Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)

1863-09-11 / 4071. szám

r Banen ismét felemlít), nincsadurcsángással illette a centrum a baloldalt a közelebbi ülésekben, hogyan vádolta szabadelvűtlenséggel, s hogy megismerje a világ, minő szabadelvűek a más oldalon, s mennyire van igaza Schuller Libbynek, miszerint az osztrák polgári törvénykönyv behozatala óta a szász statuták birtokjogi része tényleg meg volna szüntetve, egyik szercenszéki helység („Grossau“) falusi elöljáróságának hosszú hirdetményét olvassa fel egész terjedelmében. E hirdetmény megtiltja a helységben szászoknak birtokaik eladását, nehogy azok az idegenek (helybeli románok) kezeibe jussanak, előbb a szászok közti árverést rendel, és csak ha ez után el nem adathatnék az áruba bocsátott fekvőség, engedi meg, hogy azt román is megvehesse és bírhassa. Ez tény — mond H. — és csatlakozik Stulutiu érsek módosítványához. B. Samon csodálja, hogy a kormány e 6. §-t javaslatba hozta, mert magából értetik, hogy későbbi törvények az ezekkel ellenkező korábbiakat érvényen kívül helyezik, de még inkább csodálja, hogy az országgyűlés e §. clausula tárgyalásába bocsátkozik, mert ez csaknem azt bizonyítja, mi kevés bizalma van ez országgyűlésnek azon törvények erejében, melyeket alkot. Kivárja tehát, hogy a 6. §. egészen elmaradjon, vagy ha nem, akkor a kormányjavaslat szövegét ajánlja. Schuler Libby föld Balamiri idézetére azt jegyzi meg, hogy azon tanács nem a belföldi oláhokra vonatkozott, hanem a moldvai s oláhországiakra, mert az mondatik, hogy az ismeretlenektől óvakodjatok marhát venni; az egészben nem a az mondatik, hogy az oláhok lopták azon marhákat, hanem csak az, hogy ezeknek birtokába jutottak. E tanács a szászoknak ép úgy javára volt, mint a románoknak. — Hanea képviselő helyesen fogta fel szónokát, de ő csak azért nem kívánja a rendeletek és rescriptumok megemlítését, nehogy az lássék, mintha az országgyűlés különben azoknak érvényét elismeri ! Mog a Döme : Ha az ezen határozattal ellenkező törvények eltörölteknek nyilvánultak, mindenesetre meg kell említni minden rendieteket is, melyek a törvényekkel úgyis ellentétben állanak, szóval magát az institutiót, mely az eltörlendő intézkedések folytán kifejlődött, s most a román nemzet elhatárzott egyenjogúsításával szemben többé meg nem állhat, e szerint mindenesetre oda kell tenni az eltörlendők közé mind a municipális statutákat is. Schmidt Konrád : Az országgyűlés ne foglalkozzék municipális, hanem csupán országos törvényekkel. Municipiumoknak ezentúl is fenn kell állni, s azoknak statútumjait, ha autonómiájukat tiszteljük, nem fogjuk szükségkép egyöntetűvé tehetni. Ha mi a municipális statútumokról itt határozunk, akkor azoknak competentiáját megtámadtuk, ami ellen én tiltakozom. — Hanea képviselő által felolvasott municipális rendeletre megjegyzi, hogy ő maga részéről méltányolja az illető községi elöljáróság azon gondoskodását, hogy helységeiben az ingatlan jószág meggondolatlanul el ne adassák. De ha e rendelet magánjogi érdekeket sért, akkor érvénye ez ipso megszűnik. — A regulativ punctumok ellen tett kifogásokra nézve megjegyzi, hogy azok nem zárják ki a románoknak politikai egyenjogosultságát a szászföldön, s a különbeni időszerűtlen határozatok az országos törvények ellenében el fognak ejtetni. Azon szándékra pedig, hogy a szász municipal-statutumok egyátalában megszüntessenek, hová Balomiri módosítványa czéloz, megjegyzi, hogy azok az átalános osztrák törvénykönyv behozatala által úgyis mellőztettek, s hogy a bíró csak akkor tér ama statútumokra vissza, ha érvényben létesült korában szerzett jogokról van szó. Különben mindez nincsen ma napirenden, s röviden pártolja a kormányjavaslat szövegét. Sch n e 11 azt kívánja, hogy az e törvénynyel ellentétes rendeletek érvénytelensége is említtessék meg. Az 1791-diki országgyűlésnek is volt olyan alkotmányos érzülete, mint Schuller Libbynak, és mégsem tartotta feleslegesnek 53. t. cz-ében elmondani : „ordinationibus in contrarium inhilvalentibue.