Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)

1863-11-08 / 4121. szám

alig is várhattunk tőlök egyebet, mint az első benyomás okozta hangulat kifejezését. A külső jelenségek közé tartozik még Met­ternich­ig Bécsben mutatása, s utólagosan valószínűnek látszik ama korábbi hit, mely sze­­rint a herczeg azért utazott Bécsbe, hogy itt várja be a franczia trónbeszédet, s személyesen vegyen részt az a fölötti tanácskozásokban. A pest-budai kereskedelmi és ipar­­kamra évi jelentése. (Folytatás.) A kereskedelmi kamra jelentése aztán, bár oly részletességgel, mint a tokaji, egy bor sem vizsgáltatott meg, mégis a kéznél levő anyagok alapján egy pillantást vet a más hegyeken ter­mett borok természetébe is, s így szól: A tokajihoz ízre és belösszetételre nézve leg­közelebb a ruszti és sopronyi borok állanak­ ,az ezen boroknál mutatkozó egyenfajúság legin­kább azon körülménynek rovandó fel, hogy ezen hegyeken ugyanegy szőlőfaj ter­mész­tet­ik; hogy az egyenfajúság egyenlőséggé nem lesz , az a kevésbé kedvező talaj és éghajlatnak tulajdoní­tandó ; így Tokajban, hosszabb korszak alatt, két háromszor annyi aszú év van, mint Sopronyban és Ruszton. Sopronyba­n ennélfogva a legmaga­sabb alkohol­tartalom 15%, s ennek megfelelő­ig, az eredeti czukortartalomnak szintén vala­mivel kevesebbnek kell lennie; minden egyéb tulajdonságokra nézve — a zamatot kivéve — a tokajihoz a sopronyi és ruszti közel egyenlő. A szüret ott ,b October végére esik, s ezen körül­mény is, kapcsolatban a használt szőlőfajjal, az idevaló boroknak kitűnő helyet biztosít az egész környék terményei fölött. A sopronyi és a ruszti erek szerint, szintúgy, mint a tokaji, az asszu­­borokhoz tartoznak, és nagyon kiváratas, hogy ezen jellemet megőrizzék , hogy ez lehetséges lesz-e? azt nehezen lehet előre megjósolni, mert a sopronyi szőlők a nagyban termesztők kezei­ből mindinkább a szegényebb osztályúak ke­zébe mennek által, kik előny­ös­nek tartják a ne­mes furmintot (sopronyiasan „bapfner“) dúsab­­ban termő, de kevésbé nemes szőlő által helyet­tesíteni. Minthogy mi a következő évtized legfonto­sabb feladatának a borászat tekintetében azt tartjuk, hogy oly szőlő termesztessék, a­mely kivitelre méltó, így egy elismert jó faj elhanya­golását hosszabb időre előnyösnek nem tartjuk, s azt hiszszük, miszerint a mondott szőlőhegy megmentése csak az által eszközölhető, ha gyor­san elkerül oly terjedelmű kivitelt eszközölni, melynek hatását a szegény szőlősgazda meg­érezze. Erre nézve Sopronyban kell megtenni, a kezdeményezést, s el kell térni ama elévült szo­kástól, hogy a bor éveken át a seprűn hagyas­sák, mert ezen szokásnál a bornak, hogy megér­jék, sokkal hosszabb időre van szüksége, s azon hibája is megmarad, hogy minden lefejtésnél megtörik. E tekintetben a sopronyi bortermesztő egylet tevékenységének hasznos mező nyílik ; az illetők érdekében szintúgy, mint az országéban i­llana, ha az egylet az eredményeket a nagy kö­zönséggel­ tudatná. A furmint még más különféle szőlőhegyek­ben is termesztetik, s a bornak jósága által min­denütt kitünteti magát, de jelleme az éghajlat és talaj által sokkal inkább változik, mint Soprony­­ban, így Pécsett az igen jó, legnagyobb részben furmint szőlőből képződött Keprűn levő bornak alkohol tartalma alig haladja meg a 12%-ot. A­mely helyen áll a tokaji bor a fehér borok közt, ugyanazt a helyet foglalja el a ménesi a veres borok között; sajnos, hogy nem volt alkal­munk többet, csak egy ménesi bort megvizsgál­tatni. Ménesihez csatlakozik Eger, Szegszárd, Buda; ezen hegységek boraiból sem vizsgáltatott meg ötnél több, de ez nem elég arra, hogy átalá­­nos következtetést vonhassunk. Az alkohol­tar­talom a ménesinél, úgy látszik, 12—17% lehet, a többinél 12%/o körül ingadozik. A többi, itt meg nem nevezett hegyeknek borai elütnek az aszuborok természetétől, s inkább tü­zes asztali borok, melyeknek alkohol tartalma, legalább a tett kevés próbák után, 12%-tólin­ál kevesebb, kitűnő példányoknál több kb . 