Pesti Napló, 1863. június (14. évfolyam, 3989-4011. szám)

1863-06-03 / 3990. szám

pos és körülményes tárgyalása teljesen mellőztetvén, a véleményezés nem­­ is az ily tárgyalásból kifolyólag, hanem csak elvontan, egyenesen a pontozott 4 speciális kérdésre tétetett. Bármely intézkedés is csak í­gy vehet helyes fejlődési irányt, ha az a jól átér­zett szükség indokaiból veszi forrását. Az első alapkőnek tartottam volna tehát ez ügy tárgyalásánál, hogy a magyar gazda­egyesület részéről,mindenekelőtt hazánk mezőgazdászata fejlődésének jelen állás­pontja szabatosan kifejtetett volna, és­pe­dig nyíltan mindazon tényezők előszám­­lálásával, melyek annak e helyzetbe jut­tatására közreműködtek, mind pedig az e fejlődés horderejének feltüntetésével azon érdekharczc­al szemben, mely a mai időkben rohanva élénkülő világforgalom­ban oly nagyszerű mérvben napról napra fokozódik. Ily alapja a véleményező felterjesztés­nek kitüntette volna mind odafenn azt, mennyiben menesztettek ez állapotok a teljesen helytelen nemzetgazdászati elvek alkalmazása által egész a földbirtoknak már is mutatkozó általános elértéktelene­­déséig , mind pedig kimutatta volna idelenn azon mulasztásokat, melyek kö­vetkeztében e valóban aggodalmas hely­zetet ennyire lutni engedtük. Továbbá fenn és lenn egyaránt mélyebb meggyő­ződést kelesztett volna az iránt, hogy e gazda tanügynek helyes megalapításában rejlik azon lényeges eszköz, mely minden egyéb közjóléti törekvéseinknek is egész­séges életerőt kölcsönözne. Mert e meg­győződésből eredhetne, csak mind fenn, mind fenn, azon közérzület, mely az anya­gi érdekek körül való legközelebbi teen­dőink súlypontját ez ügy szerencsés léte­sítésében látva, egész figyelemmel és ér­dekeltséggel fordult volna annak támo­gatására. Egy ily alapos és körülményes tár­gyalásnak ki kell vala mutatnia, hogy gazdászati érdekeinknek valódi megóvá­sára és üdvös fejlődésére nem egyes ta­nodák valamiképen eszközlendő felállítá­sáról lehet csak szó, hanem hogy e végre oly intézkedések kapcsolatos lánczolata kívántatik, mely nemcsak a jövő ifjú nemzedéknek nyújtson oktatást, hanem a jelenben működő gazdaközönségnek is a lehető legjobb és leghozzáférhetőbb al­kalmat szolgáltassa valódi haszonnal járó okulásra. Nem azt akarom ez által mondani, hogy tudja Isten hány gazda és erdészeti tan­intézetnek azonnal leendő felállítása lett volna sürgetendő , hanem azt óhajtottam volna, hogy ez alkalommal gazdászatunk általánosan veszélyes helyzetének megfe­lelő e különféle intézkedések összegének egész kerete egy alaptervezetben elké­szíttetvén, ez­által az e téren való részle­ges magán­törekvéseknek is egy bizonyos irány volt kimutatandó, oly módon, hogy mind­ez egyes törekvéseknek érvényesí­tése az összes keretbe illve, annak mint­egy kiegészítésére szolgáljon. A pest-budai kereskedelmi és ipar­kamara felterjesztése a gabna be­hozatali városi vámdíjakról. A pest-budai ipar- és kereskedelmi kamra a m. kir. helytartótanácshoz idő­ről-időre terjeszt fel oly véleményezése­ket és előterjesztéseket, melyek a hazai ipar és kereskedés állapotára nem egy tekintetben fényt vetnek, s e két neveze­tes hazai érdek mi karban létéről érdekes adatokat foglalnak magukban. Azon ked­vező helyzetben vagyunk, hogy ezen vé­leményezések és előterjesztések közül az érdekes­ekkel a „Pesti Napló“ olvasóit időről időre megismertethetjük , s azt ezennel az itt következő felterjesztéssel megkezdjük : Nagyméltóságu m. kir. helytartótanács! A fővárosi gabnakereskedők, — s tekintve a kereskedelem lendületére nézve, lankasztó be­nyomás szült azon, — a buda fővárosi hatóság által legközelebb életbe léptetett behozatali vám­­dij, mey szerint Pestről — a déli vaspályához! szállítmányoktól, — jelesül pedig minden mérő gabnától 1 '/t kr. beszedése lett elrendelve. Mivel azonban ezen intézkedést a kellő köz­­hírrététel