Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)
1863-05-30 / 3987. szám
járt kötelezettségük teljesítésének, más igények támasztása útjában ne álljon. b) Miután jöhetnek előre nem látott esetek — mint a rendkívüli terméketlenség — melyek a legbiztosabb számításokat is semmivé tehetik, legalább annyi záloglevelet tartson meg, vagy annyi készpénzt tegyen le a takarékpénztárba, vagy más biztos helyre, a kölcsönvevő, a mennyi egy évi kamatfizetésre tökéletesen elegendő; c) Annyi bizonyos jövedelmet biztosítson magának, szorosan kötelezett haszonbérbeadás, vagy más mód által, a mennyi a bank iránt vállalt kötelezettség pontos teljesítésére megkívántatik. S e jó tanácsok emlékezetbe hozása, most a bank megnyílásának küszöbén, azt hiszszük, nem felesleges. A második czikkben a „a pénzügyi kérdésekről“ szól szerzőnk, s példákkal mutatván meg, mily fontos a jól rendezett pénzügy az államok fennállása és jövőjére, s mily káros következésűek a zavart financziális viszonyok , melyek alatt rendszerint „elsorvad a nemzetek belső ereje azon axiómát állítja fel, hogy az államok pénzügyi állapota,legbiztosabb mérlege kormányzási rendszerük minőségének. Ez előzmény után szemle alá veszi Sylvesternek azon nagy zajt keltett munkáját, melyben e jó úr, Ausztria pénzügyi egyensúlyának helyreállítására, oly mértékű adófölemeléseket, és oly új adónemeket javasol, melyek alatt, ha indítványozásukkor behozatnak, azóta tán már le is roskadtunk volna. Aztán gr. Dessewffy Emilnek „a fennforgó ausztriai pénzügyi kérdésekről“ megjelent, s a financziális bajok okait éles szemmel fejtegető, s ezek elhárítására javaslatokat szolgáltató művére tér át szerző, s emez igen érdekes és tanulságos munka nevezetesebb tételeit kivonatban közölvén, éles bírálat alá veszi Schwarzer volt osztrák miniszternek ugyan ily tárgyú művét, s miután megmutatta, hogy mindez, mind Sylvester bőre tervekkel állottak elő , a betegség valódi gyógyszerét gróf Dessewffy javaslataiban jelöli ki, s azzal végzi értekezését, hogy a deficit megszüntéséhez csak e három eszköznek egyszerre alkalmazása vezet : a kiadások apasztása, az ezek elébe vont állandó határok, s az adózók jóllétének gyarapítása. „A földadóról“ szóló czikkben, annak folytonos emelése ellen kél síkra Lónyay. Kimutatja, hogy minden jövedelmi ágak közt épen a földmivelés az, mely legnagyobb kiméletet érdemel, s melyet minél kevésbé terhelni, az ipar és kereskedésnek is érdekében áll, mert ezek is csak ott, és csak azután virulhatnak, ahol, és mikor már a földmivelés felvirágzott. Alitásait, szokása szerint, itt is a históriával támogatja, példákkal igazolván, hogy csak azon nemzetek virágoznak fel gyorsan és nagyszerűen, hol a föld adóval túlterhelve nem volt. „A Tiszaszabályozás története és nemzetgazdasági fontossága“ — melylyel szerző az akadémiában székét elfoglaló, valamint ,,a Tiszaszabályozás körüli nézetei“, kétségtelenül tanusítják, hogy e téren Széchenyinek nálánál méltóbb utódot hiába keresnénk. Az életbiztosítás üdvös voltáról meggyőzendő, írta szerző „az életbiztosítás Angliában“ czím alatti értekezését, melyben ezen biztosítási ág kifejlődésének történetét és jelen állását festi az angoloknál, hol a 150 ilynemű intézet bőv adatokat szolgáltatott neki ez üzlet nagyszerűségének, fontosságának és jótékonyságának, s azokkal szemben a magyar biztosító társulat föltételei előnyös és legális voltának kimutatására. „Magyarország szerepe Európa élelmezésében“ Bontoux Jenő hason czím alatt ismeretes munkájának taglalása, melyben egyebek közt annak gabonatermelésünkhöz kötött reményei, a földmivelésünk kifejlődését gátló