Pesti Napló, 1864. március (15. évfolyam, 4212-4237. szám)

1864-03-30 / 4236. szám

házy Pál 100 ft, gróf Széchenyi Kálmán 100 ft, gr. Pálffy János 100 ft, özv. gr. Bánffy Dénesné 50 ft, Brunswick grófnő 30 ft, Cziráky gr.nő 30 ft, Duka Tivadar Rómából 46 ft, gr. Wenkheim Antal 25 ft, gr. Festetics Dénes 25 ft, Pallavici­­ni Alfonz őrgr. 50 ft, gr. Waldstein János 25 ft, Erdődy Ferencz 60 ft, gr. Andrásai Etelka 50 ft, gr. Pálffy Pál 50 ft,a „Nefel­ejts“ szerkesztő­sége 40 ft, Kohen J.J. 38 ft, Lika Anasztáz 20 ft, gr Gyulay Lajos 8 ft, Kölber testvérek 6 ft, Unger Henrik 4 ft, Lőwy Gottlieb 8 ft, Wolter­beck 5 ft, N. N. 4 ft, N. N. 2 ft, László Julia 1 ft, Brachfeld Gyula 1 ft, Krauss Jakab 1 ft, Ür­­m­ényi Miksa 5 ft,­­ összesen 974 fttal. Ezenkí­vül a légszeszvilágítást az előadás két estéjén jótékony czél tekintetéből ingyen adta a tár­sulat. A fenn kitett 7610 ftnyi összegből az ínséges vidékek lakói közt leendő szétosztás végett el­küldetett 7300 ft, melynek részletes elosztásá­ról a jelentés hírlapok utján annak idején közzé fog tétetni; a fennmaradt 310 ft pedig a pestvá­rosi kenyérosztó egyletnek adatott át. Pest, mart. 27. 1864. Gr. Andrássy Gyula. Gazdasági és keresk. tudósítások. — Pest, mart. 29-kén. Első ünnepen bo­rult, nedves, tegnap folytoni esős, ma borongó, szeles idő. A külföldi gabnavásárokon a múlt hét folytán lényeges változás nem fordult elő; a hangulat általában lanyha, s az árak alacso­nyak ; az üzérkedés szünetel. Helyi piaczunkon az összes heti kelendőség a búzából 20—25.000 mérő volt, a bejegyzés sze­rinti, vagy néhol kissé emelkedett árakon.­­ A malomtul­ajdonosok csak hétről hétre vásárol­nak, mivel a liszt roszul kel. A rozs, csökkenő árak mellett, kevés vevőre talált; a lengyel­­országi rozs 3 ft 40 krjával adatott. Árpa kö­­rülbelül 8000 m. vétetett meg , vetnivaló és szeszfőzésre, nem változott árak szerint. A zab a hét elején jól kelt, később kissé elhanyatlott az üzlet, de az árak megmaradtak. Köles ke­vés van magtárainkban, az is hitvány minőségű, s azért nem akad reá vevő a bejegyzett ár szerint. Tengeri csak kevés kelt el helyi fo­gyasztásra, változatlan áron. A repczevetések állapotáról általában azt állíthatni, hogy az el­vetett mennyiségnek körülbelül egy harmada jól kiállta a kemény telet, s most buján zöldell, de a többit ki kell­ szántani. Vételszerződé­sek köttettek 83/4—97e írtjával köbölszámra; tényleges áru nem adatott el. — Gyapjú csak egy részlet finom posztógyapju adatott el a raktárakból. Vételszerződések köt­tettek : 250 mázsa gr. Cziráky féle­­irodalmi gyapjúra 144 írtjával, egy helybeli ház által; 160 m. Ullmann-féle urodalmi gyapjúra 155 írtjával, egy franczia ház által, s Tisza Lajos és Tisza Kálmán urak uradalmi gyapjúira 143 és 122 írtjával, egy bécsi ház által. A Pesten mártius 24 én tartatott heti marha­vásár alkalmakor volt: 711 ökör, 60 fttól 260 ftig párja; 226 tehén, 50—130 ftig párja; 112 borjas tehén, 40—155 ftig párja; 75 fiatal marha 24—52 ftig párja ; 664 borjú, 16—28 forintig párja ; 958 bárány, 4—14 ftig párja. Mázsája a marhahúsnak 19 ft 50 krtól 24 ft 75 krig; 1800 sertés, 25—28 ftig mázsája; szalonna, 30—35 ft 50 krig mázsája; zsír 32— 05 ft 50 krig má­zsája; szerb zsír 29—31 ft 60 kr­g mázsája. B­é­c­s, mart. 26-án. Búza marchfeldi Bécs­­ben, 88 k 5 fontos, 5 ft 35 kr; bánsági Győrött 88'/a—89 fontos, 5 ft 85 kr; fehérvári Győrött 88 fontos, 5 ft 80 kr; rozs, felvidéki Bécsben, 84 fontos, 3 ft 75—77 kr; árpa, bajor, 64 fon­tos, 2 ft 60—63 kr ; zab, felső-ausztriai, átvite­liig 48­-51 fontos, 2 k­ 43—48 kr. Buzaforga­­lom 15,000 mérő. Különfélék. Pest, mart. 29. * A hazai szükölködök felsegélésére ismét a következő jótékony adakozásokat vettük : 1) Zágráb megyéből Nagy-Goriczáról