Pesti Napló, 1863. augusztus (14. évfolyam, 4039-4062. szám)
1863-08-01 / 4039. szám
174-4039 14. évf folyam. Szombat, aug. 1.1863. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-s8 emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sör 25 uj kr. Előfizetés a ,,Pesti Napló“-ra. míg.—septemb. 2 hóra 3 ft 50 kr. isnig.—októberi 14 évre 5 ft 25 kr. ang.—decemb. 5 hóra 8 ft 70 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest jut 31. 1363. Nagy kérdésben a nagy világot is egyénnek szabad tekinteni. Miként pedig az egyén emberi természeténél fogva apránként a gyötrő bajokhoz is hozzá szokik, ha azok folytatva s következetesen jelennek meg, el lehet mondani, s a tapasztalás is e mellett szól, hogy a nagy társadalom bármiként irtózzék is egy vagy más veszély rohamától, melynek alakja sötét és ijesztő, de végre ha azt folyvást a látkörön s szemei előtt látja lebegni, s mind közelebb és közelebb, végre neki keményedik, s mig azelőtt — aggodalmában a módokon gondoskodott, melyek hárítókul ajánlkozhatnának — később, miután a szükség, becsület, érdek, vagy bármi más ily életbevágó feltétel szembeszállást parancsolnak, bátorságához nyúl, tetthez készül, s azon hittel barátkozik meg, hogy a férfias küzdés, vagy e küzdés elől nem hátrálás inkább illeti a szabad emberek társaságát, mint a szorongó rettegés, a remény és félelem közti kislelkű ingadozás. E ponton látjuk nyugat Európa nagykorú népeit ma, a lengyel kérdés megoldásának második műtéténél. Victoria királynő párbeszéde, melyet a parlament elnapolásakor az angol nemzethez intézett, reményét fejezte ki, hogy a békés kiegyenlítés tán sikerülni fog a diplomatiának, s Lengyelországnak az 1815 ki szerződések által biztosított árban élete vissza fog állíttatni. Váljon a trón magasáról lehangzó emeátorító reménykifejezés eloszlatá-e a britt népnek eddigi aggodalmát, s elszenderité-e mindazon nyugtalanságokat, melyek e higgadt vérű, s számítva ítélő népet már néhány hónapon át habozás és bizonytalanságban tart ? E kérdésre tagadó feleletet találunk ott is, hol eddig megfoghatlan szilárdsággal hirdették az érdekérvet : Anglia nem keveredhetik háborúba Oroszországgal Lengyelországért! Maga az etant oly merev hajthatlansággal vitató „Times“ is, midőn az ijesztő képet már huzamosan szemlélte, s mintha már hozzá szokott volna, végre így fejezi ki magát : „Habár a legbefolyásosabb kereskedelmi emberek Angliában és Francziaországban bizonyos meglepetéssel nézik a lengyel háború mániáját, de az mégis világos, hogy a két ország üzérei azon majdnem meggyőződésre jutottak , hogy az ellenségeskedések kimaradhatlanok. A „Times“-t támogatja e suppositumában a „Morn Post“, mely eltávolítva látja ugyan az erőszakos beavatkozás esélyeit, azonban sejteni hagyja, hogy e bizonyosságról csak a közelebbi időre merne kezességet vállalni, mert hogy mi történik negyvennyolcz óra, vagy pár hét múlva, elért Palmerston lord közlönye senki által sem akarna felelősségre vonatni. És igaza van, mert hogy a kérdés mérgesedni, s az inspirált lapok minden biztosításai ellenére is oly jellemet kezd magára ölteni, mely a hatalmakat épen hatalmi állásuk természete, s eminens attribútumainál fogva a szokásos szóváltások korlátain túl is erőtetheti, némileg jelezve van a berlini kabinet azon újabb lépésében, melyet ez a párisi és londoni udvaroknál ott megbízott követei által tett. Poroszország t. i., tán megijedve az óriástól, mely az ő elszigeteltségének tartama alatt a lenézett törpéből kiemelkedett, eljöttnek látja az időt, hogy a hangversenyben ő elfujja a maga részét. Kívánja, hogy mivel a három hatalom nem tartja kielégítőnek az orosz által javasolt részes értekezletet, alakuljon az öt nagyhatalom egy értekezletté, s az ekkor összeállított magas testület venné tanácskozás alá a hat pontot. Bismark Schönhausen ez ügyesen font kelepczésével túl tett Gorcsako f fág ravaszságán is, így legkönynyebben s legkevesebb áldozattal húzható ki a nyárnak és előősznek még hátralevő, hadjáratra alkalmas része, s a legcsekélyebb alkalmatlankodásnak is kikerülésével léptethető életbe a terv, mely a lengyel fölkelés elnyomása és megsemmitésére az angol lapokban nem rég közzé tétetett. A belga „Indep.