akadályok rendre elősorolásával devalváltatnak, s a productiv erők teljes kifejlődésének, az anyagi felvirágzásnak félő akadályát, a rendezetlen pénzügyben és folytonos pénzválságban találván szerző, ezek megszűnésétől várja csak a terményező erők nyűgeinek lehullását, s nagyobbszerű szabadabb tevékenységre serkenését. „A magyar birodalom földterületéről és adóviszonyairól“ közlött kimutatások, az osztrák császárság államadósságairól szóló utófejezettel, ép oly tanulságos megbecsülhetlen adattár, melyből mindenki azon, szerző által vont tanulságot fogja meríteni, hogy egy olyan államrendszernek sem lehet jövőt ígérni, mely nem a népek rokonszenvében, kívonataiban, hajlamaiban és szokásaiban keres rendíthetlen alapot, hanem néhány ábrándozó államnyító természetelenes agyrémei után készül. Ezekről szólnak az „ujabb dolgozatok.“ Mi nem akarjuk őket ajánlani. Lónyay Menyhért munkái túl vannak azon. Mi csak figyelmeztetni kivántuk a közönséget a könyv megjelenésére s tartalmára. SZATHMÁRI KÁROLY. — Báró Vay Miklós ő excellentiája, mint a tiszáninneni egyházkerület főgondnokának máj. 5-én, Miskolczon tartartott egyházk. közgyűlést megnyitó beszéde. (Folytatás és vége.) Szőnyegre jövend ezúttal még az egyetemes közpénztár— domestica—nagy fontosságú ügye, az erre nézve kiküldve volt bizottmány jelentéséből elébb is a tárgynak egyetemes hitfelekezetünk irányábani állása fog kiderülni, az abban felállított és saját egyhe kerületünkre nézve létesíttetni ajánlott alapeszme kivitele pedig, valamint e. kerületünk összes népessége minden kényszert kirekesztő szabad, vajda minél nagyobb mérvű belmissiótól ihletendő belenyugvásától feltételeztetik, úgy annak mennyiben lehető előleges felkarolása . Tisza Kálmán úr egy legújabb tárgyra vonatkozó javaslata a mostani tanácskozásoknak leend egyik legérdekesebb tárgya. Nem kétlem, egész készséggel szentelend a főtiszt, e.kerület belélete évlapjain egy pár hálás és szívélyes Borocskát elhunyt jeles esperese, nt. Terhes Sámuel ur drága emlékének. Az idvezültet lelkészi hivatala félszázados ideje alatt oly mérvben kiséré mindig jobbjaink tisztelete, szeretete, hogy méltó, miszerint sírkövébe is belevéssük kegyeletteljes elismerésünket. Sajnosan kell azt is megemlítenem , hogy egyik tisztelt segédgondnokunk, tolcsvay Nagy Gedeon úr, búcsút vett harmincz évek hosszú során keresztül ritka buzgósággal folytatott hivatalától, érdemei e téren ismertebbek, hogy sem azok az én tolmácsolásomra szorulnának, utolsó vallásmozgalmaink idejébeni magatartását pedig, mint akkori korelnökét, amaz idők történelme lészen dicséretesen feltartandó. Nemkülönben n. t. Édes Albert esperes úr is leköszönt egyházkormányzói tisztjéről; reméljük azonban, hogy e tisztelt egyének innentől sem vonandják meg közügyeinkbeni részvétüket közönségünktől. Végre egyházkerületi világi főjegyzői hivatalunk is üresedésbe jővén, ez is begészen e jelen alkalommal öltendő. És ime ezek azok, melyeket szorgos teendőink közül előleges tájékozásul bátorkodtam a főtiszt, e. kerületi közgyűlés előtt felemlíteni, — ismételvén abbeli erős meggyőződésemet, mely szerint mulaszthatlan tisztünknek tartom, hazánk politikai pangésa által magunkat lehangoltatni nem engedni, sőt épen e tespedéssel szemben fejteni ki minél nagyobb mérvű tevékenységet egyházi és iskolai ügyeink körül, mert hiszen, ismert dolog, hogy maga már a mindinkább terjesztett műveltség is, a minden akadályokat legyőző polgári szabadsághoz vezet végtére. De még vigyáznunk kell arra is, nehogy a felekezeti ügyeink körében mutatkozó pillanatnyi biztosságnak kényelme és könnyen elszenderítő érzete egészen