Pesti Napló, 1864. január (15. évfolyam, 4164-4188. szám)
1864-01-09 / 4169. szám
Előfizetési felhívás a „Pesti Napló“ 1864-dik évi folyamára. Előfizetési ár : Január—júniusi félévre 10 írt 50 kr. Január—mart. negyedévre 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 8.1864. A magas politika fel-feltünedező kérdései közt legfőbb szán legérdekesebb pontját - már csak újdonságánál fogva is, a franczia törvényhozó kamra válaszfelirati javaslata képezi. Ennek méltánylása változó a szerint, mint a szemüveg, melyen át a különféle pártérdekek szemlélik, s a nézet, mely azt terveihez több-kevesebb haszonnal illeszthetőnek véli. Annyi azonban a jelek után ítélve bizonyosnak látszik, hogy miként absolut helyeslői , úgy absolut roszalói sincsenek. A császári kormányforma és intézményei, túl a kezdet válságain, lassanként kiképezék azon conservativ elemeket, melyek azoknak tartósságot adnak s az ingatag kisérgetések, a sok áldozatba kerülő s a meglevőt könnyen veszélyeztethető dicsőség-hajhászat helyett komoly és solid alapot akar biztosítani. Hogy ezek vágyai és érdekeinek inkább megfelel olyan politika, mely a külső erőfeszítések helyett a nemzeti érdekek belfejlesztését proclamálja, azt könnyű megérteni; s minthogy ép ezen elemek azok, melyek úgy a senatusban, mint a törvényhozó kamrában többségileg vannak képviselve, nem lehet feltűnő, hogy a bátor és lelkesítő november 5-ei trónbeszédnek oly bágyadt, határozatlan, s tompa viszhangja lett azon falaktól, melyek hogy sziklává erősödhessenek, s minden támadható viszontagságnak diadalmasan felelhessenek meg, mindenek felett időre van szükségök. A szerencsét a legcsapodárabb istennőnek rajzolják; az első császárság érezte is már annak úgy kegyeit, mint hűtlenségét a legnagyobb mértékben. Avagy a második császárság senátorai, miniszterei, fő és nagy méltóságai megróhatók lennének-e azért, ha az első imperium catastrofáin okulva, óvakodnak oly kezdeményektől, melyek — mintegy kihiva a szerencsét, balvégzettel súlyosodtak a nemzetre és hatalmára. Hogy Francziaország két fő államtestének nyilatkozata oly határozottan békés, és pedig viszonyaink közt olyan, midőn a béke tartósságában komolyan az sem hisz, ki annak szüksége és áldásai mellett leghangosabban disserál, ennek okát legnagyobb valószínűséggel a föntebbi körülményben fedezhetnők fel. Míg a nemzetnek a kormányzat külpolitikájában nem volt egyenes része, addig a merész kezdeményekre több kedvvel tapsolhatott, mert először kedvezőtlen eredmény esetében nem volt felelős, és másodszor — bár hogy üssön is ki a vállalat, a közönség várakozásai csak nyerhetnek. Nyerhetnek dicsőséget, vagy — ha ez kimaradna, a kormány engedményekkel kényszeríttetnék kiengesztelni az elfordult szerencsét. Ma már Francziaországban is másként kell ítélni a dolgok fejlődését. A novemberi decretum nemcsak a költségek megszavazására, hanem arra is jogot adott a nemzeti hatalmat képviselő senatusnak, és törvényhozó testnek, hogy szavazataikkal bírálói lehetnek a kormány politikájának, s óhajtásaik nyilvánításával hathatnak iránya, vagy jelleme változtatására. Ez eminens jog eminens kötelességet involvál, melyet először a senátus, s most a törvényhozó kamra azzal vél legöntudatosabban teljesíteni, ha csendre és nyugalomra int akkor, midőn az elhangzott trónbeszéd izgalmakat ébresztett fel tán ott, hova czélozva sem volt. Az erőben magában megvan a nyugalomnak bizonyos foka, mely méltóságát emeli, hanem