“ A Statútumokat azonban meg sem kellene említni, mert azoknak érvénye felsőbb megerősítéstől függ, és jövőben nem fognak olyanok megerősíttetni, melyek törvényekkel ellenkeznek. Binder Mihály pártolja a kormány javaslatát, csak egy kis irályi módosítást ajánl. Nem azon egész törvények, melyek e t. czikkel ellenkező határozatot tartalmaznak, helyeztetnek érvényen kívül, hanem azoknak csupán ellentétes rendeletet. Mert épen azon törvény, mely szerint a román nemzet iarticuláltatik, általunk egész lényegében fennállónak ismertek, és mégis a román nemzet ki volt abból zárva. Ajánlja tehát ezen módosítványát: „Minden, e törvénynyel ellenkező törvényes határozatok, megszüntetnek, s érvényen kivül helyeztetnek.“ Én szintén csak országos törvényeket értek, mert ha statútumokat, rendeleteket stb. is belevonunk, akkor odajutunk, hogy, mint 1848 előtt, minden szolgabirónak hatalmában lesz redeleteket félrevetni,s azt mondani, hogy ezek az országos törvényekkel ellenkeznek. A refemiptumoks rendeletekre nézve az a véleménye, hogy ha azok valamely törvénynyel ellenkeznek, úgy egyesek indítványa folytán függesztessenek fel országos határozatok által, de ne bízassák minden bíróra, nem ellenkezik az országos törvénynyel. Zimmermann nem pártolja a Stulutiu érsek módosítványában foglalt részletezést, mert aligha kimerítő; de pártolja a kormányjavaslat 6. §-át, mert az az 1791. 8. tez.-en alapul. A pátensek s leiratok megemlítése a korona ellen van intézve, a mely korona tulajdona a végrehajtó hatalom, pedig nincs okunk a koronát jan. 15-ki őszinte nyilatkozata után gyanúsítani, mintha az a végrehajtás utján törvényeinket gyengitni akarná. Az említett részletezés az 1791. erdélyi országgyűlés óvatosságára emlékeztet, mely József 10 évi uralkodása után magát minden tekintetten biztositni kivánta a 3. 8. és 10. tcr. hozatala által. Ennek következése jön, hogy miután feleletül a leop. diploma megerősíttetett (nekünk egy újnak kiállítását ígérték — derültség —), miután kijelentették, hogy a törvényhozó hatalom a fejedelem és rendek közt meg van osztva (nekünk az oct. diplomában ígérték), miután kijelentették, hogy a végrehajtó hatalom a törvényekhez fogja magát tartani (mit nekünk az oct. diploma s febr. pátens biztosít) , azontúl a kormány nem szokttathatta meg magát. Azt hiszi, hogy az országgyűlés minél inkább kész törvényei mellett szót emelni, annyival inkább megnyugodhatik — részletezés nélkül — a kormány javaslatának o - ában. (Bravo.) Popp László: Noha megtámadtattak a kormány emberei a „Presse“-ben, hogy nem védik a kormány javaslatát, s ezen író urak itt e házban vannak, mégis, nem félelemből, hanem meggyőződésből pártolja a ma szőnyegen levő kormányjavaslatot, egyátalában feleslegesnek találván az eltörölteknek nyilvánítandó törvények és rendeletek megnevezésében felmerült szőrszálhasogatást, hisz az egész műveit és jogismerettel bíró világon érvényben áll azon jogelv, miszerint „lex posterior abrogat priorem.