Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)
1863-11-26 / 4136. szám
211-4136 14. évi tolyam. Szerkesztési Iroda: g. farenesiek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencsiek terén 7-dik szám földszint.A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva félévre . . . , 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre • ■ . 5 frt 26 kr o. é. 1903. Csütörtök, nov. 26. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetőnél 7 nj kr/ Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita & hasábos petit-sor 25 nj kr. Poet, nov. 25.1863. (Fb) Poroszom ág politikája mindig rejtélyesebb lesz, vagy tán — világosabb ?! Hetek óta azt hirdetik a bécsi lapok, hogy Ausztria kezdeményezése folytán a congressusi ajánlatra adandó válasz dolgában teljes egyetértés jött létre a londoni, bécsi és berlini kabinet közt; egyetértés, oly formán, hogy mind a három kabinet „elvben“ elfogadandja a congressust, hanem oly feltételeket fog szabni, melyek az elfogadást tulajdonképen viszszautasítássá változtatják át. Némely lapok még tovább mentek, azt állítván, miszerint Vilmos király kormánya egymaga határozottan veté el a congressusi eszmét, amire Kuranda úr — miként a minap említettük — pompás dithyrambust irt, mely e felkiáltásban culminált, hogy Bismark urnak van ám courageja! Azt mondtuk akkorában, hogy kötve kell hinni a szomszédnak. Ma ugyanezen Kuranda ur lapja azt tudatja olvasóival, miszerint az a courage teljes Bismark ur ő excja oly feleletet küldött Párisba, mely nemcsak nem viszszautasítás, hanem inkább nagyon előzékeny elfogadás, sőt még ennél is több, miután az ubermarki excellentia késznek nyilatkozik még a congressusi eszme mellett szószólóul is lépni fel azon kormányoknál, mikre Poroszországnak befolyása van. Ez egyszer tisztelt bécsi collegánk nem mondja, hogy mije van Bismark úrnak; mi pedig a hézagot pótolván, azt mondjuk, hogy — ravaszsága van, és hogy — föltéve, hogy az „Ostd. Post“ tudósítása való — a bécsi kabinetet egyszerűen „duplrozta“. Ugyanis tudni kell, hogy — amennyire érte ülhettünk — az „Ostd. Post“ által közlött Lir nem Berlinből, hanem Párisból érkezett ide, ahol a porosz válasz az osztrákkal egy időben adatott át. — Ezen tekintetben Bismark úr megtátotta szavát, hanem — amint most látjuk — ezen egy idejű válaszolás nem az egyetértés jele, miként sokan hitték, hanem csak arra szolgált, hogy Ausztria a maga válaszát többé ne módosíthassa, amidőn a berlininek tartalma tudomására jut. Ha azonban igaz az, amit a porosz válaszról a nevezett bécsi lap nyomán az imént közöltünk, akkor arról sem lehet többé kétség, hogy szintoly alaptalan és tendentiosus volt mindaz, amit Oroszország szándékairól hiresztetek, és hogy alkalmasint az orosz válasz is szintoly kedvező leend, amilyennek a poroszt állítják; — az ellenkező nézetet pedig csak azért terjesztették, hogy Ausztria ez oldal felől is biztosságba ringattassék. Hozzáteszi az Ostd. Post, miszerint Rechberg gróf a berlini kabinet ezen Sochwenkungja által „meglepetett.“ Sajnos, hogy Ő excja ily fontos ügyben egy európai, és azonfelül német nagyhatalom szándékairól hiányosan volt értesítve. Egyébiránt bármit irt, vagy nem irt a berlini osztrák követ, az államkanczelláriának nem lehetett gyanúperrel nem élnie, midőn látta, hogy a kardcsörögtető, vasat és vért faló Bismark féle minisztérium oly szendén lép fel a porosz kamara irányában, és példa csak a minap, midőn a kamara a sajtóra vonatkozó octroy-t elvetette, ennek azonnali visszahúzását eszközölte ki a királynál, daczára annak, hogy a felsőház az illető rendelvényt megszavazta