Pesti Napló, 1863. december (14. évfolyam, 4140-4162. szám)

1863-12-01 / 4140. szám

Mit leírni akarok, as a tanodák nagy teremében tartott ünnepély. A rendnek es idei praepositUs provinciálisa, f. t. Purgstaller József tudor és magyar akadémiai rendes tag, lépett először a szószékre, és a nap jelentőségének rövid ecse­­telése után ugyancsak philosophice védte a szer­zetes tanférfiakat az álbölcselet ráfog árai ellen. Beszéde igen korszerű volt. Én részemről beval­lom, hogy fiamat minden aggodalom nélkül, sőt teljes lelki nyugodtsággal bízom oly férfiakra, kik, hogy hazájuknak soha meg nem fizethető szolgálatot tehessenek, vallásos fogadalommal kötelezik le magukat a hazai ifjúság nevelésére, tanítására, a földi jutalom minden reménye nél­kül, holott arra is a legméltóbbak. Kevés magyar lesz, ki a derék piaristákat ismervén, nem osztja véleményen et. A derék szónok után a gymnasium igazgatója,t.ez. Szepesi Imre tudor és akad. levelező tag, lépett a szószékre, ki igazán kime­rítő ismertetését adá a mindenütt becsült rend­nek, különösen a pes­i collegiumnak igen jeles és tudományosan szerkesztett beszédében. Ki­mutatta, hogy Pest városa ezen tanintézetre nem adott soha többet, mint tizenhat ezer forintnyi alapítványt, mely összeg, mivel a devalvátió ál­tal igen csekélyre olvadt össze, egyetlen egy ta­nár ellátására sem volna elegendő. Megmondá, hogy a templom, lakház, a régi és új tanoda­­épület, mind a rend takarékosságából meggaz­dálkodott fillérekből épült. A szerény ünnepélyt két tanulónak jól szerkesztett és ügyesen elő­adott beszéde, s az ifjúság kellemes éneke fe­jezte be. A rendnek egy volt tanítványa. Nemzeti színház. Dec. 1 re van kitűzés­e : „Hunyadi László.“ Eredeti opera 4 szakaszban. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről nov. 29 háról: 5% metalliques. . . . . . . 74­30. Nemzeti kölcsön ...... 8­ .90. 1860-ki sorsjegyek ..... 9180. Bankrészvény ............................... 782­0. Hitelintézet..................................... 177.60. Ezüst.............................. 121.—. Londoni váltók...............................120.—. Ars ny......................................... . 5.80 A„P. Napló“ magán társfligényei. B­é­c­s, nov. 30. Az alsóház mai ülésé­ben Rechbauer az egyleti törvény tárgyában választott bizottmány elnökét interpellálta ezen bizottmány munkála­tainak mibenléte iránt, — kiemelvén, miszerint a német-ausztriaiak, — kik Schleswig-Holstein iránt ép oly forró ér­zelmeket táplálnak, mint a többi németek, — csupán egyleti törvény hiánya miatt nem juthattak még annak lehetőségére, hogy érzületeket nyiltan kifejezzék.­­ Ennek fo­­tán a ház elhatározta, misze­rint a b­izottmánynak meghagyassék, hogy jelentését mielőbb adja be. G ó t h a, nov. 30. Braunschweig elis­merte Frigyes augustenburgi her­­czeget. Bécs, nov. 30. A pénzügyi bizottmány esti ülésében a hadi költségvetés tárgyal­tatott. Az átalános határőrvidéki birtok alap jövedelmei, s a határőrvidéki neve­lési alap bevételi jövedelmi megszüntet­­tettek, azonban óvástétellel ezen ország­részek jogi állására vonatkozható követ­kezmények ellen. A remonta-alap is meg- szüntettetett , ellenben a tüzérség átmó­­dosítására, az osztály -­javaslat folytán föntartatott az 530.000 forintnyi külön kiadás. K­ülföld: A SchleftWig-holsteini kérdés. Közöljük a schleswig-holsteini kérdés által elő­idézett mozgalom egyes momentumait. — Hamburgból távírják, hogy az ottani rend­ Őrbiztos nem törte be azzal, hogy a dán képvi­selő felhívására a schleswig-holsteini egylet hiva­talos helyiségét bezárassa, hanem a­­ pok szer­kesztőit maga elé idézvén, szorosan kötelessé­gükké tette, hogy Dánia irányában mérsékelt hangon írjanak, mert különben repreposáltaknak teszik ki magukat . Frankfurtból f. hó 29-től távírják, hogy a schleswig-holsteini kérdésben kinevezett