Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)

1863-11-22 / 4133. szám

ugyan meg fog történni; helyére a budai fő­­gymnasium költözik. Nemzeti színház. Nov. 22 re van kitűzve: „A lejen ez.“ A nemzeti színház részéről kitűzött 80 arany első pályadíjjal jutalmazott eredeti népszínmű 4 felvonásban. Budai népszínház, nov. 22-re van kitűzve : „Dunanan apó és fia utazása." Vig operette 3 felvonásban. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről nov. 21-köröl : 5°/0 matalliques . ...............................73.10. Nemzeti kölcsön .....................80.15. 1860-ki sorsjegyek..................... 92 05. Bankrészvény............................... 784.— Hitelintézet.....................................179.—. Ezüst..............................................123 — Londoni váltók.................................121.50. Arany..................... .... 5­86. A *P. Napló“ magántávsürgönye. Frankfurt, nov. 21. A szövetségi gyűlés ülésében előterjesztetett a dán trónváltozásról szóló jelentés. Augusten­­burg herczegnek a trónról lemondandó okmányok legidősb fiának mint Schles­­wig-Holstein-Lauenburg herczegnek a kormányralépéséről szóló hífüladás. Néhány szövetségi kormány részéről indítványok létettek a holsteini örökösö­dési rendet illetőleg, s mind a holsteini bizottmányhoz utasíttatott. Ausztria és Poroszország tiltakozást javaslottak a dán alkotmány­törvénynek királyi megszentesítése ellen. Végül a holsteini rendek tagjai által benyújtott nyilatkozat előterjesztetett. Külföld, Angolország. A „Times“ még mind a congressus eszméjé­vel fogalkozik, s a 15-ki szerződések mellett szónokol. Ausztria — úgymond —■ ép oly kevéssé szándékozik Magyarország és Velencze kérdését oly testület elébe terjeszteni, melyben a solferi­­noi győztes elnököl, a­mily kevéssé gondol Ang­lia arra, hogy Izland vagy India ügyét a szárazi diplomatia elébe terjessze. Oroszország udvarias lesz, de a­ki azt hiszi, hogy a congressus csak egyetlen lengyelnek Szibériába vitelét is meg­gátolja, az érzékenyen csalódik. A 15 iki szer­ződéseket megszegték ugyan Belgiumban, Olasz- és Lengyelországban, az­általtal, hogy egy Bo­napartét megválasztottak, de azért e szerződés többi része fenn fog állni, s ez uralkodók annál makacsabban fognak a megmaradókhoz ragasz­kodni, minél többet veszítettek el belőle. A raj­nai tartományok biztossága, általános hítek sze­rint, még mindig a bécsi szerződések megtartá­sától függ. Azt hiszi végül a „Times“, hogy a Császár a kormányok nagyobb részétől válaszul felvilágosítást kérő iratokat veend, melyekben kérdik : minő módosításokat és minő eszközökkel akar létesitni. Ez alkalommal a schleswig-holsteini ügyet is érinti a „Times.“ Mintha csak Dronyn de Lhuys­­nek segítségül jött volna a dán király halála — úgymond— mely a legkomolyabb ügyek egyi­két nyitja meg, s határozatot sürget a legtö­visesebb pontokban, milyennel valaha foglalkoz­tak az államférfiak. A végtelen schleswig-hol­­steini kérdés ez­úttal, úgy látszik, megoldásra jut. A németeknek megjött a kínálkozó alkalom, melyre oly rég vártak. Eddig Holstein és Schles­wig kétségbevonhatlan hgének azon jogát kér­désbe tették, hogy ama tartományokat bizonyos módon kormányozhassa; most már módjuk van rá elmondani, hogy e hységeknek a