga Jakab, 8. K. Kemény János, 9. Hincz György, 10. gr. Kornis Albert, 11. Tóth Samu (mint já­rási képviselő jelenik meg), 12. Csipkés Sándor, rendes tagok: 1. Gróf Bánffy Béla, 2. Kornis Lajos, 3. Gál Péter, 4. Mózsa Samu, 5. Bocskor László, 6. Ká­­szoni Ignácz, pótló tagok. A felső kerületben választott képviselők: 1. Macskási Pál, 2. Berde Áron, 3. Macskási An­tal, 4. Pásztohi Albert, meghalt, 5. Gyarmatin Miklós, 6. Máriafy Lajos, 7. Kelemen Benjá­min, 8. Keresztes Sándor, 9. Kabos Sándor, 10. Kilin Ferencz, 11. Halmágyi Márton, 12. Si­mai Lukács rendes tagok: 1. gr. Mikes Károly, 2. Zsombori Elek, 3. Bányai Mózsef, 4. Balázs Samu, 5. Lészai La­jos, 8. Gyarmatin József, pótló tagok. c) A mezővárosok választott képviselői: Teke részéről : Riemer Mihály, Renner János, rendes tagok. Graef Márton pótló tag. Bánffi­ Hunyad részéről : Varjú Imre, Bálint Márton, rendes tagok. Csörgei János pótló tag. Gyalu részéről: Dénes Elek, Péchy Elek ren­des tagok. Soós Ferencz pótló tag. d) A kézmű­ipar és kereskedés választott kép­viselői : Korbuly Bogdán, Zsigmond Elek ren­des tagok, Kagerbauer Antal pótló tag. e) A többi községek választott 24 képviselői, még pedig az alsó kerület járásaiban választot­tak. A kolozsi járásban : Mózsa Sámuel, Tóth Sámuel, rendes tagok. — Ferenczi László pótló tag. A palatkísi járásban : Pap László, Kozma Miklós, rendes tagok. Moldován Miklós pótló tag. — A mócsi járásban : Nemes Péter, Móga Demeter, rendes tagok. Germán János, pótló tag. — Az örményes­ járásban : Elekes Gergely, Ha­­labori Sándor, rendes tagok. Dombrován Tiva­dar, pótló tag. A n.-nyulasi járásban : Hosszú János, Maro­sán János, re­des tagok. A tekei járásban : Váró Lajos, Bettfeld Istv., rendes tagok: Krausz János, pótló tag. A felső kerület járásaiban válasz­­tottak : a fejérdi járásban : Kozma De­meter, Pap István, rendes tagok : Újvári Lajos, pótló tag. A bácsi járásban: Alvizi János, Seres László rendes tagok, Szabó Ferencz pótló tag. Az almási járásban: Bágy János, Bá­nyai Mózses rendes tagok. Porutz László pótló tag. Abikali járásban : Pap Ananiás, Pap Leontin rendes tagok. Bologa Jákob pótló tag. A b­hunyadi járásban: Todorucz Já­nos, Moldován János rendes tagok. Kondoru Já­nos pótló tag. A gyalui járásban : Fekete János, Pap Ananiás rendes tagok. Pap Miklós pótló tag. A névsor felolvastatása után a fölső helytartó úr rendeleteket kezdett olvastatni, melyek elseje a megyei bizottmányokat alapitó rendelet volt. Felolvasása után kitüzetvén a kérdés hozzászó­lás végett : jön néma hallgatás, mit végre a fő­­isp. helytartó úr negyedszeri felszólítására, hogy szóljanának hozzá, különben egybegyűlésöknek nincs értelme , igen röviden bizottmányra utal­tak. Második rendeletkép olvastatott az, mely községi majorsági pénztárak felállítását rendeli azon helységekben is, hol eddig azok nem létez­tek. Harmadik rendeletkép olvastatott, mely a földadót érdeklő földfelmérésekből keletkező költségek könnyebb fedezése módja felett hivja fel a bizottmányt tanácskozni. Negyedik volt az úrbéri szolgálat alatt maradt, allodiális helyeket biró zsellérek megváltását tárgyazó. Ötödik, mely a katonaujonczozás körül könnyítéseket ajánl. Mindezen rendeletek törvényhozás köré­be vágó tárgyaknak ismertetvén el, a bizott­mány tárgyalásokba bocsátkozni nem kívánt. Hatodik volt, mit felolvastak, a B. Szolnok me­­gyének adott legf­ válasz.Itt kezdődött meg a bi­zottmány tanácskozása. B. Bánfi Albert emelt szót. A jelen helyzet feletti elmélkedése után azt