egyesült bizottmányok permanens ülésben tanácskoznak a schleswig-holsteini ügy­ről. A szövetséggyűlésnek a dán követ kizárása tárgyában hozott végzése helyeslésre talált a bi­zottmányban. Dirkvik báró táviratilag kérdést tett kormányánál, ha ne hagyja-e oda Frankfur­tot. Gyanítják, hogy a dán király Bneme­nr­el vá­laszolt. Ugyancsak Frankfurtból távírják, hogy a szövetséggyűlésnek f. hó 28-án tartott ülésében különösen kiemeltetett azon körülmény, misze­rint a schleswig-holsteini rendek által beadott okmányokban mindenütt a „legitim örökösödési rendre“ van a fésuly fektetve, az augustenburgi herczeg megnevezése nélkül. •­­ Stockholmból távírják, hogy a kormány ál­tal követelt 3 milliónyi hitelt a kamarák szó nélkül megszavazták s helyeselték a kormány által követett politikát. A Stuttgartból írják, hogy a követkamara f. hó 27 én tartott ülésében a külügyminiszter a követkamara által a schleswig-holsteini ügyekre tett interpellációra válaszolólag megjegyzi, hogy a würtembergi kormány az 1892-ki londoni jegyzőkönyv helyesléséhez járult ugyan, hanem a dán kormány b­ő év alatt annyiszor megszegte az ezen jegyzőkönyvben foglalt állapítmányokat, hogy a jelenlegi kormány azon szerződés által nem érezheti magát megkötve. Az örökösödési kérdésnek szorgos megvizsgálása a Bundot il­leti. Ha a Bund elismeri az augustenburgi her­czeg trónigényeit, ez Holsteinnak fegyverrel való meghódítását is követelheti. Jelenti egyszersmind a miniszter, hogy Würtembergnek a szövetség­nél levő követte utasítva az iránt, hogy Holstein Lauenburg hadi megszállását indítvá­nyozza. — Darmstadtr­ól írják f. hó 27-ről, hogy Dal­­wigk miniszter az akóház elnökének közlése folytán kijelenté, miszerint a kormány kész a herczegségek jogainak megvédése czéljából min­den lépésre, s ezen szellemben utasította a Bund­­nál levő képviselőjét is. — Berlinből írják a „D. Alig. Zeitungénak, hogy a bécsi „Presse“ azon híre, miszerint a porosz - bécsi kabinetek közt a schleswig-hol­steini kérdésben folytatott alkudozások már ered­ményre vezettek volna, alaptalan. A berlini kabi­netben, irja tudósító, azon nézet uralkodik, hogy mivel Dánia az 1851. s 1852. elvállalt kötelezett­ségeknek nem tett eleget,ezáltal megszűnt az 1852. londoni jegyzőkönyv jogi alapja. A bécsi és ber­lini kabinetek közt továbbá a Schleswig - h­ol­st­eini kérdésben nem is folytak al­kudozások. Csupán arról volt szó mind­két részről, hogy a szövetséggyűlés f. hó 28-ai ülé­sében minő nyilatkozatot tegyen a két német nagy­hatalom. — Az „Augsburger Alig. Zeitungénak írják Münchenből f. hó 25-ről, hogy a bajor király Rómából Tann tábornokot küldte el Münchenbe, ki a király fontos rendeleteit hozza magával a schleswig-holsteini kérdésben. Az „Augsburger“ azon körülményből, hogy Tann tábornok 1848- ban egyike volt a leghevesebb Schleswig holste­ini önkényteseknek, s hogy maga is részt vett a hadjáratban s továbbá, hogy ezen tábornok volt egyik főtényező az idstedti csatában, azt követ­kezteti, hogy a királyi elhatározás igen kedvező lesz a herczegségek s az augustenburgi herczeg ügyére nézve. — Koburgból írják f. hó 25-ről, hogy a ko­burgi herczeg újabban rendkívüli megbízatással küldi Löwenfels főudvarmesterét Bécsbe. Ezen küldetés összefügg az augustenburgi herczeg érdekével.­ — Berlinből f. hó 27-től Írják, hogy a szövet­ségi végrehajtás foganatba vételére a következő porosz hadcsapatok állanak indulásra készen. 1-er a 13 ik hadosztály, mely a 13, 14, 53, 55. gyalogezredekből, a 4-ik vértes —­s 8. huszár­ezredből áll. 2-er. A 6 ik hadosztály, mely 24, 35, 60, 64. gyalogezredekből, a 6-ik vértes s 3-ik huszárezredből áll. Ezekhez számítván vadászokat, tüzérséget, utászokat s szekerészeket Poroszországnak 20—24.000 katonája áll készen a Holsteinba való bevonulásra. — A bécsi „Gener. Corr.