Pesti Napló, 1863. december (14. évfolyam, 4140-4162. szám)
1863-12-01 / 4140. szám
Mit leírni akarok, as a tanodák nagy teremében tartott ünnepély. A rendnek es idei praepositUs provinciálisa, f. t. Purgstaller József tudor és magyar akadémiai rendes tag, lépett először a szószékre, és a nap jelentőségének rövid ecsetelése után ugyancsak philosophice védte a szerzetes tanférfiakat az álbölcselet ráfog árai ellen. Beszéde igen korszerű volt. Én részemről bevallom, hogy fiamat minden aggodalom nélkül, sőt teljes lelki nyugodtsággal bízom oly férfiakra, kik, hogy hazájuknak soha meg nem fizethető szolgálatot tehessenek, vallásos fogadalommal kötelezik le magukat a hazai ifjúság nevelésére, tanítására, a földi jutalom minden reménye nélkül, holott arra is a legméltóbbak. Kevés magyar lesz, ki a derék piaristákat ismervén, nem osztja véleményen et. A derék szónok után a gymnasium igazgatója,t.ez. Szepesi Imre tudor és akad. levelező tag, lépett a szószékre, ki igazán kimerítő ismertetését adá a mindenütt becsült rendnek, különösen a pesi collegiumnak igen jeles és tudományosan szerkesztett beszédében. Kimutatta, hogy Pest városa ezen tanintézetre nem adott soha többet, mint tizenhat ezer forintnyi alapítványt, mely összeg, mivel a devalvátió által igen csekélyre olvadt össze, egyetlen egy tanár ellátására sem volna elegendő. Megmondá, hogy a templom, lakház, a régi és új tanodaépület, mind a rend takarékosságából meggazdálkodott fillérekből épült. A szerény ünnepélyt két tanulónak jól szerkesztett és ügyesen előadott beszéde, s az ifjúság kellemes éneke fejezte be. A rendnek egy volt tanítványa. Nemzeti színház. Dec. 1 re van kitűzése : „Hunyadi László.“ Eredeti opera 4 szakaszban. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről nov. 29 háról: 5% metalliques. . . . . . . 7430. Nemzeti kölcsön ...... 8 .90. 1860-ki sorsjegyek ..... 9180. Bankrészvény ............................... 7820. Hitelintézet..................................... 177.60. Ezüst.............................. 121.—. Londoni váltók...............................120.—. Ars ny......................................... . 5.80 A„P. Napló“ magán társfligényei. Bécs, nov. 30. Az alsóház mai ülésében Rechbauer az egyleti törvény tárgyában választott bizottmány elnökét interpellálta ezen bizottmány munkálatainak mibenléte iránt, — kiemelvén, miszerint a német-ausztriaiak, — kik Schleswig-Holstein iránt ép oly forró érzelmeket táplálnak, mint a többi németek, — csupán egyleti törvény hiánya miatt nem juthattak még annak lehetőségére, hogy érzületeket nyiltan kifejezzék. Ennek fotán a ház elhatározta, miszerint a bizottmánynak meghagyassék, hogy jelentését mielőbb adja be. G ó t h a, nov. 30. Braunschweig elismerte Frigyes augustenburgi herczeget. Bécs, nov. 30. A pénzügyi bizottmány esti ülésében a hadi költségvetés tárgyaltatott. Az átalános határőrvidéki birtok alap jövedelmei, s a határőrvidéki nevelési alap bevételi jövedelmi megszüntettettek, azonban óvástétellel ezen országrészek jogi állására vonatkozható következmények ellen. A remonta-alap is meg- szüntettetett , ellenben a tüzérség átmódosítására, az osztály -javaslat folytán föntartatott az 530.000 forintnyi külön kiadás. Külföld: A SchleftWig-holsteini kérdés. Közöljük a schleswig-holsteini kérdés által előidézett mozgalom egyes momentumait. — Hamburgból távírják, hogy az ottani rend Őrbiztos nem törte be azzal, hogy a dán képviselő felhívására a schleswig-holsteini egylet hivatalos helyiségét bezárassa, hanem a pok szerkesztőit maga elé idézvén, szorosan kötelességükké tette, hogy Dánia irányában mérsékelt hangon írjanak, mert különben repreposáltaknak teszik ki magukat . Frankfurtból f. hó 29-től távírják, hogy a schleswig-holsteini kérdésben kinevezett