Pesti Napló, 1864. február (15. évfolyam, 4189-4211. szám)
1864-02-21 / 4205. szám
olvasó egylet őket sem rég, sem most, szóval soha ki nem zárta, máig alig van közülök 4-5 beírott, az egylet mostani helyiségeit sohasem látogató tag. Mi ugyan későbbi tömeges belépésükre számítunk, s egyelőre beérjük azon eredménynyel, hogy polgártársaink azon tekinélyes része, melyet a soha nem nyugvó önző szűkkeblűség, az oktoberi napok hevében , egy meggondolatlan pillanatban tőlünk elidegenítő, most önkéntesen ismét visszatére azon testület kebelébe, mely nektek a meghasonlásra soha és semmi cselekvénye által igazolható okot nem adott. Az egészségi állapot folyvást, főkép pedig a múlt évben annyira kedvező volt, hogy az egészség epidemikusnak mondható. Mostanság azonban, kivált a tiszai munkálatoknál elsanyargatott emberek közt, gyakoribb halálozások történnek. Nemrég két 4—5 éves gyermek a hideg szobában egyedül maradván, szüleik távollétében tüzet gerjesztettek, s az erős füsttel megtelt szobában már megtolva találá őket a tüzelővel visszatért apa. Végre egy szép reményekkel megindult pálya bevégzéséről kell említést tennem. Durcsinszky Tamás, a nagy hírű Cosegrandi velenczei tanár nagy reményű s már szép képzettségű növendéke, kihez a hazai szoborművészet méltán nagy reményeket kötő, kiképzése végett 1851 ben Olaszhonba tett úíjából meghasonlott kedélylyel térvén vissza, e hó 8-án a s.a. újhelyi kórházban fejezé be művészi hivatás és reményteljes ifjú életét. 1. 1. Vácz, febr. 17. Városunk anyagi és szellemi gyarapodásának korábbi rajzát szándékozván tudósítói tisztünkhöz képest e lap olvasói elé terjeszteni, mindenekelőtt azon örvendetes tényt kell kiemelnünk, hogy városunk folyamodása egy, helyben alapítandó takarékpénztár iránt, legfelsőbb helyen kegyelmesen elfogadtatván, a felterjesztett alapszabályok, némi módosítások fenntartása mellett, megerősítve leérkeztek. Hogy e pénzintézet felállítása városunkban az elcsüggedett lelkek felelevenítésére, s a mostoha idők, visszahatása által az üzlet és ipar terére gyakorlott pangó helyzetre jótékony befolyású teend, azt mindenki elismeri, azért nem tudunk eléggé csodálkozni azon, hogy mindjárt az előtanácskozmányok alkalmával akadtak fekete vérűek, kik megszokott pessimismusuknál fogva cassandrai jóslatokkal törekedtek a takarékpénztár hitelét megingatni, s holmi aprólékos érdekek védelmében magát az intézet megalakulását akadályoztatni. Legyen szabad reménylenünk, hogy a legközelebb tartandó alakító gyűlésben minden vélemény azon nemes eszmében központosuland, hogy legyen, még pedig minél előbb legyen takarékpénztárunk 11... A város lakossága bizonyára a legmélyebb tisztelet és elismerés adóját fogja leróni azon jelesei iránt, kik a legnehezebb időben egyesültek egy oly pénzintézet megalapítására, mely míg egy részről a szorgalom becsületes keresményét gyümölcsözővé téve, a takarékosság erényének gyakorlatára nyit utat, másrészről a pillanatnyi szükség által zaklatott polgároknak hitelt nyitván, oly kisegítő eszközök és módok használatától óvja meg őket, melyek által hoszszu évek fáradságos szerzeményét s családjaik egész jövőjét kénytelenek koczkára tenni... Egyébiránt az ügy oly férfiak kezébe van letéve, kiknek értelmi falsulya, vagyoni helyzete, ismert hazafias érzülete , s a város közara iránt minden körülmények közt tanúsított nemes buzgalma feljogosít a reményre, hogy takarékpénztárunk megnyitását minden tőlük kitelhető módon siettetni fogják. A második ügyet, mely városunk anyagi állapotának gyarapulására nagy befolyású leend, a tagosítás kérdése képezi. Ez ügyben is folyvást tartanak a tanácskozások, azonban a felek, merev maguk tartása miatt, eddigelé a kiegyezkedés pontjáig nem juthattak. Pedig birtokviszonyaink végleges rendezése egyik fő alapja volna