a turo­­polyai grófság főhelyéről Josipovich István turopolyai gróf ő magától 470 ft; e tekintélyes összeg is uj bizonysága lelkes horvát testvéreink irántunk, valódi őszinte rokonérzetének, melyet a sok százados nemzeti együttlét szentesített. A nemeskeblü adakozók névsora ez: Josipovich István 25 ft, Pogledics Dragutin 5 ft, Aksamo­­vics József 5 ft, Vernics Miksa 5 ft, Pucseko­­vics István 1 ft, Galekovics Pál 2 ft, Arbanas Ivó 1 ft, Pogledics Ferencz 15 ft, Galekovics Tamás 1 ft, Sipusics György 50 kr, Kovacsics János 50 kr, Kuncsics János 50 kr, Leder Ist­ván 50 kr, Pucsekovics Ivó 50 kr, Kuncsics Józsa 50 kr, Kondekovics István 50 kr, Kosz Máté 50 kr, Cvetnics László 50 kr, Sever Miklós 50 kr, Csernko Máté 40 kr, Klafurics Pál 50 kr, Sedmak István­­50 kr, Sipusics János 50 kr, Vadjics István 50 kr, Klarics György 50 kr, Prepelics István 50 kr, Horvát-Zsuprik 2 ft, Zelencai Gusztáv 2 ft, Medics Albert 8 ft, Pucz Miklós 5 ft, Briglevics József 10 ft, Rasznek, ülnök 5 ft, Josipovics Mirko 25 ft, J­edekovics Kálmán 10 ft, Rauch György 20 ft, Modics László 10 ft. A turopolyai kerület 200 ft, Nemes-Busevecs község 7 ft, Vel-Mlaka köz­ség 12 ft, Jármek János 1 ft, Alsó-Lukavecz község 7 ft 50 kr, nemes-kucsi község 15 ft 55 kr, Nemes Mraclin község 10 ft 50 kr, Nemes- Lomnicza község 27 ft, Nemes-Plesó község 4 ft, Nemes-Felső Lukavecz község 13 ft, Kurilovecz község 7 ft 5 kr. Összesen 470 ft. Fogadják mind­e­t, ez. adakozók őszinte hálakifejezésün­ket, s a segélyezett magyar nép meleg viszont- Üdvözletét. 2) Fehér-Gyarmatról­­ Bálik­a Károly gyógyszerész ur összegyűjtött és beküldött 86 ft 30 krt. 3) Kassáról B. Rezső ur küldött 5 i­tot. Köszönet a t ez. adakozók s gyűjtök buzgal­máért, melylyel e jótékony ügy iránt viseltetnek. Mind a három rendbeli adakozást átadtuk a pesti kenyérosztó bizottmánynak. A szerkesztőségünkné­l eddigelé e czélra ösz­­szesen egybegyűlt és átszolgáltatott pénzek összege 36,572 ft 72 kr, 34 db cs. k. és 1 db 20 frankos arany, 1 font sterling, 4 db ezüst tallér, 1 db ezüst forintos, és 6 db ezüst huszas. * Mély sajnálattal értesülünk, hogy a fővárosi ügyvédi kar egyik dísze, a nemzeti kaszinó igaz­gatója, a közbecsülésben élt L­á­n­g­h Ignácz, ma reggel 1/18 órakor saját szállásán a József­­téren pisztolylyal szívén lőtte magát. A boldogult kitűnő jogtudós, s mint ilyen,az „országbírói ér­tekezletek“ egyik tagja, és jeles hazafi volt; a hazai jótékony és közintézetek lelkes e­lőmozdu­­­­ója, széles körökben ismert és tisztelt férfiú. Már régebb idő óta szenvedett idegbajban , s néhány naptól fogva mély borongást vettek ész­re kedélyén. — Elhunytét, Pestnek úgy szólván minden köre gyászolja. Áldás emlékezetére ! * Hir szerint a nm. kir. curiánál Huszár Ferencz országbírói protonotariusnak alország­­biróvá és Nyeviczkey József személynöki proto­­notáriusnak országbírói protonotáriussá történt kinevezése már legfelsőbb jóváhagyásban ré­szesült. * A jótékony női bazár és a két műkedvelő előadás összes tiszta jövedelme 50,573 ft. * Az alföldi vasút töltésein, a múlt hét folytán egyedül a hódmező­vásárhelyi részen 5000, a szeged-precsorai Tiszagáton pedig 4537 ember nyert munkát. * A jelen húsvéti ünnepek, kivévén a buzgó áhitatoskodást, mert a főváros minden keresz­tyén hitfelekezetű templomai tömve voltak, úgy­szólván elveszték szokott vidám jellegüket, mi­után az első ünnepen is kellemetlen idő volt, teg­nap pedig épen egész nap szakadt az eső. A város­erdei, budai hegyekbeli pezsgő néptolongásnak, a Gellérten ilyenkor tartatni szokott népi ünnep­­nek az alkalmatlan idő miatt nyoma sem volt. Azonban a Gellértre, daczára a folytonos esőnek, mégis felment vagy száz visszariaszthatlan vá­l­lalkozó. E népünnepet, hír