Pesti Napló, 1863. március (14. évfolyam, 3914-3938. szám)
1863-03-28 / 3936. szám
helységek nagy részében az előmunkálatok nagyjában befejezvék, többekben a kihasítás is megtörtént, és ottan már is mutatkoznak azon előnyök, melyeket a tagosítás által lehetségessé tett okszerű gazdálkodás teremt, ez után a nagyobb birtokosok által hajdan elhanyagolt mezőségben új lendület állott be, a csak öt hat évvel ezelőtt rendkívül olcsó föld értéke tetemesen nőtt és a mezőségi nagyobb birtok mind becsesebb kezd lenni, sőt a volt úrbéresek is kezdenek megszűnni birtokaik könnyelmű elvesztegetésétől, rendesebb gazdálkodásra buzdittatnak és megszűnvén a birtokközösség, ezáltal rendre elhárittatnak a súrlódások, kihágások, visszatolások alkalmai és a mezei rendőrség kezelése is tetemesen könnyebbül, szóval biztos alapon kedvezőbb társadalmi állapot kezd kifejlődni; ezen kedvezőnek mutatkozó eredmény azon remény kifejezésére jogosít fel mindenkit, hogy a tagosítás és birtokrendezés irányában tapasztalt ellenszenvnek és e részben nem ritkán mesterségesen táplált előítéletnek legyőzésével e téren mind kedvezőbb eredmények fognak bekövetkezni és az itt-ott még ezután is felmerülő akadályok az áldásos példák látására baj nélkül fognak elháríttathatni, mit annyival is inkább óhajtanunk kell, mivel a tagosításnak és birtokrendezésnek keresztülvitelével a népiskolák is az eddig nélkülözött anyagi segedelemmel elláttathatván, ezen, anyagi jóllétünket legbiztosabban előmozdító birtokrendezés által a szellemi előhaladás és azon osztályánál tétetik lehetségessé, melynél a legjobb akarat mellett is a múlhatatlanul szükséges anyagi gyámolításra megkívántató jövedelmi forrás hiányzik. Ezzel bevégzem ezúttal jelentésemet, és lelkem mélyéből óhajtom, hogy tanácskozásaink megyénk jóllétének előmozdítására legyenek irányozva. A megnyitó beszéd után a főispáni helytartó úr felolvastatá a meghívott megyebizottmányi tagok névsorát, mint következik : a) Legtöbb adót fizető 10 nagy földbirtokos : 1. Báró Bánffy Albert, 2 kolozsmonostori uradalom részéről Simon Elek ügyvéd, 3. gr. Bánffy Miklós, 4. báró Jósika Lajos, 5. a királyi fiscus részéről Egyedi János, 6. gr. Béldi Ferencz, 7. gr. Eszterházi család részéről családi képviselő gróf Eszterházi Kálmán, 8. báró Wesselényi Farkas, 9. a m.-valkói birtokosság részéről Gyarmatin Miklós, 10. báró Kemény Domokosb) A nagyobb földbirtok választott 24 képviselője , még pedig az alsó kerületben választott képviselők : 1. Báró Inczédi Zsigmond, 2. Hoszszú József, 3. id. gróf Bethlen János, 4. Zeyk Károly, 5. Biró Pál, 6. Deési Sándor, 7. Móga Jakab, 8. K. Kemény János, 9. Hincz György, 10. gr. Kornis Albert, 11. Tóth Samu (mint járási képviselő jelenik meg), 12. Csipkés Sándor, rendes tagok: 1. Gróf Bánffy Béla, 2. Kornis Lajos, 3. Gál Péter, 4. Mózsa Samu, 5. Bocskor László, 6. Kászoni Ignácz, pótló tagok. A felső kerületben választott képviselők: 1. Macskási Pál, 2. Berde Áron, 3. Macskási Antal, 4. Pásztohi Albert, meghalt, 5. Gyarmatin Miklós, 6. Máriafy Lajos, 7. Kelemen Benjámin, 8. Keresztes Sándor, 9. Kabos Sándor, 10. Kilin Ferencz, 11. Halmágyi Márton, 12. Simai Lukács rendes tagok: 1. gr. Mikes Károly, 2. Zsombori Elek, 3. Bányai Mózsef, 4. Balázs Samu, 5. Lészai Lajos, 8. Gyarmatin József, pótló tagok. c) A mezővárosok választott képviselői: Teke részéről : Riemer Mihály, Renner János, rendes tagok. Graef Márton pótló tag. Bánffi Hunyad részéről : Varjú Imre, Bálint Márton, rendes tagok. Csörgei János pótló tag. Gyalu részéről: Dénes Elek, Péchy Elek rendes tagok. Soós Ferencz pótló tag. d) A kézműipar és kereskedés választott képviselői : Korbuly Bogdán, Zsigmond Elek rendes tagok, Kagerbauer Antal pótló tag. e) A többi községek választott 24 képviselői, még pedig az alsó kerület járásaiban választottak. A kolozsi járásban : Mózsa Sámuel, Tóth Sámuel, rendes tagok. — Ferenczi László pótló tag. A palatkísi járásban : Pap László, Kozma Miklós, rendes tagok. Moldován Miklós pótló tag. — A mócsi járásban : Nemes Péter, Móga Demeter, rendes tagok. Germán János, pótló tag. — Az örményes járásban : Elekes Gergely, Halabori Sándor, rendes tagok. Dombrován Tivadar, pótló tag. A n.