Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)

1863-09-17 / 4076. szám

romságszobor már csaknem egészen elkészült a föl- csenteltetése azonban, mint haHjub, csak nov. j.j0D, minden szentek napján fog véghezmenni. ** A kolozsvári ez idei lóversenyek f. hó 20. és 22-kén tartatnak meg. *• A „Reichenberger Zeitung“ következő ér­dekes adatokat tartalmaz a száraz nyarak törté­netéből: 638-ik évben minden források kiapad­tak ; 879-ben Worms mellett a mezei munkások halva rogytak össze ; 993 ban a vetések és gyü­mölcsök mind elsültek ; 1000-ben Francziaor­­szágban a források és folyók annyira kiapadtak, hogy­ az elrothadt halak párolgása döghalált oko­zott ; 1022-ben ember és állat elveszett a rendkí­vüli forróságban; 1132-ben a föld megrepedt, folyók, források kiapadtak, s a Rajna Elszászban kiszáradt; 1276 s 1277-ben a rendkívüli forró­ság miatt nem termett semmi takarmány ; 1303 , 1304 ben a Loire, Rajna s más folyók egészen elapadtak; 1393 s 1474 ben a Duna medrében alig volt viz ; 1718-ban Páriában a hőség miatt minden színházat bezártak, 5 hónapon keresztül egy csepp eső sem esett, a mezők elsültek, s a gyümölcsfák több ízben virágzottak. — Figyelmeztes. Miután 1864-ik évi „Hajnal” czimű nemzeti képes naptáram már sajtó alatt van, s a nyomtatási munkálatok gyor­san folynak : hazafias tisztelettel fölkérem az il­letőket, kik előfizetési íveket elvállalni kegyes­kedtek, hogy a náluk netán begyűlt előfizetési pénzeket minél előbb hozzám beküldeni ne terhel­tessenek, minthogy a munka bolti ára teteme­sen drágább leend. Pesten, sept. 10-kén, S­a­r­k­a­d­y István, a „Hajnal“ szerkesztője, Al­­dunasor 32. sz. ** A győri gazdasági egylet által eddig 4197 frt és 15 darab arany készpénz, 1246 mérő tisz­ta búza, 705 rozs, 113 tétszeres és 453 mérő zab gyüjtetett a szűköl­­dök javára. ** A Pest megyében alakult segélyezési bizott­mány közelebbi ülésében azon határozat hoza­tott, hogy a kormány egy 200,000 fő­nyi köl­csönért kerestessék meg, mely kisebb összegek­ben a szűkölködő mezei gazdák között vetőmag és vonómarhák beszerzésére fogna kiosztatni. ** Kis-Szebenből az ottani t. polgár­mester úrtól a következő Hrób-postát vette a „Sanyu : Városunk, mely 1846-ik évben porrá égve, alig hogy hamvaiból újra feltámadt, és a legközelebbi évtized alatt oly számos elemi csa­pásoktól látogattatott meg, ismét romokban és ha­zuban hever. Azon szerencsétlen nap, mely számos családot tönkre és koldusbotra jut ats. f. hó 2-a, a midőn is nem tudni mi módon, vi­gyázatlanság, vagy gyújtás következtében-e, a belváros egyik házában tűz támadván, és a forgó st­­l által élesztetvén, oly rettentően dü­höngött , hogy alig két óra alatt a város­nak nagyobb része, jelesen 118 jobbára bel­városi, számos mellék­gazdasági épülettel el­látott ház, 18 szalmás élettel élt csűr, nagy mennyiségű takarmány, továbbá a város tanács­­háza, a r. kath. templom, torony, plébánia, fő­elemi iskola, a kegyesrendű zárda, az evangéli­kus egyház két palákja elhamvasztottak, mint­egy 10 ház leveretett, és négy emberélet esett áldozatul. A tűz által okozott kár 136,272 forint 50 krra becsültetett, melyből 47,665 frt 86 kr biztosítva, 88,606 frt biztosítatlan volt. ••Tóth Kálmán, brazíliai vasúti mérnök hazánkfia azon ajánlatot tette, hogy a nemzeti múzeum igazgatósága által adandó utasítás sze­rint Brazília természeti nevezet­ességeit gyűjteni, és gyűjteményé­t mielőbb ide szállítani fogja. • A „M. S.