Pesti Napló, 1864. január (15. évfolyam, 4164-4188. szám)

1864-01-09 / 4169. szám

Előfizetési felhívás a „Pesti Napló“ 1864-dik évi folyamára. Előfizetési ár : Január—júniusi félévre 10 írt 50 kr. Január—mart. negyedévre 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 8.1864. A magas politika fel-feltünedező­ kér­dései közt legfőbb s­zán legérdeke­sebb pontját - már csak újdonságánál fogva is, a franczia törvényhozó kamra válaszfelirati javaslata képezi. Ennek méltánylása változó a szerint, mint a szemüveg, melyen át a különféle pártérdekek szemlélik, s a nézet, mely azt terveihez több-kevesebb haszonnal illeszthetőnek véli. Annyi azonban a jelek után ítélve bi­zonyosnak látszik, hogy miként absolut helyeslői , úgy absolut roszalói sin­csenek. A császári kormányforma és intézmé­nyei, túl a kezdet válságain, lassanként kiképezék azon conservativ elemeket, me­lyek azoknak tartósságot adnak s az in­gatag kisérgetések, a sok áldozatba kerülő s a meglevőt könnyen veszélyeztethető dicsőség-hajhászat helyett komoly és so­lid alapot akar biztosítani. Hogy ezek vágyai és érdekeinek in­kább megfelel olyan politika, mely a külső erőfeszítések helyett a nemzeti ér­dekek belfejlesztését proclamálja, azt könnyű megérteni; s minthogy ép ezen elemek azok, melyek úgy a senatusban, mint a törvényhozó kamrában többségi­­leg vannak képviselve, nem lehet feltűnő, hogy a bátor és lelkesítő november 5-ei trónbeszédnek oly bágyadt, határozatlan, s tompa viszhangja lett azon falaktól, melyek hogy sziklává erősödhessenek, s minden támadható viszontagságnak dia­dalmasan felelhessenek meg, mindenek felett időre van szükségök. A szerencsét a legcsapodárabb isten­nőnek rajzolják; az első császárság érez­te is már annak úgy kegyeit, mint hűt­lenségét a legnagyobb mértékben. Avagy a második császárság senáto­­rai, miniszterei, fő és nagy méltóságai megróhatók lennének-e azért, ha az első imperium catastrofáin okulva, óvakodnak oly kezdeményektől, melyek — mintegy kihiva a szerencsét, balvégzettel súlyo­­sodtak a nemzetre és hatalmára. Hogy Francziaország két fő államtes­tének nyilatkozata oly határozottan békés, és pedig viszonyaink közt olyan, midőn a béke tartósságában komolyan az sem hisz, ki annak szüksége és áldásai mellett leghangosabban disserál, ennek okát legnagyobb valószínűséggel a fön­­tebbi körülményben fedezhetnők fel. Míg a nemzetnek a kormányzat külpo­litikájában nem volt egyenes része, addig a merész kezdeményekre több kedvvel tapsolhatott, mert először kedvezőt­len eredmény esetében nem volt felelő­s, és másodszor — bár hogy üssön is ki a vállalat, a közönség várakozásai csak nyerhetnek. Nyerhetnek dicsőséget, vagy — ha ez kimaradna, a kormány engedményekkel kényszeríttetnék kiengesztelni az elfordult szerencsét. Ma már Francziaországban is másként kell ítélni a dolgok fejlődését. A novemberi decretum nemcsak a költ­ségek megszavazására, hanem arra is jo­got adott a nemzeti hatalmat képviselő senatusnak, és törvényhozó testnek, hogy szavazataikkal bírálói lehetnek a kormány politikájának, s óhajtásaik nyilvánításá­val hathatnak iránya, vagy jelleme vál­toztatására. Ez eminens jog eminens kötelességet involvál, melyet először a senátus, s most a törvényhozó kamra azzal vél legöntu­­datosabban teljesíteni, ha csendre és nyu­galomra int akkor, midőn az elhang­zott trónbeszéd izgalmakat ébresztett fel tán ott, hova czélozva sem volt. Az erőben magában megvan a nyuga­lomnak bizonyos foka, mely méltóságát emeli, hanem