Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)
1863-10-10 / 4096. szám
231-1096 14. évi tolyam. Szerkesztési iroda : Permeziek tere 7-ik szám, 1-bS emelet E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: ferenaziek terévi 7-dik szám földszint. 1A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva . Félévre . . , 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre . . . 5 trt 96 kr o. é. 1863. Szombat, oct. 10. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj ki Bélyegdij külön 80 ujkr. Magánvit .7 hasábos petit-sör 25 uj kr. Blö£Lvetés October 1-jétől kezdődő évnegyedre a „Pesti napló“-ra. Előfizethetni 5 ft 25 krral. A kiadó-hivatal. Pest, oct. 0.1803. jessemle. . .0 ! Másutt boldogabb világ lehet gazdagabb a termés, bőven fizetnek a tőkék, s igy az emberek az inség ijesztő aggodalmai helyett szórakozási kirándulásokra, itt ott vig szüretekre, néhol tanulmányozó utazásokra mehetnek. E járáskelés első hatása a világpolitikát érinti. Pihen a diplomatia, hallgatnak a kabinetek, mozdulatlanok a futárok, senki sem ír sürgönyt, felfüggesztve a jegyzékek korszaka, szunnyad ama nagy tevékenység, mely pár hónappal előbb milliók reményének ígért tápot, s ma önmagát sem képes felbátorítani. A politikai liturgia ez álmos időpontján mi sem akarjuk bolygatni az alvókat, hadd nyugodjanak, legyen álmuk csendem, ébredésük erőteljes! Sokszor megtörtént már, hogy aki csendes eső hullása mellett ereszté fejét ágya párnájára, egy pirosan derengő hajnal ébreszté tettre, serkentő munkára, így lehet ez az ágyba erőszakolt lengyel kérdéssel is. A hosszas béke érzékenynyé, finommá alakítá át az emberiséget , a heroicumot, a drastikait csak a színpadon, csak a szónoki széken szereti látni és hallani, de a beteg testnél csak az utolsó szükség esetében véli megengedhetőnek. És melyik azon időperc, mely az utolsó szükség mintájának tekinthető ? Ki azon felavatott bohó, vagy kiemelkedett lángelme, mely e mutatóra ráismer, s a heroicus szerek alkalmazásának pillanatát bekövetkezettnek fogja hirdetni? Kérdések, melyekre határozott felelet nincs. Egyébiránt mai kor főszerplői épen nem tartoznak azon véleményosztály harczosai közé, kik az élet bárminő functiójában elismernék az utolsó szükség lehetőségét. S ezen negatív meggyőződésben találjuk ama vigasztalást, mit tán emberi vagy társadalmi kötelességünk öntudata nem adhatna. Csak erkölcsi nyereség ez, azonban nagy jótétemény, hol a materiális kényelem minden követelése kielégíthető. Utolsó szükségben vannak-e a lengyelek ? Kell-e, szabad-e a heroicus szerek alkalmazásához nyúlni? Olvasónk az elbocsátottakban találja részint a félénk aggodalom, részint az önzés, részint a szeretetlenség válaszát. Míg egy nép lázadokat képes a csalásikra állítani,újakkal,pótolhatja a naponként ritkuló sorokat, elegendő áldozat kerül ki jobbjaiból vérpadnak, börtönnek, száműzetésnek, — ott nincs, nem lehet utolsó szükség, ott a dynastikai gyógyszerrel nem lehet, nem szabad előállni, ott rokonszenvünk leend a vajúdó s a szenvedő iránt, de a mellett cselekvőleg föllépni annyit tenne, mint világrészünk egy kis szögletfecskéjében eloltani akarni a gyulladást, de egyszersmind lángba borítani Európát, földkerekünk legszebb részét. Ez az okoskodások menete ama nagy lapok hasábjain, melyek sugalmazás után gyártatnak, s melyeknek a mi vert világ minden részében közönségük van. Szép szavak, nagy mondások bőven: értés, igazság, szeretet — semmi. Forduljunk tehát mi is másfelé, tán vigabb dolgokat fogunk látni. György király utazik, most Londonban van, nem