Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)

1863-11-26 / 4136. szám

211-4136 14. évi tolyam. Szerkesztési Iroda: g. faren­esi­ek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencsiek teré­n 7-dik szám földszint.­­A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva­­ félévre . . . , 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre • ■ . 5 frt 26 kr o. é. 1903. Csütörtök, nov. 26. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetőnél 7 nj kr/ Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita & hasábos petit-sor 25 nj kr. Poet, nov. 25.1863. (Fb) Poroszom ág politikája mindig rejtélyesebb lesz, vagy tán — világo­sabb ?! Hetek óta azt hirdetik a bécsi lapok, hogy Ausztria kezdeményezése folytán a con­gressusi ajánlatra adandó válasz dol­gában teljes egyetértés jött létre a londo­ni, bécsi és berlini kabinet közt; egyetér­tés, oly formán, hogy mind a három ka­binet „elvben“ elfogadandja a congres­­sust, hanem oly feltételeket fog szabni, melyek az elfogadást tulajdonképen visz­­szautasítássá változtatják át. Némely lapok még tovább mentek, azt állítván, miszerint Vilmos király kor­mánya egy­maga határozottan veté el a congressusi eszmét, a­mire Kuranda úr — miként a minap említettük — pompás dithyrambust irt, mely e felkiáltásban culminált, hogy Bismark urnak van ám courageja! Azt mondtuk akkorában, hogy kötve kell hinni a szomsz­édnak. Ma ugyanezen Kuranda ur lapja azt tudatja olvasóival, miszerint az a coura­ge teljes Bismark ur ő excja oly feleletet küldött Párisba, mely nemcsak nem visz­­szautasítás, hanem inkább nagyon előzé­­keny elfogadá­s, sőt még ennél is több, miután az ubermarki excellentia kész­nek nyilatkozik még a congressusi esz­me mellett szószólóul is lépni fel azon kormányoknál, mikre Poroszországnak befolyása van. Ez egyszer tisztelt bécsi collegánk nem mondja, hogy mije van Bismark úr­nak; mi pedig a hézagot pótolván, azt mondjuk, hogy — ravaszsága van, és hogy — föltéve, hogy az „Ostd. Post“ tudósítása való — a bécsi kabinetet egy­szerűen „duplrozta“. Ugyanis tudni kell, hogy — a­mennyire érte ülhettünk — az „Ostd. Post“ által közlött Lir nem Berlinből, hanem Pá­risból érkezett ide, a­hol a porosz válasz az osztrákkal egy időben ada­tott át. — Ezen tekintetben Bismark úr megt­átotta szavát, hanem — a­mint most látjuk — ezen egy idejű válaszolás nem az egyetértés jele, miként sokan hit­ték, hanem csak arra szolgált, hogy Ausz­tria a maga válaszát többé ne módosít­hassa, a­midőn a berlininek tartalma tu­domására jut. Ha azonban igaz az, a­mit a porosz válaszról a nevezett bécsi lap nyomán az imént közöltünk, akkor arról sem le­het többé kétség, hogy szintoly alapta­lan és tendentiosus volt mind­az, a­mit Oroszország szándékairól hiresztetek, és hogy alkalmasint az orosz válasz is szint­oly kedvező leend, a­milyennek a poroszt állítják; — az ellenkező nézetet pedig csak azért terjesztették, hogy Ausz­tria ez oldal felől is biztosságba ringat­­tassék­. Hozzá­teszi az Ostd. Post, miszerint Rechberg gróf a berlini kabinet ezen Sochwenkungja által „meglepetett.