Pesti Napló, 1864. január (15. évfolyam, 4164-4188. szám)

1864-01-14 / 4173. szám

hetlen befolyást gyakorolt és azokat nemcsak nagyobb erőkifejtésre buzdító, de egyszersmind versenyzés útján jutányosabb feltételekre kény­szerítő. Eleinte a közfigyelem feléje fordult és a Ma­gyarországon eredményezett siker jelen virág­zásának alapját képezi. Tagadhatlan, hogy a majdnem rendszeresí­tett ellenségeskedés és mesterséges hitelcsonkí­­tás egy időben kissé zavarba hozta, de minda­mellett büszkén dicsekedhetik azzal, hogy a rá­galmazás nyilai visszapattantak igazságos mű­ködésének vértéről, és most a t. közönség ismét bizalomteljesen fordul feléje. Mindezt átlátva és az Anker soliditásáról meggyőződvén, egy perc­ig sem tétováztam an­nak ügyvezetését Magyarországra nézve elvál­lalni, hogy így ennek versenyzési jogosultságát érvényesítsem, és ezen jótékony intézetnek ha­zánkban is minél nagyobb működési tért te­remtsek. Tettem pedig azt azért, mivel a solid alapon nyugvó intézet megérdemli, és másrészt pedig azért, hogy szeretett hazám minden rendű la­kosságának szolgálatot tegyek az által, hogy a versenytérre lépve, az életbiztosítás eszméjének tért foglaljak. Ez által úgy hiszem eléggé bebizonyítom, hogy nincs ok, melynél fogva az „Anker“ solid működésében és tiszta alapjában kételkedni le­hetne, mert minden szerénytelenség nélkül is hinni bátorkodom, miszerint e hazában alig ta­lálkoznék valaki, a­ki felőlem feltegye, misze­rint oly intézetnek nyújtanék segédkezet, a­mely polgártársaim kizsákmányoltatását tűzte ki feladatául. Azon körülmény, hogy az „Anke­r“ első fel­lépése maga ellen indítá a bírálatok tömegét, előttem és minden józanon gondolkodó előtt csak dicséretet érdemel. Azon mérték, mely szerint a befizetések fel­függesztése esetére illetőleg a reductionális szer­­ződvény magasságához képest jutalom fizette­tik vissza, a társaságra nézve nem előnyösnek tekinteték, és az ebben félreismerhetlenül fel­merülő szabadelvűség egyetlen tárgyát ké­pezte a szakértő bírálatoknak. Az „Anker“ figyelembe vette ezen bírálato­kat ott, a­hol ezek mellékérdekek nélkül szólal­tak fel, és 1861-ik évi november óta oly bizto­sítási feltéteket alapított meg, melyek az összes szakértő sajtó által helyeseltetnek. Hasonlólag sok félreértésre adott alkalmat az úgynevezett feljutalmakra való combi­­natió, melynek a maga helyén meg van a maga jó oldala. Az „Anker“ e tekintetben is tett változáso­kat, hogy bebizonyítsa, miszerint feltételeit a közönség czélja és igényei szerint módosítja. Ezen méltányos eljárás a nyilvános vélemény mind­azon közegeinek elismerésével találkozott, a­melyek nem önérdekből és a volt ügynökök insinuatiójuk folytán foglalkoztak az „An­ker­r­el.“ De fájdalom, a nyilvános véleménynek más fajta apostolai is vannak! Némely társulat utazó ügynökei még tovább mentek , mert az által, hogy az A­n­k­e­r­t gya­núsították, saját intézetöket is lealacsonyiták és igy az ügynek ártottak. Minthogy ezen eljárás itt ott a bizalmatlanság magvát hinté, ünne­pélyesen nyilvánittatik, miszerint az Anker Europarly nemű intézetei bármelyi­­kénél is nagyobb, és eljárása a leg­tisztább, a legszilárdabb, úgy hogy bármely ilynemű társulattal vete­­kedhetik e téren. Az „Anke­r“ főigazgatójával, Langrand Du­­monceau úrral az által is közelebb érintkezés­ben lévén, hogy jelzálog bankja által hazánk birtokosainak külföldi tőkéket szerzek, meg va­gyok győződve, hogy nevezett úr, ki több vi­rágzó intézet vezetője, és a­ki az Ankert is ala­pította és vezeti, csak­is oly intézetek vezetését vállalja magára, a­melyek szilárd és igazságos alapokra vannak fektetve. Ezenfelül az „ A­n­k­e­r“ kezelése a legnagyobb nyilvánossággal történik, úgy