ha e nyugalom túl megy a mértéken, a környezőket könnyen ama gyanúra ébresztheti, hogy az­tán nem is annyira nyugalom, mint inkább a féle­lem, vagy lomhaság. Szerencsére a franczia nemzet közel és múlt története annyi fényponttal lép fel e gyanú ellen, hogy azok ragyogása előtt emez végkép elhomályosul; nemzeti jel­leme, népcsaládi véralkata s egész élet­rendszere pedig oly hű kifejezése az örökös mozgékonyságnak, a szunnyadni sem tu­dó elevenségnek, hogy a lomhaságot részakarat mellett sem lehetne ráfogni. Ha tehát a nemzet nevében szóló két államtest mégis a nyugalom ölébe dől, hogy a körötte izgó-mozgó világot ke­resztbe fűzött karokkal szemlélje, ez tán inkább azon benső ösztönéből követke­zik, melylyel egyesek, úgy mint népek a szabadság iránt vonzódnak. Francziaországnak minél inkább óriá­­sodik küldicsősége, minél fényesebb zo­­mánczokban tükröződik vissza hírneve, nemzeti becsülete ; annál inkább érezni kezdi házi szegénységét, s azt, hogy mig másoknak pénz-és véráldozatával függet­lenséget, szabadságot szerez, ő maga ezek hiányán elmélkedve csak a múltnak szebb napjain merenghet, hogy reményét táp­lálja. És azért miként a senatus, úgy a tör­vényhozótest válaszfelirata is, midőn a belreformok szüksége és alkalomszerű­­sége mellett emelt szót, méltán elmond­­ható magáról, hogy a franczia nép óhaj­tását tolmácsolja; midőn a költséges távol expeditiók be­végzésének reményét fejezi ki, bátran kérkedhetik vele, hogy az országnak alig van párttöredéke, mely e szavazatára helyest nem kiáltana; de midőn a szenvedő derék lengyel nemzetet ugyanazon rokonszenvre mél­tatja, melynek felét Oroszországnak kí­nálja, nehogy a két ország közti viszony­latok meghidegedjenek, — nem hihető, hogy e szavazatot sajátjának ismerje el azon nép, mely régi idők óta adósnak vallja magát Lengyelország iránt, és soha se vonakodott e szent adósság lero­vásától. Hogy e sejtelmünk nem csal, mutatja az is, hogy a törvényhozó kamra egy töredéke, mely nem az ellenzéké, alig hogy felolvastatni kalla a javaslatot, egy jobbítmányt jelentett be azon pontra nézve, mely Lengyelországot orosz elnyo­móival egy kalap alatt említi, s bár ezen jobbítmány sem akar e tisztán humani­tárius indokból harczra kelni a világgal, de azt kívánja, hogy nem üres bókot, hanem igazi rokonszenvet nyilatkoztasson ki Francziaország a lengyelek iránt az által, hogy őket hadviselő félnek ismeri el. Javaslat a keleti marhavész ellen. A keleti marhavész meggátlása tekintetében több javaslatot volt alkalmam a hírlapokban ol­vasni. Nem akarok e javaslatok bírálatába bo­csátkozni — csupán arra vagyok bátor a g­az­­daközönség figyelmét felhívni: igyekezzenek a bajt ott orvosolni, hol az van. Az ok pedig nemde ott van, hogy a marha­vész elfojtására kiadott rendeleteket nem szak­avatottak intézik el, és ez­által, mint a követ­kezés mutatja, a vész nem hogy szűnnék, ha­nem mind inkább terjed ,­­ mert a politikai hivatalnokoknak nem lévén szakmája az állat­orvoslás, azt tölök kivárni, hogy ők irtsák ki a vészt, már ez okból sem lehet; de azon fölül a közigazgatási és törvénykezési ügyek halmaza sem enged erre nektek elég phisikai időt; — ezen eljárás folytatása mellett a keleti vész gazdászatunkat nagy pusztulással fenyegeti — szarvasmarháink, lovaink fele úgy is a takar­mányhiány áldozata lett. — A még fent ma­radtak tavaszszal a vész áldozatai lehetnek, ha lényeges változás nem történik — itt sürgős se­gély kellene. Azt tudja a magyar gazdaközönség igen jól, hogy a vészt