9% alól, kivéve a közönségesebb vidéki borokat, egy sem találtatott, boraink tehát különösen nagy alkohol tartalmuk miatt tűnnek ki. Miután további részletezésbe azon oknál fog­va nem bocsátkozhatunk, minthogy elegendő számú vizsgálatok hiányoznak, még egy tényt emelünk ki, t. i. hogy­­/Moór-vidéki borok feltűnő­leg kevés Bavaryt tartalmaznak, mely körülményt felhasználni szokás a savanyu ausztriai borok­nak moóri borokkal való elegyítésére. Ezután igy végzi a kamra jelentését a borra vonatkozólag : Majd minden megvizsgált bornál állandóan egy tény feltűnő, mely a borokra nézve nagyon hátrányos, s a tartósságnak kedvező magas al­kohol-tartalom jó hatását erejétől megfosztja. Ugyanis, majd minden boraink tartalmazzák a többször említett legény tartalmú testeket, és pe­dig nagyobb mérvben, mint általában a magas alkohol­tartalom megbízná, s úgy látszik, nagyobb mérvben, mint a külföldi borok. Ezen anyag az, mely a bort a fejtés alkalmával megzavarja, a nyúlas­ágot előidézi stb. Még ekkorig nem lehe­tett meghatározni, mi ennek az oka ? az itt te­nyésztett szöllőfajok-e ?, az éghajlat-e ?, vagy a talaj alkalmasak-e annak képződésére, vagy ta­lán (mint valóban látszik is) a kőszénnek gya­kori előjövetele van vele összefüggésben ? Mindaddig, míg ezen túlságos képződésnek igazi oka tudva nincs, mindaddig, míg azon helyzetben nem leszünk, hogy a szőlőben meg­akadál­ozhassuk ezen anyag képződését, legin­kább azon módok és eszközök kell hogy érde­keljenek bennünket, melyek ezen anyagtól meg­szabadítanak. Azon szerencsés helyzetben va­gyunk, hogy maga a természet a szőlőmivelő­­nek kezébe adta azon eszközt, a­mely ezen fő­­ellenség legyőzésére kívántatik. — A csersav ugyanis — mely, mint már fentebb említek, azon tulajdonsággal bír, hogy a bor légenytar­­talmu alkatrészeivel felbonthatlan kapcsolatot képez, de azokat a borból mégis eltávolítani ké­pes — nemcsak a gubacsban és cserhéjban ta­lálható, hanem lényeges alkatrészét képezi a szőlőmagnak is; ahhoz tehát a bortermelő leg­könnyebb módon hozzájuthat, s ezt mindenütt, a­hol csak használható , alkalmazni kell. Hasz­nos továbbá ez csaknem minden bornál, és szük­séges mindazon boroknál, melyeknek az a hibá­juk, hogy a lehúzáskor nagyon megzavarodnak. Hogy ezen tekintetben tökéletes biztossággal járjunk el, kicsinyben teszünk kísérletet, egy pohár korba csersav-oldatot teszünk, s ha leve­­rődés történik, az a csersav használatát üreg­­muatja. t te­ - ti. A használandó csersavnak tömege, természe­tesen, változik a­­ bor természetér­e képest, s e szerint, legalább most, általános szabályt felállí­tanunk nem lehet, m­lat akárki­­ néhánynál al­kalmasnak találtatott. A csersav közbekeverése, a borok természete szerint, a tisztítás után vagy előtt vizahólyaggal eszközölhető; némely bornál a csersav használata a vizahólyaggali tisztítást feleslegessé teszi, míg más boroknál, melyek a vizahólyag által meg nem tisztulnak, a tökéletes átlátszóság csak akkor áll be, ha a csersav ma­gához vonja a vizahólyag feleslegét. Ezen útmutatások után a gyakorlati pincze­­gazda csakhamar azon helyzetbe jön, hogy mind a mennyiséget, mind az időt a csersav alkalma­zásánál helyesen eltalálja; megjegyzendő még, hogy csersav helyett a porrá tört szőlőmag is használtathatik, csak hogy 1 lat csersav helyett 14 lat porrá tört szőlőmag használtassák , a­mely megelőzőleg előbb kevés borral vegyítve, nyílt dézsában álljon néhány napig, s csak az­után tétessék a borhoz ezen vegyület. A csersav hatását gyámolítja a lefejtés, mint­hogy az eleny is lefejtés alkalmával a nyílt edényben levő borra elég hatással lehet, s a bor­nak legény-tartalmu anyagával felbontatlanul egyesülhet; — azért is egészen hibásan iszonyod­nak