Pesti Napló, 1864. február (15. évfolyam, 4189-4211. szám)

1864-02-21 / 4205. szám

olvasó egylet őket sem­ rég, sem most, szóval soha ki nem zárta, máig alig van közülök 4-5 beírott, az egylet mostani helyiségeit sohasem látogató tag. Mi ugyan későbbi tömeges belépésükre szá­mítunk, s egyelőre beérjük azon eredménynyel, hogy polgártársaink azon tekin­élyes része, me­lyet a soha nem nyugvó önző szűkkeblűség, az oktoberi napok hevében , egy meggondolat­lan pillanatban tőlünk elidegenítő, most ön­kéntesen ismét visszatére azon testület kebelé­be, mely nektek a meghasonlásra soha és semmi cselekvénye által igazolható okot nem adott. Az egészségi állapot folyvást, főkép pedig a múlt évben annyira kedvező volt, hogy az egészség epidemikusnak mondható. Mostanság azonban, kivált a tiszai munkála­toknál elsanyargatott emberek közt, gyakoribb halálozások történnek. Nem­rég két 4—5 éves gyermek a hideg szo­bában egyedül maradván, szüleik távollétében tüzet gerjesztettek, s az erős füsttel megtelt szobában már megtolva találá őket a tüzelővel visszatért apa. Végre egy szép reményekkel megindult pá­lya bevégzéséről kell említést tennem. Durcsinszky Tamás, a nagy hí­rű Co­segrandi velenczei tanár nagy remé­nyű­ s már szép képzettségű növendéke, ki­hez a hazai szoborművészet méltán nagy re­ményeket kötő, kiképzése végett 1851 ben Olaszhonba tett úíjából meghasonlott kedély­lyel térvén vissza, e hó 8-án a s.­a. újhelyi kór­házban fejezé be művészi hivatás és reménytel­­jes ifjú életét. 1. 1. V­á­c­z, febr. 17. Városunk anyagi és szellemi gyarapodásának korábbi rajzát szándékozván tudósítói tisztünk­höz képest e lap olvasói elé terjeszteni, minde­nekelőtt azon örvendetes tényt kell kiemelnünk, hogy városunk folyamodása egy, helyben alapí­tandó takarékpénztár iránt, legfelsőbb he­lyen kegyelmesen elfogadtatván, a felterjesztett alapszabályok, némi módosítások fenntartása mel­lett, megerősítve leérkeztek. Hogy e pénzintézet felállítása városunkban az elcsüggedett lelkek felelevenítésére, s a mostoha idők, visszahatása által az üzlet és ipar terére gyakorlott pangó helyzetre jótékony befolyású teend, azt minden­ki elismeri, azért nem tudunk eléggé csodálkoz­ni azon, hogy mindjárt az előtanácskozmányok alkalmával akadtak fekete vérűek, kik megszo­kott pessimismusuknál fogva cassandrai jósla­tokkal törekedtek a takarékpénztár hitelét meg­ingatni, s holmi aprólékos érdekek védelmében magát az intézet megalakulását akadályoztatni. Legyen szabad reménylenünk, hogy a legkö­zelebb tartandó alakító gyűlésben minden véle­mény azon nemes eszmében központosuland, hogy legyen, még pedig minél előbb le­gyen takarékpénztárunk 11... A város lakossága bizonyára a legmélyebb tisztelet és elismerés adóját fogja leróni azon jelesei iránt, kik a legnehezebb időben egyesül­tek egy oly pénzintézet megalapítására, mely míg egy részről a szorgalom becsületes keres­ményét gyümölcsözővé téve, a takarékosság eré­nyének gyakorlatára nyit utat, másrészről a pillanatnyi szükség által zaklatott polgároknak hitelt nyitván, oly kisegítő eszközök és módok használatától óvja meg őket, melyek által hosz­­szu évek fáradságos szerzeményét s családjaik egész jövőjét kénytelenek koczkára tenni... Egyébiránt az ügy oly férfiak kezébe van leté­ve, kiknek értelmi falsulya, vagyoni helyzete, ismert hazafias érzülete , s a város köz­ara iránt minden körülmények közt tanúsított nemes buzgalma feljogosít a reményre, hogy takarék­­pénztárunk megnyitását minden tőlük kitelhető módon siettetni fogják. A második ügyet, mely városunk anyagi ál­lapotának gyarapulására nagy befolyású leend, a tagosítás kérdése képezi. Ez ügyben is folyvást tartanak a tanácskozások, azonban a felek, merev maguk tartása miatt, ed­­digelé a kiegyezkedés pontjáig nem juthattak. Pedig birtokviszonyaink végleges rendezése egyik fő alapja volna