ajánl­­ja, hogy Kolozs megye bizottmánya szintén ké­szítsen felirást ő felségéhez. Utána báró Jósika Lajos szóllott, a felirás eszméjét szintén magáé­vá tette. S miután a dolog érdeméhez szólását elvégezte, riposant hangjának egész nyomaté­kosságával igy folytatá beszédét: „A szőnyegen levő tárgyra nézve ezek néze­teim. De engedje meg mig a fölsp. hely, úr, hogy ezen választmányi gyűléshez egy pár szót intéz­zek ; nem in­dítvány az, a­mit tenni akarok, mely­re méltóságodtól engedelmet kellene kérni, nem vélekedés, mely határozatra vár, hanem egysze­rűen e bizottmány tagjainak szíveihez intézett szavakat kívánok emelni. „Sok terhes körülmények nyomják szegény hazánkat azóta is, hogy a belháború borzasztó kíséretével keblünkben megszüntetett, s csak az anyagiakat említve, látjuk, hogy egy véres kül­­háboru hazánk fiatalsága egy osztályának jobb erejét emésztette; a pénz szűke az ipar és keres­kedést sülyeszti, mezei gazdáinkat egy pár esz­tendei rósz termés, juh-vész, marha-dögnek a szomszédokba való terjedése, tőke hiány, s mind­ezek következései, a rosz piaczok csaknem tönkre juttatják ; tetézi mind­ezt az ilyen körül­mények közt felettébb terhes adónak felhajtása. De nem mind ez busit engem t.biz­ottmány, mert felső uralkodónk erős akaratra módot fog találni, hogy mind­ezeken előbb utóbb segítve legyen, és egy jobb jövendő biztosítva lesz nekünk. „De fenyeget bennünket egy veszély, mely mindezeknél nagyobb , mert hordereje nem évekre, hanem századokra terjedhet, és ez a ha­zánk különböző nemzetségei között való vi­­szongás. Én tisztelt gyülekezet szívvel és lélekkel ma­gyar vagyok, de azért a román nemzetiséghez soha ellenszenvvel nem viseltettem, soha ellen­sége nem tudnék lenni, hiszen históriai adatok mutatják, hogy családom ezen nemzetiség­ből veszi eredetét, a gyermekkoromtól fogva falun románok közt laktam , szerettem őket, jók voltak ők hozzám, és a hűbéri viszonyok megszüntetésével is köztem és volt jobbágyaim közt fennállott patriarchális viszony meg nem szűnt. Politikai és magános életemben hibázhat­tam én egy és más ellen is, ki az, a­ki avval di­csekedhetnék, hogy soha sem hibázott, de rosz és sérteni akaró szándékkal senki sem vádolhat; nem vádolhat azzal, hogy akár kaszt, akár nem­zetiség tekintetéből részrehajló lettem volna, sőt dicsekedhetem, hogy különbség nélkül mind­egyiket, a­mikor csak lehetett, a tőlem kitelhe­tőkben segíteni törekedtem. „Nem dicsekvésből említem ezeket,hanem em­lítem, mert épen ezek által látom magamat hi­vatva, közbe vetni magamat, a­hol részrehajlás­sal nem vádoltatván, szavaim talán mindkét rész­ről figyelmet nyerhetnének. „Mondhatná talán valaki, épen a m. f. h. ur által is helyesen említtetve és hivatkozva, hogy itt egyeztetésre szükség nincsen, békésen ülnek itt a két nemzetiség tagjai egymás mellett, és távol mind­attól, a­mi közöttük koszos indulatot gerjeszthetne, tanácskozunk itt együtt közheazánk és megyénket illetőkről. És ha itt-ott nemzeti kérdések felett való vitatkozások folyhatnak is, ezek egyszerűen oly vitatkozások , milyenek minden közgyűlésben, sőt baráti és házi börben is szoktak előfordulni, a­nélkül, hogy mér­ges ellenszenv kifolyása lennének. Úgy van t. vál­­gy, és hála népünk és jelesen úgynevezett közné­pünk józan felfogásának, mind­eddig be tudta azt látni, miszerint ha együtt éltünk kell, egymásra szükségünk is vagyon,és hogy egymás iránt való ellenségeskedés mindenik résznek a társadalmi életben árthat, de egyiket se segíti. De azért í­­gy, tagadnunk nem