meg nem előzte, az e miatt közbejött zavarok ezen vámdijszedésnek a budai fővárosi hatóság által elrendelt egyelőres felfüggesztését szükségessé tevék ugyan, de a rendelet kihirde­tése után annak ismétt beszedése terveztetik. Ezen a kereskedelmi forgalom hátrányával összekapcsolt intézkedés utólagos foganatosítá­sának beállítása tekintetéből következőket bá­torkodunk előterjeszteni: A gabnaforgalmat illetőleg alig található hely, hol az oly mértékben túlterhelve lenne, mint fő­városunk piaczán; ez állítás begyőzésére tényül felhozzuk azon körülményt, miszerint egy mérő búzának Pestről a budai pályafőhöz, tehát cse­kély területem szállítása körülbelül 10 krt vesz igénybe. Tekintve azt , hogy egy üzletágnak ily nagy mér­ékbeni megterheltetéséhez gyakran igen csekélység kívántatik, mi a szállítót arra eltö­kélje, hogy szállítmányainak más irányt adjon, s más utat keressen fel; tekintve, hogy a gab­­nának a szőnyi vaspályáig vizeni szállítása mé­­rőnkint 2 krnál, a mennyiben pedig a szállít­mány a vaspályára Téténynél adatnék fel — szinte mérőn kint 3 krnál többe nem kerül; te­kintve, hogy a gabnának csekély árával ily vám­díj össze nem egyeztethető­­ világos, hogy A ter­mény kereskedésnek — ily gátul szolgáló in­­tézkedések alkalmazása — csak mindinkább­ gyérülését szüleményezi. Pestnek kényelmes fekvése s a termények könnyű raktározására kínálkozó helyiségek, s a helyben levő hitelintézetek oly tényezők, melyek a kereskedelem itteni központosítását elősegítik, s a terménytulajdonost azon kedvező helyzetbe teszik , melyből szállítmányainak tetszéskénti irányt adhat; ha ellenben a szállítmányok az elöl érintett túlterheltetésnek alávetvék, könnyen megtörténhetik, hogy a tulajdonos a most érin­tett kedvezményektől eltekintve, szállítmányai­nak oly fordulatot adand, mely üzlete után nye­reményei számítására előnyösb, és kinálkozóbb s igy azon tárgyakat, melyeknek rendeltetési helye nem kizárólagosan Pest — a tétényi, vagy szőnyi vaspályán fogja szállítani. Ide járul, hogy a sziszeki pálya a tengerhez idővel nem jelentéktelen előnyöket helyez kilá­tásba, s az ügy természeténél fogva az eddigelé Trieszttel oly élénken űzött kereskedelmünket nagy részben csökkenteni fogja. A fent előadottakból világosan kiderül, hogy a kereskedelemi forgalom csökkenése Pestre szint­úgy, mint Budára nézve a legérezhetőbb hátrá­nyokat fogja eredményezni, miért is az előre­­bocsátottak után — a­mennyiben hatósági mél­­tánylattal találkozandnak — bátorkodik alelírt kamra annak elhárítása tekintetéből, nehogy a déli vaspályára szánt szállítmányok kétszeres, azaz mind pesti, mind budai oldaloni megadóz­tatásnak legyenek kitéve — a nagyméltóságú magyar kir. helytartótanács figyelmébe egy köz­vetítő javaslatot ajánlani, mely abban központo­sul, hogy miután a Pestre szállított gabnameny­­nyiségtől e helyütt amúgy is behozatali vámdíj fizettetik, ugyanezen szállítmánytól a budai ol­dalon kiviteli vámdíj ne szedessék,­­ hanem a­mennyiben ezek a budai oldalt érintnék, a már Pesten megfizetett vámdíj a két főváros hatósá­gának e részben kölcsönös megállapodása szerint megosztassék. Mihez képest alálírt kamra tiszteletteljes kéré­se oda terjed, hogy mindaddig, míg jelen ügyet az e­­lczimzett helytartótanács érdemleges hatá­rozatával el nem dönten­i, a budai hatóság által tervezett vámdíj-szedést betiltani méltóztassék, mit sem kételkedvén, hogy ezen a kereskedelem előmozdítása tekintetéből tett felterjesztésünk igénylett pártolásra találand. Pest, mart. 8. 