“ A szőnyegen levő egyenjogúsításból önként értetik, hogy az ezzel ellenkező régiebb törvények megszűnnek. Ő ugyan különösen nincs megbízva a kormány részéről, s valamint félelem nélkül pártolja most a kormányjavaslatot, és úgy merné támogatni a bizottmány ajánlatát is, mely, ha az illetők megnyugtatása végett elfogadtatnék, szívesen beleegyezik, csak aztán stylizáltassék úgy, nehogy alkalmat adjon azon hiedelemre, mintha minden törvény, rendelet és patens egyltalában és merőben el volna törölve. Ranicher sajnálja, hogy elvrokonait nem pártolhatja, de ha vallásügyi rendeletek is beleértezhetnek a részletezésbe, akkor protestáns lelkismerete óvatosságra inti. S e tekintetben mindaddig, míg oly rendeletek fennálltnak, hogy dr. Haynald Lajos püspöknek az ,erdélyi püspök" czime jár, mig oly rendelet létezik, mely a gör. kel. egyház zsinatainak megtartását csak kormánybiztos jelenlétében engedi meg, mindaddig őt nem fogja a kormány javaslata kielégitni, s azért a bizottmányi szöveget pártolja, mert ez óvatosabb és messzehatóbb. De különben nem látja át, miért ne biztositnák magukat más vallásnak, ha katholikus felei a concordatuus 35. csikkében tisztán kikötik, hogy: „az ausztriai császárság, s annak minden egyes részében a mai napig bármi módon s alakban kibocsátott törvények, rendeletek s intézkedések megszüntettek. Siulutiu érsek tiltakozik Zimmermann ellenében, mintha az eltörlendő rendeletek részletezését a m. kormány iránti bizalmatlanságból indítványozta volna, de miután sok minden történik ő Felsége tudtán és akaratán kivül, ezt tenni kénytelen. Ő Felsége és felséges elődei I. Lipóttól fogva el, a mai napig mindnyájan különös kegyelemmel karolták fel a románok ügyét, mindamellett 1816 ban képes volt egy párt egy decretumot kicsalni, mely rendeli, hogy oly helyeken, hol rom. kath. lelkész van, ott a görög egyesült papnak ne adassák canonica portio. Ámde a hol pásztor nincs, vagy megélni képtelen, ott a nyáj is elpusztul, elszéled. 1850 óta ő Felsége tényleg behozta az egyenjogúságot minden nemzet és vallási különbség nélkül, s daczára ennek, midőn egyik falu szegény lelkésze számára segélyt kért a közpénztárból, a „Gleichberechtigung“ ellenére az imént idézett 1816 beli rendeletre lön utasítva. A románoknak e szerint vannak sérelmeik, melyek megszüntetése csak az illető rendeletek és pátensek részletes megemlítésével eszközlendő. Bohatiel Mihály sem a kormányjavaslatot, sem a bizottmány ajánlatát teljesleg nem pártolhatja, mert ha az ezek által indítványozott általános fogalmazás megmarad, azt lehetne gondolni, hogy egyáltalában minden törvény érvényen kívül van helyezve, miután kisebb nagyobb mértékben mindenik ellenkezik a román nemzet újonnan elismert egyenjogúságával; e kitételt tehát oda kívánja módosítani, miszerint „minden törvények, s amennyiben a román nemzet jogegyenlőségével ellenkeznek, ezennel módosíttatnak, illetőleg érvényen kívülieknek nyilváníttatnak.“ Zimmermann a részletezést hiányosnak tartja, s nem akarja azt kiegészítni. A concordatumot illetőleg, mivel az már szóba hozatott, azt jegyzi meg, hogy az, mint azt a reichsrath többsége is kimondotta, csak amúgy mellékesen valamely törvény által nem érintethetik. Gull csodálja, hogy épen Balomiri tart attól, hogy az osztrák törvénykönyv behozatala o drognak vétessék, midőn ő maga annak behozatalánál közreműködött. — Azon aggodalma iránt is megnyugtathatja Balomirit, mintha a regulativ panctomok ezen új törvény által érintetlenül maradnának, ha felhozza, hogy a nemzeti universitás már 1848 ki határozata által a nemzetiségek egyenjogúságát kimondta. A Rannicher által felhozott rendeletek már magukban törvénytelenek, s azért külön érvényen kívüli helyeztetésük felesleges. Pártolja a kormány javaslatát, habár bizottmányi tag volt is. Trauschenfels (előadó) kijelenti, hogy a bizottmányban ő maga is a kormányjavaslat 6-ikja mellett volt, de később a részletezést pártolta , mert az államalaptörvények nem akadályozták meg, hogy Gráczban a múlt hóban egy terménykereskedő zsidónak, egy udvari rendeletre hivatkozás alapján, a letelepedést eltiltották, s ugyanezen államalaptörvények nem biztosították Tirolban a protestánsoknak az azokban ígért egyenjogúságot. Ezeket tekintbe véve, ajánlja a bizottmányi szöveget. A vita befejezésével több közbeszólás után megállapíttatott a szavazás rendje. A szavazás eredménye az jön, hogy Sterca Stulutiu módosítványa, miután a románok mind arra szavaztak, elfogadtatott, s így a 6. §. ekkép szól: „ Az ezen határozattal ellenkező minden egyes törvény, privilégium, patens, leirat, rendelet s egyéb közigazgatási rendszabály megszüntetik és jogérvényen kívül helyeztetik.