Pesti Napló, 1863. december (14. évfolyam, 4140-4162. szám)
1863-12-03 / 4142. szám
zsigázni föl követelésüket. A M. Földhitelíntézet, tekintve a jelen közszükséget, lehető engedékenységgel járt el e kis birtok a folyamodók irányában , mindazonáltal számos ily kérvényt kell visszautasítania már ez ideig is, mivel folyamodók, a legkedvezőbb értékfejlesztés szerint is, ezer forint fedezésére sem voltak képesek kimutatni a kellő jelzálogot." „Van szerencsénk felterjeszteni a nm. m. kir. helyt, tanácsnak e kérelmüktől elmozdított ínséges folyamodók névsorát is, különösen ajánlva a magas kormányszék kegyességébe." „Nem szenved kétséget, hogy azon ínséges folyamodók közt, kiknek kérvényeit gyorsabb segélyhez juthatás végett , lázatos tisztelettel fölterjesztettük, szintén találkoznának, és pedig fölös számmal, olyanok, kik, ha a M. Földhitelintézet kérvényüket rövid időn tárgyalhatná is, vigasz és segély nélkül, tagadó határozattal fognának elutasíttatni. S ez is egy ok, mely a M. Földhitelintézet igazgatóságát, a kis birtokú, ínséges kérvényezőket illetőleg, a fenntebb érintett elhatározásra bírta." „Fölhívja ezek fölött a magas kormányszék atyai gondoskodását és segélyezését azon folyamodók rendkívüli száma, kik vagyonosabbak ugyan, hogy sem a zsellérek és napszámosok közé lennének sorozhatók, de birtokuk értékét túlbecsülve sem tarthatnak igényt a M. Földhitelintézet minimumára. Mióta ez intézet megkezdé működését, alig múlik el egy nap, hogy e kisgazdák , többen összeállva , személyesen, vagy a vidéki bizottmányok, vagy községi elöljáróik útján ne esdekeljenek , engedtetnék meg nekik, ketten, hárman, vagy többen is öszszeállva, együttesen összetéve kit jelzálogaikat, folyamodniok az intézettől nyerhető legkisebb kölcsönöszletért. A M. Földhitelintézet, amit rendes eljárása mellett, szabályai szerint, nem tehet, azon reményben, hogy a kormányi kölcsönök közvetítésével meg leszen bízva, talált benne módot, hogy a külön kezelési szabályok alá eső segélyezési kölcsönökből, együttes kötelezettség mellett, e kisbirtokosok is részesülhessenek. Nem lévén azonban szerencsés megnyerhetni az érintett segélyzéri kölcsönökre nézve a közbenjárást, nem tehet egyebet a M. Földhitelintézet igazgatósága, minthogy az ínséget szenvedők érintett nagy osztályára, kiken a M. Földhitelintézet rendes körülmények között sem segíthetne, s kik nagyobb részint jelzálogul leköthető közvagyonnal nem biró községeiktől sem várhatnak segélyt, szintén fölkéri a magas kormányszék különös figyelmét." „Távol van a M. Földhitelintézet igazgatóságától azt hinni, mintha a magas kormány ez alázatos figyelmeztetések nélkül is mindent el nem követne, ami az államnak szintúgy érdekében áll, mint az egyeseknek, a most uralkodó válság bajainak enyhítésére. S nem kevésbé távol van tőlünk a szándék, mintha, szemközt az érintett közszükséggel, melynek enyhítésére egyesek is hivatva vannak közreműködni, a minket illető kötelesség terhétől kívánnánk menekülni." „A most uralkodó ínséget, mint többször érintők, úgy tekinti a M. Földhitelintézet, mint egy mezőgazdasági válság eredményét, melyen, valamint a kereskedelmi válságokon , nagyobb mérvű hitelnyitás által lehet leggyökeresebben segíteni. Természetes ez okból, hogy ily válságok idején szintoly nagy várakozással tekintsen a gazdaközönség hasonló intézetekre, mint a kereskedővilág pénzválság idején a bankokra. A nagy, országos elemi csapások ártalmas következményeinek elhárításában, mely mindenek felett az országos hőforrásokkal és közhitellel rendelkező hatalom feladata, a leghatalmasabb szövetségesét találja e hatalom az ily földhitelintézetekben mindenütt. Ez az egyik oka, melynél fogva a kormányférfiak annyira igyekeznek hasonló intézeteket