egyesült bizottmányok permanens ülésben tanácskoznak a schleswig-holsteini ügyről. A szövetséggyűlésnek a dán követ kizárása tárgyában hozott végzése helyeslésre talált a bizottmányban. Dirkvik báró táviratilag kérdést tett kormányánál, ha ne hagyja-e oda Frankfurtot. Gyanítják, hogy a dán király Bnemenrel válaszolt. Ugyancsak Frankfurtból távírják, hogy a szövetséggyűlésnek f. hó 28-án tartott ülésében különösen kiemeltetett azon körülmény, miszerint a schleswig-holsteini rendek által beadott okmányokban mindenütt a „legitim örökösödési rendre“ van a fésuly fektetve, az augustenburgi herczeg megnevezése nélkül. • Stockholmból távírják, hogy a kormány által követelt 3 milliónyi hitelt a kamarák szó nélkül megszavazták s helyeselték a kormány által követett politikát. A Stuttgartból írják, hogy a követkamara f. hó 27 én tartott ülésében a külügyminiszter a követkamara által a schleswig-holsteini ügyekre tett interpellációra válaszolólag megjegyzi, hogy a würtembergi kormány az 1892-ki londoni jegyzőkönyv helyesléséhez járult ugyan, hanem a dán kormány bő év alatt annyiszor megszegte az ezen jegyzőkönyvben foglalt állapítmányokat, hogy a jelenlegi kormány azon szerződés által nem érezheti magát megkötve. Az örökösödési kérdésnek szorgos megvizsgálása a Bundot illeti. Ha a Bund elismeri az augustenburgi herczeg trónigényeit, ez Holsteinnak fegyverrel való meghódítását is követelheti. Jelenti egyszersmind a miniszter, hogy Würtembergnek a szövetségnél levő követte utasítva az iránt, hogy Holstein Lauenburg hadi megszállását indítványozza. — Darmstadtról írják f. hó 27-ről, hogy Dalwigk miniszter az akóház elnökének közlése folytán kijelenté, miszerint a kormány kész a herczegségek jogainak megvédése czéljából minden lépésre, s ezen szellemben utasította a Bundnál levő képviselőjét is. — Berlinből írják a „D. Alig. Zeitungénak, hogy a bécsi „Presse“ azon híre, miszerint a porosz - bécsi kabinetek közt a schleswig-holsteini kérdésben folytatott alkudozások már eredményre vezettek volna, alaptalan. A berlini kabinetben, irja tudósító, azon nézet uralkodik, hogy mivel Dánia az 1851. s 1852. elvállalt kötelezettségeknek nem tett eleget,ezáltal megszűnt az 1852. londoni jegyzőkönyv jogi alapja. A bécsi és berlini kabinetek közt továbbá a Schleswig - holsteini kérdésben nem is folytak alkudozások. Csupán arról volt szó mindkét részről, hogy a szövetséggyűlés f. hó 28-ai ülésében minő nyilatkozatot tegyen a két német nagyhatalom. — Az „Augsburger Alig. Zeitungénak írják Münchenből f. hó 25-ről, hogy a bajor király Rómából Tann tábornokot küldte el Münchenbe, ki a király fontos rendeleteit hozza magával a schleswig-holsteini kérdésben. Az „Augsburger“ azon körülményből, hogy Tann tábornok 1848- ban egyike volt a leghevesebb Schleswig holsteini önkényteseknek, s hogy maga is részt vett a hadjáratban s továbbá, hogy ezen tábornok volt egyik főtényező az idstedti csatában, azt következteti, hogy a királyi elhatározás igen kedvező lesz a herczegségek s az augustenburgi herczeg ügyére nézve. — Koburgból írják f. hó 25-ről, hogy a koburgi herczeg újabban rendkívüli megbízatással küldi Löwenfels főudvarmesterét Bécsbe. Ezen küldetés összefügg az augustenburgi herczeg érdekével. — Berlinből f. hó 27-től Írják, hogy a szövetségi végrehajtás foganatba vételére a következő porosz hadcsapatok állanak indulásra készen. 1-er a 13 ik hadosztály, mely a 13, 14, 53, 55. gyalogezredekből, a 4-ik vértes —s 8. huszárezredből áll. 2-er. A 6 ik hadosztály, mely 24, 35, 60, 64. gyalogezredekből, a 6-ik vértes s 3-ik huszárezredből áll. Ezekhez számítván vadászokat, tüzérséget, utászokat s szekerészeket Poroszországnak 20—24.000 katonája áll készen a Holsteinba való bevonulásra. — A bécsi „Gener. Corr.