Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)
1863-05-01 / 3964. szám
99 3964 14-ik évi folyam. E lap szellemi részét illető minden közlemény Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. Perencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen ^ek^cs^ismert kezektől Kiadóhivatal: I Előfizetési föltételek : Perencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Hely* 8 a házhoz . A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli félévre . . . 10 frt 50 kr n J ' panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Évnegyedre . . . 5 frt 25 kr o* é' Péntek, máj. 1.1863. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszer hidetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 nj kr. Előfizetési elij „Pesti Naplódra május—júniusi 2 hóra 3 ft 50 kr, május—júliusi V4 évre 5 ft 25 kr, május—octob. V. évre 10 ft 50 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, apr. 29.1863. Néhány észrevétel. Reviczky Sz. urnák az alföldi vasút folytatását tárgyazó czikkeire. III. Következnének már most a nemzetgazdászati vezéreszmék. Ezeket illetőleg is kimondottam, miként azok inkább a mohács-fiumei, mint az eszék-fiumei vonal mellett harczolnak, s ezekkel egyúttal a kereskedelmi érdek is föl lesz derítve. Nemzetgazdászati szempontból azon közlekedési út érdemel a másik fölött elsőséget, mely olcsóbban és biztosabban szállít, s mely hasonló körülmények közt arra van hivatva, hogy a productiónak minél több tárgyát vigye a forgalomba, mely a kiszállítás mellett legtöbb viszterhet is hoz, következőleg a bel- és külforgalom minél élénkebb közvetítője legyen. Ezek, azt hiszem, oly sarkigazságok, melyeket R. úr is meg fog engedni, melyekre tehát bizton lehet építeni. Vegyük tehát az elsőt, az olcsóságot, és nézzük, melyik vonal lesz képes a gazdakivitelre legelőnyösebb tariffát megállapítani ? Ha a Duna Donau-Eschingentől a fekete tengerig csak azon vízmennyiséggel folyna le, melyet forrásából nyer, bizony miserabilis egy kis patakocska volna; s ahelyett, hogy Pesten lánczhidat kellett volna építeni, inkább az iskolás gyerekeknek szolgálna mulatságul, kik szünóráikban rajta kártyahajókat eregetnének, s legfeljebb inaikat gyakorolnák keresztül ugrásában. Folyammá csak az útjában bele ömlő apróbb folyó teszi, s természetes, minél több e mellékfolyó, minél több vizet tartalmaznak, a fő folyam annál nagyobb lesz, annál hatalmasabb, így van ez a vasutaknál is. Ha a vasút úgy építtetik, hogy egyedül a végpontján összehalmozott termények s egyéb szállítási czikkek vitelére kell szorítkoznia, a közlekedés élénksége és nagysága eme tárgyak mennyiségétől függend, függ továbbá attól is, vájjon oly természetüek-e e czikkek, melyek termelésük és kereskedelmi szükségességöknél fogva a vasutat egész éven át foglalkoztathatják. Mert ellenkező esetre az egy évszaki nyereséget fölemészti a másikbani tétlenség, mint az a sziszek zágrábi vonalon már most is tapasztalható. Ezenkívül még nemzetgazdászati elv az is, hogy ily vasutaknál, s általán minden közlekedési eszköznél, az egész üzleti költséget, a befektetett tőke kamatát, s a netalán várandó nyereséget, egyedül eme két végponti szállítási készletnek kell födeznie, ezt fogja terhelni egyedül az egész vállalat költségének súlya; s miután a vitelbér e cikkek árára aránylagos befolyással van, természetes, hogy vagy olcsóbban kell azokat termelni,vagy a termelőnek kevesli tőkejövedelemmel megelégednie. Alkalmazzuk ezt a kérdésben forgó két tervre. Rur szerint az alföldi vasút