a hitelnek, mely nélkül az ipar és kereskedés terén lendületet alig remél­hetünk. Gőzmalmot is akarunk építeni. Óh, mi vácziak tele vagyunk nagy tervekkel! Részvét és lelkesedés sem hiányoznék bennünk, csak aztán a kivitelnél ne találkoznánk annyi sötét jósképpel!.. Hogy városunkban a gőzmalom­nak fényes jövője lehet, azt a város geographiai helyzete, s közlekedési eszközeinek annyi neme, mely által az ország minden részével össze van kapcsolva, teljesen igazolja. A lezajlott farsang vigalmai nálunk is meg­hozták az emberbaráti részvét köteles adóját. A váczi fiatalság ínséget szenvedő alföldi test­véreink nyomorának enyhítésére január 3- án tánczestély­t rendezett, mely 204 ft — tehát nem 4, mondd­­' négy ftót, mint némely lap közté — jövedelmezett. E tekintetben lehetetlen méltó dicséretet nem szavazni a bálrendező fiatalság­nak, mely az estély minden költségét magára vállalta, hogy a jövedelem csorbi­tatlanul jusson a szükölködők javára. Városunk lakossága eddig is minden alkal­malocsa, febr. 16. Kezdünk hírre kapni. Csakhogy ezen kir — nagyon szomorú. Alig jön — pár hét előtt— a szent­tamási pusztán elkövetett rablásbani részvét miatt. B. Gergely k.­sz. miklósi ember nálunk rögtönbíróságilag kivégezve, már ismét összeült rögtönítélő tör­vényszékünk, és ezúttal hat napi tárgyalás után, négy áldozatot dobott a boszóló igazság a bakó karjaiba. Kézre kerültek ugyanis azok, kik a múlt évben Bályán és Foktán elkövetett rablá­sokban, a hirhedett, s mint a lapokból tudjuk, a kecskeméti határban csak nem rég önmagát kivégzett Kis Nagy Pistának, részint tettleges részvét, részint orgazdaság és előserélés által társaivá lőnek. Volt közöttük bizonyos P. Juli­anna dunapataji nő, ki a bátyai rablásban fegyverrel kezében, s férfikalappal fején, részt ven.­­ Ezenkívül még halálra ítéltetett A. József és V. Mihály foktoiek, s H. István duna­pataji lakos. Hozzátartozandóik közül is többen ültek a vádlottak padján, kik több évi súlyos börtönre ítéltettek. A védelemben négy helybeli ügyvéd fáradozott, kik közül — valamint tar­talmas szerkezetű, úgy szép szónoki tehetség­gel előadott védbeszéde miatt különösen Duzs Lajos ügyvéd urat kell méltán kiemelnünk. Föl­adata nehéz volt, miután az egész H. családot kellett védenie, kiknek érdekeik sok tekintet­ben összeütközők voltak, — de sikerült fölada­tát legalább annyiban megoldania, hogy szív­hez szóló és szívhez hatott beszédével a jelen voltakat komolyan megindította. — Nem hall­gathatjuk el azon észrevételünket, hogy jelen tárgyalásnál a védelemnek föl lefelé kellett vol­na szétoszlatnia; hogy — igénytelen nézetünk szerint legalább — a védbeszédeknek írásból ol­vasása nincs helyén; mindenek fölött pedig, hogy a kivégezés „spectaculumára“ közel s tá­volból idetódult — ezrekre menő roppant nép­tömeg látására lehetlen volt el nem szomo­rodni, s gondolkozóba esni ama műveltségi fok fölött, melylyel a tizenkilenczedik század — elég méltatlanul — dicsekszik. De forduljunk el e szomorú képtől s lássunk mást, bár örvendetes —■ nem igen van. — Vá­rosunk, de a solti járás többi alsó községei sem vétettek fel annak idején az úgynevezett ínséges területbe, pedig bizony — részben legalább — odaillett volna, mert különösen városunk igen terjedelmes határában, nemcsak az aszály, de a kései fagy is segített a múlt évi termést tönkre tenni. Van tehát — hivatalos iatok szerint — Kalocsán és szállásain 730 oly egyén, ki már élelmezési segélyezésre szorult. Hajóson 330 egyén ily segélyben részesül is, bár igen gyé­ren, mivel épen az ínséges területből való ki­maradás miatt,­­ a megyei segélyző bizott­mány e vidékre nagyon szűken méri adomá­nyait. Itt helyben egyébiránt a két zárda, a fő­papság és több magánosok is dicséretre méltó buzgalmat és áldozatkészséget tanúsítanak az ínség enyhítése körül; — miért minden ember­barát szívből azt kívánja, hogy az Isten áldja meg őket! —A kaszinó-egylet az elmúlt farsang­ban rendezett egyetlen tánczvigalmának tiszta jövedelmét — 55 ft 32 krt — szintén a hely­beli ínségesek javára adta át. Két föltétele van, hogy az 1862. és 1863. években egymásután reánk jött nagy csapáso­kat némileg kiheverjük, t. i. hogy — minél­­előbb, vagy még jobb mindjárt — a tavaszi mehínséges alföldünk egyik kiváló pontján B.