Pesti Napló, 1863. augusztus (14. évfolyam, 4039-4062. szám)

1863-08-28 / 4060. szám

csekély áldozatomat a „Pesti Napló“ szerkesz­tőségének beküldeni el nem mulasztom.“ A tisz­telt férfiú be is küldé szerkesztőségünkhöz 40 frtnyi nemeslelkű adományát, melyet mi az orsz. gazdasági egyesület pénztárnokának kezéhez juttattunk. Továbbá beküldetett szerkesztősé­günkhöz ugyan e czélra Máramaros-Szi­­g­e­t­r , 1­205 ft a következő sorok kíséretében : Tisztelt szerkesztő ur! Az ez évi nagy szá­razság által ínségre jutott alföldiek felsegélésére folyó hó 20-án, mint Sz.­István király emlék­ün­nepe estvéjén, a m. szigeti műkedvelők által Szigligetinek a „Rab“ czimü sí.m­műve adatván elő, van szerencsénk ezen előadás tiszta jövedel­mét, 205 ftban, rendeltetése helyére juttatás vé­gett tisztelt szerkesztő urnak azon megjegyzés kíséretében fölküldeni, miszerint ezen összeg Lázár Sándor g. cath. esperes 10 ftot, Nánásy Lajos 6 ftot, Seregélyi Sándor g. cath. esperes 2 ftot tevő ajándékaik által nőtt ennyire. Nálunk is minden szegletből kiált a szükség, városunk nagy része a 4 év óta számtalanszor dühöngött tűzvész miatt most is romokban hever, s épen ezért elutasithatlan kötelességünkben áll úgy a t. ez. műkedvelőknek, mint főleg az áldozatok­ban fáradhatlan közönségnek a haza nevében ez után is forró köszönetet mondani, hogy a közel bajoka­t háttérbe szorítva, a távol szenvedőkről megemlékeztek. M. Sziget 1863. augustus 21 én V­á­r­a­d­y Gábor, Szilágyi István, Herdhen­­r­ö­t­h­e­r , Albert. — Ez összeget is hazafias elismerésünk nyilvánítása mellett az előbbiekkel együtt átküldöttük az illető helyre. Hozzá­adva e három rendbeli legújabb adományt az eddig be­­gyültekhez: a szerkesztőségünkhöz ezen hazai czélra beküldött adakozások összege 2280 ft 52 krra megy. * Nagy-Szebenből távirják f. hó 26-káról . Az országgyűlés mai ülésében olvastatott fel először a román nemzet és confessió egyenjogusitására vonatkozó kir. előterjeszt­vény. A fővita e tárgy­ban pénteken lesz. — Negrutiu Balázs­falva ré­széről petitiót adott be, a mely helység külön köve­t által akarna képviseltetni az országyűlé­­sen. Több, újólag belépett képviselő venifícatiója vétetett elő. * Gr. Festetits TaszilS ő m­aga 1000 ftot adományozott az alföldi szükölködök fölsegé­lésére. —■ A solt vidéki vadász-társulat, a helytartó tanácshoz fölterjesztett alapszabályai 6­­k pontja ér­elmében, i. é. sept. 1-jén Duna-Vecsén közgyűlést tartand, melynek tárgya az agará­­szati dij futás határnapjának kitűzése leend. E kitűzött időben s helyen leendő megjelenésre a t. ez. részvényes tagok felkéretnek. ] Kelt Szt. Tamáson, Az elnökség. * Pesten f. évi május 3-kától aug. 15-kéig összesen 9724 vendég fordult meg a szállodák­ban és 1915 magát bájakban olyan, a­kit beje­lentettek. Az ist magokat fenntartó idegen ipa­­ri sppgédek, cselédek és napszámosok száma 12,648-ra megy. * Nemcsak az Ipoly, Körös útd. apadtak ki az idén pár hétre teljesen , de Francziaország egyik legn­agyobb folyója, a L­o­i­r­e is annyira kiapadt, hogy sok helyütt száraz lábbal lehe­tett átmenni rajta. * Bárt­fa, Kiüss, Zabara, Hertnek határaiban, egy levelező szerint, borzasztó felhőszakadás volt, mely nagy pusztítást okozott. * Eperjesen 14 ikén éjjel 12 ház, 4 csűr, több istálló, és a temetői fák közt elkülönítve állott kápolna leégett. Azon házban, hol a tűz támadt 5 db szarvasmarha benn égett, egy betegen fekvő asszonyt nagy nehezen az ablakon át szabadí­tottak meg. A gyújtás gyanúja egy kocsist ter­hel, kit gazdája elbocsátott. * Ugyancsak a „K. K.