Pesti Napló, 1864. január (15. évfolyam, 4164-4188. szám)
1864-01-26 / 4183. szám
20—4183 15. évf folyam. Szerkesztési iroda: E lap ‘JISSÜ Iadfény Kiadóhivatal. [ Előfizetési feltételek : ] Hirdetmények dija: Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Ferencziek tér a 7-dik szám, l*só emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli Félévre . . . . . 10 írt 50 kr o. o. Bélyegdij külön 80 uj kr. Magánvita 5 hasábos fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. | Évnegyedre. . . 5 frt 25 kr o. é. | Pe 1801 0 UJ r* 1864. Kedd, jan. 26. Pest, jan. 25.1864. (Fk) Sajátszerű tárgy az, mely jelenben a bécsi napisajtó közlönyeit két ellenséges táborra osztja. A párisi banque de france 50 millió franknyi ezüst kölcsönt kéretett — nem hivatalosan ugyan, de kéz alatt — a bécsi nemzeti banktól, és a bécsi lapok egy része, mégpedig főleg a kormánynyal összeköttetésben álló része, melegen ajánlja ez alku megkötését, míg mások, élükön a „Presse,“ szintoly hatalmasan ellenzik a párisi intézet kivonatának teljesítését. Gyöngéden szólva, legalább is furcsának kell mondanunk oly vitát, mely a leglényegesb körülmény szabatos ismerete nélkül foly. E lényeges körülmény azon kérdésben áll : vájjon mily biztosságot ajánl fel a franczia bank ? A „Presse“ azt látszik hinni, hogy a franczia intézet egyszerű kötelezvényt akar adni, az „Ostd. Post“ pedig úgy hallja, hogy ezen intézet az ezüst kölcsönért aranyat akarna zálogul letenni. Hivatalosan sem az egyik, sem a másik állítás nincs constatálva, pedig véleményünk szerint épen csak ettől függ annak eldöntése, váljon elfogadható-e az ajánlat vagy sem. A banque de france soliditása minden kétségen felül áll; ő nem egy válságos pillanatban emberségesen állta ki a sarat. 1805-ben rögtön kire terjedvén, hogy I. Napóleon a bank pénzét magával vitte volna Németországia, a közönség megrohanta a bankot, mely ennélfogva kénytelen volt készfizetéseit naponkénti 500,000 frankra leszállítani. Ez páni félelmet gerjesztett, és a bankjegyek értéke - - tíz percenttel sülyedett? Tíz percentnyi disagió, és naponkénti 500,000 frank készfizetés, jó ég ! Azon országok, melyek az agró története körül alapos gyakorlati tanulmányokat tehettek, mosolyogni fognak rajta, ha azt hallják, hogy ez a franczia bank egyik „legválságosb“ korszaka volt! Az austerlitzi győzelem helyreállítá a bizalmat, mely — ha jól emlékezünk — még csak egyetlen egyszer rendült meg, t. i. 1848-ban, midemn az ideigllenes kormány (mártius 15.) a készfizetéseket felfüggeszteni, és a jegyek kényszerkeretét elrendelni kénytelen volt. 1850. julius 31-én ezen provisorium ismét megszűnt, sőt már sokkal előbb is, t. i. már 1848 júniusban a bank önszántából, és anélkül, hogy erre köteles lett volna, 5000 franknyi összegekig újra megindítá kész fizetéseit, és e percztől fogva a közönség keresve kereste megint a bankjegyeket, s amint csak lehetett, az ezüst elfogadásától vonakodott, mely ennél fogva annyira halmozódott fel a bank pinczéiben, hogy 1850. aug.6-án maga az igazgatóság folyamodott a kormányhoz a kényszerkeret megszüntetéséért. Azt teszszük, ily adósnak átalán véve bátran lehet hitelt adni, és a bécsi nemzeti bank ezt annyival inkább tehetné, miután a tőle kölcsön kért ezüst amúgy is kamatozás nélkül hever a pinczékben, míg a franczia bank jó kamatot fizetne tőle. ..De ha a franczia bank oly kedvező állapotban van, honnan van az, hogy most kölcsönt kell kérnie ? Ennek oka a legújabb franczia államkölcsönben keresendő, melynek létrejöttét a kormány minden áron könnyíteni akarja. Midőn e kölcsön