Pesti Napló, 1863. december (14. évfolyam, 4140-4162. szám)
1863-12-01 / 4140. szám
215-4140 14. évi folyam. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadóhivatal: I Előfizetési feltételek: Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. Ferenciek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Bolyban, házhoz hordva » ferencziek tere 7-ik szám, 1-«c emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektőlA lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz,kiadása körüli ‘ ‘ ‘ ‘ 1ífítt‘ ’ fogadtatnak el, panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.____________Évnegyedre . . . 5 trt 25 kr u. é. 1803. Kedd, dec. I. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 aj zi. Bélyegdij külön 30 aj kr. Magán vitt, 7 hasábos petit-sör 25 aj kr. Előfizethetni „Pesti Napló“-ra. december hóra 1 ft 75 kr, dec.—februári évre 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, nov. 30.1803. A congressusi probléma látköre tisztulni kezd. A fejedelmek válasziratai, némely kivétellel, megérkeztek, hogy a franczia császári kormány azok alapján tudathatja Európával, lehet-e reménye, hogy nagy tanácsa a zöld asztaloknál összeülhet. A fejedelmi válasziratokat igy állítják össze : Feltétlenül elfogadják: Portugália, Spanyolország, Dánia, Svédország, Hollandia, Olaszország és Róma. Feltételek mellett : Belgium, Sváz és Törökország. Elutasítja : Anglia. Elvileg hozzájárulnak: Ausztria, Poroszország és Oroszország. Ezen utóbbi nagyhatalom nem kíván előleges programmot, hanem akár értekezleti, akár diplomatiai után megállapíttatni akarna némely pontokat, valamint az eljárást, és a határozmányok kötelező erejét. Napoe a császár állítólag hajlandó e véleményhez csatlakozni, se czélból küldetnék Fleury tábornok a császár saját kéziratával Sz. Pétervárra. Ausztria válaszáról azt vélik, hogy az az 1815-ki szerződéseket megszüntető trónbeszéd benyomása alatt készült. Poroszország az egyedüli nagy hatalom, mely a franczia javaslatot leginkább megközelíti, azonban az 1815-ki szerződések iránti fenntartást ő sem hagyta ki. A császári meghívó levélnek ezen eredménye kölcsönözheti a valódi kulcsot a „Constit.“ félhivatalos közlöny czikkéhez, melynek igen rövid kivonatát a távíró után lapunk is adá. Azon suppositum, hogy a most nevezett lap a napóleoni kormány politikájához legközelebb áll, s hogy a Tuilleriák kabinetje valahányszor valamely lényegesebb fordulati pontra lépni szándékozott, ezen terve iránti előtájékozást, s a közvéleménynek a szerinti előkészítését rendesen ezen orgánuma által végezteti, a „Const. “nek bizonyos hitelt szerzett, melyet a bekövetkezett eredmény igen gyakran igazolt. Ezen tapasztalati előzmény kívánja, hogy a szóban forgó czikket, bár azt nem a szerkesztőségi titkár írja alá, szószerinti fordításban adjuk, s ezt különösen a dán-holsteini kérdés iránti tekintetből, melynek elmérgesedése az évtizedes angol-franczia szövetségnek nagy próbaköve készül lenni. A kérdéses czikk így szól: „Azon komoly kérdések sorát, melyek Európa figyelmét és gondját máris magukra vonták, a dán király halála újabb nehézségekkel szaporította : a dán-német herczegségek kérdését értjük. „Holstein és Schleswig herczegségek négy század óta vannak a dán koronához csatolva. Külön törvények által igazgattatván, VII. Frigyes halálával teljesen elszakadtak volna Dániától, azonban tizenegy évvel ezelőtt a nagy hatalmasságok, a nevezett uralkodó óhajtásának engedve, oly örökösödési rendet állítottak fel, mely újabban biztosította a dán királyság valamennyi államának ugyanazon kormánybot alatt egyesülését. Az új király, IX. Keresztély, most követeli