“ értesül, miszerint az erdélyi kir. főkor­mányszék eléggé nem méltá­nyolható felterjesztését támogatandó, az orsz. erdélyi gazdasági­ egylet, valamint Kolozsvár vá­rosa is, a Felségéhez szintén feliratot szándékoz­nak felterjeszteni a nagyvárad-kolozsvár-bozzai vasút építésének azonnal leendő leghegy­ el­rendelése érdekében. Bár e példát minél több törvényhatóság követné, a­mit remélünk is ! * Erdélyben is a mezőségen oly nagy a szá­razság, hogy, mint Szabadról írják, e falu 110—120 kútjában mindössze sem lehetne két adó vizet találni, minél fogva a lakosok saját ma­guk használatára a karmaik itatására kénytele­nek más falvakból vagy a két mértföldnyire eső Marosból hordókkal szállítani a szükséges vizet. * A zimony-fiumei vasút belga vál­lalkozói folyó hó 21-dikén Bécsbe érkeztek. E vasút közelebb vétetnék munkálatba, s Fiumé­ban 30 mérnök megérkeztét várják, kiket a belga társulat e vasútvonal előtanulmányozására kiküldött. — B­é­c­s b­e­n tudósítják a „Lloyd“ esti lapját, hogy a követek háza September 10-én újra meg­kezdi üléseit.­­ A császár ő­felsége ugyan­azon tudósítás szerint Frankfurtból visszajöve­­tele után még egy őszi kirándulást tesz Ischlbe a császárnéval és gyermekeivel. A Dalmatiába szándékolt utazás ez évről elmarad. A kereske­delmi miniszter, gróf Wickenburg, leköszö­­nésérel a hirt oda módosítják, hogy hosszú sza­badsággal fog elutazni. * Kolozsvárott azon összeget, melybe császár­i Fige születésnapján a város kivilágítása került volna, a magyarországi szükölködök segélyezé­sére fordítják. * Az ínség ügyében alakult csongrádi bizott­mány a nmlgy m. kir. helytartótanácstól kérvé­nyezi, hogy a csongrádi szükölködök javára sors­játékot engedne meg, és pedig mintegy 10,000 sorsjegygyel, 20 krral a sorsjegyet. * A magyar kir. helytartótanács, mint, a „F.—­n.“ jelenti, hajlandó Szeged városának a tiszai töltés kiépítésére kért 20,000 frtnyi kölcsönt megadni, hogy a szűkölködőknek ez által is ke­veset biztosíttassák. A helytartótanács a tervek és költségvetés felterjesztésére is felszólító a vá­rostanácsot, mi meg is történt. * Zenta városa egy múlt századi szép lovag­kardot küldött a nemzeti múzeum régiségtára számára; e kardon „Vivat Carolus VI.“ és „Vi­vat Princeps Eugenius“ (Savoyai Jenő) felirat olvasható. Régiségekről lévén szó, megemlítjük, miszerint tudunk mi egy, je­l­en­l­eg eladó, igen nevezetes magyar régiséget, melynek leg­méltóbb helye szintén a nemzeti muzeum lenne. E régiség : I. Rákóczy Györgynek tel­jesen ép fejedelmi buzogánya, ara­nyozott ezüstből, roppant nehéz, tönör, gyönyö­rűen dolgozott mű, nyele középütt királyezni bársonynyal van bevonva. Markolatja s óriási gombja gyémántokkal, smaragd­kkal és rabi­nokkal van kirakva, s felül a Rákócziak szép czimerével diszlik, e jelmondat és körülötte : „Soli Deo gloria. 163­1.“ E ritka becsü­es szépségű ereklyét jelenlegi tulajdonosa 2000 ftra tartja, de a nemzeti intézetnek talán olcsób­ban is átengedné. Bár akadnának lelkes honfiak, a­kik nemzeti múzeumunk számára megszerez­nék, mert szégyen lenne reánk nézve, ha a kül­föld valamelyik múzeumába vándorolna Rákó­czy buzogánya. Bővebb tudósítással az érdekel­teknek szívesen szolgálunk. * A „Postbudinske Vedomosti“ tót újság szer­kesztősége az u­óbbi számban jelenti, hogy a „Pestb. Ved.“, miután szerkesztője, Franciáés János ur, helytartósági tanácsossá neveztetett ki, a jövő számmal megszűnik. * A Times szabályozási munkálatai Temes­­megyében megkezdettek az Új­ak és Drugrína közötti átmetszés által. A munka nagy ünnepé­lyességgel kezdetett meg, a káptalan és külön­böző hatóságok képviselőinek jelenlétében. Sok ezer munkás jelentkezett, kiket mind foglalkod­­tatni, fájdalom, nem soká lesz lehetséges. * Hangverseny Gyöngyösön, közelebb múlt aug. 2 -án K­á­p­­­á­n­y Géza, a pestbudai zene­de szavalat-osztályának növendéke, a gyöngyösi kaszinó termében igen kedvesen fogadott hang­versenyt rendezett, melyre a legválogatottabb közönség, s lehet mondani, a város gyöngyei, egy szép