hozni létre, s áldozatokkal is megszilárdítani." „A M. Földhitelintézet hálásan ismeri el, hogy egy részben ugyanily államférfiai felfogásnak köszöni keletkezését. Mindeddig azonban — az alakulás első nehézségeivel küzdve — nem működhetik úgy, mint már egy teljesen megszilárdult intézet, mint a pénzpiacokon elismert hatalom. — Hogy e részben állása megkönnyítésére, alapja megszilárdítására sokat teendett , ha a magas kormány a szűkölködőknek adandó országos kölcsönök elhelyezésében ezen intézet közvetítését veszi vata igénybe; hogy azon csekély igazgatási jutalékok, melyek az érintett kölcsönök elhelyezése után a M. Földhitelintézet tartalékalapja növelésére befolytak vala, a leghasznosabb beruházások közé számíthatók lettek volna, melyek az ínség jövendő elhárítása czéljából léteznek , nem szenved kétséget. Vétenénk azon őszinteség ellen, melylyel a teagai kormányszék iránt tartozunk, ha ezt elhallgatnék." „Más részről azonban a M. Földhitelintézet teljes önérzettel elmondhatja, hogy amidőn a hazai földbirtok hitele kifejtése körül az ország minden részében már is szerzett némi érdemeket , a közönség enyhítésére is tett annyit, amennyit a kezdet nehézségei közt tennie lehetett. Azon 2,802,200 frtnyi őszlétből ugyanis, melyet az intézet már ez ideig engedélyezett, nem kevesebb, mint 2,268,400 frt esik Ínséges vidékekre. Nagy őszletek vannak megszavazva szűkölködő községeknek, s az ínséges területen lakó kis és nagy birtokosoknak, s mind egyesek, mind községek már tetemes észletre menő előlegeket is kaptak. S valamint eddig tévé, úgy ezentúl is teljes készséggel tárgyalja a M. Földhitelintézet mindazok kérvényeit, akik oly körülmények közt vannak,hogy az intézet szabályszerű, rendes eljárásába belerúghatnak, s a folyamodók által mindenfelől ostromolt intézettől, melynek a fölött az értékesítés nehézségeivel is küzdenie kell, gyors segélyt sem kívánnak. És az, amit a Magyar Földhitelintézet, jelen körülményei közt, miután a kormányi kölcsönök közvetítése nem reá bízatott, nem ígérhet, s aminek bevallását az ínséges folyamodók iránt, kik gyors segélyt kívánnak, kötelességének tartotta." „ S ez ínséges folyamodók érdeke inditá a M. Földhitelintézet igazgatóságát ez alázatos felterjesztésre is." magyarországi aszály sujtotta vidékek megvizsgálása végett tett kiküldetése alkalmával tanúsított buzgalma felett — harmadosztályú vaskorona rendjellel díjmentesen felruházni méltóztatott. Továbbá: ő Felsége vizeki T a 11án Lajost cs. k. kamarási ranggal diszité fel. Végre: a magy. kir. udv. kanczellária Szakmáry Józsefet, a beszterczebányai fögymnásium helyettes tanárát, ugyanazon fögymnásium rendes tanárává nevezte ki. * Pákh Albert, a „M. S.“ szerkesztője, tényálladék hiánya miatt fölmentetett az ellene a cs. kir. katonai törvényszék előtt megindított sajtóügyi kereset alól. * Biharvármegyei Oláh-Szt-Mik 16 s helységben a tagosítás iránti egyesség megköttetvén, a földes uraság, hg Eszterházy Pál, az ottani g. n. e. templomnak 36, s a jegyző járandóságának javítására és más községi szükségletekre 16 hold földet ajándékozott. * Az enyedi ref. collegium épületét — mely a tanulók jelen nagy számának befogadására már kicsinnyé vált — uj szárnynyal tolták meg, mely 14,000 írtba került, azonban a „Korunk" szerint az építész úgy elrontotta művét, hogy az egészet újra le kell szedni." * Tatában nov. 14-kén ifj. gr. Eszterházy Miklós több katonatiszttársával egyetemben lóversenyt rendezett. * A Rákos patak nivellírozása — a városligeti tó vízzel ellátása végett— Seum rák és Incze városi mérnökök vezetése allatt serényen folyik. * Kálvin háromszázados emlékünnepére (meghalt 1664. május 27.) már történnek Franceiaország protestáns községeiben előkészületek. Gyűlésileg