a hitelnek, mely nélkül az ipar és kereskedés terén lendületet alig remélhetünk. Gőzmalmot is akarunk építeni. Óh, mi vácziak tele vagyunk nagy tervekkel! Részvét és lelkesedés sem hiányoznék bennünk, csak aztán a kivitelnél ne találkoznánk annyi sötét jósképpel!.. Hogy városunkban a gőzmalomnak fényes jövője lehet, azt a város geographiai helyzete, s közlekedési eszközeinek annyi neme, mely által az ország minden részével össze van kapcsolva, teljesen igazolja. A lezajlott farsang vigalmai nálunk is meghozták az emberbaráti részvét köteles adóját. A váczi fiatalság ínséget szenvedő alföldi testvéreink nyomorának enyhítésére január 3- án tánczestélyt rendezett, mely 204 ft — tehát nem 4, mondd' négy ftót, mint némely lap közté — jövedelmezett. E tekintetben lehetetlen méltó dicséretet nem szavazni a bálrendező fiatalságnak, mely az estély minden költségét magára vállalta, hogy a jövedelem csorbitatlanul jusson a szükölködők javára. Városunk lakossága eddig is minden alkalmalocsa, febr. 16. Kezdünk hírre kapni. Csakhogy ezen kir — nagyon szomorú. Alig jön — pár hét előtt— a szenttamási pusztán elkövetett rablásbani részvét miatt. B. Gergely k.sz. miklósi ember nálunk rögtönbíróságilag kivégezve, már ismét összeült rögtönítélő törvényszékünk, és ezúttal hat napi tárgyalás után, négy áldozatot dobott a boszóló igazság a bakó karjaiba. Kézre kerültek ugyanis azok, kik a múlt évben Bályán és Foktán elkövetett rablásokban, a hirhedett, s mint a lapokból tudjuk, a kecskeméti határban csak nem rég önmagát kivégzett Kis Nagy Pistának, részint tettleges részvét, részint orgazdaság és előserélés által társaivá lőnek. Volt közöttük bizonyos P. Julianna dunapataji nő, ki a bátyai rablásban fegyverrel kezében, s férfikalappal fején, részt ven. Ezenkívül még halálra ítéltetett A. József és V. Mihály foktoiek, s H. István dunapataji lakos. Hozzátartozandóik közül is többen ültek a vádlottak padján, kik több évi súlyos börtönre ítéltettek. A védelemben négy helybeli ügyvéd fáradozott, kik közül — valamint tartalmas szerkezetű, úgy szép szónoki tehetséggel előadott védbeszéde miatt különösen Duzs Lajos ügyvéd urat kell méltán kiemelnünk. Föladata nehéz volt, miután az egész H. családot kellett védenie, kiknek érdekeik sok tekintetben összeütközők voltak, — de sikerült föladatát legalább annyiban megoldania, hogy szívhez szóló és szívhez hatott beszédével a jelen voltakat komolyan megindította. — Nem hallgathatjuk el azon észrevételünket, hogy jelen tárgyalásnál a védelemnek föl lefelé kellett volna szétoszlatnia; hogy — igénytelen nézetünk szerint legalább — a védbeszédeknek írásból olvasása nincs helyén; mindenek fölött pedig, hogy a kivégezés „spectaculumára“ közel s távolból idetódult — ezrekre menő roppant néptömeg látására lehetlen volt el nem szomorodni, s gondolkozóba esni ama műveltségi fok fölött, melylyel a tizenkilenczedik század — elég méltatlanul — dicsekszik. De forduljunk el e szomorú képtől s lássunk mást, bár örvendetes —■ nem igen van. — Városunk, de a solti járás többi alsó községei sem vétettek fel annak idején az úgynevezett ínséges területbe, pedig bizony — részben legalább — odaillett volna, mert különösen városunk igen terjedelmes határában, nemcsak az aszály, de a kései fagy is segített a múlt évi termést tönkre tenni. Van tehát — hivatalos iatok szerint — Kalocsán és szállásain 730 oly egyén, ki már élelmezési segélyezésre szorult. Hajóson 330 egyén ily segélyben részesül is, bár igen gyéren, mivel épen az ínséges területből való kimaradás miatt, a megyei segélyző bizottmány e vidékre nagyon szűken méri adományait. Itt helyben egyébiránt a két zárda, a főpapság és több magánosok is dicséretre méltó buzgalmat és áldozatkészséget tanúsítanak az ínség enyhítése körül; — miért minden emberbarát