lehet, hogy egy mérges ve­szély csirája, hol rejtve, hol nyíltan mutatkozik nemzetiségünk között, mely a­nélkül, hogy talán magunk is észrevennék, legnemesebb érzésünkre nemzetiségünkhözi ragaszkodásra hatvan, lángra lobbantatva mindkét részről, mindenünket ha­muvá teheti. A forradalmi mozgalmak sok téves eszmék forrásai, ez mindig úgy is volt, nem is le­het másképpen ; de hogy 14 esztendő alatt azok, kik hathattak volna arra, hogy a haza java s Fel­séges urunk legszebb dicsőségére a békét a ha­zafiak keblében megerősítsék, az ellenségeskedés szikráját ébresztgették, azt én legalább nektek megbocsátani nem tudom. „De, uraim, tegyünk mi, a­mit tenni tudunk, hogy e mérges növény magvát, ha keblünkben czirázni is kezdett, nemes elszántságunk erejével távolítsuk el. Egymással való h­arczban egymást ne gyengítsük, egy harmadik fog ezen csak ürü­gyet találni, hogy mindkettőnknek nyakunkra üljön. „Azért ti magyar véreim, kik csak a védelem terére vagytok szorítva, soha ne hagyjátok ma­gatokat elragadtatni, hogy egyebet védjetek, mint olyant, mi isten és ember előtt igazság; s ha a támogatott erő ellenetek győz, soha boszuindu­­latot kebletekben ne gerjeszszen. Eljön, el kell jönni azon időnek, a­hol egyetértés szükségét el­leneitek is belátják, nem szabad tehát közöttetek olyan emléknek fenmaradni, mely a kibékülést nehezítheti. Ti pedig román atyafiak, engedjétek meg nekem, hogy a nem oly rég történtekre fi­gyelmeztessek­­. Még a második tíz év azóta el nem telt, hogy hazánkban nemzetiségek nagy ré­sze, vallási felekezetek egész fele az alkotmányos sorompókon kívül csak nem szolgaságban állott. Nem csak a tiétek voltak ily állásban, a hűbéri vi­szony létezett akkor csaknem az egész osztrák bi­rodalomban, fennállott Németország nagyobb ré­szében, de Franczia és Angolországban is régibb időkben megvolt. Véres forradalom, felsőbb ha­talom erőszakos befolyására volt szükség máshol ennek eltörlésére, csak a magyar alkotmány volt az, mely nem alulról kérésekkel ostromolva, nem külső viszonyoktól szorítva, nem felülről eről­tetve, hanem azon meggyőződéssel, hogy alkot­mányunk jövőjének legerősebb biztosítéka, ha önhazánk egész népét felkarolva, mind együtt és egy érdekkel közös hazánk dicsősége és nagysá­gára törekszünk. Ezen nemes fellépés szép re­ménye, hogy csalódássá ne váljék hazánkban, az a nemzetiségek feladata, melyet annál biztosab­ban várhatunk, mert hol találhatná nemzeti fej­lődésének és emelkedésének biztosabb alapját a román, mint egy alkotmányban, mely magát annyi századokig fenntartotta, egy alkotmány­ban, mely ezen nemzet tagjait szívességgel fel­karolni tudta. „Egyes princípiumokat képező egyéniségek protectiója egy nemzet életibe eltűnnék, mint az árnyék, mely, mint a nap fordul, egy pár óra múlva túlfekszik, csak azzal a különbséggel, hogy senki meg nem határozza, meddig nyug­­hatni oltalma alatt. Egy jövő ábrándjáért azon köteléket feloldani, melyek hazánka­t eddig fenn­tartották, ezentúl is biztosan fenntarthatják, bi­zonyosan nem okosság. A százados tölgynek gyökeréből emelkedhetnek, terjedhetnek ágai a véghetetlenségbe, azért a viharok ostromai ellen a talajjal egybeolvadt gyökerekben biztos tá­maszra találnak. „Azért­­. román atyafiak, magunk önnön ma­gatok érdekében felszólítalak, távoztassunk egy­más közt mindent, a­mi bizalmatlanságot szül­hetne, ragaszkodjunk észszel, erővel azon alkot­mányhoz, mely századokig fennállani tudott, és szabadelvűségének, fejlődési képességének oly szép jeleit adta.