is az 1852. május 8-ki szerződésből származó jogait, mely szerződést 7 hatalmasság, u. m. Anglia, Francziaország, Ausztria, Poroszország, Dánia, Svéd- és Oroszország írta alá. „Más részről a herczegségekben lakó német lakosság óhajai merülnek föl, mely óhajok viszhangra találtak Németországon, hol egységek beolvasztása által az ország kiegészítésére, s Európa északi része két nagy tengerének uralmára vágynak. Végre egy harmadik fontos elem társul ezen izgatásokhoz , s ez a különböző trónkövetelők, név szerint Augustenburg herczeg igényei. „Mint látjuk, elég zavar van, s csak az a kérdés, hogy lehessen belőlök kibonyolódni. E nehéz helyzetben méltán meglephet azon modor, melylyel némely lap, különösen a „Times", e kérdést csak úgy könnyedén akarja megoldani. A londoni city - közlöny nemcsak Angliát hívja fel arra, hogy Dániáért háborút kezdjen, sőt a többi hatalmasságot is bele akarná bonyolítni. Azaz : ott, ahol Európa legtapasztaltabb államférfiai haboznak, késlekednek, a „Times" rögtön készen van megoldásával. Engedje meg nekünk a „Times", hogy ne siessünk a dologgal úgy, mint ő, s vehessük nyugodtabban fontolóra, több szempontból tekintetbe, e fontos kérdést. „Korábbi rokonszenvek Dániához és szövetségéhez kötnek ugyan, de Németországnak szintúgy joga van rokonszenvünkhöz, s határozatainkban a népek akaratát, és a nemzetek jogainak tiszteletét szintén tekintetbe kell vennünk. „Ily kényes feladattal szemben, mennyire sajnálandó az általános egyetértés hiánya! Mert végre, ha nem elégséges a két hatalmasság aláírása arra, hogy a dán viszályt megoldja, ki lehetne más, kihez folyamodni lehetne olyan, hogy szavának több súlya legyen, mint a hét hatalmasságénak? Ki lehetne éráe, mint egész Európa ?“ A franczia lapnak itteni nyilatkozata valódi értelmében csak a németországi sajtó viszhangjánál lép elő, s azért érdekes a Spree és a Magna melletti nézetek ismerősei ama kanyarulati ponton, melyen a holsteini bonyodalom az európai congresszus kérdésével, mint látszólag homogén természetű találkozik. A porosz szabadelvű sajtó például azt véli, hogy ki a fentebbi czikket nem az események összeköttetésében bírálja, az abban a ig találna egyéb fontosságot, mint mennyivel egy, a c agressus mellett elmondott új reclame bírhat. Pedig ez nem lenne helyes tájékozás, mert a „Const."nek itteni czikke a francia politika fordulatát jelzi ; nem egyéb az— a „Bresl. Ztg" szerint, — mint búcsúlevél (Absagebriefe) Angliának. Nov. 19-dike óta, mely napon t. I. Cadore, londoni franczia követségi titkár, táviratozta Párisba a britt kabinet elutasító határozatát, a Tuilleriákban legott jeleit lehete észlelni a nézletváltozásnk. A Dániával ápolt szövetségnek III. Napóleon számításában értéke csak addig lehetett, míg a remény kecsegtethető, hogy Angliával kezet fogva, Oroszország ellen a keleti tengeren felléphet ; ezen szövetségnek tovább folytatása az újabb viszonyok között csak Németország ellenséges magatartását következtetné be Anglia kedvéért, vagyis azon férfiak örömére, kik a császár tervét anynyiszor szelték keresztül, s most kedvencz eszméjét teszik nevetségessé. „Mint bizonyost tekinthetjük — így iz a most idézett lap — hogy az entente cordialenak huzamosabb időre van vége, s hogy Francziaország a dán-holsteini kérdésben a csendes néső szerepét fogja játszani , kivált ha Németország erélyesen lát a dologhoz , s az ügyeket elrendezi, mielőtt a dolgok új fordulata új veszélyeket idézhetne fel. „Pedig, mióta Oroszországot a lengyel felkelés pénzügyileg és katonailag kimeríté, Francziaország lehetett hazafias törekvéseinknek egyedüli s legveszélyesebb ellene. Angliától soha se tarthatunk többet, mint mennyit papír fenyegetésektől tartani lehet." A német sajtó az angol lapok fenyegető hangja folytán megjegyzi még, miszerint a legnagyobb hiba volna, ha valaki a „Times" és a „Morn. P.