­­Csabán a szükölködők egyik neme, jan. 19-ke óta meg van vigasztalva. — Ez időtől fogva t. i. a t. Omászta Zsigmond elnöklete alatt álló it­teni fáradhatlan inségi bizottmány megállapodá­sa folytán,a három helybeli lelkész és a város fő­orvosa albizottmánynyá alakulván, közkony­hákat szervezett, melyekben egy egy szere le­ves adaggal láttatnak el naponkint a szegények. Az ezen konyhákra szükséges pénz­összeget első hetekben egyedül az itteni különben szintén ki­merült tehetésbek hordták össze- Szaporodván pedig az „alumnusok“ száma 1000-re — ide nem számítva egyes jobb módú házaknál napon­ként kiszolgáltatott 200 adagot — a 20 köz­konyhákban­ egy egy tálalás 48 ftba kerül. Kifogyván a helybeli adakozásokból gyűlt filléreink, e f. hét költségei fedezésére két színi előadás jövedelme, nem különben gr. Pálffy ő excja által ajándékozott 200 ft , és a hely­beli két hangverseny jövedelme az albizottmány rendelkezésére folyóvá tétetett. — Ehhez jaáult a nemes pestiek kenyérszállitása — 600 font — mely a 800 leves adag élvezői közt felosztatott; s miután a becses pesti külde­mény még háromszor ismételtetni fog, idő­közökben egész mart. 4-kéig: igen igen óhajta­nék, ha legalább is addig teljes számukban fenn­tarthatók lennének ínséges konyháink. — Mindazon­által ehhez kevés a kilátásunk. Nem mintha be nem látnók a közkonyhák egyedüli czélszerűségét s kiáltó szükségét, nem mintha a keresztény szeretet áldozat­készsége nem he­vítené mive­l tebbjeink kebleit; de mert kifogytunk mindnyájan mindenből, mivel se­gíthetnénk a nyomor­on! A bizottmány ősz óta osztja a búzát azok közé, kik akár házzal bírnak, akár kezest állí­tani k­épesek. Ezen czélra fordíttatott először is azon 19 ezer ft, melylyel a város az eladott vas­úti részvények árából rendelkezhetett. — Ez el­fogyván, ismét 51­00 mérő életet szerezett az is­kolai alapítvány pénzén — ezt biztosítva ma­gasztos czéljának testületileg. Ezen összegekből gyámolittatott ekkoráig tiz­ezer három­száz szű­kölködő. Az országból begyű­lt 4200 ft n­igyobb­­bára koldusok, elaggott, bénákra s azon élsz­ava a tanyákon lakó ínségesekre költetik, kik szinte ősz óta kenyérrel élelmeztetnek. — Eddigelé 6000 kenyeret osztatott ki sáfárjai által a bi­zottmány. Kérdezhetné valaki, a különben áldott csabai határ területén honnan mégis az aránytalanul nagy számú szegény? — És mi bevalljuk az aránytalanságot, származtatván azt egy részt a dohánytermelő kertészek nagy számából, kik a Tisza különböző vidékeiről hozzánk évek óta gyü­lek­ztek ; másrészt az itteni népfaj sza­­poraságából, mely a múlt decenniumokban több fajt bocsátott ki — községekké alakulva a ka­­marális pusztáim­­— most pedig telepitvénye­­zésre ismét készen áll a 4000-re rugó úgy­nevezett szőlőbeli lakosság, mely az ezelőtti szőlőkből háztelkeket alakított és napszámos proletariusait képezi Csabának. Nem hagyhatjuk említetlenü­l az itteni inségi bizottmánynak a múlt évi augusztus havától ek­koráig ernyedetlen fáradsága áldásos működé­sét, nem különben azon tisztes úrnők buzgal­mát, kik a közkonyhákra felügyelnek. Hálás köszönet a „pesti kenyérosztó bizott­mánynak“ becses küldeményéért­­ Hálás kö­szönet a fővárosi nőegyletnek azon 30 árva gyermek nevében, kiket Thaisz Gyula úrnő bi­­zománya utján téli ruhával megörvendeztetett ; hálás köszönet a névtelen fiatal grófnőnek, a ki ínséges konyhánkat 42 írttal és „Emíliának“, a ki azt 40 írttal o. é. segítette ! Sz. Ákos (H. L.) és Szegfű Tivadar (B. P.) mint ki­tűnő „antikinlkedvelők“ e téren szerzett érde­meiket ezúttal csak tetézték. Más estre a „Nőuralom“ került színre nem kevesebb szerencsével. A Szirtfoky pár (B. R. és H. L.) úgy a szavallatban, mint a helyzetek tiszta felfogásában, szabatos és biztos játékban önmagát haladta meg. De Rózsa (P. I.) Rezginé (F. L.), Terka szobaleány (Sch. I.) átérzett, kerekded, könnyű játékukkal is mindenki meg­elégedhetett. A többi mellékszeres­ek is mind ügyes kezekbe tétettek le, s így történt, hogy az egyes részek élénk előállítása által került élénkbe egyöntetű egész. Átalában mindkét elő­adáson meglátszott az ügyes „tanítói kéz“, — a tehetséges tanítványok — úgy hiszem — a nyert koszorúk és tapsokból szívesen engedné­nek át egy részt P­á­z­m­á­n Mihály magát kö­zénk nyugalmazott színigazgató úrnak, hogy lenne az fáradalmainak némi jutalma. — Az összes bevétel 800 ft volt, miből a takarékos kiadás levonatván, maradt a szűkölködő iparo­sok javára 670 ft. Fogadják érte a közreműkö­döitek egyenkint és összesen az éhséggel kü­z­­ködő embertársak köszönetét, háláját. A gör. n. egyes, egyház a városunkban ural­kodó minden más vallásfelekezt közt legnép­­telenebb, s e kevés nyájból is f. hó 14-kén vir­radóra vigyázatlanság folytán egyszerre három hívőt ragadott el a..........gőz ! Rájok sütöttek, s a kályhakürtőt bedugták, az igy támadt gőz­ben négy közül három áldozat maradt, a sze­rencsés negyedik Pompéry J., ki azonban máig orvosi segélyben részesül. Ezek hat rend­kívüli uton költöztek a túlvilágra, míg egy C­z­é­k­u­s János nevű kazinczi születést­ betyár utonállásért és vérengzésért f. hó 3-kán rögtön bírósági ítélet folytán kandi népsokaság (!) kí­séretében akasztófa virágjául köttetett fel. F. hó 14. és 15-én végbement Julia országos vásárunk igen siralmasan ütött ki, természetes, hogy az uralkodó pénztelenség miatt; a mi ke­vés terményeladás volt, abban fő­szereplők helybeli üzérkedőink voltak. Gyászhirrel szegem be­ levelemet, ugyanis helybeli nyomdász Rácz Ádám által szerkesz­tett s kiadott 1863-diki miskolczi naptár Kis Man „Mi tűrés tagadás“ czimű költeményéért hatóságilag lefoglaltatott, s a már elkelt példá­nyok beszedése is elrendeltetett. r. 1. táncsA. Dárius perzsák kintija és a suezi csa­torna. Már az ős­keresztyénség előtti időkben kitű­­zi a hindu vallás az országutak jókarban tar­tását, sőt az utakról költészetük is énekel, az ős Ramayana rimes költeményben sokszor emlí­tés létezik úti biztosokról. Manu törvénykönyve mindenkit egyenként kötelez közutak és átjárá­sok kijavítására , szintén Budha, a nagy hindu reformátor könyve is. Aszoka, Budha leghű­bb tanítvány­áról dicséretkép mondatik, hogy az országutak széleit árnyékos fügefákkal és illa­tozó „mangá“val beültette, s bizonyos távolság­ra hidegvíztartó medenczéket és pázsit-lóczá­­kat rakatott. Végre az utas kipihenésére csűr alakú állásokat építtetett. A görög földlekrók a hinduk kitűnő útjait minden időben kiválólag dicsérék, de mi is tudjuk a régészetből, hogy nagy ünnepeknél az országutakat mango,mirtus, narancsbimbókkal, rózsával, vadolajfa virággal, borostyán és pálmalevelekkel hintették be, végre santalfa és tömjén füstjével szagositák s virágkoszorukkal befont fákkal szegték kö­rül. Szintén egy vizi útjuk is — a régészet ta­núskodása szerint — már ős­időkben virágzott. Ő Egyptus közlekedése, az olasz Velencze­­ként, csaknem kizárólag vizi utakon történt. A legfontosabb ilyszerű összekötő viziút, melynek partjaihoz Egyptus városainak legtöbbje építve vala, a Nílus volt­ Ezen, istenségkép imádott folyó minden időben fő figyelmük tárgya volt. Ez ok­ból a folyó apálya és dagálya fokozatos kimu­tatására rendszeres filmérőket állítottak föl, melyeket a Moeris tavának árapálya szabályo­zott. Az egyptusi egyházi rend pedig őrködik, nehogy szentségtelen merénylet a szent folyót növény vagy állati anyag korhadványával be­­fertőzze. De azért a Nilus is üde, egybe itallal hálálá meg jóltevőit, annyira, hogy újabb idő­ben egy franczia tourista a Nilus vizét az ivó­vi­zek pezsgőjének nevezé. Mohamed hívei pedig azt állítják (a Nilus körül lakók), hogy ha a próféta (Reszul­il Alláh) valaha a Nilus vizéből ivott volna, a dzsem­et helyett bizonynyal örök­­kévalóságú földi életet kívánt volna Alláhtól.