Pesti Napló, 1863. április (14. évfolyam, 3939-3963. szám)
1863-04-01 / 3939. szám
74-3939 14-ik évi folyam.Szerda, april 1.1963. E lap sít llpai részét illető minden közlemény TT I a. H /i ■ h i V ft t fl. 1 . Előfizetési föltételek ‘ Szerkesztési iroda. .i Mukesztőséghez, intézendő. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ■ Ferencziek tere 7 ik szám 1-ső emelet Bérintetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli félévre . . 10 £rt 50 kr o. c.Ferencziek tere 7 ik szám, emelet, fogadtatnak el._____________________ paniszok, hirdetmények, a kiadó hivatalhoz intézendők. __________Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. o. Hirdetmények dya : 7 hasábos petit-sor egyszer hrdetéár és 7 uj kr. Bélvegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizethetni „PESTI NAPLÓ“ april—júniusi folyamára. Előfizetési ár: april—júniusi V4 évre 5 ft 25 kr, april—septemb. Va évre 10 ft 50 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, martius 31. 1863. Vannak folyamok, melyeknek eredetét nem lehet fölfedezni, s vannak olyak, melyeknek torkolatjok nincs; mert nyom nélkül enyésznek el a sivatagban. Ezen utóbbiakhoz hasonlítanak az európai kérdések közül többen. Nagy zajjal indulnak meg, mint a tajtékzó zuhatagok, s aztán a magasból alá hullván, rövid pálya után meglassudva, vagy tócsákat alkotnak, vagy a fövénybe beszivárognak, s eltűnnek a szem elől. Közelebbi éveink politikai eljárásainak jellemzését többnyire két rovat alá lehet sorozni. Az egyik rovat : sok zaj semmiért; a másik : sok zaj után semmi. Mi az oka e kérkedő tehetlenségnek, e komoly czélt nélkülöző izgatásoknak, e, hol kétszinű, hol saját maga ellen forduló erőfeszítéseknek, melyek igen gyakran csak szinészi, s legtöbbnyire csak szemfényvesztői érdemmel birnak ? Csupa kunststückek, melyeket a kisz, többet alig érhet el, mint azt, hogy ezermesternek czimezzék, s a közönség aggódva tartsa kezét a zsebén. Amióta a közvéleményt nemcsak a szobatudósok, de az államférfiak is nagyhatalomnak nyilatkoztatták ki, megfogható, ha föllobbanásaitól félnek, szeszélyeinek hízelegnek, s akaratát azért is követik , hogy félrevezessék vagy kijátszadják. Azonban, úgy rémlik előttünk, mintha az uralkodó eszméknek és érzelmeknek nyújtott ily nemű megtiszteltetés kevéssel érne többet, mint azon külső hódolat, melylyel a magas állású egyéneket azért törekszik valaki megnyerni, hogy bizalmával egy alkalmas perczben visszaélhessen. A lengyel forradalom is azon szerencsétlenségben részesült, hogy miután a közvélemény pártolta, oly élénk diplomatiai sürgésre adott alkalmat, mintha valami nagy horderejű intézkedések vézettek volna czélba, s már alig van egyéb hátra, mint azon együttes és erélyes eljárás, mely IIádik Sándor czárt nagy engedélyekre, sőt áldozatokra is fogja kényszeríteni. De hát minő eljárás legyen az ? Az 1815-ki bécsi congressus határozatai szerint Lengyelország önálló alkotmánynyal láttassék-e el ? Az angol külügyminiszter erős érvekkel fejtette ki, hogy a forradalom által nem lehetett verwirkolni a bécsi királygyűlés megállapodásait. Ezen elv vezethetett volna valamilyen kibontakozáshoz, ha a többi hatalmaktól fölkaroltatik. De a bécsi congressus határozatai egyoldalú cessiók, sikerült forradalmak, szerencsés hadjáratok és fortélyos diplomatiai sakkvonások által annyi képen sértettek meg, hogy a sebzett rész majdnem több rajtuk, mint az ép. Képzelhető volt tehát, hogy akik a bécsi congressus stipulatioinak megrontásából hasznot vontak, nem mutatták magukat hajlandóknak az oroszt szigorú törvényességre kényszeríteni. A napoleonidák pedig, s velök együtt a franczia büszkeség és közszellem, magát