sokára megjelenik Párisban, s onnét — új hazája, Görögországban. Hogy ő Felsége nem fejt ki nagyobb sietséget, hogy minél előbb ráléphessen a zsámolyra, mely őt egy uj trónnak, s egy ősrégi nevű nemzetek urává teszi, azon csudálkozni épen nem lehet. Athene mai helyzete épen nem irigylésre méltó; financziája legkevésbé mondható virágzónak, a deficit szaporodik, uj kölcsön szüksége állott be, mindennap uj hitelezők kopogtatnak, kik az adójövedelmekben osztozkodni jogosítják. Sőt György ekkorig még arról sem bizonyos, hogy Athénébe érve, lesz-e palotája, mert az ottani királyi lak az elűzött Ottó király magántulajdona. A róniai szigetek October 5 -i gyűlése egyhangúlag decretálta a Görögországhoz való csatlakozást. Ha azonban kissé szigorúbban vennék e csatlakozást, tán inkább azt lehetne rámondani, hogy Görögország csatoltatik a két szigethez, s hogy ezen ujjan egyesített államegésznek látható királya György, látbatlan pedig Palmerston lord. Zilált pénzügyek, desorganisált hadsereg, parlament, mely a hegyi párt nagy harczainak paródiája, angol gyámság; — Íme azon szép ajándékok, melyek György király ő Felségére várnak legott megérkezésekor. Nem csuda, ha ő Felsége lassan utazik — a kellemetlenség mindig jókor szokott érkezni. Más szemüvegen át nézik a mexikói császárságot, s más hangon szólnak Miksa választott császár adott feleletéről. Mi itt ismertetés végett csak a „Times“ véleményét hozzuk fel, mert igen őszinte, s igen angolos; a kalmárok kénytelenek benne sajátjukra ismerni. „ A foli rezeg — írja a „Times“— sokat vár Francziaországtól , s egy keveset Angliától. Csalódnék, ha azt várná hogy Anglia azonos részt vegyen Francziaországgal a Mexicónak adandó gyámolításban. Az lehetetlen, hogy Francziaország visszahívja csapatait Mexicóból, míg Miksa főherczeg oda meg nem érkezik. Ez annyit tenne, mint megaláztatásnak, anarchiának tenni ki azt. Hanem az lehetetlen, hogy Anglia bármikor is részes legyen Mexicó katonai megszállásában. Mi közvetlenül el fogjuk ismerni Miksa főherczeget, mi jó barátsággal fogunk viseltetni Mexicó iránt, de tovább nem megyünk. Mintegy hasonló hangon nyilatkozik a „Globe“ is. E hang szokatlansága-e , vagy túl őszintesége az, meltől a „France“ oly szerfelett prüszköl. Örömest róná meg a csatornán túli kollegái pajkosságáért, de az angolnak ökle van, s ha valaki öklözési ügyességét vonja kétségbe, annak erős oldalbordákkal kell bírnia. A senatori lap azért inkább csak simogat, s más oldalról elbeszéli, hogy Miksa főherczeg válaszának első feltétele máris teljesedésbe vétetett. Minden mexikói községben nyílt ívek tétettek ki, melyekbe a nagykorú lakosok sajátkezűleg írják, vagy hites tanuk által íratják be igen vagy nem szavazatukat. Remélik, hogy nemsokára milliókra menend azon szavazatok száma, melyek a notabilisek jul. 10-ki választására ráadandják a sanctiót. Adóreform. a) Épületadó. A bécsi birodalmi tanács által megszavazandó adó — „sine nobis“ ugyan — de azért csak úgy fog mi ránk is nehezedni, mintha annak megszavazásában magunk is részt vettünk volna. Olvasóink tehát alkalmasint kedvesen fogják venni, ha — a hosszú okmányok átolvasásától fölmentvén őket — dióhéjban ismertetjük meg velők az átalakított vagy egészen új adók lényegét, miknek megszavazását a pénzügyér a birodalmi tanácstól követelte. — Rövidek — a mennyire lehet — és érthetők akarunk lenni, és mindenütt főleg hazánk ügyét tekintetbe venni. Kezdjük a ház, vagy „épület-adón.