Pesti Napló, 1864. május (15. évfolyam, 4263-4285. szám)
1864-05-01 / 4263. szám
100—426. 15. évi folyam. Szerkesztési iroda : 1•'. rencziek törekedik ss im, l-sfi emelet. Kép szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. 1864. Vasárnap, május 1 Kiadó-hivatal. Előfizetési feltételek : Hirdetmények dija: Ferencesek terén, 7-dik szám, földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr, I A Up anyagi részét illető közlemények (előfizetési pen... kiadása körüli Félévre . . . . 10 trt: 50 kr o. é. Bélyegd. . td^ 60 uj kr. Magfmnvita •’ b. panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Évnegyedre. . . 6 írt 25 kr o. é. P mmmssssssm előfizethetni a PESTINAPLÓ május—júniusi 2 hóra 3 h 50 kr. május—júliusi 7* évre 5 ft 25 kr. május—szptemb. 5 hóra 8 h 75 kr. A „Pesti Napló“ kiadósága. Pest, április 30. 1864 (Fk) Tagadhatlan és első pillanatra egyszersmind nehezen magyarázható tény, h°gy Olaszország nagy miniszterének Cavournak halála óta nemcsak álterjedelemben nem gyarapodott, hanem egyszersmind a belszervezés dolgában, ha talán hátra nem ment, de előre sem haladott. Igaz ugyan, hogy oly geniális államférfi, amilyen Cavour volt, ki egyik kezével a külterjeszkedés mellett küzdött, míg a másikkal a belső alkotmányos élet folytonos kifejtésére működött; nem mindennapi tünemény, de ennek daczára is azt kellett volna hinni, hogy ami a szerény hatalmú Piemontra nézve lehetséges volt, az még nagyobb mértékben lehetséges a nagy Olaszországra nézve, mely hasonlíthatlanul több segédeszközről rendelkezik. Mondták, hogy a valóság épen az ellenkezőt mutatja, és miután sem a király, sem minisztereinek jóakaratában nem lehet kétkedni, e tespedés okait egy ebütt kell keresni; erre pedig különösen alkalmasnak tartjuk a mostani percet, midőn újra olaszhoni miniszterválságról van szó, ami természetesen azon kérdésre vezet : fog-e ez általa fennemlített bajon segíttetni ? A tespedés okainak nyomozása folytán e kérdésre nemmel kell válaszolni. Ezen okok legsúlyosbika az, hogy a mai Olaszország minden olaszországi párt részéről befejezetlen épületnek tartatik; ez, úgy hiszszük minden vitán felül áll. Már most Olaszország úgy tesz, mint a takarékos apa, ki gyorsan felserdülő fiát lehető legkevesebb és csak a legszükségesebb garderobéval látja el, mert hiszen pár hó múlva a gyerek úgyis „kinőtt belőle.“ Az olaszok lelkében azon — nem tudjuk alapos vagy alaptalan — de szilárd remény él, hogy az unita italiana előbb-utóbb mégis valósággá leend, hogy aztán ismét újból keilend szervezni a birodalmat, és azért egyelőre a pater guardian okos utasítása szerint úgy hagyják menni a dolgot, amint megy. E tényállásból logikailag az következnék, hogy hát Olaszországnak mindenekelőtt a mű „befejeztetéséről“ kellene gondoskodnia, de itt egy nagy akadály állja útját. i. az, hogy a kivitel módjára nézve egymással homlokegyenest ellenkező két nézet létezik, mely a hívek számára nézve körülbelől egyenlő két pártnak vezérelvét képezi. Egyik e czél elérésére Olaszország erejét elégségesnek tarja, s legfeljebb Anglia jóakaró semlegességére akarna támaszkodni. E párt látható képviselője Garibaldi, ki e pillanatban londoni diadalmenetéről magános szigetére tér vissza, — minő kilátásokkal nem tudjuk; valószínűnek hiszszük azonban,hogy Róma elleni új hadjáratot a protestáns Anglia nem ellenezne, de aligha jóváhagyólag nyilatkozott azon másik lépésről, mely a mű befejezésére szükségesnek tartatik. A másik párt, melyhez a király maga is tartozik , az olasz egység helyreállítását sem saját erővel, sem Anglia vagy más hatalom negatív támogatásával, hanem csak tekintélyes külhatalom positiv segélye mellett hiszi lehetségesnek ; miután pedig ily positiv segélyt, ha valakitől, úgy csak Francziaországtól válrhatni, a turini kormány nem szívesen ugyan, de kénytelenségből minden lépését Francziaország akaratától teszi függővé. Francziaország pedig — a római kérdést — legalább ez idő szerint ne nyúlj hozzám-nak tekinti, és akarja tekintetni az olasz kormány részéről. Minő tervek léteznek azon esetre, ha netalán valamely szomorú esemény következtében a szentszék megürülne, történt-e ily esetre valami egyezkedés Olasz- és Francziaország közt, aztán vájjon ez utóbbi talán csak addig szeretne-e , Ausztriával jó lábon maradni , míg a mitra egy új pápa fejét ékesíti ? mindezekre nem tudunk válaszolni és úgy hiszszük, e válasz nem is tartoznék ide , miután csak a helyzetről szólunk,mely létezik, nem arról, mely váratlan események folytán fejlődhetnek. Míg valahonnan ily váratlan esemény be nem áll, a két olaszországi párt mindegyike tétlenségre van kényszerítve kifelé, és ez, miként mondtuk, tétlenséget von maga után a belreformok terén is. Ha már most azon új kabinet megalakulna, melyről legújabban szó van, ha Ricasoli, Pepoli, d‘Azeglio és Sella képeznék ennek főoszlopait, lehet-e innen valami változást várni ? Kötve hiszszük, mert ezen — egyenként véve nagyon jeles erők egymást paralizálnák. Ricasoli az actió pártjának programmja felé közelednék és főleg Angliára építené a maga reményeit, de Pepoli Napoleon császár közel rokona -- ellenkező irány felé húzná a szekert. Sella Cavour szellemében működnék, de d’Azeglit a pápai kormány iránt a leggyöngédebb tekintettel viseltetnék. Az új kabinet anynyiban dicsekedhetnék talán minden pártnak legalább részbeni tetszésével, amenynyiben minden pártnak egy-egy képviselője ülne a miniszteri padon, ez talán alkalmatlan megtámadások ellen biztosítana ily tarka minisztériumot, de valami nagy tettre még épenséggel neki tenné képessé. Olaszország ez időszerűit nem tolhat, hanem csak tolathatik. Ennek kimutatására igen jellemző tüneményre utalhatunk. Átalánosan beszélik, hogy a conferentia előbb utóbb congressussá fog tágasbittatni, s a schleswig-holsteini kérdésen kívül még másokkal is foglalkozi. Ezen „mások“ sorában említik a Dunafejedeségek kérdését, említik a lengyel kérdést, említenek mindenféle kérdést, de az olaszról senki sem szól, mintha hallgatólagos egyetértés léteznék a hatalmak közt azon nézet körül, hogy az olasz kérdést egyenesen felkarolni e perezben nem lehet. Oly erődítmény ez, melyet homlokoldaláról megtámadni hasztalan, melyet legfeljebb valami „diversio“ segítségével foglalhatni el. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a hatalmak az olasz kérdést végképen félretették vagy épen megoldottnak tekintik, sőt nagyon is figyelmesen tartják szemmel, de válságosnak, veszélyesnek, gyors megoldást sürgetőnek csak akkor fogják tartani, ha majd az általános európai viszonyok oly fordulatot vesznek , mely egyik vagy másik részről egy „diversio“ megkísérlését lehetségessé teszi. Addig Olaszországnak mind kül-, mind belpolitikájában a mostani tespedés el nem bárítható, addig az olaszországi pártok csak rövid csatározások által félbeszakított fegyverszünetre kényszerítvék, és teltreképes tekintélyes többség képződésére nincs kilátás. Megengedjük, hogy ez nem igen örvendetes állapot az olaszokra nézve, de a mai