“ Saj­nos, hogy Ő excja ily fontos ügyben egy európai, és azonfelül német nagyhat­alom szándékairól hiányosan volt értesítve. Egyébiránt bármit irt, vagy nem irt a berlini osztrák követ, az államkanczellá­­riának nem lehetett gyanúperrel nem élnie, midőn látta, hogy a kardcsörögtető, vasat és vért faló Bismark féle miniszté­rium oly szendén lép fel a porosz kamara irányában, és példa csak a minap, midőn a kamara a sajtóra vonatkozó octroy-t elvetette, ennek a­zonnali visszahúzását eszközölte ki a királynál, daczára annak, hogy a felsőház az illető rendelvényt megszavazta volt, — nem lehet, hogy Rechberg gróf észre ne vette volna első nyomait azon változásnak, mely Berlin­ben a kormány és parlament közti vi­szonyra nézve készülni látszik, — nem lehet, hogy azon ne gondolkozott volna, vájjon honnan fukat az a megváltozott szél, — nem lehet, hogy azon gy­anúra ne vezettetett volna, miszerint ott kifelé olyasminek kell készülnie, a­mi talán, ha nem is kibékülést, de legalább fegy­vernyugvást hozhatna létre a kormány és az oppositionális irányú kamarai többség közt?! Nem mondjuk, hogy e fegyverszünet már alá van írva; meglehet, hogy az általunk megjelölt gyanú épen csak gyanú, és semmi egyéb, de azt hiszszük, hogy az ily jelenségeket mégis figyelem­be kell venni, még azon risk­óra is, hogy a felettük való fejtörés talán fölösleges­nek fog bizonyulni. A fölösleges fejtörés, véleményünk szerint, soha nem árthat annyit, mint a szükséges figyelem hiánya. Egyébiránt a­mi megtörtént, az meg­történt, és kár volna több szót pazarolni rá, ha attól nem kellene tartanunk, hogy a schleswig-holsteini ügyben talán ha­sonló „meglepetés“ várhatna Rechberg gróf ő excjára. E kérdésre nézve is teljesen megálla­podottnak és szilárdnak állítják az Ausz­tria és Poroszország közti egyetértést, és eddig ezen állítás alkalmasint való is. De ha az osztrák kormányt a congressusi ügyre nézve Bismark úr csakugyan oly szépen traktálta, miként az „Ost D. Post“ állítja, akkor nem lehetetlen, hogy egyik szép reggel ő tugja a schleswig-hocstei­i kérdésre nézve is mit Sack und Pack az ellen­­táborba szökik át, persze csak akkor, a­midőn Ausztria bizonyos irányban any­­nyira enyagírozva van, hogy becsülettel vissza nem léphet. Ha Poroszország nem átaltotta, euró­pai ügyben kevéssé tisztességes eszköz­zel játszani ki Ausztriát, aligha lelkiisme­retben járó dolognak tartaná ugyanezt tenni német ügyre nézve, melyhez ter­mészetesen még szorosabb érdek fűzi a berlini kabinetet, és melynek terén még sokkal inkább kell félnie Ausztria vetél­kedésétől. A bécsi újság félhivatalos esti lapjából látható, hogy Ausztriának szándékai ez ügyben eddigelé olyanok, a­milyeknek tegnapi czikkünkben jellemeztük, — kí­vánjuk, hogy a congressusi ügy körüli csalódás az utolsó legyen, melyet Ausz­tria Poroszország részéről tapasztalni kénytelen! Bécsi dolgok. A bécsi lapok, miután egyelőre eléggé kibeszélték magukat a schleswig-holsteini ügyben, ismét ráérnek híreket hallani a folyvást­­s európai kérdés, a congressus tárgyában. Először is lássuk a „Botschaf­ter“-t mely most is Páriából íratja, amit e tárgyban megtud. Szerinte az osztrák válasz a franczia császár meghívó levelére már megérke­zett Párisba (22-ikéig), é­s megérkezett a többi állam v­álasza is. Angliáé kivéte­lével a többi udvariasan