“ Magyarország és a hozzá kapcsolt részek ez adónemet 1860 óta ismerik, még pedig kétféle alakban, házbér-és házosztály-adó alakjában. Az elsőnek alapját a valóságos házbér képezte, a mint ezt a ház tulajdonosa az adóhivatalnak bevallotta. Ezen adónem eleinte hazánknak csak némely, egyenként megjelölt helységeiben hivatozott, később másokra is kiterjesztetett, mégpedig ilyképen : összeszámíttatott a bérbeadott épületek jövedelmezése, ezzel egybevettetett magok a tulajdonosok által használt épületek hozzávetőleges haszna, és ha amaz nagyobb volt emennél, az illető helységben a házbéradó (Hauszins- Steuer) hozatott be. A többi helységekben a ház osztály adó (Hauszinsklassensteuer) állott fenn, t. i. a valóságos házbér vétetett alapul (mert az épületek többsége ezen helységekben nem volt bérbe adva, hanem a birtokosok által használtatott), ellenben ezen épületek bizonyos osztályok szerint soroztattak, és minden osztályra nézve meg lön állapítva a hozzávetőleges, átlagos érték, és a szerint vettetett ki a házosztály-adó. Az épületnek jókarban tartatása fejében különböző magasságú százalék vonatott le a valóságos vagy hozzávetőleges jövedelmezésből, és az adópercent csak a maradéktól számíttatott. Budapesten példá ily tatarozási költség fejében 15, másutt 30% vonatott le a bevallott bötbérből, és az adó csak a maradéktól számíttatott 12% -kal, a pótlékokat persze be nem számítva. Lényeges változás az épületadó terén ezentúl sem történik; az adó percent a régi marad, a pótlék is úgy marad, amint volt. Csak azon összeg megállapítására nézve, mely az adókivetés alapját képezi, történt némi változás. A házbér- és házosztályadó közti különbség t. i. fenntartatik ugyan, de az alkalmazás egyszerűbb lesz. Oly helységekben, ahol a bérbe adott egyes épületrészek összege ugyan oly nagy, vagy nagyobb, mint a birtokosok használatában levőké, ott a házbéradó szedetik be, — egyebütt a házosztályadó. Ez első helyeken tehát a birtokos bevallja a házbért, és ettől számíttatik az adópercent, a tatarozási százalék levonása után. E tatarozási százalék fejében vagy 20, vagy 25, vagy 30°0-et szabad levonni. Ha az egész helységben a fassiók szerint egy egy épületrész (szoba) évenkénti átlagos lakbére 15 ft vagy több (tehát a nagyobb helységekben) a tatarozási levonat 20%, mert föltehetni, hogy a többet jövedelmező épületek jobb karban vannak és tartósabban építtettek, valamint kevésbbé koptattatnak, tehát e czélra kevesebb percentiyi levonat engedtetik. Ha az egyes épületrész átlagos évi jövedelmezései több mint 5, de nem 15 ft, a levonat 25%, ha pedig még 5 írtnál is kevesebb, a levonat 30% A hol nem a házbéradó, hanem a házosztályadó fizetendő, annak érdekében három kategóriára osztatnak a helységek. 1.2000-nél több lakossal, II. 2000-nél kevesebb lakossal bíró, de vasút melletti fekvésnél vagy más körülménynél fogva (hatóságok székhelye stb.) élénkebb forgalomnak örvendő helységek. III. A melylyek sem az I. sem a II. kathegoria alá nem tartoznak. — Itt tehát nem vallatik be a valódi házbér, hanem az épületek kilencz osztályba soroztatnak, és mindegyik osztályban meg van határozva az egyes épületrész (szoba, kamara) átlagos évi haszna, így péld. I. kathegoria 1. osztály egyegy szoba évi hasznalattal vétetik. I. kathegoria 2. osztály egy-egy szoba évi haszna 10 ft. I. kathegoria 3. osztály egy-egy szoba évi haszna 13 fttal, és így tovább, a kilenczedik osztályig. II. kathegoria 1. osztály egy-egy szoba évi haszna 8 ft. II. kathegoria 2. osztály egy-egy szoba évi haszna 9 ft. II. kathegoria 7. osztály egy-egy szoba évi haszna 22 ft, és igy tovább, a kilenczedikig HI. kathegoria 1. osztály egy-egy szoba