helyzet sok mindenféle nemzettől kíván türelmet, s az olaszok annyiban aránylag kedvezőbb helyzetben vannak, amennyiben kivánataik nem csekély része már valósítva van. Hajnik Pál ( 1£64. ápril 28-kán éjféli órában.) Mily sajátságos gúny a természettől! Mig odakünn rét és mező zöldül, a virágok fakadoznak, a madarak énekelnek, szóval mig egyrészről a természet ifjodik, addig az emberek sorából erős oszlopok dőlnek ki, és sötét gyászt, fagyos telet hagynak maguk után. Alig hogy Kazinczy Gábort, a jeles írót, munkás és szorgalmas honpolgárt és gyöngy nyelvű szónokot eltemettük, már Hajnik Pál hirtelen történt halálát kell fájlalnunk. Mintha csak légyottot adott volna egymásnak a két jó barát, mit megtartani a becsületesség követelt. Fájdalom, ez a becsületbeli ügy sok keserű könybe került. Hajnik Pál halálát nem csupán egy elszomorodott özvegy és négy árva siratja, hanem siratja számtalan ember, kik gyakran tapasztalták szivének nemességét és azon önzéstelen jóakaratot, mit mindenki irányában tanúsított, a ki hozzá folyamodott. Hajnik Pál Váczon született 1808-ban, s miután tanulmányait szülővárosában és Egerben végezte, azonnal nyilvános pályára lépett (ügyvéd volt), melyen sok viharos epizód mellett utolsó lehelletéig fáradhatlan törekvéssel haladt. A forradalom alatt rendőrfőnök volt, s a forradalom után külföldre menekült. 1850. Amerikába utazott, hol a legnagyobb kitüntetéssel fogaltatott. Később folyamodott hazájába való visszatérhetéséért, amit ő Felsége legkegyelmesebben mégis engedett, s ő örömmel tért vissza hazájába, mit annyira szeretett Hazatértekor érvényesíteni óhajtotta azon tapasztalokat, melyeket magának a külföldön szerzett, s minden törekvése oda irányult, hogy szorult pénzviszonyainkon lehetőleg segítsen. Összeköttetésbe lépett a külföldi pénzvilággal, hogy hazánk számára a külhitelt lehetőleg megszerezhesse. Nagy feladat, ami nem volt könnyen kivihető. Ő azonban nem csüggedett, mert megvolt győződve, hogy a viszonyok változtávaledvencz eszméjét kivendi. A nagy eszme mellett az önfenntartási ösztön is követelte jogait, s ő egy trieszti biztosító társulatnál vállalt állomást. E közben bekövetkezett az 1860-iki korszak, s ő szülővárosa részéről mint követ lett megválasztva. A képviselők közbizalma Hajnik Pált a questori tisztre választa meg, aminek ő rendkívüli tapintattal meg is felelt. Az országgyűlés alatt több külföldi ismerősét vezette a magyar parliamentbe, s ez alkalommal ismerkedett meg Langrand Dumonceauval, a belga hitelbank igazgatójával, aki több pénzügyi intézetnek, s ezek között az „Anker“ nevezetű életbiztosító társulatnak is teremtője és vezetője. A 61-iki korszak után Hajnik Pál a brüsseli credit foncier hipotecair magyarországi képviselője lön és hazánk több községének és birtokosának nagy összegű kölcsönöket szerzett. Majd még az Anker magyarországi vezetője lön és meleg szavakban tolmácsolta az életbiztosítás eszméjének üdvösségét és az általa képviselt intézet biztonságát és előnyösségét, aminek sikeres következménye lön, mert rövid idő alatt néhány ezer magyar család biztosítá maga a nevezett intézetnél. Sőt ő maga is ezelőtt négy héttel 8000 forintra biztosítá életét és valóban nem gondolta, hogy családja oly hamar kap olcsó kárpótlást ily drága életért ! . . . Tíz napig tartott betegsége előtt néhány nappal tért vissza Bécsből, hol a gödöllői uradalom eladatásában fáradozott és betegsége alatt gyakran fantazkozott azon tervről, mely szerint ezen nagy birtokot kisebb részletekben