Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)

1863-05-23 / 3982. szám

nek hatályban többé, a febr. 8-diki egyezmény következménye legyenek, s ezen tudósításokban csakis új tanúságát kell látni azon szerencsétlen megátalkodottságnak, melylyel a király kormá­nyát némelyek rágalmazzák.“ A porosz „Nat. Zig“ megjegyzi erre, hogy Carlovitz képviselő interpellációja alkalmat nyújtott volt a kormánynak, a külhatalmak fel­szólamlásait a dolog mibenlétének részletes elő­adása által megelőzni. Azonban Eulen­birg gróf akkor tagadta, hogy Snowraclawban orosz csapatok általában elszállásolva lettek volna, s erősen állította, hogy e tárgyban nincs semm kabinetrendelet, hanem a helyi hatóságok gon­doskodnak legjobb belátásuk szerint az idegen csapatok elhelyezéséről. De azóta nemcsak az jutott köztudomásra, hogy Snowraclawban az el­szállásolás csakugyan megtörtént, hanem néhány nappal utóbb még nagyobb bámulattal olvas­hatta mindenki több lapban Horn elnöknek február 9-dikén kelt azon kibocsátványát, mely­ben az országos főhadi parancsnokságnak ki­rályi parancsok alapján tett intézkedéseit tudo­másra juttatja. A „Staatsanzeiger“ azóta egy szóval se vonta kétségbe ezen elnöki kibocsátvány valódiságát, mely a belügyminiszternek a képviselő­házban tett nyilatkozatát ilykép compromittálja. Megjegyzi továbbá a „Nat. Zig“, hogy Bis­­mark úr Goltz grófot oly helyzetbe tette, hogy Lewald és M­arloff tábornokoknak a „Czas“ által közzétett levelezését koholtnak nyilvánítja, de bezzeg a poseni kibocsátványról, mint látszik, nem kaphatott Berlinből felvilágosítást a porosz követ. Azt mondja, hogy nincs róla közelebbi tudomása, csupán annyit jegyez meg, hogy ezen, február 9-én kelt kibocsátvány nem függhet egybe a Péterváron csak febr. 8-án aláírt egyez­ménynyel. Úgy de ebből nem következik, hogy már febr. 8-ka előtt nem történtek a határszéli viszonyok iránt oly egyezkedések, melyek a ki­­bocsátványnak alapul szolgáltak. Miután Goltz gróf megengedi, hogy ilyetén utasítások létez­hettek, s csak saját véleményekép mondja, hogy azok „valószínűleg“ nincsenek immár hatály­ban : nem igen foghatja meg az ember, hogyan lehet azon közzétételt ugyanakkor a porosz kor­mány „rágalmazásának“ bélyegezni. Egy másik porosz lap megjegyzi, hogy a kér­déses okmány minden curiális formaságokkal jelent meg, ide értvén a kir. kormány irattári jegyét is, s ha azt nem sikerül hamisnak bebi­zonyítani, mit gondoljon akkor a bel- és külföld oly okmányról, a­melyet Poroszországnak a tuil­­leriáknál lévő képviselője rágalomnak nyilvá­nított ? Az „Opinion nat.“ jó forrásból értesül, hogy a porosz kormány a Lengyelországgal határos községeknek forma szerint megparancsolta,hogy minden utat, országutat és hidat, melyek a ha­társzél felé visznek, május 23 ig jó karba helyez­zenek. — Az illetők meg fognak engedni — jegyzi meg a Palais-royal lapja — ha mi e do­logban egészen mást látunk, mint puszta átcsi­­nálást. — Egy diplomatiai gyűjtemény, mely még az olaszországi háború előtt alapittatott oly czélból, hogy a franczia-osztrák szövetséget előmozdítsa, de a mely aztán félbeszakadt, a „Mémorial di­plomatique“ május 18 dikán ismét feltámadt ha­lottaiból. A szerkesztést az ismeretes D­e b­r­a­u­z lovag, meg a „France“ volt főszerkesztője St. Poncy gróf vállalták magukra. E folyóirat a lengyel kérdésben folyt diplomatiai alkudozá­sokról a következő revelatiót teszi: Francziaország az orosz felelet megérkezése után maga nem formulázott programmot, hanem Angliát meg Ausztriát szólította fel ilyesmire, hogy e nézeteket lehetőleg egybeolvasztván, azokból készítsen programmot a congressus szá­mára. Anglia május 8-kán a következő négy fő­pontot tette indítványba: 1) Egy évi fegyver­­nyugvás. 2) A lengyelországi várak orosz ka­tonaság által megszállva maradnak. 3) Lengyel közigatás felállítása azonnal. 