Zombortól Eszéknek menne, innen, egy nevezetes kereskedelmi helyet sem érintve, Károlyvárosnak vezettetnék, s innen Fiuméba. — Lássuk, minő e vonal belforgalma, vagy miben képes a forgalom élénkítéséhez járulni. A belforgalom e vonalon alig érdemel szót, az eszéki és károlyvárosi hetivásárokon kívül alig fog valami egy helyről a másikra szállíttatni, mert ez egész vidék productiója ugyanaz, amije egyiknek van, van a másiknak is, s nincs szüksége rá, hogy azt vasúton szállíttassa. Az élénk hetivásárok ugyan nyomnak valamit a latban, de se Eszék, se Károlyváros nem oly jelentőségű hely, hogy e kettőnek hetivásári forgalma egy 51 mértföldnyi vasút jövedelmében érezhető lenne. De az egész Eszék és Károlyváros közti vidéknek külkereskedése se ígér oly sokat, hogy arra valami nagy reményeket lehetne építeni. Ismert tény, hogy e vidék, a mellett, hogy nem igen népes, még szegény is, mert alig termeszt annyit, mennyit egy év alatt fölemészt, s tudunk rá esetet, hogy itt valóságos éhség uralkodott. Gabnája tehát nincs. De van sertése és fája — fogja mondani R. ur. — Igaz, csakhogy az elsőnek piacza nem a tengermelléken van, hanem Európa belsejében, hová sokkal könnyebben leend az én tervem szerinti vasúton szállítani, s bizton merem állítani: miként Rur terve létesülésével is e vasutat a kivendősertések legfeljebb 2—3 tizedrésze fogná használni, míg a többi vagy a Dunán menne fölfelé, vagy Kanizsára, vagy Zágrábba hajtatnék, hogy onnan Bécsbe s tovább szállíttassák. A sertésszállításból tehát az eszék-fiumei vonalra nézve nem nagy jövedelem háramlanék. — Több figyelmet érdemel a fa. Nem ugyan az okból, hogy R. szerint slipperek készíttessenek belőle, mert ezekre a lapályban termő fa alkalmatlanabb a hegyi fánál, s igy minden esetre még a szlavóniai erdőkön keresztül viendő vasútra is a slippernek való fa távolabbról fogna oda szállíttatni, hanem figyelmet érdemel e fa, mint szer- és dongafa, miből évenkint annyit hordhat ki, hogy egész Európa szükségletét is fedezhetné. De a szer- és dongafa nem tartozván az első szükségletű czikkek közé, évenkénti fogyasztása igen nagy változásoknak van alávetve, lehet, hogy némely évben több némelyikben kevesli, s tán semmi sem fog kerestetni. Biztos alapul tehát már e tekintetben se vehető. Vegyük mégis a legtöbbet, mely a tengerparti piacon kerestetni fogna,ez,az eddigi tapasztalatok szerint, összesen nem rúg egy millió mázsára, ebből pedig a drávavölgyi részre, mely rész teszi a két terv közti különbséget, alig esik 500 ezer mázsa. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a fa, nagyobb teljes kisebb súlyánál fogva, legkevésbé alkalmas arra, hogy egy vasútnak valami nagy nyereséget helyezzen kilátásba Vegyük ehhez még a nagyobb birtokok kivitelét, s tegyük ezt fukarkodás nélkül 300 ezer mázsára, a belforgalomra számítsunk 50,000 mázsát, a gubicskivitelt tegyük egyre másra 100,000 mázsára, a bort 100 ezerre, végre tegyük föl, hogy, daczára a néptelen vidéknek, melyen áthalad, mégis aföldenkint 4000 személyt szállítson, kik közül mindegyik az Eszék és Fiume közti fél utat tegye meg, és azt hiszem, e számokat inkább magasabbra, mint alacsonyra tettük. Vessünk most számot ez adatok alapján. A fa, átlagosan 40 mföldön szálitva, mázsáját 1.5 krért, jövedelmez . . . 600,000 ft. Gabna 300 mázsa, szintén 40 mföldre ugyancsak 1.5 krjával..................... 180,000 ft. Belforgalom 50,000 mázsa, 51 mföldre hasonlólag 1.5 krjával..................... 41,050 ft. Gubacs 100,000 mázsa, 40 mföldre 1.5 krjával . 