ha e nyugalom túl megy a mértéken, a környezőket könnyen ama gyanúra ébresztheti, hogy aztán nem is annyira nyugalom, mint inkább a félelem, vagy lomhaság. Szerencsére a franczia nemzet közel és múlt története annyi fényponttal lép fel e gyanú ellen, hogy azok ragyogása előtt emez végkép elhomályosul; nemzeti jelleme, népcsaládi véralkata s egész életrendszere pedig oly hű kifejezése az örökös mozgékonyságnak, a szunnyadni sem tudó elevenségnek, hogy a lomhaságot részakarat mellett sem lehetne ráfogni. Ha tehát a nemzet nevében szóló két államtest mégis a nyugalom ölébe dől, hogy a körötte izgó-mozgó világot keresztbe fűzött karokkal szemlélje, ez tán inkább azon benső ösztönéből következik, melylyel egyesek, úgy mint népek a szabadság iránt vonzódnak. Francziaországnak minél inkább óriásodik küldicsősége, minél fényesebb zománczokban tükröződik vissza hírneve, nemzeti becsülete ; annál inkább érezni kezdi házi szegénységét, s azt, hogy mig másoknak pénz-és véráldozatával függetlenséget, szabadságot szerez, ő maga ezek hiányán elmélkedve csak a múltnak szebb napjain merenghet, hogy reményét táplálja. És azért miként a senatus, úgy a törvényhozótest válaszfelirata is, midőn a belreformok szüksége és alkalomszerűsége mellett emelt szót, méltán elmondható magáról, hogy a franczia nép óhajtását tolmácsolja; midőn a költséges távol expeditiók bevégzésének reményét fejezi ki, bátran kérkedhetik vele, hogy az országnak alig van párttöredéke, mely e szavazatára helyest nem kiáltana; de midőn a szenvedő derék lengyel nemzetet ugyanazon rokonszenvre méltatja, melynek felét Oroszországnak kínálja, nehogy a két ország közti viszonylatok meghidegedjenek, — nem hihető, hogy e szavazatot sajátjának ismerje el azon nép, mely régi idők óta adósnak vallja magát Lengyelország iránt, és soha se vonakodott e szent adósság lerovásától. Hogy e sejtelmünk nem csal, mutatja az is, hogy a törvényhozó kamra egy töredéke, mely nem az ellenzéké, alig hogy felolvastatni kalla a javaslatot, egy jobbítmányt jelentett be azon pontra nézve, mely Lengyelországot orosz elnyomóival egy kalap alatt említi, s bár ezen jobbítmány sem akar e tisztán humanitárius indokból harczra kelni a világgal, de azt kívánja, hogy nem üres bókot, hanem igazi rokonszenvet nyilatkoztasson ki Francziaország a lengyelek iránt az által, hogy őket hadviselő félnek ismeri el. Javaslat a keleti marhavész ellen. A keleti marhavész meggátlása tekintetében több javaslatot volt alkalmam a hírlapokban olvasni. Nem akarok e javaslatok bírálatába bocsátkozni — csupán arra vagyok bátor a gazdaközönség figyelmét felhívni: igyekezzenek a bajt ott orvosolni, hol az van. Az ok pedig nemde ott van, hogy a marhavész elfojtására kiadott rendeleteket nem szakavatottak intézik el, és ezáltal, mint a következés mutatja, a vész nem hogy szűnnék, hanem mind inkább terjed , mert a politikai hivatalnokoknak nem lévén szakmája az állatorvoslás, azt tölök kivárni, hogy ők irtsák ki a vészt, már ez okból sem lehet; de azon fölül a közigazgatási és törvénykezési ügyek halmaza sem enged erre nektek elég phisikai időt; — ezen eljárás folytatása mellett a keleti vész gazdászatunkat nagy pusztulással fenyegeti — szarvasmarháink, lovaink fele úgy is a takarmányhiány áldozata lett. — A még fent maradtak tavaszszal a vész áldozatai lehetnek, ha lényeges változás nem történik — itt sürgős segély kellene. Azt tudja a magyar gazdaközönség igen jól, hogy a