szívből azt kívánja, hogy az Isten áldja meg őket! —A kaszinó-egylet az elmúlt farsangban rendezett egyetlen tánczvigalmának tiszta jövedelmét — 55 ft 32 krt — szintén a helybeli ínségesek javára adta át. Két föltétele van, hogy az 1862. és 1863. években egymásután reánk jött nagy csapásokat némileg kiheverjük, t. i. hogy — minélelőbb, vagy még jobb mindjárt — a tavaszi mehínséges alföldünk egyik kiváló pontján B.Csabán a szükölködők egyik neme, jan. 19-ke óta meg van vigasztalva. — Ez időtől fogva t. i. a t. Omászta Zsigmond elnöklete alatt álló itteni fáradhatlan inségi bizottmány megállapodása folytán,a három helybeli lelkész és a város főorvosa albizottmánynyá alakulván, közkonyhákat szervezett, melyekben egy egy szere leves adaggal láttatnak el naponkint a szegények. Az ezen konyhákra szükséges pénzösszeget első hetekben egyedül az itteni különben szintén kimerült tehetésbek hordták össze- Szaporodván pedig az „alumnusok“ száma 1000-re — ide nem számítva egyes jobb módú házaknál naponként kiszolgáltatott 200 adagot — a 20 közkonyhákban egy egy tálalás 48 ftba kerül. Kifogyván a helybeli adakozásokból gyűlt filléreink, e f. hét költségei fedezésére két színi előadás jövedelme, nem különben gr. Pálffy ő excja által ajándékozott 200 ft , és a helybeli két hangverseny jövedelme az albizottmány rendelkezésére folyóvá tétetett. — Ehhez jaáult a nemes pestiek kenyérszállitása — 600 font — mely a 800 leves adag élvezői közt felosztatott; s miután a becses pesti küldemény még háromszor ismételtetni fog, időközökben egész mart. 4-kéig: igen igen óhajtanék, ha legalább is addig teljes számukban fenntarthatók lennének ínséges konyháink. — Mindazonáltal ehhez kevés a kilátásunk. Nem mintha be nem látnók a közkonyhák egyedüli czélszerűségét s kiáltó szükségét, nem mintha a keresztény szeretet áldozatkészsége nem hevítené mivel tebbjeink kebleit; de mert kifogytunk mindnyájan mindenből, mivel segíthetnénk a nyomoron! A bizottmány ősz óta osztja a búzát azok közé, kik akár házzal bírnak, akár kezest állítani képesek. Ezen czélra fordíttatott először is azon 19 ezer ft, melylyel a város az eladott vasúti részvények árából rendelkezhetett. — Ez elfogyván, ismét 5100 mérő életet szerezett az iskolai alapítvány pénzén — ezt biztosítva magasztos czéljának testületileg. Ezen összegekből gyámolittatott ekkoráig tizezer háromszáz szűkölködő. Az országból begyűlt 4200 ft nigyobbbára koldusok, elaggott, bénákra s azon élszava a tanyákon lakó ínségesekre költetik, kik szinte ősz óta kenyérrel élelmeztetnek. — Eddigelé 6000 kenyeret osztatott ki sáfárjai által a bizottmány. Kérdezhetné valaki, a különben áldott csabai határ területén honnan mégis az aránytalanul nagy számú szegény? — És mi bevalljuk az aránytalanságot, származtatván azt egy részt a dohánytermelő kertészek nagy számából, kik a Tisza különböző vidékeiről hozzánk évek óta gyülekztek ; másrészt az itteni népfaj szaporaságából, mely a múlt decenniumokban több fajt bocsátott ki — községekké alakulva a kamarális pusztáim— most pedig telepitvényezésre ismét készen áll a 4000-re rugó úgynevezett szőlőbeli lakosság, mely az ezelőtti szőlőkből háztelkeket alakított és napszámos proletariusait képezi Csabának. Nem hagyhatjuk említetlenül az itteni inségi bizottmánynak a múlt évi augusztus havától ekkoráig ernyedetlen fáradsága áldásos működését, nem különben azon tisztes úrnők buzgalmát, kik a közkonyhákra felügyelnek. Hálás köszönet a „pesti kenyérosztó bizottmánynak“ becses küldeményéért Hálás köszönet a fővárosi nőegyletnek azon 30 árva gyermek nevében, kiket Thaisz Gyula úrnő bizománya utján téli ruhával megörvendeztetett ; hálás köszönet a névtelen fiatal grófnőnek, a ki ínséges konyhánkat 42 írttal és „Emíliának“, a ki azt 40 írttal o. é. segítette ! Sz. Ákos (H. L.) és Szegfű Tivadar (B. P.) mint kitűnő „antikinlkedvelők“ e téren szerzett érdemeiket ezúttal csak tetézték. Más estre a „Nőuralom“ került színre nem kevesebb szerencsével. A Szirtfoky pár (B. R. és H. L.) úgy a szavallatban, mint a helyzetek tiszta felfogásában, szabatos és biztos játékban önmagát haladta meg. De Rózsa (P. I.) Rezginé (F. L.), Terka szobaleány (Sch. I.) átérzett, kerekded, könnyű játékukkal is mindenki megelégedhetett. A többi mellékszeresek is mind ügyes kezekbe tétettek le, s így történt, hogy az egyes részek élénk előállítása által került élénkbe egyöntetű egész. Átalában mindkét előadáson meglátszott az ügyes „tanítói kéz“, — a tehetséges tanítványok — úgy hiszem — a nyert koszorúk és tapsokból szívesen engednének át egy részt Pázmán Mihály magát közénk nyugalmazott színigazgató úrnak, hogy lenne az fáradalmainak némi jutalma. — Az összes bevétel 800 ft volt, miből a takarékos kiadás levonatván, maradt a szűkölködő iparosok javára 670 ft. Fogadják érte a közreműködöitek egyenkint és összesen az éhséggel küzködő embertársak köszönetét, háláját. A gör. n. egyes, egyház a városunkban uralkodó minden más vallásfelekezt közt legnéptelenebb, s e kevés nyájból is f. hó 14-kén virradóra vigyázatlanság folytán egyszerre három hívőt ragadott el a..........gőz ! Rájok sütöttek, s a kályhakürtőt bedugták, az igy támadt gőzben négy közül három áldozat maradt, a szerencsés negyedik Pompéry J., ki azonban máig orvosi segélyben részesül. Ezek hat rendkívüli uton költöztek a túlvilágra, míg egy Czékus János nevű kazinczi születést betyár utonállásért és vérengzésért f. hó 3-kán rögtön bírósági ítélet folytán kandi népsokaság (!) kíséretében akasztófa virágjául köttetett fel. F. hó 14. és 15-én végbement Julia országos vásárunk igen siralmasan ütött ki, természetes, hogy az uralkodó pénztelenség miatt; a mi kevés terményeladás volt, abban főszereplők helybeli üzérkedőink voltak. Gyászhirrel szegem be levelemet, ugyanis helybeli nyomdász Rácz Ádám által szerkesztett s kiadott 1863-diki miskolczi naptár Kis Man „Mi tűrés tagadás“ czimű költeményéért hatóságilag lefoglaltatott, s a már elkelt példányok beszedése is elrendeltetett. r. 1. táncsA. Dárius perzsák kintija és a suezi csatorna. Már az őskeresztyénség előtti időkben kitűzi a hindu vallás az országutak jókarban tartását, sőt az utakról költészetük is énekel, az ős Ramayana rimes költeményben sokszor említés létezik úti biztosokról. Manu törvénykönyve mindenkit egyenként kötelez közutak és átjárások kijavítására , szintén Budha, a nagy hindu reformátor könyve is. Aszoka, Budha leghűbb tanítványáról dicséretkép mondatik, hogy az országutak széleit árnyékos fügefákkal és illatozó „mangá“val beültette, s bizonyos távolságra hidegvíztartó medenczéket és pázsit-lóczákat rakatott. Végre az utas kipihenésére csűr alakú állásokat építtetett. A görög földlekrók a hinduk kitűnő útjait minden időben kiválólag dicsérék, de mi is tudjuk a régészetből, hogy nagy ünnepeknél az országutakat mango,mirtus, narancsbimbókkal, rózsával, vadolajfa virággal, borostyán és pálmalevelekkel hintették be, végre santalfa és tömjén füstjével szagositák s virágkoszorukkal befont fákkal szegték körül. Szintén egy vizi útjuk is — a régészet tanúskodása szerint — már ősidőkben virágzott. Ő Egyptus közlekedése, az olasz Velenczeként, csaknem kizárólag vizi utakon történt. A legfontosabb ilyszerű összekötő viziút, melynek partjaihoz Egyptus városainak legtöbbje építve vala, a Nílus volt Ezen, istenségkép imádott folyó minden időben fő figyelmük tárgya volt. Ez okból a folyó apálya és dagálya fokozatos kimutatására rendszeres filmérőket állítottak föl, melyeket a Moeris tavának árapálya szabályozott. Az egyptusi egyházi rend pedig őrködik, nehogy szentségtelen