Pesti Napló, 1864. január (15. évfolyam, 4164-4188. szám)
1864-01-14 / 4173. szám
hetlen befolyást gyakorolt és azokat nemcsak nagyobb erőkifejtésre buzdító, de egyszersmind versenyzés útján jutányosabb feltételekre kényszerítő. Eleinte a közfigyelem feléje fordult és a Magyarországon eredményezett siker jelen virágzásának alapját képezi. Tagadhatlan, hogy a majdnem rendszeresített ellenségeskedés és mesterséges hitelcsonkítás egy időben kissé zavarba hozta, de mindamellett büszkén dicsekedhetik azzal, hogy a rágalmazás nyilai visszapattantak igazságos működésének vértéről, és most a t. közönség ismét bizalomteljesen fordul feléje. Mindezt átlátva és az Anker soliditásáról meggyőződvén, egy percig sem tétováztam annak ügyvezetését Magyarországra nézve elvállalni, hogy így ennek versenyzési jogosultságát érvényesítsem, és ezen jótékony intézetnek hazánkban is minél nagyobb működési tért teremtsek. Tettem pedig azt azért, mivel a solid alapon nyugvó intézet megérdemli, és másrészt pedig azért, hogy szeretett hazám minden rendű lakosságának szolgálatot tegyek az által, hogy a versenytérre lépve, az életbiztosítás eszméjének tért foglaljak. Ez által úgy hiszem eléggé bebizonyítom, hogy nincs ok, melynél fogva az „Anker“ solid működésében és tiszta alapjában kételkedni lehetne, mert minden szerénytelenség nélkül is hinni bátorkodom, miszerint e hazában alig találkoznék valaki, aki felőlem feltegye, miszerint oly intézetnek nyújtanék segédkezet, amely polgártársaim kizsákmányoltatását tűzte ki feladatául. Azon körülmény, hogy az „Anker“ első fellépése maga ellen indítá a bírálatok tömegét, előttem és minden józanon gondolkodó előtt csak dicséretet érdemel. Azon mérték, mely szerint a befizetések felfüggesztése esetére illetőleg a reductionális szerződvény magasságához képest jutalom fizettetik vissza, a társaságra nézve nem előnyösnek tekinteték, és az ebben félreismerhetlenül felmerülő szabadelvűség egyetlen tárgyát képezte a szakértő bírálatoknak. Az „Anker“ figyelembe vette ezen bírálatokat ott, ahol ezek mellékérdekek nélkül szólaltak fel, és 1861-ik évi november óta oly biztosítási feltéteket alapított meg, melyek az összes szakértő sajtó által helyeseltetnek. Hasonlólag sok félreértésre adott alkalmat az úgynevezett feljutalmakra való combinatió, melynek a maga helyén meg van a maga jó oldala. Az „Anker“ e tekintetben is tett változásokat, hogy bebizonyítsa, miszerint feltételeit a közönség czélja és igényei szerint módosítja. Ezen méltányos eljárás a nyilvános vélemény mindazon közegeinek elismerésével találkozott, amelyek nem önérdekből és a volt ügynökök insinuatiójuk folytán foglalkoztak az „Ankerrel.“ De fájdalom, a nyilvános véleménynek más fajta apostolai is vannak! Némely társulat utazó ügynökei még tovább mentek , mert az által, hogy az Ankert gyanúsították, saját intézetöket is lealacsonyiták és igy az ügynek ártottak. Minthogy ezen eljárás itt ott a bizalmatlanság magvát hinté, ünnepélyesen nyilvánittatik, miszerint az Anker Europarly nemű intézetei bármelyikénél is nagyobb, és eljárása a legtisztább, a legszilárdabb, úgy hogy bármely ilynemű társulattal vetekedhetik e téren. Az „Anker“ főigazgatójával, Langrand Dumonceau úrral az által is közelebb érintkezésben lévén, hogy jelzálog bankja által hazánk birtokosainak külföldi tőkéket szerzek, meg vagyok győződve, hogy nevezett úr, ki több virágzó intézet vezetője, és aki az Ankert is alapította és vezeti, csakis oly intézetek vezetését vállalja magára, amelyek szilárd és igazságos alapokra vannak fektetve. Ezenfelül az „ Anker“ kezelése a legnagyobb nyilvánossággal történik, úgy hogy az évenkint