“ Ez tette a szónoklatok fénypontját.Beszéde köz­ben Hosszú József feláll, mindenki azt várta vol­na, hogy b. Jósika testvéries nyilatkozatát is­mert ékesszólásával fogja viszonozni. De a he­lyett, (román nyelven) egyenesen annak fejtege­tésébe bocsátkozott, miszerint a jelen bizottmá­­nyi szerkezet a románokra nézve az 1861-beli bizottmányokénál jóval hátrányosabb, mert azon bizottmányban a románok kellőleg voltak képvi­selve, holott most csak 19-en vannak; felemlíté, hogy akkor a jegyzőkönyvet két nyelven szer­kesztők, most csak magyarul. A főisp. helytartó úr közbeszólt, s felolvasá a törvényt s reá vo­natkozó rendeletet, mely a magyar nyelvet egy­­időre a megyéknél hatályban hagyta. Hosszú azon nyilatkozattal felelt, hogy ő csak annyit akart mondani, hogy a jelen bizottmányt szer­vező rendelet méltánytalanabb reájok nézve, mint az 1861 bizottmányi alap. Főisp. helytartó ur közbevetőleg még egy ren­deletet olvastatott fel, mely rendeli, hogy a bi­zottmányi tagok a bizottmányt szervező ut­aitás felett vitába ne bocsátkozzanak. Mire b. Jósika L. azon nyilatkozatot tette, hogy azt hiszi, hogy azzal, ha a főko­rmányszék vagy kanc­ellária rendeletei felett alkotmányos szellemben nyilat­kozik a bizottmány, avval bántalmat a felsőbb­­ség ellen nem követ el. Ezen intermezzo után a főispáni helytartó úr nyilatkozott, hogy a felirat kérdésébe tett indít­ványt tárgyalás alá kész bocsátani. B. Bánffy Albert most formulázni kezdé nézeteit, mihez többen hozzá­szóltak, s a vitának egy felirat lett eredménye, mely előszámlálja a provisórium alatt keletkezett jogsérelmeket, kéri Ő Felségét, hogy azt megszüntetni méltóztassék. E felirat megírására b. Bát­ffy Albert, b. Kemény Domo­kos, Simon Elek, Gyarmathy Miklós, Hosszú Jó­zsef, Móga Jakab, Tóth Samu, Pap Miklós urak nevében bizottmány neveztetett ki. Utána a tisztujitás kérdése került szőnyegre, de nem kivántak bele bocsátkozni. S miután az utak építése s egy, a megyeház szomszédjában fekvő telek megvásárolhassa kérdése a tiszt­ségre bízatott, s Bátos kérelmezett mezőváro­­siasittatása az ország­gyűlés elé utasittatott, a gy­ű­­lés folytatása más napra tétetett át. Tegnap tehát a gyűlés szintoly nagy részvét között újra megnyílt. A jegyzőkönyv felolvasása közben felmerült, hogy Hosszú J­zsef tegnapi nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kívánta igtatni, mi teljesíttetett. Majd Móga Demeter emelt szót a román nemzet országos elnyomása ellen , mit az elnök, mint nemzetiség kérdési vitát félbesza­­kítva; K. Jósika L. pedig visszautasítá azon vá­dat, mintha a magyarok részéről a nyomás külö­nösebb volna, mint más részről. A vita eredmé­nye jön, hogy a bizottmány az 1861-diki bizott­mány példájára egyhangúlag, minden további in­dokolás nélkül, a jegyzőkönyvnek román nyelven vitelét, a magyar szöveg hivatalos ereje fenntar­tása mellett, kimondotta. Ezzel áttértek a napi kérdésre. B. Bánffi Al­bert felolvasá a kinevezett bizottmány által szer­kesztett felirást. A többség magáévá tette. A bi­­z­otmány román ajkú tagjai, nem lévén a felirat­tal kielégítve, Elekes esperes országgyűlést ki­vánt kérni, Pap Ananiás a román nemzetnek a bizottmánybani aránytalan képviseltetését, mint sérelmet akaró beleszöretni; Román János az érdekképviseleti alapot támadta meg; mindezek eredménye egy már kész kérvény benyújtása jön, melyre kimondatott, hogy az elnök szintén terjeszsze fel. Ezek a kolozsmegyei gyűlés főbb momentu­mai. Részletesebben már csak azért sem adhat­tuk, mert a lapok helylyel ellátva nem