­­ A későbbi khalifák háremhölgyei naponként üdén merített Nilus vizet ittak, és ma is isznak, sőt az arabok impotentia és sterilitás ellen ha­tályos gyógyerőt tulajdonítanak neki. Az üdv és áldás, mit ez éjszak-afrikai keres­kedelmi vizet kiáradásai által nyújt, oly általá­nosan ismert dolog, hogy azt itt rajza­nunk fö­lösleges. Nem csodálkozunk pedig azon, hogy az egyptusiak a Nílust „mindenekfölötti szent atya“, „országunk megtartója“, „nagy isten,“ s több ily dicsőségeknek nevezték, mert még mai nap is közörömű nagy ünnepet ülnek ak­kor, a midőn e folyó hévszántotta országuk földjét iszapjával megtermékenyíti. Egy ős monda regéli, hogy egykor „Nilus“ istenség karjaiba, nehogy évenkénti adományát megszüntesse, minden évben egy szűz dobatott áldozatul, innen azon halom , melyet a nílusi gátak közelében a régi szűzáldozás jelképei is mindannyiszor feljebb töltenek, valahányszor a Nilus áradni kezd, mai nap is „Árus“-nak (ará­nak) hivatik. Midőn Egyptus az araboktól meg jön hódít­va, a seregek fővezére, Ámr Ebn-el Ás, betiltá ezen szűzgyilkolást. Mi történt a rege szerint ? — Az áradási idő már két hó óta lejárt, de a Nilus, mely szüzétől magát megfosztva látá, bo­­szuból még mindig ágyában vesztegelt. A nép tombolt dühében, mert az éhség elkerülhet­­lennek látszik. A fővezér tudata ez ese­ményt a khalifával, és a válságos körülmé­nyek közt a khalifa további parancsát kér­te. Omár helyeslé Amar tilalmát, egyszers­mind pedig következő levelét kü­ldé a Ní­lushoz: „Ab-Alláh-Omár, a hívők fejedelmétől, a Nílushoz !“ „Ha magadtól áradozol, úgy ne önts ki, de ha Alláh, az egyedüli, a hatalmas pa­rancsából folydogálsz medredben, úgy esdü­nk istenünkhöz, az egyedüli és hatalmashoz, hogy téged kiáradni engedjen.“ — Ezen levél a Ni­lus partján egy zöld sátor alól jól érthető arab nyelvem s oly rengeteg hangon olvastatott fel, hogy a Nílusnak többé kifogásai nem lehettek. — Mit tett ? még azon éjjel haragjában 10 öl­­nyire földagadt. Ezen történeti mese elég bizonyíték arra, mily elkerülhetlenü­l fontos a Nilus kiöntése egész Egyptusra nézve, s mily hő­vágygyal csüng népe e nagyszerű természeti tüneten. De ez nem is lehet máskép, mert a Nilus emberi emlékezet óta mindig csak jót, és soha roszat nem tőn, sőt kiáradásai által más folyókkal homlokegyenest még a rosz országutakat is jár­hatókká teszi az által, hogy gödröt, völgyet, ba­rázdát iszapjával eltemet. Ilyenkor a vízesések­től (Cataractes) egész a földközi tengerig fes­tett gerinczű és tarka vitorlájú könnyű bárkák ezerei futkostak ide oda, némelyek kéjkirándu­lásra, mások buzgó bucsujárók számára. Ismét olyanok, melyek Aethiopia kincseit a közép tenger kikötőibe, avagy Ázsia­ és Graeciajét a Nilus déli tartományaiba czipelvén, egyedül a kereskedésnek valának szentelve. Már idő­számításunk előtt a XIV. században Ramses király, kit a görögök Sesostrisnak hit­tak, uj utak nyitására nézve kísérleteket ten, melyek Egyptom közlekedési erőit a vörös ten­gerrel összekapcsolnák. A suezi földszoros át­szúrása és csatornázása — minek eszméje azon­ban Ramses koránál 3000 évvel régiebb — vizs­gálódások nyomán, mint gyakorlatilag kivihető tűnt fel, de Ramses minden ebbéli kezdeményeit csakhamar abban hagyó azon állítás miatt, hogy „a vörös tenger színvonala feljebb állván a Nílusénál, ha mindjárt a földszoros átszúrása sikerülne is, a vörös tenger erős sós vize a Ní­lus tartományok páratlan gabona földeit elönt­vén, Egyptus jólétét megsemmisítené.