1862. A pest-budai kereskedelmi ób iparkamra. Pest, jani as 1. A dunamelléki reformált egyház­­kerületnek máj. 28-án megnyílt közgyűlése még mindig folyamatban van, s csak az egyes fontosabb és sürgősebb ügyekkel foglalkozó bi­zottságok ülésezései, s főleg a papi vizsgák és fölavatások ünnepélyei szakították meg a tanács­kozásokat. Összesen jelentkezett 31 papjelölt, 18 az első-, 13 a másodfokú lelkészi szigorlat letételére, s május 25, 29 és 30-dik napjain mindnyájan le is tették kielégítő sikerrel. Ezen kívül négy már gyülekezetekbe elválasztott ifjú lelkészek kérték fölavatásukat. A fölavatási ün­nepély máj. 31-dikén az isteni tisztelet alkalmá­val tartatott meg, nagyszámú s igen válogatott közönség jelenlétében. Főtiszt. Pap Károly — előbb helybeli segédlelkész, s már a gyakorlati theol. r. tanárának meghatóan szép, s valóban lelket ragadó egyházi szónoklata után főt. Török Pál superintendens ur rövid, de igazán magvas beszédben mutatta föl azon pályának, melyre a fölavatandó lelkészek épen lépendők, úgy ma­gasztos czélját, mint e nagy czélra vezérlő ut tövises voltát. Az egész gyülekezet buzgón imád­kozott föpásztorával az ur ur szolgáinak boldo­­gításáért, s szerencsés sikerrel működhetéséért, majd a karének zengedezve a „Jöves szentlélek“ egyházi éneket; az uj lelkészek, miután az esküt főt. Dobos egyházkerületi főjegyző ur után le­tették, apostoli szokás szerint az espereseknek s püspöknek kezeiknek fejükretételével megol­dattak, s a gyülekezetek vezetésére, s minden egyházi szolgálat gyakorlására fölhatalmaztattak. Végül az egyházkerület püspöke, főgondnoka, esperesei és gondnokai a kézszoritás jelvényé­vel a fölavatottakat szolgatársaikul fogadták.­­ Az egyszerűségben is az egész közönséget meg­ható ünnepélyt nagyon emelte az Eltér úr veze­tése alatt álló főiskolai ének­kar kitűnő műkö­dése. De térjünk vissza a tanácskozás nevezetesebb részleteire. A máj. 29-diki ülésben az egyházak szavaza­tainak fölbontásával kitűnt, hogy elhunyt Peti József helyére egyházi aljegyzőül általános sza­vazattöbbséggel n. t. Farkas József, pesti ref. theol. tanár választatott; azonnal föl is eskette­­tett, s szives éljenzés között foglalta el székét. Méltóságos Sárközi Kázmér, tanácsbiró úr indítványára az eddig nagyon is méltánytalan csekély superintendensi fizetés (250 forint) egy­hangú szíves készséggel 1200 forintra emelte­tett. Ezentúl ismét a superintendensi előterjesztés pontjai vétettek tárgyalás alá. Sup. elnök úr említi, hogy miután több hely­ről folyamodnak, miszerint az elhunyt lelkész özvegye egy évnél tovább is maradhasson az egyházban, s­­ddig ne rendes, hanem csak se­gédlelkész szolgáljon a gyülekezetben, ez ügy­ben határozat hozandó, és e határozat kimondá­sánál mindenekelőtt az illető egyház java, az el­hunyt lelkész érdemei iránti hála, és az özve­gyek és árvák iránti kegyelet öszhangzásba ho­zandó. E tárgynál hosszabb vita fejlett ki. Végre határoztatott, hogy mivel a kanonok az egyhá­zak jóllétének érdekében tiltják, hogy a gyüle­kezetek hosszabb ideig rendes lelkész nélkül maradhassanak, s az egyházkerületi statumok is csak egy özvegyi kegyévet engednek meg, új statútumot pedig a közgyűlés csak az egyház­megyék egyetértésével hozhat, szállíttassanak föl e tárgyban véleményezésre az egyházme­gyék. Fölolvastatott e tiszántúli testvér egyházkerü­­let jegyzőkönyvének azon része, melyben az egyházkerület Tisza Kálmán úr indítványára a domestica hiányában egy, a szegény gyülekeze­teket segélyező egyházi közpénztár felállítását nemcsak elfogadja, de e­zzél létesítésére a test­vér egyházkerületek segélyét is fölkéri.­­ A dunamelléki egyházkerület belátva a közpénztár szükségét, s érezve létesítése iránti keresztyén­­szerű kötelezettségét, igyekezni is fog azt tehet­sége szerint pártolni, de miután ő a domesticát saját kebelében már a múlt octoberi gyűlésen létesíteni megkezdte, jelenben az egyetemes köz­pénztár ügyében anyagiig csak annyit ígér lé­tetni, mennyi a már általa foganra vett dome- Eitoa ügyének feláldozása nélkül lehető- Felolvastatott az egyházkerü! !i tanügyi bi*­­­zottságnak a kerület iskolai viszonyairól a köz­­gy­űlés elé nyújtott jelentése. A három évre megválasztott