“ egyik berlini le­velezője határozottan tudni akarja, hogy minő nézetben van a porosz kormány Lauenburg her­czegség iránt. A porosz kormány ezen állítóla­gos nézete szerint elvitázhatlan dolog, hogy Lauenburg dán koronaország, mert az Elba part­ján fekvő ezen birtok­rész nem választás, vagy öröklés, hanem csere utján jutott a dán korona birtokába. Idézi levelező az 1814-ki jan. 14-ki békekötést, valamint az 1814-ki aug. 8-ki egyez­ményt Dánia s Poroszország között.­­ A porosz alsóház schleswig-holsteini bi­zottmánya a conservativ töredéknek a Schles­wig holsteini kérdésben tett indítványát elvetette s a Stavenhagen féle indítványt fogadta el Wir­­chow ismert módositványával. A tárgyalás f. hó 28-án kezdődik. Az előadó Twesten egy rövid történeti vázlatot készített az indítványhoz. A jelentés vizsgálja , mily vi­szonyban áll Poroszország és Ausztria a lon­doni szerződéshez. Kijelenti, hogy a német nagy­hatalmak nem rendelkezhetnek egy szövete­­gi ország sorsa felett. Továbbá Dánia nem teljesí­tette a londoni szerződésben kikötött feltételeket. Ezen elv alapján a londoni szerződéstől való visszalépés nemcsak népjogilag megengedhető, s indokolt, hanem politikailag is szükséges s czél­­szerű. „Németország becsülete, joga s érdeke kívánják az elszakadást. Van a kérdésben egy különbség Holstein s Schleswig között. A Holsteinban való interventió merőben német belügy, egy schleswigi internationalis kérdés. Holsteinnak joga van Schleswigre s ezen jogá­ban méltán várhat támogatást a német szövet­ségtől. Schleswig joga 1852 óta Németország ellenőrsége alatt áll s az angol kormány is ezt ismételve elismerte, például az 1860. dec. 8 -i sürgönyében. A londoni jegyzőkönyvet aláírt hatalmak továbbá nem vállaltak magukra semmi garantiát. Nem mulaszthatja el a jelentés a kö­vetkamara bizalmatlanságát kifejezni a mostani minisztérium iránt. A „Times“ Anglia válaszáról, melyet ez a franczia császár congressusra hívó levelére adott, a többek közt így szól: Soha sem volt rá eset, hogy valamely javaslatot áthatóbban vettek volna fontolóra, s azon őszinte óhajtással, hogy a javaslattevő iránt tiszteletet tanúsítsanak, mint ezt a franczia császár congressusi javasla­tával a britt kormány tévé. A császár magas hely­zete, sok ideig fennállott szövetsége Angliával, ugyanazon nézetek és fellépés a lengyel kérdés­ben stb. elegendő okul szolgáltak arra, hogy ja­vaslatát részletesen és kedvezőn fontolóra ve­gyék. Ezután miután elősorolná, hogy volt is elég sűrű miniszteri ülésezés, el is határozták, hogy a javaslatot visszautasítják, s nem küldenek követet a congressusra, hogy­ e válasz már el­küldetett Párisba, végre hogy a hatalmi­sságok általánosan arra vártak, mit fog tenni Anglia, hogy határozataikat ahhoz szabják, s végre mi­után megjegyezvén, hogy a közönség kiváncsi tudni e válasz tartalmát, bele bocsátkozik annak ismertetésébe. Az első és leginkább szembeszökő ellenvetés — úgymond — melyet a congressus ellen úgy, a­mint az kezdetben javasolva volt, felhoztak, a congressus czéljainak bizonyt­a­­talansága. Európa hatalmasságai, kisebbek és nagyok fel voltak szólítva arra, hogy szemé­lyesen vagy képviselőik által megjelenjenek a végett, hogy Európa helyzetét vitatás alá ve­gyék, s a bécsi szerződések helyébe valami újat állítsanak. Csak közönséges belátású államférfi nem lett volna hajlandó hazája ügyét egy ily gyűlés változandóságainak kitenni. Azon busz s tán többre menő politikus közt, kik ott naponkint tanácskoztak volna, mindenesetre akad vala egy kettő, kik könnyelműség, hiúság, szirabodás vágya, vagy mélyebben fekvő tervek ösztönéből a legkényesebb ügyeket szóbahozták volna, s a legsértőbb megjegyzésekkel élve ün­nepélyesen megállapított jogokat kérdés alá hozta volna. A kormány első dolga az volt, hogy felvilágo­sítást kérjen azon tárgyakról, melyekre a császár diplomata