kihirdettetett, az államkötelezvények ára rögtön lement; miért ? mert a közönség egy része, hogy az új kölcsönben részt vehessen, a kezében levő rentepapírokon túladott. Erre a pénzügyér kihirdette, hogy a befizetéseket, illetőleg a cautiót értékpapírokban is elfogadja és ezzel a baisse-nek vége volt. Másfelől azok, kik az új kölcsönre aláírni szándékoznak, a banknál hitelüket is nagy mértékben veszik igénybe, részint váltókra, részint értékpapírokra kölcsönözvén tőle pénzt. Ily esetekben — ha külön érdek nem szól ellene — a bankok rendesen felemelik azt a kamatlábat, mely mellett kölcsönt szoktak adni, és így tette példa legújabban az angol bank, mert ez által az ezüst kiszivárgása gátoltatik, vagy legalább csekélyebb mértékre szállíttatik alá , de a franczia bank, illetőleg a kormány, akarja, hogy a közönség készpénzt szerezhessen, melylyel az uj kölcsönben részt lehet venni; ő akarja, hogy a bank ezüstje kiszivárogjon, mert hiszen az állam pénztára az, melybe most szivárog. Az uj kölcsön igy gyorsan plackoztatik, s idővel aztán a bankár, a kereskedő, a kis tőkepénzes visszafizeti megint a banknak az ettől kölcsön vett összegeket. Tehát nemcsak a franczia bank magában véve solid, hanem solid azon czél is, melyre ő az osztrák banktól kölcsönt akarna felvenni, így áll a dolog, az egyik oldal felől tekintve. Minthogy azonban ez alku körül két fél van érdekelve, szemügyre kell venni a bécsi bank helyzetét is. — Ez, miként mondjuk, annyiban nyerne, amennyiben kamatot húzna ezüst készletétől, mely most — mint a bankjegyek részbeni fedezése — terméketlenül hever a pinczékben. Vannak ugyan oly emberek, kik azt tartják, hogy a franczia bank ajánlatát vissza kell utasítani, mert e bank könnyíteni akarja a legújabb franczia kölcsön létrejöttét, e kölcsön pedig talán Ausztria elleni cselekményekre fordíttathatnék. E kifogást germekesnek találjuk , 20 millió forintnyi kölcsönnel könnyíthetünk ugyan a franczia kormány pénzügyi műtételén ; ha azonban nem teszszük, e műtétét — habár valamivel több nehézséggel, de azért mégis létre fog jöni. Ellenben tökéletesen helyeseljük azt, ha azért a politikai tekintetek mégsem tévesztetnek el szem elől, és ha a bécsi bank azt mondja: megadom a kölcsönt, de csak oly zálog mellett, melyet minden pillanatban és bárminő politikai körülmények közt is könnyen realizálhatok. Ily zálog volna az arany, de nem az egyszerű kötelezvény. Mondtuk már, hogy a banque de france kötelezvényét teljesen biztosnak tartjuk, de nem tartjuk minden körülmények közt rögtön értékesíthetőnek, és ugyanez áll, ha a franczia bank nem saját kötelezvényét adná, hanem a tárczájában levő idegen váltók egy részét ruházná át a bécsi bankra. Ezek is kétségtelenül nagyon biztosak, de ha holnap háború ütne ki, várjon ki kezeskedik arról, hogy e váltókat pontosan és minden nehézség nélkül értékesíthetni ? A bécsi nemzeti banknak mindaddig, míg kész fizetéseit meg nem indítja, a maga érczkészletére közvetlenül nincs ugyan szüksége, de ezen érczkészlet mennyiségének tetemes befolyása van a bankjegyek értékére, és ránk nézve épen nem közönbös az, várjon az ugró tíz percenttel többet vagy kevesebbet teszen-e ? Francziaországban, ahol az ezüst a normális és törvényszerű pénz, erre természetesen sokkal inkább van szükség, mint az aranyra ; — nálunk, ahol se arany, se ezüst nincs forgalomban, és a nemes érez csak a papír fedezéséül szolgál, jóformán mindegy, akár aranyban, akár ezüstben létezik e fedezés ; végső esetben ez is, amaz is rögtön és könnyen értékesíthető. E szerint igénytelen nézetünk az, hogy a franczia