“ czikkeiből az angol nép harczias hangulatára következtetne. Minden kísérlet, mely a viszály kiegyenlítését czélozza, biztos lehet az angol közvélemény támogatásáról, de nem létezik oly erős minisztérium , mely háborút decretáltathatna, ha ezt az angol érdekek nem helyeslik. Hányszor fenyegette már Russel a világot anélkül, hogy csak gondolt volna is háborúra. Anglia a continensen csak addig befolyásos, míg valamely continentális hatalommal szövetségben áll; az angol szárazföldi haderő — a „Br. Z." szerint— nem ér fel két porosz hadtesttel,s aztán a kilemenek nem is hagyják el szigetországuk határát. E szerint tehát „Nem a külföldön, írja a most nevezett lap, hanem maguk a németek közt vannak a német testvérek legveszélyesebb ellenei. Mi ezen ellenségeket először is a reactio táborában találjuk. A század kezdetétől fogva azon férfiak, kik hol a haladást gátták, mindig hajlékonyak voltak a külföld iránt. A hazában nem bírván gyámolitással, támpontot kívül kerestek ; a legszomorubb példát Poroszország adá, hol Javerczió Miklós czárt mint atyját tisztelte. Ilyenre a emberektől Schleswig-Holstein semmi segélyt nem várhat. „A népkívánalmak ellenzőit tovább a kormányok közt találjuk. Csupa Bajorország, Baden, a szás herczegségek és Oldenburg látszanak a nemzet hangulatának megfelő állást foglalni el. De mikor Poroszország ellenében, ha nem sikerülne kormányát a nemzeti lendület hatalmával előre mozdítani? — ha egy pártja attól a félelmében, hogy a felizgatott erők zivatara kezeiből kicsikarja a féket, egy német tartományt idegenek zsákmányául nagyra, vagy csak félrendszabályokra vállalkoznék ? ekkor, igen ekkor Schleswig Holstein menthetlenül elveszett Németország számára. „Hogy ez ne történjék, oda hatni feladata,a népnek, és mindenek előtt képviselőinek. És azért kell a képviselőháznak az alkotmányharcot másodvonalba tenni, a hahazai kérdésben nem akadályozólag, hanem elősegítőleg kell fellépnie. Vájjon a fegyverek, melyekkel ellenségeinket megtámadjuk, a reactio birtokában vannak-e ? vájjon a lőpor, melylyel ágyúink megtöltetnek, legitimista lőpor-e? És mindegy. A fegyvert a kormányok tartják kezeikben, s mert mi fegyver nélkül semmire tehetünk, nem is szabadíthatjuk meg Schleswig-Holsteint a kormányok segélye nélkül. Lengyelországban a véres democraták kezet fogva haladnak a papsággal, nem vallásosságból, hanem mert a papság a tömeget a hazai ügy iránt lelkesíti. A reactio iránti gyűlölet nagy, de nagyobbnak kell lenni a haza iránti szeretetnek stb." Ha az olvasó fáradságot vesz magának, s figyelemmel végig futja a lapunk által is tüzetesen ismertetett német mozgalma Bécsi dolgok. A pénzügyi bizottság a nov. 27- és 28-ai ülésekben is folytatta a hadi budget tárgyalását. A határozatokat tudják olvasóink táviratainkból. Mint a Presse írja, érdekesebbek voltak még a viták. A „Fahrwesen“ téteknél, szóba jövén a lóvásárlás, báró Eiselsberg azt a kérdést intézte Rechberg grófhoz, várjon Ausztria küld-e közelebb végrehajtási csapatokat Holsteinba ? Rechberg azt feleji, hogy ez még bizonytalan. Giskra megjegyzi, hogy tudtára a végrehajtás már el van rendelve, s a hannoveri és szászországi csapatokra van bízva. Rechberg gróf miniszter : Ez még az elhunyt dán király életében történt; akkor még kevésbbé lehetett attól tartani, hogy fegyveres öszszeütközésre kerül a dolog. Azóta a körülmények változtak, s egyelőre még arról van kérdés, vájjon foganatosítandó-e, és