dán király nem uralkodója, s ezek a dán koronától feltétle­nül elkülönzendők. Az 1852. május 8 iki szer­ződés nélkül az V. Frigyestől származó Keresz­­tély hgné ülne a dán trónra, s Holstein és Lau­­enburg az augustenburgi hgre szállnának. Most már az a kérdés : kötelezi-e ama szerződés a né­met szövetséggyűlést és a hgségek trónkövete­lőjét. Azt állítják, hogy ama szerződést sem a hg, sem a szövetség el nem ismerték. Ausztria és Poroszország pedig csak azon feltét alatt egyez­tek bele, ha a hg és a szövetség szintén bejegyez­nek ; minthogy pedig azok nem fogadták el, ezek sem kötelesek magukat hozzá tartani. Ámde — végzi a „Times“ — az a fő, az dönt, a­mit Eu­ropa mond, Europa pedig kétségkívül támogat­ni fogja az 1852-ik londoni szerződést. Egyébiránt valamennyi angol lap ily modor­ban nyilatkozik a nevezett kérdésben.­­ A „Herald“ szerint f. hó 14-én aláiratott azon szerződés, melyben Angliai a róniai szige­tek védnökségéről lemond. Az öt hatalmasság betű szerint írta alá : 1. Ausztria, 2. Great Bri­tain, 3. France, 4. Prussia, 5. Russia. Az erő­döket Corfuban a birtokjog átru­házás­a előtt lerontják. Prandilaoreság. Párisi hírek szerint a nagyhatalmak válaszait a császári meghívóra e napokban várják. Többé nem igen kétkednek, hogy ezen válaszok felté­telesek lesznek, s így — ha a napóleoni kormány eredeti tervéhez ragaszkodik, csak csonka con­­gressusra lehetne kilátás, de annál erősebb és fenyegetőbb ligákra. — A „Nat‘ 7.“ párisi leve­lezője azt hiszi, hogy a lengyel kérdés eddigi alakjában nem hozatik többé diplomatiai napi­rendre, mert hiszen maga a nov. 5-ki trónbeszéd elismerte, hogy az a többi nemzetközi kérdések­kel közösen intézendő el. A lengyelekre nézve — ezen levelező szerint — tán előnyösebb is le­­endő, ha a nyugatiak bátorítása, s különösen a diplomatia közbevegyülése nem is történik! Hogy tehát a közelgő tavaszra lesz-e hábo­rúnk, még kérdéses. A poli­ikai időjósok nem hagynak ugyan fenn semmi kétséget, de a vi­lágtörténelem folyása a „jólértesültekre“ nem igen szokott figyelmezni. A háborút béke, és a békét háború követi, az bizonyos. De csak túl­­merészség háborút vagy békét bizonyos órára vagy napra megjósolni. — Lisbonából vett értesülés szerint a franczia császári meghívást e hó 16 án tárgyalta az ot­tani miniszteri tanács, s feltételes hozzájá­­rulást szavazott meg. — A törvényhozó test­­üléseiben csak vita tárgyát képezte P­e­­­e t­á­n megválasztásának ügye. Az ellenzék, s különösen Olivier, fényes bizonyítékát adá, hogy a szónoklat régi iskolájá­nak emberei a tizenhárom éves hallgatás alatt még a politikai eloquentia régi éliből semmit se vesztettek, egyszersmind az idő leczkéiből sok tanúságot vontak. A bizottság a párisi 9-ik vá­lasztó­kerület választását semmisnek jelente ki. A kormány biztosa erre kijelenti, hogy a kerület rövid időhatár elteltével új választásra fog, szok­­­tatni. Ezen eljárás annál szükségesebb, mert Pá­riának még két kerülete marad képviselő nélkül. Jules Favre ugyanis, mint gyengélkedő, je­len nem lehetvén, levélben tudata az elnökkel, hogy két kerület választóinak bizalmával talál­kozván, ő a párisi helyett a lyonit tartja meg; hasonló nyilatkozatot várnak Havintól is, ki a la manches kerület képviselését fogadja el, mint­hogy nagyobb a