merénylet a szent folyót növény vagy állati anyag korhadványával befertőzze. De azért a Nilus is üde, egybe itallal hálálá meg jóltevőit, annyira, hogy újabb időben egy franczia tourista a Nilus vizét az ivóvizek pezsgőjének nevezé. Mohamed hívei pedig azt állítják (a Nilus körül lakók), hogy ha a próféta (Reszulil Alláh) valaha a Nilus vizéből ivott volna, a dzsemet helyett bizonynyal örökkévalóságú földi életet kívánt volna Alláhtól. A későbbi khalifák háremhölgyei naponként üdén merített Nilus vizet ittak, és ma is isznak, sőt az arabok impotentia és sterilitás ellen hatályos gyógyerőt tulajdonítanak neki. Az üdv és áldás, mit ez éjszak-afrikai kereskedelmi vizet kiáradásai által nyújt, oly általánosan ismert dolog, hogy azt itt rajzanunk fölösleges. Nem csodálkozunk pedig azon, hogy az egyptusiak a Nílust „mindenekfölötti szent atya“, „országunk megtartója“, „nagy isten,“ s több ily dicsőségeknek nevezték, mert még mai nap is közörömű nagy ünnepet ülnek akkor, a midőn e folyó hévszántotta országuk földjét iszapjával megtermékenyíti. Egy ős monda regéli, hogy egykor „Nilus“ istenség karjaiba, nehogy évenkénti adományát megszüntesse, minden évben egy szűz dobatott áldozatul, innen azon halom , melyet a nílusi gátak közelében a régi szűzáldozás jelképei is mindannyiszor feljebb töltenek, valahányszor a Nilus áradni kezd, mai nap is „Árus“-nak (arának) hivatik. Midőn Egyptus az araboktól meg jön hódítva, a seregek fővezére, Ámr Ebn-el Ás, betiltá ezen szűzgyilkolást. Mi történt a rege szerint ? — Az áradási idő már két hó óta lejárt, de a Nilus, mely szüzétől magát megfosztva látá, boszuból még mindig ágyában vesztegelt. A nép tombolt dühében, mert az éhség elkerülhetlennek látszik. A fővezér tudata ez eseményt a khalifával, és a válságos körülmények közt a khalifa további parancsát kérte. Omár helyeslé Amar tilalmát, egyszersmind pedig következő levelét küldé a Nílushoz: „Ab-Alláh-Omár, a hívők fejedelmétől, a Nílushoz !“ „Ha magadtól áradozol, úgy ne önts ki, de ha Alláh, az egyedüli, a hatalmas parancsából folydogálsz medredben, úgy esdünk istenünkhöz, az egyedüli és hatalmashoz, hogy téged kiáradni engedjen.“ — Ezen levél a Nilus partján egy zöld sátor alól jól érthető arab nyelvem s oly rengeteg hangon olvastatott fel, hogy a Nílusnak többé kifogásai nem lehettek. — Mit tett ? még azon éjjel haragjában 10 ölnyire földagadt. Ezen történeti mese elég bizonyíték arra, mily elkerülhetlenül fontos a Nilus kiöntése egész Egyptusra nézve, s mily hővágygyal csüng népe e nagyszerű természeti tüneten. De ez nem is lehet máskép, mert a Nilus emberi emlékezet óta mindig csak jót, és soha roszat nem tőn, sőt kiáradásai által más folyókkal homlokegyenest még a rosz országutakat is járhatókká teszi az által, hogy gödröt, völgyet, barázdát iszapjával eltemet. Ilyenkor a vízesésektől (Cataractes) egész a földközi tengerig festett gerinczű és tarka vitorlájú könnyű bárkák ezerei futkostak ide oda, némelyek kéjkirándulásra, mások buzgó bucsujárók számára. Ismét olyanok, melyek Aethiopia kincseit a közép tenger kikötőibe, avagy Ázsia és Graeciajét a Nilus déli tartományaiba czipelvén, egyedül a kereskedésnek valának szentelve. Már időszámításunk előtt a XIV. században Ramses király, kit a görögök Sesostrisnak hittak, uj utak nyitására nézve kísérleteket ten, melyek Egyptom közlekedési erőit a vörös tengerrel összekapcsolnák. A suezi földszoros átszúrása és csatornázása — minek eszméje azonban Ramses koránál 3000 évvel régiebb — vizsgálódások nyomán, mint gyakorlatilag kivihető tűnt fel, de Ramses minden ebbéli kezdeményeit csakhamar abban hagyó azon állítás miatt, hogy „a vörös tenger színvonala feljebb állván a Nílusénál, ha mindjárt a földszoros átszúrása sikerülne is, a vörös tenger erős sós vize a Nílus tartományok páratlan gabona földeit elöntvén, Egyptus jólétét megsemmisítené.