hogy az évenkint közzétett és közzéteendő számadások, illetőleg „bilanz“, mely minden intézetnek próbaköve, minden szakértőt azonnal tájékozhat. A­ki ezen nyilvános számadásokat vizsgálja, azonnal látni fogja, mily korbeliek biztosíttat­nak, és mennyire koc­káztatik gyakran e tár­saság vagyona a jótékonyság érdekében; de látni fogja egyszersmind azt is, hogy a létező Magya­r Tudományos Akadémia Január 11-én a philos. törvény és történet­tudományi osztályok tartottak ülést. Az első értekezés volt Szilágyi Sándor lev. tag ily czimű­ történeti monographiájából : „B­át­h­o­r­i Gábor fejedelemsége“ az első közlemény bemutatása a jegyző által. E közle­mény, melynek csak egyes részeit hallottuk, Báthory Gábor életiratát, s Erdély történeteit vázolta a nevezett fejedelem trónraléptéig. Az adatok teljessége mellett fő érdeme e nagy ter­jedelmű munkának, mely a Budapesti szemle szerkesztőjének fölhívására készült, hogy sok benne az uj, és sok a tisztázat. Nem kis érdeme írónak, ha tekintetbe veszszük, hog­y kevés ku­­száltabb lapja van történetünknek. Az előadás is élénk, mely a hallgatók figyelmét annyira leköti, hogy az előadási óra elteltével is hall­gatni akarták az akadémia tagjai. Emlékeznek talán olvasóink, hogy az akadé­mia egyik közelebbi ülésében G­r­e­g­u­s­s Ágost r. tag Liebignek Baco ellen írt munkáját ismer­tette, kimutatván, hogy Baco inductiója, melyet Liebig megtámad, az igazi inductió , hogy az elvek, melyeket Baco a tudományos vizsgálatra nézve felállít, helyesek, szóval, hogy Baco meg­érdemli a nevet, melylyel a tudomány hálás hivei fölruházták, s melytől Liebig meg akarja fosztani — a természetbuvárlat újjá alkotóját.­­ Alig egy pár héttel ez értekezés felolvasása után Böhmer Henrik orvostudortól Erlangenben egy kis füzet jelent meg, mely bizonyságul szol­gál, hogy Liebig merényet Baco, sőt az összes tudomány ellen, a német tudósok sem akarják hallgatva elnézni. Az a körülmény, hogy Lie­big ellen, különösen bölcseleti szempontból, értekező (Greguss) is felszóllalt, némileg, úgy­mond, kötelezi őt, hogy az újabb felszóllalót is ő mutassa be az akadémiának, mit annál örö­­mesebb tesz, minthogy az új felszóllaló, a böl­­cseletet szintén bevonja fejtegetései körébe, s ne­vezetesen a bölcselet és természettudomány kapcsolatáról értekezik. E rövid, de érdekes ismertetés, Greguss előbbi értekezésével kapcso­latban fog megjelenni az értesítőben. Ezek után a titoknak felolvasá a statistikai bizottság javaslatát az első magyar általános biztosító társulat alapítványából jutalmazandó nemzetgazdasági pályakézdésre nézve. A ma­gyar biztosító társulat alapítványát általában tudományos czélok, nevezetesen statistikai és nemzetgazdasági, különösen pedig az életbizto­sítási számításoknak alapul szolgáló dolgozatok végett bocsátotta az akadémia rendelkezése alá. Miután a jelen körülmények közt a létező és bárki által összegyűjthető népességi és ha­landósági adatok hiányosságánál és hézagossá­gánál fogva az életbiztosítási számításoknak biztos alapul szolgáló dolgozat készülhetése nem remélhető : a statistikai bizottság javasolja, hogy jutalomkérdésül oly speciális tárgy tűzes­sék ki, melynek tudományos megfejtése anyagi előhaladásunkra üdvös befolyást gyakorolhat­na. Ehhez képest a bizottság a következő kér­dést indítványozza kitüzetni : „Minő hatást gyakorol Magyarország anyagi fejlődésére, név szerint mezei gazdaságára, ipa­rára és kereskedelmére a birodalom határain fennálló birodalmi vámvonal? mily értelmük van hazánk termelésével szemben az európai nevezetesb (angol, franczia, német, orosz és török) vámterületeken fennálló vámszabályza­toknak ? s végül: mily vámrendszer és szabály­zat eszközölhetné leginkább Magyarország és a birodalom anyagi fölvirágzását?