az egész bécsi congressus művét inkább megdönteni akarja mintsem arra gondoljon, hogy hozzájárulásával annak érvényét emelje. Tehát a lengyel kérdés ezen megoldása lehetetlennek bizonyult be. Hátra volt még két kísérlet . Vagy az, hogy a porosz-orosz titkos szerződést ürügyül használva, fegyverrel kényszerittessék a czár Lengyelország felszabadítására, vagy pedig, hogy e felszabadítás nagy erkölcsi nyomás által eszközöltessék, mint Zamoyski gróf az angol mee tingek figyelmébe megható szavakkal ajánlotta. A fegyverrel rendezést III. Napóleon örömmel elfogadta volna, de erre Anglia és a német hatalmak rá nem állhattak , mert méltán felvettélik a Rajnát , és előre láthatók, hogy ily megoldási kísérletnek valódi neve: európai háború és franczia hódítás. Tehát az erkölcsi nyomás igénybe vételéről lehetett még csak szó. Ezen eszköz egy új európai congressus eszméjét éleszté föl. III- dik Napóleon, mint minden bajban szokta, pártoló a lengyelügy miatt összegyűjtendő congressust. De kik vegyenek benne részt ? E kérdés könnyűnek látszott elméletileg. Mert miután a bécsi congressuson ejtett sérelem orvoslásáról van szó, tehát azok meghívandók, kik a bécsi congressusban részt vettek. Ámde abban az olasz király nem vett részt, sőt az olasz királyság a bécsi okmányoknak ötszörös megsértésére épült föl. Aztán a közelebbi congressus — értjük a párisit — nem oly kérdésért vezetett háborúra, ami a congressus tárgya volt, hanem olyanért, ami csak mellékesen pendittetett meg e békét lehellő gyülekezetben. Ily tény, természetesen, részemen az új kísérletekre nézve. S végre, ki tagadhatná, hogy a diplomatiai kis diéták, okvetlenül csak III Napoleon hatalmának növekedésére vezethetnek. Pedig Európa nem attól tart, hogy a franczia császár gyönge, hanem, hogy erős. Az érdekek ellentéténél fogva majdnem oly nehéz a hatalmak együttes jegyzékei által kisded nyomást alkalmazni Oroszországra, mint a congressus útján nagy nyomást. Miként segítsenek tehát az európai kormányok a lengyeleken, s mikép bókoljanak a közvéleménynek , miután csakugyan szeretnek a közvéleményre támaszkodni ? Tán folyamodjanak amnestiáért, akkor, midőn legyőzetett a lengyel forradalom, és Sándor czár nagylelkű lehet saját ösztönéből is ? Íme, a lengyel kérdésnek utolsó stádiuma, a diplomatia terén. KEMÉNY ZSIGMOND: A Tiszaszabályoszás eredménye az alsó zabalcki vizszerk esetben. VI. Felépülvén ugyanis 1859-ben a társulat öszszes védművei, ezek fenntartásáról is kelle gondoskodni. E czélra az 1859-ik évi julius 4-iki közgyűlés, 13 éven át fizetendő, holdankinti 30,000 ft kivetést szavaza meg, mi akkor lx/% krt, később pedig a Kun községek 18,000 holdnyi Berettyóártere ezen teher alól kivétetvén, 8 krttön 1 holdra ; ebből kellvén az ugyanakkor elfogadott pénzügyi tervezet alapján a fenntartás, tisztviselők és szolgák fizetésére szükséges 400.000 ftnyi alaptőkének előállani. Ez a 3-ik kivetés. Alig készültek azonban el nagy költséggel és fáradsággal a gátak, s még mielőtt megülepedtek volna, már 1860-ik év tavaszán rendkívüli árvíz támadd meg azokat, s rajtuk kiszárallhatlan rombolást okoza. A gátak, egyetlen pontot kivéve, daczoltak ugyan a romboló elemmel, de általában mégis oly tetemes sérüléseket szenvedtek, hogy az ekként mutatkozott gátszakgatások helyrehozása, a szükségessé vált emelés és erősítés kivételére, mint már fent említők, az akkori közgyűlés kénytelen vola 250.000 ftot újólag megszavazni, s ezen újabb teher érdekeltjeire leendő kivetését megrendelni. Így állt elő a 4-ik kivetés, melynek részletei, a 30 ezer ftos kivetés 8 kros holdankénti illetményeivel együtt, folyvást a társulat kezelése alatt áll, és ugyancsak a társulat