évi haszna 3 ft. III. kathegoria 5. oszt. egy-egy szoba évi haszna 3 ft stb. A kilenczedik (legmagaab) osztályban a szoba évi haszna I. rangú helységben 31 fttal, II. ranguakban, 27 fttal, III. ranguakban 21 fttal vétetik fel, a kamara pedig a szoba értékének felével. Az országos bizottmány megállapítja mindenek előtt, melyik kathegóriába tartozik ez vagy amaz — nem a házbér-hanem a házosztályadó alá eső helység, aztán az adóbizottmány a község tagjaival együtt megállapítja, melyik osztályba tartozik minden egyes épület, és mennyit tesz, az egyes részek tekintetbe vételével, annak átlagos évi haszonértéke; ebből levonatik a fent említett tatarozási százalék, és a maradéktól számíttatik aztán az adó. Említésére méltó módosítás az, hogy a házbér-bevallás és épületek osztályzása, és az ennek alapjánl adókivetés nem fog, miként eddig, minden évben megujjittatni, hanem mindjárt három évre állapíttatik meg, ami az amúgy is elég kellemetlen bajlódást legalább harmadrészére szállítja alá. Jelentékeny módosítás még az is, hogy az eddig Magyarországon csak csekély mértékben és kivételesen megengedett adómentesség most szabályként hatévi Bécsi dolgok. A „Preste“ és „Wanderer“ bírálják az újonnan behozatni javasol adókat. Halljuk először is ezúttal a Pressét . Ha, úgymond e lap, megengedjük, ami fölött kellene mindenekelőtt tisztába jőni, hogy az állam kiadásait nem lehet az eddigi bevételek színvonalára szállítani alá, hogy tehát a bevételeket kell emelni, s hogy nem tanácsos béke idején a folyó kiadások fedezésére a kölcsönrendszert használni , ez esetben be kell vallani, hogy módokat kell találni benne, emelni a rendes bevételeket. E czélra három mód van. Emelni az indirect adókat, emelni a fennálló adók százalékát, vagy új adótárgyakat keresni. Az osztrák pénzügyőrség már elmondhatja, hogy mindhárom után jól előre haladt, a most már csak az a kérdés, várjon nemzetgazdasági és politikai veszély nélkül mehetni-e még tovább. A pénzügyminiszter a két első mód ellen nyilatkozott. A fennálló indirect adók emelését nem sürgeti, mert egyfelől az illetéktörvény tételeit csak nem rég emelték föl, s mivel másfelől a legszükségesebb élelmi tárgyak árát nem kell fölebb emelni, az egyenes adókat sem akarja emelni,mert azok „immerhin bedeutend “-ek, s aztán ellyenetlenségekkel járnak, melyeket pusztán a százalék fölemelése még nyomasztóbbakká tesz s behajthatóságuk is kétséges lenne. Tehát a pénzügyminiszter új adótárgyakat keres. És pedig úgy, hogy mindenekelőtt az „adó-subjectumokat“ veszi föl, és pedig a legnagyobb kiterjedésben. A személyadó ezentúl minden 16 éves lakosra, nem-különbség nélkül kiterjesztetik Va, ha és 1 forinttal fejenként. A miniszter e rendszabálytól sem csak 5,615,200 ft évi jövedelmet, hanem erkölcsi eredményeket is vár. Ha nem téved e részben, úgy ez adó derék dolog , s Plener úr az osztrákoknak szép bizonyítványt ad ez által, amidőn a legalsóbb néposztályok egyenes megadóztatása ellen uralkodó aggodalmakra nagyon keveset ad. A logika, mely a minisztert mindenki megadóztatására vezette, kissé még tovább ragadja. Ha, úgymond, már a napszámos legszűkebb keresményét is igénybe veszi az állam, a kellőn túlterjeszkedő állampolgárt rendkívüli adóval kell megróni. A logika ellenmondhatlan s kicsinyeskedés volna, kiemelni akarnánk, hogy hiszen már most is van néhány adó s hogy a személyadónak is három fokozata van, s hogy a gazdagabb most is többett fizet. A fényűzési adó tárgyai: a cselédség, kocsi és lovak. Mindegyik lehet ezek közös fényűzési czikk, de nem mindig az, s