valószínűség arra, hogy Páris kerületei másodszor is az ellenzék programmjá­­nak szereznek diadalt, mint ama távoleső kerü­letekben, hol a kormány befolyása és kísérté­seinek annyi módjai és eszközei vannak. Ezen eszélyes megválogatással az ellenzék száma két taggal valószínűleg szaporodni fog. — Nov. 16-án délután idéztettek meg Páris összes politikai lapjainak szerkesztőséget Bon­de­­ belügyminiszterhez, mely alkalommal a miniszter úr figyelmeztető a szerkesztőket a saj­tótörvény határozmányaira, mennyiben ezek a törvényhozó test üléseiről adott jelentéseket ille­tik. A miniszter nem akarja a lapokat részaka­­ratral vádolni, de a törvény fennáll, s az szigo­rúan végrehajtandó. Morny herczegnek tette, ki nem elégelte meg, hogy az éthágókat a ház korlátai elé idézéssel fenyegető, még különösen az adminisztrativ közbevegyülését is jónak látta kieszközölni, az irodalmi kör­ökben általában visszatetszik, s a franczia Muravin­e botlása mélyen vésetett emlékezetbe.Egyébiránt e bántó körülményről minden lap hallgat, s csakis a „Nation“ szentel annak pár észrevételt, melyért Morny úr aligha fog neki köszönetet szavazni. — Compiegnében a második sorozatú meghí­vottak j­lennek meg, ezek közt Metternich herczeg és herczegnő, R­e­u­s­z herczeg, Goltz és L­o­ó grófok. — M o n t h o r o n, mexicói-franczia miniszter, elindult állomása helyére. — F­o­r­e­y tábornagy, mihelyt hazaérkezik, átveszi a lillei 2 ik hadtest parancsnokságát, mely állomás Caprobertnek Nancyba történt áttétele óta ürességben ha­gyatott. Németország. A schleswig-holsteini és dán örökösödési kér­dést kommentálja az egész németországi sajtó, s kivétel nélkül az augustenburgi herczeget tartja jogosultnak a schleswig-holsteini herc­egi trónra. A berlini liberális „Correspondenz“ kijelöli a trónra hivatott aug­ustenburgi herczegnek és a schleswig-holsteiniaknak az utat, mely­en járniok kell. Javaslata oda megy ki, 1-ér. Hogy a Schles­wig holsteiniak tagadják meg az engedelmessé­get a „Protokoll prinz“-nek (IX. Keresztély dán király). 2-ér. Schleswig-Holstein és Liuenburg rendei önkénytesen gyűljenek össze, s az augus­tenburgi herczeget kiáltsák ki fejedelmeknek, s hódoljanak neki. 3 er. A községi hatóságok és testületek szintén kiáltják ki Frigyest hercze­­geknek, s­­hódoljanak neki. 4 er. A lakosság kövessen el mindent, hogy a rendek összegyűl­jenek, s a testületek és községi hatóságok te­­jesitsék kötelességeiket. Az augustenburgi her­czegnek pedig az a kötelessége, hogy örököse, az ifjú augustenburgi herczeg számára mondjon le a schleswig-holsteini herczegi koronáról, s ez­által egyszerűsítse a kérdést. Ezen lemondási, illetőleg átruházási okmány birtokában induljon el Frigyes augustenburgi­ herczeg Holsteinba, s a rendekkel conferálván, proclamáltassa magát schleswig-holsteini uralkodó herczegnek. — A szász-koburgi kormány elismerte az au­gustenburgi herczeget Schleswig-Holste­n her­cegének. A koburgi hivatalos lap idevonatkozó czikke következőleg hangzik:­„VII.Fridrik, Dá­nia királya és Schleswig-Holstein hercsege, meg­halt. Ezen halálozás következménye, hogy a né­met herczegségek elszakadnak Dániátó , mert VII. Fridrik az oldenburgi férfiág utolsó sarja volt, s a német herczegségekben a nőág nincs öröködésre hivatva. A herczegségek törvényes herczege az augustenburgi ház. A 1852-ki lon­doni jegyzőkönyv jogillenese a IX. Keresztes­nek, az uj dán királynét elfajodása a német her­­czegségekben, trónbitorlás lenne.