pénztárába, és pedig, a 30 ezer ftra félévenkint január és ápril, július és September közt, a 250 ezer ftos kivetés illeményei pedig 1862., 1863. és 1864-ik év alatt 12 egyenlő részletben, egyszer mindenkorra lefizetendő. Ki tehát az adóhivatalokhoz bármikép is befizeté az 1859-ik év óta folyamatban lévő részleteket, az még nem fizetett meg mindent, fennmaradnak még akkor a társulat kezelése alá tartozó 30 ezer és 250 ezer ftos kivetések után eső illetkek, miknek pontos beszállítása a társulatra nézve annál kívánatosabb, mivel ezen pénzek segélyével alakíthatná a későbbi termeltetések elkerülése végett nélkülözhetlen alaptőkét, és építtetné meg gátjait akként, amint azok újólag tervezve vannak. De előnyös is volna az érdekeltekre nézve az évenkénti pontos fizetés, mivel nem halmozódnának össze szükségtelenül oly tartozások, miket előbb utóbb meg kell fizetniük, ekkor nem terheltetnének az utóbbi közgyűlés által kimondott 6%-tóli késedelmi kamattal, és tartósabb vonakodás esetében, rendesen bekövetkező politikai hatóságok közbenjárása folytán, érezhető kellemetlenségeknek sem volnának kitéve. Mindezt itt csak röviden érintik. Bővebben nyilatkoznak e részben a társulat időszaki jegyzőkönyvei, és az azok mellé csatolt számadási kivonatok. De kiváló tárgyavatottsággal s élénk szinnel festi a társulat újabb időbeli pénzügyi helyzetét igazgató választmányi elnök gr. Dessewffy Emil ur önliga, 1861-ik évi május havában kelt, és számtalan példányban szétosztott „sürgetős kérelem és felvilágosítás“ czimü körlevele, melyet azok kedvéért, kiknek kezéhez nem jutott, de általános becsénél fogva is, egész terjedelmében ide igtatunk. a Sürgetés kérelem és felvilágositás. „Az alsó zabolcsi tiszaszabályzó társulat igazgató választmánya számosabb érdekeltek képviselői által megszaporítva, a jelen évben már két ízben tartott elnökletem alatt összejövetelt. Meggyőződött ezen alkalmakkor, hogy a társulati ügyek, ha a tisztelt érdekeltek azokat szívükre nem veszik, a legnagyobb zavarnak,elakadásnak és felbomlásnak mennek eleibe. ” A társulati igazgató számos felszólításat sikerre nem vezetvén , nekem tette a választmány feladásommá, hogy a tisztelt érdekeltekhez forduljak. „Szívesen és azon reménynyel járok el ezen kötelességemben, hogy midőn egy oly ügyért emelem fel szavamat, melyet halhatatlan emlékű nagy Széchenyink indított meg, és melyet annyi áldozat, férfias kitartás és erélylyel tudtunk enynyire vinni, most, midőn már csak arról van szó, annak hasznait mindenkorra biztosítani, szétbontani társulatunkat, az eddigi nagy áldozatokat füstbe menni nem engedendjük, hogy nem fogjuk számos elleneink és becsmérlőinknek azon örömet szerezni, mikép elmondhassák kárörömmel, hogy a magyar lelkesedés csak szalmatűz, de hamar csökken kizárásban, és az eredményt, a sikert állandósítani nem tudja ! — Meg kell Széchenyinket még hamvaiban is mentenünk az ilyen pironságtól, meg kell óvnunk attól a magunk magyar lelkiismeretét is, hogy ilyen kiváló és országos fontosságú ügyben, mely mindnyájunk vagyonát, jólétét oly közel érinti, hanyagságot vagy meggondolatlanságot verhessünk magunknak, vagy vethessenek utódaink azok szemére, kik az ő rovásukra áldoztak, költekeztek, de nem voltak elég erősek és okosak, a tett áldozatok gyümölcsét is biztosítani maguknak és az utójövöknek ! VII. „A Tisza árjainak szabályozására, mint tudjuk, Széchenyi vezérlete alatt az összes Tiszavölgy érdekeltsége állott össze, kölcsönösen kötelező szerződés alapján. — A mi társulatunk, mint része az egésznek, erélyesen és becsületesen felelt meg azon kötelezettségnek, melyet magára vállalt. „Nagy erőfeszítéssel, nagy áldozatokkal elvégre