Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)

1863-10-10 / 4096. szám

231-1096 14. évi tolyam. Szerkesztési iroda : Perm­eziek tere 7-ik szám, 1-bS emelet E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: f­erenaziek terévi 7-dik szám földszint. 1A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva . Félévre . . , 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre . . . 5 trt 96 kr o. é. 1863. Szombat, oct. 10. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj ki Bélyegdij külön 80 ujkr. Magánvit .7 hasábos petit-sör 25 uj kr. Blö£Lvetés October 1-jé­től kezdődő évnegyedre a „Pesti n­apló“-ra. Előfizethetni 5 ft 25 krral. A kiadó-hivatal. Pest, oct. 0.1803. jessemle. . .0 ! Másutt boldogabb világ lehet gazda­gabb a termés, bőven fizetnek a tőkék, s igy az emberek az inség ijesztő aggodal­mai helyett szórakozási kirándulásokra, itt ott vig szüretekre, néhol tanulmányozó utazásokra mehetnek. E járáskelés első hatása a világpolitikát érinti. Pihen a diplomatia, hallgatnak a kabi­netek, mozdulatlanok a futárok, senki sem ír sürgönyt, felfüggesztve a jegyzékek korszaka, szunnyad ama nagy tevékeny­ség, mely pár hónappal előbb milliók reményének ígért tápot, s ma önmagát sem képes felbátorítani. A politikai liturgia ez álmos időpont­ján mi sem akarjuk bolygatni az alvókat, hadd nyugodjanak, legyen álmuk csen­dem, ébredésük erőteljes! Sokszor meg­történt már, hogy a­ki csendes eső hullása mellett ereszté fejét ágya párnájára, egy pirosan derengő hajnal ébreszté tettre, serkentő munkára, így lehet ez az ágyba erőszakolt len­gyel kérdéssel is. A hosszas béke érzé­­kenynyé, finommá alakítá át az emberi­séget , a heroicumot, a drastikait csak a színpadon, csak a szónoki széken szereti látni és hallani, de a beteg testnél csak az utolsó szükség esetében véli megen­gedhetőnek. És melyik azon időperc­, mely az utolsó szükség mintájának tekint­hető ? Ki azon felavatott bohó, vagy ki­emelkedett lángelme, mely e mutatóra rá­ismer, s a heroicus szerek alkalmazásának pillanatát bekövetkezettnek fogja hir­detni? Kérdések, melyekre határozott felelet nincs. Egyébiránt­­­ mai kor főszer­plői épen nem tartoznak azon vélemény­osztály har­­czosai közé, kik az élet bár­minő functió­­jában elismernék az utolsó szükség lehetőségét. S ezen negatív meggyőződésben talál­juk ama vigasztalást, mit tán emberi vagy társadalmi kötelességünk öntudata nem adhatna. Csak erkölcsi nyereség ez, azon­ban nagy jótétemény, hol a materiális kényelem minden követelése kielégít­hető. Utolsó szükségben vannak-e a lengyelek ? Kell-e, szabad-e a heroicus szerek alkal­mazásához nyúlni? Olvasónk az elbocsátottakban találja részint a félénk aggodalom, részint az ön­zés, részint a szeretetlenség válaszát. Míg egy nép l­ázadokat képes a csalásikra állítani,újakkal,­pótolhatja a naponként rit­kuló sorokat, elegendő áldozat kerül ki jobbjaiból vérpadnak, börtönnek, szám­űzetésnek, — ott nincs, nem lehet utolsó szükség, ott a dynastikai gyógyszerrel nem lehet, nem szabad előállni, ott rokon­­szenvünk leend a vajúdó s a szenvedő iránt, de a mellett cselekvőleg föllépni annyit tenne, mint világrészünk egy kis szögletfecskéjében eloltani akarni a gyulla­dást, de egyszersmind lángba borítani Európát, földkerekünk legszebb részét. Ez az okoskodások menete ama nagy lapok hasábjain, melyek sugalmazás után gyártatnak, s melyeknek a mi vert világ minden részében közönségük van. Szép­­ szavak, nagy mondások bőven: értés, igazság, szeretet — semmi. Forduljunk tehát mi is másfelé, tán vi­­gabb dolgokat fogunk látni. György király utazik, most London­ban van, nem