“ Az akadémia elfogadá e pályakérdés kitűzé­sét, némi vita után, mely a körül forgott, kiter­­jesztessék-e a pályahirdetés azon kérdésre is . Minő hatást gyakorolt Magyarország anyagi fejlődésére az újabb időkig fennállott magyar­­országi közbenső vámvonal ? A pályadíj ezer forintban állapíttatott meg, a megkoszorúzandó pályamű — melynek a ki­nyomtatásra érdemesnek kell lennie— a szerző tulajdona maradván. A pályaművek beküldésé­nek határidejéül 1865. évi julius 1-je tűzetik ki. A XXV-dik Nagygyűlés előrajza. 1864. Januarius 17. Megjelenés napja. — — 18. d. e. 10 órakor a Nyelvtud. Osztály tanácskozmánya. — — — d. e. 10 ór. a Philosophiai Osztály tanácskozmánya. —­­— — d. e. 11 órak. a Törvény­tud. Osztály tanácskozmánya. (Gr. Károlyi György osz­­elnök lakásán.) — — — déli 12 órakor a Mathem. és Természettud. Osztá­lyok 1 tanácskozm. (Kubi­­nyi Ágoston osztályelnök lakásán.) — — — d. u. 5 órakor a Történet tud. Osztály tanácskoz­mánya. — — 19. d. u. 4 órakr Nagygyü­— — 20. d. u. 4 órak­­lési ülések. — — 21. d. e. 10 órakor Igazga­tósági ülés. — — 23. d. e. 10 órakor K ö z ü l­é­s (a Nemzeti Múzeum dísz­teremében.) A Titoknok által. vagyon minden veszélyt fedez, minthogy tarta­lék-alap létezik. Pedig ép ezen tartalék-alap k­épezi a biztosító társulatok garantiáját és az „Anker“-nek ezen alapját még senki kétségbe nem hozta, nem hozhatta. Az ingatlansági számlák és zálogkölcsönök tetemes összegeiből kiderül, hogy itt a tőkék jól el vannak helyezve, minthogy a társaság nemcsak hogy folytonosan gyarapszik más rend­beli, üzletek által, de biztosítási szempontból még bérházakat is építtet, és így e tekintetben semmi kétely nem merülh­et fel. A fent érintett tartalékalapon kívül, az „An­ker“ még nyereményeiből is, melyek meglehe­tős jelentékenyek, tartalékot alapít, sőt egy harmadik biztosítéki tőkét képez az 5% kezelési tőkéből származó összeg társításokra, mely ösz­­szeg semmi veszélynek nincs kitéve. Végre fel kell említenem a 2 milliónyi rész­vénytőkét, mely azon körülménynél fogva, hogy az „Anker“ semmi néven nevezendő elemi biz­tosítást el nem fogad, és így a tőke csupán a kevésbé veszélyes életbiztosításnak szolgál ala­pul, nagyon is jelentékenynek mondható. A nevezett biztosítási tőke, a jutalom és a nyeremény-tartalék 1892-ik évi december 31- ikén 2,105,674 ft 85 krt tőn. A túlélési­ társulat vagyona 1863-ik évi aug. 31-én szintén felment 2,183,974 ft 24 krra, mig a m. é. végével 37,216 szerződvény 46,134,413 ft 81 kr erejéig, és m. é. aug. 31-ikén 23,946 túlélési szerződvény 21,404,936 ft 27 kr erejéig fennállott. 1­862-ben a szerződvények 10,384-el szapo­rodtak 8,003,633 ft 99 kr erejéig. Ezen számok világosan bebizonyítják, hogy az „Anker“ a sok megtámadás daczára, szer­vezetében szilárd, anyagilag biztos és a közön­ség részvétének sokkal nagyobb mérvben ör­vend, hogysem attól kellene tartania, hogy mes­terkélt gyanúsítások működésében béniták. Ha mindezekhez hozzáteszszük még, hogy az „Anker“ 1863. évi September hóig 753,197 frtot fizetett ki halálesetekre, és pedig minden aka­dály, minden kifogás nélkül, lehetlen, hogy az „Anker“­ mind alapjában szilárd, eljárásában igazságos és működésében üdvös társaságnak el ne ismerjük. Ezen társaság leginkább hazánkban bi­zonyította be életképességét, mert m. é. Septem­ber hóig 223.000 frtot fizetett ki itt halálese­tekre, és mindenesetre figyelmet érdemel azon körülmény, hogy a kérdéses összegek mind ha­marább lettek utalványozva, mint azt a társa­ság alapszabályai értelmében tenni köteles lett volna. A­ki bárminemű pénzliquidatióknál valaha tapasztalta, hogy mit tesz az, ha valaki az eljá­rás hanyagsága miatt