mily terjedelemben a végrehajtás ? Ausztria azonban szövetségi kötelességeit teljesítendi ez ügyben. Giskra: Örömmel üdvözli e biztosítást, s reményét fejezi ki, hogy az ígéret egész terjedelmében beváltatik. Szabel: Mi e kérdésben nem más, hanem csak osztrák szempontból indulhatunk ki; nem kell érzelmi politikát űznünk, s a németországi és bécsi izgatásoktól nem kell oly örvényekre ragadtatnunk magunkat, melyek a birodalom távolabb álló részeire nézve idegen érdekek. Szónok teljesen bízik az osztrák államférfiak józanságában és belátásában, s reménye, hogy az uralkodó mozgalomtól nem engedik magukat elragadtatni. Dr. Brinz és Skene, különben, úgymond, békebarítok, erélyesen kiemelték Izabel ellenében a birodalom szövetségi kötelességeit, így Kaisersfeld, aki kiemeli, hogy ha az osztrák kormány mindenekelőtt szövetségi kötelességeit nem tartja szem előtt, következetlenségbe jut a császár frankfurti törekvéseivel. Gr. Kinsky specifice osztrák szempontból indult ki, s kérdezé, vájjon ha Ausztria a Ponát megtámadtatnék, mutatkoznék-e ily lelkesedés, mint ma ? Kuranda a szövetségi kötelességeket emlegette. Németország érdekei, úgymond, Ausztria érdekei. E társalgás után dr. Herbst a napirendre visszavezette a tanácskozásokat. Az albizottsági javaslatokat elfogadták. Az építésre kívánt ősziésből 1 millióba szekerészetnél 500,000 frtot, a kiegészítési és szabadságos szállításnál 120,000 frtot vontak le. A testőrség a hadi budgettől elkülöníttetett stb. A bizottság november 28-ai ülésében az előadó az ordináriumban az élelmezés, felszerelés stb. tételeinél, az árak csökkenése folytán, a 1972 millióból 5 százaléknyi alábbszállítást indítványozott. Ez ellen szót emelt a hadügyminiszter, Szabel pedig indítványozta, hagyjanak föl e törléssel. Kisebbségben maradt. A bizottság ezek szerint az ordináriumban összesen 2,200,000 ftot javasol kitöröltetni. S a rendes kiadások végén kiemeli az előadó, hogy a birodalmi képviselettel összeférő rendes budgetre van szükség, s roszólandó, ha, amit egy részről megtakarvának, új szervezésekre fordítják más felől. Az előadó ezen előterjesztését, gróf Kinsky daczára, elfogadta a bizottság a rendes budgetre nézve; ellenben az a része az indítványnak, hogy a hadseregnél történő újraszervezések, melyek az illető ág költségeit viselik, a költségekre nézve csak a birodalmi képviseletnél való egyezkedés útján történjenek, Skene indítványára megbukott. Ezek után az extraordináriumra tértek által. A jelentés itt 2,120,000 forint, a külön ismét 900,000 forint kitörlését indítványozó. A hadügyminiszter késznek nyilatkozott az előbbi törlést elfogadni, ha a bizottság az utóbbival fölhagy. Szabel indítványára elfogadták a hadügyminiszter ajánlatát, s a 900 ezer tétel megmaradt. Általában a pénzügyi bizottság 2 millióval többet ajánlott meg, mint az albizottság. Mondják, hogy az albizottság némely tagjai külön véleményt terjesztenek elő. A határőrök adójáról, vagyonalapjáról levén szó, a hadügyminiszter kijelente, hogy a reichsrab adóügyi határozatai a katonai határőrvidékekre nem alkalmazhatók, e határőrvidékek adójáról a reichsrath nem határozhat. Dr. Giskra a pénzügyi törvény feliratára: „érvényes az egész birodalomra“, emlékezteté a hadügyminisztert. Szabel indítványára az ülés berekesztetett, anélkül, hogy e kényes pont fölött szavazásra került volna a dolog. A bécsi lapok többsége megrójja a reichstatbnak azon tagjait, kik pénzügyi szempontból rászólják azt, hogy Ausztria a holsteini kérdésben nagyon kitegye magát, s háborúba bonyolódjék a német ügyben, s többnyire kiemelik, hogy a frankfurti reformjavaslat után tettel is be