elhatároztatott, hogy ezen napnak ünnepére minden consistorium és minden egyháztanács egy könyvtárt alapítson, s abba alapkövül Kálvin legújabb és legteljesebb kiadású műveit tegyék. * A tervezett felső tiszai, érvölgyi ób alsókörösi torna ügyében Ivánka Imre az érdekelt vidékeken utazván, a békésieket december 10 kére Gyomára, a csongrádiakat pedig dec. 12-kére Szentesre hivja össze értekezés végett. *A Napholcz, vélik a gredai pusztai birtokoson i. é. oct. 19-én elkövetett rablás miatt, ürményhási származású Csik Mihály és Lázár János 14-dik ezredbeli határőre. Ló 13-án Zichyfalván a rögtönitélő bíróság által kötél általi halálra ítéltettek, s az ítélet rajtuk ugyanaznap végrehajtatott. * A párisi rendőrség a különböző államok biztossági hatóságait egy roppant gyémánt-lopásról értesítette, mely Pária egyik legelőkelőbb ékszerészénél követteték el. — Az elorzott gyémánt és arany-tárgyak értékét néhány millió frankra becsülik. * A bécsi „L’ Interpréte" franczia folyóirat, mely irodalmunk iránt sok jóakaratot tanusit, legutóbbi számában Vértesi Arnoldnak „Az öreg gróf Bethlen István háza" czimü beszélyét közli Fordította Bigorgne. "Korzeniwoszki József jeles lengyel iró, közelebbről Drezdában meghalt. Különösen drámáiról és regényeiről vala ismeretes. * Vácznál a bécs-pesti vasúti tehervonat, december 1-től kezdve naponként délelőtt 11 órakor utasokat is vesz föl, kik még aznap este a pest-bécsi vonattal is visszamehetnek. * Két, Arábiából való pap időz Pesten, pénzt gyűjtvén egy, szülőföldjükön építendő keresztény templomra. * A „Sürgöny“ jelenti : „A tekintetes királyi ítélő tábla által Gergelyi Ferdinand, Maurer Márton, Bertalanffy Ignácz, Simonyi Géza, Zaáry József, Spiesz Antal, Kovács Sándor, Nagy Sándor, Kovács Ferencz, Lisziák Ferencz, Anzalay József, Jarmatzky Sándor, Weichart Alajos, Juhász Antal, Grünwald Béla, Asztalos Aba, Mandel Pál, Tóth Vilmos, Dobay Sándor jelentkezőknek az ügyvédi vizsga letétele megengedve lévén, részükre a vizsgálat’ határnap f. 1863-ik évi december hó 14-re tűzetik ki." — Nyilatkozat. A „Győri Kölöny*-ből több lapba átvett azon hírre, hogy alulírt, Vas Gerebennel élén „Petőfi társulat"-ot alakitnak, — a dolog mibenlétéről sok oldalról kérdeztettem. íme, válaszolok : Milehet, hogy Vas Gereben e czélszerű társulat megalapításában fáradozik — melynek életrevalóságát én üdvözölném leginkább — de velem eziránt egyáltalában nem értekezett, következőleg az egészről én sem tudok többet, mint azok, kik e tárgyban hozzám kérdéseket intéztek. Körülbelül öt éve, hogy Tóth Kálmán szerkesztői szállásán több ízótárs jelenlétében hasonló indítványt tettem, de az akkor elhangzott, s azóta én is hallgattam vele. Hogy Vas Gereben mit tesz , nem tudom. — Pest, dec. 1863. Degréb Alajos. •Pósvárról — a palóca vidékről — a következő tragicus esetet Írják a „Mátrádnak, az odavaló molnár P. nak fia, a szintén odavaló izraelita korcsmáros, leányát szerette, mi végből gyakran ellátogatott a leányhoz. Az izraelita apa észrevevén leányának viszonyát, minden áron tilalmazta a további találkozást, mi annyira elkeserítette a szerelmes párt, hogy így talán egymáséi nem lehetnek, hogy kétségbe esve, egy este összejöttek , egész éjen át együtt voltak, s reggel 6 óra tájban az ifjú először a leányt szivén keresztül lőtte, s azután reá borulva önmagát végzi ki. A lövésre előjövök mindkettőt vérükben felék, a leányt egészen halottias öltözékben, kibontott hajjal; az ifjú még élt, s a haláltusában visszautasítá a segélyére sietőket. * Balázs Kálmán jóbiró czigánybandája, mely Pétervártt oly nagy tetszésben részesült, jelenleg Poroszország nagyobb városaiban működik, s hasonló tetszésben részesül. "Reményi Ede a jelen hó közepén induland