koszorúba fűzve jelentek meg, kik élénk tapsokkal kisért többszöri előhívások , virág­csokrokkal nyilváníták tetszésüket. Működtek e hangversenyben a rendezőn kívül még M­u­­tschenbachr Vict. (zongorán) és Trux Hu­go (hegedűn), az említett zenede volt növendékei, továbbá az ottani műkedvelő hölgyek közül­­. Z­i­m­á­ny­i Alajosné­s W­i­tt­m­a­n­n Teréz asz­­szonyságok, nemkülönben V­a­­­k­o Helosz kis­asszony, részint zongorán, részint szavalmányok­­ban. Az élvezetes műelőadást csaknem reggelig tartott tánc­­mulatság válta fel. A hangverseny jövedelme volt 95 ft, a kiadás pedig 73 ft 31 fr, ide számítva a rendező és működő pesti tár­sainak 44 forintra terjedett utazási költségei­ket.­­ A fennmaradt 21 forint 69 krajczárból állott tiszta jövedelemből 5 ft 43 kr az ínségben szenvedő tiszafürediek részére adatott; 16 ft 27 kr pedig a nevezett zenedei szavalatosztály ma­gyar könyvtára gyarapítására szenteltetett. Ez utóbbi összeg I. Zimányi Alajos ügyvéd ur kü­lön adományzása folytán, s még 4 krból állott maradvány által 21 tt 31 krra emelkedvén, az intézet igazgatójának Pestre már be is külde­tett. — Közkívánatra aug. 6 án ugyanazon mű­ködők által a nevezett helyiségben még egy hangverseny adatott az alföldi ínségben szenve­dők részére, mely az előbbinél még látogatot­­tabb és dusabb anyagi eredményű volt, miről a maga helyén bővebb értesítés adatik. Mind­kettőnek létesülhetését a fentemlitett hölgyek és urakon kívül leginkább a casinotársulat er­­nyedetlen igazgatója, t. F­ö­k­ö­r­y Antal, továbbá Kürthy Sándor és Mahoszky Antal urak buzgó intézkedése és hazafias közbenjárása esz­közlé. Fogadják valamennyin a hálás köszönet legőszintébb nyilatkozatát. *A „Bihar“ szerint Nagyvárad előkelő osz­tályának három női tagja, elhagyva saját tűzhe­lyük kényelmét és örömeit, a székelyhídi tűz­­kárvallottak segélyezése tekintetéből házról házra kéregetni indultak, s 89 ft 10 krt szedtek össze. E nemeslelkű nők: Ercsey Imréné asz­szony, Veér Alexandrám és Gabriela kisasz­­szonyok. * Engländer Armin helybeli nagykeres­kedő 50 ftot ajándékozott a lipótvárosi bazilika továbbépítésének költségeire. * Markovich, a „Gyorsirászat“ főmunka­­társa, jövő évre a bécsi főbb tanintézetekben a magyar gyorsírást is fogja tanítani. * Tegnapelőtt a Krisztinavárosi temetőben egy fináncz felkötötte magát. — Magyarország legtudósabb főrabbii, fr. L­ö­w Lipót szegedi, dr. Steinbard aradi és dr. L­i­p­s­e­r rohonczi főrabbi urak 8 napig tartóz­kodtak a fővárosban, még pedig csupán a b­i­b­­liafordítás ügyében. E czélból f. hó 23-án az „Izraelita magyar egyletben a választmányi gyűlés tartatott, mely alkalommal a rendkívüli szorgalommal és alapossággal kidolgozott fordí­tási terv felolvastatván, minden változtatás nél­kül elfogadtatott. Ez­úttal megjegyezzük még, hogy a főrabbi urak az egyletnek a vállalat ki­vitelét meg akarván könnyebbiteni, a biblia első öt könyvének lefordítását minden dij nél­kül magukra lábalták.­­ Ugyane gyűlésben felolvastatott S­t­er­n B. és S­chw­e­i­g­er hely­beli nagykereskedők az egylethez intézett levele, melyben az egylet választmányát felkérik, szí­veskednek a levélhez mellékelt 200 forintot a leginkább szegény tanítók és tanulók között ki­osztani. * O­s­z­v­a­­­d pesti nagykereskedő ellen a cső­döt megszüntették. Új nagykereskedését a ház­­négyszögben nyitja meg, a Privorszki kávéház helyiségeiben. Az Oszwald kerek­edés régi he­lyén pedig sörházat fognak nyitni. * Egy fiatal naturalista, Z­. L. (kit a közön­ség kedélyes vers­iről is ismerhet, miket az Üs­tökösben Tilinkós Pista név alatt szűköt irat), e napokban Petőfinek egy híven talált barrelles arczképét küldte el Jókai Mórnak emlékül, me­lyet, minden szükséges eszközök hiányában, csu­pán téllkéssel készített. A mű meglepő biztonyit­­ványa