a lefejtéstől, s ezen iszonyodásnak az oka, nézetünk szerint, az, hogy a bor a lefejtés után nagyon szelíden iszik, a gégét nem csiklandozza, hanem kevésbé kellemes hatással folyik le a nyelven ; ez a­zon termesztőknek, kik a környé­kükön divatozó kezdetleges nyers állapotát is­merik csak a borászatnak, veszteségnek tűnik fel, míg mi, épen ellenkezőleg, ezen finomulást mint nyereséget tekintjük, s meg vagyunk arról győződve, hogy mindazon termesztők vélemé­nyét mondjuk ki, kik a pinczészet előhaladásá­­val lépést tartanak, s ezen tekintetben ismételt kísérleteket tettek. A gabnatermelést illetőleg a jelentés majdnem kizárólag statistikai adatokra szorítko­­z­i , de erre nézve is érdekes azon megjegyzés, hogy az évi átlagtermelésnek az utolsó, lon­doni világkiállítás alkalmával történt számítása 14,655,000 mérőre­l sokkal kisebb a valónál, „mert, u. m. a jelentés, ha az 1861-ik év kivite­lét 8 millióra, a bécsi piacz fogyasztására Ma­gyarországból vett mennyiséget 2 millióra, a az itteni piacz szükségletét szintén 2 millióra szá­mítjuk, úgy ez már 12 milliót mérőt tesz; en­nélfogva az egész ország fogyasztására alig maradna 3 millió mérő, mi a népességi számmal semmi arányban sem áll; nem tévedünk tehát, ha Magyarország gabontermelését 30 pettel fe­lébbre tetzszük, annál inkább, minthogy a ter­melés az utóké három év alatt tetemesen növe­kedett, mi a könnyített közlekedésnek, s a gab­­nanemek magas árának tulajdonítandó, mely a gazdának a gabnatermelést jutalmazó gyanánt tünteti ki­­.“ Hosszabban mint a földtermékekkel, foglalko­zik a jelentés azok gyártmányával, a liszt­tel. A jelentés mindenekelőtt megelégedéssel cocstatk­ozza, hogy a magyar lisztek kitűnő híre azon rendkívüli gondosságra viendő vissza, melylyel a magyar finom malmok lisztjüket felül nem múlt jóságban, tisztaság és szépségben ter­melik. E tekintetben , u. m. a jelentés, az ország leg­régibb mű­malma, a pesti hengermalom, alapí­tása óta elöljárt, s minden később keletkezett budapesti gőzmalom ugyanez utat követte. Ss­­­­razon és hidegen őrleni nemcsak jelszavuk, ha­nem szigorúan megtartott elvük ezen malmok­nak , szárazon és hidegen őrleni pedig annyit tesz , mint elérhetőleg legnagyobb tartósságú lisztet készíteni, a minthogy tapasztalás szerint az így készített hazai őrlemények a tengeri utat Kelet és Nyugat-Indiákra, minden további keve­rés nélkül, épen oly jól kiállják, mint a franczia őrlemények, melyeket azonban előbb száraztó műtét által kell ezen útra elkészíteni. Erő és tartósság pedig lényegükben egyenlők lévén, vi­lágos tehát, hogy oly őrleménynek, mely már a malomkövekről kitartó termékképen nyeretik, sokkal több erővel és sz­porasággal kell bírnia, mint egy olyannak, mely tartósságát kétségte­lenül épen a forrás általi elromlásra hajló erejé­nek árán, csak megelőző mesterséges szárítás útján szerzi meg. Teljes öszhangzásb­a ezen, a tapasztalás által bizonyított előnyökkel, az itt­­ott tett vegytani elemzések a magyar lisztben, más országok őrleményeihez arányosítva, lénye­gesen kevesebb vizet, kissé csekélyebb kemé­nyítőt, ellenben azonban több siker­ (Kleber) tartalmaz, és — hála az egész őrlési műtét alatt rendkívül gyakran véghezvinni szokott tiszto­gatásoknak — minden homok- és földrészektől való különös tisztaságot mutatnak fel. Annak megfejtését, hogy a magyar malmok miképen tudják annyira vinni, hogy a legszebb, a leg­erőteljesebb és legállandóbb őrleményt szolgál­tatják, először is a magyar búzának egészen ki­tűnő minőségében találjuk, mely bánsági, tisza vidéki és fehérm­­gyei három fajtájából, főkép ha e három buzanem, melynek mindegyike sa­játságos tulajdonsággal bir, egymással vegyitte­­tik, kiváló jelességü őrleményt szolgáltat. A Ma­gyarországnak őseréjü talajában csírázott, több­nyire száraz aratási időnek forró napsugaránál teljesen megérett és kifejlődött