“ egyik berlini levelezője határozottan tudni akarja, hogy minő nézetben van a porosz kormány Lauenburg herczegség iránt. A porosz kormány ezen állítólagos nézete szerint elvitázhatlan dolog, hogy Lauenburg dán koronaország, mert az Elba partján fekvő ezen birtokrész nem választás, vagy öröklés, hanem csere utján jutott a dán korona birtokába. Idézi levelező az 1814-ki jan. 14-ki békekötést, valamint az 1814-ki aug. 8-ki egyezményt Dánia s Poroszország között. A porosz alsóház schleswig-holsteini bizottmánya a conservativ töredéknek a Schleswig holsteini kérdésben tett indítványát elvetette s a Stavenhagen féle indítványt fogadta el Wirchow ismert módositványával. A tárgyalás f. hó 28-án kezdődik. Az előadó Twesten egy rövid történeti vázlatot készített az indítványhoz. A jelentés vizsgálja , mily viszonyban áll Poroszország és Ausztria a londoni szerződéshez. Kijelenti, hogy a német nagyhatalmak nem rendelkezhetnek egy szövetegi ország sorsa felett. Továbbá Dánia nem teljesítette a londoni szerződésben kikötött feltételeket. Ezen elv alapján a londoni szerződéstől való visszalépés nemcsak népjogilag megengedhető, s indokolt, hanem politikailag is szükséges s czélszerű. „Németország becsülete, joga s érdeke kívánják az elszakadást. Van a kérdésben egy különbség Holstein s Schleswig között. A Holsteinban való interventió merőben német belügy, egy schleswigi internationalis kérdés. Holsteinnak joga van Schleswigre s ezen jogában méltán várhat támogatást a német szövetségtől. Schleswig joga 1852 óta Németország ellenőrsége alatt áll s az angol kormány is ezt ismételve elismerte, például az 1860. dec. 8 -i sürgönyében. A londoni jegyzőkönyvet aláírt hatalmak továbbá nem vállaltak magukra semmi garantiát. Nem mulaszthatja el a jelentés a követkamara bizalmatlanságát kifejezni a mostani minisztérium iránt. A „Times“ Anglia válaszáról, melyet ez a franczia császár congressusra hívó levelére adott, a többek közt így szól: Soha sem volt rá eset, hogy valamely javaslatot áthatóbban vettek volna fontolóra, s azon őszinte óhajtással, hogy a javaslattevő iránt tiszteletet tanúsítsanak, mint ezt a franczia császár congressusi javaslatával a britt kormány tévé. A császár magas helyzete, sok ideig fennállott szövetsége Angliával, ugyanazon nézetek és fellépés a lengyel kérdésben stb. elegendő okul szolgáltak arra, hogy javaslatát részletesen és kedvezőn fontolóra vegyék. Ezután miután elősorolná, hogy volt is elég sűrű miniszteri ülésezés, el is határozták, hogy a javaslatot visszautasítják, s nem küldenek követet a congressusra, hogy e válasz már elküldetett Párisba, végre hogy a hatalmisságok általánosan arra vártak, mit fog tenni Anglia, hogy határozataikat ahhoz szabják, s végre miután megjegyezvén, hogy a közönség kiváncsi tudni e válasz tartalmát, bele bocsátkozik annak ismertetésébe. Az első és leginkább szembeszökő ellenvetés — úgymond — melyet a congressus ellen úgy, amint az kezdetben javasolva volt, felhoztak, a congressus czéljainak bizonytatalansága. Európa hatalmasságai, kisebbek és nagyok fel voltak szólítva arra, hogy személyesen vagy képviselőik által megjelenjenek a végett, hogy Európa helyzetét vitatás alá vegyék, s a bécsi szerződések helyébe valami újat állítsanak. Csak közönséges belátású államférfi nem lett volna hajlandó hazája ügyét egy ily gyűlés változandóságainak kitenni. Azon busz s tán többre menő politikus közt, kik ott naponkint tanácskoztak volna, mindenesetre akad vala egy kettő, kik könnyelműség, hiúság, szirabodás vágya, vagy mélyebben fekvő tervek ösztönéből a legkényesebb ügyeket szóbahozták volna, s a legsértőbb megjegyzésekkel élve ünnepélyesen megállapított jogokat kérdés alá hozta volna. A kormány első dolga az volt, hogy felvilágosítást kérjen azon tárgyakról, melyekre