“ úgy értesül, hogy e czélra már eddig is több érdekes tárgyat szerzett meg. ♦♦Temesvárról a következő közleményt veszszük : A „Pesti Napló i. é. 207—4072 szá­mában oly közlemény vonta magára figyelme­met, melynek párját már évek óta hozhattam volna nyilvánosságra. Török-becsei lakosokról van ott szó, kik egy régi irat alapján az aracsi pusztár­a, Beodra mellett, kincset ásni mentek. A „Pesti Napló“ egyetlen szót sem szól azon irat hitelessége ellen, hanem csak korát talál-h­atja ki, és teszi — mint látni fogjuk, he­tesen — a 17-dik századra. Nem kívánván másokat az ő hitükben megingatni, kivált midőn általa jóléthez vélnek juthatni, a be­cses kincsásoknak nemcsak minden szerencsét kívánunk, hanem a magunk részéről szintén közlünk egy okmá­nyt, mely az általuk iránytűül vett iratnak iker­testvére,és csak azt tes­­szük hozzá, hogy az alább közlendő iromány néhány évvel ezelőtt szintén T. Becse vidékéről került ke­zeinkhez. Sok egyező, de sok különböző pont is találtatik ezen irományban, mely következőleg szól : Kedves Keretsényi János öcsém! Én Kere­­tsényi Márton mint­egy Száz Húsz Es­ztendős a Királyi Érsek Apáthiba a Tattarok által kira­boltattam nem csak én, hanem a Királyi Érsek minden hova tartozandó Pappi Rendekkel együt, és már azok többnyire mind, elhaltak, csak ma­gam vagyok, a ki soha az Öregség volta mint vissza nem jöhetek. És mint, hog temérdeki kincsek hevernek, a Királyi Érsek Apáti Tem­plomába a kiket Én a Királyi Érseknek Feö Komornyikja lévén magam kezeivel raktam a Földbe, hogy pedig azok a Földbe ne vesznének, vagy magad ha életbe vagy,vagy Szent Andráson élő atyámfiai közöl mennyetek és könyén meg­találják, úgy, mint az Nap Nyűgöt felöl valló Ka­puján mihelyest belépsz, légy két lépést, job fe­löl való oldalra ászt megásván, tanálsz Ecsüst és Aranyból álló szerszámokat és 24 ezsüst Tánért 24 Kanalat 24 Pár Keist és az asztalhoz tarto­zandók­­kal együt­­t tanulod Keresztényi Ember, a két Torony közöl bel­ül a Templomon lep Hármat a falátul a közepe Talyán találsz, 10 killa pénzt, minden fele­t ezüstböl álókat, tsak ugyan belől a bal felől lévő Torony, a mely­nek Kereszten felöl veres Rózsa vagyon az felső ablaknak alatta az alsónak felette a falat keve­set megrontván, találsz egy láda aranyokat, a kiket magam kezeimmel, tettem tsak ugyan a Toronynak a Tövén az Északi Kapu felöl való részen a Szegeletitöl lép Kettőt otts eleget ta­lálsz az Észak felöl való közép,kaputól lép tizet avagy tizenketött egyenesen Északnak találsz egy Kriptatt, a mely Kriptába Halottak vannak otis eleget találsz a Templomnak a Fekete Fő felöl valló oldalon úgy mint a két Torony közöl a fallul mint egy lépés formára aszal (?) és ta­­lálsz egy kis Ku­las Hordóba telerakva Aranyat, a melyeket magam a király Érsekkel tettem, és hogy őt neveszen, néked tudódva légyen az Utya Neki Szent Andrást ul Szentesre Makó és a Ben­­senovai Pusztán keresztül és Kigyósi Pusztán által a Fekete Te melet tanulod a Templomot, írtam Krimiában 10-dik August 1614-dik. Ne­ked Testvér Bátyád Keretsényi Márton s. k. *• Ugyancsak Temesvárról a következőkről értesítenek : A temesvári városi hatóság néhány hónappa­l azelőtt folyamodott, miszerint Temes­várod váltótörvényszék felállíttassék. Az ottani kereskedelmi kamara vonakodott ezen folyamo­dást oly módon támogatni, hogy a váltótörvény­szék az alkotmányos formák mellőzésével is lét­rehozásáé. Most az országbíró úr oly válasza érkezett a városhoz, hogy a váltó protestatiók csekély s­áma Temesvárról egy váltótörvény­­széknek ottani felállítását szükségtelennek mu­tatják. - - A lippai leégettek javára aug. 26 -án a lövészegylet Temesvárott bált rendezett, en­nek tiszta jövedelme közel 100 forint­os volt, már rendeltetésének helyére küldetett. Nemzeti színház. Sept. 17-re van kitűzve : „Don Juan, vagy : a kőszobor vendég.“ Opera 2 felv. Budai népszínház. Sept. 17-re van kitűzve. Először : „A fekete vőlegény.“ Víg opera 2 felvonásban. Ezt megelőzi: „Rendkívüli előadás.