közzétett és közzéteendő számadások, illetőleg „bilanz“, mely minden intézetnek próbaköve, minden szakértőt azonnal tájékozhat. Aki ezen nyilvános számadásokat vizsgálja, azonnal látni fogja, mily korbeliek biztosíttatnak, és mennyire kockáztatik gyakran e társaság vagyona a jótékonyság érdekében; de látni fogja egyszersmind azt is, hogy a létező Magyar Tudományos Akadémia Január 11-én a philos. törvény és történettudományi osztályok tartottak ülést. Az első értekezés volt Szilágyi Sándor lev. tag ily czimű történeti monographiájából : „Báthori Gábor fejedelemsége“ az első közlemény bemutatása a jegyző által. E közlemény, melynek csak egyes részeit hallottuk, Báthory Gábor életiratát, s Erdély történeteit vázolta a nevezett fejedelem trónraléptéig. Az adatok teljessége mellett fő érdeme e nagy terjedelmű munkának, mely a Budapesti szemle szerkesztőjének fölhívására készült, hogy sok benne az uj, és sok a tisztázat. Nem kis érdeme írónak, ha tekintetbe veszszük, hogy kevés kuszáltabb lapja van történetünknek. Az előadás is élénk, mely a hallgatók figyelmét annyira leköti, hogy az előadási óra elteltével is hallgatni akarták az akadémia tagjai. Emlékeznek talán olvasóink, hogy az akadémia egyik közelebbi ülésében Greguss Ágost r. tag Liebignek Baco ellen írt munkáját ismertette, kimutatván, hogy Baco inductiója, melyet Liebig megtámad, az igazi inductió , hogy az elvek, melyeket Baco a tudományos vizsgálatra nézve felállít, helyesek, szóval, hogy Baco megérdemli a nevet, melylyel a tudomány hálás hivei fölruházták, s melytől Liebig meg akarja fosztani — a természetbuvárlat újjá alkotóját. Alig egy pár héttel ez értekezés felolvasása után Böhmer Henrik orvostudortól Erlangenben egy kis füzet jelent meg, mely bizonyságul szolgál, hogy Liebig merényet Baco, sőt az összes tudomány ellen, a német tudósok sem akarják hallgatva elnézni. Az a körülmény, hogy Liebig ellen, különösen bölcseleti szempontból, értekező (Greguss) is felszóllalt, némileg, úgymond, kötelezi őt, hogy az újabb felszóllalót is ő mutassa be az akadémiának, mit annál örömesebb tesz, minthogy az új felszóllaló, a bölcseletet szintén bevonja fejtegetései körébe, s nevezetesen a bölcselet és természettudomány kapcsolatáról értekezik. E rövid, de érdekes ismertetés, Greguss előbbi értekezésével kapcsolatban fog megjelenni az értesítőben. Ezek után a titoknak felolvasá a statistikai bizottság javaslatát az első magyar általános biztosító társulat alapítványából jutalmazandó nemzetgazdasági pályakézdésre nézve. A magyar biztosító társulat alapítványát általában tudományos czélok, nevezetesen statistikai és nemzetgazdasági, különösen pedig az életbiztosítási számításoknak alapul szolgáló dolgozatok végett bocsátotta az akadémia rendelkezése alá. Miután a jelen körülmények közt a létező és bárki által összegyűjthető népességi és halandósági adatok hiányosságánál és hézagosságánál fogva az életbiztosítási számításoknak biztos alapul szolgáló dolgozat készülhetése nem remélhető : a statistikai bizottság javasolja, hogy jutalomkérdésül oly speciális tárgy tűzessék ki, melynek tudományos megfejtése anyagi előhaladásunkra üdvös befolyást gyakorolhatna. Ehhez képest a bizottság a következő kérdést indítványozza kitüzetni : „Minő hatást gyakorol Magyarország anyagi fejlődésére, név szerint mezei gazdaságára, iparára és kereskedelmére a birodalom határain fennálló birodalmi vámvonal? mily értelmük van hazánk termelésével szemben az európai nevezetesb (angol, franczia, német, orosz és török) vámterületeken fennálló vámszabályzatoknak ? s végül: mily vámrendszer és szabályzat eszközölhetné leginkább Magyarország és a birodalom anyagi fölvirágzását?