“ Pharao Nec­o (Kr. e. 600 évvel) újra felme­­legítve őse eszméjét, megkisérte a keserű tavak vizét is a csatornázás körébe vonni, de ő is nem sokára félbe hagyatá a munkálatokat, hi­telt adván egy öreg jós azon intésének, hogy e vállalat teljesülése nem annyira az Egyptomiak­­nak, mint inkább a külföldnek szolgálandana előnyül. De néhány történetíró ezen terv kivi­tele gátló okául Neeho közbejött halálát jelöli. Mily erélylyel űize e király ama vállalatot czélja felé, bizonyítja azon hiteles hagyomány, hogy a csatorna ásásánál 120,000 munkás veszté élt és különösen szomj miatt életét a forró siva­tagon. Végre a hódító Dárius Egyptomot meghódít­ván, elhatározá Ramses és Necho eszméjét való­­sitani, azon erős meggyőződésben élvén, hogy egyedül ő az századában, kinek akarata alatt a vállalatot sikernek kell koszorúznia, és ő nem is csalatkozott, mert még életében 25 mértföld­­nyi csatorna kapcsolá a vörös tengert nem a Nílussal, hanem a közép tengerrel össze, hajói pedig a görög és phoenikiai kikötőkből egye­nesen déli Perzsia és Hindustan kikötőibe vi­torláztak be. PATRUBÁNY ANTAL, már megragadott, hogy alföldi testvéreink ínsé­gének enyhítésére hazafias és polgári kötelessé­­­gét lerója. Azért igen fájdalmasan és leverőleg hatott ránk azon, többször előfordult eset, hogy némely lap, hamis tudósításai után, vagy sa­ját humorából úgy állítja elő városunkat, mint ha nálunk minden érzés kihalt volna a szép és jó iránt. Hogy városunk részéről kevés tudósí­tás érkezett a lapokban azon összegről, me­lyek az alföldiek részére gyűjtöttek, azt azon körülménynek kell tulajdonítani, hogy mi a kebel legnemesebb érzéseit nem akartuk sí­pok és trombiták harsogása mellett fitogtatni, s ha áldoztunk, azt evangéliumi szeretettel tet­tük, s nem azért, hogy a hírlapok megtapsolja­nak. Azonban, minthogy némely lap eléggé gyöngédtelen a szív leggyöngédebb érzéseit a hiúság vásárjára hurczolni, részint e méltatlanul sértegetett város hitelének fenntartása, részint pedig a félrevezetett közvélemény helyreigazítá­sa tekintetéből, habár elvünk ellen, ezennel nyil­vánítjuk, hogy Vácz városa, daczára saját szo­rult helyzetének, az alföldiek javára eddigelé 2000, azaz kétezer ftát meghal­dó összeget kül­dött rendeltetése helyére. Tekintve városunk la­kosságának számát, s összevetve az általunk összegyűjtött összeget az ország egész össze­gyűjtött összegével, tiszta lelkiismerettel állunk a közvélemény bírói széke elé, s pirulás nélkül állíthatjuk, hogy polgári és hazafias kötelessé­­­­günkről meg nem feledkeztünk. Böjti estéinket Mátray István színtársulata tölti be előadásaival. Dicséretére szolgál, hogy változatos és érdekes játékrenddel lép fel, s­­ hogy daczára ennek, még sem örvend tömeges látogatásnak, azt az őt megelőző színtársulat izetlen és sértő magaviseletének kell köszönnie, melylyel a város lakosságának nagy részét a színháztól elidegenitette. Í­zei munka kezdetéig legalább — pénzes munka­­ nyujtassék a népnek, s hogy őszi vetéseink, me­lyeket a hosszú, erős és folytonosan száraz fagy csaknem egészen tönkre tett, — valamely ked­vező időjárás által némileg helyre jöjjenek, — e nélkül nálunk a valódi ínség még csak ezután fog kezdődni. Takarékpénztári alapszabályaink tavaly július óta Bécsben vannak, s máig sem kerültek vissza. Ezen intézet pedig épen most lett volna vidé­künkre valódi áldás. r. 1. M i s k o l c z, febr. 18 kán. Mit az élvfukar farsang elmulasztott, azt im­már kezdi helyre pótolgatni a böjt, ugyanis neki jutott a szerencse bennünket egy pár kel­lemetes műkedvelői jótékony czélu előadással megajándékozni. — A megye honleányai közt zászlóvivők b. Vay, sz. T­e­l­e­ky Zsófia gróf­nő és Kocz Józsefné, sz. P­a­l­ó­c­z­y Judith asszony (kedves emlékű Palóczy Lászlónk leá­nya) veszteglő műkedvelő