a fi­­al vésnök tehetségének, bár tovább képezhetné magát. — Nyilatkozat. *) A Magyar Sajtó aug. 19*ki számában „A Petőfi emlék pénzei“ czim alatt egy czikket hoz, melyben indi­ványozta­­tik, hogy „a P­e­t­ő­fi-e­mlék felállítására egy pár ízben összehívott ideigle­nes bizottság minél előbb üljön össze, s határozza el, hogy a külön­féle kezek gondviselése alatt levő összegek átvételére a Kisfaludy­­társaság keressék meg, mely azo­kat rendes pénztárnoki kezelés mellett mindaddig tartsa meg, mig idő és viszonyok e kitűzött czél valósítását megengedik." — Ez indít­vány, nagyon természetesen, első­sorban illet és érdekel e­ngemet, ki 3 év előtt az ügyet megpen­dítettem, s annak élére állottam; a t. közönséget időszakonkint lapok utján a hozzám begyült pénzekről s az adakozókról pontosan tudósítot­tam, s végre a ki ideigl. szobor-bizottságot is alakítottam, mely szobor-bizottság tudvalevőleg az ügy vezetésével szintén engemet bizott meg. Nem is késtem volna tehát részemről a „M. S.“ fent említett czikkére azonnal válaszolni, ha a „M. S.“ egyúttal föl nem kéri laptársait is, hogy indítványához hozzá­szólni szíveskedjenek, így illőnek tartottam előbb bevárni a többi lapok szabad vélekedéseit is, s miután az­óta több mint egy hét eltelt, s tudtommal a „V. Újság“ s a „Színházi Látcső“-n kívül, mely lapok a „M. *) Tisztelettel kérem a „Magyar Sajtó“, „Vasárnapi Uj.águ s a „Szinh. Látcső­ 1. szerkesztőit, e nyilat­kozatomnak becses lapjaikba fölvételére. R. E. TÁRCZA. Wagner Richard nyílt levele, a „Zenészeti Lapok“ szerkesztőjéhez. Tisztelt szerkesztő ur! Pesten való tartózkodásom ideje alatt Remé­nyi Ede barátunk nagyobb mennyiségű zene­­szerzeményeket közölt velem „m­agyar z­e­­nészeti tanulmányok s kísérletek“ czímen s ajánlat mellett, melyekkel csak most van alkalmam közelebbről megismerkedni, s melyek felett szeretném önnel kiváló örömömet közölni. De azon gondolati föltétel, mely ez által mintegy szélesebb észlelődés nyomán keletke­zett bennem, sokkal nagyobb mérvű, semhogy e rövid közlemény folytán annak komoly megvi­tatását czélozhatnám. Mindazonáltal, kapcsolatban azzal, mit együtt­­létünk utolsó estélyén, a zene „n­e­m­z­e­t­i­e­s“ volta felett, egy nagyobb számú baráti kör előtt nyilvánítottam, szabadjon ez­úttal azt, mi a szó­­banforgó zeneszerzemények szellemébe való mé­lyebb behatolás mellett mű történelmi tekintet­ben előttem jelentékeny vívmányként tűnik fel, röviden a következőkben kijelölni. Én azt hiszem, hogy önök abbeli törekvése, miszerint a mag­ar nemzeti dalt oly módon akarják művészileg kimivelni, hogy aztán a mi kifejlett manenénkkel közvetlen érintkezésben áll­hasson, legbiztosabb sikert nyújt általában Magyarországon a zeneművészet emelése s ki­fejlesztése. Míg ez be nem következik, mindaddig önök hazájában veszedelmes, sőt ártalmas különbség fog uralkodni a nemzet­ies elem, s annak csak felv­etével érintkező műzene közt, ésannyira, hogy a nemzeti zene, vagyis a népdal s tán ez - zene, mindinkább a sülyedő s hátramenő natu­rálisam, zsákmányául fog esni, annál is inkább, mert maga a műzene is, pusztán csak fölületes termékei után értelmeztetvén, méltányoltatván : viszont csakis elkorcsosító s elvadító hatást gya­­korolhatand amazokra. Hogy mit értek ez alatt, az könnyen tisztán fog állani ön előtt, ha a magyar népdalokban — mint egy elzárt aknában — rejlő rythmusi­s harmóniai gazdagságot azon nagy szegény­séggel hasonlítjuk össze, mely az újabb olasz operazene terén annyira visszatetszik minden korunkbeli művelt zenésznek. Nem lehet valami szomorítóbb, mintha e szegény­ség a népzenének naturalista kezelőit is megtagadja, ésannyira, hogy azt a nemzeti zene elferdítésével még an­nak jelleméül is feltünteti ! Ez e­setben ép oly káros eredményre számol­hatunk, mint