meggátolni csak úgy lehet, ha jó eleve bejelentetik, s az érszabályok jókor el­rendeltetnek. Csekély nézetem szerint, és 16 évi tapasz­talásra alapított meggyőződésem folytán, a ke­leti rész kiirtása és jövőbeni meggátlása csak úgy lehetséges, ha a magas kormány figyelme oda irányul, hogy az ország különböző vidékein szakavatott, orvosilag kimivelt, tapasztalt állat­orvosokat alkalmazand jelenlegi, úgy­nevezett megyei, 200 ft fizetéssel ellátott állatorvosok helyett, adva nekik illő rangot, illő fizetést — és kellő hatáskört­ — utasítassanak a megyei tiszti karok, úgy a megyei orvosi személyzet, hogy a megyei állat vagy járványorvosokat eljá­rásukban gyámolítsák, a községek pedig minden rendeleteiket teljesítsék, a­kik is épen nem lévén más közigazgatási, törvénykezési ügyek­kel halmozva és terhelve, azon fölül a minden­napi kenyér honnét előteremtésének gondjai­val sem elfoglalva; —egész erejüket csupán ezen ügynek fogják szentelni; s ugyan ekkor magas kormány minden ez ügyre vonatkozó ren­deleteit , melyek jelenleg az irattárokban elhe­lyezve nyugosznak, nemcsak hogy napvilág­ra hozandják, hanem azoknak­ foganatosításá­ról is gondoskodni fognak. Avagy mi haszna lenne, ha a marhavásárok egész országban egyszerre egy időre betiltatná­nak, ha a mellett a vágó­hidak a helységek közepén, a vágó marhák minden egészségi fel­ügyelet nélkül, s a nyers bőrök szabadon hurczoltatnának stb , vagyis szóval, ha a mar­havész kiirtására c­élzó intézkedések a politikai hatóságok kezében , a magas kormány ren­deletei pedig az irattárban maradnának; nem­de csak ott volnánk, a­hol most vagyunk ? A magyar gazdaközönség, hol a haza és em­beriség megkívánta, mindenütt és mindenkor kitüntette magát; nem lehet tehát, hogy a stá­­tusgazdászatot érdeklő ezen ügyben a maga és a haza kárára nem hagyná magát kapacitálni, és nem akarná. Az áldozat, melyet javaslok, csekély, s a következő lenne: adjon minden ló- és marhatulajdonos darab marhája után stb. egy uj krajezárt évenként ; ebből az összeg­ből minden megye egy, sőt több, orvosilag mivelt járvány vagyis állatorvost tarthat; sőt még utiáltalányra is több telik 50 frtnál; — azon­kívül alakítsanak óvóegyleteket, p. o. adjon min­denki darab marhája után IC ujkrt, és tőkésít­sék azt, adandó esetekben kárpótolják ezen tőké­ből a lebunkózandó gyanús vagy beteg marhákat, fedezzék ezen tőkéből a vész alkalmával felme­rülendő stb. költségeket, és — a­mi fő, s a dolog veleje — ne bocsássák a részben elhullott marhák bőreit kereskedők kezeibe hanem vegyék meg ezen tőké­ből minden, bármi betegségben elhullott marha bőrét, becs áron, és kezeljék, vagy kezeltes­sék szakértő által; — jutalmazzák azokat, kik a vészt azonnal feljelentik; — takarittassák ki a községekből a vágó­hidakat; — vezettesse­nek minden mészáros által egy hasvizsgálati könyvet; — gyakoroltassanak ellenőrséget a bőrök, gőbölyök és marhavásárok fölött, szak­értők által, s a vésznek eleje leend véve. E javaslat kiviteli módja egyszerű : p. o. neveztessék ki minden községben egyszer és mindenkorra egy józan magaviseletü egyén, egészségi biztosnak, természetes, a­hol orvos és állatorvos nincs, és ennek kötelessége legyen : 1) Minden levágandó marhát megszemlélni, erről rendes vizsgálati könyvet vezetni. 2) Min­den elhullott marhát megvizsgálni és erről ren­des hullakönyvet vezetni, a hulla bőrét illően kifizetni és átvenni, a gyanús esetet azonnal feljelenteni a legközelebbi tiszti orvosnak és a megyei állatorvosnak. 