“ Vígjáték 1 felvonásban. — Telegrafi tudósítás a bécsi börs­­re sept. 1­ -án. 5 % metalliques.......................... 77.25. Nemzeti kölcsön.......................... 83.05. 1860-ki sorsjegyek.................... 99.75. Bankrészvény............................... 797 — Hitelintézet ...............................191 80. Ezüst..............................................111. — Londoni váltók..................................111.15. Arany .... .... 5 32. K­ülföld. Rechberg grófnak aug. 12-től kell sürgönye az orosz kormányhoz. A „Wiener Abendpost“ közli az osztrák kor­m­ánynak az orosz kabinethez intézett sürgönyét, mely először előrebocsátja, hogy Gorcsakofif hg bizonytalanul, s nem egész határozottan fogadja el a hat pontot. Gorcsakofif herczeg vitatja ezen pontok czélszerűségét a rend helyreállítása előtt Lengyelhonban. Ezen pontok egyszerű megvita­tása csonkítaná a kormány tekintélyét, a azon szint adná a dolognak, hogy három nagyhata­­talom beleavatkozik Oroszország belügyeibe. Oroszország legfeljebb conferentiákon kész ezen ügyet megvizsgálni Ausztria- és Poroszországgal egyetértőleg. Erre következőleg felel az osztrák kormány : „A császári kormány kijelenti, hogy ezen pon­tok többségében eltér véleménye az orosz kor­mányétól. ” Mi ellenkezőleg legközelebb igen szükségesnek hiszszük a közérdekben annyira kívánatos kiegyenlítési munkát minél előbb léte­síteni. Midőn az orosz kormány igénybe veszi azon legális s önzéstelen közreműködést, melyet Franczia, Angolország s Ausztria ajánlanak neki, biztosítja a maga számára azon hatalmas eszközt, mely által Lengyelországban a mérséklet esz­méinek biztos felsőséget lehet szerezni, s ezáltal egy tartós béke alapját vetni meg. Lehet, hogy a szélső pártok a három nagyhatalom által ajánlott programmot nem találják kielégítőnek, hogy hiba lenne azonban ily esetben azt hinni,hogy csak két párt áll szemben egymással: egyrészről a forrada­lom elnyomásán fáradozó kormány, másrészről a fölkelők fejei, melyek rendetlenséget gerjesz­tenek, s a legtúlzóbb követelésekkel állanak elő. Ezen két táboron kívül van még egy számos, ingatag tömeg, mely meg lenne elégedve, ha a sze­mély és vagyonbiztonságot egy jól­evő s igaz­ságos kormány védelme alá helyezhetné. Ha Oroszors­ág a lakosság ezen részének bizalmát megnyerné, nagy lépést tenne az ország lecsen­­desítésére. „Gorcsakovil herczeg a kibékítés egyik főaka­­dályául említi azon erkölcsi biztatást, melyet a forradalmárok legőrültebb törekvései is egy kül­földi aktív beavatkozás reményéből merítenek. Igaz, hogy a lengyelországi események valódi mély rokonszenvet gerjesztettek Európában. Ezen rokonszenv mindazon országokban, hol nemzeti képviselet áll fenn, nyilatkozott is. Ily nyilatkozatok, egyesítve azon anyagi támogatás­sal, melyet a felkelők a kormány szigorú el­lenőrködése és felvigyázá­sa daczára is a szom­széd tartományokból nyertek, nem egyedüli akadályai a rend helyreállításának Lengyelor­szágban. „Ha a fölkelés, mint Gorcsakofil mondja, ösz­szes erejét Lengyelországban öszpontosította, ez onnét van, mert itt kedvező térre is talált, hol könnyű volt neki alapos panaszokat költeni fel, és hol az elégedetlenségre okok szolgáltak, me­lyeknek eltávolítását épen tanácsoljuk. Ha az orosz udvar a vallásszabadság és a nemzeti in­tézmények föntartásának javára 1772-ben és 1815-ben magára vállalt kötelezettségeinek job­ban megfelelt volna, a külső izgatások nem oly könnyen idéz­ik volna elő ezen zavarokat, me­lyeknek gyakori visszatérése a szomszéd orszá­gokat és egész Európát nem ok nélkül nyugta­­nitja. „Épen így nem értjük a kifogásokat, melye­ket Gorcsakofil herczeg egy formaszerű értekez­let egyesítése ellen fölhoz, mely hivatva lenne a lengyel ügyes tisztába hozatalára „Mihelyt a szentpétervári kabinet megengedi azt, hogy a többi hatalmaknak jogukban áll, bi­zonyos, Lengyelországot érdeklő határozatok ér­telmét magyarázgatni, ez­által közvetve épen ezen hatalmak vizsgálati jogát ismeri el, a­mely eze­ket odavezeti, hogy a rendszabályok kivitele iránti nézeteiket hallassák, melyek ezen hatá­­rozmányoknak úgyis közvetlen következ­ményei.