“ A 7. §., mely így szól: „Ezen törvény kötező ereje haladék nélkül hatályba lép“, minden észrevétel nélkül elfogadtatott. Ezután az ülés egy óra negyedre felfüggesztetett, hogy az elfogadott egyes §-ok összeállittatván, az egész törvényczikl 3-ik olvasásra bocsáttathassék. Fölolvastatván az egész törvényczikk mind három nyelven, kitűnt, hogy mind egyes kifejezésekben, mind a fordításokban több ellenmondás és hiba van, míg hosszas és tarka vita után abban állapodott meg a tartománygyűlés, hogy e hiányok kiigazítására egy 3 tagú bizottmány neveztessék ki. E 3 tag: Siaguna b., Ranicher és Lászlóffy (kir. hiv.) Avon észrevételte, hogy „Lászlóffy nem tud sem németül, sem roménul“, az elnök kijelentette, hogy majd bemegy ő is a bizottmányba. Az elnöki iroda megbizatik a törvényjavaslat mellett küldendő legalázatosb felterjesztés és a kir. biztoshoz intézendő kísérő irat szerkesztésével. Ülés végé» d. u. 2 órakor. Legközelebbi ülés hétfőn vagy szerdán. XXVI. ülés, N.-Szeben, sept. 7-én. Kezdete d. e. 10 órakor. Újonnan belépő kir. hivatalosok Fogarasi Mihály n.váradi nagyprépost, czimzetes püspök és érdemjel tulajdonos — továbbá Krásosz Jeremias (örmény születésű) rákosi r. k. lelkész és esperes, szintén érdemkeresztes. Éljenzéssel fogadtattnak. A múlt ülés jegyzőkönyve egy-két megjegyzés után hitelesíttetik. Fogarasi, Érán ősz kir. hivatalosok, és Klein, a kilépett Lángh helyébe újonnan megválasztott beszterczei követ, leteszik eskü gyanánt az előirt fogadalmat. (Éljenzés ! Hoch!) Elnök megemlíti a napirenden levő tárgyat, minek folytán „a román nemzet és vallásai egyenjogúsításáról“ szóló, s a múlt ülésből kiküldött 3 tagú bizottmány által kiigazított első törvényczikk mindhárom nyelven, és pedig legelőször románul, németül és magyarul harmadisben (utolszor) felolvastatik, a általános felállással egyhangúlag elfogadtatik. Ezután felolvastatik és helybenhagyatik az e tcz. mellett ő Felségéhez intézendő legalázatosabb felterjesztés, melyben megkéretik ő Felsége, hogy ezen tcz. megerősítése által ne csak ezen törvényhozó testet, hanem a román nemzetet is megnyugtatni méltóztassék. Valamint a mindkettő kíséretében a kir. biztos önmgához küldendő irat, s az elnök indítványára elhatároztatik, hogy mindezen iratok az illető bizottmány által nyuttassanak át ki. biztos önmgának. Most Hanea, mint az állandó igazi ló bizottmány előadója lép szószékre, s jelentést tesz az újabban belépett tagok választásáról, minek következtében Partiu Constantin, Moldován Döme, b. Reichenstein Ferenc és Romann György észrevétel nélkül igazolt képviselőknek nyilvánítatnak. Stulutiu érsek ismét felvilágosítást kér az elnöktől Azente választásának mibenlétéről, mire elnök, valamint minap már kijelentette, úgy most ismét elmondja, hogy Axente Severu másodszor is megválasztatott ugyan Alsó Fehérmegye 1-ső vár.kerületében, azonban, miután Gyula-Fehérvár városa központi választmánya kijelentette Alsó-Fehér megye központi választmányának megkeresésére , miszerint Axente, mint kereset alatt álló egyént a gyula-fehérvári választók lajstromából kitörölte, a nevezett alsófehér megyei központi választmány az igazoló