“ azt hiszi, hogy Poroszországnak ezen alkalmas időben tett ajánlkozása el fog fogadtatni, mert hiszen ő nagyhatalom, s a bécsi okmánynak egyik aláírója, s igy — ha akar részt venni, ettől de jure meg nem fosztható. Lehet. — De más részről az idő anynyira előrehaladt, hogy rendkívüli melegével a gyümölcsöt nemcsak megérlelé, de tán már túléretté is téve. Alig hihető, hogy leszedésére a kertészek egy újabb gyülekezésének után hosszúra nyúlható ideje várathatnék be. Ezt lehet sejteni a franczia sajtó azon részének szavaiból is, mely eddig ex professo küzdött a béke minden árom fenntartása mellett. A legújabb France ,,L’ isolement de la Russie“ czim alatt egy czikket hoz lapja homlokán, mely nem hirdeti ugyan a háborút, de a békébe sem igen lehet valaki szerelmes, melyet ky köntösben léptetnek elő. Pest, július 31. Érdekesnek tartjuk kivonatban ismertetni, amit a kölni lap mond a hamburgi magyar kiállításról. Ha, úgymond az idéztük lap, ha Magyarország bámulatos termékenységéről képetkellene nyújtani, ha a világkereskedésnek, mely oly kevéssé megnyílt kincseiről szemléleti térképet kelle előállítani , Magyarország és mellékországainak ezen tárlata a legkielégítőbb módon oldotta meg e föladatot. Ez alkalommal is kitűnt megint az associatio becse és áldása. Mert míg a többi országok kiállítása, melyek pedig nagyobb mértékben voltak képviselve a tárlaton, a véletlenre hagyva, terv nélkülinek, hézagosnak tűnt fel, a magyar egy jól átgondolt, jól rendezett, teljes egésznek mutatkozott. Ez onnan van, mivel leginkább a pesti orsz. magyar gazdasági egyesület által intéztetett, rendeztetett, amely egyesület egyszersmind Morócz István titkárában igen előzékeny és értelmes Ciceronet is küldött. Egy kis, igen tanulságos röpiratot is köszönünk neki : Notizen über die wichtigsten landwirtschaftlichen Erzeugnisse Ungarns und Verzeichniss der Ausstellungsgegenstände bei Gelegenheit der internationalen landwirtschaftlichen Ausstellung zu Hamburg im Jahre 1863. Megemlíti ezek után a „Köln. Ztung“ a magyar termelők nagy számát, így csak bor 1750 szám alatt van. Képzelhetni, kivált az északi német látogatók elbámulását, mikor egyszerre szemmel láthatók, amiről eddig fogalmuk sem volt, hogy Magyarország a bortermés mennyiségére és különféle fajaira nézve a világ egyik első országa. A bor mellett a kiállított magyar szemes termékek szintén igen tetszetősen tűntek föl. Megemlíti czikkiró, a pompás nagy szemű búzán, rozson, árpán, zabon kívül még a tengerit s egyéb más terményeket, kiemeli a lisztfélék után különösen a tarhonyát (vorzüglich empfohlen), a lent, kendert, selymet, melynek szembeötlő nagy gubói vannak, s a dohányt, szeszféléket, erdei terményeket, s azután megjegyzi: „Az egész magyar kiállítás oly izlésteljesen, oly csínnal (elegant) van rendezve, hogy már ez okból is nagy varázserővel bír a nézőre, s mindenki azzal a szíves óhajtással hagyja el e bazárt, bár Magyarország politikai, vám- és forgalmi viszonyai akkér alakulnának, hogy az ily becses termények termelői külpiaczokon megtalálhatnák törekvéseik jól megérdemlett jutalmát.