művészi körútjára Olaszországba, még pedig először is Rómába. Előbb azonban a „Petőfi szobor“ ügyében alakult választmánynak alkalmat szolgáltat az összejövetelre. Nemzeti színház. Dec. 3 ra van kitűzve : E 1 ö s z ö r: „A vig czimborák." Eredeti operetta 1 felv. — „A szerelmes ördög." Ballet 3 felvonásban. fzülönfélék. Pest, oct. 2. "Gr. Forgách főkorlátnok, gr. Pálffy helytartó és gr. Eszterházy miniszter , exciáik tegnap, dec. 1-jén, délben. Ő Felsége által hosszabb ideig tartott külön kihallgatásban ré-Ta „Wien. Ztg." jelentis: Császár Ő Felsége Abonyi István magy. kir. helytartótanácsoat — legfelsőbb elismerését fejezvén ki annak a — Távirati tudósítás a bécsi börzéről dec.2 káról: 6% metalliques............................... 76.90. Nemzeti kölcsön..............................81.80. 1860-ki sorsjegyek ..... 9170. Bankrészvény............................... 7830. Hitelintézet..................................... 176.60. Ezüst.................................................12126. Londoni váltók..................................121.26. Arany .................................................6.81. A „P. Napló“ magántársz igényei. Bécs, dec. 2. A képviselők házának mai ülésében a haditengerészet költségvetése — a bizottmányi javaslatok szerint — elfogadtatott. — Rechberg, és a tengerész-miniszter, Wissiak ellentengernagy a bizottmány által indítványozott törlések ellen szót emeltek. Ugyancsak a mai alsóházi ülésben a pénzügyminiszternek egy aláirata olvastatott fel, melyben a pénzügyér, — azon tekintetből, mivel a személy-, luxus- és osztályadó iránti előterjesztések ezen ülésszak alatt bajosan fognak törvényerőre emeltetni, — a kölcsönnek az esetleg jóváhagyott 85 millió összegig fölemelését kivánja. Hamburg, dec. 2. Schleswig hgségben a nov. 18-diki alkotmány*törvény, Keresztély hg nevében hivatalosan kihirdetetett. K .1 í f ö I d. Diplomatiai sürgönyök a congressusra vonatkozólag (Folytatás.) Tegnapi számunkban közlök Russel lord november 12-iki sürgönyét, hátra van még Drouyn de Lhuysnek Cadose marquishoz intézett nov. 23-ról szóló sürgönye, és Russel grófnak Cowey lordhoz november 25 én küldött sürgönye. íme, szószerinti tartalma mindkettőnek. A franczia külügyminiszter Candre marquis úrhoz, Francziaország londoni ügyvivőjéhez. Compiegnei palota. November 23. 1863. Cowley gróf ur néhány nappal ezelőtt közlé velem gróf Russell excja egy sürgönyét, mely folyó hó 12-ikére szól, s mely a britt kabinet véleményét fejezi ki azon indítványra nézve, hogy Páriában egy congressus gyűljön egybe, Európa ügyei felett való tanácskozásra. Másolatát ide mellékelve találja ön. Előbbi levelem előre válaszolt az emez okmányban kifejtett nézetekre. Mindamellett, úgy hiszem, ismételnem kell eme sürgönyben, melynek egy másolatát ön át fogja nyújtani államtitkári exójának, azokat az indokokat, melyek ő felségét határozatra bírták. A császári kormánynak nincs szándékában a bécsi szerződésnek se védelme, se bírálata. A császár trónraléptekor kinyilatkoztatá, hogy az elődei által aláírt fogadások által kötelezettnek tekinti magát. Nem régen is az uralkodókhoz intézett levelében ő felsége constatálta, hogy az 1815-iki szerződések az alapok, melyeken jelenleg Európa politikai épülete nyugszik. De ezt egy okkal többek tekinti annak megvizsgálására, vájjon emez alapok nincsenek-e mérségekig megrendítve. Márpedig a londoni kabinet elismeri velünk együtt, hogy ama rendelkezések közül több komoly sérelmeket szenvedett. Történt módosíttatásaik közül egyiket valamennyi nagy hatalmasság szentessé, a ma részét teszik a nemzetközi jognak; mások ellenben, melyek tetleg hajtattak végre, nem ismertettek el törvényesen minden kabinet által. Ami az előbbieket illeti, nem tarthatjuk