vészt meggátolni csak úgy lehet, ha jó eleve bejelentetik, s az érszabályok jókor elrendeltetnek. Csekély nézetem szerint, és 16 évi tapasztalásra alapított meggyőződésem folytán, a keleti rész kiirtása és jövőbeni meggátlása csak úgy lehetséges, ha a magas kormány figyelme oda irányul, hogy az ország különböző vidékein szakavatott, orvosilag kimivelt, tapasztalt állatorvosokat alkalmazand jelenlegi, úgynevezett megyei, 200 ft fizetéssel ellátott állatorvosok helyett, adva nekik illő rangot, illő fizetést — és kellő hatáskört — utasítassanak a megyei tiszti karok, úgy a megyei orvosi személyzet, hogy a megyei állat vagy járványorvosokat eljárásukban gyámolítsák, a községek pedig minden rendeleteiket teljesítsék, akik is épen nem lévén más közigazgatási, törvénykezési ügyekkel halmozva és terhelve, azon fölül a mindennapi kenyér honnét előteremtésének gondjaival sem elfoglalva; —egész erejüket csupán ezen ügynek fogják szentelni; s ugyan ekkor magas kormány minden ez ügyre vonatkozó rendeleteit , melyek jelenleg az irattárokban elhelyezve nyugosznak, nemcsak hogy napvilágra hozandják, hanem azoknak foganatosításáról is gondoskodni fognak. Avagy mi haszna lenne, ha a marhavásárok egész országban egyszerre egy időre betiltatnának, ha a mellett a vágóhidak a helységek közepén, a vágó marhák minden egészségi felügyelet nélkül, s a nyers bőrök szabadon hurczoltatnának stb , vagyis szóval, ha a marhavész kiirtására célzó intézkedések a politikai hatóságok kezében , a magas kormány rendeletei pedig az irattárban maradnának; nemde csak ott volnánk, ahol most vagyunk ? A magyar gazdaközönség, hol a haza és emberiség megkívánta, mindenütt és mindenkor kitüntette magát; nem lehet tehát, hogy a státusgazdászatot érdeklő ezen ügyben a maga és a haza kárára nem hagyná magát kapacitálni, és nem akarná. Az áldozat, melyet javaslok, csekély, s a következő lenne: adjon minden ló- és marhatulajdonos darab marhája után stb. egy uj krajezárt évenként ; ebből az összegből minden megye egy, sőt több, orvosilag mivelt járvány vagyis állatorvost tarthat; sőt még utiáltalányra is több telik 50 frtnál; — azonkívül alakítsanak óvóegyleteket, p. o. adjon mindenki darab marhája után IC ujkrt, és tőkésítsék azt, adandó esetekben kárpótolják ezen tőkéből a lebunkózandó gyanús vagy beteg marhákat, fedezzék ezen tőkéből a vész alkalmával felmerülendő stb. költségeket, és — ami fő, s a dolog veleje — ne bocsássák a részben elhullott marhák bőreit kereskedők kezeibe hanem vegyék meg ezen tőkéből minden, bármi betegségben elhullott marha bőrét, becs áron, és kezeljék, vagy kezeltessék szakértő által; — jutalmazzák azokat, kik a vészt azonnal feljelentik; — takarittassák ki a községekből a vágóhidakat; — vezettessenek minden mészáros által egy hasvizsgálati könyvet; — gyakoroltassanak ellenőrséget a bőrök, gőbölyök és marhavásárok fölött, szakértők által, s a vésznek eleje leend véve. E javaslat kiviteli módja egyszerű : p. o. neveztessék ki minden községben egyszer és mindenkorra egy józan magaviseletü egyén, egészségi biztosnak, természetes, ahol orvos és állatorvos nincs, és ennek kötelessége legyen : 1) Minden levágandó marhát megszemlélni, erről rendes vizsgálati könyvet vezetni. 2) Minden elhullott marhát megvizsgálni és erről rendes hullakönyvet vezetni, a hulla bőrét illően kifizetni és átvenni, a gyanús esetet azonnal feljelenteni a legközelebbi tiszti orvosnak és a megyei állatorvosnak. 