habár a pénzügyminiszter tesz némi kivételeket, nem sikerült a fényűzés és a közt, ami szükséges, megvonni a határvonalt. Oly családra nézve, ahol tíz neveletlen gyermek van, három cseléd tartása nem fényűzés; míg egy nőtlen magánzónak két cselédet tartani is fényűzés lehet. S még nagyobb aggodalmak állanak elő az osztályadó ellen. Ezen adó sajátlag nem egyéb, mint a jövedelem újabb megadóztatása. Azon jövedelem, mely bizonyos egyénre nézve különböző forrásokból ered, együtt, mint külön adótárgy vetetik föl. Aki például földbirtokából, háza lakbéréből, fizetéséből valamely hivatala után, értékpapírjai kamatjaiból bizonyos jövedelmet húz, miután már a telekadót, épületadót, jövedelmi adót és kamatszelvényi adót megfizette, jövedelmének ezen adók levonása után fenmaradt részétől még osztályadót lesz most kénytelen fizetni. Mi tehát egyéb ez adó, mint pótadó a már létező adókhoz ? Poroszországra hivatkozik a pénzügyi előterjesztés, de ignorálja, hogy Poroszországban nincs más jövedelmi adó, nincs kamatszelvényi adó. Még szerencsétlenebb az Angliára való hivatkozás, ahol csak általános jövedelmi adó van, s a legszerencsétlenebb a hivatkozás Franidőközre Állapíttatott meg mindazon épületekre nézve, melyek újonnan keletkeztek, valamint a régiekhez hozzáépített új részekre nézve. Bizonyos helyekre, péld. Bécsre nézve, hol ily esetben eddig húsz évi adómentesség engedélyeztetett, az új törvény vesztességgel jár, ránk nézve azonban jobbatlan kedvezményt tartalmaz, hanem persze nem is olyanok a mi viszonyaink, hogy sok új építkezésre gondolhatnánk. A. kormány szándéka jó lehetett, hanem gyakorlatban az adómentesség által nem sok forint fog a mi zsebünkben maradhatni.cziaországra, ahol épen semmiféle jövedelmi adó nincsen, így a „Presse.“ A „Wanderer“ megjegyzi, hogy a behozandó új adók a kölcsön surrogatumai, mint rendkívüli adók a deficit fedezésére. Csakhogy, mond az idézett lap, a rendkívüli adók könnyen rendesekké válnak, ami az eset a pótadókkal. A személyadóra nézve azon észrevételt teszi a „Wanderer“, hogy az oly adó, melynek egyedüli alapja csupán az ember létezése, mindig kellemetlen fog lenni, s észszerű adórendszerbe soha sem illeszthető bele. Az osztályadóban a„V.“ sem lát egyebet a jövedelmi adó emelésénél. Az aztán az adózóra mindegy, hogy tiszta vagy bruttó jövedelméből kell-e többet fizetnie. A „Morgen Post“ és „Neuesten Nachrichten“ eddig még inkább csak ismertető czikkeket közlenek, mint bírálatokat. Bizottsági jelentés az Ischiben 1863. Szentmihályhó 27-én kelt legf. bír. leiratban foglalt, a bírod, tanácsba követek küldését tárgyazó felszólításról. Az Ischiben 1863. szentmihályhó 27 én 4530. bz. s. kelt legf. kir. leiratban I. a magas országgyűlés felszólittatik, hogy tekintetbe véve, miként az Erdély részéről a birodalmi tanácsba küldendő követek választásának az országos törvényhozáshoz utasított szabályozása előreláthatólag huzamosb időt fog igénybe venni, — továbbá tekintve, hogy az 1860. mindszenthó 20-ki, és 1861. böjte’.öhó 26 i államalaptörvények hiteles szövegének az országos törvényekbe iktatása megkezdetett, illetőleg véghesvitetett, — azon választások végleges szabályozásáig is, a magas országgyűlés, a birodalmi tanács közös ügyek feletti tárgyalásainál megillető befolyást a birodalmi tanácsba követek küldése által megóvja. A legf. k. leiratnak ezen felszóllitására vonatkozó része a következő előrebocsátást: „Az 1861. évi böjtelőhava 26-áról kelt cs. késiratunk által Erdély részéről a birodalmi tanácsba küldendő követek választása módjának és rendjének