“ — A badeni kormány is elismerte az augus­­tenburgi herczeg örökösödési jogát. Erre vonat­kozólag a »Karlsruher Zeitung“ következőleg nyilatkozik: „Az augustenburgi anyaherczeg, Keresztély, lemondott, fia,Frigy­es javára a schles­wig-holsteini örökösödési jogról. Frigyes her­czeg fogja tudni, mivel tartozik a herczegségek­­nek és Németországnak. Schleswig-Holstein éve­kig tart azon reményben, hogy egykor e her­czegi trónt az egyedül arra hivatott herczegi ház fogja elfoglalni.­­ A német nagyhatalmak csak bizonyos feltételek alatt írták alá a londoni jegyzőkönyvet, Dánia nem teljesítette ezen felté­teleket. A német Bund sohasem ismerte el a lon­doni jegyzőköny­v érvényességét.­­ A porosz alsóház f. hó 20-kán tartott ülé­sében a június 1 söi sajtórendtartás került sző­nyegre. A képviselőházi bizottmány előadója, Simson, elmondta, hogy a jun. 1 söi sajtórendtar­tás ellenkezik az alkotmánnyal, s ellenkezik kü­lönösen an­nak 63. §-sával, mert a kivételességi állapot jún. 1-jére mind kevésbé volt indokol­ható, mivel a kormány maga oszlatta fel az alsó­házat máj. 2- án, hogy jún. 1 sején azt mond­hassa, miszerint: itt a kivételességi állapot, a kivételesség eleme a kamarák együtt nemléte. A kamarákat pedig a kormány oszlatta el, csak azért, hogy rendkívüli állapotot idézzen elő. Európa közvéleménye, egész Poroszország s a kieli és göttingai facultások szakvéleménye el­ítélték a jún. 1-jei sajtórendtartást. Az alkot­mánylevél 28., 8., 7., 86. §§-sai világosan meg­szabják, hogy a sajtóvétségek és kihágások csak a rendes bíróságok által büntethetők meg. A kivételességi állapot, a kormány vélemé­nye szerint, az volt, hogy nem volt majori­tása az alsóházban. A megintési rendszer egy zsarnoki imperializmusnál létezhetik csupán. Előadó ajánlja a bizottmányi javaslat elfogadását. Gneist, mint társelőadó, lemond szólási jogáról. Jacoby tanácsos úr, a kormány kiküldöttje, védi a june­isei pátenst. A vita folyt még, midőn a „Nat. Ziung“ az általános vitából a fentebb em­lítetteket gyorsíró után közlé. Lengyel- és Oroszország. V­arsó, nov. 17. A közönség közt sok kisebb nagyobb csata hire kering, s állítólag sokban az oroszok megverettek. Tény, hogy a lublini és radomi kerületben több fölkelő csapat áll, sőt hallomás szerint oly vidékeken is, hol a fölkelést már egészen kiirtottnak vélték.­­ Az augusztovói kormányzóságnak ötödik, azaz lomzai kerületét is a maga kormányzósá­gához csatolta Muravieff. Mondják ugyan, hogy eme csatlós csak ideiglenes, de a jövő bebizo­nyítja majd, hogy az annexio végleges, mely ellen tán Euró­pa óvást tesz, s a dolog annyiban marad. Muravieff az augusztovói kerületben is csikar ki loyalitási föliratokat. — Helsingforeból i­jsik, nov. 13. Régi dolog, hogy a finnek kizárják társaságukból az orosz katonákat, de most azt írják, hogy mind jobban jobban meggyűlölik. A finn népnek méltó oka is van ingerültnek lenni az orosz katonák magavi­seletéért, sőt lehetséges, hogy nyerseségükben to­vább menvén az oroszok, surlódásokra s véres ösz­­szeütközésekre kerül a dolog. Lehetséges azon­ban, hogy az országos rendek útján