3) A vett marhát megvizsgálni, felügyelni, hogy az 8—10 nap előtt a község marhái közé ne keveredjék. 4) A vásárra vagy bárhová hajlandó marhát megvizsgálni, és a marhajárlatot ellenjegyezni, hogy csakugyan egészséges. 5) A községen keresztül hajlandó göbölyöket megvizsgálni, s ha talán ott etetni vagy éjszakázni szándékoznának, azok számára a helyet kijelölni stb , s hogy mindezek megtörténjenek, a meghitelt egészségi biztost a megyei járványorvos által ellenőriztetni , s hanyagság vagy visszaélés esetében a törvény szigorával fenyűteni ; de a lelkiismeretes és pontos egészségi biztosokat azután meg kellene jutalmazni az említett tőkéből. — így aztán nem történnék az, ami történik jelenleg, t. i. hogy a szabályrendeletek az irattárakban nyugosznak, azokat senki se olvassa, a kárt félő, és az elzárás kellemetlenségeit elkerülni akaró községi elöljáróság a részt mindaddig titkolja, míg csak titkolni lehet; a politikai tisztviselő, ha közigazgatási és törvénykezési ügyek halmaza közepette hozzá ily jelentés érkezik, nem mehet meggátlására azonnal, a járásbeli orvos pedig történetesen oltással van elfoglalva, a megyei főorvosnak az ujonczozásnál kell lenni, az állatorvosnak pedig nincs pénze előfogatra, hogy oda utazzék !!! és mire a rendőri szabályok elrendeltetnek, a vész már a harmadik vagy negyedik községben uralkodik, a hullák bőre pedig már a makói vásáron eladattak. U. N. Vidéki tudósítások. Csallóköz, dec. végén. Ha ki a csallóközi élet jelen mozzanatait főbb vonásokban részletezni akarja, önkénytelenül azon szembeötlő lendületre irányul figyelme, mely a népnevelés terén utóbb néhány év alatt oly mérvben felmerült, miszerint bátran állítható : ha és időktől fogva ily buzgalomtól hevül a csallóközi lakosságnak kebele, a legszentebb iskolaügy ez időben a non plus ultrát ha el nem éri, de megközeliti bizonynyal; s eme buzgalom annyival dicséretesb, mert az értelmes nép, felfogva a jól kezelt nevelésnek nemcsak elszigetelt parányi körére, hanem az egész hazára, sőt a nagy emberiségre kiható végtelen hasznait, maga, minden felsőbb sugallat nélkül, saját ösztönét és nemes meggyőződését követve, a nehéz idők daczára meghozza az érintett czélra áldozatát, minek folytán korunkban ritka városon vagy nagyobb községen vonulhat végig az utas e zónán, hogy szebbnél szebb utdon épült iskolaház ne ötsenék szemébe. Ez Ugyállás megérintésénél, miután önkény felmerül azon nemes tettnek emléke, minélfogva Baka nemes közbirtokossági községben ez év folytán emelt diszes tanodának építési költségeit illetőleg idősb Bartal György udv. tan. ő méltósága, ki e szerény községi iskolában levő tudományos képzettségének és fényes állásának legelsőbb alapvonalait, az őt ide csatoló szt. kegyelet és a népnevelés ügyét ösztönszerűleg ápoló nemes érzületénél fogva a közbirtokossági pénztárból ugyan őt illető nevezetes részleten felül, saját zsebjéből 50 forinttal azokhoz járulni kegyeskedett, meríthetlen kötelmének ismeri az egész itteni lakosság a haza szine előtt ezennel leróni ő méltóságának tartozó szívélyes hálaadóját. S amint az iskolák anyagi felszerelésére kiváló gondot fordít a csalóközi magyar nép, másrészt a szegény tanítók kedvezőbb állásba helyezését is, úgy látszik, komolyan szívén hordozza, mit nevezetesen tanúsít az, hogy az eddig több hátránynyal mint haszonnal járt egyéni tandíj több helyt már szerződésileg megállapítva, az illető község pénztárából fizettetik, vagy község-pótlékként