oda jutottunk, mikép gátjaink 1859 végén elkészültek. Becsületünkre és diszünkre szolgált, hogy ezt szabadon, magunk jó szántából tudtuk létrehozni. — Nem kellett nekünk eddig biró vagy per, saját belátásunk és közreműködésünk létesíté a sikert. Hetvenkétezer folyóbörnyi kész gátjaink vannak. Ezek tetemes része füzesekkel van bészegelve, hátra lévő részén feszített igyekezettel van folyamatban a füzeselés. Harminczhárom őrház volt szükséges a gátőrök számára. Ezeknek nagy része fel van építve, ami míg hiányzik, most épül és az év végéig elkészül, igy a gátőrök állomásaikat elfoglalhatják és a gátak rendes őrzése megkezdődhetik. „A mit tehát a társulati közgyűlések, mint szükségest elismertek, mint végzendőt elrendeltek, részint be van végezve , részint teljesedés küszöbén áll. Az 1860-iki árvíz még alig felépült és még meg nem ülepedett gátjainkat, emberi emlékezetet meghaladó gyorsasággal és nagyságban rohanta meg. Gátjaink ellentállottak a rohanó elemnek, egy pár jelentéktelen kiszakadás történt csak, azonban gátjaink, kivált azon részek, mely még alig készült el, és melyet a füzesek még nem védtek , tetemesen megsérültek, és feljebb emelést, kiigazítást kívánnak. Még rövid volt az idő arra, hogy azok teljesen megülepedhettek volna; a füzesek — ezek, a gátaknak hathatós biztosítói és évről évre erősödő őrei — még nem növekedhettek fel az idő rövidsége és mostohasága alatt, és így még nem nyújthatták a kellő védelmet gátjaink egész hosszában ; mikor ezek épültek, nem volt elég pénzünk, azokat oly magasságra és szélességben építeni, mint az 1860-iki árvíz megmutatta, hogy kellett volna. De nem is volt lehető ezen árvíz magasságát előrelátni. Azonban igen sokra tanított meg bennünket ezen árvíz. • Ha ezen hallatlan magasságú ár ugyanis védtelen állapotban találta volna vidékünket, városok és falvak pusztultak volna el, víz alá kerültek volna oly földek is, hol ezelőtt víz soha sem volt. Az ilyen veszélyek ellen, melyektől létező gátjaink által menekültünk most is, jövendőre teljesebben kell biztosítanunk magunkat. Gátjaink az 1860-ki hallatlan nagyságú árvíznek is ellentállottak ugyan, azonban mint még újak, megsérültek, imitt amott leszállottak,kiigazítást,sokhelyütt magasítást, erősítést kívánnak, hogy hasonló veszélyek ellen biztosan és folytonosan számíthassunk reájuk. Az 1860-ban tartott társulati közgyűlések ezen szükséget megvizsgálták , elismerték, a szükséges költségeket megszavazták, az igazgató választmánynak a pénz előteremtését, a megsérült gátak kiigazítását, magasítását, erősítését kötelességévé tették, meggyőződvén, hogy minden eddigi fáradozás és költség veszélyeztetve van, ha gyorsan meg nem történik, ami szükséges. „Az igazgató választmány híven jár el az elbe szabott kötelességben. Meg van kötve egy teljes biztosságot nyújtó vállalkozóval a szerződés, hogy a társulati közgyűlések rendelései foganatba menjenek. „Azonban nem csak ezek nem fognak foganatba mehetni, hanem az egész társulati ügyre felakadás és szétbmlás vár okvetetlenül, ha a társulati tagok nem veszik ezen szent ügyet szívükre, és hivatásuknak, köteleztetéseiknek meg nem felelnek. „A vállalkozó ingyen dolgozni nem fog, a választmány pénzt teremteni nem tud, hogy neki fizethessen, mert oly társulatnak, mely adósságainak kamatjait nem fizeti, senki kölcsönözni nem fog, e mellett a társulati pénztárnok, mérnök, felügyelők, gátőrök fizetéseit rendesen kiadni a pénztár nem tudja, a gátak rendes fenntartási költségeit, az erre kivontató szerszámokat, munkások bérét fizetni nem tudja, ha a társulati tagok sem a társulati adósság reájuk eső részének kamatjait, sem pedig a társulati évi szükségekre holdszám