“ A jegyzék ismétli azon előbbi osztrák sürgöny tartalmát, melyben a három nagyhatalom külön értekezlete azon balmagyarázat folytán, melyet a pétervári kabinet az osztrák politika néhány nyilatkozatának tulajdonított, visszautasíttatik, az él­en tiltakozás történt , s a nyugati hatal­makkal való egyetértésre különös súly fektet­­tetik. Lengyelországi események. Alig jelentek meg az orosz kormánynak kö­zelebbről írt szigorú rendszabályai Varsóra néz­ve, midőn a lengyel nemzeti kormány is meg­teszi e részben az ellenintézkedéseket. A varsói forradalmi polgármester eme napiparancsot teszi közzé : „A czárfi (Konstantin) eltávozásával a muszka az üldözések, rablások, tömlöczözések, deporta­­tiók és gyilk­osságok új korszakát akarja meg­nyitni. Miután Európának csalétekül egy min­den hit tartományára szóló úgynevezett alkot­mány ígéretét dobja oda, a királyságban egy második Muraviesis-féle kormányzást szándékszik megkezdeni, mi ama szabadelmü reformok alap­jául és biztosítékául szolgáljon. Varsó lakosai ! A muszka ilyes fogásait nem ma tapasztaljátok először. A megtorlások ígérete, az eddigieknél vadabb barbárságok előre jelentése csak egy ereje hanyatlását­ érző tigris ösztönét mutatják. Mivel a muszka nem képes bennünket tettekkel legyőzni, fenyegetéssel és terrorizmussal akar czélt érni. Azon álnok ígéret, hogy majd mikor le lesz verve a nemzet erejének java és értelmi­sége, mely a deepolismus és sötétség ellen küzd, akkor a megmaradandó elgyengült és műveletlen résznek emberi jogok fognak megadatni — e nyomorult ígéret jó lehet a muszkának, hogy Európa elnézését megnyerje erőszakoskodásai­nak, rablásainak és mészárlásainak, s talán des­­poták szövetségét szerezze meg, de az ily ígéret soha sem fogja Lengyelországot alattvalójává tenni s Varsót engedelmességre bírni. Harmadfél év óta mind nagyobb nagyobb és szabadelműebb ígéretekkel kecsegtet bennünket a muszka, me­lyekről azonban mind kegyetlenebb és brutáli­­sabb nyomás tanúskodott, a mivel a szabadság és függetlenség szellemét akarták kiirtani, de épen ez adá végre a fegyvert a nép kezébe. A bovast a tűzpróba után, melyet ti. Varsó lakosai az egész néppel együtt kiáltatok, nem fognak elrémíteni benneteket az uj fenyegetések és ül­dözések. Férfiasan fogtok kitartani s híven meg­maradni eddigi vezérjeligetek mellett. „Senki sem fogja közületek vagyonának csak legkisebb részét is önkényt oda adni az elnyo­mók jutalmazására, s ha a katonai túlnyomó erő valakitől elveszi verejtékkel szerzett garasát,nem az alattvaló adománya lesz az, hanem vad erő­szak rablása. Senki sem fogja közületek a leg­nagyobb veszélyben is elhagyni azon álláspon­tot, melyet a fölszabadulási harczban elfoglal, sőt inkább kész lesz mi­denki az áldozatra, ha áldozat kívántatik meg. „A nemzeti kormány s a vezérlete alatt álló minden hatóság szakadatlanul folytatandja tisz­tében álló teendőit, s igyekszik a bitorló minden léptét, minden muszka rendeletét a nemzeti ügy javára, és a muszka romlására"használni föl.“ . . . Esen átalánosságban tartott hirdetményen kí­vül a forradalmi polgármester egy fölhívást inté­zett a „polgárokhoz, háziurakhoz és kapusokhoz.