fogja kiadatni szegényebb módú magyar embereknek, de fájdalom, a kiérlelhetlen halál nem engedte, hogy ezen nemes szándékát valósítsa. Ő forgásba hozta ezen finanszoperátió nagy kerekét, de az ő életének kereke ép akkor tört ketté, midőn művében talán gyönyörködhetett vola. A szűkkeblűség gyakran rászalta ugyan nemes törekvéseit, hogy idegen intézeteket pártolt, de ő azzal nem törődött és sokszor mondá nekem, ki szerencsés voltam bizalmával dicsekedhetni, hogy philantropikus intézetekben és pénzbeli ügyekben csak két dolgot kell szem előtt tartani: a czélszerűséget és a becsületességet. Angliában nem a politika teremti a kereskedést, hanem a kereskedelem vezeti a politikát, s az angol nemzet mégis boldog és gazdag. Ő nagy barátja volt a gyakorlati életnek, és üzleti dolgokban nem szerette az elszigeteltséget. If. Korán, nagyon korán halt meg és sok nemes eszmének a kivitele vele lett eltemetve. Örök béke lebegjen felette, és mindnyájunk őszinte részvéte enyhítse hátrahagyottjainak keserű fájdalmát. RÓZSAÁGI ANTAL: Bécsi dolgok. Az oláhországi vasutak tárgyában a félhivatalos „Botschafter“ újabb jelentést vesz át. A „General Corresp.“ pedig egy belga lap telegrammjából bizonyosodik meg arról, hogy az oláh kormány csakugyan megkezdi legközelebbről az orsova bukaresti vasutat, habár a törvényjavaslatot Couza fejedelem még nem szentesite. Mind a „G. C.“, mind a „Botschafter“ félhivatalos lap azt látszik sürgetni, hogy az ausztriai kormány előzze meg az oláh kormányt s egy bevégzett ténynyel válaszoljon. Azaz kezdje meg az arad szebeni vonal építését. Nem akarjuk fejtegetni, lenne e hatással az a bevégzett tény az oláh kamrák még bevégzettebb tényére — csak azt jegyezzük meg, hogy Bécsben közelebbről sok képen igyekeztek létesítni az arad-szebeni vasút tervét, de se vállalkozók nem lévén még, se a pénzügyminisztérium nem akarván a reichsrath szavazata nélkül az állam jótállása mellett hozzá fogni, úgy látszik, az ügy késni fog legalább is a reichsrath közelebbi ülésszakának kezdetéig. — Ha eddig nem volt vállalkozó , kérdés, inkább lesz e ezután? A mi a reichsrathot illeti, tudva van , hogy az arad szebeni vasút ügyvédei azt hozták fel mellette, hogy a«. világvonal, mely Verestorony, Bukaresten át Várnáig világvonal lesz. — Az oláh vasutak iránya e világkereskedelmi okoskodást keresztül húzta. Azonban mindezen tárgyias szempontok mellett hatalmasak lehetnek a subjectív indokok. Egyik sugalloti lap a dolgot oly szempontból kezdi felvenni, hogy minél inkább ellenkezik az oláh vasutak terve az arad szebeniével, annál bizonyosabban meg kell lenni utóbbinak , mert Ausztria nem nézheti el, hogy oly kicsiny állam szabjon neki irányt, mint az oláh fejedelemség. A tiroli tartományi gyűlésen is fordul elő egy s más oly eset, mely megszűnik csupán helyi érdekű lenni. Közelebbről kemény vita folyt az iparüzleti jövedelmi adó kivetése s aztán a községi törvény tárgyában. Ami az elsőt illeti, Speckbacher képviselő egy indítványt terjesztett, elő, mely az iparüzleti jövedelmi adónak igazságosabb kivetését tárgyazta. Kiemelte különösen a visszaélések bizonyítására, hogy ámbár az 1859. dec. 20-iki pátensben iparszabadság hirdettetvén, az iparosok viszonyai változtak, ezek közül számosan folyvást ugyanazon adót fizetik, amit ama patens kiadása előtt fizettek. Ezen visszaélés, mond szónok, nagy elégedetlenséget támaszt. A kormány segíthetne a bajon , mert nem méltányos adót fizetni oly jövedelmekről, melyek többé nem léteznek, s más