elaltasson bennünket; nekünk tétlen nyugalomra sohasem szabad lehajtani fejünket, ébren kell folyvást lennünk, ébren s egyesülve mindnyájunknak. Hitfeleink drága ereklyeként bizák a vallásszabadság, nemzetiség s alkotmányosság hitágazatainkkal egygyé forrott, ezek által szentesített éber őrködést igénylő gazdag tőkéjét kezeinkre ! — Viraszszunk tehát gondosan ez élő drága kincs felett, s gyümölcsöztessük azt folyvást, és minden körülmények között, valamint magunk, úgy az összes honnak is szellemi javára. Ki azt közülünk parlagon engedné heverni, közös legszentebb érdekeinknek válnék rablójává ! S most már megnyitottnak nyilvánítván gyűlésünket, szives bizalommal kérem ki a nt. közönség figyelmét a felveendő tárgyakra, tapasztalt kegyességét irányomban. Ezen előadás nyomán a gyűlés folyama alatt következők határoztattak: Az egyházkerületi takarékpénztár felállítása tárgyában, a kellőleg felszerelt folyamodványnak a n. m. k. helytartótanácshozi benyújtása a főgondnokra bizatott. — Patakon öt uj tantermeknek felépítése aként határoztatott el, hogy azok a jövő tanévre elkészíttessenek. A Patakon áruban eresztett megyei fundusok s épületek megvásárlására a főgondnok kéretett fel, — minek létesülése után a gróf Beliznai féle finövelde létrehozása iránt is meg lesznek a további lépések teendők. Az egyetemes tanügyi bizottmánynak jövőre leendő feltartatása elhatároztatott, s tagjai ezen egyházkerület részéről három évre megválasztattak. Csorna tanár úr nyugdíjaztatása iránt beadott kérvénye elfogadtatott, s helyére gymnasialis tanár, Nemes Ferencz ur tétetett által az akadémiába. Állandó könyvtárnokul s egyszersmind a magyar literature tanárául, saját kiválságára, Erdélyi János ur választatott meg. Heiszler József tanár ur lemondása, ha az e. kerület marasztó felhivása után is megmarad elmeneti szándéka mellett, ésészen fogadandó s helye, valamint az Erdélyi tanár ur megüresült tanszéke is a jövő sz. Pál napkor betöltendő : ugyanekkor választatik meg a főiskolai uj orvos is. Emődi Dániel ur, kit egy év előtt az e. kerület a magyar magánjog tanárául megválasztott, s ki helyét akkor tett ígérete folytán a jövő név elején lészen elfoglalandó, felkéretett helye átvétele előtt szaktudományai érdekében a főiskola költségén külföldön egy körutazást tenni. Egyházkerületi világi főjegyzőül néhai Apostol Pál superintendens úr egyik fia lön megválasztva. Az özvegyek s árvák pénztára felsegítésére tervezett nagyobbszerű sorsjáték programmja részletes kidolgozásával egy küldöttség bizatott meg. A magyar protestáns theologiai egylet létrejövetelét az e. kerület czélszerűnek látván, annak részéről leendő szellemi s anyagi elősegítését határozatilag kimondá. A kerületi közpénztárnak az önmegadóztatásnak elvén alapuló programmját a közgyűlés elfogadván, azt minden egyházakkal leendő közlés végett kinyomatni s minél számosabb küldöttségek által szahordatni, s érvényesíteni rendelte, — elhatározván egyszersmind a Tisza Kálmán úr által ajánlott, a tiszántúli e. kerület részéről közlött egyetemes társulati közpénztárt is maga részéről jéríni, ha az abbani kormányzati s kezelési résztvehetés és minden tekintetbeni kellő befolyás számára teljesen biztosítva leend. Miskolcz, május 27-én. Ezen város ágost. hitv. községe 1820-ik év óta az akkor felépített templomához trnyot építeni akart, de szorgos viszonyaiban ebbeli akaratát tetté változtatni nem tudván, későbbi időkben felügyelői Formán János és Török Sándor, psztárnoka Kraudy Antal urak, a vallásos buzgalom érzetétől áthatva, szivekhez szokták ez eszmét, aláirási ívet nyitottak és a nemes fölkérés siker nélkül nem