szerint kivetett 30 ezer forintokból reájuk eső részleteket rendesen és a kellő időben pontosan be nem fizetik. „És pedig mindezeknek okvetetlenül és rövid idő múlva be kell következni, és az egész társulati ügynek múlhatlanul felakadni és felbomlani. VIII. „A társulati védgátak kölcsönpénzen épültek. „Nem nagy volt azok száma, kik a reájuk eső és kivetett költségeket készpénzben mindjárt befizetni tudták. Akik nem tudták vagy nem akarták, azoknak terhére kölcsön vétetett fel, közgyűlési határozat folytán, saját beleegyezésükkel. Felvétetett pedig a kölcsön, az öszszes tiszavölgyi társulatok képviselőinek Pesten tartott közgyűlése helybenhagyásával, sőt eszközlésével,és olyan feltételekre, melyeknél jutalmasabbakra sem akkor, sem most, kölcsönt a társulatnak kapni nem lehetett. Hatot fizetünk száztól, a hetediket a tőke törlesztésére fizetjük, mely ekkép, rendes fizetés mellett 32 év alatt le volna törlesztve. „A társulat hosszasnak tartotta ezt a 32 esztendőt, több közgyűlésen és választmányi ülésen megvitatott és elfogadott, és a társulati tagoknak nyomtatásban már régen kiadott egy oly törlesztési tervet, mely szerint nem 32, hanem 17 évek alatt szabadulhatni a kölcsön terheitől, és akkor mintegy négyszázezer forint tőkéje marad tisztán megtakarítva a társulatnak, melynek kamatjaiból fel fogja tarthatni gátjait, fizethetni tisztviselőit, és rendkívüli eseteket kivéve, magát adóztatnia szükség nem leszen. Saját hasznunk, gyermekeink java, és a legegyszerűbb előrelátás parancsolják, hogy így járjunk el. Gátjainkat, melyek negyedfél százezer holdnál nagyobb földtért védenek a víz ellen, 72 ezer folyó él hoszszúságban, csupán nagy költséggel lehetett létrehozni ; azokat nem egy pár évre, hanem századokra akartuk építeni, és azokat az árvizek ellen csupán folytonos gond és költség által lehet fenntartani, erről tehát gondoskodnunk kell. A költség ily nagyszerű és terjedelmes védművek fenntartására csekély nem lehet. Igyekeznünk kell tehát magunkon előrelátó takarékossággal könnyíteni. „Ezen végre, és hogy ekkér meg legyen takarítva a társulat minden tagjának érdekében a fenntartási tőke, és hogy legyen a társulatnak oly pénzforrása is, miből a tisztviselők, cselédek, szerszámok, rendes gázfenntartási költségek fizettethessenek, évenkénti holdszám szerint befizetendő 30 ezer forint kivetése határoztatott el. Hiszen ezen teher is csak addig fog tartani, míg a fenntartási takaréktőke összeállít, azonban nem fog az előállhatni, ha a befizetések rendesen nem történnek, mert épen arra volna ezen somma egy bizonyos része forditandó, hogy azon fenntartási tőke megtakarittassék. A kivetés megtörtént és régen kezeiben van a társulat tag-jainak. Mindenki tudja, hogy félévenkint menynyit, mikor és hova kell fizetnie, úgy a kölcsönök, mind pedig a 30 ezer forintos kivetés feében. „Így állanak a határozatok, melyek a rendesen kihirdetett közgyűléseken gyökeres, többszörös vitatások után, nyilvánosan és érvényesen hozattak. Máskép és oly szomorúan áll azonban maga az ügy, miszerint teljesen képtelen az igazgató választmány a társulat határozatait foganatosítani. „A 1860-dik évvel kezdve, az év folytán lett volna a 30 ezer frint a társulati pénztárba, előre meghatározott időszakban, kétszer befizetendő. Az 1860-ik év folytán fele sem fizettetett be, és a hiány máig sincs befizetve.