kell bizonyítni a német ügy iránti érdeklődést. Azon kívül, hogy a bécsi községi tanácsban a már megirt is hitvány létetett, népgyűlést terveznek Bécsben a Holstein iránti rokonszenv kimutatására. E czélból a reichsrath néhány tagja patitiót készített a bécsi rendőr-igazgatósághoz a népgyűlés tartásának megengedése végett. Eme petitiót, melyben Ausztriának, mint német nagyhatalomnak érdeke emlittetik, már vasárnapig számos tekintélyes polgár, s közte a reichsrath néhány tagja írta alá. Ezenkívül a bécsi tornaegylet is folyamodni készül, engedtessék meg, hogy önkénytesek mehessenek Ausztriából a schleswig-holsteiniak segítségére, s ugyanazon czélra pénz gyűjtethessék. --Az „Ostdeutsche Post“ egy vezérczifekben ezeket rja: A lefolyt tia év súlyos volt Ausztria külső helyzetére nézve. Valamint belülről az egymással ellenkező nemzetiségi irányok közt majd ide, majd oda rángattatott, úgy a nagyon megáradt nemzeti szellem kívülről is lángövvel vette körül, miből minden pillanatban veszélyes háború támadhat. Korábbi örökös ellenségünk, a török, száz év óta csendes emberré lett, s emez oldalról mit sem tarthatott Ausztria. De most Szerbia, Montenegro és a dunai Fejedelemségek vulkán csoporttá váltak, rosz szomszédok ránk nézve. A messze nyúló orosz határok régen nem szorultak őrzésre a biztosító erődökre, lehetlenségnek látszott a háború Oroszországgal. Azzal a szakadással, mely az ezen állammal való szövetségben támadt, a lengyel fölkelés nélkül is biztosság nélkülivé lett ama határ. Szóljunk-e Olaszországról, hol korábban Ausztria dominált, hol most súlyos és áldozatokat követelő védelmi állásra vagyunk leszorítva, folytonos őrködésre kárhoztatva és folytonos veszélynek kitéve? Ausztriát csak egy oldalról környezi barátságos területh ez Németország. Csak ez oldalról vagyunk biztosítva ellenséges támadás ellen, csak itt vannak közös érdekeink, s a kölcsönös védelemre szerződéseink. 1tt is elkeseredést akarunk-e magunkra vonni, s eljátszani a nemzeti rokonszenveket. Akkor Ausztria isolált szigetté válik a nemzetek széles tengerén, kitéve minden oldalról a hullámok rohanásának. Higgadtabban és önzőbben nem lehet felfogni Ausztriának Németországhoz való viszonyát, mint igy. A legközönségesebb hasznossági elvből szólunk, s mellőzzük a nemzeti és becsület érzés szempontját. — Az „Ostd. Pos." esztelen ellenvetésnek tartja, hogy mivel Németország 1859-ben nem segíti Ausztriát, most ne tartson számot az semmi áldozatra a mi részünkről. Az „Ostd. Poet“ felfoghatónak talája, ha a cseh lapok ellenzik azt, hogy Ausztria alárendelje magát a német szövetségi gyűlés határzatának ; de ha az osztrák német jaj veszékel a pénzügyi szükségen, midőn Ausztria oly állapotba kerül saját akaratja nélkül, hogy kötelességét teljesítse a szövetség iránt, épen nem tiszteletre méltó dolog. . . . Nem valószínű, hogy európai háború támadjon a dán viszályból. Angliának nincs oka, hogy Dánia kedvéért háborút indítson Németország, Ausztria és Poroszország ellen. A Londonból érkezett új telegramus csak diplomatiai fogás, csak ijesztgetés, s talán apokryph, talán dán forrásból ered. Ha minden német hatalom egyetért, nem lehet háborútól tartani az executio ellenére is. A német szövetség nem ismerte el se Dánia, se az augustenburgi herczeg követeit, a herczegségek ez idő szerint gazdátlanok, s a Bundnak sürgős kötelessége a leendő uralkodó részére szövetségi sequentrumot vetni rájok. Bécsből a múlt napokban jelentették volt, hogy az erdélyi vasútra nézve egy harmadik terv készült, melynek főállomása, s mintegy központja, Gyula-Fehérvár lenne. írták azt is, hogy a minisztérium megvan nyerve ezen terv számára, s csupán ezt viszi a reichsrathelébe. E szerint a n.