volt, — nem lehet, hogy Rechberg gróf észre ne vette volna első nyomait azon változásnak, mely Berlinben a kormány és parlament közti viszonyra nézve készülni látszik, — nem lehet, hogy azon ne gondolkozott volna, vájjon honnan fukat az a megváltozott szél, — nem lehet, hogy azon gyanúra ne vezettetett volna, miszerint ott kifelé olyasminek kell készülnie, ami talán, ha nem is kibékülést, de legalább fegyvernyugvást hozhatna létre a kormány és az oppositionális irányú kamarai többség közt?! Nem mondjuk, hogy e fegyverszünet már alá van írva; meglehet, hogy az általunk megjelölt gyanú épen csak gyanú, és semmi egyéb, de azt hiszszük, hogy az ily jelenségeket mégis figyelembe kell venni, még azon riskóra is, hogy a felettük való fejtörés talán fölöslegesnek fog bizonyulni. A fölösleges fejtörés, véleményünk szerint, soha nem árthat annyit, mint a szükséges figyelem hiánya. Egyébiránt ami megtörtént, az megtörtént, és kár volna több szót pazarolni rá, ha attól nem kellene tartanunk, hogy a schleswig-holsteini ügyben talán hasonló „meglepetés“ várhatna Rechberg gróf ő excjára. E kérdésre nézve is teljesen megállapodottnak és szilárdnak állítják az Ausztria és Poroszország közti egyetértést, és eddig ezen állítás alkalmasint való is. De ha az osztrák kormányt a congressusi ügyre nézve Bismark úr csakugyan oly szépen traktálta, miként az „Ost D. Post“ állítja, akkor nem lehetetlen, hogy egyik szép reggel ő tugja a schleswig-hocsteii kérdésre nézve is mit Sack und Pack az ellentáborba szökik át, persze csak akkor, amidőn Ausztria bizonyos irányban anynyira enyagírozva van, hogy becsülettel vissza nem léphet. Ha Poroszország nem átaltotta, európai ügyben kevéssé tisztességes eszközzel játszani ki Ausztriát, aligha lelkiismeretben járó dolognak tartaná ugyanezt tenni német ügyre nézve, melyhez természetesen még szorosabb érdek fűzi a berlini kabinetet, és melynek terén még sokkal inkább kell félnie Ausztria vetélkedésétől. A bécsi újság félhivatalos esti lapjából látható, hogy Ausztriának szándékai ez ügyben eddigelé olyanok, amilyeknek tegnapi czikkünkben jellemeztük, — kívánjuk, hogy a congressusi ügy körüli csalódás az utolsó legyen, melyet Ausztria Poroszország részéről tapasztalni kénytelen! Bécsi dolgok. A bécsi lapok, miután egyelőre eléggé kibeszélték magukat a schleswig-holsteini ügyben, ismét ráérnek híreket hallani a folyvásts európai kérdés, a congressus tárgyában. Először is lássuk a „Botschafter“-t mely most is Páriából íratja, amit e tárgyban megtud. Szerinte az osztrák válasz a franczia császár meghívó levelére már megérkezett Párisba (22-ikéig), és megérkezett a többi állam válasza is. Angliáé kivételével a többi udvariasan beleegyező, de nagy kikötések kíséretében. Név szerint Oroszország válasza nagyon tartózkodó, habár az a vélemény uralkodott, hogy ő fog legjobban kapni a congressuson. Poroszország válaszát a Tuilleriákban különös jóakarattal vették, s anynyira megörvendeztető a franczia császárt, hogy azonnal megbizá berlini követét , Talleyrandot, üdvözölje Bismarck urat a válaszért. A „Botschafter“ nem bírja fölfogni, mint egyeztethető ezzel a németországi lapok azon állítása , mely szerint a berlini kabinet előre megegyezett a bécsivel e tárgyban ? Miért volt Berlin oly előzékeny s miért Napóleon ezen hizelgő szavai? Ugyanazon lap arról értesül, hogy mielőtt a kormányok válaszai megérkeztek volna, külföldi képviselőit megbízá a franczia kormány, adják meg a szükséges felvilágosításokat az illető kormányoknak. E czélra a követeknek nemcsak utasítás, hanem terjedelmes munkálat küldetett meg. E munkálat magában foglalja a congressus tervezetének lényegét. E szerint a következendő négy kérdés vitetik a congressus elé: a lengyel, a schleswig-holsteini, az olasz s végül a román kérdés. A „Botschafter“, úgy látszik, nem hiszi, hogy az olasz kérdés előkerülne, de különösen azt tartja figyelemre méltónak, hogy a franczia kormány közeledni látszik a poroszhoz. — A porosz politika minő fordulatára mutathat ez ? — úgymond. — Az ,,O. D. P.