viszsza azon megjegyzésünket, mily ellenállhatlan erővel tolattak a kormányokra, hogy elfogadtassanak. Maga Anglia abbeli sietése, hogy beleegyezzék, bizonyítja, hogy, Russel gróf kifejezése szerint, mily kevéssé feleltek meg annak, a mit a kor haladása,a közvélemény fejlődése, a kormányok változó politikája, s a népek változott szükséget kívánnak. Másrészről nincs e az ember feljogosítva azon hitre, hogy ily fontos változások bizonyos mértékben átalakíthatnák az egyetemes öszhangot és egyensúlyt ? Megengedjük lord Russellel, hogy nem feltétlenül szükséges eme változásoknak átalánosabb és ünnepélyesebb megszentesítést adni, de úgy véljük, volna haszna a romok eltakarításának, a minden ép tag egy ugyanazon testté egyesítésének. Ami azokat a módosításokat illeti, melyekre a hatalmasságok egyértelmű belegyezésüket nem adták, megannyi pert képeznek , melyek minden órán két táborra szikkaszthatják Európát. Ahelyett, hogy a döntést erőszakra és véletlenre bíznák, nem jobb-e egyesült erővel igazságos megoldást keresni, s emez átalakulásokat, átvizsgálásuk után megszentesíteni ? A harmadik kategóriába a bécsi szerződések azon pontjai tartozóak, melyek fenyegetve vannak. „Épen e tekintetben támadnak a legfontosabb kérdések— mond főállamtitkár úr ő excellentiája. — Mineműek a javaslatok, melyeket e tekintetben Napóleon császár szándékszik tenni? Minő irányban fognak létezni, s mindenek felett, ha a hatalmasságok többsége elfogadná, erővel is rájuk kell-e kényszerítni ?“ A esés jár, kijelölvén Európának mélyeégéig megzavart helyzet veszélyeit, rámutatott azon rettentő eventualitások elhárításának módjára, melyeket előre látott, s melyektől félni talán kevesebb oka van neki, mint másoknak, mert azok a kérdések, melyekből ms háború támadhat, csak közvetve érdeklik Francatrországot, s csupán tőle függene, beártsa-e magát a küzdelembe, vagy félre vonja-e magát. Bizalommal, s minden koronához egyszerre fordulván, azért téve ezt bármelyikkel való előleges értekezés nélkül, hogy annál jobban kitűnjék őszinte részrehajlatlansága, s hogy minden ígérettől függetlenül lehessen ama komoly tanácskozásodban, melyekre meghívja őket. Mint legújabb uralkodó, nem hiszi magát arra jogosítottnak, hogy bíráskodó szerepet vigyen, s előre megállapítsa a többi udvaroknak az indítványozott congressus tervezetét. Ebben áll tartózkodásának indoka. S különben oly bajos lenne előszámlálni azon meg nem oldott kérdéseket, melyek Európa békéjét megzavarhatják ? Sajnálatos küzdelem borítja vérrel Lengyelországot, nyugtalanítja a szomszéd államokat, s fenyeget a legkomolyabb zavarokkal. Hogy végét szakaszszák, három hatalmasság hivatkozott hasztalan a bécsi szerződésekre, melyek a két félnek ellenmondó argumentumokat szolgáltatnak. Mindig ártson-e e küzdelem ? Egymással ellenkező követelések bonyolítják küzdésbe Dániát és Németországot. Éjszakán a béke fenntartása egy véletlen eset tetszésére van bízva. A kabinetek már beleavatkoztak eme vitába alkudozásokkal: közönyösök lettek-e már iránta ? Folyton tartson-e az anarchia az alsó Dunánál, s ne. minden pillanatban véres csatatérévé válhatik-e a keleti kérdésben folyó vitátok ? Ausztria és Olaszország megmaradjanak-e ellenségesen egymással szemben, mindig készen felbontani a fegyverszünetet, mely felfüggeszti gyűlölködésük (resentiment) kitörését? Rómának franczia csapatok által való megszállva tartása a véletlenségig megnyugtassék-e ? Végül lemondjunk-e a reményről, anélkül, hogy a kiengesztelésre új kísérleteket tennénk, hogy megkönnyítsük ama terheket, melyeket a kölcsönös bizalmatlanság miatti túlságos fegyverkezések a nemzetekre rónak ? Ezeket tekintjük mi, uram, főkérdéseknek, melyeket megvizsgálni és megoldani a hatalmak kétségkívül