társaságunk élére állván, velők a miskolczi szűkölködő iparosok javára f. hó 13 án és 14-én Szigligetinek­ .Mama" és „Nőuralom“ czimü érdekes vígjáté­­kait színre hozatták. A mindkét este színházun­kat színig megtöltött ékes közönség nem győzte elismerése, s megelégedésének jeleit koszorúk, tapsok és kihívások által nyilvánítani, mit az ile­­tek meg is érdemeltek, mert a „Mamá“-ban tal­­praesettebb Mogorinét (D. M.), kellemeseb Cililt (F. E.) darab földön nem találni. — mig Berki Gazdasági és keresk. tudósítások. — Pest, febr. 20-kán.Derült,napfényes idő, havunk olvad. A Duna jege még áll, bár a bu­dai oldalon már fel van szakadva. A vízállás különben növekedik. Gabonaüzletünk folyvást gyenge , jelentéke­nyebb vételek búzából tegnap sem történtek; egy részlet 85 ftos felvidéki termésű búza a vasútnál 4 ft 75 krjával, hasonló termésű 85— 86 ftos pedig 5 ft 18 krjával adatott el, ez utób­bi 3 havi terminusra. Lengyelországi rozs 3 ft 55 krön kelt. Az árpát feljebb tartják.­­ A Pesten február 18-án tartatott hetivásár alkalmakor volt : 793 ökör, 56­-260 ft párja, 312 tehén, 40—136 ft párja, 144 borjas tehén 38—115 ft párja, 224 fiatal marha 28—49 ft párja, 264 borjú 20—32 ft párja. Mázsája a marhahúsnak 19 ft 50 krtól 22 ft 50 krig. 1600 sertés 25 krtól 27 ftig fontja, szalonna 28 ft­tól 35 ft 75 krig mázsája, zsír 32 fttól 35 ft 75 krig mázsája, szerb zsír 28 fttól 31 ftig má­zsája. Kassa. Folyó hó 10-től a piaczi árak kimu­tatása : Búza pozsonyi mérőnkint 4 ft 40 — 50 kr. Kétszeres 3 ft 80 kr. Rozs 3 ft 40 kr. Árpa 3 ft. Zab 2 ft. Tengeri 3 ft 40—50 kr. Egy szere disznózsír 4'0 kr. G­ál sz­é e­s. Folyó hó 11-től a piaczi árak hivatalos kimutatása : Búza köbsönkint 7 ft 80 kr. Gabona 6 ft 40 kr. Árpa 5 ft 30 kr. Zab 3 ft 30 kr. Tengeri 6 ft 20 kr. Különfélék. Pest, febr. 20. * A hazai szükölködők felsegélésére ismét a következő több rendbeli adakozások érkeztek hozzánk: 1) Gróf Pejacsevich Lászlóné szül. báró D­ő­r­y Gabriella urhölgy ő maga lel­kes sorokban tudatja velünk Nassiczról, hogy ő a fentebbi czél­.A tánczvigalmat rendez­vén, ennek jövedelme 414 ft vala, a melyet is a nemesszivü honleány szerkesztőségünkhez be­küldött. 2)Baksáról t. Soós Pál ur által 126 ft 70 kt a következő felvilágosító levéllel : T. szerkesztőség­i ínséggel küszködő alföldi test­véreink részökre a baksai és barabási közbirtokosság — bár csekély mértékben, mert a szárazság okozta mostoha termésen kivül még határait a jég is felére elpusztította, gabo­nát szedett össze, s azt elárverezvén, a bejött pénzt a t. szerkesztőséghez a kellő h­elyre leen­dő juttatás végett azon értesítés mellett küldöm be, hogy a barabási közbirtokosság küldemé­nye teszen 38 ft 20 krt­­, és mely összeg és pedig 37 ft 70 kr az eladott gabonából, 50 kr pedig ott lakó ifjabb izrae­lita készpénz adomá­nyából gyűlt össze. A baksai közbirtokosság ál­tal adott gabona szintén eladatlan, az abból bejött pénzt következőleg adták össze : Német András 2 ft 40 kr, Grebetits Antal 60 kr, Sós Pál Györfán 1 ft 20 kr, Zöks József 60 kr, Ró­zsás György 60 kr, Bertalan Imre 1 ft 20 kr, Póka György 1 ft 20 kr, Molnár Ferencz 60 kr, Molnár János 60 kr, Sohár Péter idősb 2 ft 40 kr, Hermán Imre 1 ft 20 kr, Borsos Ferencz idősb 1 ft, Takács Ferencz 60 kr, Takács Imre 1 ft 20 kr, Takács Péter 60 kr, Takács János 60 kr, Baka Pál 2 ft 11 kr, Tánczos Pálné 60 kr, Viza János 60 kr, Lelkes János 1 ft 821/* kr, Koltai Imre 1 ft 20 kr Sohár Vincze 60 kr, Borsos Ferencz ifjabb 1 ft 20 kr, Udvardy Imre 1 ft 82*/2 kr, Sohár Lajos id. 1 ft 20 kr, Baka Sándor 4 ft 22Va kr, Sohár Ferencz 60 kr, Ber­talan János 1 ft 20 kr, Cseresnyés Györgyné 1 ft 20 kr, Torda György 1 ft 82*/2 kr, Sohár Jó­zsef 1 ft 20 kr, Sohár Lajos ifj. 1 ft 20 kr, Baka István 2 ft 40 kr, Büki István 60 kr, Molnár Pál 60 kr, Sohár Gábor 3 ft 20a kr, Német Já­nos 60 kr, Király