4) Rögtöni meg­szüntetése minden üldözésnek a felkelésben való részvét miatt. Anglia ezen javaslatai az útban találkoztak Ausztria javaslataival, melyek állítólag a követ­kező pontokból állanak : 1) Valóságos amnestia. 2) Nemzeti képviselet a gallicziai landtag mintá­jára. 3) Közigazgatási autonómia. 4) Teljes val­lásszabadság. 5) A lengyel nyelv mind a közok­tatásnál, mind a közigazgatásban hivatalos nyelv­nek ismertetik el. A „Memorial“ mutogatja aztán, hogy az osz­trák javaslatok gyakorlatiabbak, mint az angol javaslatok; azonban úgy látszik, a kettőt bajos egybehasonlítani azért, mert míg Bécsben, mint látszik, a dolog érdemébe is beleereszkedtek, ad­dig a londoni kabinet csak az érdemleges alku­dozások megkezdhetését könnyítő előzetes pon­tokat akart megállapítani. Különösen kiemeli a „Memorial“, hogy az angol fegyvernyugvási eszmét Oroszország nem A porosz képviselőhöz felirata a királyhoz. A képviselőház felirati bizottsága hat óráig tartott ülésezés után munkája zömét bevégezte, s felirat szerkezetét megállapíta a nélkül, hogy az államminisztérium a tanácskozmányban bárki által is képviselve lett volna. Az előkérdés­, ha t. i. kell-e feliratot készíteni ? a bizottság 17 szóval 5 ellenében ige­n­nel döntötte el. A fel­irati javaslat feletti tanácskozáskor a felirat alap­jául a Virchow-féle javaslat vétetett; végül a bizottság a felirati tervezetet 17 szóval 5 ellené­ben elfogadta; az ellenszavazó minoritás tagjai voltak : Diederich, Rohden, Roepell, gr. Schwe­rin és Senff, Grabow mind a két szavazásnál a többséggel tartott. A felirat így hangzik : „Legfelségesebb, leghatalmasabb király ! Legkegyelmesebb király és ur!­I. A jelenlegi ülésszak kezdetén a képviselő­­ház — teljesítve a korona és az ország iránti nehéz kötelességeit, felségednek híven és tiszte­letteljesen terjeszté elé az ország állapotja iránti felfogását. Tekintve ezen állapotot, kényszerítve érzé magát az ünnepélyes nyilatkozatra, misze­rint a belbéke, s a kifelé ható erő csak az alkot­­mányszerű állapotok visszatértével adathatik meg az országnak. II. Az­óta több mint három hónap múlt el anélkül, hogy az alkotmánysértés elhárítatott, s kezesség nyeretett volna az iránt, hogy az többé ismételtetni nem fog , sőt inkább felséged miniszterei megmaradnak az alkotmányellenes elvek nyílt vallása és követése mellett. És ezzel még nem elégedve meg, megtagad­ták együttműködésöket arra, hogy az alkotmány­ban megígért miniszterfelelősségi törvény kivi­tele a népképviselettel eszközlésbe vétethetett volna. Sőt mi több, épen nem vonakodtak az összegyűlt ház jelenlétében kinyilatkoztatni, mi­szerint ők felelősségük­et az alkotmány által e czélra kijelölt bíróság ítéletének alá nem ren­delhetik. Végre a legkicsinesebb ürügyek alatt visz­­szavonultak a ház tárgyalásaitól s ellenére az al­kotmány legvilágosabb határozmányainak, me­lyek a két házat felruházzák a joggal, a minisz­terek megjelenését kívánhatni — a házban leen­dő megjelenéseket oly feltételhez kötötték, mely csak arra van kiszámítva, hogy alkotmányos jogaink körében új vitapont állíttassák fel. II. A belviszályhoz rendesen s növekedőleg a külveszély csatlakozott. Felséged kormánya alatt Poroszország külállása kedvezőbbé lett, mint rég idő óta nem vált. Németország egysége és hatal­mának visszaállítása iránti remény ismét f elé­ledt. Az egyes német törzsek között addig ta­pasztalt elkülönzési vágyak, a bizalmatlanságok helyett az együttműködés életeleven szelleme ébredt fel egy­ nagy nemzeti czél felé. Felséges királyi házunk látszott hivatva arra, hogy a nem­zet legfőbb föladatát valósítsa. Felséged mostani miniszterei e várakozás meghiusiták ; az ő külpolitikájok, s benn alkot­mányellenes eljárásuk által a népek és kormá­­nyok bizalmát eljátszták. — Ők maguk voltak kénytelenek a képviselők háza előtt bevallani, hogy Poroszországot ellenségek környezik, hogy minden oldalról harczias bonyodalmak fe­nyegetik. Poroszország