sokára megjelenik Páris­­ban, s onnét — új hazája, Görögországban. Hogy ő Felsége nem fejt ki nagyobb sietséget, hogy minél előbb rá­léphessen a zsámolyra, mely őt egy uj trónnak, s egy ősrégi nevű nemzet­ek urává teszi, azon csudálkozni épen nem lehet. Athene mai helyzete épen nem irigylésre méltó; financziája legkevésbé mondható virág­zónak, a deficit szaporodik, uj kölcsön szüksége állott be, mindennap uj hitele­zők kopogtatnak, kik az adójövedelmek­ben osztozkodni jogosítják. Sőt György ekkorig még arról sem bizonyos, hogy Athénébe érve, lesz-e palotája, mert az ottani királyi lak az elűzött Ottó király magán­tulajdona. A róniai szigetek October 5 -i gyűlése egyhangúlag decretálta a Görögország­hoz való csatlakozást. Ha azonban kissé szigorúbban vennék e csatlakozást, tán inkább azt lehetne rámondani, hogy Gö­rögország csatoltatik a két szigethez, s hogy ezen ujjan egyesített államegész­nek látható királya György, látbatlan pedig Palmerston lord. Zilált pénz­ügyek, desorganisált hadsereg, parlament, mely a hegyi párt nagy harczainak paró­diája, angol gyámság; — Íme azon szép ajándékok, melyek György király ő Felségére várnak legott megérkezésekor. Nem csuda, ha ő Felsége lassan utazik — a kellemetlenség mindig jókor szokott érkezni. Más szemüvegen át nézik a mexikói császárságot, s más hangon szólnak Mik­sa választott császár adott feleletéről. Mi itt ismertetés végett csak a „Times“ véleményét hozzuk fel, mert igen őszinte, s igen angolos; a kalmárok kénytelenek benne sajátjukra ismerni. „ A foli rezeg — írja a „Times“— s­okat vár Francziaországtól , s egy keveset Angliától. Csalódnék, ha azt várná hogy Anglia azonos részt vegyen Francziaor­­szággal a Mexicónak adandó gyámolí­­tásban. Az lehetetlen, hogy Francziaor­­szág visszahívja csapatait Mexicóból, míg Miksa főherczeg oda meg nem érkezik. Ez annyit tenne, mint megaláztatásnak, anarchián­ak tenni ki azt. Hanem az le­hetetlen, hogy Anglia bármikor is részes legyen Mexicó katonai megszállásában. Mi közvetlenül el fogjuk ismerni Miksa főherczeget, mi jó barátsággal fogunk viseltetni Mexicó iránt,­­ de tovább nem megyünk. Mintegy hasonló hangon nyilatkozik a „Globe“ is. E hang szokatlansága-e , vagy túl őszintesége az, mel­től a „France“ oly szerfelett prüszköl. Örömest róná meg a csatornán túli kollegái pajkosságáért, de az angolnak ökle van, s ha valaki öklö­­zési ügyességét vonja kétségbe, annak erős oldalbordákkal kell bírnia. A senatori lap azért inkább csak si­mogat, s más oldalról elbeszéli, hogy Miksa főherczeg válaszának első feltétele már­is teljesedésbe vétetett. Minden mexikói községben nyílt ívek tétettek ki, melyekbe a nagykorú lakosok saját­­kezűleg írják, vagy hit­­es tanuk által íratják be igen vagy nem szavaza­tukat. Remélik, hogy nemsokára milliókra menend azon szavazatok száma, melyek a notabilisek jul. 10-ki választására rá­­adandják a sanctiót. Adóreform. a) Épületadó. A bécsi birodalmi tanács által megsza­vazandó adó — „sine nobis“ ugyan — de azért csak úgy fog mi ránk is ne­hezedni, mintha annak megszavazásában magunk is részt vettünk volna. Olvasóink tehát alkalmasint kedvesen fogják venni, ha — a hosszú okmányok átolvasásától fölmentvén őket — dióhéjban ismertetjük meg velők az átalakított vagy egészen új adók lényegét, miknek megszavazását a pénzügyér a birodalmi tanácstól köve­telte. — Rövidek — a mennyire lehet — és ért­hetők akarunk lenni, és mindenütt főleg hazánk ügyét tekintetbe venni. Kezdjük a ház, vagy „épület-adón.