vendégei figyelmét fordítani szándéko­­zott.A császár a lengyelt, az olasz, a dán és a du­nai­ fejedelemségek ügyét sorolá elő feleletül. Mi­után ez ki volt mondva a britt kormánynak felada­ta lön fontolóra venni, helyes lenne-e európai con­­gressuson tárgyalni e kérdéseket. Hosszas tanács­kozás után, mely hosszadalmasság inkább Fran­­cziaország iránti tiszteletből származott, a­mit a közönség és a kabinet többsége is osztott, azon vélemény mondatott ki, hogy a congressus hasz­talan és veszélyes lenne... A britt kormány nem hiszi, hogy az ügy­eket a congressus tevékenyéb­en és sikeresebben vitathatná meg, mint a füg­getlenül cselekvő kormányok. Az általános vi­tatkozás szükségtelenségének a lengyel kérdés egtalálóbb bizonysága ... A dán ügyben. Ha az 1852-iki szerződések nem elég erősek a német hatalmasságokat arra kötelezni, hogy korábbi kötelezettségüket meg­tartsák, lehet-e remélni, hogy új megvitatás ezt ? A dunai fejedelemségek ügye pedig, t. i. Kuza fejedelem állítólagos hibás magatartása és az általa kormányzott országok helyzete, nem szük­ségük a britt kormány nézete szerint azt, hogy európai congressus fellépése ítéljen a dologban. A holsteini képviselők szózata a német szövetséggyű­léshet. A holsteini képviselők f. hó 24-én Hamburg­ban egy nagy ülést tartottak, melyben el lön határozva, hogy a német szövetséggyüléshez egy szózat fog intéztetni. Ezen szózat egész terjede­lemben igy hangzik: „Magas szövetséggyülés ! A jelen válságos pereiben nincsenek egybe­­gyülve a holsteini rendek, mint a herczegség alkotmányos képviselői , így nem léphetnek fel országunk jogai s érdekei mellett, a képviselők csak az országfejedelem alkotmányos felhívása folytán gyűlhetnek egybe. Ezen körülmények között a holsteini rendi gyűlés alólírott képvise­lői s küldöttjei, a megválasztatásuk által reájuk ruházott bizalomra támaszkodva, lelkiismeretük­ben kötelezve érzik magukat, a következő leg­alázatosabb előterjesztéssel járulni a magas né­met szövetséggyűléshez. VII. Frigyes dán királynak f. év s hó 15-én történt halálával kihalt az oldenburgi ház idő­sebb ága. A legkitűnőbb jogtekintélyek nyilat­kozata szerint a Schleswig holsteini herczegségek trónjára most a Schleswig-Holstein-Lauenburg- Augustenburg ház van hivatva. Az 1853-ki júl. 31-ki trónörökösödési törvény szerint azonban az örökösödés a Schleswig-hol­­stein-sonderburg-glücksburgi herczeget Keresz­­télyt s ennek Luiza Vilhelmina Friderika­ Caro­lina Augusta­ Julia, született hesseni herczegnő­vel való házasságából eredő férfi utódjait illetné s a herczeg már el is foglalta a dán trónt. Ezen trónörökösödési rend, mint köztudomású dolog, a londoni szerződésen alapszik. Valamint azonban egy német tartomány trón­­örökösödési rendje nem változtathatik az európai hatalmak szerződése által v így a londoni jegyző­könyv sem czélozhatta ezt, melynek aláíró nagy hatalmasságai csak­ arra kötelezik magukat, hogy Keresz­tély herczeg s törvényes fiutódai örökösö­dési jogát elismerik,a nélkül, hogy annak garan­­tírozását magukra vállalnák. A jogilag fennálló örökösödési rend azonban semmi esetben sem változtathatik meg az érdeklett ország megegye­zése nélkül. Ezen alapelv az újabb időkben még mindig alkalmaztatott azon számos esetekben, a­melyek­ben a trónörökösödési jog változtatásáról volt szó. A dán királyi kormány is elismerte ezt az­által, hogy az említett trónörökösödési törvény tervezetét az ország alkotmányos képviseletének, a dán országgyűlésnek előterjesztő határozat­ho­zatal végett, és csak ennek bekövetkezett jóvá­hagyása után szentesítette és hirdette ki azt, mint törvényt. A herczegségek rendei ellenben min­denütt nem szóllittattak fel beleegyezések vé­gett, és a holsteini rendi gyűlés emiatt ismételve óvást ny­újtott be. Ehhez járul, hogy az augus­tenburgi ág lemondása a herczegségek trónjának