egyházkerületi tanügyi bizottmány, most, miután a három év ép letett, hivataláról leköszönt. A bizottmány e há­rom év alatt tanúsított buzgalmának és szerzett érdemeinek elismeréséül közfelkiáltással újból megválasztatott. Azonban főt, Török Pál sup­­ur ismételten kijelente azon kérelmét, hogy miután superitendensi s egyéb, elutasithatlan teendői meggyengült egészségi állapotában úgy is min­den erejét s idejét igénybe veszik, a bizottmány­ban legalább az elnöki hivataltól mentessék föl. Ez okokat méltányolva a közgyűlés, helyére elnö­kül közfelkiáltással főt. Dobos egyházk. főjegyző ur választatott. Tán a nagy közönség előtt sem^r end érdek­telen, ha a bizottmánynak részlete^JSM&jéböl némely adatokat közlünk ez egyház­kerület is­kolai s főleg népnevelési viszonyairól. A jelen évi kimutatás szerint van az egyház­­kerületnek : Gyönkön V. osztályú (4 r. tanárral 76 tanulóval), Halason VI. oszt. (6 r. tanárral és 67 tanulóval), Kun Szent-Miklóson VI. oszt. (6 r. tanárral és 48 tanulóval) gymnasiuma; — II.­­Körösön, VI oszt. gymn. és III philosophiai oszt., összesen 11 r. tanárral és 322 tanulóval, ezen­kívül ugyanott tanitóképezde 43 tanulóval; — Kecskeméten VI gymn. tiszt. III phil. oszt. és 11 évi jogakadémia, összesen 261 tanulóval, és 12 tanárral; — Pesten VI. oszt. gymn. s még csak 1 évi bölcsészet, 211 tanulóval és III évi papnövelde 40 tanulóval s összesen 15 tanárral. A népiskolákat illetőleg mind a hét egyházme­gye iskoláiról külön részletes jelent­ő terjeszte­tett elő. Népnevelésünkben bár még igen sok a hiány, sok a kívánni való, de általában egyes helyiségek kivételével örvendetes haladást ta­pasztalhatunk. A tolnai esperességben általában az iskolázók száma gyülekezetenként a népes­ségnek 6%-tok­jából 18%-ig ingadozik, 24 anya és 4 leány gyülekezetben 39 rendes és segéd ta­nító működik 3090 tanitványnyal) 1614 fiú 1476 leány.) Jegyzőséggel egybekötött tanítóság már az egész megyében nincs. Alsó baranyai espe­rességben 41. r. 5. s. tanító és 4020 tanuló van. A Külső somogyi egyházmegyében 38 r.5 s. ta­nító működött 1196 fiú és 1213 leánynövendék­kel. A kecskeméti e. h. m. 16 gyülekezetében van 55 tanító, 6339 növendékkel (az összes né­pesség 11%-ra), a 4. oszt. szerinti tanításmód életbeléptetve, a fiuk és leányok többnyire elkü­lönítve.­­ A legtöbb helyen szép törekvések mutatkoznak a tanításmód tökélyesítésére; a ta­nítók egyházmegyénket egyleteket alkotnak e czélra; az újabban megállapított népiskolai szer­vezet s tanmód sok helyen már is szép sikerrel vitetett keresztül. Azonban fájdalom, sok helyen még mindig igen nehéz a gyülekezeteket a kellő tanszerek (földgömbök, táblák sat.) beszerzésére reá­venni, bár e részben sok helyütt szép hala­dás látható.­­ Helyesléssel fogadtatott a bizott­mány azon indítványa, miszerint az egyházkerü­let ajánlja az egyházmegyéknek, hogy minden egyházmegyében állítsanak föl egy, vagy ha lehet több kiváló gonddal kezelt példányiskolákat, és hogy a népiskolai szünidők alatt az újabb tan­módszerrel ismeretlen tanítók a nagykőrösi taní­­tóképezdébe külhessenek, s ott kiváló oktatás­ban részesülhessenek. E czélra az illetőknek a lelkes N.-Körös részéről tel. Tanárki tanácsbiró úr azon reményt is nyujtá, hogy ott a tápintézet­ben is részesülhetnek. A pes­­­theol. intézet igazgató bizottmánya inditványozá, hogy az intézet rendes tanárokkal láttassák el, s e czélra a már meglevő két rendes tanár mellé ugyancsak az igazgató bizottmány ajánlatára Pap Károly és Molnár Aladár, a kik a jelen tanévben mint ideiglenes helyettes taná­rok szolgálták az intézetet, rendes tanárokat elválasztattak. —r— r. (Vége következik.) , Lengyelországi események. Volhynia északi részében, Szlavutánál,­z oroszok fölhasználták a föld népét a felkelők ellen. A parasztokat fölbiztatták az oroszok, hogy 10 rubel napidíjt kapnak szolgálatuk