minden oly kívülről jövő s felerő­­szakolt civilisationál, melynek az önállólag ápolt s kifejlesztett nemzeties elem nem képes ellent­­állani, s mely úgy a magánélet, mint a népek polgárisultságának különböző phásisaiban any­­nyi viszás s undorító jelenséget eredményezett. Hogy minő változatosságot s kifejezési jelen­tékenysé­get lehet eredményezni, továbbá hogy a népzenében rejlő és eredet­ gazdagságot szaba­tos művészi kezdés által mennyire lehet belbe­csében emelni, nemesbíteni és sokszorozni, éppen erről meglepőleg örvendetes bizonys­­got nyúj­tottak nekem a velem közlött „magyar zenészeti tanulmányok.“ Sőt, hogy a valóban jellemzetes művészi feldolgozás miként képes a még töké­letlen nemzeties elemből csaknem bevégzett töké­lyű műzenészeti termékeket alakítani: erre pél­da Mosonyi M. Tanulmányok czimű mű­ve II ik füzetének XIII-ik számú darabja. Ki ne ismerné fel ebben — mely másrészt feltűnő hí­ven tükrözi viasza a magyar „L&Blu“*k eredeti typusát — azon szellemet, mely Bach Sebestyén phantas­ikoa előjátékait átlengi? Valóban, épen a magyar népzene rhy­thmiku­s harmóniai sa­játságaiba való mély kihatolás, feltünő termé­szetszerű bizonyítékokat nyújt a nonzenében használni szokott rhytmikai képletek , ősz­­hangzatosítások helyességére nézve, melyek csakis az e téren lehetséges elméleti czopiok előtt válnak megfoghatatlanokká s megenged­­hetlenekké. Ha tekintetbe veszem azon pangást, tespedést, mely jelenleg a tulajdonképen­ műzene fejlődé­se erén félreismerhetlenül bekövetkezett , csak­nem hajlandó vagyok azon merész következte­tésre, hogy a nemzeti zenészet terén továbbfoly­tatott szerencsés fejlesztés s kimivelés folytán, lehetőleg önöknek van feltartva amannak továb­bi fejlesztésére is viszont felfrisítő befolyást gya­korolni. Annyi bizonyos, hogy ha önök általam is felismert törekvései szükséges s jótékony hatá­­sú viszhangra találandnak a magyar közönség előtt, azok önök nemzeténél az általános zene­művészet fejlődésének (melyet tisztán emberi­nek szeretnék nevezni), felette szerencsés, sőt mondhatni : egyedüli igazán sikerdus alapját kell hogy képezzék, s valóban képezni is fogják. Pontingben, Bécs mellett, aug. 8.1863. Wagner Richárd. I. — A „Kisfaludy-Társaság“ pártolói kö­zé 1862 ik évi October óta mostanig újon­nan beléptek. (Tizennegyedik kimu­­atás) : Rákosi István, Abrudbánya. Vály Elek, Som­kerék. Csiszér Albert, Székely-Udvarhely. Szent­­iványi Miklós, Sajó­gömör. Kautz Gyula, Buda. Kovács Ágoston, Szathrv­ár. Szilssy Ignácz, Kor­­pona. Klöckner Péter, Sz. Fe­hérvár. Séfig Emi­lia k. a., Zetvácfalva. Finta Dávid, Pest Gr. Ke­­glevich Gyula, Egres Kata. Báró Józsika Laj­os­­né, s­ül. gr. Bethlen Adol, Kolozsvár. Nagy Dá­niel, Pest. A szombathelyi főgymnázium. Keresz­­tessy József, Galantha. Kálóczy Imre, Győr. Pintye S­muci, Bukarest. Csáké Balázs, Buka­­rest. Rauch Anna, Iharos­ Berény. Gaal Péter, Baja. Ifj. b. Kemény Domokos, Malomfalva. Ma­gyar olvasó egylet,­­Selmecz. Filep Elek, Kolozs­vár. Latinovics Gyula, Borsod. Rényi Rezső, Ka­posvár. Demi­k Kálmán, Nádudvar. Jurcsó Fe­­rencz Bukarest. Matolay Gyuláné, Pest. Vellan­sits Sándor, Missits Sándor, Popper Antal, Kosz­­tankó Antal, Kaposvár. Dr. Kain, Kassa. Miskey Ferencz, Pest. Kende Lajosn­é, Szuhanyi Laura, Szathmár. Molnár György, Debreczen. Pesti fő­­reáltanoda. Gr. Pejacsuvics Pál, Podgorcse. Mi­­halyik Dezső, Balog. Czófalvi olvasó egylet. Gr. Majláth József, Perbenyik. Koválcsik József, Vezerle Gáspár, Izsák László, Návásy Mihály, Eger. Dunaföldvári kaszinó. Commendinger A. zongora gyámok, Konstantinápoly. Szerdahelyi olvasó táranság. Regéczy István, Miskolcz. Wolf Karolina k. a., Arad. Szántó Elek, Bugyi. Jakab István, Kaposvár. 