“ Visszatérvén czikkbe még egyszer a borokra, megemlíti, hogy azokat a kiállítási helyiségben sokképen megpróbálták, és igen jelesnek találták, s miután a kiállított palackok eladatnak, meglehet, hogy az itteni (északi német) tőkepénzesek, megkísérlik, a magyar bort északi Németországban meghonosítani, vagy tengerentúli piaczokra kiviteli czikké tenni. Az első feladat nehézségekre fog találni, mivel a hamburgi, holsteini és mecklenburgi erősen meg van győződve, hogy az ő égaljának és életmódjának mindennapi italul csak a bordeauxi bor felel meg. Még a rajnai bor sem tudott ott meghonosulni. De természetesen a magyar bor azzal a büszke devise-zel lép föl: „Nullum vinum nisi hugaricum.“ Az erdélyi tartományi gyűlés VII. ülése, julius 28-kán. Kezdete d. e. 10 órakor. Olvastatik a VII. ülés jegyzőkönyve mind három nyelven, és némi vitatkozás után elfogadtatik. Ezután tegnapi megbizatása folytán felolvassa az elnök — három nyelven — azon fölterjesztés fogalmát, mely mellett az elnöki választásról szólló jegyzőkönyvek ő Felsége elébe fölterjesztetnek, s a mely Ranicher, Puscariu, Moga és Popea észrevételeinek meghallgatása után helybenhagyatik, s megbizatik az elnök, hogy azt a teljhatalmú kir. biztos önmagának átnyújtani siessen. Most Fekete János (Negrutiu) Kolozsm. k.zóllal fel, s követeli, hogy az elnök mondja ki a határozatokat ne csak magyar és német nyelven, hanem románál is, mire az elnök válaszolólag megjegyzi, hogy ő ugyan érti a román beszédet, de magát azon nyelven kifejezni nem bírja, mindazonáltal ezután minden kérdést három nyelven fog a tekintetes országgyűléshez intézni, s a határozatokatgy fogja kimondani. Elnök felszólítja a képviselőket, adják be a felirati bizottmány választása végett készített jegyeket, s miután dr. Teutsch felszóllalására az ülés 5 percre fölfüggesztetett, megkezdődik a szavazás; ennek vége lévén, a jegyzőkönyv igazolásával megbízandó bizottmány, s ezután a kérelmi bizottmány tagjai választatnak meg. Erre közzé tétetik a gyorsírói naplót vizsgáló bizottmány választási eredménye a tegnapi napról . Mindössze volt 82 szavazó. Ebből kapott Papp Péter 78, Codru Dragosianu 78, Schuller Libly 77, Schnell Károly 77, Buttyán László 76, Munteán Gábor 73, Ratiu János 73, Brecht János 73, Demiány Péter 54, Moga Demeter 52, László Antal 51, Schmidt Henrik 42 szavazatot. Míg a mai választások eredményének számbavétele megtörténik elnök két kir. biztosi közleményt olvas fel, melylyel a kir. előterjesztések közt első és második helyen álló két kész törvényjavaslat, u. m. „A román nemzet és annak vallásai egyenjogúságának keresztül viteléről, továbbá a három országos nyelvnek a közhivatali közlekedésben használatáról“ — a ház elé terjesztetik, oly megkereséssel, miszerint azoknak alkotmányszerű elintézését eszközölje. — A felolvasás magyar , német és román nyelven történt. Elnök: Az ügyrendi. 27. §. szerint választmányokat kell összeállítni; kérem tehát az egyes osztályokat, alakuljanak meg mielőbb, mikép az előterjesztett törvényjavaslatok előmunkálataival megbízandó választmányokat hova hamarabb létesítni lehessen. Miután a bár az épen említett választmányok megalkotását indítványozza, Ranicher pedig ellenveti, hogy ez az ügyrendtartásból önként foly, Schmidt Konrád e választmányok összeállításának részleteibe bocsátkozik, miközben megjegyzi, hogy e tekintetben úgy kell venni a dolgokat, amint jelenleg vannak, két oszály egyelőre nem jö létre, ugyanis a 3-dik osztályba tartozó képviselők közül csak 3 van jelen, a V- dik osztálybeliekből pedig egy sem. Ennek folytán a mondott választmányba az egyes osztályokból nem egy, hanem két tag lenne választandó, mely indítványt elnök — miután ahhoz tibben szólottak volna — végzéskép mond ki, végre minden osztályból egy-egy tagot biz meg az osztályok egybehivásával. Rövid szünet után Elnök az ügyrendtartás értelmében felszólítja a házat, határozzom a