fejében. Mintegy 1000 paraszt gyűlt össze, kiknek na­gyobb része fegyvertelen volt, s köztük asszo­nyok és gyermekek. Az oroszok mintegy 600 emberből állott, Cziechonszki volt orosz tiszt vezérlette fölkelő tábor ellen, három oldal­ról a parasztokat küldték előre. — A fölkelők nem látván a tartalékban maradt orosz katonasá­got, nem értették a közeledő néptömeg czélját s természetesen nem tüzeltek rá. Csak akkor vet­ték észre magukat, midőn az elfedezett orosz katonaság mintegy 80 lépésnyiről megkezdette a lövöldözést. A fölkelők most elszánt ellenállás­hoz kezdtek , de készületlenségekben a túlnyo­mó erő által megverettek. Némely jelentés sze­rint 80, más szerint 150 ember esett el közülök, mások 300 halottra és 200 fogolyra teszik a len­gyelek veszteségét. A tudósítások megegyeznek abban, hogy a lengyelek megverettek, és vezérök, Cziechowszki, elesett. —­írják, hogy az ül­dözésben a parasztok részt vettek s a szét­szórt fölkelők közül sokat ők öltek meg és fosztottak ki. Az oroszok nem fizették ki az ígért 10 rubel napi dijt, hanem a fölkelők és a szomszéd nemesi udvarok kirablására utalták őket. Más előadás szerint az oroszok mentek elől a támadásban, s a parasztokat hagyták tartalék­ban, kik, miután az oroszok megtörték a fölke­lők sorait, a mészárlásban és rablásban vettek részt. A parasztok, mint kire jár, kannibáli ke­gyetlenségeket követtek el. Szlavuta és a szom­széd helységek hemzsegnek a parasztoktól, kik a zsákmányolt kocsikat, lovakat, ruházatot bo­csátják áruba, s egész sokadalmat ütnek velük. A csata máj. 26-án történt, s ennek következ­tében, mint a „Lemberger Zeitung“ írja, május 29-ről 30-ra éjjel m­integy 300 fölkelő menekült osztrák területre, s érkezett Palezinébe (Tarno­­poli kerület). 235 embert, vezérükkel együtt, 179 lovat és 11 podgyász­kocsit kísért be az osztrák katonaság.­­ A lithván csatatéren május hó második fe­lében néhány jelentékenyebb összecsapás tör­tént, a­mi bizonyítja, hogy Narburt halála s Szierakovszki elfogatása után sem vesz­ték bátorságukat a felkelők. Lengyel tudósítá­sok szerint a lithvániai fölkelőknek máj. 25-ikéig néhány szerencsés ütközőtök volt, s nevezetesen Zoszlinál (Vilna és Kovnó közti vasútállomás), Szvienezianinál és Podborodziénél (Vilna és Dünaburg közti vasútállomás). Lithvániában a fölkelés szervezete már versenyezni kezd a len­gyelországival. Az egész tartomány polgári és katonai kerületekre van fölosztva, a titkos kor­mány itt is sikerrel működik, valamint a titkos sajtó is. Vi'n-'ból 20-ról írják a „Schi. Zig“-nak. — Oroszországra nézve a ívelés súlypontja Lith­vánián van. Ha a congressu­i Lengyelország ki­­szakasztásával megoldhatná a kérdést, tán ma megtenné örömest. De a lengyelek meg nem elé­gednének vele. — Eddigelé Lithvániában igen csekély volt az orosz származású hivatalnokok száma, legnagyobb részben lengyelek voltak. A közelebbi időkig mindig célirányosnak mutat­kozott a lithvánoknak lengyel hivatalnokok ál­tali or­oszszá tétele. — Közelebbről azonban e hivatalos személyzetet is átjárta a nemzetiebb érzelem, miért a kormány bizalmát elvesztette. — A mostani kormányzó terve az, hogy oroszok­kal helyettesítse a lengyeleket, s már meg is kezdte ez irányban a tevékenységet, úgy, hogy pár év alatt ki lesz cserélve a személyzet. E czélra mintegy fél millió rubelt szánt a kormány, melyet a nyugtalan tartományokon szándékszik megvenni. A tulajdonképi Lengyelországból nem érkez­tek új hírek jelentékenyebb eseményekről. Var­só körül és a kalisi kerületben, hír szerint, új összecsapások történtek, de részleteket nem tud­ni róluk.­­ A krakkói kerületben új felkelő­csapatok keletkeznek, egyik Chopielencki vezér­lete alatt. Varsóban a rendőrséget rendes kato­naság váltotta f­el, mivel az előbbi rendőrség, mely kiszolgált katonákból állott ugyan, de a hosszas Lengyelországban tartózkodás miatt haj­lammal kezdett viseltetni a fölkeléshez. Erdélyi ügyek. — Küküllőmegye, D.