beleegyező, de nagy kikötések kíséretében. Név szerint Oroszország válasza nagyon tartóz­kodó, habár az a vélemény uralkodott, hogy ő fog legjobban kapni a congres­­suson. Poroszország válaszát a Tuille­­riákban különös jóakarattal vették, s any­­nyira megörvendeztető a franczia csá­szárt, hogy azonnal megbizá berlini kö­vetét , Talleyrandot, üdvözölje Bismarck urat a válaszért. A „Botschaf­ter“ nem bírja fölfogni, mint egyeztet­hető ezzel a németországi lapok azon állítása , mely szerint a berlini kabi­net előre megegyezett a bécsivel e tárgy­ban ? Miért volt Berlin oly előzékeny s miért Napóleon ezen hizelgő szavai? Ugyanazon lap arról értesül, hogy mielőtt a kormányok válaszai megérkez­tek volna, külföldi képviselőit megbízá a franczia kormány, adják meg a szüksé­ges felvilágosításokat az illető kormányoknak. E czélra a követeknek nemcsak utasítás,­­ hanem terjedelmes munkálat küldetett meg. E munkálat ma­gában foglalja a congressus tervezetének lényegét. E szerint a következendő négy kérdés vitetik a congres­sus elé: a lengyel, a schleswig-hol­­steini, az o­l­a­s­z s végül a román kérdés. A „Botschafter“, úgy látszik, nem hi­szi, hogy az olasz kérdés előkerülne, de különösen azt tartja figyelemre méltónak, hogy a franczia kormány közeledni lát­szik a poroszhoz. — A porosz politika minő fordulatára mutathat ez ? — úgy­mond. — Az ,,O. D. P.“, nagy meglepetésére, még többet hallott. Hir szerint t. i. Po­roszország még ,,jó szolgálatait“ is fölajánlotta, hogy a többi kormányod­nál a congressus létrehozásá­ban munkás lesz. Úgy látszik,mond a nevezett lap, gr. Rechberget is meglepte eme hír, a­mi bizonyítja, mily kevéssé várható, hogy a két német nagy­hatalmasság egyetértsen valamely nagy európai kérdésben. A holsteini örökösö­dési kérdés, úgy látszik, oly tárgy, mely­re nézve Bismark és Rechberg urak érte­keznek a német szövetségnél leendő kö­zös magatartás dolgában, de könnyű látni, meddig tarthat ez. Az „O. D. P.“ azt látja a fentebbi tudósításból, hogy a berlini kabinet i igyekszik kiszorítni a bé­csit a tuilleriákban. Az „O. D. P.“ úgy tudja, hogy még 23-káig nem érkezett Párisba az orosz válasz, s csakugyan más tudósításaink szerint is meg sem érkez­hetett, 22-ben indulván el Sz.-Pétervár­­ról, így a „Botseb.“ hire elsietett lehet. Gazdaság é­s keresb.tudósítások •—Pest, nov. 25. Borús, nedves idő. A viz apadóban. Tegnap a búzából mm volt oly mgy kelendő­ség, mint az azelőtti napokban. A hangulat azon­ban biztos, nyugodt volt. A rozs és árpa is ke­véssé kell, de a kukoricza és zab annál élénkeb­ben, még pedig magasabb árakon. A kincstár számára Tittelen átvéve 2 ft 27 krjával vásárolta­tott egy nagyobb részlet zab. 1500 új. kukoricza a pénztárnál 3 ft 70 kijával adatott el. Szeged, nov. 20. A legszebb őszi időjárá­sunk volt e héten, melynél szebbet és jobbat kí­vánnunk sem lehet. Csaknem 24 órai eső után szelid légmérséklet állt be, s még mindig tart. A Tisza valamivel magasabb vízálláshoz juott, ellenben a Maros apadó helyzetében megmaradt, azonban emelkedésének be kell állni, mivel a hegyek közt nagy esőzések voltak. A Maros emelkedése annál inkább kívánatos lenne, mivel tetemes faszállítmányok érhetnének ide, melyek talán