3) A vett marhát meg­vizsgálni, felügyelni, hogy az 8—10 nap előtt a község marhái közé ne keveredjék.­­ 4) A vásárra vagy bárhová hajlandó marhát megvizsgálni, és a marhajárlatot ellenjegyez­ni, hogy csakugyan egészsé­ges. 5) A községen keresztül hajlandó göbö­­lyöket megvizsgálni, s ha talán ott etetni vagy éjszakázni szándékoznának, azok számára a helyet kijelölni stb , s hogy mindezek megtör­ténjenek, a meghitelt egészségi biztost a me­gyei járványorvos által ellenőriztetni , s ha­nyagság vagy visszaélés esetében a törvény szigorával fenyű­te­ni ; de a lelkiismeretes és pontos egészségi biztosokat azután meg kellene jutalmazni az említett tőkéből. — így aztán nem történnék az, a­mi történik jelenleg, t. i. hogy a szabályrendeletek az irattárakban nyu­gosznak, azokat senki se olvassa, a kárt félő, és az elzárás kellemetlenségeit elkerülni akaró községi elöljáróság a részt mindaddig titkolja, míg csak titkolni lehet; a politikai ti­sztviselő, ha közigazgatási és törvénykezési ügyek halmaza közepette hozzá ily jelentés érkezik, nem mehet meggátlására azonnal, a járásbeli orvos pedig történetesen oltással van elfoglalva, a megyei főorvosnak az ujonczozásnál kell lenni, az ál­latorvosnak pedig nincs pénze előfogatra, hogy oda utazzék !!! és mire a rendőri szabályok el­rendeltetnek, a vész már a harmadik vagy ne­gyedik községben uralkodik, a hullák bő­re pedig már a makói vásáron eladattak. U. N. Vidéki tudósítások. Csallóköz, dec. végén. Ha ki a csallóközi élet jelen mozzanatait főbb vonásokban részle­tezni akarja, önkénytelenü­l azon szembeötlő lendületre irányul figyelme, mely a népnevelés terén utóbb néhány év alatt oly mérvben felme­rült, miszerint bátran állítható : ha és időktől fogva ily buzgalomtól hevül a csallóközi lakos­ságnak kebele, a legszentebb iskolaügy ez idő­ben a non plus ultrát ha el nem éri, de megkö­zeliti bizonynyal; s eme buzgalom annyival di­cséretesb, mert az értelmes nép, felfogva a jól kezelt nevelésnek nemcsak elszigetelt parányi körére, hanem az egész hazára, sőt a nagy em­beriségre kiható végtelen hasznait, maga, m­in­den felsőbb sugallat nélkül, saját ösztönét és ne­mes meggyőződését követve, a nehéz idők daczá­ra meghozza az érintett czélra­ áldozatát, minek folytán korunkban ritka városon­ vagy nagyobb községen vonulhat végig az utas e zónán, hogy szebbnél szebb utdon épült iskolaház ne ötsenék szemébe. Ez Ugyállás megérintésénél, miután önkény felmerül azon nemes tettnek emléke, minélfogva Baka nemes közbirtokossági községben ez év folytán emelt diszes tanodának építési költsé­geit illetőleg idősb B­artal György udv. tan. ő méltósága, ki e szerény községi iskolában levő tudományos képzettségének és fényes állásá­nak legelsőbb alapvonalait, az őt ide csatoló szt. kegyelet és a népnevelés ügyét ösztönsze­­rűleg ápoló nemes érzületénél fogva a közbirto­­kossági pénztárból ugyan őt illető nevezetes részleten felül, saját zsebjéből 50 forinttal azok­­hoz járulni kegyeskedett, meríthetlen kötelmé­nek ismeri az egész itteni lakosság a haza szine előtt ezennel leróni ő méltóságának tartozó szí­vélyes hálaadóját. S a­mint az iskolák anyagi felszerelésére ki­váló gondot fordít a csalóközi magyar nép, másrészt a szegény tanítók kedvezőbb állásba helyezését is, úgy látszik, komolyan szívén hor­dozza, mit nevezetesen tanúsít az, hogy az ed­dig több hátránynyal mint haszonnal járt egyéni tandíj több helyt már szerződésileg megállapít­va, az illető község pénztárából fizettetik, vagy község-pótlékként