szerint, jövő hétfőn fogják megtartani, de az idő kedvéért el nem engedik. * Ö Felsége az országos alapból 1000 Ltot méltóztatott utalványozni az irgalmas rend sze­pesváraljai kórháza elhamvadt épületeinek hely­reállítására. * Ö Felsége Top­pl­er Károly rendelkezés alatti cs. k. úrbéri törvényszéki tanácsost az er­délyi kir. táblánál másod osztályú ülnökké ex­tra statum kinevezni méltóztatott. — Magyar kir. főkanczellár gróf Forgács A­n­t­a­­­ur , amaga a bécsi magyar techniku­sok által rendezett hangverseny jövedelméből 1000 ftot a pesti kenyérosztó bizott­mánynak a mai as magyar királyi helytar­tótanács utján juttatni méltóztatott, mely ösz­­szeg Fabricius József kir. tanácsos urnak már át is adatott. — Szarvasról tudósitatunk, hogy ott a lelkes B­o­­­z­a Anna grófhölgy tanácskozásra hiván össze a város lelkesb hölgyei néhányát, ta­nácskozásuk tárgyát a helyb­­ínség enyhítésére czélzó módok mikéntje képezé, s abban álla­podtak meg, hogy maguk között az utczákat felosztván, házankénti kéregetést kezdjenek; s ezen szép eszme létesittetvén, várakozáson felül jól ütött ki, mert készpénzben 1200 ft, majd 50 mérő búza, főzelék, só, szalonna stbvel gya­rapodott a levesosztó intézet. Áldás rajtuk szi­ves fáradozásaiké­t, s az adakozókon áldozat készségükért.­ * A Balaton-gőzhajózási társulat ez idei köz­gyűlését ápril 23 -án tartandja, Ü­r­m­é­n­y­i Jó­zsef elnök úr pesti lakásán. * Biharmegyéből Gesztről értesíttetünk: „A jó szív korán tettekben mutatkozik. Gr. V­a­y László ő méltóságának még csak hétéves leánykája máris figyelemmel kisérvén az édes hazánkban uralkodó ínség miatt szenvedők sorsát,herczeg Odescalchi Gyuláné szül. gr. Degenfeld Anna e magassága kezeibe saját pénzéből két darab cs. aranyat tett le, hogy ezt a községünkben lakó szegény, dolog­­tehetetlen, nyomorult özvegyek és árvák segé­lyezése végett adná át. Mi a herczegnő ő ma­gassága kegyes kezeiből át is vettük ; fogadja érte a nagy lelkű adakozó legforróbb köszöne­­tünket 1864. mart. 25. Geszt község inségi bizottmánya.*­ * Említettük, hogy a­ágrábi „Pozor“ végkép betiltatott; mint a „Nar. Novine“ írja, e betil­tás oka a „Pozor“ szerkesztőjének a sajtóper folyama alatt a hatóság elleni ismételt heves kifakadása volt. * Popovics Lázár aradi születésű mérnö­köt, Arad városa f. hó 7 kén tartott ülésében díszpolgárává nevezte ki, abbeli közfigyelmet gerjesztett találmányának méltatásául: miként lehet az elsülyedt hajókat légnyomási készülék segélyével biztosan kiemelni ? * A kolozsvári tekeasztal összesen 771 ft 20 krt jövedelmezett a szű­kölködőknek. Ez összeg gr. Károlyi Edéné­t magához küldetik kiosz­tás végett. * A „Szegedi Híradó“ írja, hogy múlt kedden délután sűrű felhő vonult el Szeged város felett, nagy villámlással, hangos dörgéssel és sebes záporral. A villám a gőzmalom közelében egy hársfát széthasított, s egy külvárosban is lecsa­pott, de kárt nem tett. * Egy bécsi ember, a­ki már régóta tesz ki­sérleteket a galambokkal levélszállításra , a ma­­ vasárnap három jó repülő galambját le­hozta Pestre, s itt nyakukra kötött levélkékkel, déli 12 órakor elbocsátá­ A galambok esti 8 óra tájban érkeztek Bécsbe, félórás időközönként, egymásután. * A debreczeni kaszinó-egylet is fényes si­kerű hangversenyt rendezett a szűkölködök ja­vára. Az előadás­ai hó 2- án ment végbe az ot­tani városháza termében, s összesen 1156 h­ot jövedelmezett. * A debreczeni takarékpénztár jótékony ado­mányai ez évben a következők: a debreczeni ref. főiskolában tanuló szegény szolgagyermekek­­ közt kiosztandó 1600 kenyérre 500 ft, a m. k. műegyetemnek 20 ft, a debreczeni sirkertek rendezése körüli földmunkálatokra 500 ft, a ker­tészeti egyletnek 200 ft, a „Hortobágy“ heti lap fenntartására 100 ft. R e s z t e r