gyorsírói napló közzétételének módjáról. Ő az itteni nyomdászokat meghivatván, egyességre lépett a kinyomatás iránt, s azt a kir. biztos ebbe fogja terjeszteni. Csak a közzététel módja lenne még meghatározandó, mi végett ajánlja, hogy miután a jegyzőkönyvek mind három nyelven szerkesztetnek és tugnak kinyomatni, a beszédek úgy nyomassanak ki, a mint mondatnak, egyik nyelvből a másikba ne eszközöltessék fordítás, mely ajánlat, miután Roselfeld ellene , Ranicher pedig mellette ezellott elvégre határozatba ment. Most felolvastatja elnök az előbb történt választások eredményét, mely igy következik : A felirati bizottmányba (91 szavazó közül) Sterca Siulutiu 91, Siaguna 91, Baritz 91, Angyal 91, Ranicher 91, gróf Béldi György 91, Rosenfeld 90, Aldulján 90, Schmidt Konrád 88, gr. Nemes János 87, dr. Toutseh 67, Zimmermann 63 szavazatot kapott, mely szavazásból oly formán tűnik ki, mintha az első hat saját magára is szavazott volna. A jegyzőkönyv vizsgáló bizottmányba 88 szavazóból Popasiu 87, Stulutiu József 87, Balomiri János 87, Macelariu Ilyés 87, Cipariu Thimote 87, Gaetanu Miklós 87, báró Bedeus 86, Schnell Károly 85, Gull József 84, Trauschenfels Ferencz 82, Filtsch József 79, Budakor Gottlieb 72 szavazatot kapott. Elnök: A felirati választmány tagjait fölkérem, méltóztassanak a mellékszobába vonulni és megalakulásuk felett értekezni. Mire Ranicker hevesen közbe szól, hogy ez a választmány dolga, s noha Rosenfeld és mások megjegyzik, hogy ezt az elnök intézi el, elnök pedig hozzá teszi, hogy ez által a választmány megalakulását siettetni lehetne, a nevezett három tag közt folyt többsörös párbeszéd után Ranicher — Sterca Stulutiu érsekkel, röviden értekezvén — enunciálja, miszerint a választmány tagjai holnap d. e. 10 órakor fognak összegyűlni tanácskozás végett. A kérvény bizottmányba 90 szavazatból : Bologa Jakab 89, Popea Miklós 87, Bohetieu Sándor 87, Binder Mihály 87, Libby Schuller 86, Cipariu Tim. 86, br. Friedenfels 81, Fabini József 80, Lázár Sándor 74, Bran de Lemény 72, Lászlófi Antal 68, gr. Nemes János 63 szavazatot nyert. A jövő ülésnapja falragasz által fog keretétetni. Vége az ülésnek D/1 órakor. r. t. I. Törvényjavaslat. A három országos nyelveknek a közhivatali közlekedésben használatáról. Erdély nagyfejedelemség részére érvényes. 1. §. A három országos nyelv, úgy mint: a magyar, német és román nyelv, a közhivatali közlekedésben egyenjogú. 2. §. A felek szabadságában áll, minden, bárminemű beadványokban, valamint minden, hivatalos tárgyalásokban, a három országos nyelvek akármelyikével élni. 3. §. A felek szóbeli kérelmeik, valamint azok, a tanuk és szakértők kihallgatása feletti jegyzőkönyvek, a három országos nyelvek valamelyikén, és pedig azon a nyelven veendők fel, melyet a kihallgatandó tanú vagy szakértő kijelöl. 4. §. Peres vagy peres ügyeken kívüli bírói tárgyalásoknál, melyekben több felek vesznek részt, szabadságában áll mindenik félnek, a három országos nyelveit valamelyikével élni. 5. §. A felek beadványaira vagy jegyzőkönyvileg felvett kéréseire, az elintézés ugyanazon nyelven adandó ki, amelyen a beadvány vagy jegyzőkönyvileg felvett kérés szerkesztetett. 6. §. A birói határozatok, valamint az indokok , oly esetekben, hol több felek vesznek részt, azon a nyelven adandók ki, melyen a kérelem vagy keresetlevél, illetőleg az első beadvány, vagy az első szóbeli kérelem szerkesztetett. A többi felekkel a határozatnak azon nyelvem fordításai is közlendők, melyen ők a tárgyalásnál részt vettek. 7. §. A szóbeli végtárgyalásnak, az ítélet kihirdetésének és kiadványozásának, a három országos nyelvek közül azon kell történni, mely a vádlott anyanyelve. Azonban szabadságában áll a vádlottnak egy mást is a három országos nyelvek közül, a melyet neki érteni kell, e végett választani. 