jegyet Axentetől annál inkább megtagadandónak vélte, mivel aki választó nem lehet, az az ideiglenes szabályok értelmében nem is választható. A kir. kormányszék az illető irományok felküldését sürgetvén, mihelyt azok fölérkeztek, ez ügy meg fog vizsgáltatni, s nem fog késni az elnök a tekintégyűlésnek adandó kimentő felvilágosítással. B. Bedeus felszólalására kijelenti elnök, hogy Langh kilépése következtében az igazoló bizottmány igenis kiegészítendő lesz, s fölkéri a gyűlés tagjait, hogy ebbeli szavazási jegyeiket a legközelebbi ülésbe hozzák magukkal. A jövő ülés napja falragasz által fog közzététetni. Ülés vége IIV 4 órakor. Hágánk ínsége figyében. A „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez. Tisztelt báró úr! Épen most érkezvén meg honunk alvidékéről, ottani tapasztalataim s számos hazánkfiának ínséges állapota körüli észrevételeim folytán, következő ügyben kérek indítványom részére helyet a „Pesti Napló”ban. Habár egyes kitűnő hazafiak fáradhatlan buzgalma folytán magán adakozásokból már tetemes összegek gyűltek egybe, s alapos remény létezik az iránt, hogy a tervben lévő vasúti munkálatok, folyószabályozások stb. körül nyújtandó napszám által enyhittetni fog azon szükség, mely honunknak úgyszólván egy harmadát sújtja, s mindazonáltal sok helyen az éhség már is beköszöntött, és a segély szüksége mindinkább sürgőssé válván, ily körülmények közt szerény véleményem szerint czélirányosnak tartanám,hogy a szükölködők javára szánt adakozásokból nagyobb részt élelmiszerek, gabona s takarmány magvak szereztessenek be, mert ha a szükölködők közt csupán készpénz osztatnék ki, ezért — a termények teljes hiánya mellett — vagy épen nem kapnának gabonát és élelmiszereket, vagy tetemesen drágább áron s roszabb minőségben. Indítványom tehát ezek folytán következő lenne: azok számára, kik éheznek, s kiknek életben tartásukat az egész télen át biztositanunk kell, vétessék az adakozási összeg illető részéért : jó kétszersült és sózott hús (Schiffs-Zwieback und Pöckelfleisch). E két czikk oly kevés tért foglaló, s mégis igen tápláló anyagot képez, mely évekig romlatlanul marad, s nincs kitéve a penész r-1 egyéb bajoknak, s már ezen körülmény által is, a jelen szükölködők állapotához a legalkalmasabb. Azonfelül, hogy az kész állapotban jutna már a szükölködők kezébe, ajánlja még azt, egyéb czikkeknél való nagyobb olcsósága. Nem kétlem ugyan, sőt kívánatosnak tartom, hogy e czikkek hazánknak ez idén termékenyebb részein nagyban előállíttassanak, mindazonáltal egyelőre is már tudakozódtam leveleim által Triestben és Londonban, hol a tengerészet számára e nemben a legnagyobbszerű gyárak léteznek már, s és azért e czikkeket oly jó minőségben, valamint olcsó áron készítik el. Mihelyt leveleimre választ nyerendek, leszek oly bátor az áraknak, szállítási költségeknek, s különösen e czikkek táperejének statistikus adatait közölni. Azok részére pedig, kik vetőmagban szűkölködnek, nézetem szerint szinte jó Sept. 8. 1863. Biztos után értesülünk, hogy miután az ínség enyhítésére szolgáló intézkedések felöl az előtárgyalások már bevégezték, sőt az őszi vetőmag beszerzése megtörtént, a megyékbe való kiszállítása pedig rendezve van, — az ínség ügyében kinevezett királyi biztos, Abonyi István, m. kir. helytartótanácsos ur legközelebb azon felvidéki megyékben teend hivatalos körutat, hol az ínségnek részletes nyomai vannak, s megfelelő intézkedéseket szükségessé tesznek, mint halljuk Nógrád, Borsod, Abauj, Szepes és Zemplén megyékben is szét fog tekinteni. Örvendünk e körutazáson, mert midőn a tisztelt kir. biztos úr első hosszas körútjának az alföldön annyi jótékony hatását s eredményét méltánylattal ismeri el a közvélemény, akkor a