“, nagy meglepetésére, még többet hallott. Hir szerint t. i. Poroszország még ,,jó szolgálatait“ is fölajánlotta, hogy a többi kormányodnál a congressus létrehozásában munkás lesz. Úgy látszik,mond a nevezett lap, gr. Rechberget is meglepte eme hír, ami bizonyítja, mily kevéssé várható, hogy a két német nagyhatalmasság egyetértsen valamely nagy európai kérdésben. A holsteini örökösödési kérdés, úgy látszik, oly tárgy, melyre nézve Bismark és Rechberg urak értekeznek a német szövetségnél leendő közös magatartás dolgában, de könnyű látni, meddig tarthat ez. Az „O. D. P.“ azt látja a fentebbi tudósításból, hogy a berlini kabinet i igyekszik kiszorítni a bécsit a tuilleriákban. Az „O. D. P.“ úgy tudja, hogy még 23-káig nem érkezett Párisba az orosz válasz, s csakugyan más tudósításaink szerint is meg sem érkezhetett, 22-ben indulván el Sz.-Pétervárról, így a „Botseb.“ hire elsietett lehet. Gazdaság és keresb.tudósítások •—Pest, nov. 25. Borús, nedves idő. A viz apadóban. Tegnap a búzából mm volt oly mgy kelendőség, mint az azelőtti napokban. A hangulat azonban biztos, nyugodt volt. A rozs és árpa is kevéssé kell, de a kukoricza és zab annál élénkebben, még pedig magasabb árakon. A kincstár számára Tittelen átvéve 2 ft 27 krjával vásároltatott egy nagyobb részlet zab. 1500 új. kukoricza a pénztárnál 3 ft 70 kijával adatott el. Szeged, nov. 20. A legszebb őszi időjárásunk volt e héten, melynél szebbet és jobbat kívánnunk sem lehet. Csaknem 24 órai eső után szelid légmérséklet állt be, s még mindig tart. A Tisza valamivel magasabb vízálláshoz juott, ellenben a Maros apadó helyzetében megmaradt, azonban emelkedésének be kell állni, mivel a hegyek közt nagy esőzések voltak. A Maros emelkedése annál inkább kívánatos lenne, mivel tetemes faszállítmányok érhetnének ide, melyek talán a jelen árak hanyatlását mozdítanák elő. Boraink már annyira tiszták, hogy bizonyos ítéletet mondhatni róluk. A minőség jelesnek mondható, fajsúlya is nehezebb, mint a múlt évi volt, kelendősége azonban, a roppant pénzhiány miatt, nem igen van. A legjobb Schiller borakéja, hordó nélkül, e héten 3 ft 60 kr, a míg közönségesebb 3 fton vásárolható volt. A törköly égetés e héten nagyrészt befejeztetett. A pálinka ára még nem szilárd, s mindenesetre a nyert mennyiségtől fog függni. Gabonában e héten, az esős idő miatt, a szállítás gyenge volt. Jegyzetink : legnehezebb búza 5 ft, középfala 4 ft 65—70 kr , kétszeres 4 ft 20 kr, rozs 3 ft 75 kr, árpa 3 ft 20 kr, zab tetejezve 2 ft 60—70 kr, régi kukoricza 3 ft 80 fcr, uj 3 ft 60 kr, paszuly 5 ft 25—50 kr — Arad, nov. 20 kán. A mai hetivásárra behajtottmarhák száma nem volt igen jelentékeny. — Ökör 40 db, melynek nagyobb része mészárosok áfát vétetett meg 40—75 ftjával; tehén 35 db volt a piaczon, és annak egy része 25—55 írtjával kelt el; bornya 60 db, melyek mészárosoknak adattak el; juh nam volt; sertés 56 db hozatott be, a hentesek 12—25 ftjával vették; jó elég volt azok egy része 4—32 írtjával kelt el. Munkács. Folyó hó 16-ról a piaczi árak hiteles kimutatása : Búza alsó ausztr. mérő 3—3 ft 10 kr, rozs 1 ft 95—2 ft, zab 1 ft 40—50 kr, tengeri 2 ft 35 — 40 kr, széna