-Sz.-Márton, máj. 28. A mai napon Küküllő megyének, az ad­­miniszator úr szerint rendkívüli bizottmányi ülé­se tartatván, az minden élőbeszéd nélkül, a ta­gok névsorának felolvasásával nyittatott meg. Követte ezt az erdélyi országgyűlést július l ére egybehívó kir. rendelet. Mire Moldován Basil egy bála feliratot indítványozott Ő Felségéhez felküldetni, azon atyai kegyelméért, mely sze­rint ezen országgyűlés egy behívása által legke­gyelmesebben gondoskodni méltóztatott ezen or­szág sérelmeinek orvosolhatásáról, s a nemzeti­ségek különböző érdekeinek kiegyenlitéséről. Gróf Bethlen Farkas nem szólhat addig az érin­tett kegyelmes. kir. rendelethez, míg három kér­désére az administrátortól feleletet nem nyer. Az első kérdés : Hogy esik az, hogy néhány meg nem jelent bizottmányi tagok helyét, póttagok nem pótolják ? 2 év. Mi az oka annak, hogy az Ő Felsége által teljes amnestiát kapott bizott­mányi tagok ez alkalommal meg nem hivattak ? 3-or. Hogy történhetik az, hogy a múlt bizott­mány által megválasztott és felesketett szolgabi­­rák és jegyzők még e mai napig is állomásaikat el nem foglalták ? — Ezen kérdésekre az admi­nistrator úr körülbelöl következendőképen felelt meg: 1-ét. A nagybirtokosok osztályából hiány­zik ugyan két tag, de ezeknek kimaradásokról előre tudomása nem lévén, másokat helyettük nem hívhatott meg. 2-ér. Ha az amnesziát nyert egyének jövőre bár­minő állomásra megválasz­tanak, semmi sem fogja többé akadályozni azok­nak elfoglalásában, de az amnestia a múltra ha­tással nem levés, az ily egyének rendes bizott­mányi tagoknak ez­úttal nem tekinthetnek. — 3-ot. Maga is sajnálja ugyan, hogy a megvá­lasztott tisztek még ez ideig alkalmazásba nem jöhettek, de e részben a főkormányszéktől ren­­deletett nem kapván, a bizottmányok ezen hatá­rozatát még nem foganatosíthatta. Ezekre rövid heves szóváltás után áttért gróf B. F. az M. B. által indítványozott feliratra, és kijelentette, hogy maga is feliratot óhajtván ő Felségéhez küldeni, egy ilyet már formulázott is, és azt fel­olvasván, kívánja, hogy ha a többség által elfo­­gadtatik, az ő­felsége legmagasabb személye eleibe felterjesztessék,ha pedig kisebbségben ma­radna, az szóról szóra jegyzőkönyvbe igtattas­­sék, mire Sz. L. kijelentette, hogy ő jól tudja azt, miszerint a jelen bizottmányban, mely az ő­felsége által kiadott ideiglenes szabályzat elle­nére úgy van összealkotva, hogy a magyar elem rovására egy erőltetett­ majoritás eszközöltetett; ezen felirat, melyet maga is teljesen pártol, ki­sebbségben fog maradni, de azért megkívánja, mint ez más megyékben történt, hogy a minori­tás felirata is ö Felsége ereibe terjesztessék. Még néhány szónok után adminisztrátor úr azon kér­dést bocsátotta szózatolás alá : Akar-e a bizott­mány az M. B. indítványa értelmében ö Felségé­hez hála feliratot intézni, vagy nem ? Erre gr. B. F. megjegyzi, hogy miután a történt nyilat­kozatokból úgy látja, hogy az egész bizott­mány felírni óhajt, úgy kívánja a status questiót felállíttatni, hogy : M. B. indítványa értelmében akar-e felírni, vagy a gróf B. F. feli­ratát fogadja-e el a bizottmány , melyet az el­nök hosszabb vita után is kitűzni teljességgel nem akarván, maradt az elsőbben kitűzött kér­dés mellett. Erre azonban nem kissebb része a bizottmánynak, mely gr. B. F. feliratát pártol­ta, nem szavazhatott, nem akarván az ő felsége iránti tiszteletlenség bűnébe esni akkor, a­midőn éppen a legmélyebb hódolatot, és legtántoríthat­­lanabb hűséget tanúsító feliratában egyszersmind azon okokat is felfejteni óhajtja, melyeknél fogva az M.