“ Pharao Neco (Kr. e. 600 évvel) újra felmelegítve őse eszméjét, megkisérte a keserű tavak vizét is a csatornázás körébe vonni, de ő is nem sokára félbe hagyatá a munkálatokat, hitelt adván egy öreg jós azon intésének, hogy e vállalat teljesülése nem annyira az Egyptomiaknak, mint inkább a külföldnek szolgálandana előnyül. De néhány történetíró ezen terv kivitele gátló okául Neeho közbejött halálát jelöli. Mily erélylyel űize e király ama vállalatot czélja felé, bizonyítja azon hiteles hagyomány, hogy a csatorna ásásánál 120,000 munkás veszté élt és különösen szomj miatt életét a forró sivatagon. Végre a hódító Dárius Egyptomot meghódítván, elhatározá Ramses és Necho eszméjét valósitani, azon erős meggyőződésben élvén, hogy egyedül ő az századában, kinek akarata alatt a vállalatot sikernek kell koszorúznia, és ő nem is csalatkozott, mert még életében 25 mértföldnyi csatorna kapcsolá a vörös tengert nem a Nílussal, hanem a közép tengerrel össze, hajói pedig a görög és phoenikiai kikötőkből egyenesen déli Perzsia és Hindustan kikötőibe vitorláztak be. PATRUBÁNY ANTAL, már megragadott, hogy alföldi testvéreink ínségének enyhítésére hazafias és polgári kötelességét lerója. Azért igen fájdalmasan és leverőleg hatott ránk azon, többször előfordult eset, hogy némely lap, hamis tudósításai után, vagy saját humorából úgy állítja elő városunkat, mint ha nálunk minden érzés kihalt volna a szép és jó iránt. Hogy városunk részéről kevés tudósítás érkezett a lapokban azon összegről, melyek az alföldiek részére gyűjtöttek, azt azon körülménynek kell tulajdonítani, hogy mi a kebel legnemesebb érzéseit nem akartuk sípok és trombiták harsogása mellett fitogtatni, s ha áldoztunk, azt evangéliumi szeretettel tettük, s nem azért, hogy a hírlapok megtapsoljanak. Azonban, minthogy némely lap eléggé gyöngédtelen a szív leggyöngédebb érzéseit a hiúság vásárjára hurczolni, részint e méltatlanul sértegetett város hitelének fenntartása, részint pedig a félrevezetett közvélemény helyreigazítása tekintetéből, habár elvünk ellen, ezennel nyilvánítjuk, hogy Vácz városa, daczára saját szorult helyzetének, az alföldiek javára eddigelé 2000, azaz kétezer ftát meghaldó összeget küldött rendeltetése helyére. Tekintve városunk lakosságának számát, s összevetve az általunk összegyűjtött összeget az ország egész összegyűjtött összegével, tiszta lelkiismerettel állunk a közvélemény bírói széke elé, s pirulás nélkül állíthatjuk, hogy polgári és hazafias kötelességünkről meg nem feledkeztünk. Böjti estéinket Mátray István színtársulata tölti be előadásaival. Dicséretére szolgál, hogy változatos és érdekes játékrenddel lép fel, s hogy daczára ennek, még sem örvend tömeges látogatásnak, azt az őt megelőző színtársulat izetlen és sértő magaviseletének kell köszönnie, melylyel a város lakosságának nagy részét a színháztól elidegenitette. Ízei munka kezdetéig legalább — pénzes munka nyujtassék a népnek, s hogy őszi vetéseink, melyeket a hosszú, erős és folytonosan száraz fagy csaknem egészen tönkre tett, — valamely kedvező időjárás által némileg helyre jöjjenek, — e nélkül nálunk a valódi ínség még csak ezután fog kezdődni. Takarékpénztári alapszabályaink tavaly július óta Bécsben vannak, s máig sem kerültek vissza. Ezen intézet pedig épen most lett volna vidékünkre valódi áldás. r. 1. M i s k o l c z, febr. 18 kán. Mit az élvfukar farsang elmulasztott, azt immár kezdi helyre pótolgatni a böjt, ugyanis neki jutott a szerencse bennünket egy pár kellemetes műkedvelői jótékony czélu előadással megajándékozni. — A megye honleányai közt zászlóvivők b. Vay, sz. Teleky Zsófia grófnő és Kocz Józsefné, sz. Palóczy Judith asszony (kedves emlékű Palóczy Lászlónk leánya) veszteglő műkedvelő