maradt. A két év előtt helybeli lelkésznek válaszott supervnders, Máday Károly urnak lankadatlan segedelmével az összeg nemsokára 14.000 forintra rúgott, úgy hogy a tegnapi napon ünnepet ülhettünk, a vallásos buzgalom s áldozatkészség ünnepét, ezen templomtoronynak alapkövét tettük le. Az ünnepély egyszerű volt, mint a polgárerény, szerény mint e honban az egyházi jogaink követelése, de a roppant számú gyülekezet ezlveit emelő, mint a haza előmenetele. Méltóságos Zsedényi Ede, mint ezen tiszai egyházkerület felügyelője, ki ezer forinttal járult e torony felépítéséhez, az ünnepély vezetésére megkerdvén, tegnapelőtt este érkezett meg városunkba és egyházunk igen számos küldöttet által a vaspálya udvarában üdvözöltetvén, ismeretes erélyes modorában felelve, abbeli meggyőződését nyilvánító, miszerint egyházi szabadságaink biztosítására egybeforrván, nem érdem, de kötelesség, hogy kiki tehetsége szerint az egyes községek által hozott áldozatokhoz járuljon. Segítsünk mi magunkon, úgy végre forró éljenek közt és az egek ura segitend rajtunk. Másnap az isteni tisztelet majdnem az egész városi lakosság jelenlétében ment végbe, a templomon kívül ezerek várták az ünnepélyesség folytatását , magában a templomban minden valásfelekezetek képviselői jelen voltak, két egész padban az izraeliták helyt foglaltak. Zsedényi felügyelő úr belépte után, kinek a tanuló leánykák virágkoszorúkat nyújtottak, a superintendens az oltár elött imát mondott, és az érsek után Bartholomaeides János, a hegyaljai főesperes és nyíregyházai lelkész, a vallásos ihlet remekeivel teli szent beszédet mondott, mire a hivek a templom fülterére kimenvén, ottan a felépitendő torony már 1820-ban felépült alapzajról sőt. Máday úr szólott az egybesereglett gyülekezethez, vallásos ékesszólással a templom, és igy a miskolczi egyház históriáját előadván, és az iparosok osztálya által tanúsított áldozatkészséget kiemelvén, az egyes vagyonosabb polgárokat megnevezte,kik nemzedékről nemzedékre vallásos buzgalmukat tettel bebizonyították, végtére a jelen egyházkerületi felügyelőnek aprót, magyar egyház körüli érdemeit és folytonos áldozatait meleg szavakkal emlegetvén, ötét az első alapkőnek letételére szólította fel. Erre Zsedényi, a sokaság zajos éljenzéseitől kísérve, a torony alapra fellépett, és szíveket hódító meleg szavakkal reményét fejté ki, miszerint ha majd maradékaink e toronyra felpillananak, rá fognak ismerni azon szikrára, mely ezen áldozatra melegíté őseik kebleit, és hogy a megszólandó harangok szent hangjánál, vallásunknak keblünkben forrón érzett hatalma unokáinkban is olvasztatni fogja egy szép nemzeti öszhanggá vallásos érzelmeit, legyen — úgy végré — ezen alapkő hirdetője a miskolczi egyház áldozatkészségének és lankadatlan buzgalmának, legyen örökös támasza e toronynak, melynek harangjai még századok múlva, a vallásos szeretettől épen úgy lángoló híveket szólítsanak fel a templomba, mint akiknek nevében teszem le e pillanatban az alapkövet. Utána szólottak, és egy-egy követ tettek le superintendens Máday ur, az egyházkerület papsága és a miskolczi egyház nevében a helv. hitv. superintendens, Zsarnay Lajos ur, a reformata egyház, a görög nem egyesült egyház nevében pedig annak lelkésze, Margón Emil ur, az izraeliták részéről orvos Popper ur; ezeket követéki a nök, az iparosok, az iskolák, tanítványok képviselői, a helybeli felügyelők ; befejezte az építész Debreczenből, Vecsey úr, és a dalárda éneke végezte a vallásos örömünnepet. Déli 1 órakor közebéd volt a korona vendéglőben. A több oldalról felköszöntött egyházkerületi felügyelő egy igen érdekes toaszttal felelt, a