panasz terjesz­tetvén föl Sz. Pétervárra, szép szerint fog elintéz­­tetni a meghasonlás. A fővároshoz közel eső egyik falu templomába néhány részegorosz katona ment be. Az isteni tisztelet folyamát számba sem véve, jártak alá s fel a templomban, s utóljára meghúz­ták a harangokat is. Egy helsingforsi polgár egy ismerőse látogatására ment, nem tudván, hogy katonaságot szállásoltak be hozzá. Itt a katonák megverték, megkötözték, s úgy dobták ki az ajtó elébe. Mindkét esetet följelentették Rakovsz­­kinak, a főkormányzónak, s most kiváncsi a kö­­zönség az elégtételre. Távirati jdentések. — Hamburg, nov. 20. Tegnap Kielben 24 rendi képviselő egyhangúlag elhatározta, a német szövetség gyűlését az ország jogainak mi­hamarabbi védelmére felkérni. A kérvény már elkü­ldetett. A többi képviselők, a­kik a gyűlés betiltása miatt nem jelentek meg, felszólittattak: csatlakozzanak e kérvényhez. — Hamburg, nov. 20. Tegnap este a Szent Pál külvárosban egy schleswig-holsteiniak­­ból és helybeli lakosokból álló népgyűlés Altona fenyegető közelségben fekvése miatt a rendőrség által hár­m különböző helyen szétoszlattál ott. A népgyűlés az Alsteren keresztül Uhlenhorstra vonult vissza, s adresset bocsátott ki az augus­tenburgi herczeghez, felszólítván őt: álljon a nép élére. A schleswig-holsteini képviselők gyű­lése hírszerint Hamburgban egy szállodában végbe ment. — B­e­r­l­i­n, nov. 19. A követek háza mai ülésében a lengyel töredék által a három lengyel követ felett elrendelt vizsgálat megszün­tetésére vonatkozó javaslat terjesztetett elő, s az igazságügyi bizottmányhoz utasíttatott. Napiren­den áll : a jun. 1. sajtórendelet. Az előadók be­mutatott javaslatai nagy többséggel elfogadtattak. Az urak házában a válaszfelira­t vita folyt. M­ed­ing előadó azt tanácsolja, hogy a holstei­ni kérdés, a még e felett uralgó homály miatt minden vitatástól távol tartassék. B­r­i­n­s­k­y gróf tiltakozik azon szakasz ellen, mely a kor­mánynak a lengyel felkelés terjedése ellen hozott rendszabályokért köszönetet mond. Szó­nok azt állítja, hogy a felkelés egyedüli czélja, az orosz uralom alóli felszabadítás. Bismarck minszter­elnök válaszolja: Szónok higyje azt, a­mit mond; a kormány kénytelen a tényálladékok után ítélni. A törvényhatóságok­nak kezükben lenne a bizonyíték, hogy a felke­lés nem egyedül Oroszország ellen van irányoz­va. Egyébiránt a kormánynak politikai, sociális s erkölcsi érdekében áll, h­ogy a mozgalom Orosz- Lengyelországban ne győzzön. Egy önálló Len­gyelország mindenkor veszélyes lenne a porosz monarchiára, s a hadsereg nagy részét elnyelné. Oly mozgalomnak nem szabad győzedelmesked­ni, mely hallatlan bűntettekkel szennyezi be ma­gát s az orgyilkosság apotheosisában gyönyört talál. A felirat 72 szóval 8 ellen elfogadtatik. — Bukarest, nov. 19. Steega pénzügymi­niszter indítványozta, hogy az adók 1863 utolsó negyedére, habár a kamara nem szavazta is meg a ludgetet, beszedethessenek. A kamara az in­dítványt egy bizottmánynak adta át megvizsgá­lás végett. — Athen, nov. 13. („Progresso“ Lloyd gő­zössel nov. 19-én érkezett Triesztbe ) A nemzeti gyűlés elnapolásáról beszélnek; a mi­­szterium is óhajtja azt. A hivatalnokok fogadtatásánál a király azon biztosítást ad­, hogy minden minisz­ter-változás alkalmával nem fognának elbocsát­tatni. — Beirut, nov. 1. A beduin-törzsek közötti nyugtalanságok Palmyra közelében folytonosan tartanak. Esti p 6­s­t­a. Pest, nov. 21. A „France“ értesülése szerint a Tuilleriák kabinetje több meghívott udvartól kapott már választ, s többnek mielőbbi megküldése jelezve van, s úgy az elsők, mint az utóbbiak közt egy sem fo­rdul elő olyan, mely a meghívást vissza­utasítaná. Az „Iodep.