kivettetvén, hiánytalanul a tanítóknak kézbesittetik , mily nagy és sok előny van ez által elérve, nem szükséges fejtegetnem. Azonban a majd minden csallóközi községben már-már végrehajtói tagosítások leginkább szolgáltak és szolgálnak alkalmul arra, hogy az itteni értelmesen gondolkozó nép a tanítók illőbb ellátását érdeklőleg áldozatkészségét tanúsítsa; ritka tagosítás az, hol a tanítói jövedelmi alap néhány holddal ne bővíttetnék, a fekvőség elrendezése pedig e részben a figyelm legelsőbb tárgyát képezi mindenha, holott a helységek tömöttsége s a lakosság elszaporodása folytán nagyon megoszlott, s a Dunának rakonczátlansága által naponkint devalvált földbirtok szerény mennyisége miatt, legkivált nemes falvakban, a csallóközi birtokos nem sok elajándékozható földdel képes rendelkezni. Az üdvös vasárnapi iskolák is itt-ott életbe kezdenek lépni. A személy- és vagyonbiztosságra vonatkozólag Csallóközben a nagyobbszerű lopás, rablás vagy utonállás eddig igen ritka, sőt hallatlan és epochális eseménynek tekintetett; a mostani szűk év és mostoha pénzviszonyok sújtó állapota azonban meghozta itt is szomorú gyümölcseit ; már az őszféllel több rendbeli kihágások merültek fel helyenként, az országutakoni utazás biztossága veszélyeztetve volt, különösen egy nagy-pakai gazda Vereknye helységen alól megtámadtatván, a pozsonyi heti vásárról hozott gabona árától, mintegy 80 fttól, megfosztatott, maga pedig meggyilkotatván, holtteste az utat ismerő lovai által vontatott kocsin épen ez időben késő éjjel lángtengerben úszó legközelebbi Pruck nevű helységben felfedeztetett, a gonosz tettesnek azonban mindekkorig sem lehete nyomába jutni. » Újabban a Duna túlsó partján fekvő Szigetközben mutatkozott egy rablóbanda, melynek tagjai Csallóközben is Bécs táján megjelentek; itt azonban hihetőleg a helységek közelsége miatt, rablási merényletekre a helyiséget nem igen alkalmasnak találván, a Dunán visszavonultak, hol is a győri pandúrok és csendőrök által szőbe vétetvén, kettő közülök elfogyott, a többi pedig menekült. A bekövetkező szükségnek előjelei a munkás néposztály úgy, mint a kisebb földbirtokosok körében, már is élénken mutatkoznak; napszám nincs, s ba tán elvétve helylyel közzel találkozik is, élelmi ellátáson felül 14—fokrt a legjobb esetben sem halladja meg az; tengeri,bab, burgonya szűkén, vagy néhol mi sem teremvén, a csekély búza- és árpatermés, mely némely köves talajú vidékén Csallóköznek a középszerűn is alul sikerült, a kisebb birtokos házi- és közszükségletének fedezésére sem elegendő; a marha bitang áron kel, ellen eset is azonban a csallóközi emberen kevéssé segítne, miután a tagosítás által megszűkült legelő miatt itt tágabb körű marhatenyésztésről szó sem lehet, s ilyejtó körülmények közt is még a Komárom felől közelgő marhavész is fenyeget, máris, mint hallom, Gután és környékén nagy mérvben pusztít. A múltkori orkán Csallóköz rónáin szinte dühöngött, egyes házak fedelének megrongálásán kívül nevezetesb károkat is idézett elő : igy gr. Páffy Jánosnak nyárasdi uradalmához tartozó két majorsági épületet, m. gr. Viczay Héder hédervári birtokán pedig egy birka aktot feldúlván, itt egyedül hatvanegynehány juhot romok alá temetett; mig ismét ugyanazon vihar által a dercsikai kath. templom tornyának bádogfedélzete szakitatott le éjszaki részéről stb. Uj év küszöbén lévén, miután a férficselédség most változik, nem lesz tán egészen érdektelen e részben is néhány szót