bank részéről kívánt kölcsönt megadhatni, ha ő aranynyal fedezi azt, de nem mernénk hasonlót ajánlani, ha biztosítékul csak papírt kaphatni. Az első föltevés mellett azoknak van igaza, kik a megadás mellett szólnak, a másik feltevés mellett pedig azoknak, kik az ajánlott alkut nem tartják elfogadhatónak ; — feltétlen ítéletet hozni lehetetlen mindaddig, mig az alku módozatait, a fedezést illetőleg, szabatosan nem ismerjük. Bécsi dolgok. Emlékezhetnek olvasóink Mühlfeld reichsrath és társainak interpellátiójára a schleswig-holsteini ügyben. Ez interpellatióra mindez ideig nem felelt az ülésben Rechberg gróf. De részenként az egész interpellatióra megfeleltek a pénzügyi bizottság január 23-ai ülésében. Mühlfeld és társai kiváncsiak voltak tudni, vájjon Rechberg gróf politikáját osztja-e az összes minisztérium. — Schmerling úr erre határozott igenre válaszolt. Az interpellate többi pontjaira nézve is ki van immár elégítve az interpellálók kíváncsisága. Riegeleben úr, hadügyi miniszteri tanácsos, kijelenté, hogy Ausztria nem engedheti nemzeti vagy nemzetiségi kérdéssé válni a schleswig-holsteini ügyet, színét is kerülni kell annak, mintha Ausztria a közép- és kis államok határozatainak engedni volna kénytelen; míg gróf Rechberg megjegyzé, hogy Ausztria és Poroszország nem a német szövetség ellenében, hanem a mellett foglalnak állást eljárásukban. Azon kérdésre, várjon a kormány a szövetségi határozatok végrehajtását még a német szövetség felbomlása kockáztatásával is, vonakodni fogna-e végrehajtani ? - e kérdésre mondjuk, mely Mühlfeld urat és társait szintén nyugtalanná, azt kapták válaszul a kormány képviselőitől, hogy a közép államokat majd sikerülni fog megnyerni, miután a szövetség érdekében történik minden, s a szövetség és a londoni jegyzőkönyvet aláírt hatalmak közt azért foglalnak el közvetítő állást, hogy az európai háborút kikerüljék. A közép államok, bármi makacsoknak mutatkozzanak, végre is jobb meggyőződésre, magyarán mondva: eszékre térnek. Íme a válasz, melyet oly régen lesnek Mühlfeld és társai Rechberg ur ajkairól. De lássuk a bizottsági ülés némi részeséit. A pénzügyi bizottság első alosztályának véleménye került szőnyegre. E véleményben indítványoztatik : 1) hogy a kormánynak ne szavazzák meg az egész 10 millió forintnyi hitelt , hanem 2) csak az Ausztriára eső 5,323.000 forintnyi német szövetségi illetőséget. A pénzügyi bizottságban, mely ez albizottsági jelentést volt tárgyalandó, a kormányt Schmerling, Rechberg, Lasser, Hein miniszterek, Mertens altábornagy és Biegeleben miniszteri tanácsos képviselték. Mindenekelőtt Biegeleben báró emelt szót, előadván a Schleswig-Holstein és Lauenburgra vonatkozó különböző igényeket, a varsói szerződmény, az 51-ki esemény és londoni jegyzőkönyv történeteit. Szerinte a kormány azon nézetből indul ki, hogy az európai háborút kikerülje, s közvetítő állást fogaljon el a szövetség és a jegyzőkönyvet aláírt hatalmak közt. Az örökösödési kérdést egészen mellékkérdésként tárgyalta a miniszteri tanácsos, s többi közt azt mondá : Ausztria nem engedheti, hogy valamely tárgy nemzeti jelentőségre emelkedjék, különben az Európa összes viszonyait kérdés alá vevő nemzetiségi elvhez csatlakoznék. A szövetségi végrehajtás Holsteinban, és QrvV*1 aaxxr-i (y rr\ C rr 11 A c n ._i— C'Bvldzmény. Ha csak 5 millió ajánltatik meg, azt hihetnék Frankfurtban, hogy Ausztriának mindenben a kis- és középállamokkal együtt kell mennie. Brinz az örökösödési kérdést emelte ki, s nem helyesli, hogy csak a londoni jegyzőkönyvből indul ki a kormány. Skene alkotmánysértést