jónak fognak látni. Lord Russel kétségkívül nem várja az ama feladatok mindenikére külön-külön alkalmazható megoldás kijelölését, sem azon megszentesítés módjának meghatározását, melyeket a congressns határozatai hoznának magukkal. A benne képviselt hatalmak joga lenne határozni e különböző pontok felett. Csak azt teszszük hozzá, hogy illusiónak tartjuk eme megoldásokat a diplomatái levelezések és külön-külön alkudozások tömkelegén keresni, és hogy a kijelöltet nemhogyháborúban végződnék, sőt ez az egyetlen egy, mely maradandó kibékülésre vezethet. A párisi congressus utolsó üléseinek egyikében Clarendon gróf úr azon békeszerződés egy kikötésére hivatkozván, mely épen aláitatott, s mely egy-egy barátságos állam közbenjáró munkásságához folyamodást ajánlá, mielőtt fegyverre kerülne a dolog, azon esetben, ha a porta és más, a szerződést aláirt hatalmak közt viszály támadna, azt az eszmét fejezé ki, hogy „eme szerencsés újítás átalánosabb alkalmazást nyerhetne, egy ellenző korlátot vethetne azon öszszeütközéseknek, melyek gyakran csak azért ütnek ki, mivel nem mindig lehetséges a feleknek magukat kimagyarázniok, a egymást megérteniük." Mindenik udvar felhatalmazottja egyhangúlag csatlakozott tagtársaik eme nézetéhez, s nem haboztak kijelenteni kormányaik nevében azon óhajtásukat, hogy azon államok, melyek közt komoly meghasonlások vannak, folyamodjanak barátságos közbenjáráshoz, mielőtt fegyverhez nyúltanak. A császár gondolkodása tovább megy : ám várja be a meghasonlások kitörését arra, hogy ajánlja amaz üdvös elv alkalmazását a jelen viszonyokra, mely az európai közjog utolsó emlékművére van felírva, s ő felsége még most felszólítja szövetségeseit „magyarázzák ki magukat, sértsék meg egymást kölcsönösen." Drouyn de Lhuys. Az angol külügyér sürgönye következő tartalma : Külügyérség, nov. 25. 1863. Mylord. A kormány Cadore marquistól sürgöny másolatot kapott, melyet hozzá Drouyn de Lhuys intézett, válaszul azon jegyzékre, melyet nov. 12 én excládhoz küldök. A kormány feleletet kapván feladott kérdéseire, nem akar késni végleges modorú válaszával a franczia császár felhívására, melyben királynő ő fegét európai hatalmasságok congrassusára hivja fel, mely Páriában székelne. Ide mellékelve küldöm a császárnak a királynőhöz intézett felszólító levelének másolatát. E levél hasonló ahoz, mely a „Moniteur"-ben megjelent, s mely a német szövetséghez vala intézve. A királynő kormánya a császárnak e lépésében teljesen felismeri azon óhajtást, hogy az Europa több pontján uralgó nyugtalanságoknak vége legyen, s hogy az általános béke sokkal szilárdabb alapra legyen fektetve, mint amilyenen, véleménye szerint, most nyugszik. A császár kijelenti, hogy Francziaország nincs érdekelve e kérdésben, hogy, amennyiben őt illeti, nem keres területi nagyobbítást, s hogy"nem Francziaország, hanem Európa érdekeinek megvédéséről van szó. Az angol kormány a maga részéről kijelentheti, hogy ezen ügyben semmi érdeke nincs, semmi területi nagyobbítást nem keres, és egyedül a mérséklet és béke tanácslatát tartja szem előtt. Azonban sem Anglia, sem Francziaország érdekelve nincsenek ugyan, de kötelességük megvizsgálni, minő a helyzet, és minő lehet a congressuson a többi hatalmasságok magatartása, melyeket netalán felszólíthatnának arra, hogy területi elsőségi vagy erkölcsi erőbeli áldozatot hozzanak. Szükségtelen lenne e tekintetből az 1816-iki szerződéseket bizonygatni. A császár gyakorlati nézete szerint e szerződések némely részének, kötelező jelleme fennáll. Az angol kormány a maga részéről minden ellenvetés nélkül elismeri, hogy részleg módosításokon mentek keresztül vagy egészen számba sem vétettek, és hogy más pontokban ma fenyegetve, vagy kérdésbe vannak téve. A királynő kormánya azt következteti a Drouyn de Lhuys úr által adott felvilágosításból, hogy a császári kormány úgy tekinti, miszerint világosan áll mindenki előtt, hogy több megoldatlan kérdés van, melyek Európát zavarba hozhatják. Ily természetűek a következők: 1- er. Tarthat-e tovább a lengyel viszály? 