majdnem egyedül áll Né­metországban, sőt Európában. A képviselőház ismételve emelte fel szavát, hogy Felséged minisztereit feltartóztassa a ve­szélyes ösvényen, melyre külpolitikájával lépett. Tanácsa visszautasíttatott. A miniszterei­ kije­lentették, miszerint ők, ha szükségesnek vélik, háborút folytatandnak az országos képviselet be­leegyezésével, vagy a nélkül. IV. E­közben a képviselőház kötelessége sze­rint folytat­ ama tárgyalásokat, melyek az or­szágnak népies védszervezetét fenntartani, a hadsereg törvényes alapját biztosítani, az állam­­háztartás rendjét visszaállítani, az országnak al­kotmányos jogait s belbékéjét visszaadni képe­sek. Csak azon tudat, hogy a korona és az or­szág legfőbb javáról van szó, bírhatta a képvi­selőket azon öntagadásra, melylyel ezen tárgya­lások vezettettek. Az alkotmány 60 ik czikkének legújabb ma­gyarázatával, a házzal való személyes tárgyalá­sok megszakításával a miniszterek az egyetértés legvégső lehetőségét is eltüntették. V. Felséges stb. A képviselőház egy oly pillanatban közele­dik a trónhoz, melyben — mint remélli, az elha­tározás koczkája még nem vettetett el. Még egy­szer teljesíti öntudatos kötelességét, midőn Fel­séged előtt a legmélyebb tisztelettel kinyilat­koztatja : a képviselőház többé nem bír semmi eszköz­zel a fennálló minisztériummali egyetértésre; visszautasítja a kormány mai politikájávali együttműködést. Benn és künn, alakban és lé­nyegben nagy hézag van a korona tanácsosai és az ország közö­t, mely erős meggyőződésünk szerint csak a személyek, s még inkább a rend­szer változtatásával tölthető be. VI. Királyi Felség! Az ország mindenek előtt tiszteletben akarja tartatni alkotmányos jogait. Vajha a képviselők tiszteletteljes kérése Felsé­ged által meghallgattatnék! Vajha Felséged ma is, mint múltúnk legdics­­teljesebb napjaiban, a királyi ház fényét, a kor­mány hatalmát és biztosságát a fejedelem és népe közti bizalom és hűség kölcsönös kötelé­keiben keresse és találja fel ! Csak ezen egységben vagyunk mi erősek. Vi­gasztalódva nézhetünk mi akkor, de csak is akkor minden megtámadással szembe, jöjjön az bár honnét. A legmélyebb tisztelettel öröklünk Királyi Felségednek legalázatosabb hívei a képviselőház. Ezen javaslat előadójául Unrud válasz­tatott ; a jelentés szóval fog létezni, minthogy ezen eljárás mellett a három napi határidő meg­tartása nem szükséges. Kat, Nagybánya, Németújvár, Nógrád, Nyitra, Palota, Pápa, Pécs, Pest, Pozsony, Sárvár, Semp­­te, Sopron, Sziget, Tata, Temesvár, Tihany, Vácz, Várad, Vasvár, Zalavár, Szeged, Szeg­­szárd, Szentgyörgy stb. A levelek tartalmát illetőleg, nyomokat talá­lunk bennök, hogy gazdasággal szeretett foglalkozni a magyar; már akkor elvül tartotta, hogy *) „az jó majorság jó ökrök nélkül nem lehet“ (86. 1.), nem csak munkabíró marhát szeretett tehát, hanem azt gondosan ta­táttá is, a betegnek gyógyítását szintén szivén viselvén. Koml­ósy Mihály írja Tamás öcscsének: „Kér­lek, csináltass irat és erős port, kivel sebet nyit­nak avagy vadhúst vesztenek az lónak“ (1.1.)* S nemcsak a külgazdaság tartozott kiváló gond­jai közé az akkori magyarnak, hanem leveleink bizonyítása szerint, gy­ümölcsfatenyésztéssel s kertészettel is foglalkozott. Beche Szenyérből 1556-ban írja Csányi Ákosnak: „Küldtem uram­nak XXVIII. dinnyét, hat görög dinnyét, sós ugorkát.“ (196. 1.) Ugyanannak Komlósy Ta­más írja 1557-ben Sárvárról: „Küldtem kegyel­mednek két tornácska baraczkot.“ (157.1.) Ist­ván deák írja szintén Sárvárról 1552-ben Perne­­zich Györgynek : „Im küldtem kétféle szilvát, kit hagyott vala kegyelmed és öt körtvélyt küld­tem szilva között, az ki kis fán az ház előtt ter-­­­mett, nyolcz volt rajta, még négy rajta vagyon, dinnyét én nem szedtem, hanem Szabó János, hármat találtam azután zsidó temetés helyen, azokat megküldtem kegyelmednek többi dinnye között“ (97. 