-nyulasi járásban : Hosszú János, Marosán János, redes tagok. A tekei járásban : Váró Lajos, Bettfeld Istv., rendes tagok: Krausz János, pótló tag. A felső kerület járásaiban választottak : a fejérdi járásban : Kozma Demeter, Pap István, rendes tagok : Újvári Lajos, pótló tag. A bácsi járásban: Alvizi János, Seres László rendes tagok, Szabó Ferencz pótló tag. Az almási járásban: Bágy János, Bányai Mózses rendes tagok. Porutz László pótló tag. Abikali járásban : Pap Ananiás, Pap Leontin rendes tagok. Bologa Jákob pótló tag. A bhunyadi járásban: Todorucz János, Moldován János rendes tagok. Kondoru János pótló tag. A gyalui járásban : Fekete János, Pap Ananiás rendes tagok. Pap Miklós pótló tag. A névsor felolvastatása után a fölső helytartó úr rendeleteket kezdett olvastatni, melyek elseje a megyei bizottmányokat alapitó rendelet volt. Felolvasása után kitüzetvén a kérdés hozzászólás végett : jön néma hallgatás, mit végre a főisp. helytartó úr negyedszeri felszólítására, hogy szóljanának hozzá, különben egybegyűlésöknek nincs értelme , igen röviden bizottmányra utaltak. Második rendeletkép olvastatott az, mely községi majorsági pénztárak felállítását rendeli azon helységekben is, hol eddig azok nem léteztek. Harmadik rendeletkép olvastatott, mely a földadót érdeklő földfelmérésekből keletkező költségek könnyebb fedezése módja felett hivja fel a bizottmányt tanácskozni. Negyedik volt az úrbéri szolgálat alatt maradt, allodiális helyeket biró zsellérek megváltását tárgyazó. Ötödik, mely a katonaujonczozás körül könnyítéseket ajánl. Mindezen rendeletek törvényhozás körébe vágó tárgyaknak ismertetvén el, a bizottmány tárgyalásokba bocsátkozni nem kívánt. Hatodik volt, mit felolvastak, a B. Szolnok megyének adott legf válasz.Itt kezdődött meg a bizottmány tanácskozása. B. Bánfi Albert emelt szót. A jelen helyzet feletti elmélkedése után azt ajánlja, hogy Kolozs megye bizottmánya szintén készítsen felirást ő felségéhez. Utána báró Jósika Lajos szóllott, a felirás eszméjét szintén magáévá tette. S miután a dolog érdeméhez szólását elvégezte, riposant hangjának egész nyomatékosságával igy folytatá beszédét: „A szőnyegen levő tárgyra nézve ezek nézeteim. De engedje meg mig a fölsp. hely, úr, hogy ezen választmányi gyűléshez egy pár szót intézzek ; nem indítvány az, amit tenni akarok, melyre méltóságodtól engedelmet kellene kérni, nem vélekedés, mely határozatra vár, hanem egyszerűen e bizottmány tagjainak szíveihez intézett szavakat kívánok emelni. „Sok terhes körülmények nyomják szegény hazánkat azóta is, hogy a belháború borzasztó kíséretével keblünkben megszüntetett, s csak az anyagiakat említve, látjuk, hogy egy véres külháboru hazánk fiatalsága egy osztályának jobb erejét emésztette; a pénz szűke az ipar és kereskedést sülyeszti, mezei gazdáinkat egy pár esztendei rósz termés, juh-vész, marha-dögnek a szomszédokba való terjedése, tőke hiány, s mindezek következései, a rosz piaczok csaknem tönkre juttatják ; tetézi mindezt az ilyen körülmények közt felettébb terhes adónak felhajtása. De nem mind ez busit engem t.bizottmány, mert felső uralkodónk erős akaratra módot fog találni, hogy mindezeken előbb utóbb segítve legyen, és egy jobb jövendő biztosítva lesz nekünk. „De fenyeget bennünket egy veszély, mely mindezeknél nagyobb , mert hordereje nem évekre, hanem századokra terjedhet, és ez a hazánk különböző