a jelen árak hanyatlását mozdítanák elő. Boraink már annyira tiszták, hogy bizonyos ítéletet mondhatni róluk. A minőség jelesnek mondható, fajsúlya is nehezebb, mint a múlt évi volt, kelendősége azonban, a roppant pénzhiány miatt, nem igen van. A legjobb Schiller bor­akéja, hordó nélkül, e héten 3 ft 60 kr, a míg közönsége­sebb 3 fton vásárolható volt. A törköly égetés e héten nagyrészt befejeztetett. A pálinka ára még nem szilárd, s mindenesetre a nyert mennyiség­től fog függni. Gabonában e héten, az esős idő miatt, a szállí­tás gyenge volt. Jegyze­tink : legnehezebb búza 5 ft, középfa­la 4 ft 65—70 kr , kétszeres 4 ft 20 kr, rozs 3 ft 75 kr, árpa 3 ft 20 kr, zab tete­jezve 2 ft 60—70 kr, régi kukoricza 3 ft 80 fcr, uj 3 ft 60 kr, paszuly 5 ft 25—50 kr — Arad, nov. 20 kán. A mai hetivásárra behajtott­­marhák száma nem volt igen jelenté­keny. — Ökör 40 db, melynek nagyobb része mészárosok áfát vétetett meg 40—75 ftjával; tehén 35 db volt a piaczon, és annak egy része 25—55 írtjával kelt el; bornya 60 db, melyek mészárosoknak adattak el; juh nam volt; sertés 56 db hozatott be, a hentesek 12—25 ftjával vették; jó elég volt azok egy része 4—32 írtjá­val kelt el. Munkács. Folyó hó 16-ról a piaczi árak hiteles kimutatása : Búza alsó ausztr. mérő 3—3 ft 10 kr, rozs 1 ft 95—2 ft, zab 1 ft 40—50 kr, tengeri 2 ft 35 — 40 kr, széna alsó ausztr. mázsa 1 ft 25 kr. G á 1 s z é c­s. F. hó 19-ki hetivásárról a piaczi árak hiteles kimutatása : Busa köbsönkint 6 ft, rozs 4 ft 80 kr, árpa 4 ft 20 kr, zab 2 ft 90 kr. Királyi rendelet a zsidók házassága tár­gyában. (Folyt, és vége.) 11. Ha a házasság kötésekor létezett valamely akadályra nézve adatik felmentés, a házasságbai beleegyezést a kihirdetés ismétlése nélkül a rab­bi és két meghitt tanú jelenlétében újra ki kell jelenteni, és eme ünnepélyes cselekvényt a há­zassági könyvben feljegyezni. Ezen rendsza­bály megtartatván, a házáéiig úgy tekin­tendő, mintha eredetileg érvényesen köttetett volna. 12. Az összeadásnak az egyik, vagy másik jegyes fél anya-község­beli rabbija, vagy vallás­­tanító (vallásoktató) által, miután a felek a meg­­kivántató bizonyítványokkal magukat igazolták, két tanú jelenlétében kell véghezvitetni. A rab­bi vagy vallástanitó az összeadást más község­nek rabbijára vagy valástanitójára is bízhatja. 13. Az összeadás megtörténtét a rendes illeté­kes rabbi vagy vallástanító köteles az országos nyelvek egyikén a házassági könyvbe, az e te­kintetben általános , eleszabott módon bevezet­­ni, a jegyesek által el­mutatott szükséges bizo­nyítványokat azon sorszámm­á, mely alatt az összeadottak a házassági könyvbe bejegyeztet­tek, ellátni, és a házassági könyvhöz fűzni. 14. A törvényes rendszabályok megtartása nélkül kötött zsidó házasság érvénytelen. 15. Jegyesek vagy rabbik és vallástanítók, kik az említett rendszabályok ellen cselekesz­­nek, továbbá azok, kik rendesen megbízatás nélkül az összeadást véghezviszik, nevezetesen azok, kik magukat az előttük tudvalévő törvé­nyes házassági akadály elhallgatásával összea­datják, a­nélkül, hogy ez alól felmentést nyertek volna, kihágást követnek el, és 3—6 hónapig terjedő szigorú fogsággal büntetendők. 