szintársula­tának segély 100 ft, a debreczeni kis templom építésére 100 ft, a debreczeni zsidók iskolájára 50 ft, kórházaknak 15 ft, apróbb segélyezésekre 37 ft, az ínség enyhítésére a választmány belá­tása szerint 250 ft, együtt 1872 ft. * Kara Miska és Szép Józsi híres rablók, hir szerint, fi hó 2- án Kis-Komáromban, Nagy Ka­nizsa mellett elfogattak. * Az aradi lóversenytéren lévő faépületeket felgyújtották. A tettes elfogatott. Színházi tudósítás. Legmélyebb tisztelettel alólk­ottaknak van szerencséjük a t. ez. színházi közönséggel tudatni, hogy a pest­budai egyesült német színházak igazgatását kö­zösen általvevén, főtörekvésünk oda leend irá­nyozva, hogy a legújabb színpadi szerzemé­nyeknek — a dalmű, bohózat, szinmű és ballet terén leendő előadatása, úgy a legjobb szin és da­lmű­i tehetségeknek szerződtetése, nemkülön­ben a leghíresebb színpadi művészeknek ven­­dégszerepeltetése által a t. ez. közönség párt­fogását elnyerni és biztosítani szerencsések le­hetünk. Kelt Pesten, 1864-ik évi böjtmáshava 23 án. Winter Bernát és Röhring József. * A Zemplénmegyében uralgott keleti marha­vész teljes megszűnte alkalmából a szarvas­marha-vásárok megtartása a megye egész terü­letén ismét megengedtetett. * Rákos-Kereszturról Írják nekünk mart. 18- káról : Időközileg fölmerült több nehézségek daczára is szép előhaladással épülő pest-jász­berényi országos útvonalnak, ezen folyó évre kiépíttetni elhatározott része — egyenesen a maglódi határon keresztül azuzbereki hidig ter­jed, — mindenütt közvetlenül t. Wodiáner Béla maglódi földesur birtokán. Ezen kiépíten­dő uj vonal — még a múlt őszszel — a megyei mérnöki hivatal részéről szakértőleg kijelöltet­vén, földmunkája a közmunka­erő által a ki nem fagyásig folytattatott is; de nagyobb rész­ben, annak kétfelőli felárkolása még hiányoz­ván, azt a jelen mártiusi napokban Wodiáner Béla úr saját költségén mintegy 900 öl hosszú­ságra felárkoltatta, csakhogy a szegény szű­kölködő maglódi lakosságnak alkalmat nyújt­hasson élelmek megkeresésére; ezenfelül — csupán ezen nemes czélból — a birtokán lévő minden közlekedési útvonalakat kiigazittatta. * Ezen sorok átvételére a „Hon szerkesztősége is felkéretik. — T­a­u­s­i­g Károly hangversenye. Húsvét­hétfőn déli 12 h0 órakor adá Tausig Károly tiz 3-dik — de ha jól értesültünk — nem „búcsú“ hangversenyét, mint ezt a falragaszok hirdet­ték.­­ Az igen szép számú közönség, mely az „Europe“ szálloda díszes termét egészen meg­­töltő, újból meggyőződhetett, mennyire érdemes a nagy zongorakirály e kitűnő tanítványa arra, hogy őt mestere utódának nevezzék. Játékának részletes bírálatába ez alkalommal nem bocsát­kozunk, miután már 1-ső és 2 dik hangversenye után e lapok is odanyújták neki az érdemlett koronát; de nem hallhatgatjuk el, hogy bámula­tunk daczára játéka minket hidegen hagyott, mert nem bir azon megragadó értelem —és ér­zelemdús előadással, melyet különösen Beetho­ven, Chopin és Schumann szerzeményei igé­nyelnek, s ennek tulajdonítható, hogy kevesebb sikert aratott ezekkel,mint Lisztnek inkább csak rendkívüli technikai ügyességet feltételező át­irataival, névszerint a 10 dik magyar Rhapso­­diával és Ördög Robert változataival, melyekért a közönség szűnni nem akaró tapssal nyilvánítá teljes elismerését. Közreműködőkként Murska Ilma k. a.