Csallóközre vonatkozólag ezennel felhozni; a szolgalegény itt, kevés kivétellel erkölcstelen, finyás, a nehezebb munkákban laza, évről évre rendesen a készséggel hitelező izraelita csaplárosnak markában van üstöke, s évi bére e pajkos kicsapongásai folytán támadt költségeknek fedezésére ritkán elegendő ; mily örömteljes feladat legyen ily cselédséggel gazdálkodni , kiki elgondolhatja! Oka emez orvosolhatlan bajnak nagyrészt azon körülményben rejlik, minélfogva évenkint az életre termettebb fiuk besoroztatván, az ily után felmerült cselédszüke miatt a bennmaradt vállalkozók részben kényeztetnek gazdáiktól, részben pedig elbizakodva túltesznek ezeknek minden megszorítást illető kísérletén; miért is ha az ínség sújtotta alföldről néhány talpra esett fiú szolgálat végett feljönne, ezzel a földbirtokos osztály közös óhajtása teljesülne. Évi bére itt egyes szolgalegénynek, kellő élelmezés mellett, 10—20 ft o. é. készpénz ; 8—12 m. tiszta búza; 1 pár uj s egy pár fejelés lábbeli; 2 pár fehér ruha, és 1—2 mérős földnek haszonvétele. Bakonyeri. nyújt a vállalat létesítésére, a mennyiben határozottan írhatom, hogy Roboz Istvánnál a „Zalasomogyi Közlöny“ szerkesztőjénél ez érdemben ma tanácskozás tartatott, melyen jelen voltak : gr. Niczky György, Tevely Elek, Freistädtler Antal, Dr. Vissy Pál, Szokolay Dániel, Fekete Gábor, Hönig József, Pallisch Károly, Laubertl Ferencz, Hirtaller József, Bückhel Miklós Midőn az építendő gőzmalom közszükséget pótlónak,, magát kifizetőnek állíttatott egyhangúlag, a szakértők élén lelkéretett gr. Kiczky György, hogy adjon be egy javaslatot, a vállalat mielőbbi kivitelére, különös figyelemmel levén következőkre: Mibe kerülhet a gőzmalom, legkevesebb hat köre ? Hol építessék az ? Mennyi legyen a részvények száma, s mi legyen egy részvény ára? Mennyi a forgalom, mire számitni lehet Kaposvár és vidékéről ? A fa honnan legyen véve, s mibe kerül öle, s a fa drágaságával nem volna-e czélszerű a kőszénnek Pécsről szállítása ? Midőn lelkesülten üdvözöljük az eszmét, megtestesítetvén ez, csak szerencsét kívánhatunk jövőjéhez, melyet a közönség — hiszszük — saját érdekében nem fog elejteni. Visszatérünk még e tárgyra O. D. T. szerkesztőség! Aszály sújtotta vidékünkben nagy mértékig terheli a szükség községünket is, —lehetetlen azért községünk egyik birtokosát, Szeghy József urat, gyakran élvezett emberbaráti tetteiért nyilvánosan meg nem említenünk, és több előttünk ez okból megjelent lakostársainknak köszönetnyilatkozatát jegyzőkönyvbe nem tennünk és hirlapilag köröztetnünk, részint köszönetkép, részint azért, hogy talán mások könyörülete is felgerjed a jótéteményre, ha példát látnak maguk előtt, mert a fent tisztelt úr, mind a mellett, hogy községünk legnagyobb birtokosa, s alig nyert maga szükségére elég termést, mégis pénzért kiosztott földhasználóinak egy harmad, és másoknak fele fizetést engedvén el, a hátra lévő illetőség fizetéséért is várakozik, ezen felül, mint hogy a segélyező megyei albizottmánytól vetőmagot községünk lakosai nem nyertek ; ő többeket segített ki azzal, úgy a már már éhen halállal küzdők részére kenyérnek való gabonát méretett ki patakmalmából, hogy addig is segítsen a nyomorúságon, mig a megyei inségsegélyező bizottmány e bajon segithet. Néhányunknak pedig már újra kölcsön gabonát ígért adus, mert földes gazdák létünkre sem bírunk kenyérrel, továbbá ennek és az előlegezett vetőmagnak bejövendő szokott kamatját pedig a jöhető nyomor némi enyhítésére E. Farmos községébe takarék magtár alapjául ajánlá fel Kérjük ez okból a tekintetes szerkesztőséget háládatos köszömünket lapjába minél előbb felvenni. — Tisztelettel ajánlottak vagyunk E. Farmoson dec. 31. 