16. Azon rabbik, vagy vallástanítók, kik a há­zassági könyveket nem a törvény rendelete sze­rint vezetik, arányos pénzbeli büntetéssel illeten­­dők, hivataluktól elmozdítandók, a arra örökre alkalmatlanoknak nyilvánítandók. 17. Az asztal és ágytóli elválásnál a zsidó há­­zastársakra nézve a következő eljárás követen­dő : A házastársak kötelesek mindenekelőtt el­­válási ajándékukat, indokaikkal együtt, rabbi­juk előtt kinyilatkoztatni. A rabbi kötelessége a házastársakat összekötésük alkalmával kölcsö­nösen tett ünnepélyes ígéretükre emlékeztetni, s az elválás káros következményeit hathatósan szí­vükre kötni. Ezen előterjesztéseket három ízben kell külön ismételni. Mi ha foganat nélkül marad­na, a rabbi a feleknek írott bizonyítványt tartozik adni arról, hogy a háromszori előterjesztés elle­nére is elválási kívánságuknál megmaradnak. 18. Ha mind a két fél az elválásba beleegye­zik, kötelesek elválási kérelmüket, az előbbi sza­kaszban érintett bizonyítvány melléklésével, a megyékben és Kővárvidéken azon szolgabiró elébe, melynek járásában, a Jász-Kun és Haj­dúkerületben azon város birája elébe, melynek területén a férj lakik, — sz. kir. és rendezett ta­nácsú városokban pedig a városi bíró elébe ter­jeszteni. — Az említett bíróság őket személyes megjelölésre maga elébe idézendi, s ha előtte azt bizonyítják, hogy mind az elválás iránt, mind a vagyont és tartást érdeklő feltételekre nézve maguk között megegyeztek, a kért elvárást min­den további vizsgálat nélkül engedje meg, s azt a bírósági irományok között jegyezze fel.­­ Ha gyermekek léteznek, a bíróság azokról a gond­nokságra nézve fennálló általános rendszabályok szerint tartozik gondoskodni. 19. Kiskorú, vagy gondviselés alatti há­­zastárs magától is beleegyezhetik ugyan az el­válásb­a, de a házastársak vagyona és a tartás, valamint a gyermekek ellátása iránti egyezség­hez az illető törvényes képviselő és a gyámbíró­­ság beleegyezése szükséges.' 20. Ha az egyik fél az elválásba belegyezni nem akar, s a másik félnek jogszerű okai van­nak azt sürgetni, ezen esetben is megkívánta­­tik a rabbi engesztelő előterjesztéseinek előre­bocsátása. Ha ezek sikeretlenek, vagy a vádlott fél a rabbinál megjelenni vonakodik, akkor a kérelem a rabbi tanúsítványával és a szükséges bizonyítékokkal együtt a megyei, kerületi vagy vidéki, sz. k. és rendezett tanácsú városokban pedig a városi törvényszéknél nyújtandó be, mely az ügyet hivatalból megvizsgálni, h a felett ítéletet hozni tartozik. — A bíró a veszélyezett félnek még az ítélet kimondása előtt is engedhet elkülönzött tisztességes lakhelyet. 21. Ha a másik házast­ás beleegyezése nél­kül kért elvárásnál perkérdések támadnak, me­lyek valamely továbbra kötött szerződésre, a vagyonnak elkülönzésére, a gyermekek tartásá­ra, vagy más követelésekre és ellenkövetelések­re von­atkoznak, a rendes bíró előre mindig te­gyen kísérletet ezen perkérdéseknek egyes­­ség általi megszüntetésére; ha pedig a felek egyességre nem bízhatók, azokat rendes perútra utasítsa, mely fölött az álalános törvények sze­rint kell határozni, addig is pedig a nő és gyer­mekek részére az illendő tartást kiszabni. 