- t. és Szupper Jenő urat jelölé a mű­sorozat, de utóbbi megbetegedvén, ez által ritka műélvezettől fosz­tott meg,melyért Murska Urna k.a. két német dal­lal kárpótolni igyekezett, melyeket, valamint az ismert s Hollósy Kornélia óta feledhetlen „E­z a világ“ — kezdetű népdalt is szokott köny­­nyűséggel és a közönség nagy tetszésére adá elő e jeles koloratur énekesnő. Madarat madáréi­’ adhatok én százat : Ennyi csekélységen zajt ütni gyalázat! Piha ! kinek egy csöpp esze van, nem tenné. Nem csendesül ezzel a fejedelemné : Kell is nekem, igy szól, madarad, ha eztet, Drága „Turul“ sólymom újra nem éleszted ! Mert se fiam nem volt, se szeretett lyányom : Ez az egy madár volt — ő sincs ! — a világon. Lobbot ezen arcra vete Ildikónak, Szép homloka tetszett vérrel elegy hónak : Ne kiabálj, örült ! — éles szava Csenge — Nem vagy mai gyermek, se leányzó gyenge. Sohse vénezz engem ! •— szólt erre Budáné — Lassabban előttem, kegyelem-királyné ! Azt se tudom, mellyenk korosabb egy nappal! Vagy azt se : magánál ki beszél rútabbal! így szóltakozának, ketten is egyszerre, Etele Budával jöttek ilyen perre; Gyöngyvér panaszát csak nehezen verék ki; Mire felindulván, mond az ura néki : Asszony ! a patvarnak vége legyen, hallod ! Mert keserű kinját, bizony Isten ! vallód ; Etele halálból uradat most menti : És mit cselekesztek azalatt ketten ti! Oh ! keserű kinját én érzem előre Fekete bánatnak — Így sir Buda nője . Mert soha nem érek, tudom azt, jó véget, Soha én ez asszony, sem az ura végett. Etele másrészről, lebocsátva hangját, Édesgeti berzent, haragos galambját; Adja önön sólymát —■ noszolá — Gyöngyvérnek, Kedvesiért kedvest, igy együve férnek. Látszott is az asszony hajlani szép szóra ; Madara megjött volt az arany zsinórra : Veszi harmat kézzel, s ángya felé lépve, Kitekeri nyakát, úgy dobja elébe. Nagy bajjal a két hős bírt annyira menni, Hogy e csekélységből ne legyen több semmi ; De mégis a pörnek vetik aztán végét, Összeöldtetvén egymás feleségét. ] Ámde, mikép sirást ha gyerek elhagyja, Sajog a két asszony szive indulatra ; Mosoly ül a szemben, csevegés a szájon , De nem óhatják, hogy odabent ne fájjon. — A gyermektelen nők valamely kedvencz álla­tot ápolnak. *• Gyöngyvér „Turul“ nevű sóly­ma elvesztésén keseredik el, s mily természe­tesen van összekötve, mily világosan kifejezve e motívumnak amaz erősebbel való kapcsolata, hogy „se fia nem volt, se szeretett leánya“ ! Maga Etele mindamellett, hogy tűrni-várni is tud, könnyen lobbanó természetű, s néha meg is tudja bánni, vagy visszavonni hirtelen ki­ejtett szavait, habár mindig a rész és aljas, vagy a gyöngelelkűség ingerli fel. Etele alakja fennségben van elénk állítva. Keveset és nyo­matékkal szól, mintegy keze intésével orszá­gok Minél többet beszélnek e műben a nők és agg férfiak, annál feltűnőbb Etele kevés beszé­­dűsége, ki annál serényebb és határozottabb a tettekben. De az alak minden fennsége mellett is, a költő naiv egyszerűséggel tudja némely ter­mészetes hibáját feltüntetni, — szerelmében né­mi részrehajlás látszik, mi mutatja, hogy neje némi részben uralkodhatni fog felette; nem hall­gatja el a költő, hogy midőn a görög követek, az ő szabadkozása ellenére, Etelét, és nem Bu­dát nevezik hunok királyának . Etele az ily szót látszik vala­m­in. Mégis szive szerint nem birt haragutni. Ellenes indulat perczenetig vivja ; Jejenek — igy végre — mikor ismét hívja. Naiv homéri vonás. Az alakok fennségét a magasbb rendű szellemi tulajdonok adják meg. De ha miden kis gyöngeségtől ment embereket rajzolnánk, alak helyett árnyékot, csupa ab­­stractiót festenénk. E kis gyöngeségek némileg közelebb hozzák az eszményit és egéből a jelle­meket, s ezek egy részét teszik a húsnak és vér­nek, az alakok elevenségének. Nem hiszem, hogy Homér Jupiteré sokat veszítne fennségé­­ből, hogy némi emberi gyöngeségei is vannak­­— ellenben rendkívül sokat nyer élet, sőt szere­­tetreméltóság tekintetében is. „Buda halála“ minden alakjában erősebb in­dulatokat és szenvedélyeket látunk. Maga Ildikó, ki Gyöngyvérrel szemben csak védelmi állást foglal el, rettenti boszut forral első férje —vagy inkább jegyese — Siegfried gyilkosai ellen; mert Ildikó itt, nem mint a