Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)
1863-09-17 / 4076. szám
211-4076 14. évf folyam. szerkesztéi! iroda: Pererez ok tere 7-ik szám,l-ső emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Perencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán . Helyben, házhoz hordva félévre , . . . 10 frt 50 kr o. é. évnegyedre . . . 5 frt 25 kr o. é. 1863. Csütörtök, sept. 17 Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita a hasábos petitsor 25 uj kr. Teet, sept. 16.1863. (Ft) Ismételten kijelentettük, hogy nem örömest szólunk a mexicói ügyről, nemcsak mert az magában véve, hazánkra nézve, csak alárendelt, érdekkel bir, hanem egyszersmind és leginkább azért, mert az ottani vizonyoknak csak igen hézagos ismeretével, birunk és mert a franczia expeditiót épenséggel nem értjük. Sokkal nagyobb tisztelettel viseltetünk másfelől a franczia császár mély szelleme iránt, mintsem könnyelműen a czél nélküli kalandok közé sorolnék azt, amit ő egyik „legnagyobb“ eszméjének mond, és megbocsátatlan önhittségnek tartanak ily vállalatot kicsinyleni csak azért, mert mi annak nagyságát megérteni nem vagyunk képesek. Ugyanily őszinteséggel megvalljuk, hogy azt sem értjük, mi ezéljai vannak III. Napóleonnak azon osztrák főherczeggel, kit ő a mexikói trónra ültetni szándékozik. Bécsben és egyebütt az osztrák birodalomban is a közvélemény oly határozottan nyilatkozik ezen candidatura ellen, hogy Ferdinand Miksa főlig semmiféle csalódást nem táplálhat arra nézve, miszerint — a mexikói koronát elfogadván — közte és Ausztria közt minden politikai viszonynak meg kell szűnni, és hogy ő azontúl is igen tisztelt tagja leend a dynastiának, de régi és új hazája útjai messze térendenek el egymástól. Ezt Párisban is tudják! Tehát csak a főherczeg iránti személyes rokonszenv vezetné a különben oly ildomosan számoló és fontolgató franczia császárt ? Hihetetlen — és mégsem tudjuk eljárásának más indokait kitalálni! Ezen tudatlanságnál fogva — mondjuk — csak akkor szólunk a mexikói kérdésről midőn lehetetlen előre kitérni, nevezetesen akkor, midőn az az európai ügyekkel hozatik összeköttetésbe. Így van az a jelen pillanatban is, ámbár az állítólagos „összeköttetés“, véleményünk szerint, helytelen felfogáson alapul. Ugyanis azt mondják, miszerint Napóleon császár már semmivel sem gondol, ami a vén Európában történik, sem a lengyel, sem a német, sem a keleti vagy olasz kérdéssel , szeme merően Mexicó felé fordul, mely a boa constrictor leigéző pillanatával tekint rá, megakasztva minden mozdulatát. A francziák — úgy mondják — eddig aránylag csekély részét foglalták el a mexikói birodalomnak; sok az, minek meghódítása még hátra van, de erre Éjszak-Amerika nem fog nekik időt engedni. A déli államok ügyei roszul mennek; a 400,000 néger fölfegyverzését a kétségbeesés sugallta, és e rendszabály a délieknek nemgyőzelmére, hanem annál gyorsabb vereségére vezethetne. Aztán majd síkra száll az éjszak, vagy helyesebben az ismét egygyé forrasztott éjszakamerikai köztársaság, hogy Monroe tanát Mexicóban is érvényesítse, azaz — magyarán mondva — a francziákat onnan kiverje. A bőszült bennszülöttek az éjszakamerikai csapatokkal egyesülvén, nem lehet, hogy ez ne sikerülne, nem lehet, hogy a franczia lobogó ennyi áldozat után mégis kudarcot ne valljon. Mindez igen gyorsan megy a papíron, de, azt hiszszük,igen lassan fog menni a valóságban. Rokonszenvünk az amerikai testvérháború kezdete óta az éjszaki államokat kísérte; teljes szívből kivánjuk, hogy övék legyen a győzelem, sőt reméljük is, hogy övék leszen, de attól tartunk, hogy e remény csak kissé későn fog teljesülni, és hogy a franczia császárnak hatalmában áll e