60,000 ft. Bor 100,000 mázsa, 51 mföldre 1.5 krjával . . . 82,100 ft. Személyszállítás átlagosan mföldenkint 20 krajczár egytől..................... 1,020,000 ft. Teljes jövedelem 1,983,150 ft. A vasút kerül legalább 30 millió ftba, ennek 5°/0 kamatja 1,500,000 ft, üzleti költségre számíthatunk a jövedelemből 50°/6-et, következőleg 991,575 ftot. Öszszesen kellene tehát a vasútnak, hogy a kamatot és üzleti költséget fedezze, jövedelmeznie 2,491,575 ftot, nem jövedelmez azonban csak 1,983,150 ftot, a veszteség tehát 508,425 ft, mi egyedül az alföldi gabnát terhelné, azaz, a szállítási tariffa szerfölötti fölemelését tenné szükségessé. BÁNFFAY. Lapszemle. A „Kolozsvári Közlöny“ szerkesztője a következő czikkben commentálja a román értekezlet szellemét és eljárásait . Kolozvár, ápril. 27. A román értekezlet eredménye előttünk áll, s részünkről, a szebeni lapok és saját magántudósításaink összevetésével, mondhatunk arról már tüzetes véleményt. s Amint a figyelmes olvasó előre láthatta, a bécsi hivatalos lapok nyíltan kimondották, hogy a nem-egyesült püspök, b. Lagunában van teljes bizalmuk, kinek erélyétől s befolyásától várják, hogy a magyarok, s a jogfolytonosság elvéből velők tartó honpolgárok politikai iránya ellen, a congressus erélyesen és határozottan fog remonstrálni. Az előkészületek ez irányben történtek. Tudjuk, hogy Sterka Sulucz Sándor érsek O excja választás útján akarta az unitás részről megjelenő tagokat az értekezletre meghívni. O excjához csakhamar felülről szigorú rendelet jött, mely a választásokat megsemmisítvén, a tagok kinevezését komolyan megrendelte. Ezen rendelet ellenében helyes kifogást nem lehet tenni, hogy a kormány nem engedett választás útjáni congressust, ezáltal megmenté magát azon vádtól, hogy suffrage universel-féle eszmékhez folyamodott,, de természetesen más részről megmente az értekezletet egy valószínű ellenzéktől. A kormány eljárása tehát igen eszélyes volt. Azonban a meghívottak közül néhányan, hogy a választásból nem folyó congressus közvéleményi illetőségét talán később defavoyálhassák, és ezek közt két tekintélyük : Bács és Axente, bár meghiva voltak, a gyűlésen meg nem jelentek. A congressus így összegyűlt lelkészekből, nyugdíjas katonatisztekből és hivatalnokokból, s egy pár független állású férfiúból. Az érsek és püspök közt előbb némi feszültség mutatkozott, de ezt kiegyenlítették. Laguna püspök és pártja roppant tevékenységet fejtett ki a congressust megelőzőleg, amely nem tévesztő el hatását. Magára a gyűlésre nézve előbb az volt a czél, hogy zárt ajtóknál tartsák meg, de itt méltányolható eszélyességgel a rendőrség lépett közbe, s csakhamar felülről a gyűlésnek nyilvános megtartása rendeltetett el. Ha az első napi gyűlés jellemét észleljük, b. Laguna magatartását némileg tartózkodóbbnak találjuk, mint későbben, akkor még csak az 1860. októberi diplomáról beszélt, mely a benne kérdés alá nem hozott, s abban elismert hazai ős törvényeket is magában foglalja,később,mindjárt a másik ülésen, már élesen tört pálczát a martius alatti törvények felett; sőt az octoberi diplomata daczára, azoknak teljes eltöröltetését kérelmezni inditványozta;kimondá,hogy Erdélynek centruma Ausztria,s excommunicálta az uniót, s a tanulókból és clericusaiból álló karzat zajos nyilatkozatai közt fitymálta, sérté a magyar alkotmány és nemzeti törvényhozást. Hogy a magyar nemzetünket s hazánk és jogait többszörösen kisebbítő nyilatkozatai a congressus válogatott tagjai között is minő viszhangra találtak, azt könnyen