felvidéki ínséges községek is csak jót s enyhítőt remélhetnek beható s erélyes eljárásától, a közönség is így bizton tájékozhatja magát, hogyan van a felföld e nehéz időben, a kormány pedig ez alapon teheti meg czélszerű üdvös intézkedését. Soha több bizarr czéltalan, s komolyan meggondolva — üdv helyett veszélyt hozó rendeletek, végrehajtási intézkedések nem hozatnak, nem léteznek, mint rendkívüli események beállta alkalmával. S ez természetes. Törvények — különösen végrehajtási intézkedések egyedül folytonos gyakorlati alkalmazás, próbálgatás után javítva, tisztítva évek múlva szerzik meg az életre valóságot, midőn egész generatiók előtt ismeretlen, néha nem is képzelt hirtelenséggel beállott rendkívüli csapások, azon kívül, hogy véletlenségek s rendkívüliségeknél fogva csak hideg megfontoló lélekjelenléttel bíró ész által (mely veszedelem idején ritka madár) fosztathatnak meg mérges éleiktől, vagy ha nem is, legalább gyengíthetők, időt az experimentálásra , javítgatásra nem hagynak. Ez a körülmény állott be nálunk a jelen ínség idejében. Én néhány hét óta figyelemmel kísérem az egyes községeknek, hatóságoknak erre vonatkozó működéseiket, javaslataikat, némelyik kenyeret, búzát osztogat az ínséget szenvedőknek, egyik conscribáltatja hatóságilag azoknak számát,másik bemondások, bejelentések nyomán állapítja meg annak nagyságát, mérvét stb. Kérdem, czélhoz juttat-e bármelyik út, mód adatik- e bármely kiküldöttnek az a minden egyént ismerő, minden emberi gyarlóságon, fogáson, hamisságon áttörő mély belitás, hogy ezen az utón constatirozhassa, ki legyen a valóságos ínségnek kitett ember ? vagy mily fokozatban legyen annak kitéve? — ha magától kérdem, ínségben szenvedőnek mondja magát, ki nem az. A másik hanyag, dologtalan, vesztegető természeténél fogva ínségnek sanctionálja az állapotot, mely reá nézve a legbővebb időben is normális, szemérmes ember meg inkább éhen méghal, mint magát a koldus kenyérosztogatásnál mutassa: az együgyü, mert még egy hónapra valójan, nem képes a sötét jövendőbe bepillantani stb. s egyiket a mások segítségére támaszkodáshoz, a másikat a kolduláshoz szoktatja, amabban elöli az önmagáróli gondoskodás szükségét, emebben emberi méltósága érzetét. S későbben kevésbé ínséges időben is, midön kellő munkásság s takarékosság mellett becsületesen megélhetne, önhibája okozta ínséges állapotát ugyanazonositja a valóságos inségszülte nyomorúságos helyzettel, s a segedelmet mindig követelni fogja, s megtenni nálunk a szegény adót, és egyik szükségen felül, másik azon alól részesülvén a segedelemben, a segedelemnyujtókat, osztogatókat gyanúsítják s elismerés helyett azokat megszólásokkal jutalmazzák stb. Néhol, minekelőtte a normális munkák megszűntek volna, későbbre halasztható munkát adván a népnek, a napszám árát felszöktették, melylyel — minekutána a munkás tömeg nagyobb részének (elég szomoru, de úgy van) jól sem esnék, ha keresetéből jövő évre valami fenntmaradna — alkalmat nyújtottak a korhelykedésre, dorbézolásra. Rendkívüli időben rendkívüli eszközökhöz kell nyúlni ; ez már régen meg van írva. Mivel — hogy a segítség későn ne érkezzék — egy pár hét alatt köztudomásra kellene jönni az ínség nagyságának, fokozatának, az Ínségnek kitett emberek számának, qualificatiojának, az adandó s adható segedelem mennyiségének, alkalmazása módjának stb. most az egyszer, ha rajtam állna — forgalmon kívül tenném Rabnernek különben is satirikus azon közhírű mondását hogy „nem Gott Amt gibt, dem gibt er auch Verstand“, azaz eltérnék attól, hogy minden intézkedés csak hatóságilag történjék. Én egy kormányzatmódnak sem vagyok feltétlen championja, de mindnyájában becsülöm az életre való intézményeket s ha államgépész