22. Azon nyomós okok, melyeknél fogva az­­ elválás ítélet által kimondathatik, következők : ha a panasztott fél valamely bűntettben marasz­­taltatott el ; ha a panasz a házastársit gono­szul elhag­ta, vagy rendetlen életet követett, a­mely által a panaszló házastárs vagyonának ne­vezetes része, vagy a család jó erkölcse veszé­lyeztetik ; továbbá az élet vagy egészség elleni veszélyes törekedések , súlyos bántalmazások, vagy a személyek viszonyaihoz képest felette érzékeny rámé élt keserítések, tartós és ragály­­lyal fenyegető testi­­érvek. 23. Elválasztott házastársaknak szabadságuk­ban áll ismét egybekelni, de egyesülésüket a rendes bíróságnál be kell jelenteni. Ha a házas­­­társak az ily összekelés u­tn ismét el akarnak válni, ugyanazt kell megtartaniok, mi az első el­válásra rendeltetett. 24. A zsidók között érvényesen kötött házas­ság, kölcsönös szabad beleegyezésükkel, a férj által a nőnek adott elváló levél által felbontat­hat­ó; mindazonáltal tartoznak a b­zsstársak végei válásuk tekintetéből magukat legelőször a raubi vagy vallástanítónál jelenteni, ki a leghath­­­atósabb előterjesztések által igyekezzék a ki­­egyezkedést eszközölni, s csak, ha kísérlete si­kertelen volna, adjon nekik írott bizonyítványt, hogy rábízott kötelességében eljárt, de minden igyekezete mellett is a feleket szándékuktóli el­állásra nem bírhatta. 25. Ezen bizonyitványnyal mind a két házas­társ köteles a megyei, ille­tleg kerületi vagy vi­déki, szab. kir. és rendezett tanácsú városokban pedig a városi törvény­széknél meg­jelenni. —Ha ezen hatóság a körülményekből azt találja, hogy az isméti egybekeléshez még némi remény van, az elvállást azonnal meg ne engedje, hanem a bázis­társakat egy vagy két hónapra visszautasít­sa. Csak ha ez is sikertelen maradt, vagy ha mindjárt eleinte semmi remény sem volna az ism­éti egybekelésben, engedje meg a törvény­szék ítélet által, hogy a férj a nőnek az elváló levelet átadja, és ha mind­két fél a bíróság előtt ismét kijelentette, hogy az elváló levél szabad beleegyezéssel, kiadására és átvételére magukat eltökélették, tekintessék az elváló levél jogérvé­­nyesnek, soldassák fel ezáltal a házasság. 26. Ha a nő házasságtörést követett el és a tett bebizonyíttatik, joga van a férjnek azt aka­rata ellen is való leveltd magától elbocsátani. A házasság végelválasztására a nő ellen intézett kereset, a 25 ik szakaszban említett azon tör­vényszék előtt, melynek körében a házastársak rendes lakásukat tartják, indítandó s egyéb pe­res ügyknél tárgyalandó. 27. Zsidó házastársnak a keresztény vallásrai áttérése által a házasság fel nem oldatik, de az imént a 24, 25 és 26 ik szakaszokban elősorolt okoknál fogva feloldathatik. E tekintetben a következő szabályok szolgál­nak zsinórmértékül: a) ha a zsidó házastársak egyike a keresztény vallásra áttért, mind az elválás, mind a házas­ság felbontása esetén, mindenek előtt az illetékes keresztény lelkész köteles a keresztény hitre áttért házastársnál a kiegyezkedést a fenn előirt modorban megkísérteni, — mely esetben sza­badságában áll ezen kiegyezkedést a zsidó há­zasfélnél is megkísérteni, ha ez utóbbi ez iránti felhívásnak önként engedne. — Ha ezen kísér­let sikertelen maradna, akkor az illetékes biró­ság ezen kiegyezkedési kísérletet mindkét házas­társnál