által indítványozott feliratba feltétlenül bele nem egyezhetett, és ezen elnöki eljárás ellen óvatát be is jelentette. Ezek után a központi választó bizottmány min­den nehézség nélkül megválasztatván, újra gróf B. F. emelt szót az administratornak azon eljá­rása ellen, mely szerint a megye ereje olyan utak építésére pazaroltatik, melyek a megye ér­dekeivel egyenes ellenkezésben állanak, és kije­lölte egyszersmind azon vonalakat, melyeknek felépítésére és kijavítására kell a fő figyelmet for­dítani. A teljes bizottmány által pártoltatván ezen indítvány, határozatta is jön, azon megjegy­zéssel, hogy adminisztrátor úr ellenkező vélemé­nyét adta jegyzőkönyvre, és többeknek azon ké­rése, hogy engedje a megyét sáját belső dolgai­nak elintézésében akadálytalanul intézkedhetni siker nélkül maradván, az ülés eloszlott. Holnap jegyzőkönyvi Hitelesítés, feliratok és óvások be­adása. _ A szász székek nagy része a központi bizottmányt szintén megválasztotta. Még­pedig a városok külön, és a székek ismét külön, a nélkül, hogy a városi communitás képviselve lett volna. Ha a románok nincsenek velünk, magyarokkal, megelégedve, nézzenek után a szász székek k. bizottmánya névsorainak, s úgy találandják, hogy közülök ismagul ha egyet betesznek. Választot­tak már Beszterczevidék, Segesvár, Medgyes­­szék és Brassó városa; de csakis Brassóban és Medgyesen látunk két-két románt, a más kettő­ben egyet sem ; Brassóban egy magyar név is megakadt. — A H. Z. vezércikket hoz arról, hogy a „magyar propaganda“ Szebenbe is elharapódzott, s a fiatalság magyar szellemű követet akar az országgyűlésre küldeni, követjelöltjekül Szi­szenburgi Arz Albertet nevezi meg. — Marosvásárhely, 1863. május 30. A városi hatóság f. hó 27-kén tartott­­ gyűlésében az erdélyi külön országgyűlést ös­szehivó cs.­leirat és az azzal összefüggő rendss­bályok felolvastatván, minden megjegyzés va, tiltakozás nélkül a központi választó bizottsár következő tagokból alakíttatott, a jelenlegi ké­viselők közöl : gróf Lázár József, Fogarasi D­­eter, Antal Ferencz, Pallocska Lajos, Burda Lajos, Vadadi Lajos, Nemes Dániel, Szarva Lajos (mint tollvivő), a birtokosság és érteni­ség közül pedig : Vályi Károly, Sárossy Káról idősb Reich Károly, Dicső Lajos és Kovács S­ia, az elnökséget ideiglenes főbíró Fekete J­zsef fogja vinni, a választóképesek eddigi szán mintegy 900-ra megy. Neme­s-M­arosszék id. képviselő bizot­mánya ugyancsak f. hó 28-án tarta meg ország­gyűlési előkészületi tanácskozmányát, a mibe is az erre vonatkozó leirat és szabályok fele vastatván, több százat emelkedett, melyek eze országgyűlést a fennálló törvényekkel össze­férhetlennek, és igy meg nem tarthatónak nyíl­vánitván, arra követeket választani nem ki­vánnak, mig ellenben többen ezen összehivá ellen feliratot indítványoznak, s ha annak ellené­re is választás határoztatnék, akkor az alkotmá­nyos párt a törvény és haza érdekében szóbi fogja magát a körülmények szülte kényszerű­séghez, a­nélkül mindazáltal, hogy ezen rendkí­vüli eljárásból jövendőre nézve, bármely részről valamely jogos következés vonathassák, mely nyilatkozatok folytán, mint a többség határozata mondatott ki 1-ér­a f. évi julius 1-re Nagy-Sze­benbe összehívott erdélyi országgyűlést a fenn­­álló hazai törvényekkel meg nem egyezhetnek nyilvánítván, ez értelemben az uralkodó felség­hez felirat terjesztetik, melynek szerkesztésével gróf Rhédey István, Nagy Sámuel, gróf Tolda­­lagi Viktor, Bothos Kálmán és Fülöp Albert bí­zatnak megt. 2-ot a központi választmány meg­választandó, melynek tollvivőjét az elnök válasz­tás alá bocsátja. Következő nap a felirat szerkezete felolvas­tatván, egyhangúlag elfogadtatott, helybenha­­gyatott és felterjesztetni határoztatott, melynek szövegét, ha lehet, közlendem, általában annyit jegyezvén meg , hogy, mint minden hasonszel­­lemű feliratainkban, az 1861-beli országgyűlés által kifejezett főbb közjogi eszmék és törvényes érvek foghatnak helyet. A központi választmány pedig következő ta­gokból alakult, jelenlegi hatósági tagok : Jósa József, Filep Antal, Barabási János, Szántó Já­nos, Bedő Sándor, Gergelyfi Samu; a független birtokos osztályból pedig : Antal Imre, Iszlai Elek, Horváth Ferencz, gróf Toldalagi Viktor, Kormos Péter, Illyés­ István és Sánta Károly (mint tollvivő). E peretben hírlik, hogy az országgyűlés au­gusztus közepéig főleg azon okból lenne elnapo­landó, hogy a követválasztások lehetőleg a czél­­nak megfelelőleg intéztessenek el.