alsó ausztr. mázsa 1 ft 25 kr. G á 1 s z é cs. F. hó 19-ki hetivásárról a piaczi árak hiteles kimutatása : Busa köbsönkint 6 ft, rozs 4 ft 80 kr, árpa 4 ft 20 kr, zab 2 ft 90 kr. Királyi rendelet a zsidók házassága tárgyában. (Folyt, és vége.) 11. Ha a házasság kötésekor létezett valamely akadályra nézve adatik felmentés, a házasságbai beleegyezést a kihirdetés ismétlése nélkül a rabbi és két meghitt tanú jelenlétében újra ki kell jelenteni, és eme ünnepélyes cselekvényt a házassági könyvben feljegyezni. Ezen rendszabály megtartatván, a házáéiig úgy tekintendő, mintha eredetileg érvényesen köttetett volna. 12. Az összeadásnak az egyik, vagy másik jegyes fél anya-községbeli rabbija, vagy vallástanító (vallásoktató) által, miután a felek a megkivántató bizonyítványokkal magukat igazolták, két tanú jelenlétében kell véghezvitetni. A rabbi vagy vallástanitó az összeadást más községnek rabbijára vagy valástanitójára is bízhatja. 13. Az összeadás megtörténtét a rendes illetékes rabbi vagy vallástanító köteles az országos nyelvek egyikén a házassági könyvbe, az e tekintetben általános , eleszabott módon bevezetni, a jegyesek által elmutatott szükséges bizonyítványokat azon sorszámmá, mely alatt az összeadottak a házassági könyvbe bejegyeztettek, ellátni, és a házassági könyvhöz fűzni. 14. A törvényes rendszabályok megtartása nélkül kötött zsidó házasság érvénytelen. 15. Jegyesek vagy rabbik és vallástanítók, kik az említett rendszabályok ellen cselekesznek, továbbá azok, kik rendesen megbízatás nélkül az összeadást véghezviszik, nevezetesen azok, kik magukat az előttük tudvalévő törvényes házassági akadály elhallgatásával összeadatják, anélkül, hogy ez alól felmentést nyertek volna, kihágást követnek el, és 3—6 hónapig terjedő szigorú fogsággal büntetendők. 16. Azon rabbik, vagy vallástanítók, kik a házassági könyveket nem a törvény rendelete szerint vezetik, arányos pénzbeli büntetéssel illetendők, hivataluktól elmozdítandók, a arra örökre alkalmatlanoknak nyilvánítandók. 17. Az asztal és ágytóli elválásnál a zsidó házastársakra nézve a következő eljárás követendő : A házastársak kötelesek mindenekelőtt elválási ajándékukat, indokaikkal együtt, rabbijuk előtt kinyilatkoztatni. A rabbi kötelessége a házastársakat összekötésük alkalmával kölcsönösen tett ünnepélyes ígéretükre emlékeztetni, s az elválás káros következményeit hathatósan szívükre kötni. Ezen előterjesztéseket három ízben kell külön ismételni. Mi ha foganat nélkül maradna, a rabbi a feleknek írott bizonyítványt tartozik adni arról, hogy a háromszori előterjesztés ellenére is elválási kívánságuknál megmaradnak. 18. Ha mind a két fél az elválásba beleegyezik, kötelesek elválási kérelmüket, az előbbi szakaszban érintett bizonyítvány melléklésével, a megyékben és Kővárvidéken azon szolgabiró elébe, melynek járásában, a Jász-Kun és Hajdúkerületben azon város birája elébe, melynek területén a férj lakik, — sz. kir. és rendezett tanácsú városokban pedig a városi bíró elébe terjeszteni. — Az említett bíróság őket személyes megjelölésre maga elébe idézendi, s ha előtte azt bizonyítják, hogy mind az elválás iránt, mind a vagyont és tartást érdeklő feltételekre nézve maguk között megegyeztek, a kért elvárást minden további vizsgálat nélkül engedje meg, s azt a bírósági irományok között jegyezze fel. Ha gyermekek léteznek, a bíróság azokról a gondnokságra nézve fennálló általános rendszabályok szerint tartozik gondoskodni. 19. Kiskorú, vagy gondviselés alatti házastárs magától is beleegyezhetik ugyan az elválásba, de a házastársak vagyona és a tartás, valamint a gyermekek ellátása iránti egyezséghez az illető törvényes képviselő és a gyámbíróság beleegyezése szükséges.' 