nemzetségei között való viszongás. Én tisztelt gyülekezet szívvel és lélekkel magyar vagyok, de azért a román nemzetiséghez soha ellenszenvvel nem viseltettem, soha ellensége nem tudnék lenni, hiszen históriai adatok mutatják, hogy családom ezen nemzetiségből veszi eredetét, a gyermekkoromtól fogva falun románok közt laktam , szerettem őket, jók voltak ők hozzám, és a hűbéri viszonyok megszüntetésével is köztem és volt jobbágyaim közt fennállott patriarchális viszony meg nem szűnt. Politikai és magános életemben hibázhattam én egy és más ellen is, ki az, aki avval dicsekedhetnék, hogy soha sem hibázott, de rosz és sérteni akaró szándékkal senki sem vádolhat; nem vádolhat azzal, hogy akár kaszt, akár nemzetiség tekintetéből részrehajló lettem volna, sőt dicsekedhetem, hogy különbség nélkül mindegyiket, amikor csak lehetett, a tőlem kitelhetőkben segíteni törekedtem. „Nem dicsekvésből említem ezeket,hanem említem, mert épen ezek által látom magamat hivatva, közbe vetni magamat, ahol részrehajlással nem vádoltatván, szavaim talán mindkét részről figyelmet nyerhetnének. „Mondhatná talán valaki, épen a m. f. h. ur által is helyesen említtetve és hivatkozva, hogy itt egyeztetésre szükség nincsen, békésen ülnek itt a két nemzetiség tagjai egymás mellett, és távol mindattól, ami közöttük koszos indulatot gerjeszthetne, tanácskozunk itt együtt közheazánk és megyénket illetőkről. És ha itt-ott nemzeti kérdések felett való vitatkozások folyhatnak is, ezek egyszerűen oly vitatkozások , milyenek minden közgyűlésben, sőt baráti és házi börben is szoktak előfordulni, anélkül, hogy mérges ellenszenv kifolyása lennének. Úgy van t. válgy, és hála népünk és jelesen úgynevezett köznépünk józan felfogásának, mindeddig be tudta azt látni, miszerint ha együtt éltünk kell, egymásra szükségünk is vagyon,és hogy egymás iránt való ellenségeskedés mindenik résznek a társadalmi életben árthat, de egyiket se segíti. De azért így, tagadnunk nem lehet, hogy egy mérges veszély csirája, hol rejtve, hol nyíltan mutatkozik nemzetiségünk között, mely anélkül, hogy talán magunk is észrevennék, legnemesebb érzésünkre nemzetiségünkhözi ragaszkodásra hatvan, lángra lobbantatva mindkét részről, mindenünket hamuvá teheti. A forradalmi mozgalmak sok téves eszmék forrásai, ez mindig úgy is volt, nem is lehet másképpen ; de hogy 14 esztendő alatt azok, kik hathattak volna arra, hogy a haza java s Felséges urunk legszebb dicsőségére a békét a hazafiak keblében megerősítsék, az ellenségeskedés szikráját ébresztgették, azt én legalább nektek megbocsátani nem tudom. „De, uraim, tegyünk mi, amit tenni tudunk, hogy e mérges növény magvát, ha keblünkben czirázni is kezdett, nemes elszántságunk erejével távolítsuk el. Egymással való harczban egymást ne gyengítsük, egy harmadik fog ezen csak ürügyet találni, hogy mindkettőnknek nyakunkra üljön. „Azért ti magyar véreim, kik csak a védelem terére vagytok szorítva, soha ne hagyjátok magatokat elragadtatni, hogy egyebet védjetek, mint olyant, mi isten és ember előtt igazság; s ha a támogatott erő ellenetek győz, soha boszuindulatot kebletekben ne gerjeszszen. Eljön, el kell jönni azon időnek, ahol egyetértés szükségét elleneitek is belátják, nem szabad tehát közöttetek olyan emléknek fenmaradni, mely a kibékülést nehezítheti. Ti pedig román atyafiak, engedjétek meg nekem, hogy a nem oly rég történtekre figyelmeztessek. Még a második tíz év azóta el nem telt, hogy hazánkban nemzetiségek nagy része, vallási felekezetek egész fele az alkotmányos sorompókon kívül csak nem szolgaságban állott. Nem csak a tiétek voltak ily állásban, a hűbéri viszony létezett akkor csaknem az egész osztrák birodalomban, fennállott Németország nagyobb részében, de Franczia és Angolországban is régibb időkben megvolt. Véres