teljesülést legalább feltartóztatni. Nem marad e számára azon végső eszköz, hogy a déli államok függetlenségét elismerje, vagy épen velük szövetkezzék, és ki kétkedik arról, hogy azon pillanatban, midőn ilyesmi történik, a polgárháború újból a mostaninál magasabb lángot csapna ? A szegény lengyelek nem kiváltnak egyebet, mint hogy „hadviselő fél“-nek isméttessenek el, már ezen erkölcsi segélyből is tetemes erőnövekedést várva ; mennyire nagyobb hatású volna az, ha Francziaország a déli államok függetlenségét ismerné el ? De talán szükség sincs e végső lépésre! Ha a déli államok akkor kötöttek volna békét, midőn még hatalmuk teljében álltak, e béke komoly, őszinte, tartós lehetett ; de most, midőn a déli államok erejének nagy része megsemmisült, midőn — ha majd alkudoznak — kénytelenségből, és a leggyőzöttnek boszaérzetével keblükben, fognak alkudozni,, most az ily béke legalább gyanús természetű leend, most évek kellendenek a benső kiengesztelődés helyreálltáig, és az éjszaki amerikai köztársaság kétezer fontolandja meg a dolgot, mielőtt hadseregét oly veszélyes positióba szorítja, hogy homloka a francziák ellen küzdene, hátát pedig az alig leigázott déli államok fenyegetnék. Igaz, hogy e küzdelem csak elhaladhat, de azért el nem marad, hogy az északamerikai unió előbb utóbb a Monroe-doctrín mellett síkra szálland a mexikói monarchia terén is, bárkinek fejedelmi palotája árnyalja be e monarchiaidé ez, véleményünk szerint, még oly távol álló eshetőség,hogy lehetetlen,miszerint az már ez idő szerint is lenyomasztó hatást gyakorolhatna III. Napóleon európai politikájára. Ha pedig elvégre ezen eshetőség vaksággá válik, ha minden úgy történik, miként most jósolják, azaz, ha a franczia császár hátrálni kénytelenülne, nem valószínű-e, hogy akkor kísérletet teend, büszke francziáinak szemét minél briliánsabb európai tűzjáték által kápráztatni, hogy ama szégyenitő hátravonulást nem lássák ? ! — Becs, sept. 15. Tekintve a közki*vánságot, mely a vasútépítés körül általán, de különösen a munka- és keresetnélküli szegényebb néposztály foglalkoztatása czéljából országszerte nyilatkozott, a déli vasúttársaság igazgató tanácsa tegnapi ülésében elrendelte, hogy a sopron-kanizsai vonalon a vasúti munkálatok haladéktalanul megindíttassanak. E szerint Soprontól Czenken, Lövőn át az első 4,14 mértföld hosszú darab 724.000 ftnyi építési költséggel azonnal munkába vétetik, az egész 23 mföldnyi vonalon hátralevő munkálatok pedig, rövid egymásra következő időszakokban, a szerint fognak folytattatni, a mint az egyes darabokra vonatkozó közel készen álló építési tervezetek felterjesztetnek. Gróf Zichy Ferencz társasági elnök úr őnmagának nevében, Hollán Ernő úr erről a mai napon amígy főkanczellár úrnál jelentést ten, mi mellett úgy értesülünk, hogy nevezett társaság részéről minden készületek megtétettek, miszerint a munkálatokat legrövidebb idő alatt az egész vonalra kiterjeszteni, s szakadatlanul minden erélylyel folytatni lehessen. Hazánkban ez idő srint ezen vonalnak kiépítése a legnagyobb közmunkálati tárgy, mely, eltekintve attól, hogy egy virágzó országrész régen érzett s jogosult forgalmi szükségeit kielégíti, ezenkívül fentemlített társaság dicséretes intézkedései folytán kiható segélyt nyújt az országos ínségben, minthogy a bekövetkező tél sanyarúságai ellenében, több ezernyi keresetnélküli kezek számára állandó munkát biztosít. Bécsi dolgok. Mintegy harminct követ, többnyire a reichsrath alsóháza baloldali tagja. September 14-én este összegyűlt — mint a „Presse“ beszéli — hogy a német reform kérdését illetőleg többfelől indítványozott demonstratio fölött egymással véleményt cseréljenek. Még egy