megállapítását, alkotmányos szabályozás végett, az országos törvényhozáshoz találtuk utasítandónak azon, határozottan kimondott várakozásban , hogy az országgyűlés a császári felszólításnak „annál is inkább minél előbb meg fog felelni“, „minthogy ilyen közös ügyeknek közelebbről kellene tárgyaltatniok és elhatároztatniok“,ámaz alapelv ismételt elismerésével hozta kapcsolatba, hogy Erdély Nagyfejedelemségének törvényes joga van az őt hasonlóképen érdeklő ügyek, és ezek között név szerint az adóügy és vasútkérdés stb. iránti tárgyalásokban és elhatározásokban részt venni, mely jognak gyakorlatba vételére az ország saját érdekében is kell, hogy magát indíttatva érezze. A bizottság nem tehette, hogy el ne ismerje ez okok győző erejét, minél fogva egy akarattal el is határozta, hogy a magas országgyűlésnek a császári felszólítás teljesítését a legmelegebben ajánlja, mégpedig annyiva is inkább, minthogy a birodalmi tanácsba követek küldésével tulajdonképen a válaszfeliratban mar adott szó tetté válik, és ez egyébként is az octoberi diploma és februári pátens beczikkelyezésének magától érthető következése. A 1. fe leirat magában foglalja: II. a felszólítást, hogy a birodalmi tanácsba küldendő követek választása határozottan megjelölt módozat szerint eszközöltessék. A bizottságnak ebben is hálásan fel kellett ismernie a legkitűnőbb jóakaratú tekintetet úgy ezen ország azon elvitázhatlan joga iránt, miszerint az öt érdeklő minden ügy feletti tanácskozásokban és elhatározásokban részt vehet, mind pedig Erdély sajátságos viszonyai iránt is, amennyiben tudniillik azon választási módozat minden akadály nélkül valósággal alkalmazható, másfelől meg az országgyűlés összealkotásának és meglevő tagozatának tökéletesen megfelel. Ez alkalommal csak azon kérdés merült fel, várjon és minő rendtartás legyen irányadó az osztályok és illetőleg az országgyűlés álal végrehajtandó választásoknál ? A felelet ezen kérdésre annak megítéléséből foly, hogy az erdélyi országgyűlés intézetszerűleg az összes választásokat közvetlenül osztályaiban eszközli, ellenben, ha — miként ez a 1. f. leiratban ajánltatik —a választást sehogysem alakult vagy pedig nem elégségesen képviselt osztályokban végrehajtja, akkor ezeket helyettesíti. Ezen aránynak megfelelőig az 1. 2. 4. 5. 7. 8- osztályoknak előbb meg kellene tenniök választásaikat, és az országgyűlés csak azután fogná választani a 3. és 6. osztályokra eső birodalmi tanácsbeli követeket. A 1. f. leirat magában foglalja végül: ül. A zárszakaszban a cs. és ap. felsége által nyilvánított azon várakozásban, hogy az országgyűlési bizottságok azon időközben is, mialatt a követekül küldött országgyűlési tagok a birodalmi tanács tárgyalásában részt veendnek, folytassák munkálataikat, s a legteljesebb megnyugtatást találjuk az iránt, hogy az ország képviseletének az ország belügyei szabályozására és megszilárdítására sürgősen megkívántatok tevékenysége nem tovább — mint a meddig szükséges — félbe szakittatik. Egyébiránt ajánlható lenne, ő Felségét már most ez alkalommal megkérni, mikép legkegyelmesebben intézkedni kegyeskedjék, hogy az 1863. Szent-Iván hó 15-én kelt legf. megnyitó leiratában 1. a birodalmi tanácsba követek küldésének végleges szabályozása, és 2. az ország politikai felosztásában eszközrendi változtatások iránt kilátásba helyezett kormányjavaslatok az országgyűlés összealkotása és rendezése iránt már közlött javaslattal való benső összefüggésüknél fogva mentői előbb az ország jelen képviseletéhez juttassák le. A bizottság ezekhez képest indítványozza.