örökösödési jogáról nemcsak hogy nem követ­kezett be, sőt ellenkezőleg, ezen ég tagjai nyil­ván beadták tiltakozásukat a londoni szerződés és a reá vonatkozó örökösödési törvény ellen. Mindezen kétségeket végre még csak szaporitja és erősbiti azon körülmény, hogy az 1858. febr. 11 -i német szö­v­etségi határozat folytán a kormány magát feljogosítva érezte, 1858. nov­ 6-iki pátense által Holsteinre nézve nemcsak az 1855 oct. 2 iki összalkotmányt, hanem még az 1854. jun. 11-iki holsteini alkotmány 1­6 § ait is felfüggeszteni. Azonban az alkotmány 1. § a nyilván vonatkozik a trónörökösödési törvényre, mint a holsteini herczegségek Dániával való tar­tós egy­ességének alapjára. De a magas német szövetséggyűlés által ér­vényre emelt alap, a­mi miatt az 1 §-nak, mint Holsteinre nézve nem kötelezőnek föl kell­ függesztetnie — mivel tudniillik az ország alkot­mányos képviselői annak tartalmára nézve előbb nem hallgattattak ki — egész hasonló módon összeegyezik magával a trónörökösödési tör­vénynyel, s ugyanazon kötelező erővel érvényes Schleswig herczegségekre is. Hogy ezen állapot minő viszályokat s a közérzületnek megbántását vonná maga után , fölösleges bővebben magya­rázni. Ugyanazon időben, midőn a magas német szö­vetséggyűlés, hogy a német hűségek alkotmány viszonyaira vonatkozó ismert szövetségi határo­zatot kierőszakolja, az ország kormánya ellen szövetségi végrehajtást határozott, az úgyneve­zett birodalmi ta­nácsnak, mely lényegesen a Holstein és Lauenburg hűségekre vonatkozó­­­s 1853 febr. 11-iki szövetséggyűlési határozat ál­tal megszüntetett 1855 oct. 2-iki öszállam alkot­mányi határozaton alapul, és a­mely ez által tényleg annyira módosítva van, hogy jogilag lé­tezni megszűnt, a dán királyságra és Schleswig herczegségre vonatkozó alkotmány terjesztett elébe, melyet az érintett birodalmi tanács elfo­gadott és hiteles tudósítások s­zerint IX. Ke­­resztély király által szentesittetett is. E tör­vény által Schleswig bgségnek a dán királyságba bekeblezése végrehajtatik. Ez ellene mond tehát az alapos jogoknak, valamint a királyi kormány által az 1851. és 1852-ben adott világos ígére­teknek. E törvény szerint a valóságban alig le­het szó arról, hogy a bőségek politikai jogainak valami jelentősége legyen. A fentebbi elégséges lesz arra, hogy azon állí­tásunkat igazolja, miszerint országunk jelen ál­lapota a lehető legnagyobb mérvben veszélyez­tetve van. E szükségben nem marad más út, minthogy a magas német szövetség védelméhez folyamodjunk. Bizalommal fordulunk tehát a magas német szövetség­gyűléshez azon és oly sürgető, mint alázatos indítványnyal : „Méltóztassak minél előbb alkalmas intézke­déseket tenni, hogy a hűségek jogai és a legma­gasabb német szövetség maga a komolyan fe­nyegető veszélytől biztosítva legyen attól, ne­hogy a határozat az erőszak, nem pedig a jog javára történjék.“ E kérvényt 40 en írták alá a most jelenlevő 50 rendi képviselő s 23 helyettes közül. Távirati Jel­utcnek. — Krakkó, nov. 29. Varsói f. hó 27-iki hí­rek jelentik. A cite­dellában fogva lévő rabok közül ma ismét több százan szál­lttattak Szibé­riába, ítélet nélkül, állítólag biztossági szempont­ból. — Pri­snyszban f. hó 24-kén Cielecki, Wlocklawekben Bogusz fölkelővezér főbe löve­tett, Czenstohov,­ban pedig 27-kén Merecz fel­­akasztatott. (Presse.) — Frankfurt, nov. 29. A mai bizalmas jel­legű előtanácskozásban abban egyeztek meg a hivatalos képviselők, hogy a legközelebbi ülés­ben a herczegségeknek egyelőre lezálogolását s nem a szövetségi executiót határozzák el. (W. Sonnt, Ztg.) — Új-Yor­k, nov. 20. Banks tábornok Rio- Grande­t megszállotta. —­ Longstreet tábornok négy napi harcz után Burnside hadseregét elűzte, mely Rexvilleba visszavonult. A separat­isták a várost tökéletesen bekerítették. — London, nov. 28. A dán király rendkí­vüli követe különös küldetésben tegnap ide meg­érkezvén, Bille itteni dán követ hozzájárulásá­val a külügyek hivatalában azonnal értekezett Palmerston lord és Russel gróffal. Bille még az­nap Párison át visszatért Koppenhágába.