bejövetelek előtt azt hitték többen, hogy ha nem is ellenmondás nélkül, találnak a nyilatkozásra oly módot, melyben mindenik rész megnyugszik. Az ellenkező történt. Hosszas élénk viták után arra a meggyőződésre jutotak, hogy a szándéklott politikai nyilatkozatra a nézetek kellő öszhangzása nem nyerhető meg, s harmadfél órai együttlét után elállottak a szóba hozott eszmétől, minélfogva az osztrák követi ház minden véleménynyilatkozattól tartózkodni fog a német reformot illetőleg. Az a szempont volt, mint látszik az uralkodó, hogy a törvényhozó testület állásához nem illő oly tárgy fölött nyilatkozni, mely hivatalosan vele nem közöltetett, amely még csak kezdetén van és amelynek eredményei mindeddig kétesek. A ház nem-német elemeire való tekintetet is szóba hozták, igen is sok önmegadással, több vezérszónok kiemelvén , hogy az osztrák reichsrathnak óvatosnak kell lennie a szavazásban oly reformkérdés fölött, melynek viszszahatását az osztrák alkotmányos viszonyokra még nem láthatni be, akarák mondani, nem akarják belátni. Hiába mondta gy-két tag, hogy legalább a reformlépés alapjául szolgáló elv fölött nyilatkoztassák ki elismerésüket , a baloldali kolomposok aggodalmai ellenében nem tudták kivinni. A német reformsétáról a centralista párt, mely a reichsrathban többségben van, hallani sem akar. Már most ki az osztrák németség hűbb képviselője : a reichsrathi centralisták e, vagy a bécsi nép, mely a frankfurti gyűlésből visszatért fejedelmet oly lelkesedéssel, oly roppant tüntetéssel fogadta? A nagyszerű kezdeményezés, mely lelkesedésre villanyozta Németország nagy részét, a fejedelmek eljárása, kik Németország érdekében jogaik egy részét oly készséggel vitték áldozatul — csak a bécsi reichsrath baloldalánál “nem talált, nem mondjuk lelkes fogadtatásra, vagy épen követésre, amennyiben Németország érdekében némi áldozatról van szó, de csak a méltánylat kifejezésére se. Azonban, meglehet, hogy egyet alusznak a tegnapelőtti tanácskozásra a centralista követ urak, s majd meglátják aztán, mit tesznek. A reichsrath pénzügyi bizottsága sept. 14-ei ülésében az igazságügyi költségvetést tárgyalván, az igazságügyi miniszer megígérte, hogy a törvénykezés rendezése a politikai rendezéssel kapcsolatban még ez ülésszakon a reichsrath elé terjesztetik. Továbbá a bíráskodó tisztviselők fizetésének javítása határozatba ment a bizottság részéről. A bírói függetlenség biztosítása érdekében történt. Azonban sok egyéb intézkedés kell még e függetlenség biztosítására, amit, tudtunkra, a bizottság meg sem érintett. A Wanderer nem hagy föl tervével a magyar országgyűlésnek, az ínség ügyében, egybehívását illetőleg, nem akar lemondani ehhez kötött egyéb reményeiről. Ha, úgymond, a czél nem lenne is teljesen elérhető, ha a megoldás nem sikerülne is , akkor nem lehetne eredménytelennek mondani ez országgyűlést. A magyar kérdés megoldásánál határozó tényezők egymáshoz közelebb hozatnának, s e hivatalos tényezőknek csak ez után lehetséges bizalmas érintkezései a kiegyenlítés ösvényét egyengetnék. Végső óraiban így szól a Wanderer : „Engedményeket ugyan minden esetre kellene tenni, de hiszen épen ebben fekszik a jelen pillanat kedvező volta, hogy a német-osztrák párt teheti e részben az első lépést, hogy Magyarországra nézve engedményeket tehet, anélkül, hogy egészen Magyarországnak tenné azokat, sőt hogy ez engedményeket, ha Magyarországgal nem egyezkednek is, meg kell adni, hacsak azt nem átkárják, hogy a német reformterv papíron maradjon. Nemcsak mi mondjuk ezt, ezt mondá több mint egy évvel ezelőtt egy férfiú, kit a Bottclasternek (e lap ellen írja polémiáját a Wanderer) jól kell ismernie, aki már akkor megjelölte a most Ausztria által elfogadott reformació alapvonalait. 