búzaszem az ő finom héjával, kőkemény, üvegszerű tömörségé­vel különösen alkalmas hideg után végzett dara­­készítésre, s végre, ha okszerűen kezeltetik, oly lisztet szolgáltat, melynek aranysárga ragyogása ellenében Németországnak hasonlóan fehér lisztje szürkén és kékesen üt el. Ezen természeti viszo­nyok kedvezőségén kívül a magyar őrlemények kiváló jósága bizonyára nagyrészben köszönhető az ezen iparágban igen nevezetes verseny­nek is, mely itt is, valamint más dolgokban, a leg­jobbnak és legolcsóbbnak, tehát legértékesebb­nek termelésére ösztönöz. Az iparág ezen állásának megfelelő aztán a fényes siker is, melyet a magyar malmászst kü­lönböző ipar­műkiállításoko­n vívott ki magának. E tekintetben elégséges felhozni, hogy a magyar őrlemények egy nemzetközi kiállításr­a sem jöt­tek haza kitüntetés nélkül, a­melyen képviselve voltak, és hogy csak maga a pesti hengermalom 6 érdempénzzel bír. A múlt évi londoni kiállí­tásban négy budapesti gőzmalom vett részt,­­s mind a négynek, valamint a debreczeni malom­nak is, odakeltetett az érdempénz. Ezen iparág annál nagyobb jelentőségű, mint­hogy a mely mérvben a malmaszat terjedésben nyer, ugyanazon m­érvben a búzának közép ál­talány ára is emelkedik. A mezőgazdászatnak ezen egyenes nyereségen kívül egy alig cseké­lyebbre becsülhető ága növekszik az által, hogy mindazon gabonából, mely lisztté változtatva jön­­ kivitelre, a hulladék olcsó tápanyagul az ország­ban marad vissza. VI­V­A malomipar kiterjesztése ennélfogva lénye­gesen hatna az ország nemzeti jólétére, ha a ma­gas vitelbér általa déli vaspályán Trieszt felé, a dunagőzhajózás magas dija­ által Kelet felé, s a trieszti kereskedők­ idegenkedése által a kiviteli kereskedés közvetítésétől, fejlésében gá­tolva nem volna. Konstantinápoly, Smyrna és az aldunai ki­kötők , úgy vélekedik a jelentés, időnkint igen jó kelendőséget nyújtanának a magyar liszt­nek, ha a dunagőzhajótársaság és az osztrák Lloyd túlságos vízi-fuvarbérei minden hozzáfér­heté­­st el nem metszenének. Vagy fel nem te­hető-e, hogy a pesti malmok épen oly jó hely­zetben volnának lisztet szállítani Konstantiná­poly­ba, mint a marseillei lisztkupeczek ? És a Lloyd, Galacztól le Konstantinápoly felé,tán ezért emeli oly magasra fuvardíjait, hogy távol tart­hassa a trieszti és fiumei rokon hazai mák­­októl Magyarország versenyét ? Hát Trieszt a mögötte fekvő országok kárára már régen oly előnyös helyzetet foglaljon el, melyet más, hasonló hely­zetű városokhoz aránylag, csak nagyon tökélet­lenül tudott felhasználni és kizsákmányolni? Ha Trieszt úgy felelne meg feladatának, a­mint lehetne és kellene, akkor tovább nem vol­na a magyar malmoknak semmi nevezetes pa­naszuk, melyre így teljes jogosultsággal bírnak. Mióta a magyar malomipar oly mennyiségű ter­méket készít, hogy az a belföldi fogyasztást túl­haladja, a liszttel való kiviteli kereskedés ezen iparágának életkérdésévé vált. Mielőtt a buda­­trieszti vasútvonal megnyílott volna, egyedül Németország volt az, mely a magyrországi liszt­­termelés feleslegét elfogadható; és hogy az oda­való lisztkereskedést a magyar malmok maguk kezelték, az több okból nem található különös­nek. Mert először íb Magyarországnak a német tartományokkal való kereskedelmi összekötte­tése már régibb idő óta élénk és terjedelmes volt, és a német üzér, ki Magyarországot azért kéresé meg, hogy gabonát vegyen, csakhamar úgy zár rá, hogy a liszt vétel többnyire jobb nye­reségre nyújt neki kilátást, mint a gabnavásár­­lást. Tekintetbe véve továbbá, hogy Németország túlnyomóan nagyobb része kenyérgabonábani szükségletét saját maga termeli, a Németor­szágba való szállítás ennélfogva rendesen oly kevéssé jutalmazó, hogy a magyar malmok min­den időben arra szorítkoztak, s jövőben is arra fognak szorítkozni, hogy Németországba csak azt adják el, a­mi más, nyereségesebb irányban el