8. §. A felsőbb hatóságok vagy törvényszékek határozatai hasonlóképpen azon nyelven adandók ki, melyeken ezen határozatok az előbbi 5. 6. és 7. §. szabályai szerint a feleknek kiadandók. 9. §. Mindenkinek szabadságában áll nyilvános tárgyalásoknál a három országos nyelvek akármelyikét használni. 10. §. A városi és vidéki községekben a községi ügyek belkezelési nyelvét a község képviselete határozza meg. 11. §. A törvényhatóságokban az illető hatóság képviselete határozza meg a törvényhatóság ügykezelési nyelvét. 12. §. A 10. és 11. §. foglalt határozatok a törvényhatóság vagy községképviselet hivatalos működése idejéig érvényesek. Ezen hivatalos működés megszűnése után a község vagy törvényhatóság ügykezelési nyelvének meghatározása iránt új határozat hozathatik. 13. §. A közlések, rendeletek, meghagyások stb. minden neme, melyek közvetlenül a községhez vagy törvényhatósághoz, egyházi vagy másféle testületekhez intéztetnek, a három országos nyelvek közül azon adandók ki, mely az illető község vagy törvényhatóság ügykezelési nyelve, vagy melyet az egyházi vagy más testület használ. 14. §. A kölcsönös érintkezésben a községek és törvényhatóságok saját ügykezelési nyelvöket használják. 15. §. A cs. kir. katonai hatóságokkali érintkezésben a községek lehetőségig, a törvényhatóságok minden esetben a német nyelvet használandják. 16. §. A törvényhatóságok és törvényszékek belső hivatalos nyelve az, mely az illető törvényhatóság nyelve. — Az elnöki hivatalos érintkezésben mindenkinek szabadságában áll, a három országos nyelvek akár melyikét használni. 17. §. A többi hatóságok és törvényszékek hivatalos nyelve, nem különben ezen hatóságok és törvényszékek egymásközti és Erdély nagyfejedelemségén kívüli hatóságokkali érintkezési nyelve rendeletileg fog meghatároztatok 18. §. Az oktatási nyelvnek a nép és középiskolákban, valamint a magasabb tanintézetekben a meghatározása azokra bizatik, kiket az illető iskola és magasabb tanintézet gondozása és fenntartása illet. 19. §. Az egyházi anyakönyvek az első paragrafusban egyenjogúnak nyilvánított nyelvek egyikén vezetendők. Szabadságában áll különben az egyes hitfelekezeteknek, a főkormányszékkel egyetértve, erre egy más nyelvet is meghatározni. 20. §. Az egyházi hatóságok is, a felekkeli hivatalos érintkezésben ezen törvénycsikk 28. §. határozásaihoz alkalmazkodni kötelesek. 21. §. Ezen határozatokkal ellenkező minden országos törvények megszüntetnek és érvény kívüliekké tétetnek. 22. §. Ezen törvénycikk kötelező ereje haladék nélkül érvénybe lép. II. Törvényjavaslat. A román nemzet és annak vallásai egyenjogúságának keresztülviteléről. Erdély Nagyfejedelemség részére érvényes. 1. §. A román nemzet, a görög katholikus vallás mint olyan, és a görög keleti vallás szintén törvényszerüleg elismertetnek. 2. §. A görög katholikus vallás mint olyan, és a görög keleti vallás épen azon önálló helyzettel bánik, melyet Erdélyországban a többi vallások, fenntartva a korona felügyelői jogát, törvényszerüleg elfoglalnak. A politikai jogok gyakorlata, minden hitvallástól független. 3. §. Erdély nagyfejedelemségének, összes nemzetiségei teljesleg egyenjogúak. A nemzetiség cziméből tehát senkinek se nem lehet, se nem szabad, bármely előjogot vagy elsőbbséget igényelni vagy érvényesíteni. 