1862-ben megjelent ily czimű röpiratban : „Österreich und die Umgestaltung des deutschen Bundes“ szóról szóra azt mondja Fröbel: „Azt kivánjuk, hogy a szövetséghez tartozó osztrák tartományok a német parlamentben üljenek, hogy Ausztria is oly irányban fejtse ki birodalmi alkotmányát, mely azt megengedi, míg az ausztriai melléktartományok, tágabb és követett értelemben Németország szövetségeseinek ismertessenek el.“ A birodalmi alkotmánynak a megjelölt irányban kifejtése tehát szükséges a német reformterv kivitelére nézve, akkor aztán majd meglássuk, mily állást foglal el Magyarország a kifejtett birodalmi alkotmánynyal szemközt, s hogy a német-osztrák párt a birodalmi alkotmánynak már ezen saját érdekében történt kifejtése által — még mielőtt csak egy szót is váltottak Magyarországgal a kiegyezést illetőleg — a magyar szabadelvűik szempontjához közelített. Míg a „Wanderer“ ily tervekkel foglalkozik, ily reményekkel néz a jövő elébe : a Morgen Post, szokott hírlapíról kifejezéssel élve, tudni akarja, hogy Magyarországon a reichsrathra nézve az egyenes választást akarják megkísérteni. Jó forrásból (von guter Seite) mondják, az idéztük lap szerint , hogy a kormány hajlandó e rendszabályra, s a kilátásba helyezett lépésekről nemcsak a slovákok és ruthenek, de a szerbek közt is kedvező eredményt vár. Természetesen, jegyzi meg a M. Post, ez által még bonyolultabb stádiumba jutna a magyar kérdés. De legalább a tágabb reichsrab formai illetékessége az egyenes választások után többé nem lenne kétséges, s ez eredmény talán jelenleg, midőn a külpolitika áll előtérben, a kormánynak elég fogna lenni. Tehát a legellenkezőbb hírek, azeg°llenkezőbb combinatiók! Igazodjék el aztán az embernek fiamények között még egyszer hazánk folyamai, és ezek vidékei érdekében, a víz miképpen leendő haszonvehetését tekintetbe vévén, fölszólalnom. A magas kormány, mely Tiszavidékünk nehéz állapotát fölkarolván, számos indítványok kivitel. által óhajt a nép várakozásának megfelelő, akar gondoskodni arról, hogy alföldi rónáink fákkal ültettessenek be, akar gondoskodni, hogy a tiszai munkálatok, ország- és vasutak építése és gyűjtések által a nép nehéz állapotán segítve legyen, lehetlen a kormány e jó akaratát köszönettel el nem ismernünk; de ki áll érette jól, hogy e száraz évek neme a hét bibliai száraz év új megjelenése? Irtózunk azon gondolattól, hogy a jövő év a múltnak követője lehet, mi lesz akkor alföldünkből, fog-e akkor is a kormány legjobb akarattal segíthetni?de, megengedve azt, hogy jövő évünk a rendes termő évek közé számítható lesz, mit fog a tiszavidéki birtokos tenni marha nélkül, hogy fogja szántóföldjeit mivelni marha nélkül, hogy fogja szik természetű legelőitől az adót fizethetni? Tiszamelléki vidékeink tökéletes átmivelést, új felszántást és más füvekkeli elvetést igényelnek, szikes legelői víz nélkül mit sem érnek, a vízhez szokott, most víz nélküli térés átmunkálását hogy és mikor fogja, és lesz-e képes a tiszavidéki birtokos teljesíthetni? Tiszaszabályozási költségek, irénségi terhek, tereink haszonvehetlensége és adókötelezettsége a tiszai gondolkozó birtokost kétségbe ejti. Fölszólalásomnak oka tehát kettő, az első a kormányhoz, hogy azon tetemes áldozatokat, melyeket Tiszavidékünknek szánt, különösen oda fordítsa, hogy Tiszavidékünk azon részeit, melyek árvíz által eddig vizet kaptak, ezután az árvizet szabályozva, zónáikra kibocsáthassák. Második célom, hogy ezen felszólalásom által a vizek használata, a vízzel való öntözés, annak Alföldünkre való alkalmazása, ez iránti nézetek tisztázása, nyilvános fölszólalás és gyűlések útján mi hatályosabban és gyorsabban megvitattassék. Az én nézetem például Alsó-Szabolcsra nézve az hogy T.