észlelhetjük az ered- iményből. Midőn felettük ítélni akarunk, elfogulatlanoknak kell lennünk, és az ott megjelent románokat azon befolyások parancsoló súlyának megfontolásával kell megítélnünk, melyet helyzetöknél fogva vissza nem utasíthattak. Nagyon természetes, hogy midőn a centralista lapok tombolnak, nekünk mint ellensarkiaknak elkeseredve kellene lennünk a gyűlés eredményén ; de minthogy nem vagyunk elfogultak, nem is vagyunk elkeseredve, sőt miután a gyűlés jelleme tisztábban áll most előttünk, mint előbbi telegrafi rövid tudósításaink szerint: nem tagadhatjuk meg a morális erő nyomait, egy minoritásnál, mely a tekintélyi pressio daczára életjelt adott a szerkesztett okmányok ruganyos kifejezéseiben, s míg a vezérszónokok éljenzés közt hirdetők, hogy Erdély centruma Ausztria, a postulatum függetlenséget kíván az osztrák tartományoktól stb. E szerint az eredmény nem egészen felelt meg a vezérkedők iránynyilatkozatainak és rideg magatartásuknak. Midőn Barcz úr amandementját indokolva azt kívánta, hagynának fel azzal, hogy az unió kérdését a magyarokkali viszály érlelésére vollicálják és bízzák az egész kérdést az uralkodó felségre, ki azt a maga helyén láttassa el, s a mint el lesz látva, nyugodjék meg azon a román nemzet; s midőn e nyilatkozatot a gyűlés nagy része helyeselni látszott, báró Laguna keményen lépett föl e nézet ellen, s kívánta, hogy az unió megsemmisítése a postulatumok közt foglaljon helyet. Baricz nézete nem ment ugyan a postulatumok közé, de b. Sagunáé sem. Erdély függetlenítése az oszrák cs. állam tartományaitól kívántatik ; ez nem zárja ki a magyar királyság közviszonyainak elhatározását, és végre is a postulatum, csak postulatum. Aligha túlozni nem akaró minoritás nem folyt be a hálafelirat fogalmazására. E hálafelirat még nincs a világ előtt, de tartalmáról értesültünk , és ha értesülésünk hiteles, hangja nem felel meg azon éles nyilatkozatoknak, melyek az elnöki székből hangzottak mindazon ős jogi szent ereklyék ellen, melyek minden ajkú erdélyi honpolgár előtt romjaikban is szent és sérthetleneknek kellene, hogy tartassanak. _ A mennyiben ezen hálafelirat tartalmáról értesítve vagyunk, azt hiszszük, hogy az azt szerkesztő bizottság egy része nem osztá a vezérpüspök éles és ősi jogainkat a kárhozatra sújtó nézeteit; s midőn ez adresse a világ előtt leend, látni fogjuk, hogy b. Laguna heves szónoklatai által túltelkesedésre nem ragadtattak az értekezlet fontolni képesebb tagjai. A hálafeliratban, ha jól vagyunk értesítve, nincsenek elfogadva az indítványozó Laguna püspök cathegorikus tételei; a hálafelirat általános nézetek körében mozog s tudott az uralkodás iránt ildomos lenni a nélkül, hogy a törvényhozás illetőségét anticipálja, vagy valamely kárhoztató ligába vesse a leendő román országgyűlési követek szabad véleményét, s éppen e pontnál lényeges emelkedettséget látunk a mostani és 1861-ki congressus elmélete között. Az adresse ide vonatkozó nyilvánításának lényege ez: „Akarjuk a 26-diki pátenst, de adassák alkalom mielőbb törvényes utón, országgyűésen nyilatkozhatni a felett.“ E szerint a congressus többsége akarja ugyan a febr. 26-ki alkotmányt, de elismeri, hogy e részben végérvényesen csak az országgyűlés nyilatkozhatik. E nyilatkozat oly ruganyos, hogy mi a „Presse“ „Oest. Const. Zfg.