forradalom, felsőbb hatalom erőszakos befolyására volt szükség máshol ennek eltörlésére, csak a magyar alkotmány volt az, mely nem alulról kérésekkel ostromolva, nem külső viszonyoktól szorítva, nem felülről erőltetve, hanem azon meggyőződéssel, hogy alkotmányunk jövőjének legerősebb biztosítéka, ha önhazánk egész népét felkarolva, mind együtt és egy érdekkel közös hazánk dicsősége és nagyságára törekszünk. Ezen nemes fellépés szép reménye, hogy csalódássá ne váljék hazánkban, az a nemzetiségek feladata, melyet annál biztosabban várhatunk, mert hol találhatná nemzeti fejlődésének és emelkedésének biztosabb alapját a román, mint egy alkotmányban, mely magát annyi századokig fenntartotta, egy alkotmányban, mely ezen nemzet tagjait szívességgel felkarolni tudta. „Egyes princípiumokat képező egyéniségek protectiója egy nemzet életibe eltűnnék, mint az árnyék, mely, mint a nap fordul, egy pár óra múlva túlfekszik, csak azzal a különbséggel, hogy senki meg nem határozza, meddig nyughatni oltalma alatt. Egy jövő ábrándjáért azon köteléket feloldani, melyek hazánkat eddig fenntartották, ezentúl is biztosan fenntarthatják, bizonyosan nem okosság. A százados tölgynek gyökeréből emelkedhetnek, terjedhetnek ágai a véghetetlenségbe, azért a viharok ostromai ellen a talajjal egybeolvadt gyökerekben biztos támaszra találnak. „Azért. román atyafiak, magunk önnön magatok érdekében felszólítalak, távoztassunk egymás közt mindent, ami bizalmatlanságot szülhetne, ragaszkodjunk észszel, erővel azon alkotmányhoz, mely századokig fennállani tudott, és szabadelvűségének, fejlődési képességének oly szép jeleit adta.“ Ez tette a szónoklatok fénypontját.Beszéde közben Hosszú József feláll, mindenki azt várta volna, hogy b. Jósika testvéries nyilatkozatát ismert ékesszólásával fogja viszonozni. De a helyett, (román nyelven) egyenesen annak fejtegetésébe bocsátkozott, miszerint a jelen bizottmányi szerkezet a románokra nézve az 1861-beli bizottmányokénál jóval hátrányosabb, mert azon bizottmányban a románok kellőleg voltak képviselve, holott most csak 19-en vannak; felemlíté, hogy akkor a jegyzőkönyvet két nyelven szerkesztők, most csak magyarul. A főisp. helytartó úr közbeszólt, s felolvasá a törvényt s reá vonatkozó rendeletet, mely a magyar nyelvet egyidőre a megyéknél hatályban hagyta. Hosszú azon nyilatkozattal felelt, hogy ő csak annyit akart mondani, hogy a jelen bizottmányt szervező rendelet méltánytalanabb reájok nézve, mint az 1861 bizottmányi alap. Főisp. helytartó ur közbevetőleg még egy rendeletet olvastatott fel, mely rendeli, hogy a bizottmányi tagok a bizottmányt szervező utaitás felett vitába ne bocsátkozzanak. Mire b. Jósika L. azon nyilatkozatot tette, hogy azt hiszi, hogy azzal, ha a főkormányszék vagy kancellária rendeletei felett alkotmányos szellemben nyilatkozik a bizottmány, avval bántalmat a felsőbbség ellen nem követ el. Ezen intermezzo után a főispáni helytartó úr nyilatkozott, hogy a felirat kérdésébe tett indítványt tárgyalás alá kész bocsátani. B. Bánffy Albert most formulázni kezdé nézeteit, mihez többen hozzászóltak, s a vitának egy felirat lett eredménye, mely előszámlálja a provisórium alatt keletkezett jogsérelmeket, kéri Ő Felségét, hogy azt megszüntetni méltóztassék. E felirat megírására b. Bátffy Albert, b. Kemény Domokos, Simon Elek, Gyarmathy Miklós, Hosszú József, Móga Jakab, Tóth Samu, Pap Miklós urak nevében bizottmány neveztetett ki. Utána a tisztujitás kérdése került szőnyegre, de nem kivántak bele bocsátkozni. S miután az utak építése s egy, a megyeház szomszédjában fekvő telek megvásárolhassa kérdése a tisztségre bízatott, s Bátos kérelmezett mezővárosiasittatása az országgyűlés elé utasittatott, a gyűlés folytatása más napra tétetett át. Tegnap tehát a gyűlés szintoly