-várad-ko- 1 a z l vár i vonal tervét egyszerűen télre teszi. A „Pester Lloyd“ nak egy közelebbi bécsi levele kétségbe vonja e hít alaposságát, s ezt írja : Tudva van, hogy a „Wiener Zeitung" esti lapjában egy hivatalos nyilatkozat jelent meg, mely szerint a kormány egyenlően pártolja mind a n.várad kolozsvári, mind az arad-az ebedi vasuttervet, ha a kiépítésre szükséges tőkét elő bírják szerezni. A „Wiener Zeitung" eme jelentése császár ö Felsége egy határozatán alapult. Eme határozat alapján ö Felsége több ízben, s nevezetesen a magyar gazdasági egyesület egy küldöttségének részvétét jelentette volt ki a n.várad-kolozsvári vonal terve iránt, egyszersmind hozzá tévén, hogy csak a hozzá való eszközök szereztessenek meg. A kabinet minden tagja hasonló értelemben nyilatkozott. Sőt annyira ment a dolog, hogy részletezett tervet is kívántak, mi oly vasútvonalnál nem csekély pénzbe kerül (a részletes terv elkészítése a n.várad-kolozsvári vonalon 100.000 forintba került), s egy kormány egy magántársulattal, lehetetlen, hogy ily pénzáldozatokat tétessen, hr. nincs komoly szándéka kérelmét teljesíteni. Már hónapok óta elő van terjesztve a részletezett terv. A jelenleg uralkodó kedvezőtlen pénzügyi viszonyokból támadt aggodalmak miatt kérdés intéztetett a Bischoffsheim és Hirse faféle házhoz, mely november 20-ikán azt a határozott választ adta, hogy ezutánra is állandóan megmarad ígérete mellett, se nyilt titok a nem kis nyomatéku november 5-ike után ! — És most, miután teljesítve vannak azon feltételek, melyeket a legfelsőbb határozat tett, egyszerűen félre tétessék-e eme határozat ? .... Ha várjon a harmadik új tervre nézve meg van-e nyerve a reichsrath többsége, nem tudni. De bizonyos, hogy az erdélyi képviselők véleménye is meg van oszolva, s körülbelül fele részök a nvárad-kolozsvár-fehérvári tervet pártolja................ — A „Wiener Lloyd" a többek közt igy kiált, fel : Fontos és elhatárzó pillanat érkezett el Ausztriára nézve. Németországgal vagy nélküle! Ez a kérdés most a schleswig-wolsteini ügyben. A most kimondandó szó egész jövendőre szól. Visszavonhatlanul határoz az Ausztria sorsa felett. Aztán inti a nevezett lap Ausztria államférfiait, hogyha nem is német érzelemből,legalább mint fontosan diplomaták ne késsenek egy perczet is, mert Poroszországban az egész nemzeti párt csak azt lesi, merre kanyarodik Ausztria a dán kérdésben. Poroszország Bismarkkal vagy nála nélkül a német seregek élén fog síkra kelni, mihelyt Ausztria azt határozza, hgy elszigetelve maradjon. — A „Botschafter,“ az államminiszter közlönye, a reichsrath tagjainak fordul. Ezek némelyike, úgymond, a reichsrath valódi ellensége. Hogy gyűlései meddők, magának tulajdonítsa a reichsrath, melyben az individualismus a szélsőig fejlett. Nem látszik benne e gyakorlatiság, se politikai cselekvés felvilágosította tevékenység. Sok tag rendkívül nagy személyes érzékenyéget mutat, minden csekélységgel bántva érzi magát. Ha javaslat létezik, nem czélszerűsége a főszempont, hanem azt kérdik, ki vesz, ki nem vesz benne részt. A csak azért ellenez valamit, mivel B javasolja. Ez mindennapivá lett. Megszűntek a politikai véleménykülönbségeket és várrokonságokat tekinteni. A párttöredékek, clubbok megszűntek, vagy haldoklanak, sőt eletente lehetetlennek találták a tagok politikai nézetek szerint alakítni clubbokat, mivel az egyesek nem akarják alárendelni magukat. Mindent az összes gyűlések véletlenére bíznak. Szó sincs a javasatok, előterjesztések és a közös magatartás feletti előleges értekeződésekről. Mikor sürgetős eset adja magát