korábbi pátensek pontjai is kimondják, hogy a tényleges viszonyokat tekintetbe kell venni az adózásnál. Mindamelett az adókivető hatóságok gépileg a régi kivetés mellett maradnak, mert úgy mondják, ha kihúzogatják a lajstromkönyvben a régi számot, hogy kisebbet írjanak helyébe, a sok vörös kréta miatt olyanná lenne a könyv, mint egy színezett földkép. (Tetszés). Az adó igazságosabb kivetése a kormány érdekében is áll. Sohasem jó, hogy maga térjen le a törvény útjáról. Meglehet a szóban forgó adók mérséklése csökkentené valamivel az állam bevételeit, de apasztaná az elégedetlen polgárok számát, ami pedig oly tőkepénz, mely jól kamatoz a rész napokban. (Bravo). De 11 képviselő is csatlakozott e panaszhoz. Minden évben felszólítják az iparosokat, vallják be jövedelmüket lelkiismeresen. De mi súlya van ezen bevallásnak ? Hasztalan bizonyítja be az iparos tényekkel, hogy jövedelme leapadt, olykor felényire, — adója az előbbi marad, sőt még fölebb emelik. Az alábbszállítás a tizenkilenczedik század ritkaságai közé tartozik. Greuter képviselő még néhány erőteljes megjegyzést csatol a fentebbiekhez, s kiemeli, hogy a különben is oly sokképen ostromolt kormány tekintélyén nagyobb sebet ejteni alig lehet, mintha az insbrucki gyűlésen a fentebbiekhez hasonló vádak mondatnak ki, anélkül, hogy a kormány részéről csak a legkisebb ellenmondás történnék is. Különben a kormány hallgatása ily tárgyban a leghangosabb szónoklat, mit az ország érteni fog. Speckbacher fentebbi indítványa egyhangúlag elfogadtatott. Még egy tárgy csatoltatott a fentebbihez. Kivántatott a kormánytól, fizesse vissza azon adókat és kivetéseket, melyeket egy Tirolban építendő vasút számára már kisajátított földektől szedett. Végre a kormány részéről maga a tiroli helytartó válaszolt. Szerinte minden államgépezetnek vannak fogyatkozásai, melyekben a helyi visszaéléseket a községek kebelében élők könnyebben felfedezik, mint a kormány. Ezért a kormány örömmel fogad minden figyelmeztetést, sőt tűri a kritikát, ha még oly szigorú volna is, ha t. i. alapos és a parlamentáris formák közt marad. De egészen másként áll a dolog, ha bármely speciális esetnél sértő sltalánosságban tartott nyilatkozatok történnek a kormány ellen. Igaz, hogy a képviselő csak a háznak felelős nyilatkozataiért, — első sorba az elnök, másodsorban maga a ház korlátozhatja nyilatkozatait. De a helytartó úgy látja, hogy helytelen fogalmak uralkodnak a házban jelenlevő kormánybiztos állására nézve. A kormánybiztosnak hatásköre annyi, hogy felvilágosítást adhat, kérhet s végső esetben jegyzőkönyvileg óvást tehet. De miért adna felvilágosítást oly vádakra, melyek átalánosságban mondatnak, olyanokra, melyekre felelni a kormány méltóságán alól áll, vagy pedig olyanokra, melyek egyes csekély kifakadások s minduntalan való czáfolgatásuk által csak lassitnák a vita folyamát s ronthatnák a kormány és képviselőház közötti összhangot, melyet fenntartani feladatának tekinti. Másnap, ápr. 27-ikén, a községi törvény került szőnyegre. A tiroli gyűlés is oly helyzetben van ezen törvényre nézve , mint a többi tartományi gyűlés. A múlt ülésszakban törvényjavaslatot terjeszte fel, melyet a kormány ahelyett, hogy szentesítene, maga más törvényjavaslattal helyettesíté, mely ez ülésszakban terjesztetett elő. Az országgyűlés javaslata tartalomra nézve is lényegesen különbözik a kormányétól. A kormányjavaslat kiadatott egy bizottságnak. A bizottság többsége lényegében, s csaknem változatlanul fogadá el a kormányjavaslatot, de