követelései után hónapo­kig kénytelen futkosni, az nem fogja félreis­merni ezen előzékenység mibenlétét. Ki kell még emelni, hogy az „Anker“ nem­csak olcsóbban biztosít mint sok más társulat, de szerződvényeiben oly tételek sem fordul­nak elő, melyek a valósítás esetében a szerződ­­vényt meg is semmisíthetik, hogy többet ne em­lítsünk , csupán a fogságra vonatkozó tételt emeljük ki, mely más társulatbeli szerződvé­­nyekben előfordul. Tagadhatlan, hogy az „Anker“ a felvételben némi nehézségeket tesz , n­gyobb veszélyeknél viszonbiztosításokat is tesz, d­e mindez csak azt bizonyítja, hogy a biztosított nem épít a levegőbe. Gyakran történt már, hogy úgynevezett utazó ügynökök saját érdekükben a közö­nségnek oly feltételeket szabtak, melyeket az illető társulat nem teljesíthetett. Az ily visszaélések meggát­­lása szempontjából az „Anker” fizetett hivatal­nokokat utaztat, nehogy ezek az osztalék vé­gett hazudni legyenek kénytelenek, és így a társulat hivatalnokai csak oly ígérvényeket­­ tesznek, a­melyeket a társaság teljesít is. Látható tehát, hogy az „Anker“ az életbiz­tosító társulatok között elsőrendű helyet foglal el ; látható továbbá, hogy pénzügyi állása szi­lárd, és végre látható, hogy működése minden kételyen felül áll. Eljárása a nyilvánosság elé terjesztetik, és a sajtó méltányolta eddigi kimutatásait. Itt a fizetések gyorsan és pontosan történnek; a biztosítási díj jelentéktelen és egyéb feltételei méltányosak és igazságosak. A­mi az „Anker“ magyarországi képviselő­ségét illeti, el nem mulasztandja ígéreteit min­den tekintetben beváltani, mert csakis így re­mélhető, hogy az életbiztosítási­ ügyet szeretett hazánkban is előmozdítjuk. Csak az a nép lehet önálló és boldog, a­mely anyagilag biztosítja magát. A sors nem mindenkit részesített azon szeren­csében, hogy nagy vagyonnal rendelkezzék, de hogy a nyomortól megmentsük magunkat és szeretteinket, az saját magunktól függ. A társulati szellem szívesen segédkezet nyújt mindenkinek, a­ki önmagáról meg nem feled­kezik. HAJNIK PÁL: Vidéki tudósítások. E­s­z­t­er­gom, jan. 10. Városunk ma öröm­ünnepet ült, ünnepet, melyet részvétével előzött meg, és kísért maga az ország. S ha valaki kérdi , hogy miért e rendkívüli részvét, egy az életben közönséges eseményre nézve ? ennek rövid válaszunk : mert gróf Széchenyi Ist­vánnak, a „legnagyobb magyarnak“ egyik re­ményteljes fia véve föl a házasság szentségét Magyarország legfőbb pásztorának kezéből. Részünkről legalább ezt tartjuk a dolog leglé­­nyegesb részének. De miután tudjuk, hogy a távol hazában a r­észletek iránt is szinte érdek­kel vannak, úgy megkísértjük adni az ünnepély rövid rajzát. Fővárosi vendégeink a Duna jegének zajlása miatt Vörösvárnak kocsikon, nagyobbára pesti frakkerekkel, még tegnap estre érkeztek meg s többnyire a herczeg-primási paloták egyikébe szálltak meg. A vőlegény sógora és testvére sa­ját sallangos és szalagokkal ékített magyaros fogaton hajtattak városunkba. Néhányan közü­­lök a jelenleg itt játszó Gárdonyi színtársu­lata által rendezett díszelőadást : Kisfaludy Ká­roly : „Hűség próbáját“ látogaták meg. A ven­dégek egy részének Lipthay Antal püspök és kanonok fényes estélyt adott. Ma, már kora reggel sürgés, mozgás volt mindenfelé észrevehető, csak a városi kaszinó tagjainak egy része volt bizonytalanságban az előbbről határzott tisztelgő küldöttség eljárá­sára nézve, miután több fővárosi lapban az ál­lott, hogy az esküvő gróf az esztergomi kaszinó küldöttségét reggel fogadandja, — nem tudván még sokan, miszerint a tisztelt gróf Szántóff­y kanonok ő­aga utján, egy ez által a kaszinó el­nökéhez irt egy nyájas levélben, a küldöttség­nek üdvözlő tisztelgését igen megköszönve, egyedül a