a császár diplomata vendégei figyelmét fordítani szándékozott.A császár a lengyelt, az olasz, a dán és a dunai fejedelemségek ügyét sorolá elő feleletül. Miután ez ki volt mondva a britt kormánynak feladata lön fontolóra venni, helyes lenne-e európai congressuson tárgyalni e kérdéseket. Hosszas tanácskozás után, mely hosszadalmasság inkább Francziaország iránti tiszteletből származott, amit a közönség és a kabinet többsége is osztott, azon vélemény mondatott ki, hogy a congressus hasztalan és veszélyes lenne... A britt kormány nem hiszi, hogy az ügyeket a congressus tevékenyében és sikeresebben vitathatná meg, mint a függetlenül cselekvő kormányok. Az általános vitatkozás szükségtelenségének a lengyel kérdés egtalálóbb bizonysága ... A dán ügyben. Ha az 1852-iki szerződések nem elég erősek a német hatalmasságokat arra kötelezni, hogy korábbi kötelezettségüket megtartsák, lehet-e remélni, hogy új megvitatás ezt ? A dunai fejedelemségek ügye pedig, t. i. Kuza fejedelem állítólagos hibás magatartása és az általa kormányzott országok helyzete, nem szükségük a britt kormány nézete szerint azt, hogy európai congressus fellépése ítéljen a dologban. A holsteini képviselők szózata a német szövetséggyűléshet. A holsteini képviselők f. hó 24-én Hamburgban egy nagy ülést tartottak, melyben el lön határozva, hogy a német szövetséggyüléshez egy szózat fog intéztetni. Ezen szózat egész terjedelemben igy hangzik: „Magas szövetséggyülés ! A jelen válságos pereiben nincsenek egybegyülve a holsteini rendek, mint a herczegség alkotmányos képviselői , így nem léphetnek fel országunk jogai s érdekei mellett, a képviselők csak az országfejedelem alkotmányos felhívása folytán gyűlhetnek egybe. Ezen körülmények között a holsteini rendi gyűlés alólírott képviselői s küldöttjei, a megválasztatásuk által reájuk ruházott bizalomra támaszkodva, lelkiismeretükben kötelezve érzik magukat, a következő legalázatosabb előterjesztéssel járulni a magas német szövetséggyűléshez. VII. Frigyes dán királynak f. év s hó 15-én történt halálával kihalt az oldenburgi ház idősebb ága. A legkitűnőbb jogtekintélyek nyilatkozata szerint a Schleswig holsteini herczegségek trónjára most a Schleswig-Holstein-Lauenburg- Augustenburg ház van hivatva. Az 1853-ki júl. 31-ki trónörökösödési törvény szerint azonban az örökösödés a Schleswig-holstein-sonderburg-glücksburgi herczeget Keresztélyt s ennek Luiza Vilhelmina Friderika Carolina Augusta Julia, született hesseni herczegnővel való házasságából eredő férfi utódjait illetné s a herczeg már el is foglalta a dán trónt. Ezen trónörökösödési rend, mint köztudomású dolog, a londoni szerződésen alapszik. Valamint azonban egy német tartomány trónörökösödési rendje nem változtathatik az európai hatalmak szerződése által v így a londoni jegyzőkönyv sem czélozhatta ezt, melynek aláíró nagy hatalmasságai csak arra kötelezik magukat, hogy Keresztély herczeg s törvényes fiutódai örökösödési jogát elismerik,a nélkül, hogy annak garantírozását magukra vállalnák. A jogilag fennálló örökösödési rend azonban semmi esetben sem változtathatik meg az érdeklett ország megegyezése nélkül. Ezen alapelv az újabb időkben még mindig alkalmaztatott azon számos esetekben, amelyekben a trónörökösödési jog változtatásáról volt szó. A dán királyi kormány is elismerte ezt azáltal, hogy az említett trónörökösödési törvény tervezetét az ország alkotmányos képviseletének, a dán országgyűlésnek előterjesztő határozathozatal végett, és csak ennek bekövetkezett jóváhagyása után szentesítette és hirdette ki azt, mint törvényt. A herczegségek rendei ellenben mindenütt nem szóllittattak fel beleegyezések végett, és a holsteini rendi gyűlés emiatt ismételve óvást nyújtott be. Ehhez járul, hogy az augustenburgi ág