“ A nagyon népies stélben írt fölhívás így szól : „A muszka nem bír legyőzni bennünket a csatatéren, mindamellett,­hogy emérdek kato­nája és fegyvere van. Azért a Varsóban lakó be­csületes és jó lengyeleket mód el akarja fogdos­­tatni, mivel ezek intéznek mindent, a­mi Len­gyelországban történik — gondolja a muszka. Maga a muszka sokkal együgyűbb, hogy sem rá­ismerne azokra, kik hívei a nemzeti ügynek, s kik hűtlenek hozzá. Annálfogva akar ő benne­teket kémjeivé tenni. Azt parancsolja, jelentse­tek be mindent, a mi házatokban történik, hogy tulajdon testvéreiteket, hazátok fiait közökbe ad­játok, hogy ők megkínozzák és megöljék. — Megcselekszitek-e ezt ? Hiszen tins lengyelek vagytok, és oly jók, mint a kik a muszkákkal harczolnak, s mint azok, akik Varsóban édes ha­zánk ügyében fáradoznak. S ti muszka kémek­ké válnátok ? Nem, ezt nem fogjátok tenni, mert egyaránt tiltja ezt a mi hazánk java és a mi szent vallásunk. Emlékezzetek meg, hogy a lengyel kormány megjutalmaz a hazáért tett minden jó cselekedetet, ellenben szigorúan, s még halállal is büntet az oroszoknak teendő minden árulkodást. — A nemzeti kormánynak egy aug. 31-kén kelt rendelete kiegészíti f. é. ápril 8-án az adó megtagadásra vonatkozólag kiadott rendeletét. E szerint csak az orosz fiscalis adó tiltatik, de nem a községi adó, tandíj stb. És oly kevéssé tiltatik a fizetés a bank, az országos hitelintézet stb. r­ezére. A tilalmas adók befizetésére eme büntetést szabja : a­ pénzbüntetés, a fizetett ösz­­szeg kétszerezve ; b) nyilvános megbélyegezte­­tés; c)­­ politikai jogok elvesztése; d) a polgári jogok elvesztése , száműzetés az országból. — Pár nappal­ ezelőtt írtuk, hogy a rogovi vasútállomás szomszédságában Skavronski föl­kelő csapata az oroszokat megszalasztotta. A varsói levelező újból is megerősíti eme tudósí­tást. A tény ellenében a varsói hivatalos orosz közlöny úgy beszéli el az esetet, hogy e csatá­ban a lengyelek közül 300 ember esett és 114 fogatott el, míg az oroszok közt az elesettek száma 2 ember, a sebesül­őké 11. Ezenkívül hi­­ányzik 16 lovuk, így csinálják az oroszok a his­tóriát. — Varsóból 11-ről írják : Tegnap harcz volt Kubnó mellett. Mint mondják, egy orosz osztályt azon vidéken egy sokkal nagyobb számú fölkelő csapat­­kerített be. Ma reggel azonban tetemes csapaterő­rítés küldetett innen vasúton. Hír sze­rint Kub­ónál néhány ezer fölkelő lengyel gyűlt össze. Annál kiváncsiabb a közönség a kimene­telre, melyről mit sem tud még.­­ A kölni lap szerint a lengyel nemzeti kor­mány rendes kormánynyá akar átalakulni. Egy lengyel parlament hivatnék össze October 15-ikére, még­pedig Londonba. E parlament ál­lana 300 tagból. Csak az lehet választó és vá­lasztható, ki ha városi, legalább 5 rubel (8 p. ft) évi adót fizet a nemzeti kormánynak, ha falusi, legalább 12 rubelt (mintegy 19 ft). Senkinek sem szabad kivonnia magát a szavazásból, se visszautasítnia megválasztását. Az adószedők gyűjtik össze a lepecsételt levélben adandó sza­vazatokat. Olyan nem vála­stható, ki írni, ol­vasni nem tud­hat.A tárgyak, melyeket a nem­zeti kormány tárgyal, ezek : 1) Terv a nemzeti hadsereg szervezésére. 2) Az adók , más terhek igazságos kivetése. 3) A nemzeti kormány tagjainak választása s különösen a kormány forma. 4) A parlament kebeléből minisztérium nevez­tetik ki. 5) Megvitatás alá bocsáttatik egy büntető, és nemzeti beligazgatási törvényjavaslat. A javaslatokat a jelenlegi n­mzeti kormány ké­­­zíti, mely számol a pénzügyről, s minden eddigi eljárásáról. A gyűlések Angliában, s tán magában Londonban fognak tartatni, mivel ott korlátlanul divatozik a gyüléstar­ás szabadsága. — Minden tag titokban fog utazni. A par­lament nyilvános üléseket tart, s megnyitása után mindjárt kő­nyomatú jelentéseket ad ki üléseiről ezen hat nyelven: lengyelül, francziául, ango­lul, németül, olaszul és magyarul. Ingyen fognak megküldetni Európa minden hír­lapjának. Hozzá­teszi közlé, hogy mindez tréfaként hangzik. De mi lenne hihetetlen a többi után, mi Lengyelországban történik ? A sürgöny zárréste így szól: „Midőn nézeteinket ily módon Gorcsakoff herczeggel közöljük, az van hátra, hogy egy pa­rancsoló kötelességet teljesítsünk, hogy t.