amelyet azzal kezdvén, hogy sok mondanivalója .lenne, de van idő, hol hallgatni s látszó veszteglésben ülni bölcseség — azzal folytató, hogy az eredményt minden remény nélkül koczkáztatni vakmerőség, sőt sokszor hiúság, de midőn az elhatározó pillanatban, a közügy kívánja, akkor mindenre készen lenni polgári kötelesség, és e kötelesség parancsolja a valót és igazat, nemcsak megismerni, nemcsak szeretni, de bátor szívvel kimodani s pártfogolni is. Bátorság kell nemcsak a pillanatnyi szükségben, hanem a szükség bármily hosszú tartósságában is, azért bátorság türelem és állandóság nélkül kevés becseset bír, e kettő nélkül nagy és következménynyel teljes tettek nem történhetnek, hiába tagadunk meg kezdetben minden védelmet, ha előgördített akadályok ellen is mindvégig küzdeni képesek nem vagyunk. A szünetet nem ismerő bátorságot Kölcseynk állhatatosságnak nevezi. A magyar protestáns legyen tehát türedelmes, állhatatos, bátor és mindenkor bölcs. Jelenleg megint a türelem minden iskolái zárva állanak előttünk, tűrni fogunk, hogy azután teljes foganattal szólhassunk — és ha vallásos szabadságaink ellenei az 1790 : 26. t. ez. helyébe a jogtalanságot, és az örökös gyámatyáskodást szabály gyanánt állítanák fel, mi állandó, s bátor türelemnek meg fognók mutatni, hogy egyházi életünk ezernyi mükerekei nem oly gépelynek alkatrészei, amelynek igazgatásai reájok, de törvény szerint önmagunkra bízva van, hogy saját lábainkon járni tanultunk. Valamint egyesek, úgy nemzetek, felekezetek életében is vannak leverő korszakok, kínos pillanatok, amelyekben soha elfelejteni nem kell, hogy a mai nap a holnapinak magvát rejti méhében, és midőn megnehezül az idők súlya vállaink felett, megbirjuk terhét, mivel buzgalmas erő és férfias kitörés csatlakoznak mindenünnen azon irányhoz, amelyet mi tiszta protestáns elveink szerint választunk. Most — úgymond — együtt tornyot építünk, hogy fénytorony legyen, mely biztos partot mutat az aggodalmas híveknek, mely az áldozatkészség varázs sugaraival szóllitja fel lankadatlan őseink árnyait és Miskolcz városa evangyelmi községére világit, annak dükeblü lelkészére, ezen egyházkerület minden rész között rendületlen superintendensére, ezen egyház felügyelői, pénztárnoka és mind azon áhitatos tagjaira, kik áldozni és őseik nyomán járni tanultak. Érték emelem e poharat stb. A többi pohárköszöntések közt megemlítendő a görög nem egyesült pap, Margón úré, ki a deák példabeszéd: „graeca tides nulla tides“ megczáfolására azon egyetértésre hivatkozott, mely Miskolcz városa magyar és szerb lakosai közt századok óta létezik, és azt bizonyította, hogy „graeca tides secura fides“; azután Lévay úré, ki különös ékesszólással és tudománynyal a templomtornyok tetőin tündöklő kereszt, kakas és csillag különböző értelmeit fejtegetvén, vonatkozólag az egyházkerületi felügyelő toasztjára, a magyar protestáns egyház históriájára hivatkozott, hogy mily nagy hatalom fekszik az idő viszonyaihoz alkalmazott méltóságteljes hallgatásban — és végre csizmadia, Markusovszky úré, ki az egyházkerületi felügyelőt felköszöntvén, szerénye, tiszta, egyszerü, szives előadásával az egész társaságot meglepte. — Este a toronyépítés javára adott tánczvigalommal az örömünnep bezáratott. Lengyelországi események. Varsóból Írják máj. 24. Két nappal ezelőtt mind a telegráfi, mind a vasút közlekedés helyreállíttatott. Ma már a vasúti Szkierneviczén innen ismét félbenszakadt az áruszállításra nézve, valamint minden telegraf-sodrony is elszakasztatott két Brombergbe szolgálót kivéve. A telegráfi összeköttetések azonban holnapig helyreállíttatnak, mint mondják. A vasút