“ s több centralista lap társainak örömelragadtatását a febr. patens diadala felett még méltán korainak mondhatjuk. Igaz ugyan, hogy amint magunk megjegyeztük, a román intelligencia legnagyobb részét a hivatali és papikar magában foglalja, de másfelől arról is értesítve vagyunk, hogy a consessus tagjait és elnökét nem egészen hasonló érzelmek lelkesítik az ország ős legitimitása és a magyar nemzetiség irányában , és másfelől még az 18 a néptömeg áll a háttérben, mely politikai fejlődöttséggel nem bír ugyan, de igen a közvélemény érzékével, s ki tudja, egy román országgyűlési képviselet mennyiben foghat múltabb kifejezést adni azon fölfedezhető érzelemnek, melynek nyomai látszanak a congressusnak nem tanácskozásaiban, hanem okmányaiban ? Ki tudja, hová megy a kérdés, ha nyilvánulni fog szobán, szavazatban azon nézet, mely most csak abban nyilvánult, hogy az elnök által élére állított felhívó eszméket úgy a postulátumok, mint a hálafelirat fogalmazásánál ruganyosságokkal kikerülte ? Ki tudja, vájjon mindazon románok kik az országgyűlésen megjelennek, b. Saguna befolyása alatt fognak-e állani ? Ezen értekezleten a főpapok saját belátásuk szerint összehívott tagok nyilvánítása, elhatározása kérdésen kívül a román nemzetet nem kötelezi ; de, ha azon népes gyűlést ugyanazon érzelem lelkesité, melyet b. Laguna szenvedélyes szónoklatai tolmácsoltak, kérdésen kívül hinnünk lehetne, hogy a centralista lapok öröme jogosult, mert a nép intelligentiájának legnagyobb része ottan volt; ámde egy minoritás befolyásában oly óvatosságot láttunk, melyet erdélyi emberektől meg lehetett várni. Ők nem veték ligába a leendő követek szabad véleményét, ők nem vonták fel a magyar és székely nemzetteli egyetértés elől a várkapukat; ők mint egy párt cselekedtek, kiket a fegyelem is kötelez, de nem zárták ki azt, hogy nemzetek s abban még ők is cselekedjenek, mert még a pártfegyelem természete szerint is a párt későbbi magatartására nézve nem a vezérszónoklatai, hanem a testületileg szerkesztett okmányok elmélete s elő- és háttere szolgálhat irányadóul. Megfontolva mindezt, még megfordíthatjuk mondatunkat, amit korábbi e tárgyú czikkünkben a centralista lapok s a román nemzet czéljainak elérhetéséről mondunk. Ezen elemzéseink által talán csillapulva leendőnek azon ingerlő benyomások, melyeket ezen birodalmi portmanoeuvre lelkünkbe bevésett vala. Amaz actio, mely kibékülésre hajló s engedékeny kedélyünket durva förgeteg gyanánt rohanta vala meg, nem kelthetett föl egyszerre lelkünkben mást, mint a merev ellenzékeskedés elhatározását; de most, miután az értekezlet okmányainak jellemét, s az ottani presszók természetét, s az illetőkre elkerülhetlen hatását észleltük ; talán lehet azon meggyőződésre jönnünk, hogy merevebb elhatározásainkat függeszszük fel s ne állítsuk még föl azon feltevést, hogy a román nemzet is épen úgy szakított volna velünk és hazánk ős törvényeivel, mint báró Șaguna szakítani látszott az ápril 21-ki ülésben. A „Független april 30-ki száma „Bécsi közlemények“ czíme alatt az ipari kereskedelem terén igen nagy fontossággal bíró ügyről értesít a következő sorokban : A magyar földhitelbank ikertestvérrel fog létre jönni a kereskedelem és ipar terén, a pesti áru- és értékpapír-tőzsde megnyeri a két év óta várt engedélyt. Amint a czím mutatja, az újonnan megalapítandó intézet nem fog egyedül a kereskedelmi közvetítésre szorítkozni, hanem forgalmát kiterjesztendi azon hazai iparvállalatokra is, melyeknek értékpapírai előtt eddig zárva voltak a börzék, úgy hogy a nagyobbszerű forgalomnak előnyeit nélkülözniük kellett. Ilyen értékek többé kevésbé a lánczhídnak, az alagútnak, a magyar kereskedelmi banknak, a magy. bszt. társulatnak, a József-hengermalomnak, a légszesz