20. Ha az egyik fél az elválásba belegyezni nem akar, s a másik félnek jogszerű okai vannak azt sürgetni, ezen esetben is megkívántatik a rabbi engesztelő előterjesztéseinek előrebocsátása. Ha ezek sikeretlenek, vagy a vádlott fél a rabbinál megjelenni vonakodik, akkor a kérelem a rabbi tanúsítványával és a szükséges bizonyítékokkal együtt a megyei, kerületi vagy vidéki, sz. k. és rendezett tanácsú városokban pedig a városi törvényszéknél nyújtandó be, mely az ügyet hivatalból megvizsgálni, h a felett ítéletet hozni tartozik. — A bíró a veszélyezett félnek még az ítélet kimondása előtt is engedhet elkülönzött tisztességes lakhelyet. 21. Ha a másik házastás beleegyezése nélkül kért elvárásnál perkérdések támadnak, melyek valamely továbbra kötött szerződésre, a vagyonnak elkülönzésére, a gyermekek tartására, vagy más követelésekre és ellenkövetelésekre vonatkoznak, a rendes bíró előre mindig tegyen kísérletet ezen perkérdéseknek egyesség általi megszüntetésére; ha pedig a felek egyességre nem bízhatók, azokat rendes perútra utasítsa, mely fölött az álalános törvények szerint kell határozni, addig is pedig a nő és gyermekek részére az illendő tartást kiszabni. 22. Azon nyomós okok, melyeknél fogva az elválás ítélet által kimondathatik, következők : ha a panasztott fél valamely bűntettben marasztaltatott el ; ha a panasz a házastársit gonoszul elhagta, vagy rendetlen életet követett, amely által a panaszló házastárs vagyonának nevezetes része, vagy a család jó erkölcse veszélyeztetik ; továbbá az élet vagy egészség elleni veszélyes törekedések , súlyos bántalmazások, vagy a személyek viszonyaihoz képest felette érzékeny rámé élt keserítések, tartós és ragálylyal fenyegető testiérvek. 23. Elválasztott házastársaknak szabadságukban áll ismét egybekelni, de egyesülésüket a rendes bíróságnál be kell jelenteni. Ha a házastársak az ily összekelés utn ismét el akarnak válni, ugyanazt kell megtartaniok, mi az első elválásra rendeltetett. 24. A zsidók között érvényesen kötött házasság, kölcsönös szabad beleegyezésükkel, a férj által a nőnek adott elváló levél által felbontatható; mindazonáltal tartoznak a bzsstársak végei válásuk tekintetéből magukat legelőször a raubi vagy vallástanítónál jelenteni, ki a leghathatósabb előterjesztések által igyekezzék a kiegyezkedést eszközölni, s csak, ha kísérlete sikertelen volna, adjon nekik írott bizonyítványt, hogy rábízott kötelességében eljárt, de minden igyekezete mellett is a feleket szándékuktóli elállásra nem bírhatta. 25. Ezen bizonyitványnyal mind a két házastárs köteles a megyei, illetleg kerületi vagy vidéki, szab. kir. és rendezett tanácsú városokban pedig a városi törvényszéknél megjelenni. —Ha ezen hatóság a körülményekből azt találja, hogy az isméti egybekeléshez még némi remény van, az elvállást azonnal meg ne engedje, hanem a bázistársakat egy vagy két hónapra visszautasítsa. Csak ha ez is sikertelen maradt, vagy ha mindjárt eleinte semmi remény sem volna az isméti egybekelésben, engedje meg a törvényszék ítélet által, hogy a férj a nőnek az elváló levelet átadja, és ha mindkét fél a bíróság előtt ismét kijelentette, hogy az elváló levél szabad beleegyezéssel, kiadására és átvételére magukat eltökélették, tekintessék az elváló levél jogérvényesnek, soldassák fel ezáltal a házasság. 26. Ha a nő házasságtörést követett el és a tett bebizonyíttatik, joga van a férjnek azt akarata ellen is való leveltd magától elbocsátani. A házasság végelválasztására a nő ellen intézett kereset, a 25 ik szakaszban említett azon törvényszék előtt, melynek körében a házastársak rendes lakásukat tartják, indítandó s egyéb peres ügyknél tárgyalandó. 