1.) Sárvár tehát akkoron már gyü­mölcsfatenyésztés­ és kertészetben szép előha­­ladást tett. Időtöltései közé tartozott a magyarnak, mint most is, a vadászat. Komlósy Mihály Írja *) Az idézeteket mostani írásunk szerint közlöm. 1510-ben Tamás öcscsének: „Továbbá kérlek sze­relmes öcsém, hogy küldj­önnekem egy jó vizs­lát fürjezni valót. Továbbá kérlek, hogy említsd meg az uramnak, hogy az Kocsis János jól tudna az sólymokhoz, mert az Kavassy Kristóf mada­rásznál, az madarász Ferencznél vala és csak afé­­livel bánt.“ (2.1.) Vadászatra pedig gyakori alkal­mat adhatott az országnak vaddal bövölködése,hi­szen Rezi vidékén 1557-ben fáczán, szarvas, vaddisznó találtatott (215. l.), s azóta az er­dők kipusztitásával más vidéken is kipusztult a vad is. A családi viszonyokról fogalmat ad, hogy péld. a feleség „társ és szolga“ gya­nánt tekinté magát. — Ártándi Pál neje 1530-ban igy czimezi férjének levelét: „Mag­­nifíco domino Paulo Arthandi domino mihi observasso“, aláirja pedig magát : „Frusina de Telekd consors s­e­r­v­u­s­que vestrae domi­­nationis“ (5. 1.) Bogdan Demeter 1558-ban anyjának irt levelében „az te kegyelmed fia, és s­z­o­l­g­á­j­á“-nak nevezi magát (276.1.) Somlyai Báthory András Erzsébet húgának, Kerecsenyi László nejének 1559-ben irt levelében ezen kez­detet : „Nagyságos asszonyom, nekem szerelmes húgom“ és ezen aláírást találjuk: „Kegyelmed atyafia Báthory András Somlyai etc.“ , az egész levélben húgát „Kegyelmednek" czimezi (304. 1.) Több adat mutatja, hogy őseink ruhafélé­ke­t, s más, a fényűzéshez tartozó dolgokat Bécsből hozattak. Babay Máté Zólyomból 1542- ben írja Szabó Imrének Sárvárra: „Azon is kér­lek, hogy az pénz felől el ne feledkezzél, kérjed Imre uramat, hogy szorgalmaztassa és vegye meg mentül hamarább lehet udvarbiró uramon, és mikor ő te kezedbe adandja, küldd Bécsbe bizony embertül az gyöngyfüzőné kezébe“ (14.1.) Hogy Bécscsel e tekintetben is élénk le­hetett a forgalom, arra mutat, hogy Margy Spazer­­neve után németnek tarthatjuk) bécsi polgárnak 1560-ban Pernesy Farkas babocsai kapitányhoz magyarul irt levele, melynek kíséretében küld az említett kapitánynak két fegyverderekat, melyek közül az egyik „minden szerszámával készült fel 24 tallérban és az másik minden szer­számával kilen­cz tallérban.“ Küldött neki azon­kívül „tizenegy hegyes tört, 2 pánczélt, tizenhat sima sisakot, 4 aranyos sisakot, három félara­­nyosat, az egyik mező aranyos. (375. 1.) Botká­nak 1544 ben Szoltán Imréhez, Nádasdy Tamás pénzosztójához Sárvárról irt levele is valószínű­leg Bécsbe volt intézve, melyben egyebek közt írja : „Gombot Írtam vala vöröset, selyem gom­bot kilenczet farasztjára valót, hogy végy, de ha­mar kellene ha lehetne; továbbá az én zöld su­­biczám is ott az bőr málhában vagyon, kérlek, hogy küld meg vagy ez kocsistul vagy valakitől hamarabb lehet, mert én nekem szükségem vol­na rá, küld meg az selyem gombokat is“ (27.1.) Egyébiránt mesterségtanulásra akkor is ráadta már magát a magyar, s e végre külföldre is ki­ment, így Zoltánné Katalin Kassáról 1544-ben Imre fiának „mostan szabó mivet gyakorlónak“ egyebek közt irja : „Az Császár Mátyás, ki mos­tan kassai mester, ki akkor mikor te Krak­kóban szabó mivet tanultál, az magyar buryán lakott, tégedet köszönettel részeltet ez uj esztendőben, mint szerelmes barátját“ (26­­.) Legbővebb anyagot talál levelekben a történet­­búvár,ki a nemzet eseményeivel foglalkozik.Akad nem egy hatalmaskodásra, melyet egymás job­bágyain követtek el a földesurak. Akad nem egy adatra egyes városok s községek eseményeiről. Ámde legeslegfőbb tárgy e levelekben a török pusztítás , mely rettegésben tartá, kivált túl a Dunán, a lakosokat. Nemcsak a várkapitányok, gazdatisztek, hanem községek bírái is lehető gyorsasággal tudósítják egymást a török felől szállongó hírekről, készületeiről, sejtett szándé­kairól, elkövetett rablásairól s éber vigyázatra, egymást tudósításra intik, buzdítják