lemondása a herczegségek trónjának örökösödési jogáról nemcsak hogy nem következett be, sőt ellenkezőleg, ezen ég tagjai nyilván beadták tiltakozásukat a londoni szerződés és a reá vonatkozó örökösödési törvény ellen. Mindezen kétségeket végre még csak szaporitja és erősbiti azon körülmény, hogy az 1858. febr. 11 -i német szövetségi határozat folytán a kormány magát feljogosítva érezte, 1858. nov 6-iki pátense által Holsteinre nézve nemcsak az 1855 oct. 2 iki összalkotmányt, hanem még az 1854. jun. 11-iki holsteini alkotmány 16 § ait is felfüggeszteni. Azonban az alkotmány 1. § a nyilván vonatkozik a trónörökösödési törvényre, mint a holsteini herczegségek Dániával való tartós egyességének alapjára. De a magas német szövetséggyűlés által érvényre emelt alap, ami miatt az 1 §-nak, mint Holsteinre nézve nem kötelezőnek föl kell függesztetnie — mivel tudniillik az ország alkotmányos képviselői annak tartalmára nézve előbb nem hallgattattak ki — egész hasonló módon összeegyezik magával a trónörökösödési törvénynyel, s ugyanazon kötelező erővel érvényes Schleswig herczegségekre is. Hogy ezen állapot minő viszályokat s a közérzületnek megbántását vonná maga után , fölösleges bővebben magyarázni. Ugyanazon időben, midőn a magas német szövetséggyűlés, hogy a német hűségek alkotmány viszonyaira vonatkozó ismert szövetségi határozatot kierőszakolja, az ország kormánya ellen szövetségi végrehajtást határozott, az úgynevezett birodalmi tanácsnak, mely lényegesen a Holstein és Lauenburg hűségekre vonatkozós 1853 febr. 11-iki szövetséggyűlési határozat által megszüntetett 1855 oct. 2-iki öszállam alkotmányi határozaton alapul, és amely ez által tényleg annyira módosítva van, hogy jogilag létezni megszűnt, a dán királyságra és Schleswig herczegségre vonatkozó alkotmány terjesztett elébe, melyet az érintett birodalmi tanács elfogadott és hiteles tudósítások szerint IX. Keresztély király által szentesittetett is. E törvény által Schleswig bgségnek a dán királyságba bekeblezése végrehajtatik. Ez ellene mond tehát az alapos jogoknak, valamint a királyi kormány által az 1851. és 1852-ben adott világos ígéreteknek. E törvény szerint a valóságban alig lehet szó arról, hogy a bőségek politikai jogainak valami jelentősége legyen. A fentebbi elégséges lesz arra, hogy azon állításunkat igazolja, miszerint országunk jelen állapota a lehető legnagyobb mérvben veszélyeztetve van. E szükségben nem marad más út, minthogy a magas német szövetség védelméhez folyamodjunk. Bizalommal fordulunk tehát a magas német szövetséggyűléshez azon és oly sürgető, mint alázatos indítványnyal : „Méltóztassak minél előbb alkalmas intézkedéseket tenni, hogy a hűségek jogai és a legmagasabb német szövetség maga a komolyan fenyegető veszélytől biztosítva legyen attól, nehogy a határozat az erőszak, nem pedig a jog javára történjék.“ E kérvényt 40 en írták alá a most jelenlevő 50 rendi képviselő s 23 helyettes közül. Távirati Jelutcnek. — Krakkó, nov. 29. Varsói f. hó 27-iki hírek jelentik. A citedellában fogva lévő rabok közül ma ismét több százan szállttattak Szibériába, ítélet nélkül, állítólag biztossági szempontból. — Prisnyszban f. hó 24-kén Cielecki, Wlocklawekben Bogusz fölkelővezér főbe lövetett, Czenstohov,ban pedig 27-kén Merecz felakasztatott. (Presse.) — Frankfurt, nov. 29. A mai bizalmas jellegű előtanácskozásban abban egyeztek meg a hivatalos képviselők, hogy a legközelebbi ülésben a herczegségeknek egyelőre lezálogolását s nem a szövetségi executiót határozzák el. (W. Sonnt, Ztg.) — Új-York, nov. 20. Banks tábornok Rio- Grandet megszállotta. — Longstreet tábornok négy napi harcz után Burnside hadseregét elűzte, mely Rexvilleba visszavonult. A separatisták a várost tökéletesen bekerítették. — London, nov. 28. A dán király