“ Felhívás a magyar gazdaasszonyokhoz. A magyar gazdaasszonyok egylete kitűzött czélja iránti tekintetből addig is, míg felsőbb helyen kérelmezett képezdéjét életbeléptetheti, s pénzereje a cselédjutalmazások elkezdését megengedné, szükségesnek vélte oly kézikönyv kiállításáról gondoskodni, mely egy részről a napi teendők feljegyzésére használva, a ház körében végzendők iránti utasítást tartalmazná, másrészről pedig a házigazdaasszonykodás minden ágában oly kalauzul szolgálna, melyet mindenki könnyen, haszonnal, sikertelen kisértgetés s idővesztegetési félelem nélkül követhetne. Az egylet választmánya egy ilyen kézikönyvnek legkielégitőbben a szintén házi szükséget képező naptár szerkezetét s beosztását találta megfelelőnek, miért is elhatárza hazai gazdaasszonyaink számára készítendő útmutatásait s tapasztalat közleményeit egy naptárban bocsátani közre, melynek czime : a „Magyar gazdaasszonyok naptára“, s melynek szerkesztésére egy külön bizottság felügyelése és befolyása alatt, Szegfy Mór úr volt szives vállalkozni. Hogy az egyletnek ezen vállalkozása a házi gazdaasszonykodás minden ágára kiterjeszkedni, a házi ipart minél több oldalról tárgyalni, s abban uj ismereteket nyújtani képes legyen, tisztelettel és bizalommal szólittatik fel a testvér két háza minden tapasztalt jeles gazdaasszonya, szíveskedjék a sözészet, sütészet s általában a konyhászattal, valamint az udvar, s egész belső háztartásra vonatkozó ismereteik és tanulmányaik közlésével az egyleti hazafias vállalkozásnál közreműködni, s szerzett tapasztalataik átkölcsönzésével házi iparunk fejlesztésére s emelésére hatni. A „Magyar gazdaasszonyok naptára“ számára készítendő dolgozatok legkésőbb f. évi május hó végéig az egylet elnökségéhez (Damjanich Jánosné, Papnövelde utcza 3. sz.) beküldendők, hogy a mű f. évi augusztusi vásárig befejeztetvén, már akkor közkézre bocsáttathassák. Azon reményben, hogy pályatársnőink a központban és a vidéken e hazafias törekvéseinket barátilag s készséggel fogadandják, s azok gyámolítására a török telhetőt el is követik, nyitják Lengyelországi események. A nem-orosz forrásból érkezett újabb hírek kedvezők a lengyel fölkelésre nézve, s a lengyelek korántsem vesztették bizalmukat, mert folyvást ús önkénytesek sereglenek a zászlók alá. Hir szerint csak Podlachiában és a lublini tartományban mintegy 15,000 ember áll fegyverben, s két annyi lenne e szám, ha volna mivel fölfegyverkeztetni. A fölkelés vezérei csak annyi önkénytest fogadnak el, a mennyinek fegyvert tudnak kezébe adni, a többi ajánlkozót föresketik, s haza bocsátják, kötelességekké tevén, hogy az első parancsszót előálljanak. Pénz áldozatokban sincs hiány, s ha szükség, gazdag és szegény tömegesen áldozná oda minden vagyonát. A múlt hét folytán történt csaták, mint ugyancsak lengyel forrásból vett tudósítások állítják, kedvezők voltak a lengyelekre nézve. A kalisi, lublini és ploczki kerületekben az oroszok vereségeket szenvedtek. A lublini kerületben a legközelebbről ismert harczok mart. 24 -én történtek. E kormányzóság éjszaki kerületében más csapatokon kívül egyiknek vezére Levandovszki. Stoczeknél csata volt, melyet orosz jelentések szerint a fölkelők elvesztettek, s maga Levandovszki is megsebesült és elfogatott. Ellenben a lengyel bulletinek a fölkelőket állítják győzedelmeseknek, és semmit sem tudnak a vezért, illető állítólagos szerencsétlenségről. Egyébiránt részletes tudósítás e csatáról még nem érkezett. Egy másik orosz hadi jelentés L e 1 e v e 1 csapatát vereti meg a mart. 24-ki, Krasznobrodnál történt csatában. — Itt is elesett a vezér, s még vagy 200 fölkelő. Az azon tájról érkezett egyenes lengyel tudósítások a leghatározottabban meghazudtolják e jelentést. Lelevel útban volt, s épen a Krasznobrod szomszédságában fekvő erdőkhöz érkezett, midőn jelentették neki, hogy néhány szoba kozák és ulánusok vannak nyomában. Lelevel azonnal csatarendbe állította katonáit. A kaszásokat az erdőn keresztül vezető út egy emelkedettebb pontjára