“ erre megjegyzi, miszerint igaz, hogy a javaslói congressust egy hatalom se utasítá vissza, hanem azok közt három,­­ pedig a nevezetesebbek, oly felvilágosításokat sürget­nek,­­ oly észrevételekhez kötik a hozzájárulást, melyek a javasolt összejövetelt igen komolyan megnehezít­hetik, vagy legalább annak sikerét diplomatiai jegyzékek és ellenjegyzékek halmaza alá temethetik. A­mi a negyediket, vagyis Orosz­országot illeti, igaz, hogy ennek vélekedése hi­vatalosan még nincs tudva, hanem ha hozzájá­rulását tudatná, ez bizonyosan nem lenne ama fenntartások jótéteménye nélkül , melyeket a londoni, bécsi és berlini kabinetek formuláztak. Lehet, hogy némely hatalmasságok ilyen két­­ségei bírták a franczia kormányt arra, hogy a dologhoz egy külön jegyzékkel szóljon ; a „France“ szerint ugyanis Drouyn de Lhuys a fe­ludvaroknál meghatalmazott franczia képvi­selőkhöz egy sürgönyt intézett, melynek tartal­ma valószínűleg a nov. 18 án tartott miniszteri tanácsnak is elő­terjesztetett, s melyben a külügy­miniszter közelebbről fejtegeti a szerepet, mely III. Napóleon császár kormányát a meghívás eljárásában vezette, s tiltakozik minden önző érdekeltség ellen. Kivonatokban ismertettük azon válaszsürgö­nyök értelmét, melyeket a londoni és berlini kabinetek a császári meghívásra küldtek; az „Indep.“ bécsi levelezője közli rövid analysisét azon válasznak, melyet e tárgyban az osztrák kabinet adott. E válaszban a bécsi kabinet elis­meri a dolgok azon állapotát, melyet a császári meghívó jelez, valamint annak is szükségét, hogy azok minél előbb orvosoltassanak , azon­ban elkerülni óhajtva azt, a­mi által Francziaor­­szághozi jó viszonylatai megzavartathatnának; kívánná ismerni előbb ama kérdések természe­tét és tettét, melyeknek tárgyalására és megol­dására a javaslati congressus hivatva lenne. Ugyanezen levelező említi azt is, miként An­glia kifogyhatjja a fáradozásban, hogy a berlini és bécsi udvarokat egymás iránti kölcsönös engedékenységre buja, hogy az új helyzettel szemben a hármas szövetség teljes erejében lép­hessen fel. Ez azon körülmény, melynek tulaj­doníthatni a Bismark­t Rechberg minisztereknek visszalépéséről terjesztett híreket. Mindezekhez a lap vezetője magán és távirati értesülések folytán hozzáteszi, miként a három ha­talom közti egyesülés az összeülendő kongressust illetőleg a valósuláshoz igen közel áll, csupán azt nem tudják körülírni, miben álland tulajdon­képen e közös magatartás (attitude).