­ ­ Vegyes tudósítások: A Hodzsa esetéről „A Hon“liptó-szent­­miklósi levelezője ezeket közli : L­i­p­t­ó S­z.-M­i­k­l­ó­s, máj. 27. A bécsi „Fremdenblatt“ május 24-iki, s a „Presse“ május 24-iki számának közleménye Hodzsa szent­miklósi lelkészre, s Makoviczky tanítóra vonatkozólag kényszerít az igazság ér­dekében tollhoz nyúlni, s vagy a tudatlanságból vagy pedig szándékos elferdítésből eredő közle­ményt kellő értékére leszállítani. A tényállás következő: Hodzsa II. folyó hó 15-én esti kilencz órakor Szerdahelyi Károly kir. biztos ő méltóságához menvén,előadta, hogy midőn Makoviczky tanítóval Tarnóczról haza mennének, nyolcz óra tájban Rásztoknál talál­koztak két egyénnel s a mint elhaladtak mellet­tük, ezeknek egyike mondá: „ezek a bunezatok ismét izgatni voltak valahol“, mire Makoviczky J. visszafordult, kérdezvén őket, hogy miért sér­tegetik ilyen beszéddel, ha ők békésen haladnak az utón ; erre a két egyénnek egyike Makovicz­­kyt azonnal megfogá s elkezdé­tt verni. Hodzsa segítségére sietvén, és szóval csillapítani akar­ván elleneseit, a másik Hodzsát legyűrte s mel­lére térdelvén, saját botjával verte meg. A ki Makoviczky tanítót megverte, azt Hodzsa meg­ismerni állitá s megyei hivatalnoknak lenni mondja, de a másikat, a ki ötét elverte, nem is­­—* Erre a kir. biztos megnyugtatván ötét s minden kitelhető s igazságos elégtételről bizto­sítván elbocsátá, magától. 16-án azonban, daczára a kir. biztos igéretének,Hodzsa részéről küldött­ség ment újra a kir. biztoshoz, elégtételt követe­lendő, ki már az előleges intézkedéseket meg­tette az ügynek szoros vizsgálata iránt. 17-én Hodzsa, Makoviczky s a segéd­lelkész Hudecz az ágyban maradtak, s az egyházba gyülekezett nép hiába várta az isteni tiszteletet, mert a zsol­tárok elénekelése után bizonyos Bauer nevezetű előlépett s elmondá a történteket, minek követ­keztében az ágyban maradni kénytelenütl é lett az egész egyházi személyzet s nem tartathatott is­teni tisztelet.­­ Ezalatt történt, hogy a vádlott hivatalnok Szent-Miklóson lévén, egy andrásfalvi paraszt által gyilkos zsivány névvel becstelenit­­tetett meg az utcaán, ki is az illetőt azonnal be­fogatta s haza Rásztokra lovagolt. Az egyház gyülekezett nép ezt megtudván, s bizonyos kolompos egyének által még fanatizáltatván, összecsoportosult, s tömegesen rohant a nyitva álló kapukon a megye házába, egyenesen a kir. biztos ö mélt. szobáiba. Lárma, zugás, és fenye­­getődzés között akarták kényszeríteni a k. biz­tos ö m. azonnali elégtételre, minek következté­ben e felbőszült néptömeg csendőrök által ker­­gettetett szét. Midőn a népet a csendőrök a megyeház­tól szétkergették, a vádlott lakására Rásztokra akartak menni, hogy felgyújtsák s a vádlott személyén elégtételt vegyenek’; megtudván azt azonban a tarnóczi és rásztoki lakosság, fel­fegyverkezve siettek a vádlott lakására, őt és épületeit védendők a dühöngő pánszlávok bu­szúja előtt. Tehát a szláv a szláv ellen. Alig csillapult le a férfiak serege, jött egy Amazon-csapat,vezettetve Hodzsa M.leánya Mari­­na által, fúriákként rohanva meg a megyeházát, s belsejébe hatvan, felugrott az asztalra s ott viczkándozott, álért őrültséggel, szétszedni, fel­gyújtani akarván a megyeházat, ha rögtöni elég­tételt nem kapandnak. 6 tájban, két óra felé, elszéledvén a v* hintón három esendőr kíséretében a * 1*’ esküdt védlete alatt hozatott S»' -^epponti vádlott hivatalnok, s­z -«nt-Miklósra a .­­ .v»meges csoportosulás

Next