nem kel. Ezek tehát arra­felé csak igen cse­kély, vagy épen semmi nyereséggel sem dolgoz­­t­ak, s már maga ezen körülmény elégséges an­­n­k megmagyarázására, hogy a közbeeső keres­kedelem miért nem foglalta el magának a liszt­üzletet Németország felé. E tényállás mellett a magyar malmok egész sóvárgással várakoztak a tengerrel való egye­nes vaspályaösszeköttetésre, és nagy volt a vá­rak­ozás, mely a Trieszt felé vivő vasút megnyi­tásához köttetett. Olasz-, Franczia s Angolor­­szág, Brazília, Kelet- és Nyugat-Indiák, jó liszt­re a világ legjobb piaczai, fogtak nekik meg­nyílni. Azonban, fájdalom­­ a déli vaspálya ma­gyarországi vonalán való üzletének első érájá­tól fogva gondoskodott vitelbér táblázatai által arról, hogy a magyar malmok jogos kívánalmai a teljesedésnek igen szerény mérték­ére vettesse­nek vissza. És midőn, daczára mindennek, a ma­gyar liszt magának mégis utat tört, s a geogra­­phiai fekvése, és egy százados államoltalom által segélyezett Triesztnek kikötőjébe magát befurta, az odavaló nagykereskedők raktárai bezáródtak előtte, és Ausztriának egyetlen kiviteli kereske­­dőhelyén ezen, a kivitelre minden m­s egyébnél majd legalkalmasabb terméke az osztrák nemzet­gazdaságnak, kénytelen volt megelégedni azzal, hogy majdnem veszteséges árakon, élelmiszer­­kereskedők boltjába és sütők kamarájába ván­dorolván, a város élelmezésére szolgáljon. Majd­nem egy egész év folyt el, míg fele keresetre, nem pedig trieszti egész számlára, onnan egy kis félénk kísérlet létetett a magyar liszt kivitelé­vel. Ha valamely odavaló vállalat elemi szeren­csétlenség által arra kényszeríttetett, hogy vagy számos éven át fényes sikerrel űzött lisztkivite­­lét egy időre megszüntesse, vagy hogy üzletének folytatására magyar lisztet vásároljon, és ha e vállalat valóban vitt is ki magyar lisztet, mind­ez legfeljebb azt bizonyítja, hogy termékünk ezen czélból ny­eré­zkedésre méltó czikk. Ezen válla­lat azonban a magyar malmoknak versenytár­suk, hosszabb időre tahát közvetítőjük nem le­het. Mit a mi malmaink szükségének, az épen ama vállalatnak versenytársai a kiviteli szakban, versenytársak, melyek nagyon feltűnő módon Triesztben akarnak találkozni. Innen van aztán, hogy a magyar malmok maguk kénytelenek meg­kísérleni azt, mire­­ Trieszt, mint kereskedelmi hely, és bizonyára csak saját előnyére, hivatva volna, és mire tengerentúli összeköttetései által hasonlíthatlanul jobban képesíttetnék, mint a magyar malomtulajdonosok. Ezek, a­mint kell is , uniók, mindenek előtt iparosok, és a trieszti kereskedő­osztálynak jutna osztályrészül az, hogy a tengeri kereskedést a magyar liszttel min­den tájék felé eszközö­je. (Folyt, következik.) Jeno B, Vadadi F. Lajos, Fogarasi Döme és Bar­­dács Alajos képviselők. Mint értesülünk, ezen nagygyűlés elnöke er­délyi püspök Hajnald Lej­s­ő nagyméltósága egy hazafi érzelmű átiratban a városi hatóságot fölszólította, hogy vele egyetértőleg a szükséges előkészületeket intézze el. Alkalmunk volt a helyi ev. ref. főtan­o­­da ifjúsági önképző társulatának az 186%-ki tanodai év folytán beadott dolgoza­tait az emlékkönyvvel együtt átolvashatni, mely­ből kiemeljük a következő közérdekű adatokat: összes dolgozat volt 182, ebből gróza: eredeti 32, fordított 4, költemény : eredeti 128 fordított 18, emlékkönyvbe elfogadtatott ebből próza 23, költemény 64, melyeket összesen 18 szerző adott be, kiket is az ügy iránti buzgalom tekinte­téből további lelkesítés végett szabad legyen megnevezni, u. m. Sós Kálmán, Pungor Gyula, Teleki Géza Sós Antal, Kovács Ödön, Dósa Pál, Kovács Gyula, Nagy Domokos, Lőrinczi Dénes, Makkai Domokos, Pünkösd József, Biró Elek, Szabó Károly, Jakab János, Székely Elek, Csíki Lajos, úgy Mentovich Ferencz és Szabó Sámuel mint a társulat tevékeny elnökei. A ta­gok által eddig elő gyűjtött népköltemények száma 295. Reméljük, hogy a