mentén folyvást történnek összecsapások. Köztök a Ruda és Piaszecznó körüli véres volt. Több éjjel egymásután sebesülteket és foglyokat hoztak be Varsóba, hol azt beszélik, hogy a lefolyt héten mintegy 1000 fölkelő és 400 orosz esett el. (Az „Ostsee Zeitung“, melyből e tudósítást veszszük, az oroszoknak szokott kedvezni.) Ugyanazon tudósítás szerint Enoch államtitkárnak a „nemzeti kormány“ kézbesíti halálos ítéletét, de megengedé neki maga igazolását. Minden lengyelnek, ki külföldre utazik, a nemzti kormánytól kell rá engedelmet kérni. Senki sem ismeri e kormányt, de akármelyik fiatal, kivel az ember az utczán találkozik, magára vállalja, hogy két nap alatt a kívánt helyre és illető személy kezébe szolgáltassa amaz engedélyt. A lengyel határról írják a „Bressl. Ztg.“-nak máj. 27. Tegnap Laszk szomszédjában (a Loditól Kalisba vezető uton) ütközet volt, melyben két század orosz gyalogságteljesen megsemmisittetett. — Szosznoviczéből írják máj. 26. Konieczpol városka mellett, mintegy 5 mértföldre Czenstochowától 23-dikán egy 5 óráig tartott ütközet volt. A veszteség nagy volt mindkét részen, s maguk a kozákok csodadolgokat beszélnek a fölkelők vitézségéről. — Podembiozénél (a kalisi kerületben) hasonlókép kemény csata volt az oroszok és fölkelők közt, melyben az oroszok teljesen megverettek s közülök 300 maradt a csatatéren. (Ez utóbbi egy lehet a Laszk melletti csatával, a két hely közel fekszik egymáshoz.) A porosz képviselőhöz május 27-ei ülése. Reggeli 11 órakor nyita meg Grabow elnök a berlini képviselőház ülését; a képviselők mind jelen voltak, a páholyok és karzatok zsúfolásig megtelve ; minden arezon az aggodalom, és feszültség kifejezése. Az elnök a beérkezett folyó tárgyak bejelentése után tudatja, hogy a ház feliratát, minthogy az annak átnyújtásával megbízott országos küldöttség a király által el nem fogadtatott, egyenesen az államminisztériumhoz utasító legfelsőbb helyen leendő kézbesítés végett. Jelenti tovább, hogy valamivel ezen ülés megnyitása előtt az államminisztérium elnökétől egy iratot kapott, mely a legmagasabb választ tartalmazza; ezen válaszirat május 27-kén kelt, s ellenjegyezve nincs. Howerbeck megjegyzi, hogy a legmagasbat nem lévén ellenjegyezve, a ház tárgyalása alá nem vétethetik. Ekkor jelent meg a teremben B i s m ar k ur, s felolvasá az egyedül ő általa aláírt királyi üzenetet, mely Bismark urat felhatalmazza, hogy az országgyűlés mindkét házát ma bezárja, s e czélból felhivatik a két ház ma délutáni 2 órakor a királyi palotában megjelenni. Az elnök az üzenet felolvasása után előadja, miszerint az idő rövidsége már nem engedi, hogy a ház a napirendre térhessen, s azért közli a ház tevékenységének átnézetét ; köszöni a benne helyzett bizalmat ; zárszavai a következők : „azon erős meggyőződésben zárom be a mai ülést, hogy Poroszország népe, anélkül, hogy a törvényesség ösvényétől csak egy pillanatra is eltérjen, a hevesen kitört alkotmányharczban hiven és szilárdan csoportosul hittel erősített alkotmánya és képviselői körül, s az azáltal szerzett, és megvédett jogok és szabadságok palládiumát minden alkotmányellenes perrogálás ellen szentnek tartandja, s védi, s most is képviselőivel, daczára a jelen bonyodalmainak, örömmel kiáltja : „Éljen ő felsége, I. Vilmos király, s miután a ház ezen üdvözlést háromszor ismétlé, az elnök végzé : „Isten oltalmazza a hazát.