­­ leg­komolyabb figyelmet a helyzet fontosságára s azon felelősségre hívjuk föl, melyet ez Orosz­országra ró. „Ausztria, Francziaország és Anglia annak Bürgos voltát, hogy vége vettessék azon helyzet­nek, mely ép oly sajnos, mint a mily veszély­teljes Európára nézve, egyszersmind megjelölték az eszközöket, melyek nézetök szerint haszná­landók e czél elérésére, s f­eajánlák közreműkö­désüket annak biztosabb elérésére. „Ha Oroszország meg nem tesz mindent, a­mi tőle függ, a három hatalom mérsékelt és en­­gesztelékeny intenzióinak támogatására, ha nem tér azon útra, melyet barátságos tanács muta­tott ki, azon súlyos következményeknek teszi ki magát, melyeket a lengyel zavarok tovább tar­tása vonhat maga után. „Fölszólítom önt gróf úr, olvassa föl e sür­gönyt Gorcsakofil herczegnek, s adja át neki egy másolatát. Fogadja stb. Frapelinország. A sept. 13 -án megjelent „Moniteur“ közli a császár rendeletét, mely szerint gróf P­e­r­s­i­g­n­y azon szolgálatokért, melyeket az államnak tett, s azon ragaszkodásért, melylyel az ural­kodó személye iránt viseltetik, maga és min­den fiörökösére nézve herczegi méltóságra emel­tetik. Ugyancsak a hivatalos lap öt hosszú hasábon át közli a Forey tábornok által kinevezett öt tagu mexicói bizottmány munkálatát, melyet a notabilisok juntája elfogadott, s mely az állam­nak új formát ad. Ezen jelentés Mexico politikai életét az első kezdetnél veszi fel, s minthogy a bizottmány oly férfiakból állott, kik hazájuk ed­digi kormányformája és alaptörvényeivel folyto­nos ellenkezésben voltak, e most uralk dó elem mé épen azon nézet lett, melynek ők is vallói, nagyon természetes, hogy a múltat, s különösen a köztársasági k­ormányzatot oly sötét, sőt un­dorító színekkel rajzolják, melyek minden mi­vett embert azok kerülésére hangolhatnak. A bizottmány nem lát egyebet szemei előtt a közel lefolyt évtized alatt, mint nyomort, rendetlensé­get, gyújtogatást, rablást, szóval a személy és vagyon­biztalanság legsajnálatosabb állapotát; ilyen inductio után tehát teljes bátorsággal szól­hatott fel, s tehette a kérdést, vájjon van e em­ber Mexicoban, sőt kivül azon, ki a respublikás formákhoz még ragaszkodnék ? A feleletet e kérdésre megteszi maga a bizott­mány egy — nem, ezerszer nem­mel; „az el­lenkezőt eléggé bizonyítja azon vérpatak, mely majdnem három nemzedéket temetett el, eltűn­teté a vagyonosodást, megronta a nemzeti köz­szellemet, s kitépte minden szívből a hitet és reményt, melylyel valaki ezen intézmények iránt még lehetett volna.“ „Az öt tagú bizottmány megemlékezett még az elűzött elnökről és kormányáról,­­ megadván ezeknek is azt, mit a röcebbiek után várhattak, ajánlja az országnak a monarchiát, mert úgy­mond — „a monarchia hagyott nekünk utakat, csatornákat, pal­­ákat, gyönyörű templomokat, fényes városokat, — holott a respublica nem nyújt át egyebet rumnáknál.* „Valóban nem lehet meglepetés nélkül ol­vasni, ifj. a „Journ. des Deb.,“ hogy öt polgár a világ hallatára elmondja, hogy hazájuk negy­ven év óta csak tolvajok, csavargók, és gyujto­­gatók által igazgattatott. Hozzá­teszik, hogy mindezen résznak emerithetlen forrása a rés publicai régime volt. Ez nem világos, mert a respublikái régime, melynek nem lenne elég erénye önmagában és önmaga által arra, hogy hős néppé, hű polgárokká változtasson át egy efiseminált népet, mely kész zsákmánya az első érkezőnek, — azon szomorú adományt sem bír­hatja, hogy egy hivő népet alakítson át tolvajok, csavargók, és gyujtogatók tömegévé.