rendkívüli követe különös küldetésben tegnap ide megérkezvén, Bille itteni dán követ hozzájárulásával a külügyek hivatalában azonnal értekezett Palmerston lord és Russel gróffal. Bille még aznap Párison át visszatért Koppenhágába. A rendkívüli küldetésben Londonba érkezett dán követ Viktória királynőnek sajátkezű levelet hozott Keresztély királytól. — Páris, nov. 28. A „Memorial diplomatique” elemezi azon válaszokat, melyeket a nagyhatalmasság Napoleon congressusi meghívására adott. Ausztria a congressust elvben elfogadja, de programmot kíván. Poroszország is elfogadja a congressust, de miniszteri értekezleteket ajánl, a király megjelenése nélkül. — Oroszország tökéletesen osztja Napóleon nézeteit, Sándor császár is óhajtja az átalános lefegyverzést, de nekie mégis hasznosnak látszik a congressusra programmot felállítani. Anglia ma nyújtotta át válaszát, hol mostanra a congressus egyszerűen visszautasíttatik. Továbbá ugyan e lap közli, hogy Dánia megtagadta az angol válaszhozi csatlakozást, sőt inkább azt tanácsolta Angliának, hogy a congressusba menjen be. — Frankfurt, nov. 28. A katonai végrehajtási bizottmány porosz királyi felhatalmazottja három hét óta biáben várva ide megérkezett; az önkénytelen időköz készületekre használtatott fel, — megérkezése az intézkedések gyors befejezését idézheti elő. A megváltozott ügyállás által szükségessé vált változások a katoni elrendezésben, a végrehajtási vagy megszálló csapatoknak Holsteinba leendő bevonulását illetőleg már egyelőre tárgyaltattak s megállapíttattak. A szövetséggyűlés mai vagy legközelebb bekövetkezendő határozatát közvetlenül lépten követheti a katonai kivitel. Már egész bizonyossággal tudják, hoy a szövetséggyűlés mai ülésében a dán követ be nem bocsáttatik, de éppoly kevéssé bocsáttatik be az augustenburgi herczeg képviselője. (C. C. Z.) — London, nov. 28. A „London Gazette“ közzéteszi a congressus visszautasításával végződő angol-franczis levelezést. A lapok nagyobb száma meg van elégedve annak gyors közzétételével és Russel gróf hangjával. — Páris, nov. 29. A mai „Mémorial Diplomatique“ egyik a congressus mellett erősen küzdő czikkében azt mondja, hogy haszontalan eltitkolni, hogy Poroszországban a herczegségek ügyébeli izgatást azon remény táplálja, miszerint meg fognak a porszoknak nyílni a dán kikötők, amelyeket óhajtanak ; azonban Angolonsság el van határozva inkább háborúba keveredni. Mit fog tenni Francziaország ? Tétlen néző maradand, várván, hogy bíró lehessen Vajjon nem jobb lenne-e Európa ítéletét elfogadni? A „Mem. Dipl.“ elemezi az osztrák választ a congressusra meghívásra, s kiemeli azon phrásist,amelyben a szerződések azon pontjainak Európa megegyezésével foganatba veendő megváltoztatásáról van szó, a melyek Francziaország érzékenységét és a császári dynastiát érdeklik. — A „Napoleon és a congressus“ czimű röpirat, melyet a császár tollából eredetinek tulajdonítanak, már holnapután el fogná hagyni a sajtót. Esti p . Hft. Pest, nov. 30. A csatározás, melyet a „Constit.“ nov. 28-ai számában megkezdett, kollegái által folytattatik A „Patrie“ például sürgeti, hogy Francziaország a többi hatalmassággal Anglia nélkül intézkedjék; a „Pays“ pedig szemére veti a kemény szirti szövetségesnek, hogy gyönyörét leli a világ zavarában, kivált ha oly pillanatra leshet midőn álláspontát haszonnal hagyhatja el. Ilyen megjegyzést nem hallgathat el az „Indep.é s azt véli, hogy a polémiámk e neme hízeleghet a franczia közönség egy töredékének de egyéb haszna aligha lehet. Anglia nem egyedül áll a kérdésben; a többi hatalmasság több vagy kevesebb nyíltsággal csatlakozik politikájához; és Angliában, ahogy t. i. az „Indep.