­­ Ugyan­ezen tudósítások állítják azt is, hogy a bécsi reichsrath által megszavazott legújabb kölcsön kibocsátása el fog napoltatni. A spanyol cortes nov. 18 -i ülésében P­u­­cheer interpellálta a minisztériumot azon vá­lasz végett, melyet alkirályné kormánya a fran­czia császár meghivó levelére adott. M­­­r a f­­­o­r­es marquis’válaszában megígérte, hogy a fele­letet pár nap múlva a ház asztalára teendi; — s igy az olvasóközönség a válaszíratokból­ is is­­merni fog egy példányt. — A st. domingos hírek a spanyolokra nézve kedvezőtlenül szólnak, folyvást n­­yitják ki a csapatokat Havannah és Porto Ricobal, mi­által ezen állomások biztossága válik napról napra kérdésesebbé. Egy szállingó hir Páriában már azt is hirdeti, hogy azon barátságos viszonynál fogva, mely Eugenia császárné madridi látoga­tása óta a spanyol és fr­eczia udvarok közt meg­újult, a havannahi és portoricoi helyőrségi szol­gálat ellátására franczia csapatok vonulnának azon hadosztályoktól, melyek Mexicóban feles­legesekké váltak. Erre az ügyek helyzetét job­ban ismerők azt jegyezik meg, hogy Mexicóban nemcsak hogy nincs felesleges franczia katona, de számuk a jelentkező szükség nagyságának meg sem felel, s így Havannahba sem vinhet közülök senki helyőrségre. — Pár szót a börzéről is. A pénzvilág örökös paniqueja nem volt ínyére némely papírtulajdo­nosnak ; a nov. 18 -i börzén tehát megkisér­­ték a fordulatot; a fogás sikerült,­­ de med­dig tart, a holnapi posta bizonyosan oly reactiót fog jelenteni, mely felér egy kis csatavesztéssel. Hirét kelték, hogy Forey tábornagynak sike­rült, Dél- és É­­szak-Amerika közt fegyvernyug­vást eszközölni ki; — III. Napoleon megnyerte Lipót király közbenjárását, hogy önzéstelen politikájának legyen szószólója a kétségeskedő hatalmak közt, s hogy máris tizenkét udvar vá­laszol a kedvezőiig ; — az ál­alános lefegyver­zést elfogadott ténynek tekinthetni, Francziaor­­szág kezdi meg, pour primo intrado százezer ka­tonája elbocsátásával. Különös, hogy Páriában ilyen hírekért is fizetnek, még pedig busásan fizetnek! — Az olasz király Nápolyban amnestiát adott a politikai vétségekre vonatkozólag, a sajtó, az ellenkezők, az erdei törvények és a nem­e­­rs­ég fegyelmi kihágásait beleértve. Az „Italia“ sze­rint a politikai vétségekre mondott fegyelmezés kiterjed Bishop és Christen urakra is.­­ Az „Europa“ megerősítvén, hogy Pepoli marquis Napoleon császárnak levelet hozott az olasz királytól, megjegyzi, hogy — mint már közlök— annak politikai tartalma jelentéktelen volt, s csupán szerencsét kívánt benne a csá­szárnak a congressusi műhöz. Pepoli ez alkalom­mal fel fogja minden bizonynyal használni bi­zalmas viszonyát a császárral — véli az „Euro­pe“ — hogy a franczia-orosz-olasz szövetség mellett melegen szónokoljon­. A „Harald“ éles szavakban tör ki a miatt, hogy a jónszigeteket átengedték, s a korfui erő­dítmények lerombolásába beleegyeztek. Oktalan s nem kért áldozat ; Russel lord alávaló áru­lást követett el Törökország ellen ; Anglia el­dobta magától Európa keletén minden befolyá­sát , s ha Russel lordon állana, bizonynyal Canadát is az Egyesült­ Államok lábaihoz ten­né stb. — Oroszország keleti fegyverkezéséről az „Independance“ sürgönye röviden emlékesvér, megjegyzi, h­ogy Krímtől Ga­ilicziáig 160,000- nyi had van felállítva Lüdera­­bb paran­csnok­­s­ág­a alatt. — Egész Németország szemei a két német nagyhatalomra vannak függesztve. Mit fog tenni Poroszország ? mit fog tenni Ausztria ? Mialatt a belga király, Leopold, aján­kozott a közvetítesi szerep átvállalására, mialatt a bécsi kabinetben, mint a „P. Lloyd“ értesül, különösen fontosnak tartják a dolog éremséges és tartós megvitatását, s mialatt