társaságunk élére állván, velők a miskolczi szűkölködő iparosok javára f. hó 13 án és 14-én Szigligetinek .Mama" és „Nőuralom“ czimü érdekes vígjátékait színre hozatták. A mindkét este színházunkat színig megtöltött ékes közönség nem győzte elismerése, s megelégedésének jeleit koszorúk, tapsok és kihívások által nyilvánítani, mit az iletek meg is érdemeltek, mert a „Mamá“-ban talpraesettebb Mogorinét (D. M.), kellemeseb Cililt (F. E.) darab földön nem találni. — mig Berki Gazdasági és keresk. tudósítások. — Pest, febr. 20-kán.Derült,napfényes idő, havunk olvad. A Duna jege még áll, bár a budai oldalon már fel van szakadva. A vízállás különben növekedik. Gabonaüzletünk folyvást gyenge , jelentékenyebb vételek búzából tegnap sem történtek; egy részlet 85 ftos felvidéki termésű búza a vasútnál 4 ft 75 krjával, hasonló termésű 85— 86 ftos pedig 5 ft 18 krjával adatott el, ez utóbbi 3 havi terminusra. Lengyelországi rozs 3 ft 55 krön kelt. Az árpát feljebb tartják. A Pesten február 18-án tartatott hetivásár alkalmakor volt : 793 ökör, 56-260 ft párja, 312 tehén, 40—136 ft párja, 144 borjas tehén 38—115 ft párja, 224 fiatal marha 28—49 ft párja, 264 borjú 20—32 ft párja. Mázsája a marhahúsnak 19 ft 50 krtól 22 ft 50 krig. 1600 sertés 25 krtól 27 ftig fontja, szalonna 28 fttól 35 ft 75 krig mázsája, zsír 32 fttól 35 ft 75 krig mázsája, szerb zsír 28 fttól 31 ftig mázsája. Kassa. Folyó hó 10-től a piaczi árak kimutatása : Búza pozsonyi mérőnkint 4 ft 40 — 50 kr. Kétszeres 3 ft 80 kr. Rozs 3 ft 40 kr. Árpa 3 ft. Zab 2 ft. Tengeri 3 ft 40—50 kr. Egy szere disznózsír 4'0 kr. Gál szé es. Folyó hó 11-től a piaczi árak hivatalos kimutatása : Búza köbsönkint 7 ft 80 kr. Gabona 6 ft 40 kr. Árpa 5 ft 30 kr. Zab 3 ft 30 kr. Tengeri 6 ft 20 kr. Különfélék. Pest, febr. 20. * A hazai szükölködők felsegélésére ismét a következő több rendbeli adakozások érkeztek hozzánk: 1) Gróf Pejacsevich Lászlóné szül. báró Dőry Gabriella urhölgy ő maga lelkes sorokban tudatja velünk Nassiczról, hogy ő a fentebbi czél.A tánczvigalmat rendezvén, ennek jövedelme 414 ft vala, a melyet is a nemesszivü honleány szerkesztőségünkhez beküldött. 2)Baksáról t. Soós Pál ur által 126 ft 70 kt a következő felvilágosító levéllel : T. szerkesztőségi ínséggel küszködő alföldi testvéreink részökre a baksai és barabási közbirtokosság — bár csekély mértékben, mert a szárazság okozta mostoha termésen kivül még határait a jég is felére elpusztította, gabonát szedett össze, s azt elárverezvén, a bejött pénzt a t. szerkesztőséghez a kellő helyre leendő juttatás végett azon értesítés mellett küldöm be, hogy a barabási közbirtokosság küldeménye teszen 38 ft 20 krt, és mely összeg és pedig 37 ft 70 kr az eladott gabonából, 50 kr pedig ott lakó ifjabb izraelita készpénz adományából gyűlt össze. A baksai közbirtokosság által adott gabona szintén eladatlan, az abból bejött pénzt következőleg adták össze : Német András 2 ft 40 kr, Grebetits Antal 60 kr, Sós Pál Györfán 1 ft 20 kr, Zöks József 60 kr, Rózsás György 60 kr, Bertalan Imre 1 ft 20 kr, Póka György 1 ft 20 kr, Molnár Ferencz 60 kr, Molnár János 60 kr, Sohár Péter idősb 2 ft 40 kr, Hermán Imre 1 ft 20 kr, Borsos Ferencz idősb 1 ft, Takács Ferencz 60 kr, Takács Imre 1 ft 20 kr, Takács Péter 60 kr, Takács János 60 kr, Baka Pál 2 ft 11 kr, Tánczos Pálné 60 kr, Viza János 60 kr, Lelkes János 1 ft 821/* kr, Koltai Imre 1 ft 20 kr Sohár Vincze 60 kr, Borsos Ferencz ifjabb 1 ft 20 kr, Udvardy Imre 1 ft 82*/2 kr, Sohár Lajos id. 1 ft 20 kr, Baka Sándor 4 ft 22Va kr, Sohár Ferencz 60 kr, Bertalan János 1 ft 20 kr, Cseresnyés Györgyné 1 ft 20 kr, Torda György 1 ft 82*/2 kr, Sohár József 1 ft 20 kr, Sohár Lajos ifj. 1 ft 20 kr, Baka István 2 ft 40 kr, Büki István 60 kr, Molnár Pál 60 kr, Sohár Gábor 3 ft 20a