4. §. Az egyes országrészek különböző eme mz alföldi bérlőkről. I. Sok hírlap hozott számos czikket, melyek czélirányosan fejtegették a hon belügyeit, különös tekintettel a jelen szomorú időviszonyok, és a már-már éhséggel küzdő nép kétségbeejtő helyzetére. Számos község lelkiismeretesen igyekszik beszerezni a szükségleteket, részint hogy lakosit élelemmel, részint pedig, hogy a sok helyen semmit nem termő földet őszszel és tavaszszal vetőmaggal ellássa. Többen főuraink közül is lelkes honfiakhoz illőleg mindent elkövetnek, hogy a népet az éhségtől megmenthessék. Sokan nyújtottak jó tanácsokat, mint volna lehetséges a már bekövetkezett nyomort legalább enyhíteni; ha végkép megszüntetni nem is lehet, és miként segíthető a kisebb földbirtokos helyzetén is ? kiknek egy részök még az őszi vetést megtenni is képtelen, mert sem gabnája, sem pénze nincs. — Csupán a nép egy osztályáról hallgat mindenki, és ez osztály — ha így nevezhető — a haszonbérlők tömege. Sokan vannak, kik e nevezetet nem ismerik, vagy csak felületes ismerettel bírnak róla. A nagy rész, hitem szerint, tudja kik a haszonbérlők, de a haszonbérletnek sok ága van, én itt csupán a földet bérlőkről akarok szólni, akik pedig szintén részekre oszthatók el; nézetem szerint az I. osztályba tartoznak azon bérlők, kik nagyobb mennyiségű földet bírnak, és ezen területet saját erejükkel s béres cselédséggel művelik és a bérleti szerződést egyenesen a birtokosai kötötték. A II. osztályba sorozhatók azok, kik csak néhány holdat bérelnek, mennyit egy család sajátkezűleg művelhet; ezek a földet vagy a birtokostól, vagy egy más bérlőtől bírják. III. osztályba tartoznak azok, kik a kibérleti földterületet cupán felesek alkalmazásával használják, és majorságilag úgyszólván semmit nem kezelnek. IV. osztályt végre azok képezik, kik csupán üzérkedésből teszik a bérlést, szerződést kötvén kisebb nagyobb földterületre , de csak azért, hogy azt apró részletek vagy egészben, nyereséggel másoknak adhassák alhaszonbérbe. E négyféle bérlői osztály talán az egész honban itt az alföldön van legerősebben képviselve, mert főuraink itt terjedő birtokaik részben — úgy a kincstári birtokok egészben haszonbérbe vannak adva, és így a haszonbéres földmennyiség könynyen pár 100 ezer holdra tehető. Ezekről a bérlőkről akarok én szólani, elmondva több év óta ismert gazdálkodási módjukat, jó és rosz oldalaikkal. Különösen jelenlegi helyzetüket óhajtom leírni. Először is az I. osztályú bérlőket veszem. Azt elvitázni lehetetlen, hogy ez osztály a hazának leghasznosabb polgárai közé tartozik , mert míg egyrészről fáradhatatlan munkássága által a gazdászat előmozdításában közvetlenül a birtokos osztály mellett áll, addig másrészről a termelést szorgalma által kitünően eure, mig műveltségi tekintetben is a középosztálylyal a versenyt becsülettel kiállja. Gazdászati módjaik hű követése a nagyobb birtokosok czélszerű gazdálkodásának, s vannak esetek, hogy egyes bérlők az ily gazdálkodásban fölmerülhető hibák javításával még előbbre haladtak. Aki ismeri a gazdálkodást, tudja, mily összeget igényel egy rendes haszonbérlet kezelése. Először is a kikötött bérleti összegnek egész évre készen kell lenni, másodszor mindjárt a kezdetnél a haszonbéri összeget jóval fölül haladó tőkét kell gazdasági eszközök, gépek, igavonó jószág és baromtenyésztésbe fektetni , szóval a birtokot kellőleg úgy felszerelni mindennel, hogy a gazdálkodás sem egy, sem más ágában a hiány hátramaradást ne szülhessen. Ehhez járul még a felhasználandó munkás kezek díjja, úgy szinte — hiány esetében — a szükséges építkezések megtétele, és ez mind együtt véve megközelíti a három évi összes bérleti összeget. Ezt mind előlegezni kell a földnek, amely a kölcsönt csak évek múlva fizetheti vissza. Termévezései, az egyes nemzetiségek számára politikai jogokat se nem alapítanak, se nem adnak. 5. §. Erdély nagyfejedelemség czimerébe, a román nemzet részére, külön jelvény vétetik fel. 6. §. Ezen határozásokkal ellenkező minden országos törvények megszüntetnek, és jogerőn kívüliekké tetetnek. 7. §: Ezen törvény kötelező ereje haladék nélkül hatályba lép.