voltak. A tanácskozás menete elég higgadt volt. A tapin­tatos elnöknek csengetyűjét nem kellett igénybe venni. Résztvettek a tanácskozásban b. Bánfi Albert, gr. Bánfi Béla, gr. Béldi Ferencz, Berde Áron, Biró Pál, J­ézsi Sándor, Elekes esperes, Gyar­­mathy Miklós, Hosszú József, b. Inczédi Zsig­mond b. Jósika Lajos, b. Kemény Domokos, Móga Demeter, Pap Ananiás, Román János, Si­mon Elek, Tóth Samu. A tanácskozásban négy szónok a román nyelvet használta. Felhívás a gazdaközönséghez a hamburgi gazdasági kiállítás ér­dekében. Az orsz. magyar gazdasági egyesület hazánk anyagi jólétének gyarapítására mélhatlanul szük­ségesnek tartja­ terményeink minőségét és meny­­nyiségét, szóval földmivelési termelésünk képes­ségét a külfölddel megismertetni, s minél több érintkezési alkalmat keresni a világkereske­déssel. A londoni világtárlat által egyik másik termé­nyünk iránt felébresztett figyelem arra int ben­nünket, hogy jól felfogott érdekünkben minden ily kínálkozó alkalmat kihasználni igyekez­zünk. Legközelebb ismét egy ily kedvező alkalmat nyújt a i. é. július 14—20 ik napjain Ham­burgban tartandó international­i­s kiállítás. Hamburg, mint a világkereskedés egyik fő pontja, nagy fontossággal bír különösen hazánk­ra is; nagyon kívánatos ennélfogva, hogy az ot­tani kiállításon Magyarország, legalább fő ter­ményeivel, képviselve legyen. Hogy terményeink Hamburgban méltóan je­lenhessenek meg, az orsz. magyar gazdasági egyesület kedves hazafiai kötelességének tartja közvetítő gyanánt lépni fel,gazdasági főbb terményeink collectiv kiállítására Hamburgban. E czélból egyesületünk érintkezésbe tette ma­gát a hamburgi kiállítási választmánynyal, s kebeléből állandó biz­ottmányt nevezett ki, mely a kiküldendő tárgyakat összeszedje, megválo­gassa, a kiszállítást és a helyszínen a felállítást rendezze. Közbenjárását az egyesület csak a főbb gazdasági termények kiküldésére ter­jeszti ki, ilyenek: a) Agarinafélék: búza, rozs, árpa, zab, kukoricza. b) Olaj­növények közül a repcze (ide véve a repczepogácsát is.) c) Dohány. d) Takarmány­ma­g­vak közül a lóher és lueterna. e) Kender és len. f) L­i­s­z­t. g) B­o­r. h) Gy­apj­u. i) Selyem és lemotelált selyem. j) Az erdei terményekből a gubacs, fahéj, donga. Ezek volnának azon tárgyak, melyekből az egyesület, a be­küldők nevei alatt, egy szép collectiv küldeményt szeretne kiállítani, s melléje néhány ezer példányban kinyomatni a nevezett termények bővebb ismertetését. Felhívja tehát az egyesület a tisztelt gazda­közönséget : méltóztassék a nevezett hazai ter­vények ismertetésére kínálkozó alkalmit meg­ragadni, s az egyesületnek ez érdemben minél nagyobb részvét által segédkezet nyújtani. Hogy a kitűzött czél az egyesület óhajtásához képest elérhető legyen, a következő pontokra figyelmeztetjük a t. gazdaközönséget: 1) Hogy az egyesület részéről a hamburgi ki­állítási bizottmánynál a magyar küldemények számára megkivántató hely iránt az előleges in­tézkedés idején megtörténhessék, mélhatlanul szükséges, hogy a kiállítók bejelentéseiket az orsz. magyar­ gazdasági egyesülethez Pestre, leg­fel­jebb ápril 20-dik napjáig beküldjék. E bejelentésben fel legyen jegyezve : a küldő ne­ve, lakhelye, a küldendő tárgy, ennek eladási ára, s hogy a küldendő tárgyból a kiállító által körülbelül mennyi termeltetik évenkint, s meny­nyi készlet volna jelenleg. 