-Löknél azon éren, ahol egykor a nagy árvíz átcsapni szokott, és T.-Bük mellett a veres nádba leterjedni, ezen a helyen mondom, könynyű volna egy árok segélyével a máris mérlegelt tiszai vizet egész a Marosig levinni , rendkívüli nagy tereket vízzel ellátni, ez egy munka, melyhez azonnal hozzá lehetne fogni, mert ehhez már a leejtélés is megvan. A Maros vidéke nemsokára bevégezvén a Tisza víz elleni műveit, meggyőződésem szerint nagy része vidékének vízhasználatra alkalmatos, a külön öblözetek pedig azon zsilipeken , melyeken belvizeiket akarják lebocsátani, a tavaszi árvizet, ha az a rendes magasságon alul nincsen, felfogásom szerint , ugyanazon zsilipeken bebocsáthatják, és ugyanazokon később ki is bocsáthatják, megfontolandó volna még, vájjon a gátakba elhelyezett zsilipek nem szolgálhatnak-e czélszerű alkalmazás mellett arra, hogy rendkívüli vízállásokban és veszélyekben zsilipek megnyitása által a veszély elmúlna, anélkül, hogy beltereik szenvednének. 15 év előtt a gátakkal való szabályozás sokak előtt érthetetlennek és lehetetlennek látszott, a szabályozási terek vízzeli ellátása iránt a nézetek és fogalmak most nemcsak igen gyengék, de rögeszmékkel is telvek, melyeknek leküzdése a kívánatos czél elérését még nehezebbé teszi. A víznek akképeni vezetése, hogy azt öntözésül használhassuk, a technika dolga, de meghatározása annak, hogy mily principium szerint akarjuk a vizet használni, az a gazda és vidék feladata, ebben kell mindenekelőtt tisztába jönnünk. Általános hibás nézet hazánkban még eddig először az, hogy azt hiszszük, mikép nedves években vízzel való öntözésre szükség nincsen, a vízöntözési tudomány pedig ellenkezőleg azt tanítja, hogy a fű és legelőtermelésre jól kezelt víz soha sem sok, nedves esztendőben a föld még fogékonyabb, példa erre Hollandia, hol 145 nap rendesen minden évben eső esik, mégis a legtöbb öntözéssel itt találkozunk. Második hibás nézet hazánkban pedig az, hogy többnyire azt véljük, hogy a legmelegebb hónapokban kell csak öntözni, tehát azon folyókat, melyek nyáron át vizet nem adnak, öntözésre alkalmasnak nem találom, pedig hol az a gazda, ki nem tudná azt, hogy rétjei, vagy földjei téli nedvesség, vagy tavaszi víz alátétei által, ha jól megáznak, hogy azokon legalább egy kaszálás biztos , és akár minő szárazság jöjjön be , még némi legelőül is fog használni. A harmadik hibánk az, hogy a tulságokba esünk, úgymint gazdászatunkban az utolsó évtizedben, roszul szántott tereken, soros üetéssel, alagcsövezettel, számos gépekkel, szóval véggel kezdtük meg az átmenetet, következése, hogy tőkéink veszve, gépeink hitele csökkenve, és most jövünk vissza oda, hogy a földmivelése megkívánja a maga rendes folyamát ugyanezen hibába esnénk legtöbb helyen ma is , ha rétjeink javítását mesterséges rézműveléssel (Kunstviesenbau), ahol is egy holdnak rendezése százakba kerül, kezdenék; vagy oly öntözést használnánk, melyhez gépek, nagy felügyelet és költség szükségeltetnék, az eredményt a helytelen kezdeményezésben vesztenénk el; az öntözés legegyszerűbb és legolcsóbb módját kell tehát felkarolnunk, és ez a tavaszi vízárak akkér vezetése, hogy ez által a rétnek szánt tereink őszkor, vagy legalább tavaszkor víz alá helyeztessenek, ezt elárasztási (Überflutung) systemának nevezik, ez a legtermészetesebb, legkönnyebb s legolcsóbb módja a vízhasználatnak, ez országunk nemcsak számos folyókkal áldott vidékein, de a Tiszánál is kivihető, gyenge lábon állna a technika, ha a Tiszamelléken azon terekre, melyek most gátakkal vannak körülvéve, és azelőtt vízzel voltak