“ tudja, ezen politika annyi a az általános eszmék menetét képezi, hogy maga Bright és Cobden, s velők a manchesteri iskola főbb tagjai a javaslott congressus ellen nyilatkoztak. Tagadhatlan azonban, hogy az angol merev magatartás változást idézhet elő a franczia politikában a most nagy hévvel tárgyalt német dán ügyben, s lehető, hogy a franczia kormány ezért fogja felhasználni a revanche első kísérletére Ez egyébiránt, bár nagy bonyodalomnak lehet kezdete, de azért az „Indep.“ szerint elhárítható, mert csak a novellisták beszéde az, mi eddig ez érdemben mondatott, vagy jósolva van; maga a császár nem szólt; pedig a világ hozzá szokott épenségesen igazinak csak azt tartani, mit ő maga mond. E szerint az „Indep.“ azt tartja, hogy mivel a congressust sem egyhangúlag el nem fogadták, sem egyhangúlag el nem utasíták, a franczia császári politikának leendő nyilatkozása nyílt kérdésnek tekinthető; lehet, hogy a császár az eszme feltétlen pártolóival baleereszkedik a nagy rendezésbe; — lehet, hogy egy manifestumban a felelősséget azokra hárítja, kik az újjászervezkedés művét nem segíthették ; — örvendetes egyikben sincs; a világbéke kívánalmaival mégis inkább az első egyezne. Az „Indep.“ megjegyzi azt is, hogy a spanyol királynő válaszirata spanyol nyelven van szerkesztve, de a miniszter által ellenjegyzett sürgöny franczia nyelven íratott. Mialatt a német szövetséggyűlés f. hó 29-én tartott ülésében a dán király követe három szavazat kivételével egyértelműig kivotizáltatott az ülésteremből, s mialatt a német szövetséggyűlés ezen határozata által kérdés alá hevezte a német szövetségnek nevében IX. Keresztélynek a herczegségek birtokjoga irántigényeit — Délnémetországban mindinkább növekszik a mozgalom a schleswig-bolsteiniak érdekében. Első helyen áll Würtsmberg, melynek minden részéből érkeznek feliratok a kamarákhoz a herczegségek jogának érdekében. Egy város, község, testület s collegium sem akar hátramaradni, s az egész országban oly élénk mozgaom uralkodik, a minő 1848. 1849. években sem volt tapasztalható. A „Weser Zeitung“ a fejedelmekhez fordul , különösen szívekre köti, hogy az augustenburgi ház jogának veszélyeztetése az ő jogaiknak sérelmét is maga után vonná. A „Weser Zeitung“ szerint a londoni jegyzőkönyv érvényre jutásának esetében meg van semmisítve azon alap, melyen a német fejedelmek jogai nyugszanak. A porosz kormány politikáját a schleswigholsteini kérdésben sajátságosan jellemzi a „Kreuzzeitung“ egy czikke, melyben a jól értesültek a Bismark minisztérium politikáját és programmját látják. Ezen cikk szerint a fennforgó örökösödési igényperben vagy európai congressus vagy európai háború lehet csak döntő. — A felett, ha váljon a herczegségeknek előnyösebb-e egy kiskörre szorított állás vagy a Dániával való unió, igen sokat lehetne vitázni. A szövetségi végrehajtás feladata a herczegségek jogait védelmezni. Dán csapatoknak Holsteinban való jelenléte még nem megértése a szövetségi területnek. A mi IX. Keresztély jogát illeti — ez ha nem is constatálható — de annyi bizonyos, hogy de facto ő a herczegségek herczege, s igy a schleswig-holsteini herczegségeknek porosz egyoldalú actió által eszközölt megszállása oly háborúra adna okot, mely könnyen európaivá fejlődhetnék.“ Kedvezőbben hangzanak a „Kreuz Ztung“ előbbi szavainál az „Alig. Zeitung“ berlini levelezőjének szavai. Ezen tudósító szerint a porosz kabinet nincs azon nézetben, hogy a londoni jegyzőkönyven épen azért nem tehetik túl magukat a bécsi s berlini kabinetek, mert az több oldalú, s így a felmondásnak a többi nagyhatalmak részéről is meg kellett volna történni. A bécsi b berlini kabinetek csak akkor állottak reá a londoni szerződésre, midőn az 1851.