“ A monarchia-kormányforma felebbi in­dokolása után az öt férfiú császári trón alapí­tást javasol, s indítványozza, hogy mexikó csá­szári trónjának elfoglalására Ferdinand Miksa auszt­rál főherczeg hivassák meg, mert ezen fő­­herczeg a tengerészetbe lépvén, mindazon elő­nyöket megszerzé, melyek *s utazásokból ered­hetnek. Meglátogató Görögországot, Olaszorszá­got, Spanyolországot, Portugálliát, Jargert, Al­gírt, az albániai partvidéket, Dalmátiát, a pa­laestinai old­at, Egyptomot, Svájczot, Szic­íliát éjszak Németországot, Belgiumot, Hollandiát Lombardiát, Angliát, a Canari szigeteket, Mode­­nát, legutóbb Brasiliát. A „Morning­ Post“ azt írja, hogy a főherczeg határozottan elfogadta a mexikói koronát. Ezt azonban a „France“ maga is kétségbe vonja, mert a mexicói bizottság csak e hó 16 án érke­zik Sz.­Nazaiibe s 20 dika táján indul el Páriá­ból Míram­iba, hogy a főherczegnek átnyújtsa a megválasztatását jelentő decretumot. Távirati jelentések. — Krakkó, sept. 15­ A „Czas“ újonnan alakult csapatok új ütközeteiről hoz tudósításo­kat: sept. 3 án Zambrow mellett az augUstow­­ski, 4-én Zelechownál a podlaski s 8-án Gumow mellett a ploczki kormánykerületben Zelechow­­nál a lengyelek 30 lovast vesztettek, az oroszok pedig 80 halottat. A Zambrow- és Gumownáli­ csatákról a részletes jelentések még hiányzanak. — Hannovers, sept. 14. A cultusminisz­­ter rendelete oct. 6-kát tűzi ki az elő-synodus összejövetelének határidejéül. — Pár­is, sept. 14. (éjjel.) A „Nation“ je­lenti : Az orosz Bürgöny ma Drouge de L h­u­y­s miniszternek átnyujtatott. G­o­r c­s­a­­k o­tt arra szorítkozik, miszerint a kivánt rend­­szabályok alkalmazásának c­élszerűségét vi­tatja. — U j-Y o r k, sept.15. Az unióbeli pánczélos hajók Moultrie erőd megtámadásával fölhagytak. A szövetségesek Sumters erőd romjaira néhány ágyút szállítottak. * Rati posta. Pest, sept. 16. A legújabb nyugati közlemények a tények sorából semmi újat sem jeleznek. A rémület, me­lyet a Biaritzból terjesztett, s Turinból költött ál­­hírek keltettek, mint pusztai koholmány okozta alaptalan félelem f­eloszlott, s most már Gor­csakoff jegyzékét sem tekinti a pénzvilág any­­nyira aggodalmasnak a világbékére, mint pár nappal előbb. Minde­n ismét a jóreménység vidor arczával mosolyog ! — meddig, nem tudjuk. Sokat és komolyan foglalkoznak Parisban azon látogatás éa fogadással, melyet nem rég Constantin herczeg Bécsben tett, s melyet irá­nyában ausztriai császár ő felsége tanúsított. A „France“ lát ugyan e látogatásban közeledési kísérletet a két udvar között, azonban ez épen nem oly 'érméd­etű, mely a három hatalom közti jó egyetértést, mely a lengyel ügy javára eddig fen volt, megingatni, vagy elenyésztetni képes lenne; ezen egyetértés az idézett lap sze­rint régi erejében van fenn ma is, s nem szenve­dett idő közben semmi olyan módosítást, mely azok gyanúsításait igazolhatná, ki ezen szövet­séget megszűntnek áll­ják, s helyébe új combi­­natiákat hirdettek. A belga lap szívesen registrálja párisi kollegá­­iának e biztató kilátásait, nem nyomhatja el azonban amaz ártatlan megjegyzést, hogy jelen­leg Bécsben egy frankó-ausztriai szövetségre épen nem lengedez kedvező szellő. Gorcsakofil jegyzékét e hó 16. vagy 17-én várták a Moniteurben , még­pedig Drougn­er jegyzékével együtt, hogy a közönség az egész kérdést egyszerre, s egy folyamban láthassa, és méltányolhassa.