2) A kiállítandó tárgya­k Pestre, az egyesület köztelkére, legfeljebb május végéig bekül­dendők ; és ugyan : a) A gabinafélékből legalább T/4 mérő. b) Repeze-, lucterna- és lóhermagból legalább 10 font; repczepogácsáról 4 db. c) Dohányból fajonként egy pár csomó. d) Len- és kenderből egy pár tekercs. e) Lisztfélékből legalább 10 font. Kívánatos azonban, hogy sütési próbákra is küldjön min­den kiállító tetszése szerint. f) Gyapjúból két bunda, mosott vagy mo­­satlan állapotban. g) A kiállítandó borok a Magyaror­szág borászati leírása, s az idénre tervezett, de elhalasztott országos kiállítás számára eddig már beérkezett küldeményekből fognak össze­­állíttatni. Május végéig azonban e czélra még mi­dig fogad el az egyesület borokat. S miután a londoni kiállításról ítélve, a kiállítók, érdekére nagyon előnyös az, ha a kiállított borokból kós­tolásra nagyobb készlet is van: e körülmény figyelmet érdemel, s igen jó lenne, ha — leg­alább a jelesebb promontóriumokból — az ille­tők ily készletről gondoskodnának. h) Az erdei terményekből: gubacs­­, mérő, fahéj , csomó, donga egy pár darab, kisebb és nagyobb fajta. Tudva levő dolog, hogy az ily kiállítás tete­mes költséggel jár. A hamburgi kiállításon hely­pénzt is kell fizetni. Sok függ attól is, hogy a tárgyak mily csínnal vannak kiállítva és ren­dezve. Bár engedné az egyesület anyagi ereje, hogy mindezen költségeket a közérdekre, saját pénz­tárából áldozhatná. Sajnos, hogy jelen korlátolt állapotában ezt nem teheti. A szállítási s egyéb rendezési költségek fede­­ésére tehát a kiállítók hozzájárulása szükséges, s e végre minden kiállító, bejelentéséhez mind­járt szíveskedjék legalább is 10 ftot mellékelni. A közös ügy érdekében, a kiállítási áll­vány díszítésé­re, az egyesület hazafias köszönettel fogad el nem-kiállítóktól is adako­zásoka­t. Élő állatok és gépek küldését az egye­sület nem vállalhatja el; ezek csak az egyes ki­állítók rovására mehetnek ki; különösen az ál­latok a kiállító saját megbízottja felügyelete alatt. Egyébiránt a bejelentést a hamburgi választ­­mányh­a az állatok és gépekre nézve is örömest közvetíti az egyesület , de e bejelentéseknek is be kell érkezni ápril 20-ik napjáig. Azok, kik különösen állatokat szándékoznak kiküldeni, úgy segíthetnének magukon legkönnyebben, hogy közös költségen küldenének ki az állatok mellett egy felügyelőt, s e végett itt a közpon­ton, vagy az egyesület titoknoki hivatala által értekezhetnének egymással. Pesten, 1863. márt. 22. Az orsz. magyar gazdasági egyesület elnöksége. Lengyelországi események. Pár napja támadt azon hír Bécsben, mely sze­rint az orosz kormány most forma szerint kije­lentette készségét, hogy a nyugati hatalmak di­­plomatiai fellépését fölöslegessé teendi,a­mennyi­ben a lengyel felkelés teljes leverése után „Ausz­triával és Poroszországgal egyetértve“, s azon feltétel alatt, ha e hatalmak hasonló rendszabá­lyokra kötelezik magukat, Lengyelországnak engedményeket ad I. Sándor czár ígéretei alap­ján, s a jelen viszonyok tekintetbe vételével, me­lyek kielégitnék egyfelől a lengyel nemzeti ér­zelmeket, másfelől biztosítnák a nem-nemzeti uralkodó jogait. Ezt a boroszlói lapnak írják Bécsből, mártius 24-ről. Másfelől a bécsi „Presse“nek Berlinből 24-ről jelentik, hogy ez utóbbi helyre Sz.-Pétervárról legújabban e fontos tudósítás érkezett: „Gorcsakoff­ky a nyugati hatalmak kö­veteinek határozottan kijelentette, hogy most, miután a lengyel fölkelést végkép levertnek lehet tekinteni, II. Sán­dor czár igyekezni fog, a Len­gyelországon megosztozott két má­sik hatalmassággal egyetértve, oly intézményeket adni lengyel alatt­valóinak, melyek Európát meggyőzik a fe­löl, hogy az orosz kormánynak lengyel alatt­valói jólléte nem kevésbé szivén fekszik, mint saját orosz alattvalóié. Az általános amnestiához is, bár meg nem igértetett, remény adatott.