27. Zsidó házastársnak a keresztény vallásrai áttérése által a házasság fel nem oldatik, de az imént a 24, 25 és 26 ik szakaszokban elősorolt okoknál fogva feloldathatik. E tekintetben a következő szabályok szolgálnak zsinórmértékül: a) ha a zsidó házastársak egyike a keresztény vallásra áttért, mind az elválás, mind a házasság felbontása esetén, mindenek előtt az illetékes keresztény lelkész köteles a keresztény hitre áttért házastársnál a kiegyezkedést a fenn előirt modorban megkísérteni, — mely esetben szabadságában áll ezen kiegyezkedést a zsidó házasfélnél is megkísérteni, ha ez utóbbi ez iránti felhívásnak önként engedne. — Ha ezen kísérlet sikertelen maradna, akkor az illetékes biróság ezen kiegyezkedési kísérletet mindkét házastársnál ismétlendi, és a sikeretlenség esetén a fenn előszabott mód szerint hivatalában eljárand; b) ha mindkét zsidó házastárs a keresztény hitre tért, fennhagyatik nekik, házassági kötésüket az illető keresztény lelkész által szentelittetni; c) a házasság felbontása esetén, ha a zsidó házastársak egyike keresztény hitre tért, az elváló levél átadása és átvétele meghatalmazottak által is történhetik. Ezen esetben azonban a keresztény hitre tért házasfél, ha meghatalmazottat akar vállalni, mindig zsidó egyént választani és ez iránti meghatalmazványát akként köteles kiállítani, hogy abban a keresztény vallás ellenére mi sem foglaltassuk ; egyébiránt pedig, amenynyiben ily esetben lehetségs, minden a zsidó vallási szokásokban alapult netaláni lelkiismereti kételyei a zsidó házasfélnek elbárittassanak s így ennek se maradjon alapos oka, a házasságot teljesen feloldottnak nem tartani. (Sürgöny.) Különfélék. Pest, nov. 25. * A „Sürgöny“ jelenti: Több lapban közöltetvén, hogy Bécsben valamely harmadik parlamentáris testület felállítása iránt folytak tárgyalások, melyekre gr. Pálffy Mór k. helytartó excra is felhivatnék , biztosan hisz szűk állíthatni, hogy ezen hírről itt somnál sem tudott. A régóta fogva tartott Vidacs János, mint értesülünk, ma délután kezösségre kibocsáttatott börtönéből. •Konstantin nagyhűnek úgy megtetszett a Patikárusék által az ebéd alkalmával bemutatott magyar zene, hogy Patikárust aznap estére is szállására rendelé. Ő Fensége, mint a „Sony“ből olvassuk, a királyi várpalotát is megszemlélő, érdekkel tudakozódott a régi magyar királyok temetkezési helyéről, majd Ürömre is kirándult, hol egy orosz nagyherczegnő, József nádor volt neje, fekszik eltemetve. * B. Sina Simont Napóleon császár sajátkezűig irt levéllel hivta míg a császári vadaskertekben közelebb tartandó vadászatokra. A báró ennek folytán Párisba utazott. * A székely udvarhelyi ref. leánynövelde épületére gr. Bethlen Hyppolita Milánóból 200, özv. gr. Haller Jánosné pedig 100 ftot ajándékozott. Megemlítendő az udvarhelyi derék csizmadia ezéd is, mely e nemes czélra saját pénztárából 50 irtot adott, s t. Fejárváry Lajosné és Czakó Józsefné urhölgyek, a kik jelentékeny összeget gyűjtötek. * Főtiszt Klassovitz Lipót, csanádmegyei székeskáptalani kanonok, meghalt. * A magyar öltöny mindegyre hódításokat tesz, így legújabban, a „St. L.