2- ér. Háborúra kell-e lépnie Németországnak Dániával ? A hatalmasságok, melyek eredetileg részt vettek e kérdés megvitatásában, csak közönynyel veszik- e továbbra is? 3 or. Tovább fog-e tartani, a dunai fejedelemségekben a fejetlenség, mely igy minden pillanatban a keleti kérdés újra kitörésével fenyeget ? 4-ar. Örökösen ellenséges lábon kell e állania Ausztriának Olaszországgal ? 6-or. A franczia megszállás Rómában végtelenig tartson-e ? 6-ot. A franczia kormány ezekhez még azt teszi hozzá: anélkül, hogy újabb kiengesztelési kísérletet tennénk, le kell-e mondanunk arról, hogy könnyítsük azon terheket, melyek Európa valamennyi nemzetére a túlságos fegyverkezés miatt nehezülnek, s melyek kölcsönös bizalmatlanságot tartanak fenn. íme, kétségkívül ezek azon főbb kérdések, melyek Európa békéjét zavarják vagy fenyegetik. — Azonban van még egy, mely a királynő kormányának nézete szerint a heyzet mélyében fennálló, s mely a következő: Valószinü-e, hogy az európai államok congressusa békés megoldást idézzen elő a szóban álló különböző kérdésekben? Íme, ez a kérdés az, melyet a különböző államoknak komoly figyelemmel kell tárgyalniok. Nézetünk szerint egy fő észrevételt kell tennünk, melyből lehozandó a következtetés. Azon háború után, mely 1619-től 1649-ig pusztította Németországot, s az 1793-tól 1815 ig sorozatosan következett háborúk után, melyek a száraztömböt fújták, tehettek területi felosztást congressus útján, és szabályozhaták valamenynyi jogot, mert Európa nemzeteit kifárasztotta a vérengzés, és kimerítették a háborúk terhei. A congressusra összegyűlt hatalmasságok akkor a kor viszonyaiban feltalálták az eszközöket, mely határozataik és rendezkedéseik végrehajtását elősegíti. De most, hosszas tartamú béke után, nincs egyetlen hatalmasság, mely hajlandó lenne a szerződések által biztosított, és a birtoklás által elévültnek tekintett területéből egy talpalatnyit átengedni. Vegyük fel például az említett kérdések közül azon kettőt, melyek legkomolyabban zavarják és fenyegetik Európa békéjét: a lengyel és az olasz kérdést. Vizsgáljuk e kérdések jelen állását, l lássuk, vajjon valóban lehetne-e békés megoldási sikere a congressusnak. Először is,ami Lengyelországot illeti, ez nem új sem Francziaország, sem Ausztria, sem Anglia előtt. E hatalmasságok több hónap óta kísérlik, gondosan kerülve minden fnyegetést, barátságos tanácslások útján, hogy Oroszországtól gyógyintézkedéseket eszközöljenek ki. Semmit sem tudtak kieszközölni egyebet, mint azon sokszor ismételt ígéretet, hogy Oroszország a forradalom leküzdése irán a kegyelem és kiengesztelés útjára tér. Minő sikere lehetne a congressus nevében tett felszólításoknak, melyeknek eddig oly kevés sikere lett? Valószínű-e, hogy a congressus jobb feltételeket tudna kieszközölni Lengyelország számára, máskép, mint egyetemes erőszak alkalmazása által ? Oroszország sokat vívott ki a felkelőkön fegyvereinek nagyobb száma és engesztelhetlen szigora által. Fel lehet-e tenni, hogy hatalmának dölyfében többet engedne,mint amennyit megtagadott csüggedése első napjában. Várjon a congressus egyszerű felszólítására mindjárt megalapítja ey független Lengyelországot. De hátha megtagadja, mi eredménye lesz Európára nézve? Lealáztatás vagy háború Oroszország ellen. Azon hatalmasságok, melyek nem hajlandók a háború költségeit és bizonytalanságait kockáztatni , igen könnyen azon nézeten lehetnek, hogy e második lehetőség