­­ A Nápolyban meghatalmazott pápai konsul tilos közlekedésbe ereszkedvén a detrooleált ki­rályn­k befolyásos embereivel, a turini kormány kötelességének vélte elvonni tőle az exequaturát. A római udvar ezt akként kívánta megtorolni, hogy részéről is megtagadta az exequaturát a Ró­mában működött olasz királyi konsultól, s pedig a­nélkül, hogy ezen eljárását indokolta volna. A turini kormány ez önkényes inté­kedést vi­­szont azzal készül visszafizetni, hogy a pápai curiának minden konsulát, kik az olasz ki­rályság földjén vannak e minőségükben megha­talmazva, szintén megfosztja eljárási hivatalos jogától. — A .Patrie“ szerint a franczia kormánynál tervben van azon cochin­chinai tartományokat, melyeket a franczia csapatok elfoglaltak,­­ a béke szerint franczia birtoknak lettek elismer­­ve, egyszerüleg franczia tartományoknak de­­cretálni. Ezt szerfelett rész néven venné a chinai udvar, mely követségét is azért küldi most a franczia császár udvarához, hogy ez esz­közölné ki az anamiték és Bonard admirál kö­zött kötött szerződés megsemmisítését, mely sze­rint a francziáknak három tar­omány, u. n. Sai­­gort, Mitho és Bienhon engedtettek át. Ezen el­engedésén a Tu Duc Francziaországnak fizetne 70 millió kárpótlást; átengedné neki birodalma legjobb kikötőit, hogy azokban a franczia befo­lyást gyakorolhassa az egész indo­chinai tenge­ren ; ezenkívül még a franczia protectoratus is elismertetnék az egész anamita birodalom felett.­­ Említettük, hogy’a portugalli királyné fe­­betegedése alkalmával a portugalli és a turiui udvar herczegei családi gyűlést fognának tar­tani, melyben Humbert herczeg házassága is tár­gyaltatnék, az „Indrp.“ pár­isi tudósítója úgy értesül, hogy a herczeg számára egy portugalli herczegnő van kiszemelve. — Napóleon császár ez év folytán nem fog oly sokáig időzni Biaritzben, mint tavaly; már október 2-ra visszavárják a Tuilleriakba. Ő Felsége Biaritzbe rendelte Pelissier tábor­nagyot, mi azon hirre szolgáltatott okot, hogy a császári herczeg algíri királylyá, s al­ábornagy a k­ir­álylyá fognának kineveztetni. Ő Felsége egynéhányszor értekezett Perreszt úrral is, mi­ből ismét az következtet­­, hogy a megnyitandó törvényhozás elé fontos pénzügyi tervezetet szándékozik­ elfogadás alá bocsátani. — Az anami követséget sept. 15-ére várták Párisba. M­rseilleben, midőn az arsenálból ki­léptek, a nép hangos kaczajban tört ki a sok csupasz alakon, s betanult méltóságos szokásai­kon. Egyébiránt mindenütt illendő tisztelettel fogadtatnak. — A bécsi „Gen. Correspondenz“ által köz­­lött veraio Gorcsakoff hg válaszjegyzékének tar­talmát illetőleg a következendő: A válaszjegy­zék mit sem tartalmaz az orosz birodalomnak, s Lengyelországnak engedendő reformokra nézve, s e részben téved az Independance Berger jelen­tése. Gorcsakoff a nélkül, hogy határozottan em­lítené a hat pontot, válaszában abból indul ki, hogy Oroszországnak korábbi, s lényegében ama hat pontokba egyező nyilatkozatai bevége­ett do­lognak tekintendők:­ Ausztria békeszerető érzel­mei méltányoltatnak, s az orosz kormány osztja a Lengyelország javára nézve nyilvánított óhaj­tásokat. Különben sajnálatát fejezi ki azon, hogy miután nem teljesültek az orosz kormány azon re­ményei, melyeket a megvitatásra s annak eredmé­nyére fek­tetett, s az orosz kormány és a többi ha­talmak közti véleménykülönbség e megvitatás ál­tal el nem enyészett, ennek további foly­­atását fö­löslegesnek látja. A­mi to­vábbá azt illeti, hogy Oroszország m­gára veszi a felelősséget válaszában a lengyel ügyiben köve­tett magatartásáért, a „Gen. Corr.“ is megerő­síti az előbbi verziót. Az Ausztriának és Angliá­nak adott két válasz meglehetősen egyező. Végre hallja a „G. C.“ levelezője, h­ogy az orosz diplo­­matiai képviseletben a nagyobb udvaroknál fon­tos változások lesznek. Felelős szerkesztő Báró: Kemény Di­mettl.

Next