jövő évi dolgoza­tokból és gyűjteményekből néhány jelesebbet a közönségnek bemutathatunk. Csak kitartás és szorgalom,­­ a szerény vállalat legszebb jutalma a szellemi mivelődés négy czélja felé közelítés el lesz érve. (3 Vidéki tudósítás: Maros-Vásárhely, nov. 3. A magyar orvosok és természet­­vizsgálók jövő évi itten tartandó nagygyű­lésére vonatkozólag a városi hatóság egy állan­dó rendező bizottmány nevezvén ki, idei Octo­ber 27-ről 4903. szám alatt az illető tagokhoz következő meghívó levelet intézett: „Minekutánna a magyar orvosok és termé­­szetvizsgálók nagy­gyűlési székhelyéül ezen sz. kir. város jelöltetett ki, hogy azon gyűlés bajno­kai falaink között méltóan és illő k­ényelemmel fogadtassanak, s itt mutatásuk élvezetessé tétet­hessék, e nagy czél eléréséhez szükségelt előké­születek elrendezésére a városi tanács és képvi­selő testület által főbírói elnöklet alatt állandó bizottmány neveztetett ki. Ezen bizottmányban részvét s magas belátá­­sávali segédkez­ésre midőn a . . . at felkéretik, egyszersmind tisztelettel megiratik, miként el­nöklő főbíró által a bizottmány első ülése határ­napjának hol és mikor leendő megtartásáról ér­­tesittetni fog." A bizottmány áll következőkből: Elnök : id. Fekete József főbíró, tagok: id. gróf Teleki Domokos, Dósa Elek jogtudor, Lá­zár Ádám ügyvéd, Knöpfler Vilmos orvostudor, Sárossy Károly igazgatótanár, Mentovich Fe­­rencz tanár, Bihari Sándor tanár, Jeney Albert gyógyszerész, id. Reich Károly, Coiky Károly, Miller József, Issekutz Imre kereskedők, Petelei János v. tanácsnok, Szarvadi Lajos szónok, gróf Lázár József, Dobolyi Sándor, Antal Fe­i I P­rintti fiOVfrs “'IÁ'lf HAVA '/¥ Gaidaligi 8 kérésű­, tudósítások. — Pest, nov. 7-kén. Verőfényes idő. A víz­állás valamennyire javul. Helybeli piaczunkon a hangulat a gabonára nézve tegnap kissé élénktdt. 4000 m. 86 frtoa búza adatott el Esztergomban a tavasz szál át­véve 4 ft 65 krjával. A rozs ára és forgalma nem változott. Az árpa megtartja árait; egy részlet hizlaló árpa 3 ft 70 krön kelt el. A zab jó áron kel. A kukoric­át a sertés kereskedők saját szükségleteikre folyvást veszik. A Pesten november 5-én tartatott heti marha­vásár alkalmakor volt : 736 ökör, 36—­190 ftig párja ; 1043 tehén, 20—127 ftig párja, 25 bor­­jas tehén 50­—150 ftig párja; 499 tinó, 6—45 ftig párja; 112 borjú, 24—36 ftig párja; 1800 juh, 6 ft 50 kr—10 ftig párja. Mázsája a marha­­huszak 15—17 ftig. 1500 Bérlés 21—24 krig fontja. Szalonna 35—36 ft mázsája, nsir 33— 34 ft mázsája. Szerb zsír 27—28 ft mázsája. Kaposvár, pd­. ha utoljár. Rendkívül szép időjárásunk a szántóföldeken, mezőkön gazdag reményt hagy hátra; vetéseink, még a későiek is — örömnél töltik el a gazdát. Legelőink oly gazdagok, hogy ha fagy nem jő még hamarjába, barmaink egész életerőben kerülnek vissza az istállókba. A hajdinatakarítás kezdetét vette, jól termett s jól is fog fizetni; ez is nagy pótlék takarmány tekintetében. Hetivásáraink népesed­ni kezdenek, valamivel több eleséget szállítanak, a folyvást — habár néhány kinyi — süllyedő ár mellett belfogy­asztásra vásároltatik. Első oszt. tisztabuza 3 ft 80—90 kr. másod oszt. 3 ft 50— 60 kr. Rozs 2 ft 30—50 kr. Kukoricza 2 ft 40 kr. Árpa 1 ft 90 kr. Zab 1 ft 60—70 kr. A ká­­posztaszállitás is megkezdődött, a közelebbi he­tivásárokra Bikát bíztak, s 8, 10, 11 fton kelt száza, még mindig nagyon drága a múlt évek­hez mérve. Sertés is sok hajtatott, de inkább csak tartották, mind vették; az eladó nem akar alább szállni, a vevő a múlt évhez tartja magát, s igy az alku nehezen köttetik; hihető, mindegyik fél enged majd idővel. Gesztenyét, baromfit szinte nagy bőséggel hoznak. Egy kö­vér lúd 2—2 ft 60 kr. Sovány 1—1 ft 20 kr. Csirke párja 32—40 kr. Egy akó must 3—4 ft. Egy öl tűzifa 6—8 ft. — Egy mázsa jó széna 2 ftot. K a s b a. F. hó 28-ki hetivásárról a piacai árak hiteles