kivettetvén, hiánytalanul a ta­nítóknak kézbesittetik , mily nagy és sok előny van ez által elérve, nem szükséges fejtegetnem. Azonban a majd minden csallóközi község­ben már-már végrehajtói tagosítások leginkább szolgáltak és szolgálnak alkalmul arra, hogy az itteni értelmesen gondolkozó nép a tanítók illőbb ellátását érdeklőleg áldozatkészségét ta­núsítsa; ritka tagosítás az, hol a tanítói jöve­delmi alap néhány holddal ne bővíttetnék, a fekvőség elrendezése pedig e részben a figye­­lm legelsőbb tárgyát képezi mindenha, holott a helységek tömöttsége s a lakosság elszaporo­dása folytán nagyon megoszlott, s a Dunának rakonczátlansága által naponkint devalvált föld­birtok szerény mennyisége miatt, legkivált ne­mes falvakban, a csallóközi birtokos nem sok elajándékozható földdel képes rendelkezni. Az üdvös vasárnapi iskolák is itt-ott életbe kezdenek lépni. A személy- és vagyonbiztosságra vonatkozólag Csallóközben a nagyobbszerű lopás, rablás vagy utonállás eddig igen ritka, sőt hallatlan és epo­­chális eseménynek tekintetett; a mostani szűk év és mostoha pénzviszonyok sújtó állapota azonban meghozta itt is szomorú gyümölcseit ; már az őszféllel több rendbeli kihágások merültek fel helyenként, az országutakoni utazás biztossága veszélyeztetve volt, különösen egy nagy-pakai gazda Vereknye helységen alól megtámadtat­­ván, a pozsonyi heti vásárról hozott gabona árá­tól, mintegy 80 fttól, megfosztatott, maga pedig meggyilko­tatván, holt­teste az utat ismerő lo­vai által vontatott kocsin épen ez időben késő éjjel lángtengerben úszó legközelebbi Pruck nevű helységben felfedeztetett, a gonosz tettes­nek azonban mindekkorig sem lehete nyomába jutni. » Újabban a Duna túlsó partján fekvő Sziget­közben mutatkozott egy rablóbanda, melynek tagjai Csallóközben is Bécs táján megjelentek; itt azonban hihetőleg a helységek közelsége miatt, rablási merényletekre a helyiséget nem igen al­kalmasnak találván, a Dunán visszavonultak, hol is a győri pandúrok és csendőrök által szőbe vétetvén, kettő közülök elfog­yott, a töb­bi pedig menekült. A bekövetkező szükségnek előjelei a munkás néposztály úgy, mint a kisebb földbirtokosok körében, már is élénken mutatkoznak; napszám nincs, s ba tán elvétve helylyel közzel találkozik is, élelmi ellátáson felül 14—fo­krt a legjobb esetben sem halladja meg az; tengeri,bab, burgo­nya szűkén, vagy néhol mi sem teremvén, a cse­kély búza- és árpatermés, mely némely köves talajú vidékén Csallóköznek a középszerűn is alul sikerült, a kisebb birtokos házi- és köz­szükségletének fedezésére sem elegendő; a mar­ha bitang áron kel, ellen eset is azonban a csal­lóközi emberen kevéssé segítne, miután a tago­sítás által megszűkült legelő miatt itt tágabb körű marha­tenyészté­sről szó sem lehet, s ily­ej­­tó körülmények köz­t is még a Komárom felől közelgő marhavész is fenyeget, már­is, mint hal­lom, Gután és környékén nagy mérvben pusztít. A múltkori orkán Csallóköz rónáin szinte dü­höngött, egyes házak fedelének megrongálásán kívül nevezetesb károkat is idézett elő : igy gr. P­á­­­ff­y Jánosnak nyárasdi uradalmához tartozó két majorsági épületet, m. gr. Viczay Héder hédervári birtokán pedig egy birka aktot feldúl­ván, itt egyedül hatvanegynehány juhot romok alá temetett; mig ismét ugyanazon vihar által a dercsikai kath. templom tornyának bádogfedél­zete szakitatott le éjszaki részéről stb. Uj év küszöbén lévén, miután a férficseléd­ség most változik, nem lesz tán egészen érdek­telen e részben is néhány