templombani részvétre köré szorítani, mi — származott legyen bármi nemes indokból — felette lehangoló a minden politikai ovatiót mellőzni, s csupán személyesen és röviden tisz­telegni készült tagokat, kik ennek folytán a min­den oldalról, sőt a vidékről is érkező, minden osztályú néptömeg közé vegyülten menének a várhegy felé, melynek tetején az uj basilika büszkén emelkedik. A még fennálló két várfok ormaira helyzett magas árboczfákról számtalan nemzeti és pri­­mási szint viselő zászlók messze hirdeték a nap jelentőségét. A havazó s hideg idő daczára a roppant tem­plom már 10 órakor zsúfolásig telve volt, s ké­sőbb a néptömeg oly nagy­­ön, mint a basilika felszentelése óta nem volt az eset. Sajnálatos, hogy az illető rendezők a művel­tebb rendűek, s a dolog iránt érdekeltebbek ré­szére — mint hasonló alkalmakkor szokás — „belépti jegyek kiadásáról“ nem gondoskod­tak, minek folytán a sekrestyések protectiója által az „oratóriumok“ba, sőt papi székekbe számosan, sokan pedig egészen nem bo­csáttattak be, a többi közt egy külhoni műveit nő. A nép tolongást egyszerű jelenlétükkel meg­akadályozható primási vagy megyei hajdúk szin­te ily helyütt elkeltek volna. Ez oka, hogy a nép hullámzása majdnem a főoltárig hatott; egy gyermek a tolongásban elájult, mások felkiál­tottak, s a két prédikácziós szék elfoglaltatott! A násznéphez tartozók egyes kocsikon jövé­­nek s a nagy oltár előtti belső téren emelt káp­talani és egyéb papi székekbe ülének. 11 óra­kor a nagy harang zúgása jelenté, hogy az es­kető főpap Magyarország herczegprimása palo­tájából megindult. A fényes négyfogatu diszhintalán, udvari kí­séretével, ezüstbe öltözött huszárjai- s kamará­saival érkezett bibornok-érseket a papság a templom ajtajánál fogadta, s az apostoli kereszt elővitele mellett vezette az oltárhoz, hol maga ő eminentiája tartó fényes segédlet és Seyler karnagy jeles zenéje mellett az isteni szolgála­tot, mely kis miséből állott. Ez alatt az oltár előtt balra, egy veres se­lyemmel bevont imaszéken térdepelt az eske­­tendő,boldog és szép ifjú pár : Gr. S­z­é­c­h­e­­nyi Ödön mint vőlegény és mellette arája: Al­m­a­y Irma, az utóbbi folytonosan könyvből mosolyogva imádkozva. A szép menyasszony ruhája nehéz fehér se­lyemből és brüsseli csipkéből állott, vállán ha­sonló színű fehér drága prémes mente volt, fején gyöngyökkel körzött fehér rózsakoszorú, hátra lógó hosszú fátyol és szalagokkal. A déli vőlegény szinte fehér selyem (vagy bársony) atillát viselt, sötét violaszin-mentét, vörös nadrágot, kardot, kis kalpagot és sárga csizmákat — mind gazdagon ékítve aranynyal. A fent érintettem padokban ültek legközelebb a jegyesekhez ; a két nyoszoló-leány: Révay Sarolta és Lopresti Ilona bárónők, szinte egészen fehérbe öltözve, s fehér rózsakoszoruk­­kal díszítve. A többi padokban a kanonokok közt szét­szórtan, mind magyar s többnyire gazdag, de különböző szinü öltönyökben láthatók voltak a násznagyok, vőfélek és egyes nászvendégek, igy a többi közt, a mennyire megismerhettük, vagy megtudhattuk, az ara édes­anyja Al­­may Fellner bárónő, édes­atyja Al­m­a­y N., fivére A­lm­ay József, nővére Lipthay bárónő, a vőlegény testvére gr. Széchenyi Béla, továbbá az őszbe borult koronaőr Káro­ly­i György, Gyula és Z­s­i­g­r­a­y Fülöp grófok; Ü­r­m­é­n­y­i József volt főispán, gr. Fre­s­t­e­t­i­c­s Leo, Királyi Pál (?) a „P. N.