­­ A rendkívüli küldetésben Londonba érkezett dán követ Viktória királynőnek sajátkezű levelet ho­zott Keresztély királytól. — P­á­r­i­s, nov. 28. A „Memorial diplomati­que” elemezi azon válaszokat, melyeket a­­ nagyhatalmasság Napoleon congressusi meghí­vására adott. Ausztria a congressust elvben el­fogadja, de programmot kíván. Poroszország is elfogadja a congressust, de miniszteri értekez­leteket ajánl, a király megjelenése nélkül. — Oroszország tökéletesen osztja Napóleon néze­teit, Sándor császár is óhajtja az átalános lefegy­verzést, de nekie mégis hasznosnak látszik a congressusra programmot felállítani. Anglia ma nyújtotta át válaszát, hol mostanra a congressus egyszerűen visszautasíttatik. Továbbá ugyan e lap közli, hogy Dánia megtagadta az angol vá­­laszhozi csatlakozást, sőt inkább azt tanácsolta Angliának, hogy a congressusba menjen be. — Frankfurt, nov. 28. A katonai végre­hajtási bizottmány porosz királyi felhatalmazott­ja három hét óta biáben várva ide megérkezett; az önkénytelen időköz készületekre használtatott fel, — megérkezése az intézkedések gyors be­fejezését idézheti elő. A megváltozott ügyállás által szükségessé vált változások a katoni elren­dezésben, a végrehajtási vagy megszálló csapa­toknak Holsteinba leendő bevonulását illetőleg már egyelőre tárgyaltattak s megállapíttattak. A szövetséggyűlés mai vagy legközelebb bekövet­kezendő határozatát közvetlenül lépten követ­heti a katonai kivitel. Már egész bizonyossággal tudják, ho­y a szövetséggyűlés mai ülésében a dán követ be nem bocsáttatik, de éppoly kevés­sé bocsáttatik be az augustenburgi herczeg kép­viselője. (C. C. Z.) — London, nov. 28. A „London Gazette“ közzéteszi a congressus visszautasításával vég­ződő angol-franczis levelezést. A lapok nagyobb száma meg van elégedve annak gyors közzété­telével és Russel gróf hangjával. — Pári­s, nov. 29. A mai „Mémorial Diplo­matique“ egyik a congressus mellett erősen küz­dő czikkében azt mondja, hogy haszontalan el­titkolni, hogy Poroszországban a herczegségek ügyébeli izgatást azon remény táplálja, misze­rint meg fognak a por­szoknak nyílni a dán ki­kötők, a­melyeket óhajtanak ; azonban Angolon­sság el van határozva ink­­ább háborúba keve­redni. Mit fog tenni Francziaország ? Tétlen néző maradand, várván, hogy bíró lehessen Vajjon nem jobb lenne-e Európa ítéletét elfogadni?­­ A „Mem. Dipl.“ elemezi az osztrák választ a congressusra meghívásra, s kiemeli azon phrá­­sist,amelyben a szerződések azon pontjainak Eu­rópa megegyezésével foganatba veendő megvál­toztatásáról van szó, a melyek Francziaország érzékenységét és a császári dynastiát érdeklik. — A „Napoleon és a congressus“ czimű röpirat, melyet a császár tollából eredetinek tulajdoníta­nak, már holnapután el fogná hagyni a sajtót. Esti p . H­­­ft. Pest, nov. 30. A csatározás, melyet a „Constit.“ nov. 28-ai számában megkezdett, kollegái által folytattatik A „Patrie“ például sürgeti, hogy Francziaország a többi hatalmassággal Anglia nélkül intézked­jék; a „Pays“ pedig szemére veti a kemény szirti szövetségesnek, hogy gyönyörét leli a vi­lág zavarában, kivált ha oly pillanatra leshet midőn álláspontát haszonnal hagyhatja el. Ilyen megjegyzést nem hallgathat el az „In­dep.é s azt véli, hogy a polémiám­k e neme hí­zeleghet a franczia közönség egy töredékének de egyéb haszna aligha lehet. Anglia nem egye­dül áll a kérdésben; a többi hatalmasság több vagy kevesebb nyíltsággal csatlakozik politiká­jához; és Angliában, a­hogy t. i. az „Indep.