“ Magyarország és a hozzá kapcsolt ré­szek ez adónemet 1860 óta ismerik, még pedig kétféle alakban, házbér-és ház­­o­s­z­t­á­l­y-adó alakjában. Az elsőnek alapját a valóságos házbér képezte, a mint ezt a ház tulajdonosa az adóhivatalnak bevallotta. Ezen adónem eleinte hazánknak csak némely, egyenként megjelölt helységeiben hivatozott, később másokra is kiterjesztetett, még­pedig ily­­képen : összeszámíttatott a bérbeadott épületek jövedelmezése, ezzel egybevette­tett magok a tulajdonosok által használt épületek hozzávetőleges haszna, és ha amaz nagyobb volt emennél, az illető helységben a házbéradó (Hauszins- Steuer) hozatott be. A többi helységekben a h­á­z o­s­z­­t­á­l­y a­d­ó (Hauszinsklassensteuer) ál­lott fenn, t. i. a valóságos házbér vétetett alapul (mert az épületek többsége ezen helységekben nem volt bérbe adva, hanem a birtokosok által használtatott), ellenben ezen épületek bizonyos osztályok szerint soroztattak, és minden osztályra nézve meg lön állapítva a hozzávetőleges, át­lagos érték, és a szerint vettetett ki a ház­­osztály-adó. Az épületnek jókarban tartatása fejében különböző magasságú százalék vonatott le a valóságos vagy hozzávetőleges jöve­delmezésből, és az adópercent csak a ma­radéktól számíttatott. Budapesten példá ily tatarozási költség fejében 15, másutt 30% vonatott le a bevallott bötbérből, és az adó csak a maradéktól számíttatott 12% -kal, a pótlékokat persze be nem szá­mítva. Lényeges változás az épületadó te­rén ezentúl sem történik; az adó percent a régi marad, a pótlék is úgy marad, a­mint volt. Csak azon összeg megállapítá­­sára nézve, mely az adókivetés alapját képezi, történt némi változás. A házbér- és házosztályadó közti kü­lönbség t. i. fenntartatik ugyan, de az alkalmazás egyszerűbb lesz. Oly helysé­gekben, a­hol a bérbe adott egyes épü­letrészek összege ugyan oly nagy, vagy nagyobb, mint a birtokosok használatá­ban levőké, ott a házbéradó szedetik be, — egyebütt a házosztályadó. Ez első helyeken tehát a birtokos be­vallja a házbért, és ettől számíttatik az adópercent, a tatarozási százalék levo­nása után. E tatarozási százalék fejében vagy 20, vagy 25, vagy 30°­0-et szabad levonni. Ha az egész helységben a fassiók sze­rint egy egy épületrész (szoba) éven­­kénti átlagos lakbére 15 ft vagy több (te­hát a nagyobb helységekben) a tataro­zási levonat 20%, mert föltehetni, hogy a többet jövedelmező épületek jobb karban vannak és tartósabban építtettek, vala­mint kevésbbé koptattatnak, tehát e czél­­ra kevesebb percenti­yi levonat engedte­tik. Ha az egyes épületrész átlagos évi jövedelmezései több mint 5, de nem 15 ft, a levonat 25%, ha pedig még 5 írtnál is kevesebb, a levonat 30% A hol nem a házbéradó, hanem a ház­­osztályadó fizetendő, annak érdekében három kategóriára osztatnak a helysé­gek. 1.2000-nél több lakossal, II. 2000-nél kevesebb lakossal bíró, de vasút melletti fekvésnél vagy más körülménynél fogva (hatóságok székhelye stb.) élénkebb for­galomnak örvendő helységek. III. A mely­­lyek sem az I. sem a II. kathego­­ria alá nem tartoznak. — Itt tehát nem vallatik be a valódi házbér, hanem az épületek kilencz osztályba soroztatnak, és mindegyik osztályban meg van hatá­rozva az egyes épületrész (szoba, ka­mara) átlagos évi haszna, így péld. I. kathegoria 1. osztály egy­­egy szoba évi haszna­l­attal vétetik. I. kathegoria 2. osztály egy-egy szoba évi haszna 10 ft. I. kathegoria 3. osztály egy-egy szob­a évi haszna 13 fttal, és így tovább, a kilen­­czedik osztályig. II. kathegoria 1. osztály egy-egy szoba évi haszna 8 ft. II. kathegoria 2. osztály egy-egy szoba évi haszna 9 ft. II. kathegoria 7. osztály egy-egy szoba évi haszna 22 ft, és igy tovább, a kilen­­czedikig HI. kathegoria 1. osztály