Nibelungenliedben, csak menyasszonya volt még az éjszaki hősnek, s még a szerelmet igazán nem is ismerte, midőn jegyesét orvul meggyilkolták. Mindamellett, hogy erős szenvedélyek van­nak festve, hogy Gyöngyvérben az irigység, I­o­dában az első férjért töltendő boszu annyi hévvel nyilatkozik, s Etele maga is, mint indulatait kevéssé zabolázni tudó ember van feltüntetve, a rajz nem azon enyhítés nélküli szenvedélyessé­get mutatja, mint a Niebelungenben. Van vala­mi nemesebb, derültebb az egész költeményen és alakjain, valamint nyilatkozataikban, úgy, hogy sok vonás inkább Homerra, mint a vad Hagen festőjére emlékeztet. Arany, bár a szenvedélyeket őszintén és tarta­lék nélkül nyilatkoztatja, s nem lehet oly finnyás mint a salom­ai novellairók, alkalmazkodott az újkori ízléshez is.­­ De ezenkívül az egész mű­ igazságszolgáltatása is a szenvedély feletti uralkodást erénynek tünteti fel, s e részben kö­zelebb van a keresztyéni felfogáshoz, mint a szintén keresztyén korban keresztyén által irt Nibelungen, mely talán a legpogányabb nagy mű Európában, Aranynak nincs az a követelődzése,hogy egé­szen helyre akarja állitni az őskori magyar epost, úgy, a mint volt, a mi lehetetlen. — Ama régi epos nemcsak kedvtelése és históriája volt a nemzetnek, hanem vallásos jellemű volt, s meg­lehet, nagyobb mértékben vallásos, mint bármi más jellemű. Tán több volt benne a mythologiai, cosmogonai elem, mint az epos szorosan meg­kívánná. A csodák, daemonok tán többet szere­peltek benne, mint az emberek és emberi cse­­lekvények. Arany, ha talán többet tudnánk is az őskori mythosból — miről különben nagyon keveset tudunk positivitással — kétségkívül nem tartá vala czélszerűnek túlhalmozni hitre­gével eposát. E műv­ében vagy indulatok, vagy büntető és jutalmazó elv megszemélyesítésére vannak behozva a természet feletti lények. Köl­tőnk, ki szem előtt tartja a traditiókat, nem vé­te el a Hadúr és Ármány-féle hitregét, melyet Vörösmarty használt. Csakhogy Aranynál a rész szelleme inkább a hős képzeletének kísértő ré­me, mely csak egy pillanatra tűnik fel, s nem a Hadúrral szembeszálló hatalom. Ármány a költeményben csak egy pillanatra tűnik fel, — akkor, midőn Buda alatt lova ösz­­szeroskad,s maga alá nyomván,a bölény már-már összetapodna. — Ekkor villan keresztül Etele agyán az az undok gondolat, hogy bátyját, ki csak akadály, az ő nagyratörése utjába ij, vesz­ni engedje. Ármány szörnyképében tűnik fel Etelének e gondolat, de azonnal eltűnik, mint midőn a holló a nap előtt hirtelen elvonul. Etele belehajitván isten e gonosz ellenségébe gerelyét, az már eltűnt. Nagyobb szerep van adva a legfelső égi ha­talomnak, kit hol Hadúrnak, hol Istennek ne­vez a költő. — Úgy tünteti fel, mint ki a jókat megjutalmazza, a gonoszokat megbünteti, sőt az a keresztyéni vonás is meg van benne, hogy az indulatán uralkodni tudót kegyeli — külön­ben szabad akaratot engedve ez embernek t­se­­lekedeteiben. — Etelét megjutalmazza, hogy a kisértésnek ellene birt állani, midőn Budát vesz­ni nem engedé. — A jutalom az a kard, Hadúr azon büverejü kardja, mely által Etelét a f­öld urává jelöli ki. De hozzá teszi, hogy cs­ak úgy lesz ur az egész földön, ha ez egy hibáján, heves indulatosságán, uralkodni bir. — Hadúr azt mondja, itt az idő, végzetes álomba meritni Ete­lét, s őt megjutalmazni . Itt az idő, mert lám, győztes akarattal Győzi magát, s harczol riadó haraggal. Diadalt Ármányon ma is ülő szépen, Bátyja unott élte ment hősi kezében. Itt az idő, hogy már birodalmát bírja, Miképen öröktül ez megvagyon írva Mély titku rovással, fent a világ­ fáján : „Ur az egész földön, ha ez egy hibáján.