“ szerint, Monaszterly és Kuzmik váczi utczai divattermében a szász királyi udvar számára bársony - mentét nyuszt prémmel, gazdagon zsinórzott szűrt, szintén fekete bársonyból, és aranyával kivarrt két fehér selyem-mentét rendeltek meg. A múlt héten ugyan e divatteremből, Saint Arpico hgnír részeletére fekete bársony mentét asztrakán prémmel, küldöttek Nápolyba. Épp ilyen mentét küldenek Londonba, Souther and liyne kivonatára. Végre Ldy Bloomfield, a bécsi angol követ neje, kinek számára az idei étön a nevezett divatkereskedés már öt mint készített, újabban két fekete bársony mentét rendelt meg. Ausztriában, a szentpösteri egyházmegyében, gyűjtést rendeztek a magyarországi szükölködök javára. A községeket úgy püspöki, mint a csász. kir. kerületi hatóság felszólító adakozásra. •Dobsa Lajos, jeles drámaírónk, a múlt évben egy öt felvonásos nagy tragoediát fejezett be, melynek czíme : „Attilla“. Ezen új tragoediát Wohl Janka kisasszony franczia nyelvre átfordítván, az így átfordított mű a hires franczia műbiró, Jules Janin keze közé került, a végből, hogy ha ezen nagy tekintélylyel biró müitész jelesnek találja a tragoediát, annak Páriában való sínnrehozatalát eszközölje. Jules Janin nyilatkozott a műről, s e nyilatkozat oly fényesen ütött ki drámaírónkra nézve, hogy azt közölni nem tartjuk érdektelennek. Jules Janin megemlékezvén Apraxia Julia herczegnőnek Párisban való szerepléséről, érdeméül róvja fel, hogy „magyar baláján ” egy nagy művét vitte el magával Francziaországba, „Attillán-t, egy 5 felvonásos tragoediát, melynek szerzője Dobsa Lajos nevű magyar író, valódi kötő. Ez azután a szerencsés ember — kiált fel Jules Janin, Dobsára czélozva — akadt egy derék herczegnőre, ki művét hozzánk átplántálja; akadt egy 18 éves nőre (Wohl Janka kisasszony), ki az ifjúság lelkesedésével és hitével fordította francia nyelvre a tragoediát; s hihetőleg nálunk fog akadni oly színészre, ki méltó lesz képviselni az„ó városok és Isten ostorát.“ Idézi aztán Julea Janis Dobsa Attiájának következő szavait: „Megbünhödött bátyámnak hívei, Haltátok a sors intő szózatát? Halljátok Attillát. Karom két nagy hadat zúzott már semmivé, Két római császárt tett hitbérenczivé, Hetven feldúlt város füstölgő romjain Torozzunk áldomást !. . . Hadúr kardjának most meghódol a világ ! Válasszatok : követtek engemet, vagy Várost építve pusztító hadamnak, Baktok tűzhelyet romboló karomnak, — a vakonnokok nyomán Túrjátok a rögöt, — silány kenyér után ?! * „Dobsa „Attillá“-ja emberfeletti nagyság, valódi óriás— mondja Jules Janin. — Volt nálunk is a régi időkben egy költő, Corneille (Pierre), ki szintén álmodozott Attilla Lágyságáról, de kevésbé volt szerencsés, mint a magyar költő. Corneillenek Attillája önterhe alatt összeroskadt, s az egész műből mindössze csak két vers maradt fenn, mely a fenséges jellemével bir.“ * A nemzeti museum közelebbről Rácz Pál csomaközi plébános úrtól ritka ajándékot kapott. Ez egy kitömött éjszaki földsarki madár : „Conymbus arcticus L.,“ magyarul „sarki bukdar“nak nevezték el. E madár, mely csak nagy ritkán szokott égaljáról melegebb vidékekre tévedni, a nyirbélteki pusztákon fogatott; Isten tudja, hogy bódult oda. Denique, egy nyirbélteki lakos a pusztán lévén, észrevette, hogy egy csoport csóka és varjú dühösen károgva üldöz egy idegen alakú és hangú madarat, s csorjaikkal folytonosan vagdaják. Az üldözés oly elkeseredett volt, hogy a varjúsereg még akkor sem akarta abbahagyni, mikor a bélteki ember az üldözött madarat felfoga. E madár lábai olyformán vannak alkotva, hogy velük úszni igen jól, de járni csak bajosan, szárnyai libegtetésének segélyével tud. — A múzeum számára Kellermann Ferencz kanonok tömte ki. * A magát nem rég főbe lőtt Korbuly Sándr, gyógyszerészet hallgató, a „P.H.“ szerint 1000 ftot hagyományozott a pesti gyógyszerész növendékek segélyegyletének. * A „Magyar Izraelita“ legutóbbi száma véglegesen lefoglaltatott.