nagy részvét között újra megnyílt. A jegyzőkönyv felolvasása közben felmerült, hogy Hosszú Jzsef tegnapi nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kívánta igtatni, mi teljesíttetett. Majd Móga Demeter emelt szót a román nemzet országos elnyomása ellen , mit az elnök, mint nemzetiség kérdési vitát félbeszakítva; K. Jósika L. pedig visszautasítá azon vádat, mintha a magyarok részéről a nyomás különösebb volna, mint más részről. A vita eredménye jön, hogy a bizottmány az 1861-diki bizottmány példájára egyhangúlag, minden további indokolás nélkül, a jegyzőkönyvnek román nyelven vitelét, a magyar szöveg hivatalos ereje fenntartása mellett, kimondotta. Ezzel áttértek a napi kérdésre. B. Bánffi Albert felolvasá a kinevezett bizottmány által szerkesztett felirást. A többség magáévá tette. A bizotmány román ajkú tagjai, nem lévén a felirattal kielégítve, Elekes esperes országgyűlést kivánt kérni, Pap Ananiás a román nemzetnek a bizottmánybani aránytalan képviseltetését, mint sérelmet akaró beleszöretni; Román János az érdekképviseleti alapot támadta meg; mindezek eredménye egy már kész kérvény benyújtása jön, melyre kimondatott, hogy az elnök szintén terjeszsze fel. Ezek a kolozsmegyei gyűlés főbb momentumai. Részletesebben már csak azért sem adhattuk, mert a lapok helylyel ellátva nem voltak. A tanácskozás menete elég higgadt volt. A tapintatos elnöknek csengetyűjét nem kellett igénybe venni. Résztvettek a tanácskozásban b. Bánfi Albert, gr. Bánfi Béla, gr. Béldi Ferencz, Berde Áron, Biró Pál, Jézsi Sándor, Elekes esperes, Gyarmathy Miklós, Hosszú József, b. Inczédi Zsigmond b. Jósika Lajos, b. Kemény Domokos, Móga Demeter, Pap Ananiás, Román János, Simon Elek, Tóth Samu. A tanácskozásban négy szónok a román nyelvet használta. Felhívás a gazdaközönséghez a hamburgi gazdasági kiállítás érdekében. Az orsz. magyar gazdasági egyesület hazánk anyagi jólétének gyarapítására mélhatlanul szükségesnek tartja terményeink minőségét és menynyiségét, szóval földmivelési termelésünk képességét a külfölddel megismertetni, s minél több érintkezési alkalmat keresni a világkereskedéssel. A londoni világtárlat által egyik másik terményünk iránt felébresztett figyelem arra int bennünket, hogy jól felfogott érdekünkben minden ily kínálkozó alkalmat kihasználni igyekezzünk. Legközelebb ismét egy ily kedvező alkalmat nyújt a i. é. július 14—20 ik napjain Hamburgban tartandó internationalis kiállítás. Hamburg, mint a világkereskedés egyik fő pontja, nagy fontossággal bír különösen hazánkra is; nagyon kívánatos ennélfogva, hogy az ottani kiállításon Magyarország, legalább fő terményeivel, képviselve legyen. Hogy terményeink Hamburgban méltóan jelenhessenek meg, az orsz. magyar gazdasági egyesület kedves hazafiai kötelességének tartja közvetítő gyanánt lépni fel,gazdasági főbb terményeink collectiv kiállítására Hamburgban. E czélból egyesületünk érintkezésbe tette magát a hamburgi kiállítási választmánynyal, s kebeléből állandó bizottmányt nevezett ki, mely a kiküldendő tárgyakat összeszedje, megválogassa, a kiszállítást és a helyszínen a felállítást rendezze. Közbenjárását az egyesület csak a főbb gazdasági termények kiküldésére terjeszti ki, ilyenek: a) Agarinafélék: búza, rozs, árpa, zab, kukoricza. b) Olajnövények közül a repcze (ide véve a repczepogácsát is.) c) Dohány. d) Takarmánymagvak közül a lóher és lueterna. e) Kender és len. f) Liszt. g) Bor. h) Gyapju. i) Selyem és lemotelált selyem. j) Az erdei terményekből a gubacs, fahéj, donga. Ezek volnának azon tárgyak, melyekből az egyesület, a beküldők nevei alatt, egy szép collectiv küldeményt szeretne kiállítani, s melléje néhány ezer példányban kinyomatni a nevezett termények bővebb ismertetését. Felhívja tehát az egyesület a tisztelt gazdaközönséget : méltóztassék a nevezett hazai tervények ismertetésére kínálkozó alkalmit megragadni, s az egyesületnek ez érdemben minél nagyobb részvét által segédkezet nyújtani. Hogy a kitűzött czél az egyesület óhajtásához képest elérhető legyen, a következő pontokra figyelmeztetjük a t. gazdaközönséget: 1) Hogy az egyesület részéről a hamburgi kiállítási bizottmánynál a magyar küldemények számára megkivántató hely iránt az előleges intézkedés idején megtörténhessék, mélhatlanul szükséges, hogy a kiállítók bejelentéseiket az orsz. magyar gazdasági egyesülethez Pestre, legfeljebb ápril 20-dik napjáig beküldjék. E bejelentésben fel legyen jegyezve : a küldő neve, lakhelye, a küldendő tárgy, ennek eladási ára, s hogy a küldendő tárgyból a kiállító által körülbelül mennyi termeltetik évenkint, s menynyi készlet volna jelenleg. 2) A kiállítandó tárgyak Pestre, az egyesület köztelkére, legfeljebb május végéig beküldendők ; és ugyan : a) A gabinafélékből legalább T/4 mérő. b) Repeze-, lucterna- és lóhermagból legalább 10 font; repczepogácsáról 4 db. c) Dohányból fajonként egy pár csomó. d) Len- és kenderből egy pár tekercs. e) Lisztfélékből legalább 10 font. Kívánatos azonban, hogy sütési próbákra is küldjön minden kiállító tetszése szerint. f) Gyapjúból két bunda, mosott vagy mosatlan állapotban. g) A kiállítandó borok a Magyarország borászati leírása, s az idénre tervezett, de elhalasztott országos kiállítás számára eddig már beérkezett küldeményekből fognak összeállíttatni. Május végéig azonban e czélra még midig fogad el az egyesület borokat. S miután a londoni kiállításról ítélve, a kiállítók, érdekére nagyon előnyös az, ha a kiállított borokból kóstolásra nagyobb készlet is van: e körülmény figyelmet érdemel, s igen jó lenne, ha — legalább a jelesebb promontóriumokból — az illetők ily készletről gondoskodnának. h) Az erdei terményekből: gubacs, mérő, fahéj , csomó, donga egy pár darab, kisebb és nagyobb fajta. Tudva levő dolog, hogy az ily kiállítás tetemes költséggel jár. A hamburgi kiállításon helypénzt is kell fizetni. Sok függ attól is, hogy a tárgyak mily csínnal vannak kiállítva és rendezve. Bár engedné az egyesület anyagi ereje, hogy mindezen költségeket a közérdekre, saját pénztárából áldozhatná. Sajnos, hogy jelen korlátolt állapotában ezt nem teheti. A szállítási s egyéb rendezési költségek fedeésére tehát a kiállítók hozzájárulása szükséges, s e végre minden kiállító, bejelentéséhez mindjárt szíveskedjék legalább is 10 ftot mellékelni. A közös ügy érdekében, a kiállítási állvány díszítésére, az egyesület hazafias köszönettel fogad el nem-kiállítóktól is adakozásokat. Élő állatok és gépek küldését az egyesület nem vállalhatja el; ezek csak az egyes kiállítók rovására mehetnek ki; különösen az állatok a kiállító saját megbízottja felügyelete alatt. Egyébiránt a bejelentést a hamburgi választmányha az állatok és gépekre nézve is örömest közvetíti az egyesület , de e bejelentéseknek is be kell érkezni ápril 20-ik napjáig. Azok, kik különösen állatokat szándékoznak kiküldeni, úgy segíthetnének magukon legkönnyebben, hogy közös költségen küldenének ki az állatok mellett egy felügyelőt, s e végett itt a központon, vagy az egyesület titoknoki hivatala által értekezhetnének egymással. Pesten, 1863. márt. 22. Az orsz. magyar gazdasági egyesület elnöksége. Lengyelországi események. Pár napja támadt azon hír Bécsben, mely szerint az orosz kormány most forma szerint kijelentette készségét, hogy a nyugati hatalmak diplomatiai fellépését fölöslegessé teendi,amennyiben a lengyel felkelés teljes leverése után „Ausztriával és Poroszországgal egyetértve“, s azon feltétel alatt, ha e hatalmak hasonló rendszabályokra kötelezik magukat, Lengyelországnak engedményeket ad I. Sándor czár ígéretei alapján, s a jelen viszonyok tekintetbe vételével, melyek kielégitnék egyfelől a lengyel nemzeti érzelmeket, másfelől biztosítnák a nem-nemzeti uralkodó jogait. Ezt a boroszlói lapnak írják Bécsből, mártius 24-ről. Másfelől a bécsi „Presse“nek Berlinből 24-ről jelentik, hogy ez utóbbi helyre Sz.