“ Az akadémia elfogadá e pályakérdés kitűzését, némi vita után, mely a körül forgott, kiterjesztessék-e a pályahirdetés azon kérdésre is . Minő hatást gyakorolt Magyarország anyagi fejlődésére az újabb időkig fennállott magyarországi közbenső vámvonal ? A pályadíj ezer forintban állapíttatott meg, a megkoszorúzandó pályamű — melynek a kinyomtatásra érdemesnek kell lennie— a szerző tulajdona maradván. A pályaművek beküldésének határidejéül 1865. évi julius 1-je tűzetik ki. A XXV-dik Nagygyűlés előrajza. 1864. Januarius 17. Megjelenés napja. — — 18. d. e. 10 órakor a Nyelvtud. Osztály tanácskozmánya. — — — d. e. 10 ór. a Philosophiai Osztály tanácskozmánya. —— — d. e. 11 órak. a Törvénytud. Osztály tanácskozmánya. (Gr. Károlyi György oszelnök lakásán.) — — — déli 12 órakor a Mathem. és Természettud. Osztályok 1 tanácskozm. (Kubinyi Ágoston osztályelnök lakásán.) — — — d. u. 5 órakor a Történet tud. Osztály tanácskozmánya. — — 19. d. u. 4 órakr Nagygyü— — 20. d. u. 4 óraklési ülések. — — 21. d. e. 10 órakor Igazgatósági ülés. — — 23. d. e. 10 órakor K ö z ü lés (a Nemzeti Múzeum díszteremében.) A Titoknok által. vagyon minden veszélyt fedez, minthogy tartalék-alap létezik. Pedig ép ezen tartalék-alap képezi a biztosító társulatok garantiáját és az „Anker“-nek ezen alapját még senki kétségbe nem hozta, nem hozhatta. Az ingatlansági számlák és zálogkölcsönök tetemes összegeiből kiderül, hogy itt a tőkék jól el vannak helyezve, minthogy a társaság nemcsak hogy folytonosan gyarapszik más rendbeli, üzletek által, de biztosítási szempontból még bérházakat is építtet, és így e tekintetben semmi kétely nem merülhet fel. A fent érintett tartalékalapon kívül, az „Anker“ még nyereményeiből is, melyek meglehetős jelentékenyek, tartalékot alapít, sőt egy harmadik biztosítéki tőkét képez az 5% kezelési tőkéből származó összeg társításokra, mely öszszeg semmi veszélynek nincs kitéve. Végre fel kell említenem a 2 milliónyi részvénytőkét, mely azon körülménynél fogva, hogy az „Anker“ semmi néven nevezendő elemi biztosítást el nem fogad, és így a tőke csupán a kevésbé veszélyes életbiztosításnak szolgál alapul, nagyon is jelentékenynek mondható. A nevezett biztosítási tőke, a jutalom és a nyeremény-tartalék 1892-ik évi december 31- ikén 2,105,674 ft 85 krt tőn. A túlélési társulat vagyona 1863-ik évi aug. 31-én szintén felment 2,183,974 ft 24 krra, mig a m. é. végével 37,216 szerződvény 46,134,413 ft 81 kr erejéig, és m. é. aug. 31-ikén 23,946 túlélési szerződvény 21,404,936 ft 27 kr erejéig fennállott. 1862-ben a szerződvények 10,384-el szaporodtak 8,003,633 ft 99 kr erejéig. Ezen számok világosan bebizonyítják, hogy az „Anker“ a sok megtámadás daczára, szervezetében szilárd, anyagilag biztos és a közönség részvétének sokkal nagyobb mérvben örvend, hogysem attól kellene tartania, hogy mesterkélt gyanúsítások működésében béniták. Ha mindezekhez hozzáteszszük még, hogy az „Anker“ 1863. évi September hóig 753,197 frtot fizetett ki halálesetekre, és pedig minden akadály, minden kifogás nélkül, lehetlen, hogy az „Anker“ mind alapjában szilárd, eljárásában igazságos és működésében üdvös társaságnak el ne ismerjük. Ezen társaság leginkább hazánkban bizonyította be életképességét, mert m. é. September hóig 223.000 frtot fizetett ki itt halálesetekre, és mindenesetre figyelmet érdemel azon körülmény, hogy a kérdéses összegek mind hamarább lettek utalványozva, mint azt a társaság alapszabályai értelmében tenni köteles lett volna. Aki bárminemű pénzliquidatióknál valaha tapasztalta, hogy mit tesz az, ha valaki az eljárás hanyagsága miatt