“ egyik szer­kesztőségi tagja, Török János a „Hirnök“­­től stb., Pesky festő, ki a nászünnepélyről két rajzot készített stb., és még számos hasonló főrangnak. A mise végeztével az eskető hyprimás plu­vial­et és insulat vevén, magára, s kezébe a főpásztori palotát, véghez vive az esküvési szer­tartást, mely alatt a násznép a főoltár előtt gyűlt egybe. Végül ő eminentiája az oltártól egy karszékbe ülve, alkalomszerű szent beszédet mondott az ifjú házasokhoz, a házasság czéljáról, szentsé­géről stb. Ezután apostoli áldást mondott még a főpász­tor a népre, mely csak ekkor kezdett visszahul­­lámzani az ajtók felé, hogy végre ez is kijelent­hesse legalább egy „éljen“-ben keble érzelmét. Ily szívből kitűnt őszinte felkiáltással Üdvö­­zöltettek künn a nép, mint a műveltebb osztály­beliek által először is a magas eskető hgprimás ő eminentiája ; utána a többi udvari fogatokba ült násznép közül különösen az ifjú házaspár, gr. Széchenyi Béla, Károlyi György és Gyula grófok stb. Végre a néptömeg „éljen a magyar!“ felkiál­tással oszlott szét, ezáltal mintegy ösztönszerű­­leg kijelentvén, hogy a mai ünnepélyben közön­séges esküvőnél többet látott, s a „Széche­nyi“ név s fiának esküvője oly varázs hatással volt rá, mintha maga is részese, tagja lett volna a történeti nevű családnak, részéről is mint­egy felavatván lelkében gr. Széchenyi Ödönt a „nemzet vőlegényévé.“ A primási residentiába kocsizott násznépet fényes és gazdag „villás reggeli“ várta 50 terí­tékkel ; délutáni egy órakor, melynél maga a hgprimás elnökölt, az ifjú házaspár irányában foglalván helyet. Az első felköszöntést az agg, de derült kedélyű magas házi­gazda mondá az általa esketett ifjú párra. A másodikat Széch­nyi Béla gróf ementiájára a hgprimásra. Majd Károlyi Gyula gróf ivott a házaspár egészségére. Felváltotta őt gróf Ká­rolyi György, ki kegyeletteljesen emlékezett meg a nagy Széchenyi István távollevő özve­gyéről, Seilern grófnőről. Ürményi József a bol­dog szülőkért ürített poharat, s gróf Zsigray Fülöp ismét az uj házaspárért, mird végre gróf Széchenyi Ödön újra ő eminentiájáért emelt po­harat, megköszönvén ennek kegyességét, s az összesereglett barátainak szívességét, egyúttal meleg kebellel emlékezvén meg a hazáról is. A nászlakoma után a nászvendégek elbúcsúz­ván, magas és lovagias házi­gazdájuktól, a rá­­juk várakozott kocsikon azonnal visszatértek a fővárosba, honnan hír szerint az uj házaspár még az estre a vasúton Párisnak Olaszhon langy ege alá vonul élvezni az új élet éveit, kel­­lemeit, hová részünkről is szerencsés utat kí­vánunk a boldog párnak, egyúttal azonban mi­előbbi visszatérést is hazánk komorabb ege alá. Nemzeti színház. Jan. 11 -én adtak elő színpadunkon ismét egy pályázó vígjátékot, melynek czíme „Egy jó madár, vagy a hívatlan vendég“, 3 felv. Az ismeretlen szerző, ki eme művet készítette, vagy törekvést árul el élesen marguirozott ala­kok szinrehozására, s a párbeszédekben a ha­tározott , minél természetesebb kifejezésekre. — Az alakítás sikerült bizonyos fokig, s a kife­jezés ereje és magyarossága sok részben dicsé­retet érdemel. — A mit kivált a mű elején Habonyákné, egy bevándorlóit cseh neje, ki magyar m­­észáros leánya volt, nagy bő­beszédűséggel előad, nem csekély várakozásra jogosítana, mert meggyőz a drámaírói tehetség egy lényeges oldaláról. Talán ily szempontokból fogadták el elő­adásra e pályavígjátékot. Befolyhatott az is,­­ hogy meséje, bonyolódása is van — olyan a s milyen. Azonban a szerző tehetségével mindenben túlzás párosul. Az alakok addig, mig nem cse­­lekesznek, mig a bonyolódás el nem kezdődik, jó genre képek, — azontúl a különböző helyze­tekben elromlanak, s fővonásaik­ is elváltoznak kisebb-nagyobb mértékben, mint e színműben Habonyáké. Ezenkívül a nem különezres egyéne­ket sehogy sem tudja jellemezni, mint e színmű­ben Szirteit (Lendvait) és Linát (Lendvainét). Egyes eltaláltabb egyéneiben is nagy a haj­lam a szélsőségekre. Habonyákné egyszer a legáhitatosabb s gyöngéd érzelmeiben ellágyuló nő, aztán katonásan perlekedő sőt szitkozódó