egymást. Bővül e levelek által a hódoltságnak legköze­lebb irodalmilag felkarolt ügye is. Nem egy le­vélben kiváltásért esd a rabságba hurczolt ma­gyar. Megható ez érdemben a galathai torony­ból 1559 ben Nádasdy Tamáshoz irt levél az ottani magyar raboktól : „Kegyelmes nagyságos uram, szolgálatom után szegény ajánlásomat irom te nagyságodnak. Továbbá könyörgök te nagyságodnak, mint kegyelmes uramnak, az ur Istenért és lelkedért és te nagy­ságod jó hite ne­veért, ne hagyjon te nagyságod e nagy ínséges nyavalyába vesznem, császár rabságában va­gyok, galatai nagy toronyban czászár rabjai között, te nagyságodnál vagyon egy jancsár fogva Hamza nevű, azon könyörgök a Krisztus érdeméért, szabadittasson ki vele te nagyságod e nagy nyavalyából, és vegyen be te nagyságod az ősaczolásába a mennyi te nagyságod akaratja, én te nagyságodat megelégitem a sommáért, a mibe engem beveszen te nagyságod és holtomig rabja akarok lennem te nagyságodnak, és a te nagyságod gyermekinek, mert császár rabját nem adják váltságra, hanem fogoly szabadíthat ki feje váltságába, a mely végbeli basa levelé­vel jöne , és itt vagyon­­­elem Klokocs István, ő is ajánlja magát te nagyságodnak. Uz isten tartsa meg nagyságodat és éltesse sok esztendőn. Kelt e levél galati nagy toronyban Konstantiná­poly mellett, Szent Pál apostol napján 1559. Én szegény megnyomorodott rab Klokocs Ist­ván ajánlom szegény magamat te nagyságodnak az isten érdeméért és a te nagyságod lelke és jó hite nevedért és holtomig való rabságomért, ne hagyjon te nagyságod itt vesznem, vegyen be te nagyságod engem is a fogoly váltságába, a meny­­nyi te nagyságod akaratja, én te nagyságo­da megelégitem a sommáért és holtomig rabja aka­rok lennem, te nagyságod mivel te a Krisztus ér­demeért, nem érettem, a kit én meg nem szol­gálhatok te nagyságodnak, az ur istentől vészén érdemet te nagyságod ; én vagyok a Klokocs István, verem (vérem?) meghalt Szegeden, a mely könyörgött te nagyságodnak én érettem életében és itt vala te nagyságod Zay Ferencz­nék ide be én felőlem; kegyelmes uram ne hagy­jon nagyságod a Krisztus halála érdeméért. Ur isten tartsa meg te nagyságodat minden jóval és éltesse sok esztendőn gyermekeddel öszve ; és volt nálunk a fogoly napa, örömest járna szabad­ságunkban, ha te nagyságod íratna a fogolylyal, Szentes Mátyással, és szólott is velem, császár rabságában vagyunk“ (331—332. 1). Szólnak e levelek egyes háboruesemények­­ről: Fülek 1554-ki elestéről (133—135. 11.), So­­moskőnek ugyanazon évi bevételéről (136. 1.), Tihany lövetéséről(141. 1.) Kaposvár 1555-iki meghódításáról (165.1.) — Megemlítésre mél­tónak tartom Orosz­thony Péternek Szenyérből Csányi Ákoshoz 1559-ben irt leveléből a következő tudósítást : „Hirt egye­bet semmit nem irhatok, hanem egy draban­ot küldtem vala Nagy Bajomba, ott talált hetesie­­ket és raksiakat, bizott jámbor barátimat, azok bizonnyal izenték énnekem, hogy tegnapelőtt a koppányi bég halásztat volt a koppányi tóban, nagy halat fogtak volt, őrültében immaga is a tóba szökellék, a hinár elburulja, mig a többi oda futnak, addigran meghalt a vízben, utána szökött volt egy aga, azt is halva szerrel vonták ki a vízből, aláfordították, a vizet úgy bocsáták ki belőle, az meg nenthalt.“ (330.1.) (Vége következik..) fogadhatja el, s így az angol javaslatoktól csak úgy lehetne eredményt várni, ha a brit cabinet az alsó pontot casus belli gyanánt állítaná fel. A „Mémorial“ csak úgy hallgatólagosan, azaz formaszerinti fegyvernyugvás nélkül szeretné megszüntetni az ellenségeskedést a két fél közt. S szerinte ez az, a­miben Francziaország jelen­leg fáradozik. Erdélyi ügyek. — A megyebizottmányok, hogy az országgyű­lési követválasztást szervezzék, úgy látszik, mind ugyanazon napra, május 28-kár a, ünnep utáni csütörtökre vannak összehiva, mi a távo­labb lakó bizottmányi tagok ünneplését megza­varja. A kibocsátott h. főispáni