1862-diki tagdíjakat az October 5-ki ki­mutatás óta befizették. October­ben: Gróf Eszterházy Kálmár, gr. Bethlen Kamil, Pataky Dániel, Tornya Ká­roly, Szász Gerő, Zeyk József, Molnár Imre, Bölönyi Sándorné assz., Várkonyi István, gróf Mikó Imre, báró Bánffy Jenő, b. Wesselényi Mik­lós, kolozsvári isf. iskolai olvasó társaság, War­­ga János tanár, Zelinka Pál, Szentiványi Mik­lós, Székely-Halassy Magdolna, ifj. Földváry Mihály, Szalay Sándor, Tóth Lőrincz, b. Splényi Béla, Velics Alajos, Erdélyi Indali Péter, Ko­vács Eduárd, Kautz Gyula, Kovács Ágoston, Köváry László. Novemberben: Szende Béla, Podhrácz­­ky Andor, dr. Fekete Alajos, Klöckner Péter, Sadó Ferencz, Hügel Ottó, Trauschenfels Ödön, Ábrahámffy János, Apor Sándor, miskolczi ref. gymnasium, Fördös Lajos, Bozóky Györgyné, Erdélyi Ferencz, Gallia Fü­löp, Mark­ovics György, Kun Kálmán, Dékásy Mihály, Milhof­­fer István, B. Kis Mihály, kecskeméti cassino, Kovács Antal, Csókás József, Pátkai Sándor, Horváth Pál, Horváth Döme, Király Károly, Se­lig Emilia, Damaskin Antonia, Zm­eskal József, Ráth Mór (9. évdij.), Szoboszlay Ferencz, Finta Dávid, gr. Keglevich Gyula, Glembay Károly, báró Podmaniczky László, báró Jósika Lajosné, Koharics Ferencz, Karnay Alajos. Dec­emberben: Szombathelyi főgymna­sium, Schiefner Ede, Farkas Gábor, Deutsch Ar ■ min, Weiterschu­tz János, Hoványi Lajos, Orbá­n Károly, Stauffer Lajos, Tar Imre, báró Gerlicz­y Félix, Barlanghy Vincze, Thurzó Ignácz, To­­kody Ágoston, Csányi István, Klobusiczky Ist­ván, Lányi István, Parola Ferencz, Farkas La­jos, Lovrich Judith, Thulman Josefa, dr. Ba­logh Sándor, Hupka Lajos, Mosel Györgyné (Simonyi Mária), Édes Albert, Baranyi Lajos, Rajkovics Ferdinánd, Szijártó Lajos, Szucsa Pé­ter , Gruber György, Domanek Alajos, M­i­s­k­o­l­c­z­y Károly, Buda Sándor, Lenk Alajos, Répássy József, Kubinyi Rudolf, b. Lip­­thay Béla, Villás János, Kelemen Albert, özv. Göndöcs Istvánné, Baróthy Pál, Szarukán Ger­gely, Nagy József, Sughó József, b. Meszéna Istvánné, Zay Róbertné, dr. Fuchs Albert, Szél Kristóf, b. Gerliczy Bódog, Dezső Szaniszló, Wi­rner Sebestyén, Incze János, dr. Grosz Lajos, Szász Ágoston, Kubinszky Lajos, Csanády Kál­mán, bihari nemzeti casino, Szíj József, Sughó Lászlóné, Gyalokay Antal, Lázár Mihály, Veres János, Szabó János, Harmathy Károly, Liska János, Ambrus József, Linczinger Ede, Dara­­banth Ferencz, Jankovich László, Halát­z Gyu­láné, Vályi Mihály, Turcsányi Eduard, Szentke­­reszthy Sándor, Csóka Károly, Kabzán István, Várady Lajos, Pokorny Gusztáv, Karkalics Dö­me, Luka Sándor, Zmeskal Zsigmond, Szánthó László, Szomor Lajos, Jeszenszky Daniné, Ko­­ricsánszky Lajos, Bogár Dániel, Omaszta Lász­ló, Omaszta Gusztáv, Vidovszky János, Pálus Ferencz, Urszinyi Andor, Haan Albert, Haké József, Launer Sámuel, Fábry János, Sziasztnyi Sámuel, Perlaky Gábor, Beke Gyula, Abafy Já­­nosné, Molnár Victorné, Markovics Marianna, Szvoboda Ferencz, zombori magyar olvasó­kör, ifj. b. Kemény Domokos, Bánfy József, Dauner Alajos, Fököry János, Blasskovics Kálmán, Ara­di Mária, id. Fráter József, Bedeházy János, Tóth József, Paizs Boldizsár, Belmeczi magyar olvasó etryjet, Blázy Lajos, Veres Lajos, Demjén László (7. tag) Filep Elek, Nicolini Alajos. (Folyt. köv.) L.“ indítványát egyszerűen magukévá tették, a többi lap hallgatott; a „M. L.“, „V. U.“ és „Sz. L.“-nek, melyek — nem tudom mi okból — fe­ledni látszanak az ügy érdekében a hazai összes lapokban f. é. jul. 10-iki kerettel közzé tett nyi­latkozatomat, ezennel ismétlem és újra kijelen­tem, miszerint most is tartom szavamat, mely sze­rint od­. közepén, mielőtt hazámból újra Olasz­országba távoznám : „azon t. szobor-bi­zottmány előtt, mely az általam meg­indított, s jelen állására segített ügynek, csekély belátásom szerinti önálló továbbvitelével a magy. tud. akadémia teremében 1861. márt. 10-én tartott választmányi ülésben meg­­bizott,sáfárkodásomról számot aka­rok adni, s az elnökséget több idő­vel rendelkező kezekbe tévén le, né­zeteimet a szobor mikénti valósitá­­sa iránt is előadandó­m.