követelései után hónapokig kénytelen futkosni, az nem fogja félreismerni ezen előzékenység mibenlétét. Ki kell még emelni, hogy az „Anker“ nemcsak olcsóbban biztosít mint sok más társulat, de szerződvényeiben oly tételek sem fordulnak elő, melyek a valósítás esetében a szerződvényt meg is semmisíthetik, hogy többet ne említsünk , csupán a fogságra vonatkozó tételt emeljük ki, mely más társulatbeli szerződvényekben előfordul. Tagadhatlan, hogy az „Anker“ a felvételben némi nehézségeket tesz , ngyobb veszélyeknél viszonbiztosításokat is tesz, de mindez csak azt bizonyítja, hogy a biztosított nem épít a levegőbe. Gyakran történt már, hogy úgynevezett utazó ügynökök saját érdekükben a közönségnek oly feltételeket szabtak, melyeket az illető társulat nem teljesíthetett. Az ily visszaélések meggátlása szempontjából az „Anker” fizetett hivatalnokokat utaztat, nehogy ezek az osztalék végett hazudni legyenek kénytelenek, és így a társulat hivatalnokai csak oly ígérvényeket tesznek, amelyeket a társaság teljesít is. Látható tehát, hogy az „Anker“ az életbiztosító társulatok között elsőrendű helyet foglal el ; látható továbbá, hogy pénzügyi állása szilárd, és végre látható, hogy működése minden kételyen felül áll. Eljárása a nyilvánosság elé terjesztetik, és a sajtó méltányolta eddigi kimutatásait. Itt a fizetések gyorsan és pontosan történnek; a biztosítási díj jelentéktelen és egyéb feltételei méltányosak és igazságosak. Ami az „Anker“ magyarországi képviselőségét illeti, el nem mulasztandja ígéreteit minden tekintetben beváltani, mert csakis így remélhető, hogy az életbiztosítási ügyet szeretett hazánkban is előmozdítjuk. Csak az a nép lehet önálló és boldog, amely anyagilag biztosítja magát. A sors nem mindenkit részesített azon szerencsében, hogy nagy vagyonnal rendelkezzék, de hogy a nyomortól megmentsük magunkat és szeretteinket, az saját magunktól függ. A társulati szellem szívesen segédkezet nyújt mindenkinek, aki önmagáról meg nem feledkezik. HAJNIK PÁL: Vidéki tudósítások. Esztergom, jan. 10. Városunk ma örömünnepet ült, ünnepet, melyet részvétével előzött meg, és kísért maga az ország. S ha valaki kérdi , hogy miért e rendkívüli részvét, egy az életben közönséges eseményre nézve ? ennek rövid válaszunk : mert gróf Széchenyi Istvánnak, a „legnagyobb magyarnak“ egyik reményteljes fia véve föl a házasság szentségét Magyarország legfőbb pásztorának kezéből. Részünkről legalább ezt tartjuk a dolog leglényegesb részének. De miután tudjuk, hogy a távol hazában a részletek iránt is szinte érdekkel vannak, úgy megkísértjük adni az ünnepély rövid rajzát. Fővárosi vendégeink a Duna jegének zajlása miatt Vörösvárnak kocsikon, nagyobbára pesti frakkerekkel, még tegnap estre érkeztek meg s többnyire a herczeg-primási paloták egyikébe szálltak meg. A vőlegény sógora és testvére saját sallangos és szalagokkal ékített magyaros fogaton hajtattak városunkba. Néhányan közülök a jelenleg itt játszó Gárdonyi színtársulata által rendezett díszelőadást : Kisfaludy Károly : „Hűség próbáját“ látogaták meg. A vendégek egy részének Lipthay Antal püspök és kanonok fényes estélyt adott. Ma, már kora reggel sürgés, mozgás volt mindenfelé észrevehető, csak a városi kaszinó tagjainak egy része volt bizonytalanságban az előbbről határzott tisztelgő küldöttség eljárására nézve, miután több fővárosi lapban az állott, hogy az esküvő gróf az esztergomi kaszinó küldöttségét reggel fogadandja, — nem tudván még sokan, miszerint a tisztelt gróf Szántóffy kanonok őaga utján, egy ez által a kaszinó elnökéhez irt egy nyájas levélben, a küldöttségnek üdvözlő tisztelgését igen megköszönve, egyedül a