meghívó levelek nem hívják fel a rendes tagokat azon nyilatko­zatra, hogy megjelenhetnek-e vagy nem , miből az tűnik ki, hogy meg nem jelenésük esetére póttagokkal nem fognak helyettesitni. — A szász nemzeti egyetem a brassói község által hozzá felterjesztett, általunk is közlött em­lékiratot, a­nélkül, hogy annak tárgyalásába ereszkedett volna, egyszerűen félretette, mivel szerinte a kerületi közönségeknek nincs joguk az egyetemet, mint az egész nemzet képviselői testületét számadolás alá vonni. — E szerint az egyetem még a petitionális jogot is tagadja. — Múlt szombaton f. hó 16-án az unitarium collegium nagy­terme lelkes ünnepélynek volt színhelye. A vallás és nevelés oltárára áldozato­kat hozott jóstevők emlékünnepélyét ülte az ifjú­ság. A hála és kegyelet ez ünnepélyén szép számú közönség jelent meg. Az ifjúság énekkara nyi­totta s zárta be az ünnepélyt s zengett a beszédek s szavallat közt. Megnyitó beszédet igazgató-ta­nár Kovácsi Antal tartott. Utána az ifjúság szó­szólója Benczédi Gergely hittanuló lépett szó­székre s mondott lelkes, megható beszédet. Ezu­tán m­­ár Nagy Lajos olvasta fel „Zsuki László életirata“ czímű érdekes értekezését. Erre Gelei Kálmán bölcsészettanuló szavalta „János Zsig­­mond emléke“ költeményét érzéssel, szabatosan. Végre az igazgató tanár rekesztette be az ünne­pélyt. A jóltevők emlékünnepe minden ötödik évben fog tartatni. bárdasági , keresked. tudósitóséfe — Pest, május­ 22-kén. Tegnap este rendkí­vül hűvös, ma melegebb, de szeles, száraz idő. A vízállás változatlan. Gabnaüzletünk hangulata folyton igen jó ; úgy látszik, a gőzmalmok tulajdonosai belátták, hogy a várakozás ideje lejárt, és hozzá látnak a bevá­sárláshoz, a liszteladás különben is jól menvén. Tegnap két — egy nagyobb és kisebb — ha­­jórakmány búza adatott el gőzmalomtulajdono­­soknak, pontosan tudva nem lévő árakon. Ezen kívül 1000 m. 85—86 fontos búza 4 ft 30 krjá­­val adatott el. Nagyobb élénkség nem uralkod­hatott , mert szűkén volt az eladásra szánt bú­za. A rozs árai mérő számra ismét 5—10 krnyit emelkedtek. Eladatott 8000 m. h. Sina­­féle termesztmény a gödi pusztáról, hol hajóra rakható, 2 ft 48 krjával, továbbá 4000 m. 2 ft 50 krjával. Az árpa ára is kezd emelkedni; el­adatott 2500 m. serfözök számára.­­ A zabból élénk részletüzlet volt, szintén valamelyest emel­kedett árak mellett. Győr, május 20. A gabnaüzletre nézve a hét folytán semmi lényeges változást nem jelenthe­tünk. A búza valamivel lanyhábban kel, ellen­ben a kukoric­ának ára mintegy 5 krral emel­kedett. A zab csekély készlet, s az alvidékről ér­kezett kedvezőtlen termés­­tudósítások végett szinte 2 krral jobban kelt, a rozs, árpa és köles­nek ára pedig csekély forgalom mellett változat­lanul maradt. A vízállás apadásra mutat, s az időjárás kellemes meleg ugyan, de a föld eső után szomjazik. Az árak következőkép jelölhe­­tők : Bánáti búza 86—88 fon. 4 ft 20—80 kr, bácskai búza 83—85 fontol 3 ft 70—80 kr, ma­gyar búza 84—87 fon. 3 ft 80 kr—4 ft 30 kr, rozs 75—80 fon. 2 ft 50—80 kr, serfőző árpa 66 —70 fon. 1 ft 60—70 kr, takarmány­ árpa 62— 64 fon. 1 ft 40—50 kr, kukoricza 80—85 fon. 2 ft 20—35 kr, köles 79—82 fon. 1 ft 70—90 kr, zab­ó 47—50 fon. 1 ft 55—66 kr, zab us 43— 47 fon. 1 ft 48—58 kr. Debreczen, máj. 19. Ma tartott hetivásá­runkon az életneműek és élelmi­szerek közép árai következők voltak : 1 mérő tiszta búza 3 ft 60 kr, kétszeres 3 ft, rozs 2 ft 20 kr, árpa 1 ft 75 kr, zab 1 ft 50 kr, tengeri 2 ft 25 kr, köles 2 ft 40 kr, kása 4 ft 20 kr, 1 font marhahús 18 kr, 1­ mázsa szalonna 22—24 ft. A hájnak ára 24—28 ft. Nagyvárad, máj. 19. Mai napon tartott heti­vásárunkon a piaczi árak következők voltak: Tisz­ta búza 1-ső osztályú 4 ft 20 kr, 2-ed oszt. 3 ft 20 kr, 3 ad osztályú 2 ft 80 kr, kétszeres búza 1-sö oszt. 2 ft 70 kr, 2-od oszt. 2 ft 60 kr, 3 ad oszt. 2 ft 50 kr, rozs 1-sö rendű 2 ft 30 kr, 2-ad rendű 2 ft 20 