“ tudja, ezen politika annyi a az általános eszmék menetét képezi, hogy maga Bright és Cob­den, s velők a manchesteri iskola főbb tagjai a javaslott congressus ellen nyilatkoztak. Tagadhatlan azonban, hogy az angol merev magatartás változást idézhet elő a franczia poli­tikában a most nagy hévvel tárgyalt német dán ügyben, s lehető, hogy a franczia kormány e­zért fogja felhasználni a revanche első kísérletére Ez egyébiránt, bár nagy bonyodalomnak lehet kezdete, de azért az „Indep.“ szerint elhárítható, mert csak a novellisták beszéde az, mi eddig ez érdemben mondatott, vagy jósolva van; maga a császár nem szólt; pedig a világ hozzá szokott épenségesen igazinak csak azt tartani, mit ő maga mond. E szerint az „Indep.“ azt tartja, hogy mivel a congressust sem egyhangúlag el nem fogadták, sem egyhangúlag el nem utasí­­ták, a franczia császári politikának leendő nyilat­kozása nyílt kérdésnek tekinthető; lehet, hogy a császár az eszme feltétlen pártolóival bale­ereszkedik a nagy rendezésbe; — lehet, hogy egy manifestumban a felelősséget azokra hárít­ja, kik az újjá­szervezkedés művét nem segít­hették ; — örvendetes egyikben sincs; a világ­béke kívánalmaival mégis inkább az első egyezne. Az „Indep.“ megjegyzi azt is, hogy a spanyol királynő válaszirata spanyol nyelven van szer­kesztve, de a miniszter által ellenjegyzett sür­göny franczia nyelven íratott.­­ Mi­alatt a német szövetséggyűlés f. hó 29-én tartott ülésében a dán király követe há­rom szavazat kivételével egyértelműig kivoti­­záltatott az ülésteremből, s mialatt a német szö­vetséggyűlés ezen határozata által kérdés alá he­­vezte a német szövetségnek nevében IX. Ke­res­ztélynek a herczegségek birtok­joga iránt­­igényeit — Délnémetországban mindinkább nö­vekszik a mozgalom a schleswig-bolsteiniak ér­dekében. Első helyen áll Würtsmberg, melynek minden részéből érkeznek feliratok a kamarák­­hoz a herczegségek jogának érdekében. Egy vá­ros, község, testület s collegium sem akar hátra­­maradni, s az egész országban oly élénk mozga­­om uralkodik, a minő 1848. 1849. években sem volt tapasztalható.­­ A „Weser Zeitung“ a fejedelmekhez for­dul , különösen szí­vekre köti, hogy az augusten­burgi ház jogának veszélyeztetése az ő jogaik­nak sérelmét is maga után vonná. A „Weser Zeitung“ szerint a londoni jegyzőkönyv érvényre jutásának esetében meg van semmisítve azon alap, melyen a német fejedelmek jogai nyugsza­nak. A porosz kormány politikáját a schleswig­­holsteini kérdésben sajátságosan jellemzi a „Kreuzzeitung“ egy czikke, melyben a jól érte­sültek a Bismark minisztérium politikáját és programmját látják. Ezen c­ikk szerint a fenn­forgó örökösödési igényperben vagy európai congressus vagy eu­rópai háború lehet csak döntő. — A felett, ha váljon a herczegségeknek előnyösebb-e egy kiskörre szorított állás vagy a Dániával való unió, igen sokat lehetne vitázni. A szövet­ségi végrehajtás feladata a herczegségek jogait védelmezni. Dán csapatoknak Holsteinban való jelenléte még nem megértése a szövetségi terü­letnek. A mi IX. Keresztély jogát illeti — ez ha nem is constatálható — de annyi bizonyos, hogy de facto ő a herczegségek herczege, s igy a schleswig-holsteini herczegségeknek porosz egy­oldalú actió által eszközölt megszállása oly hábo­rúra adna okot, mely könnyen európaivá fejlőd­hetnék.“­­ Kedvezőbben hangzanak a „Kreuz Ztung“ előbbi szavainál az „Alig. Zeitung“ berlini le­velezőjének szavai. Ezen tudósító szerint a po­rosz kabinet nincs azon nézetben, hogy a lon­doni jegyzőkönyven épen azért nem tehetik túl magukat a bécsi s berlini kabinetek, mert az több oldalú, s így a felmondásnak a többi nagyhatal­mak részéről is meg kellett volna történni. A bé­csi b berlini kabinetek csak akkor állottak reá a londoni szerződésre, midőn az 1851.