“ A mű utolján, midőn Etele megöli bátyját, igy szól az ének: Ám had ura Isten jól látva egéből, Hunokért nagy könnyű csordula szeméb­ől: Jaj ! betelik, mondá, már ime betelnek - - Népe jövendői számlálva Etelnek. Isten, alant földjén, ő lehetett volna . De nagy ily kisértés földi halandóra — Szólt és megnyugodott, könnyét letörölvén : Hogy örök­ állandó amaz erős törvény. íme egyszersmind a kiálló szeglet kő, mely mutatja, hogy „Buda halála“ bár befejezett el­beszélés magában, a költő egy második ré­szt is csatolhat e művéhez. Etele Hadúr kardja által a világ urára érzi eljegyezve magát — egy leendő epopoea hősének van kijelölve; de meg van vetve alapja egyszersmind tragicumának is. E nemesszivű­ségéért levelezőnk nyilt köszöne­­tet szavaz. * Rózsavölgyi műkereskedé­sében legközelebb a következő zeneművek jelentek meg: 1)„Jan­­kovich-csárdás.“ Zongorára szerzé­s Je­­szeniczei Jankovich Gyula urnak, a pesti polg. lövészegylet főfőlövészmesterének ajánlja D­u­b­e­z József. Ára 60 kr. 2) L­e D é­s­i­r. Mor­­ceau de Salon.“ Zongorára szerzé Zách J. N. Ára 1 ft 3) „Un jour glorienx en Schleswig- Holstein.“ Zongorára szerzé Schulhof J. Ára­d ftembeti színház Mart. 30 ra van kitűzve : „Az arczátlanok.“ Színm­ű 5 felv. Buda­­ti pimnház. Mart. 30-ra van kitűzve: „Az ördög pilulá­i.“ — Távirati tudósítás a bécsi börzéről mart. 29-körel: 5% metalliques.......................... 72 50. Nemzeti kölcsön..............................80.­** 1860-ki sorsjegyek.................... 93.65. Bankrészvény............................... 769.9. Hitelintézet.................................... 183.50. Ezüst..............................................117.1. Londoni váltók...............................117.25. Arany................................................5.61. A „P. Napló“ magán-távsörgönyei. Bécs, mart. 29. A „Gen. dorr.“ írja, miszerint az angol kormánynak a confe­­rentiára vonatkozó javaslata, — előlege­­sen megállapított alap- és az ellenséges­kedések megszüntetése nélkül, s miknek megkezdése ápr. 12-től kilátásba lön he­lyezve, — Ausztria, Poroszország, Dánia, Franczia­ és Oroszország által elfogadta­tott. Remélhető, hogy Németország is részt veend a conferentiában. 7. Berlin, mart. 29. Gravensteinból hétfő estéről szóló jelentés szerint: Midőn a Raven-dandár előőrsei az ásási munká­lattal már majdnem készen voltak, a sánczok és a „Rolf-Krake”, ágyúinak tü­zelése f­lytán csata kezdődött, mely szu­rony- és puskatussali verekedéssé fejlő­dött. Az eredmény: A Raven-dandár visz­­szanyomta a kirohant ellenséget és a reg­gel elfoglalt előőrsi hadállását megtartot­ta; az ellenség 53 foglyot vesztett; a po­roszok vesztesége 14 halott, 53 sebesült, német szövetség hozzájárulásától függ. Fran­­cziaország úgy látszik, a német szövetség bele­egyezéséhez kötötte hozzájárulását. Ausztria, Poroszország, Anglia már beleegyeztek a con­­ferentiába. Oroszorsz­ág válasza iránt alig le­het kétség. És így kész lenne a conferentia, mé­­hében hordva temérdek vélemény- s érdekkü­­lönféleséget, ellen- s rokonszenvet, — s meg­nyitva a kaput a legkülönbözőbb irányú köve­teléseknek, — szóval kilátásba helyezve egy eclatans eredménytelenséget. Lássuk közelebbről a hatalmak kivonatait. Dánia még nem egy szett bele a conferentiába. A dán válasz­­ egyik bécsi lap hiteles értesü­lése szerint csak fi­­ó 28-á­n vagy 29-én érke­zik meg a Downingstreetbe. Ez ideig csak Quaade miniszter távirati válasza érkezett meg Londonba, melyben a dán minister ígéri, hogy az angol kabinet conferentia java­sl­tát komoly megfontolás alá veendi, s a király­na­k és a mi­nisztériumnak ajánlani fogja a ci­ferentia ja­vaslat elfogadását, kikötve azonban a:-,on lénye­ges s­zám­a által soha fel nem áldozható felté­telt, hogy a conferentia rögtön megalakulása után feladatának tekintse az 185­1- i egyez­mények nemzetközjogilag foganatosít­ódó