templombani részvétre köré szorítani, mi — származott legyen bármi nemes indokból — felette lehangoló a minden politikai ovatiót mellőzni, s csupán személyesen és röviden tisztelegni készült tagokat, kik ennek folytán a minden oldalról, sőt a vidékről is érkező, minden osztályú néptömeg közé vegyülten menének a várhegy felé, melynek tetején az uj basilika büszkén emelkedik. A még fennálló két várfok ormaira helyzett magas árboczfákról számtalan nemzeti és primási szint viselő zászlók messze hirdeték a nap jelentőségét. A havazó s hideg idő daczára a roppant templom már 10 órakor zsúfolásig telve volt, s később a néptömeg oly nagyön, mint a basilika felszentelése óta nem volt az eset. Sajnálatos, hogy az illető rendezők a műveltebb rendűek, s a dolog iránt érdekeltebbek részére — mint hasonló alkalmakkor szokás — „belépti jegyek kiadásáról“ nem gondoskodtak, minek folytán a sekrestyések protectiója által az „oratóriumok“ba, sőt papi székekbe számosan, sokan pedig egészen nem bocsáttattak be, a többi közt egy külhoni műveit nő. A nép tolongást egyszerű jelenlétükkel megakadályozható primási vagy megyei hajdúk szinte ily helyütt elkeltek volna. Ez oka, hogy a nép hullámzása majdnem a főoltárig hatott; egy gyermek a tolongásban elájult, mások felkiáltottak, s a két prédikácziós szék elfoglaltatott! A násznéphez tartozók egyes kocsikon jövének s a nagy oltár előtti belső téren emelt káptalani és egyéb papi székekbe ülének. 11 órakor a nagy harang zúgása jelenté, hogy az eskető főpap Magyarország herczegprimása palotájából megindult. A fényes négyfogatu diszhintalán, udvari kíséretével, ezüstbe öltözött huszárjai- s kamarásaival érkezett bibornok-érseket a papság a templom ajtajánál fogadta, s az apostoli kereszt elővitele mellett vezette az oltárhoz, hol maga ő eminentiája tartó fényes segédlet és Seyler karnagy jeles zenéje mellett az isteni szolgálatot, mely kis miséből állott. Ez alatt az oltár előtt balra, egy veres selyemmel bevont imaszéken térdepelt az esketendő,boldog és szép ifjú pár : Gr. Széchenyi Ödön mint vőlegény és mellette arája: Almay Irma, az utóbbi folytonosan könyvből mosolyogva imádkozva. A szép menyasszony ruhája nehéz fehér selyemből és brüsseli csipkéből állott, vállán hasonló színű fehér drága prémes mente volt, fején gyöngyökkel körzött fehér rózsakoszorú, hátra lógó hosszú fátyol és szalagokkal. A déli vőlegény szinte fehér selyem (vagy bársony) atillát viselt, sötét violaszin-mentét, vörös nadrágot, kardot, kis kalpagot és sárga csizmákat — mind gazdagon ékítve aranynyal. A fent érintettem padokban ültek legközelebb a jegyesekhez ; a két nyoszoló-leány: Révay Sarolta és Lopresti Ilona bárónők, szinte egészen fehérbe öltözve, s fehér rózsakoszorukkal díszítve. A többi padokban a kanonokok közt szétszórtan, mind magyar s többnyire gazdag, de különböző szinü öltönyökben láthatók voltak a násznagyok, vőfélek és egyes nászvendégek, igy a többi közt, a mennyire megismerhettük, vagy megtudhattuk, az ara édesanyja Almay Fellner bárónő, édesatyja Almay N., fivére Almay József, nővére Lipthay bárónő, a vőlegény testvére gr. Széchenyi Béla, továbbá az őszbe borult koronaőr Károlyi György, Gyula és Zsigray Fülöp grófok; Ürményi József volt főispán, gr. Frestetics Leo, Királyi Pál (?) a „P. N.