Móricz 60 kr, Király Imre 60 kr, Sós József ifj. 60 kr, Király István 1 ft 20 kr, Makuter Gábor 1 ft 20 kr, Kajcsa János 1 ft 20 kr, Horváth Jánosné 30 kr, Lóránt István 30 kr, Lipsicz Mór 1 ft 20 kr, Kuncz Henrik 1 ft 20 kr, Baka János 2 ft 11 kr, Meider József 1 ft 82 82 kr, Baka István ifj. 1 ft 20 kr, Sós Mihályné 60 kr, Soós Pál 21 ft 60 kr, összesen 81 ft 82 kr. Készpénzt adtak Freyer Fülöp 50 kr, Magery Pál 20 kr, Schönwald József 50 kr, Dukáts Istvánná 10 kr, N. lakatos 10 kr, Sipos József 50 kr, Winkler János 1 ft, összesen 2 ft 90 kr,­­ továbbá az ígért gabonát készpénzzel fizették ki, Eisinger Salamon 65 kr, Sohár Ká­roly 65 kr, Horvát János 2 ft 40 kr, összesen 3 ft 70 kr, az egész összeg 88 ft 43 kr. o. é. *) Különös tisztelettel maradok stb. Baksán febr. 14. 1864. Soós Pál. 3­0 rádról t.cz.Oerdoochaki Ernuszt Ke­lemen ur honfiúi melegséggel irt sorok kíséreté­ben küldött 100 ftot saját nagylelkű adomá­nyát. 4.) Patóházárólnt Szabó Lörincz lel­kész ur 41 ft 20 krt, e levéllel: Pa­tó ház­a, febr. 18. 1864. Tisztelt szerkesztő ur! Folyó hó 8-án t. T­ó­t­h János ur lakásán jó barátai ösz­­szejövén, t. B­o­r­o­s Pál ur indítványa következ­tében az alföldi szükölködők javára összegyűlt negyvenegy forint húsz kr, mely összeget van szerencsém ide mellékelve beküldeni. Tiszte­lettel Szabó Lörincz sk. patóházi ev. ref. lelkész. 5) Érdről t. Lits Gusztáv tisztartó ural­tál 32 ft. eme felvilágosítás kíséretében : „Érd, febr. 15. 1864. T. szerkesztőség! A amlgy B. Sina Simon ur érdi uradalma tisztesége részé­ről, az alföldi szükölködők javára összegyűjtött 32 ft o. é. van szerencsém ezennel a t. szerkesz­tőségnek tisztelettel beküldeni. — Adakoztak pedig név szerint Lits Gusztáv tisztartó 10 ft, Kalkáni Jakab főerdész 5, Kuliffay Adolf ispán 5, Brillich József ispán 5,I leszky Antal ispán 3, Beszédes Geiza Írnok 2, Eőrdögh Rudolf Írnok 2 ft. Összesen 32 ft o. é. Ezek után tiszteletem mellett maradtam stb. Lits Gusztáv tiszttartó. 6) Bucsáról t. Hupka Lajos jogtudor ur saját adományát 10 ftot,és 8 éves fia Jen­ő La­jos önkénytes adományát 2 ftot, összesen 12 ft; valóban szép, midőn a fiú már ily zsenge ko­rában követi apja nemes példaadását. 7) P­o­z­s­o­n­y hói t. C­s­i­k­y Mihály ur szin­tén saját adományát 10 ftot, melyet a t. aján­dékozó kivonatához képest a pesti kenyér­osztó egy­­­et­ek küldöttünk át. 8) Fodor Géza joghallgató úr küldött 5 ftot. — Mind e nyolcz rendbeli t. ez. adakozók fogadják a segélyzettek nevében meleg­­,­öszö­­netü­nk és honfiúi elismerésünk nyilatkozatát emberbaráti áldozataikért. A szerkesztőségünk­nél eddigelé egybegyűlt és átszolgáltatott pén­zek összege 28.320 ft, 27 db es. k. aran­y, 1 font sterling, és 3 db ezüst tallér. * A Duna jege Bécs közelében tegnap, febr. 19 -én, d­e. 9 órakor megindult. A Duna-csa­­tornán még áll a jég. * Hg. Batthyány Fülöp báranyamegyei Kisasszonyfa kath. községnek harangön­tésre 1284, és paplaképitésre 555 ftot adomá­nyozott.­­ Az erdélyi muzeumegylet közgyűlésének tárgyai voltak, az elnöki megnyitó "szódén kivül : két bizottság kinevezése a jegyzőkönyv, levél- és pénztár megvizsgálására; titkári, pénz­tárnoki, igazgatói, könyvtárnoki és éremtárnoki jelentések ; a választmány legrégibb 4 tagja he­lyébe 3 évre, s az időközben kilépett egy tag helyébe két évre, új tagok választása; a választ­mány indítványainak megvitatása; költségve­tés, végre egyesek indítványai. A gyűlés egyike volt a leglátogatottabbaknak , s a közönség ki­váló érdekeltséggel hallgatta végig a különböző jelentéseket. Délután tudományos felolvasást tar­tottak P. Vajna Elek és P. Szathmári Károly urak. Az elsőnek „A közelebb lefolyt két év alatt Közép Európában s illetőleg Magyarországban *) T. P­á­k­h Albert úr kéretik a „Vasárnapi Újságá­ban az adakozók egy részének megnyugtatására e kimutatást átvenni. S. P.

Next