1863. Alázatos szolgái, Veres Pál község bírája, Tóth István hites, Polgári János hites, Veres László, Tóth Ferencz nk. Polgáry Sándor, Bersztyenszky János jegyző. Somogy megye, Kaposvár, jan. hó 6 kán. Régtől fogva közolajtás volt már, hogy a közszükségen segítendő, a megye székvárosában gőzmalom építtessék. Mindeddig légbe szórt szavak, vágy és puszta remény voltak — mit e téren tettünk; a mai nap tán biztosabb alapot 1804. Szombat, jani 9. 6-4169 15. évi folyam. . ., . . , E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó ■ hivatal! Előfizetési feltételek : Hirdetmények dija : Szerkesztési iroda * a szerkesztőséghez intézendő. . . , , , _ , ... Ferencziek terén, 7dik szám, földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Ferencziek tere 7-dik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli Félévre . . . . . lófatöokro. .. 7eB tervetűt-sor 25 kr Gazdasági és keresk. tudósítások. Pest, jan. 8. Hideg, borult idő. Úgy látszik, havazni készül. Helyi gabnavásárunkon a búzaforgalom az emelkedett árak miatt tegnap kissé korlátoltabb volt, mint a megelőzött napokban A 86—87 ftos fehérmegyei búza a budai vasúttól 5 ft 35 kijával adatott el. Nagyobb részlet nem sok vétetett meg. Rozsból némi kelendőség 3 ft 50 krjával. Néhány ezer m. hizlaló árpát a bejegyzés szerint vettek meg. 2000 m. 47 ftos zab 2 ft 25 krjával ada ott el. Szeged, jan. 5. Az időjárás néhány nap óta megváltozott, a lanyha napok után erős hideg állt be, pedig reményeink még a nősének annyira beborítva hóval, hogy minden fagygyal daczoljanak. A Maros egészen, a Tisza nagyrészt befagyott. Az ünnepek után piaczunkon ismét mély csend uralkodik, a holnap bekövetkező szerb ünnepek épen semmi hatással sincsenek a piaczi életre, mivel a szomszéd bánáti helységek roppant pénzhiányban szenvednek. A termények közt, még mindig legkeresettebb czikkek a nyers bőrök. Az árak rendesek. A gyapjú után most szintén sokat kérdezősködnek , ámde raktáraink nagy részt üresek. Körülbelül 600 mázsát szállítatott be W. ur M.- ből, melynek mázsáját 100 filért kérték, de a tulajdonos még nem hajlandó ily áron túl adni rajta. Ez alkalmasint a legnagyobb menyiség ezen a vidéken egy csomóban. A fakereskedés a nagy hideg daczára pang, mivel minden hetivásár alkalmával szállítanak a szomszéd helységekből lát s egyéb sűtőszert s igen olcsón árulják. Ennek következtében az ölfa olcsóbb, mint bármely évben volt: a bükkfa 10 ft, a tölgyfa — néhány hóval ezelőtt 12 —■ most 8 ft élenként. A nagy készlet mellett, s ha az utak jók maradnak , várható, hogy még ez árak is hanyatlanak. A vágott és épületfáknak épen kevés fogyatékuk van. Daczára annak, hogy a pesti piacon feljebb a disznóhús olcsóbb lett, nálunk még mindig 20—25 kv fontonként. Az itteni sertéskereskedőknél egészben nem lehet több 2000 darab disznónál hizlalan. A középszerű, vágószékre szánt szarvasmarha ára emelkedésben van. A marhahús fontja még mindig 14 kr. A gabonaszállitás mindegyre csekély , az árak következők : legnehezebb búza 5 ft 10— 15 kr, 84—85 fontos 4 ft 85—90 kr, kétszeres 4 ft 25 — 30 kr, rozs 76—77 fontos 3 ft 75 —80 kr, árpa 3 ft 20—25 kr, zab tetejezve 2 ft 70— 75 kr, kukoricza 3 ft 15—20 kr, paszuly 5 ft 50 krajczár.