“ egyik szerkesztőségi tagja, Török János a „Hirnök“től stb., Pesky festő, ki a nászünnepélyről két rajzot készített stb., és még számos hasonló főrangnak. A mise végeztével az eskető hyprimás pluvialet és insulat vevén, magára, s kezébe a főpásztori palotát, véghez vive az esküvési szertartást, mely alatt a násznép a főoltár előtt gyűlt egybe. Végül ő eminentiája az oltártól egy karszékbe ülve, alkalomszerű szent beszédet mondott az ifjú házasokhoz, a házasság czéljáról, szentségéről stb. Ezután apostoli áldást mondott még a főpásztor a népre, mely csak ekkor kezdett visszahullámzani az ajtók felé, hogy végre ez is kijelenthesse legalább egy „éljen“-ben keble érzelmét. Ily szívből kitűnt őszinte felkiáltással Üdvözöltettek künn a nép, mint a műveltebb osztálybeliek által először is a magas eskető hgprimás ő eminentiája ; utána a többi udvari fogatokba ült násznép közül különösen az ifjú házaspár, gr. Széchenyi Béla, Károlyi György és Gyula grófok stb. Végre a néptömeg „éljen a magyar!“ felkiáltással oszlott szét, ezáltal mintegy ösztönszerűleg kijelentvén, hogy a mai ünnepélyben közönséges esküvőnél többet látott, s a „Széchenyi“ név s fiának esküvője oly varázs hatással volt rá, mintha maga is részese, tagja lett volna a történeti nevű családnak, részéről is mintegy felavatván lelkében gr. Széchenyi Ödönt a „nemzet vőlegényévé.“ A primási residentiába kocsizott násznépet fényes és gazdag „villás reggeli“ várta 50 terítékkel ; délutáni egy órakor, melynél maga a hgprimás elnökölt, az ifjú házaspár irányában foglalván helyet. Az első felköszöntést az agg, de derült kedélyű magas házigazda mondá az általa esketett ifjú párra. A másodikat Széchnyi Béla gróf ementiájára a hgprimásra. Majd Károlyi Gyula gróf ivott a házaspár egészségére. Felváltotta őt gróf Károlyi György, ki kegyeletteljesen emlékezett meg a nagy Széchenyi István távollevő özvegyéről, Seilern grófnőről. Ürményi József a boldog szülőkért ürített poharat, s gróf Zsigray Fülöp ismét az uj házaspárért, mird végre gróf Széchenyi Ödön újra ő eminentiájáért emelt poharat, megköszönvén ennek kegyességét, s az összesereglett barátainak szívességét, egyúttal meleg kebellel emlékezvén meg a hazáról is. A nászlakoma után a nászvendégek elbúcsúzván, magas és lovagias házigazdájuktól, a rájuk várakozott kocsikon azonnal visszatértek a fővárosba, honnan hír szerint az uj házaspár még az estre a vasúton Párisnak Olaszhon langy ege alá vonul élvezni az új élet éveit, kellemeit, hová részünkről is szerencsés utat kívánunk a boldog párnak, egyúttal azonban mielőbbi visszatérést is hazánk komorabb ege alá. Nemzeti színház. Jan. 11 -én adtak elő színpadunkon ismét egy pályázó vígjátékot, melynek czíme „Egy jó madár, vagy a hívatlan vendég“, 3 felv. Az ismeretlen szerző, ki eme művet készítette, vagy törekvést árul el élesen marguirozott alakok szinrehozására, s a párbeszédekben a határozott , minél természetesebb kifejezésekre. — Az alakítás sikerült bizonyos fokig, s a kifejezés ereje és magyarossága sok részben dicséretet érdemel. — A mit kivált a mű elején Habonyákné, egy bevándorlóit cseh neje, ki magyar mészáros leánya volt, nagy bőbeszédűséggel előad, nem csekély várakozásra jogosítana, mert meggyőz a drámaírói tehetség egy lényeges oldaláról. Talán ily szempontokból fogadták el előadásra e pályavígjátékot. Befolyhatott az is, hogy meséje, bonyolódása is van — olyan a s milyen. Azonban a szerző tehetségével mindenben túlzás párosul. Az alakok addig, mig nem cselekesznek, mig a bonyolódás el nem kezdődik, jó genre képek, — azontúl a különböző helyzetekben elromlanak, s fővonásaik is elváltoznak kisebb-nagyobb mértékben, mint e színműben Habonyáké. Ezenkívül a nem különezres egyéneket sehogy sem tudja jellemezni, mint e színműben Szirteit (Lendvait) és Linát (Lendvainét). Egyes eltaláltabb egyéneiben is nagy a hajlam a szélsőségekre. Habonyákné egyszer a legáhitatosabb s gyöngéd érzelmeiben ellágyuló nő, aztán katonásan perlekedő sőt szitkozódó asszonyság. E