vég­­megállapitását a netalán szükségesnek vélt re­­visio után. — Más szavakkal : Dánia ragaszko­dik azon 185­2-ki egyezmények sarkelveihez, melyekben a dán birodalmi épség sanctiója fog­laltatik s a mely ellen a német szövetség azon idő óta többszörös határozatával emelt óvást. A német szövetséget Anglia hívta meg a con­­ferentiára és mint Frankfurtból írják, a szövet­ségi gyűlés fi hó 2- án tartott ülésében terjesz­­­­tetett elő az angol meghívás, melyben a confe­rentia megnyitása napjául 1. év ápril 4. ke — egy más tudósítás szerint 12-re van kitűzve. — Az angol meghívóban Ausztria, Poroszország, Anglia­ és Dánia jelöltetnek ki, mint a confe­­rentiát már elfogadó hatalmak. A német szövet­ség az egyesült bizottmányokhoz utasította a meghívást. A franczia kormány még sem igent, sem ne­met nem mondott,­­ de magatartása odamutat, hogy határozott ellenszenvvel van minden ad hoc conferentia iránt a nov. 5 -i császári proclamatió óta. A franczia kormány csak arra várt, hogy a conferentiajavaslat minden alap és fegyverszünet nélkül fogadtassák el, hogy min­den kitelhető módon megkezdje a diplomatiai agitatiót annak létrejövetele ellen. Most főleg Koppenhágában és Stokholmban szövi a szála­kat, hogy az általa ajánlott európai congressust léptesse a dán német ügy elintézésére összeült an­ hoc conferentia helyére. Legsajátságosabb a két német n­agyhatalom egymás iránti viszonya. A két kabinet ugyanis mihelyt valószínű lett a conferentia elfogadása, megkezdte a tárgyalásokat a conferentián elő­terjesztendő közös kivonatok és igények pro ■ grammja iránt. Ezen tárgyalások folyvást tarta­nak. Egy Berlinből kelt, állítólag hiteles forrás szerint ezen tárgyalásokban különösen két szempont lépett előtérbe.­­ Poroszország ugyanis határozottan kívánja, hogy a dánok hagyják oda Alsent és a Sundewittet, mert máskép a fegyverszünet kérdése hiában hoza­­tik fel a con­ferentiában, minthogy Poroszország az egész conferentiának csak akkor ígér sikert, ha egész Schleswig a németek kezeibe kerül; mindaddig azonban, míg Schleswigből csak egy darab lesz a dánok birtokában, czélszerű lesz elnapolni a conferentiát. A porosz kor­mány kivánja továbbá, hogy Holstein egé­szen s Schleswignek legalább a német része Németországhoz annectáltassék.­­ Egy más tu­­­dósítás szerint a porosz kabinet a következ­ő programmot készítette volna el a conferentiá­n való előterjesztés végett. 1­őt Holstein, Lauer­­­burg és Schleswig a jövőben personal unió ál­tal lesznek kapcsolva Dániához. 2-or Schle­s­­wignek déli, németség által lakott része felvé­tetik a Bundba. 3-or A dán király köteles az év részén át német herczegségeiben lakni. 4-or Biztositassék Németország, hogy Dánia jövőre nem fogja megtámadni a német hűségek érde­keit és garantirozott jogait. 5 őt Poroszország, Ausztria és a német szövetség kártalanítá­s­­sának s ték­tessék meg mindegyiknek ha­di­költsége. A két német kabinet igyekszik megnyerni a német közép- és kis államokat is. Mint egy bé­csi lapban olvassuk, ezek egy része kijelente­te volna, hogy a conferentia „hasistalanságával“ nem sokat törődik, de határozottan elvetni kí­vánja a londoni jegyzőkönyv alapját, mely nél­kül megint Dánia nem akar semmit tudni a c­on­­ferentiáról. Másrészt a két német praehatalom igyekszik teljesen elrontani s megsemmisíteni azon számításokat, melyeket egy pár közép- és kisállam Napoleon védnökségi beavatkozásába vetett. — Többek közt — mint a „Fr. Blatt“ írja — a bajor kormánynak tudtál adták volna a bécsi és berlini kabinetek, hogy Napoleon BiBüiaftiiiT—whibtti i i ■iiiifiiwwwiBiBsawaKnmBaaEBagasBBasMMgwaF 1 KÜLFÖLD. A helyzet a Schleswig; hoísteini ügyben. A „hasisz­talán és fegyverszünet nélküli con­­ferentia létrejövetele most már csak Dánia és a

Next