-Pétervárról legújabban e fontos tudósítás érkezett: „Gorcsakoffky a nyugati hatalmak követeinek határozottan kijelentette, hogy most, miután a lengyel fölkelést végkép levertnek lehet tekinteni, II. Sándor czár igyekezni fog, a Lengyelországon megosztozott két másik hatalmassággal egyetértve, oly intézményeket adni lengyel alattvalóinak, melyek Európát meggyőzik a felöl, hogy az orosz kormánynak lengyel alattvalói jólléte nem kevésbé szivén fekszik, mint saját orosz alattvalóié. Az általános amnestiához is, bár meg nem igértetett, remény adatott.“ A „Bresl. Ztg“nak írják továbbá Varsóból, mart. 24-ről: „Hiteles forrásból közölhetem önnel, hogy legfelsőbb helyen hajlandóknak mutatkoznak külön lengyel ezredek alakítására, melyeknek azonban állomási helyei Oroszországban lennének. Ezzel nagy részben megszüntetni remélik a lengyeleknek az orosz katonai szolgálathoz való ellenszenvét, s a külfölddel szemben némileg a lengyel autonómia elismerését fitogtatni. Nem valószínű azonban, hogy a külföldet elámítsa e szmleges engedmény, s még kevésbé hihető, hogy a lengyeleket kielégítse. Ezután is 12 évi szolgálat van rájuk mérve, távol a hazától, s a hűt szolgálatokkal nem fog járni dicsőség. A lengyel csatatérekről részletes tudósítások nem érkeztek nevezetesebb eseményekre nézve, s különösen még mindig homály fedi a Langiewicz lemondását megelőzött eseményeket. Úgy látszik, azon két csapatot, mely Langievicznek osztrák területre vonulta után a krakkói kerületben még fennmaradt, az oroszok szintén szétverték. Valigorszki és Jedzioranszki s a franczia Rochebrune, Langievicz előbbi alvezéreiről mit sem hallani újabban. Ami Visoczkit illeti, talán alaptalan volt azon hír, mintha Langievicz táborában volt volna. Legalább a közvetlenül e táborból érkezett tudósítások nem említették őt, csak Varsóban beszéltek róla. Azon említett csapatok egyikét Czeckhovszki, másikát Szmiechovszki vezérlette. Ez utóbbi csapatot az oroszok egészen osztrák területre szorították át, mi megtörténvén, azon merőben ok nélküli gonosz tettet követték el, hogy hét falut az osztrák terület közelében felgyujtanak Czekhovszki is üldözőbe vétetett, s össze is csapott az oroszokkal, minek következése hír szerint a lengyelek szétveretése veti. — Mint a „Gen. Corr.“ irja, azon hir, mintha Langiewicz Gráczba vitetnék, merőben alaptalan. Eddigelé semmi sem határoztatok az exdictator tartózkodási helyére nézve. Ugyanazon lap Írja : Párisból Írják egy bécsi lapnak, mintha G r a m o n thy azon utasítást vette volna kormányától, legyen közbenjáró a bécsi kormánynál, hogy Langievict bocsáttassák szabadon s engedtessék meg neki a Párisba utazás. E tudósítást ép annyira hihetjük, mint nem. A bécsi kabinetnek nincs szüksége ily közbenjárásra,hogy ezután is megtartsa azon humánus szempontot a lengyel ügyben, melyből az ügy kezdete óta el nem tért.“ Ami pedig azt illeti, hogy Ausztria a lengyel menekülteket kiadja az orosznak, ugyanazon félhivatalos osztrák közlöny úgy véli, hogy erre nem lehet kilátás, már csak annálfogva sem, mivel ily követelésre nem áll fenn, vagy jobban mondva többé nem áll fenn szerződésen alapuló jog. — Tegnapi esti postánkban a „Krakk. Zrg“ nyomán írtunk az osztrák területnek egy újabb megsértéséről az oroszok által. Most a „Gén. Corr.“ tudakozódás nyomán írhatja, hogy ezen Czulczénél és Karniewnél való határátlépés csakugyan megtörtént. „Ez eset elég komoly, úgymond, hogy népjogi kérdéssé váljék. Különben kimondja újból is azon meggyőződését a nevezett lap, hogy az orosz kormány teljes készséggel fog elégtételt szerezni alárendelt tisztjei ilyen önhatalmú eljárásáért. A lengyel ügy diplomatiai oldalát illetőleg írja ugyanazon „Corres”.