kr, Német János 60 kr, Király Móricz 60 kr, Király Imre 60 kr, Sós József ifj. 60 kr, Király István 1 ft 20 kr, Makuter Gábor 1 ft 20 kr, Kajcsa János 1 ft 20 kr, Horváth Jánosné 30 kr, Lóránt István 30 kr, Lipsicz Mór 1 ft 20 kr, Kuncz Henrik 1 ft 20 kr, Baka János 2 ft 11 kr, Meider József 1 ft 82 82 kr, Baka István ifj. 1 ft 20 kr, Sós Mihályné 60 kr, Soós Pál 21 ft 60 kr, összesen 81 ft 82 kr. Készpénzt adtak Freyer Fülöp 50 kr, Magery Pál 20 kr, Schönwald József 50 kr, Dukáts Istvánná 10 kr, N. lakatos 10 kr, Sipos József 50 kr, Winkler János 1 ft, összesen 2 ft 90 kr, továbbá az ígért gabonát készpénzzel fizették ki, Eisinger Salamon 65 kr, Sohár Károly 65 kr, Horvát János 2 ft 40 kr, összesen 3 ft 70 kr, az egész összeg 88 ft 43 kr. o. é. *) Különös tisztelettel maradok stb. Baksán febr. 14. 1864. Soós Pál. 30 rádról t.cz.Oerdoochaki Ernuszt Kelemen ur honfiúi melegséggel irt sorok kíséretében küldött 100 ftot saját nagylelkű adományát. 4.) Patóházárólnt Szabó Lörincz lelkész ur 41 ft 20 krt, e levéllel: Pató háza, febr. 18. 1864. Tisztelt szerkesztő ur! Folyó hó 8-án t. Tóth János ur lakásán jó barátai öszszejövén, t. Boros Pál ur indítványa következtében az alföldi szükölködők javára összegyűlt negyvenegy forint húsz kr, mely összeget van szerencsém ide mellékelve beküldeni. Tisztelettel Szabó Lörincz sk. patóházi ev. ref. lelkész. 5) Érdről t. Lits Gusztáv tisztartó uraltál 32 ft. eme felvilágosítás kíséretében : „Érd, febr. 15. 1864. T. szerkesztőség! A amlgy B. Sina Simon ur érdi uradalma tisztesége részéről, az alföldi szükölködők javára összegyűjtött 32 ft o. é. van szerencsém ezennel a t. szerkesztőségnek tisztelettel beküldeni. — Adakoztak pedig név szerint Lits Gusztáv tisztartó 10 ft, Kalkáni Jakab főerdész 5, Kuliffay Adolf ispán 5, Brillich József ispán 5,I leszky Antal ispán 3, Beszédes Geiza Írnok 2, Eőrdögh Rudolf Írnok 2 ft. Összesen 32 ft o. é. Ezek után tiszteletem mellett maradtam stb. Lits Gusztáv tiszttartó. 6) Bucsáról t. Hupka Lajos jogtudor ur saját adományát 10 ftot,és 8 éves fia Jenő Lajos önkénytes adományát 2 ftot, összesen 12 ft; valóban szép, midőn a fiú már ily zsenge korában követi apja nemes példaadását. 7) Pozsony hói t. Csiky Mihály ur szintén saját adományát 10 ftot, melyet a t. ajándékozó kivonatához képest a pesti kenyérosztó egyetek küldöttünk át. 8) Fodor Géza joghallgató úr küldött 5 ftot. — Mind e nyolcz rendbeli t. ez. adakozók fogadják a segélyzettek nevében meleg,öszönetünk és honfiúi elismerésünk nyilatkozatát emberbaráti áldozataikért. A szerkesztőségünknél eddigelé egybegyűlt és átszolgáltatott pénzek összege 28.320 ft, 27 db es. k. arany, 1 font sterling, és 3 db ezüst tallér. * A Duna jege Bécs közelében tegnap, febr. 19 -én, de. 9 órakor megindult. A Duna-csatornán még áll a jég. * Hg. Batthyány Fülöp báranyamegyei Kisasszonyfa kath. községnek harangöntésre 1284, és paplaképitésre 555 ftot adományozott. Az erdélyi muzeumegylet közgyűlésének tárgyai voltak, az elnöki megnyitó "szódén kivül : két bizottság kinevezése a jegyzőkönyv, levél- és pénztár megvizsgálására; titkári, pénztárnoki, igazgatói, könyvtárnoki és éremtárnoki jelentések ; a választmány legrégibb 4 tagja helyébe 3 évre, s az időközben kilépett egy tag helyébe két évre, új tagok választása; a választmány indítványainak megvitatása; költségvetés, végre egyesek indítványai. A gyűlés egyike volt a leglátogatottabbaknak , s a közönség kiváló érdekeltséggel hallgatta végig a különböző jelentéseket. Délután tudományos felolvasást tartottak P. Vajna Elek és P. Szathmári Károly urak. Az elsőnek „A közelebb lefolyt két év alatt Közép Európában s illetőleg Magyarországban *) T. Pákh Albert úr kéretik a „Vasárnapi Újságában az adakozók egy részének megnyugtatására e kimutatást átvenni. S. P.