egy-egy szo­ba évi haszna 3 ft. III. kathegoria 5. oszt. egy-egy szoba évi haszna 3 ft stb. A kilenczedik (legmagaab) osztályban a szoba évi haszna I. rangú helységben 31 fttal, II. ran­­guakban, 27 fttal, III. ranguakban 21 fttal vétetik fel, a kamara pedig a szoba értékének felével. Az országos bizottmány megállapítja mindenek előtt, melyik kathegóriába tar­tozik ez vagy amaz — nem a házbér-­ha­­nem a házosztályadó alá eső helység, aztán az adóbizottmány a község tagjai­val együtt megállapítja, melyik osztály­ba tartozik minden egyes épület, és mennyit tesz, az egyes részek tekintetbe vételével, annak átlagos évi haszonérté­­ke; ebből levonatik a fent említett tataro­zási százalék, és a maradéktól számíttatik aztán az adó. Említésére méltó módosítás az, hogy a házbér-bevallás és épületek osztályzása, és az ennek alapjánl adókivetés nem fog, miként eddig, minden évben megujjittatni, hanem mindjárt három évre állapíttatik meg, a­mi az amúgy is elég kellemetlen bajlódást legalább harmadrészére szál­lítja alá. Jelentékeny módosítás még az is, hogy az eddig Magyarországon csak csekély mértékben és kivételesen megengedett adómentesség most szabályként hatévi Bécsi dolgok. A „Preste“ és „Wanderer“ bírálják az újonnan behozatni javasol adókat. Halljuk először is ezúttal a Pressét . Ha, úgymond e lap, megengedjük, a­mi fölött kellene mindenekelőtt tisztába jőni, hogy az állam kiadásait nem lehet az eddigi bevételek színvonalára szállí­tani alá, hogy tehát a bevételeket kell emelni, s hogy nem tanácsos béke idején a folyó kiadások fedezésére a kölcsön­rendszert használni , ez esetben be kell vallani, hogy módokat kell találni benne, emelni a rendes bevételeket. E czélra há­rom mód van. Emelni az indirect adókat, emelni a fennálló adók százalékát, vagy új adótárgyakat keresni. Az osztrák pénz­ügyőrség már elmondhatja, hogy mind­három után jól előre haladt, a most már csak az a kérdés, várjon nemzetgazdasági és politikai veszély nélkül mehetni-e még tovább. A pénzügyminiszter a két első mód ellen nyilatkozott. A fennálló indirect adók emelését nem sürgeti, m­ert egyfelől az illeték­törvény tételeit csak nem rég emelték föl, s mivel másfelől a legszük­ségesebb élelmi tárgyak árát nem kell fölebb emelni, az egyenes adókat sem akarja emelni,mert azok „immerhin bedeu­tend “-ek, s aztán ell­yenetlenségekkel jár­nak, melyeket pusztán a százalék föleme­lése még nyomasztóbbakká tesz s behajt­hatóságuk is kétséges lenne. Tehát a pén­zügyminis­zter új adótárgyakat keres. És pedig úgy, hogy mindenekelőtt az „adó-subjectumokat“ veszi föl, és pedig a legnagyobb kiterjedésben. A személy­adó ezentúl minden 16 éves lakosra, nem-különbség nélkül kiterjesztetik Va, ha és 1 forinttal fejenként. A miniszter e rendszabálytól s­em csak 5,615,200 ft évi jövedelmet, hanem erkölcsi eredmé­nyeket is vár. Ha nem téved e részben, úgy ez adó derék dolog , s Plener úr az osztrákoknak szép bizonyítványt ad ez által, a­midőn a legalsóbb néposz­tályok egyenes megadóztatása ellen ural­kodó aggodalmakra nagyon keveset ad. A logika, mely a minisztert mindenki megadóztatására vezette, kissé még to­vább ragadja. Ha, úgymond, már a nap­számos legszűkebb keresményét is igény­be veszi az állam, a kellőn túlterjeszke­dő állampolgárt rendkívüli adóval kell megróni. A logika ellenmondhatlan s ki­csinyeskedés volna, kiemelni akarnánk, hogy hiszen már most is van néhány adó s hogy a személyadónak is három fokozata van, s hogy a gazdagabb most is többett fizet. A fényűzési adó tárgyai: a cselédség, kocsi és lovak. Mind­egyik lehet ezek közös fényűzési czikk, de nem mindig az, s