szót Csallóközre vo­natkozólag ezennel felhozni; a szolgalegény itt, kevés kivétellel erkölcstelen, finyás, a nehezebb munkákban laza, évről évre rendesen a kész­séggel hitelező izraelita csaplárosnak marká­ban van üstöke, s évi bére e pajkos kicsapon­gásai folytán támadt költségeknek fedezésére ritkán elegendő ; mily örömteljes feladat legyen ily cselédséggel gazdálkodni , kiki elgondol­hatja! Oka emez orvosolhatlan bajnak nagyrészt azon körülményben rejlik, minélfogva évenkint az életre termettebb fiuk besoroztatván, az ily után felmerült cselédszüke miatt a bennmaradt vállalkozók részben kényeztetnek gazdáiktól, részben pedig elbizakodva túltesznek ezeknek minden megszorítást illető kísérletén; miért is ha az ínség sújtotta alföldről néhány talpra esett fiú szolgálat végett feljönne, ezzel a földbirtokos osztály közös óhajtása teljesülne. Évi bére itt egyes szolgalegénynek, kellő élelmezés mellett, 10—20 ft o. é. készpénz ; 8—12 m. tiszta búza; 1 pár uj s egy pár fejelés lábbeli; 2 pár fehér ruha, és 1—2 mérős földnek haszonvétele. Bakonyeri. nyújt a vállalat létesítésére, a mennyiben hatá­rozottan írhatom, hogy Roboz Istvánnál a „Zala­­somogyi Közlöny“ szerkesztőjénél ez érdemben ma tanácskozás tartatott, melyen jelen voltak : gr. Niczky György, Tevely Elek, Freistädtler Antal, Dr. Vissy Pál, Szokolay Dániel, Fekete Gábor, Hönig József, Pallisch Károly, Laubertl Ferencz, Hirtaller József, Bückhel Miklós Midőn az építendő gőzmalom közszükséget pótlónak,, magát kifizetőnek állíttatott egyhan­gúlag, a szakértők élén lelkér­etett gr. Kiczky György, hogy adjon be egy javaslatot, a válla­lat mielőbbi kivitelére, különös figyelemmel le­vén következőkre: Mibe kerülhet a gőzmalom, legkevesebb hat köre ? Hol építessék az ? Mennyi legyen a részvények száma, s mi le­gyen egy részvény ára? Mennyi a forgalom, mire számitni lehet Ka­posvár és vidékéről ? A fa honnan legyen véve, s mibe kerül öle, s a fa drágaságával nem volna-e czélszerű a kő­szénnek Pécsről szállítása ? Midőn lelkesülten üdvözöljük az eszmét, meg­­testesítetvén ez, csak szerencsét kívánhatunk jövőjéhez, melyet a közönség — hiszszük — sa­ját érdekében nem fog elejteni. Visszatérünk még e tárgyra O. D. T. szerkesztőség! Aszály sújtotta vidé­künkben nagy mértékig terheli a szükség köz­ségünket is, —lehetetlen azért községünk egyik birtokosát, S­z­e­g­h­y József urat, gyakran élve­zett emberbaráti tetteiért nyilvánosan meg nem említenünk, és több előttünk ez okból meg­jelent lakos­társainknak köszönetnyilatkoza­tát jegyzőkönyvbe nem tennünk és hirlapilag köröztetnünk, részint köszönetkép, részint azért, hogy talán mások könyörülete is felger­jed a jótéteményre, ha példát látnak maguk előtt, mert a fent tisztelt úr, mind a mellett, hogy községünk legnagyobb birtokosa, s alig nyert maga szükségére elég termést, még­is pénzért kiosztott földhasználóinak egy harmad, és má­soknak fele fizetést engedvén el, a hátra lévő illetőség fizetéséért is várakozik, ezen felül, mint hogy a segélyező megyei albizottmánytól vetőmagot községünk lakosai nem nyertek ; ő többeket segített ki azzal, úgy a már már éhen halállal küzdők részére kenyérnek való gabo­nát méretett ki patakmalmából, hogy addig is segítsen a nyomorúságon, mig a megyei inség­segélyező bizottmány e bajon segithet. Néhá­­nyunknak pe­dig már újra kölcsön gabonát ígért adus, mert földes gazdák létünkre sem bírunk kenyérrel, továbbá ennek és az előlegezett v­ető­­magnak bejövendő szokott kamatját pedig a jöhető nyomor némi enyhítésére E. Farmos községébe takarék magtár alapjául ajánlá fel Kérjük ez okból a tekintetes szerkesztőséget háládatos köszöm­­ünket lapjába minél előbb felvenni. — Tisztelettel ajánlottak vagyunk E. Farmoson dec. 31. 