lát abban, hogy a kormány hadsereget indított útnak, mielőtt a reichsrathot megkérdezte. Herbst : A kormány jelentései nem tartják meg, amit ígértek. A szövetségi végrehajtásra kivántató pénzek elkülönzése szükséges. Az albizottság indokolását határozatba kellene foglalni. Az osztrák-porosz politika Bismark szellemben van kigondolva. Porszországnak háborúra, Ausztriának békére van szüksége minden áron; ha a két hatalom háborúnak megy elébe, Ausztria szükségkép Poroszország uszályhordója lesz. Idézi szónok Bismark nyilatkozatát a porosz kamrában, s Ausztria jelen állására a középállamok irányában alkalmazza. Kuranda az 1856diki szerződések ellen szónokol.Inkább a zürichi egyezmény teljesítését kellene sürgetni. Csalódás azt hinni, hogy az európai háborút kikerülhetik. Francziaország még nem nyilatkozott. A háború meglesz, csakhogy Németország nélkül, holott különben Németországgal, Ausztria egyetlen lehetséges szövetségesével együtt lett volna. Grocholski: a kormány mentegeti eljárását, de nem tudja indokolni. — Ez mutatja politikája gyöngeségét. A kormány egyedüli elve, melyet politikájában követ: félelem. A nemzetiségi elvet akarja kikerülni, pedig hasztalan. Groisz (Erdélyből) mutogatja, hogy az erdélyiek nem kötelesek a szövetségi terhekhez járulni; az 5 millió ellen fog szavazni. — A reichsrath csak akkor volna illetékes, ha Ausztriának, mint nagyhatalomnak föllépéséről volna szó. — Itt nem ily követelés forog fenn. Tschabuschnig megtámadja a kormányt, hogy nem-német politikát követ. Alduleanu (Erdélyből) a sanctio pragmaticából mutogatja, hogy Erdély a szövetségi végrehajtás költségeit viselni nem köteles. Másként áll szerinte a dolog az osztrák-porosz schleswigi föllépéssel. Ezt szónok teljesen igazoltnak találja, mivel európai háborút távoztat el. Schindler az illetékességi kérdést azzal akarja elnémítani,hogy Ausztria akkor, mikor az u. n. „Matrikulár-Beitrag“-okat . Közöltünk nemrégiben néhány beszédet azokból, melyek a reichsrabban a minisztérium titkos költségeire megszavazandó fél milliót illették. Habár az államminiszter kereken s ismételve erősíté, hogy amaz összeg nem (csupán) a sajtóra fordíttatik, tudva van, hogy a vita mégis a sajtó körül forgott. Ez tette érdekessé a debattert, melynek egyes részei sok tanulságost foglalnak magukban. Herbst beszédében ki volt emelve, hogy Poroszországban csak harmincz tauen aivam a kormány Hasonló czélokra, s azt is megtagadta a ház. Schmerling lovag megjegyzé, hogy Poroszországban más a sajtó állapotja. Ott egy egy nagy párt támogatja többnyire a kormányt. Eme párt pedig maga tart lapokat, melyeknek költségeit a párt tagjai viselik, s közönségük tartja fenn. (E szerint Ausztriában nincs egy-egy hatalmas párt, mely a kormány mögött állana s orgánumai által támogatná, igy gazdálkodván meg a hivatalos lapokra fordított költségek tetemes részét, s a miniszterek kénytelenek a lapok egy tetemes részét subventionálni.) Az általunk utolsóelőtti számunkban közlött beszédeken kívül egyet kettőt röviden bemutatunk még. Berger megjegyzi, hogy a félmilliót meghaladó összeget anonym czélokra kívánja a kormány. Az anonym dolgokat pedig mindig jól meg kell vizsgálni, mint némileg gyanúsakat. — Egy ügyes iparosnak, ki jó czikkeket gyárt, keveset kell hirdetményekre költenie. Oly kormánynak, ki helyes politikát követ, nem kell sokat kiadnia a sajtóra. A jó politika magától is elismerésre talál, s nem szükséges százezreket költeni rá. Néhány héttel ezelőtt a lapok és közönség sokat beszéltek egy miniszterkrízisről, a kabinet kebelében támadt