kimutatása . — Busa pozsonyi mérő 3 ft 30—60 kr. Kétszeres pozsonyi néző 3 ft. Rozs pozsonyi mér­ő 2 ft 20—40 kr. Árpa pozsonyi mé­rő 2 ft 2 ft 10 kr. Zab pozsonyi mérő 1 ft 40— 60 kr. Tengeri pozsonyi mérő 3 ft. — Gyöngyös, oct. 28-án. Időjárásunk hű­vösre fordult; érzi ezt a természet is, mert a me­zők sárgulnak, a fák levelei pedig hullni kezde­nek. — A vetések azonban még tartják maguk elevenségét, csak az a sajnos, hogy sok helyütt, nemcsak a repezét, hamm a búzavetéseket is rontják bizonyos férgek, mi annál nagyo­bb csa­pás, mert igen sok gazdának nem áll tehetségé­ben a kirontottak­at újakkal kipótolni. — Úgy látszik a sors még most sem akarja mostoha ke­zét rólunk elfordítani. — A gabnaforgalom még mindig egyhangú, s árát a múlt hetihez képest megtartotta, e heti piaczi árak következők: bú­za 4 ft 40 kr, kétszeres 4 ft—3 ft 90 kr, rozs 3 ft 40—50 kr, árpa 3 ft 20 kr, zab 2 ft 80 kr, tengeri 3 ft 20 kr, legfinomabb liszt mázsája 9 frt 60 kr, zsemlyeliszt 8 ft 80 kr, barna kenyér­­liszt 4 ft 30 kr, bor 10 kilája 7 ft 90 kr, lencse 8 ft, bab 7 ft 80 kr, köleskása 7 ft, uj széna má­zsája 3 ft, ó széna 4 ft, gyertyafaggyú fontja 42 kr, közönséges 36 kr, szappan 32 kr, marhahús 13 kr, uj bor akója 6 ft, 6 bor 3 ft. — Pécs, oct. 24. Piaczunk kezd élénkülni, sok eleséget hozun­k, habár nem a legkedvezőbb a hangulat. Boraink forrnak, az utolsó szüret­­ben nyertek kitűnők, s bármely boringenetet ki­­elégitnek , sok helyen nyomába sem ér a múlt évi termés az ideinek, van is jó kedv — termé­szetesen a gyepűn belől — elég. Piacziár az el­őségben: Tisztabuza 4—4 ft 5 kr, rozs 2 ft 20 — 40 kr. Árpa 2 ft 10 kr, zab 1 ft 45—50 kr, kukoricza 2 ft 20 kr. Kimutatása azon magyarországi földtehermente­­tési köte­lezvényeknek, melyek 1863 ik évi october 30-án és 31-kén visszafizetésre kisorsoltattak. (Folytatás.) A. Budaiak. 1. Szelvényesek. 60 ftos: 17, 173, 207, 315, 330, 425, 457, 5­76, 673, 770, 781, 962, 982, 1058,1356,1554, 1­648, 1654, 1718, 1759, 1860, 1993, 1995. sz. 100 ftos: 42, 69, 113, 160, 231,319, 357, 426,468,469,471, 476, 644, 914, 923, 936, 1004, 1103, 1111, 1168, 1201, 1256, 1269, 1284, 1293, 1309, 1324, 1341, 1355, 1415, 1499, 1527, 1563, 1595, 1625, 1653, 1676, 1698, 1813, 1863, 1896, 1902, 1985, 2014, 2055, 2160, 2228, 2250, 2448, 2622, 2680, 2720, 2746, 2960, 2967, 3078, 3292, 3323, 3389, 3398, 3399, 3446, 3454, 3460, 3549, 3667, 3871, 3881, 4295, 4394, 4689, 4694, 4777, 4955, 4961, 4973, 5056, 5072, 5132, 5188, 5412, 5456, 5496, 5611, 5676, 6102, • - 1 , 6108, 6187, 6215, 6242, 6247, 6371, 6604, 6657, 6695, 6734, 6740, 6766, 6895, 6925, 6952, 7243, 7474, 7732, 7961, 8039, 8193, 8207, 8360, 8390, 8498, 8631, 8907, 9007. sz. 500 ftos: 38, 129, 275, 336, 491, 495, 526, 662,571, 798, 843, 920, 1066, 1124, 1141, 1278, 1280. sz. 1000 ftos: 63, 238, 313, 570, 852, 939, 1067, 1412, 1420, 1460, 1467, 1498, 1607, 2333, 2724, 3186, 3414, 3454, 3520, 3595, 3617 , 3750, 3857, 4557, 5273, 5331, 5335, 5484, 5775, 5819, 5839, 5884, 6264, 6398, 7402. sz. 5000 ftos: 273, 541. sz. 10000 ftos: 554. sz. B. Kassaiak. 1. Szelvényesek. 50 ftos: 1, 161, 381, 493, 1434, 1469, 1512, 1523, 1621, 1649, 1808, 1885, 1938, 2081, 3167, 3249, 3281, 3347, 3568, 3651, 3686, 3909, 3930, 3944, 4006, 4273, 4324, 4336, 4443, 4459, 4519, 4581, 4703. sz. 100 forintos: 27, 228, 274, 621, 704, 805, 1133, 1357, 1431, 1475, 1489, 1628, 1659, 1673, 1718, 1838, 1842, 1853, 1910, 2099, 2289, 2380, 2464, 2751, 2885, 3134, 3142, 3182, 3247, 3464, 3511, 3519, 3537, 3615, 3645, 3767, 3819, 3946, 4103, 4158, 4183, 4211, 4243, 4313, 4332, 4385, 4460, 4572, 4634, 4666, 4681, 4776, 4783, 4917, 4938, 5009, 5136, 5250, 5354, 5393, 5422, 5478, 6491, 5540, 5777, 5897, 6031, 6276, 6432, 6474, 6487, 6551, 6609, 6719, 6728, 7030, 7396, 7405, 7458, 7521, 7532, 7544, 7991, 8058, 8798, 8856, 8869, 9008, 9042, 