“ Getto, mint a ház legidősebb tagja, köszönetet szavaz a ház elnökének; mire az egész ház felkel. Az elnök megköszöni, s kívánja, hogy a viszontlátás szerencsésebb időben történjék. A föntebb érintett királyi válasz szószerinti tartalma következő: „Kezemhez vettem a képviselőház máj. 22-ki feliratát. Minthogy a máj. 20-án kelt üzenetemre adandó válasz, a már tárgyalás alá vett feliratnak csak bevezetéséül vétetett, úgy ezen eljárás nem áll öszhangban az irányomban ismétlőleg kifejezett hódolatteljes érzülettel. „Ezen érzület tanúsítását nem láthatom a ház által kifejezett azon feltevésben sem, mintha én a ház nézeteiről, s az ország kívánalmairól nem igazságoan értesittettem volna. A képviselőháznak tudnia kellene, hogy én az ország állapotát igen ismerem, hogy Poroszország királyai népeikben és népeikkel élnek, s hogy ők az ország igazi szükségei iránt tisztán látó szemekkel s meleg szívvel bírnak. „A f. hó 11-ei ülés menetéről is szigorúan s igazságban voltam értesítve, s azért az ezen ülésről szóló gyorsírói jelentésnek melléklése nem volt szükséges. „A tény világosan áll, hogy az elnökség minisztereim egyikét nemcsak félbeszakítás öt elhallgathata, hanem attól az ülés elhalasztása által a neki adott szót azonnal ismét el is vonta. Ezen cselekménynek nem adathatik más értelem, minthogy abban az elnökség fegyelmi hatalmának alkalmazása czéloztatott. Az államminisztériumnak máj, 11. és 16-ki irataira adott viszonválaszban a ház elmellőzte a főpontbani nyilatkozást. A felirat is kikerülni látszik ezt. Minthogy mégis ezen feliratban mondva van : „„a ház nem kívánta a miniszterektől, hogy alkotmányszerű független állásukról lemondjanak,““ úgy ebben annak elismerése mellett, hogy a korona képviselői, mint magától értetik, az elnök fegyelmi hatalmának egyátalán nincsenek alárendelve, egyszersmind azon biztosítást látom, hog a ház e tekintetbeni jogtalan követelését tovább nem folytatja. „Ha a ház e nyilatkozatot idejekorán teszi, akkor semmi alkalom se nyílt volna azon alaptalan vádra, hogy minisztereim megszakítva a házzali személyes tárgyalásokat, ezen ülés czéljának betöltését meghiússták. „Ekkor minisztereimet utasíthattam volna a házzali tárgyalásokat ismét felvenni, s újból megkísértem, várjon és mennyire vezethetők azok kielégítő megoldáshoz. Azonban a ház feliratában a további tárgyalás kimerítő eredményének minden reményét elvágta. „A felirat panaszolja, hogy a közelebbi három hónap aatt az alkotmányos állapotokra visszatérés nem következett be, holott minisztereim a törvényesen rendezett államháztartás elérésére megkívántató javaslatokat előterjesztették; ők nem felelősek azért, hogy e javaslatok felett végintézkedés nem történhetett; ellenkezőleg a ház időt és erőt oly tanácskozások és discussiókra használt, melyeknek iránya rég kétségessé téve, hogy a tárgyalásoknak az ország érdekeit előmozdító eredménye lehessen. Azon állítás, hogy minisztereim alkotmányellenes alapelveket mondottak ki és tanúsítottak, valamint az, hogy a legfontosabb jogai a népképviseletnek félreismertettek és megsértettek volna , minden tényleges alap nélkül való. — A ház dolga lett volna ez állítás kimutatását legalább megkisérteni, s az alkotmányirat félreismertnek vélt szabályait megjelölni. E tekintetben mindazáltal nem hozatik egyébb fel, minthogy minisztereim a jelen pillanatra megtagadták közreműködésöket egy, a miniszterfelelősségről szóló törvény összeegyeztetése ügyében , és oly kevéssé vádoltathatik azonban a jelen minisztérium alkotmánysértéssel, valamint a korábbi, éspedig azon okból, mivel ők ezen törvényhozásnak — amely számára meghatározott időpont nincs kitűzve — elnapolását az ország érdekeivel megegyezőnek tartják. Azon magatartás, melyet a ház többsége tanúsított, valahányszor Poroszországnak a külföldhöz viszonyai az ő tárgyalásai körébe vonattak , mély fájdalommal tölté el