—52-diki egyezmények elfogadtattak, s a szerződésbe beigtattak. A két német nagyhatalom csak bizonyos feltétel alatt vállalta el a londoni szerződésben kitett kötelezetségeket. Ha a dán kormány nem teljesíti a szerződésben kitett feltételeket, Poroszország megsemmisittettnek tekintheti a jegyzőkönyvet. — Az augustenburgi herczeg Németország minden vidékéről hódolati s üdvözlő feliratokkal árasztatik el. Legközelebb egy 300 aláírással ellátott adressot kapott Schleswig-Holsteinból, habár az teljesen meg van szállva dán katonaság által. — A bécsi „Presse“ írja a német szövetséggyülés legutóbbi gyűlésének eredményéről. A német szövetséggyűlés tehát tett egy lépést. Megtagadta a gyűlésben való részvételt IX. Keresztély, s az augustenburgi herczeg követjeinek egyiránt. A holsteini szavazat fel van függesztve a szövetséggyűlésben, míg aziránt határozat fog hozatni, hogy ki hát a herczegségek valódi s legitim örököse. A német szövetséggyűlés kijelenti ezáltal, hogy a schleswig-holsteini örökösödési kérdést nem tekintheti elintézetnek a londoni jegyzőkönyv által, mint azt a bécsi és berlini kormányok állítják. Hírlik, hogy a szövetséggyűlés azt fogja határozni, miszerint a bizottság jelentése bevárandó a bécsi zárokmány 37. §. értelmében, mely szerint a német szövetségi gyűlésnek kötelessége egy a szövetséghez tartozó s idegen ország közt felmerült viszály természetét ■ eredetét megvizsgálni, s hogy a szövetségi végrehajtás csak szövetségi occupatio alakjában történhetik meg. — Gothából írják f. hó 27-ről, hogy a város nevében a városi tanács s képviselőtestület részéről egy üdvözlő felirat intéztetett az augustenburgi herczeghez, szerencse kívánat jelentetvén ki trónralépése alkalmával. A küldöttség személyesen is kijelenté a herczegnek, hogy ügyit mennyire szivén hordja Gotha. A herczeg köszönetét fejesé ki a küldöttségnek, hogy családja s ő maga új hazát lelt Gothában akkor, midőn a hatalom gátolja abban, hogy legitim jogánál fogva elfoglalja a herczegségek trónját. A herczeg következőleg fejezte be válaszát: „Erősnek érzem magamat jogomban, a azon tudatban, hogy a német nemzet nemes érzelmei támoganak. Jogaimnak teljes érvényre emelése biztosíthat csupán szabadságot a mostoha sorsban levő schleswig-holsteiniaknak. Jogaim s kötelességeim által elembe szabott utamon ezután is rendíthetlenül fogok tovább haladni.“ — Göttingában szintén nagy gyűlés tartatott a schleswig-holsteini ügyben. A híres professor, Zacharia indítványára egy felírás fog intézténi a királyhoz, melyben az fel fog kéretni, hogy a dán részről már eddig is előfordult erőszakoskodásoknak vége vettessék. — Frankfurtból f. hó 27-ről írják, hogy Russellordnak a német szövetséggyűlésnél levő követéhez a schleswig-holsteini kérdésben intézett sürgönye megérkezett, s a német nagyhatalmak képviselőivel is közöltetett. Russel kijelenti, hogy az angol kabinet e kérdésben szorosan s híven ragaszkodik az 1852-ki londoni jegyzőkönyvhöz, mely szerint IX. Keresztély tekintendő most nemcsak Dánia, de mindazon országok törvényes örökösének, melyek az idétt a dán király kormány palotája alatt állottak. Az angol elvárja, hogy az ezen szerződést aláírt hatalmak hasonló politikát fognak követni. — Páriában közelebbről híre járt, hogy Radama Madagascar királya életben lenne. Midőn ugyanis gyilkosai, kik megfejték, öt halálnak hive eltávoztak, Radama hívei életjelt véve észre árokban, elrették s Szt.-Móric szigeten ápolák, mig felüdült. Most hiveit összegyűjteni a főváros ellen menni készül. — A kölni lap turini tudósítása szerint Viktor Emanuel tábornokaival csak háborúról beszél, s tán kissé többet is mond, mint állása engedné. Hogy szavai nem csak üres beszéd, mutatja az, miszerint nagy készülődések folynak. Victor Emanuel kirándulást akar tenni Florenczbe, de alkalmasint előbb Párisba megy. Napoleon hg hír szerint irtpának, hogy ideje már Compiegnebe jönne. Felelős s serkentő : Báró Kemény Szigmond. *