“ A „Bresl. Ztg“nak írják továbbá Varsóból, mart. 24-ről: „Hiteles forrásból közölhetem ön­nel, hogy legfelsőbb helyen hajlandóknak mu­tatkoznak külön lengyel ezredek ala­kítására, melyeknek azonban állomási helyei Oroszországban lennének. Ezzel nagy részben megszüntetni remélik a lengyeleknek az orosz katonai szolgálathoz való ellenszenvét, s a kül­földdel szemben némileg a lengyel autonómia el­ismerését fitogtatni.­­ Nem valószínű azonban, hogy a külföldet elámítsa e szm­leges enged­mény, s még kevésbé hihető, hogy a lengyele­ket kielégítse. Ezután is 12 évi szolgálat van rá­­juk mérve, távol a hazától, s a hűt szolgálatokkal nem fog járni dicsőség. A lengyel csatatérekről részletes­ tudósítások nem érkeztek nevezetesebb eseményekre nézve, s különösen még mindig homály fedi a Langie­­wicz lemondását megelőzött eseményeket.­ Úgy látszik, azon két csapatot, mely Langie­­vicznek osztrák területre vonulta után a krakkói kerületben még fennmaradt, az oroszok szintén szétverték. Valigorszki és Jedzioranszki s a franczia Rochebrune, Langievicz előbbi alvezé­­reiről mit sem hallani újabban. A­mi Vi­s­o­cz­­k­i­t illeti, talán alaptalan volt azon hír, mintha Langievicz táborában volt volna. Legalább a köz­vetlenül e táborból érkezett tudósítások nem em­lítették őt, csak Varsóban beszéltek róla. Azon említett csapatok egyikét Czeckhovszki, mási­kát Szmiechovszki vezérlette. Ez utóbbi csapa­tot az oroszok egészen osztrák területre szorí­tották át, mi megtörténvén, azon merőben ok nélküli gonosz tettet követték el, hogy hét falut az osztrák terület közelében felgyujtanak Czek­­hovszki is üldözőbe vétetett, s össze is csapott az oroszokkal, minek következése hír szerint a len­gyelek szétveretése veti. — Mint a „Gen. Corr.“ irj­a, azon hir, mintha Langiewicz Gráczba vitetnék, merőben alaptalan. Eddigelé semmi sem határoztatok az exdictator tartózkodási helyére nézve. Ugyanazon lap Írja : Párisból Írják egy bécsi lapnak, mintha G r a m o n t­hy azon utasítást vette volna kormányától, legyen közbenjáró a bécsi kormánynál, hogy Langievict bo­csáttassák szabadon s engedtessék meg neki a Párisba utazás. E tudósítást ép annyira hihetjük, mint nem. A bécsi kabinet­nek nincs szüksége ily közbenjárásra,hogy ezután is megtartsa azon humánus szempontot a lengyel ügyben, melyből az ügy kezdete óta el nem tért.“ A­mi pedig azt illeti, hogy Ausztria a lengyel menekülteket kiadja az orosznak, ugyanazon félhivatalos osztrák közlöny úgy véli, hogy erre nem lehet kilátás, már csak annálfogva sem, mi­vel ily követelésre nem áll fenn, vagy jobban mondva többé nem áll fenn szerző­désen alapuló jog. — Tegnapi esti postánkban a „Krakk. Zrg“ nyomán írtunk az osztrák területnek egy újabb megsértéséről az oroszok által. Most a „Gén. Corr.“ tudakozódás nyomán írhatja, hogy ezen Czulczénél és Karniewnél való határ­­átlépés csakugyan megtörtént. „Ez eset elég komoly, úgy­mond, hogy népjogi kérdéssé vál­jék. Különben kimondja újból is azon meggyő­ződését a nevezett lap, hogy az orosz kormány teljes készséggel fog elégtételt szerezni alárendelt tisztjei ilyen önhatalmú eljárásáért.­­ A lengyel ügy diplomatiai oldalát illetőleg írja ugyanazon „Corres”.