kr, 3 ad rendű 2 ft, árpa 1-sö rendű 2 ft, zab 1-sö rendű 2 ft 60 kr, 2-dik rendű 2 ft 55 kr, 3-dik rendű 2 ft 50 kr, tengeri 1-sö rendű 2 ft 50 kr, 2-dik rendű 2 ft 40 kr, 3-dik rendű 2 ft 30 kr, 1 mérő bab 4 ft, köleskása 5 ft, bur­gonya 2 ft, 1 mázsa lángliszt 8 ft 50 kr, zsemle­liszt 7 ft 50 kr, fehér kenyérliszt 6 ft, barna ke­nyérliszt 5 ft, széna fuvarral 3 ft 50 kr, szalma 1 ft, 1 részlet (12 font) zsupszalma 15 kr, 1 rész­let (3 font) ólomszalma 3 kr, 1 öl bikkfa 10 ft, tölgyfa 9 ft, cserfa 11 ft, 1 font marhahús 18 kr, öntött gyertya 42 kr, lámpaolaj 40 kr, 1 szeze­r bor 18 kr, új 12 kr, pálinka 20 kr. N­a­gy-K­a­n­i­z­s­a, F. hó 18-án tartott orszá­gos vásárunkon sok volt az eladó , nemcsak a vidékből, hanem Bécsből, Pestről és Gräczból is, de vevő igen kevés. Különösen szarvasmarha volt sok, még fele árért sem vették. Minden ren­dű eladónál nagy volt a lehangoltság. Őszi ve­téseink igen szépek, de a tavasziak szomjazzák az esőt, a­mi azok javulására nagy mértékben szükséges volna. A gabnaárak következők : búza 3 ft 60—4 ft 25 kr, rozs 2—2 ft 20 kr, árpa 1 ft 70—2 ft, zab 1 ft 50—60 kr, kukosicza 2—2 ft 20 kr, hajdina 2 ft. N.­B­a­j­o m , máj. 17. Gyenge esőnk volt, éj­jel jó harmatok, de mi ez mind,­ennyi homok- és forráságra ? Piaczunk oly élénktelen, hogy az eladó többnyire megbánja bejövetelét, de a szükség, a szükség ! Szép búzát lehet venni 3 fton. — Egyéb eleségnemek majd csak kínálás után találnak vevőkre. K­ülfinfélék. Pest, május 22. * Szokcsevics, horvát-tót bán, folyó hó 20-kán kihallgatáson volt császár . Felségénél, este pedig visszautazott Zágrábba. * A váradi „Bihar“ jelenti: Papp Szilágyi József nagyváradi görög kath. püspök urnak be­­igtatási ünnepélye f. hó 17. teljes egyházi fény­nyel megtartatott. Az ünnepélyt nagyszerű disz­­ebéd követé. Papp­ Szilágyi József püspök ur, be­­igtatási ünnepélyének emlékére, a váradi szü­­kölködök számára 100 ftot adományozott, mely összeg a polgármester úr által kiosztatott. * A „Hon“ ban olvassuk: Azon, több lap által is hozott hírt, mintha gr. Dessewffy Emil az ala­kulandó magyar gőzhajózási társulat elnökségé­ről lemondott volna, biztos helyről vett értesü­lés nyomán alaptalannak állíthatjuk. * A budai vártemplomban, Boldogasszony egyházában, pünkösd első ünnepén d. e. 10 óra­kor Kluger János Es-dur miséje, és Váray Ferencz ottani karigazgató „Ave Maria­­“ tenor és hegedű­solója, mint offertorium , második ünnepen pedig Mozart korona­miséje C-dur­­ban, fog előadatni. * Bécsből írják a „P. L.“-nak, hogy a tiszai vaspálya és Borsosainak kamatbiztosítéki ügye — hallomás szerint — miniszter­tanácsi határ­­zat következtében oda dőlt el, hogy e kamatok a pénzügyminisztérium részéről az eddigi módon lesznek kifizetendők. E határzat alapján már tárgyalások is történnek a pénzügyminisztérium és az illető pályaigazgatóságok közt. * A Sz. Ferencz rendűek zárdájának kijaví­­tására bibornok prímás c­omja 100, és váczi püspök­i maga szintén 100 ftot ajándékozott. * A zugligetben közelebbről egy munkás ásás közben ezüstpatkót talált, melyet tőle egy budai polgár megvett, a nemzeti múzeumnak ajándékozandó. Őseink gazdagabbjai nemcsak czizmáikon viseltek­k­­ patkókat, de a fejedel­miek paripáikat is gy­aran ezüstre patkoltatták, így példáu­l). Heilenbach, selmeczi és kör­­möczi főbányaigazgató, számadásaiban előfordul, hogy — 1705-ben, vagy 1706 ban, már nem em­lékszünk biztosan — II. Rákóczy Ferencz fe­­jedelemnek 24 diszparipája, továbbá gróf Ber­csényi Miklós, helytartó és kurucz főtábornok­­nak szintén néhány díszparipája számára ezüst­patkókat készíttetett. * Nemzeti múzeumunk természeti és kézműi osztálya nemsokára igen érdekes darabbal fog szaporodni. Oswald úr egy jelenleg birtokában levő, tizenhat­ ágú szarvasagancsra alkalmazott, vas sodronyból és vastag pléhlemezekből készült virág- és levélidomokkal diszitett gyertyatartót, e