két véglet annyival kevesbbé van kiegyenlítve, mivel a különben jószivü, alapjában áldott egy asszony egészen botránkoztató módon korholja férjét nemcsak négy szemközt, hanem mások előtt is. — A gyöngédebb érzelmek goromba megsértése — fájdalom ! —• gyakran fordul elő botránkoztatóan színműveinkben. Szerző szereti az oly túlzott torzításokat is, mint Vavranecz, ki félig éhen halva hozatik a színpadra, s ott farkas mohósággal habsolja markából a káposztát s más elébe adott ételt. A jelenet undorító. Vavranecz az azutáni felvonásban ül a háznál, s a cseh jövevény mint a cseh gazda házi barátja, uralkodik, sőt erőnek erejével el akarja venni a szép házi leányt. Vavranecz magaviselete megteszi hatását, s az előbb éhenhaltnak mostani méltóságteli magaviselete és sajátságos elődi morálja a legjobb jeleneteket adta, kivált Szigeti játéka által. Azonban a bohózatos alapú és menetű színmű itt egyszerre nagyon komoly fordulatot vesz. — Szerző mint a comicumban túl ment, úgy a komolyban is túlságosba esik, s a mese alakítására oly rendkívül erős elem vegyül bele, mely nagyon kinn az egész műből. — Vavranecz bünhödése is igen túlzott. Szerző a bünhödést kézzelfoghatóvá, egészen testi büntetéssé teszi. A cselédekkel megvereti és kidobatja hősét, miután a legpóriasabb gorombaságokon ment keresztül. A kifejezés erélye, s a szavak olykori találó volta, mely a közönség tetszését megnyerték, szintén túl mennek az illő határon, s a közönségre nagyon viszás hatást tettek. A cselédek talon túl élethű kifejezésein kívül bántólag hatottak Habonyákné drasticus gúnyjai és szitkai. A kétségkívül tehetséges szerző mindezen túlzásai megrontják az élvezetet, s elveszté hajtását a paródia, melyet szerző czélba vett. Ő azon idegeneket akart gúnyolni, kiket a nyomor űz Magyarországra, s itt felhízván, nemcsak nagy urat akarnak játszani, hanem hálátlanok is. Nincs ez ellen oly kifogásunk, mint talán sokaknak. Ha helyeseltük egy közelebbi vígjátékban, hogy saját magunk némely hibáit hozzuk színre, miért ne lenne szabad életünk érintett más oldalát is, mely a szomszédot is illeti, szinte hozni? A vígjáték megköveteli az ily szabadságot. Ha ilyesről jobb időkig le kellene mondanunk, mondjunk le comicus színművekről is. A színpadi előadást, kivált a comicust, senki sem veszi oly komoly jelentésűnek, mint egyegy hírlapi vezérczikket. — Ami bántó a színműben van, abban áll, hogy minden igen drastikus, igen rikító színekben s torzított vonásokban van előállítva. A tehetség iskolázatlansága, a művészi tapintat hiánya az, ami bántó. Ezen műnél is kitűnt a pályázás jelenlegi nemének egy rész oldala. Nem említem azt, hogy a jellemzés helyességét egy olvasott műben legtöbbnyire jobban megítélhetjük, mint a színész előadása után, és például Habonyákné szerepét, mely elején jól látszik írva lenni, Szathmáryné nem találván egészen bele magát, e szerep alkalmasint veszített jellemzetességéből és hatásából. — Ezt csak mellékesen felhozva, most volt egy kézzel fogható példa rá, mily bajok származnak abból, ha a műveket a nélkül kell előadni, hogy akár a bíráló választmánynak, akár az igazgatóságnak joga volna valamit módositni és simítni a színműveken. Már pedig se egyiknek, se másiknak nincs hozzá joga ; mert pályázásról lévén szó, minden változtatás a többi pályázó mű rovására történnék, s a kedvezésről és más visszaélésről való panaszra volna méltó ok adva. — Továbbá a szerző ismeretlen lévén, az ő hozzájárulta lehetetlen a változtatásokhoz, — már pedig az irói tulajdon elve megkövetelné az iró beleegyezését a változtatásokba, hogy megkezdhesse részéről is a nemes gróf a honmivelés szellemi és anyagi