1863. Alázatos szolgái, Veres Pál község bírája, Tóth István hites, Polgári János hites, Veres László, Tóth Ferencz nk. Polgáry Sándor, Bersztyenszky János jegyző. Somogy megye, Kaposvár, jan. hó 6 kán. Régtől fogva közolajtás volt már, hogy a köz­­szükségen segítendő, a megye székvárosában gőzmalom építtessék. Mindeddig légbe szórt szavak, vágy és puszta remény voltak — mit e téren tettünk; a mai nap tán biztosabb alapot 1804. Szombat, jani 9. 6-4169 15. évi folyam. . ., . . , E lap szellemi részét illető minden közlemény K­i­a­d­ó ■ h­i­v­a­t­a­l! Előfizetési feltételek : Hirdetmények dija : Szerkesztési iroda * a szerkesztőséghez intézendő. . . , , , _ , ... Ferencziek terén, 7dik szám, földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Ferencziek tere 7-dik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli Félévre . . . . . lófatöokro. .. 7eB t­ervetűt-sor 25 kr Gazdasági és keresk. tudósítások. Pest, jan. 8. Hideg, borult idő. Úgy látszik, havazni készül. Helyi gabnavásárunkon a búzaforgalom az emelkedett árak miatt tegnap kissé korlátoltabb volt, mint a megelőzött napokban A 86—87 ftos fehérmegyei búza a budai vasúttól 5 ft 35 kijával adatott el. Nagyobb részlet nem sok vétetett meg. Rozsból némi kelendőség 3 ft 50 krjával. Néhány ezer m. hizlaló árpát a bejegy­zés szerint vettek meg. 2000 m. 47 ftos zab 2 ft 25 krjával ada ott el. Szeged, jan. 5. Az időjárás néhány nap óta megváltozott, a lanyha napok után erős hideg állt be, pedig r­­eményeink még a nősé­nek annyira beborítva hóval, hogy minden f­agy­­gyal daczoljanak. A Maros egészen, a Tisza nagyrészt befagyott. Az ünnepek után piaczunkon ismét mély csend uralkodik, a holnap bekövetkező szerb ünnepek épen semmi hatással sincsenek a piaczi életre, mivel a szomszéd bánáti helységek rop­pant pénzhiányban szenvednek. A termények közt, még mindig legkereset­tebb czikkek a nyers bőrök. Az árak rendesek. A gyapjú után most szintén sokat kérdezős­ködnek , ámde raktáraink nagy részt üresek. Körülbelül 600 mázsát szállítatott be W. ur M.- ből, melynek mázsáját 100 filért kérték, de a tulajdonos még nem hajlandó ily áron túl adni rajta. Ez alkalmasint a legnagyobb men­yiség ezen a vidéken egy csomóban. A fakereskedés a nagy hideg daczára pang, mivel minden hetivásár alkalmával szállítanak a szomszéd helységekből lát s egyéb sűtőszert s igen olcsón árulják. Ennek következtében az ölfa olcsóbb, mint bármely évben volt: a bükk­fa 10 ft, a tölgyfa — néhány hóval ezelőtt 12 —■ most 8 ft élenként. A nagy készlet mellett, s ha az utak jók maradnak , várható, hogy még ez árak is hanyatlanak. A vágott és épületfák­nak épen kevés fogyatékuk van. Daczára annak, hogy a pesti piac­on­­ fel­jebb a disznóhús olcsóbb lett, nálunk még min­dig 20—25 kv fontonként. Az itteni sertéskeres­kedőknél egészben nem lehet több 2000 darab disznónál hizlalan. A középszerű, vágószékre szánt szarvasmar­ha ára emelkedésben van. A marhahús fontja még mindig 14 kr. A gabonaszállitás mindegyre csekély , az árak következők : legnehezebb búza 5 ft 10—­ 15 kr, 84—85 fontos 4 ft 85—90 kr, kétszeres 4 ft 25 — 30 kr, rozs 76—77 fontos 3 ft 75 —80 kr, árpa 3 ft 20—25 kr, zab tetejezve 2 ft 70—­ 75 kr, kukoricza 3 ft 15—20 kr, paszuly 5 ft 50 krajczár.

Next