asszonyság. E két véglet annyival kevesbbé van kiegyenlítve, mivel a különben jószivü, alapjában áldott egy asszony egészen botrán­­koztató módon korholja férjét nemcsak négy szem­közt, hanem mások előtt is. — A gyön­­gédebb érzelmek goromba megsértése — fájda­lom ! —• gyakran fordul elő botránkoztatóan színműveinkben. Szerző szereti az oly túlzott torzításokat is, mint Vavranecz, ki félig éhen halva hozatik a színpadra, s ott farkas mohó­sággal habsolja markából a káposztát s más elébe adott ételt. A jelenet undorító. Vavranecz az azutáni fel­vonásban ül a háznál, s a cseh jövevény mint a cseh gazda házi barátja, uralkodik, sőt erőnek erejével el akarja venni a szép házi leányt. Vavranecz magaviselete megteszi hatását, s az előbb éhenhaltnak mostani méltóságteli magavi­selete és sajátságos elődi morálja a legjobb jele­neteket adta, kivált Szigeti játéka által. Azon­ban a bohózatos alapú és menetű színmű itt egyszerre nagyon komoly fordulatot vesz. — Szerző mint a comicumban túl ment, úgy a ko­molyban is túlságosba esik, s a mese alakítá­sára oly rendkívül erős elem vegyül bele, mely nagyon kinn az egész műből. — Vavranecz bün­­hödése is igen túlzott. Szerző a bünhödést kéz­zelfoghatóvá, egészen testi büntetéssé teszi. A cselédekkel megvereti és kidobatja hősét, mi­után a legpóriasabb gorombaságokon ment ke­resztül. A kifejezés erélye, s a szavak olykori találó volta, mely a közönség tetszését megnyerték, szintén túl mennek az illő határon, s a közön­ségre nagyon viszás hatást tettek. A cselédek talon túl élethű kifejezésein kívül bántólag ha­tottak Habonyákné drasticus gúnyjai és szitkai. A kétségkívül tehetséges szerző mindezen túlzásai megrontják az élvezetet, s elveszté haj­tását a paródia, melyet szerző czélba vett. Ő azon idegeneket akart gúnyolni, kiket a nyo­mor űz Magyarországra, s itt felhízván, nem­csak nagy urat akarnak játszani, hanem hálát­lanok is. Nincs ez ellen oly kifogásunk, mint talán sokaknak. Ha helyeseltük egy közelebbi vígjátékban, hogy saját magunk némely hibáit hozzuk színre, miért ne lenne szabad életünk érintett más oldalát is, mely a szomszédot is il­leti, szinte hozni? A vígjáték megköveteli az ily szabadságot. Ha ilyesről jobb időkig le kellene mondanunk, mondjunk le comicus színművekről is. A színpadi előadást, kivált a comicust, senki sem veszi oly komoly jelentésűnek, mint egy­­egy hírlapi vezérczikket. — A­mi bántó a szín­műben van, abban áll, hogy minden igen drasti­kus, igen rikító színekben s torzított vonásokban van előállítva. A tehetség iskolázatlansága, a művészi tapintat hiánya az, a­mi bántó. Ezen műnél is kitűnt a pályázás jelenlegi ne­mének egy rész oldala. Nem említem azt, hogy a jellemzés helyes­ségét egy olvasott műben legtöbbnyire jobban megítélhetjük, mint a színész előadása után, é­s például Habonyákné szerepét, mely elején jól látszik írva lenni, Szathmáryné nem találván egészen bele magát, e szerep alkalmasint veszí­tett jellemzetességéből és hatásából. — Ezt csak mellékesen felhozva, most volt egy kézzel fogható példa rá, mily bajok származnak abból, ha a műveket a nélkül kell előadni, hogy akár a bíráló választmánynak, akár az igazgatóság­nak joga volna valamit módositni és simítni a színműveken. Már pedig se egyiknek, se másik­nak nincs hozzá joga ; mert pályázásról lévén szó, minden változtatás a többi pályázó mű ro­vására történnék, s a kedvezésről és más vissza­élésről való panaszra volna méltó ok adva. — Továbbá a szerző ismeretlen lévén, az ő hozzá­járulta lehetetlen a változtatásokhoz, — már pedig az irói tulajdon elve megkövetelné az iró beleegyezését a változtatásokba, hogy megkezdhesse részéről is a nemes gróf a honmivelés szellemi és anyagi