9057, 9097, 9130, 9208, 9271, 9302, 9434, 9530, 9602, 9616, 9636, 9642, 9651, 9661, 10151, 10257, 10412, 10460, 10462, 10621, 10628, 10748, 10775, 10897, 11045, 11046, 11241, 11289, 11308, 11404, 11557, 11569, 11599, 11686, 11939, 11954, 11956, 11964, 12007, 12051, 12052, 12069, 12348, 12388, 12550, 12610, 12711, 12735, 12750, 12781, 12920, 12939, 13042, 13059, 13101, 13325, 13336, 13359, 13400, 13434, 13693, 13718, 13832, 14087, 14177, 14205, 14237, 14281, 14814, 14821, 14873, 14933, 14988, 15074,. sz. 600 ftos: 346, 387,529,746,785, 926, 942, 1103,1264­, 1352, 1549,1765,1812,1898,1958, 1994, 2029,2065,­2195 kisorsolt 450 fttal, to­vábbá 2615. sz. 1000 ftos: 33, 70, 151, 564, 698, 794, 820, 946,1023, 1077, 1220, 1250, 1297, 1334, 1668, 1732, 2002, 2052, 2104, 2119, 2205, 2212, 2237, 2246, 2281, 2352, 2364, 2457, 2509, 2651, 2718,2925,3028,3062,3169,3447, 3598, 3776, 3792 kisorsolt 150 fttal, továbbá 4010, 4074, 4165, 4159, 4164, 4220, 4569, 4780. sz. 6000 ftos: 106, 125, 336, 371. sz. 2. A. betűsök. 664. sz. 1000 fttal. C. Nagy-Váradiafe. 1. Szelvényesek. 60 ftos: 227, 322, 1028, 1130, 1173, 1202, 1288, 1308, 1355, 1360, 1409, 1428, 1604, 1727, 1841,1851 szám. 100 ftos: 19, 163, 166, 277, 308, 440, 801, 876, 945, 975, 1021, 1038, 1047, 1205, 1284, 1382, 1520, 1797, 1821, 1833, 1862, 1869, 5671, 2078,2165, 2182,2248,2307,2415,2654, 2744, 2949,2966, 2975,3107,3233,3397,3444, 8516, 3522, 3545,3560,3592,3642, 3657,4000, 4011, 4050, 4103, 4247, 4261, 4353, 4383, 4402, 4508, 4718, 4792, 4799, 6010, 513­, 5224, 5243, 5386, 5737, 5993, 6088, 621, 6413, 6461, 6552, 7024, 7106, 7311, 7437, 7462, 7541, 7620, 7718. sz. 100 ftos : 3, 146, 162, 294, 331, 339, 370, 466, 487, 641, 838, 925,964,1312, 1448, 1540, 1564. sz. 1000 ftos:73,132,157,485,706, 813,912, 1174, 1289, 1318, 1377, 1438, 1548, 1572, 1722, 2303, 2369, 2563, 2671, 2727, 2867, 3092, 3116, 3121, 3657, 3708, 3709, 3739, 4613. sz. 1000 ftos: 239,324 kisorsolt 3750 fttal, to­vábbá 445. sz. 10000 ftos: 250 kisorsolt 1050 fttal, to­vábbá 853, 374, 383, 646,677, 1122. sz. (Vége következik.) 1863. October 28-ki törvény, az adó-, bélyeg- Biletok-fölemelések folytatására vonatkozólag, 1863. november s december hóna­pok alatt, érvényes az egész birodalomra. Birodalmi tanácsom mindkét házának bele­­egyezésér­e rendelem, a mint következik : 1. cz. Az 1864-ki pénzügyi időszakrai állam­háztartást szabályzó pénzügyi törvény létrejöve­­teléig, az 1863. november s december hónapok­ban következő határozatok fognak érvénynyel birni: Az 1859. máj. 13-án (bir. t. lap 88. sz.) kelt császári rendeletnél fogva fennálló rendkívüli pótléknak két annyira fölemelése : a) a telek-adónál; b) a házbér-a­dónál; c) a ház osztályadónál; d) a ke­reset-adónál; e) a Contributo arti e commercio­­n á 1, a lomb. velenczei királyságban; f) a jövedelmi adóm 1; továbbá g) az állami nyilvános pénza­apok s rendi kö­telezvények kamataitól a jövedelmi adónak 5-ről 7 perre való fölemelése, úgy a mint az az 1862. dec. 19-ki pénzügyi törvény 5. sz. értelmében (bir. 1.1. 101. sz.) az 1863-ki közigazgatási év tartamára történt, az 1863. november s decem­ber hónapok tartamára érvényben tartatik film­. 2. sz. Az 1862. dec. 13 diki törvény által (kir. 1. 1. 89. sz.) a bélyeg- a közvetlen illeté­kekre vonatkozó 1850. febr. 9-, s aug. 2 diki törvényekhez megállapított változtatások az 1863. november s december hónapok tartamára is érvényben maradnak. 3. sz. A belföldi anyagokból gyártott cso­kortáji fogyasztási adó fölemelése ugyanazon mérvben, a mint az az 1862. oct. 29-ki törvén­­­­nyel (kir. t. 1. 75. sz.) behozatott, a nevezett két hónap tartanára is folyvást fennálland. 4. ca. Ezen törvény végrehajtásával a pém­­ ügyminiszter bizatik meg. Ferencs Jó­z­s­e­f, s. k. Rainer főherczeg s. k. P­i­e­n­e­r B. k. Legfelsőbb rendeletre : B. Ransonne­t s. k.

Next