keblemet. — Kormányom külföldi politikáját a belpártérdek éles szempontjából ítélték meg, s a ház egyes tagjai annyira elfelejtkeztek magukról, hogy még az igazságos háborúhoz nyújtandó eszközök megtagadásával is fenyegetődztek. Ezen magatartásnak felelnek meg a feliratnak Poroszország külföldi viszonyaira vonatkozó állításai, és kormányomnak ezekhez kapcsolt vádolásai. Mindezek a valóságnak nem felelnek meg. — Poroszország állása nem elszigeteltebb, mint a többi európai hatalmaké. Poroszország azonban ép oly kevéssé kevesbítheti véderejének jelenlegi létszámát a jelen viszonyok között, mint a többi hatalmak. Habár nem vagyok is hajlandó a hazafias tanácsot a külföldi politika kérdéseiben is elutasítani , mindazáltal az olyannak csak akkor lehet becse, ha valamennyi oda vonatkozó viszonyok és tárgyalások teljes ismeretére támaszkodik. De ha ezen tanács nem követése miatt neheztelés emeltetik, úgy ebben a ház jogtalan kísérlete rejlik, hogy jogkörének alkotmányszerű jogosítványait kibővítse. Minden körülmény között kizárólag az enyém marad az alkotmánylevél 48-ik czikkelyében foglalt királyi jog a had és béke felett határozni. Ezen és más tekintetben kötelességem, hogy a királyi hatalomnak törvényen és alkotmányon épülő egész terjedelmét csorbítatlanul fenntartsam s az országot megmentsem azon veszélyektől, mely összes közjogunk súlypontjának megváltozásával járna. Egész komolysággal útjába kell lépnem a képviselőház törekvésének, midőn a törvényhozásban való részvételének alkotmányos jogát eszközül használja a királyi elhatározások alkotmányszerű szabadságának korlátozására. E törekvés abban nyilvánul, hogy a képviselőház kormányom jelen politikájában való közreműködését megtagadja, s tanácsadóim személyében és kormányzási rendszeremben változást kíván. Az alkotmányi okmány 45-ik czikke ellenére, mely szerint a király nevezi ki és bocsátja el a minisztereket, a ház arra akar engem kényszerítni, hogy oly miniszterekkel vegyem körül magamat, kik az ő kedve szerint valók , ezzel a képviselőháznak alkotmányellenes egyeduralmára akar utat törni. E kivánatot visszautasítom. Minisztereim bírják bizalmamat, hivatalos cselekedeteik helybenhagyásommal történtek, s köszönettel tartozom nekik, hogy a képviselőháznak hatalomszélesbítési törekvéseit gátolniigyekeztek. Azon közremunkálás alatt, melyet a képviselőház kormányomtól megtagadni nyilvánít, csak azt érthetem, mire a ház alkotmányszerűleg hivatva van; mivel mást sem maga igénybe nem vehet, se kormányom nem kivánt tőle. Ily vonakodás után, melynek jelentését világosan bizonyitá ezenkívül a fölirat összes tartalma és stilja, valamint a háznak a lefolyt 4 hó alatti magatartása, nem enged eredményt várnunk a jelen ülésszak tovább folyása, s nem felelne meg az ország érdekeinek sem belső állapot, sem külföldi viszonyai tekintetében. Magam is, mint elődeim, kormányzásom fényét és hatalmát a fejedelem és nép közötti bizalom és hűség kapcsolatában keresem. A Mindenható segedelmével sikerülni fog nekem azon büntetésre méltó kísérletek meghiúsítása, melyek e kapocs megtágítására czélozvák. Szivemben a bizalom erősebb a porosz néphír ragaszkodásáról királyi háza iránt, hogysem a képviselőház fölirata által meg lenne ingatható. Berlin, máj. 25. 1863. A képviselőháznak. (Aláírva) Vilmos. Az olasz trón beszéd, melylyel Victor Emanuel király az olasz parlament üléseit máj. 25-én d. e. 11 órakor megnyitotta, szószerinti fordításban itt következik : „Senator urak ! Képviselő urak ! Midőn mint Olaszország királya ez új ülésszakot megnyitom, megelégedéssel köszönöm önöknek, amit önök két évnél hosszabb időszak alatt