ismétlendi, és a sikeretlenség esetén a fenn előszabott mód szerint hivatalában eljá­­rand; b) ha mindkét zsidó házastárs a keresztény hitre tért, fennhagyatik nekik, házassági kötésü­ket az illető keresztény lelkész által szentelit­­tetni; c) a házasság felbontása esetén, ha a zsidó há­­zastársak egyike keresztény hitre tért, az elváló levél átadása és átvétele meghatalmazottak által is történhetik. Ezen esetben azonban a keresz­tény hitre tért házasfél, ha meghatalmazottat akar vállalni, mindig zsidó egyént választani és ez iránti meghatalmazványát akként köteles ki­állítani, hogy abban a keresztény vallás ellenére mi sem foglaltassuk ; egyébiránt pedig, a­meny­nyiben ily esetben lehetsé­gs, minden a zsidó vallási szokásokban alapult netaláni lelkiismereti kételyei a zsidó házasfélnek elbárittassanak s így ennek se maradjon alapos oka, a házasságot teljesen feloldottnak nem tartani. (Sürgöny.) Különfélék. Pest, nov. 25. * A „Sürgöny“ jelenti: Több lapban közöltet­­vén, hogy Bécsben valamely ha­rmadik parlamen­táris testület felállítása iránt folytak tárgyalások, melyekre gr. P­á­l­ff­y Mór k. helytartó e­­­xcra is felhivatnék , biztosan hisz szűk állíthatni, hogy ezen hírről itt somnál sem tudot­t.­­ A régóta fogv­a tartott V­i­d­a­c­s János, mint értesülünk, ma délután kezösségre kibocsáttatott börtönéből. •Konstantin nagyhűnek úgy megtetszett a Patikárusék által az ebéd alkalmával bemuta­tott magyar zene, hogy­ Patikárust az­nap estére is szállására rendelé. Ő Fensége, mint a „Sony“­­ből olvassuk, a királyi várpalotát is megszemlélő, érdekkel tudakozódott a régi magyar királyok temetkezési helyéről, majd Ürömre is kirándult, hol egy orosz nagyherczegnő, József nádor volt neje, fekszik eltemetve. * B. S­i­n­a Simont Napóleon császár sajátke­zűig irt levéllel hivta míg a császári vadasker­­tekben közelebb tartandó vadászatokra. A báró ennek folytán Párisba utazott. * A székely udvarhelyi ref. leánynövelde épü­letére gr. Be­th­le­n Hyppolita Milánóból 200, özv. gr. Haller Jánosné pedig 100 ftot aján­dékozott. Megemlítendő az udvarhelyi derék csizmadia ezéd is, mely e nemes czélra saját pénztárából 50 irtot adott, s t. Fejárváry Lajos­­né és Czakó Józsefné urhölgyek, a kik jelenté­keny összeget gyűjtö­tek. * Főtiszt Klassovitz Lipót, csanádmegyei székeskáptalani kanonok, meghalt. * A magyar öltöny min­degyre hódításokat tesz, így legújabban, a „St. L.“ szerint, Monasz­­terly és Kuzmik váczi utczai divattermében a szász királyi udvar számára bársony - mentét nyuszt prémmel, gazdagon zsinórzott szűrt, szin­tén fekete bársonyból, és aranyával kivarrt két fehér selyem-mentét rendeltek meg. A múlt h­é­­ten ugyan e divatteremből, Saint Arpico hgnír rés­zeletére fekete bársony mentét asztrakán prémmel, küldöttek Nápolyba. Épp ilyen mentét küldenek Londonba, Souther and liyne kivona­tára. Végre Ldy Bloomfield, a bécsi angol követ neje, kinek számára az idei ét­ön a nevezett di­­vatkereskedés már öt mint­­ készített, újabban két fekete bársony mentét rendelt meg.