társulatnak, a pesti és budai takarékpénztáraknak és egyéb közhasznú iparos vállalatoknak részvényei, melyek a bécsi börzén például elő sem kerülnek. Az üzlet ezen értékekben a pesti piacon ugyan meglehetősen élénk, mert az illető vállalatoknak viszonyait ott alaposan ismerik. A forgalom e tekintetben azonban elégtelen, nincs szabályozva és ez nyomja a papírok becsét, minek ismét azon rész következése van, hogy hasonnemű iparvállalatok épen nem, vagy csak nagy nehezen nyerik meg a megérdemlett részvétet. A fölállítandó áru- és értéktőzsde közvetítő befolyásától e tekintetben nagy s jótékony lendületet lehet várni, mert helyben hagyott alapszabályai ép oly gyakorlatiak, mint szabadelvűek. A midőn azonban illő köszönettel említjük fel ez újabb érdemet, melyet kormányférfiaink a haza anyagi érdekei körül szereztek, el nem felejthetjük egyúttal hálánkat nyilvánítani a pénzügyőr úr irányában is, ki ebben úgy, mint más tekintetben felvilágosodott elveivel, elfogulatlan kedélylyel és őszinte jó akarattal támogatja azoknak törekvéseit. Bizton reméljük, hogy Planer úrnak ezen nemes tulajdonaival találkozni fognak kormányférfiaink mindazon hazai érdekek tárgyalásánál, melyek a pénzügyminisztérium hatáskörébe vágnak. A politika terén ma semmi nevezetes újsággal nem szolgálhatok. Megjegyzésre méltónak tartom azonban, miszerint egy pesti lapnak azon híréről, hogy a magyarhoni románok is készülnének egy nemzeti gyülekezet megtartására, mindeddig legalább itten semmi tudomás nincs. „Értesitvény a magyar földhitelintézetről.“ Kiadja az intézet igazgatósága. Pest 1863. k 8-ad rét 72 lapj ára 30 kr. Hozzám is sokan fordulván a vidékről, kik egyben másban útbaigazítást kérnek a m. földhitelintézetteli érintkezésre nézve, azt hiszem, úgy azoknak, mint az egész közönség érdekében cselekszem, ha azon nyomtatványt, mely az említett viszonyra nézve minden tudnivalókat magában foglal, kissé részletesebben megismertetem , ezt pedig legegyszerűbben a tartalom kötésével tehetem. Az „értesítvény“ öt részből s egy függelékel áll. Az eletrész szól az intézet szervezetéről, annak székhelye, tagjai, alapelve, fedezete, közgyűlés, elnökség, igazgatóság, titkár felügyelő és vidéki bizottmányok, felsőbb felügyelet. A második rész az intézet üzleteit tárgyalja , u. m. a betéteseket, a kölcsönöket záloglevelekben, jövedékjegyekben s készpénzben, és a bizottmányi üzletet, mindezeket kellően körülírva. A harmadik rész az intézet és adósai közti viszonyt magyarázza, elmondván az intézet jogait az adósok irányában s ezek kötelezettségeit, valamint az adóst illető jogokat és kedvezményeket. A negyedik részben az intézet s az értékpapírok tulajdonosai közti viszony adatik elő. Az ötödik részben az „eljárást az intézetteli érintkezésekben“ találjuk természetesen úgy a betétesekre, mint az értékpapírokban vagy készpénzben nyerendő kölcsön körül. . A „függelék“ am. földhitelintézet vidéki bizottmányainak kerület szerinti felosztását tartalmazza. E rövid vázlatból kitűnik, hogy az „értesítvény “ az alapszabályokból,kezelési utasítványokból, ügyrendtartásból összeállítva, magában foglalja mindazokat, még pedig fogalomrokonság szerint, miket azoknak, kik a magyar földhitelintézettel érintkezni kivánnak, tudni kell, s igy annak gondos megolvasása és utasításaihoz alkalmazkodás által sok időt, és költséget megkímélhetni a netalán czélba vett magán közbejárások irányában, melyek a rendszeresített értesítői hivatal folytán úgy is fölöslegesek. Ezúttal ugyan még csak a vidéky bizottmányok