“ Néhány lap folyvást azt állítja, hogy Napoleon császár eddig tett lépéseinek sikeretlensége daczára nem hagyott még föl azon eszmével, hogy Ausztria beleegyezését Lengyelország érdekében leendő erélyes fellépésre megnyerje. A nevezett lap bízvást meri állítni, hogy a lengyel kérdésnek tárgyalásában közös alapokat kereső eszmecsere a két kabinet közt egy percig sem szakadt félben. A körülmények is oda mutatnak, hogy az alkudozások Ausztria és a nyugati hatalmak közötti egyetértésre fognak vezetni, amennyiben utóbbiak nem is kívánnak Ausztriától más javaslatokat, mint amelyek Ausztriának e kérdéshez való sajátságos állásából folyóknak tekinthetők. Párisi jelenségek a lengyel ügyben. A nap főeseménye, az „Opinion Nationale“ vallomása szerint is, a félhivatalos„Constitutionnel“ mártius 25-iki számában a főszerkesztő, Limayrac úr azon czikke, mely e lap minapi csüggeteg hangjával igen jelentékeny ellentétben áll, miután ez alkalommal teljes bizalmát nyilvánítja a lengyel nemzetiség diadala iránt. A nélkül — mond az „Op. Nationale“ — hogy ezen gyakori és előre nem látott fordulatoknak túlságos fontosságot tulajdonítanánk, annyit mégis nagy tévedés nélkül feltehetünk, hogy azoknak van valami oka, s hogy más részről a „Constitutionnel“ sokkal hűbb a kormányhoz, semhogy a hivatalos politikával ellenkező útra térne. A „Constitutionnel“ érintett czikke így hangzik : „Angliában, Olaszországban, Svájczban manifestatiok mennek véghez Lengyelország mellett. Mostanig csaknem mindezen manifestatiok a nagy rendszeretet (esprit d’ordre) által tűntek fel. S ezen gyülekezetekben nemcsak a tömeg vesz részt, hanem minden országban láthatni azokban előkelő férfiakat, akiknek a forradalmi és fejetlenség eszmékkel semmi közük. „Ezen rokonszenvező demonstrátióknak, melyek Európa főbb pontján merülnek fel egyszerre, egyik oka kétségkívül azon emlékekben található fel, melyeket a lengyel száműzöttek több mint harminc év óta maguk után hagytak mindenütt, ahol befogadtattak. Bennük, akiket az Éjszak francziáinak neveztek el, meg van a jellem társulékonysága, a szellem csábereje, a szív feláldozó hűsége, s el kell ismerni, hogy e tulajdonaik segítették őket népszerűkké tenni a számkivetésben. „Hosszas szerencsétlenségek váltották meg a régi hibákat, és Lengyelország, az egykor kormányozhatatlan, az udvari cselszövényeknek, a felülről jövő nagyravágyásoknak, a tömegek állhatatlanságának kitett Lengyelország, megedződött a száműzetésben és szerencsétlenségben, s ma mindenkire nézve nemzetiség az melynek joga van élni, mivelhogy ereje volt meg nem halni. „Csalódnék azonban, a ki azt hinné, hogy csupán ezek az egyedüli indokai azon különféle manifestatióknak, melyekről a táviró minden nap részleteket hoz. Több van ezekben, mint élénk rokonszenv a szerencsétlenek iránt, több mint heves tiltakozások egy nemes ügy mellett. Egy komoly európai érdek is rejlik azokban. „Ötven év óta nyugtalanságba ejtve mindanynyiszor, valahányszor Lengyelország egyet mozdul, a Visztula partján kiütő minden forradalomkor attól félve, hogy a világ tűzbe borul — a népek megoldást óhajtanak. Azt kívánják kormányaiktól, találjanak gyógyszert ezen, időszakonkénti súlyos betegségre. — Nincs-e már okunk reménylem, hogy ezen óhajtások valahára meghallgattatnák! „Miként lehet például el nem ismerni, hogy Ausztria, daczára azon sajátságos nehézségeknek, melyeket számba kell vennie, a mostani körülmények közt oly józanságot s igazságszeretetet tanusít, melyek a politikának becsületére válnak. „Magában Oroszországban is igen jelentékeny symptomák mutatnak arra, hogy ott nem élnek