szakadásról, melyet, mint mondatott, különösen a jelen viszonyok közt kerülni kellene minden áron. Úgy de az említett szakadásnak pénzügyi jelentősége van. Mert ha például az állam. miniszter, nem talál egy véleményben lenni a külügyivel, s ha eme két excellentiás egymás ellen háborút visel, mindenik a maga által subveni a 11 lapokban, a másik politikája ellen, kétszeresen fizetjük a sajtó költségeit (hosszas nevetés) oly politikáért, mely egymást kölcsönösen megsemmisíti. (Bravó és nevetés). Ha valamiben, úgy ép e tárgyban óhajtandó a kabinet egysége. Az osztrák kabinet egyestagjai különböző állást foglalnak el különböző lapokhoz; a sympathia emberi dolog, s a miniszterek emberek. Hallomás szerint egyik lapot egy, másikat más kedvezményben részesítik; ennek természetes következménye a féltékeny versenyzés a közlönyök közt, a szerint, amint kedvezményben részesülnek vagy nem részesülnek. Eme versenyzés meglátszik az egyes miniszterek eljárásának nem correct támogatásából vagy megtámadásából. Végül szónok még nagyobb levonást ajánl, s csak 300.000 forintot vél megszavazandónak. (Pártolják). Schindler nem avatkozik bele, hogy bizalom vagy bizalmatlanság megszavazásáról van-e szó. —■ A házban csak a kérdést kell megvizsgálni s az ítéletet kimondani. A miniszterek dolga aztán : mézet vagy keserűséget nyelni belőle. A pénzügyi bizottság ülésében a külügyminiszter azt a véleményt nyilvánította, hogy Ausztriának a külföld előtt becsületet szerezni nincs más mód, mint a sajtó. Csak jó intézkedéseket tegyen a kormány, bízvást hallgathat a külföldi sajtó. Ami jót tesz a kormány, majd elmondja azt a sajtó , ingyen is. — Fölemlíti szónok is a hivatalos lapoknak a reichsrath iránti magaviseletét. A „Wiener Zeitung“ csak a miniszterek beszédét közli terjedelmesen, s ama közlöny esti lapjában a többi szónok beszédét egy két szóval érinti. Felemlíti a hivatalos sajtó más részrehajlásait is a reichsrath ellen, s aztán áttér maga is a minisztériumban történt meghasonlásra. Következendő miniszteri párttöredékeket sorol elő: egyik a centralista szabadelmű, melynek tevékenysége eddig nem bírja felmutatni a programmjának megfelelő eredményeket ; másik abureaucrata-conservativ töredék, mely nem örömest cselekszik bármit is, de örömest hallja, ha valahol a kardttüvelylyel a padlatot verik, vagy valahol kenetteljesen lobban ki a láng, mely ellenségeit kész porrá és hamuvá tenni (tetszés); harmadika titkolódzó diplomata párt. Ez oly politikát követ, mely ellenkezik a közvélménynyel s az ausztriai alkotmányosság kifejtésével. Hogy van a minisztériumban egy dualistikus töredék is, bizvást lehet állítni. Mennyi esik eme töredékek mindenikére abból az 525.000 forintból? Szónok mindezen szakadásnál fogva nem nyilváníthat bizalmat, s nem hiszi, hogy a kívánt összeg helyesen alkalmaztassák. Úgy véli, titkos eszközök fölöslegesek ott, hol nyílt és igazságos eljárás megszerezheti a közbizalmat. Ennél fogva nem véli megszavazandónak a kívánt összeget. Ki n s ky Eugen nem helyesli a kormány politikáját. A kormány meg nem szavazott költségeket tesz, a személyes biztosság dolgában megsérti a törvényt, a külpolitikában nem azt teszi, amit jogosan várnak tőle. E néhány pont elég azon meggyőződésre, hogy a kormány nem a kívánt uton jár. Azért maga sem szavaz az összeg megadására. — Az erdélyi vasút ügyének megvizsgására kinevezett reichsratbeli bizottság jan. 21 én ülést tartván, az arad-Breben-vpresbnnyi vasútvonalra nézve szakértők meghívását határozta el, kik a technikai részre s a garantia össegére nézve folyandó tanácskozásokban részt