végre a bécsi reichsrath alsóház­nak 26 tagja által aláírt interpellá­ló kérdést intéz a kormányhoz, hogy minő politikát követend a fennforgó ügyben­, s minő lépéseket szándékozik tenni a schleswig-holsteini örökösödési rend és jog fenntartására, mint német szövetségi hata­lom . Szászország és Hannover­ elhatározták, hogy a szövetségi végrehajtás foganatosítására alakított 3000 főnyi csapatok 6000-re fognak alaporítatai. A „Kreuzzeitunig“ kijelenti, hogy a dán király az összalkotmány aláírása által, melyben Schleswig incorporate­ja is ki van mondva, megszegte minden, Németországnak tett ígéretét és szerződését.­­ A porosz követkamarában f. hó 19-én foly­­tattatott a juni i-sei sajtópatens feletti vita, s miután több módotítvány inditványoztatott, a vita berekesztésével Gneist társelőadó tartott még beszédét, melyben a saj­ópatens pártoló­inak argumentálásait megczáfolván s visszauta­sítván, azon meggyőződését fejezte ki, hogy a ház el fogja fogadni a bizottmány azon jelenté­sét, mely a június 1-jei sajtópátenst az alkotmány határozatával s a porosz nép jogérzületével ellen­tétben állónak, s azért elvetendőnek jelenté ki. A ház 269 szavazattal 49 ellen elfogadta a bi­zottmányi javaslatot. — A haladási párt és balközép f. hó 19- én tar­tott magánconferentiáik alkalmával elhatároz­ták, hogy bizottmányokat fognak kinevezni, me­lyek megvizsgálandják, hogy minő indítványok lennének teendők a schleswig-holsteini kér­désben. , , A „National Verein“ elnöksége f. hó 22-kére hívta össze rendkívüli gyűlésre tagjait, tan­a­koz­­ni a felett, hogy mi a teendő a schleswig-hol­­steini ügyben. Felelős szerkesztő : Báró Szeuseny Adi­amund. HIRDETÉSEK. A felsőmagyarországi vasgyár-egylet folyó évi december 7-én Rozsnyón­y-ot tartand, melyre az egylet tagjai és minden vasgyár-iparos meghivat.lt 2529 2-­ as elnökség által. Kész fehérruhák tára. Férfi ingek ramburgi, hollandi és izlandi vászonból 27a frt, 3 frt, 4 frt, 5 frtval stb., továbbá fehér és szines Calico­­scól (pamutszövet) 1 frt 40 kr, 1 frt 70 kr, 2 frt, 27* frt és 3 frtval; ugyszinte férfi gatyák, női gyermek­ ingek, nagy raktár rumburgi,hollandi, creas­s izlandi vásznakból, gyolcs és battist zsebkendőkből, fehér svájczi perkol stb., mindezek legjobb választékban és legjutányosb árakon kaphatók REBLY ADOLF Vidéki megrendelések a legjobban teljesítetnek. 2166 13* A kávéházak és fürdőhelyek, valamint a magánlakókban is már annyira kedveltté vált carrarai márvány­ asztalok minden mérték és alakzat szerint készíttetnek, s az illető bányákból közvetlenül nyert nagymennyiségű nyers­anyag-készletnél fogva min­dennemű megrendelések az eddig ismert áraknál sokkal jutányosabban teljesítetnek. Gerenday Antal 2471 4—3 első orsz. szab. márvány-magyárában Pesten. 2432 8-7 DEUTSCH SIMON bútor-raktára a mérleg- és nádor-utczák szegletén 214—2. sz. Pesten, ajánlja hustartalmu készletét mindennemű szilárd dolgozatú kárpitosi és asztalosi bútorokból lesfutén­yobb áron. Petróleum-lámpák­­ mint legczélszerűbb és legjutányosb világító a hor­dozható olajokhoz, nagy választékban kaphatók ]||§| bámulatos olcsó áron *9% MENDL ISTVÁX-nál Pesten, Király­ utcza 18 sz. Petroleum 1 bécsi font 25 krajczár. Photogen I „ 24 Solarolaj 1 * IS Nagyobb vételnél álló engedmény: 2355 6­ 6

Next