munkáját, melyre oly dicső példát saját atyja adott, s melyet minden „Széchenyi“ névhez tapadottnak, őseitől öröklöttnek s ivadékról ivadékra bocsátandónak hiszen e haza!... P. L. *) Gazdasági és keresk. tudósítások. Pest, jan. 13. Folyvást igen erős hideg. A Duna már a lánczhidon alul, a Gellérthegy alatt is teljesen befagyott, és ott a jégen az átjárás gyalogosoknak meg van engedve. Tegnap nem sok gabona kelt el helyi vásárunkon, habár a hangulat folytonosan szilárd- A búzát illetőleg csak a fogyasztók vettek némi részt a vásárlásokban, a tegnapelőtti árak szerint az üzérek nem jelentkeztek. A rozsotfolyvást jól veszik az alföld számára. A kukoriczából, árpából, zabból csendes fogyasztási adásvevés, változatlan árak mellett. Szeged, jan. 8. Nehány nap óta erős 11— 12 foknyi hideg állt be s a Tisza jege már 5—6 hüvelyk vastag, tegnap az idő borús volt, azonban a várva-várt hó a nagy hideg miatt nem eshetett. Veteményeiket már félteni kezdik a gazdák. A szegedi borok most már többnyire le vannak húzva s kitűnő minőségűek. Nagy reményünk volt, hogy idegen üzérek megtekintik borainkat, azonban nem kérdezősködnek utána, pedig az árak, tekintve a minőséget, csekélyek. A legjobb schillert lehetne venni nagy mennyiségben, erős vasabroncsos hordókban, a vasúttól elvitetve, 5öztértakónként. A sertés árak hanyatlásnak indultak s ez a kereskedőket a hizlalástól kezdi visszatartani, minthogy a hanyatlás a kukoricza drágaságával nincs arányban. Az alföldi vasút munkálatai, a bekövetkezett erős hideg miatt, csak igen nehezen haladhatnak. Miskolc 7, jan. 5. 1 köböl t. búza 7 ft 80 kr—8 ft, kétszeres 6 ft 40 kr—6 ft 80 kr, rozs 6 ft 90 kr—6 ft 40 kr, árpa 5 ft 30 kr—5 ft 40 kr, zab 3 ft 60—3 ft 80 kr, kukoricza 6 ft 40—1 6 ft 50 kr, kása 10 ft 40—10 ft 60 kr, bab 9 ft 20—9 ft 40 kr. B e r e 11 g ó-Uj falu, jan. 7. A mai napon tartott hetivásárunkon a piaczi árak következők voltak. T. búza 4 f. 80 kr, kétszeres 4 f. 20 kr, rozs 3 f. 60 kr, árpa 3 f., zab 2 f, tengeri 3 ft 50 kr, 1 itere köleskása 8 kr, paszuly 7 kr, lencse 8 kr, borsó 8 kr, Szarvasmarhák közép ára darabonkint 30 ft, marhahús fontja 8 kr, 1 mázsa szalonna 28 ft, 1 szere zsir 50 kr, lámpa olaj 40 kr, bor 10 kr, pálinka 20 kr. Ér.Mihály falva, jan. 7. A tartott hetivásárban a termények piaczi ára következő volt. T. búza m.4 ft 20 kr, kétszeres élet 3 ft 60 kr, rozs 3 ft, tengeri 2 ft 90 kr, árpa 2 ft 60 kr, zab 1 ft 80 kr, bükköny s lednek 2 ft 80 kr, kása vékája 3 ft 20 kr, paszuly 3 ft, lencse itezéje 8 kr, borsó 7 kr, szalonna mázsája 29 ft, fontja 36 kr, sertéshús 16 kr, marhahús 9 kr, olaj itezéje 22 kr, tojás darabja 3 kr. Munkács, folyó hó 4-én tartott hetivásárról a piaczi árak hivatalos kimutatása. Búza, alsó a. mezőnkint 3 ft 50—65 kr. Rozs 2 ft 40 —50 kr. Zab 1 ft 80—85 kr. Tengeri 2 ft 40 —50 kr. Széna mázsája 1 ft 50 kr. Marhahús fontja 11 kr. Különfélék. Pest, jan. 13. * A hazai szükölködök fölsegélésére Tirolból Innsbruckból H. P. úr tíz forintot küldött be szerkesztőségünkhöz. Jól esik, hogy oly távolból is megemlékeznek szenvedőinkről. Az e czélra szerkesztőségünknél eddigelé egybegyült és átszolgáltatott pénzek összege 23,495 frt 41 kr, 25 darab cs. kir. arany, és 1 darab ezüst tallér. * Gr. Széchen Miklós ő maga a széchenfalvi gyarmatosokat több rendbeli jelentékeny jótéteményekben részesité, részint az 1862-ik, részint az 1863-ik évben szenvedett ínségüket tekintvén. A nemes gróf ezen nagylelkű áldozatai több ezer írtra fölmennek. Ezenkívül dec. 1-je óta 84 szűkölködőt láttat el naponkint meleg étellel. *) Az. példánya folyó elc 1ső számtól kezdve innét mindennap elindittatik. Szert.