vegyenek. (Tudva van, hogy a bizottság többsége nem akart szakértőket hini meg, midőn a javasolt két vonal előnyeit kellett elhatározni). Mint szakértőket, Engert urat, a cs. k. állam vaspálya igazgatóját, és Fittinger urat, a dél-éjszaki összekötő vasút polgári mérnökét hívja meg. — Jan. 23-ikán a reichsrath bizottságának több tagja összegyűlvén, egy, a javaslatokhoz melléklendő resolutióban állapodott meg, melyet másnap a pénzügyi bizottság teljes ülésében volt előterjesztendő Herbst által. Ez itt következik : „ A képviselőház a császári kabinetnek Schleswig megszállásában való eljárását nem ismerheti el Ausztria érdekeivel megegyezőnek s a közbékét biztosítónak. Annál fogva kötelességében állónak tartja kimondani, hogy elutasítja magától az emez eljárásból folyó következményekért a felelősséget.“ meghatározták, absolút monarchia volt, tehát az érintett költségek a birodalmi pénzügyeket illetik. Tinti óhajtja, hogy a jelentés politikai része, mely a kormány politikáját kárhoztatja, maradjon el. Rechberg gr.: Ausztria nem a szövetség ellenében, hanem mellette foglal állást. Hivatkozik a szövetségi biztosok újabb utasításaira, melyek szerint a szövetség a nagyhatalmak elé semmiféle akadályt nem gördít A kormány most már nem léphet vissza, ami meg van kezdve, Schleswigben minden áron végrehajtandó. Schmerling megjegyzi, hogy a schleswig-holsteini ügyben a kormányban teljes egyhangúság uralkodik. A kormány osztrák szempontból indult ki, mely az általános háború kikerülését parancsolja. A kormány azonban ezzel egyszersmind Németország valódi érdekeit mozdítja elő, s végre a középállamok hozzájárulását is megnyeri. Ezúttal Schleswiget mindaddig, míg a hadi költségek megtéríttetnek, s biztosítékot nyújtó ígéretek nem adatnak, zálogképen meg fogják tartani a megszálló hatalmak. Ami az alkotmányszegési vádat illeti, az igaztalan, mert a császár kizárólagos joggal bír háború és béke fölött. Giskra az illetékességi vitákra azzal vél felelketni, hogy a magyar király és erdélyi nagyfejedelem, mint ilyen kötelező államszerződéseket köthet. A tárgyalásokat hétfőn folytatják. Pest, és Alföld, Fiume. v. Hátra van még a „pest kottári fiumei“ vonalról szólalunk. Kétséget sem szenved, hogy a mihamarább czélba veendő „zimony-fiumei“ vonal kiépítésével legelőbb is „Fiume-Károlyváros“ adatik át a forgalomnak. Ha egyszer a „károlyvárosfiumei“ vonal készen lesz, úgy a „pest-fiumei“ vonalból Pesttől Kottorosig 32, és Zágrábtól Fiuméig 26 */2 mértföld, tehát összesen 58’/2 mértföld van kiépítve ; mi természetesebb tehát, mint hogy ez esetben a pest kottori-fiumei majdnem egyenes vonalból hiányzó 13 mértföldnyi táv Kottoritól Zágrábig haladék nélkül fog a nevezett fővonal kiegészítése tekintetéből kapcsolatba hozatni, és pedig a déli társulat által, mely e vonal kiépítését annyival kevésbbé lesz hajlandó átengedni versenytársának, a belga társulatnak, miután, miként biztos kütforrásból tudjuk, e vonalra nézve magának az előjogot már jó eleve szerződésileg biztosította. És e tekintetben már közölhetjük is amaz örvendetes tényt, hogy a m. cs. k. kereskedelmi és hadügyminisztérium a kőrös megyei vasúti bizottmánynak még múlt év mártius havában engedélyt adott a kottori-légrád-kaproncza-kőröszágrábi föntebb nevezett kiegészítő vonal előmunkálataira, és pedig évi határidő alatt befejezendőre. Ez engedélyhez ama feltétlen csatolva, hogy miután e vidék a Murának a Drávába szakadása miatt stratégiai fontossággal bír, az illető vasúti bizottmány az előmunkálatok megtételénél az illető katonai hatóságokkal egyetértésbe tegye magát.