“ *) — E sorok­hoz, melyek röviden és világosan mindent ma­gukban foglalnak, nincs mit hozzá adnom. A .M. S.‘ és ,V. U.* tisztelt szerkesztője pedig, kit an­nak idejében a szobor-bizottság tagjául szinte felkértem, indítványával majdan a gyűlésben fölléphet. Reményi Ede. * Pest városa elrendelte, hogy minden ház olyan táblácskával láttassák el, melyen a ház utczai s telekkönyvi száma, s ezenkívül az illető utcza vagy térő éve is föl legyen jegyezve. A táblák horganyból vannak,­ s különböző város­részek szerint különböző színűek: a belváros ré­szére feketék, kék szegélylyel, fehér betűvel; a Lipótváros részre vörösek, fekete szegélylyel és betűvel; a Terézváros részére világos zöldek, fekete szegélylyel és betűkkel; a Józsefváros részére világos kékek, fekete szegélylyel és be­tűvel ; a Ferenczváros részre sárgák, sötétvörös szegélylyel és betűvel. A hatóság fölszólítja a házbirtokosokat, lássák el házaikat ily táblák­kal, melyek Knopp és Veith gyártóknál (a Szé­­chenyi-utczában) 1 fton kaphatók. * Hír szeri­nt, Csernyi József, a pozsonyi kir. jogakadémiánál az egyházi, római és hűbérjog rend­ tanára, ugyanezen szaktudományok rendes tanárául a m. kir. tud. egyetemhez nevezte­tett ki. * Említettük, hogy az erdélyi kir. főkormány­szék a magyarországi kebelrázó ínség miatt Er­délybe bevándorló szükölködök szabályszerüebb s biztosb elhelyzése végett Szacsvay Zsigm. tanácsosának meghagyta, hogy az erdélyi orsz. g­zdasági egylettel tegye magát érintkezésbe, hogy az e tárgy körül megkivántató intézkedé­seket annál sikeresebben, egyetértőleg lehessen elkövetni. Mint a „K. K.“ értesül, a főkormány­­szék részéről ennek következ­tében az érd. orsz. gazdasági egyle­tez intézett előterjesztés az egy­let választmányának ülésében fölolvastatván, mély elismeréssel fogadtatott, s az egylet a leg­nagyobb készséggel rögtön egy javaslatkészitő bizottmányt nevezett ki id. gr. Bethlen János, Kááli Na­gy Elek, Fejér Márton, Dózsa Dániel, Pataki József, Hintz György és Halmágyi Sán­dor személyében, kiknek feladatut sietőleg megkészülni, s azonnal a gazdasági­ egylet választ­mánya eb­be terve­zte­t oly javaslatot, mely sze­rint a szerencsétlen bevándorlók addig is, mig a vasutengedélyezés iránti remények netalán be­teljesülnének, jobb móddal lennének elhelyez­hetők. * Az alföldi szűkölködök javára Reviczky Sz. és Zilahy K. által szerkesztett „Album“ba, mint biztosan halljuk, Reményi Ede is ad dolgozatot. Ez egy zongorára tett népdal lesz, egyike szól eredeti népdaloknak, melyeket mű­vész hazánkfia Tompa Mihálynak új, és még kiadatlan 12 népdalára már régebben készített, mely tehát addig is, mig az egész külön füzet­ben— jobb időkben — megjelennék, a közön­ségre kétszeres érdekkel bir hat. Az album tehát lő iv munkán kívül, melyben az ország első rendű őrei lesznek képviselve, adja Deák arcz­­képét s Reményi dolgozatát, s mindent két forintért a szenvedők felsegélésére. * Szent-István ünnepét Gyula-Fehérvárott is minden valláskülönbség nélkül megülte az ot­tani magyarság az ős­templomban, a melyben a Hunyadyak, Zápolyák, Bethlenek és Rákó­­cziak hamvai parisnak. A szent misét H­a­y­n­a­­­d Lajos ö­nmaga szolgálta, egyházi szónoklatot fő­tiszt. Simon plébános ur tartott. * Korozd mezőváros másodszor megválasztott “) Idézet f. é. jul. 10-kén közzétett nyilatkozatomból. R. m. Kelt Pesten, 1863. aug. 27-én, követe, gr. Bánffy Béla, a képviselőségről le­mondott. * A bécsi práteri népünnep a „Wiener Ztung” szerint 40,000 foritnyi tiszta jövedelmet hozott; a hazánkbeli ínség enyhítésére tehát 20,000 fo­rint jut. A „P. Napló” m­agántársürgönyei, Berlin, aug. 27. Varsói magán­leve­lek szerint Konstantin negedó 25-én Szt-Pétervárra utazott; mint hírlik, egy tanácskozmányra hivatott meg. Frankfurt, aug. 27. Ma a fejedel­mek és a szövetséggyűlés is tartott ülést. Ez utóbbiban Dániának a szövetségi vég­rehajtás elleni nyilatkozata olvastatván föl, a bizottmányokhoz utasittatott. Lemberg, aug. 27. A mai „Gaz. Naro­­dowa“ mint bizonyosat írja, miszerint Uk­rajnában az orosz kormány ellen a pa­rasztok föllázadtak. A fölkelés jelenté­keny mérvű. — Emich Gusztáv nagy képes naptára az 1863-ik évre, megjelent, V­a­d­n­a­y Károly és S­zo­k­o­l­y Viktor szerkesztése mellett, hár­om­i­n­é­z fametszettel — Rubs Károly műinté­­zetéből. A naptár oly gondosan szerkesztett és kiállított évkönyv, hogy bátran ajánlhatjuk ol­vasóink meleg részvétébe. Minden olvasó meg fogja találni benne a maga kedvelt osztályrészét, a nők költeményeket és elbeszéléseket legjobb íróinktól; a tudományok barátai hasznos isme­­retterjesztő csikkeket ismert tudósoktól a törté­nelem, vegyészet, köz és magángazdászat s az irodalom köréből; a politikával foglalkozók „vi­lágesemények“ rajzait, s ezenkívül számos élet­rajzot, hazai érdekű czikkeket, különféle tarka közleményeket, gazdászati és házi­orvosi tudni­valókat. Legelöl a naptári rész gondosan és dí­szesen van összeállítva, az európai független ál­lamok nagysága, szárazi és tengeri ereje följegy­zésé­vel. Következik a „Sépirodalmi csarnok,* következő tartalommal: „Jóczik Jónás futása“, humoros nagy költemény T­o­m­p­a Mihálytól; „A császárné keresztjleánya“, történeti beszély P. Szathmáry Károly­tól; „A hívatlan vendég,* költ. Lévaitól; „A két milliós fiatal ember,“ beszély D­e­g­r­é­ttől; „Éljen a haza“, költemény Hi­ad­or­tól; „Egy vidám nap Avignonban“, elbeszélés Vértesi Arnoldtól; „A fahordó asz­­szony“, költ. V­e­c­s­e­y­től; „Kiki a maga he­lyén“, frescokép Bernáth Gazsitól; „Fehér Julcs»“, költ. Ny­i­las­tól; „A fehér lap“, be­­szély ke J­ó­k­a­i­tól; „Két ember“, adoma Vas Gerebentől; „Petrik Jánob“, jellemzés Szigli­geti­től. — Az ismeretterjesztő czikkek ezek : „Mátyás király Özvegysége“, tört. rajz Remei- t­a­y­tól; „Mátyás király menyegzője“, Kazin­czy Gábor után; „Szász János tragoediája“, tör. rajz Szilágyi Sándortól; „A nap, mint elem­ző tanár*, Brassaitól; „Ilosvai“, Jámbor Páltól; „A magyar gazda legfőbb teendői“, Er­­kövy Adolftól; „Gazdasági jegyzetek“ Érkö­­vytől; „Szöllemüvelés“ Péter­fi­től; „A mar­havész* Tor­may­tól; „A tagosítások“, V­ál­ka­i­tól; „Orvosi tanácsadó“, többektől. — Az arczképek érdekesek ; két kitűnő iparos — Fischer Mór és Posner— a herendi gyár, a Lon­donban kiállított chinai tál, az „akadémia köny­vének“ szép hat rajza, Lisznyai, Bartalus, Vám­béri Ármin, Favre Gyula, Plater Emilia grófné arczképeivel, melyekhez az életrajzokat V­a­d­n­a­i Károly és S­z­o­k­o­l­y Viktor írák. A „világese­mények “ben a „képek a lengyel fölkelésből“ (S­z­o­k­o­l­y­tól), Langiewicz, Padlevszky, Pusz­­towojtow k. a. és egy lengyel csoportozat sike­rült képeivel vannak illustrálva; továbbá Varsó, képpel; „Az amerikai háborúból“, képpel; a „pánczélos hajók“. A „különfélék rovatát“ ké­pezik : „Illava“, képpel; „A nagymányai kas­tély“, képpel; „Oláhok“, képpel; Varasd, Po­­zsony, Temesvár, képekkel; „Szolnok vára tör­ténete“ H­ő­k­e Lajostól; „Nagy eszmék, szép tervek“ Remelluytól; „Bikaviadal Franczia­­országban“, „Oroszlán vadászat“ (két képpel), „Mátyás visegrádi palotája“, „Emich Gusztáv nyomdája“ nagy képpel; a tiszavirág, a kolom­­bácsi legyek, az arabs kávé, a liszt ártalmas ve­­gyülékei, hogy lehet a gabona érettségét fölis­merni, olvasó asztal, s az „első magyar általános biztosítás“ czimü közérdekű czikkel. — A képek nagyobbára külön lapra, sikerülten nyomvák. A

Next