állította. A lövészeket az út két felén levő bokrok és fák közé bujtatta el, hogy ott várják be a közelgő ellenséget. Az orosz lovasság az erdőbe érkezvén, egy lövet távolságra közeledett a kaszások felé, s kezdett tüzelni rájuk. A lengyel lövészek csak tíz lépésnyire várván be az oroszokat, rájuk tüzeltek, s az első sortűz 30 oroszt terített le. A lovasok megszaladtak. Csak miután a gyalogság is megérkezett, merészeltek az oroszok túlnyomó erővel új támadást tenni. Lelevel azonban a csatát el nem fogadva vonult vissza. A kalisi kerület déli részében Czeszkovszkinak több kis csatája volt az oroszokkal. A legközelebbi Czenszochovától két mértföldnyire, Kusnicza falunál történt. Egyébiránt az ütközet nem volt jelentékeny, mert Czieszkovszki nem akart nagy csatába keveredni. A czenszochovai orosz helyőrség föllármázása után a fölkelők éjszaki irányba, Vielnn felé vonultak, föllármázták itt is az oroszokat, s aztán délkeleti irányba mentek, Dzialoszin felé, (Cze..3ochova és Wielun fele útja), hol 27-ikén az éjszakát töltötték. A kalisi kerület éjszaki részeiben iielonszki csapata felett, ki nem halt meg sebben, mint hibásan jelenté egy közelebbi telebraum, Malczewski vette át a parancsnokságot. A lengyel csapatoknak majd semmi lovasságuk sincs, valószínűen azért, mivel lovasság begyakorlására sokkal több idő kívántatik meg. A Langiewicz seregében Rochebrune parancsnoksága alatt képződött zuáv-csapat fölbomlott egészen. Mintegy 15 van még a fölkelőknél, mintegy 200 menekült ausztriai területre. A „Dziennik Poznanszki“ lengyel lap szerint a lengyeleknek 22-iki és 23-iki diadala oly nagy volt, hogy az oroszok 628 embert vesztettek — a felkelők 50-et. Mint Varsóban beszélik, az orosz katonaságnál a sikkasztás oly nagyban foly, mint a krimi háborúsaikalmával. Még ajvarséi arseialból is adtak el fegyvereket a felkelőknek, melyeket a munkások darabokra szedve visznek maknák össze aztán. Közelebbről 20 lengyel munkást bocsátottak el a fegyvertárból, és helyettesítőkorszakkal. Sz.-Pétervárról érkezett levelek szerint, mind ott, mind Moszkvában, s átalán a nagyobb orosz városokban, nagy az izgatottság a lengyel fölkelés miatt, s egy forradalmi kitörés Oroszországban sem valószínűtlen. A kormány e hangulat miatt nagy aggodalomban látszik lenni, s nem tudja, mitévő legyen, orosz progressisták hír szerint demonstrátiót készítnek Sz.-Péterváron a lengyelek részére. A lengyel ügy diplomatiai állására nézve a „Courrier du Dimanche“ szerint Metternich herczeg a diplomatia némely tagjaival folytatott beszélgetésében kijelenti, hogy Ausztria nagy részvéttel van ugyan a lengyelek iránt, s minden oly javaslatba beleegyezik, mely érdekeinek bonyolult volta mellett sajátságos helyzetére tekintettel lesz. Ennyiben igéri Francziaortignak is a közremunkálást. Metternich, úgy látszott, nincs egészen megnyugtatva a jövendő eshetőségei felől, azonban útja nagy befolyással lehet a fennforgó kérdés megoldásában. Ugyanazon lap szerint a franczia császár félremagyarázhatlan szavakban fejezé ki az angol követ előtt a lengyel ügy iránti komoly részvételét, s hozzátette, hogy az általános szavazatból eredő második császárságnak jobban tekintetbe kell vennie a közvélemény hangját, mint bármely más kormánynak. A Az angol követ e kihallgattatás után mindjárt hosszú jelentést készített e felöl kormányához, meg föntebbi felhívó kérésünket minden tapasztalt magyar gazdaasszonyhoz. Pest, mart. 30-án 1863. A magyar gazdaasszonyok egyletének naptári bizottsága. Tudakozó s üzlet-közvetitst intézet. A békésmegyei gazdasági egyesület igazgató választmánya nevében ezennel értesittetik a t. sz. közönség,hogy ezen egyesület „tudakozó