elő, rögtönözve tartanak különböző pártelemekből álló összejöveteleket, melyeknek épen ezért semmi eldöntő befolyásuk, s rendesen homokban folynak szét. Így folyt szét a holsteini ügyben tartott értekezlet is, épen a személyes ellentétek és az uralkodó széjjelhúzás miatt, mintegy szántszándékkal, mert attól tartott, hogyha eme gyűlés határozott eredményre jut, a ház más tagjainak ellenzését vonja magára s pártalakulás hiányában a jó ügy elejtetik. A pénzügyi bizottmányban is a budget tárgyalásánál órákig vitatkoznak a jelentés sitje felett. Sok tag csak azt tartja szem előtt, folytatja a miniszeriális lap, hogy a kormányban valamit megrójjon, de az írói ügyesség nem felel meg a szándéknak. Effélében hosszasan elvitáznak s a vita bizonyítja, hogy a munkálatokat nem merik közönség elé bocsátni, holott egy csak félig ügyes publicista öt percz alatt elvégezné. Nem kis szerepet játszik a személyes bosza is; izgatnak, keserűnek, reeriminatiokat idéznek elő, s gyengítik a jó egyetértést a kormány és képviselőség közt. S mindez nem fontos ügyekért, hanem csekély ellenzéki viszketegből, s egyrészt ügyetlenségből történik. A budget - tárgyalásnál az egész államot újra akarják szervezni, s ismétlik hoszszan, amit már előbbi ülésekben terjedelmesen elmondtak. Egy hónap óta tanácskozik a ház a budget felett, s valószínű, hogy még egy hónap kell rá neki. Mi kívánjuk, mond a „B.“ czikkírója, hogy a reformjavaslatok bővebben terjesztettek volna elő. De minek új jálatok, ha a reichsrath a tárgyalás alá vett kérdéseknek sem embere ? S mit tett a reichsrath a nagy politikai kérdésekben? A frankfurti reformmunkálatot elejte, Magyarországot viszszautasítja szűkkeblű pénzügyi politikájával, s a schleswig-holsteini ügyben Szacel Boldizsár lovag oly módon szólt, mihez sok bátorság kellett , miben csak gr. Kinsky utánozhatja, így tart tükröt a „Botschafter a reichsrath elébe. ” A „Bothschafter" hétfői számában eme félhivatalos jegyzék jelent meg: „Külföldi és itteni lapok a schleswig-holsteini ügy miatti miniszter-krízisről imák, s hozzáteszik, hogy Schmerling lovag, az állammiszter úr, nem osztozik gróf Recfabarg külügyminiszter úr nézeteiben. „Abban az örvendetes helyzetben vagyunk, hogy azt jelenthetjük, hogy császár Őfelségének kormánya az elbei herczegségek kérdésében való magatartás dolgában nincs meghasonlásban, s így nincs semmi alapjuk mindazoknak a híreknek, melyek egy krízisre s Schmerling úr lemondásának beadására vonatkoznak. „Némely lap azt hitte talán, hogy más lapok czikkeiből kiolvashatják az ausztriai kormány végleges határozatait, de mi erősíthetjük, s úgy véljük, e nyilatkozat nemcsak Bécsben, hanem egész Németországon örömmel fogadtatik, hogy császársége kormánya állandóan hű marad szövetségi kötelességeihez, s készséggel enged a szövetségi gyűlés többsége által hozandó határozatnak. hát, valamint az ezeket jelző távirati híreket, azt találandja, hogy a „Bresl. Z.“ itt közlött nézete nemcsak elszigetelten nem áll, sőt inkább csak viszhangja az ama harsány kiáltásnak, melyet Németország minden szeglete hallat, s melynek zaja előtt a kormányok is megállapodnak, hogy a helyzet válságát azon komolysággal mérjék, melyet e nagy esemény Németországtól Európával szemben oly méltán megkíván. Vidéki tudósítás. — Sárosból, november 25-én. Bár tudom, nem teszek kedves szolgálatot az olvasó közönségnek, ha jelenleg, midőn napi lapjaink vidéki tudósításaiban minden oldalról csak panaszt hallunk, s az aszály okozta Ínség képei áthatják lehangolt kedélyünket, megyénk helyi bajairól emlékezem meg, kötelesség ezt tennem, mert mig az okok, melyek az alföldi Ínséget előidéz