a bizottság kisebbsége külön javaslat előterjesztését határozta el, s e javaslat abban áll, hogy a tiroli tartományi gyűlés ragaszkodjék tavaly hozott községi törvényéhez. Ápril 28-kan az országgyűlés a bizottság kisebbségének javaslatát fogadta el lényegében, daczára annak, hogy a helytartó a leghatározottabban kijelenti, hogy a kormány egyátalában nem fogja szentesítni a határozatot, ha a bizottmány kisebbségének javaslata fogadtatik el. A kormány javaslata 25 szavazattal 20 ellenében vettetett el. Látni való mindezekből, hogy a tiroli országgyűlés és a kormány közt is eléggé feszült a viszony. Néhány más tartományi ülésen a kormányképviselőnek azon kijelentése , hogy a kormány semmi más községi törvényt meg nem szentesít, mint azt, melyet maga terjesztett elő elfogadás végett a tartományi gyűléseknek, oly erkölcsi nyomást gyakorolt, hogy a gyűlések jónak látták határozattá emelni a kormány javaslatát, habár a többség mást óhajtott volna. A tiroli tartományi gyűlés nem követte társai példáját. — A tiroli tartományi gyűlés határozatának sajátságos a magyarázata. A kormányjavaslatban csak kétféle lakos van elismerve a községben. — Olyan, kit állandó lakosnak neveznek, és olyan, ki ott valamely üzlet vagy állendó foglalkozás végett régóta a helységben lakik. A tiroli országgyűlés szorosabban meg akarta határozni a lakos és idegen fogalmát. E részben a vallásos szempont volt a fő. Tirolban régi idők óta nem szenvednek meg más, mint katholikus lakosokat. A községi törvényt most is úgy akarák alkotni, hogy a nem katholikusok letelepedése lehetlenné legyen téve. Bécsi lapok ennélfogva úgy értelmezik az ügyet, hogy a tiroli országgyűlésen nem a liberalismus, hanem a reactió győző. A kormányjavaslat volt liberális s az országgyűlés határozata reactionarius. Kiemelik mindazáltal, hogy az, aki e részben legjobban kitűnt a kormány elleni beszédekben, Hasztwanter úr, kormányhivatalnok , t. i. az államügyész. Ha — úgy mondanak — valódi szabadelmű irányban képez vala ellenzéket egy kormányhivatalnok, kétségkívül elvesztette volna állását; — legalább ellenkezőre példa nincs. Mindemellett a bécsi lapokban a tiroli országgyűlés többsége reactionáriusnak van nevezve, a vallásszabadság elvénél fogva méltán is. De politikai oldalról véve a dolgot tulajdonkép a kérdés csak az : egy-egy ausztriai tartományi gyűlésnek van-e annyi autonómiája, hogy a tartomány választott képviselői többségének határozata törvénynyé váljék? A tiroli, valamint több más tartományi helytartókinyilatkoztatván, hogy a szentesítést csak a kormányjavaslat elfogadása nyerheti meg, ezen kérdésre, úgy látszik ,nincsu-csel felelnek a krónikák. Pest, ápril 30. Nem nagyon régen történt, alig öt éve, hogy az osztrák finanszminiszter nagy pénzzavarban volt. — A megboldogult Bruck báró felhajhásztatta a külföldi pénzpotentátokat — kölcsönözzenek. — A külföldi pénzpiacz schylecki hidegséggel fogadta Brentanó báró ajánlatait, ki a kölcsönügylet megkötésére fel volt hatalmazva, úgy, hogy a báró ép oly üres kézzel tért vissza Londonb 51, mint oda ment. Hiába, Bruck bárónak nem volt szerencséje, mint van Plener ő exciljának, alig hogy kibocsátotta a 40 milliós lutri kölcsönt, már most újra 70 millió forinto akar kölcsön venni az európai pénz-a világtól. Plener ő exc. jól tudja, mivel lehet meghódítani az európai pénzvilág szivét, ígéretei fényesek — ezüstben fizeti vissza a 70 milliót 35 év alatt — igy szól az ígéretet — sőt még a percenteket is ezüstben fogják kapni, az