—52-diki egyezmények elfogadtattak, s a szerződésbe be­­igtattak. A két német nagyhatalom csak bizo­nyos feltétel alatt vállalta el a londoni szerző­désben kitett köteleze­tségeket. Ha a dán kor­mány nem teljesíti a szerződésben kitett feltéte­leket, Poroszország megsemmisittettnek tekint­heti a jegyzőkönyvet. — Az augustenburgi herczeg Németország minden vidékéről hódolati s üdvözlő feliratokkal árasztatik el. Legközelebb egy 300 aláírással el­látott adressot kapott Schleswig-Holsteinból, ha­bár az teljesen meg van szállva dán katonaság által. — A bécsi „Presse“ írja a német szövetség­­gyülés legutóbbi gyűlésének eredményéről. A német szövetséggyűlés tehát tett egy lépést. Meg­tagadta a gyűlésben való részvételt IX. Keresz­­tély, s az augustenburgi herczeg követjeinek egyiránt. A holsteini szavazat fel van függesztve a szövetséggy­űlésben, míg aziránt határozat fog hozatni, hogy ki hát a herczegségek valódi s le­gitim örököse. A német szövetséggyűlés kijelenti ezáltal, hogy a schleswig-holsteini örökösödési kérdést nem tekintheti elintézet­nek a londoni jegyzőkönyv által, mint azt a bécsi és berlini kormányok állítják. Hírlik, hogy a szövetség­gyűlés azt fogja határozni, miszerint a bizott­ság jelentése bevárandó a bécsi zárokm­ány 37. §. értelmében, mely szerint a német szövetségi gyűlésnek kötelessége egy a szövetséghez tartozó s idegen ország közt felmerült viszály természe­tét ■ eredetét megvizsgálni, s hogy a szövetségi végrehajtás csak szövetségi­ occupatio alakjában történhetik meg. — Gothából írják f. hó 27-ről, hogy a város nevében a városi tanács s képviselőtestület ré­széről egy üdvözlő felirat intézte­tett az augus­tenburgi herczeghez, szerencse kívánat jelentet­vén ki trónralépése alkalmával. A küldöttség személyesen is kijelenté a herczegnek, hogy ügyit mennyire szivén hordja Gotha. A her­czeg köszönetét fejesé ki a küldöttségnek, hogy családja s ő maga új hazát lelt Gothában akkor, midőn a hatalom gátolja abban, hogy legitim jo­gánál fogva elfoglalja a herczegségek trónját. A herczeg következőleg fejezte be válaszát: „Erősnek érzem magamat jogomban, a azon tudatban, hogy a német nemzet nemes érzelmei támoga­nak. Jogaimnak teljes érvényre emelése biztosíthat csupán szabadságot a mostoha sors­ban levő schleswig-holsteiniaknak. Jogaim s kö­telességeim által elembe szabott utamon ezután is rendíthetlenül fogok tovább haladni.“ — Göttingában szintén nagy gyűlés tartatott a schleswig-holsteini ügyben. A híres professor, Zacharia indítványára egy felírás fog intézténi a királyhoz, melyben az fel fog kéretni, hogy a dán részről már eddig is előfordult erőszakos­kodásoknak vége vettessék. — Frankfurtból f. hó 27-ről írják, hogy Rus­sel­lordnak a német szövetséggyűlésnél levő kö­vetéhez a schleswig-holsteini kérdésben intézett sürgönye megérkezett, s a német nagyhatalmak képviselőivel is közöltetett. Russel kijelenti, hogy az angol kabinet e kérdésben szorosan s híven ragaszkodik az 1852-ki londoni jegyző­könyvhöz, mely szerint IX. Keresztély tekin­tendő most nemcsak Dánia, de mindazon orszá­gok törvényes örökösének, melyek az idétt a dán király kormány palotája alatt állottak. Az angol elvárja, hogy az ezen szerződést aláírt ha­talmak hasonló politikát fognak követni. — Páriában közelebbről híre járt, hogy R­a­­d­a­m­a Madagascar királya életben lenne. Mi­dőn ugyanis gyilkosai, kik megfejték, öt halál­nak hive eltávoztak, Radama hívei életjelt véve észre árokban, elrették s Szt.-Móric­­ szigeten ápolák, mig felüdült. Most hiveit összegyűjteni a főváro­s ellen menni készül. — A kölni lap turini tudósítása szerint Vik­tor Emanuel tábornokaival csak háborúról be­szél, s tán kissé többet is mond, mint állása en­­g­edné. Hogy szavai nem csak üres beszéd, mu­tatja az, miszerint nagy készülődések folynak. Victor Emanuel kirándulást akar tenni Flo­­renczbe, de alkalmasint előbb Párisba megy. Napoleon hg hír szerint irt­­pának, hogy ideje már Compiegnebe jönne. Felelős s serkentő : Báró Kemény Szigm­ond. *

Next