habár a pénz­ügyminiszter tesz némi kivételeket, nem sikerült a fényűzés és a közt, a­mi szük­séges, megvonni a határvonalt. Oly csa­ládra nézve, a­hol tíz neveletlen gyermek van, három cseléd tartása nem fényűzés; míg egy nőtlen magánzónak két cselédet tartani is fényűzés lehet. S még nagyobb aggodalmak állanak elő az osztályadó el­len. Ezen adó sajátlag nem egyéb, mint a jövedelem újabb megadóztatása. Azon jövedelem, mely bizonyos egyénre nézve különböző forrásokból ered, együtt, mint külön adótárgy vetetik föl. A­ki pél­dául földbirtokából, háza lakbéréből, fize­téséből valamely hivatala után, értékpa­pírjai kamatjaiból bizonyos jövedelmet húz, miután már a telekadót, épületadót, jövedelmi adót és kamatszelvényi adót megfizette, jövedelmének ezen adók levo­nása után fenmaradt részétől még osztály­adót lesz most kénytelen fizetni. Mi tehát egyéb ez adó, mint pótadó a már létező adókhoz ? Poroszországra hivatkozik a pénzügyi előterjesztés, de ignorálja, hogy Poroszországban nincs más jövedelmi adó, nincs kamatszelvényi adó.­ Még szerencsét­lenebb az Angliára való hivatkozás, a­hol csak általános jövedelmi adó van, s a legszerencsétlenebb a hivatkozás Fran­időközre Állapíttatott meg mind­azon épületekre nézve, melyek újonnan kelet­keztek, valamint a régiekhez hozzáépí­tett új részekre nézve. Bizonyos helyekre, péld. Bécsre nézve, hol ily esetben eddig húsz évi adómentesség engedélyezte­tett, az új törvény vesztességgel jár, ránk nézve azonban jobbatlan kedvezményt tartalmaz,­­ hanem persze nem is olya­nok a mi viszonyaink, hogy sok új épít­kezésre gondolhatnánk. A. kormány szán­­déka jó lehetett, hanem gyakorlatban az adómentesség által nem sok forint fog a mi zsebünkben maradhatni.­cziaországra, a­hol épen semmiféle jöve­delmi adó nincsen, így a „Presse.“ A „Wanderer“ meg­jegyzi, hogy a behozandó új adók a köl­csön surrogatumai, mint rendkívüli adók a deficit fedezésére. Csakhogy, mond az idézett lap, a rendkívüli adók könnyen rendesekké válnak, a­mi az eset a pót­adókkal. A személyadóra nézve azon ész­revételt teszi a „Wanderer“, hogy az oly adó, melynek egyedüli alapja csupán az ember létezése, mindig kellemetlen fog lenni, s észszerű adórendszerbe soha sem illeszthető bele. Az osztályadóban a„V.“ sem lát egyebet a jövedelmi adó emelé­sénél. Az aztán az adózóra mindegy, hogy tiszta vagy bruttó­ jövedelméből kell-e többet fizetnie. A „Morgen Post“ és „Neuesten Nach­richten“ eddig még inkább csak ismerte­tő czikk­eket közlenek, mint bírálatokat. Bizottsági jelentés az Ischiben 1863. Szentmihályhó 27-én kelt legf. bír. leiratban foglalt, a bírod, tanácsba követek küldés­ét tárgy­azó felszólításról. Az Ischiben 1863. szentmihályhó 27 én 4530. bz. s. kelt legf. kir. leiratban I. a magas országgyűlés felszólittatik, hogy te­kintetbe véve, miként az Erdély részéről a bi­rodalmi tanácsba küldendő követek választásá­nak az országos t­örvényhozáshoz utasított sza­bályozása előreláthatólag huzamosb időt fog igénybe venni, — továbbá tekintve, hogy az 1860. mindszenthó 20-ki, és 1861. böjte’.öhó 26 i államalaptörvények hiteles szövegének az orszá­­gos törvényekbe iktatása megkezdetett, illetőleg véghesvitetett, — azon választások végleges szabályozásáig is, a magas országgyűlés, a biro­dalmi tanács közös ügyek feletti tárgyalásainál megillető befolyást a birodalmi tanácsba követek küldése által megóvja. A legf. k. leiratnak ezen felszóllitására vonat­kozó része a következő előrebocsátást: „Az 1861. évi böjtelőhava 26-áról kelt cs. késiratunk által Erdély részéről a birodalmi ta­nácsba küldendő követek választása módjának és rendjének