munkáját, melyre oly dicső példát saját atyja adott, s melyet min­den „Széchenyi“ névhez tapadottnak, ősei­től öröklöttnek s ivadékról ivadékra bocsátan­­dónak hiszen e haza!... P. L. *) Gazdasági és keresk. tudósítások. Pest, jan. 13. Folyvást igen erős hideg. A Duna már a lánczhidon alul, a Gellérthegy alatt is teljesen befagyott, és ott a jégen az átjárás gyalogosoknak meg van engedve. Tegnap nem sok gabona kelt el helyi vásá­runkon, habár a hangulat folytonosan szilárd- A búzát illetőleg csak a fogyasztók vettek né­­mi részt a vásárlásokban, a tegnapelőtti árak szerint­­ az üzérek nem jelentkeztek. A rozsot­­folyvást jól veszik az alföld számára. A kuko­­riczából, árpából, zabból csendes fogyasztási adásvevés, változatlan árak mellett. Szeged, jan. 8. Nehány nap óta erős 11— 12 foknyi hideg állt be s a Tisza jege már 5—6 hüvelyk vastag, tegnap az idő borús volt, azon­ban a várva-várt hó a nagy hideg miatt nem eshetett. Veteményeiket már félteni kezdik a gazdák. A szegedi borok most már többnyire le van­nak húzva s kitűnő minőségűek. Nagy remé­nyünk volt, hogy idegen üzérek megtekintik borainkat, azonban nem kérdezősködnek utána, pedig az árak, tekintve a minőséget, csekélyek. A legjobb schillert lehetne venni nagy mennyi­ségben, erős vasabroncsos hordókban, a vasút­tól elvitetve, 5­öztért­akónként. A sertés árak hanyatlásnak indultak s ez a kereskedőket a hizlalástól kezdi visszatartani, minthogy a hanyatlás a kukoricza drágaságá­val nincs arányban. Az alföldi vasút munkálatai, a bekövetkezett erős hideg miatt, csak igen nehezen halad­hatnak. Mi­s­k­olc 7, jan. 5. 1 köböl t. búza 7 ft 80 kr—8 ft, kétszeres 6 ft 40 kr—6 ft 80 kr, rozs 6 ft 90 kr—6 ft 40 kr, árpa 5 ft 30 kr—5 ft 40 kr, zab 3 ft 60—3 ft 80 kr, kukoricza 6 ft 40—1 6 ft 50 kr, kása 10 ft 40—10 ft 60 kr, bab 9 ft 20—9 ft 40 kr. B e r e 11 g ó-Uj f­alu, jan. 7. A mai napon tartott hetivásárunkon a piaczi árak követke­zők voltak. T. búza 4 f. 80 kr, kétszeres 4 f. 20 kr, rozs 3 f. 60 kr, árpa 3 f., zab 2 f, tengeri 3 ft 50 kr, 1 itere köleskása 8 kr, paszuly 7 kr, lencse 8 kr, borsó 8 kr, Szarvasmarhák közép ára darabonkint 30 ft, marhahús fontja 8 kr, 1 mázsa szalonna 28 ft, 1 szere zsir 50 kr, lámpa olaj 40 kr, bor 10 kr, pálinka 20 kr. É­r.­M­i­h­á­l­y f­a­l­v­a, jan. 7. A tartott heti­vásárban a termények piaczi ára következő volt. T. búza m.4 ft 20 kr, kétszeres élet 3 ft 60 kr, rozs 3 ft, tengeri 2 ft 90 kr, árpa 2 ft 60 kr, zab 1 ft 80 kr, bükköny s lednek 2 ft 80 kr, kása vékája 3 ft 20 kr, paszuly 3 ft, lencse itezé­­je 8 kr, borsó 7 kr, szalonna mázsája 29 ft, font­ja 36 kr, sertés­hús 16 kr, marhahús 9 kr, olaj itezéje 22 kr, tojás darabja 3 kr. Munkács, folyó hó 4-én tartott hetivásár­ról a piaczi árak hivatalos kimutatása. Búza, alsó a. mezőnkint 3 ft 50—65 kr. Rozs 2 ft 40 —50 kr. Zab 1 ft 80—85 kr. Tengeri 2 ft 40 —50 kr. Széna mázsája 1 ft 50 kr. Marhahús fontja 11 kr. Különfélék. Pest, jan. 13. * A hazai szükölködök fölsegélésére Tirolból Innsbruckból H. P. úr tíz forintot küldött be szerkesztőségünkhöz. Jól esik, hogy oly távol­ból is megemlékeznek szenvedőinkről. Az e czélra szerkesztőségünknél eddigelé egybegyült és átszolgáltatott pénzek összege 23,495 frt 41 kr, 25 darab cs. kir. arany, és 1 darab ezüst tallér. * Gr. S­z­é­c­h­e­n Miklós ő maga a széchen­­falvi gyarmatosokat több rendbeli jelentékeny jótéteményekben részesité, részint az 1862-ik, részint az 1863-ik évben szenvedett ínségüket tekintvén. A nemes gróf ezen nagylelkű áldo­zatai több ezer írtra fölmennek. Ezenkívül dec. 1-je óta 84 szűkölködőt láttat el naponkint me­leg étellel. *) Az. példánya folyó elc 1­ső számtól kezdve innét mindennap elindittatik. Szert.

Next