volnék, követném művem összeállításánál azon plagiarius írókat, kik állítólagos eredeti munkáikat más audoroktól össze lopottakból állitgatják össze. Például az északamerikai unió közigazgatási methodusát becsempészném államintézeteink közé, de csak a rendkívüli esetekben alkalmazandók Ott a közigazgatást millió kéz kezeli, de azokat az állam nem látja, nem ismeri, csak az üdvös eredményt érzi. Jelenben, midőn a segédeszközök elkészítése már halasztást nem szenvedhet, kötelességükké tenném a községi hatóságoknak, hogy felszólítás, rábeszélés után a legbecsületesebb, legértelmesebb lakosok által, — kinek-kinek az utcza, vagy annak egy része, melyben lakik, melyben az egyeseket is ismerik, assignáltatván működési helyéül — irattassák össze a szükölködök számát, ínségeik miségét, fokozatát, mert mindezt személyes ismeretségek, a nyomor jeleinek, adatainak elátása, tapasztalása segítségével csak ilyen egyének által, s csak ily módon lehet hirtelen s mégis hitelesen tisztába hozni. Ezen egyének — külön-külön rovatba, írván be azokat, kiken pénzzel, kiken munkaadással, kiken alamizsnával lehetne segíteni, kijelölve a munkaképesek között azokat, kiknek csakelyben, s kiknek távolban is lehetne munkát adni — mindenről táblás kimutatásokat adjanak be az elöljáróságnak : az elöljáróság ismét értelmes lakosok segítségével kutassa ki a helyben használható minden segédforrásokat, s az abból meríthető segedelem mennyiség számíttassék le az összes szükségletből, s a fennmaradott, a egyedül máshonnan fedezendő szükségletekről készített táblás kimutatásokat minden község tegye át a megyei hatóságokhoz. A megyei hatóságok ismét mások segítségével hatásköreikben kipuhatolható segéd-fátásokból befolyható segedelem-mennyiséget levonván, az egyes községek által benyújtott szükségletekből a maradékot átteszik a helytartótanácshoz, mely mig ez érdeklett községek s megyei hatóságok által nyújtható s nyújtandó segedelmek felemésztetnek, szeretem hinni, hogy a segélynek hátralevő részét fedezni s fedeztetni képes lesz. A fenti út után előállítandó operátumokat ugyanakkor, midőn azok az illető hatóságokhoz áttétetnek, közöljék egyszersmind hírlapok útján az egész hazával, a hírlapok pedig azon egyesületekkel, melyek akö±cz,ha működnek, melyek azon adatokból egy combinatóriumot készítvén, tudni fogják hova, s milyen arányban fordítsák az önkéntes adakozásokból bejött pénz és termesztmények készletét, úgy, mint egy ügyes hadvezér egy tartalék csapatot szokott használni. Tervem csonka, átalános s részleteiben kifejtetten, de belőle a teendők vázára, ki figyelemmel átolvassa, reá ismerhet, s reményem, kiknek magas hivatásuk az ínségen enyhíteni, alkalmazandót fognak benne találni, s midőn megosztatni kívánom a hatóságok kötelességeit értelmes, becsületes polgárokkal, nem valami közigazgatási javítás viszketege, hanem a jövendő feletti aggódás szülte nyugtalanság dolgozik bennem, midőn a segedelem minél előbbi, minél czélszerűbb alkalmazása körüli eszméimet a haza előtt kitárom volna gabona- és takarmány-magvakat természetben szétosztani, így a segély érkeztének idejét rövidítjük meg, a szűkölködőt a vásárlási utánjárástól fölmentvén, s olcsóbban nyújtunk tápot annak, ki az éhség kinjai közt az olcsóság s alku részleteivel nem halaszthatván életszüksége pótlását, minden nyerészkedésnek ki lenne téve. Javaslatomat az émségi bizottmányoknak is tisztelettel figyelmébe ajánlva, maradok Pesten, 1868. sept. 7. Méltóságodnak honfiúi tisztelettel Gr. SZÉCHENYI ÖDÖN. *) Körösön az elöljáróság rózsát szedetett takarmánynak a munkás osztály által, s egy hét végén több mint hétszáz pengő forintot kifizetett, s azon az éjszakán minden korcsmában muzsika