elárasztva, korlátozva, a vizet újra kibocsátani nem volna képes. Olaszhonban, ahol a vízárasztási rendszer legnagyobb mérvben vizetik, egy ideig szántóföldül használják földeiket, évek múlva víz alá tévén, rétnek használják, és újon szántóföldnek, és így trágya nélkül eredményezik rendkívüli terméseiket. Hogy tehát a Tiszához térjünk vissza, jöjjünk össze társulatokba, jelentsük ki, és kérjük fel a kormányt, hogy az adandó ínség összegei nagy részét fordítsa arra, hogy azon árvizet, mely a Tiszán rendesen tavaszkor megjönni szokott, melyet zöld-árjának neveznek,zsilipek utján alant fekvő tereinkre bocsássa, és egy árasztási systemát kezdeményezzen meg; hogy Széchenyink korára emlékezvén, midőn ő a Tiszához Paliocopa olasz mérnököt hozta, most is a kormány egy olasz, hozzá értő férfiúval a Tisza vidékét mihamarább vizsgáltassa meg egy árasztás kivitele végett, mert, sajnos, technicusaink lehetnek, de practicusaink nincsenek ; mi pedig, kiknek értékeink vannak leginkább kérdésben, mozogjunk, és erőikhöz képest, amit csak lehet, tegyünk, és ezen időt, mely annyi részt hozott hazánkra, zsákmányoljuk ki egy jobb jövő biztosítására. Gr. ANDRÁSSY MANÓ: Méltó, hogy figyelembe vétessék. Ez év hallatlan szárazsága, mely Europa nagy részét, de különösen hazánkat, és annak főkép Tiszavidékét dúlja, midőn ember emlékezete óta hallatlan nyomor fedi alföldi szép rónáinkat;‘legyen szabad e nehéz és válságos körül- Haiánb Ínsége ügyében. Az országban működő vasúttársaságok az iránt adandó nyilatkozatra hivatván fel, volnának e hajlandók az alföldi sanyargatott a kiéhezett marhának nyári legeltetés vagy téli eltartás végett boldogabb vidékekre leendő szállításánál, továbbá a begyült könyöradományok fuvarozása körül valamely kedvezményeket nyújtani, mindnyájan a közönség enyhítésére szolgálatukat készségesen felajánlván, a fuvardijak leszállítását elhatározák, nevezetesen: a) A cs. kir. szabad, tiszai vasúttársaság a nyári legeltetésre vagy téli eltartásra máshová szállítandó marhák fuvardiját egy vasúti szekértől mértföldenként 1artra szállítá le. E kedvezményben részesítés azonban esetről esetre kikérendő engedélyezésektől tétetik függővé, mely megszorítás a kedvezménynek más czélokra, visszaéléses felhasználhatása miatt találtatott szükségesnek. Az illető kérvények a vasúttársaság illető állomási hivatalaihoz juttatandók a helyhatóságok utján, melyek a kérvényt a tulajdonosság és a marhának legeltetésre vagy kitelelésrei rendeltetését igazoló bizonyítványnyal felszerelendik. Széna- és szalmaszállításnál a fuvardíj mértföldenként, egy vasúti kocsit számítva, 70 ktra és 1 lrtra határoztatott, amint t. i. a szállítás 10 mértföldnél kisebb, vagy nagyobb távolságokra eszközöltetni kívántatik. A legátalánosabb élelmi czikkek, u. m. gabona, hüvelyes vetemények, gumós növények, zöldség, zsákbani liszt, és göngyölet nélküli kenyérszállításnál leszállittatott a fuvardíj vám-mázsa és mértföldenként 18/10 krajczárra. Egyéb élelmi czikkek és háztartási szükségletek szállításánál is , azonban csak előleges bejelentés mellett, csak a fentebbi lezállitott fuvardíj fizetendő. b) A cs. kir. szab. állam-vasut társaság marhák szállításánál úgy ezeknek szállítási dijából, mint a kiséröis vitelbéréből 30% ot elenged, és ezen elfogedást valósítandja a marhának legfeljebb f. évi dec. végéig eszközlendő visszaszállításának bevégzése után akként, hogy az illető felekkeli előleges megállapodás mellett, a marhákra nézve a bemuatandó feladási revények, a kísérőkre nézve pedig a társaság közegei által az útijegyek kiszolgáltatása alkalmával kiállítandó bizonylatok alapján, a megfizetett szállítási díj és vitelbérből 30%-tól visszatérítend.