területi felosztását közli az „Értesitvény“, de a vidéki bizottmányok tagjainak neveit még nem, minek oka az, hogy azok most vannak alakulóban, magától értetik, hogy az „Értesitvény“ becsét emelendi az, ha az intézet orgánumainak, tehát az elnökségi, igazgatósági, titkár-értesítő hivatali és bizottmányok tagjainak nevei szintén az értesitvényhez fognak csatoltatni. ÉRKÖVY. A magyar képzőművészeti társulatnak cs. kir. apost. Felsége által jóváhagyott alapszabályai. I. A társulat czélja s működési köre. E társulat czélja, a képzőművészetet egész terjedelmében (festészet, szobrászat, építészet és metszészet, ezeknek elágazataival együtt) felkarolni, s annak virágzását Magyarhonban sajátlag kifejleszteni. E czélra a következő működési kört tűzi ki magának : 1- Egy képzőművészeti tanintézet felállításáról gondoskodik, melynek alapszabályait legfelsőbb jóváhagyás alá terjesztendő. 2. Kitűnő tehetségű, de szegény sorsú művészeket, magasb kiképezés végett, külföldre utaztatván, feltételesen vagy feltétlenül segélyez. 3. A képzőművészet körébe tartozó magasb elméleti, széptani, történelmi, távlati, szinvegyészeti s több e féle tudományos tárgyakról és felfedezésekről, az ez iránt fennálló rendszabályok megtartása mellett, nyilvános felolvasásokat tart, s ugyan ezekre vonatkozó jeles munkákat kiad. 4. Jeles művészi termékeket megbírál, e bírálataival is a művészet emelésére törekedvén. A képzőművészet előmozdítására évenkint pályadijakat tűz ki, s az egyesek vagy testületek által kitűzendő pályadijak kezelését is elvállalja. 6. Évenkint műveket ad ki, mégpedig vagy a pályadijazott vagy más jeles művekből választottakat. 7. A társulat tagjainak műveit közszemlére s eladásra kiállítja, az el nem kelteket pedig maga megvásárolván, félévenkint, felsőbb helyen kinyerendő engedély szerint, kisorsolja. 8. Betegség vagy a sors más csapásai által megre jutott művészeket, azoknak özvegyeit, sőt keresetre még képtelen árváit is, anyagilag gyámolitja, s a szegény sorsú, detehetséges°kezdöket segélyezi. 9. Népies olcsó művek kiadásával is a müizlés terjesztésére törekszik. 10. Művészi ünnepélyek rendezésével a műveltebb közönségnek nemes műélvezetet nyújt. II. A társulat kiterjedése. E társulat Magyarországra terjed ki, annak minden részéből fogadván kebelébe tagokat, s működését minden vidékre kihatoltatván, állandó központi vagy székhelye azonban Pest városa. IH. A társulat tagjai. Tagjává lehet e társulatnak minden feddhetlen erkölcsű és hitü magyarhoni művész és műkedvelő, és általában mindenki, személykülönbség nélkül, ki hasonló jellemmel bir , s a kitűzött szép és nagy czél iránt lelkesülvén, a következő feltételek valamelyikét teljesiti: 1. Alapitó taggá lószer, ki 200 forintot fizet be, vagy ír alá, s annak száztóli 5 kamatát mindaddig fizetni kötelezi magát, mig a 200 ft tőkét akár egyszerre, akár részenkint a társulat pénztárába be nem szolgáltatja. Az alapító anyagi előnye és kötelezettsége örökösére is átszáll. 2. Rendes taggá leszen, ki 30 forintot befizet, vagy egymásután következő legalább 3 évre kötelezi magát, évenkint 10 forintot egyszerre vagy félévenkint előre a társulat pénztárába fizetni, időközbeni halálával azonban joga és kötelezettsége megszűnik. Alapítvány aláírására nyomtatott minta adatik ugyan ki kötvény alakban, mely csak betöltendő és aláírandó, hogy valódi kötelezvénynyé váljék, mindazáltal azon írásbeli rövid kijelentése is valakinek, hogy alapító tagnak kíván a társulat által tekintetni, egyenlő érvényű a kötvény aláírásával.