nemzeti intézetnek szánt. Felüli közepén fejétől megfosztott két halfarkban végződő sirén van, jobbra balra oroszlánok ágaskodnak; az alsó körre belül, a készítés éve 1531. ellenében az ujitás éve 1853. festetett. E nagyszerű, alkalma­sint honi mű, a Rákóczy czimerrel ékített szoba padlatán lógott, az ajándékozónak Besztercze­­bányán levő ősi házában, jelenleg pedig a föl­nevezett ur nádorutczai kereskedésében látható. •Reményi E. a legújabb távirati tudósítás szerint Modenában hangversenyzett, hol fellépé­seit minden tekintetben a legnagyobb siker ko­ronázta. A lelkesedés általános volt, s a leghízel­­gőbb kitüntetésekben részesült. Utazásának leg­közelebbi czélja Róma és Nápoly. •Kővári László „Erdély történelmé“ nek negyedik kötete (a Báthoriak és Bethlen Gábor kora) már sajtó alatt van. Az ötödik kötet I. Rákóczi Györgytől az Apaffiak koráig terjed bezárólag, s a negyediket nyomban követ­edi. * J­e­k­e­y Sándor, cs. kir. nyugalmaztatott őr­nagy a hadügyminisztériumnak ajánlatot tett, hogy az egész cs. kir. könnyű lovasságot erdélyi lovakkal látja el, s a cs. k. főtiszteknek biztosí­tás mellett, havi lefizetésekre juttat begyakor­lott, kitűnő fajú erdélyi lovakat. E terv kivite­lére Jekei ur több erdélyi földbirtokossal lépett társulatba, kik közül a „H. Zig“ gr. Mikó Imre, gr. Lázár Móricz, gr. Teleki Samu és Domokos, ifj. gr. Bethlen Sándor, b. Bánfi Miklós, b. Bánfi Dániel és Albert, b. Wesselényi Ferencz és Far­kas, b. Józsika Lajos és Paget esquire stb. ura­kat nevezi meg. A hadügyminisztérium kísér­letet tesz Jekei úr tervével, és 1864-ik évre 3000 db lovat rendelt meg az Erdélyben és szomszéd­ságában le 70 öt könnyű lovas ezred számára. * Jövő vasárnaptól kezdve a budai hidfőtől társaskocsik fognak járni a Lipótmezőre. * Tegnap délután a Herminamezőn egy villa melléképületével együtt leégett. * Egressy Gábort Pápán, fényesen bevég­­zett vendégszereplése alkalmával — a „Sz. L.“ szerint — a pápai ifjúság táb­rán ezüst billikom­­mal tisztelte meg. * Az „Egri Posta“ nem mint tervezve volt, „Heves“, de „Eger” czim alatt fog július l-jé­­től megjelenni; ez egyébiránt mindegy, a fődo­­log az, hogy avatottabb szerkesztő, V­i­d­a Jó­zsef kezeibe kerül. * A jász- és kunkerületekben kihirdettetett a rögtönitélő eljárás. * A pesti ipar és kereskedelmi kamara a m. k. helytartótanács felhívása következtében oda nyilatkozott, hogy Pesten egy második takarék­­pénztár felállítása épen nem szükséges, hanem inkább óhajtandó lenne egy hitelintézetnek fel­állítása a pestvárosi házakra. * A Mária Terézia idejében elhíresedett báró Trenk család utolsó tagja f. hó 15-kén Bécsben, saját házában meghalt. * F. hó 18-án Buda Újlakon néhány napszá­mos kinézésű ember egy bormérő asszonyt le­csalt borverés szín alatt pinczéjébe, s ott meg­gyilkolták és kirabolták. Gyanú van a Werther­­féle gyár két munkájára is ; egyébiránt biztosan még nem derült ki a gonosz tett. * F. hó 18-kán éjjel a Terézvárosban az ó­ uti­czában két egyén megtámadtatott, és késekkel megszúratott. A tettesek a sötétben utólérhetle­­nül eltűntek. * F. hó 21 -kére virradólag M­e­­­s­e­­ főrabbi lakását is kirabolták az ablakon át behatolt tol­vajok. A személy és vagyonbiztosság rég állott oly rész lábon fővárosunkban, mint jelenleg. * Pl­a­c­h­y Ferencz ismert képíró, és a kép­zőművészeti társulat volt titkára, mint értesü­lünk, nagyobb körútra indul Magyar- és Erdély­­országban, hogy hazánk nevezetesebb — külö­nösen történelmi emlékű — helyeit lefényké­pezze, mely czélra külföldről saját szerkezetű, tájlevételre kiválólag alkalmas gépet hozatott. Körútját Nógrád megyében kezdi meg, hová hol­nap indul, azután Gömörbe, a Szepességbe stb. utazand. Készítendő fényképeinek terjesztésére külön társulat* alakult. * A „pesti unió“ czimű dalegylet f. hó 226 kán ismét ünnepélyt szándékozik rendezni. * A helybeli vallásközségi képviseletnek'fki­

Next