elkerülendő. Sőt többet mondunk. Valóban azt lehet mondani, hogy a jelen szak átmenet szaka. Ha a felkelésnek le kell győzetnie, akkor majd meglátjuk, vájjon valósittatnak-e az orosz czár ígéretei. Ha a fölkelés nem győzetik le, vagy legyőzésére a lengyel nemzet ellenében kettőztetett szigort kellene alkalmazni, annyira, hogy tovább lehet menni, mint most, akkor más kérdések fognak támadni, melyek újabb vizsgálatot kívánnak, ha amelyek hiába várnak majd Európa valamennyi hatalmasságai gyűlésétől megoldást. Valóban, attól lehet tartani, hogy az egymást napról napra követő, s a pillanat eseményei szerint különböző jellemet öltő kérdések inkább hiábaló vitatkozásokra fognak alkalmat szolgáltatni, mintsem gyakorlati és hasznos határozatokhoz vezessenek 20—30 képviselőből alakult congressus kebelében, kik semmi felsőbbséget nem ismernek, s eljárásukban semmi megállapított szabályt nem követnek. Ha az olasz kérdésre térünk át, más nehézségek merülnek fel. Először is új szerződés által szándékoznak szentesitni ezen ország javára jelen állama birtoklását? Akkor a pápa és a trónvesztett herczegekkel rokon uralkodók megtagadhatják az olasz királytól azon czímet, melynek elismerését eddig is megtagadták. Az olasz király másfelől ellene fogna mondani valószínűleg oly rendezkedésnek, mely neki megtiltani látszanék — legalább a következtetés által — Sóma és Velencze megszerzését. Vagy ellenkezőleg arról lenne szó a congressusban, hogy Ausztria felszólíttassék Velencze birtokáról a lemondásra ? A királynő kormányának alapos okai vannak hinnie, hogy Ausztria képviselője soha sem egyeznék bele abba, hogy oly congressusban sziket üljön, hol e javaslat szőnyegre hozatnék. Értesülve van, hogy ha előre ily szándék mondatnék ki, Ausztria megtagadná a congreszusbani részvételt, s ha előleges értesülés nélkül szőnyegre hozatnék a kérdés, az osztrák képviselő odahagyná a gyűlést. Tehát ezen oldalról sem nyújtana a con congressus más kilátást, mint a tehetetlenség vagy a háború alternatíváját. Azonban lehetn-e, hogy congressus üljön öszsze, Olaszország képviselője benne helyet foglaljon, és Velencze helyzete ne kerüljön szőnyegre ? A franczia császár lenne az első, ki értené s belátná, hogy ez nem lenne kivihető. Ami a németországi és dán kérdést illeti, való, hogy abban több európai hatalmasság érdekelve van, de Spanyolország, Portugállia, Olaszország és Törökország csatlakozása kevés kilátást nyújtana a kielégítő megoldásra. Végre, ha minden látszat szerint nem lehet kedvező sikerre jutni, vájjon hasznos lenne-e Európa valamennyi hatalmasságait congressusra hívni össze, hogy a moldva oláhországi fejetlenségek megszüntetésére módszert találjon ? Ha mind e kérdések, u. m. Lengyelország, Olaszország, Dánia és a Danafer ideiemségek kérdése, a vélemények egyszerű kimondásával megoldáshoz jutatnának, az angol kormány nézetei ezek legnagyobb részében nem térhetnének el a franczia császár nézeteitől. De ha a nézetek és óhajtások egyszerű kimondásától nem lehet tényleges sikert várni, az bizonyosnak látszik , hogy a congressus nem eredményezne egyebet, mint kivonatokat és követeléseket az egyik, és visszautasítást a másik részről. Sőt, ami több ily gyűlésben hiányozván azon magasabb tekintély, mely a többség határozatainak végrehajtását biztosítná, valószínű, hogy a congressus szétoszlásakor sokkal roszabb viszonyt idézne elő némelyek közt, mint az összegyűlés előtt volt. Ha valószínűleg a tervezetnek ily eredménye lehet, akkor éppen nem lehet azt várni, hogy a congressus eredménye lefegyverkezés leend. Drouyn de Lhuysur Clarendon lordnak a párisi congressus egyik ülésén tett javaslatára hivatkozik. De a királynő kormánya azt hiszi, hogy arról van szó, miszerint két hatalmasság