szólt, s az ujjongástól s rikácsolástól — néhol aludni is alig lehetett. Gardasági e keresked, tudósitások. Pest, sept. 10. Verőfényes, száraz idő. A viz még mindig apad. Helybeli gabnavásárunkon tegnap az árak zavartalan hangulat mellett megmaradtak változatlanul. Búza kevés keltes. Rozs hasonlóképen. Árpa 2500 m. felvidéki 3 ft 20 krjával. Kukoricza néhány ezer m. bosnyákországi adatott el 3 ft 572 krjával. Pest, sept. 9. Derült meleg idő. A Duna vize igen sekély, s a hajózásra nézve sok helyütt hátrányos. A nagymérvű gabnavásárlások a szükölködők számára a fiókhitelbank részéről, kormányi megbízás következtében, mind a pesti, mind a hazai egyéb piaczokon egyre folyván a forgalom élénk. Búzából és rozsból e czélra i mmét nevezetes mennyiség vétetett meg. Ára e két gabnafajnak, ennek folytára emelkedik, s a bejegyzésen felül is fizettetik. A többi gabnanemek el vannak hanyagolva. Áraik nem változtak. Győr, sept. 5. — A küszöbön levő magdolnai országos vásár miatt a tegnapi hetivásár az előbbieknél ugyan csekélyebb volt, azonban mindamellett több mint 10,000 mérő gabona volt a piaczon. Az árak mintegy 20 krral emelkedtek s a behozott gabna a kereskedők által összevásároltatott. A szárazság még folyvást tart, miért csekély bortermés lévén reményihető, az ára is feljebb megy.-------Beszállittatott: búza 5526 mérő, rozs 1334 mérő, árpa 1682 mérő, zab 1013 mérő, kukoricza 80 mérő, bab 100 mérő, burgonya 200 zsák. Az árak következők : Egy auert. m. tiszta b. 5 ft—5 ft 30 kr, közönséges 4 ft 60—80 kr, rozs 3 ft 10—3 ft 30 kr, árpa 2 ft 60—80 kr, zab us 2 ft 20 ft 20 kr, kukoricza 3 frt 80 kr—4 ft, köles 3 ft 10—80 kr, széna két lovas kocsi 14—16 ft, széna egy mázsa 1 ft 80 f — 2 ft, bbr egy ukó 5 ft —7 ft, mintliszt egy m. 10 ft, zsemle liszt egy m. 8 ft, kenyérliszt egy m. 7 ft, barna liszt egy mérő 6 ft, 73 pp 12 font 12 kr, bab 6 ft — 6 ft 20 kr, burgonya 2 ft 20—2 ft 60 kr. Arad, sept. 4. A behozatal a mai hetivásárra elég jelentékeny volt. Búza lehetett vagy 2000 mérő a piaczon, de csak a molnárok vették, minőség szerint 4 ft 60 kr—5 ttjával; a hét folytában közel 3000 mérő búza jött forgalomba. Rozsot is eleget hoztak be s 3 ft 50 krjával árulták ; a Nyírségből e hét folytán 8000 mérő rozs hozatott ide, de ez már a múlt hónapban eladatott. Kukoriczát nem hoztak a hetivásárra, az erdélybeli szállítások az alacsony vízállás miatt teljesen megszűntek. 2000 mérő égetésre adatott el 3 ft 40 krjával. Zabot legtöbbet hoztak be s 2 ft 25 - 30 krjával árulták, 10% fölülméréssel. A szeszüzlet nagyon csendes s a hét folytán csak kevés adatott el helybeli fogyasztásra, 56—579 krjával hordósz.ól. Bor vagy kétezer akó különböző évi kelt el, az árak emelkednek. Vízállás nagyon csekély. E tttő 11 f é l é k. Pest, sepb 100 * B. Jósika Lajos és b. Wesselényi Ferencz, Kolozsvár országgyűlési képviselői, lemondottak ez állomásaikról. * Herczeg Batthyány Fülöp kegyelmessége 5000 ftot küldött be a magy. kir. helytartótanácshoz a hazai ínség enyhítésére. Eme főkormányhatósághoz e czélra mostanáig 20,802 frt 72 kr én 1 db arany magán-adakozás folyt be. * Az első magyar biztosító társaság nem ok nélkül emelte fel Szepes megyében a biztosítási dijt 80 krajczárról 2 írtra minden 100 frtnyi becsérték után, mert e vidéken csakugyan folyvást tűzvész pusztítja a városokat és falukat, nem gyújtogatás, de gondatlanság folytán. Iglós Ruszkinocz (XVI városok), Teplicz, Müllenbach és Százvásár (Handermark) helységek egymás után hamvadtak el. Az épületek, a templomok és paplakok is, többnyire biztosítva voltak, csak Tepliczen és Százvásáron a plébániák biztosítás nélkül elégvén, kérdés, viljoi kötelesek-e az illető patrónusok a felépítés költségei-