­­ Ausztriában, a szentpösteri egyházme­gyében, gyűjtést rendezt­ek a magyarországi szü­­kölködök javára. A községeket úgy püspöki, mint a csász. kir. kerületi hatóság felszólító adako­zásra. •Dobsa Lajos, jeles drámaírónk, a múlt év­­ben egy öt felvonásos nagy tragoediát fejezett be, melynek czíme : „Attilla“. Ezen új tragoe­­diát Wohl Janka kisasszony franczia nyelvre átfordítván, az így átfordított mű a hires franczia műbiró, Jules Janin keze­ közé került, a végből, hogy ha ezen nagy tekintélylyel bir­ó müitész je­lesnek találja a tragoediát, annak Pá­riában való sínnrehozatalát eszközölje. Jules J­a­n­i­n nyilatkozott a műről, s e ny­ilatkozat oly fényesen ütött ki drámaírónkra nézve, hogy azt közölni nem tartjuk érdektelennek. Jules Janin megemlékezvén Apraxia Julia herczegnő­­nek Párisban való szerepléséről, érdeméül róvja fel, hogy „magyar baláján ” egy nagy művét vitte el magával Francziaországba, „Attillán-t, egy 5 felvonásos tragoediát, melynek szerzője Dobsa Lajos nevű magyar író, valódi kö­tő. Ez azután a szerencsés ember — kiált fel Jules Janin, Dobsára czélozva — akadt egy derék herczegnőre, ki művét hozzánk átplántálja; akadt egy 18 éves nőre (Wohl Janka kisasszony), ki az ifjúság lelkesedésével és hitével fordította franc­ia nyelvre a tragoediát; s hihetőleg nálunk­­ fog akadni oly színészre, ki méltó lesz képvi­selni az„ó városok és Isten ostorát.“ Idézi azt­án Julea Janis Dobsa Att­­iájának következő szavait: „Megbünhödött bátyámnak hívei, Haltátok a sors intő szózatát? Halljátok Attillát. Karom két nagy hadat zúzott már semmivé, Két római császárt tett hitbérenczivé, Hetven feldúlt város füstölgő romjain Torozzunk áldomást !. . . Hadúr kardjának most meghódol a világ ! Válasszatok : követtek engemet, vagy Várost építve pusztító hadamnak, Baktok tűzhelyet romboló karomnak, — a vakonnokok nyomán Túrjátok a rögöt, — silány kenyér után ?! * „Dobsa „Attillá“-ja emberfeletti nagyság, va­lódi óriás— mondja Jules Janin. — Volt nálunk is a régi időkben egy költő, Corneille (Pierre), ki szintén álmodozott Attilla Lágyságáról, de ke­vésbé volt szerencsés, mint a magyar költő. Corneillenek Attillája önterhe alatt összeros­­kadt, s az egész műből mindössze csak két vers maradt fenn, mely a fenséges jellemével bir.“ * A nemzeti museum közelebbről Rá­cz Pál csomaközi plébános úrtól ritka ajándékot kapott. Ez egy kitömött éjszaki földsarki madár : „C­o­­nymbus arcticus L.,“ magyarul „sarki buk­dar“­­nak nevezték el. E madár, mely csak nagy rit­kán szokott égaljáról melegebb vidékekre té­vedni, a nyir­bélteki pusztákon fogatott; Isten tudja, hogy bódult oda. Denique, egy nyir­bélteki lakos a pusztán lévén, észrevette, hogy egy cso­port csóka és varjú dühösen károgva üldöz egy idegen alakú és hangú madarat, s csorjaikkal folytonosan vagdaják. Az üldözés oly elkesere­dett volt, hogy a varjúsereg még akkor sem akar­ta abba­hagyni, mikor a bélteki ember az üldö­zött madarat felfoga. E madár lábai olyformán vannak alkotva, hogy velük úszni igen jól, de járni csak bajosan, szárnyai libegtetésének segé­lyével tud. — A múzeum­ számára Kellermann Ferencz kanonok tömte ki. * A magát nem rég főbe lőtt Korbuly Sánd­r, gyógyszerészet hallgató, a „P.H.“ szerint 1000 ftot hagyományozott a pesti gyógyszerész nö­vendékek segélyegyletének. * A „Magyar Izraelita“ legutóbbi száma vég­legesen lefoglaltatott.

Next