“ Néhány lap folyvást azt állítja, hogy Napoleon császár eddig tett lé­péseinek sikeretlensége daczára nem hagyott még föl azon eszmével, hogy Ausztria beleegyezését Lengyelország ér­dekében leendő erélyes fellépésre megnyerje. A nevezett lap bízvást meri állítni, hogy a lengyel kérdésnek tárgyalásában közös alapokat kereső eszmecsere a két kabinet közt egy perc­ig sem szakadt félben. A körülmények is oda mutatnak, hogy az alkudozások Ausztria és­ a nyugati hatalmak közötti egyetértésre fog­nak vezetni, a­mennyiben utóbbiak nem is kí­vánnak Ausztriától más javaslatokat, mint a­me­lyek Ausztriának e kérdéshez való sajátságos állásából folyóknak tekinthetők. Párisi jelenségek a lengyel ügyben. A nap főeseménye, az „Opinion Nationale“ vallomása szerint is, a félhivatalos­„Constitution­­nel“ mártius 25-iki számában a főszerkesztő, Limayrac úr azon czikke, mely e lap minapi csüggeteg hangjával igen jelentékeny ellentétben áll, miután ez alkalommal teljes bizalmát nyil­vánítja a lengyel nemzetiség diadala iránt. A nélkül — mond az „Op. Nationale“ — hogy ezen gyakori és előre nem látott fordulatoknak túlsá­gos fontosságot tulajdonítanánk, annyit mégis nagy tévedés nélkül feltehetünk, hogy azoknak van valami oka, s hogy más részről a „Constitu­­tionnel“ sokkal hűbb a kormányhoz, semhogy a hivatalos politikával ellenkező útra térne.­­ A „Constitutionnel“ érintett czikke így hangzik : „Angliában, Olaszországban, Svájczban mani­­festatiok mennek véghez Lengyelország mellett. Mostanig csaknem mindezen manifestatiok a nagy rendszeretet (esprit d’ordre) által tűntek fel. S ezen gyülekezetekben nemcsak a tömeg vesz részt, hanem minden országban láthatni azokban előkelő férfiakat, a­kiknek a forradalmi és fejet­lenség eszmékkel semmi közük. „Ezen rokonszenvező demonstrátióknak, me­lyek Európa főbb pontján merülnek fel egy­­szerre, egyik oka kétségkívül azon emlékekben található fel, melyeket a lengyel száműzöttek több mint harminc­ év óta maguk után hagytak mindenütt, a­hol befogadtattak. Bennük, a­kiket az Éjszak francziáinak neveztek el, meg van a jellem társulékonysága, a szellem csábereje, a szív feláldozó hűsége, s el kell ismerni, hogy e tulajdonaik segítették őket népszerűkké tenni a számkivetésben. „Hosszas szerencsétlenségek vál­tották meg a régi hibákat, és Len­gyelország, az egykor kormányoz­­hatatlan, az udvari cselszövények­­nek, a felülről jövő nagyravágyá­­soknak, a tömegek állhatatlanságá­­nak kitett Lengyelország, meged­ződött a száműzetésben és szeren­csétlenségben, s ma mindenkire nézve nemzetiség az melynek joga van élni, mivelhogy ereje volt meg nem halni. „Csalódnék azonban, a ki azt hinné, hogy csu­pán ezek az egyedüli indokai azon különféle ma­­nifestatióknak, melyekről a táviró minden nap részleteket hoz. Több van ezekben, mint élénk rokonszenv a szerencsétlenek iránt, több mint heves tiltakozások egy nemes ügy mellett. Egy komoly európai érdek is rejlik a­z­ok­b­an. „Ötven év óta nyugtalanságba ejtve mindany­­nyiszor, valahányszor Lengyelország egyet moz­dul, a Visztula partján kiütő minden forrada­lomkor attól félve, hogy a világ tűzbe borul — a népek megoldást óhajtanak. Azt kívánják kormányaiktól, találja­nak gyógyszert ezen, időszakonkénti súlyos betegségre. — Nincs-e már okunk reménylem­, hogy ezen óhaj­tások valahára meg­hallgattatnák! „Miként lehet például el nem ismerni, hogy Ausztria, daczára azon sajátságos nehézségek­nek, melyeket számba kell vennie, a mostani kö­rülmények közt oly józanságot s igazságszere­­tetet tanusít, melyek a politikának becsületére válnak. „Magában Oroszországban is igen jelentékeny symptomák mutatnak arra, hogy ott nem élnek

Next