megállapítását, alkotmányos szabá­lyozás végett, az országos törvényhozáshoz ta­láltuk utasítandónak azon, határozottan kimon­dott várakozásban , hogy az országgyűlés a csá­szári felszólításnak „annál is inkább minél előbb meg fog felelni“, „minthogy ilyen közös ügyeknek közelebbről kellene tárgyaltatniok és elhatároztatniok“,ámaz alapelv ismételt elismeré­sével hozta kapcsolatba, hogy Erdély Nagyfeje­delemségének törvényes joga van az őt hason­­lóképen érdeklő ügyek, és ezek között név sze­­rint az adóügy és vasútkérdés stb. iránti tárgya­lásokban és elhatározásokban részt venni, mely jognak gyakorlatba vételére az ország saját ér­dekében is kell, hogy magát indíttatva érezze. A bizottság nem tehette, hogy el ne ismerje ez okok győző erejét, minél fogva egy akarattal el is határozta, hogy a magas országgyűlésnek a császári felszólítás teljesítését a legmelegebben ajánlja, még­pedig annyiva­­ is inkább, mint­hogy a birodalmi tanácsba követek küldésével tu­lajdonképen a válaszfeliratban mar adott szó tet­té válik, és ez egyébként is az octoberi diploma és februári pátens beczikkelyezésének magától érthető következése. A 1. fe leirat magában foglalja: II. a felszólítást, hogy a birodalmi tanácsba küldendő követek választása határozottan meg­jelölt módozat szerint eszközöltessék. A bizottságnak ebben is hálásan fel kellett is­mernie a legkitűnőbb jóakaratú tekintetet úgy ezen ország azon elvitázhatlan joga iránt, misze­rint az öt érdeklő minden ügy feletti tanácsko­zásokban és elhatározásokban részt vehet, mind pedig Erdély sajátságos viszonyai iránt is, a­mennyiben tudniillik azon választási módozat minde­n akadály nélkül valósággal alkalmazható, másfelől meg az országgyűlés összealkotásának és meglevő tagozatának tökéletesen megfelel. Ez alkalommal csak azon kérdés merült fel, várjon és minő rendtartás legyen irányadó az osztályok és illetőleg az országgyűlés ál­al vég­rehajtandó választásoknál ? A felelet ezen kér­désre annak megítéléséből foly, hogy az erdélyi országgyűlés intézetszerűleg az összes választá­sokat közvetlenül osztályaiban eszközli, ellen­ben, ha — miként ez a 1. f. leiratban ajánltatik —a választást sehogysem alakult vagy pedig nem elégségesen képviselt osztályokban végrehajtja, akkor ezeket helyettesíti. Ezen aránynak meg­felelőig az 1. 2. 4. 5. 7. 8- osztályoknak előbb meg kellene tenniök választásaikat, és az ország­gyűlés csak azután fogná választani a 3. és 6. osztályokra eső birodalmi tanácsbeli követeket. A 1. f. leirat magában foglalja végül: ül. A zárszakaszban a cs. és ap. felsége által nyilvánított azon várakozásban, hogy az ország­gyűlési bizottságok azon időközben is, mialatt a követekül küldött országgyűlési tagok a birodal­mi tanács tárgyalásában részt veendnek, folytas­sák munkálataikat, s a legteljesebb megnyug­tatást találjuk az iránt, hogy az ország kép­vise­­letének az ország belügyei szabályozására és megszilárdítására sürgősen megkívántatok tevé­kenysége nem tovább — mint a meddig szük­séges — félbe szakittatik. Egyébiránt ajánlható lenne, ő Felségét már most ez alkalommal megkérni, mikép legkegyel­mesebben intézkedni kegyeske­djék, hogy az 1863. Szent-Iván hó 15-én kelt legf. megnyitó leiratában 1. a birodalmi tanácsba követek kül­désének végleges szabályozása, és 2. az ország politikai felosztásában eszközrendi változtatások iránt kilátásba helyezett kormányjavaslatok az országgyűlés összealkotása és rendezése iránt már közlött javaslattal való benső összefüggésük­nél fogva mentői előbb az ország jelen képvise­letéhez juttassák le. A bizottság ezekhez képest indítványozza.

Next